A következő címkéjű bejegyzések mutatása: papadakis/cizeron. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: papadakis/cizeron. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. február 14., hétfő

XXIV. Téli Olimpiai Játékok - Jégtánc

Nagyon kevés időm van írni a jégtánc versenyről, aminek ma reggel lett vége, és máris nyakunkon a női verseny, amit ráadásul a világsajtót bejárt doppingbotrány előzött meg. Ezért egy rövid kis összefoglalót írnék csak a jégtáncról, ami egyébként az általam legkevésbé követett - és a bonyolult szabályrendszere miatt legkevésbé értett - része a sportágnak, de azért a szubjektív benyomásaimról írnék egy kicsit.

A várakozásoknak megfelelően Papadakis/Cizeron nyerte meg az aranyérmet, Sinitsina/Katsalapov nem tudott beleszólni az aranyéremért folytatott küzdelembe, a bronzérmet pedig természetesen egy amerikai pár, Hubbell/Donohue nyerte meg. Szombaton legalább emberi időben rendezték meg a ritmus táncokat, amiket tudtam követni, ez aztán nem igazán volt elmondható a szabad táncokról, amiket ma éjjel, kora reggel tartottak meg, így csak a verseny végét tudtam megnézni.

A ritmus táncok jobban tetszettek összességében: Papadakisék feszes, jól kikorcsolyázott John Legend RD-je világcsúcs pontszámot ért, őket követte Sinitsina/Katsalapov egy szintén jól megfutott RD-vel, majd Hubbell/Donohue Janet Jackson programja, ami nekem nagyon tetszett, ez hozzájuk illő, remek program. Chock/Bates állt a 4. helyen a Billie Eilish ritmus táncukkal, akik veszítettek szinteket, és komponensekben is alulmaradtak a Top 3-hoz képest. Náluk jobban tetszett Stepanova/Bukin Backstreet boys RD-je, amit viszont Chockék mögé soroltak a bírók. Guignard/Fabbri Michael Jackson RD-je tetszett még igazán, akik nemcsak technikásak, hanem jól is adták elő ezt a kreatív programot, és úgy éreztem, hogy kicsit alulpontozták őket.

A szabad tánc némileg unalmasabb volt: a Top 4-ben változás nem történt, itt a dobogósok mind líraibb programokkal készültek, s bár technikailag alig van különbség a top párok között, Papadakisék kivitelezésben, komponensekben a mezőny fölött állnak, amit jól lehetett látni az FD-ben is. Chockékat korcsolyázótudásban, összekötő elemekben gyengébbnek tartom, mint a Top 3-at, bár az űrbéli szerelmesek találkozás programjuk legalább mindenképp emlékezetesebb a top párokénál. Hubbellékhez a lírai stílus kevésbé áll közel, mégis technikailag nagyon jól kikorcsolyázott programot láthattunk tőlük, bár kaptak egy pont levonást túl hosszan kitartott emelés miatt. Guignard/Fabbri feljöttek az 5. helyre az Atonement FD-vel, míg Stepanováék a koreográfiai csúszós mozdulatukat rontották el, mert Stepanova kicsit kicsúszott belőle, amivel összességében egy hellyel hátrébb kerültek (6. helyen végeztek). Gilles/Poirier is egy elég rondán kivitelezett curve liftben hibáztak és összességében a Long and Winding Road FD-jük elmaradt attól a különlegesebb stílustól, amit tőlük megszokhattunk az elmúlt években. Ők végül a 7. helyen végeztek. Az egyik kedvencem Smart/Diaz Zorro FD-je volt a mai nap, akik a 8. helyen végeztek.


Papadakiséknak sikerült az, ami négy éve nem: a hőn áhított aranyéremmel lett teljes az éremkollekciójuk
forrás: tumblr

Az aranyérmet tehát a franciák vitték el, akik igen régóta vártak a legfényesebb olimpiai éremre. 4 éve kétszeres világ-, és háromszoros Európa bajnokként kis híján nem sikerült nekik az aranyérem a ritmus táncban elszenvedett ruha malőr miatt - akkor összességében a kanadaiak jobbak voltak, így a franciáknak négy évet kellett várniuk arra, hogy ismét megküzdjenek az aranyéremért. Egy versenyt, a 2020-as Európa-bajnokságot leszámítva mindent megnyertek ebben az olimpiai ciklusban, és most versenyeztek először a két évvel ezelőtti legyőzőjükkel, a Sinitsina/Katsalapov kettőssel szemben. Nem hagytak semmi kétséget afelől, hogy az aranyérem az övék legyen, és ezúttal megérdemelten az ő nyakukba került a legfényesebb érem, úgy is, hogy talán az idei szabad táncuk nem a legemlékezetesebb programjaik közül való. 

A ritmus tánc az M4 Sport oldalán itt található meg, a szabad tánc itt.

A teljes végeredmény elérhető itt.


Balról jobbra Sinitsina/Katsalapov, Papadakis/Cizeron és Hubbell/Donohue az éremátadó ünnepségen
forrás: gettyimages


2021. november 22., hétfő

Internationaux de France 2021

Az utolsó előtti GP versenyt rendezték meg a hétvégén Franciaországban, Grenoble-ban, ahol jó pár versenyzőnek sikerült a GP Döntőbe kvalifikálnia ezen a versenyen.

Kezdjük rögtön a férfiakkal. Az aranyérmet nem meglepetésre Yuma Kagiyama nyerte meg, miután a rövid programban és a kűrben is a legmagasabb pontszámot érte el. A rövid programban annak ellenére kapott először 100 feletti pontot, hogy a tripla Axelje nem sikerült tökéletesen, kiugróan magas (45 pontos) komponenst kapott viszont, ami erre a futásra meglehetősen túlzás. Semmi gond lenne, ha korcsolyázótudásra kapna 9-eseket, de előadásban, interpretációban 7, 8 pontot érdemelne. A kűrje első fele jól sikerült, a mások felében kezdett elfogyni a szufla és ellépett a 3F-3Lo kombinációból, a második 4T sem volt tökéletes, illetve leszimplázott egy 3A-t, amivel sok pontot veszített. A lépéssorra pedig csak 2-es szintet kapott. Az erre a futásra kapott 90 komponens szám szintén rendkívül magas. Yuma ezzel a győzelmével az egyetlen, aki két GP arannyal kvalifikált a Döntőbe.

Ezüstérmet szerzett Shun Sato, aki első GP érmét szerezte ezen a versenyen. Shun sokat fejlődött az utóbbi időben, testtartásban, élhasználatban, a részletek odafigyelésében. Előadásban, interpretációban neki is fejlődnie kell még, de 17 évesen még nagyon fiatal, bőven lesz ideje a  kibontakozásra. Ő a rövid programban letriplázta a tervezett 4Lz-ot, a kűrje viszont jól sikerült, két piszkosabb 4T-je volt csak, egyébként 4Lz-ot, 4F-et és két tripla Axelt is megugrott. Szerencsére semmire sem kapott 2-es szintet, ami nem volt rá korábban jellemző, ez is javulás.

A bronzérmes Jason Brown lett, aki nem volt talán annyira meggyőző, mint az előző versenyein. A rövid programjában nem volt annyira dinamikus és feszes, mint szokott lenni, a kűr se állt annyira össze, mint amennyire tetszett a program a szezon elején. A 4S sikerült, bár szerintem hiányos volt (a technikai panel nem vette annak, és nagyot nevettem mikor láttam, hogy -4 és +2 GOE-t is kapott rá két bírótól!), és a két 3A-ra is nagyon odakoncentrált, viszont két könnyebb triplából is hibázott. A program vége nekem picit túl dramatizált volt a jégre való leborulással együtt, és valahogy nem illett a képbe, hogy egy ilyen szomorú program után a közönség sikoltva üvöltött, Jason pedig mosolygott hozzá. Shunnak és Jasonnak matematikai esélye még van a GP Döntőbe jutásra, ami a jövő héten Kolyada, és Semenenko eredményeitől függ majd.

A 4. lett Deniss Vasiljevs, aki egy nagyon szép rövid program után többet hibázott a kűrben, ami nem fér bele akkor, ha nincs több féle négyfordulatos ugrása. Az 5. lett Dmitri Aliev, a 6. Keegan Messing, a 7. pedig Andrei Mozalev, aki sajnálhatja a rontott rövid programot, mert a kűrt nagyon jól megfutotta és 2. lett a versenynek abban a részében.


Yuma Kagiyama két aranyéremmel döntős
forrás: tumblr

A párosok versenyét Alexandra Boikova és Dmitrii Kozlovskii nyerte meg, egy elég jól megfutott rövid programmal és egy kűrrel, ami jobban sikerült annál, amit a Skate Americán bemutattak. Ezúttal is voltak benne kisebb hibák (a hármas kombinációban a második ugrás nem sikerült, a kidobós 3Lo se volt tökéletes). De eléggé tetszettek, ők valahogy érdekesebb páros számomra, mint Mishináék, akik technikailag egy kicsit kiegyensúlyozottabbak jelenleg, de nem annyira érdekesek...Boikováék ezzel a győzelemmel már biztos, hogy ott lesznek az osakai döntőben. Az ezüstérmet Artemeva/Nazarychev nyerte meg, így az olasz GP után ismét dobogóra állhattak. A bronzérmet végül Knierim/Frazier nyerte meg, miután a kűrben tisztábban futottak a James/Radford kettősnél: a kanadaiak rengeteg pontot veszítettek azzal, hogy a forgásukat elvette a panel és az utána következő emelésük egyáltalán nem sikerült. Ezzel megint 4. helyen végeztek, aminek Radford láthatóan nem örült a kiss and cry-ban...
Márk és Ioulia egy helyet javítva a rövid programhoz képest a 6. helyen végeztek, megelőzve két francia párost - ezúton is gratulálok nekik!


Boikova/Kozlovskii nyerte a versenyt, így megválthatták a jegyüket a Döntőbe
forrás: ISU

A jégtánc versenyében természetesen Papadakis/Cizeron nyert az olasz versenyhez képest valamennyire magasabb pontokkal. A ritmustáncuk ezúttal is nagyon jól sikerült, a szabad tánc is egyre jobb, itt most Guillaume a twizzle-ben egy picit megingott, ezért erre az elemre nem szabadott volna +3 GOE-kat kapniuk, mint ahogy néhány bírótól azt kaptak. Az ezüstérmes Gilles/Poirier lett, így a franciákhoz hasonlóan ők is GP Döntősök; a bronzérmet a vártnak megfelelően Stepanova/Bukin nyerte meg. A szabad táncuk idén nem igazán tetszik, mert nem túl emlékezetes. Gilles-ékről is az a véleményem, hogy ez a programjuk nagyon hasonló azokhoz képest, amit az előző években csináltak, olyan mintha mindegyik programjukkal a nagyon sikeres Vincent FD-et próbálnák utánozni.

