A világbajnokságon számomra leginkább várt versenyszám a férfiak voltak, és hasonlóan a nőknél, itt is egy igen jó és izgalmas versenyre számítottam. Az olimpiát követő évben általában gyengébb szokott lenni a mezőny, ebből a szempontból is kivétel volt az idei szezon, hiszen az aktuális olimpiai bajnok, a világbajnoki címvédő, sőt, az olimpiai ezüstérmes és 4. helyezett is részt vett ezen a versenyen.
Mielőtt azonban kitérek a legjobbakra - ami majd nem lesz rövid -, először a hátrébb végzett versenyzőkről írnék.
Volt néhány korcsolyázó, akik szépen teljesítettek, köztük olyanok is, akik először szerepeltek világbajnokságon: ilyen volt például a francia Kevin Aymoz, aki két egyedi programot mutatott be igazán különleges koreográfiai elemekkel, magas technikával ötvözve. Yuzuru Hanyun kívül ki az, aki counterből ugrik tripla Axelt? Csak Kevin! (A kűrben egyébként Ina Bauerből is ugrott 3A-t). A rövid program után a 7. helyen állt, összesítésben pedig a 11. helyen végzett, ami debütásként szép eredmény.
Aki szintén jól mutatkozott be a szenior világbajnokságon, az a Moszkvában edző, de Azerbajdzsán színeit képviselő Vladimir Litvintsev volt, aki először egy remek rövid programot mutatott be, könnyed ugrásokkal (közte a szóló 4T-vel), majd a kűrben is jól futott, többek között ott is sikerült neki a 4T, és a 3A-3T kombináció is (a szóló 3A-ban elesett). Jó alapkorcsolyázó tudása van már most is, de persze sok mindenben kell majd még fejlődnie, pl. az összekötő elemekben, mert a programjai még azért elég üresek ebből a szempontból, illetve a többi komponensben, korcsolyázótudásban, előadásban, interpretációban és kompozícióban is. A forgásainak és a lépéssorának a szintjei most még nem a legmagasabbak, de ezeket is tudja majd fejleszteni. Ő mindenképpen egy ígéretes tehetség.
Van, aki gyengébben szerepelt, de többet várhattunk volna tőlük: ilyen volt például a koreai Junhwan Cha, aki sajnos korcsolyacipő-problémával és sérüléssel is küzd egy ideje; a rövid programban elesett a 3A-ból és a 4S is hiányos volt, azután a kűrben is voltak problémák az ugrásokkal (amiből három hiányos volt), és valahogy nem voltak olyan átütőek a programjai mint a szezon első felében voltak. Junhwan végül csak a 19. helyen végzett az első VB-jén. Aki szintén nem volt meggyőző ezen a versenyen, az a lett Deniss Vasiljevs, akinek két 14. és a tavalyi 6. helyezése után az idei 21. helye mindenképpen nagy visszaesés. Már azzal is szerencséje volt, hogy bejutott a kűrbe, miután rontotta a 3A-t és a kombináció is csak 2Lz-3T volt a rövid program során, igazából a komponensei mentették meg attól, hogy ne jusson be a kűrbe. A kűrben a 4T leminősített lett és esett belőle, de a tripla Axelek sem sikerültek jók (a másodikra rá se tudta tenni a kombinációt). Ezt már mindenki mondja egy jó ideje, de sajnos Lambiel tanítványainak idei teljesítményén is meglátszik, hogy nincsen Champéry-ben technikai edző, ami elengedhetetlen lenne ahhoz, hogy ugrótechnikában fejlődjenek a korcsolyázói.
Akit még a Top 5-ön kívül érdemes kiemelni, az
Matteo Rizzo, aki egy nagyon szép rövid programmal az 5. helyen állt a kűr előtt, végül pedig a 7. helyen zárt, ami a tavalyi 17. helyhez képest nagy előrelépés - és így jövőre az olaszoknak két kvótája lesz a világbajnokságon. Ebben a szezonban jól beépítette a 4T-t mind a rövid programjába, mind a kűrbe, és egyébként is egy kiegyensúlyozott versenyzővé vált idén, aki nem keveset fejlődött. A szezon közepén, miután kikapott a nemzeti bajnokságon Daniel Grassltől, leváltotta a Rolling Stones kűrjét egy Queen medley-re, ami egy jobb program és már az EB-n is jól be tudta mutatni. Ennek ellenére remélem, hogy jövőre a kűrben valami más típusú zenére látjuk majd őt korcsolyázni, miután ez a Queen program egymás után a harmadik pop-rock zenei választása volt.
