Világbajnokság 2019 - Férfiak

A világbajnokságon számomra leginkább várt versenyszám a férfiak voltak, és hasonlóan a nőknél, itt is egy igen jó és izgalmas versenyre számítottam. Az olimpiát követő évben általában gyengébb szokott lenni a mezőny, ebből a szempontból is kivétel volt az idei szezon, hiszen az aktuális olimpiai bajnok, a világbajnoki címvédő, sőt, az olimpiai ezüstérmes és 4. helyezett is részt vett ezen a versenyen.

Mielőtt azonban kitérek a legjobbakra - ami majd nem lesz rövid -, először a hátrébb végzett versenyzőkről írnék.

Volt néhány korcsolyázó, akik szépen teljesítettek, köztük olyanok is, akik először szerepeltek világbajnokságon: ilyen volt például a francia Kevin Aymoz, aki két egyedi programot mutatott be igazán különleges koreográfiai elemekkel, magas technikával ötvözve. Yuzuru Hanyun kívül ki az, aki counterből ugrik tripla Axelt? Csak Kevin! (A kűrben egyébként Ina Bauerből is ugrott 3A-t). A rövid program után a 7. helyen állt, összesítésben pedig a 11. helyen végzett, ami debütásként szép eredmény.

Kevin Aymoz 

forrás: tumblr

Aki szintén jól mutatkozott be a szenior világbajnokságon, az a Moszkvában edző, de Azerbajdzsán színeit képviselő Vladimir Litvintsev volt, aki először egy remek rövid programot mutatott be, könnyed ugrásokkal (közte a szóló 4T-vel), majd a kűrben is jól futott, többek között ott is sikerült neki a 4T, és a 3A-3T kombináció is (a szóló 3A-ban elesett). Jó alapkorcsolyázó tudása van már most is, de persze sok mindenben kell majd még fejlődnie, pl. az összekötő elemekben, mert a programjai még azért elég üresek ebből a szempontból, illetve a többi komponensben, korcsolyázótudásban, előadásban, interpretációban és kompozícióban is. A forgásainak és a lépéssorának a szintjei most még nem a legmagasabbak, de ezeket is tudja majd fejleszteni. Ő mindenképpen egy ígéretes tehetség.

Van, aki gyengébben szerepelt, de többet várhattunk volna tőlük: ilyen volt például a koreai Junhwan Cha, aki sajnos korcsolyacipő-problémával és sérüléssel is küzd egy ideje; a rövid programban elesett a 3A-ból és a 4S is hiányos volt, azután a kűrben is voltak problémák az ugrásokkal (amiből három hiányos volt), és valahogy nem voltak olyan átütőek a programjai mint a szezon első felében voltak. Junhwan végül csak a 19. helyen végzett az első VB-jén. Aki szintén nem volt meggyőző ezen a versenyen, az a lett Deniss Vasiljevs, akinek két 14. és a tavalyi 6. helyezése után az idei 21. helye mindenképpen nagy visszaesés. Már azzal is szerencséje volt, hogy bejutott a kűrbe, miután rontotta a 3A-t és a kombináció is csak 2Lz-3T volt a rövid program során, igazából a komponensei mentették meg attól, hogy ne jusson be a kűrbe. A kűrben a 4T leminősített lett és esett belőle, de a tripla Axelek sem sikerültek jók (a másodikra rá se tudta tenni a kombinációt). Ezt már mindenki mondja egy jó ideje, de sajnos Lambiel tanítványainak idei teljesítményén is meglátszik, hogy nincsen Champéry-ben technikai edző, ami elengedhetetlen lenne ahhoz, hogy ugrótechnikában fejlődjenek a korcsolyázói.

Az oroszok közül Alexander Samarin végzett leghátul, a 12. helyen. A rövid programban leduplázta a 4Lz-ot, így az az elem érvénytelen lett, a 4F-re pedig egy dupla Toe-loopot tett csak rá (érdekességként, az összes bíró 0 GOE-t adott erre az elemre, ilyen egyetértést is ritkán látunk). A kűrben is elkövetett két nagyobb hibát az ugrásokban. Samarinon talán túl nagy lett az elvárás az Európa-bajnoki ezüstérem után, melyre később interjúban is utalt. Az ugrások szempontjából nehezek a programjai, de ha azok nem sikerülnek, akkor sok minden másra nem lehet túl jó pontokat adni neki, se magas GOE-kat a többi elemre, se magasabb komponenseket bármire, rengeteget koszorúzik és nincsenek átmenetei, az ugrásaira sokat készül rá és kevés olyan korcsolyázó van, aki annyira nem érzi a zenét, mint ő és aki annyira nem tudja átadni a nüanszokat - talán Bychenkohoz tudnám hasonlítani ilyen szempontból.

A Maxim Kovtun helyett beugró Andrei Lazukin végzett a 10. helyen, aki két korrektül megfutott programmal elég szépen helytállt első VB-jén. Nincsenek túl nehéz programjai, de az ugrásokat (egy 3A-t leszámítva a kűrben) megugrotta, közte egy 4T-t a rövid programban és kettőt a kűrben.

Mikhail Kolyada végzett a legjobb oroszként (és egyben legjobb európaiként) a 6. helyen. A rövidet ugyan elrontotta, miután letriplázta a tervezett 4T-t, és a kombináció is csak tripla-duplára sikerült, a kűrben viszont összeszedte magát, és a szezonban a legjobb Carment sikerült megfutnia. Kolyada egyébként a tiszta elemeire elég magas GOE-kat érdemelt ezúttal is (pl. a csodálatos szellős 3Lz a kűr végén, vagy a szóló 3A, de a forgásai is jók), és a komponensekben is a legjobbak között volt ezzel a remekül sikerült koreográfiával, jó előadással és interpretációval. Nagyon szépen élben korcsolyázik, és szerintem egyike a keveseknek, aki kiválóan kikorcsolyázta a zenét a kűrben. Egyébként betette a kűrjébe a Flipet, ami azért érdekes, mert erősen lipel, és ezúttal is élhibásnak minősítették az ugrását.

Kolyada Carmenja

forrás: tumblr

Michal Brezina két egészen jól sikerült programmal a 8. helyen végzett és ezzel 2012 óta a legjobb eredményét produkálta a VB-n. A nehéz elemeiben, mint a 4S vagy a 3A idén kifejezetten kiegyensúlyozott volt a szezon során, és itt is sikerültek neki ezek az ugrások.

Akit még a Top 5-ön kívül érdemes kiemelni, az Matteo Rizzo, aki egy nagyon szép rövid programmal az 5. helyen állt a kűr előtt, végül pedig a 7. helyen zárt, ami a tavalyi 17. helyhez képest nagy előrelépés - és így jövőre az olaszoknak két kvótája lesz a világbajnokságon. Ebben a szezonban jól beépítette a 4T-t mind a rövid programjába, mind a kűrbe, és egyébként is egy kiegyensúlyozott versenyzővé vált idén, aki nem keveset fejlődött. A szezon közepén, miután kikapott a nemzeti bajnokságon Daniel Grassltől, leváltotta a Rolling Stones kűrjét egy Queen medley-re, ami egy jobb program és már az EB-n is jól be tudta mutatni. Ennek ellenére remélem, hogy jövőre a kűrben valami más típusú zenére látjuk majd őt korcsolyázni, miután ez a Queen program egymás után a harmadik pop-rock zenei választása volt.

Boyang Jin a 9. helyről felkapaszkodva tudott az 5. helyen végezni ezen a VB-n. A rövid programban este a 4Lz-ot, de a kűrben sikerült megcsinálnia, két 4T (az első hiányos) és két 3A mellett. Boyang sokkal jobban versenyzett itt (és a 4CC-n) mint a szezon első felében, örültem, hogy az olimpia utáni nehézségekkel teli időszak után újra kezdi visszanyerni jobb formáját. Akik ott voltak a szaitamai arénában, mondták nekem, hogy Jin fejlődött abban, hogy mennyire korcsolyázza be a pályát, és bár határozottan fejlődik évről-évre előadásban és interpretációban, de abban például még mindig van mit javulnia, hogy az előadását hogyan közvetíti ki a közönségre.

Boyang Jin hatalmas 4Lz-a

forrás: tumblr

Shoma Uno hosszabb időszak után először nem tudott felállni a dobogóra, és csak 4. helyen végzett. Már az edzéseken is lehetett látni, hogy nincsen jó formában; hogy ebben mennyit játszott szerepet a hónapokkal ezelőtti bokaficamjai, a korcsolyacipő-problémái vagy egyszerűen csak inkább rossz formaidőzítésről volt ezúttal szó (esetleg ezek kombinációjáról) azt nem igazán lehet tudni. A rövid programban és a kűrben is este a 4F-et, amit ráadásul mindkétszer hiányosnak vett a technikai panel, amit az ő esetében nem láthattunk eddig túl gyakran. A kűrben este a 4S-t is, és a második 4T-re a gyenge érkezés miatt nem tudta rátenni a kombinációt sem.

Ez a rendkívüli lágy Holdfény Szonáta kűr szerintem nem igazán illik az ő intenzívebb korcsolyázóstílusához, úgyhogy valahogy most sem jött át az előadása, amiben ő egyébként jobb szokott lenni. A rövid programja ilyen szempontból mindenképp hozzá passzolóbb volt. Jó lenne tőle is látni újabb irányt, mert hiába vannak évről évre új programjai, de ettől még a stílusai teljesen hasonlóak, ilyen szempontból nem rizikózik (általában az európai klasszikus zenéből választ zenét, vagy flamencot/tangót láthattunk tőle az elmúlt években).