Muszáj megemlítenem Diana Davis-t és Gleb Smolkint, annak ellenére, hogy ők nem a francia GP-n versenyeztek a hétvégén, hanem Varsóban a Challenger versenyen: olyan iszonyatosan magas pontokat kaptak, amivel majdnem Bukinékat is előzték volna ezen a versenyen (199 vs 200 pont). A végén még az is lehet, hogy Eteri Tutberidze kislánya és Smolkin Katsalapovék mögött a második számú orosz jégtánc páros lesznek nemsokára...


Papadakis/Cizeron magasan nyerték a francia versenyt
forrás: ISU

A nők versenye hozta talán a legnagyobb izgalmakat. Anna Shcherbakova egy új rövid programmal készült erre a versenyre, Inon Zur Dangerous Affairs és Total View c. kompozícióira korcsolyázik. Nekem annyival nem tűnt jobbnak ez a program az előző SP-hez képest, a legnagyobb problémám vele az, hogy nagyon gyors, ritmusos a koreográfia, ami olyasvalakinek állna jól, akinek kiemelkedő korcsolyázótudása van. Annáról ez pont nem mondható el, és egy ilyen programban még inkább kijön az, hogy húzza-vonja a lábát a jégen, amit gyors, dinamikus kézmozdulatokkal próbál ellensúlyozni. A rövid programban jobban tetszett Alena Kostornaia, akinek a New York, New York programja az előző versenyhez képest sokkal jobban összeállt. A program második felét jól adja elő, tündököl benne, amit a közönség is nagy tapssal fogadott. Igaz, hogy a lépéssora csak 3-as szintű volt, de GOE-kban és komponensekben Anna elé tettem volna (sőt, megkérdőjelezem, hogy a teljes versenyen jobb volt, mivel Anna élhibás és hiányos ugrásai felett a panel szemet hunyt). Mindketten Toe-loopos kombinációt csináltak, tehát Anna sem rizikózott a Looppal, mint második ugrással. 

A kűrben Shcherbakova megtartotta előnyét, de nem tudott nagy előnnyel győzni: a tervezett quad Lutz-ból már az ugrás indításánál megcsúszott és így 0 pontot érő elem lett belőle (olyan technikája van, hogy nem szúr le a jobb lábával, és ezért csúszott meg). A többi ugrást viszont megcsinálta, ismét megmutatva, hogy remek versenyzőalkat. Nekem a forgásai továbbra sem tetszenek, különösen az utolsó kombinációs forgásba belelassul, nem tudja központosítani sem. Kostornaia életében először esett el a 3A-ból versenyen, eddig hihetetlen mód a legrosszabb esetben is csak ellépett a 3A próbálkozásokból. A többi ugrása viszont jó minőségű és tiszta volt, és a szép korcsolyázása, jó korcsolyázótudással továbbra is megvan, bár ez a program hagy némi kivetnivalót maga után.

Shcherbakova ezzel a győzelmével - két aranyéremmel - kvalifikált a Döntőbe.


Kostornaia érdekes sminket (csillámport?) használt a kűrben

Nekem a kűrben a nap pillanata Wakaba Higuchi Oroszlánkirály előadása volt. Wakaba sajnos nem tudott olyan fantasztikus rövid programot futni, mint egy hete Ausztriában - leszimplázta a 3A-t, így értékes pontokat veszített. A kűrben aztán nemcsak a 3A sikerült, hanem minden más ugrás is (némi hibával, pl. élhibás Flip), és különösen a program második felében remek volt előadásban, interpretációban is. Akkor is, ha a program első felében nincs annyi összekötő elem, mint mondjuk Shcherbakova programjaiban, minőségben (élhasználat, gyorsulás-lassulás, felsőtesti mozdulatok stb.) a legjobb volt ebben a mezőnyben. Kár, hogy egy ilyen remek programot nem láthatunk majd a GP Döntőben, de remélem az olimpián láthatjuk majd.


Wakaba Higuchi magával ragadó kűrje volt a csúcspont számomra :)
forrás: tumblr

A 4. lett Kseniia Sinitsyna, két jól megfutott programmal, de néhány negyed fordulatnak ítélt hiány miatt és alacsonyabb komponensek miatt lecsúszott a dobogóról. Karen Chen javított a Skate Canada után és 5. lett, de ezúttal sem tudott tisztább programokat futni, és a rövid programban is csak 3Lz-2T-t ugrott. Mariah Bell lett a 6., aki jobb formában van, mint ahogy láttuk a szezon legelején augusztusban, ráadásul szerencsére a Lady Gaga programot is lecserélte, a River Flows in You és a Hallelujah stílus jobban áll neki. Akit még megemlítek, az Haein Lee: sajnáltam, hogy az ugrásai nincsenek olyan jó állapotban, mint voltak pár éve, amikor még junior volt. A 3A próbálkozása sem sikerült.

Ennyit röviden a versenyről, nemsokára kezdődik az utolsó GP verseny, a Rostelecom Kupa, amiről külön írok majd.

Az IdF teljes végeredménye itt elérhető.

2021. november 18., csütörtök

Internationaux de France 2021 előzetes

A Világkupa sorozat utolsó előtti állomásához érkeztünk, amit a franciaországi Grenoble-ban rendeznek meg a hétvégén.

Sok-sok év után először lesz magyar induló Világkupa versenyen, miután a párosok versenyében Magyar Márk és Iulia Chtchetinina kapott meghívást erre a versenyre. Sok sikert kívánok nekik! A versenyen a legnagyobb esélyesek a 2019-es világbajnokok, az idei Skate America bronzérmesek, Boikova/Kozlovskii lesznek, felérhet még a dobogóra az olasz GP bronzérmese, Artemeva/Nazarychev, a kanadaiak közül James/Radford vagy a Knierim/Frazier kettős.

Jégtáncban Papadakis/Cizeron természetesen toronymagas esélyesei a versenynek. Velük kapcsolatosan a pontjaikra leszek kíváncsi, hiszen hazai pályán versenyeznek; főleg annak fényében leszek kíváncsi, hogy a jövő héten szintén hazai pályán versenyző Sinitsina/Katsalapov hozzájuk képest milyen pontokat kap majd. Indul még és megválthatja a jegyét a GP Döntőbe Gilles/Poirier és Stepanova/Bukin is, valamint Morozov/Bagin, illetve az amerikaiak közül Carreria/Ponomarenko is az indulók között lesz.

A férfiak versenyében indul az olasz GP győztese, Yuma Kagiyama, aki a könnyebb mezőny miatt itt is aranyesélyes - hozzáteszem, szerencsés, hogy mindkét versenye Európában van és a két GP között a kontinensen maradhatott edzeni. Összehasonlítva pl. Shoma Unoval, akinek a Skate America után karanténban kellett edzenie Japánban, és a mezőny is nehezebb volt, amiben indult Chennel, Zhou-val és az NHK-n eredetileg Yuzuru Hanyu is ott lett volna. Ez azért jelzésértékű, hogy a japán szövetség kit preferál ebben a szezonban. Indul még Shun Sato, aki remélem a Skate Americán elszenvedett vállsérüléséből már teljesen felépült és jól fog itt versenyen. Az oroszok közül Aliev, Mozalev és Danielian indul, akiknek nincs esélyük a Döntőbe bekerülni, Jason Brownnak viszont még van. A hazaiak közül Kevin Aymoz, Romain Ponsart és Adam Siao Him Fa indul, illetve itt lesz még a kanadaiak közül Keegan Messing is. Kevin súlyos sérülésből tért vissza, a Skate Americán nem is tudta bevállalni a kűrt, ezért kíváncsi leszek, hogy fog itt teljesíteni.

Végül a nők mezőnyében a jelenlegi világbajnok Anna Shcherbakova győzelmére lehetne tippelni, GP Döntőbe kerülhet még Alena Kostornaia is, illetve indul még az oroszok közül Kseniia Sinitsyna. A múlt heti Cup of Austria nyertese, Wakaba Higuchi lesz a legerősebb japán versenyző ebben a mezőnyben (ő egy gyönyörű rövid programot futott múlt héten egy tripla Axellel, bár a kűr nem sikerült olyan jól). A koreaiak részéről Haein Lee és a szintén a múlt heti Cup of Austrián induló és ott 2. helyet szerző Yeonjeong Park vesz részt a versenyen. Az amerikaiak közül itt lesz az idén első GP versenyén induló Mariah Bell, illetve a Skate Canadán csak 10. helyet elért Karen Chen is.

A versenyt az Eurosport 1 és 2 is közvetíti a hétvégén, a teljes indulói lista és pontozólap itt található: http://www.isuresults.com/results/season2122/gpfra2021/index.htm

2021. november 9., kedd

Gran Premio d'Italia 2021

Véget ért a harmadik Világkupa verseny is, így hát máris elérkeztünk a GP szezon feléhez. Szerintem ahhoz képest, hogy Olaszország Kína helyett beugróként szervezte meg a versenyt, jól sikerült a hétvége. Ami leginkább nem tetszett, az a kamerázás, ami sokszor indokolatlanul ráközelített a versenyzőkre, vagy túl távol volt fontos pillanatokban, pl. emelések vagy ugrások közben. Ugyanakkor mulatságosnak tartottam az arénában programok között, bemelegítés közben lejátszott zenéket, ami zömében eurodisco/italodisco vonalon mozgott, főleg az 1990-es évekbl, ami nem igazán szokványos egy GP versenyen. 

Nem meglepően sok üres hely volt az arénában, ami nemcsak annak köszönhető, hogy manapság az emberek kevesebbet utaznak, és a Palavela egy nagy aréna, hanem mert Európában általában véve eléggé elhalóban van a sportág, hiába vettek részt a versenyen olyan nevű világbajnok versenyzők, mint Papadakis/Cizeron, Sui/Han vagy Shcherbakova. Amikor 2019-ben ebben az arénában rendezték a GP Döntőt (amin én is ott voltam), Yuzuru Hanyu miatt a világ minden tájáról érkeztek szurkolók, így egy gombostűt se lehetett leejteni az arénában.

Először a jégtáncról: a dobogó fokaira a papírformának megfelelően Papadakis/Cizeron, Hubbell/Donohue és Stepanova/Bukin állhattak fel. Nekem Papadakisék ritmustánca nagyon tetszett itt, még feszesebb, még inkább egyben van, mint amit láttunk tőlük a Finlandián. A szabad táncra új, rendkívül  elegáns kosztümöt készítettek, ami eltérő az előző, absztraktabb ruhákhoz képest. Szépen futottak itt is, mindenre magas szinteket, nagyon magas kivitelezési pontokat kaptak. Az ezüstérmesek Hubbellék lettek. A Janet Jackson RD nem volt tőlük annyire átütő, mint a Skate Americán, ezúttal úgy éreztem, egyszerre kicsit túl sok, amit ebben a programban csinálni akarnak. A szabad táncban a curve emelés közben volt egy kis megingás, de nem veszélyeztette ez őket abban, hogy megszerezzék az ezüstérmet. Stepanováék sérülés után tértek vissza két jól megfutott programmal, de se az RD, se a Rómeó és Júlia feldolgozosára futott programok nem annyira nyerték el a tetszésemet egyelőre. Az egyre erősebb kínai Wang/Liu lett a 4. és az amerikai Green/Parsons az 5., akiknek szerintem kifejezetten jó ritmus táncuk és különleges szabad táncuk is van (ezúttal egy esés miatt lettek csak 5-ek).


