XXIV. Téli Olimpiai Játékok - Férfiak

Az utóbbi napokban lezajlott a férfi egyéni verseny, de a világsajtó mégis inkább az orosz doppingbotránytól volt hangos kedd óta. Ez utóbbiról majd később a női verseny előtt írok, amikor már lesznek további fejlemények is. Mindenesetre annyit, hogy a csapatverseny éremátadó ünnepségére nem került sor, mert Kamila Valieva decemberben leadott doppingtesztjében tiltott szer használatát találták, ezért egyelőre csapatban nem hirdettek eredményt és később derül majd csak ki, hogy megkapják-e az oroszok az aranyérmet vagy sem.

A férfiak edzéseit és versenyszámát mindenféle vegyes érzéssel figyeltem. Még el sem kezdődött a verseny, de már izgultam, mert Yuzuru Hanyu elég későn, az egyéni verseny előtt csak két nappal érkezett meg, és nem sokat edzett a helyszínen. Miután nem került be a csapatversenybe (állítólag a JSF döntése alapján), a lehető legkésőbb érkezett meg a versenyre.  Emiatt aztán izgultam egy keveset.

Másrészt eszembe jutottak a négy évvel ezelőtti emlékeim, amikor Dél-Koreában a helyszínen drukkolhattam és örülhettem Yuzuru második olimpiai aranyérmének. Sok minden megváltozott azóta és összességében jobban tetszett az a verseny, mint amit itt láthattunk. Szinte örülök neki és megkönnyebbüléssel tölt el, hogy le is tudtuk már a férfi versenyt.

Ahogy arra leginkább számítani lehetett, Nathan Chen magabiztosan nyerte meg az aranyat, és most már minden nagy aranyérem a zsebében van nagy versenyekről. Egészen más mentális hozzáállással indult ezen az olimpián, megtanulta kezelni az elvárásokat, és benne volt a négy év tapasztalat. Jobb formában láthattuk őt, mint akár pár hete a nemzeti bajnokságon. A rövid programjába 4Lz-3T kombinációt tett bele a 4T helyett, amit meg is ugrott a csapatversenyen és az egyéni versenyben is, az utóbbiban ez világcsúcsot ért neki. A kűrje is jól sikerült, de nem volt hibátlan: egy tripla Flipet leszimplázott, és volt például egy megbillent érkezése a négyfordulatos Salchow-ból, ami a leggyengébb típusú quadja (nem számítva a négyfordulatos Loopot, amit még a szezon elején edzett, de mégsem hozta be az olimpiára). Én a 4F-et is hiányosnak láttam, de nem vette annak a panel. A felszabadultság látszott rajta, miután megcsinálta a nehéz elemeket, és igyekezett magához képest kimaxolni az előadást a koreográfiai lépéssorban. Az aranyérmet ilyen fölénnyel mindenképp a magas bázispontszáma miatt nyerte meg, a quad Flipjeinek és quad Lutz-ának köszönhetően. A komponens pontszámával, ami közel volt a tökéleteshez (97.22) abszolút nem értettem egyet, különösen, hogy korcsolyázótudásban és átmenetekben is a mezőny legmagasabb pontszámát kapta. Összehasonlítva például a közvetlenül előtte futó Yuma Kagiyamához képest, lassabban és kevesebb lendülettel korcsolyázott, piszkosabb élekben, amire bizonyos, hogy nem érdemelt volna 9.71 pontot a korcsolyázótudásra. De sokszor leírtam már, mi a problémám a pontozással az utóbbi években, ezért az sem volt meglepő, hogy mindegyik komponensben a bajnokot tették első helyre.

A várakozásoknak megfelelően Chen nyakába került az aranyérem

forrás: gettyimages

Az ezüstérmes az idei japán bajnokság 3. helyezettje, Yuma Kagiyama lett. Talán Yuzuru Hanyu és Shoma Uno árnyékában nem volt rajta annyi teher, mint csapattársain, és miután a csapatversenyben már sikerült jól bemutatnia a kűrjét, ez adhatott neki egy kis plusz motivációt az egyéni versenyre. A rövid programban jobban adott elő, mint amit láttunk tőle a szezon során, de még mindig nem igazán nyerte el a tetszésemet ez a Bublé program. A kűrben nem futott annyira jól, mint a csapatversenyben: a négyfordulatos Loopból ellépett és negyed fordulat hiányt kapott rá, a 4T-eu-3S kombinációban pedig leduplázta a Salchow-ot, amivel veszített azért pontokat, de így is bőven elég volt az ezüstéremre. Érdekességképpen, hiába kapott összesen több pontot a csapatversenyben futott kűrre, a komponensekben az egyéni versenyben kapott magasabb pontszámot, amivel nem igazán értettem egyet. A program egyébként olimpiára való volt és korához képest azért nagyon jó lendületben korcsolyázik, olyan térdekkel, amivel bármilyen ugrást meg tud ugrani. Az előadást ezúttal is hiányoltam nála, nem igazán vetített ki a közönségre sem.

A bronzérmes Shoma Uno lett, akivel kapcsolatban nem gondoltam volna, hogy 2018 után ismét azt kell leírnom, hogy az érmét szerintem nem érdemelte meg a két futás alapján, és, hogy megint részben a négyfordulatos Loop miatt nem. Shoma a rövid programban ismét megcsinálta a 4T-3T-t, ugyanakkor meg kellett fognia az ugrást és letette belőle a kezét, azonban erre alig kapott negatív kivitelezési értéket. Mivel mindenre 4-es szintet kapott, ezért a csapatverseny pontszámánál is magasabb egyéni legjobb pontszámot szerzett. A kűrben aztán csak az 5. helyen végzett, miután volt több hibája is: a 4S-t meg kellett tartania és negyed hiányos volt, a quad Flipből elesett és a 3A kombinációjára sem tudta rátenni a tripla Flipet, ami csak szimpla lett. Egy kombináció pedig kimaradt és csak kettőt csinált meg. A négyfordulatos Loopja visszanézéskor egyértelműen hiányos lett, csakúgy, mint négy éve, de ezúttal sem vették annak. Ezúttal az előadása sem volt olyan, mint amit tőle megszoktunk, leginkább nála éreztem azt, hogy elemről elemre tart és közben elfelejt előadni. A komponensei ennek ellenére majdnem 92 pontok lett. Nemcsak nekem, hanem utóbb visszanézéskor a német Eurosporton is hasonló vélemények fogalmazódtak meg: hiányos 4Lo és hogy Yuzurunak kellene a 3. helyen végezni, aztán pedig egy sor értetlenkedés, hogy miért nem vesznek hiányosnak már 20 éve egy csomó ugrást. 

Az érmesek tehát azok lettek, akik a rövid programban is az 1-3. helyeken álltak. A nagy előrelépés Yuzuru Hanyuhoz fűződik, aki a 8. helyen állt csak a rövid programot követően és végül 4. helyen fejezte be a versenyt (ami könnyen lehetett volna akár bronzérem is). A rövid programban szinte mindenki erősen futott a top versenyzők közül; ez az a része a versenynek, amiben egy nagy hiba nemigazán fér bele, mert az olyan hátrányba teheti a versenyzőt, amiből nehéz a kűrben visszajönni. Yuzuru azonban sajnos a rövid programban lenullázta a Salchow-ját, amivel kb. 14-15 pontot veszített, és óriási hátrányba került. A verseny után elmondta, hogy volt a jégen egy lyuk azon a ponton, ahonnan az ugrást indította volna és nem tudott elemelkedni az ugráshoz. Ez élugrásoknál előfordul, hiszen ott nincs egy olyan erő, ami felemeli a korcsolyázót, ezt az éllel kell megtenni, nem úgy, mint a leszúrt ugrások esetében. Tehát itt egy jéghiba sokkal rosszabb következményekkel járhat. Ez már korábban, a tavalyi WTT-n is előfordult vele, azt mondta, hogy milliméterre ki van számolva, hol szokott ugrani és ezúttal volt ott valami (aminek nem kellett volna lennie, nem is láthatott elugrásnál). Ennek ellenére a Rondo Capriccioso rövid programja nagyon szép volt, mégha nem is volt benne annyi energia talán, mint a nemzeti bajnokságon. A rövid programot követően érdeklődve figyeltem az edzéseit, hogy megy neki a négyfordulatos Axel. Az egyik próbálkozásból sajnos igen csúnyát esett, ami után fogta a bokáját, és őszintén szólva nem tudtam, hogy egyáltalán bevállalja-e a kűrt. De nem adta fel.

Mindent egy lapra tett fel és megpróbálta a négyfordulatos Axelt, amiből bár elesett, de jobban ki volt forgatva, mint a nemzeti bajnokságon, nem sok hiányzott, hogy tisztán meglegyen. Ezt negyednél kicsit több hiánynak ítélte a technikai panel (<), de akár negyed ("q") is lehetett volna (ha már Shoma Loopját nem vették egyáltalán hiányosnak...). Ezután a négyfordulatos Salchow-ból is elesett, ami lehet annak a következménye, hogy a 4A esés után másodpercekkel kell már a következő ugrást csinálni. A program többi része hibátlan volt, két 4T kombinációval, két 3A-val, kidolgozott koreográfiával, magas szintű összekötő elemekkel, forgásokkal. 

A Quad Axel, ami jól látszik a felvételen, hogy igen közel van ahhoz, hogy teljesen ki legyen forgatva

forrás: tumblr

Yuzuru elmondta, hogy mindenét beleadta ebbe a kűrbe és úgy érezte, hogy a rövid programbeli rontás és az edzésen történt esés után még többet jelentett neki elmesélni az "Ég és Föld" ("Heaven and Earth", vagy japánul "Ten to chi to") történetét. Ami elszomorító volt, hogy a kérdésre, hogy élvezte-e az olimpiát, egyértelmű nemmel válaszolt. Az elmúlt négy évben mindig kitért az olimpián való indulás alól, és nem beszélt arról, hogy indulna, nyerni szeretne. Annál inkább beszélt a 4A-ról, hogy ez a célja, ezt szeretné megugrani. Sajnálom, hogy a harmadik olimpiáján úgy érezte, hogy a belefektetett munkájáért nem kapta meg a jutalmat. Nem tudom, milyen állapotban lesz a bokája, de szerintem ha bírja, megpróbálja még a 4A-t tisztán is megugrani versenyen, ha már ilyen közel állt itt hozzá. Mindezt valószínűleg úgy, hogy továbbra is egyedül edzene - az olimpián ugyanis egyedül volt, és kérésére Brian Orserék sem voltak vele edzésen, valamint a kiss and cry-ban.

Mindenesetre ő a szememben egy óriási küzdő és sportember. Hány kétszeres olimpia bajnok vállal még be 4 évet ebben a sportban, és tűz ki egy új, szinte lehetetlennek tűnő célt, amit még soha senki nem ért el?

A versenyen az 5. Junhwan Cha lett, akinek jó éve van, és itt is igazán jól futott mindkét programban. A kűrben egy nagy hibája volt, az első ugrásából, egy 4T-ból nagyon rondán esett el, de szerencsére össze tudta kapni magát és folytatni tudta. A quad Salchow-ja biztosabb ugrás, ezért nem is annyira értem, miért nem ebből tesz be kettőt a kűrjébe.

A 6. Jason Brown lett, aki az egyike azon keveseknek a mezőnyben, aki nem ugrott négyfordulatos ugrást, ezúttal a kűrbe sem tette bele. Inkább a biztos futásra ment és végül is kifizetődő lett. Hatalmas pontokat kapott a magas szinten kivitelezett elemeire, jó korcsolyázására, bár hozzáteszem, a kűrben a 96 pontos komponens szám azért nagyon magas. Pl. Chen komponenseinek nem szabadott volna Brownénál magasabbnak lennie, ugyanakkor a 6 pontos különbséget közte és Yuzuru között sem érzem reálisnak (a hibák ellenére sem, amiért járt a max. PCS szabály alkalmazása).

Daniel Grassl lett a 7. lett egy erős kűrrel. Bár az ugrásai hagynak kivetnivalót maguk után, ő az első, aki 4Lo-t kombinációban ugrott meg (4Lo-eu-3S). A kűrben mindent beleadott, talán itt futott a legjobban a szezonban. A másik olasz, Matteo Rizzo csak 16. lett, aki a kűrjét sokkal halványabban futotta meg, mint azt a szezon elején láthattuk (4T nélkül) és még a palánkba is véletlen belefutott úgy, hogy esés lett belőle. Sajnáltam.

A legjobb orosz Evgeni Semenenko lett, aki jól futott mindkét programban (egy nagyobb hibát leszámítva a kűrben), és végül 8. lett. Mark Kondratyuknak négy programot kellett egy héten belül bemutatnia, így várható volt, hogy az egyéni versenyre jobban kifárad, és így is lett.

Nagyon örültem viszont Boyang Jinnek, akinek nagyobb hullámvölgyei voltak az elmúlt években és sokszor kiegyensúlyozatlanul versenyzett. Ezúttal szinte hibátlanul futott mindkét programjában, a kűrben három quadot is megugrott, közte a védjegyét, a Lutz-ot is, ami szerintem jelenleg a legjobb a világon a nagysága, lendülete és kifogástalan technikája miatt. Ez a Bolero kűrje érdekes volt. Nem mondom, hogy Jin olyan jó előadó lenne és szerintem benne sokkal több van, mint lehetne, de hazai pályán szépen teljesített. 

Donovan Carrillo az első mexikói, aki kűrt tudott futni olimpián, ezzel történelmet írt

forrás: tumblr

Morisi Kvitelashvili lett a 10. aki a négy évvel ezelőtti 24. helye után sokkal jobban futott. Mindenképpen kiegyensúlyozottabbá vált az elmúlt években, és ezt ezen a versenyen is megmutatta. A 11. Keegan Messing lett, aki a körülményekhez képest (két hete pozitív teszt, hosszú várakozás Kanadában, majd utazás áttervezése Európán keresztül Kínába) jól futott mindkét programban. Látszódott, hogy a nagy tapasztalat és a jó alapkorcsolyázó tudása kisegítette őt ezen a versenyen. Kevin Aymoz lett a 12., aki szintén ahhoz képest, hogy nehéz szezonkezdete volt, egész jó formába került. Sajnáltam az esést a 4T-ből a kűrben, ugyanakkor szépen kikorcsolyázta ezt a hozzá illő programot. Egyéni legjobbat futott Brendan Kerry és Donovan Carrillo is, akik büszkék lehetnek magukra. 

