XXIV. Téli Olimpiai Játékok - Jégtánc

Nagyon kevés időm van írni a jégtánc versenyről, aminek ma reggel lett vége, és máris nyakunkon a női verseny, amit ráadásul a világsajtót bejárt doppingbotrány előzött meg. Ezért egy rövid kis összefoglalót írnék csak a jégtáncról, ami egyébként az általam legkevésbé követett - és a bonyolult szabályrendszere miatt legkevésbé értett - része a sportágnak, de azért a szubjektív benyomásaimról írnék egy kicsit.

A várakozásoknak megfelelően Papadakis/Cizeron nyerte meg az aranyérmet, Sinitsina/Katsalapov nem tudott beleszólni az aranyéremért folytatott küzdelembe, a bronzérmet pedig természetesen egy amerikai pár, Hubbell/Donohue nyerte meg. Szombaton legalább emberi időben rendezték meg a ritmus táncokat, amiket tudtam követni, ez aztán nem igazán volt elmondható a szabad táncokról, amiket ma éjjel, kora reggel tartottak meg, így csak a verseny végét tudtam megnézni.

A ritmus táncok jobban tetszettek összességében: Papadakisék feszes, jól kikorcsolyázott John Legend RD-je világcsúcs pontszámot ért, őket követte Sinitsina/Katsalapov egy szintén jól megfutott RD-vel, majd Hubbell/Donohue Janet Jackson programja, ami nekem nagyon tetszett, ez hozzájuk illő, remek program. Chock/Bates állt a 4. helyen a Billie Eilish ritmus táncukkal, akik veszítettek szinteket, és komponensekben is alulmaradtak a Top 3-hoz képest. Náluk jobban tetszett Stepanova/Bukin Backstreet boys RD-je, amit viszont Chockék mögé soroltak a bírók. Guignard/Fabbri Michael Jackson RD-je tetszett még igazán, akik nemcsak technikásak, hanem jól is adták elő ezt a kreatív programot, és úgy éreztem, hogy kicsit alulpontozták őket.

A szabad tánc némileg unalmasabb volt: a Top 4-ben változás nem történt, itt a dobogósok mind líraibb programokkal készültek, s bár technikailag alig van különbség a top párok között, Papadakisék kivitelezésben, komponensekben a mezőny fölött állnak, amit jól lehetett látni az FD-ben is. Chockékat korcsolyázótudásban, összekötő elemekben gyengébbnek tartom, mint a Top 3-at, bár az űrbéli szerelmesek találkozás programjuk legalább mindenképp emlékezetesebb a top párokénál. Hubbellékhez a lírai stílus kevésbé áll közel, mégis technikailag nagyon jól kikorcsolyázott programot láthattunk tőlük, bár kaptak egy pont levonást túl hosszan kitartott emelés miatt. Guignard/Fabbri feljöttek az 5. helyre az Atonement FD-vel, míg Stepanováék a koreográfiai csúszós mozdulatukat rontották el, mert Stepanova kicsit kicsúszott belőle, amivel összességében egy hellyel hátrébb kerültek (6. helyen végeztek). Gilles/Poirier is egy elég rondán kivitelezett curve liftben hibáztak és összességében a Long and Winding Road FD-jük elmaradt attól a különlegesebb stílustól, amit tőlük megszokhattunk az elmúlt években. Ők végül a 7. helyen végeztek. Az egyik kedvencem Smart/Diaz Zorro FD-je volt a mai nap, akik a 8. helyen végeztek.

Papadakiséknak sikerült az, ami négy éve nem: a hőn áhított aranyéremmel lett teljes az éremkollekciójuk

forrás: tumblr

Az aranyérmet tehát a franciák vitték el, akik igen régóta vártak a legfényesebb olimpiai éremre. 4 éve kétszeres világ-, és háromszoros Európa bajnokként kis híján nem sikerült nekik az aranyérem a ritmus táncban elszenvedett ruha malőr miatt - akkor összességében a kanadaiak jobbak voltak, így a franciáknak négy évet kellett várniuk arra, hogy ismét megküzdjenek az aranyéremért. Egy versenyt, a 2020-as Európa-bajnokságot leszámítva mindent megnyertek ebben az olimpiai ciklusban, és most versenyeztek először a két évvel ezelőtti legyőzőjükkel, a Sinitsina/Katsalapov kettőssel szemben. Nem hagytak semmi kétséget afelől, hogy az aranyérem az övék legyen, és ezúttal megérdemelten az ő nyakukba került a legfényesebb érem, úgy is, hogy talán az idei szabad táncuk nem a legemlékezetesebb programjaik közül való. 

A ritmus tánc az M4 Sport oldalán itt található meg, a szabad tánc itt.

A teljes végeredmény elérhető itt.

Balról jobbra Sinitsina/Katsalapov, Papadakis/Cizeron és Hubbell/Donohue az éremátadó ünnepségen

forrás: gettyimages

Európa Bajnokság 2022

A hétvégi tallinni Európa-bajnokság volt az utolsó nagy verseny az olimpia előtt az európai indulóknak, akiknek a nagy része ki is használta a lehetőséget és indultak a versenyen (ahogy említettem, Papadakisék a Covid-veszély és utazás miatt nem mentek el erre a versenyre, Rizzo esetében kiderült, hogy az utolsó pillanatban korcsolyacipő-problémái akadtak, Kolyada pedig kisebb sérüléssel bajlódik).

A versenyről összességében elmondható, hogy taroltak az oroszok, akik ezúttal 9 érmet hoztak el a 12-ből. 

A párosok versenyében nem igazán volt vitás, hogy a három orosz top pár áll majd dobogóra, a kérdés inkább az volt, hogy milyen sorrendben. Nos, a Mishina/Galliamov kettős újabb két kiegyensúlyozott, szinte tökéletes futással a rövid programot és a kűrt is megnyerte, így nemcsak az aranyat szerezték meg, hanem azt világcsúccsal is tették (82.36 a rövid programban, 157.46 kűr pontszám és 239.82 összpontszám). A kűrt az ARD1 német csatornán néztem, Aljona Savchenko kommentálásában, amit egyébként nagyon érdekes volt hallgatni, és egyetértettem vele abban, hogy Mishináéknak valami frissebb, üdébb programot lehetett volna adni idén (ez elsősorban a rövid programra vonatkozott, de szerintem helytálló a kűrre is). A Sviridov-kűr igazán régies, nosztalgikus hangulatot kelt, s bár lehet, hogy a Time, Forward! c. dal a jövőről és a fiatalokról szólt akkor, a '60-as években, ezt a mai generációra kicsit elavult választásnak érzem. Mondom én, aki nagyon kedveli a 1960-as évek zenéjét, de korcsolyában mégis más a hatás. Mishináék a technikai kivitelezésben szinte tökéletesek voltak, de hozzá kell tennem, Mishina a 3S-eu-3S-ben az első tripla Salchow-ból ezúttal még láthatóbban rossz irányban érkezett, majd egy hármasfordulattal fordult rá a második 3S-ra, mégis két bírót leszámítva +GOE-t adtak erre az elemre...ami nagyon túlzás.