Ettől függetlenül a rontások ellenére még mindig jobb sok mindenben, mint például az a Vincent Zhou, akinek sikerült megszereznie ezen a VB-n a bronzérmet, két viszonylag jól megfutott programmal (és összesen három hiányos ugrással). Ami a leginkább megkérdőjelezhető számomra, hogy Zhou komponensei miért emelkedtek fel tizenegy pontot a kűrben, és öt pontot a rövid programban az elmúlt egy évben, amikor a korcsolyázásában összességében ilyen irányú óriási fejlődést nem látok. Más hosszú éveket dolgozik azon, hogy a második pontszámai kicsit növekedjenek, míg az ő esetében erre sokkal kisebb időre volt szüksége. Amit már a nőknél is írtam, hogy véleményem szerint a bírókat nem kicsit befolyásolja az, ha valakinek ugrások szempontjából nehezebb programjai vannak, akkor automatikusan magasabb komponenseket is kapnak, amikor a kettő között nem szabadna, hogy összefüggés legyen. De ez is csak néhány versenyzőre igaz, és általában olyanokra, akik mögött erős szövetség áll amely támogatja is a korcsolyázót, vagy neves edzővel készülnek (vagy minkettő).

A rövid programban kitűnően teljesített és a 2. helyen állt Jason Brown, aki megmutatta, hogy négyfordulatos ugrások nélkül, de rendkívül magas minőségű elemekkel is lehet magas pontokat elérni. A Love is a Bitch rövid programját még azelőtt koreografálták neki tavaly, mielőtt a Cricket Clubba ment volna edzeni; szerintem ez egy nagyon eltalált program. A kűrje már nem sikerült ennyire jól, csak a 14. lett, összesítésben pedig a 9. helyen végzett.

Yuzuru visszatér

és

Nathan címet véd

Röviden összefoglalva az első két helyezettet, úgy tudnám leírni, hogy mind Yuzuru Hanyu, mind Nathan Chen önmagához és a jelenlegi állapotához képest nagyon jól teljesített; Yuzuru 300.97 ponttal szerezte meg az ezüstérmet, ami szezonbeli legjobbja és tekintve az egészségi állapotát, ez egy nagyon jó eredmény tőle; ő mentette meg egyébként a japán csapat becsületét azzal, hogy az egyetlen érmesük volt hazai pályán. Nathan Chen pedig két olyan futással, amiben nagy hibák nem voltak, megvédte világbajnoki címét. Ugyanakkor a pontozás nem kevés kérdést vetett fel ezen a versenyen.

Yuzuru Hanyu négy hónap kihagyás után tért vissza a versenyzéshez, miután november közepén ugyanaz a bokája sérült le, mint ami 2017 novemberében is. A sérülése ezúttal más területet érintett a bokájában, és elmondása szerint még sokkal hosszabb ideig tart majd a gyógyulása mint tavaly. A sérülést követően két hónapig nem volt jégen, és azt mondta, nagyon nehéz volt újra edzésbe állnia; az idei világbajnokságra való felkészülése sok szempontból kísértetiesen hasonlított tehát az olimpiát megelőző időszakhoz.  

Yuzuru a rövid programjában leduplázta a tervezett 4S-t, amivel így érvénytelen elemként kb. 14-15 pontot veszített el. Minden egyéb elemet, közte a 3A-t, a 4T-3T-t, a forgásokat és a lépéssort is tökéletesen és a legmagasabb minőségben csinálta meg és egy gyönyörű Otonalt adott elő. A verseny egyik csúcspontja számomra a rendkívül nehéz lépéssora a rövid programjában, ami egy crescendoban erősik ki és melyet Yuzu csodálatos átáléssel és könnyedséggel mutatott be. Egyébként a 4T-3T-re néhány bírótól +2 GOE-t kapott csupán, amit én kevésnek tartok, mert az az elem mindenképpen megfelelt legalább ennek a négy GOE bullet pointnak: nagyon jó magasság/távolság, jó elugrás és érkezés, lépésből elugrás és az ugrás a zenére történik. Nem is volt olyan, ami miatt le kellett vonni belőle.

Ha ehhez hozzáadjuk, hogy komponensekben is 1-1.5 ponttal többet kapott volna, akkor a pontszáma egy tiszta futás esetén pontosan elérte volna azt, amit az idei Rostelecom Cupon kapott, és ami egyben a jelenlegi világcsúcs (110.53). Yuzuru a rövid programot követően a 3. helyen állt 94.87 ponttal, amit én korrekt pontnak tartok.

A japánok először az idei nemzeti bajnokságon vezették be azt az Ice Scope nevű rendszert, ami képes mérni egy ugrás magasságát, a távolságát, és a sebességet, amiből megérkezik a korcsolyázó. Ennek megfelelően készültek nagyon érdekes statisztikák, bár csak egy-egy ugrást mértek be a verseny során, azokból is nagyon sokat lehet következtetni. Az egyik ilyen adat, hogy 76 tripla Axel mérése alapján kiszámolták többek között az ugrás átlag magasságát, ami 57.4 cm, és az átlag távolságát, ami 2.83 m.

Ezek a számok azért is érdekesek, mert a három közül az egyik kötelező GOE bullet point, ami szükséges ahhoz, hogy valaki egy ugrása megkaphassa a +4 vagy +5-öt, az az, hogy nagyon jó magasságúnak és nagyon jó távolságúnak kell lennie az ugrásnak.

Összehasonlításképpen Yuzuru és Nathan 3A-ja a rövid programban:

 

Yuzuru tripla Axelja

Nathan tripla Axelja

A két tripla Axel összehasonlítása

forrás: twitter

Yuzuru 70 centis ugrása messze magasan a legnagyobb magasságú az egész mezőnyben (ami nem is csoda, tekintve, hogy a sérülése előtt már edzette a négyfordulatos Axelt), illetve távolságban is messze magasan kiemelkedő a 3.62 méterrel (és bele se merek gondolni, hogy úgy képes ilyen adatokat produkálni, hogy counterből megy bele az ugrásba és twizzle-vel jön ki belőle!). Nathan Chen tripla Axelja ezzel szemben átlag körüli magassággal (0.58 m) és átlagon aluli távolsággal (2.66 m) bír.

Következésképpen, ami átlag körüli, arra nem lehet azt mondani, hogy nagyon jó magasságú és távolságú, így az első GOE bullet point hiánya miatt egy ilyen ugrás már automatikusan nem kaphat +3-nál jobb GOE-t. Ennek ellenére Chen 3A-ját a rövid programban öt bíró is +4-re értékelte. Lehet, hogy a bírók nem látják az Ice Scope adatait, mikor pontoznak, ugyanakkor saját szemmel is látniuk kellene, hogy egy ugrás átlagos magasságú vagy átlagon aluli távolságú. Ha ezeket nem látják, akkor mire is vannak a GOE bullet pointok?

Nathan Chen egy ugrástechnikailag nehéz (4Lz, 4T-3T kombinációval) rövid programot futott amit 107.40 értékeltek a bírók. A magas bázispontszámú program azonban nem foglalta magában azt automatikusan, hogy minőségben is magas színvonalt láthattunk. A fenti, tripla Axeles példa csak egy volt, és azt kiegészítve el kell mondjam, hogy se nehéz bemenetele, se jó érkezése (előredőlés), se ugrás közbeni jó testtartása nem volt, így a +4 GOE mellett még a +3 sem helyénvaló. 

Úgy gondolom, hogy vele nagyon jóindulatúak voltak a bírók mind a GOE-k, mind a második pontszám tekintetében. Se az ugrásokra, se a forgásainak többségére, vagy a lépéssorára +1/+2-nél nem kaphatna többet. Bár elmondható, hogy általában stabilabbak lettek az ugrásai, még mindig sok rákészüléssel, nehéz bemenetel vagy kijövetel nélkül csinálja meg azokat, Ice Scope nélkül is látszik, hogy nincsen túl jó magasságuk/távolságuk, az ugrás közben nincsen kiemelkedően szép testtartása, és ahogy említettem, előredőlve érkezik meg a legtöbből, sokszor még mindig kevés kifutó ívvel. 

Amiben javult Nathan az elmúlt egy évben, az egyrészt az előadása, bár hozzáteszem, még mindig sok fejlődnivalója van az előadás közvetítésében, testtartásban-, és kontrollban, mozdulatainak tisztaságában, az előadáshoz való érzelmi átélésében (a fizikaival nincsen túl nagy gond), vagy az olyan finom mozdulatok használatában, ami kifejezi a zene legapróbb részleteit, hogy csak pár példát említsek. 

Amiben még fejlődött a tavalyi olimpiai fiaskó után, az a mentális ereje. Azt hiszem, attól a pillanattól fogva, hogy az olimpiai teher leesett a válláról, sokkal megkönnyebbülten versenyzik, és szerintem attól, hogy van más dolog is, ami ebben a szezonban a korcsolya mellett leköti és nem az összes gondolata az élsport körül forog, szintén hozzájárult ahhoz, hogy a versenyzést jobban bírja mentálisan (erre egyébként utalt is a minap egy interjúban).

Mindezek nem jelentik azt, hogy bármelyik komponensben eléri a 9-et, ami az ISU értelmezése szerint a kiváló kategória. Előadásban, esetleg interpretáció kategóriákban alacsony 8-as, az összes többiben 7-esnél többet nem szabadna kapnia (átmenetekben akár 7-es alatt), ami megfelelne a jó értéknek; a jó az ahol Chen jelenleg karrierjében tart, de kiválónak nem lehet nevezni. Számomra a rövid program egyik meglepetését az okozta, hogy a komponenseire 46 feletti pontszámot kapott, még a tökéletes programot bemutató, és a rövid program után 2. helyen álló Jason Brown pontjainál is magasabbat, Yuzuru Hanyuénál pedig alig kevesebbet, pedig nem látom, miért is volt jobb Nathan kompozícióban, interpretációban, s főleg korcsolyázótudásban Jasonnál.

