Kezdődik a 2021/2022-es szezon!

Kezdődik a 2021/22-es szezon a nagyobb versenyekkel (kisebb versenyek, illetve a junior Világkupa-sorozat már elkezdődött), ezért gondoltam, hogy kicsit összefoglalom, mi is történt a tavalyi szezon vége óta, amióta utoljára írtam.

Igazából még az előző szezonhoz tartozott az áprilisi World Team Trophy csapatverseny, csak erről nem írtam külön. Ezt a versenyt hagyományosan Japánban szokták megtartani, ezúttal Osaka adott helyszínt a versenynek. 2009-es debütálása óta hetedszerre került megrendezésre ez a verseny, azonban először tudott nyerni Oroszország, méghozzá fölényesen. Érdekesség egyébként, hogy a WTT-re a külföldről érkező versenyzők karanténkötelezettség nélkül léphettek be Japánba, míg azok a japán versenyzők, akik a stockholmi világbajnokságon szerepeltek, olyan karanténba kerültek, ami alatt csak a szálláshely és edzés helyszíne között mozoghattak a WTT-ig. Nem első példája ez annak, hogy a japán szervezők előtérbe helyezik a külföldieket a sajátjaikkal szemben, ami számomra kicsit érthetetlen. 

Japánnál maradva további hír, hogy az augusztusban elkezdődött junior Világkupa-versenysorozatra egyáltalán nem küldenek versenyzőket, mert továbbra is karanténkötelezettség várna a Japánba visszatérő versenyzőkre. Hogy lesznek-e kivételek a felnőtt Világkupa-sorozatra vonatkozóan, arról még nincs hír, de az már biztos, hogy se a Lombardia Trophy-ra, se az Autumn Classic versenyre nem küld a japán szövetség  versenyzőt. A juniorokat mindenesetre nagyon sajnálom, hiszen ez nekik a második szezon, hogy nem versenyezhetnek a Világkupán, ami alapvetően visszavetheti a fejlődésüket a jövőre nézve (motiváció, versenyzés, nemzetközi bírók visszajelzésének hiánya stb.). 

Egyébként Japánban megrendezésre került többek között a Stars on Ice show, és a Dreams on Ice is, ezeken a hazaiak vehettek részt, többek között Yuzuru Hanyu is. Yuzu egyébként idén is részt vett a 24h TV jótékonysági rendezvényén augusztusban, amin két programját adta elő (azon a sendai nyilvános pályán, amin egyébként edzeni is szokott).

Japánhoz kapcsolódó friss hír, hogy Rika Kihira a tegnapi nap Kanadába utazott, hogy Torontóban, a Cricket clubban elkezdje az edzéseket Brian Orser vezetésével. Rika már a járvány előtt Torontóba akart költözni, de akkor az utazási korlátozások miatt erre nem volt lehetősége, ezért ideiglenesen Lambielnél edzett. Sajnos Svájcban visszafejlődött technikailag és le is sérült, ezért most elsősorban azért lehet neki drukkolni, hogy egyáltalán felépüljön őszre és a japán nemzeti bajnokságon ki tudja majd harcolni az olimpiai helyet.

Ami a felnőtt Világkupa-sorozatot illeti, a legnagyobb hír, hogy Kína visszamondta a rendezési jogot, ezért idén nem kerül megrendezésre a Cup of China. Ezt azzal indokolták, hogy kevés repülőjárat van és a szigorú járványügyi elírások miatt nem tudnák buborékban megrendezni a versenyt. Az idei GP versenyt Csungkingben tartották volna meg, tehát Pekingből (vagy más városból) belföldi járattal kellett volna a versenyre repülni, amit a kínaiak nem tartottak kivitelezhetőnek. Az elmaradt verseny helyett Olaszország ugrik be, amit a torinói Palavela arénában tartanak meg (itt volt a 2006-os olimpia illetve a 2019-es GP döntő is). A Világkupa-sorozat meghívottainak listája egyébként itt érhető el:

• nők
• férfiak
• párosok
• jégtánc

Bár a Cup of China elmarad, de az október 13-17-e között megrendezendő Asian Open Trophy nem került törlésre, aminek az oka, hogy ez a verseny szolgál majd a pekingi olimpia tesztversenyeként, és emellett könnyebben megközelíthető helyszínen van, mint lett volna a kínai GP verseny.

Ami az edzőváltásokat, új párokat illeti, az egyik hír volt, hogy Alexandra Trusova és Alena Kostornaia is visszamentek Eteri Tutberidzéhez edzeni. A Plushenko Akadémiáról távozott az a Sergei Rozanov is, akinek kulcsszerepe volt abban, hogy Kostornaia megtanulta a tripla Axelt még amikor Tutberidzénél edzett. Távozott Volkov is, aki saját korcsolya iskolát nyitott.

Tutberidze így jelenleg hat versenyzőt készít fel az olimpiára a nőknél: Shcherbakovát, Trusovát, Kostornaiát, Valievát, és a szintén juniorból a felnőttek között ebben a szezonban elsőként versenyző Usachevát és Khromykh-ot. Minden bizonnyal közülük fog kikerülni az a három versenyző, akik az olimpián részt vehetnek majd, ebbe a versenybe talán csak Tuktamyshevának lehet bármiféle beleszólása. Medvegyeva bejelentette, hogy kihagyja a teljes olimpiai szezont, miután a sérüléséből még nem épült fel. Úgy vélem, hogy se őt, se Zagitovát nem fogjuk már többet látni versenyezni.

A Tutberidze csapat egyébként meglehetősen csendben volt az utóbbi hónapokban. Az elmúlt évekre az volt a jellemző, hogy nyáron bejelentettek néhány programot, megmutatták ki hol tart, ki milyen ugrást tanult meg. Ez idén elmaradt. Az egyetlen hír, hogy Shcherbakova a nyár elején kisebb lábsérüléssel bajlódott, de hogy most milyen állapotban van, azt a hétvégi tesztkorcsolyázáson fogjuk megtudni.

Eteri Tutberidzéhez kapcsolódó további hír, hogy Evgenia Tarasova és Vladimir Morozov párosát részben ő edzi, Trankovval együtt. 

Ami még az oroszokat illeti, érdekes hír, hogy két kiváló korcsolyázójuk, Anastasia Gubanova és Maria Talalaikina is országot vált - Gubanova grúz, míg Talalaikina olasz színekben fog a továbbiakban versenyezni. Nem meglepő egyébként az országváltás, és talán a jövőben több ilyen elő fog fordulni, mert hiába remek korcsolyázókról van szó, ha az elképesztően sűrű orosz mezőnyben évek óta nem jutnak ki nemzetközi versenyekre. 