Mishina/Galliamov kiegyensúlyozottsága egyre emelkedő pontokat ér, ezúttal már világcsúcsokat is döntögettek

forrás: ISU

Az ezüstérmet ezúttal Tarasova/Morozov szerezte meg, két majdnem hibátlan programmal. Ami azért is érdekes, mert egy nagyon szépen, szinkronban korcsolyázó páros, akik a minőségi elemeiket kimagasló minőségben tudják bemutatni, viszont náluk mindig akad 1-2 nagyobb hiba, ami megakadályozza őket abban, hogy nyerjenek. Itt nem lettek sokkal lemaradva Mishináéktól, miután a rövid programban hibátlanul futottak, a kűrben pedig csak Tarasova lépett el egy kicsit a 3S-ből. Egyébként ők is világcsúcs összpontszámot kaptak, mielőtt Mishináék percekkel később nem döntötték meg ezt a csúcsot - egyébként Tarasováék kapták komponensekben a legmagasabb pontokat a kűrben, amit meg is érdemeltek. Savchenko nem volt elájulva attól, hogy Tarasováék ugyanazt a zenét választották a kűrjükre (Lighthouse), mint amire ő is korcsolyázott még a 2016/17-es szezonban.

Boikova/Kozlovskii szerezte meg a bronzérmet egy erős kűrrel, ami szezonbeli legjobbjuk lett - de nem egyéni legjobb, mert attól 2 ponttal lemaradtak -, viszont Boikova leduplázta a tervezett tripla Salchow-ot a rövid programban, ezért a kb. 5-6 pontos hátrányt nem tudták már behozni a kűrben, így végül a 3. helyen végeztek. Nekem egyébként nagyon tetszettek ezúttal is, több karaktert látok bennük, mint Mishináékban.

Márk és Ioulia az eddigi legjobb EB-helyezésükkel a 6-ok lettek, néhány ponttal elmaradva az egyéni legjobbjuktól, ami egy nagyon jó eredmény. Ezúttal is az ugrásokkal voltak problémák, ezúttal mindhárom ugráselemben sok pontot veszítettek. Remélem, hogy az olimpiára ezek jobban fognak menni. A másik magyar kettős, Marija Pavlova és Nagy Balázs szintén a remek 11. helyen végeztek. Ahhoz képest, hogy az első nagy versenyükön vannak túl, ez nagyon jó eredmény. A kűrben például csak a kidobós Flipből rontottak nagyobbat. Igaz, hogy sok elemre nem kapták meg a legjobb szinteket, ezeken lehet javítani, és a későbbiekben nyilván emelkednek majd a komponenseik is, mindenesetre ígéretes párosnak látszanak.

*

A férfiak versenye tetszett a leginkább, talán azért mert itt eléggé kiszámíthatatlan volt előre megjósolni, ki is lesz majd a dobogón, és voltak is jelentős változások a rövid program és kűr között. A rövid programban némi meglepetésre remekelt mind a három orosz, és fej-fej mellett álltak 99 ponttal, 1. Mozalev 2. Kondratiuk 3. Semenenko volt a sorrend. Azért gondolom, hogy némi meglepetésre, mert az orosz fiúk elég kiszámíthatatlanok szoktak lenni és általában nincs olyan, hogy tisztán fut mindegyik. A 4. helyen Morisi Kvitelashvili állt, akinek a tripla Axelje hiányos volt, 5. helyre került Daniel Grassl, akinek a Lutz-ait (a szóló 4Lz-ot és a kombinációban levő 3Lz-ot is) kérdéses élűnek jelölte a panel, a kivitelezési pontszámai és a komponensei pedig alulmaradtak a Top 3-mal szemben, ami szerintem korrekt volt, mert nem korcsolyázik olyan minőségben, mint a többiek. A 6. helyen Deniss Vasiljevs állt, akinek ugyan nem volt quadja a rövid programban, de azzal, hogy mindenre 4-es szintet kapott, a legmagasabb komponenseket, és nagyon magas kivitelezési pontokat a szuper lépéssorára, alig lemaradva Grassl mögé került be. 

Andrei Mozalev vezetett a rövid programot követően

forrás: tumblr

A kűrben aztán fordult kicsit a kocka: Kondratiuk futott a legtisztábban a Jézus Krisztus Szupersztár c. rock operára, meg is ugrotta a három négyfordulatos ugrását, bár az elemei nem a legjobb minőségűek, de a magas technikai pontszámának és az egyébként kicsit túlzóan magas, 90 pontos komponenseknek köszönhetően nyert. Mozalev és Semenenko leszorultak a dobogóról. Semenenko több hibát is elkövetett, az egyik nagyobb, hogy leduplázta a négyfordulatos Salchow-ot, egy 4T-ből majdnem elesett és volt egy negyed hiányos 3A-ja is. Ő nem túl szépen, előrehajolva érkezik az ugrásokba, az utóbbi időben nincs olyan jó formában, mint korábban. Az ősszel sérüléssel küzdött, lehet, hogy most is hátráltatja valami. Mozalev összességében tetszett nekem, elég jó korcsolyázótudása van, átmenetei, befejezett mozdulatai, interpretációs készsége. Számolni viszont még kevésbé tud: letriplázta a tervezett 4S-t, ezért a második 3S-t érvénytelenítették, ezzel pedig kb. annyi pontot veszített, mint amennyivel talán dobogós lehetett volna. A kűrben ugyanis 1 fajta négyfordulatost és 1 fajta triplát lehet ismételni, Mozalevnek tehát volt két 4T-ja, és két 3A-je eredetileg, emellett egy 3S-ja. Ezért fel kellett volna készülnie arra, ha a 4S-ből tripla lesz véletlenül, akkor át kell rendezni a programot. Ami természetesen nagyon nehéz, mégis muszáj ilyenkor a versenyzőknek gondolkodniuk. Én az egyik 3A helyett megpróbáltam volna egy 4S-t még egyszer, és akkor a probléma megoldódott volna.

Az orosz olimpiai keret nincs még kihirdetve, de ha választani kellene, én Mozalevet küldeném az olimpiára: a nemzeti bajnokságban 3. lett, megelőzve Semenenkot, s bár itt nem állt fel a dobogóra, Semenenko itt is mögötte végzett. Úgy látom, hogy Mozalev jobb formában van. Persze lehet, hogy a sportdiplomácia erősebb lesz, és inkább a Mishin-tanítvány Semenenko megy majd az olimpiára (főleg úgy, hogy a női verseny után elszálltak azok a minimális esélyek is arra, hogy Tuktamysheva kijusson az olimpiára).

Az ezüstérmes Daniel Grassl lett, akinek ugyan van több nehéz négyfordulatosa, de nem igazán a tiszta technikájáról híres. A 4Lz, 4F is megvolt és a 4Lo-eu-3S-t biztos nem ugrotta rajta kívül más felnőtt versenyen, emellett alapvetően egy viszonylag tiszta programot futott, viszont nem magas kivitelezési technikával és alacsonyabb komponensekkel a többiekhez képest.

