Orosz bajnokság 2021

Eseménydús hét van a hátunk mögött, miután a karácsonyi ünneplések mellett a két legizgalmasabb nemzeti bajnokság, az orosz és a japán bajnokságok is az elmúlt napokban zajlottak. Nem volt könnyű összeegyeztetni a családi ünnepléseket az éppen zajló eseményekkel, de a lényeget azért sikerült követnem, remélem másnak is :)

Először is az orosz versenyről írnék, ami nem kevés izgalmat hozott. Ezt a versenyt olyan szempontból egyszerűbb volt követni, hogy az oroszok - nagyon okosan - ezúttal is a YouTube-on közvetítették a versenyt (ráadásul angol kommentárral is), ezért nem kellett sokat keresgélni a streamet és a közvetítés is kiváló minőségben működött. Szerintem ez egy jó húzás az oroszoktól, mert fontosabbnak tartják azt, hogy a versenyeik mindenki számára - még a külföldiek számára is - könnyen elérhető legyen, és nem azt helyezik előtérbe, hogy mindenféle fizetős, nehezen elérhető streameken elsősorban a saját országok nézőinek kedvezzenek. Nem utolsó sorban a korcsolyázóikat ezúton is sokkal inkább megismerhetővé teszik, nemcsak a szurkolóknak, hanem akár a versenyt néző szakmabelieknek, bíróknak is.

A párosok versenyében bejött a papírforma, de egy izgalmas és emellett nagyon magas színvonalú versenyt láthattunk. A várakozásoknak megfelelően Mishina/Galliamov, Boikova/Kozlovskii és Tarasova/Morozov állhatott fel a dobogóra, ebben a sorrendben. A két Moszkvina-tanítvány, Mishináék és Boikováék kimagaslóan jó formát mutattak, főleg Boikováék fejlődtek, mivel ők a Grand Prix-sorozatban kevésbé meggyőző formát mutattak. Ugyan Mishináék nyertek összesen kb. 4 ponttal, nekem Boikováék jobban tetszettek ezen a versenyen: a rövid programban minimálisan maradtak csak le, miután bázispontszámban ugyanolyan nehézségű programot adott elő a két pár, de kivitelezésben és komponensekben minimálisan alulmaradtak Boikováék. Az ő kűrjük teljesen tökéletes volt és nekem ez a Malaguena program jobban tetszik, mint Mishináék Sviridov-programja. Több karakter van benne, több személyiséget mutat ez a pár és végig fenntartja a figyelmemet, míg Mishináék programjának lassabb része elég unalmas, és belőlük kicsit hiányolom a plusz személyiséget.  S bár Mishináék kűrje annyiban nehezebb, hogy 3S-eu-3S kombinációjuk van, ami több pontot ér, mint Boikováék 3T-2T-2T-je, de ezúttal Mishina picit ellépett az első 3S után, ezért nem értettem egyet a magas kivitelezési fokú értékeléssel. De ők az aktuális világbajnokok, és a szezonban eddig kiegyensúlyozottabb formát mutattak Boikováéknál, ez mind nyomhatott a latban a pontozásnál. A bronzérmet Tarasováék szerezték meg, akik ugyan ha valamit szépen megcsinálnak, arra valóban nagyon magas kivitelezési fokot érdemelnek, de ezúttal a rövid programban is volt egy hiba az emelésnél, és a kűrben se sikerült tökéletesen a kombináció, illetve a kidobós Rittbergerből való érkezés.

Ez a három pár mehet tehát az Európa-bajnokságra (a tartalékok a bajnokság 4-6. helyezettjei, Pavliuchenko/Khodykin, Artemeva/Nazarychev és Akopova/Rakhmanin), és minden bizonnyal majd az olimpiára is, aminek a hivatalos kerethirdetésére az Európa-bajnokság után kerül sor.

Mishina/Galliamov első nemzeti bajnoki címüket szerezték meg

Boikova és Kozlovskii a tavalyi ezüstérem után ismét ezüsttel zárták a bajnokságot

A tavalyi nemzeti bajnok Tarasova/Morozov kettősnek ezúttal a bronzéremmel kellett beérniük

Források: Maria Evteeva

A férfiak versenye volt a legkiszámíthatatlanabb abból a szempontból, hogy nem igazán lehetett megjósolni, kik kerülnek a dobogóra, ez alól csak Mikhail Kolyada volt a kivétel. Nagyon sokan próbálkoztak négyfordulatos ugrásokkal mindkét programban, például a rövid program után a legjobb 15 versenyző közül csak két olyan korcsolyázó volt, akinek nem volt kettő quadja a programjában. És mivel minél nagyobb a rizikó, annál nagyobb a hibázás lehetősége is, az orosz fiúk pedig elég kiegyensúlyozatlanok, ezért várható volt, hogy a kűrben a rövid programhoz képest másként alakulnak a dolgok.  A rövid program után tehát Semenenko, Kondratyuk, Ignatov, Erokhov, és Kolyada volt a sorrend, ezek közül csak Kolyada csinált egy nagyobb hibát, miután leszimplázta a tripla Axeljét. A kűrben aztán valóban fordult a kocka, és Kondratyuk tudott három quados kűrt megfutni, ami miatt - és a jó rövid programjára kapott 97 pont miatt - Kolyada elé tudott kerülni és meg is nyerte a versenyt. Kondratyuknak bár nincsenek olyan szép, magas ugrásai és elég kis pályát korcsolyázik be, de eredeti stílusa elég üdítő, legalábbis nekem tetszik, és ezúttal mindent beleadott a programjába. Mikhail Kolyada White Crow kűrje talán nem volt még annyira átütő, mint tavaly, és voltak is hibái: veszített pár pontot egy letriplázott, tervezett quad Toe-loopal és tripláznak tervezett, duplára sikerült Salchow-val. Pont annyit veszített, amivel megnyerte volna a bajnokságot, így ezúttal az ezüsttel kellett beérnie. Miután Kolyada edzőtársa, Evgeni Semenenko is többet hibázott a kűrben, a bronzérmet Andrei Mozalev szerezte meg, akinek szintén sikerült három négyfordulatos ugrás. A versenyt tehát leginkább az döntötte el, hogy kinek sikerült a leginkább tisztán, a nehéz ugrásokat megcsinálva megfutni a programokat. 

Az Európa-bajnokságra Kondratyuk, Kolyada és Semenenko utazhat majd. A szövetség azért választotta Semenenkot Mozalev helyett, mert több tapasztalata van és kiegyensúlyozottabb formát mutatott a szezon során. Az Európa-bajnokság után megtudjuk, hogy ez a három versenyző utazik-e majd Pekingbe is. Az Európa-bajnokság tartalékosai Mozalev, és a bajnokság 5-6. helyezettjei, Petr Gumennik és Alexander Samarin.

Mark Kondratyuk Jézus Krisztus Szupersztár c. film zenéjére futott kűrjével ugyan a szabad programban 3. volt, de összességében megnyerte a versenyt

forrás: tumblr

Mikhail Kolyada a White Crow c. film zenéjére futott kűrjével ezúttal második helyezett lett

forrás: tumblr

Andrei Mozalev lett a bronzérmes, mégsem utazhat az Európa-bajnokságra

forrás: gettyimages

A jégtánc verseny érdekesen alakult abból a szempontból, hogy Sinitsina/Katsalapov ugyan megfutották a ritmus táncukat, de a szabad tánc előtt visszaléptek, azzal a hivatalos indokkal, hogy Katsalapov hátsérülése rosszabbodott. Így hát a bajnok Stepanova/Bukin lett, az előzetesen bronzérmes helyre várt Davis/Smolkin kettős lett az ezüstérmes, és Khudaiberdieva/Bazin a bronzérmes.

Stepanováék nagyon szépen futottak mindkét programban és meggyőző fölénnyel nyertek (a ritmus táncot természetesen Sinitsináék nyerték viszont, mielőtt visszaléptek volna). Ami érdekesebb volt, az a bronzért folytatott küzdelem: nem is annyira lehet mondani küzdelemnek, mert van egy olyan megérzésem, hogy már a verseny előtt eldöntött volt, hogy mindenáron Davisék kerülnek fel a dobogóra. Így is történt, és kaptak Khudaiberdieváéknál illetve a Morozov/Bagin kettősnél mindenben egy kicsit magasabb, illetve a ritmus táncban Zagorskiéknál technikában magasabb pontokat, így már a verseny első felében is a 3. helyről várhatták a szabadtáncot. Tiffany Zagorski a súlyos agyhártyagyulladásából tért vissza a versenyzéshez, ezért a szabad táncot kevésbé bírta fizikálisan, de azért azt érdekes volt hallani, ahogy a közönség hangosan kifütyülte a bírókat azért, mert Zagorsiékat a ritmustáncban Davisék mögé tették be. Én Morozovékat és Khudaiberdieváékat se látom tehetségtelenebbnek Daviséknél, sőt, Morozovnak van egy személyisége is a jégen, amit Davisből egyelőre hiányolok. Davisék már nem is csinálnak abból nagyobb titkot, hogy Diana édesanyja, Eteri Tutberidze révén támogatást kapnak, Khudaiberdieváék pedig többször kifakadtak a médiában ebben a szezonban, egyrészt azért, mert csak egy GP meghívást kaptak, másrészt a nemzeti bajnokság után - nevek említése nélkül - jelezték, hogy nemcsak egy pár versenyez a fennmaradt olimpiai kvótáért, és ők is harcolni szeretnének érte, bár ezt az esélyt elvették tőlük. Azért ezek elég kemény szavak. 

