- csak néhány kritérium használata (a kedvenceké, vagy azoké, amelyekre jól emlékszik a pontozó), és csak a program "átlagba" vétele
- jutalmazni komponenseket az alapján, hány négyfordulatos ugrás van a programban
- komponensek értékelése az indulási sorrend alapján
- a korcsolyázó múltbéli eredményei/előző versenyen elért eredményei alapján való értékelése a komponenseknek
- a szerinti értékelés, hogy junior, vagy szenior versenyről van-e szó
Korcsolyázótudás:
- elfelejteni a korcsolyázás irányának (változásainak) értékelését, és az egy lábon való korcsolyázást
- csak a sebességet és erőt figyelembe venni
- csak a lépéssorban bemutatott mély éleket, lépéseket és fordulatokat figyelembe venni, akkor, ha az a program végén van. Ezeket mindenhol (a teljes programban) figyelembe kellene venni
Átmenetek:
- Elfelejtik a pontozók:
- a program azon részeit, amelyekben nincsen vagy alig van átmenet (például egy négyfordulatos előtt)
- a korcsolyázó-, és testmozdulatok sokféleségét
- hogy nemcsak a nehéz variációkhoz vagy fordulatokhoz kapcsolódó nehézségét kell nézni az átmeneteknek, hanem a testmozdulatokhoz kapcsolódóakat is
- hogy a kiváló minőséget, könnyedséget elérni nehéz, vagy azt, hogy mely pozíciók nehezebbek
Előadás:
- Elfelejtik a pontozók, hogy
- az előadás nemcsak a beleélést és a kivetítést foglalja magában, a mozdulatok tisztaságát és a testtartást ugyanúgy értékelni kell
- a súlyos hibák és/vagy esések befolyással vannak a program folytonosságára és folyására
Kompozíció:
- Elfelejtik a pontozók:
- a program részét vagy részeit, amely(ek)ben a korcsolyázó csak előre-hátra korcsolyázik, amiatt hogy rákészüljön az ugrásokra
- "mozdulatok alakzata" (azaz a tér többdmenziós használata, mozdulatok konstrukciója)
Interpretáció:
- beleélés és a zenei érzékenység nem azonosak egymással!
- beleélést (részvételt) az előadás komponensben kell pontozni
- a zenei érzékenység valaki képessége, hogy meghallja és megfelelő mozdulatok útján bemutassa azt, hogy érti a zene részleteit, karakterét és struktúráját
Elhangzott az is, hogy ezek által a bíróknak egyértelműséget kívánnak nyújtani, melyben gondolataikat összeszedve, önbizalommal tudják munkájukat ellátni, mely után jó visszacsatolást tudnak nyújtani a versenyeket követő megbeszélések során. Ezáltal egymástól tanulni tudnak, ki hogy értékelt, mit tapasztalt - hiszen mindenki más háttérrel rendelkezik (zene, tánc, korábbi műkorcsolyázó) vagy más kultúrákból jönnek. Van, aki nagyon régóta pontoz, de mindig jó dolog az új, fiatalabb bíróktól is tanulni, hiszen a régiek sokszor belekényelmesednek a gondolkodásmódba, és emiatt hasznos új nézőpontokból is tapasztalatot szerezni.
*
Egyrészt az kifejezetten jó dolog, hogy a pontozás során kapcsolatos hibákat ezeken a továbbképzéseken kimondják és elemzik is, mert ez egy fontos eszköze annak, hogy sok mindenkihez eljusson az, hogy mik az általános hibák és miben lehet a legtöbbet fejlődni.
De ez persze még alapjában véve nem oldja meg a problémákat.
A komponensek értékelésénél egyrészt abban látom az egyik legmélyebb problémát, hogy "átlagolás" alapján pontoznak, azaz nincsen külön-külön a komponensek eltérő értékelése: az öt komponens pontszámai szinte teljesen megegyeznek, függetlenül attól, hogy például valaki erősebb-e előadásban, interpretációban, de gyenge átmenetekben, vagy rendkívül erős átmenetei vannak, ahhoz képest viszont gyengébb a korcsolyázótudása. Ez nem újkeletű probléma azonban, a probléma a rendszerrel egyidős.