A bronzérmet Vasiljevs szerezte meg, aki az első lett versenyző, aki EB-n dobogóra tudott állni. Deniss szerintem élete kűrjét futotta, nemcsak tiszta 4S-el (amit a technikai panel negyedhiányosnak minősített, nem teljesen értettem, hogy miért, főleg amikor másnál nem voltak ilyen szigorúak!), és minden más tripla ugrás szépen sikerült, közte kimagasló forgásokkal, lépéssorral. Nagyon szépen adta elő Prokofjev Rómeó és Júliájára a programot, és interpretációs képessége a legjobb volt ezen a versenyen. Úgy tűnt, hogy a kűr alatt Deniss sport pszichológiai kifejezéssel élve benne volt a zónában, azaz flow-élménye volt, olyan szinten elmerült benne, élvezte amit csinál, hogy az ember miközben nézte, kétsége sem volt afelől, hogy minden a helyén lesz ebben a futásban. Ez egy elég ritka jelenség a sportban, így műkorcsolyában is, de szerintem ennek voltunk szemtanúi Deniss futása közben. Stephane Lambiel egyébként állítólag azt mondta a kűr után valakinek, hogy ha Deniss korcsolyázó, mindenki más bohóc volt ezen a versenyen - ami persze nagyon sarkos kifejezése annak, hogy ő nem foglalkozik a quad-érával, és a lényeg, az magán a korcsolyázáson és annak művészeti önkifejezésén van.

Balról jobbra: Daniel Grassl, Mark Kondratiuk és Deniss Vasiljevs is először állhatott Európa-bajnoki dobogóra

forrás: tumblr

*

A jégtáncosok versenyében nem volt meglepetés, Sinitsina/Katsalapov megvédték az aranyérmüket, Stepanova/Bukin lett az ezüstérmes és Guignard/Fabbri lettek a bronzérmesek. Nekem tetszettek Stepanováék, jobban mint Sinitsináék, de a bebetonozott hierarchiának köszönhetően itt sem volt esélyük arra, hogy tiszta futások esetén legyőzzék Sinitsináékat. Egyébként Sinitsináék meglepő módon nem kaptak annyira magas pontokat, amivel Papadakisék idei pontjait elérték volna, pedig EB révén simán meg lehetett volna kicsit jobban "nyomni" a pontjaikat. Ez pedig egy jelzés az olimpiára nézve is.

A spanyol háziversenyben 4. lett Smart/Diaz és 6. Hurtado/Khaliavin, így eldőlt, hogy Smarték indulhatnak az olimpián, és majd utána a világbajnokságon is. Kíváncsi leszek, hogy a könnyen befogadható, az európai közönségnek tetsző Zorro szabad táncuk a kínai közönség előtt is olyan sikeres lesz-e. Davis/Smolkin első EB-jükön a 7. helyen végeztek. Nem kapták meg azokat a pontokat, amiket a varsói Challenger-versenyen (ahol nagy túlpontozások voltak), de ez így is egy erős bemutatkozás volt. Szerintem a Moulin Rouge nagyon rizikós választás amúgy nekik, amit egyébként Gleb Smolkin jobban adott elő mint Diana. Magyar részről Ignateva/Szemko a 18. helyen mutatkozott be. A ritmustáncban kaptak egy pont levonást tempóhibára, ami elég ritkán szokott előfordulni a szezon ezen részében (inkább korábban szoktak kijönni a hibák, hogy aztán a nagy versenyekre kijavítsák azokat).

Sinitsina/Katsalapov megvédték EB-aranyérmüket

forrás: tumblr

*

A nők versenyét nem meglepetésre az oroszok tarolták és Kamila Valieva természetesen megnyerte az aranyérmet. Valieva a rövid programjára világcsúcs pontszámot kapott (90.45), bár hozzáteszem, én nem látom azt az 5 pont különbséget a között amit tőle vs amit Kostornaiától láttunk a 2019-es GP Döntőn, szintén 3A-val, és nem kevésbé rosszabb kivitelezéssel, öt komponensekkel. A kűrben már voltak hibái, nem sikerült a 3A, elesett belőle és ezúttal a 4T-eu-3S-ból sem volt olyan érkezése az első elem után, amiből ellépés nélkül tudta volna rátenni a 3S-t, ezért a Salchow érvénytelen elem lett. A programról már sokszor elmondtam a véleményem, de szerintem hibákkal még inkább átjön az, hogy ez egy elsietett, rohanós kűr, amikor a Bolero lényege pont az lenne a témájának megfelelően, hogy lassúból építkezik felfelé, mint egy csábítás...De mindegy is, ugye, hiszen úgyis megkapja rá a bőven 9, sőt néhol maximális 10 komponenseket.

Valieva világcsúcs pontszámot kapott a rövid programjára

forrás: tumblr

Anna Shcherbakova lett a 2., aki a rövid programot elrontotta és a hiányos (de nem annak vett) 3Lz-ból elesett és rá sem tette a kombinációt. Ennek ellenére 69 pontot kapott, 36 komponenssel (!). A kűrre aztán felszívta magát és még a 4F is sikerült, amit az EB edzésein sem tudott megugrani. Az egy quadja ellenére majd' tíz ponttal többet kapott, mint a három quados kűrjére 2 éve az EB-n...Amikor arra gondolok, hogy nincsen Annánál túlpontozottabb női versenyző az elmúlt évekből, akkor pont az ilyen esetekre tudok gondolni sajnos. És félreértés ne essék, mert még mindig megvan a szép testtartása, muzikalitása, ahogy tudta, elő is adta a programokat, de sem a koreográfia nem hihetetlenül zseniális, sem a sajnos egyre gyengébb korcsolyázó alaptudása, élhasználata, annak minőségen nem olyan, amire közel maximális pontszámokat lehessen adni komponensekben, és kivitelezési fokokban sem a forgásaira, vagy a nem túl jó ugrásaira. Ezzel természetesen nem őt, hanem a bírókat és a rendszert kritizálom.

Annára egyre nehezebb nyomás helyeződött a nemzeti bajnokság óta, többen megkérdőjelezik, helye van-e az olimpiai csapatban, ezért nem biztos, hogy a rontott rövid program nem ennek volt a mentális következménye. Az se kétség, hogy Anna nagy küzdő, de kezd egy kicsit...furcsa lenni, hogy a láthatóan gyenge korcsolyázása után két nappal úgy fut, mint aki újjászületett. 

Nem szeretnék olyat leírni, aminek nincs bizonyítottsága, de legalább ezen a helyen annyit elmondok, ami a véleményem szabadságába belefér: tény, hogy az utóbbi években azokon a versenyeken, amin Eteri Tutberidze tanítványai ott vannak, az orosz csapatorvos is mindig ott van (a TV is sokszor mutatja), aki rendszeresen részt vesz az edzéseken is. Ennek az embernek az orvosi cége olyan oxigén és nemesgázokból álló koktélt fejlesztett ki, ami serkenti a vörösvérsejteket és az állóképességet is növeli. Ez a WADA szerint tiltott, de az anyag perceken belül felszívódik, ezért nem mutatható ki. Mivel Tutberidze a női dobogót magáénak szeretné Pekingben, ehhez minden létező eszközt bevet: nemcsak nyilván komolyan felkészíti a tanítványait, és olyan pontokat kapnak, amik lassan bárki számára utolérhetetlenek (mindegy, hogy Kaori Sakamoto, vagy Wakaba Higuchi tripla Axellel mennyivel jobb korcsolyázó), hanem hozzájöhet is, hogy a megmaradt, még úgy-ahogy egészséges versenyzőiért mindent megtesz, hogy "formában" maradjanak az olimpiáig. Tényleg csak feltételezés, de sok mindent el lehet képzelni, főleg ha nem titok az sem, hogy Tuktamysheva is pár éve még meldoniumot használt addig, amíg a WADA be nem tiltotta. Amit a WADA nem tud kimutatni, azt gyakorlatilag lehet használni...Ezeket nem én találtam ki magamtól, jó ideje keringenek hírek, és az utóbbi hetekben orosz fórumokon is egyre többet spekulálnak erről. Talán nem ok nélkül.