Davisék egy viszonylag átlagos páros voltak kimagasló eredmények nélkül egészen tavalyig, amikor is Tutberidze egyre többet utazott ki és maradt az Egyesült Államokban, kapva az alkalmon, hogy a pandémiás időszakban egy kis plusz támogatást adjon a lányának és partnerének. Shpilbandék felkészítették őket a felnőttek közötti bemutatkozásra és már a legelső szenior versenyükön idén kimagaslóan magas pontokat kaptak. Ezek után ahogy elnéztem a szezon első felét, számomra egyértelmű volt, hogy Daviséket a nemzeti bajnokságon dobogóra segítik, hogy beválogassák őket az olimpiai keretbe, ahol akár a csapatversenyben is lehetőséget kaphatnának és (arany)érmet szerezhetnének. De rosszabbik esetben is az egyéni versenyben szerepelnének, ahol nagy pontokat és egy jó helyezést kaphatnának. Ezekkel a sikerekkel pedig egy igazán nagy lökettel vághatnának neki a következő olimpiai ciklusnak és egy esetlegesen visszavonuló Sinitsina/Katsalapov és Stepanova/Bukin után máris első számú orosz pár válhatna belőlük. Az első része a történetnek pontosan úgy alakult, ahogy azt várni lehetett, a jövő pedig majd eldönti, hogy a második fele is megtörténik-e.

Annyi biztos, hogy az Európa-bajnokságon Sinitsináék, Stepanováék és Davidék indulhatnak (tartalék Khudaiberdieváék, Morozovék és Shanaeva/Naryzhnyy) és hacsak nem történik valami rendkívüli, az olimpián is ők indulhatnak majd.

Stepanova/Bukin Sinitsináék távollétében immár kétszeres nemzeti bajnokok

forrás: tumblr

A Davis/Smolkin kettős legelső felnőtt nemzeti bajnokságán rögtön ezüstérmet szerzett

forrás: tumblr

Khudaiberdieva/Bazin szerezték meg a bronzérmet

forrás: tumblr

A nők versenye volt a leginkább várt és talán a legizgalmasabb is egyben. Kamila Valieva hatalmas fölénnyel nyerte meg a versenyt, miután a rövid programját és ezúttal a kűrjét is hiba nélkül futotta meg. Tulajdonképpen először sikerült megfutnia ezt a kűrt három négyfordulatossal és egy 3A-val mindenféle hiba nélkül. Most már nagyobb önbizalommal is versenyzik, mint korábban, és a technikai fölénye, illetve a korához képest kicsiszolt stílusa miatt a legelső számú olimpiai aranyesélyként fog majd Pekingbe utazni.

Az ezüstérmet Alexandra Trusova nyerte meg, aki a rövid programban szerintem feleslegesen rizikózott egy tripla Axellel, amiből elesett és így csak az 5. helyen állt, de a kűrben három négyfordulatos ugrást is megugrott (egy 4T-ből pedig elesett), így a magas technikai pontszámnak köszönhetően fel tudott kapaszkodni a dobogóra. A Skate America óta tehát először láttuk őt és elég jó formában van ahhoz képest, hogy sérülésből tért vissza.

Az elmúlt három orosz bajnokság győztese, Anna Shcherbakova ezúttal csak a bronzérmet szerezte meg. Anna a rövid programban még jobban futott, de a kűrben az egyetlen négyfordulatos próbálkozásból (4F) elesett, illetve a 3Lz-3Lo kombinációja sem volt tiszta. Anna a francia GP versenyén már két quadot (egy Flipet és egy Lutzot) tervezett a kűrjében, ezért némileg meglepődtem, hogy könnyítette a kűrjét és az az egy quad sem sikerült. Az a hír járja, hogy (ismét) sérüléssel bajlódik, a versenyen a betapaszolt térdét láthattuk is. Ha ez valóban így van, akkor az megmagyarázná azt, hogy nem igazán mutatott jobb formát annál, amit ősszel láthattunk tőle, sőt. Nemcsak az ugrásai, hanem a lassú, erőltetett alapkorcsolyázása, vagy a rosszabbodó forgásai is arra engednek következtetni, hogy nincs túl jó formában. A bírók ennek ellenére ott segítették, ahol tudták és hihetetlen magas pontokat kapott.

Elizaveta Tuktamyshevának nem sikerült a dobogóra felküzdenie magát és három junior korú versenyző (Petrosian, Samodelkina és Muravieva) mögött a 7. helyen végzett. A rövid programban nagyokat hibázott, se a 3A nem sikerült (elesett belőle) és a kombinációja is csak tripla-dupla lett, amivel sok pontot veszített, hiába futott aztán egy erős kűrt. Maiia Khromykh is hibázott mindkét programmal, így csak a 8. helyen zárt a versenyen. Az Európa-bajnokságon Valieva, Trusova és Shcherbakova indulhat, de Liza lesz az első számú tartalék. Kíváncsi leszek Shcherbakova formájára három hét múlva, mert bár Tutberidze elsőszámú célja, hogy mindhárom női helyet az ő versenyzői vigyék el, ha Shcherbakova még rosszabb formában kerülne az Európa-bajnokságra, akkor érdekes döntés elé állhat a szövetség. Akkor ugyanis annál nagyobb esély lehet arra, hogy az olimpián egy esetlegesen tökéletesen futó Kaori Sakamoto (vagy valami csoda folytán Wakaba Higuchi) akár az olimpiai dobogó alsó fokára felérjen. 

A versenyen talán az 5. helyezett Sofia Muravieva tetszett a legjobban. Érdekesebb koreográfiája van, egész jó korcsolyázótudása, korához képest jó előadása és neki is van tripla Axelje, a "klasszikus" fajtából, nem abból, amelyben felteszik mindkét kezüket a fejük fölé. Muravieva a 2. helyen állt a rövid programban egy megugrott 3A-val, azonban órákkal a verseny után megváltoztatták az eredményt és késői kezdés miatt (31 másodperccel a neve szólítása után állt be a kezdőpozícióba, tehát 1 mp-el később) levontak 1 pontot tőle, így került mégiscsak Shcherbakova a 2. helyre. Furcsa döntés volt, mert órákkal a verseny után nem szoktak megváltoztatni eredményt, így a Muravievát edző Plushenko nem ok nélkül emelte fel a hangját ez ellen. Egyébként szerintem a három négyfordulatost megugró Samodelkina is akár dobogós lehetett volna, főleg annak fényében, hogy Shcherbakovának nem voltak nehéz (ultra-c) elemei, és azért annyival nem kimagasló minőségi korcsolyázásban sem, mint Samodelkina vagy akár a két quadot ugró Petrosian. A cél viszont egyértelmű volt: az olimpia előtt Shcherbakovát mindenáron a dobogón tartani, különben egy esetleges 4-5. hely ártott volna a megítélésének, ami olimpia előtt nem szerencsés. Ez is az oka annak, hogy az idei nemzeti bajnokságon (némi tanakodás után) mégsem indulhatott el a jelenlegi juniorok sztárja, a 14 éves Sofia Akatyeva, hiszen ő biztosan maga mögé utasította volna Shcherbakovát a tripla Axeljével és négyfordulatosaival. Annyival Anna sem tudott volna többet kapni komponensekben, amivel Akatyeva technikában jelenleg előrébb jár nála...

Tutberidze sajnálta azt is, hogy Kostornaia a csuklótörése ellenére nem indult a versenyen, de nem azért, mert neki lett volna még bármiféle esélye bekerülni a keretbe, hanem mert akár Tuktamysheva elé helyezhették őt volna (akár csak 2A-val és triplákkal), amivel Liza olimpiai esélyeit még inkább alááshatta volna. Tutberidze nagy spíler, aki pontosan tudja, hogy kell keverni a kártyákat.

Valieva toronymagasan nyerte meg első nemzeti bajnoki címét

forrás: Maria Evteeva

Alexandra Trusova ezüstéremmel tért vissza a sérülése után

forrás: tumblr

Shcherbakova ezúttal csak harmadik lett (a képen látható a bal térde, ami be van tapaszolva)

forrás: Martia Evteeva

A női pontozás hagyott tehát nem kicsi keserű szájízt bennem. A jégtánc eredményét követően, a nőknél is egyértelmű volt, hogy Tutberidze versenyzőit máshogy pontozzák és az ő keze mindenhova elér. Az egyébként Oroszországban sokak által elismert edző ellen mintha kezdene megváltozni a "közhangulat": már Szocsiban is feltűnt, hogy kevésbé tapsolnak az olimpiai aranyesélyes Valievának, mint Lizának, itt viszont a jégtáncban egyenesen kifütyülték a bírók a Tutberidze lánya ellen futó vetélytárs alacsony pontjait és a nőknél pedig mindenféle támogatást megkapó versenyzőinek segítése is egyre több kritikát kap, pl. az olimpiai bajnok Bestemianova is kritizálta. Azok az edzők, akiknek a versenyzői korrektebb pontozás szerint le is győzhetnék Tutberidze tanítványait (elsősorban Plushenko és Davydov tanítványai) szintén nem ok nélkül emelik fel a hangjuk egyre gyakrabban. Kívánom, hogy más edzők tanítványai is egyre jobbak legyenek, hogy legyen nagyobb verseny Oroszországon belül is, és akkor nem biztos, hogy minden extra pont csak a Tutberidze csapat korcsolyázóinak fog járni...