 |
| Két bíró komponensei a 2019-es VB-n, az "átlagolás" példája |
 |
| Jobbra egy 2014-ben megtörtént példa átlagolásra, balra ennek ellentetje: ritkán látni ma már ilyet, hogy egy komponensre (átmenetek 4.50), míg másra (előadás: 8.25) majdnem négy pontos eltérést adjon egy bíró. Ez a példa jól mutatja az egyes bírók értékelése közötti különbségeket is. |
A másik, ami részben szintén elhangzott: az ugrások, a férfiaknál a négyfordulatosok száma, a nőknél szintén a minél magasabb technikai pontszám, a nehéz ugrások abszolút befolyásolják a bírókat a második pontszám értékelésénél is. A komponensek "tapadnak" a technikai pontszámhoz. Pedig egyáltalán nem szabadna, hogy ez történjen: csupán attól, hogy valakinek erős ugrásai, magas bázispontszáma van, még nem jelenti azt, hogy jól is tud előadni, sokféle és jó minőségű átmenetei vannak, jó a programelrendezése, vagy a korcsolyázótudása, stb. A kettő természetesen nem zárja ki egymást, vannak, akik rendkívül erős ugrók, mégis minden egyéb szempontból magas ötkomponenseket is érdemelnek, de általában elmondható, hogy ez egy tendencia azoknál is, akiknél a második pontszám nem szabadna, hogy magasabb legyen.
Aztán a bírókat befolyásolja az is, hogy izgalmasabbá és kiélezettebbé tegyék a verseny, hosszabb távon pedig az ISU-t magát, hogy új arcokat, a sport új sztárjait hozzák létre. Emiatt egyes versenyzőket megpontoznak, függetlenül a korcsolyázás tudásától és minőségétől. Egy erős szövetség korcsolyázójára ez még inkább igaz, különösen, ha azon belül is favorizált versenyző.
Az olimpiai szezont megelőzően sokszor nagyobb ütemű inflációra kerül már sor, ami aztán az olimpiai szezonban teljesedik ki. Eszembe jutnak Szotnyikova komponensei, amik egy év leforgása alatt 14 pontot emelkedtek a kűrben (2013 VB -> 2014 Olimpia, de különösen az Olimpia előtt lódultak meg a pontjai), vagy Zagitováé is szinte ugyanennyit nőttek a 2017-es junior VB és a 2018-as Olimpia között. Természetesen fejlődtek is ez alatt az egy év alatt, na de az ilyen szintű pontnövekedésre amiatt is sor került, mert Olimpia előtti időszak volt.
Azt említettem már, hogy a férfiaknál 2015-öt követően a pontozás nagy eltolódását lehetett megfigyelni, és ez a bázispontszámok emelkedéséhez is köthető részben, de nem feltétlenül. Nathan Chen mikor bemutatkozott a felnőttek mezőnyében 2016 októberében, 74 pontos kűrt korcsolyázott a komponensekben a Finlandia Trophy-n. Ez a szám alig négy hónap (!) alatt 88-ra emelkedett, viszont nem mondható el, hogy a korcsolyázása jobbá vált volna ilyen rövid idő alatt, vagy hogy rendkívül kiegyensúlyozott versenyző lett volna. Ha visszamegyünk néhány évet az időben, összehasonlításképpen 2010 és 2012 között Yuzuru Hanyunak két és fél szezonjába telt, mire 14 pontot javult komponensekben (majd még egy szezonjába, mire megközelítette a legjobb öt komponens versenyző, Chan pontjait), pedig ő már 2011 körül is kifejezetten jó korcsolyázótudással rendelkezett. Igaz, akkor még csak sokadik számú versenyző volt a japán csapaton belül is. De sok más példa is említhető lenne, ez csak egy, ami alapján viszont jól látható az elmúlt évekbeli változások.
A férfiaknál az egyre nehezebb ugrások bevállalása, az ebből folyó rizikó miatt egyre kevesebb tiszta programot láthatunk (ez a sport fejlődésének velejárója), úgyhogy csupán emiatt nem tudnak a komponensek emelkedni. Inkább a rizikó bevállalását, a bázispontszám (potenciális) nagyságát pontozzák meg, és különösen, aki egy erősebb szövetség feltörekvő versenyzője.