Papadakis/Cizeron új ruhában a szabadtáncban
forrás: tumblr

A párosok versenyében Wenjing Sui/Cong Han a Skate Canada után itt is nagy fölénnyel nyertek. Ahhoz képest, hogy néhány napjuk volt a nyugati partról Európába utazni és versenyezni, nagyon jól teljesítettek: a rövid program remek volt, a kűrben ezúttal sikerült a 3S és csak a végén volt egy láthatóbb hiba, a legutolsó emelésük nem volt az igazi. Ennek ellenére úgy éreztem, egy picit lepontozták őket. A második GP versenyen, ha nincs túl nagy hiba, mint itt sem volt, nem csökkenni, hanem inkább emelkedni szoktak a pontok, és láthatóan ők sem voltak valami elégedettek a kiss and cry-ban.

Ezüstérmes a másik kínai kettős, Peng/Jin lett, két jó programmal, különösen a rövid program sikerült remekül. A rövid programjuk (Alicia Keys Holdfény szonáta feldolgozása) kevésbé tetszik, de a kűr a Bankett c. film zenéjére nagyon tetszik, egy igazi olimpiai pillanatot tudnak majd vele varázsolni, ha sikerül majd Pekingben jól előadniuk. A bronzérmet az orosz Artemeva/Nazarychev nyerte meg, akik sokkal jobb kűrt futottak az éremesélyes hazaiakhoz, Della Monica/Guariséhez képest (akiknek egyébként már biztosan ez lesz az utolsó szezonjuk).


Wenjing Sui és Cong Han két győzelmükkel már megváltották a jegyüket a döntőbe
forrás: tumblr

Őszintén szólva, a női versenyt jobban vártam a férfiaknál, mégis nagyobb csalódást keltett és ez elsősorban a pontozásnak köszönhető, ami miatt egyre inkább kezdem "feladni" a női korcsolyázásba vetett korábbi hitemet, kedvemet, szeretetemet. Több, mint 20 éve követem a női műkorcsolyát, ez a szakág szerettette meg velem az egész sportágat, de az utóbbi időben több bosszúságot okoz, mint előtte évtizedekig. Ez majd megér talán egy külön bejegyzést is valamikor.

Szóval a nők versenyét Anna Shcherbakova nyerte, méghozzá úgy, hogy a rövid program után csak a 3. helyen állt. A rövid programban a tervezett 3Lz-3Lo-t nem tudta megcsinálni és a Lutz után rövid hezitálás után egy dupla Toe-loopot tett rá, hogy meglegyen a kombinációja. Ez remek reagálási képességre és koncentrációra vall, viszont a némi gondolkodási idő miatt nem volt meg a jó lendület, és emiatt nem szabadott volna pozitív GOE értékeket kapnia rá. A rövid programot Loena Hendrickx nyerte egy szuperül megfutott programmal, amelyben mindenre 4-es szintet kapott - és mindezt a születésnapján, úgyhogy az öröme érthetően határtalan volt. A 2. lett nem sokkal lemaradva Maiia Khromykh szintén egy egész jól megfutott programmal. 

A kűrben aztán változott a sorrend: Anna  megugrotta a 4F-et és a többi ugrását is, így megnyerte a kűrt és a versenyt is. Anna versenyszelleme nagyon erős és ő tényleg képes kritikus helyzetből is felállni és megmutatni amit tud. Ebben a helyzetben pedig nem szabadott ismét veszítenie Maiiával szemben. 

Viszont nem tudok elmenni amellett, hogy rendkívül túlpontozott volt ezen a versenyen is: a 4F nem teljesen tiszta, a Lutzai élhibásak, de a technikai panel nem akarja ezeket a hiányosságokat észrevenni nála. Anna kifinomultsága, muzikalitása kétségtelen, de amíg az alapkorcsolyázó tudása nem kiemelkedő és emellett elég egysíkúan ad elő, addig számomra teljesen elfogadhatatlan, hogy magasabb komponenseket kapjon - különösen korcsolyázótudásban! - mint például egy Satoko Miyahara, aki hihetetlenül magas minőségben korcsolyázott ezen a versenyen is. 

Anna azonban a regnáló világbajnok, és úgy veszem észre, hogy Medvegyevához hasonlóan ő is Eteri Tutberidze kedvence: kitartás, határozottság és harcosság jellemzi, aki képes magából a legjobbat kihozni akkor, amikor kell. Az eredményei, a mögötte álló támogatás miatt pedig olyanokra is megkapja a pontokat, amire nem kellene.


Anna Shcherbakova új kűrruhában
forrás: tumblr

A kűrben Maiia Khromykh tangója nem sikerült annyira átütően, mint Budapesten. A 4T-t ezúttal is megcsinálta, de elég sokat készülődött rá és nincs olyan jó technikája, mint mondjuk Trusovának, aki rendesen leszúrja az ugrást, nem talpból ugorja el. Hibázott viszont a 3Lo-ból és a lépéssora is csak 2-es szintű lett. A magasabb technika miatt még így is maga előtt tudta tartani Hendrickx-et aki a kűrt is nagyon jól futotta meg. Igaz, Loena csak 6 triplás kűrt mutatott be (nincs 3Lo-ja) de ezt kompenzálta a magas kivitelezési pontokkal és 70 pontos komponensekkel. 

Loena Hendrickx nyerte a rövid programot, és először nyert Világkupa érmet karrierje során
forrás: tumblr

Nagyon jól futott Mai Mihara is, aki a múlt heti Skate Canada után ezúttal is gyakorlatilag hibátlan futásokat mutatott be és ismét 4. lett (Mainál szerintem senki se ért el többször 4. helyet az utóbbi években, mint ő, ez volt a nyolcadik 4. helyezése versenyeken...). Maiból az sugárzik, hogy örömmel korcsolyázik, van benne egy valamiféle nyugalom, kiegyensúlyozottság, puhaság, ami tetszik benne, még akkor is ha alapvetően nem tudok benne egy dolgot sem mondani, ami kiemelkedővé tenné. 

Yelim Kim lett a 6., aki jobban futott, mint a Skate Americán. Először láttuk a GP szezonban Eunsoo Limet, akinek sajnos az ugrásai nem olyan stabilak, mint korábban, de szerintem még mindig a legjobban előadó koreai versenyző. A rövid programja igazi tangó, jó előadással, ahhoz képest például Khromykh kűrje lagymatag és junioros előadású volt ezen a versenyen. Sofia Samodurova lett a 7., több hibával. Az ő ugrásai is egyre kisebbek, nem tudja kiforogni őket, s ha így folytatódik a formája, arra lehet számítani, hogy az orosz bajnokságban bőven a Top 10-en kívül végez majd.

A férfiak versenye nagyobb izgalmakat hozott és egy érdekesebb versenyt láthattunk. Boyang Jin hosszú idő után először futott meg egy nagyon jól sikerült rövid programot a Crouching Tiger, Hidden Dragon filmzenéjére, benne a védjegyének számító 4Lz-al valamint 4T-vel kombinációban. Ami egy kicsit zavart, az a kosztümje volt, ami elvonta a figyelmet a korcsolyázásáról. Sajnos aztán korán örültem a visszatérésének, miután a kűrben hibát hibára halmozott és egészen a 7. helyig csúszott vissza. 

Ami a rövid programok során ennél is nagyobb meglepetés volt, hogy Yuma Kagiyama alaposan elrontotta a rövid programját, sem a 4S nem sikerült, sem a kombináció, ezért csak a 7. helyen állt. Yuma kissé gicces és sablonos Michel Bublé programja leginkább egy érettebb versenyzőnek való, szerintem ezt a programot Yuma nem tudja kikorcsolyázni. Összehasonlítva a tavalyi Vocussion programjával, ez az idei SP nemhogy érettebbé, hanem sokkal inkább juniorossá teszi a korcsolyázását. A Gladiátor kűrje jobban illik hozzá, de a program, főleg az eleje elég üres tartalmában. A rövid program után aztán a kűrt meg tudta csinálni, ebben három quad és két tripla Axel volt és erre majdnem 200 pontot kapott (összehasonlítva Vincent Zhou öt quados programjával, erre szinte ugyanannyit kapott).

Yuma nyilvánvalóan tehetséges, remek térdmunkája, sebessége, lendülete van (ez már a 2019-es JGPF-en is feltűnt nekem mikor láttam élőben), de nála is zavarnak az olyanok, hogy például a nyilvánvalóan élhibás Lutz-át nem veszik észre a technikai panelben, és nemhogy levonnának érte, hanem magas pontokkal is jutalmazzák, vagy hogy több, kevésbé jó érkezésére is simán megkapja a +4 GOE-kat. A komponensei nagyjából korrektek, bár az olyanra, hogy előadás, még kevesebb pontot érdemel, mint másra. 


Yuma Kagiyama 3F-3Lo kombinációja a kűrben
forrás: tumblr

Az ezüstérmes Mikhail Kolyada lett, akinek egyrészt nem sikerült a két quados rövid programját tisztán megfutnia, másrészt nem sok kellett ahhoz, hogy megnyerje a versenyt, de ehhez a kűrben is több kisebb hibát vétett. Kolyada rövid programját egy kicsit túlságosan is mechanikusnak tartom, a zenei frázisok felett átkorcsolyázott, talán túlságosan is koncentrált arra, hogy ezúttal meglegyen a két quad. A kűrjéről továbbra is azt tartom, hogy volt már ennél jobb programja. Kolyada tehetsége alapján az egyik legjobb lehetne, de mindig hiányzik valami ahhoz, hogy a legjobbját nyújtsa. Az is igaz, hogy a top formát nem itt, hanem először majd a nemzeti bajnokságon és aztán az olimpián kell nyújtania.

Bronzérmes lett Daniel Grassl, így az olaszok egyetlen érmét ő szerezte ezen a versenyen. Neki szinte minden összejött ezen a versenyen, nem úgy, mint a Skate Americán két hete, ahol sok hibával futott. A rövid programban igaz, hogy egy kissé túlpontozták (egy quados kűrre 95 pont úgy, hogy nem a legjobb minőségben csinálja meg az elemeit...), de a kűrben is meg tudta mutatni a legjobbját. Igaz, ott a panel már szigorúbban vette az ugrásait, és háromra is negyed hiányt állapított meg. Többek között a 4Lo-eu-3S-re is, amit egyébként más korcsolyázó versenyen még nem tudott bemutatni. Danielnek nincsen kimagasló korcsolyázótudása vagy előadókészsége, de az Armageddon kűrben talán eddigi legjobbját láthattuk tőle.