Eteri Tutberidze figyelni a versenyt a szentpétervári nemzeti bajnokságon. Már régóta nemcsak edz, hanem rendkívül nagy befolyása van az orosz műkorcsolya és jégtánc működésére

forrás: Maria Evteeva

A gálát nem igazán követtem, de Alina Zagitova és Evgenia Medvegyeva gálaprogramjaiba azért belenéztem. Nagyon furcsa, hogy négy éve ilyenkor köztük ment a nagy verseny, Zagitova épp megnyerte a nemzeti bajnokságot, Medvegyeváról pedig vártuk a híreket, hogy felépül-e az Európa-bajnokságra. Bár Medvegyeva súlyos sérülések közepette hagyta ott a sportot, mégis jobb formában korcsolyázik, mint Zagitova, s még egy tripla Salcow-ot is be tudott mutatni a programjában. Alina felnőtt és egészségesen néz ki, de a korcsolyázótudása rohamosan romlik lefele (még a 40 éves Shizuka Arakawa is jobb formában van mint ő...) és legújabban már az ugrások sem mennek. Mindkettejük jól szimbolizálja a Tutberidze-iskola metódusait: addig mennek igazán jól az ugrások a felnőttek között, amíg valaki 15-max.17 éves és gyermekteste van, vagy sérülés miatt már csak egy, vagy maximum két típusú triplát tud megcsinálni, mint Medvegyeva...

Kíváncsi vagyok, merre tart a női műkorcsolya és négy éve múlva ilyenkor ugyanígy fogok írni Valieváról, Petrosianról, Akatyeváról is, mint most Zagitováról és Medvegyeváról írtam.

*

Az első nap versenyei itt és itt, a második nap versenyei itt, míg a harmadik nap versenyei itt visszanézhetők.

Nemzeti bajnokságok + Orosz és japán nemzeti bajnokság előzetes

Az elmúlt hetekben elkezdődtek a nemzeti bajnokságok, és mielőtt rátérnék a legjobban várt két bajnokságra, a japánra és az oroszra, nagyon röviden írnék egy-két másik nemzeti bajnokságról is, ami már lezajlott.

A kínai bajnokságot a szigorú vírus intézkedések miatt elhalasztották, helyette több hazai, ún. tesztversenyt rendeznek majd meg, és ennek alapján jelölik ki az olimpiai csapatot. Az egyik ilyen versenyen a pyeongchang-i ezüstérmes páros, Sui/Han négyfordulatos pörgetett emelést mutatott be a kűrben, kérdés, hogy az olimpiára is beviszik-e majd ezt a nehéz elemet? Tiszta futás esetén nem kellene, hogy szükségük legyen rá, de az orosz sportdiplomáciát Kínában is nehéz lesz legyőzni, ezért úgy gondolhatják, muszáj nehezíteniük a kűrön.

A Négy Nemzet Bajnokságán magyar részről Láng Júlia bronzérmes lett, viszont a 4. helyezett Schermann Regina utazhat az Európa-bajnokságra, mert a Budapest Trophy, a Volvo Cup és a nemzeti bajnokság legjobb két eredménye alapján magasabb összpontszámot, és így jobb teljesítményt mutatott Júliánál. A Négy Nemzet Bajnokságát egyébként az egy ideje már Lorenzo Magrival készülő lengyel színekben induló Ekaterina Kurakova nyerte. A párosoknál Márk és Ioulia nyertek és ők képviselhetik Magyarországot a pekingi olimpián. Úgy tudom, hogy a Yanovskaya/Lukács jégtánc kettős már befejezte a közös munkát azok után, hogy a Nebelhorn Trophy-n nem sikerült kiharcolni az olimpiai részvételt, ezért őket már nem láthattuk ezen a versenyen. Az egyetlen magyar kettős, Ignateva/Szemko bronzérmes (és így magyar bajnok) lett. A fiúknál a legjobb magyar Csernoch András lett, aki a 6. helyen végzett.

Végül a spanyol bajnokságról röviden: itt a jégtánc verseny volt érdekes, mert a Finlandia Trophy és az Európa-bajnokság mellett ez a verseny a harmadik válogató az olimpiára, ezek alapján dől el, hogy melyik kettős utazhat majd el Pekingbe. Nos, a Finlandián szerzett nagyon csekély előnyt Smart/Diaz a nemzetin nagy aránnyal növelte, és innentől már nagyon nehéz dolga lesz a Hurtado/Khaliavin párnak: Smartéktól egy nagyobb hiba kell ahhoz, hogy egyáltalán esély lehessen arra, hogy Hurtadóék befogják őket az EB-n. 

Orosz nemzeti bajnokság előzetes

December 22-26. között, Szentpéterváron rendezik meg az orosz bajnokságot. 

Program magyar idő szerint: 

December 23. (csütörtök):

11:15 - Férfi rövid program

14:05 - Jégtánc ritmustánc

17:05 - Páros rövid program

December 24. (péntek):

10:45 - Jégtánc szabad tánc

13:15 - Férfiak kűr

16:20 - Nők rövid program

December 25. (szombat):

13:30 - Párosok kűr

16:00 - Nők kűr

December 26. (vasárnap):

12:00 Gála

A versenyt az orosz Channel 1 YouTube csatornája közvetíti majd angol kommentárral.

A résztvevők frissített listája (a visszalépőkkel együtt) a Wikipédián elérhető, vagy a hivatalos honlapon (oroszul) itt.

A pontozólap (angolul) elérhető itt.

A nők versenyében Valieva, Shcherbakova, Tuktamysheva, Khromykh és a sérülésből visszatérő Trusova közötti verseny lesz az igazán érdekes, hiszen közülük fog kikerülni az a 3 versenyző, akik az olimpián részt vehetnek. Sajnálatos módon a 2020-as Európa-bajnok, az olimpiai ciklus egyik legnagyobb reménysége és tehetsége, Alena Kostornaia csuklótörés miatt nem indulhat a nemzeti bajnokságon, és ezzel az olimpiai csapatba kerüléstől is búcsút mondhat. Nekem az ő távolléte különösen fájdalmas, mert az utóbbi időben gyengébb formát mutató teljesítménye ellenére kedvencem volt az orosz csapatból, természetes tehetsége, karizmája, az orosz lányok átlaga feletti korcsolyázótehetsége, muzikalitása kiemelkedővé tette.

Azt már korábban tudni lehetett, hogy a másik Tutberidze-tanítvány, Daria Usacheva sem indul majd sérülés miatt. Igaz, hogy ezen a szinten nagyon sok élsportoló küszködik sérülésekkel, de mégsem tartom véletlennek, hogy Tutberidze tanítványai közül ennyien lesérülnek: Shcherbakova a nyáron sérült volt és ősszel nyaki fájdalmai voltak; Usacheva szintén régebb óta sérüléssel bajlódott és az NHK Trophy-n bekövetkezett súlyos sérülése csak a pont volt az i-re; Trusova magas technikai színvonala, sok négyfordulatos ugrása nem meglepően sérülést okozott, Kostornaia a tripla Axelt hajszolta, amikor eltörött a csuklója. Őt olyan feltétellel vette vissza Tutberidze, hogy a tripla Axelt vissza kell hoznia. Az edzők a sérülésbe hajszolva kifacsarják a korcsolyázókat, és minél nagyobb a merítés, annál inkább nagyobb a verseny, annál nagyobb esélye a sérülésnek is, viszont még így is maradnak páran, akik közül válogatni lehet...

A fiúk versenye is érdekesnek ígérkezik;  Mikhail Kolyadát leszámítva elég nehéz megtippelni, ki az, aki dobogóra állhat és mehet majd az Európa-bajnokságra, majd az olimpiára (az EB-re hirdetett és az olimpiai keret között lehetnek még esetleges változások, az orosz szövetség nem szigorúan csak a nemzeti bajnokság eredménye alapján dönthet, a szabályok kissé szürke zónások e téren). Dobogós lehet akár Ignatov, Samarin, Semenenko, Gumennik, Aliev, Kondratyuk, vagy Mozalev is, vagy akár egy ennél is nagyobb meglepetés is születhet, de erre talán kevesebb az esély. Annyi biztos, hogy Kolyada visszahozza a kűrre a mindenki által jobbnak tartott White Crow c. film zenéjére írt kűrjét. A Schindler Listája kűr nem igazán váltotta be a reményeket, ami a Rostelecom kupán is elég egyértelmű volt...

A párosok versenyében a legjobb három orosz, Mishina/Galliamov, Tarasova/Morozov és Boikova/Kozlovskii először versenyzik egymás ellen a szezonban, de akár itt is lehetnek meglepetések, ha például Pavliuchenko/Khodykin remekül versenyzik és más - elsősorban talán Boikoviáék - nagyobbakat hibáznak.

A jégtánc versenyében természetesen Sinitsina/Katsalapov győzelme várható, mellettük a néhány hete már Morozovval is készülő Stepanova/Bukin is dobogóra várható. A harmadik dobogós helyezésért folytatott küzdelem érdekes lesz: a tavalyi ezüstérmes Zagorski/Guerreiro párból először a fiú Coviddal, majd a lány küzdött ősszel fertőző betegséggel, ezért alaposan le vannak maradva a felkészülésben. A tavalyi 4. helyezett Shevchenko/Eremeno kettős visszalépett, és kérdéses, hogy folytatják-e egyáltalán a közös munkát. Odaérhet Morozov/Bagin, Skoptsova/Aleshin, de nem lenne meglepetés a sportdiplomácia és az idei pontok fényében, ha a Davis/Smolkin kettős végezne még érmes helyen.

Japán nemzeti bajnokság előzetes

Az idei japán bajnokságot december 23-26. között rendezik meg Szaitamában.