Boyang Jin a 9. helyről felkapaszkodva tudott az 5. helyen végezni ezen a VB-n. A rövid programban este a 4Lz-ot, de a kűrben sikerült megcsinálnia, két 4T (az első hiányos) és két 3A mellett. Boyang sokkal jobban versenyzett itt (és a 4CC-n) mint a szezon első felében, örültem, hogy az olimpia utáni nehézségekkel teli időszak után újra kezdi visszanyerni jobb formáját. Akik ott voltak a szaitamai arénában, mondták nekem, hogy Jin fejlődött abban, hogy mennyire korcsolyázza be a pályát, és bár határozottan fejlődik évről-évre előadásban és interpretációban, de abban például még mindig van mit javulnia, hogy az előadását hogyan közvetíti ki a közönségre.
Boyang Jin hatalmas 4Lz-a
Shoma Uno hosszabb időszak után először nem tudott felállni a dobogóra, és csak 4. helyen végzett. Már az edzéseken is lehetett látni, hogy nincsen jó formában; hogy ebben mennyit játszott szerepet a hónapokkal ezelőtti bokaficamjai, a korcsolyacipő-problémái vagy egyszerűen csak inkább rossz formaidőzítésről volt ezúttal szó (esetleg ezek kombinációjáról) azt nem igazán lehet tudni. A rövid programban és a kűrben is este a 4F-et, amit ráadásul mindkétszer hiányosnak vett a technikai panel, amit az ő esetében nem láthattunk eddig túl gyakran. A kűrben este a 4S-t is, és a második 4T-re a gyenge érkezés miatt nem tudta rátenni a kombinációt sem.
Ez a rendkívüli lágy Holdfény Szonáta kűr szerintem nem igazán illik az ő intenzívebb korcsolyázóstílusához, úgyhogy valahogy most sem jött át az előadása, amiben ő egyébként jobb szokott lenni. A rövid programja ilyen szempontból mindenképp hozzá passzolóbb volt. Jó lenne tőle is látni újabb irányt, mert hiába vannak évről évre új programjai, de ettől még a stílusai teljesen hasonlóak, ilyen szempontból nem rizikózik (általában az európai klasszikus zenéből választ zenét, vagy flamencot/tangót láthattunk tőle az elmúlt években).
Ettől függetlenül a rontások ellenére még mindig jobb sok mindenben, mint például az a Vincent Zhou, akinek sikerült megszereznie ezen a VB-n a bronzérmet, két viszonylag jól megfutott programmal (és összesen három hiányos ugrással). Ami a leginkább megkérdőjelezhető számomra, hogy Zhou komponensei miért emelkedtek fel tizenegy pontot a kűrben, és öt pontot a rövid programban az elmúlt egy évben, amikor a korcsolyázásában összességében ilyen irányú óriási fejlődést nem látok. Más hosszú éveket dolgozik azon, hogy a második pontszámai kicsit növekedjenek, míg az ő esetében erre sokkal kisebb időre volt szüksége. Amit már a nőknél is írtam, hogy véleményem szerint a bírókat nem kicsit befolyásolja az, ha valakinek ugrások szempontjából nehezebb programjai vannak, akkor automatikusan magasabb komponenseket is kapnak, amikor a kettő között nem szabadna, hogy összefüggés legyen. De ez is csak néhány versenyzőre igaz, és általában olyanokra, akik mögött erős szövetség áll amely támogatja is a korcsolyázót, vagy neves edzővel készülnek (vagy minkettő).
A rövid programban kitűnően teljesített és a 2. helyen állt Jason Brown, aki megmutatta, hogy négyfordulatos ugrások nélkül, de rendkívül magas minőségű elemekkel is lehet magas pontokat elérni. A Love is a Bitch rövid programját még azelőtt koreografálták neki tavaly, mielőtt a Cricket Clubba ment volna edzeni; szerintem ez egy nagyon eltalált program. A kűrje már nem sikerült ennyire jól, csak a 14. lett, összesítésben pedig a 9. helyen végzett.