A 4. lett Deniss Vasiljevs, aki nem az erős technikájáról híres, és ezúttal sem sikerült az egyetlen négyfordulatos Salchow-ja a kűrben, de egy szépen korcsolyázó, és előadó versenyző, aki egy-két rontás leszámítva jól versenyzett itt. Nem sokkal előzte meg Junhwan Cha-t, aki egy nagyon jó rövid programot futott, amivel lehetett volna 2. is. Ez szerintem a férfi mezőnyben a legjobb rövid program eddig, amit láttam; Shae-Lynn Bourne koreografálta, ami egy bizonyíték arra, hogy tud nagyon jó programokat koreografálni, ha olyan a korcsolyázó és megvan az inspiráció (korábban azt mondtam, a mennyiség a minőség rovására ment nála). A program a Fate of the Clockmaker és a Cloak and Daggerby zenéjére készült, nem elcsépelt választások; ez egy koreográfiában gazdag program, amit Jun lendületesen, szépen ad elő. Ezúttal a 4S és 3Lz-3lo is hiánytalanul megvolt. A kűrje sajnos nem sikerült olyan jól, nála és Boyangnál is érzékelhető volt, hogy a kűr más "kávéház" mint egy rövid program. Jun eddig nem tudott visszamenni Torontoba edzeni és leginkább egyedül edz Koreában, online videókon kommunikálnak Orserrel, úgy azért nehéz edzeni. 6. Kazuki Tomono lett, aki egy jól előadó korcsolyázó, csak sajnálom, hogy ritkán jönnek össze neki tisztább programok. Ezúttal a kűrben hiába ugrott meg három négyfordulatost, ha az Axelek nem mentek és még egy forgását is elrontotta. A másik két orosz, Gumennik csak 8., Aliev pedig csak 9. lett, míg a kínai Yudong Chen (akinek nagyon tetszett a rövid programja) 10.

Így ért véget tehát a harmadik Világkupa-verseny, és máris a a sorozat második feléhez érkeztünk.


A győztesek
forrás: gettyimages

A Gran Premio d'Italia részletes eredményei itt találhatók meg.

2021. november 4., csütörtök

Gran Premio d'Italia 2021 előzetes

Holnap kezdődik a harmadik Világkupa-verseny, a Gran Premio d'Italia, amit az olaszországi Torinoban rendeznek meg. Ez a verseny ugrott be majdnem az utolsó pillanatban a visszalépő kínai GP verseny helyett. Figyelemmel arra, hogy az olaszok 2019. decemberében rendeztek már egy GP Döntőt ebben az arénában, a szűk határidők ellenére szerintem jól meg fogják szervezni a versenyt.

Még mielőtt az olasz versenyről írnék, mindenképp meg kell említeni a mai hírt, hogy Yuzuru Hanyu bokasérülés miatt kihagyja a jövő heti NHK Trophy-t, és ki tudja, mikor látjuk legközelebb versenyezni. Ez a hír napokkal az után jött ki, hogy bejelentette, hogy szeretné az NHK Trophy-n megugrani a négyfordulatos Axelt. Nagyon sajnálom őt, ez már a harmadik novemberi sérülése, amit az elmúlt években szenvedett el a jobb bokája (2017. november elején - szintén olimpiai szezonban - az NHK Trophy edzésén sérült meg a négyfordulatos Lutz-ból, míg 2018. novemberében az orosz GP versenyen sérült meg négyfordulatos Loopból, amit volt "szerencsém" a helyszínen élőben végignézni). Jobbulást kívánok neki és akármikor is tér vissza, visszavárjuk őt.

Yuzu sérülése nagyobb terhet tehet a többi japán versenyzőre, például az olasz GP-n induló, VB-ezüstérmes Yuma Kagiyamára is, valamint a GP Döntőbe jutásra így valakinek nagyobb esélye nyílik majd. A versenyen indul még a 2018-as VB-bronzérmes Mikhail Kolyada, a 2020-as Európa-bajnok Dmitri Aliev, vagy a kétszeres VB-bronzérmes Boyang Jin is, meglátjuk, hogy kik kerülnek majd fel a dobogóra akár közülük.

A nőknél az orosz indulók ugyanazok lesznek, mint a Budapest Trophy-n: Shcherbakova, Khromykh és Samodurova. Kíváncsi leszek, hogy Shcherbakova közelebb kerül-e ahhoz, hogy visszahozza a négyfordulatos ugrását, és hogy Khromykh kiegyensúlyozottan fog-e versenyezni, ő is megugorja-e majd a quadokat, látunk-e esetleg négyfordulatos Salchow-ot, vagy marad a Toe-loopnál. Indul a múlt héten 4. helyezett Mai Mihara is, aki akár két jó programmal dobogós is lehet, de felérhet az érmes helyekre Loena Hendrickx is. A koreaiak közül a Skate Americán 8. helyezett Yelim Kim, illetve a szezonban első versenyén induló Eunsoo Lim is indul.

A párosok versenyében a Skate Canada után ismét indul Wenjing Sui/Cong Han, a néhány nap felkészülés (utazás és átállás) miatt szerintem nem elvárható, hogy kirobbanó programokat fussanak, de még így is a verseny fő esélyesei ők lesznek. Rajtuk kívül dobogóra kerülhet egy jó formában levő Della Monica/Guarise vagy Peng/Jin.

A jégtánc versenyben két év után először láthatjuk GP versenyen Papadakis/Cizeront, akik a verseny esélyesei. Indul még Hubbell/Donohue, akiknek így ez a második GP versenyük lesz a Skate America után, valamint Stepanova/Bukin esélyesek még a dobogóra. Utóbbiakra azért is kíváncsi leszek, mert sérülésből térnek vissza és hosszabb ideje nem láttuk őket versenyezni.

2021. október 22., péntek

Finlandia Trophy 2021 + JGP Ausztria

Finlandia Trophy

Október első hetében került megrendezésre a Finlandia Trophy Challenger verseny Espooban. Nagyon erős mezőny gyűlt össze mind a négy szakágban, ezért nagy érdeklődéssel figyeltem ezt a versenyt. S emiatt egy külön bejegyzést is írok a versenyről.

A férfiak versenyében Jason Brown nyert, aki néhány ponttal előzte meg a két oroszt, Mikhail Kolyadát és Dmitri Alievet. Jason visszahozta két korábbi programját, a rövid programja a Sinnerman, és a kűrje pedig a Schindler listájának filmzenéjére készült. Jason egy sérülést követően kezdte meg ezen a versenyen a szezont, ezért technikailag kicsit könnyített a programjain, négyfordulatos ugrást nem vállalt be a kűrben, és a tripla Axelje sem olyan stabil. A rövid programban 2. helyen állt Keegan Messing mögött, a kűrben azonban a technikailag kevésbé nehéz programja miatt csak az 5. legjobb programot futotta. 

Keegan bár megnyerte a rövid programot, a kűrben több hibát is vétett, többek között kétszer elesett és nem ugrott tripla Axelt, ezért végül leszorult a dobogóról.

A második helyezett Mikhail Kolyada lett, aki új rövid programot mutatott be a Diótörő zenéjére, miután a tesztkorcsolyázáson a rövid programja még a Caruso volt. Mikhail a rövid programban csak tripla Salchow-ot ugrott és a négyfordulatos Toe-loopból elesett, ezért mindössze 82 pontot kapott csak a futására. Érdekes volt, hogy a kűrben Brown előtt futott, ugyanarra a Schindler listája filmzenére, amelyre az amerikai is. Szerintem Brown kűrje jobb, mint Kolyadáé, ami nem annyira emlékezetes program egyelőre. Kolyada ugyan három négyfordulatos ugrást is megpróbált a kűrben (egy 4T-ből ellépett), de az utolsó ugráselemét, egy 3A-t leszimplázott, ami az aranyérmébe került.

A bronzérmes Dmitri Aliev lett. Aliev kűrje az And the Waltz Goes On, ami - hasonlóan a 2017/18-as keringő rövid programjára - illik a stílusához. Egyelőre azonban nekem úgy tűnik, vagy még nincs fizikálisan nagyon jó formában, persze még a szezonnak az eleje felé tartunk, és nem most kell a legjobb formában lenni. 

Evgeni Semenenko lett az 5., aki ugyan a rövid programban hibázott egy nagyot (a kombináció csak 2S-3T), a kűrben azonban magas technikai pontszámmal 3. lett (három tiszta quad és két tripla Axel). Neki még a második pontszámban kell fejlődnie, valamint az elemeinek a minőségében, ugyanakkor az is elmondható róla, hogy jelenleg az egyik legkiegyensúlyozottabb orosz korcsolyázó technikában.

Még megemlítem Matteo Rizzot, aki csak 19. volt a rövid programban, viszont a kűrt nagyon jó futással megnyerte, így összesítésben a 6. helyen végzett. A The Irrepressibles Two Men in Love c. dalára futott kűrje szerintem nagyon jó program. Matteo az utóbbi években sokszor pop-rock dalokra futotta a kűrjeit (Beatles, Queen), vagy olyan elcsépelt zenére, mint tavaly a Greatest Showman. Az idei kűrje koreográfiailag, stílusban is nagyon illik Matteohoz, amit szépen ki tudott korcsolyázni ezen a versenyen.


Jason Brown négyfordulatos ugrások nélkül is győzni tudott

forrás: tumblr

A párosok versenyében Anastasia Mishina/Aleksandr Galliamov nyert. Ahhoz képest, hogy a rövid programjukat (Esmeralda) megtartották a tavalyi szezonról, kevésbé volt kidolgozott, mint a kűr. És nemcsak amiatt, mert Mishina elesett a tripla Salchow-ból, ezért csak a 2. helyen álltak a rövid program után. A kűr azonban nagyon szépen sikerült, különösen tetszettek az emelések, és eleve, hogy az az egész kűrt egy emeléssel fejezik be.

Az ezüstérmes Evgenia Tarasova/Vladimir Morozov lett. Nagyon jól sikerült a rövid programjuk, amivel vezettek is, a kűrben viszont, amelyet a Lighthouse c. dalra futottak, Tarasova elesett a tripla Toe-loopból és a kidobós Lutz sem sikerült. Érdekességképpen, annak ellenére, hogy az idei szezonban már Tutberidze is edzi őket, aki mindig nagyon ügyel arra, hogy a korcsolyázói hogyan néznek ki (kosztüm, megjelenés stb.), náluk nem tetszett a különböző színű kosztümruha a rövid programban, és a kűrbeli megjelenésük is unalmas, például Mishináékhoz képest.

A bronzérmet szorosan, de megnyerte Ashley Cain/Timothy LeDuc a másik amerikai páros, Jessica Calalang és Brian Johnson valamint a kanadai Vanessa James/Eric Radford előtt.

A jégtánc versenyében a 2020-as Európa-bajnokság óta először vett részt nemzetközi megmérettetésen Gabriella Papadakis/Guillaume Cizeron. Szerintem egyrészt nagyon felkészülten tértek vissza, két jó futással, másrészt minden más top pár, akiket eddig láttunk, nem közelítik meg őket, se a programjaikkal, sem a korcsolyázásbeli minőséggel. Papadakisék a ritmustáncban waackingot mutatnak be, ami a street dance egyik fajtája, a szabadtáncban pedig Gabriel Faure Elégiájára korcsolyáznak. Az eddig megszokott, légies stílustól eltérően a szabadtáncban kicsit szögletesebb a korcsolyázásuk, kíváncsian várom, hogy hogyan fejlődik majd a szezon során.

