Négy Kontinens Bajnokság 2020

Múlt héten befejeződött a Négy Kontinens Bajnokság, ami jó versenyt hozott, és igazából olyan eredmények születtek, amikre előzetesen leginkább számítani lehetett. Igaz, lehetnek mindig nagy meglepetések, ezért inkább csak azt szoktam leírni ide is, kik a leginkább esélyesek, de ez nem azt jelenti, hogy az eredmény mindig a papírforma lesz. Most azonban olyanok lettek érmesek, akikre számítani lehetett, talán csak  a fiatal Yuma Kagiyama érme volt némileg meglepetés.

Ezen a versenyen a nőknél Rika Kihira nyert, aki így sikeresen megvédte a címét a Négy Kontinens Bajnokságon. Rika visszahozta a tripla Lutz-ot a korábbi lábfájdalma után, és az ugrást betette a rövid programjába és a kűrbe is. Rika magabiztosan győzött, egy nagyobb hibája, hogy a kűrben az első tripla Axelt leszimplázta, egyébként nagyon meggyőzően versenyzett. A rövid programja szerintem nagyon jó volt most is, a kűrje is jó de nem olyan kiemelkedő mint a tavalyi Beautiful Storm volt.

Rika Kihira tripla Axel-dupla Toe-loop a kűrben

forrás: tumblr 

Az ezüstérmes Young You lett, akitől nem is volt meglepetés a jó eredmény: Rika csapattársaként egyre jobb a szezonban és a tripla Axelt a kűrben sikerült megcsinálnia (a rövid programban kevésbé sikerült jól). A kűrben viszont elég visszafogottan adott elő, volt már ennél jobb futása is és ez nem is igazán jó programja, ennek ellenére azért nagyon magas pontokat kapott (69 pontot a komponensekre!). A bronzérmes Bradie Tennell lett, akiről - elnézést, de - megint azt tudom csak írni, hogy nehéz nézni a merev térdmunkáját, főleg az ugrásoknál, a programjai jellegtelenek, és az előadásával se tudja kifejezni őket. Nincs igazán személyisége a jégen, olyan, mint egy jó munkásember, megcsinálja a programot, de ennél nem több. Nagyon magas pontokat kapott ő is, komponensekben biztosan Rika Kihira vagy Wakaba Higuchi mögé tettem volna.  A 4. Yelim Kim lett, az 5. Higuchi, aki először próbált meg tripla Axelt nemzetközi versenyen, mégpedig a kűrben. A bemelegítés során gyönyörűen sikerült, a versenyen sajnos nem, elesett belőle (de nem volt hiányos). Remélem a világbajnokságon majd sikerül neki. Egyébként ez a Poeta programja is nagyon jó, jól interpretál, ad elő, a lépéssor a végén szuper. Ezen a verseny próbálta meg először a négyfordulatos Toe-loopot Kaori Sakamoto, akinek még nem igazán van meg az ugrása, leminősített lett és el is esett belőle. Kaorinak ez az idei utolsó versenye, így végülis nem volt sok veszítenivalója azzal, hogy megpróbálkozott az ugrással. Remélem őt a jövő szezonban jobb formában látjuk már, és megmarad azért a motivációja a versenyzéshez, ami állítása szerint az idei szezonban kevésbé volt meg.

Balról jobbra Young You, Rika Kihira és Bradie Tennell a dobogón

forrás: gettyimages

A párosok versenyében Sui/Han nyert, ezzel Rikához hasonlóan a kínaiak is címet védtek ezen a versenyen. 2. lett Peng/Jin és 3. Moore-Towers/Marinaro. A rövid programban Suiék még csak harmadik helyen álltak, miután a kidobós ugrás csak duplára sikerült és a program közben megint közbejött egy kosztüm probléma Suinál. Az első helyen a kanadaiak álltak, míg a 2. helyen Pengék. A kűrben aztán fordult az eredmény, és Suiék az élre törtek, bár nem sikerült tökéletesen futniuk nekik sem, a szóló tripla Salchow-juk csak dupla lett. Marinaróék is a Salchow-ban hibáztak és a fiú két elem között is esett egyszer, így lecsúsztak a 3. helyre. 