A másik hír, hogy Vanessa James és Eric Radford visszatérnek a versenyzéshez és egy új párost alkotva fognak versenyezni ettől a szezontól, még pedig Kanada színeiben. Vanessát utoljára a 2019-es WTT-n láthattuk versenyezni Morgan Ciprés-vel, míg Eric Radford a 2018-as Téli olimpia után jelentette be visszavonulását a versenyzéstől. Ez azért is érdekes, mert Radford akkoriban hátsérüléssel is küzdött és koreográfusként, edzőként kívánt a továbbiakban dolgozni.

Ami még a párosokhoz kapcsolódó hír, hogy Aljona Savchenko is úgy tűnik, hogy a visszatérését fontolgatja, a német szövetség ugyanis kiadta őt az Egyesült Államoknak, és próbaedzéseken is volt TJ Nymannal. Ebből a párosból azonban úgy tűnik, végül mégsem lesz semmi és Benoit Richaud szerint Savchenko új  partnert keres (TJ Nymanról egyébként annyit, hogy súlyos szexuális zaklatással vádolták meg többen is, pl. Emma Tang, és edzője, Dalilah Sappenfield ellen a SafeSport amerikai szervezet a napokban indított vizsgálatot, egyúttal felfüggesztette az edzői tevékenységét is).

Még egy érdekes hír edzőváltásról: Loena Hendrickx otthagyta az edzőnőjét, akivel gyerekkora óta készül, és testvérével, Jorikkal illetve Sólya Ádám koreográfussal készül majd. Ez azért is meglepő váltás, mert a világbajnokság kifejezetten jól sikerült neki és olimpia előtt ritkán szoktak a versenyzők váltani.

Itthoni hír végül, hogy Láng Júlia tavasszal hosszabb időt töltött a Sambo-70 klubban Tutberidzééknél, majd később a CSZKA klubban Sergei Davydovval is, azonban nyáron eltörte a jobb lábfejét szárazedzés közben, ami visszavetette a felkészülésben. A Nebelhorn Trophy-ra, ami a szeptember végi olimpiai kvalifikációs verseny, nevezve van már.

Legvégül pedig egy lista az eddig bejelentett programokról, amelyeket hamarosan láthatunk versenyen!

Röviden ennyiben lehetne összefoglalni az elmúlt hónapok eseményeit, nemsokára ismét írni fogok a következő hetek eseményeiről.

Január-februári versenyek

Mivel már jó régen nem írtam, ezért mielőtt rátérnék a világbajnokságra egy külön posztban, röviden írnék néhány versenyről, amiket eddig az idei évben megrendeztek.

Az amerikai nemzeti bajnokság még januárban zajlott le Las Vegasban, nézők nélkül, ún. "buborékban". A jégtáncok versenyében Chock/Bates és Hubbell/Donohue küzdelme volt izgalmas, amiben az előbbiek nyerték a ritmus táncot, utóbbiak a szabad táncot és a versenyt is, alig másfél pont különbséggel. A világbajnokság érdekes lesz már csak a kettejük közötti verseny miatt is, de erről majd később. A párosok versenyében az újonnan megalakult Knierim/Frazier magasan nyerték a versenyt, 2. lett a többet is hibázó Calalang/Johnson és 3. Cain-Gribble/LeDuc. Érdekességképpen az eredetileg a VB-keretbe kerülő Calalang/Johnson személyes okokra hivatkozva március elején visszaléptek a világbajnokságtól, így Cain-Gribble/LeDuc lesz a 2. amerikai páros majd a stockholmi versenyen. A férfiaknál nem meglepetésre Nathan Chen nyert nagy fölénnyel, bár nem volt olyan meggyőző a korcsolyázása, mint a korábbi nemzeti bajnokságokon, a kűrben a quad Lutz-ot például nem sikerült megugornia. A 2. lett Vincent Zhou, míg a bronzérmes Jason Brown, aki ezúttal is megpróbálta a 4T-t, de elesett belőle és nem is sikerült teljesen kiforognia. A 4. Yaroslav Paniot lett, akinek quad Flipje és Toe-Loopja is van, és meg is előzte Brown-t a kűrben egy egyébként jól sikerült Elvis-programmal. A nők versenyében nyert Bradie Tennell, 2. ebben az idényben jól szereplő Amber Glenn, míg 3. Karen Chen. A 4. lett az elmúlt két év bajnoka, Alysa Liu, míg Mariah Bell a csalódást keltően versenyzett és csak 5. lett.

A kanadai bajnokságot nem tartották meg a vírushelyzetre hivatkozással, ezért beküldött videók alapján döntöttek arról, kik azok akiket beválogatnak a keretbe. Ez leginkább a férfiak szempontjából volt érdekes, mert az egyetlen helyre hárman is pályáztak, Keegan Messing, a tavalyi nemzeti bajnok és idei virtuális verseny győztese, Roman Sadovsky, illetve Nam Nguyen is. Végül Messingre esett a választás, vélhetően azért, mert ha jól fut, akkor az eddigi eredményei alapján és amiatt, hogy a bírók őt ismerik a leginkább, neki van a legtöbb esélye Top 10-be kerülni és így a jövő évi világbajnokságra két kvótát szerezni. Ennek ellenére különösen sajnáltam Sadovsky-t, aki az utóbbi időben eleget bizonyított, hogy végre kijusson a világbajnokságra (vélhetően viszont a beküldött videója sem sikerült túl jól, ami okozhatta azt, hogy végül nem rá esett a választás). Talán már posztoltam ezt ősszel, de álljon itt a kűrje, amit nagyon jól megszerkesztett és tett fel a saját YouTube csatornájára feltett

*

Az oroszoknál február elején a Channel 1 televízió egy csapatversenyt rendezett meg, amiben egy piros és kék csapat versenyzett egymással, 6-6 versenyzővel szakáganként, a piros csapat vezetője egyébként Zagitova, a kéké pedig Medvegyeva volt. A pontokról nem is érdemes szót ejteni, mert ez a verseny még a rendes hazai versenyek pontozását is felül(vagy inkább alul?)múlta a túlpontozások terén. Viszont kiemelném Mark Kondratyukot, aki már a nemzeti bajnokságon is jól szerepelt és itt is ő vitte el a show-t a férfi versenyben, miután tökéletes kűrt sikerült futnia, három négyfordulatossal és egy jó programmal valamint előadással, ami során még Mikhail Kolyadát is sikerült megelőznie. 

A nőknél ez volt Shcherbakova egyetlen versenye a nemzeti bajnokság és a világbajnokság között. A kűrben láthatóan nem volt meg még az állóképessége, az ugrásaiért küzdött és voltak hibái (a legnagyobb a 3Lz-3Lo-ból a Loop leszimplázása, ezzel az elemével idén vannak problémái).

