Mielőtt összefoglalnám véleményemet a világbajnokságon látottakról, álljon itt egy interjú Massimiliano Ambesivel, az olasz Eurosport kitűnő kommentátorával, aki a hétvégén interjút adott az egyik olasz lapnak. Max mindig objektíven és rendkívüli szakértéssel kommentál és beszél a sportágról, ezúttal is sok érdekességet mondott, amivel egyet tudok érteni.
Az interjú első felében a férfiak versenyét elemzi, csak ezt a részt fordítom le, a teljes interjú elérhető eredeti nyelven itt, angol fordítása pedig itt.
*
Műkorcsolya Világbajnokság
2019 –
Massimiliano Ambesi:
A komponensek felülvizsgálata mihamarabb szükséges
Jó estét, Massimiliano. Yuzuru Hanyu megpróbált győzni úgy, hogy minden akadályon túllépve beleadott mindent. Nathan Chen azzal válaszolt erre, hogy egy hibátlan programot korcsolyázott. Mi a véleményed a férfiak versenyéről?
Max: A végén az a versenyző
nyert, aki a két program alapján kevesebb vagy semmilyen hibát nem követett el.
Úgy gondolom, hogy a győzelem jogos volt. Yuzuru Hanyu egy fontos ugrást hibázott
el a rövid programban, a négyfordulatos Salchow-ot, ami még a kűrben is gondot
okozott neki. Úgy gondolom, hogy ez egy kicsit meglepő volt, hiszen a
kérdéses ugrás a legjobban ment neki az edzések során. A két hibával Yuzuru
Hanyu nem tudott egyenlő mértékben küzdeni Nathan Chennel, a kettejük közötti
különbséget a négyfordulatos Salchow határozta meg, ami ellen nem lehet sokat
tenni. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy Hanyu előadása nagyon magas fokú volt. Ő
nem volt a legjobb állapotban, a négyperces kűr nem volt benne a rutinjában,
büszkén küzdött, beletette a szívét és képes volt szinte mindent megcsinálni a
kűrjében. Megugrott egy négyfordulatos Loopot, aminek magassága a 60
centimétert is meghaladta, és megcsinálta a négyfordulatos Toe-loop-tripla Axel
ugrósort is a program második felében [10%-os bónuszért]; ami a
világbajnokságok történetében új elem volt. Ennek ellenére, ezen a
világbajnokságon, Nathan Chen szintjére tekintettel hibázásra nem volt lehetőség,
így emiatt úgy gondolom, hogy az 1-2. helyezés jogos. Véleményem szerint azonban a Hanyu
és Chen komponensei közötti különbség nagyobb, mint ami ezekben a napokban
megmutatkozott: a japán program komponensei tartalmasabbak, mint az amerikaié
és a korcsolyázásának szintje is magasabb. Bár Nathan Chen sok szempontból
fejlődött, a kettejük közötti különbség szabad szemmel egyértelműen látható, és nem lehet
csak egy pont a kűrben.
Yuzuru Hanyu
forrás: oasport.it
Vincent Zhou ugyanakkor meglepetésre bronzérmet szerzett.
Max: Vincent Zhou számára fontos
volt, hogy a kűr első két négyfordulatos ugrását sikeresen bemutassa, ez a Lutz
és a Salchow volt, amelyeket a rövid programjában is bemutat. Ugyanakkor úgy
vélem, hogy a komponensekben kapott pontszámai igen eltúlzottak, mivel egy
olyan szintű korcsolyázó, mint ő, nem szabadna, hogy átlagban 8-at kapjon
második pontszámban. Ma ez már a 87-et is elérte. A program komponensei nem
szabad, hogy a négyfordulatosok számával arányosan emelkedjen, mert különben
ezzel felszámoljuk a második pontszámot, és maradnak csakis a technikai elemek
a kivitelezési pontszámmal [GOE]. Úgy gondolom, hogy a verseny vizsgálatát ezzel kell kezdenünk. Zhou érdeme volt, hogy a tervezett elemei
közül aztán szinte mindent megvalósított, és a harmadik helyét jogosnak
gondolhatnánk, ugyanakkor ha azt hisszük, hogy Zhou volt ezen a versenyen a
harmadik legjobb a többi versenyző között, akkor talán téves elképzeléseink
vannak. A mai versenyt a pontozási rendszer működésével kell megvizsgálni.
Ha Nathan Chen bemutat egy kűrt, amelyben 130 pontos technikára képes –
amelyben minden elem a legjobban sikerül – akkor nem értem, hogy egy magas művészi programban miért nem lehet 130 pontos komponenseket is kapni. Ha ezen nem
akarunk komolyan elgondolkodni, sosem fognak a dolgok változni. Mindez
számtalan korcsolyázó hátrányára válik.