A világbajnokság mindenképp érdekes lesz, mert Boikováék jóval nagyobb fölénnyel nyerték az Európa-bajnokságot, mint ahogy Suiék itt nyertek és a technikai tisztaság mellett még komponensekben is majdnem kettő ponttal kaptak többet ők. Akármennyire tehetségesek Boikováék, egyelőre sok szempontból nem látom még azt, hogy - főleg második pontszámban - meg lehetne közelíteni a kínaiakat, akkor is, ha technikában kevesebbet hibáznak. A verseny Montrealban lesz, más bírói panellel, de elképzelhető, hogy ez a irány amit láttunk az elmúlt hetekben a párosok pontozása terén, a világbajnokságon is hasonló lesz majd.

Balról jobbra Peng/Jin, Sui/Han és Moore-Towers/Marinaro a dobogón

forrás: gettyimages

A jégtáncosok versenyében az volt leginkább érdekes, hogy az újdonsült amerikai bajnok páros, Chock/Bates legyőzi-e az amerikai bajnokság ezüstérmesét, Hubbell/Donohue-t, illetve, hogy a kanadaiak, Gilles/Poirier a dobogó melyik fokára állhatnak - amennyiben mindenki jól fut. A ritmustáncban fej-fej mellett állt a két amerikai pár, mögöttük a kanadaiak, a szabad táncban aztán Chockék nyertek még úgy is, hogy Madison Chock egy elemen kívül megbotlott, így egy pontos levonást is kaptak. Ennek ellenére úgy tűnik, a bíróknak Chockék szabadtánca sokkal jobban tetszik, mint Hubbelléké, ami érthető, mert szerintem Hubbellék idei FD-je nem jó és az az öt pont különbség, amivel Chockék előzték őket, meglehetősen sok. Egyébként Gilles-ék lettek az ezüstérmesek, így Hubbelléknek csak a bronzérem jutott végül ezen a versenyen, annak ellenére, hogy vezettek a ritmustáncot követően.

Balról jobbra Gilles/Poirier, Chock/Bates és Hubbell/Donohue a dobogón

forrás: gettyimages

A férfiak versenyében mindenki kíváncsian várta, milyenek lesznek Yuzuru Hanyu visszahozott programjai, az átdolgozott Chopin és a Seimei. Yuzuru ugyanis - ahogy már említettem - a verseny előtt néhány héttel úgy döntött, hogy lecseréli az Otonal és Origin programokat és visszatér a szezon utolsó két versenyére a Chopin Ballade No. 1 és a Seimei programokkal.  Yuzuru még sose váltott programot szezon közben, de elmondása ezekben a programokban tudja leginkább megmutatni a saját korcsolyázását, és bár szeretett volna új programokban is gondolkodni, az idő szűke miatt nem volt lehetőség teljesen új koreográfiákra.

Yuzurunak nem volt még olyan erős szezonkezdése mint az idei programjaival, és már a Skate Canadán nagyon jól futott, aztán a GP Döntőn először próbálkozott öt quados kűrrel, amiben mind az ötöt meg is ugrotta (bár a végén nem tudta megugrani a 3A-t kombinációban). Rá két héttel kimerülve érkezett a nemzeti bajnokságra, így nem meglepetés, hogy ott nem futott jól. A jó futásaikor - kivéve talán a Skate Canadát - sem igazán kapta meg viszont azokat a pontokat, amiket megkaphatott volna, ez igaz a kűrre és a rövid programra is, az utóbbira 109 volt idén a legjobbja.

Szerintem Yuzuru 2018 után, miután megvalósította legnagyobb álmát és megvédte olimpiai bajnoki címét, inspirációt, motivációt keresett, amit a két példaképe előtti tisztelgésben talált meg az Otonalban és az Originben. Nagyon nehéz ugyanis ilyen siker után motivált maradni és folytatni az edzéseket, folytatni a versenyzést hasonlóan magas szinten. A tavalyi szezonban azonban megint sérüléssel bajlódott, így a fél szezont ki kellett hagynia. Ezek után talán úgy gondolhatta, tökéletesíteni fogja a programokat, és meghagyja őket erre a szezonra is, azonban út közben rájöhetett, hogy másra van szüksége, olyan programokra amiben jobban önmaga lehet és amiket jobban tud előadni, különösen a nehéz elemekkel.

A Chopin olyan gyönyörű volt, mint előtte, és Yuzuru ezzel a futással 111.82 pontot, új világcsúcsot ért el (a 19.-et a karrierje során). Az ugrások maradtak, 4S, 4T-3T és 3A, bár a sorrend változott a 2 évvel ezelőttihez képest, és az új szabályok értelmében már csak egy ugráselemre jár a bónusz 10% a program második felében, ezért itt a 3A volt az, amire megkapta a 10%-ot (ellenben az olimpián a 3A-ra és a 4T-3T-re is).