Yuzu pedig sokkal jobban mozog a zenére és azt jobban kifejezi; változatosabbak és kifinomultabbak a mozdulatai (beleértve a karjait is), jobb a testtartása és kontrollja, sokkal inkább kifejező az arcával is. Összességében egyszerűen fejlettebb és kidolgozottabb a stílusa. A jégen való csúszása, térdmunkája, lábmunkájának precizitása, átmeneteinek mennyisége és minősége, s nem beszélve az élben korcsolyázása össze sem hasonlítható Chenével, annyival magasabb szint. Chenben ami leginkább zavar - és mikor élőben láttam korcsolyázni, akkor is az tűnt fel először - azok a rendkívül merev térdei, ami szembeötlő a lépései során és az ugrások érkezésénél is. Ezen kívül a hanyagabb korcsolyázása is zavaró (amit egyébként a programjai, főleg a rövid program, igyekszik minél jobban elkendőzni). Korcsolyázásával amúgy viszonylag kis pályát fed be, tehát a lendülete sem a legjobb.

Kisérem átadón Nathan Chen, Jason Brown és Yuzuru Hanyu

forrás: IFS

A kűrben azután Yuzuru nagyon szépen futott az Originre, aminek zenéjével (Art on Ice és Magic Stradivarius) Plushenko előtt tiszteleg. Ez egy nagyon érdekes, kicsit sejtelmes, misztikus program, egy újabb irány, amit idén Yuzuru kipróbált. 206.10 pontjával, illetve 300.97-es összpontszámával ő lett az első férfi korcsolyázó, aki az új pontozási szabályok szerint átlépte a 200, ill. 300 pontos határt, még akkor is ha ez a rekord kevesebb, mint tíz percig tartott. 

A kűrjében volt egy négyfordulatos Rittberger, egy négyfordulatos Salchow, ebben volt amúgy az egyetlen hibája, nagyon mélyen érkezett meg és meg kellett fognia az ugrást (emellett hiányosnak ítélte a panel). Ezt követően bemutatott egy szóló 4T-t, és a program második felében egy őrületes 4T-3A ugrósort. Először is ő az első, aki ezt az ugrást valaha versenyen bemutatta (Helsinki Grand Prix) másrészt itt a világbajnokságon sikerült pozitív GOE-val is megcsinálnia. A szabályok abszurditását jól jelzi, hogy ez a hihetetlenül nehéz elem majdnem ugyanannyi pontot ér, mint egy sokkal könnyebb 4T-3T kombináció, tekintettel arra, hogy egy ugrósor a bázispontszám 80%-át éri csak. A női mezőnyben szoktunk látni ugrósort dupla Axellal, de a férfiaknál még senkinek se jutott eszébe mindkét elem nehézsége, és a rizikóval arányban nem álló pontszám miatt egy négyfordulatos ugrásra rátenni a tripla Axelt. 

Yuzuru 4T-3A

forrás: saját gif

Yuzuru programjában egyébként két tripla Axel volt, a másik egy tripla Salchow-os kombinációban.  

Minden egyéb elem szépen sikerült neki, közte a 3F-3T-vel és 3Lo-val, 4-es szintű forgásaival, két nagyon jó lépéssorával, kreatív koreográfiai lépéssorral (bár a lépéssor csak 3-as szintet kapott). Kicsit tartottam ettől a kűrtől olyan szempontból, hogy nagyon jó kondíció szükséges ahhoz, hogy az idéntől 4 percesre csökkent programot, amiben 12 elemet kell teljesíteni, meg tudja-e csinálni nagy hibák nélkül. Végül, a 4S-t leszámítva és a körülményekhez képest nagyon jó programot futott, amiben 16 ponttal javította meg az egyéni legjobbját. Természetesen nem volt tökéletes ez a program, az ugrásokat például képes lenne még magasabb kivitelezéssel megcsinálni, és azt sem tudjuk, hogyan érett volna be ez a program, ha egész szezonban versenyzett volna, és nemcsak háromszor adta volna ezt elő. Azonban még nem 100%-os állapotban is kimagaslik Yuzuru a mezőnyből, minőségben és második pontszámokban mindenképpen. 

Kérdeztem barátaimat, akik ott voltak az arénában, hogy milyen volt őt élőben nézni? Néhány dolog, mint pl. a sebesség, az előadás közvetítése, vagy hogy mekkora pályát fed le a korcsolyázó, élőben jobban átjön. Azt mondták, hogy Yuzunak hihetetlen jelenléte volt a jégen az egész program alatt, egyszerűen beszippantja az embert, uralja a jeget, olyan hatással volt a közönségre. Emellett szinte alig koszorúzik, úgy van kiváló lendülete, és az egész pályát befedte ezúttal is a korcsolyázásával.

Yuzuru Ina Bauerja a koreográfiai lépéssorban

forrás: tumblr

Nathan ezek után megfutotta a négy négyfordulatos ugrással teli kűrjét (4Lz, 4F és két 4T) a Woodkid Land of All c. dalára. Chen a programra 216 pontot kapott, és összességében 323.42 ponttal megvédte világbajnoki címét. Kifejezetten összeszedetten versenyzett itt és az ugrásaiban igen  stabillá vált, amiért jár neki az elismerés. Ugyanakkor nem tudok elmenni amellett, hogy nagyon vastagon fogott a bírók ceruzája az ő esetében, nemcsak a rövid programban, a kűrben még inkább.

A kűrben nagyon magas pontokat kapott kivitelezési pontszámokra: az ugrásai nem olyanok, amelyre egyáltalán járna sok bullet point, viszont le sem vontak belőle pontokat, ami pedig a szabályok szerint kellett volna. Pl. hosszú rákészülés a szabálykönyv szerint -1/-2 pont levonást érne, ilyen ugrásai voltak a 4Lz és 3A, de például a 4F-ből is le kellett volna vonni gyenge érkezés (nagy előrehajlás) miatt. Ilyen esetben -1-től -3-ig kellene levonni, ehelyett erre az elemre is + 2 GOE-t kapott.  Emellett még most sincsen azon a szinten, hogy +4 és +5-öket kapjon akár a lépéssorára, vagy 9-et a korcsolyázótudására, hiszen ő a kitűnő kategóriától még azért igen távol van.

A komponensek tekintetében szerintem egyedül az előadás és interpretáció az, amelyre jobb pontokat érdemel (kb. 8-ast), de minden egyébben nem szabadna se 8-as, pláne 9-hez közelítő pontokat kapnia. Az, hogy erre a kűrre 94 pontot kapjon komponensekben és csak egy pont legyen a különbség Yuzuru és közte, az jól jelzi, hogy súlyos problémák vannak a pontozással. Átmenetekből ebben a programban sincsen sok, s azok minőségileg sem kiemelkedőek, a 9.21 pont erre rendkívül eltúlzó. A saját edzője mondta azt, hogy nem tennének több összekötő elemet a programba, és mindegy, hogy egy-, vagy kétlábon van több korcsolyázás, ha az előadás nem tetszik, a bírók le fogják pontozni. Minek is van akkor öt komponens, ha az átmeneteket nem önmagában, hanem az előadáshoz mérten pontozzák?

Nathan korcsolyázótudása mint már említettem szintén sok kivetnivalót hagy maga után, sem a térdmunkája, élben korcsolyázása, csúszása, precizitása nincsen a legjobb szinten. De hasonló mondható el a kompozícióról is.

A tendencia - legalábbis a komponenseiben - ugyanakkor látható volt már régen is. Két éve gyakorlatilag három hónap leforgása alatt növekedett meg a második pontszáma 15 ponttal (!), és kapott már akkor 88 pontot, gyenge programokra és korcsolyázásra (és kanyarodjunk csak vissza egy kicsit Vincent Zhou-ra, aki most gyakorlatilag ugyanolyan pontokat kap, mint Nathan két éve. Talán tőle is hamarosan 90 feletti komponenseket látunk majd, anélkül, hogy jelentős mértékben fejlődne a korcsolyázása?).

Tehát a probléma régebbről gyökerezik, és az, hogy valaki kicsit fejlődik, nem szabadna hogy azt jelentse, hogy bőven 9 felett kapjon minden komponensre, és a pontszámai alapján elmondható legyen, hogy nincsen már nagyon hova fejlődnie. Vannak az olyan korcsolyázók, akik technikai és művészeti szinten is kiegyenlítettek, de Nathan Chen egyelőre nem ez a kategória.

A kűrben a különbségnek komponensekben közte és Hanyu között sok pont kellett volna, hogy legyen, ugyanakkor a kivitelezési pontszámokban is nem kevés plusz pontot kapott. Megkockáztatom, hogy a kűrt objektívebb pontozás esetén Yuzuru nyerhette volna.

Két dologra felhívom a figyelmet, ami az utóbbi napokban tévesen volt viták tárgya, jelent meg néhol cikkekben, tették fel kérdésként interjúkban stb.