Érdemes lesz figyelni a jövőben Mark Kondratyukra

forrás: tumblr

*

Maradva az oroszoknál, február végén rendezték meg a kupasorozat döntőjét, ami az utolsó válogatóverseny volt a világbajnokságra. A nemzeti bajnokságon első helyezetteknek nem kellett indulni a versenyen, ők automatikusan bekerültek a világbajnokságra utazó keretbe. Így nem volt itt Shcherbakova, Kolyada, Stepanova/Bukin és Tarasova/Morozov. A nőknél Trusova sem indult, az ő esetében is ezek szerint korábban eldöntött volt, hogy az eredményei alapján ott lehet majd a világbajnokságon. A nőknél tehát a nagy kérdés az volt, hogy Tuktamysheva, vagy az ősz óta először versenyző Kostornaia végez jobb helyen és válthatja meg a jegyét Stockholmba. 

A nőknél Valieva nyert, aki megpróbálta a négyfordulatos Salchow-ot a kűrben, de abból is és a második 4T-ből is csúnyán elesett, több más kisebb hiba mellett. A tripla Axelnek is köszönhetően rendkívül magas technikai pontszámai és komponensei miatt sikerült nyernie, de nem sokkal. Csapattársa, Maiia Khromykh ugyanis élete eddigi legjobb kűrjét futotta és a sokadik sikertelen quad próbálkozás után ezúttal sikerült a 4T és a 4S-t is megugornia egy programon belül. 3. lett Usacheva, akinek bár nincsenek ilyen nehéz elemei, de mindig kiegyensúlyozottan versenyzik. Ők azonban mind juniorok korúak, így a versenyen a legjobb szenior Elizaveta Tuktamysheva lett, aki a 4. helyen végzett. Liza jól felkészült, a tripla Axeljei viszonylag stabilak, bár voltak hibái neki is (ilyen például a kűrben egy érvénytelenített forgás vagy csak 2-es szintű lépéssor). 

Alena Kostornaia csak a 6. helyen végzett a versenyen, miután a rövid programban és a kűrben is voltak hibái. Kostornaia meglepetésre nemcsak a kűrjét (amit előre beharangoztak) hanem a rövid programját is lecserélte erre a versenyre, ami egy nagyon rizikós húzás a szezonnak ilyen késői szakaszában. Nem tudom mi állhatott a döntés mögött, de az tény, hogy Alexander Lakernik meglátogatta őt egy edzésen januárban, tehát az sem zárható ki, hogy a szövetség jelezte, hogy nem tetszenek az idei programjai. Kostornaia láthatóan nem volt még formában azok után, hogy régóta nem versenyzett és átesett a víruson is (amellett, hogy egész ősszel sérülésekkel bajlódott).

Alena Kostornaia szép dupla Axelja az orosz kupasorozat döntőjének rövid programjában

forrás: tumblr

A verseny után aztán robbant a bomba: Kostornaia bejelentette, hogy otthagyja Plushenkot és visszatér Eteri Tutberidze csapatához. Alena elmondta, hogy Plushenkonál nem tudta úgy motiválni magát, és ha Tutberidzénél lett volna, mindent megcsinált volna. Az orosz kupa döntő eredménye után úgy érezte, változtatnia kell. Eteri úgymond "próbaidőre" vette vissza Alenát, ami azt jelenti, hogy több feltételt szabott neki, amit teljesítenie kellett, például a szezon végére vissza kell szereznie a tripla Axelját.

Alena szerint Plushenkonál többet mosolygott, de nem a megfelelő helyen és időben, azaz nem a dobogó tetején, és azért mégiscsak jobb inkább edzésen "sírni", a dobogó tetején viszont mosolyogni.

Sajnálom, hogy Kostornaiának ilyen nehéz szezonja volt. A nyáron a novogorszki edzőtáborban nem tudta visszahozni a tripla Axelját, és mivel Rozanov, aki tanította neki az ugrást, Plushenkohoz átment, Alena is követte őt annak reményében, hogy vele sikerül majd ismét stabilan megcsinálnia az ugrást. Időközben viszont kiderült, hogy sérülésekkel is bajlódott, mindennek tetejébe elkapta a koronavírust, ami miatt a nemzeti bajnokságon sem tudott részt venni. Ennek ellenére megértem, hogy a váltás mellett döntött, mert úgy néz ki, nem volt eléggé motiválható Plushenko csapatában. Igazából nem is Plushenko, hanem csak Rozanov edzette napi szinten, aki szintén nem egy tapasztalt edző...Minden versenyző más, de úgy látszik neki nagyobb szüksége van arra, hogy rövidebb pórázon fogják, és napi szinten motiválják, az edzők és a környezetében levők is. 

Sokan felteszik a kérdést, miért nem ment el Mishinhez, vagy Davydovhoz, vagy más jó edzőhöz, ha annyira nem érezte magát Tutberidzénél se jól? 

Szerintem az olimpiáig egyszerűen nincs elég idő ahhoz, hogy egy teljesen új edzésmódszerbe belekezdjen, Mishin ráadásul egyáltalán nem biztos, hogy vállalta volna az egyéb tanítványai mellett, emellett ő Szentpéterváron edz, nem Moszkvában. Alena oda ment vissza, ahol tudja milyen edzés módszerek, körülmények várnak rá és akivel a 2019/20-as szezonban elérte a sikerekeit a felnőttek között. Eteri az egyetlen kézenfekvő megoldás, ha esélyt akar adni annak, hogy harcolhasson az olimpiai keretbe jutásba. Talán túl korán van még ahhoz, hogy tippelni lehessen, kik kerülhetnek be a keretbe, de a jelenlegi szeniorok, Shcherbakova, Trusova mellett ott lesz Valieva, Usacheva, vagy Khromykh, akik mind a felnőttek között fognak versenyezni. Ha Alenának jövőre sem lenne tripla Axelja, azzal esélytelen lenne arra, hogy kijusson az olimpiára. Ehhez persze az kell, hogy ne legyenek sérülései se és zökkenőmentesen tudjon felkészülni jövőre. Amihez én csak sok sikert tudok kívánni és bízni benne, hogy sikerül - Alena nekem az elmúlt évek kedvenc orosz versenyzője, mert benne minden megvan, ami kell: jó technika és kivitelezés, korcsolyázótudás, összekötő elemek, előadás, muzikalitás, karizma és "IT" faktor, ami egy ritka adottság, ami vagy van, vagy nincs, tanulni nem lehet. Nagy kár lenne őt veszni hagyni...