A kűrt mindössze két hetet tudta edzeni, miután át kellett alakítani a 4 perces követelményre, és a zenét is hozzá kellett vágni. Úgy oldotta meg a programot, hogy az ugrásaiba való bemeneteleket lerövidítette, például a 4S, 3A majd onnan rögtön 3F és abból a beugrós forgás zseniális megoldás. A 4Lz ezúttal nem sikerült tökéletesen és az egyik 4T-ből elesett, de ilyen rövid idő alatt nagyon jól megcsinálták a programot. Kíváncsi vagyok hogy milyen lesz majd a világbajnokságon úgy, hogy több ideje lesz edzeni.

Tripla Axelből néhány lépés és azonnal tripla Flip

forrás: tumblr

Yuzuru először nyerte meg tehát a Négy Kontinens Bajnokságot, és ezáltal ő lett az első férfi versenyző, akinek sikerült a karrier Super Slam, azaz az első versenyző akinek sikerült megnyernie a junior Grand Prix Döntőt, junior Világbajnokságot, Grand Prix Döntőt, Négy Kontinens Bajnokságot a Világbajnokságot és az Olimpiai bajnoki címet. 

Gratulálok ehhez az újabb sikerhez neki! :)

Az ezüstérmes Jason Brown lett, aki nagyon szépen futott ezen a versenyen, és bár a 4T ezúttal sem sikerült, minden egyéb eleme nagyon szép volt, közte a forgásaival, lépéseivel, összekötő elemeinek minőségével, stb. Azt hozzáteszem viszont, ha Jason nem kap a 3Lz-ra élhibát, akkor Yuzurunak sem kellett volna kapnia a Flipjére egy felkiáltójelet...

A bronzérmes az első Négy Kontinens Bajnokságán induló Yuma Kagiyama lett, aki a nemzeti bajnokságon elért 3. helye miatt indulhatott el itt, és egyre jobb formában van, ezért ez a verseny adhat neki motivációt majd a junior világbajnokságra is.

Nagyon tetszett még a hazaiak indulója, Junhwan Cha, aki az 5. helyen végzett, míg Boyang Jin lett a 4., aki a kűrben két négyfordulatos ugrását is leduplázta, amivel értékes pontokat veszített. Boyang az utóbbi időben nem igazán kiegyensúlyozott és a korábban még biztos quadjai sem mennek úgy.

A kanadaiak közül Nam Nguyen érte el a legjobb helyezést, a nemzeti bajnok Roman Sadovsky előtt jóval jobb eredményt ért el, így amikor ezeket a sorokat írom, már az is biztos, hogy Nguyen képvselheti majd Kanadát a montreali VB-n.

Balról jobbra Jason Brown, Yuzuru Hanyu és Yuma Kagiyama

forrás: gettyimages

A teljes végeredmény itt érhető el.

Négy Kontinens Bajnokság 2020 előzetes

Holnap kezdődik a Négy Kontinens Bajnokság, ezért röviden írnék egy előzetest a versenyről.

A verseny előtt a legnagyobb meglepetés hírt az szolgálta, hogy Yuzuru Hanyu úgy döntött, visszaveszi a Chopin Ballade No. 1 rövid programot és a Seimei kűrt a szezon hátralévő versenyeire. Yuzu a japán bajnokság után - ahol a GP szezon után kifáradva versenyzett, a kűrben sok hibát vétve - döntött úgy, hogy lecseréli az Otonal és Origin programokat, és bár nézett új zenéket is ekkora, tudta, hogy túl kevés az idő arra, hogy a szezonnak ebben a részében teljesen új programokat tanuljon meg. A korábbi programjait Johnny Weir (Otonal) és Evgeni Plushenko (Origin) iránti tisztelete miatt választotta, és nyilatkozata szerint idén a Skate Canadán a kűrt, a nemzeti bajnokságon a rövid programot jól futotta, úgy érezte, túl magasak az elvárásai a programokkal kapcsolatosan, és nem igazán tudta tökéletesíteni, nem érezte magáénak a programokat. A nemzeti bajnokság gáláján a Seimei-t adta elő és ott érezte azt, hogy abban a programban mutathatja meg igazán a korcsolyázását, sokkal inkább, mint az Originben.

Yuzuru 2019. december végén, a japán nemzeti bajnokság gáláján.