Shcherbakova lett tehát az ezüstérmest az elrontott rövid program után. Alexandra Trusova nyerte a bronzérmet, aki rendületlenül próbálja már egy ideje a tripla Axelt a rövid programban, de ezúttal is elesett belőle, és a kűrben is csak két négyfordulatos sikerült (4F és 4S), a 4T-ből és az erősen hiányos 4Lz-ból is elesett. Ez a program leginkább csak az ugrások miatt "érdekes", ezért ha nem jön össze a sok quad, az összhatás is teljesen leromlik...

Balról jobbra Shcherbakova, Valieva és Trusova az EB dobogóján

forrás: tumblr

Loena Hendrickx lett a 4., aki remek rövid programmal, szép korcsolyázással a 2. helyen állt, majd a kűrben több hibát is elkövetve visszacsúszott a 4. helyre. Nem mintha egy tiszta futással lett volna esélye a dobogón lenni. Ekaterina Kurakova lett a 5., aki egy igazi karakter a jégen. Ezúttal elég elnézőek voltak vele a panel tagjai, mert a kűrben nagyon magas pontokat kapott, ugyanakkor szerintem több hiányos ugrása is volt. Anastasiia Gubanova - immár grúz színekben - bemutatkozott az Európa-bajnokságon és bár  a kűr nem úgy sikerült, de a rövid programja nagyon szép volt. Magyar részről Schermann Regina a 23. helyen végzett. Neki a dupla Axelbe a nehezített, lépésből történő bemenetel a kűrben szuper pillanat a programban, amit ritkán látunk a női mezőnyben. Hibák voltak amúgy nála, de bízom benne, hogy az EB-bemutatkozása sok tapasztalatot nyújt majd neki a jövőre nézve.

Nos, hosszúra sikeredett ez a poszt, de sok induló volt az EB-n, és így is csak a legjobbakról tudtam írni valamennyit. Sok szép futást láthattunk, de megint elkeserített a pontozás, mert már most látni, hogy ezeket a pontokat azért adják meg Európában, hogy aztán ne lehessen a dobogós esélyeseket úgy lepontozni Pekingben és ott is megkapjanak majd hasonló pontokat. Az pedig más versenyzők érmeibe is kerülhet akár...

Napokon belül kezdődik a Négy Kontinens Bajnokság, amiről hamarosan írok egy előzetest.

*

Teljes EB-eredménylista: férfiak, nők, párosok, jégtánc

Visszanézhető versenyek: férfiak rövid program, férfiak kűr, női rövid program, női kűr, párosok rövid program, jégtánc RD, jégtánc FD, 

-BB

Rostelecom Cup 2021

Ez egy kicsit más jellegű bejegyzés lesz, mint amilyet szoktam írni, ugyanis a helyszínen, Szocsiban néztem végig az utolsó Világkupa állomás versenyét, a Rostelecom Kupát, így leginkább az arénában átélt élményeimet osztom inkább meg, illetve egy kis útbeszámoló is lesz egyben.

Kedden indultam el hazulról, és az első állomásom Moszkva volt, ahol elég hosszasan várakoztam a repülőtéren, miután inkább biztosra mentem, és eggyel későbbi géppel utaztam tovább Szocsiba, mint ami elérhető lett volna. A Szocsiba tartó gépen több korcsolyázó is utazott, többek között a japán csapatból Keiji Tanaka és Kazuki Tomono is.

Szerdán egy kis városnézést tartottam Szocsiban, ahova egy kissé kalandos úton jutottam el: hiába néztem meg előre, mikor indult a vonat a menetrend szerint - az utolsó aznap délelőtt - az korábban indult, így lekéstem. Maradt hát a busz, amit először meg is kellett találni, aztán pedig elég lassan döcögött el a célállomáshoz. A szálláshelyem, az olimpiai park és maga az Iceberg Skating Palace helyszíne ugyanis Adlerben volt, ami Szocsitól mintegy 30 kilométer távolságra van délre. Szocsi nagyon kedves város, szép parttal, mólóval, pálmafákkal, ez Oroszország egyik kis gyöngyszeme, igazi üdülőváros. 

Szocsi mólója, háttérben az olimpiai ötkarikával

Másnap délelőtt az Iceberg aréna felé vettem az irányt, mert kezdődtek az első hivatalos edzések. Előtte viszont még felfedeztem útközben egy kis kantint, ahol nagyon finom reggeliket kínáltak - salátákkal, amiket nagyon jól készítenek az oroszok, blinivel (sós palacsintával), omlettel stb. Ezután minden reggel itt ettem valamit, mielőtt elmentem volna az arénába. Az arénába a bejutás könnyen ment, igaz, hogy az EU-s digitális védettségi igazolványt mindig be kellett mutatni (útlevéllel együtt), és átszkennelték a táskát, kabátot (ez viszont nem újdonság, mert bevásárlóközpontokban, vasútállomásokon is alkalmazzák). A szervezők kedvesek és segítőkészek voltak, az aréna pedig kényelmes volt és viszonylag meleg.

A csütörtöki edzéseket tehát végignéztem, először a férfiak, majd a jégtáncosok, párosok, végül a nők edzettek. Az biztos, hogy az edzésen látottak sokszor nem tükrözik vissza azt, ami a versenyen aztán történik, legalábbis az egyéni versenyzőkre ez mindenképp elmondható: például Kvitelashvili esett-kelt az edzésen, nem úgy tűnt, hogy túl jó a formája, míg a versenyen jól összeszedte magát, míg például Semenenko önbizalommal telve szórta a négyfordulatosokat az edzésen, a versenyen viszont nem tudta ezt a formát mutatni. A nőknél érdekes volt látni, ahogy Tuktamysheva magabiztosan ugorja az Axeleket, Khromykh rontogat, illetve Valieva hogyan próbálgatja a 3A-t, és a négyfordulatosokat, amikből egyébként jó párszor rontott, elesett, de amint szorosra feltette a két kezét, máris sikerült megtartani az ugrást.

 

Az Iceberg Skating Palace, háttérben a havas hegyekkel

Az Iceberg Skating Palace közelebbről

Az aréna belülről

Pénteken a reggeli edzések egy részét nem néztem meg, mert nagyon korán kezdődtek, e helyett inkább a szép időben végigsétáltam az olimpiai parkban. Az olimpiai park lenyűgöző, mindegyik aréna egy helyen van, középen pedig az olimpiai láng, azzal szemben pedig egy földgömb között a Bajnokok Fala, amelyen az egyik oldalon az orosz, a másik oldalon minden nemzetközi olimpiai érmes a 2014-es téli olimpiáról kapott egy kis plakettet. A látvány egyébként este is pazar, mert mindegyik aréna nagyon szépen ki van világítva, főleg a Fisht stadion, amelyben magát az olimpiai megnyitót, és egyébként a 2018-as foci VB meccseit is rendezték. S ez még nem minden. Az olimpiai park köré építették a Forma-1-es pályát is, a Sochi Autodrome-ot, a hétvégén pedig túraautó-bajnoki futamot is rendeztek, így amíg az Iceberg arénában a Világkupa futam zajlott, körülette autóversenyt is rendeztek. :)

A Bajnokok Fala az olimpiai parkban

Olimpiai aranyérmesek

Férfiak

A férfiak versenyével kezdődött a verseny és ez volt az első, ami szombaton befejeződött. Az arénába érve a férfi verseny előtt vettem észre, hogy tele van Yuzurut támogató kisebb-nagyobb molinókkal, amelyeken jobbulást és a jókívánságaikat fejezték ki az orosz szurkolók. Sokan még kis Micimackós zászlókat is osztogattak. Ez nagyon aranyos gesztus volt! Remélem, hogy Yuzu is láthatta ezeket az üzeneteket, és legalább egy kis mosolyt csalt az arcára.