Ha már a pontokról beszélünk, egy bizonyos dolog megmosolyogtatott. Egy
bíró [a török Ebru Anildi - ford.] korcsolyázótudásban mindössze 0.25 pontos különbséget tett Hanyu és Zhou
között. Ő a négyfordulatos Rittbergerjére is +1 GOE-t adott az olimpiai bajnoknak,
szerencsére ez volt az egyetlen, mivel a többiek +3 és +5 között adtak rá
pontot…
Max: Amennyire tudom, egy ilyen pontot
a komponensek közül figyelembe sem vesznek, mert objektíve nem lehetséges, hogy
mindössze 0.25 pont különbség van a két korcsolyázó között. De nemcsak erről van szó. Nem lehet
Zhou-t olyan korcsolyázók elé tenni, mint Matteo Rizzo, Kolyada, Shoma Uno, és
még vagy tizenöt másik elé. Nem fogadhatjuk el, hogy a program
komponensek szimbiózisban növekednek együtt a végrehajtott négyfordulatosok számával.
Emellett véleményem szerint az a négyfordulatos Rittberger, olyan
belemenetellel és magassággal nem kaphat +1-et. Nyilvánvalóan az a bíró valami
mást látott, mint a többiek.
De vigyázat, nem ragadhatunk le
az egyének szintjén, a probléma általános és a bíróknak nem csak az ezen a
versenyen való pontozását érinti, hanem az egész rendszert. Nem lehet ilyen
ellentmondás a technikai pont és a komponensek között, úgyhogy valami megoldást
muszáj lesz találni. Valaki azt javasolja, hogy az elemek bázispontszámát
csökkenteni kell, én ezt személy szerint rossznak és nem helyénvalónak találom.
A program komponenseknek egyenlőnek kell lennie a [potenciálisan elérhető]
technikai pontszámmal; és akkor változtatni fog ez majd egy kicsit a helyezéseken?
Én ezt rendben érzem; a korcsolyázók rá lennének arra kényszerítve, hogy
megpróbálják fejleszteni azokat a részleteket, amik most a háttérbe szorulnak.
A mai versenyen, a Top 10 közül akin a leginkább meglepődtem, az Kevin Aymoz
volt. Eredeti programot mutatott be, ami tele volt átmenetekkel és jól interpretálni
is tudta a programot. Csinált néhány hibát, ugyanúgy mint más korcsolyázók. Az
egyértelmű, hogy egy olyan pontozási rendszer, mint a jelenlegi, bünteti az
olyan korcsolyázót, mint őt, de hosszú távon az olyanokat is, mint pl. Matteo
Rizzo. Azt mondom, hogy fontos fejlődni és annyi négyfordulatos ugrást
beletenni a programba amennyi lehetséges, de a bírónak elemezni kell
hogy az az adott elem hogyan van betéve és kivetelezve a programba: ha nagyon nagy rákészülés
előzi meg, ha üres a program, ha nincsenek benne átmenetek, ha nincsen
interpretáció, akkor nem lehet 8-9-eket adni.
Említetted a francia Aymozt. Sokan beszéltek róla és a koreai Junhwan
Cha-ról is ebben a szezonban. Gondolod, hogy érmesek lehetnek a 2022-es pekingi
olimpián?
Először kezdjük azzal a ténnyel,
hogy a pekingi olimpia még nagyon messze van, szóval nagyon sok minden történhet
még mostantól 2022-ig. Ők ketten mindenképpen érdekes korcsolyázók. Az a Cha,
akit láttunk Saitamában, csak árnyéka annak a korcsolyázónak, akit a szezon
első felében úgy kedveltünk. Fizikálisan nem volt top formában, voltak kisebb
sérülései is, de nem tudott nem versenyezni ezen a fontos viadalon. Ha a
[fizikai] állapot nem jó, úgy nehéz versenyképes pontokat szerezni. Ugyanakkor
semmi nem hiányzik Cha-ból, hogy ne legyen érmes korcsolyázó Pekingben.
Kevin Aymoz az egyike
azon korcsolyázóknak, akik a legtöbbet fejlődtek ebben a szezonban, a másik
Matteo Rizzo. Mindketten teljes korcsolyázók, mivel technikai szemszögből
nézve minőséget alkotnak, jó előadók, jól korcsolyáznak, mindenképpen olyanok,
akiket követni érdemes. Mindkettejük számára a probléma a fentebb kiemeltek.
Jelenleg a négyfordulatos Toe-loopot tudják, megpróbálnak majd úgy versenyezni,
hogy a kűrben is kettő legyen ebből az ugrásból, de az egyértelmű, hogy ahhoz,
hogy az ázsiaiakkal, vagy amerikaiakkal fel tudják venni a versenyt, valami
többre van szükségük, mivel a jelenlegi rendszer azokat jutalmazza, akiknek
négyfordulatos ugrásaik vannak. És akkor ott vannak azok, akik ezeket kitűnően csinálják
és a lehető legjobban építik be a programjaiba [az ugrásokat], mint Hanyu.
Mások semmiképp se. Nem hiszem, hogy amikor létrehozták ezt a rendszert, azzal az egysíkú versenyzőket akarták jutalmazni, azokat, akik képesek négyfordulatosokat
ugrani anélkül, hogy más lenne a programjaikban. Ennek felülvizsgálata szükséges.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése