A minap véget ért az idei Európa-bajnokság, ami néhány igen érdekes meglepetést szolgáltatott, elsősorban a férfiak és a jégtáncosok versenyében. Az orosz versenyzők taroltak ezen az Európa-bajnokságon és 2006 óta először fordult elő, hogy mind a négy szakágban győzni tudtak. Az aranyérmek mellett pedig a 12 éremből 10-et az oroszok nyertek meg, és csak Papadakis/Cizeron lett az egyetlen érmes, akik nem Oroszországban, orosz edzőkkel készülnek...
Az első versenynapon, szerdán a férfiak rövid programjára került sor és rögtön az egész verseny egyik legnagyobb meglepetését okozta az, hogy a végső győzelemre is esélyes Kevin Aymoz úgy elrontotta a rövid programját, ami miatt végül csak a 26. helyre került (!) és így nem sikerült kvalifikálnia magát a kűrbe. Kevin mindegyik ugráselemét elhibázta, két esés (mindkettő hiányos is volt) és 0 pont a kombinációra, mivel a Lutz-ot leszimplázta. A sikeres GP szezon és főleg a GP Döntőn elért bronzérme után mindenképp a férfiverseny egyik esélyeseként lehetett vele számolni, és elképzelhető, hogy pont ezt a terhet nem tudta elviselni az Európa-bajnokságon. Teljesen más úgy versenyezni ugyanis, ha valakire kevesebb terhet tesznek, mint az aki (arany)esélyesként érkezik a versenyre. Ebből is látszik, hogy milyen nehéz, és komplex sport ez, hiszen edzésen, vagy bemelegítésen mindegy, mi mindent tud a korcsolyázó, de megfelelően kell tudni koncentrálni ahhoz, hogy amikor igazán számít, versenyhelyzetben is meg tudja mutatni a tudást.
A rövid programot így hát a veterán Michal Brezina nyerte, aki a legtisztábban futott, ezúttal pedig sikerült a 4S is, amivel a szezonban eddig nehézségei voltak, ezt egyébként kombinációban ugrotta meg (igaz, csak 2T-t tett rá). Mögötte nem sokkal lemaradva Dmitri Aliev végzett, akinek két hiányos ugrása volt, a 4Lz és a 3A. 3. helyen állt az EB-újonc Artur Danielian, akiről már korábban is írtam, hogy a rövid programja az idei egyik kedvencem, legalábbis a juniorok között. Ezt a programot a junior GP szezon után át kellett alakítani a felnőtt versenyre, hiszen a juniorok között a kötelező szóló ugrás, a 3Lo helyett most már a 4S-t tette be, amit tökéletesen is sikerült megcsinálnia. A 4. pozícióban a grúz Morisi Kvitelashvili, az 5. Deniss Vasiljevs és a 6. helyen pedig az a Paul Fentz volt, akitől a gyengébb eredményei miatt otthon megvonták a támogatást és közel állt ahhoz, hogy visszavonuljon - ezért még egyszer meg akarta mutatni, hogy ne írják még le őt.
A kűrben aztán Brezina háromszor is megpróbálta a 4S-t, de egyszer sem sikerült neki, így végül a 7. helyen fejezte be a versenyt. Ez nem volt meglepő, ahogy említettem, nehézségei voltak ezzel az ugrással korában, és sajnos ő amúgy sem arról híres, hogy egy versenyen két erős programot be szokott tudni mutatni. Teljesen más állóképesség is kell a kűrhöz, mint egy rövid programhoz. Az Európa-bajnok az a Dmitri Aliev lett, aki egy majdnem tiszta kűr tudott bemutatni, a négyfordulatos Lutz-át viszont ezúttal is hiányosnak ítélték (egyébként jogosan, és kifejezetten jó, hogy a technikai panel helyesen ítélte meg ezt). A komponenseire is korrekt pontokat kapott, 86-ot, ami szerintem a tudását teljesen tükrözte a futottak alapján. Aliev lett tehát az első Európa-bajnok a Fernandez-érát követően, egyébként utoljára orosz versenyző 2012-ben nyert EB-t, Evgeni Plushenko személyében.
Artur Danielian végzett a 2. helyen, aki nem hibátlan, de így is nagyon erős programot tudott bemutatni, közte két négyfordulatos Salchow-val. Abszolút megérte visszahoznia a La Travita programját még decemberben, miután a Gladiátor kűrjével akadtak gondjai. Ez egy nagyon sikeres EB-bemutatkozás volt a részéről és minden tehetség megvan benne, hogy a következő évek meghatározó orosz versenyzőjévé váljon: remek korcsolyázótudás, forgások, ugrótechnika, kiugróan jó előadás és interpretációs készségek a korához képest. És miközben ezeket a sorokat írtam, az orosz szövetség azt is bejelentette, hogy Artur a felnőtt világbajnokságon is indulni fog, szerintem teljesen megérdemelten (Aliev és Artur a nevezettek, Samarin az, aki otthon marad).
A bronzérmes, először Grúzia - én továbbra is így nevezem az országot, nem Georgiának -történetében, az a Morisi Kvitelashvili lett, akinek két elég kiegyensúlyozott teljesítménye hozta meg ezt a várva várt érmet. Az edzője, Eteri Tutberidze azt mondta róla, olyan ez a siker, mint egy hosszú házasságban, 11 év után először megszületett gyermek. :) 4. és 5. helyen a két olasz, Daniel Grassl és Matteo Rizzo végeztek, előbbinek sok nehéz, de hiányos ugrása van, és még gyenge korcsolyázótudással rendelkezik, Rizzo pedig a tavalyi bronzérme után idén nem mutat olyan stabil formát, és például a korábban sokszor megugrott 4T-je sem sikerült neki ezen a versenyen.
A nők versenyében nem volt meglepetés, ami a dobogót illeti, és a Tutberidze tanítványok, Alena Kostornaia, Anna Shcherbakova és Alexandra Trusova - ebben a sorrendben - állhattak fel a dobogóra. Ami mindenképp feltűnt hármójukat nézve, hogy fáradtabbnak tűntek például a GP Döntő és az orosz bajnoksághoz képest, mind a hárman estek is a kűrjükben. A sajtótájékoztatóban elhangzott, hogy a nemzeti bajnokságot követő szünetben kicsit nőttek, ami például Kostornaia esetében 2 centit jelent és ehhez a helyzethez hozzá kellett igazítani a formájukat, amire nem volt sok idejük. Egész szezonban csúcson versenyezni nem lehetséges, és itt belefértek olyan hibák, ami majd a világbajnokságon talán nem fog. Kostornaia például láthatóan fáradt volt a kűr második felében, és nem volt olyan átütő az előadása, mint korábban, a tripla Lutz-ból pedig el is esett. Ugyan Shcherbakova nyerte a kűrt, de hiányos volt a négyfordulatos Flipje, leminősítették és el is esett a második négyfordulatos Lutz-ból, valamint a 3Lz-3Lo kombinációja se volt tiszta. Shcherbakova kűrjében egyébként hat darab Lutz és Flip található, amiket nagyon hasonló technikával ugrik (nem tiszta élben, hiánnyal), amik felett a technikai panel szemet huny. Egyébként Shcherbakova érdeme legalább, hogy a zenei kifejezőkészsége egyre jobb, legalábbis mindenképp látok nála előrelépést például a szezon elejéhez képest. Trusova mutatta a legkevésbé meggyőző formát ezen a versenyen, ő most már harmadszorra végzett Kostornaia és Shcherbakova mögött december óta, és ami igazán érdekes, hogy nemrég még öt négyfordulatos ugrást tervező kűrjében ezúttal csak három volt (4Lz és két 4T), amikből csak egyetlen négyfordulatost tudott csak tisztán bemutatni. Trusova néhány hónap leforgása alatt próbált beletenni a programjába minél több négyfordulatos ugrást, és ez a kamikaze módszer eddig nem vált be. Ezúttal még a 4T-je sem volt olyan stabil, mint korábban. Emellett a rövid programban a dupla Axelt is rontotta, és úgy ment bele az ugrásba, mint aki nem tudja eldönteni, tripla Axelt csináljon-e vagy csak duplát. A tavaly legerősebb junior lány a felnőttek között egyelőre a legtöbb problémával küzd meg hármójuk közül.