A második helyezett Madison Chock/Evan Bates lett, akik szintén először mutatták be a szezonban a programjaikat. A Billie Eilish ritmustáncuk nem tetszett, a Daft Punk szabadtáncuk - amelyben egy űrlény és űrhajós találkozását mutatják be - ötletesnek ígérkezik.

Lilah Fear/Lewis Gibson szórakoztató programokkal (Kiss, és Oroszlánkirály) lettek bronzérmesek, és ami még érdekesség, hogy a spanyol jégtáncosok, Hurtado/Khaliavin és Smart/Diaz először mérkőztek meg egymással az olimpiai részvételért: az előbbiek végeztek előrébb a ritmustáncban, ám a szabadtáncban Smarték jobb pontokat kaptak kivitelezésben és komponensekben is a Zorro programjukra, mint Hurtadoék a Led Zeppelin szabadtáncukra. Hurtadóéknak tehát a másik két "kvalifikációs" versenyen le kell majd győzniük Smartékat, ha részt szeretnének venni az olimpián.


Papadakis/Cizeron először versenyeztek 2020 januárja óta
forrás: tumblr

Végül a nők versenyéről néhány szó. A felnőttek között először mutatkozott be Kamila Valieva, akit Eteri Tutberidze (okosan) sok-sok tavalyi hazai versenyen elindított a felnőttekkel, így az embernek olyan érzése volt, mintha Valieva egy ideje már szenior lenne...tehát Valieva bemutatkozott, és ugyan a tripla Axel egyik programban sem sikerült, a tesztversenyhez képest ezúttal mindhárom négyfordulatos ugrást sikerült megugornia. Szerintem Valieva rövid programja továbbra is egy unalmasabb és nagyon hasonló verziója a tavalyi rövid programjának, a Bolero pedig továbbra sem jó kűr, de Tutberidze szempontjából mindegy, ha annyira magas (világcsúcs) pontszámot kap már rá most is.

Második lett Elizaveta Tuktamysheva, aki jó formában van, sikerültek a tripla Axelek mindkét programban és nagyon magas pontszámot kapott a komponensekre is. Hozzá kell tenni, hogy a két tripla Axel ellenére is majdnem annyi pontot kapott technikára, mint Shcherbakova a minap Budapesten, annak ellenére, hogy Annának nincs tripla Axelje és a négyfordulatos ugrása sem volt meg (erről majd később). Tehát Liza jó formában van jelenleg, ami önbizalmat adhat neki a következő hónapokra is, a csúcsformát azonban majd decemberre kell időzíteni az orosz bajnokságra.

Végül harmadik lett Alena Kostornaia, aki két éve ezen a versenyen robbant be a felnőttek között. A rövid programban csak 2A-t ugrott, így is szép, 78 feletti pontszámot kapott egy egyébként jól előadott programra. A kűr azonban magához képest vérszegény volt, egy 3A-t próbált meg, de hiányos volt és majdnem elesett belőle, és kicsit olyan volt, mintha nem lenne ott fejben, a tudásához képest gyengén adta elő ezt az egyébként nem túl érdekes programot...Kíváncsian várom, vissza tudja-e hozni, vagy megközelíteni régi formáját, a tripla Axelekre szüksége lesz majd a nemzeti bajnokságon ahhoz, hogy versenyben legyen az olimpiai helyek egyikéért.

Loena Hendrickx lett a 4., és az immár grúz színekben induló Anastasia Gubanova az 5., aki három év óta először volt nemzetközi versenyen. Nagyon szépen korcsolyázott ezen a versenyen.


Kamila Valieva: első felnőtt verseny, két világcsúcs

forrás: tumblr

Így zárult a Finlandia Trophy, amiről elmondható egyrészt, hogy színvonalas verseny volt sok nagyon jó indulóval, másrészt általában elmondható, hogy vastagon fogott a ceruza a bíróknál, különösen a női versenyen és párosban születtek talán túlságosan is magas pontok.

*

Junior GP Ausztria

A Finlandia Trophy-val azonos hétvégén zajlott a juniorok utolsó GP állomása Ausztriában. A férfiaknál Ilia Malinin (USA) a legelső GP versenyen elért aranya után ismét aranyéremmel térhetett haza. A nőknél a Plushenko-tanítvány Sofia Muravieva lett a győztes, a párosoknál és a jégtáncosok mezőnyében is orosz aranyak születtek. 

A juniorok GP döntőbe kerülésére az ISU ezúttal speciális követelményeket írt elő. Az egyénizők és jégtáncosok esetében a 7 GP verseny győztese, a párosoknál a 4 GP-n győztes automatikusan döntős, emellett a a nők és férfiak versenyében Japán, mint a junior GP döntő rendező országa 1-1 versenyzőt küldhet majd a versenyre (tekintve, hogy japán versenyzők nem indultak a GP-sorozatban).

A junior GP-döntősök tehát az alábbi versenyzők:

Férfiak: Ilia Malinin (amerikai), Ilya Yablokov (orosz), Gleb Lutfullin (orosz), Kirill Sarnovskiy (orosz), Wesley Chiu (kanadai), Egor Rukhin (orosz) + 1 japán

Nők: Sofia Akatieva (orosz), Veronika Zhilina (orosz), Sofia Muravieva (orosz), Adeliia Petrosyan (orosz), Isabeau Levito (amerikai), Lindsay Thorngren (amerikai) + 1 japán

Párosok: Chikmareva/Ianchenkov (orosz), Khabibullina/Knyazhuk (orosz), Mukhortova/Evgenyev (orosz), Petrushkova/Malikov (orosz)

Jégtánc: Khavronina/Cirisano (orosz), Kaganovskaia/Angelopol (orosz), Wolfkostin/Chen (amerikai), D'Alessandro/Waddell (kanadai), Tyutyunina/Shustitskiy (orosz), Brown/Brown (amerikai)

2021. október 6., szerda

Nebelhorn Trophy, Japan Open, és az elkövetkezendő versenyek

A Nebelhorn Trophy-ról már az előző héten szerettem volna írni, amire csak most van alkalmam, ezért ezt most pótlom, még mielőtt a hétvégi Finlandia Trophy-t és a legutolsó junior GP versenyt megrendeznék Ausztriában.

Nebelhorn Trophy

A Nebelhorn Trophy-n kiosztásra kerültek a maradék olimpiai helyek is. A nők versenyében a 6. helyen végző svéd Taljegardon kívül (ő már a VB-n szerzett kvótát) a legjobb 7 helyezett kapta meg a maradék hat helyet: USA, Lengyelország, Fehéroroszország, Svájc, Ukrajna és Ausztrália. Egyébként a versenyt az amerikai Alysa Liu nyerte meggyőző versenyzéssel (akkor is, ha a tripla Axelt a kűrben leszimplázta), remekül futott a lengyel színekben induló, idén már teljes egészében Európában készülő Ekaterina Kurakova is (ő korábban Brian Orserrel edzett Torontoban). Láng Julcsi derekasan küzdött, de ez nem volt elég arra, hogy kvótaszerző hely közelébe érhessen, és végül 16. helyen végzett.


Alysa Liu a Lombardia Trophy után a Nebelhorn Trophy-n is győzni tudott 
forrás: tumblr

A férfiak versenyében az olasz Frangipani 4. helyezésén kívül (Olaszország már rendelkezik kettő kvótával a VB-ről) az első 8 szerzett hazájának kvótát: USA, Franciaország, Oroszország, Korea, Azerbajdzsán, Ausztrália és Kanada.

A jégtánc versenyében kerültünk a legközelebb ahhoz, hogy a párosokon kívül szerezzünk még egy kvótát, de Yanovskaya Anna és Lukács Ádám egy hellyel lemaradt a kvótaszerző helyről és első számú tartalék lett így Magyarország. A versenyt a finn Turkkila/Versluis nyerte, rajtuk kívül még a grúzok, az örmények és a csehek szereztek kvótát.

Végül a párosok versenyében a spanyolok, a grúzok és az izraeliek szereztek még kvótát. 

Külön táblázatként nem teszem be, de a Wikipédián megtalálható országok szerinti bontásban az összes kvóta száma.

A fentiek alapján kialakult az olimpiai csapatverseny mezőnye is. A csapatversenybe azok az országok kvalifikálhattak, amelyek legalább három egyéni számban kvótát szereztek, így az alábbi országok vehetnek részt majd a csapatverseny során: Kanada, Kína, Olaszország, Japán, Oroszország, USA, Ukrajna, Németország, Csehország, Grúzia. Nagyobb meglepetésre Franciaország nem tudott kvalifikálni a csapatversenyre, miután sem a nők, sem a párosok nem szereztek kvótát.

Ezen túlmenően a Nebelhorn Trophy-n sorsolták ki azt a 13 országot, amelyik bírót küldhet majd Pekingbe. Ezek a következők:

Nők: FIN, AUT, BEL, AZE, NED, EST, KOR, USA, RUS, CAN, CZE, GBR, CHN

Férfiak: ISR, ITA, CZE, JPN, SWE, BLR, LAT, CHN, MEX, EST, FRA, KOR, CAN

Párosok: RUS, CHN, CAN, USA, ITA, JPN, AUT, GER, HUN, CZE, ESP, ISR, NED

Jégtánc: RUS, USA, CAN, ITA, GBR, ESP, POL, CHN, LAT, FRA, GER, JPN, UKR

A jégtánc versenyen majd pontozó országokról már most elmondhatni, hogy leginkább Papadakiséknak kedvező panel várható az olimpián, mivel a legtöbb országból vannak olyan jégtáncos párosok, akik Papadakisékkal együtt Montrealban, Dubreuil csapatában edzenek, ami a mindenféle háttér politizálás során befolyásoló tényező lesz majd (bárcsak írhatnám, hogy minden bíró függetlenül pontoz jégtáncban, csak az alapján amit aznap a versenyzők előadnak, de tudjuk, hogy nem így működik...). És ehhez kapcsolódó hír, hogy a hétvégén Papadakisék is visszatértek a versenyzéshez, a francia Master's versenyen mutatták be az új programjaikat (a ritmustánc itt, a szabadtánc itt elérhető) és elmondható, hogy már a szezon elején nagyon jó formában vannak, ezért nagyon nehéz dolga lesz az oroszoknak, vagy bárki másnak utolérni őket ebben a szezonban, ezt attól függetlenül mondva, hogy milyen lesz a pontozás.

Japan Open

A Japan Openen láthattuk a legtöbb japán top versenyző idei kűrjét (azért írom, hogy a legtöbb, mert Yuzuru Hanyu nem szokott meghívást kapni a versenyre, Yuma Kagiyama sem indult, miután egy kisebb sérülést követően inkább a Kanto régió bajnokságában indult el a hétvégén, és Rika Kihira néhány hete utazott el Kanadába edzeni Brian Orserékkel, ezért nem utazott haza erre a versenyre). A Japan Openen egyébként csak a kűrt szokták előadni, a versenyzőket pedig két csoportba osztják be, és az a csapat nyer, amelyik a legmagasabb összpontszámot kapja meg. 