1. Egyrészről az az állítás, hogy ha Yuzunak sikerült volna a rövid programban és a kűrben is a 4S, azzal sem tudott volna nyerni, konkrétan matematikailag nem állja meg a helyét (és bár ezt maga Yuzu is mondta, feltételezem, hogy csak azért, mert nem akarta Nathan érdemeit kisebbíteni). A rövid programban kb. 15 pontot veszített Yuzuru, a kűrben pedig - ha azt vesszük, hogy Helsinkiben 13.44 pontot kapott a 4S-re a kűrben - kb. 7.5 pontot veszített az ugráson (+ kb. 1 pontot a komponenseken). Így ezzel a plusz 23 ponttal legyőzhette volna Chent, hiszen kettejük között a különbség 22.5 pont volt - és nem tudhatjuk, hogy egy jobban futó Yuzuru után Chennek nem adtak-e volna kicsivel kevesebb pontokat. Természetesen nem kérdezőjelezem meg Chen győzelmét, de a narratíva, hogy jelenleg legyőzhetetlen, nem igaz, melyet ezek a számok tökéletesen alátámasztanak.
2. Az az érv, hogy Chennek van Lutza, és Flipje is, emiatt az ő kűrje sokkal nehezebb, szintén nem állja meg a helyét. A közte és Yuzu közötti különbség bázispontszámban mindössze 3 pont körül van; mindkettejük programjában négy quad volt, s bár a Lutz és Flip valóban nehéz ugrások, a négyfordulatos Rittberger ugyanolyan nehéz, még ha papíron nem is az. Ráadásul Hanyunak két tripla Axelje volt a kűrben, míg Chennek csak egy, ami jól példázza, hogy a programjaik ugrásokban azonos nehézségűek. Magáról a program nehézségéről, az összekötő elemekről, az ugrásokba való bemenetelekről, kijövetelről nem is teszek említést, mert összehasonlíthatatlanul nehezebbek Yuzuru programjai, nemcsak a kűr.

Nathan Chen, Yuzuru Hanyu és Vincent Zhou a dobogón

forrás: Eurosport screenshot

Összességében mindenképpen egy érdekes és izgalmas versenyt láthattunk. Nekem a verseny csúcspontja volt, hogy Yuzuru Hanyut versenyezni láthattam, az, hogy a sérülése ellenére milyen jól korcsolyázott és nyert ezüstérmet ezen a világbajnokságon. Gratulálok neki! :) Nagyon remélem, hogy a gyógyulása zökkenőmentes lesz és valamilyen csoda folytán jövőre -  ha nem is teljesen egészséges, de - erősebb bokával fogjuk őt látni versenyezni. 

A kiegyenítetlen pontozást azonban egyre inkább elkeserítőnek tartom. Azt reméltem, hogy az új, -5-től +5 GOE-ig terjedő rendszerben igyekezni fognak majd a bírók valóban csak a legminőségibb elemekre adni +4 és +5-öket, de ahogy kiderült, a kivitelezési pontszámok ugyanúgy játékszerekké válnak mint a komponensek is. Holott a GOE-k esetében elég szigorúan körül van határolva, milyen feltételeknek kell megfelelni ahhoz, hogy pozitívan lehessen értékelni, milyen esetekben kell és mennyit levonni; a komponensekben pedig lehet, hogy az előadás, a kompozíció és interpretáció szubjektívebbek, de a korcsolyázótudás, az átmenetek technikai részek és ennek megfelelően objektíven kellene pontozni őket.

Zárszóként pedig nem tudok elmenni egy mondat erejéig, hogy a világbajnokság előtt az amerikai sajtó már előre a hazai pálya csalását emlegette, holott egyáltalán nem volt tapasztalható, hogy a japánok bármekkora plusz előnyt élveztek volna ezen a világbajnokságon. Ellenkezőleg, az amerikaiakat részesítették igen nagy előnyben ezúttal (is). Talán amikor valaki csalást feltételez, akkor a saját kultúrájából indul ki...?

Hogy merre tart a sport, különösen annak fényében, miket láttunk idén mind korcsolyázás, mind bíráskodás tekintetében, majd egy külön posztom témája lesz.

Yuzuru az éremátadón

forrás: tumblr

A férfi verseny teljes végeredménye itt érhető el.

~Black Blades

Világbajnokság 2019 - Nők

Ahhoz képest, hogy az olimpia utáni szezonban vagyunk, a női mezőny rendkívül erős idén és a világbajnokságon is egy magas színvonalú versenyt láthattunk. Olyan ráadásul csak ritkán fordul elő, hogy az olimpiai bajnok a következő szezonban is versenyzik a VB-n, pláne olyat, aki végig is versenyzi a teljes szezont (sőt, az olimpiai bajnokok szempontjából pedig olyat még sose láttam, hogy mind a férfi, mind a női bajnok ott volt a következő évi VB-n).

Alina Zagitovának sikerült megnyernie a világbajnokságot, így minden megszerezhető nagy cím most már az övé (Olimpia, világbajnokság, Európa-bajnokság, Grand Prix Döntő). Gratulálok Alinának, mert megérdemelten nyerte meg ezt a világbajnokságot egy számára rendkívül nehéz szezon után.

Mindenképpen jót tett neki, hogy az EB után két hónapig nem versenyzett és nyugodtabban tudott felkészülni az év legfontosabb versenyére. Szerintem sokat kivett belőle az, hogy végig versenyezte az egész szezont, főleg úgy, hogy gyulladás volt a lábában decemberben. A legújabb interjúi alapján pedig azt mondta, hogy két-, háromszor jobban örült ennek az aranyérmének, mint az olimpiainak, és nem kellett sok ahhoz, hogy visszalépjen ettől a versenytől, ami azt hiszem jól bizonyítja, mennyire meg kellett küzdenie ezért az éremért.

Az ugrásai a VB-n jobbak voltak, mint a szezon első felében, a korcsolyázása is kevésbé erőltetett mint amilyen volt korábban, bár igaz, hogy nem volt azon a szinten, amelyen volt egy éve az olimpián. Mindennek ellenére nekem az idei programjai nem igazán tetszettek, főleg az, hogy rendkívül telepakolt, klasszikusabb programjai voltak idén, amiben Alina nem igazán tudott kibontakozni, szerintem ő inkább egy technikásabb stílusú korcsolyázó (ha csak megnézzük a gálaszámát, az inkább ő, mint a versenyprogramjai). Ha Alina úgy dönt, hogy jövőre is versenyezni szeretne, jó lenne látni tőle két olyan programot, ami jobban illik hozzá - ez Eteriék felelőssége lesz majd.

Elizabet Tursynbaeva szerezte meg az ezüstérmet, és két történelmi tettet is végrehajtott ezen a versenyen: ő az első kazah női versenyző, aki világbajnokságon érmet szerzett, másrészt ő az első szenior női versenyző, aki versenyen négyfordulatos ugrást mutatott be, miután a kűrben megcsinálta a négyfordulatos Salchowot (ráadásul azt pozitív GOE-val). A szezon második felében lehetett látni, hogy mindenképpen egyre jobb formában van, és ha képes két tisztább programot futni, azzal - köszönhetően a magas technikai bázispontszámának és a bírók jóindulatának - igazán jó eredményt érhet el. S így is lett!

A bronzérmet talán kisebb meglepetésre (?) Evgenia Medvedeva szerezte meg, aki így elmondhatja magáról, hogy eddig mindhárom VB-n, amin indult, éremmel térhetett haza (két arany, és egy bronzérem van a kollekciójában). Ezen a versenyen - meg úgy az egész szezonban - hihetetlen akaraterőről tett tanúbizonyságot, és a VB-n megmutatkozott, hogy kezd beérni a közös munka Orserékkel. Az orosz szövetség döntése, hogy őt küldték erre a versenyre, végül teljesen jónak bizonyult. Zhenya programjai sem a kedvenceim közé tartoznak; bár a Tosca rövid programja még egészen jó, de a kűrje valahogy nem annyira jött át a szezonban (persze nem könnyű összehasonlítani, de a tavalyi programjai, mind a rövid program, mind a kűr nekem a kedvenc Medvedeva programok közé tartoznak, és talán ezért is éreztem valamennyi hiányt idén). Mégis úgy gondolom, hogy a maximumot hozta ki a kűrből is. Jövőre egy újabb arcát mutatja be, mert bejelentette a VB-n, hogy a Egy gésa emlékiratai c. film zenéjére fogja futni a kűrjét.

Zagitova, Tursynbaeva és Medvedeva a dobogón

forrás: ISU

A női versenyen a legnagyobb csalódást az okozta, hogy hazai pályán nem sikerült japán versenyzőnek a dobogóra állnia, ami azt hiszem egy elég nagy kudarcnak nevezhető, tekintve, hogy Rika Kihira az aranyéremre is esélyes volt, és rajta kívül Kaori Sakamotot is a dobogóra várták (de nagyobb szerencsével akár Satoko Miyahara is szerezhetett volna érmet). A három japán lány a 4-5-6. helyeket szerezték meg, Kihira 0.4 ponttal, Sakamoto pedig alig 1 ponttal maradt le a 3. helyről. Én úgy gondolom, hogy ez jól jelzi a szövetségek közötti erőviszonyokat is; ha hasonlóan szoros verseny amerikai, kanadai, vagy orosz versenyzőkkel fordulna elő hazai pályán, nem gondolom, hogy ők érem nélkül maradnának.

Az alábbiakban sorra veszek néhány versenyzőt a rövid programban és kűrben, és azokról ejtek néhány szót. De közben volt egy kis incidens is, ami bejárta a világsajtót, erről is ejtek néhány szót.

Rövid program

Kezdjük hátulról:

Tóth Ivett: Ivett tavaly épp bejutott a kűrbe a VB-n, idén pedig épp lemaradt róla. Sajnáltam, hogy idén nem jött neki össze, de egy rövid programban nem fér bele annyi hiba, ami most itt volt: nem volt tripla-tripla kombináció miután a második Toe-loop csak duplára sikerült, hiányos volt a tripla Lutz, és a lépéssor is csak 2-es szintű volt, egy kis megingás is volt benne. Ivett így a 25. helyen zárta a VB-t.