Nem jutott be a kűrbe Michal Brezina, aki azóta be is jelentette a visszavonulását. A mezőny legidősebbikje, Alexei Bychenko is búcsúzott a rövid programban. Ugyanúgy Roman Sadovsky is, akit mentálisan megviselhetett, hogy a csapatversenyen neki kellett futnia mindkét programot, szerintem erre ő nem volt megfelelően felkészülve.

Balról jobbra Yuma Kagiyama, Nathan Chen és Shoma Uno a dobogón

forrás: gettyimages

Összességében sokan futottak erősen és végül is nem lett olyan színvonaltalan verseny, mint amitől talán egy kicsit tartani lehetett előtte. A hangulat talán hiányzott, hiszen az aréna nagy része üres volt, és nem volt olyan az aréna atmoszférája, hiányoltam az energiát. A pontozással ezúttal sem értettem egyet, ami mindig rányomja a bélyeget a kedvemre. S talán az iránnyal sem értek egyet, amerre tart a korcsolya. Néhány éve úgy gondolom, hogy az öt quados kűrökben már túl sok a nehéz ugrás, ott már elvész a koreográfia, és főleg így, hogy már csak 4 percesek a kűrök, még kevesebb idő van előadni. És ezt most is így érzem. Átbillent a korcsolya a technika felé, és nem érzem az egyensúlyt.

Az olimpiai ciklus viszont lezárult a férfiaknál (bár még hátra van a világbajnokság, de az már kevésbé fontos), ezért kíváncsian várom, milyen változások lesznek nyáron a szabályokban és merre fog fejlődni a férfi korcsolyázás.

*

A végeredmény itt található.

A rövid program és a kűr visszanézhető az M4 Sporton.

Japán bajnokság 2021

Az orosz bajnoksággal egy időben rendezték meg a japán bajnokságot is, aminek nagy része szerencsére kora reggeltől délutánig zajlott magyar idő szerint, így ezt is tudtam úgy-ahogy követni. Sőt, kifejezetten jó volt, hogy a délutáni ebéd/vendégek előtt már lementek a versenyek, ezért szinte erre még több időm is volt, mint az orosz verseny követésére.

Először is, a párosok versenye nem is volt mondható versenynek, mert egyetlen induló volt, Yunoki/Ichihashi, miután Miura/Kihara nem utaztak haza a versenyre Kanadából, és inkább az olimpiára felkészülést választották, miután természetesen az idei eredményeik és pontszámaik alapján ők indulhatnak majd az ötkarikás játékokon. 

A jégtánc verseny viszont érdekesen alakult. A Muramoto/Takahashi kettős a 2019/2020-as szezonban kezdett el közösen versenyezni, és idénre igen sokat fejlődtek ahhoz képest, hogy friss párról van szó és Takahashi a harmincas évei közepén (!) ment át egyénizőből jégtáncba. Az idei ritmustáncuk kifejezetten jó. A japán szövetség támogatta is őket, és a nemzetközi mezőnyben is egyre szebben teljesítettek, amit jól mutatott, hogy az NHK Trophy-n sikerült legyőzniük az első számú japán párt, Komatsubara/Koletot, és a varsói Challenger versenyen is kifejezetten magas pontokat kapva szereztek ezüstérmet. Minden adott volt tehát, hogy megnyerjék első nemzeti bajnokságukat és kijussanak az olimpiára, hogy a csapatversenyben érmet szerezve Takahashi történelmet írjon, mert senki se szerzett még két különböző szakágban egyéni, illetve csapatérmet. Mindez azonban nem fog megvalósulni, mert Takahashi a ritmustáncban elesett és magával rántotta Muramotot is, ezért jelentősebb hátrányba kerültek Komatsubaráékkal szemben. A szabadtáncot ugyan megnyerték, de összességében alulmaradtak és ezüstérmesek lettek. A válogatási elveknek megfelelően ettől még beválogathatták volna őket az olimpiai keretbe (jégtáncban nem kap automatikusan a győztes kerettagságot), de a szövetség úgy döntött, hogy ezúttal a nemzeti bajnok mehet az olimpiára. Lehet, hogy Takahashiék a nagyobb ismertsége miatt a csapatversenyben meg is előzhettek volna 1-2 párt és picit több pontot gyűjthettek volna, mint Komatsubaráék, ugyanakkor az is igaz, hogy olyan hibák, mint az esés, nem fér bele egy futásba. S Takahashi idén és tavaly is nagyot hibázott a bajnokságon. Ha ott nehéz volt elviselni a terhet, mi lenne egy olimpián? A szövetség tehát a tapasztaltabb, hosszú évek óta együtt táncoló párt választotta, az, hogy ezen múlik-e majd csapatérem, meglátjuk Pekingben.

Komatsbura/Koleto sorozatban negyedik bajnoki címüket nyerték és ők az olimpiai indulók

forrás: tumblr

Muramoto/Takahashi Soran Bushi ritmustánca az egyik legjobb a szezonban, mégis egy nagy hiba miatt miatt a programban csak az ezüstérmet szerezték meg

forrás: tumblr

A nők és a férfiak versenyét vártam a legjobban egész héten. A nők versenye nagyon magas színvonalat hozott, öröm volt nézni a korcsolyázóikat, akiknek általában véve remek korcsolyázótudásuk, jó interpretációs képességük van; őket nézve még inkább műkorcsolyára emlékeztetett a sportág, mint az oroszoké, akiknél egyre nagyobb hangsúly az elemek nehézségén van. Persze a japánoknál is magas a színvonal technikailag, sokaknak van tripla Axelje és nagyon stabil egyéb ugrásaik, de nem a négyfordulatosokról szól a verseny. 

A nők versenyében Rika Kihira nem indult el, egészen az első edzésig reménykedett benne, hogy hátha meg tudja próbálni a versenyzést, de mégsem vállalta be. A sérülése nagyon súlyos lehet, ha egész szezonban nem versenyezhet. A visszalépésével már papíron sem volt esélye arra, hogy beválogassák az olimpiai keretbe. Elszomorító, hogy az a versenyző, aki 2018/19-ben olimpiai dobogó esélyesnek mutatkozott, még az olimpiára sem juthatott ki...De bízom benne, hogy a következő szezonban gyógyultan tér vissza és sok sikerét fogjuk még látni. 

A versenyt Kaori Sakamoto nyerte meg, aki nagyon kiegyensúlyozott versenyző, és ezúttal is két jó programot futott meg. A szövetség mellette áll, és nagyon magas pontokat kapott ezen a versenyen is. Kaori nemcsak a csapatversenyben lehet nagy segítségére majd a japán csapatnak, hanem az egyéni versenyben is nagyon szép helyezést érhet el, ha jól fut. Titkos vágyam (illetve most már nem is annyira titkos), hogy esetleg, valami csoda folytán ha jól fut az olimpián és meg is kapja a magas pontokat, akkor talán a dobogóra is felkerülhet  - attól is függően elsősorban, hogy az oroszok hogy futnak majd és bírók hogyan pontoznak...

Kaori Sakamoto második nemzeti bajnoki címét nyerte meg

forrás: tumblr

Az ezüstérmes Wakaba Higuchi lett, akinek nagyon, de nagyon örültem. A rövid programból egyrészt okosan kivette a tripla Axelt, nem rizikózta be, így a 2A-val és a többi jó ugrásával és elemével is szép magas pontokat kapott. A kűrben pedig sikerült a tripla Axel (egy kis ellépéssel), és a több ugrását sem szimplázta, duplázta le és nem esett el belőlük, ezért meggyőzően szerezte meg az ezüstérmet. Wakaba bár nagyon rákoncentrált az elemekre, a program végén a lépéssorokra igazán felszabadult, amit öröm volt nézni. Érzelemdús reakcióját, sírását látni a kiss and cry-ban pedig megható volt. Ezzel az Oroszlánkirály kűrrel szerintem nem kevés új rajongót fog majd magának szerezni az olimpián. Wakaba sikerének azért is örülök, mert 2017-ben lemaradt az olimpiáról, ráadásul a szövetség elég rendesen a nyakába varrta, hogy csak két kvótát sikerült szerezniük a 2017-es világbajnokságon. Az elmúlt években sokszor volt kiegyensúlyozatlan, nem sikerült neki sok minden, itt viszont végre sikerült a legjobbját nyújtania, amivel az olimpiai csapatba is bekerült. Bízom benne, hogy ő is jól futva szép helyezést ér majd el Pekingben.

Wakaba Higuchi a tavalyi 7. helye után ezúttal ezüstérmet szerzett és ezzel megváltotta a repülőjegyét Pekingbe

forrás: tumblr

A bronzéremért folytatott küzdelmet Mana Kawabe nyerte meg. Mana szépen betört ebben a szezonban, először csak egy GP meghívást kapott, majd a második meghívásakor az NHK Trophy-n már az ezüstérmet is sikerült megszereznie. Mindkét programban megugrotta a tripla Axelt, ami végül döntőnek bizonyult. Nagyobb hibája nem volt, bár az ugrásaiért eléggé küzdeni kellett a kűrben, és lehet hogy egy nemzetközi panel sokkal szigorúbban értékelte volna őt. Mai Mihara lett a 4., aki általában kiegyensúlyozottan szokott versenyezni, de ezúttal a kűrben elkövetett egy olyan hibát, hogy leszimplázta az egyik kombinációját (1A-1T), és azért, hogy mentse a menthetőt, a program végén még egy 3Lo-ra rátett egy 2T-t, ami sajnos érvénytelen elem lett, hiszen a megengedettnél eggyel több kombinációja lett így (ez volt a 4.) a program során. Ha nem tette volna rá az 1A-ra azt az 1T-t, akkor másként alakulhatott volna a végeredmény...

Mana Kawabe tripla Axeljeit megugrotta és ezzel az ütőkártyával sikerült dobogóra állnia, ezáltal pedig az olimpiai keretbe is beválogatták

forrás: tumblr

Satoko Miyahara ugrásait ezúttal abszolút nem kímélte a technikai panel, és sok hiányos ugrást állapítottak meg nála, ezzel csak 5. lett a versenyben. Sok tehetséges fiatal versenyző futott egyébként jól. Ilyen volt például Rinka Watanabe, aki a Carmina Buranára korcsolyázott a kűrben kifejezetten jól és ugrott meg egy 3A-t is, összességében pedig a 6. helyen végzett. Rino Matsuike a várthoz képest gyengében teljesített és 7. lett.

Az olimpiára a Top 3 versenyzőt válaszotta ki a szövetség, tehát Sakamoto, Higuchi és Kawabe indulhat majd Pekingben. A JSF azzal indokolta Kawabe választását Mai Mihara felett, hogy fiatalabb versenyző, aki előtt áll a jövő, valamint van olyan nehéz eleme, mint a 3A. El lehet fogadni az indokokat, akkor is ha nagyon sajnálom Miharát, mert egy hosszú betegségből tért vissza, jó formában. A világbajnokságon kaphatott volna lehetőséget, hiszen tapasztaltsága miatt fontos lehetett volna a három kvóta megtartásában, de oda is Kawabe-t fogják küldeni. 

A férfiak versenyét nagyon izgatottan vártam. A verseny előtt néhány nappal vált biztossá, hogy Yuzuru Hanyu indulni fog és a sérülését követően először láthatjuk majd idén versenyezni, miután az áprilisi WTT-n versenyzett utoljára. Yuzuru már a verseny előtt nyilatkozta, hogy mindenképp beteszi a kűrjébe a négyfordulatos Axelt, ezért hát izgulva figyeltem az edzésről szóló beszámolókat is. A rövid programban Yuzuru most mutatta be új, Saint-Sans Rondo Capriccioso zongora átiratára készült programját, ami fantasztikusan sikerült. Amikor már azt hiszi az ember, hogy nem tud nehezebb programokra futni a Chopin Balladánál, az Otonalnál vagy a Let Me Entertain You-nál, előjön egy olyen programmal, amiben mindössze 6 db koszorú van, ami hihetetlen szám (mások akár 20-30-at is csinálnak egy  rövid programban). Tele van nehezebbnél nehezebb összekötő elemekkel, koreográfiai nüanszokkal. És emellett nincs az a mozdulat a programjában, amit nem a zene ütemére csinálna, rendkívül muzikális! Az egyetlen, amin módosítanék, a kosztüm, mert ez a korábbi kifinomult ruháihoz képest összecsapottabbnak tűnik és túlságosan emlékeztet pl. az Otonal kosztümre. Ehhez a programhoz talán a világoskék szín helyett valami más passzolna. 

Részlet Yuzuru új rövid programjának, a Rondo Capricciosonak a lépéssorából

forrás: tumblr

A rövid programban Shoma Uno állt a 2. helyen, neki ezúttal sem volt meg a 4T-3T kombináció a programjában, és leduplázta. Shoma a verseny előtt sérüléssel bajlódott és állítólag a bokája is kificamodott a kűr előtt, ezért ahhoz képest szépen helytállt. Yuma Kagiyama a 3. helyről várta a kűrt, aki a szóló 4T-ből elesett a rövid programban. Yuma rövid programja továbbra sem tetszik, nem tudja kikorcsolyázni ezt az érett zenét és az új kosztüm a fehér mellénnyel sem illik hozzá, az túl öreges stílusú ehhez a fiatal fiúhoz. A 4. helyen Sota Yamamoto, az 5. helyen a fiatal, mindössze 16 éves Kao Miura és a 6. helyen Sena Miyake állt. A versenyen sokat izguló Shun Sato egy rontott 4Lz után csak a 8. helyről várhatta a folytatást.