Jó volt nézni a japánok programjait az orosz tesztkorcsolyázás, az első felnőtt versenyek után. Általában elmondható a japánokról, hogy nagyon szépen, lendületesen korcsolyáznak, jó a korcsolyázótudásuk, nincs teletűzdelve a programjuk annyi átmenettel, mint az oroszoké, és egyszerűen több idejük van kikorcsolyázni a zenét. 

A nők versenyét Wakaba Higuchi nyerte meg. Higuchi az Oroszlánkirály zenéjére korcsolyázza a kűrjét, szerintem ez egy hozzá illő, remek választás. Egy nagy és teljesen tiszta tripla Axellel kezdte a kűrjét Wakaba, az ugrást először ugrotta meg így versenyen. Bár nincs előtte sok lépés, mint mondjuk Kostornaia tripla Axelje esetében, mégis nagy, erőteljes, lendületes, kicsit Midori Ito Axeljére emlékeztet. Volt néhány hiba a programban, például leduplázott egy tervezett tripla Lutz-ot, ugyanakkor Wakaba nagyon jó érzelmi átélést, előadást láthattunk tőle. Örülnék neki, ha jó szezonja lenne, igazán sajnáltam, amikor 2018-ban nem sikerült bejutnia az olimpiai csapatba; bárcsak idén sikerülne neki! 

Wakaba Higuchi remek tripla Axelje a Japan Open kűrjében, forrás: tumblr

A második lett az a 16 éves Rino Matsuike, akinek ugyanaz a befolyásos edzője van, mint anno Mao Asadának és Shoma Unonak volt, Machiko Yamada.  Rino nagyon sokat fejlődött az utóbbi időben és ő is megpróbálta a 3A-t, azonban az leminősített lett, nem is volt olyan nagy és lendületes, mint Wakabáé. Emellett nagyon szépen, lendületesen korcsolyázik, főleg a korához képest kiemelkedő. Viszont előadásban még junioros, és az ugrásai sem a legjobb technikával rendelkeznek (a Lutz-a nem külső élről indul és vannak hiányos ugrásai).

A harmadik helyezett nem sokkal lemaradva Rinotól Mana Kawabe lett, aki Wakabához hasonlóan szintén sikeresen megugrotta a tripla Axelt a kűrben. Jó lendületű, a zenét kifejező, energikus korcsolyázása nagyon tetszett, és szomorú, hogy annyira kevés komponenst kapott erre a futására. A legtöbb japán korcsolyázót még hazai pályán is lepontozzák, de ez a 60 pont nagyon alacsony erre a futásra.

Kaori Sakamoto lett a 4., aki egy Benoit Richaud által koreografált kűrt adott elő a No More Fight Left In Me/Tris dalokra. Ez a program tetszett a legkevésbé, mert szerintem ezzel Richaud túlságosan az általa elképzelt stílust akarja Sakamotora ráerőltetni, és az 'I Am a Woman!' és hasonló alábeszélések sem valók a programba. Kaorinak a korábbi Zongora kűrje, vagy akár (harmadszorra) a Matrix is jobb választás lett volna szerintem...ennek ellenére Kaori jól futott, és bár nincs tripla Axelje, minden mást jól mutatott be, kivéve az utolsó forgást, amiből el is esett a program legvégén.

Mai Mihara lett az 5., akinek a kűrjét nem tudtam megnézni, de volt egy esése a programban (egyébként nagyon ritkán esik, vagy csinál nagyobb hibát a programjaiban). Végül a 6. lett Satoko Miyahara, aki szintén megpróbálkozott egy tripla Axellel, de ez leminősített lett; neki a sima tripla ugrásokkal is gond szokott lenni, ezért a tripla Axelt nem hiszem, hogy valaha látjuk tőle megugrani...

E verseny alapján is látni lehet, hogy nagyon nehéz lesz az olimpiai csapatba kerülés Japánban, hiszen nagyon sok erős versenyzőjük van, Wakaba és Mana tiszta tripla Axelt tudnak, Kaori az elmúlt évek legkiegyensúlyozottabb japán versenyzője, Rika Kihira bár sérülésekből fog visszatérni, vele is számolni kell ha jól formában van, és ott van Rino Matsuike, Mai Mihara vagy a többszörös VB-érmes Satoko Miyahara is.

A férfiak versenyében Shoma Uno nyert egy kicsivel Shun Sato előtt. Shoma idei kűrje a Bolero, ami nem a klasszikus Ravel-féle verzió, hanem annak egy átirata. Nekem ez a program nem annyira tetszik, és nem azért mert még a szezon eleje van, hanem mert nem érdekes a koreográfia és Shoma is csak átkorcsolyázik a zenén. Szerintem a Bolero egy nagyon rizikós választás és csak akkor működik olyan jól, ha a koreográfia remek, mint Torvill/Dean vagy Kostner programjai esetében. Shoma egyébként nagyon ambiciózus programot tervez a szezonra: öt quad, közte visszahozza a négyfordulatos Rittbergert is. Azért is rizikós ez, mert Shoma az utóbbi szezonokban maximum 2-3, de van, hogy csak egy tiszta quadot ugrott a kűrjében, négyet utoljára még 2017-ben, és azokban az időkben volt karrierje csúcsán...

A második helyezett Shun Sato akár nyerhetett volna is egy kicsit magasabb pontokkal. Technikában jóval magasabb pontokat kapott Shománál (4Lz, 4F és két 4T is volt a programjában, igaz, van amire pl. csak 2-es szintet kapott), csak a komponensekben maradt jóval alul. Shun is fejlődött tavalyhoz képest és a kűrben igazán jól futott.

A 3. Keiji Tanaka lett, aki (mint oly gyakran) ezúttal is leduplázott egy 4S-t, és mivel a programjában másféle négyfordulatos nincsen, ezért a technikai pontszáma alacsonyabb volt a többiekénél. Keiji a 2018-as olimpián harmadik számú japánként indult, az egyre erősebb férfi mezőnyben azonban idén szinte biztosan nem fog tudni beleszólni azoknak a versenyébe, akik az olimpia csapatba bekerülnek majd. A 4. lett Sota Yamamoto (egy 4T-vel és 4S-el, de alacsonyabb komponensekkel és hibákkal), az 5. Kazuki Tomono, míg a 6. Sena Miyake.

*

A következő hetekben a felnőtt Világkupa-rajt előtt további jó versenyeket láthatunk még. Holnap kezdődik a Finlandia Trophy, ami az egyik legjobb Challenger versenynek ígérkezik idén: a nőknél a felnőttek között debütál az orosz Kamila Valieva, indul többek között Tuktamysheva és Kostornaia is, a férfiaknál láthatjuk Alievet, Kolyadát, Semenenkot, Rizzot, Jason Brown-t, a párosoknél a Tarasova/Morozov és a Mishina/Galliamov kettőst, végül jégtáncban többek között Papadakis/Cizeront, Chock/Bates-t, valamint mindkét spanyol top párt.

Az ezt követő héten rendezik meg az Asian Open Challenger versenyt, ami egyben a tesztverseny is lesz az olimpiára, míg ezzel egy időben Budapesten is lesz egy szenior B nemzetközi verseny, amelyre többek között olyan orosz korcsolyázók vannak nevezve a nőknél, mint Kostornaia, Shcherbakova, Samodurova és Khromykh, a férfiaknál indul Aliev, Ignatov és Samarin, valamint Rizzo is, míg a párosok versenyében először láthatjuk az új magyar kettőst, Nagy Balázst és Mariia Pavlovát.

Mindezek előtt pedig a junioroknál megrendezik az utolsó Világkupa versenyt Linzben, amit a YouTube szokásos csatornáján lehet majd élőben nézni.

2020. február 1., szombat

Európa-bajnokság 2020

A minap véget ért az idei Európa-bajnokság, ami néhány igen érdekes meglepetést szolgáltatott, elsősorban a férfiak és a jégtáncosok versenyében. Az orosz versenyzők taroltak ezen az Európa-bajnokságon és 2006 óta először fordult elő, hogy mind a négy szakágban győzni tudtak. Az aranyérmek mellett pedig a 12 éremből 10-et az oroszok nyertek meg, és csak Papadakis/Cizeron lett az egyetlen érmes, akik nem Oroszországban, orosz edzőkkel készülnek...

Az első versenynapon, szerdán a férfiak rövid programjára került sor és rögtön az egész verseny egyik legnagyobb meglepetését okozta az, hogy a végső győzelemre is esélyes Kevin Aymoz úgy elrontotta a rövid programját, ami miatt végül csak a 26. helyre került (!) és így nem sikerült kvalifikálnia magát a kűrbe. Kevin mindegyik ugráselemét elhibázta, két esés (mindkettő hiányos is volt) és 0 pont a kombinációra, mivel a Lutz-ot leszimplázta. A sikeres GP szezon és főleg a GP Döntőn elért bronzérme után mindenképp a férfiverseny egyik esélyeseként lehetett vele számolni, és elképzelhető, hogy pont ezt a terhet nem tudta elviselni az Európa-bajnokságon. Teljesen más úgy versenyezni ugyanis, ha valakire kevesebb terhet tesznek, mint az aki (arany)esélyesként érkezik a versenyre. Ebből is látszik, hogy milyen nehéz, és komplex sport ez, hiszen edzésen, vagy bemelegítésen mindegy, mi mindent tud a korcsolyázó, de megfelelően kell tudni koncentrálni ahhoz, hogy amikor igazán számít, versenyhelyzetben is meg tudja mutatni a tudást.

A rövid programot így hát a veterán Michal Brezina nyerte, aki a legtisztábban futott, ezúttal pedig sikerült a 4S is, amivel a szezonban eddig nehézségei voltak, ezt egyébként kombinációban ugrotta meg (igaz, csak 2T-t tett rá). Mögötte nem sokkal lemaradva Dmitri Aliev végzett, akinek két hiányos ugrása volt, a 4Lz és a 3A. 3. helyen állt az EB-újonc Artur Danielian, akiről már korábban is írtam, hogy a rövid programja az idei egyik kedvencem, legalábbis a juniorok között. Ezt a programot a junior GP szezon után át kellett alakítani a felnőtt versenyre, hiszen a juniorok között a kötelező szóló ugrás, a 3Lo helyett most már a 4S-t tette be, amit tökéletesen is sikerült megcsinálnia. A 4. pozícióban a grúz Morisi Kvitelashvili, az 5. Deniss Vasiljevs és a 6. helyen pedig az a Paul Fentz volt, akitől a gyengébb eredményei miatt otthon megvonták a támogatást és közel állt ahhoz, hogy visszavonuljon - ezért még egyszer meg akarta mutatni, hogy ne írják még le őt.

A kűrben aztán Brezina háromszor is megpróbálta a 4S-t, de egyszer sem sikerült neki, így végül a 7. helyen fejezte be a versenyt. Ez nem volt meglepő, ahogy említettem, nehézségei voltak ezzel az ugrással korában, és sajnos ő amúgy sem arról híres, hogy egy versenyen két erős programot be szokott tudni mutatni. Teljesen más állóképesség is kell a kűrhöz, mint egy rövid programhoz. Az Európa-bajnok az a Dmitri Aliev lett, aki egy majdnem tiszta kűr tudott bemutatni, a négyfordulatos Lutz-át viszont ezúttal is hiányosnak ítélték (egyébként jogosan, és kifejezetten jó, hogy a technikai panel helyesen ítélte meg ezt). A komponenseire is korrekt pontokat kapott, 86-ot, ami szerintem a tudását teljesen tükrözte a futottak alapján. Aliev lett tehát az első Európa-bajnok a Fernandez-érát követően, egyébként utoljára orosz versenyző 2012-ben nyert EB-t, Evgeni Plushenko személyében.