Program magyar idő szerint: 

December 23. (csütörtök):

06:50 - Jégtánc ritmustánc

08:22 - Nők rövid program

December 24. (péntek):

07:30 - Párosok rövid program

08:22 - Férfiak rövid program

December 25. (szombat):

07:00 - Jégtánc kűr

09:04 - Nők kűr

December 26. (vasárnap):

07:30 -  Párosok kűr

09:04  - Férfiak kűr

Az orosz bajnoksággal párhuzamosan Japánban is ezen a héten rendezik a nemzeti bajnokságot, így a bejgli mellett műkorcsolya és jégtánc túladagolásban szenvedhetünk ezekben a napokban :)

Sajnos az orosz bajnoksághoz hasonlóan itt is egy nagy visszalépőről kell először szót ejteni: Rika Kihira, a 2018-as GP Döntő aranyérmese, kétszeres Négy Kontinens illetve kétszeres japán bajnok, visszalépett a versenytől, így az olimpia csapatba kerülése gyakorlatilag lenullázódott. Kostornaiához hasonlóan őt is rettentően sajnálom: mindketten az olimpiai ciklus első felének nagy reménységei voltak, Kihirának is volt remek és stabil tripla Axelje, majd azt követően négyfordulatost kezdett edzeni. A négyfordulatost azért is kezdhette el hajszolni, mert a nagyon erős technikai tudásához és programjaihoz képest (a Beautiful Storm szerintem az olimpiai ciklus egyik legjobb kűrje volt) nem kapta meg azt a támogatást, mint amit mondjuk egy orosz korcsolyázó meg szokott kapni. Ezt követték sérülések, Mie Hamadát otthagyta, majd Lambielnél edzett, akinél nemhogy javult volna, hanem rosszabb formába került. Az idei WTT-t és pár nyári gálát bevállalt, de a fáradásos törést a jobb lábában nem tudta elkerülni, és már ekkor került Brian Orser kezei alá Torontóba. Az idei szezonban nem versenyzett, és a válogatási elvek alapján - mivel nem volt világbajnoki dobogós - részt kellett volna vennie ezen a versenyen ahhoz, hogy beválogassák a keretbe.

Tényleg végtelenül szomorú, hogy a legtehetségesebbek közül is ketten nem lehetnek majd ott az olimpián...Jobbulást kívánok Rikának és Alenának is.

A nők mezőnyében így megnyílhat az esély mások számára is: Kaori Sakamoto az egyetlen nem orosz, aki bejutott az idei (elmaradt) Grand Prix Döntőbe, ő a kiegyensúlyozottságával szinte biztosan olimpia csapattag lesz. Wakaba Higuchi kiegyensúlyozatlanabb, de ő is bekerülhet, míg Mai Mihara idén jó formában tért vissza, de sokszor nem kapja meg azokat a pontokat, mint mások. Satoko Miyahara is esélyes lehet a csapatba kerülésre, bár ő az utóbbi időben nem olyan kiegyensúlyozott már, mint volt régebben. Japánban viszont meg szokta kapni a pontokat. Rino Matsuike ugyan a várakozásoknak alulszerepelve teljesített a GP-sorozatban, de jó teljesítménnyel - és erős hátszéllel, hiszen az igen befolyásos Machiko Yamada edzi - akár az olimpiai keretbe is bekerülhet. Rajta kívül még Mana Kawabe okozhat meglepetést, de ahhoz - a tripla Axelekkel együtt - nagyon jól kell futnia mindkét programban.

A férfiak mezőnyében nagyon várom, hogy lássam idén először Yuzuru Hanyut, aki bokasérülése után először versenyzik a szezonban. A rövid programja új lesz, a Rondo Capriccioso zongora verziójára korcsolyázik majd december 24-én, úgyhogy igazi karácsonyi ajándék lesz ez (csakúgy, mint a tavaly bemutatott két új program is Karácsonykor :)). Remélem a lába rendbe jött és jó formában láthatjuk őt. (szerk.: a vele készült legfrissebb interjú szerint innentől kezdve a kűrjeit a négyfordulatos Axellal tervezni megfutni! :-O). 

A dobogóra felállhat majd még Yuma Kagiyama, aki lendületben van ebben a szezonban, és a bírók nyilván segíteni fogják ugyanúgy, mint ahogy tették a GP-szezonban is. Mellette Shoma Unonak van még leginkább esélye, aki az utóbbi időben talán jobb formát mutatott, mint korábban. De beleszólhat a dobogósok versenyébe Shun Sato is, aki ha jól fut mindkét programjában, okozhat némi meglepetést (attól is függően, hogy a többiek hogy futnak).

A párosok versenyében nem indul Miura/Kihara, mert Kanadában edzenek és ha hazautaztak volna Japánba, nem biztos, hogy az olimpiáig vissza tudtak volna menni Kanadába az érvényben levő szigorú belépési szabályok miatt, ami így az olimpiai felkészülésük legvégét veszélyeztethette volna. Az idei remek formájuk és GP-döntőbe kerülésük miatt az olimpiai részvételük nem kérdéses.

A jégtánc versenyében a Komatsubara/Koleto és a Muramoto/Takahashi kettős párharca várható, bár az NHK Trophy eredményei alapján inkább már biztosabbra vehető, hogy Muramotoékat támogatja inkább a szövetség és őket szeretnék majd az olimpián látni.

A pontozólap itt elérhető (japánul): https://www.jsfresults.com/National/2021-2022/fs_j/nationalsenior/index.htm

A verseny vélhetően ezeken a linkeken lesz nézhető ingyenesen, online: kínai, még egy kínai, és még egy, illetve egy FujiTv link (csak nők és férfiak). 

A versenyzők listája angolul elérhető itt. 

Jó szurkolást!

Rostelecom Cup 2021

Ez egy kicsit más jellegű bejegyzés lesz, mint amilyet szoktam írni, ugyanis a helyszínen, Szocsiban néztem végig az utolsó Világkupa állomás versenyét, a Rostelecom Kupát, így leginkább az arénában átélt élményeimet osztom inkább meg, illetve egy kis útbeszámoló is lesz egyben.

Kedden indultam el hazulról, és az első állomásom Moszkva volt, ahol elég hosszasan várakoztam a repülőtéren, miután inkább biztosra mentem, és eggyel későbbi géppel utaztam tovább Szocsiba, mint ami elérhető lett volna. A Szocsiba tartó gépen több korcsolyázó is utazott, többek között a japán csapatból Keiji Tanaka és Kazuki Tomono is.

Szerdán egy kis városnézést tartottam Szocsiban, ahova egy kissé kalandos úton jutottam el: hiába néztem meg előre, mikor indult a vonat a menetrend szerint - az utolsó aznap délelőtt - az korábban indult, így lekéstem. Maradt hát a busz, amit először meg is kellett találni, aztán pedig elég lassan döcögött el a célállomáshoz. A szálláshelyem, az olimpiai park és maga az Iceberg Skating Palace helyszíne ugyanis Adlerben volt, ami Szocsitól mintegy 30 kilométer távolságra van délre. Szocsi nagyon kedves város, szép parttal, mólóval, pálmafákkal, ez Oroszország egyik kis gyöngyszeme, igazi üdülőváros. 

Szocsi mólója, háttérben az olimpiai ötkarikával

Másnap délelőtt az Iceberg aréna felé vettem az irányt, mert kezdődtek az első hivatalos edzések. Előtte viszont még felfedeztem útközben egy kis kantint, ahol nagyon finom reggeliket kínáltak - salátákkal, amiket nagyon jól készítenek az oroszok, blinivel (sós palacsintával), omlettel stb. Ezután minden reggel itt ettem valamit, mielőtt elmentem volna az arénába. Az arénába a bejutás könnyen ment, igaz, hogy az EU-s digitális védettségi igazolványt mindig be kellett mutatni (útlevéllel együtt), és átszkennelték a táskát, kabátot (ez viszont nem újdonság, mert bevásárlóközpontokban, vasútállomásokon is alkalmazzák). A szervezők kedvesek és segítőkészek voltak, az aréna pedig kényelmes volt és viszonylag meleg.

A csütörtöki edzéseket tehát végignéztem, először a férfiak, majd a jégtáncosok, párosok, végül a nők edzettek. Az biztos, hogy az edzésen látottak sokszor nem tükrözik vissza azt, ami a versenyen aztán történik, legalábbis az egyéni versenyzőkre ez mindenképp elmondható: például Kvitelashvili esett-kelt az edzésen, nem úgy tűnt, hogy túl jó a formája, míg a versenyen jól összeszedte magát, míg például Semenenko önbizalommal telve szórta a négyfordulatosokat az edzésen, a versenyen viszont nem tudta ezt a formát mutatni. A nőknél érdekes volt látni, ahogy Tuktamysheva magabiztosan ugorja az Axeleket, Khromykh rontogat, illetve Valieva hogyan próbálgatja a 3A-t, és a négyfordulatosokat, amikből egyébként jó párszor rontott, elesett, de amint szorosra feltette a két kezét, máris sikerült megtartani az ugrást.