Yuzuru visszatér
és
Nathan címet véd
Röviden összefoglalva az első két helyezettet, úgy tudnám leírni, hogy mind Yuzuru Hanyu, mind Nathan Chen önmagához és a jelenlegi állapotához képest nagyon jól teljesített; Yuzuru 300.97 ponttal szerezte meg az ezüstérmet, ami szezonbeli legjobbja és tekintve az egészségi állapotát, ez egy nagyon jó eredmény tőle; ő mentette meg egyébként a japán csapat becsületét azzal, hogy az egyetlen érmesük volt hazai pályán. Nathan Chen pedig két olyan futással, amiben nagy hibák nem voltak, megvédte világbajnoki címét. Ugyanakkor a pontozás nem kevés kérdést vetett fel ezen a versenyen.
Yuzuru Hanyu négy hónap kihagyás után tért vissza a versenyzéshez, miután november közepén ugyanaz a bokája sérült le, mint ami 2017 novemberében is. A sérülése ezúttal más területet érintett a bokájában, és elmondása szerint még sokkal hosszabb ideig tart majd a gyógyulása mint tavaly. A sérülést követően két hónapig nem volt jégen, és azt mondta, nagyon nehéz volt újra edzésbe állnia; az idei világbajnokságra való felkészülése sok szempontból kísértetiesen hasonlított tehát az olimpiát megelőző időszakhoz.
Yuzuru a rövid programjában leduplázta a tervezett 4S-t, amivel így érvénytelen elemként kb. 14-15 pontot veszített el. Minden egyéb elemet, közte a 3A-t, a 4T-3T-t, a forgásokat és a lépéssort is tökéletesen és a legmagasabb minőségben csinálta meg és egy gyönyörű Otonalt adott elő. A verseny egyik csúcspontja számomra a rendkívül nehéz lépéssora a rövid programjában, ami egy crescendoban erősik ki és melyet Yuzu csodálatos átáléssel és könnyedséggel mutatott be. Egyébként a 4T-3T-re néhány bírótól +2 GOE-t kapott csupán, amit én kevésnek tartok, mert az az elem mindenképpen megfelelt legalább ennek a négy GOE bullet pointnak: nagyon jó magasság/távolság, jó elugrás és érkezés, lépésből elugrás és az ugrás a zenére történik. Nem is volt olyan, ami miatt le kellett vonni belőle.
Ha ehhez hozzáadjuk, hogy komponensekben is 1-1.5 ponttal többet kapott volna, akkor a pontszáma egy tiszta futás esetén pontosan elérte volna azt, amit az idei Rostelecom Cupon kapott, és ami egyben a jelenlegi világcsúcs (110.53). Yuzuru a rövid programot követően a 3. helyen állt 94.87 ponttal, amit én korrekt pontnak tartok.
A japánok először az idei nemzeti bajnokságon vezették be azt az Ice Scope nevű rendszert, ami képes mérni egy ugrás magasságát, a távolságát, és a sebességet, amiből megérkezik a korcsolyázó. Ennek megfelelően készültek nagyon érdekes statisztikák, bár csak egy-egy ugrást mértek be a verseny során, azokból is nagyon sokat lehet következtetni. Az egyik ilyen adat, hogy 76 tripla Axel mérése alapján
kiszámolták többek között az ugrás átlag magasságát, ami 57.4 cm, és az átlag távolságát, ami 2.83 m.
Ezek a számok azért is érdekesek, mert a három közül az egyik kötelező GOE bullet point, ami szükséges ahhoz, hogy valaki egy ugrása megkaphassa a +4 vagy +5-öt, az az, hogy nagyon jó magasságúnak és nagyon jó távolságúnak kell lennie az ugrásnak.
Összehasonlításképpen Yuzuru és Nathan 3A-ja a rövid programban:
Yuzuru tripla Axelja
Nathan tripla Axelja
A két tripla Axel összehasonlítása
Yuzuru 70 centis ugrása messze magasan a legnagyobb magasságú az egész mezőnyben (ami nem is csoda, tekintve, hogy a sérülése előtt már edzette a négyfordulatos Axelt), illetve távolságban is messze magasan kiemelkedő a 3.62 méterrel (és bele se merek gondolni, hogy úgy képes ilyen adatokat produkálni, hogy counterből megy bele az ugrásba és twizzle-vel jön ki belőle!). Nathan Chen tripla Axelja ezzel szemben átlag körüli magassággal (0.58 m) és átlagon aluli távolsággal (2.66 m) bír.