A nőknél viszont többször előfordul, hogy valaki teljesen tiszta programokat fut, s ilyenkor annál nagyobb pontnövekedésnek vagyunk szemtanúi. Különösen akkor, ha valaki versenyeken át veretlen (vagy akár éveken át, mint nemrégiben Medvegyeva). Nem azt mondom, hogy mindenkire érvényesek ezek, a ranglistán lejjebb álló versenyzők sokszor hiába futnak tisztán, nem látunk náluk olyan nagy pontnövekedést, mint másoktól. Külön bónusz jár itt is a nagy szövetségek versenyzőinek. A tiszta futással természetesen sokszor együtt jár, hogy a korcsolyázó mindenféle szempontból fejlődik, ami a komponensekben is vissza kell, hogy tükröződjön, de sokszor nem feltétlenül abban a mértékben történik mindez, ami pontokban megmutatkozik. Tehát minél tisztábban fut valaki, annál inkább esnek bámulatba a bírók is, és fog vastagon a ceruzájuk ott is, ahol nem kellene.
Végül a bírókat sok más is befolyásolja - és itt nemcsak a komponensekre, a GOE-kra is értve -: hazai verseny-e a korcsolyázó részére (akár a kontinens is számít), hogy reagál a közönség, vagy ne adj' isten, helyeztek-e rá valamilyen nyomást felülről (mert a háttéralkuk és a szövetség nyomása nem ismeretlen dolog ebben a sportban). Ezen kívül befolyásolja a futási sorrend, nemcsak a csoportok, hanem a csoporton belüli sorrend is (az utolsó csoportban különösen). Ez igencsak a 6.0-ás rendszerre emlékeztető pontozási magatartás, amiben nem lehetett adni a korábban futóknak 5.8-akat, 5.9-eket, azokat a később futóknak tartogatták.
Mindez azért is fordulhat elő, mert nagyon sok bíró, akik ma is pontoznak, még bőven a régi rendszerben tanultak meg bíráskodni és esetleg a tapasztalataik nagy része is abból az időszakból származik. Erre a fentebbi szemináriumban is történik utalás: vannak nagyon régóta pontozók, de belekényelmesednek a régi gondolkodásmódba, nem tudnak más nézőpontból közelíteni a problémákhoz és ezáltal sok beidegződés megmarad, a régi rendszerből is. Ez viszont felveti a képzettség kérdését, ami talán szerintem az elsődleges fontosságú dolog ahhoz, hogy korrektebb pontozás alakulhasson ki (azt leszámítva, ha esetleg korrupció áll a háttérben, de ez egy másik kérdés).
A különböző szövetségek belül valahol több, vagy kevesebb tapasztalatot kell szerezni ahhoz, hogy egy pontozó elérje azt a szintet, hogy lehetőséget kapjon nagyobb, nemzetközi versenyen bíráskodni. Ez óhatatlanul nagy - tudásbeli, tapasztalatbeli - különbségekhez vezet. A nemzetközi vagy ISU bírónak való kinevezéshez előbbinek három nemzeti, utóbbinak egy nemzetközi versenyen kell pontozni három év alatt - éves újrakinevezéshez pedig nemzetközi bírónak egy nemzetközi versenyen, ISU bírónak négy versenyen kell pontozni három éven belül. Mivel ez nem sok, ezért nem mindegy tehát, hogy milyen előképzettségeik vannak, hogy valaki nemzeti szinten (szekcionális, divíziós) hány és milyen versenyeken pontozott, mennyi tapasztalattal rendelkezik.
Fontos a továbbképzés is. Célszerű lenne, ha minél gyakrabban kellene a pontozóknak az ISU kötelező szemináriumán, vagy webináriumán részt venniük, hogy tudásukat folyamatosan fejleszteni tudják. Jelenleg a bíráknak a kinevezésük/éves újrakinevezésük előtti megelőző 4 évben, a technikai panel tagjainak ezt megelőző 3 évben egyszer kell csak az ISU által tartott szemináriumon vagy webináriumon részt venniük, ami kevés alkalom. Természetesen kötelező a bírói/technikai panel értekezletre elmenniük versenyek alatt, ahol szereznek értékes tapasztalatokat, megbeszélik a legnagyobb, felmerült problémákat, de emellett a folyamatos továbbképzés ugyanúgy fontos lenne. Ezért is számít annyit még mindig, hogy pontosan kikből áll össze egy panel versenyeken, hiszen eltérő tapasztalatokkal, tudással rendelkeznek a pontozók.