A kűrben aztán Yuzuru megpróbálta a négyfordulatos Axelt, amit igaz, hogy a technikai panel leminősítettnek ítélt meg (azaz egy fél fordulat hiányzott belőle), de önmagában a tény, hogy Yuzu a lábán maradt és nem esett el belőle, jól mutatja, hogy mennyit fejlődött az ugrás azóta, amióta láthattuk őt utoljára próbálkozni (ez áprilisban volt, amikor még csak esett belőle, nem volt még meg a leérkezés). Yuzu a 4A edzéshez tudományos megközelítést alkalmaz, tanulmányozza az ugrás mechanizmusát - immár évek óta - és ahhoz, hogy javítson az eredményen, az elméletet átülteti a gyakorlatba. Ezért volt fontos, hogy az ugrást megpróbálja ezen a versenyen, hogy finomítson a módszerein. Mindamellett bár biztos voltak jobb próbálkozásai edzésen, teljesen más egy ilyen ugrást megpróbálni versenyen, ami jóval nehezebb. A 4A bázispontszámát amúgy 2018 után csökkentették és most csak 12,5 pontot ér, ami nagyon kevés ahhoz képest, hogy egy quad Lutz például 11,5-et ér, pedig azt sokan ugorják már, a 4A pedig annyira nehéz elem az extra fél fordulat miatt, hogy versenyen szinte senki még csak meg sem próbálta. A 4A megugrása viszont Yuzuru álma: ahogy elmondta, sosem gondolt két olimpiai bajnoki címnél többre, de a 4A-t meg szerette volna ugrani már kiskorában is. Nagyon bízom benne, hogy sikerülni fog neki, hajrá Yuzu!

Yuzuru Hanyu első négyfordulatos Axel próbálkozása versenyen. Bár hiányos és kétlábas volt, már az is hatalmas fejlődés, hogy nem esett el belőle

forrás: tumblr

Yuzu a kűrje további részében kifogástalanul korcsolyázott, közte három tiszta négyfordulatossal (4S, és két 4T kombinációban), két tripla Axellel, stb. Önmagában az is, hogy a 4A próbálkozás után tisztán tudott futni, hatalmas dolog. Yuzu ezzel toronymagasan, közel 30 pont előnnyel nyerte meg hatodik nemzeti bajnoki címét. Yuzuru teljesítménye sok szempontból elképesztő: 27 évesen nem tartozik már a fiatalok közé, tavaly tavasz óta gyakorlatilag egyedül edz Japánban éjjel, a sendai pályán, a szezon elején pedig egy quad Salchow próbálkozásból sérült le, ami mellett nyelőcsőgyulladással (és lázzal) is bajlódott, így egy hónapig nem is korcsolyázhatott.

Shoma Uno lett az ezüstérmes, aki négyféle négyfordulatos ugrással próbálkozott meg a Bolero kűrjében, de két Toe-loopból is hibázott és csak egy kombinációt sikerült ugrania. Az ő ugrásait nem vette olyan górcső alá a technikai panel, mint Yuzu quad Axeljét, pedig a 4S és az első 4T is hiányos volt. 

A bronzérmet Kagiyama szerezte meg, akinek néhány hibája volt a kűrben is (pl. ellépett az utolsó 3A-ból, leduplázott egy 3S-t). Ez a program jobban áll neki, de előadásban jóval alacsonyabb pontokat érdemelne erre, mint korcsolyázótudásra, mert nem sokat ad elő a programban. Sajnos a bírók viszont egy szintre teszik őt minden komponensben, bár hozzáteszem, a többi versenyzőnél is általában így szokták értékelni a komponenseket. Pedig attól, hogy valaki 9.00 pontot érdemel korcsolyázótudásra, még lehet adni 7.25-öt előadásra.

Yuzuru Hanyu megvédte bajnoki címét és hatodszorra lett nemzeti bajnok

forrás: tumblr

Shoma Uno a rövid programban

forrás: yomiuri shinbun

A 4. Kao Miura lett, akiről a jövőben biztos sokat fogunk hallani még. Shun Sato mellett neki is nagyon jó ugrásai vannak és már 4 négyfordulatos ugrása is van a kűrben. Shun hiába próbált meg szintén 4 négyfordulatost a kűrben, mégis az egyik legkönnyebb ugrásából, egy tripla Flipből esett úgy, hogy az ősszel sérült vállára esett rá. Shunt idén még a Junior világbajnokságon láthatjuk, remélem meggyógyul addigra. 

Az olimpiai keretbe tehát Hanyu, Uno és Kagiyama került (ők hárman kerültek be a VB-keretbe is), a Négy Kontinens Bajnokságra Miura, Kazuki Tomono és Sena Miyake mehet majd, míg a nők részéről Mai Mihara, Satoko Miyahara és Rino Matsuike. Muramoto és Takahashi a Négy Kontinens bajnokságra és Világbajnokságra is utazhatnak majd.

Ezzel zárult tehát a japán bajnokság és maga a 2021. év is. Nemsokára kezdődnek az amerikai valamint a kanadai bajnokságok, lesz még koreai rangsoroló verseny is, majd azután Európa-bajnokság és Négy Kontinens Bajnokság január közepén és vége felé, mielőtt kezdődne a pekingi Téli Olimpia.

A januári első versenyekig Boldog Új Évet kívánok mindenkinek, aki olvassa! :)

A nemzeti bajnokság férfi rövid programjának utolsó 2 csoportja itt, a kűrje itt nézhető vissza. A nők rövid programjának második fele itt, a kűr pedig itt nézhető vissza.

Nemzeti bajnokságok + Orosz és japán nemzeti bajnokság előzetes

Az elmúlt hetekben elkezdődtek a nemzeti bajnokságok, és mielőtt rátérnék a legjobban várt két bajnokságra, a japánra és az oroszra, nagyon röviden írnék egy-két másik nemzeti bajnokságról is, ami már lezajlott.

A kínai bajnokságot a szigorú vírus intézkedések miatt elhalasztották, helyette több hazai, ún. tesztversenyt rendeznek majd meg, és ennek alapján jelölik ki az olimpiai csapatot. Az egyik ilyen versenyen a pyeongchang-i ezüstérmes páros, Sui/Han négyfordulatos pörgetett emelést mutatott be a kűrben, kérdés, hogy az olimpiára is beviszik-e majd ezt a nehéz elemet? Tiszta futás esetén nem kellene, hogy szükségük legyen rá, de az orosz sportdiplomáciát Kínában is nehéz lesz legyőzni, ezért úgy gondolhatják, muszáj nehezíteniük a kűrön.

A Négy Nemzet Bajnokságán magyar részről Láng Júlia bronzérmes lett, viszont a 4. helyezett Schermann Regina utazhat az Európa-bajnokságra, mert a Budapest Trophy, a Volvo Cup és a nemzeti bajnokság legjobb két eredménye alapján magasabb összpontszámot, és így jobb teljesítményt mutatott Júliánál. A Négy Nemzet Bajnokságát egyébként az egy ideje már Lorenzo Magrival készülő lengyel színekben induló Ekaterina Kurakova nyerte. A párosoknál Márk és Ioulia nyertek és ők képviselhetik Magyarországot a pekingi olimpián. Úgy tudom, hogy a Yanovskaya/Lukács jégtánc kettős már befejezte a közös munkát azok után, hogy a Nebelhorn Trophy-n nem sikerült kiharcolni az olimpiai részvételt, ezért őket már nem láthattuk ezen a versenyen. Az egyetlen magyar kettős, Ignateva/Szemko bronzérmes (és így magyar bajnok) lett. A fiúknál a legjobb magyar Csernoch András lett, aki a 6. helyen végzett.