Következésképpen, ami átlag körüli, arra nem lehet azt mondani, hogy nagyon jó magasságú és távolságú, így az első GOE bullet point hiánya miatt egy ilyen ugrás már automatikusan nem kaphat +3-nál jobb GOE-t. Ennek ellenére Chen 3A-ját a rövid programban öt bíró is +4-re értékelte. Lehet, hogy a bírók nem látják az Ice Scope adatait, mikor pontoznak, ugyanakkor saját szemmel is látniuk kellene, hogy egy ugrás átlagos magasságú vagy átlagon aluli távolságú. Ha ezeket nem látják, akkor mire is vannak a GOE bullet pointok?
Nathan Chen egy ugrástechnikailag nehéz (4Lz, 4T-3T kombinációval) rövid programot futott amit 107.40 értékeltek a bírók. A magas bázispontszámú program azonban nem foglalta magában azt automatikusan, hogy minőségben is magas színvonalt láthattunk. A fenti, tripla Axeles példa csak egy volt, és azt kiegészítve el kell mondjam, hogy se nehéz bemenetele, se jó érkezése (előredőlés), se ugrás közbeni jó testtartása nem volt, így a +4 GOE mellett még a +3 sem helyénvaló.
Úgy gondolom, hogy vele nagyon jóindulatúak voltak a bírók mind a GOE-k, mind a második pontszám tekintetében. Se az ugrásokra, se a forgásainak többségére, vagy a lépéssorára +1/+2-nél nem kaphatna többet. Bár elmondható, hogy általában stabilabbak lettek az ugrásai, még mindig sok rákészüléssel, nehéz bemenetel vagy kijövetel nélkül csinálja meg azokat, Ice Scope nélkül is látszik, hogy nincsen túl jó magasságuk/távolságuk, az ugrás közben nincsen kiemelkedően szép testtartása, és ahogy említettem, előredőlve érkezik meg a legtöbből, sokszor még mindig kevés kifutó ívvel.
Amiben javult Nathan az elmúlt egy évben, az egyrészt az előadása, bár hozzáteszem, még mindig sok fejlődnivalója van az előadás közvetítésében, testtartásban-, és kontrollban, mozdulatainak tisztaságában, az előadáshoz való érzelmi átélésében (a fizikaival nincsen túl nagy gond), vagy az olyan finom mozdulatok használatában, ami kifejezi a zene legapróbb részleteit, hogy csak pár példát említsek.
Amiben még fejlődött a tavalyi olimpiai fiaskó után, az a mentális ereje. Azt hiszem, attól a pillanattól fogva, hogy az olimpiai teher leesett a válláról, sokkal megkönnyebbülten versenyzik, és szerintem attól, hogy van más dolog is, ami ebben a szezonban a korcsolya mellett leköti és nem az összes gondolata az élsport körül forog, szintén hozzájárult ahhoz, hogy a versenyzést jobban bírja mentálisan (erre egyébként utalt is a minap egy interjúban).
Mindezek nem jelentik azt, hogy bármelyik komponensben eléri a 9-et, ami az ISU értelmezése szerint a kiváló kategória. Előadásban, esetleg interpretáció kategóriákban alacsony 8-as, az összes többiben 7-esnél többet nem szabadna kapnia (átmenetekben akár 7-es alatt), ami megfelelne a jó értéknek; a jó az ahol Chen jelenleg karrierjében tart, de kiválónak nem lehet nevezni. Számomra a rövid program egyik meglepetését az okozta, hogy a komponenseire 46 feletti pontszámot kapott, még a tökéletes programot bemutató, és a rövid program után 2. helyen álló Jason Brown pontjainál is magasabbat, Yuzuru Hanyuénál pedig alig kevesebbet, pedig nem látom, miért is volt jobb Nathan kompozícióban, interpretációban, s főleg korcsolyázótudásban Jasonnál.