A Seimei versenyprogramként is visszatér!

forrás: tumblr

Meglepett a döntése, hiszen ritkán szoktak szezon közepén (pláne december után) programot változtatni, nála is ez az első alkalom. De teljesen érthető, hiszen ő tudja, milyen program kell ahhoz, amivel a legjobban tud majd előadni, beépíteni a legnehezebb ugrásokat, és erre minden bizonnyal az Origin nem lehetséges.(Ha pedig megy az Origin, megy a rövid program is, a két tribute program együtt "jár". A Chopin és a Seimei programokkal egyébként se Négy Kontinens Bajnokságot, se Világbajnokságot nem nyert, tehát segítségére lehet az is - mentálisan mindenképpen -, hogy az Olimpián ezekkel a programokkal sikerült megszereznie a legfényesebb érmet.

Mindenesetre kíváncsi leszek, két év távlatából a két program milyen lesz. A Seimei az olimpiai szezonban fél perccel hosszabb volt és egy ugráselemmel többet tartalmazott, így jelentős módosítások lesznek a kűrben. Kíváncsian várom az új verziót, az edzéseken látottak alapján egyelőre nagyon bizakodó vagyok.

Apropó. Ez az egyetlen nagy verseny, amit Yuzuru egyébként nem nyert még meg karrierje során, három ezüstérmet szerzett eddig innen 2011-ből, 2013-ból és 2017-ből. Ha sikerülne megnyernie a versenyt, ő lenne az egyetlen férfi versenyző, akinek a Super Slam-et sikerülne megcsinálnia: junior GPF, junior Világbajnokság, Olimpia, Világbajnokság, Grand Prix Döntő és Négy Kontinens Bajnokság aranyérem.

Hajrá, Yuzu!

Ami a férfi mezőnyt illeti még, indulni fog a kínaiktól Boyang Jin, aki általában a szezon második felére szokott erősebb formát mutatni, és ott lesz Han Yan is, akinek három bronzérme van már a Négy Kontinens Bajnokságról. A kanadaiak részéről az itteni eredmények alapján fog eldőlni, hogy a friss nemzeti bajnok Roman Sadovsky, Nam Nguyen vagy Keegan Messing utazhat majd a világbajnokságra, a verseny kifejezetten érdekes lesz köztük is. A hazaiak részéről itt lesz többek között Junhwan Cha, az amerikai csapatból Jason Brown, Tomoki Hiwatashi és Camden Pulkinen. A japán csapatból pedig Hanyun kívül Yuma Kagiyama és Kazuki Tomono.

A nők versenyében a japánok részéről Rika Kihira indul, akiről elmondható, hogy a verseny esélyese. 4S-t edz és a tripla Axeljei is nagy fegyverek, emellett pedig a tripla Lutz-ot is tervezi visszahozni erre a versenyre. A japánok részéről Wakaba Higuchi, és Kaori Sakamoto indul még: Wakaba tripla Axellel próbálkozik ezen a versenyen, Kaori Sakamoto pedig az utóbbi időben 4T-t edz, de az még elég messze van attól, hogy meglegyen a teljes fordulat.

A koreaiak részéről is jó lesz a felhozatal, ott lesz Young You, akinek szintén van tripla Axelja, de Eunsoo Lim és Yelim Kim is indul. Az amerikaiak részéről a legesélyesebb a jó szereplése Bradie Tennell lesz.

A párosok versenyében a legnagyobb esélyes Sui/Han lesz, őket a Grand Prix Döntő után először látjuk majd versenyezni, mellettük itt lesz még Peng/Jin is, a GPF ezüstérmes páros. A kanadai nemzeti bajnok Moore-Towers/Marinaro és az amerikaiaknál a nemzeti bajnokságon tavaly csak 7., idén viszont ismét aranyat szerző Scimeca Knierim/Knierim páros lesz itt.

Ami pedig a jégtáncosokat illeti, érdekes versenyre lehet kilátás Chock/Bates és Hubbell/Donohue között, az előbbiek nyerték az amerikai bajnokságot az utóbbiak előtt, és aki itt nyár, a világbajnokságra is megszerzi azt a bizonyos előnyt a másikkal szemben. Az ő versenyükbe szólhatnak még a kanadaiak, Gilles/Poirier is.

Mindenképp izgalmas lesz ez a verseny, főleg az egyénizők tekintetében leszek kíváncsi az eredményekre.

Az elérhető streaming/TV linkek listája itt érhető el, a pontozólapok pedig itt.