Pénteken nagyon tetszett Kazuki Tomono rövid programja, amiben szépen, lendületesen, jól interpretálva korcsolyázott, 4S-t, és 4T-3T kombinációt is megugrott, és nagy egyéni legjobb pontszámot sikerült futnia. Kazuki végül a bronzérmet szerezte meg, igen kevéssel lemaradva az aranyéremről: a kűrben volt egy-két piszkos eleme (ellépések egyes ugrásokból), és elesett az egyik 3A-ból, viszont a második pontszámban  szerintem kiemelkedően jó volt. A kűrben a koreográfiai lépéssora nekem a férfi verseny csúcspontja volt. 

A rövid programban szorosan Kazuki mögött Morisi Kvitelashvili végzett, aki a kűrben is - egy esett 4T-t leszámítva - jól futott, így kevéssel, de az ő nyakába került az aranyérem. Morisi, főleg a kűrben eléggé rákoncentrált az elemekre, és szerintem komponensekben nagyon segítették a bírók, nem értettem egyet azzal, hogy magasabb pontokat kapott például Tomononál. Ezzel Morisi először nyert GP aranyérmet, és Eteri Tutberidze is a férfiak mezőnyében először tudta egy versenyzőjét aranyhoz segíteni.

Nagyobb meglepetésre Mikhail Kolyada csak az ezüstérmet szerezte meg a versenyen. Kolyada a rövid programban túl nagy hátrányba került, miután mindkettő négyfordulatosából hibázott, és a kűrben sem futott tisztán. Akármennyire szépen korcsolyázik és egyébként minőségi minden, amit csinál, nem fér bele, ha a Toe-loopokból és Salchowokból is rendszeresen hibázik. A bírók őt is segítették a hazai pályán, például a 88 pontos komponenssel a kűrben, ami erre a futásra túlságosan magas volt...

Roman Sadovsky lett a 4., aki a Skate Canada utáni gyengébb szereplés után itt sokkal jobban teljesített. Roman nagyon jól bekorcsolyázza a pályát, elegáns, szép vonalai vannak, őt öröm nézni a jégen. Ahhoz képest pedig, hogy a férfi mezőny egyik, ha nem a legmagasabb versenyzője, meg tudta ugrani a négyfordulatos Salchow-ot, például a kűr második felében 3S kombinációban is.

Matteo Rizzonak nem kezdődött könnyen a verseny, miután Moszkvában az átszállás során órákat kellett várakoznia hóviharban, és a csomagja sem érkezett meg időben, így a csütörtöki edzést ki is kellett hagynia (bár később az edzés után megengedték neki a szervezők, hogy egy kicsit szokja a jeget). A rövid programot elrontotta, a kűrben viszont a második legjobb pontszámot futotta, és ezúttal is jól sikerült a kűr, ami szerintem egy nagyon hozzá illő program.

Evgeni Semenenkot talál túlnyomta a tét, hogy be is kerülhet a GP Döntőbe jó futás esetén, ezért több hibázás is volt a programjaiban és végül csak a 6. lett. Viszont egyébként nagyon sokat fejlődött tavaly óta, és ha idén nem is került be a GP Döntőbe, a jövő egyik legjobb orosz férfi versenyzője lehet. Hozzá hasonlóan Mark Kondratiuk sem tudta a legjobbját hozni, bár nekem tetszik az eredeti stílusa, akkor is ha még kicsit kiforratlan.

Így néz ki a technikai panel számítógépe verseny közben

A szombati kűröket egyébként már a bírók mögött néztem végig, miután összeismerkedtem egy üzbég lánnyal, aki mondta, hogy megnyitották az A szektort a bírók mögött, és üljünk oda! Ez nagyon jó volt, mert pont ráláttam a technikai panel munkájára is, így közelről láthattam, hogyan nézik vissza az egyes elemeket.   

A férfi dobogósok: Kvitelashvili, Kolyada és Tomono

forrás: @mihail_sharov

Jégtánc

A férfiak után a jégtáncosok következtek mindkét napon. A jégtáncosok első csoportját rááldoztam az ebédelésre: mivel csak egy büfé volt nyitva az arénában, hosszú sorok várakoztak, így semmiképp sem volt elég a 20 perces jégfelújítás arra, hogy megvásároljam és meg is egyem az ebédemet. A párosok versenyét nem szerettem volna lekésni, már csak amiatt sem, mert Márkék indultak, a nők versenye előtt pedig a legnagyobb nézősereg gyűlt össze, így akkor már pláne nem volt idő sorba állni...

A jégtáncosokról tehát csak annyit, hogy a vártnak megfelelően a Sinitsina/Katsalapov kettős nyert, de nem annyira meggyőzően, mint ahogy azt talán várhattuk volna. Úgy érzem, hogy sem a ritmustáncuk, sem a szabad táncuk nem olimpiai aranyat érő programok; Katsalapov hanyagul korcsolyázik Sinitsinához képest, és a szabad táncban a stationary emelés végénél egy nagyobb hibát is elkövetett a bírók orra előtt, amikor botladozott. Emellett még két pont levonást is kaptak túl hosszú emelésekre. A szabad táncban szorosan mögöttük végzett Guignard/Fabbri, de a ritmustáncban túl nagy volt a hátrányuk ahhoz, hogy szorosabb versenyről lehessen beszélni. Fabbriék Atonement szabad tánca továbbra is az egyik legszebb szerintem a mezőnyben. A bronzérmet a kanadaiak, Fournier-Beaudry/Sorensen nyerte, míg 4. lett Hurtado/Khaliavin, akiknek a programjai jobban tetszettek élőben, mint a TV-ben, különösen a Led Zeppelin szabad tánc.

A jégtáncosok dobogója: Sinitsina/Katsalapov, Guignard/Fabbri és Fournier-Beaudry/Sorensen

forrás: @mihail_sharov

Párosok

A párosok versenyében pénteken kisebb meglepetésre nem Mishina/Galliamov, hanem a Pavliuchenko/Khodykin kettős végzett az első helyen a rövid programban - egy nagyon jól megfutott, ötletes, kreatív rövid programmal, ami tele volt érdekes ki- ,és bemenetelekkel az egyes elemekbe, és jól adták elő. Mishinának nem sikerült a tripla Salchow, ezért nem sokkal, de a 2. helyen álltak a versenynek ebben a részében. Kadyrova/Balchenko (akiket Mishináékhoz hasonlóan szintén Moszkvina edz) egy hasonlóan jó rövid programmal a 3. helyen álltak. A kűrben aztán fordult a kocka, és Mishináék jól futva megnyerték a versenyt, Pavlichenkoék a 2. helyre szorultak a Black Swan kűrrel, de néhány hibával, míg Kadyrováék maradtak a 3. helyen egy szintén nagyon egyedi, érdekes, jól megkoreografált kűrrel, bár olyan hibával, amit ritkán látunk ezen a szinten: a halálforgást elrontották és így 0 pontot érő elem lett. Érdekességképpen, Mishináék nagyon magas technikai szintet képviselnek, és nekik is sok nehezített elem van a programjaikban, érdekes összekötő elemekkel, de a három orosz páros közül szerintem ők mutatták a legkevesebb karaktert/személyiséget a jégen.