A kupasorozatban a férfiaknál nem indult a bajnokság győztese, Kolyada, így a verseny azért folyt, hogy ki válthatja meg a férfiak második repülőjegyét Svédországba. A versenyen nagyon sokan hibáztak a kűrben, de végül Mishin tanítványa, a friss junior orosz bajnok Semenenko nyert, elsősorban köszönhetően a nehéz technikai elemeinek, 2. lett Gumennik és 3. Aliev, ezért az orosz szövetség a győztes Semenenkot választotta be a világbajnoki keretbe.

A párosoknál Mishina/Galliamov győzött, így nem meglepetésre ők indulhatnak a világbajnokságon, míg a jégtáncban Sinitsina/Katsalapov hosszú hónapok óta először versenyzett és nyert.

*

Az utolsó verseny, ami belefér a posztba, az a Challenge Cup volt Hágában február közepén.

A nőknél Loena Hendrickx nagyon szépen versenyezve nyert, így ez már a második aranyérme idei Challenger, illetve senior B-versenyekről. A magyarok közül Láng Júlia végzett a legjobb helyen, miután a kűrben sikerült összeszednie magát egy rontott rövid program után, ezzel eldőlt, hogy ő képviselheti Magyarországot a világbajnokságon.

A férfiaknál Mikhail Kolyada győzött. Nem tudott tökéletesen futni, miután mindkét programjában az Axellel volt problémája, és érdekes volt az is, hogy ezúttal nem próbálta meg a négyfordulatos Salchowot sem (a Channel 1 Trophy-n megpróbálta). Ami a pontjait illeti pedig azt is érdekes volt nézni, hogy a hazai versenyek után nemzetközi versenyen jó 4-5 pontokkal kapott kevesebbet komponensekre.

A párosok versenyében Tarasova/Morozov győzött, szerintem nekik is hasznos volt, hogy nemzetközi versenyen is meg tudták mérettetni magukat a világbajnokság előtt. A bronzérmet Magyar Márk és Ioulia Chtchetinina szerezte meg, ez egy nagyon jó helyezés ebben a mezőnyben! A jégtáncban pedig a franciák, Lopareva és Brissaud nyertek a mindössze három fős mezőnyben, itt Lukács Ádám és Anna Yanovskaya szerezték meg az ezüstérmet.

Ezzel zárom soraimat és hamarosan írok majd egy beharangozót a világbajnokságról is.

Challenger versenyek (Nebelhorn Trophy, Budapest), orosz kupasorozat 2-3. fordulói

Az utóbbi időben sajnos nem volt alkalmam írni az elmúlt hetek versenyeiről, ezért két külön posztban kicsit utólag leírnám mik történtek.

Challenger versenyek

Nagyon sok Challenger verseny törlésre került (miközben ezeket a sorokat írom, a varsói Challenger verseny is), azonban a Nebelhorn Trophy-t megrendezték szeptember végén Oberstdorfban. A nők versenyében Eva-Lotta Kiibus a 3. helyről felkapaszkodva nyerte meg a versenyt a Rachmanyinov kűrjével, két tripla Flipet, és két tripla Lutz-ot bemutatva, kisebb hibákkal, illetve egy érvénytelen mérlegforgással. 2. lett az idéntől már Stephane Lambiellel készülő Alexia Paganini, 3. pedig Jenni Saarinen. A férfiak versenyében Deniss Vasiljevs nyert magasan a legjobb komponensekkel, egy négyfordulatos Salchow-ot és két tripla Axelt bemutatva. Elég izgalmas volt a verseny, mert Deniss csak az 5. volt a rövid programot követően, de a kűrben kimagaslóan versenyzett, így sikerült megnyernie a kűrt és így nagy csatában a versenyt is. Az olasz Gabriele Frangipani lett a 2. helyezett egész jól megfutott programokkal, a kűrben mindenképp előnyére volt, hogy két négyfordulatos Toe-loopot bemutatott. A 3. helyet Nikolaj Majorov szerezte meg. Meglepetésre nem került a dobogóra Matteo Rizzo, aki csak az 5. lett. Nemrég Rizzo be is jelentette, hogy otthagyta edzőjét, Franca Bianconit, és ezentúl ő is Lorenzo Magrival, Frangipani és Daniel Grassl edzőjével készül a jövőben. A párosok versenyében az olasz páros, Ghilardi/Ambrosini nyert, míg a jégtáncosoknál a cseh páros, Taschlerova/Taschler nyakába került az aranyérem.

Deniss Vasiljevs (picit hiányos) négyfordulatos Salchow-ja a Nebelhorn Trophy-ról

forrás: tumblr

A magyar versenyzők a verseny előtt nem sokkal mondták le a részvételt, mert Németországba koronavírus teszttel tudtak volna csak belépni, de az eredményt kérdéses, hogy megkapták-e volna az elutazás előtt...Sajnálatos, hogy a magyar szövetség nem tudott az ügyben intézkedni úgy, hogy biztosan el tudtak volna utazni a versenyre.

[Nebelhorn Trophy végeredmény]

*

A Nebelhorn Trophy-t követően október közepén került megrendezésre a Budapest Trophy, ami a második Challenger verseny volt idén. Mivel engedélyezett volt a nézők részvétele a versenyen, ezért el is mentem rá, így hát úgy tűnik, hogy idén ez lesz az egyetlen verseny, amin személyesen is ott lehettem. 

A nők versenyében először láthattuk versenyezni Loena Hendricx-et másfél év után, miután a 2019. márciusi világbajnokság óta sérülés miatt nem versenyzett. Nagyon szépen tért vissza, a Celine Dion rövid programja kiváló volt - ez egy igazán neki való program - és a kűrben is magabiztos fölénnyel lett 1. Eva-Lotta Kiibus előtt. 3. a bolgár Alexandra Feigin lett. Magyar részről Láng Júlia szerepelt a legjobban, aki 4. lett. Julcsi megszerezte a technikai minimum pontszámot a világbajnokságra, miután az eddigi legjobb pontszámokat kapta felnőtt versenyeken. Nekem a rövid programja hasonlít ahhoz, amit tavaly is láthattunk tőle, mindkét programban elég hasonló mozdulatai vannak. Tőle jó lenne látni majd egy másik, akár külföldi koreográfus által alkotott programot valamikor a közeljövőben, és akkor remélhetőleg a komponensei is emelkednének. Tóth Ivett a 6. lett, akinek sajnos nehezen mentek a tripla ugrások, egy Salchow-ot és egy Toe-loopot ugrott csak meg a kűrben. A rövid programban megpróbálta a tripla Axelt, de messze van attól, hogy tiszta legyen, nincsen meg a kellő sebessége belemenetelkor, a forgási sebessége is lassú és a kellő magasság sincs meg sajnos.