Európa-bajnokság 2020

A minap véget ért az idei Európa-bajnokság, ami néhány igen érdekes meglepetést szolgáltatott, elsősorban a férfiak és a jégtáncosok versenyében. Az orosz versenyzők taroltak ezen az Európa-bajnokságon és 2006 óta először fordult elő, hogy mind a négy szakágban győzni tudtak. Az aranyérmek mellett pedig a 12 éremből 10-et az oroszok nyertek meg, és csak Papadakis/Cizeron lett az egyetlen érmes, akik nem Oroszországban, orosz edzőkkel készülnek...

Az első versenynapon, szerdán a férfiak rövid programjára került sor és rögtön az egész verseny egyik legnagyobb meglepetését okozta az, hogy a végső győzelemre is esélyes Kevin Aymoz úgy elrontotta a rövid programját, ami miatt végül csak a 26. helyre került (!) és így nem sikerült kvalifikálnia magát a kűrbe. Kevin mindegyik ugráselemét elhibázta, két esés (mindkettő hiányos is volt) és 0 pont a kombinációra, mivel a Lutz-ot leszimplázta. A sikeres GP szezon és főleg a GP Döntőn elért bronzérme után mindenképp a férfiverseny egyik esélyeseként lehetett vele számolni, és elképzelhető, hogy pont ezt a terhet nem tudta elviselni az Európa-bajnokságon. Teljesen más úgy versenyezni ugyanis, ha valakire kevesebb terhet tesznek, mint az aki (arany)esélyesként érkezik a versenyre. Ebből is látszik, hogy milyen nehéz, és komplex sport ez, hiszen edzésen, vagy bemelegítésen mindegy, mi mindent tud a korcsolyázó, de megfelelően kell tudni koncentrálni ahhoz, hogy amikor igazán számít, versenyhelyzetben is meg tudja mutatni a tudást.

A rövid programot így hát a veterán Michal Brezina nyerte, aki a legtisztábban futott, ezúttal pedig sikerült a 4S is, amivel a szezonban eddig nehézségei voltak, ezt egyébként kombinációban ugrotta meg (igaz, csak 2T-t tett rá). Mögötte nem sokkal lemaradva Dmitri Aliev végzett, akinek két hiányos ugrása volt, a 4Lz és a 3A. 3. helyen állt az EB-újonc Artur Danielian, akiről már korábban is írtam, hogy a rövid programja az idei egyik kedvencem, legalábbis a juniorok között. Ezt a programot a junior GP szezon után át kellett alakítani a felnőtt versenyre, hiszen a juniorok között a kötelező szóló ugrás, a 3Lo helyett most már a 4S-t tette be, amit tökéletesen is sikerült megcsinálnia. A 4. pozícióban a grúz Morisi Kvitelashvili, az 5. Deniss Vasiljevs és a 6. helyen pedig az a Paul Fentz volt, akitől a gyengébb eredményei miatt otthon megvonták a támogatást és közel állt ahhoz, hogy visszavonuljon - ezért még egyszer meg akarta mutatni, hogy ne írják még le őt.

A kűrben aztán Brezina háromszor is megpróbálta a 4S-t, de egyszer sem sikerült neki, így végül a 7. helyen fejezte be a versenyt. Ez nem volt meglepő, ahogy említettem, nehézségei voltak ezzel az ugrással korában, és sajnos ő amúgy sem arról híres, hogy egy versenyen két erős programot be szokott tudni mutatni. Teljesen más állóképesség is kell a kűrhöz, mint egy rövid programhoz. Az Európa-bajnok az a Dmitri Aliev lett, aki egy majdnem tiszta kűr tudott bemutatni, a négyfordulatos Lutz-át viszont ezúttal is hiányosnak ítélték (egyébként jogosan, és kifejezetten jó, hogy a technikai panel helyesen ítélte meg ezt). A komponenseire is korrekt pontokat kapott, 86-ot, ami szerintem a tudását teljesen tükrözte a futottak alapján. Aliev lett tehát az első Európa-bajnok a Fernandez-érát követően, egyébként utoljára orosz versenyző 2012-ben nyert EB-t, Evgeni Plushenko személyében.