Gabrielle Daleman: A szezonbeli rengeteg problémája miatt drukkoltam neki, hogy jól sikerüljön neki ez a világbajnokság. Örültem neki, hogy a rövid programban jól futott. A 3Lz-ban volt egy kis megingás, de minden más jól sikerült, szintek tekintetében mindenre 4-est kapott, rendben volt az Axel is, és a 3T-3T pedig hihetetlenül jó, hatalmas, átszelte vele kb. a teljes Csendes-óceánt :) 69.19 ponttal a 11. helyen állt.

Bradie Tennell: A Rebirth programja szerintem eléggé kiemelte az erősségeit az egyébként eléggé természetellenesen és mereven korcsolyázó Bradie-nek. A komponenseit (33.41) viszont magasnak tartottam. A kombináció ezúttal (is) hiányos volt, és érdekesség, hogy a tripla Flipjére -3-től +3-ig mindenféle GOE-t kapott...Tennell 69.50 ponttal a 10. helyen állt a rövid programot követően.

Sofia Samodurova: Sofia ebben a rövid programban nem volt annyira átütő, mint az EB-n, kicsit feszültnek éreztem a korcsolyázását itt, de nem volt ez egy rossz program. Az ugrásai elég alacsonyak, nem is kapott rájuk túl magas GOE-kat. Komponensekben is elmaradt a top versenyzőktől, különösen korcsolyázótudásban és átmenetekben kapott kevesebbet. A 9. helyen állt 70.42 ponttal.

Satoko Miyahara: A Song for the Little Sparrow egy gyönyörű program...Satoko komponensekben kiemelkedő, a minden apró részletre ügyelő, rendkívül kifinomult korcsolyázása lenyűgöz! Bár nem kapott megint túl sok pontot most sem (csak a 4. legjobb PCS volt az övé). Én 1-2 ponttal biztos többet adtam volna neki. Az ugrásai viszont kicsik és a kombinációt ezúttal hiányosnak vette a technikai panel. Satoko 70.60 ponttal a 8. helyen állt.

Satoko Miyahara

forrás: tumblr

Rika Kihira: Rika Claire de Lune programja szerintem közel sem olyan jó, mint a kűrje, és az sem vált annyira előnyére, hogy túl kislányos kosztümöt viselt ebben a programban, ami még inkább fiatalította. Rika nagyon sokat rizikózott azzal, hogy a rövid programba is betette a tripla Axelt, főleg azok után, hogy idén mindössze egyszer sikerült neki az ugrás az SP-ben, ami a Grand Prix Döntő volt. (Nincsen "ha..." de egy biztos 2A-val 75-76 pont körül kaphatott volna a rövid programban, amivel simán megszerezhette volna az ezüstérmet.) Minden más elem egyébként tökéletes volt, és még egy nulla pontos ugráselemmel is nagyon magas, 36.92-es technikai pontszámot ért el! Rika a rövid program után a 7. helyen állt 70.90 ponttal.

Mariah Bell: Mariah Celine Dion rövid programja olyan, ami kiemeli az erősségeit, a korcsolyázóstílusához kiválóan passzol. Az ugrásai nehezek, mert a kombináció Lutzos és a szóló ugrása a Flip, bár nem kapott túl sok GOE-kat rá, a kombinációnak például egyáltalán nem volt kifutó íve. Komponensekben nem túl kiemelkedő másokhoz képest, pl. átmenetekben gyengébb. Mariah a 6. helyen állt 71.26 ponttal.

Eunsoo Lim: A Jeffrey Buttle által koreografált Somewhere in Time gyönyörű program, talán az egyik kedvencem a szezonban. Eunsoo hihetetlenül szépen, nagy ívekben korcsolyázott ebben a rövid programban, korához képest rendkívül éretten intrepretálta és adta elő. Bellhez hasonlóan ő is Lutzos kombinációt és Flipet mutatott be szóló ugrásként, az ő elemei azonban szebben sikerültek. 72.91 ponttal az 5. helyen állt.

Evgenia Medvedeva: Talán itt kevésbé átélve adta elő a Toscát, mint a nemzeti bajnokságon vagy az Orosz Kupa Döntőjében, mindenesetre szépen megcsinálta itt is. A 3F-3T kombináció második ugrása hiányos volt, minden más amúgy sikerült. Komponensekben Zagitova mögött a második legmagasabb pontszámot kapta (36.63), amit magasnak éreztem.

Elizabet Tursynbaeva: Ez a Holdfény Szonáta program illett Lilbet korcsolyázóstílusához. Ő volt az egyetlen, aki a program második felére tette a kombinációját (ami nem a legnehezebb, 3S-3T), ezzel nagy rizikót vállalt be és így 10%-kal többet kapott érte bázispontszámban. Ugyanakkor neki nagyon megugrottak a komponensei ezen a versenyen, 34.18-at kapott, szerintem semmiképpen sincs egy szinten pl. korcsolyázótudásban, előadásban vagy interpretációban egy Miyaharával (összehasonlításképpen, a tavalyi VB-n 30, az idei Rostelecom Cupon is csak 30-at kapott). 75.96 pontja messze szezonbeli legjobb és a 3. helyen állt ezzel a rövid programot követően.

Kaori Sakamoto: A szezon elején még nem annyira tetszett a From My First Moment program, de annyira beérett és annyira jól adja elő, csodálatos, szárnyaló korcsolyázással. Minden tökéletesre sikerült most, a 3F-3T kombináció, a 3Lo és az Axel is. 76.86 ponttal a 2. helyen állt Kaori a rövid program után.

Alina Zagitova: A 3Lz-3Lo kombináció a legnehezebb, amit ezen a versenyen láthattunk, és ezúttal szépen is sikerült neki. Ez egy technikailag nagyon nehéz program volt, tele átmenetekkel, az ugrásokba való nehéz bemenetelekkel, kijövetelekkel, jó forgásokkal. Amikor őt néztem, azon kívül, hogy lenyűgöző, hogy technikailag mi mindent csinál, azon gondolkodtam, hogy a kevesebb több lenne, és bárcsak lenne egy-egy rész amiben hosszú ívben korcsolyázik, vagy kitartja az elemet (ott van például az az Ina Bauer, ami szép lenne, de mire lemegy, már vissza is jön belőle). Ideje, energiája intrepretálni a programot alig marad ebben a telepakolt programban. Egyébként maga Alina nyilatkozta, hogy hosszú ideig nem igazán érezte ezt a programot. Komponensekben messze a legmagasabb pontokat kapta, amit magasnak tartottam (kivéve az átmeneteket). Az első helyét nem kérdőjelezem meg, de közte és Kaori között kevesebb kellett volna, hogy legyen a különbség.

Alina a kisérem átadón

forrás: ISU

*

A Bell-Lim incidens

A rövid programot követően a koreai médiában robbant ki az a hír, hogy Eunsoo Limnek Mariah Bell szándékos sérülést okozott az SP előtti edzésen, ami után az amerikai nem kért bocsánatot edzőtársától. A cikkek kitértek arra is, hogy Kaliforniában hónapok óta folyik a kiközösítés Lim ellen, és már odáig fajult a dolog, hogy külön öltözőt kellett neki biztosítani. A koreai médiában nem csak a bulvár szintjén, hanem a mainstream médiába is bekerült a hír, és onnan került át minden nagyobb nyugati hírportálra is. 

Később napvilágot látott az ominózis incidens is: 

Bell az edzésen a programját gyakorolta, ilyenkor elsőbbséget élvez a pályán és amennyire lehet, helyet kell adni neki, amit Lim meg is tett azzal, hogy egészen a pálya legszélére húzódott le. Bell mielőtt Lim közelébe ért volna, még hátra koszorúzás közben pillantott hátra és látta Limet, így kicsit érthetetlen számomra, hogy miért korcsolyázott hozzá olyan közel és miért nem kerülte ki kicsit jobban (Lim ugyebár nem láthatta, hogy mögötte korcsolyázik az amerikai). Mariah Eunsoo lábszárán okozott vágást, amit állítólag nem is vett észre ott. Lim a lábához kapott, majd korábban be is fejezte az edzést, hogy ellássák a sérülését. A koreai csapatvezető azután szóban jelezte az incidenst az ISU-nak.

Azt nem tudni, hogy az állítólagos kiközösítésből mennyi és mi igaz, és hogy egyáltalán milyen a hangulat az Arutyunyan csapatban, így persze nehéz azt is bizonyítani, hogy mennyi szándék volt egy ilyen sérülés okozásában. Mindenesetre a történetben furcsa, hogy Mariah egyáltalán nem kért bocsánatot Eunsootól - ha véletlenül okozott sérülést, anélkül, hogy észrevette volna, nem lenne akkor is minimum, hogy később bocsánatot kér tőle?

Az ISU kiadott egy közleményt, amiben annyit mondott, hogy nem látható egyértelműen a videóból a szándékos sérülés okozása, és a felek, az amerikai és koreai szövetség egymás között barátságos módon rendezze az ügyet. 

Lim menedzsmentje, az All That Sports (aminek vezetője Yuna Kim anyja) korábban ismert volt problémás ügyeiről, de odáig egyszer sem merészkedtek el, hogy az ISU-nak panaszoltak volna bármit is, illetve ebben az esetben nem látom, hogy miféle előnye származna nekik galibát okozni egy kiskorú lánynak, aki Amerikában edz, és akit a koreai szövetség egy ilyen eset kapcsán biztos nem tudna megvédeni az amerikaiaktól, mert azzal csakis ők húznák a rövidebbet. Arutyunyan, mint sok éve Amerikában élő és dolgozó edző nyilván inkább úgy cselekedne ami az amerikai szövetség érdekét szolgálja. Limmel egyébként kifejezetten hűvösen viselkedett a kűrt követően és nyilatkozatában csak "a koreai lányként" utalt rá. Nem tudom milyen kihatása lesz ennek az esetnek Lim edzésére, talán majd a nyári szezonban hallunk valamit...