A 4. a svájci Alexia Paganini lett, az 5. Emmi Peltonen, a 6. az azeri Ekaterina Ryabova. 10. lett a szintén első EB-jén versenyző lengyel Ekaterina Kurakova, aki egy igazi tünemény, nagyon jó előadó a jégen, bár az ugrásainak tisztaságával neki is vannak problémái. Csakúgy, mint Tóth Ivettnek, akinek nem sikerült a magától elvárt Top 10 közelében végezni, és csak a 21. lett, így majd a Challenge Cup fogja eldönteni, hogy ő, vagy esetleg Láng Júlia képviselheti-e majd Magyarországot Montrealban.
A párosok versenyében idén negyedszerre Boikova és Kozlovskii legyőzte a Tarasova/Morozov kettőst, nem akármilyen fölénnyel egyébként, és a jelenlegi elsőszámú orosz párosként mennek majd Montrealba. Tarasováék már a rövid programban is csak a 3. helyen álltak, majdnem 10 ponttal lemaradva Boikováék mögött, miután az emelésnél Morozov korcsolyájának a pengéje beakadt a jégen egy lyukba, így nem tudták megcsinálni az elemet. A kűrben aztán az ugráselemekben hibáztak, így végül nem sokkal tudták csak megelőzni a Pavliuchenko/Khodykin kettőst, akik a bronzérmet szerezték meg. Boikováék hatalmas pontszámmal nyertek; a rövid programban új világcsúcsot értek el (82.34, ami majdnem egy ponttal jobb az eddigi rekordnál), és a kűrben sem kellett sok az új csúcs felállításához. Igaz, hogy az Európa-bajnokságon sokszor a győztes versenyzőket eléggé megpontozzák, ennek ellenére úgy gondolom, hogy akármennyire jók már most Boikováék, egyelőre még nem azon a szinten vannak, hogy Sui/Han rekordját megdöntsék. Mindenesetre a világbajnokság biztos, hogy nagyon érdekes lesz majd a kettejük csatáját várhatóan.
Magyar részről Chtchetinina Ioulia/Magyar Márk első közös EB-jükön rögtön a 10. helyen végeztek (a 19 indulóból), ami egy rendkívül jó eredmény, tekintve, hogy még egy éve sincsen annak, hogy közösen készülnek, és a fejlődésük azóta töretlen. Ezzel az eredménnyel pedig Magyarországnak jövőre két kvótája lesz a párosok versenyében (igaz, jelenleg nincsen más magyar párosunk).
A jégtánc verseny nagyon érdekesen alakult ezen az Európa-bajnokságon. Talán többször leírtam már, hogy az utóbbi időben a jégtánc versenyek a legkiszámíthatóbbak a négy szakágban, idáig megvolt a biztos pont, Papadakis/Cizeron mindent megnyert a 2018-as Téli Olimpiai ezüstérmük óta, és köztük és a többiek között akkora volt pontszámban a különbség, hogy utánuk csupán az volt az érdekesebb kérdés, hogy az éppen preferált amerikai, vagy orosz kettősök közül ki szerez még érmet. Egészen idáig.