Márkék jól versenyeztek, főleg tekintetbe véve azt, hogy az utolsó pillanatban ugrottak be a versenyre. Már eleve nagy szó, hogy két meghívást is kaptak ebben a GP szezonban. A rövid program remek volt, kár hogy a kűrben kétszer is le lett duplázva a tripla ugrás, de összességében a 6. hellyel elégedettek lehettek.

A párosok: Mishina/Galliamov, Pavliuchenko/Khodykin és Kadyrova/Balchenko álltak a dobogón

forrás: @mihail_sharov

Nők

A nők versenyében nem meglepetésre Kamila Valieva nyert, ráadásul megdöntött minden létező világcsúcs pontszámot: rövid program, kűr, és összpontszám, legmagasabb komponens a kűrben - 76.27 (ezt Zagitova tartotta 2018 óta), legmagasabb pontszám a 3A-ra, és stb. Kamila nagyon tehetséges, ami nem kétséges, de nem tudok elmenni a mellett, hogy megemlítsem, hogy a pontozás minden realitást nélkülözött, ami ezt a versenyt illette. A rövid program még csak-csak, mert az egy jobb program, mint a kűr, de a kűrben a gyengén megkoreografált Bolerora, amire Kamila kifejezetten mechanikusan korcsolyázik, volt olyan bíró, aki 4 komponensre is a maximális pontszámot, 10-et adott! Én ebben a kűrben nem láttam fantasztikus előadást, vagy rendkívül kiemelkedő interpretációt; s bár Kamila gyorsan és dinamikusan korcsolyázik, korcsolyázótudásra sem érdemel 9-nél magasabb pontokat; a kompozíció sem erős 9-es. A 76+ komponensszám olyan magas, ami majdnem az elérhető maximum - tényleg ez lenne minden idők legjobb kűrje, beleértve az előadást, interpretációt, koreográfiát is? Mert kétlem.

Kamila Valieva tripla Axelje a rövid programban

forrás: tumblr

Ami a technikai részét illeti: Kamila fejben erős, hogy a versenyen sikerültek a tripla Axelek, és a kűrben a három négyfordulatos, de az ugrást mindenképp segíti, hogy felemeli mindkét kezét és úgy ugorja el, mert ezáltal áramvonalasítja a testét és segít megtartani a tengelyt - e nélkül elferdülne, amit edzésen jó párszor láthattam is, amikor elesett belőlük. Ezt Kamila maga is mondta, hogy csak így tudja megugrani az elemeket. Viszont most már - egyetlen ugrást leszámítva - minden ugrását felemelt kezekkel (ripponnal) ugorja, amit én nem tartok esztétikusnak és mivel ez egy segítség, nem kellene, hogy GOE-ban ez plusz pontnak számítson (és 2018 óta nem is számít plusz pontnak a szabályok szerint). 

A túlpontozás viszont persze nem meglepetés. Olimpiai szezon van, Kamila jelenleg a fő esélyese az olimpiai aranynak, és hazai pályán tartották a versenyt. Mégis mindig valahol elkeserít ez a fajta pontozás...

Az ezüstérmes Elizaveta Tuktyamsheva lett. Lizát most láttam először élőben, annak ellenére, hogy a múltban már voltam pár versenyen...és azt kell mondjam róla, hogy hasonló az élmény, mint a TV-ben, csak élőben minden "egyértelműbb": bár több személyiséget mutat a jégen, mint mondjuk Valieva, Liza programjai nagyon, de nagyon üresek, a pályának csak egy kisebb részét korcsolyázza be és nagyon lassan korcsolyázik (mondjuk főleg Valievához képest ezen a versenyen, aki Lizához képest száguldozott a jégen). A kűrben inkább az elemek teljesítésére fókuszált, és nem sok idő jutott előadni. A tripla Axeljei stabilak, de sokat készülődik rájuk és nincsenek hosszú kifutó ívei. Viszont az ugrótechnikáját, a szépen leszúrt ugrásait, a rugózását az ugrásainak kifejezetten öröm volt nézni.

Érdekességképpen Liza kb. kétszer akkora tapsot kapott a programjai előtt és után is, mint Valieva. S nemcsak azért, mert már évtizede korcsolyázik a felnőttek között, hanem úgy tűnt, tényleg jobban tetszik nekik, amit a jégen csinál, Valieva cirkuszi mutatványait pedig kevésbé értékelik.

Bronzérmes lett Maiia Khromykh, aki a rövid program után az 5. helyről kellett, hogy felkapaszkodjon, miután elesett a tripla Lutz-ból. A kűrben egy hibás 4T-t leszámítva jól futott, mégis úgy érzem, mintha egy hónapja Budapesten őt jobb formában láthattuk volna. 

Mariah Bell lett a 4., aki egy hete még Franciaországban versenyzett, tehát ügyesen megcsinálta a két versenyt ilyen rövid idő alatt. Igaz, hogy neki még tripla-tripla kombinációja sincs, és elég sokat korcsolyázik két lábon, de legalább viszonylag tisztán futott. Loena Hendrickx lett az 5., akit talán nyomott a tét, hogy megismételje az olasz GP-n elért érmes eredményét: a rövid programban rontott és a kűr sem volt olyan átütő. Mindenesetre nekem tetszett a korcsolyázása, mert szépen, dinamikusan korcsolyázik, jól be is korcsolyázza a pályát.

A női dobogón Valieva, Tuktamysheva és Khromykh állt

forrás: @mihail_sharov

Így ért véget tehát a verseny, amin taroltak az oroszok, párosokban és a nőknél csak oroszok, míg a férfiaknál és jégtáncban 1-1 orosz (illetve Morisi személye révén egy Moszkvában edző Tutberidze-tanítvány ex-orosz) állhattak a dobogóra.

*

Vasárnap délelőtt a gála előtt még egyszer utoljára körbesétáltam az olimpiai parkot, és lementem a tengerpartra. Nem maradt időm, hogy az egyébként közel fekvő országhatárhoz elsétáljak és ekkor már eléggé esett is az eső (a határon túl egyébként Abházia de facto független állam van, ami egyébként Grúziához tartozik hivatalosan, legalábbis a nemzetközi közösség legnagyobb része annak ismeri el - egyszer talán oda is eljutok, mert képek alapján gyönyörű hely).

A gála kikapcsolódásnak jó volt. A csúcspont számomra mindenképp Kazuki Tomono szórakoztató előadása volt. 

Hétfőn reggel indultam haza, Moszkván keresztül egy gyors átszállással hamar haza is értem Budapestre. Ez a hét jó kikapcsolódás volt a nagyon hosszú, sok munkával telt hónapokat követően; új élmények értek, sok mindenkivel találkoztam és láthattam egy pár szép programot is, ezért örülök, hogy ott lehettem a versenyen - akkor is, ha mindenképpen hiányát éreztem annak, hogy Yuzurut nem láthattuk.

A verseny végeredménye itt elérhető: http://www.isuresults.com/results/season2122/gprus2021/

Skate Canada 2021

Már a második Világkupa verseny, a Skate Canada is lezajlott a múlt héten, lássuk, mi is történt ezen a versenyen.