*

Kűr

Bradie Tennell: Ha valami idén tetszett Bradie-ben, az az, hogy két olyan programja volt, ami, hogy is mondjam...eltér a sokszor túl negédes, nekem szirupos amerikai stílustól, és ez a két Benoit Richaud által koreografált program kihozta az erősségeit. Magában a korcsolyázásában vannak kivetnivalóim (nem túl szép, sokszor hiányos ugrások, merev térdek, semmi finomság a mozdulataiban, kevés zeneiség...), de ezt a kűrt itt most jól megfutotta, és szezonbeli legjobbat ért el vele.

Sofia Samodurova: Sofia szépen megfutotta ezt a programot, csak a hármas kombináció utolsó ugrása, a 2Lo lett szimpla, de minden más sikerült, és itt most kevésbé feszülten korcsolyázott mint a rövid programban. A korcsolyázásában nincsen sok átmenet, elég sokat koszorúzik és rá is készül néhány ugrására (amik alacsonyak), de összességében ez egy hozzá illő program, amit a szezon során sokszor jól be is mutatott.

Satoko Miyahara: Az idei kűrje egy Piazzola darab, az Invierno Porteno, ami rendkívüli nehéz mű, érettséget, kitűnő interpretációs és előadó készséget igénylő zene. Satoko szerintem nagyon jó munkát végzett vele idén, a programja érdekes volt és nagyon kimunkált. Számomra kérdéses, hogy miért nem kapott egyetlen komponensre sem 9 feletti pontot a VB-n. Az ugrásai ugye finoman szólva sem a legjobbak közé tartoznak (és a hármas kombináció nem sikerült, a végén a 2Lo-ből letette a kezét és megbotlott), de minden más a legmagasabb szintű: a lépéssor, a forgásai - pl. a lábváltásos kombinációs forgásában mindkét irányba forog, amit azért ritkán látunk. Satoko végül a 6. helyen végzett ezen a VB-n.

Rika Kihira: Rika Beautiful Stromja az idei szezon egyik, ha nem a legjobb kűrje volt szerintem. Érdekes, rendkívül komplex de kiegyenlített koreográfia, amiben egy pillanatra sem érzem azt, hogy túl komplikált, vagy túl kevés, de minden másodperce viszont leköt! A programban kettő tripla Axel volt betervezve, az elsőt, kombinációban a triple Toe-Looppal, meg is ugrotta, a másodikat ugyan bepörgette, de elesett belőle. Ezt leszámítva minden más tökéletesre sikerült, és nagyon magas, 152.59-es kűrt ért el, ami a 2. legjobb pontszám volt. Összességében végül tizedekkel maradt le a dobogóról.

Rika Kihira és a Beautiful Storm

forrás: tumblr

Evgenia Medvedeva: A Libertango Zhenya választása volt idén, mindenképpen erre a zenére szeretett volna korcsolyázni a kűrben. A zene nekem bár kissé vontatott, de a gyors részek (mint pl. a lépéssor alatt) viszont érdekesek. Mindenesetre Evgenia érett előadóként és kihozta a legtöbbet ebből a programból. A 3S-3Lo nagyon nehéz kombináció és sikerült neki, ez tetszett a legjobban a programban. Ami hiba, az, hogy a Lutza most is élhibás volt, de a panel elsiklott felette, illetve az utolsó 2A hiányos volt. Ezen kívül nagyon jól futott ezen a VB-n, és a kűrben is látszódott, hogy apait-anyait belead, igazi harcos volt. 

Evgenia 3S-3Lo

forrás: tumblr

Mariah Bell: Mariah Einaudi Piano és Experience műveire korcsolyázta idei kűrjét. Ez egy szép program, ha nem is a legnehezebbek közé tartozik. Az ugrásait megcsinálta, bár nem magas kivitelezéssel. A bírók nála sem tudták eldönteni egy elemnél, mit nyomjanak: az utolsó, 3Lz ugrásnál -3-tól +3-ig kapott GOE-kat...

Eunsoo Lim: Eunsoo a Chicago filmzenéjére futott a kűrjét, amit Akiko Suzuki koreografált neki. Ez egy jó program, bár kicsit úgy éreztem, talán túl felnőttes egy 16 éves lánynak. Lim ellépett a 2A-3T kombinációjából és elesett a 3F-ből, de ezt leszámítva élete első VB-jén szerintem kifejezetten jól szerepelt. Végül a 10. helyen végzett, így jövőre két koreai lány indulhat majd a VB-n.

Kaori Sakamoto: Kaori The Piano kűrjében próbált mindent megtenni, hogy érmet szerezhessen, de elkövette azt a pontgyilkos hibát, hogy leszimplázta a tervezett 3F-2T kombinációjából a Flipet...Az utolsó ugrására, a 3Lo-ra ügyesen rátette a 2T-t, amit a Flipre nem tudott, de ez a kb. 6 ponttal kevesebb kűr sajnos nem volt elég arra, hogy dobogón maradjon. Kaori végül alig egy ponttal lemaradva a dobogótól 5. helyen végzett.

Elizabet Tursynbaeva: Lilbet egy elég nehéz Piazzola darabra futotta a kűrjét, aminek a legelején megugrotta a 4S-t. Voltak kisebb hibák a programjában, mint egy ellépés a 2A-ból, és csak két kombinációt ugrott. A komponensei ezúttal is egész magasak voltak, annak ellenére, hogy szerintem korcsolyázótudásban, interpretációban, vagy előadásban nem szabadna magas pontokat kapnia erre a programra. Szerintem a bírók nála is úgy pontozták a második pontszámot, ahogy a férfiaknál sokszor szokták: ha magas a technika, főleg egy olyan nehéz elemmel, mint egy quad, akkor automatikusan kúsznak fel a komponensek is.

Tursynbaeva 4S

forrás: tumblr

Alina Zagitova: Alina kűrje a Carmen volt idén, ami egy technikailag nagyon nehéz, és egyben egy hektikus program. Sokkal jobban futotta meg, mint a szezonban bármikor (talán csak a Nebelhorn Trophy-n volt ehhez hasonló). A 3Lz-3Lo-t betenni a program második felében nem semmi! Én a komponenseit magasnak tartottam, ő volt az egyetlen aki mind az ötre 9 pont feletti pontszámot kapott (amiből szerintem átmenetekben van csak a mezőny felett). Nála is előfordult továbbá olyan, hogy ugyanarra az elemre kapott +2 és +5 GOE-t is.

Összességében, ez egy izgalmas és jó női verseny volt, sok nagyon jó programmal. A pontozással sok helyen nem értettem egyet, a technikai panel a top versenyzőkkel elég elnéző volt, és inkább a gyengébb versenyzőket sújtotta hiányos ugrásokkal és az élhibás, vagy nem teljesen tiszta élű Lutzokat teljesen figyelmen kívül hagyták; a GOE-kat a bírók néhol össze-vissza adták, mint akik teljesen máshogy értelmezik a szabálykönyvben leírtakat, a komponensek pedig nem mindig azt tükrözték, amit a jégen láthattunk. Csak remélni tudom, hogy jövőre valamennyire kiegyensúlyozottabb lesz a pontozás.

Gratulálok az érmeseknek és mindenkinek, aki jól szerepelt!

Alina Zagitova a kisérem átadón

forrás: tumblr

A női verseny teljes eredménye itt megtalálható.

***

~BlackBlades

Világbajnokság 2019 - Párosok és Jégtánc

Az idei VB-n nem jutott túl sok időm és energiám a párosok és jégtáncosok versenyére, főleg azért mert azokat magyar idő szerint éjszaka, vagy kora reggel rendezték, emiatt napközben a nők vagy férfiak versenyét követtem, és csak a legjobbakat sikerült visszanézni a párosok és jégtáncosok közül. Íme egy rövid összefoglaló a két versenyszámról!

Párosok

Sui és Han második királysága

A párosok közül a legtöbben talán a James/Cipres, Tarasova/Morozov és Sui/Han hármast várták a dobogóra. A franciák idén mindent megnyertek, közte a GP Döntőt és az Európa-bajnokságot is, így a legtöbben talán az ő aranyérmükre fogadtak volna. Tarasováék EB-ezüstérmesként és GP Döntő bronzérmesként érkeztek a VB-re; Sui/Han pedig az első nagy idei nemzetközi versenyük, a Négy Kontinens bajnokság megnyerése után itt is esélyesek voltak, azonban voltak hírek arról, hogy a 4CC után megint sérülést szenvedett Sui, és csak később tudtak elkezdeni a VB-re edzeni, illetve Han sem volt 100%-os állapotban. Ezek fényében nem igazán lehetett tudni, hogy hogyan fognak itt teljesíteni.

A rövid programban aztán borult a papírforma: a hat perces bemelegítés során Vanessa James nagy sebességgel ütközött Matteo Guarise-vel, ami után fel kellett segíteni a jégről. Sajnos ez az incidens kizökkentette és megzavarta a francia lányt, ami azt eredményezte, hogy a program során leduplázták a szóló 3T-t, és a kidobós flipből is elesett. Csak a 7. helyről várhatták a folytatást, így az éremesély is veszélybe került. 