A fiúknál Daniel Grassl nyert, aki hiába próbálta meg a négyfordulatos Lutz-ot, Flipet és Loopot is a kűrben, mindegyik hiányos volt és egyik sem sikerült. Daniel gyakran erősen expresszív előadásmódja ezúttal visszafogottabb volt, de neki is ez az első verseny volt ebben a szezonban, tehát ilyenkor nagyon sokat nem lehet még várni. 2. Burak Demirboga lett, 3. Alexander Selevko nagy csatában a másik török fiú, Basar Oktar előtt. A magyar fiúk, András és Máté a 9-10. helyeken végeztek. 

Érdekességképpen a junioroknál van egy szlovák fiú, Marko Piliar, aki évek óta Yuzuru Hanyu zenéket választva, kosztümöket imitálva futja a programjait, idén is Hope and Legacy/Otonal illetve Seimei programokra fut. A junioroknál egyébként Berei Pepe 4. lett, a tavalyi sérülései után biztatóbb formában van, a kűr elején ugrásai kifejezetten jók voltak.

Végül jégtáncban Nazarova/Nikitin győzött. A verseny junior (nem Challenger) részében érdekesség, hogy az ukrán színekben induló Shabotova megugrotta a tripla Axelt a kűrben.

[Budapest Trophy végeredmény]

Orosz kupasorozat (Moszkva, Szocsi állomások)

Az orosz kupasorozat második állomásán, Moszkvában vártam Sinitsináék fellépését, akik végül a ritmus táncot lekorcsolyázták, viszont visszaléptek a szabad tánctól, miután Sinitsina lába annyira fájt a program közben, hogy nem tudták befejezni a futást. A mezőnyben így mindössze 3 induló maradt, amit egyébként Morozov/Bagin nyert meg. A párosoknál még ennél is kevesebben indultak, ketten, ahol Pavliuchenko/Khodykin győzött.

A fiúk versenyében Artem Kovalev nyert, aki Plushenko tanítványa, s kűrjében tisztán, két négyfordulatos Salchow-ot bemutatva tudott nyerni a 2. helyről. Alexander Samarin lett a 2., aki csak négyfordulatost, egy Toe-loopot próbált meg a versenyen, a rövid programban, amiből el is esett. A komponensei mindenesetre segítettek abban, hogy 2. legyen, 89-et (!) kapott egy nem túl jó kűrre úgy, hogy finoman szólva sem kimagasló előadásban, átmenetekben vagy épp korcsolyázótudásban...A 3. helyet Petr Gumennik szerezte meg, akinek szerintem idén (is) jó programjai vannak, kimunkált, szép mozdulatokkal korcsolyázik, és annak ellenére tartja a formáját, hogy az utóbbi időben nagyon sokat nőtt. A 4. helyet Semenenko szerezte meg, aki az 1. helyről csúszott le a dobogóról a kűr után. 

A nők versenyében Kamila Valieva és Alexandra Trusova közötti küzdelmet lehetett várni. Valieva rendkívül magas, 85 pontos rövid programot futott tripla Axel nélkül, az orosz versenysorozatban használt bónuszpontok, kimagaslóan magas GOE-knak és komponenseknek köszönhetően. Illetve mindezt annak, hogy elsősorban benne látja az orosz szövetség a jövő évi olimpia egyik, ha nem a legnagyobb aranyérem esélyesét, tehát már a hazai versenyeken megkap minden támogatást pontozás terén. Daria Usachevát semmivel sem láttam rosszabbnak nála (sőt, például muzikalitásban kifejezetten jobb Valievánál), mégis öt ponttal kapott kevesebbet, amiből 2 és fél csak a komponensek voltak, a többi a GOE-k illetve az, hogy Valieva kombinációja a program második felében Lutz-os, míg Usacheváé Flipes volt. Trusova állt a 3. helyen a rövid programot követően, egy jó 3A próbálkozással (nem volt teljesen meg, túlforogta, de biztatóan néz ki!). Aztán a kűrben fordult a helyzet. Trusova három négyfordulatost is ugrott, míg Valieva kétszer elesett, megint olyan nagyot esett az első, szóló 4T ugrásból, mint a tesztversenyen, és egy 3Lz-a sem sikerült. Teljesen széttörten ült a kiss and cry-ban, a 10 pontos előnye pedig így sem volt elég Trusovával szemben, így utóbbi megnyerte ezt a versenyt. Valieva Boleroja egyébként így hibákkal együtt sajnos még inkább rosszabbnak néz ki, s csak tényleg bízom benne, hogy nem ezt a programot szeretnék majd neki az olimpiai szezonra adni neki...

Kamila Valieva a rövid programban

forrás: tumblr

Amit mit mindenképp érdekes volt figyelni, az a junior lányok versenye volt, amiben a Davydov tanítvány Elizaveta Berestovskaya győzött (ezzel a remek rövid programmal), a Plushenko tanítvány Muravyova előtt.

[Orosz kupasorozat 2. állomás végeredmény]

*

Az orosz kupasorozat harmadik állomásán, Szocsiban a nőknél ismét láthattuk Anna Shcherbakovát, aki a rövid program után 2. helyen állva fordított a kűrben és megnyerte a versenyt Daria Usachevával szemben. Shcherbakovának a rövid programban a kombinációjával, a tervezett 3Lz-3Lo-val gyűlt meg a baja és csak duplára tudta a Loopot bepörgetni, ezzel egyébként múltkor is problémája akadt. Shcherbakova a kűrben egy nagyobb hibát vétett, mégpedig, hogy ott is lett volna egy 3Lz-3Lo kombinációja, amiből viszont csak 3Lz-ot ugrott s nem tett rá még egy ugrást, ezért úgy gondolta, hogy a program végén az utolsó 3Lz-ra rátesz egy tripla Toe-Loopot. A baj csak az volt, hogy volt már ismételve két féle triplája (Flip és Lutz), és mivel harmadikat nem lehet ismételni még egyszer, a a korábban már szintén ugrott 3T így a végén érvénytelen elem lett. Az biztos, hogy sokat kell számolni fejben a versenyzőknek futás közben, amennyiben rontanak valamit, de itt most biztosabb lett volna egy 2T-t rátenni...Shcherbakova kűrje nekem egyébként továbbra sem túl érdekes, s az ugrásai elég a leginkább bizonytalannak tűnnek. Usacheva lett a 2., míg Elizaveta Tuktamysheva a 3., ő egyébként tiszta 3A után több hibát vétve lett bronzérmes.