 

Az Iceberg Skating Palace, háttérben a havas hegyekkel

Az Iceberg Skating Palace közelebbről

Az aréna belülről

Pénteken a reggeli edzések egy részét nem néztem meg, mert nagyon korán kezdődtek, e helyett inkább a szép időben végigsétáltam az olimpiai parkban. Az olimpiai park lenyűgöző, mindegyik aréna egy helyen van, középen pedig az olimpiai láng, azzal szemben pedig egy földgömb között a Bajnokok Fala, amelyen az egyik oldalon az orosz, a másik oldalon minden nemzetközi olimpiai érmes a 2014-es téli olimpiáról kapott egy kis plakettet. A látvány egyébként este is pazar, mert mindegyik aréna nagyon szépen ki van világítva, főleg a Fisht stadion, amelyben magát az olimpiai megnyitót, és egyébként a 2018-as foci VB meccseit is rendezték. S ez még nem minden. Az olimpiai park köré építették a Forma-1-es pályát is, a Sochi Autodrome-ot, a hétvégén pedig túraautó-bajnoki futamot is rendeztek, így amíg az Iceberg arénában a Világkupa futam zajlott, körülette autóversenyt is rendeztek. :)

A Bajnokok Fala az olimpiai parkban

Olimpiai aranyérmesek

Férfiak

A férfiak versenyével kezdődött a verseny és ez volt az első, ami szombaton befejeződött. Az arénába érve a férfi verseny előtt vettem észre, hogy tele van Yuzurut támogató kisebb-nagyobb molinókkal, amelyeken jobbulást és a jókívánságaikat fejezték ki az orosz szurkolók. Sokan még kis Micimackós zászlókat is osztogattak. Ez nagyon aranyos gesztus volt! Remélem, hogy Yuzu is láthatta ezeket az üzeneteket, és legalább egy kis mosolyt csalt az arcára.

Pénteken nagyon tetszett Kazuki Tomono rövid programja, amiben szépen, lendületesen, jól interpretálva korcsolyázott, 4S-t, és 4T-3T kombinációt is megugrott, és nagy egyéni legjobb pontszámot sikerült futnia. Kazuki végül a bronzérmet szerezte meg, igen kevéssel lemaradva az aranyéremről: a kűrben volt egy-két piszkos eleme (ellépések egyes ugrásokból), és elesett az egyik 3A-ból, viszont a második pontszámban  szerintem kiemelkedően jó volt. A kűrben a koreográfiai lépéssora nekem a férfi verseny csúcspontja volt. 

A rövid programban szorosan Kazuki mögött Morisi Kvitelashvili végzett, aki a kűrben is - egy esett 4T-t leszámítva - jól futott, így kevéssel, de az ő nyakába került az aranyérem. Morisi, főleg a kűrben eléggé rákoncentrált az elemekre, és szerintem komponensekben nagyon segítették a bírók, nem értettem egyet azzal, hogy magasabb pontokat kapott például Tomononál. Ezzel Morisi először nyert GP aranyérmet, és Eteri Tutberidze is a férfiak mezőnyében először tudta egy versenyzőjét aranyhoz segíteni.

Nagyobb meglepetésre Mikhail Kolyada csak az ezüstérmet szerezte meg a versenyen. Kolyada a rövid programban túl nagy hátrányba került, miután mindkettő négyfordulatosából hibázott, és a kűrben sem futott tisztán. Akármennyire szépen korcsolyázik és egyébként minőségi minden, amit csinál, nem fér bele, ha a Toe-loopokból és Salchowokból is rendszeresen hibázik. A bírók őt is segítették a hazai pályán, például a 88 pontos komponenssel a kűrben, ami erre a futásra túlságosan magas volt...

Roman Sadovsky lett a 4., aki a Skate Canada utáni gyengébb szereplés után itt sokkal jobban teljesített. Roman nagyon jól bekorcsolyázza a pályát, elegáns, szép vonalai vannak, őt öröm nézni a jégen. Ahhoz képest pedig, hogy a férfi mezőny egyik, ha nem a legmagasabb versenyzője, meg tudta ugrani a négyfordulatos Salchow-ot, például a kűr második felében 3S kombinációban is.

Matteo Rizzonak nem kezdődött könnyen a verseny, miután Moszkvában az átszállás során órákat kellett várakoznia hóviharban, és a csomagja sem érkezett meg időben, így a csütörtöki edzést ki is kellett hagynia (bár később az edzés után megengedték neki a szervezők, hogy egy kicsit szokja a jeget). A rövid programot elrontotta, a kűrben viszont a második legjobb pontszámot futotta, és ezúttal is jól sikerült a kűr, ami szerintem egy nagyon hozzá illő program.

Evgeni Semenenkot talál túlnyomta a tét, hogy be is kerülhet a GP Döntőbe jó futás esetén, ezért több hibázás is volt a programjaiban és végül csak a 6. lett. Viszont egyébként nagyon sokat fejlődött tavaly óta, és ha idén nem is került be a GP Döntőbe, a jövő egyik legjobb orosz férfi versenyzője lehet. Hozzá hasonlóan Mark Kondratiuk sem tudta a legjobbját hozni, bár nekem tetszik az eredeti stílusa, akkor is ha még kicsit kiforratlan.

Így néz ki a technikai panel számítógépe verseny közben

A szombati kűröket egyébként már a bírók mögött néztem végig, miután összeismerkedtem egy üzbég lánnyal, aki mondta, hogy megnyitották az A szektort a bírók mögött, és üljünk oda! Ez nagyon jó volt, mert pont ráláttam a technikai panel munkájára is, így közelről láthattam, hogyan nézik vissza az egyes elemeket.   

A férfi dobogósok: Kvitelashvili, Kolyada és Tomono

forrás: @mihail_sharov

Jégtánc

A férfiak után a jégtáncosok következtek mindkét napon. A jégtáncosok első csoportját rááldoztam az ebédelésre: mivel csak egy büfé volt nyitva az arénában, hosszú sorok várakoztak, így semmiképp sem volt elég a 20 perces jégfelújítás arra, hogy megvásároljam és meg is egyem az ebédemet. A párosok versenyét nem szerettem volna lekésni, már csak amiatt sem, mert Márkék indultak, a nők versenye előtt pedig a legnagyobb nézősereg gyűlt össze, így akkor már pláne nem volt idő sorba állni...

A jégtáncosokról tehát csak annyit, hogy a vártnak megfelelően a Sinitsina/Katsalapov kettős nyert, de nem annyira meggyőzően, mint ahogy azt talán várhattuk volna. Úgy érzem, hogy sem a ritmustáncuk, sem a szabad táncuk nem olimpiai aranyat érő programok; Katsalapov hanyagul korcsolyázik Sinitsinához képest, és a szabad táncban a stationary emelés végénél egy nagyobb hibát is elkövetett a bírók orra előtt, amikor botladozott. Emellett még két pont levonást is kaptak túl hosszú emelésekre. A szabad táncban szorosan mögöttük végzett Guignard/Fabbri, de a ritmustáncban túl nagy volt a hátrányuk ahhoz, hogy szorosabb versenyről lehessen beszélni. Fabbriék Atonement szabad tánca továbbra is az egyik legszebb szerintem a mezőnyben. A bronzérmet a kanadaiak, Fournier-Beaudry/Sorensen nyerte, míg 4. lett Hurtado/Khaliavin, akiknek a programjai jobban tetszettek élőben, mint a TV-ben, különösen a Led Zeppelin szabad tánc.

A jégtáncosok dobogója: Sinitsina/Katsalapov, Guignard/Fabbri és Fournier-Beaudry/Sorensen

forrás: @mihail_sharov

Párosok

A párosok versenyében pénteken kisebb meglepetésre nem Mishina/Galliamov, hanem a Pavliuchenko/Khodykin kettős végzett az első helyen a rövid programban - egy nagyon jól megfutott, ötletes, kreatív rövid programmal, ami tele volt érdekes ki- ,és bemenetelekkel az egyes elemekbe, és jól adták elő. Mishinának nem sikerült a tripla Salchow, ezért nem sokkal, de a 2. helyen álltak a versenynek ebben a részében. Kadyrova/Balchenko (akiket Mishináékhoz hasonlóan szintén Moszkvina edz) egy hasonlóan jó rövid programmal a 3. helyen álltak. A kűrben aztán fordult a kocka, és Mishináék jól futva megnyerték a versenyt, Pavlichenkoék a 2. helyre szorultak a Black Swan kűrrel, de néhány hibával, míg Kadyrováék maradtak a 3. helyen egy szintén nagyon egyedi, érdekes, jól megkoreografált kűrrel, bár olyan hibával, amit ritkán látunk ezen a szinten: a halálforgást elrontották és így 0 pontot érő elem lett. Érdekességképpen, Mishináék nagyon magas technikai szintet képviselnek, és nekik is sok nehezített elem van a programjaikban, érdekes összekötő elemekkel, de a három orosz páros közül szerintem ők mutatták a legkevesebb karaktert/személyiséget a jégen.

Márkék jól versenyeztek, főleg tekintetbe véve azt, hogy az utolsó pillanatban ugrottak be a versenyre. Már eleve nagy szó, hogy két meghívást is kaptak ebben a GP szezonban. A rövid program remek volt, kár hogy a kűrben kétszer is le lett duplázva a tripla ugrás, de összességében a 6. hellyel elégedettek lehettek.