Egyébként az is elgondolkodtató megoldás lenne, ha kétféle bírói panelt vezetnénk be: egy, ami a GOE-kat értékeli, és egy másik, amelyik csak a komponenseket. Azzal, hogy mind az öt komponenst figyelniük kell, és ezalatt minden egyes elemre számolni a pozitív és a levonandó GOE pontokat, teljesen megosztja a figyelmüket. Lehet, hogy ha csak egyikre kellene figyelniük, már akkor jóval hatékonyabb pontozást látnánk. Két külön bírói panel természetesen több embert is igényelne, de legalább a nagy versenyeken ezt talán kivitelezni lehetne.
Kérdés az is, hogy a bázispontszámok folyamatos emelkedésével nem érné-e meg a komponenseket is nagyobb skálára emelni - a nőktől is egyre gyakrabban fogunk látni 80 pont feletti kűröket technikában, míg a férfiaknál 2013-ban már elérték a 100-as technikai pontot, s egyre több versenyző képes azóta is e fölé menni (127 a jelenlegi rekord). Így, hogy ez a pontszám egy maximum, és tulajdonképpen a bázispontszám növelésével lehet a legtöbb új pontot szerezni, a rendszer eltolódik egy irányba.
Ennek ellenére egyébként most is nagyon sok szép, művészi és karakteresebb program van, benne minőségi elemekkel, amelyekben a korcsolyázók - sokszor azok is, akik a legnehezebb elemeket hajtják végre közben - képesek szépen bemutatni a programot és elő is adni azt. Most is látunk egyéniségeket, olyat, akik átérzik a zenét és átadják a közönségnek érzéseiket.
Emiatt én nem értek egyet azokkal, akik szerint a régi rendszerben voltak csak igazán jó programok. Nem volt ennyi kimunkált technikai szabály, az igaz, de az inkább teret engedett a szubjektivitásnak, ami nem ok nélkül vezetett el aztán a 2002-es botrányhoz. Emiatt fontos, hogy az új rendszerben is minél kevésbé legyen szubjektivitás, ami aztán bizonyos érdekek érvényesítéséhez, végső soron igazságtalanságokhoz vezet. Ehhez persze nemcsak jó szabályok, képzett pontozók szükségesek...hanem elsősorban azoknak az embereknek a megfelelő gondolkodása, akik a sportot irányítják.
III. A bírói összeférhetetlenség és felelősségre vonás
A bírókat a nemzeti szövetségek delegálják az ISU-ba, amelyeknek a legnagyobb gondossággal kell kiválasztaniuk a megfelelő pontozókat és felelősséggel tartoznak az iránt, hogy megbízható, kompetens, pártatlan személyeket jelölnek e pozíciókra, akik az angol nyelvet megfelelő szinten tudják.
Emiatt hiába kötelesek függetlenül végezniük a munkájukat, bizonyos esetekben előfordulhat, hogy a szövetség egyes elvárásainak is meg kell felelniük, bár ez ma már azért kevésbé van így (legalábbis bízom benne és kívülről így látszik...), és régen a "block judging" időszaka alatt volt egészen extrém (egyes csoportok, nyugati vs keleti blokk), főleg elsősorban jégtáncban. A szövetségi nyomás legrosszabb bírói példáját 2002-ben láttuk az Olimpián, ami aztán a 6.0-ás rendszer összedőléséhez vezetett...
A képzés mellett az
összeférhetetlenségnek is fontos szerepe van, hiszen nem mindegy, hogy aki több pozícióban is mozog, mikor, hol fejtheti ki tevékenységét. Idáig pl. egy nemzeti szövetség elnöke pontozhatott olyan versenyen is, amelyen a saját szövetségének versenyzői indulhattak (legutóbb az ezzel kapcsolatos nagyobb hír volt, hogy a 2018-as Téli Olimpián a kanadai szövetség elnöke pontozott jégtáncban, ahol végül kanadai aranyérem született). Ennek tiltását és egyéb, összetett összeférhetetlenségi okokat épp a minap
tették bele az
Etikai Kódexbe.