Balról jobbra: Usacheva, Shcherbakova és Tuktamysheva a dobogón

forrás: tumblr

A férfiaknál Mikhail Kolyada nyert egy nagyon szépen megfutott rövid programmal, vezetve Dmitri Aliev és Mozalev előtt. A kűrben már nem volt ennyire meggyőző, az Axelek nem úgy sikerültek, de így is sikerült megtartani az első helyét. Érdekességképpen, a két programjában teljesen megegyezik a lépéssor, amire mondjuk komponenseknél arra, hogy mennyire eredeti a program, kevesebbet lehetne adni...Azért is kár, mert Kolyada kb. mindent el tudna korcsolyázni, amit adnak neki, tehát sajnálom, hogy ezen "spórolnak". 2. lett Mozalev, aki nekem ő mindig nagyon juniorosan korcsolyázik, és inkább csak egy biztos ugró egyelőre, de több nem, míg 3. lett Dmitri Aliev, aki visszahozta az olimpiai szezonban futott Masquerade rövid programját, kűrjében több hibát vétve (ugrások, 2-es szintű forgások és lépéssor) viszont hátrébb csúszott.

Mikhail Kolyada nagyon jó technikájú tripla Lutz-a az orosz kupasorozat rövid programjában

forrás: tumblr

A jégtáncosokra (győztes: Zagorski/Guerreiro) és párosokra (győztes: Pavliuchenko/Khodykin) nem volt sok időm nézni. A junior egyénizőkbe jobban belenéztem, a fiúknál Vetlugin győzött és egyik kedvencem, Andrei Kutovoi lett a 3., míg a lányoknál a Tutberidze-tanítvány Adeliya Petrosyan nyert úgy is, hogy a kűrben Berestovskaya két négyfordulatos ugrást is bemutatott, a rövid programban azonban túl nagy volt a hátránya.

[Orosz kupasorozat 3. állomás végeredmény]

Következőre (nemsokára!) a már lezajlott eddigi két Grand Prix versenyről, illetve az orosz kupasorozat utolsó előtti, negyedik állomásról írok majd.

Junior Világbajnokság + Téli Universiade

Az elmúlt héten két nagyobb versenyt rendeztek, a juniorok világbajnokságát, illetve a két évente az egyetemisták részére megrendezésre kerülő Téli Universiade-t.

Junior Világbajnokság

A junior VB első felét még itthon néztem, a második felét, azaz a női versenyt, a férfiak kűrjét és részben a jégtáncosok szabad táncát már a helyszínen. :)

Férfiak

A fiúk rövid programja rendkívül színvonalas volt, mert az első tíz helyezett nagyobb hiba nélkül korcsolyázott és az első (Camden Pulkinen) és tizedik (Stephen Gogolev) között alig 5 és fél pont volt a különbség, így egy izgalmas kűr elébe néztünk. A junior férfiaknál a szabályok szerint nem megengedett a négyfordulatos ugrás a rövid programban, ezért is fordulhatott elő, hogy a rövid programban ilyen szoros volt a verseny azután, hogy sok tiszta futást láthattunk. A kűrben azonban már többen terveztek be egy, vagy akár több négyfordulatos ugrást is, így mindenképpen arra lehetett számítani, hogy borulni fog a rövid programok utáni sorrend. Így is történt. 

Camden Pulkinennek most sem sikerült két tisztább programot futnia egy versenyen, így végül az első helyről hátracsúszva csak a 8. helyen zárt. Tomoki Hiwatashi, aki a 2016-os, debreceni junior VB-n volt már egyszer érmes, egy tiszta 4T-3T kombinációval, és két tripla Axellel 2. lett a kűrben, összesítésben pedig sikerült megnyernie a versenyt. Szerintem szép jövő állhat előtte, mert nemcsak jók az ugrásai, de öt komponensekben is egyre ügyesebb. A kűrt Roman Savosin nyerte, akinek a 4T és a 4S is sikerült, bár emellett volt három hiányos ugrása is, ebből kettő tripla Axel. Összességében az ezüstérmet sikerült megnyernie. Ami nála feltűnt, hogy kifejezetten sokat fejlődött korcsolyázótudásban és interpretációban az utóbbi időben, és ez élőben is átjött.

A kűrben a 3. az első junior VB-jén résztvevő, mindössze 14 éves Stephen Gogolev lett, aki először leduplázta a tervezett négyfordulatos Lutzot, viszont a 4T-t és a 4S-t megugrotta. Ezután nagyon csúnyán elesett az első tripla Axelből, utána viszont rögtön megugrotta azt kombinációban! Összesítésben végül az 5. helyen végzett. 

A bronzérmes Daniel Grassl lett, aki - véleményem szerint - szerencsés volt, hogy a rövid programban utolsóként futott és a 3. helyről várhatta a versenyt. A kűrben nem sikerült megugornia a 4Lz-ot, a 4Lo-t igen, bár hiányos volt (mint ahogy a 3Lo-3T kombinációban mindkét ugrása is). Daniel mindenképpen ígéretes tehetség, de a korcsolyázótudásán még sokat kell csiszolnia, ami feltűnően gyengébb sok top versenyzőhöz képest, különösen hogy Pulkinen és az e téren sokat fejlődő Savosin között futott. 

A versenyen a kedvencem Artur Danielian volt, akit már nagyon szerettem volna élőben látni. Szerintem egy rendkívül tehetséges korcsolyázó, akinek bár nincsen (még) olyan erős technikai tudása, mint másoknak - a kűrben egy 4S-t tervezett be, amit leminősített a panel, viszont minden más sikerült neki -, de második pontszámban kiemelkedő és már most, 15 évesen nagyon jó korcsolyázótudással és előadókészséggel rendelkezik. Akár az érem is összejöhetett volna neki, ha Daniel Grassl-hoz hasonlóan neki is megvannak a forgások és a lépéssorok szintjei (a rövid programban pl. csak 2-es szintet kapott a lépéssorra. Grassl viszont mindenre 4-es szintet kapott a verseny két szegmensében!).

Kedvelem Petr Gumenniket is, akinek rendkívül szép forgáspozíciói vannak és a rövid programban még előkelő helyen állt, a kűrben viszont nem sikerült először se a 4S, majd a 3A se (amit idén kombinációban a 3Lo-val ugrott meg!) és a program második felében is több hibája volt.

Ami a japán fiúkat illeti, Koshiro Shimada a 9., míg a junior nemzeti bajnokságot fél ponttal megnyerő Tatsuya Tsuboi csak 14. lett (miután esett a 3A-ból a rövid programban és a Flipjét illetve a Lutzát is elhibásnak minősítette a panel), így sajnos a következő szezonban csak hat helye lesz a japán fiúknak a junior GP sorozatban.