A párosok: Mishina/Galliamov, Pavliuchenko/Khodykin és Kadyrova/Balchenko álltak a dobogón

forrás: @mihail_sharov

Nők

A nők versenyében nem meglepetésre Kamila Valieva nyert, ráadásul megdöntött minden létező világcsúcs pontszámot: rövid program, kűr, és összpontszám, legmagasabb komponens a kűrben - 76.27 (ezt Zagitova tartotta 2018 óta), legmagasabb pontszám a 3A-ra, és stb. Kamila nagyon tehetséges, ami nem kétséges, de nem tudok elmenni a mellett, hogy megemlítsem, hogy a pontozás minden realitást nélkülözött, ami ezt a versenyt illette. A rövid program még csak-csak, mert az egy jobb program, mint a kűr, de a kűrben a gyengén megkoreografált Bolerora, amire Kamila kifejezetten mechanikusan korcsolyázik, volt olyan bíró, aki 4 komponensre is a maximális pontszámot, 10-et adott! Én ebben a kűrben nem láttam fantasztikus előadást, vagy rendkívül kiemelkedő interpretációt; s bár Kamila gyorsan és dinamikusan korcsolyázik, korcsolyázótudásra sem érdemel 9-nél magasabb pontokat; a kompozíció sem erős 9-es. A 76+ komponensszám olyan magas, ami majdnem az elérhető maximum - tényleg ez lenne minden idők legjobb kűrje, beleértve az előadást, interpretációt, koreográfiát is? Mert kétlem.

Kamila Valieva tripla Axelje a rövid programban

forrás: tumblr

Ami a technikai részét illeti: Kamila fejben erős, hogy a versenyen sikerültek a tripla Axelek, és a kűrben a három négyfordulatos, de az ugrást mindenképp segíti, hogy felemeli mindkét kezét és úgy ugorja el, mert ezáltal áramvonalasítja a testét és segít megtartani a tengelyt - e nélkül elferdülne, amit edzésen jó párszor láthattam is, amikor elesett belőlük. Ezt Kamila maga is mondta, hogy csak így tudja megugrani az elemeket. Viszont most már - egyetlen ugrást leszámítva - minden ugrását felemelt kezekkel (ripponnal) ugorja, amit én nem tartok esztétikusnak és mivel ez egy segítség, nem kellene, hogy GOE-ban ez plusz pontnak számítson (és 2018 óta nem is számít plusz pontnak a szabályok szerint). 

A túlpontozás viszont persze nem meglepetés. Olimpiai szezon van, Kamila jelenleg a fő esélyese az olimpiai aranynak, és hazai pályán tartották a versenyt. Mégis mindig valahol elkeserít ez a fajta pontozás...

Az ezüstérmes Elizaveta Tuktyamsheva lett. Lizát most láttam először élőben, annak ellenére, hogy a múltban már voltam pár versenyen...és azt kell mondjam róla, hogy hasonló az élmény, mint a TV-ben, csak élőben minden "egyértelműbb": bár több személyiséget mutat a jégen, mint mondjuk Valieva, Liza programjai nagyon, de nagyon üresek, a pályának csak egy kisebb részét korcsolyázza be és nagyon lassan korcsolyázik (mondjuk főleg Valievához képest ezen a versenyen, aki Lizához képest száguldozott a jégen). A kűrben inkább az elemek teljesítésére fókuszált, és nem sok idő jutott előadni. A tripla Axeljei stabilak, de sokat készülődik rájuk és nincsenek hosszú kifutó ívei. Viszont az ugrótechnikáját, a szépen leszúrt ugrásait, a rugózását az ugrásainak kifejezetten öröm volt nézni.

Érdekességképpen Liza kb. kétszer akkora tapsot kapott a programjai előtt és után is, mint Valieva. S nemcsak azért, mert már évtizede korcsolyázik a felnőttek között, hanem úgy tűnt, tényleg jobban tetszik nekik, amit a jégen csinál, Valieva cirkuszi mutatványait pedig kevésbé értékelik.

Bronzérmes lett Maiia Khromykh, aki a rövid program után az 5. helyről kellett, hogy felkapaszkodjon, miután elesett a tripla Lutz-ból. A kűrben egy hibás 4T-t leszámítva jól futott, mégis úgy érzem, mintha egy hónapja Budapesten őt jobb formában láthattuk volna. 

Mariah Bell lett a 4., aki egy hete még Franciaországban versenyzett, tehát ügyesen megcsinálta a két versenyt ilyen rövid idő alatt. Igaz, hogy neki még tripla-tripla kombinációja sincs, és elég sokat korcsolyázik két lábon, de legalább viszonylag tisztán futott. Loena Hendrickx lett az 5., akit talán nyomott a tét, hogy megismételje az olasz GP-n elért érmes eredményét: a rövid programban rontott és a kűr sem volt olyan átütő. Mindenesetre nekem tetszett a korcsolyázása, mert szépen, dinamikusan korcsolyázik, jól be is korcsolyázza a pályát.

A női dobogón Valieva, Tuktamysheva és Khromykh állt

forrás: @mihail_sharov

Így ért véget tehát a verseny, amin taroltak az oroszok, párosokban és a nőknél csak oroszok, míg a férfiaknál és jégtáncban 1-1 orosz (illetve Morisi személye révén egy Moszkvában edző Tutberidze-tanítvány ex-orosz) állhattak a dobogóra.

*

Vasárnap délelőtt a gála előtt még egyszer utoljára körbesétáltam az olimpiai parkot, és lementem a tengerpartra. Nem maradt időm, hogy az egyébként közel fekvő országhatárhoz elsétáljak és ekkor már eléggé esett is az eső (a határon túl egyébként Abházia de facto független állam van, ami egyébként Grúziához tartozik hivatalosan, legalábbis a nemzetközi közösség legnagyobb része annak ismeri el - egyszer talán oda is eljutok, mert képek alapján gyönyörű hely).

A gála kikapcsolódásnak jó volt. A csúcspont számomra mindenképp Kazuki Tomono szórakoztató előadása volt. 

Hétfőn reggel indultam haza, Moszkván keresztül egy gyors átszállással hamar haza is értem Budapestre. Ez a hét jó kikapcsolódás volt a nagyon hosszú, sok munkával telt hónapokat követően; új élmények értek, sok mindenkivel találkoztam és láthattam egy pár szép programot is, ezért örülök, hogy ott lehettem a versenyen - akkor is, ha mindenképpen hiányát éreztem annak, hogy Yuzurut nem láthattuk.

A verseny végeredménye itt elérhető: http://www.isuresults.com/results/season2122/gprus2021/

Rostelecom Cup 2021 előzetes

Úgy hozta a sors, hogy az utolsó GP versenyre elutazom és így az arénában követhetem majd az eseményeket. Szerettem volna Yuzuru Hanyunak élőben szurkolni, mert ki tudja, meddig fog még versenyezni, láthatjuk-e még párszor Európában, vagy sem (az olimpia utáni világbajnokság mindig bizonytalan...). Tudtam, hogy rizikós lesz bevállalni az utat, és főleg akkor támadtak bennem kételyek, amikor a repülőjegyet úgy foglaltam le, hogy nem volt lemondható. Pont a repülőjegy vásárlás után néhány nappal érkeztek a hírek Yuzu bokasérüléséről, de akkor már a vízumigénylés is folyamatban volt. Így hát nagyon sajnálom, hogy ő nem lesz ott a versenyen, de a legfontosabb, hogy jobban legyen a bokája. Remélem így is látok néhány szép programot, és talán kicsit több időm lesz várost nézni, Szocsiban úgysem jártam még. Az olimpiai park és maga a jégpálya, ahol a 2014-es olimpiát rendezték, biztosan szép lesz.

A versenyen jó eséllyel lesz orosz győztes mind a négy szakágban. A férfiaknál ha Kolyada nyer és 2. lesz Semenenko, akkor ők ketten bejuthatnak még a GP Döntőbe (Kagiyama, Uno, Zhou és Chen már döntősök). Dobogóra kerülhet még akár még egy orosz, Mark Kondratiuk is, vagy egy jól futó Matteo Rizzo, esetleg egy jó formában levő Kazuki Tomono is (aki 2018-ban szerzett már ezen a versenyen egy bronzérmet). Semenenko ha nem fut annyira jól, 3. lesz és kevesebb lesz az összpontszáma, mint Jason Browné, akkor akár még az amerikai is GP Döntős lehet.

A nők versenyében Kamila Valieva a favorit, Elizaveta Tuktamysheva, egy jól futó Maiia Khromykh vagy akár Loena Hendrickx is dobogóra állhat. A Világkupa Döntő fennmaradó négy helyére Valieva, Tuktamysheva, Khromykh és Kostornaia kerülhet be; ha jól számolom, Loena Hendrickx-nek csak akkor van esélye ott lenni a döntőben, ha 2. helyen végez ezen a versenyen és összpontszámban magasabb pontokat kap Kostornaiánál. Amire maximum csak akkor lehet esélye, ha Tuktamysheva és Khromykh is  alulteljesítenek. 

A párosok versenyében Mishina/Galliamov győzelme várható és dobogóra állhat még a Pavliuchenko/Khodykin kettős, akik ha az 1-2. helyen végeznek, akkor szintén bekerülnek a Döntőbe. Dobogóra állhat még Kadyrova/Balchenko, tehát akár egy teljes orosz dobogó is elképzelhető, de egy jó formában lévő Moore-Towers/Marinaro is odaérhet (bár az idei formájukat tekintve erre kevésbé lehet talán számítani). A GP Döntőbe hatodikként a japán Miura/Kihara juthat be, akiknek jelenleg 24 pontjuk van, ugyanannyi mint az Artemeva/Nazarychev kettősnek, csak magasabb összpontszámuk van.

A Hocke/Kunkel páros visszalépésével Ioulia Chechinina és Magyar Márk erre a versenyre is meghívást kapott, úgyhogy nem fogom itthon felejteni a magyar zászlómat, és mindenképp drukkolok majd nekik.

Végül jégtáncban Sinitsina/Katsalapov győzelme várható, a dobogóra érhet még Guignard/Fabbri és Hawayek/Baker is. A fennmaradó három helyre Sinitsináék, ezüstérem esetén Guignard/Fabbri és a jelenleg 26 ponttal álló Chock/Bates kerülhet még a döntőbe.