Végül a spanyol bajnokságról röviden: itt a jégtánc verseny volt érdekes, mert a Finlandia Trophy és az Európa-bajnokság mellett ez a verseny a harmadik válogató az olimpiára, ezek alapján dől el, hogy melyik kettős utazhat majd el Pekingbe. Nos, a Finlandián szerzett nagyon csekély előnyt Smart/Diaz a nemzetin nagy aránnyal növelte, és innentől már nagyon nehéz dolga lesz a Hurtado/Khaliavin párnak: Smartéktól egy nagyobb hiba kell ahhoz, hogy egyáltalán esély lehessen arra, hogy Hurtadóék befogják őket az EB-n. 

Orosz nemzeti bajnokság előzetes

December 22-26. között, Szentpéterváron rendezik meg az orosz bajnokságot. 

Program magyar idő szerint: 

December 23. (csütörtök):

11:15 - Férfi rövid program

14:05 - Jégtánc ritmustánc

17:05 - Páros rövid program

December 24. (péntek):

10:45 - Jégtánc szabad tánc

13:15 - Férfiak kűr

16:20 - Nők rövid program

December 25. (szombat):

13:30 - Párosok kűr

16:00 - Nők kűr

December 26. (vasárnap):

12:00 Gála

A versenyt az orosz Channel 1 YouTube csatornája közvetíti majd angol kommentárral.

A résztvevők frissített listája (a visszalépőkkel együtt) a Wikipédián elérhető, vagy a hivatalos honlapon (oroszul) itt.

A pontozólap (angolul) elérhető itt.

A nők versenyében Valieva, Shcherbakova, Tuktamysheva, Khromykh és a sérülésből visszatérő Trusova közötti verseny lesz az igazán érdekes, hiszen közülük fog kikerülni az a 3 versenyző, akik az olimpián részt vehetnek. Sajnálatos módon a 2020-as Európa-bajnok, az olimpiai ciklus egyik legnagyobb reménysége és tehetsége, Alena Kostornaia csuklótörés miatt nem indulhat a nemzeti bajnokságon, és ezzel az olimpiai csapatba kerüléstől is búcsút mondhat. Nekem az ő távolléte különösen fájdalmas, mert az utóbbi időben gyengébb formát mutató teljesítménye ellenére kedvencem volt az orosz csapatból, természetes tehetsége, karizmája, az orosz lányok átlaga feletti korcsolyázótehetsége, muzikalitása kiemelkedővé tette.

Azt már korábban tudni lehetett, hogy a másik Tutberidze-tanítvány, Daria Usacheva sem indul majd sérülés miatt. Igaz, hogy ezen a szinten nagyon sok élsportoló küszködik sérülésekkel, de mégsem tartom véletlennek, hogy Tutberidze tanítványai közül ennyien lesérülnek: Shcherbakova a nyáron sérült volt és ősszel nyaki fájdalmai voltak; Usacheva szintén régebb óta sérüléssel bajlódott és az NHK Trophy-n bekövetkezett súlyos sérülése csak a pont volt az i-re; Trusova magas technikai színvonala, sok négyfordulatos ugrása nem meglepően sérülést okozott, Kostornaia a tripla Axelt hajszolta, amikor eltörött a csuklója. Őt olyan feltétellel vette vissza Tutberidze, hogy a tripla Axelt vissza kell hoznia. Az edzők a sérülésbe hajszolva kifacsarják a korcsolyázókat, és minél nagyobb a merítés, annál inkább nagyobb a verseny, annál nagyobb esélye a sérülésnek is, viszont még így is maradnak páran, akik közül válogatni lehet...

A fiúk versenye is érdekesnek ígérkezik;  Mikhail Kolyadát leszámítva elég nehéz megtippelni, ki az, aki dobogóra állhat és mehet majd az Európa-bajnokságra, majd az olimpiára (az EB-re hirdetett és az olimpiai keret között lehetnek még esetleges változások, az orosz szövetség nem szigorúan csak a nemzeti bajnokság eredménye alapján dönthet, a szabályok kissé szürke zónások e téren). Dobogós lehet akár Ignatov, Samarin, Semenenko, Gumennik, Aliev, Kondratyuk, vagy Mozalev is, vagy akár egy ennél is nagyobb meglepetés is születhet, de erre talán kevesebb az esély. Annyi biztos, hogy Kolyada visszahozza a kűrre a mindenki által jobbnak tartott White Crow c. film zenéjére írt kűrjét. A Schindler Listája kűr nem igazán váltotta be a reményeket, ami a Rostelecom kupán is elég egyértelmű volt...

A párosok versenyében a legjobb három orosz, Mishina/Galliamov, Tarasova/Morozov és Boikova/Kozlovskii először versenyzik egymás ellen a szezonban, de akár itt is lehetnek meglepetések, ha például Pavliuchenko/Khodykin remekül versenyzik és más - elsősorban talán Boikoviáék - nagyobbakat hibáznak.

A jégtánc versenyében természetesen Sinitsina/Katsalapov győzelme várható, mellettük a néhány hete már Morozovval is készülő Stepanova/Bukin is dobogóra várható. A harmadik dobogós helyezésért folytatott küzdelem érdekes lesz: a tavalyi ezüstérmes Zagorski/Guerreiro párból először a fiú Coviddal, majd a lány küzdött ősszel fertőző betegséggel, ezért alaposan le vannak maradva a felkészülésben. A tavalyi 4. helyezett Shevchenko/Eremeno kettős visszalépett, és kérdéses, hogy folytatják-e egyáltalán a közös munkát. Odaérhet Morozov/Bagin, Skoptsova/Aleshin, de nem lenne meglepetés a sportdiplomácia és az idei pontok fényében, ha a Davis/Smolkin kettős végezne még érmes helyen.

Japán nemzeti bajnokság előzetes

Az idei japán bajnokságot december 23-26. között rendezik meg Szaitamában.