Tomoki Hiwatashi, Roman Savosin, Daniel Grassl a dobogón

forrás: saját kép

Nők

A hét első rossz híre az volt, hogy az aranyérem egyik esélyese, az idei GP Döntő győztese, Alena Kostornaia sérülés miatt visszalépett a versenytől, így az első számú tartalék, a junior nemzeti bajnokság 4. helyezettje, Kseniia Sinitsyna indult helyette. Arturhoz hasonlóan Alenát is nagyon szerettem volna élőben látni, így nagy szívfájdalmam, hogy ez nem jött össze. Remélem, hamarosan meggyógyul. Ugyanakkor, mindennek ellenére örültem annak, hogy Sinitsyna kapott egy lehetőséget, mert rendkívül tetszett a nemzeti bajnokságon nyújtott teljesítménye.

Ezek után az aranyérem a címvédő Trusova és az első junior VB-jén részt vevő Shcherbakova között dőlt el. A rövid programban Trusova a korábbi 3Lz-3Lo kombinációját az alacsonyabb bázispontszámú 3Lz-3T-re változtatta, így anyagerősségben gyakorlatilag ugyanaz volt a programja, mint Shcherbakovának. A komponensekben egy századdal Trusovát, míg a technikai pontszámban - elsősorban a forgások és a lépéssor kivitelezési pontszámaiban - Shcherbakovát látták jobbnak a bírók, így utóbbi állt az 1. helyen a rövid programot követően. Szerintem amúgy az átmenetekben és talán a kompozíción kívül a többi komponensben Shcherbakova mindenben kiemelkedőbb Trusovánál, jobb korcsolyázótudással és mindenképpen jobb előadókészséggel, és interpretációval rendelkezik. Mindkettejük rövid programja jó és az erősségeiket emeli ki, viszont Shcherbakova sokkal jobban érzi a nüanszokat a programban, amiket nagyon jó zenei érettséggel, és tartással ad elő. Trusova programjaiba (ez a kűrre is vonatkozik) olyan érdekes koreográfiai elemeket vagy egy-egy  mozdulatot tesznek be, ami ugyan emlékezetes, de az embernek olyan érzése van vele kapcsolatosan, hogy teljesen átkorcsolyázik a zenén, nem tudja interpretálni a programot.

Shcherbakova vezetett a rövid programot követően

forrás: ISU

A kűrben azonban Trusova bázispontszáma magasabb volt azzal, hogy három négyfordulatos ugrást próbált meg, amiből a 4Lz hiányos volt és elesett belőle, de a két 4T-t megugrotta. Emellett minden elemre 4-es szintet kapott. Néhány ugrásáért viszont meg kellett küzdenie (elsősorban a 3Lz-3Lo és a 3F volt bizonytalan). Shcherbakova az eredetileg tervezett két 4Lz helyett egyet tett be végül a programjába, szóló ugrásként, amiből ugyan ellépett, de nem vették hiányosnak a bírók. Minden egyéb eleme szépen sikerült, magas kivitelezési pontokkal, bár a lépéssora csak 3-as szintet kapott.

Így végül Trusova, bár nem sokkal, de megvédte világbajnoki címét.
Szerintem Trusova részére kevesebb öt komponenssel mind a rövid programban, mind a kűrben alakulhatott volna másként is ez az eredmény, de az nem kétséges, hogy technikai pontszámban ő volt a legerősebb ezen a versenyen.

A bronzérmes az amerikai Ting Cui lett, akinek sikerült két egészen jó programot futnia ezen a versenyen, mégis úgy gondolom, hogy nem korcsolyázott jobban Sinitsynánál, aki megszerezhette volna a bronzérmet ezen a versenyen. A rövid programban például jóval magasabb komponenseket kapott az amerikai lány, pedig szerintem Sinitsyna legalább olyan jó pontokat kaphatott volna mint ő. A kűrben Sinitsyna az utolsó tervezett ugrását, a 3F-et lecserélte egy 3Lo-3T-re, miután a tervezett 3Lz-3T kombinációban csak duplára sikerült a toe-loop. Ahhoz képest, hogy Kostornaia helyett beugró volt, szerintem nagyon szépen helytállt, és úgy érzem, a végeredményben benne lehetett az is, hogy nem szerettek volna - a páros verseny után - itt is csupa orosz dobogót...

A japán lányok közül a már második éve szeniorban versenyző Yuna Shiraiwa idei két programja nagyon eltalált szerintem, és ő sok tekintetben kiemelkedő volt ebben a junior mezőnyben. Sajnos nála is úgy éreztem, hogy kifejezetten alacsony második pontszámot kapott a kűrben, például korcsolyázótudásban mindenképpen a mezőny felett volt ezen a versenyen, emellett egyes elemekre is kevés GOE-t kapott. Olyat pedig ritkán látunk, hogy valaki egy kűrt egy teljesen tiszta tripla ugrással zárja, mint ahogy Yuna tette a 3Lo-val. Ezzel az 5. helyezésével és Yuhana Yokoi 9. helyezésével a japánok sajnos elveszítették a három kvótájukat a jövő szezonra...

Külön említést érdemel Láng Juli, aki a rövid programban tisztán futva, szép korcsolyázással a 10. helyen állt ebben a nagyon erős mezőnyben, s a kűrben is minden tőle telhetőt megtett, így végül a 14. helyen zárt, ami egy nagyon jó eredmény.

Alexandra Trusova, Anna Shcherbakova és Ting Cui a dobogón

forrás: ISU

Julcsi a Kiss & Cry-ban

forrás: saját kép

Párosok

A párosok versenyében orosz házi döntőt rendeztek, másnak valós beleszólása a versenybe nem igazán volt ebben a szezonban. Az idei GP Döntő aranyérmesei, Mishina/Galliamov a korábbi junior VB ezüst-, és bronzérem után idén sikerült az aranyérmet megnyerniük. Az ezüstérmes az első junior VB-n résztvevő Panfilova/Rylov, míg a rövid programban vezető, de a kűrben több hibát elkövető, tavalyi VB-ezüstérmes Kostiukovich/Ialin lett a bronzérmes.

Negyedszerre is csupa orosz dobogó a párosok versenyében a junior VB-n

forrás: ISU

Jégtánc

A jégtánc versenyben kiemelkedő volt a kanadai kettős, Lajoie/Lagha, akik magabiztos fölénnyel nyerték meg az első junior VB-aranyukat azok után, hogy az előző három évben a 13., 6., és 4. helyen végeztek és az idei GP Döntőn sem tudtak a dobogóra felállni. Egyébként Tessa Virtue és Scott Moir 2006-os győzelme után ez volt az első kanadai junior VB arany jégtáncban. 

Az ezüstérmet a GP Döntő bronzérmesei, a Khudaiberdieva/Nazarov kettős, míg a bronzérmet a szabad táncban második helyet elérő Shevchenko/Eremenko szerezte meg.