Yuzu pedig sokkal jobban mozog a zenére és azt jobban kifejezi; változatosabbak és kifinomultabbak a mozdulatai (beleértve a karjait is), jobb a testtartása és kontrollja, sokkal inkább kifejező az arcával is. Összességében egyszerűen fejlettebb és kidolgozottabb a stílusa. A jégen való csúszása, térdmunkája, lábmunkájának precizitása, átmeneteinek mennyisége és minősége, s nem beszélve az élben korcsolyázása össze sem hasonlítható Chenével, annyival magasabb szint. Chenben ami leginkább zavar - és mikor élőben láttam korcsolyázni, akkor is az tűnt fel először - azok a rendkívül merev térdei, ami szembeötlő a lépései során és az ugrások érkezésénél is. Ezen kívül a hanyagabb korcsolyázása is zavaró (amit egyébként a programjai, főleg a rövid program, igyekszik minél jobban elkendőzni). Korcsolyázásával amúgy viszonylag kis pályát fed be, tehát a lendülete sem a legjobb.
Kisérem átadón Nathan Chen, Jason Brown és Yuzuru Hanyu
forrás: IFS
A kűrben azután Yuzuru nagyon szépen futott az Originre, aminek zenéjével (Art on Ice és Magic Stradivarius) Plushenko előtt tiszteleg. Ez egy nagyon érdekes, kicsit sejtelmes, misztikus program, egy újabb irány, amit idén Yuzuru kipróbált. 206.10 pontjával, illetve 300.97-es összpontszámával ő lett az első férfi korcsolyázó, aki az új pontozási szabályok szerint átlépte a 200, ill. 300 pontos határt, még akkor is ha ez a rekord kevesebb, mint tíz percig tartott.
A kűrjében volt egy négyfordulatos Rittberger, egy négyfordulatos Salchow, ebben volt amúgy az egyetlen hibája, nagyon mélyen érkezett meg és meg kellett fognia az ugrást (emellett hiányosnak ítélte a panel). Ezt követően bemutatott egy szóló 4T-t, és a program második felében egy őrületes 4T-3A ugrósort. Először is ő az első, aki ezt az ugrást valaha versenyen bemutatta (Helsinki Grand Prix) másrészt itt a világbajnokságon sikerült pozitív GOE-val is megcsinálnia. A szabályok abszurditását jól jelzi, hogy ez a hihetetlenül nehéz elem majdnem ugyanannyi pontot ér, mint egy sokkal könnyebb 4T-3T kombináció, tekintettel arra, hogy egy ugrósor a bázispontszám 80%-át éri csak. A női mezőnyben szoktunk látni ugrósort dupla Axellal, de a férfiaknál még senkinek se jutott eszébe mindkét elem nehézsége, és a rizikóval arányban nem álló pontszám miatt egy négyfordulatos ugrásra rátenni a tripla Axelt.
Yuzuru 4T-3A
forrás: saját gif
Yuzuru programjában egyébként két tripla Axel volt, a másik egy tripla Salchow-os kombinációban.
Minden egyéb elem szépen sikerült neki, közte a 3F-3T-vel és 3Lo-val, 4-es szintű forgásaival, két nagyon jó lépéssorával, kreatív koreográfiai lépéssorral (bár a lépéssor csak 3-as szintet kapott). Kicsit tartottam ettől a kűrtől olyan szempontból, hogy nagyon jó kondíció szükséges ahhoz, hogy az idéntől 4 percesre csökkent programot, amiben 12 elemet kell teljesíteni, meg tudja-e csinálni nagy hibák nélkül. Végül, a 4S-t leszámítva és a körülményekhez képest nagyon jó programot futott, amiben 16 ponttal javította meg az egyéni legjobbját. Természetesen nem volt tökéletes ez a program, az ugrásokat például képes lenne még magasabb kivitelezéssel megcsinálni, és azt sem tudjuk, hogyan érett volna be ez a program, ha egész szezonban versenyzett volna, és nemcsak háromszor adta volna ezt elő. Azonban még nem 100%-os állapotban is kimagaslik Yuzuru a mezőnyből, minőségben és második pontszámokban mindenképpen.
Kérdeztem barátaimat, akik ott voltak az arénában, hogy milyen volt őt élőben nézni? Néhány dolog, mint pl. a sebesség, az előadás közvetítése, vagy hogy mekkora pályát fed le a korcsolyázó, élőben jobban átjön. Azt mondták, hogy Yuzunak hihetetlen jelenléte volt a jégen az egész program alatt, egyszerűen beszippantja az embert, uralja a jeget, olyan hatással volt a közönségre. Emellett szinte alig koszorúzik, úgy van kiváló lendülete, és az egész pályát befedte ezúttal is a korcsolyázásával.