A franciák sem legyőzhetetlenek ha rontananak, vagy kevésbé jól futnak, mint ahogy azt megszokhattuk tőlük, de ezen a versenyen már a ritmustánc eredményére felhúztam a szemöldökömet és abból lehetett látni, hogy itt aztán igen érdekes versenyre lesz kilátás a szabad táncban.
A ritmustáncban ugyanis Papadakisék csupán egy hajszállal, mindössze 5 századdal vezettek a Sinitsina/Katsalapov kettős előtt. Papadakisék a GP Döntő után kicsit átalakított programmal rukkoltak elő (új, diagonális lépéssort tettek bele, ami egyébként csak 3-as szintet kapott). Erre a programra kaphattak volna magasabb pontokat, ha az új lépéssor mellett Papadakis 4-es szintet ér el a kötelezőben táncban. De nem így történt, így alulmaradtak a például az NHK Trophy-n kapott, 90 pont feletti rekordjuktól. Ami pedig a versenynek ezen a részében még érdekesebb volt, hogy Katsalapovék bőven megjavítva egyéni legjobbjukat ilyen közel tudtak kerülni a franciákhoz, amiből már következtetni lehetett, hogy ezen a versenyen bizony az oroszoknak állhat a zászló. Ezt egyébként a bírói panel összetétele is teljesen segítette, miután a Katsalapov-párti orosz Alla Shekovtskova mind az RD-ben, mind az FD-ben ott volt (az ukrán bírónővel, Makarovával együtt), míg a francia bíró a szabad táncban nem bíráskodott.
A szabad táncban aztán Katsalapovék ezt az amúgy nem túl érdekes programjukat a legjobban adták elő eddig a szezonban, és vagy 5 ponttal (!) javították meg a legjobbjukat, Papadakisék viszont több kisebb-nagyobb hibát elkövettek. A twizzle nem volt tökéletes, de ami a legnagyobb izgalmat okozta, hogy az egylábas lépéssorukban Gabriella letette a lábát a végén, így a technikai panel hosszú percekig vizsgálta az elemet, hogy érvénytelenítsék-e vagy sem. A program alatt mutatott pontszámok alapján még úgy tűnt, érvénytelen lesz az elem, ezt kellett hosszú ideig visszanézniük, hogy valóban az lesz-e. S végül kijött az eredmény, nem lett érvénytelen az elem, de így is 5 ponttal kaptak kevesebbet az idei legjobbjuktól, ami azt eredményezte, hogy 14 századdal kikaptak az oroszoktól.
A bronzérmes a Stepanova/Bukin páros lett ezúttal, akik nagyon jól futottak, és nekem a két top orosz páros közül ők a kedvenceim. A 4. helyen Guignard/Fabbri végzett, akik utolsónak léptek jégre, és Papadakisék pontjai feletti töprengés miatt 8 percet kellett a pályán melegíteniük, várakozniuk, ami miatt aztán nem tudtak tökéletesek futni.
Katsalapovék lettek tehát az Európa-bajnokok, de mi van valójában e mögött?
Papadakisék nagyon kevéssel vezettek az RD után és az, hogy sok idő után nincs meg a nagy fölényből akadó kényelem, más mentális állapotba helyezhette őket, mint máskor. Talán épp ez is volt a cél azzal a rendkívül kis előnnyel a ritmustáncban...
Azt tudni lehet, hogy az európai terep Zsuliné, aki Katsalapovék edzője és már a verseny elején látni lehetett, hogy az RD pontokkal teljesen élessé akarják tenni itt a versenyt (hogy mennyire Zsuliné volt ez az EB, mutatja az is, hogy a két spanyol páros közül a Zsulin által edzett Sara Hurtado/Kirill Khaliavin kettős végzett előrébb, míg a világbajnokságra ennek ellenére Olivia Smart/Adrian Diaz mehet majd).