Ezt megelőzően azonban, még a 3. csoportban Sui/Han futott egy csodálatos rövid programot a No One Like You c. dalra. Gyönyörű lendületes, hosszú ívekben való korcsolyázásuk, érzelmekkel teli előadásmódjuk lebilincselő. Ezúttal tökéletesen sikerült a 3T is, és így 79.24 ponttal a második helyen álltak. Ha az utolsó csoportban futottak volna, valószínűleg több pontot kaptak volna, elsősorban a komponensekben, és nem lett volna két pont különbség közöttük és az oroszok között.

Sui/Han

forrás: tumblr

Tarasova/Morozov egy fantasztikus Rachmanyinov rövid programot mutatott be ezen a VB-n. Ez a komoly hangvételű program kitűnően illik hozzájuk és most mindent meg tudtak csinálni tökéletesen (összehasonlításképpen Sui/Hanhoz, nekik a halálforgás is 4-es szintű lett, a kínaiaké csak 3-as). Az elemeinek minősége hihetetlenül magas, pl. a kidobós 3Lo vagy 15-20 centivel volt magasabb mint mások kidobós ugrásai, erre az elemre pl. egy bírót leszámítva mindenkitől megkapták a +5 GOE-t.

A rövid program után közel két ponttal vezettek Suiék előtt.

Tarasova/Morozov kidobós tripla Rittbergere

forrás:  tumblr

A harmadik helyen egy szintén nagyon jó programmal a másik kínai kettős, Peng/Jin állt az Ophelia c. programmal. A negyedik helyen pedig az oroszok második számú kettőse, Zabiiako/Enbert egy elég érdekes koreográfiával, az I. Sándor nagyfejedelmről szóló Prokofjev-műre futott programmal, amiben még harci jelenetek is feltűntek. Ezzel a programmal elmozdultak az eddig megszokott stílusuktól, ami alapvetően jó, de nem vagyok biztos benne, hogy ez a stílus annyira illett hozzájuk. Az sem segített az egészen, hogy a kosztümük úgy nézett ki, mintha egy Halloween partra készültek volna. A kevesebb néha több.

Zabiiako/Enbert

forrás: mainichi.jp

A rövid programban az állás tehát 1. Tarasova/Morozov 2. Sui/Han 3. Peng/Jin 4. Zabiiako/Enbert 5. Moore-Towers/Marinaro 6. Boikova/Kozlovskii és 7. James/Cipres volt.

A kűrben kicsit változott a sorrend. Peng/Jin nem tudott szezonbeli legjobbat futni, kicsit elmaradtak attól (Peng  tripla Salchowja hiányos volt, emellett komponensekben eléggé lenyomták a pontjaikat), így nem sikerült megtartani a dobogós helyezésüket és 4. helyen végeztek. Zabiiako/Enbert két ponttal előzte meg a kínaiakat egy szezonbeli legjobb futással, így végül ők szerezték meg a bronzérmet.

A kűrben a 3. legjobb programot James és Cipres futották, a hármas kombinációt leszámítva (leduplázták az első toe-loopot), nagyon szépen futottak. Sajnos ez sem volt elég, hogy dobogó közelébe kerüljenek, így végül az 5. helyen végeztek ezen a világbajnokságon. Sajnos, úgy tűnik, hogy a VB-k nem igazán szerencsések nekik. De ahogy Silva Fontana mondta nekik a kiss & cry-ban, ilyen a sport...

Tarasova/Morozov Balmorhea Winter c. dalára korcsolyázott a kűrben, ami a rövid programhoz hasonlón szintén egy komolyabb hangvételű darab. Szerintem idén nagyon jó stílust alakítottak ki maguknak, olyat, ami hozzájuk illik. A kűrben Morozovnak volt két kisebb hibája: a szóló 3S-ben előredőlve érkezett, a hármas kombináció első ugrásában pedig letette a kezét. Ez még így is elég volt egy szezonbeli legjobbra és biztos 2. helyre. Jó programokkal, minőségi elemeikkel és kiegyensúlyozott versenyzéssel sokat elértek idén.

Tarasova/Morozov

forrás: ISU

Sui/Han utolsó futóként fantasztikus és szinte tökéletes kűrt futott a Rain, In Your Black Eyes c. dalra, ami messze magasan a szezon legjobb kűrje és egyben természetesen szezonbeli legjobbjuk volt. Ezúttal a jobb kivitelezési pontszámoknak köszönhetően technikai pontokban is öt pontot vertek az oroszokra, míg komponensekben is többet kaptak náluk. A bírói panel kilenc db 10-es adott komponensekre nekik! Azt hiszem ennél jobb zárása nem is lehetett ennek a magas színvonalú páros versenynek. Suiék immáron kétszeres világbajnokok, Tarasováék harmadik érmüket szerezték meg a VB-ken, míg Zabiiakoék először állhattak fel a dobogóra. Gratulálok az érmeseknek! 

Sui/Han a kiss and cry-ban

forrás: ISU

Sui/Han, Tarasova/Morozov és Zabiiako/Enbert a dobogón

forrás: News.cn

A teljes végeremény itt található meg.

Jégtánc

Papadakisék megállíthatatlanok

A jégtánc versenyen tulajdonképpen két kérdés foglalkoztatott engem: lesz-e bárki is, aki egyáltalán kicsit is közelébe tud-e majd érni a Papadakis/Cizeron kettősnek? A másik, hogy ki kerül majd fel a dobogóra rajtuk kívül?

Az első kérdésre a válasz egyértelműen az lett, hogy nem, nincsen. Ez már a ritmus táncok után kiderült, amikor már 4.5 ponttal vezettek a Sinitsina/Katsalapov kettős előtt. 

A ritmustáncok során nekem Katsalapovék és Bukinék is nagyon tetszettek; előbbiek programja végén a középvonalú lépéssor szerintem zseniális volt, és jelzi minden elemük minőségét, hogy elég korán futva meg tudták őrizni a 2. helyüket a végéig. Ezúttal a twizzle is tökéletesen sikerült, nem úgy, mint az EB-n. Ami kicsit elvonta a figyelmemet, az a teljesen fekete öltözet volt, Katsalapov különösen úgy nézett ki, mint egy sírásó.

Ezen a szinten természetesen már nagyon kicsi a különbség a jégtáncosok között, ami pontszámokban is látszódott, a 2. és 6. helyezett Chock/Bates között csak másfél pont volt. 

Papadakisék hihetetlenül szofisztikáltak, mozdulataik rendkívül kimunkáltak és gyönyörűek, és minőség, minden, amit csinálnak nagyon magas szintű, a vezetésük nem igazán kérdőjelezhető meg. Ez a tangó más felfogású, mint sok más párosé; az én ízlésemnek kicsit túl puha és szellős, azt figyeltem meg, hogy a program második felére már kicsit elkezdtek másfele kalandozni a gondolataim. A különbséget köztük és a mezőny között kicsit túlságosan magasnak tartom. 

Papadakis/Cizeron

forrás: News.cn

A szabad táncban azután Papadakisék növelték az előnyüket, és tényleg olyan pontokat kaptak, aminél többet lassan nem igazán lehet adni (gyakorlatilag csak +4, +5-ös GOE-k, második pontszámban tökéletes 10-es előadásra és kompozícióra, de a legalacsonyabb komponens, az átmenetek is 9.68). Ez egy gyönyörű program, amiben hihetetlen lendülettel, harmóniában és kifinomultsággal táncolnak a jégen, szerintem egyébként Papadakis is fejlődött korcsolyázótudásban tavalyhoz képest. Mindennek ellenére ez után a szezon után is úgy gondolom, hogy ebben a programban csak egy fél fokkal mozdultak el attól, amit eddig az elmúlt szezonokban megszokhattunk tőlük, de én még mindig várok tőlük egy olyan stílust, amivel jobban kimozdulnak a komfortzónájukból. Ami természetesen rizikóval járna, mindenesetre annyira magas pontokat kapnak a bíróktól, hogy egy kis kísérletezés is beleférne nekik anélkül, hogy meginogna a helyük a trónon. Reménykedhetünk valami ilyesmiben jövőre?

Ami az érmeseket illeti, szerintem Katsalapovék megérdemelték az ezüstérmet, mindkettő programjuk rendkívüli jó volt, és sokat fejlődtek tavaly óta. A GP Döntő ezüstérme után ezúttal megvan az első VB-érmük is. Azt nagyon sajnáltam, hogy Bukinéknak nem sikerült a dobogóra feljutniuk; szerintem legalább voltak olyan jók, mint Hubbell/Donohue, akiknek az idei programjait, se a kicsit közönséges tangójukat, se a Rómeó és Júlia szabad táncukat nem kedvelem. Bukinéknak kijárt volna az az érem, de gondolom, muszáj volt egy amerikai párnak helyet szorítani az érmesek között, mert 1. különben csupa európai dobogóra került volna sor 2. a férfiakat leszámítva sehol sem szerzett volna érmet az USA, sőt, egész Észak-Amerika.

Papadakis/Cizeron, Sinitsina/Katsalapov és Hubbell/Donohue a dobogón

forrás: ISU

Magyar kettősünk, Janovszkaja Anna és Lukács Ádám bekerültek a legjobb húszba, a 19. helyen végeztek a versenyen. Gratulálok nekik!

A teljes eredmény itt érhető el. 

Ennyit a párosok és jégtáncok versenyéről. Legközelebbi posztomban a női versenyről fogok majd írni, ami jó kis küzdelmeket hozott!