Először is a jégtáncról írnék, amelyen a papírformának megfelelően Piper Gilles/Paul Poirier győzött hazai pályán, második lett az olaszok első számú párosa, Guignard/Fabbri és bronzérmet nyert a Skate Americán 4. helyet szerző spanyol kettős, Smart/Diaz. Gilles-ék az Elton John ritmustáncot jól adták elő, szerintem ez egy közönségbarát és jól sikerült program, annak ellenére, hogy ebben a műfajban nem könnyű nagyon érdekes programokat készíteni (ezért egy kicsit szerencsétlen is, hogy az olimpiai szezonban a street dance ritmus a követelmény). Az egyetlen, ami zavaró volt a programjukban, az a kicsit eltúlzott kosztüm, ami egy fokkal "több" ahhoz képest, ami szerintem még egy Elton John zenéjére készült programhoz beleférne. Paulnak szerintem még jobban áll ez a fajta extrém narancsszín, de Pipernek annál kevésbé. A szabad táncuk a Long and Winding Road c. Beatles dal feldolgozására készült. Ez egy nagyon szép program, de akár a négy évvel ezelőtti James Bond FD, akár a Vincent programjuk szerintem érdekesebb volt, s nekem jobban tetszett. Az elemeik azonban szépek és nehezek, egy kivételével, a curve lift, ami során Piper Paul hátán csimpaszkodik, ami bár mindenképp nehéz, de talán kevésbé esztétikus emelés. 

Guignard/Fabbri megtartották az Atonement szabad táncukat, ami az egyik legszebb FD a mezőnyben, és ezúttal is nagyon tetszett az előadásuk. A bronzérmet Smarték nyerték meg, akiknek a Zorro szabad táncuk egy közönségbarát, könnyen befogadható program, jó választás abban az esetben, ha ők mehetnek majd az olimpiára.

Piperék az amerikaiakkal küzdenek majd meg az olimpián a dobogós helyezésért, érdekes lesz majd követni, hogy melyik párost fogják majd favorizálni a bírók, mely szövetségnek lesz nagyobb érdekérvényesítő ereje - egyelőre Piperék Hubbelléknél magasabb pontokat kaptak, úgy, hogy mindketten hazai pályán versenyeztek, meglátjuk, hogy egymás ellen hogyan alakul majd a sorrend, amit legkorábban a GP Döntőben láthatunk majd.

Piper Gilles és Paul Poirier a ritmus tánc közben

forrás tumblr

A párosok versenyében a papírformának megfelelően Sui/Han meggyőző, több, mint 30 pontos fölénnyel győzött. A rövid programjuk nagyon jól sikerült a Hans Zimmer Mission Impossible c. zenéjére, amin javítani kell majd technikailag, az például a lépéssor nehézségi szintje (ezúttal csak 2-es lett). A Bridge Over Troubled Water kűrjük nekem az összes eddig látott párosé közül a legjobban tetszik, ha sikerül tisztán megcsinálniuk, jó nehézségi szintekkel, akkor nem szabadna, hogy más megelőzze őket. Az a szinkron, precizitás, ahogy korcsolyáznak, az elemeik nehézsége a kivitelezéssel együtt és mindenek felett a kettejük közötti harmónia a mezőny fölé helyezi őket.

Második lett a Pavliuchenko/Khodykin kettős, akiket idén először láttunk nemzetközi versenyen. Még nincsenek a legjobb formájukban, de a Be Italian c. dalra futott rövid programjuk szórakoztató, sok-sok érdekes ki-, és bemenetellel az elemeikből. Az egyik ilyen, a halálforgás után Daria átemelése Khodykin felett például nem jött össze, amiért a lány lehuppant a jégre (ami persze automatikusan esésnek számít), de ahogy a szezonban haladnak majd előre, ezek kijavítható hibák. A kűrjük a Black Swan zenéjére készült, ennek is kell még idő kiforrni. Érdekes lesz figyelni, hogy alakul a szezonjuk, mert akár még az olimpiai csapatba kerülésükre is van esély, ha minden összejön nekik.

A bronzérmet Cain-Gribble/LeDuc nyerte meg úgy, hogy a 6. helyről kapaszkodtak fel a dobogóra egy jól megfutott kűrrel. 4. lett a James/Radford páros, akiknél több hiba is becsúszott. Friss párosként természetes, hogy több időre van szükségük összeszokni, azonban ezúttal nem éreztem annyira (különösen Radford esetében), mintha párként korcsolyáztak volna, nem érzem náluk még az összhangot.

Wenjing Sui és Cong Han a kűr közben

forrás: tumblr

A férfiak versenyét nem meglepetésre Nathan Chen nyerte meg, akinek nem igazán volt ellenfele ezen a versenyen. Mivel ő múlt héten is versenyzett, és ezen a héten nem volt olyan vetélytárs, aki hozzá hasonlóan akár öt négyfordulatossal is készült volna, ezért Chen egy kicsit leépítette a programjait erre a versenyre: a rövid programban 4F-es kombináció helyett 4T-t ugrott, a kűrben pedig egyik problémásabb ugrását, sem a négyfordulatos Lutz-ot, sem a négyfordulatos Loopot nem próbálta meg. Így is fölényesen nyert, ráadásul mivel nagyokat nem hibázott a programjaiban (csak a 4T volt hibás a kűrben), nőttek a komponensei is múlt hét óta. Lehet, hogy azért sem próbálkozott nehezebb programmal, hogy tisztább futásokkal saját magának önbizalmat szerezzen és emellett a komponensei is növekedjenek. Sok alkalma ugyan már nem lesz arra, hogy az olimpiáig más versenyen bemutassa a hat négyfordulatosból álló kűrjét, ha valóban az a cél, hogy az olimpián is bemutassa a négyfordulatos Loopot.

A férfiak versenye egyébként nem volt valami színvonalas, sok hibát láthattunk. Ezüstérmes lett Jason Brown, de ő sem futott hibátlanul: a tripla Axelje ezúttal sem volt teljesen tiszta és hibátlan sem a rövid programban, sem a kűrben, a négyfordulatos Salchow-ot pedig megpróbálta, de még mindig fél fordulat hiányzik belőle, és kérdéses, hogy ha 26 évesen még nem ugrotta-e meg tisztán, akkor képes lesz-e erre valaha versenyen?

Első Világkupa érmét szerezte Evgeni Semenenko, akinek a kűrben nagyon meg kellett küzdenie az ugrásokért, amikre így elég alacsony kivitelezési pontszámokat (GOE-kat) kapott. Ezzel és a nyilván alacsonyabb komponenseivel nem tudta megelőzni Brown-t úgy sem, hogy három négyfordulatos ugrást is bemutatott. Egyebekben ő egy kiegyensúlyozott, jó versenyzőalkatnak látszik, és az edzői csapata minden olyan fontos részletre figyel (pl. legmagasabb, 4-es szintű forgások), ami szükséges ahhoz, hogy a lehető legjobb pontokat érje el. Nem lennék meglepve, ha ő lenne az egyik orosz versenyző, aki bekerülne idén az olimpiai keretbe.

A hazaiak részéről Keegan Messing nem tudott a dobogóra állni, miután sok hibát követett el a kűrben, többek között az egyik ugrásnál úgy ráesett az állára, hogy azt hittem, nem is folytatja a versenyt...4. lett Makar Ignatov, aki a kűrben szintén egy nagyon rondát esett el a négyfordulatos Loopból. Sajnáltam Roman Sadovsky-t is, aki utolsó helyen végzett, nála különösen érezni azt, hogy a járvány miatti hosszú lezárások és korlátozások miatt Torontoban igencsak hatással volt a felkészülésére. 