A montreali VB alatt majd máshogy alakulhatnak a dolgok, ami viszont Papadakisék "területe" lesz. Ez a verseny mégiscsak megmutatta, hogy egyrészt Papadakisék hiába próbáltak újabb stílust ki a ritmustáncban, nem annyira verhetetlenek még egy tisztább futás esetén sem, mert valahogy nem igazán áll nekik jól az a program (és szerintem a különbség Cizeron és Papadakis között még inkább kijön a Fame-ben, persze Cizeron javára), másrészt, ha úgy szolgálja az érdek, Katsalapovék megkapják a jóval magasabb pontokat annál, mint amit eddig kaptak.
A pekingi Olimpiáig sok minden lefolyik még a Dunán, mindenesetre ez egy jelzés lehet a franciáknak, hogy muszáj lesz teljesen új stílussal és programokkal előrukkolniuk, főleg a szabad táncban, a lírai vonal ugyanis már 6. szezon óta a stílusuk és nem biztos, hogy ezt szeretnék látni a bírók 2022-ig; a másik, hogy mindent el fognak követni az oroszok, hogy közelebb kerüljenek hozzájuk, és ha adódik a lehetőség, hogy meg is nyerjék a versenyeket. Ezt pedig egyre inkább úgy tűnik, a Sinitsina/Katsalapov párossal szeretnék elérni.
A jégtánc mindig is a legátpolitizáltabb szakág volt, amiben ismételten egyre inkább érezni a 6.0-ás rendszer szellemének lebegését az új rendszer felett, egyre világosabb, hogy a zászló, a háttéralkuk, az edző erőssége az adott verseny kontinensén/helyszínén, az elsőszámú/másodszámú párosok megkülönböztetésének mekkora a szerepe...
Mindenestre a világbajnokság (is) érdekes lesz jégtánc szempontból, abban biztos lehetünk.
Aliev öröme
forrás: ISU
Artur Danielian végzett a 2. helyen, aki nem hibátlan, de így is nagyon erős programot tudott bemutatni, közte két négyfordulatos Salchow-val. Abszolút megérte visszahoznia a La Travita programját még decemberben, miután a Gladiátor kűrjével akadtak gondjai. Ez egy nagyon sikeres EB-bemutatkozás volt a részéről és minden tehetség megvan benne, hogy a következő évek meghatározó orosz versenyzőjévé váljon: remek korcsolyázótudás, forgások, ugrótechnika, kiugróan jó előadás és interpretációs készségek a korához képest. És miközben ezeket a sorokat írtam, az orosz szövetség azt is bejelentette, hogy Artur a felnőtt világbajnokságon is indulni fog, szerintem teljesen megérdemelten (Aliev és Artur a nevezettek, Samarin az, aki otthon marad).
A bronzérmes, először Grúzia - én továbbra is így nevezem az országot, nem Georgiának -történetében, az a Morisi Kvitelashvili lett, akinek két elég kiegyensúlyozott teljesítménye hozta meg ezt a várva várt érmet. Az edzője, Eteri Tutberidze azt mondta róla, olyan ez a siker, mint egy hosszú házasságban, 11 év után először megszületett gyermek. :) 4. és 5. helyen a két olasz, Daniel Grassl és Matteo Rizzo végeztek, előbbinek sok nehéz, de hiányos ugrása van, és még gyenge korcsolyázótudással rendelkezik, Rizzo pedig a tavalyi bronzérme után idén nem mutat olyan stabil formát, és például a korábban sokszor megugrott 4T-je sem sikerült neki ezen a versenyen.