Aliev öröme

forrás: ISU

Artur Danielian végzett a 2. helyen, aki nem hibátlan, de így is nagyon erős programot tudott bemutatni, közte két négyfordulatos Salchow-val. Abszolút megérte visszahoznia a La Travita programját még decemberben, miután a Gladiátor kűrjével akadtak gondjai. Ez egy nagyon sikeres EB-bemutatkozás volt a részéről és minden tehetség megvan benne, hogy a következő évek meghatározó orosz versenyzőjévé váljon: remek korcsolyázótudás, forgások, ugrótechnika, kiugróan jó előadás és interpretációs készségek a korához képest. És miközben ezeket a sorokat írtam, az orosz szövetség azt is bejelentette, hogy Artur a felnőtt világbajnokságon is indulni fog, szerintem teljesen megérdemelten (Aliev és Artur a nevezettek, Samarin az, aki otthon marad).

A bronzérmes, először Grúzia - én továbbra is így nevezem az országot, nem Georgiának -történetében, az a Morisi Kvitelashvili lett, akinek két elég kiegyensúlyozott teljesítménye hozta meg ezt a várva várt érmet. Az edzője, Eteri Tutberidze azt mondta róla, olyan ez a siker, mint egy hosszú házasságban, 11 év után először megszületett gyermek. :) 4. és 5. helyen a két olasz, Daniel Grassl és Matteo Rizzo végeztek, előbbinek sok nehéz, de hiányos ugrása van, és még gyenge korcsolyázótudással rendelkezik, Rizzo pedig a tavalyi bronzérme után idén nem mutat olyan stabil formát, és például a korábban sokszor megugrott 4T-je sem sikerült neki ezen a versenyen.

Artur Danielian, Dmitri Aliev és Morisi Kvitelashvili a dobogón

forrás: gettyimages

A nők versenyében nem volt meglepetés, ami a dobogót illeti, és a Tutberidze tanítványok, Alena Kostornaia, Anna Shcherbakova és Alexandra Trusova - ebben a sorrendben - állhattak fel a dobogóra. Ami mindenképp feltűnt hármójukat nézve, hogy fáradtabbnak tűntek például a GP Döntő és az orosz bajnoksághoz képest, mind a hárman estek is a kűrjükben. A sajtótájékoztatóban elhangzott, hogy a nemzeti bajnokságot követő szünetben kicsit nőttek, ami például Kostornaia esetében 2 centit jelent és ehhez a helyzethez hozzá kellett igazítani a formájukat, amire nem volt sok idejük. Egész szezonban csúcson versenyezni nem lehetséges, és itt belefértek olyan hibák, ami majd a világbajnokságon talán nem fog. Kostornaia például láthatóan fáradt volt a kűr második felében, és nem volt olyan átütő az előadása, mint korábban, a tripla Lutz-ból pedig el is esett. Ugyan Shcherbakova nyerte a kűrt, de hiányos volt a négyfordulatos Flipje, leminősítették és el is esett a második négyfordulatos Lutz-ból, valamint a 3Lz-3Lo kombinációja se volt tiszta. Shcherbakova kűrjében egyébként hat darab Lutz és Flip található, amiket nagyon hasonló technikával ugrik (nem tiszta élben, hiánnyal), amik felett a technikai panel szemet huny. Egyébként Shcherbakova érdeme legalább, hogy a zenei kifejezőkészsége egyre jobb, legalábbis mindenképp látok nála előrelépést például a szezon elejéhez képest. Trusova mutatta a legkevésbé meggyőző formát ezen a versenyen, ő most már harmadszorra végzett Kostornaia és Shcherbakova mögött december óta, és ami igazán érdekes, hogy nemrég még öt négyfordulatos ugrást tervező kűrjében ezúttal csak három volt (4Lz és két 4T), amikből csak egyetlen négyfordulatost tudott csak tisztán bemutatni. Trusova néhány hónap leforgása alatt próbált beletenni a programjába minél több négyfordulatos ugrást, és ez a kamikaze módszer eddig nem vált be. Ezúttal még a 4T-je sem volt olyan stabil, mint korábban. Emellett a rövid programban a dupla Axelt is rontotta, és úgy ment bele az ugrásba, mint aki nem tudja eldönteni, tripla Axelt csináljon-e vagy csak duplát. A tavaly legerősebb junior lány a felnőttek között egyelőre a legtöbb problémával küzd meg hármójuk közül.
A 4. a svájci Alexia Paganini lett, az 5. Emmi Peltonen, a 6. az azeri Ekaterina Ryabova. 10. lett a szintén első EB-jén versenyző lengyel Ekaterina Kurakova, aki egy igazi tünemény, nagyon jó előadó a jégen, bár az ugrásainak tisztaságával neki is vannak problémái. Csakúgy, mint Tóth Ivettnek, akinek nem sikerült a magától elvárt Top 10 közelében végezni, és csak a 21. lett, így majd a Challenge Cup fogja eldönteni, hogy ő, vagy esetleg Láng Júlia képviselheti-e majd Magyarországot Montrealban.