Nathan Chen holdja a kűrben

forrás: tumblr

A nők versenye olyan technikai színvonalat hozott, ami nemzetközi versenyen még nem volt: csak a kűrben hat versenyző, azaz a mezőny fele megpróbálta a tripla Axelt és a legtöbbjüknek sikerült is megugrania azt. 

A versenyt az első felnőtt GP viadalán induló Kamila Valieva nyerte fölényesen, amivel a Finlandia Trophy-n megdöntött kűrbeli és összpontszám világcsúcsát is megjavította. Ezúttal a tripla Axelek is jobban sikerültek, mint a finn versenyen (bár a kűrben ellépett belőle), emellett a három négyfordulatos ugrása is sikerült neki. A programjairól idén már leírtam a véleményem; szerintem a rövid programja tavaly jobb volt, bár nagyon hasonló stílusú, mint az idei, a Bolero kűrje pedig kapkodós, ki nem tartott mozdulatok sokaságából áll, amin a nehéz elemek miatt nincs lehetőség előadni a zenét. Úgy érzem, hogy egy nagy sietség az egész, ami a minél több pont minél gyorsabb összegyűjtögetéséből áll. Nem tartom esztétikusnak azt sem, hogy az ugrásait feltett kezekkel (ripponnal) ugorja, ami olyan, mintha egy torna gyakorlatot néznék. Nem kérdés, hogy Valieva nagyon tehetséges, a programjai tele vannak nehéz átmenetekkel, ugyanakkor már most a korcsolyázásának minden elemére olyan magas pontokat kap, hogy innen alig van már feljebb. Tényleg megérdemel például annyit előadásra, vagy interpretációra, ami 9.5 körüli erősség a 10 pontból?

Kamila Valieva a Skate Canada rövid programjában

forrás: tumblr

Az ezüstérmes Elizaveta Tuktamysheva lett, két jól megfutott programmal - róla el lehet mondani, hogy a járvány helyzete belőle a legjobbat hozta ki és a tavalyi VB-n elért ezüstje óta remek formában van. Kétségtelen, hogy a tripla Axelje és a többi ugrása is kiegyensúlyozott, de hirtelen nagyon megugrottak a pontjai (a komponenseire például 35 feletti pontokat, a kűrjére 71 felett pontokat kap), holott nem javult kirívóan sem az elemei minőségében, sem komponensekben. Az ugrásai valóban jók amikor tiszták, de alig korcsolyázza be a pályát, nincs túl jó korcsolyázótudása, sokat "pózol" (azaz pihen) a kűrben, és a számtalan karmozdulat viszont nem helyettesíti a sokkal nehezebb lábmunkát.

Szerintem az orosz szövetség azt támogatja minél jobban, aki stabil ugró és akinek van olyan nehéz eleme, mint a 3A vagy négyfordulatosok. Akinek van 3A-ja, az akár az olimpiai csapatversenyben is bevethető és jelentős előnyt szerezhet majd mással szemben. Tuktamysheva erre kiváló lenne. 

Emellett kicsit olyan érzésem van, mintha 2017 ősze ismétlődne meg: lehet, hogy a szövetség nem nézné jó szemmel, ha csak Tutberidze-tanítvány jutna ki az olimpiára? Hasonló játszódott le 2017-ben, amikor Medvegyeva és Zagitova mellett nem más Tutberidze-tanítvány (pl. a rendkívül tehetséges Tsurskayát), hanem az akkor még befolyásos CSZKA-ban korcsolyázó Buyanova-tanítvány, Maria Sotskova kapta meg azt a plusz támogatást a Világkupa-sorozatban, ami után aztán a nemzeti bajnokságon is jól szerepelt és jutott ki az olimpiára. Tuktamysheva ha jól szerepel a nemzeti bajnokságban, akár az olimpiai csapatba is bekerülhet.

És az a bizonyos Tutberidze-tanítvány most, aki ennek megihatja a levét, az lehet akár Alena Kostornaia is (vagy más is, akár a tavalyi világbajnok Shcherbakova, bár őt a GP szezonban még nem láttuk). Kostornaia mindkét programját lecserélte a Finlandia Trophy után: a rövid programja a New York, New York c. dal Liza Minelli előadásában, a kűr pedig Billie Eilish Lovely c. dalára készült. Az ugrásai közül néhányat hiányosnak ítélt a technikai panel (többek között a 3A-t is a kűrben), ami sosem jó ómen. Az olyan pontozást, amelyben ugyanannyit kap korcsolyázótudásra, mint pl. Tuktamysheva, vagy amiben a remek 3F-3T kombinációja, ami korábban +4, +5 GOE-kat ért, most már +2, +3 egyes bírók szemében, viszont teljesen hibásnak tartok. Kostornaia még új programokban, nem annyira átütő előadással is nagyon szép lendülettel, térdmunkával, testtartással korcsolyázik, aminek meg kellene látszódnia pontokban is. Nehéz dolga lesz visszakapaszkodnia arra a szintre, amiben volt 2019/2020-ban, akkor ha a bíróktól sem kapja meg igazán a pontokat. Ami ha nem sikerül, nagyon fogok sajnálni, mert ha valakinek derékba tört a karrierje a montreali VB eltörlésével, majd az edzőváltással, Covid-betegséggel, az ő lesz...annak ellenére, hogy az elmúlt évek egyik legtehetségesebb orosz műkorcsolyázójáról van szó.

A dobogó tehát ugyanaz, mint a Finlandia Trophy-n is volt. A 4. lett Mai Mihara, aki kezdi visszanyerni nagyon jó formáját. A rövid programban csak 67 pontot kapott, a kűrben aztán a harmadik legjobb programot futotta (közte mindenre 4-es szinttel!) és akár a dobogóra is állhatott volna fel, ha nem legelsőként fut a rövid programban. Az 5. az amerikai Alysa Liu lett, aki végül a 4Lz-ot nem próbálta meg és a 3A-ból is elesett, azonban már többedjére fut idén jó programokat. A kűrjéhez egy picit éretlennek tartom még viszont, hozzá stílusban inkább a Gypsy dance rövid program illik. Wakaba Higuchi lett a 6. akinek viszont sikerült a 3A a kűrben, több más hibája volt azonban, és ilyenkor a bírók még ott is lepontozzák, ahol nem kellene. Az Oroszlánkirály kűr viszont nagyon jó, a sok lírai, vagy egyszerűen csak unalmasabb koreográfia mellett ez igazán egy olimpiai szezonra való program. A koreai Haein Lee lett a 7. egy szintén nagyon szép, Homage to Korea kűrrel. Mana Kawabe egy jól elrontott rövid program után szintén megugrotta a 3A-t a kűrben, és egy nagyon szép programot futott. Karen Chen viszont csalódást keltően csak a 10. helyen végzett, így az amerikaiaknál továbbra is teljesen nyílt a verseny, kik kerülhetnek be az olimpiai csapatba. Egyedül Alysa Liu helye tűnik jelenleg a legbiztosabbnak.

Mana Kawabe tripla Axelja a kűrben

forrás: tumblr

Véget ért thát a második GP-verseny is, napokon belül pedig a sorozat feléhez érkezünk, és elkezdődik az olasz GP-verseny.

A Skate Canada teljes eredménylistája itt elérhető.