Aliev öröme
forrás: ISU

Artur Danielian végzett a 2. helyen, aki nem hibátlan, de így is nagyon erős programot tudott bemutatni, közte két négyfordulatos Salchow-val. Abszolút megérte visszahoznia a La Travita programját még decemberben, miután a Gladiátor kűrjével akadtak gondjai. Ez egy nagyon sikeres EB-bemutatkozás volt a részéről és minden tehetség megvan benne, hogy a következő évek meghatározó orosz versenyzőjévé váljon: remek korcsolyázótudás, forgások, ugrótechnika, kiugróan jó előadás és interpretációs készségek a korához képest. És miközben ezeket a sorokat írtam, az orosz szövetség azt is bejelentette, hogy Artur a felnőtt világbajnokságon is indulni fog, szerintem teljesen megérdemelten (Aliev és Artur a nevezettek, Samarin az, aki otthon marad).

A bronzérmes, először Grúzia - én továbbra is így nevezem az országot, nem Georgiának -történetében, az a Morisi Kvitelashvili lett, akinek két elég kiegyensúlyozott teljesítménye hozta meg ezt a várva várt érmet. Az edzője, Eteri Tutberidze azt mondta róla, olyan ez a siker, mint egy hosszú házasságban, 11 év után először megszületett gyermek. :) 4. és 5. helyen a két olasz, Daniel Grassl és Matteo Rizzo végeztek, előbbinek sok nehéz, de hiányos ugrása van, és még gyenge korcsolyázótudással rendelkezik, Rizzo pedig a tavalyi bronzérme után idén nem mutat olyan stabil formát, és például a korábban sokszor megugrott 4T-je sem sikerült neki ezen a versenyen.


Artur Danielian, Dmitri Aliev és Morisi Kvitelashvili a dobogón
forrás: gettyimages

A nők versenyében nem volt meglepetés, ami a dobogót illeti, és a Tutberidze tanítványok, Alena Kostornaia, Anna Shcherbakova és Alexandra Trusova - ebben a sorrendben - állhattak fel a dobogóra. Ami mindenképp feltűnt hármójukat nézve, hogy fáradtabbnak tűntek például a GP Döntő és az orosz bajnoksághoz képest, mind a hárman estek is a kűrjükben. A sajtótájékoztatóban elhangzott, hogy a nemzeti bajnokságot követő szünetben kicsit nőttek, ami például Kostornaia esetében 2 centit jelent és ehhez a helyzethez hozzá kellett igazítani a formájukat, amire nem volt sok idejük. Egész szezonban csúcson versenyezni nem lehetséges, és itt belefértek olyan hibák, ami majd a világbajnokságon talán nem fog. Kostornaia például láthatóan fáradt volt a kűr második felében, és nem volt olyan átütő az előadása, mint korábban, a tripla Lutz-ból pedig el is esett. Ugyan Shcherbakova nyerte a kűrt, de hiányos volt a négyfordulatos Flipje, leminősítették és el is esett a második négyfordulatos Lutz-ból, valamint a 3Lz-3Lo kombinációja se volt tiszta. Shcherbakova kűrjében egyébként hat darab Lutz és Flip található, amiket nagyon hasonló technikával ugrik (nem tiszta élben, hiánnyal), amik felett a technikai panel szemet huny. Egyébként Shcherbakova érdeme legalább, hogy a zenei kifejezőkészsége egyre jobb, legalábbis mindenképp látok nála előrelépést például a szezon elejéhez képest. Trusova mutatta a legkevésbé meggyőző formát ezen a versenyen, ő most már harmadszorra végzett Kostornaia és Shcherbakova mögött december óta, és ami igazán érdekes, hogy nemrég még öt négyfordulatos ugrást tervező kűrjében ezúttal csak három volt (4Lz és két 4T), amikből csak egyetlen négyfordulatost tudott csak tisztán bemutatni. Trusova néhány hónap leforgása alatt próbált beletenni a programjába minél több négyfordulatos ugrást, és ez a kamikaze módszer eddig nem vált be. Ezúttal még a 4T-je sem volt olyan stabil, mint korábban. Emellett a rövid programban a dupla Axelt is rontotta, és úgy ment bele az ugrásba, mint aki nem tudja eldönteni, tripla Axelt csináljon-e vagy csak duplát. A tavaly legerősebb junior lány a felnőttek között egyelőre a legtöbb problémával küzd meg hármójuk közül.
A 4. a svájci Alexia Paganini lett, az 5. Emmi Peltonen, a 6. az azeri Ekaterina Ryabova. 10. lett a szintén első EB-jén versenyző lengyel Ekaterina Kurakova, aki egy igazi tünemény, nagyon jó előadó a jégen, bár az ugrásainak tisztaságával neki is vannak problémái. Csakúgy, mint Tóth Ivettnek, akinek nem sikerült a magától elvárt Top 10 közelében végezni, és csak a 21. lett, így majd a Challenge Cup fogja eldönteni, hogy ő, vagy esetleg Láng Júlia képviselheti-e majd Magyarországot Montrealban.


Kostornaia a Grand Prix Döntő után az Európa-bajnokságot is megnyerte
forrás: tumblr


Anna Shcherbakova, Alena Kostornaia és Alexandra Trusova a dobogón
forrás: gettyimages

A párosok versenyében idén negyedszerre Boikova és Kozlovskii legyőzte a Tarasova/Morozov kettőst, nem akármilyen fölénnyel egyébként, és a jelenlegi elsőszámú orosz párosként mennek majd Montrealba. Tarasováék már a rövid programban is csak a 3. helyen álltak, majdnem 10 ponttal lemaradva Boikováék mögött, miután az emelésnél Morozov korcsolyájának a pengéje beakadt a jégen egy lyukba, így nem tudták megcsinálni az elemet. A kűrben aztán az ugráselemekben hibáztak, így végül nem sokkal tudták csak megelőzni a Pavliuchenko/Khodykin kettőst, akik a bronzérmet szerezték meg. Boikováék hatalmas pontszámmal nyertek; a rövid programban új világcsúcsot értek el (82.34, ami majdnem egy ponttal jobb az eddigi rekordnál), és a kűrben sem kellett sok az új csúcs felállításához. Igaz, hogy az Európa-bajnokságon sokszor a győztes versenyzőket eléggé megpontozzák, ennek ellenére úgy gondolom, hogy akármennyire jók már most Boikováék, egyelőre még nem azon a szinten vannak, hogy Sui/Han rekordját megdöntsék. Mindenesetre a világbajnokság biztos, hogy nagyon érdekes lesz majd a kettejük csatáját várhatóan.
Magyar részről Chtchetinina Ioulia/Magyar Márk első közös EB-jükön rögtön a 10. helyen végeztek (a 19 indulóból), ami egy rendkívül jó eredmény, tekintve, hogy még egy éve sincsen annak, hogy közösen készülnek, és a fejlődésük azóta töretlen. Ezzel az eredménnyel pedig Magyarországnak jövőre két kvótája lesz a párosok versenyében (igaz, jelenleg nincsen más magyar párosunk).


A párosok dobogója balról jobbra: Pavliuchenko/Khodykin, Boikova/Kozlovskii, és Tarasova/Morozov
forrás: gettyimages

A jégtánc verseny nagyon érdekesen alakult ezen az Európa-bajnokságon. Talán többször leírtam már, hogy az utóbbi időben a jégtánc versenyek a legkiszámíthatóbbak a négy szakágban, idáig megvolt a biztos pont, Papadakis/Cizeron mindent megnyert a 2018-as Téli Olimpiai ezüstérmük óta, és  köztük és a többiek között akkora volt pontszámban a különbség, hogy utánuk csupán az volt az érdekesebb kérdés, hogy az éppen preferált amerikai, vagy orosz kettősök közül ki szerez még érmet. Egészen idáig.

A franciák sem legyőzhetetlenek ha rontananak, vagy kevésbé jól futnak, mint ahogy azt megszokhattuk tőlük, de ezen a versenyen már a ritmustánc eredményére felhúztam a szemöldökömet és abból lehetett látni, hogy itt aztán igen érdekes versenyre lesz kilátás a szabad táncban.

A ritmustáncban ugyanis Papadakisék csupán egy hajszállal, mindössze 5 századdal vezettek a Sinitsina/Katsalapov kettős előtt. Papadakisék a GP Döntő után kicsit átalakított programmal rukkoltak elő (új, diagonális lépéssort tettek bele, ami egyébként csak 3-as szintet kapott). Erre a programra kaphattak volna magasabb pontokat, ha az új lépéssor mellett Papadakis 4-es szintet ér el a kötelezőben táncban. De nem így történt, így alulmaradtak a például az NHK Trophy-n kapott, 90 pont feletti rekordjuktól. Ami pedig a versenynek ezen a részében még érdekesebb volt, hogy Katsalapovék bőven megjavítva egyéni legjobbjukat ilyen közel tudtak kerülni a franciákhoz, amiből már következtetni lehetett, hogy ezen a versenyen bizony az oroszoknak állhat a zászló. Ezt egyébként a bírói panel összetétele is teljesen segítette, miután a Katsalapov-párti orosz Alla Shekovtskova mind az RD-ben, mind az FD-ben ott volt (az ukrán bírónővel, Makarovával együtt), míg a francia bíró a szabad táncban nem bíráskodott.

A szabad táncban aztán Katsalapovék ezt az amúgy nem túl érdekes programjukat a legjobban adták elő eddig a szezonban, és vagy 5 ponttal (!) javították meg a legjobbjukat, Papadakisék viszont több kisebb-nagyobb hibát elkövettek. A twizzle nem volt tökéletes, de ami a legnagyobb izgalmat okozta, hogy az egylábas lépéssorukban Gabriella letette a lábát a végén, így a technikai panel hosszú percekig vizsgálta az elemet, hogy érvénytelenítsék-e vagy sem. A program alatt mutatott pontszámok alapján még úgy tűnt, érvénytelen lesz az elem, ezt kellett hosszú ideig visszanézniük, hogy valóban az lesz-e. S végül kijött az eredmény, nem lett érvénytelen az elem, de így is 5 ponttal kaptak kevesebbet az idei legjobbjuktól, ami azt eredményezte, hogy 14 századdal kikaptak az oroszoktól.

A bronzérmes a Stepanova/Bukin páros lett ezúttal, akik nagyon jól futottak, és nekem a két top orosz páros közül ők a kedvenceim. A 4. helyen Guignard/Fabbri végzett, akik utolsónak léptek jégre, és Papadakisék pontjai feletti töprengés miatt 8 percet kellett a pályán melegíteniük, várakozniuk, ami miatt aztán nem tudtak tökéletesek futni.