De a Kódexbe pl. olyan változás is bekerült, ami nem ad lehetőséget arra szenior ISU bajnokságon (VB, EB, stb.), hogy a technikai panel tagjai vagy a döntnök olyan nemzetiségű legyen, amely országbeli versenyző
várhatóan Top 5-ben végez az adott versenyen. Ha azonban nem lehetséges ilyen pontozókat megbízni, akkor ennek ellentetje történik, azaz, csak olyan nemzetiségű panel tagok és döntnök lehet, amely országának versenyzői várhatóan Top 5-ben végeznek. Elég érdekes szabály ez, főleg azért is, mert sokszor nem lehet valakit dobogóra, vagy annak közelébe várni. De ez nyilván a nemzeti elfogultságnak próbál gátat szabni majd, meglátjuk mennyire sikeresen.
2016-ig anonim pontozás folyt az IJS rendszerben, azaz a bírók nevén kívül nem lehetett tudni, ki mely pontokat adta a versenyeken. A 2016-os ISU Kongresszuson a
bírói anonimitás eltörlése mellett döntöttek, így azóta követni lehet a pontozást személyhez kötve.
Ez a döntés mindenképp örvendetes lépés volt az új rendszer történetében. Azonban a pontozással kapcsolatos felelősségrevonás is csak akkor lehet hatákonyabb, ha a szabályok tiszták és betartandóak, illetve minél szélesebb annak köre, hogy miért lehet elővenni a tisztviselőket. Szóbeli feddés, "elbeszélgetés" az illetővel, amennyiben egyéb következménye nincsen, hosszú távon nem hiszem, hogy hatékony megoldás.
Amióta eltörölték az anonimitást, azóta nem sok esetben vontak felelősségre ISU tisztviselőket. A felelősségre vonást alapestben a felügyelő bizottság tárgyalja (disciplinary commission - DC), azonban kivesz a hatásköre közül gyakorlatilag minden panaszt, ami a tisztviselő elégtelen munkájával, kötelezettségének figyelembevételének hiányával, gondatlanságával, vagy rossz, hibás bíráskodásával kapcsolatos. Azonban, ha a pontozás során megsérti az
Etikai Kódexben foglaltakat, akkor az a bizottság hatáskörébe utalandó, akik megtárgyalhatják az ügyet. Leginkább ennek alapján folytak le az elmúlt években eljárások.
Egyebekben a szabály szerint a tiszviselők döntései véglegesek, s ez alól csak az ISU Kongresszus által hozott felülbíráló döntések a kivétel.
Tehát gyakorlatilag a bírókat a rájuk vonatkozó általános kötelezettségek be nem tartása vagy az Etikai Kódexben levő előírások miatt lehet csupán felelősségre vonni, konkrét, súlyos, vagy visszatérő pontozásbeli hiba, figyelmetlenség, stb. miatt nem. A bírók konkrét pontozásai ellen benyújtott panaszokat vagy kifogásokat köti a "field of play" elv is. Ezt az elvet a Nemzetközi Sportdöntő Bíróság (CAS) egy 2016-os döntésében fejtette ki, amelynek lényege, hogy a verseny alatt a tisztviselők (bírák, technikai panel tagjai, döntnök) döntéseit nem lehet megváltoztatni, hacsak a döntéseket nem önkényesen vagy rossz hiszemben hozták létre. Ez pedig azért van, mert a CAS szerint az adott sportág bírái tudják jobban a szabályokat és azok alkalmazását, a CAS-on belül hasonló szaktudású szakemberek nincsenek.
Általános kötelezettségek minden tisztviselőre például:
- semmilyen alapú elfogultságot nem mutathat egy versenyző ellen, vagy felé
- mindig teljesen pártatlannak és semlegesnek kell lennie
- pontjait, döntéseit csak az előadás alapján hozhatja meg, és azt nem befolyásolhatja korcsolyázó elismertsége vagy múltbéli eredménye
- figyelmen kívül kell hagynia a közönség tapsolását vagy elutasítását
- a bíró a döntnök, a technikai panel tagja a panel más tagjai kivételével semmilyen más tiszviselőkkel nem beszélheti meg a pontokat, döntéseket
- stb.
Az elmúlt években felelősségre vont bírák közül az eltiltás gyakori szankció volt, ezek azonban előfordulatak, hogy csak néhány hónapra szóltak, amik nagyon enyhe büntetések, s nem hiszem, hogy szolgálják a céljukat. Számtalanszor láttuk, hogy eltiltott bírók nem sokkal később ugyanúgy pontoztak nemzetközi versenyeken.