~BlackBlades

Fordítás - Massimiliano Ambesi: A komponensek felülvizsgálata mihamarabb szükséges

Mielőtt összefoglalnám véleményemet a világbajnokságon látottakról, álljon itt egy interjú Massimiliano Ambesivel, az olasz Eurosport kitűnő kommentátorával, aki a hétvégén interjút adott az egyik olasz lapnak. Max mindig objektíven és rendkívüli szakértéssel kommentál és beszél a sportágról, ezúttal is sok érdekességet mondott, amivel egyet tudok érteni.

Az interjú első felében a férfiak versenyét elemzi, csak ezt a részt fordítom le, a teljes interjú elérhető eredeti nyelven itt, angol fordítása pedig itt.

*

Műkorcsolya Világbajnokság 2019 –

Massimiliano Ambesi: A komponensek felülvizsgálata mihamarabb szükséges

Jó estét, Massimiliano. Yuzuru Hanyu megpróbált győzni úgy, hogy minden akadályon túllépve beleadott mindent. Nathan Chen azzal válaszolt erre, hogy egy hibátlan programot korcsolyázott. Mi a véleményed a férfiak versenyéről?

Max: A végén az a versenyző nyert, aki a két program alapján kevesebb vagy semmilyen hibát nem követett el. Úgy gondolom, hogy a győzelem jogos volt. Yuzuru Hanyu egy fontos ugrást hibázott el a rövid programban, a négyfordulatos Salchow-ot, ami még a kűrben is gondot okozott neki. Úgy gondolom, hogy ez egy kicsit meglepő volt, hiszen a kérdéses ugrás a legjobban ment neki az edzések során. A két hibával Yuzuru Hanyu nem tudott egyenlő mértékben küzdeni Nathan Chennel, a kettejük közötti különbséget a négyfordulatos Salchow határozta meg, ami ellen nem lehet sokat tenni. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy Hanyu előadása nagyon magas fokú volt. Ő nem volt a legjobb állapotban, a négyperces kűr nem volt benne a rutinjában, büszkén küzdött, beletette a szívét és képes volt szinte mindent megcsinálni a kűrjében. Megugrott egy négyfordulatos Loopot, aminek magassága a 60 centimétert is meghaladta, és megcsinálta a négyfordulatos Toe-loop-tripla Axel ugrósort is a program második felében [10%-os bónuszért]; ami a világbajnokságok történetében új elem volt. Ennek ellenére, ezen a világbajnokságon, Nathan Chen szintjére tekintettel hibázásra nem volt lehetőség, így emiatt úgy gondolom, hogy az 1-2. helyezés jogos. Véleményem szerint azonban a Hanyu és Chen komponensei közötti különbség nagyobb, mint ami ezekben a napokban megmutatkozott: a japán program komponensei tartalmasabbak, mint az amerikaié és a korcsolyázásának szintje is magasabb. Bár Nathan Chen sok szempontból fejlődött, a kettejük közötti különbség szabad szemmel egyértelműen látható, és nem lehet csak egy pont a kűrben.

Yuzuru Hanyu

forrás: oasport.it

Vincent Zhou ugyanakkor meglepetésre bronzérmet szerzett.

Max: Vincent Zhou számára fontos volt, hogy a kűr első két négyfordulatos ugrását sikeresen bemutassa, ez a Lutz és a Salchow volt, amelyeket a rövid programjában is bemutat. Ugyanakkor úgy vélem, hogy a komponensekben kapott pontszámai igen eltúlzottak, mivel egy olyan szintű korcsolyázó, mint ő, nem szabadna, hogy átlagban 8-at kapjon második pontszámban. Ma ez már a 87-et is elérte. A program komponensei nem szabad, hogy a négyfordulatosok számával arányosan emelkedjen, mert különben ezzel felszámoljuk a második pontszámot, és maradnak csakis a technikai elemek a kivitelezési pontszámmal [GOE]. Úgy gondolom, hogy a verseny vizsgálatát ezzel kell kezdenünk. Zhou érdeme volt, hogy a tervezett elemei közül aztán szinte mindent megvalósított, és a harmadik helyét jogosnak gondolhatnánk, ugyanakkor ha azt hisszük, hogy Zhou volt ezen a versenyen a harmadik legjobb a többi versenyző között, akkor talán téves elképzeléseink vannak. A mai versenyt a pontozási rendszer működésével kell megvizsgálni. Ha Nathan Chen bemutat egy kűrt, amelyben 130 pontos technikára képes – amelyben minden elem a legjobban sikerül – akkor nem értem, hogy egy magas művészi programban miért nem lehet 130 pontos komponenseket is kapni. Ha ezen nem akarunk komolyan elgondolkodni, sosem fognak a dolgok változni. Mindez számtalan korcsolyázó hátrányára válik.

Ha már a pontokról beszélünk, egy bizonyos dolog megmosolyogtatott. Egy bíró [a török Ebru Anildi - ford.] korcsolyázótudásban mindössze 0.25 pontos különbséget tett Hanyu és Zhou között. Ő a négyfordulatos Rittbergerjére is +1 GOE-t adott az olimpiai bajnoknak, szerencsére ez volt az egyetlen, mivel a többiek +3 és +5 között adtak rá pontot…

Max: Amennyire tudom, egy ilyen pontot a komponensek közül figyelembe sem vesznek, mert objektíve nem lehetséges, hogy mindössze 0.25 pont különbség van a két korcsolyázó között. De nemcsak erről van szó. Nem lehet Zhou-t olyan korcsolyázók elé tenni, mint Matteo Rizzo, Kolyada, Shoma Uno, és még vagy tizenöt másik elé. Nem fogadhatjuk el, hogy a program komponensek szimbiózisban növekednek együtt a végrehajtott négyfordulatosok számával. Emellett véleményem szerint az a négyfordulatos Rittberger, olyan belemenetellel és magassággal nem kaphat +1-et. Nyilvánvalóan az a bíró valami mást látott, mint a többiek.

De vigyázat, nem ragadhatunk le az egyének szintjén, a probléma általános és a bíróknak nem csak az ezen a versenyen való pontozását érinti, hanem az egész rendszert. Nem lehet ilyen ellentmondás a technikai pont és a komponensek között, úgyhogy valami megoldást muszáj lesz találni. Valaki azt javasolja, hogy az elemek bázispontszámát csökkenteni kell, én ezt személy szerint rossznak és nem helyénvalónak találom. A program komponenseknek egyenlőnek kell lennie a [potenciálisan elérhető] technikai pontszámmal; és akkor változtatni fog ez majd egy kicsit a helyezéseken? Én ezt rendben érzem; a korcsolyázók rá lennének arra kényszerítve, hogy megpróbálják fejleszteni azokat a részleteket, amik most a háttérbe szorulnak. A mai versenyen, a Top 10 közül akin a leginkább meglepődtem, az Kevin Aymoz volt. Eredeti programot mutatott be, ami tele volt átmenetekkel és jól interpretálni is tudta a programot. Csinált néhány hibát, ugyanúgy mint más korcsolyázók. Az egyértelmű, hogy egy olyan pontozási rendszer, mint a jelenlegi, bünteti az olyan korcsolyázót, mint őt, de hosszú távon az olyanokat is, mint pl. Matteo Rizzo. Azt mondom, hogy fontos fejlődni és annyi négyfordulatos ugrást beletenni a programba amennyi lehetséges, de a bírónak elemezni kell hogy az az adott elem hogyan van betéve és kivetelezve a programba: ha nagyon nagy rákészülés előzi meg, ha üres a program, ha nincsenek benne átmenetek, ha nincsen interpretáció, akkor nem lehet 8-9-eket adni.

Említetted a francia Aymozt. Sokan beszéltek róla és a koreai Junhwan Cha-ról is ebben a szezonban. Gondolod, hogy érmesek lehetnek a 2022-es pekingi olimpián?

Először kezdjük azzal a ténnyel, hogy a pekingi olimpia még nagyon messze van, szóval nagyon sok minden történhet még mostantól 2022-ig. Ők ketten mindenképpen érdekes korcsolyázók. Az a Cha, akit láttunk Saitamában, csak árnyéka annak a korcsolyázónak, akit a szezon első felében úgy kedveltünk. Fizikálisan nem volt top formában, voltak kisebb sérülései is, de nem tudott nem versenyezni ezen a fontos viadalon. Ha a [fizikai] állapot nem jó, úgy nehéz versenyképes pontokat szerezni. Ugyanakkor semmi nem hiányzik Cha-ból, hogy ne legyen érmes korcsolyázó Pekingben.

Kevin Aymoz az egyike azon korcsolyázóknak, akik a legtöbbet fejlődtek ebben a szezonban, a másik Matteo Rizzo. Mindketten teljes korcsolyázók, mivel technikai szemszögből nézve minőséget alkotnak, jó előadók, jól korcsolyáznak, mindenképpen olyanok, akiket követni érdemes. Mindkettejük számára a probléma a fentebb kiemeltek. Jelenleg a négyfordulatos Toe-loopot tudják, megpróbálnak majd úgy versenyezni, hogy a kűrben is kettő legyen ebből az ugrásból, de az egyértelmű, hogy ahhoz, hogy az ázsiaiakkal, vagy amerikaiakkal fel tudják venni a versenyt, valami többre van szükségük, mivel a jelenlegi rendszer azokat jutalmazza, akiknek négyfordulatos ugrásaik vannak. És akkor ott vannak azok, akik ezeket kitűnően csinálják és a lehető legjobban építik be a programjaiba [az ugrásokat], mint Hanyu. Mások semmiképp se. Nem hiszem, hogy amikor létrehozták ezt a rendszert, azzal az egysíkú versenyzőket akarták jutalmazni, azokat, akik képesek négyfordulatosokat ugrani anélkül, hogy más lenne a programjaikban. Ennek felülvizsgálata szükséges.