Artur Danielian, Dmitri Aliev és Morisi Kvitelashvili a dobogón
forrás: gettyimages
A nők versenyében nem volt meglepetés, ami a dobogót illeti, és a Tutberidze tanítványok, Alena Kostornaia, Anna Shcherbakova és Alexandra Trusova - ebben a sorrendben - állhattak fel a dobogóra. Ami mindenképp feltűnt hármójukat nézve, hogy fáradtabbnak tűntek például a GP Döntő és az orosz bajnoksághoz képest, mind a hárman estek is a kűrjükben. A sajtótájékoztatóban elhangzott, hogy a nemzeti bajnokságot követő szünetben kicsit nőttek, ami például Kostornaia esetében 2 centit jelent és ehhez a helyzethez hozzá kellett igazítani a formájukat, amire nem volt sok idejük. Egész szezonban csúcson versenyezni nem lehetséges, és itt belefértek olyan hibák, ami majd a világbajnokságon talán nem fog. Kostornaia például láthatóan fáradt volt a kűr második felében, és nem volt olyan átütő az előadása, mint korábban, a tripla Lutz-ból pedig el is esett. Ugyan Shcherbakova nyerte a kűrt, de hiányos volt a négyfordulatos Flipje, leminősítették és el is esett a második négyfordulatos Lutz-ból, valamint a 3Lz-3Lo kombinációja se volt tiszta. Shcherbakova kűrjében egyébként hat darab Lutz és Flip található, amiket nagyon hasonló technikával ugrik (nem tiszta élben, hiánnyal), amik felett a technikai panel szemet huny. Egyébként Shcherbakova érdeme legalább, hogy a zenei kifejezőkészsége egyre jobb, legalábbis mindenképp látok nála előrelépést például a szezon elejéhez képest. Trusova mutatta a legkevésbé meggyőző formát ezen a versenyen, ő most már harmadszorra végzett Kostornaia és Shcherbakova mögött december óta, és ami igazán érdekes, hogy nemrég még öt négyfordulatos ugrást tervező kűrjében ezúttal csak három volt (4Lz és két 4T), amikből csak egyetlen négyfordulatost tudott csak tisztán bemutatni. Trusova néhány hónap leforgása alatt próbált beletenni a programjába minél több négyfordulatos ugrást, és ez a kamikaze módszer eddig nem vált be. Ezúttal még a 4T-je sem volt olyan stabil, mint korábban. Emellett a rövid programban a dupla Axelt is rontotta, és úgy ment bele az ugrásba, mint aki nem tudja eldönteni, tripla Axelt csináljon-e vagy csak duplát. A tavaly legerősebb junior lány a felnőttek között egyelőre a legtöbb problémával küzd meg hármójuk közül.
A 4. a svájci Alexia Paganini lett, az 5. Emmi Peltonen, a 6. az azeri Ekaterina Ryabova. 10. lett a szintén első EB-jén versenyző lengyel Ekaterina Kurakova, aki egy igazi tünemény, nagyon jó előadó a jégen, bár az ugrásainak tisztaságával neki is vannak problémái. Csakúgy, mint Tóth Ivettnek, akinek nem sikerült a magától elvárt Top 10 közelében végezni, és csak a 21. lett, így majd a Challenge Cup fogja eldönteni, hogy ő, vagy esetleg Láng Júlia képviselheti-e majd Magyarországot Montrealban.
Kostornaia a Grand Prix Döntő után az Európa-bajnokságot is megnyerte
forrás: tumblr
Anna Shcherbakova, Alena Kostornaia és Alexandra Trusova a dobogón
forrás: gettyimages
A párosok versenyében idén negyedszerre Boikova és Kozlovskii legyőzte a Tarasova/Morozov kettőst, nem akármilyen fölénnyel egyébként, és a jelenlegi elsőszámú orosz párosként mennek majd Montrealba. Tarasováék már a rövid programban is csak a 3. helyen álltak, majdnem 10 ponttal lemaradva Boikováék mögött, miután az emelésnél Morozov korcsolyájának a pengéje beakadt a jégen egy lyukba, így nem tudták megcsinálni az elemet. A kűrben aztán az ugráselemekben hibáztak, így végül nem sokkal tudták csak megelőzni a Pavliuchenko/Khodykin kettőst, akik a bronzérmet szerezték meg. Boikováék hatalmas pontszámmal nyertek; a rövid programban új világcsúcsot értek el (82.34, ami majdnem egy ponttal jobb az eddigi rekordnál), és a kűrben sem kellett sok az új csúcs felállításához. Igaz, hogy az Európa-bajnokságon sokszor a győztes versenyzőket eléggé megpontozzák, ennek ellenére úgy gondolom, hogy akármennyire jók már most Boikováék, egyelőre még nem azon a szinten vannak, hogy Sui/Han rekordját megdöntsék. Mindenesetre a világbajnokság biztos, hogy nagyon érdekes lesz majd a kettejük csatáját várhatóan.