Program magyar idő szerint: 

December 23. (csütörtök):

06:50 - Jégtánc ritmustánc

08:22 - Nők rövid program

December 24. (péntek):

07:30 - Párosok rövid program

08:22 - Férfiak rövid program

December 25. (szombat):

07:00 - Jégtánc kűr

09:04 - Nők kűr

December 26. (vasárnap):

07:30 -  Párosok kűr

09:04  - Férfiak kűr

Az orosz bajnoksággal párhuzamosan Japánban is ezen a héten rendezik a nemzeti bajnokságot, így a bejgli mellett műkorcsolya és jégtánc túladagolásban szenvedhetünk ezekben a napokban :)

Sajnos az orosz bajnoksághoz hasonlóan itt is egy nagy visszalépőről kell először szót ejteni: Rika Kihira, a 2018-as GP Döntő aranyérmese, kétszeres Négy Kontinens illetve kétszeres japán bajnok, visszalépett a versenytől, így az olimpia csapatba kerülése gyakorlatilag lenullázódott. Kostornaiához hasonlóan őt is rettentően sajnálom: mindketten az olimpiai ciklus első felének nagy reménységei voltak, Kihirának is volt remek és stabil tripla Axelje, majd azt követően négyfordulatost kezdett edzeni. A négyfordulatost azért is kezdhette el hajszolni, mert a nagyon erős technikai tudásához és programjaihoz képest (a Beautiful Storm szerintem az olimpiai ciklus egyik legjobb kűrje volt) nem kapta meg azt a támogatást, mint amit mondjuk egy orosz korcsolyázó meg szokott kapni. Ezt követték sérülések, Mie Hamadát otthagyta, majd Lambielnél edzett, akinél nemhogy javult volna, hanem rosszabb formába került. Az idei WTT-t és pár nyári gálát bevállalt, de a fáradásos törést a jobb lábában nem tudta elkerülni, és már ekkor került Brian Orser kezei alá Torontóba. Az idei szezonban nem versenyzett, és a válogatási elvek alapján - mivel nem volt világbajnoki dobogós - részt kellett volna vennie ezen a versenyen ahhoz, hogy beválogassák a keretbe.

Tényleg végtelenül szomorú, hogy a legtehetségesebbek közül is ketten nem lehetnek majd ott az olimpián...Jobbulást kívánok Rikának és Alenának is.

A nők mezőnyében így megnyílhat az esély mások számára is: Kaori Sakamoto az egyetlen nem orosz, aki bejutott az idei (elmaradt) Grand Prix Döntőbe, ő a kiegyensúlyozottságával szinte biztosan olimpia csapattag lesz. Wakaba Higuchi kiegyensúlyozatlanabb, de ő is bekerülhet, míg Mai Mihara idén jó formában tért vissza, de sokszor nem kapja meg azokat a pontokat, mint mások. Satoko Miyahara is esélyes lehet a csapatba kerülésre, bár ő az utóbbi időben nem olyan kiegyensúlyozott már, mint volt régebben. Japánban viszont meg szokta kapni a pontokat. Rino Matsuike ugyan a várakozásoknak alulszerepelve teljesített a GP-sorozatban, de jó teljesítménnyel - és erős hátszéllel, hiszen az igen befolyásos Machiko Yamada edzi - akár az olimpiai keretbe is bekerülhet. Rajta kívül még Mana Kawabe okozhat meglepetést, de ahhoz - a tripla Axelekkel együtt - nagyon jól kell futnia mindkét programban.

A férfiak mezőnyében nagyon várom, hogy lássam idén először Yuzuru Hanyut, aki bokasérülése után először versenyzik a szezonban. A rövid programja új lesz, a Rondo Capriccioso zongora verziójára korcsolyázik majd december 24-én, úgyhogy igazi karácsonyi ajándék lesz ez (csakúgy, mint a tavaly bemutatott két új program is Karácsonykor :)). Remélem a lába rendbe jött és jó formában láthatjuk őt. (szerk.: a vele készült legfrissebb interjú szerint innentől kezdve a kűrjeit a négyfordulatos Axellal tervezni megfutni! :-O). 

A dobogóra felállhat majd még Yuma Kagiyama, aki lendületben van ebben a szezonban, és a bírók nyilván segíteni fogják ugyanúgy, mint ahogy tették a GP-szezonban is. Mellette Shoma Unonak van még leginkább esélye, aki az utóbbi időben talán jobb formát mutatott, mint korábban. De beleszólhat a dobogósok versenyébe Shun Sato is, aki ha jól fut mindkét programjában, okozhat némi meglepetést (attól is függően, hogy a többiek hogy futnak).

A párosok versenyében nem indul Miura/Kihara, mert Kanadában edzenek és ha hazautaztak volna Japánba, nem biztos, hogy az olimpiáig vissza tudtak volna menni Kanadába az érvényben levő szigorú belépési szabályok miatt, ami így az olimpiai felkészülésük legvégét veszélyeztethette volna. Az idei remek formájuk és GP-döntőbe kerülésük miatt az olimpiai részvételük nem kérdéses.

A jégtánc versenyében a Komatsubara/Koleto és a Muramoto/Takahashi kettős párharca várható, bár az NHK Trophy eredményei alapján inkább már biztosabbra vehető, hogy Muramotoékat támogatja inkább a szövetség és őket szeretnék majd az olimpián látni.

A pontozólap itt elérhető (japánul): https://www.jsfresults.com/National/2021-2022/fs_j/nationalsenior/index.htm

A verseny vélhetően ezeken a linkeken lesz nézhető ingyenesen, online: kínai, még egy kínai, és még egy, illetve egy FujiTv link (csak nők és férfiak). 

A versenyzők listája angolul elérhető itt. 

Jó szurkolást!

NHK Trophy 2021

Amikor az NHK Trophy előzeteséről írtam, hosszú volt a listán azoknak a száma, akik a verseny előtt visszalépni kényszerültek különböző sérülések miatt. Sajnos a sérülések listája a verseny alatt is folytatódott. Daria Usacheva, Eteri Tutberidze tanítványa a rövid program bemelegítésén egy tripla Flip próbálkozásból elesett, és a fájdalomtól sírva hagyta el a pályát, amit utána a versenytől történő visszalépés követett. A szövetség által sebtében kiadott közlemény szerint az ugrás után combszalag-szakadást szenvedett el, ami jellemző 13-17 évesekre és a rehabilitáció nem tart sokáig. Más források szerint csípőtörés is felmerült. Egy biztos: hamar kiadták a közleményt, pedig nem biztos, hogy Japánban teljes körűen meg tudják állapítani mi a sérülés oka, ahhoz szerintem alaposabb kivizsgálás kell majd otthon.

Mindenesetre Dariáról tudni lehetett az elmúlt hónapokban, hogy nincs a legjobb formájában és valamiféle sérüléssel küzdött. Talán vissza is léphetett volna ettől a versenytől, ha Trusova indult volna, de Sasha visszalépésével indulni kényszerült, sőt, nyilván aranyérmet vártak tőle (Tutberidze bizonyosan örült volna, ha mind a hat GP versenyt a versenyzői nyerik meg).

Usachevának azonban a tripla Flippel voltak problémái az utóbbi időben: a tesztkorcsolyázáson elesett belőle, a Skate America kűrjében ellépett belőle. Az NHK Trophy rövid programjának bemelegítésén aztán ugrott egy 3F-et, de már ott eléggé beleállt az ugrásba és látszott, hogy valami nem stimmelt. Utána jött a következő próbálkozás, amiből elesett és a fájdalomtól alig bírt felállni, majd lemenni a jégről. Szerintem a sérülése már korábban fennállhatott, ez az esés csak az utolsó csepp lehetett a pohárban. Egy volt bíró szerint a rossz technika, az ugrás elcsalása (prerotation) okozhatja az ilyen sérüléseket. Tény, hogy sok korcsolyázó küszködik sérüléssel, olyanok is, akiknek jó technikájuk van. Szerintem viszont több tényező is közrejátszhatott a sérülésben: rossz technika, alacsony testsúly, így kevesebb izom, ami sérülésveszélyesebb, már meglévő fájdalmak/sérülés és kimerültség (utazás, időeltolódás stb.).