Kostornaia a Grand Prix Döntő után az Európa-bajnokságot is megnyerte

forrás: tumblr

Anna Shcherbakova, Alena Kostornaia és Alexandra Trusova a dobogón

forrás: gettyimages

A párosok versenyében idén negyedszerre Boikova és Kozlovskii legyőzte a Tarasova/Morozov kettőst, nem akármilyen fölénnyel egyébként, és a jelenlegi elsőszámú orosz párosként mennek majd Montrealba. Tarasováék már a rövid programban is csak a 3. helyen álltak, majdnem 10 ponttal lemaradva Boikováék mögött, miután az emelésnél Morozov korcsolyájának a pengéje beakadt a jégen egy lyukba, így nem tudták megcsinálni az elemet. A kűrben aztán az ugráselemekben hibáztak, így végül nem sokkal tudták csak megelőzni a Pavliuchenko/Khodykin kettőst, akik a bronzérmet szerezték meg. Boikováék hatalmas pontszámmal nyertek; a rövid programban új világcsúcsot értek el (82.34, ami majdnem egy ponttal jobb az eddigi rekordnál), és a kűrben sem kellett sok az új csúcs felállításához. Igaz, hogy az Európa-bajnokságon sokszor a győztes versenyzőket eléggé megpontozzák, ennek ellenére úgy gondolom, hogy akármennyire jók már most Boikováék, egyelőre még nem azon a szinten vannak, hogy Sui/Han rekordját megdöntsék. Mindenesetre a világbajnokság biztos, hogy nagyon érdekes lesz majd a kettejük csatáját várhatóan.
Magyar részről Chtchetinina Ioulia/Magyar Márk első közös EB-jükön rögtön a 10. helyen végeztek (a 19 indulóból), ami egy rendkívül jó eredmény, tekintve, hogy még egy éve sincsen annak, hogy közösen készülnek, és a fejlődésük azóta töretlen. Ezzel az eredménnyel pedig Magyarországnak jövőre két kvótája lesz a párosok versenyében (igaz, jelenleg nincsen más magyar párosunk).

A párosok dobogója balról jobbra: Pavliuchenko/Khodykin, Boikova/Kozlovskii, és Tarasova/Morozov

forrás: gettyimages

A jégtánc verseny nagyon érdekesen alakult ezen az Európa-bajnokságon. Talán többször leírtam már, hogy az utóbbi időben a jégtánc versenyek a legkiszámíthatóbbak a négy szakágban, idáig megvolt a biztos pont, Papadakis/Cizeron mindent megnyert a 2018-as Téli Olimpiai ezüstérmük óta, és  köztük és a többiek között akkora volt pontszámban a különbség, hogy utánuk csupán az volt az érdekesebb kérdés, hogy az éppen preferált amerikai, vagy orosz kettősök közül ki szerez még érmet. Egészen idáig.

A franciák sem legyőzhetetlenek ha rontananak, vagy kevésbé jól futnak, mint ahogy azt megszokhattuk tőlük, de ezen a versenyen már a ritmustánc eredményére felhúztam a szemöldökömet és abból lehetett látni, hogy itt aztán igen érdekes versenyre lesz kilátás a szabad táncban.

A ritmustáncban ugyanis Papadakisék csupán egy hajszállal, mindössze 5 századdal vezettek a Sinitsina/Katsalapov kettős előtt. Papadakisék a GP Döntő után kicsit átalakított programmal rukkoltak elő (új, diagonális lépéssort tettek bele, ami egyébként csak 3-as szintet kapott). Erre a programra kaphattak volna magasabb pontokat, ha az új lépéssor mellett Papadakis 4-es szintet ér el a kötelezőben táncban. De nem így történt, így alulmaradtak a például az NHK Trophy-n kapott, 90 pont feletti rekordjuktól. Ami pedig a versenynek ezen a részében még érdekesebb volt, hogy Katsalapovék bőven megjavítva egyéni legjobbjukat ilyen közel tudtak kerülni a franciákhoz, amiből már következtetni lehetett, hogy ezen a versenyen bizony az oroszoknak állhat a zászló. Ezt egyébként a bírói panel összetétele is teljesen segítette, miután a Katsalapov-párti orosz Alla Shekovtskova mind az RD-ben, mind az FD-ben ott volt (az ukrán bírónővel, Makarovával együtt), míg a francia bíró a szabad táncban nem bíráskodott.