Magyar részről Chtchetinina Ioulia/Magyar Márk első közös EB-jükön rögtön a 10. helyen végeztek (a 19 indulóból), ami egy rendkívül jó eredmény, tekintve, hogy még egy éve sincsen annak, hogy közösen készülnek, és a fejlődésük azóta töretlen. Ezzel az eredménnyel pedig Magyarországnak jövőre két kvótája lesz a párosok versenyében (igaz, jelenleg nincsen más magyar párosunk).
A párosok dobogója balról jobbra: Pavliuchenko/Khodykin, Boikova/Kozlovskii, és Tarasova/Morozov
forrás: gettyimages
A jégtánc verseny nagyon érdekesen alakult ezen az Európa-bajnokságon. Talán többször leírtam már, hogy az utóbbi időben a jégtánc versenyek a legkiszámíthatóbbak a négy szakágban, idáig megvolt a biztos pont, Papadakis/Cizeron mindent megnyert a 2018-as Téli Olimpiai ezüstérmük óta, és köztük és a többiek között akkora volt pontszámban a különbség, hogy utánuk csupán az volt az érdekesebb kérdés, hogy az éppen preferált amerikai, vagy orosz kettősök közül ki szerez még érmet. Egészen idáig.
A franciák sem legyőzhetetlenek ha rontananak, vagy kevésbé jól futnak, mint ahogy azt megszokhattuk tőlük, de ezen a versenyen már a ritmustánc eredményére felhúztam a szemöldökömet és abból lehetett látni, hogy itt aztán igen érdekes versenyre lesz kilátás a szabad táncban.
A ritmustáncban ugyanis Papadakisék csupán egy hajszállal, mindössze 5 századdal vezettek a Sinitsina/Katsalapov kettős előtt. Papadakisék a GP Döntő után kicsit átalakított programmal rukkoltak elő (új, diagonális lépéssort tettek bele, ami egyébként csak 3-as szintet kapott). Erre a programra kaphattak volna magasabb pontokat, ha az új lépéssor mellett Papadakis 4-es szintet ér el a kötelezőben táncban. De nem így történt, így alulmaradtak a például az NHK Trophy-n kapott, 90 pont feletti rekordjuktól. Ami pedig a versenynek ezen a részében még érdekesebb volt, hogy Katsalapovék bőven megjavítva egyéni legjobbjukat ilyen közel tudtak kerülni a franciákhoz, amiből már következtetni lehetett, hogy ezen a versenyen bizony az oroszoknak állhat a zászló. Ezt egyébként a bírói panel összetétele is teljesen segítette, miután a Katsalapov-párti orosz Alla Shekovtskova mind az RD-ben, mind az FD-ben ott volt (az ukrán bírónővel, Makarovával együtt), míg a francia bíró a szabad táncban nem bíráskodott.