Gran Premio d'Italia 2021

Véget ért a harmadik Világkupa verseny is, így hát máris elérkeztünk a GP szezon feléhez. Szerintem ahhoz képest, hogy Olaszország Kína helyett beugróként szervezte meg a versenyt, jól sikerült a hétvége. Ami leginkább nem tetszett, az a kamerázás, ami sokszor indokolatlanul ráközelített a versenyzőkre, vagy túl távol volt fontos pillanatokban, pl. emelések vagy ugrások közben. Ugyanakkor mulatságosnak tartottam az arénában programok között, bemelegítés közben lejátszott zenéket, ami zömében eurodisco/italodisco vonalon mozgott, főleg az 1990-es évekbl, ami nem igazán szokványos egy GP versenyen. 

Nem meglepően sok üres hely volt az arénában, ami nemcsak annak köszönhető, hogy manapság az emberek kevesebbet utaznak, és a Palavela egy nagy aréna, hanem mert Európában általában véve eléggé elhalóban van a sportág, hiába vettek részt a versenyen olyan nevű világbajnok versenyzők, mint Papadakis/Cizeron, Sui/Han vagy Shcherbakova. Amikor 2019-ben ebben az arénában rendezték a GP Döntőt (amin én is ott voltam), Yuzuru Hanyu miatt a világ minden tájáról érkeztek szurkolók, így egy gombostűt se lehetett leejteni az arénában.

Először a jégtáncról: a dobogó fokaira a papírformának megfelelően Papadakis/Cizeron, Hubbell/Donohue és Stepanova/Bukin állhattak fel. Nekem Papadakisék ritmustánca nagyon tetszett itt, még feszesebb, még inkább egyben van, mint amit láttunk tőlük a Finlandián. A szabad táncra új, rendkívül  elegáns kosztümöt készítettek, ami eltérő az előző, absztraktabb ruhákhoz képest. Szépen futottak itt is, mindenre magas szinteket, nagyon magas kivitelezési pontokat kaptak. Az ezüstérmesek Hubbellék lettek. A Janet Jackson RD nem volt tőlük annyire átütő, mint a Skate Americán, ezúttal úgy éreztem, egyszerre kicsit túl sok, amit ebben a programban csinálni akarnak. A szabad táncban a curve emelés közben volt egy kis megingás, de nem veszélyeztette ez őket abban, hogy megszerezzék az ezüstérmet. Stepanováék sérülés után tértek vissza két jól megfutott programmal, de se az RD, se a Rómeó és Júlia feldolgozosára futott programok nem annyira nyerték el a tetszésemet egyelőre. Az egyre erősebb kínai Wang/Liu lett a 4. és az amerikai Green/Parsons az 5., akiknek szerintem kifejezetten jó ritmus táncuk és különleges szabad táncuk is van (ezúttal egy esés miatt lettek csak 5-ek).

Papadakis/Cizeron új ruhában a szabadtáncban

forrás: tumblr

A párosok versenyében Wenjing Sui/Cong Han a Skate Canada után itt is nagy fölénnyel nyertek. Ahhoz képest, hogy néhány napjuk volt a nyugati partról Európába utazni és versenyezni, nagyon jól teljesítettek: a rövid program remek volt, a kűrben ezúttal sikerült a 3S és csak a végén volt egy láthatóbb hiba, a legutolsó emelésük nem volt az igazi. Ennek ellenére úgy éreztem, egy picit lepontozták őket. A második GP versenyen, ha nincs túl nagy hiba, mint itt sem volt, nem csökkenni, hanem inkább emelkedni szoktak a pontok, és láthatóan ők sem voltak valami elégedettek a kiss and cry-ban.

Ezüstérmes a másik kínai kettős, Peng/Jin lett, két jó programmal, különösen a rövid program sikerült remekül. A rövid programjuk (Alicia Keys Holdfény szonáta feldolgozása) kevésbé tetszik, de a kűr a Bankett c. film zenéjére nagyon tetszik, egy igazi olimpiai pillanatot tudnak majd vele varázsolni, ha sikerül majd Pekingben jól előadniuk. A bronzérmet az orosz Artemeva/Nazarychev nyerte meg, akik sokkal jobb kűrt futottak az éremesélyes hazaiakhoz, Della Monica/Guariséhez képest (akiknek egyébként már biztosan ez lesz az utolsó szezonjuk).

Wenjing Sui és Cong Han két győzelmükkel már megváltották a jegyüket a döntőbe

forrás: tumblr

Őszintén szólva, a női versenyt jobban vártam a férfiaknál, mégis nagyobb csalódást keltett és ez elsősorban a pontozásnak köszönhető, ami miatt egyre inkább kezdem "feladni" a női korcsolyázásba vetett korábbi hitemet, kedvemet, szeretetemet. Több, mint 20 éve követem a női műkorcsolyát, ez a szakág szerettette meg velem az egész sportágat, de az utóbbi időben több bosszúságot okoz, mint előtte évtizedekig. Ez majd megér talán egy külön bejegyzést is valamikor.

Szóval a nők versenyét Anna Shcherbakova nyerte, méghozzá úgy, hogy a rövid program után csak a 3. helyen állt. A rövid programban a tervezett 3Lz-3Lo-t nem tudta megcsinálni és a Lutz után rövid hezitálás után egy dupla Toe-loopot tett rá, hogy meglegyen a kombinációja. Ez remek reagálási képességre és koncentrációra vall, viszont a némi gondolkodási idő miatt nem volt meg a jó lendület, és emiatt nem szabadott volna pozitív GOE értékeket kapnia rá. A rövid programot Loena Hendrickx nyerte egy szuperül megfutott programmal, amelyben mindenre 4-es szintet kapott - és mindezt a születésnapján, úgyhogy az öröme érthetően határtalan volt. A 2. lett nem sokkal lemaradva Maiia Khromykh szintén egy egész jól megfutott programmal. 

A kűrben aztán változott a sorrend: Anna  megugrotta a 4F-et és a többi ugrását is, így megnyerte a kűrt és a versenyt is. Anna versenyszelleme nagyon erős és ő tényleg képes kritikus helyzetből is felállni és megmutatni amit tud. Ebben a helyzetben pedig nem szabadott ismét veszítenie Maiiával szemben. 

Viszont nem tudok elmenni amellett, hogy rendkívül túlpontozott volt ezen a versenyen is: a 4F nem teljesen tiszta, a Lutzai élhibásak, de a technikai panel nem akarja ezeket a hiányosságokat észrevenni nála. Anna kifinomultsága, muzikalitása kétségtelen, de amíg az alapkorcsolyázó tudása nem kiemelkedő és emellett elég egysíkúan ad elő, addig számomra teljesen elfogadhatatlan, hogy magasabb komponenseket kapjon - különösen korcsolyázótudásban! - mint például egy Satoko Miyahara, aki hihetetlenül magas minőségben korcsolyázott ezen a versenyen is. 

Anna azonban a regnáló világbajnok, és úgy veszem észre, hogy Medvegyevához hasonlóan ő is Eteri Tutberidze kedvence: kitartás, határozottság és harcosság jellemzi, aki képes magából a legjobbat kihozni akkor, amikor kell. Az eredményei, a mögötte álló támogatás miatt pedig olyanokra is megkapja a pontokat, amire nem kellene.

Anna Shcherbakova új kűrruhában

forrás: tumblr

A kűrben Maiia Khromykh tangója nem sikerült annyira átütően, mint Budapesten. A 4T-t ezúttal is megcsinálta, de elég sokat készülődött rá és nincs olyan jó technikája, mint mondjuk Trusovának, aki rendesen leszúrja az ugrást, nem talpból ugorja el. Hibázott viszont a 3Lo-ból és a lépéssora is csak 2-es szintű lett. A magasabb technika miatt még így is maga előtt tudta tartani Hendrickx-et aki a kűrt is nagyon jól futotta meg. Igaz, Loena csak 6 triplás kűrt mutatott be (nincs 3Lo-ja) de ezt kompenzálta a magas kivitelezési pontokkal és 70 pontos komponensekkel. 

Loena Hendrickx nyerte a rövid programot, és először nyert Világkupa érmet karrierje során

forrás: tumblr

Nagyon jól futott Mai Mihara is, aki a múlt heti Skate Canada után ezúttal is gyakorlatilag hibátlan futásokat mutatott be és ismét 4. lett (Mainál szerintem senki se ért el többször 4. helyet az utóbbi években, mint ő, ez volt a nyolcadik 4. helyezése versenyeken...). Maiból az sugárzik, hogy örömmel korcsolyázik, van benne egy valamiféle nyugalom, kiegyensúlyozottság, puhaság, ami tetszik benne, még akkor is ha alapvetően nem tudok benne egy dolgot sem mondani, ami kiemelkedővé tenné. 

Yelim Kim lett a 6., aki jobban futott, mint a Skate Americán. Először láttuk a GP szezonban Eunsoo Limet, akinek sajnos az ugrásai nem olyan stabilak, mint korábban, de szerintem még mindig a legjobban előadó koreai versenyző. A rövid programja igazi tangó, jó előadással, ahhoz képest például Khromykh kűrje lagymatag és junioros előadású volt ezen a versenyen. Sofia Samodurova lett a 7., több hibával. Az ő ugrásai is egyre kisebbek, nem tudja kiforogni őket, s ha így folytatódik a formája, arra lehet számítani, hogy az orosz bajnokságban bőven a Top 10-en kívül végez majd.