Jégtánc dobogó

forrás: ISU

Összességében szerintem a junior VB idei mezőnyei erősebbek voltak, mint például a tavalyiak, és néhány versenyszám, pl. a férfiak rövid programja emlékezetes marad majd egy ideig. A pontozással ugyanakkor nem igazán tudtam sok helyen egyetérteni, és mikor a helyszínen néztem a versenyt, sokszor megfordult a fejemben, hogy "alakulhatott volna ez az eredmény másként is".

A junior VB teljes végeredménye itt megtalálható:

 http://www.isuresults.com/results/season1819/wjc2019/index.htm

Téli Universiade

A Téli Universiade egy hosszú hagyományokra visszanyúló verseny, amelyen műkorcsolyázók először 1960-ban mérettették meg magukat (először csak a nők). Ez a verseny azóta is csak kétévente kerül megrendezésre és azok vehetnek rajta részt, akik egyetemre/főiskolára járnak, vagy azt nemrég fejezték be. Műkorcsolya szempontjából ez egy szenior "B" nemzetközi verseny, kisebb a Challenger versenyeknél is, így a mezőny ennek megfelelően nem szokott túl erős lenni.

Az idei versenyt a szibériai Krasznojarszkban tartották meg, amelyen a nők és a férfiak versenye hozott kiemelkedőbb küzdelmet. A párosoknál mindössze négy induló volt, és az Efimova/Korovin kettős nyert; míg jégtáncban nagyobb volt a felhozatal, és ott is orosz győzelem született miután Popova/Mozgov diadalmaskodott. Egyébként magyar kettős is indult, a Monaghan/Fourati jégtáncospár a 10. helyen végzett.

Térjünk rá a női versenyre!

A nőknél igazából Mai Miharán, Stanislava Konstantinován és Elizabet Tursynbaeván kívül nem igazán volt esélyes a dobogóra és végül pontosan ez a három lány végzett az első három helyen.
Mai Mihara rendkívül kiegyensúlyozottan versenyzett itt is, és egy hiányos 3T-t leszámítva a kűrben mindent tökéletesen megcsinált ezúttal is. Amikor azt írtam a Négy Kontinens Bajnokságot követően, hogy szépen zárta a szezont, igazából csak félig gondoltam arra, hogy tényleg az volt a szezonzárója; az volt az utolsó nagy versenye a szezonban, míg ez a verseny természetesen kevesebbet nyom a latba. De a lényeg talán nem is ez, hanem, hogy megint kitűnően tudott futni. Egy kicsit fáj a szívem érte, hogy egy olyan kiegyensúlyozott és jó versenyző, mint ő, már másodszorra marad le a világbajnokságról.

Mai Mihara az aranyéremmel, a kabalával, és egy ajándékkal

forrás: team_nippon @instagram

Az ezüstérmes Elizabet Tursynbaeva lett, aki a rövid programban ugyan esett a 3Lz-ból és a kombinációban sem volt tripla, csak dupla toe-loopja, de a rendkívül magas technikai bázispontszámának köszönhetően megnyerte a kűrt és a 2. helyre kapaszkodott fel összesítésben. A négyfordulatos Salchow-ból ezúttal is elesett, de már sokkal biztosabb volt az ugrás, mint a 4CC-n. Már várom, hogy a VB-n sikerül-e megcsinálnia az ugrást. Ha igen, ő lesz az első szenior női versenyző, aki négyfordulatos ugrást csinál meg versenyen. Egyébként a kűrben mind a három ugráskombinációja a program második felében van és most mindenre megkapta a 4-es szintet. Ha a VB-n képes lesz a rövid programban is jól futni, akkor kiemelkedő eredményre számíthat majd.

A bronzérmes Konstantinova lett, akinek nem volt tökéletes a kűrje (két hiányos ugrása volt), viszont meglepő volt látni, hogy a rövid programban sem pontozták meg őt annyira, mint amennyire számítottam, ha azt vesszük, hogy ezen a versenyen igen magas második pontszámokat adtak a bírók szinte mindenkinek, és ráadásul ő hazai pályán versenyzett.

Említést érdemel még a koreai Soyoun Park, aki még 2016 végén sérült meg súlyosabban, és azóta nagyon sok versenyt hagyott ki. Őszintén szólva a feltörekvő koreai lányok mellett nem gondoltam volna, hogy látjuk még sokat őt versenyezni. Egy nagyon szép kűrt futott itt és lett végül 5. helyezett.

A fiúk versenye némileg nagyobb izgalmakat tartogatott, miután az oroszok közül indult a versenyen Kovtun, Samarin és Lazukin, vagy ott volt Rizzo, Tomono és Kvitelashvili is. A rövid programot követően Kovtun - Rizzo - Lazukin volt a sorrend, miután mindhárman tisztán futottak. A 4. Hiroaki Sato volt, az 5. Kvitelashvili, aki leduplázta a 4T-t, míg némi meglepetésre Samarin csak a 6., miután a 4Lz-3T kombinációja hiányos volt és el is esett belőle.
A kűrben azonban Rizzo - akinek csak egy 4T-je volt - tökéletesen meg tudta futni a programját, így két jó programmal az ő nyakába akasztották az aranyérmet. Kovtun a 4T-t megugrotta, a 4S-ből viszont nagyon csúnyán elesett és egy 3Lo-t is leszimplázott, amellett, hogy a program második felében láthatóan nem bírta jól és fáradtan korcsolyázott. Mikor ezeket a sorokat írom, épp kijött a hír, hogy visszalépett a világbajnokságtól, orvosi indokokra hivatkozással, így neki vélhetően ez volt idén az utolsó versenye.
A versenyen a 3. Kvitelashvili lett, aki egy bizonytalan 4S után mindent megcsinált tökéletesen, közte két 4T-t a program második felében. Láthatóan nagyon örült az eredménynek, ami nem sokkal maradt el az ezüstéremtől sem.
Samarin végzett a 4. helyen, aki futott már sokkal jobban is ebben a szezonban: csak egy tiszta négyfordulatosa volt a kűrben, de több más hiba is becsúszott (bizonytalan 4Lz és 4Lo, leminősített 3T); valahogy mintha ő sem lenne abban a formában, mint amiben a szezon első felében volt.

A Téli Universiade teljes végeredménye:
https://fsrussia.ru/results/1819/universiada2019/index.html

Rizzo, Kovtun és Kvitelashvili a dobogón

forrás: screenshot FISU streamből

Néhány nap múlva világbajnokság, amit már alig várok! Legközelebb arról a versenyről írok, ha időm engedi, talán majd akár verseny közben is leírom majd gondolataimat, s nemcsak a teljes versenyt követően.

~Black Blades