A szabad táncban aztán Katsalapovék ezt az amúgy nem túl érdekes programjukat a legjobban adták elő eddig a szezonban, és vagy 5 ponttal (!) javították meg a legjobbjukat, Papadakisék viszont több kisebb-nagyobb hibát elkövettek. A twizzle nem volt tökéletes, de ami a legnagyobb izgalmat okozta, hogy az egylábas lépéssorukban Gabriella letette a lábát a végén, így a technikai panel hosszú percekig vizsgálta az elemet, hogy érvénytelenítsék-e vagy sem. A program alatt mutatott pontszámok alapján még úgy tűnt, érvénytelen lesz az elem, ezt kellett hosszú ideig visszanézniük, hogy valóban az lesz-e. S végül kijött az eredmény, nem lett érvénytelen az elem, de így is 5 ponttal kaptak kevesebbet az idei legjobbjuktól, ami azt eredményezte, hogy 14 századdal kikaptak az oroszoktól.
A bronzérmes a Stepanova/Bukin páros lett ezúttal, akik nagyon jól futottak, és nekem a két top orosz páros közül ők a kedvenceim. A 4. helyen Guignard/Fabbri végzett, akik utolsónak léptek jégre, és Papadakisék pontjai feletti töprengés miatt 8 percet kellett a pályán melegíteniük, várakozniuk, ami miatt aztán nem tudtak tökéletesek futni.
Katsalapovék lettek tehát az Európa-bajnokok, de mi van valójában e mögött?
Papadakisék nagyon kevéssel vezettek az RD után és az, hogy sok idő után nincs meg a nagy fölényből akadó kényelem, más mentális állapotba helyezhette őket, mint máskor. Talán épp ez is volt a cél azzal a rendkívül kis előnnyel a ritmustáncban...
Azt tudni lehet, hogy az európai terep Zsuliné, aki Katsalapovék edzője és már a verseny elején látni lehetett, hogy az RD pontokkal teljesen élessé akarják tenni itt a versenyt (hogy mennyire Zsuliné volt ez az EB, mutatja az is, hogy a két spanyol páros közül a Zsulin által edzett Sara Hurtado/Kirill Khaliavin kettős végzett előrébb, míg a világbajnokságra ennek ellenére Olivia Smart/Adrian Diaz mehet majd).
A montreali VB alatt majd máshogy alakulhatnak a dolgok, ami viszont Papadakisék "területe" lesz. Ez a verseny mégiscsak megmutatta, hogy egyrészt Papadakisék hiába próbáltak újabb stílust ki a ritmustáncban, nem annyira verhetetlenek még egy tisztább futás esetén sem, mert valahogy nem igazán áll nekik jól az a program (és szerintem a különbség Cizeron és Papadakis között még inkább kijön a Fame-ben, persze Cizeron javára), másrészt, ha úgy szolgálja az érdek, Katsalapovék megkapják a jóval magasabb pontokat annál, mint amit eddig kaptak.
A pekingi Olimpiáig sok minden lefolyik még a Dunán, mindenesetre ez egy jelzés lehet a franciáknak, hogy muszáj lesz teljesen új stílussal és programokkal előrukkolniuk, főleg a szabad táncban, a lírai vonal ugyanis már 6. szezon óta a stílusuk és nem biztos, hogy ezt szeretnék látni a bírók 2022-ig; a másik, hogy mindent el fognak követni az oroszok, hogy közelebb kerüljenek hozzájuk, és ha adódik a lehetőség, hogy meg is nyerjék a versenyeket. Ezt pedig egyre inkább úgy tűnik, a Sinitsina/Katsalapov párossal szeretnék elérni.
A jégtánc mindig is a legátpolitizáltabb szakág volt, amiben ismételten egyre inkább érezni a 6.0-ás rendszer szellemének lebegését az új rendszer felett, egyre világosabb, hogy a zászló, a háttéralkuk, az edző erőssége az adott verseny kontinensén/helyszínén, az elsőszámú/másodszámú párosok megkülönböztetésének mekkora a szerepe...
Mindenestre a világbajnokság (is) érdekes lesz jégtánc szempontból, abban biztos lehetünk.
Balról jobbra: Papadakis/Cizeron, Sinitsina/Katsalapov, és Stepanova/Bukin
forrás: gettyimages
*
A teljes végeredmény itt érhető el.
