Egy egészen más jellegű bejegyzést szerettem volna közzétenni az elmúlt hetekben, azonban olyan esemény történt nemrég, ami arra késztetett, hogy megemlékezzek három korcsolyázóról, olyanokról, akik nincsenek már köztünk.
A 2018-as Téli Olimpia óta valamivel több, mint két év telt el. Ha jól számolom, kicsivel több, mint 150 műkorcsolyázó és jégtáncos versenyzett PyeongChangban, mind fiatal, életerős élsportolók. Ezek közül hárman azonban ma már nincsenek az élők sorában.
Július 17-én Ekaterina Alexandrovskaya, aki Ausztrália színeit képviselve 18. helyen végzett Harley Windsorral Koreában, kiugrott a 6. emeleti lakásából és azonnal meghalt. Ekaterina junior világbajnoki címet nyert 2017-ben, és ezt követően az olimpiai szezonban a junior GP versenyeket leszámítva már a felnőttek között versenyzett párjával, megnyerték a Tallinn Trophy Challenger versenyt és bronzérmet szereztek a Nebelhorn Trophy-n, 6. helyen végeztek a Négy Kontinens Bajnokságon és az olimpia után a világbajnokságon is indultak. Az olimpia utáni szezonban nehézségekkel kellett szembenézniük, mert Harley Windsor sérüléssel küzdött és nem indultak el sem a Négy Kontinens Bajnokságon, sem a világbajnokságon. Utolsó nemzetközi versenyük a 2019-es Skate America volt. 2020. elején jelentették be, hogy egészségügyi okok miatt szétválnak útjaik. Ekkor nem volt nyilvános még, hogy Ekaterina epilepsziás rohamot kapott januárban, ami a karrierje végét jelentette. Néhány hónappal ezután saját maga vetett véget az életének.
Chris Reed március 14-én hunyt el hirtelen szívleállás következtében. Utolsó versenyeinek egyike volt a 2018-as Olimpia, amin Japán színeiben 15. lett jégtáncban Kana Muramotoval. Előtte két olimpián is részt vett, Vancouverben és Szocsiban is ott volt testvérével, Cathy Reedel, ami után Kana Muramoto lett a párja és versenyzett vele a 2014-es utáni olimpiai ciklusban. Tízszer nyert japán nemzeti bajnokságot és számos nemzetközi versenyen ért el dobogós helyezést, az egyik legjobb eredménye a 2018-as Négy Kontinens Bajnokságon elért bronzérme volt. Chris Reed hivatalosan 2019 végén jelentette be visszavonulását, ekkor az Egyesült Államokban élt és közvetlenül a halála előtt a Japánba költözését szervezte, hogy ott segítsen edzőként a jégtánc felemelkedésén.
Július 19-én volt immár két éve, hogy Denis Ten élete tragikus véget ért. Denis szintén három olimpián vett részt, a Szocsi olimpián bronzérmet szerzett, ami hazája első érme volt ebben a sportágban olimpiai szinten. Denis karrierje ezekben az években volt a csúcson: 2013-ban világbajnoki ezüstérmes volt, majd a Szocsi olimpia után Négy Kontinens Bajnokságot nyert 2015-ben és ugyanabban az évben a VB-n bronzérmet is nyert. Eleinte inkább technikai tudásáról volt ismert, ami után kiemelkedően fejlődött művészileg is, emellett remek programjai voltak (The Artist, Caruso, Danse Macabre, Ambush from Ten Sides/Vocussion stb.). Karrierje vége felé sokat küzdött sérülésekkel. Ekkor többször is láttam őt személyesen (2017-es VB, 2017-es orosz GP verseny, 2018-as Olimpia), és bár az utolsó szezonjaiban nagyobb eredményeket nem tudott elérni, de egy kiforrott, jól előadó versenyző volt.
Fényes nappal tartott autója felé az utcán Almaty-ban, amikor észrevette, hogy a visszapillantó tükröket éppen megpróbálják ellopni az autójáról, és miután szóváltásba keveredett az elkövetőkkel, dulakodás alakult ki, aminek következtében a tettesek megtámadták Denis-t. Hiába próbáltak rajta segíteni az orvosok, a combját ért szúrás miatt olyan nagy vérveszteség érte, amibe belehalt.
Három sors, de a közös bennük, hogy mindannyian nagyon fiatalon, az amatőr sportkarrierjük befejezését követően vagy karrierjük vége felé veszítették el életüket, mindhárman civil életük előtt álltak. Életük túlságosan is rövid volt, azonban mindannyian elévülhetetlen érdemet szereztek abban, hogy országukban felemeljék a műkorcsolyát, illetve a jégtáncot, és népszerűsítsék azt. Mi, a szurkolók nem felejtjük el korcsolyázásukat...
Legyen nekik könnyű a föld.
Kana Muramoto és Chris Reed szabadtánca a 2018-as Négy Kontinens Bajnokságról
Július 19-én volt immár két éve, hogy Denis Ten élete tragikus véget ért. Denis szintén három olimpián vett részt, a Szocsi olimpián bronzérmet szerzett, ami hazája első érme volt ebben a sportágban olimpiai szinten. Denis karrierje ezekben az években volt a csúcson: 2013-ban világbajnoki ezüstérmes volt, majd a Szocsi olimpia után Négy Kontinens Bajnokságot nyert 2015-ben és ugyanabban az évben a VB-n bronzérmet is nyert. Eleinte inkább technikai tudásáról volt ismert, ami után kiemelkedően fejlődött művészileg is, emellett remek programjai voltak (The Artist, Caruso, Danse Macabre, Ambush from Ten Sides/Vocussion stb.). Karrierje vége felé sokat küzdött sérülésekkel. Ekkor többször is láttam őt személyesen (2017-es VB, 2017-es orosz GP verseny, 2018-as Olimpia), és bár az utolsó szezonjaiban nagyobb eredményeket nem tudott elérni, de egy kiforrott, jól előadó versenyző volt.
Fényes nappal tartott autója felé az utcán Almaty-ban, amikor észrevette, hogy a visszapillantó tükröket éppen megpróbálják ellopni az autójáról, és miután szóváltásba keveredett az elkövetőkkel, dulakodás alakult ki, aminek következtében a tettesek megtámadták Denis-t. Hiába próbáltak rajta segíteni az orvosok, a combját ért szúrás miatt olyan nagy vérveszteség érte, amibe belehalt.
Denis kűrje a 2013-as világbajnokságról
Három sors, de a közös bennük, hogy mindannyian nagyon fiatalon, az amatőr sportkarrierjük befejezését követően vagy karrierjük vége felé veszítették el életüket, mindhárman civil életük előtt álltak. Életük túlságosan is rövid volt, azonban mindannyian elévülhetetlen érdemet szereztek abban, hogy országukban felemeljék a műkorcsolyát, illetve a jégtáncot, és népszerűsítsék azt. Mi, a szurkolók nem felejtjük el korcsolyázásukat...
Legyen nekik könnyű a föld.