Yuzuru Ina Bauerja a koreográfiai lépéssorban
Nathan ezek után megfutotta a négy négyfordulatos ugrással teli kűrjét (4Lz, 4F és két 4T) a Woodkid Land of All c. dalára. Chen a programra 216 pontot kapott, és összességében 323.42 ponttal megvédte világbajnoki címét. Kifejezetten összeszedetten versenyzett itt és az ugrásaiban igen stabillá vált, amiért jár neki az elismerés. Ugyanakkor nem tudok elmenni amellett, hogy nagyon vastagon fogott a bírók ceruzája az ő esetében, nemcsak a rövid programban, a kűrben még inkább.
A kűrben nagyon magas pontokat kapott kivitelezési pontszámokra: az ugrásai nem olyanok, amelyre egyáltalán járna sok bullet point, viszont le sem vontak belőle pontokat, ami pedig a szabályok szerint kellett volna. Pl. hosszú rákészülés a szabálykönyv szerint -1/-2 pont levonást érne, ilyen ugrásai voltak a 4Lz és 3A, de például a 4F-ből is le kellett volna vonni gyenge érkezés (nagy előrehajlás) miatt. Ilyen esetben -1-től -3-ig kellene levonni, ehelyett erre az elemre is + 2 GOE-t kapott. Emellett még most sincsen azon a szinten, hogy +4 és +5-öket kapjon akár a lépéssorára, vagy 9-et a korcsolyázótudására, hiszen ő a kitűnő kategóriától még azért igen távol van.
A komponensek tekintetében szerintem egyedül az előadás és interpretáció az, amelyre jobb pontokat érdemel (kb. 8-ast), de minden egyébben nem szabadna se 8-as, pláne 9-hez közelítő pontokat kapnia. Az, hogy erre a kűrre 94 pontot kapjon komponensekben és csak egy pont legyen a különbség Yuzuru és közte, az jól jelzi, hogy súlyos problémák vannak a pontozással. Átmenetekből ebben a programban sincsen sok, s azok minőségileg sem kiemelkedőek, a 9.21 pont erre rendkívül eltúlzó. A
saját edzője mondta azt, hogy nem tennének több összekötő elemet a programba, és mindegy, hogy egy-, vagy kétlábon van több korcsolyázás, ha az előadás nem tetszik, a bírók le fogják pontozni. Minek is van akkor öt komponens, ha az átmeneteket nem önmagában, hanem az előadáshoz mérten pontozzák?
Nathan korcsolyázótudása mint már említettem szintén sok kivetnivalót hagy maga után, sem a térdmunkája, élben korcsolyázása, csúszása, precizitása nincsen a legjobb szinten. De hasonló mondható el a kompozícióról is.
A tendencia - legalábbis a komponenseiben - ugyanakkor látható volt már régen is. Két éve gyakorlatilag három hónap leforgása alatt növekedett meg a második pontszáma 15 ponttal (!), és kapott már akkor 88 pontot, gyenge programokra és korcsolyázásra (és kanyarodjunk csak vissza egy kicsit Vincent Zhou-ra, aki most gyakorlatilag ugyanolyan pontokat kap, mint Nathan két éve. Talán tőle is hamarosan 90 feletti komponenseket látunk majd, anélkül, hogy jelentős mértékben fejlődne a korcsolyázása?).
Tehát a probléma régebbről gyökerezik, és az, hogy valaki kicsit fejlődik, nem szabadna hogy azt jelentse, hogy bőven 9 felett kapjon minden komponensre, és a pontszámai alapján elmondható legyen, hogy nincsen már nagyon hova fejlődnie. Vannak az olyan korcsolyázók, akik technikai és művészeti szinten is kiegyenlítettek, de Nathan Chen egyelőre nem ez a kategória.
A kűrben a különbségnek komponensekben közte és Hanyu között sok pont kellett volna, hogy legyen, ugyanakkor a kivitelezési pontszámokban is nem kevés plusz pontot kapott. Megkockáztatom, hogy a kűrt objektívebb pontozás esetén Yuzuru nyerhette volna.
Két dologra felhívom a figyelmet, ami az utóbbi napokban tévesen volt viták tárgya, jelent meg néhol cikkekben, tették fel kérdésként interjúkban stb.