A szabad táncban aztán Katsalapovék ezt az amúgy nem túl érdekes programjukat a legjobban adták elő eddig a szezonban, és vagy 5 ponttal (!) javították meg a legjobbjukat, Papadakisék viszont több kisebb-nagyobb hibát elkövettek. A twizzle nem volt tökéletes, de ami a legnagyobb izgalmat okozta, hogy az egylábas lépéssorukban Gabriella letette a lábát a végén, így a technikai panel hosszú percekig vizsgálta az elemet, hogy érvénytelenítsék-e vagy sem. A program alatt mutatott pontszámok alapján még úgy tűnt, érvénytelen lesz az elem, ezt kellett hosszú ideig visszanézniük, hogy valóban az lesz-e. S végül kijött az eredmény, nem lett érvénytelen az elem, de így is 5 ponttal kaptak kevesebbet az idei legjobbjuktól, ami azt eredményezte, hogy 14 századdal kikaptak az oroszoktól.

A bronzérmes a Stepanova/Bukin páros lett ezúttal, akik nagyon jól futottak, és nekem a két top orosz páros közül ők a kedvenceim. A 4. helyen Guignard/Fabbri végzett, akik utolsónak léptek jégre, és Papadakisék pontjai feletti töprengés miatt 8 percet kellett a pályán melegíteniük, várakozniuk, ami miatt aztán nem tudtak tökéletesek futni.

Katsalapovék lettek tehát az Európa-bajnokok, de mi van valójában e mögött?

Papadakisék nagyon kevéssel vezettek az RD után és az, hogy sok idő után nincs meg a nagy fölényből akadó kényelem, más mentális állapotba helyezhette őket, mint máskor. Talán épp ez is volt a cél azzal a rendkívül kis előnnyel a ritmustáncban...

Azt tudni lehet, hogy az európai terep Zsuliné, aki Katsalapovék edzője és már a verseny elején látni lehetett, hogy az RD pontokkal teljesen élessé akarják tenni itt a versenyt (hogy mennyire Zsuliné volt ez az EB, mutatja az is, hogy a két spanyol páros közül a Zsulin által edzett Sara Hurtado/Kirill Khaliavin kettős végzett előrébb, míg a világbajnokságra ennek ellenére Olivia Smart/Adrian Diaz mehet majd).

A montreali VB alatt majd máshogy alakulhatnak a dolgok, ami viszont Papadakisék "területe" lesz. Ez a verseny mégiscsak megmutatta, hogy egyrészt Papadakisék hiába próbáltak újabb stílust ki a ritmustáncban, nem annyira verhetetlenek még egy tisztább futás esetén sem, mert valahogy nem igazán áll nekik jól az a program (és szerintem a különbség Cizeron és Papadakis között még inkább kijön a Fame-ben, persze Cizeron javára), másrészt, ha úgy szolgálja az érdek, Katsalapovék megkapják a jóval magasabb pontokat annál, mint amit eddig kaptak.

A pekingi Olimpiáig sok minden lefolyik még a Dunán, mindenesetre ez egy jelzés lehet a franciáknak, hogy muszáj lesz teljesen új stílussal és programokkal előrukkolniuk, főleg a szabad táncban, a lírai vonal ugyanis már 6. szezon óta a stílusuk és nem biztos, hogy ezt szeretnék látni a bírók 2022-ig; a másik, hogy mindent el fognak követni az oroszok, hogy közelebb kerüljenek hozzájuk, és ha adódik a lehetőség, hogy meg is nyerjék a versenyeket. Ezt pedig egyre inkább úgy tűnik, a Sinitsina/Katsalapov párossal szeretnék elérni.

A jégtánc mindig is a legátpolitizáltabb szakág volt, amiben ismételten egyre inkább érezni a 6.0-ás rendszer szellemének lebegését az új rendszer felett, egyre világosabb, hogy a zászló, a háttéralkuk, az edző erőssége az adott verseny kontinensén/helyszínén, az elsőszámú/másodszámú párosok megkülönböztetésének mekkora a szerepe...

Mindenestre a világbajnokság (is) érdekes lesz jégtánc szempontból, abban biztos lehetünk.

Balról jobbra: Papadakis/Cizeron, Sinitsina/Katsalapov, és Stepanova/Bukin

forrás: gettyimages

*

A teljes végeredmény itt érhető el.