A fentiek alapján ítéltek el a pontozástól tavaly két kínai bírót is, akik a Téli Olimpia férfi, illetve páros versenyén pontoztak. A felügyelő bizottság döntése alapján megszegték az Etikai Kódexben foglaltakat (pártatlanság, függetlenség), valamint elfogultságot mutattak egy versenyző iránt (konkrétan Boyang Jin és Sui/Han iránt, tehát nemzeti elfogultságról volt szó). A döntés úgy vélem helyes volt (
itt, és
itt elolvashatók), hiszen egyértelműen kiderül, hogy a kiválasztott versenyzőket indokolatlanul és nagyon felpontozták, míg más riválisokat lepontoztak. Ugyanakkor az amerikai bíró - ugyanekkor, az Olimpia férfi versenyén - szintén nagy elfogultságot mutatott: összesen tíz ponttal adott többet az amerikai Nathan Chennek, mint amelyet átlagosan kapott (225, vs. 215 pont). Miközben egyébként Yuzuru Hanyut másokhoz képest messze a legrosszabb helyre, csak az 5. helyre sorolta a kűrben!
Ez felvet pár kérdést: mi a határ, ami miatt valakit felelősségre vonnak, mást viszont nem? A nagy elfogultság még belefér, az ennél is nagyobb már nem? :) Vagy aki egy kisebb szövetség bírája, azzal szigorúbbak, másokkal elnézőbbek? (Véleményem szerint egyébként e kettős mérce volt az okozója annak, hogy a bíráik eltiltása után nem sokkal bejelentette a kínai szövetség, hogy minden kínai műkorcsolya verseny rendezésétől visszalép a 2018/19-es szezonban, beleértve a Grand Prix versenyt is. Természetesen a hivatalos indok nem ez volt.)
De általánosságban is feltehető a kérdés: kisebb versenyeken megengedettebb az ilyen bíráskodás, míg ha egy Olimpián történik, akkor jobban példát kell mutatni?
Ezek alapján úgy tűnik, nem igazán következetesen, és meglehetősen ritkán von felelősségre bírákat a Nemzetközi Korcsolyázó Szövetség, illetve jelenleg szűk azon szabályok köre, ami alapján felelősségre lehet valakit vonni, hiszen köti őket a field of play elv is.
Sajnos félő, hogy hiába törölték el az anonimitást pár éve, hosszú távon egy nem túl hatékony felelősségrevonási rendszer szintén gátat szab a korrektebb pontozásnak.
Zárszó: Mi lesz veled, műkorcsolya?
Az új szabályváltozásoknak még a 2022-es Olimpiáig három szezonja van kiforrni. Az ISU részéről viszont
kilátásba helyezték, hogy 2022-et követően bevezetnének egy új rendszert, amelyben egy technikai és egy művészi program lenne, a jelenlegi rövid program és kűr helyett. Mindkettő kb. ugyanolyan hosszúságú lenne, de előbbiben több ugrás, és forgás lenne (lényegében 2/3-a technika), a vokális zene pedig nem lenne megengedett; a művészeti programban viszont igen, amellett, hogy ott csak a kiinduló pontszámot és a kivitelezés minőségét vennék figyelembe, a lépéssorok, forgások szintjeit nem. Ezáltal akarnák szorgalmazni, hogy az öt komponenseket jobban figyelembe vegyék a bírók.
Szerintem ez megint egy egy új, teljesen kiforratlan rendszerhez vezetne, amiben megint nagy esély lenne arra, hogy következetlen pontozások alakuljanak ki.
A műkorcsolya a sport és a művészet gyönyörű elegye, a kettőnek egyensúlyban, egy programon belül kell megmutatkoznia. Nagyon hosszú ideig a versenyek részei voltak a kötelező figurák is, de ez annyira technikai rész volt, hogy érdeklődés hiányában eltörölték. Akit viszont csak a művészeti, esztétikai része érdekel a sportnak, nos, azoknak talán a show-k is elég szórakozás. Attól tartok, ezek a nagy változások nem vinnék el jó irányba a sportot, és új nézőket sem vonzanának.
Inkább talán azt kellene fejleszteni és javítani, ami jelenleg van.