Katsalapovék lettek tehát az Európa-bajnokok, de mi van valójában e mögött?

Papadakisék nagyon kevéssel vezettek az RD után és az, hogy sok idő után nincs meg a nagy fölényből akadó kényelem, más mentális állapotba helyezhette őket, mint máskor. Talán épp ez is volt a cél azzal a rendkívül kis előnnyel a ritmustáncban...

Azt tudni lehet, hogy az európai terep Zsuliné, aki Katsalapovék edzője és már a verseny elején látni lehetett, hogy az RD pontokkal teljesen élessé akarják tenni itt a versenyt (hogy mennyire Zsuliné volt ez az EB, mutatja az is, hogy a két spanyol páros közül a Zsulin által edzett Sara Hurtado/Kirill Khaliavin kettős végzett előrébb, míg a világbajnokságra ennek ellenére Olivia Smart/Adrian Diaz mehet majd).

A montreali VB alatt majd máshogy alakulhatnak a dolgok, ami viszont Papadakisék "területe" lesz. Ez a verseny mégiscsak megmutatta, hogy egyrészt Papadakisék hiába próbáltak újabb stílust ki a ritmustáncban, nem annyira verhetetlenek még egy tisztább futás esetén sem, mert valahogy nem igazán áll nekik jól az a program (és szerintem a különbség Cizeron és Papadakis között még inkább kijön a Fame-ben, persze Cizeron javára), másrészt, ha úgy szolgálja az érdek, Katsalapovék megkapják a jóval magasabb pontokat annál, mint amit eddig kaptak.

A pekingi Olimpiáig sok minden lefolyik még a Dunán, mindenesetre ez egy jelzés lehet a franciáknak, hogy muszáj lesz teljesen új stílussal és programokkal előrukkolniuk, főleg a szabad táncban, a lírai vonal ugyanis már 6. szezon óta a stílusuk és nem biztos, hogy ezt szeretnék látni a bírók 2022-ig; a másik, hogy mindent el fognak követni az oroszok, hogy közelebb kerüljenek hozzájuk, és ha adódik a lehetőség, hogy meg is nyerjék a versenyeket. Ezt pedig egyre inkább úgy tűnik, a Sinitsina/Katsalapov párossal szeretnék elérni.

A jégtánc mindig is a legátpolitizáltabb szakág volt, amiben ismételten egyre inkább érezni a 6.0-ás rendszer szellemének lebegését az új rendszer felett, egyre világosabb, hogy a zászló, a háttéralkuk, az edző erőssége az adott verseny kontinensén/helyszínén, az elsőszámú/másodszámú párosok megkülönböztetésének mekkora a szerepe...

Mindenestre a világbajnokság (is) érdekes lesz jégtánc szempontból, abban biztos lehetünk.


Balról jobbra: Papadakis/Cizeron, Sinitsina/Katsalapov, és Stepanova/Bukin
forrás: gettyimages

*

A teljes végeredmény itt érhető el.

2020. január 21., kedd

Európa-bajnokság 2020 előzetes

Az idei év első nagyobb verseny előestéjén vagyunk, holnap kezdődik az Európa-bajnokság, ezért erről szeretnék írni egy kis véleményt.

Egyrészt furcsa, nosztalgikus érzés kerít hatalmába, ha az idei Európa-bajnokságra gondolok, és ennek az a személyes oka, hogy épp 20 évvel ezelőtt voltam először műkorcsolya versenyen, ami szintén az Európa-bajnokság volt, és amit szintén Ausztriában - Bécsben - rendeztek meg. Mintha csak tegnap lett volna, mikor utaztunk ki a családommal Bécsbe, ami egyébként egyáltalán nem zajlott zökkenőmentesen, mert éppen vonatsztrájk volt, és majd' egy napba telt átszállásokkal, várakozásokkal együtt, mire kiértünk az alig három órányira levő császárvárosba. Miután nagyon közel volt a szállásunk a Stadthalle-hez, ahol a versenyt rendezték, ezért szépen megkértem anyukámat, hogy legalább a szombati napra hadd mehessek ki megnézni a versenyt, amibe bele is egyezett, akkoriban ugyanis még kifejezetten kicsi voltam, így engedély is és persze egy kis zsebpénz is kellett. :)

Másrészről valahogy máskor jobban szoktam várni az EB-t, ami idén nem is érdekel annyira. Talán azért nem, mert a női versenyben - ha nem történik valami egészen rendkívüli esemény - maximum csak azon kell izgulni, hogy az Eteri Tutberidze lányok hogyan osztják el egymás között az érmeket, a fiúknál pedig bár új bajnokot avatnak majd, mégsem köt majd le úgy az aranyért folytatott küzdelem, a jégtáncban Papadakisék megállíthatatlannak tűnnek és a dobogó is elég megjósolható, végül a párosok versenyében szintén esélyes, hogy teljes orosz dobogó lesz.

Ezért hát amennyire közel is van Graz, erre a versenyre nem megyek el, és inkább nézem majd a TV-ben, vagy streamen, egy jó pohár forró teát szürcsölgetve. :) Egyébként nem könnyen megközelíthető a város, legalábbis autó nélkül nem az, annak ellenére, hogy közel van az országhatárhoz és emellett nem is olcsóak a jegyek, illetve a szállás sem. Persze ezek olyan árak, amik Ausztriában elvárhatóak. A versenyt egyébként a város külső részén, egy ideiglenes pályán rendezik meg, leginkább egy nagy sátorra emlékeztető csarnokban, ahol egyébként a versenyzők visszajelzései szerint már most meleg van. S és akkor milyen lesz majd, ha tele lesz a nézőtér!

Na de néhány szót a versenyről, az esélylatolgatásokról.

Az már biztos, hogy a nőknél és a férfiaknál új bajnokot fognak avatni, miután a nőknél a tavalyi győztes Sofia Samodurova nem jutott ki az Európa-bajnokságra az orosz bajnokság eredménye alapján, a férfiaknál pedig hét EB győzelme után végleg visszavonult a spanyol Javier Fernandez. A nőknél minden bizonnyal orosz dobogó lesz, és a kérdés csak az, hogy Shcherbakova a nemzeti bajnokságon elért sikere után itt is tud-e úgy futni, hogy elég legyen-e az aranyra, a GP Döntő után ismét nyer-e nagy versenyt Kostornaia, vagy Trusovának sikerül-e diadalmaskodni azok után, hogy az utóbbi versenyein többet is hibázott. Trusova egyébként a GP Döntőben már megpróbálkozott öt darab négyfordulatost tartalmazó kűr bemutatásával, de az nem sikerült neki, egy ugrást leduplázott, az utolsó 4T-t pedig este. A leadott programterv alapján úgy tűnik, ezúttal is megpróbálkozik majd ezzel a programelrendezéssel, és a rövid programban is dupla Axel helyett triplát próbálna meg.

Az ISU egyébként néhány hete megemelte a női versenyzők számára a világbajnokságra a kötelező technikai minimum pontszámot, így lesz néhány versenyző (pontosan Valentina Matos, Dasa Grm, és Linnea Ceder) az Európa-bajnokságon is, akiknek a régi szabály értelmében megvolt a minimum pontszámuk, az új szabály értelmében nem, így ezen a versenyen kell majd újra megküzdeniük azért, hogy esélyük legyen ott lenni Montrealban. A rövid programban 29-ről 30-ra, a kűrben 49-ről 51-re emelkedett amúgy a pontszám. Drukkolni fogok ezeknek a versenyzőknek, mert elég szerencsétlen helyzet, hogy ilyen későn módosították a pontszámok listáját, ami mindenképp egy plusz terhet fog rájuk tenni ezen a versenyen.

Tóth Ivett is indul majd a lányok között, akinek a Top 10 a célja az EB-n, és egyébként a három szezonnal ezelőtti Michael Jackson rövid programját visszahozza a szezon második felére.

A fiúk versenyében többen is esélyesek lehetnek a dobogóra érni. Az erős GP szezont maga mögött tudó, GP Döntő bronzérmes Kevin Aymoz mindenképp esélyes, úgy mint az oroszok, és ebbe nem csak Samarint és Alievet értem, hanem nagyobb meglepetés esetén, két jó futással akár az újonc, az orosz bajnokságon ezüstérmes Artur Danielian is dobogó közelbe érhet. De esélyes lehet az olasz Matteo Rizzo is. Érdekes lesz nézni, hogy hogyan fognak megbírkózni a nyomással a fiúk, különösen a rövid programot követően azoknak, akiknek reális esélyük marad az aranyéremre. Egyébként egy kicsit haszontalan statisztika, de összeszámoltam, hogy a leadott programösszeállítások alapján 53 négyfordulatos ugrást terveznek a fiúk, ebből 28 quad Toe-loop, 13 quad Salchow, 9 quad Lutz, 2 quad Flip és egyetlen quad Loop a terv. Majd a versenyt követően meglátjuk, hogy mennyit is fognak megugrani ebből.

A párosok versenyében, hasonlóan a lányokéhoz, esélyes, hogy orosz dobogót láthatunk majd. A verseny a Tarasova/Morozov és Boikova/Kozlovskii kettős között dőlhet majd el, és kérdés, hogy Tarasováéknak sikerül-e ezen a versenyen revansot venni az idei vereségekért. A bronzérem lehet nyitottabb, odaérhet Pavliuchenko/Khodykin, vagy esetleg a szezon elején sérüléssel küszködő, idén emiatt egyelőre kevésbé meggyőző formát mutató olaszok, Della Monica/Guarise is. A tavalyi címvédők, James/Cipres egyébként tervezte, hogy az őszi szezon kihagyása után visszatérne a szezon második felére, de mégsem indulnak el az EB-n (aminek köze lehet persze a forma is, de az is, hogy Cipres-t szexuális zaklatással vádolták meg, így eljárás van ellene folyamatban).

Ami pedig a jégtáncot illeti, a top versenyzők közül talán itt kell majd a legkevesebb meglepetésre számítani: Papadakis/Cizeron az aranyesélyesek, és megnyerhetik sorozatban hatodik EB címüket, a dobogóra pedig mögöttük valószínűleg az oroszoknak lesz a helyük, Sinitsináéknak és Bukinéknak. Az (erős) középmezőnyben valószínűleg izgalmasabb lesz a verseny, elég sok jó pár lesz, akikre érdemes lesz figyelni, így Fabbriékra, a spanyolok párharcára, Fearékre, vagy a lengyelekre.
A női mezőnyön kívül egyébként mindenhol máshol is lesznek magyar indulók, holnap a versenyt és a férfiak rövid programját Csernoh András kezdi, a párosok versenyében az eddig szépen fejlődő új kettős, Magyar Márk és Ioulia Chtchetinina képviseli a magyar színeket, míg jégtáncban Emily Monaghan és Ilias Fourati.

Ezzel zárom is soraimat. Jó drukkolást kívánok!

Kis műkorcsolya történet - Nők

Már egy ideje gondolkodtam azon, hogy írok arról, hogyan ismerkedtem meg a műkorcsolyával és hogyan követtem sokáig a sportágat, de rájöttem...