A férfiak versenye nagyobb izgalmakat hozott és egy érdekesebb versenyt láthattunk. Boyang Jin hosszú idő után először futott meg egy nagyon jól sikerült rövid programot a Crouching Tiger, Hidden Dragon filmzenéjére, benne a védjegyének számító 4Lz-al valamint 4T-vel kombinációban. Ami egy kicsit zavart, az a kosztümje volt, ami elvonta a figyelmet a korcsolyázásáról. Sajnos aztán korán örültem a visszatérésének, miután a kűrben hibát hibára halmozott és egészen a 7. helyig csúszott vissza. 

Ami a rövid programok során ennél is nagyobb meglepetés volt, hogy Yuma Kagiyama alaposan elrontotta a rövid programját, sem a 4S nem sikerült, sem a kombináció, ezért csak a 7. helyen állt. Yuma kissé gicces és sablonos Michel Bublé programja leginkább egy érettebb versenyzőnek való, szerintem ezt a programot Yuma nem tudja kikorcsolyázni. Összehasonlítva a tavalyi Vocussion programjával, ez az idei SP nemhogy érettebbé, hanem sokkal inkább juniorossá teszi a korcsolyázását. A Gladiátor kűrje jobban illik hozzá, de a program, főleg az eleje elég üres tartalmában. A rövid program után aztán a kűrt meg tudta csinálni, ebben három quad és két tripla Axel volt és erre majdnem 200 pontot kapott (összehasonlítva Vincent Zhou öt quados programjával, erre szinte ugyanannyit kapott).

Yuma nyilvánvalóan tehetséges, remek térdmunkája, sebessége, lendülete van (ez már a 2019-es JGPF-en is feltűnt nekem mikor láttam élőben), de nála is zavarnak az olyanok, hogy például a nyilvánvalóan élhibás Lutz-át nem veszik észre a technikai panelben, és nemhogy levonnának érte, hanem magas pontokkal is jutalmazzák, vagy hogy több, kevésbé jó érkezésére is simán megkapja a +4 GOE-kat. A komponensei nagyjából korrektek, bár az olyanra, hogy előadás, még kevesebb pontot érdemel, mint másra. 

Yuma Kagiyama 3F-3Lo kombinációja a kűrben

forrás: tumblr

Az ezüstérmes Mikhail Kolyada lett, akinek egyrészt nem sikerült a két quados rövid programját tisztán megfutnia, másrészt nem sok kellett ahhoz, hogy megnyerje a versenyt, de ehhez a kűrben is több kisebb hibát vétett. Kolyada rövid programját egy kicsit túlságosan is mechanikusnak tartom, a zenei frázisok felett átkorcsolyázott, talán túlságosan is koncentrált arra, hogy ezúttal meglegyen a két quad. A kűrjéről továbbra is azt tartom, hogy volt már ennél jobb programja. Kolyada tehetsége alapján az egyik legjobb lehetne, de mindig hiányzik valami ahhoz, hogy a legjobbját nyújtsa. Az is igaz, hogy a top formát nem itt, hanem először majd a nemzeti bajnokságon és aztán az olimpián kell nyújtania.

Bronzérmes lett Daniel Grassl, így az olaszok egyetlen érmét ő szerezte ezen a versenyen. Neki szinte minden összejött ezen a versenyen, nem úgy, mint a Skate Americán két hete, ahol sok hibával futott. A rövid programban igaz, hogy egy kissé túlpontozták (egy quados kűrre 95 pont úgy, hogy nem a legjobb minőségben csinálja meg az elemeit...), de a kűrben is meg tudta mutatni a legjobbját. Igaz, ott a panel már szigorúbban vette az ugrásait, és háromra is negyed hiányt állapított meg. Többek között a 4Lo-eu-3S-re is, amit egyébként más korcsolyázó versenyen még nem tudott bemutatni. Danielnek nincsen kimagasló korcsolyázótudása vagy előadókészsége, de az Armageddon kűrben talán eddigi legjobbját láthattuk tőle.

A 4. lett Deniss Vasiljevs, aki nem az erős technikájáról híres, és ezúttal sem sikerült az egyetlen négyfordulatos Salchow-ja a kűrben, de egy szépen korcsolyázó, és előadó versenyző, aki egy-két rontás leszámítva jól versenyzett itt. Nem sokkal előzte meg Junhwan Cha-t, aki egy nagyon jó rövid programot futott, amivel lehetett volna 2. is. Ez szerintem a férfi mezőnyben a legjobb rövid program eddig, amit láttam; Shae-Lynn Bourne koreografálta, ami egy bizonyíték arra, hogy tud nagyon jó programokat koreografálni, ha olyan a korcsolyázó és megvan az inspiráció (korábban azt mondtam, a mennyiség a minőség rovására ment nála). A program a Fate of the Clockmaker és a Cloak and Daggerby zenéjére készült, nem elcsépelt választások; ez egy koreográfiában gazdag program, amit Jun lendületesen, szépen ad elő. Ezúttal a 4S és 3Lz-3lo is hiánytalanul megvolt. A kűrje sajnos nem sikerült olyan jól, nála és Boyangnál is érzékelhető volt, hogy a kűr más "kávéház" mint egy rövid program. Jun eddig nem tudott visszamenni Torontoba edzeni és leginkább egyedül edz Koreában, online videókon kommunikálnak Orserrel, úgy azért nehéz edzeni. 6. Kazuki Tomono lett, aki egy jól előadó korcsolyázó, csak sajnálom, hogy ritkán jönnek össze neki tisztább programok. Ezúttal a kűrben hiába ugrott meg három négyfordulatost, ha az Axelek nem mentek és még egy forgását is elrontotta. A másik két orosz, Gumennik csak 8., Aliev pedig csak 9. lett, míg a kínai Yudong Chen (akinek nagyon tetszett a rövid programja) 10.

Így ért véget tehát a harmadik Világkupa-verseny, és máris a a sorozat második feléhez érkeztünk.

A győztesek

forrás: gettyimages

A Gran Premio d'Italia részletes eredményei itt találhatók meg.

Gran Premio d'Italia 2021 előzetes

Holnap kezdődik a harmadik Világkupa-verseny, a Gran Premio d'Italia, amit az olaszországi Torinoban rendeznek meg. Ez a verseny ugrott be majdnem az utolsó pillanatban a visszalépő kínai GP verseny helyett. Figyelemmel arra, hogy az olaszok 2019. decemberében rendeztek már egy GP Döntőt ebben az arénában, a szűk határidők ellenére szerintem jól meg fogják szervezni a versenyt.

Még mielőtt az olasz versenyről írnék, mindenképp meg kell említeni a mai hírt, hogy Yuzuru Hanyu bokasérülés miatt kihagyja a jövő heti NHK Trophy-t, és ki tudja, mikor látjuk legközelebb versenyezni. Ez a hír napokkal az után jött ki, hogy bejelentette, hogy szeretné az NHK Trophy-n megugrani a négyfordulatos Axelt. Nagyon sajnálom őt, ez már a harmadik novemberi sérülése, amit az elmúlt években szenvedett el a jobb bokája (2017. november elején - szintén olimpiai szezonban - az NHK Trophy edzésén sérült meg a négyfordulatos Lutz-ból, míg 2018. novemberében az orosz GP versenyen sérült meg négyfordulatos Loopból, amit volt "szerencsém" a helyszínen élőben végignézni). Jobbulást kívánok neki és akármikor is tér vissza, visszavárjuk őt.

Yuzu sérülése nagyobb terhet tehet a többi japán versenyzőre, például az olasz GP-n induló, VB-ezüstérmes Yuma Kagiyamára is, valamint a GP Döntőbe jutásra így valakinek nagyobb esélye nyílik majd. A versenyen indul még a 2018-as VB-bronzérmes Mikhail Kolyada, a 2020-as Európa-bajnok Dmitri Aliev, vagy a kétszeres VB-bronzérmes Boyang Jin is, meglátjuk, hogy kik kerülnek majd fel a dobogóra akár közülük.

A nőknél az orosz indulók ugyanazok lesznek, mint a Budapest Trophy-n: Shcherbakova, Khromykh és Samodurova. Kíváncsi leszek, hogy Shcherbakova közelebb kerül-e ahhoz, hogy visszahozza a négyfordulatos ugrását, és hogy Khromykh kiegyensúlyozottan fog-e versenyezni, ő is megugorja-e majd a quadokat, látunk-e esetleg négyfordulatos Salchow-ot, vagy marad a Toe-loopnál. Indul a múlt héten 4. helyezett Mai Mihara is, aki akár két jó programmal dobogós is lehet, de felérhet az érmes helyekre Loena Hendrickx is. A koreaiak közül a Skate Americán 8. helyezett Yelim Kim, illetve a szezonban első versenyén induló Eunsoo Lim is indul.

A párosok versenyében a Skate Canada után ismét indul Wenjing Sui/Cong Han, a néhány nap felkészülés (utazás és átállás) miatt szerintem nem elvárható, hogy kirobbanó programokat fussanak, de még így is a verseny fő esélyesei ők lesznek. Rajtuk kívül dobogóra kerülhet egy jó formában levő Della Monica/Guarise vagy Peng/Jin.

A jégtánc versenyben két év után először láthatjuk GP versenyen Papadakis/Cizeront, akik a verseny esélyesei. Indul még Hubbell/Donohue, akiknek így ez a második GP versenyük lesz a Skate America után, valamint Stepanova/Bukin esélyesek még a dobogóra. Utóbbiakra azért is kíváncsi leszek, mert sérülésből térnek vissza és hosszabb ideje nem láttuk őket versenyezni.