- Egyrészről az az állítás, hogy ha Yuzunak sikerült volna a rövid programban és a kűrben is a 4S, azzal sem tudott volna nyerni, konkrétan matematikailag nem állja meg a helyét (és bár ezt maga Yuzu is mondta, feltételezem, hogy csak azért, mert nem akarta Nathan érdemeit kisebbíteni). A rövid programban kb. 15 pontot veszített Yuzuru, a kűrben pedig - ha azt vesszük, hogy Helsinkiben 13.44 pontot kapott a 4S-re a kűrben - kb. 7.5 pontot veszített az ugráson (+ kb. 1 pontot a komponenseken). Így ezzel a plusz 23 ponttal legyőzhette volna Chent, hiszen kettejük között a különbség 22.5 pont volt - és nem tudhatjuk, hogy egy jobban futó Yuzuru után Chennek nem adtak-e volna kicsivel kevesebb pontokat. Természetesen nem kérdezőjelezem meg Chen győzelmét, de a narratíva, hogy jelenleg legyőzhetetlen, nem igaz, melyet ezek a számok tökéletesen alátámasztanak.
- Az az érv, hogy Chennek van Lutza, és Flipje is, emiatt az ő kűrje sokkal nehezebb, szintén nem állja meg a helyét. A közte és Yuzu közötti különbség bázispontszámban mindössze 3 pont körül van; mindkettejük programjában négy quad volt, s bár a Lutz és Flip valóban nehéz ugrások, a négyfordulatos Rittberger ugyanolyan nehéz, még ha papíron nem is az. Ráadásul Hanyunak két tripla Axelje volt a kűrben, míg Chennek csak egy, ami jól példázza, hogy a programjaik ugrásokban azonos nehézségűek. Magáról a program nehézségéről, az összekötő elemekről, az ugrásokba való bemenetelekről, kijövetelről nem is teszek említést, mert összehasonlíthatatlanul nehezebbek Yuzuru programjai, nemcsak a kűr.
Nathan Chen, Yuzuru Hanyu és Vincent Zhou a dobogón
forrás: Eurosport screenshot
Összességében mindenképpen egy érdekes és izgalmas versenyt láthattunk. Nekem a verseny csúcspontja volt, hogy Yuzuru Hanyut versenyezni láthattam, az, hogy a sérülése ellenére milyen jól korcsolyázott és nyert ezüstérmet ezen a világbajnokságon. Gratulálok neki! :) Nagyon remélem, hogy a gyógyulása zökkenőmentes lesz és valamilyen csoda folytán jövőre - ha nem is teljesen egészséges, de - erősebb bokával fogjuk őt látni versenyezni.
A kiegyenítetlen pontozást azonban egyre inkább elkeserítőnek tartom. Azt reméltem, hogy az új, -5-től +5 GOE-ig terjedő rendszerben igyekezni fognak majd a bírók valóban csak a legminőségibb elemekre adni +4 és +5-öket, de ahogy kiderült, a kivitelezési pontszámok ugyanúgy játékszerekké válnak mint a komponensek is. Holott a GOE-k esetében elég szigorúan körül van határolva, milyen feltételeknek kell megfelelni ahhoz, hogy pozitívan lehessen értékelni, milyen esetekben kell és mennyit levonni; a komponensekben pedig lehet, hogy az előadás, a kompozíció és interpretáció szubjektívebbek, de a korcsolyázótudás, az átmenetek technikai részek és ennek megfelelően objektíven kellene pontozni őket.
Zárszóként pedig nem tudok elmenni egy mondat erejéig, hogy a világbajnokság előtt az amerikai sajtó már előre a hazai pálya csalását emlegette, holott egyáltalán nem volt tapasztalható, hogy a japánok bármekkora plusz előnyt élveztek volna ezen a világbajnokságon. Ellenkezőleg, az amerikaiakat részesítették igen nagy előnyben ezúttal (is). Talán amikor valaki csalást feltételez, akkor a saját kultúrájából indul ki...?
Hogy merre tart a sport, különösen annak fényében, miket láttunk idén mind korcsolyázás, mind bíráskodás tekintetében, majd egy külön posztom témája lesz.
Yuzuru az éremátadón
A férfi verseny teljes végeredménye
itt érhető el.
~Black Blades