Minden jót kívánok Dariának, remélem a felépülése nem tart sokáig. Viszont sajnos nem tudok túl optimista lenni a jövőjével kapcsolatban: neki nincsenek nehezebb elemei (négyfordulatos, vagy tripla Axel), és a meglévő versenyzők mellé jövőre egy sor, jelenlegi junior korú versenyző megy majd fel a felnőttek közé, akiknek quadjaik, vagy tripla Axeljeik vannak. Tehát nehéz elhinnem, hogy a Tutberidze csapatban ezek után kapna még bármiféle figyelmet is, akkor ha visszatérne a versenyzéshez. Így is csak kb. a hatodik számú versenyzőjük volt idén...

Sajnálom amiatt is, mert amint egy ilyen sérülés következik be, a Tutberidze csapat a versenyzőre próbálja hárítani a felelősséget. Zseleznyakov koreográfus szerint Dariának tudnia kellett volna, hol a határ és kevesebb munkát kellett volna csinálnia. De hát pont arról szól a rendszerük, hogy kiélezett versenyt folytatnak le a lányok között, és az nyer, aki a legerősebb és "túléli" a legkeményebb edzéseket is. A héten Kostornaiát kritizálta Gleikhengauz, aki szerint nem fut le elég programot edzésen, azaz "lusta", de az sem az ő hibájuk, hanem a versenyzőé. Szerintem az igazság mindig valahol a félúton van, és nem lehet azt mondani, hogy a hiba mindig csak a versenyzőben van, ha túl sokat edz, akkor is, ha túl keveset, akkor is. Mindenesetre nem tartom etikusnak a médiában így ekézni a versenyzőket, még akkor sem, ha Oroszországban más a kultúra és ott a véleményt általában kendőzetlenül meg szokták mondani. Az sosem mindegy - főleg egy olimpiai szezonban nem - hogy mit és hogyan nyilatkoznak le az edzők...

Usachevát ölben viszi el az orosz csapat orvosa a rövid program előtti bemelegítésen elszenvedett sérülését követően

forrás: sport-express.ru/fsgossips

A női versenyen tehát nem volt orosz induló és ezzel megnyílt az esély arra, hogy legalább egy nem orosz versenyző jusson be a GP Döntőbe. Ezzel az eséllyel kiválóan élt Kaori Sakamoto, aki két remek programot megfutva nyerte meg a versenyt, és ezzel az első japán női korcsolyázó lett idén, aki 220 feletti összpontszámot tudott elérni. Ezzel az eredménnyel - miután a Skate Americán csak 4. lett, de ott Trusova és Usacheva is indult - pedig gyakorlatilag megváltotta a jegyét a decemberi GP Döntőre is.

A 2. lett Mana Kawabe, aki nagyon jó rövid programot futott és az egyetlen versenyző lett az egész versenyen, aki megugrotta a tripla Axelt (Glenn, Liu, You próbálkozásai nem sikerültek). A kűrben Manának nem sikerült a tripla Axel, de azon kívül egy erős programot tudott ott is megfutni. 

A Skate America után ismét dobogós lett Young You, akinek ezúttal nem sikerült olyan jól a kűrje, sajnos sok ugrása hiányos, de összességében (koreográfia, átmenetek, előadás, interpretáció, forgások) elég jól korcsolyázott. Ha nem lesznek meglepetések, visszalépések, akkor az első számú tartalék lehet a GP Döntőre. Alysa Liu lett a 4., ő sok ugrásába lassan ment bele, amit nem tud kiforogni és hiányosak, ami miatt a technikai pontszáma ezúttal is eléggé visszaesett. Bár a kűr túl érett neki, és nem annyira tetszik, hogy szinte végig mosolyog egy ilyen programban, de összességében tetszik a vidám hozzáállása a versenyekhez, és szerintem Scalinál és Jeremy Abbottnál jó kezekben van jelenleg. Eunsoo Limről már írtam korábban, hogy erős előadó, karizmatikus a jégen, de ezúttal is akadtak problémái: a kűrben egy ugrást teljesen kihagyott (egy 3F lett volna), a rövid programban csak 3-2-t ugrott, bár jó koncentrációképességre vall, hogy Usacheva visszalépése után rögtön futnia kellett és ahhoz képest nem futott rosszul. A 6. lett Rino Matsuike, aki sérüléssel küszködik. Innentől kezdve nehéz lesz beverekednie magát az olimpiai keretbe.

Kaori Sakamoto kiegyensúlyozott versenyzéssel nyerte meg sorozatban második NHK Trophy aranyérmét

forrás: @sn_figure

Ez nem Tutberidze hétvégje volt a páros verseny szempontjából sem. Tarasova/Morozov ugyanis ismét kikapott Mishina/Galliamovtól, ráadásul elég jelentős fölénnyel, és közelebb voltak a bronzéremhez mint az aranyhoz. A rövid programban Tarasova, a kűrben Morozov rontotta el a Toe-loopot, és a kűrben több hibájuk is volt kidobós ugrásokból is. Mishináék ezzel szemben szinte tökéletesen futottak és meggyőzően nyerték meg a versenyt. Ezzel egyelőre úgy néz ki, hogy Sui/Han és Mishina/Galliamov a két legerősebb páros, és a többieknek hozzájuk kell felzárkózni a következő hónapokban. A bronzérmet Miura/Kihara nyerte meg, így a Skate America után ismét dobogóra tudtak állni és ezzel nagy eséllyel ott lesznek a GP Döntőben (akkor nem lesznek ott, ha Artemeva/Nazarychev és Knierimék is megverik Boikováékat a következő GP versenyen).

Párosok dobogója balról jobbra: Tarasova/Morozov, Mishina/Galliamov és Miura/Kihara

forrás: @sn_figure

A jégtánc versenyen a papírformának megfelelően Sinitsina/Katsalapov győzött, második lett Chock/Bates és harmadik Fear/Gibson, akik karrierjük második GP érmüket nyerték. Sinitsináék You Can Leave Your Hat On és Brick House (Joe Cocker) ritmustáncuk szerintem nem rossz, de egy kicsit...talán ódivatú, és semmiképp sem annyira meggyőző, mint Papadakisék RD-je. A Rachmanyinov zongorakoncertjük első, hosszabbik fele bár szép, de ebben a stílusban sokszor láttuk már őket jégtáncoln, aztán a program végén a váltást az ír táncra nem igazán értem. Sinitsina jobban tetszett, mint Katsalapov, akin bár kevésbé látszik az, hogy sérülésből tértek vissza, de ebben a párosban ő a gyengébb láncszem. A szabad táncukban egyébként maradtak még pontok, például a lépéssoruk csak 1-es és 2-es szintű volt, a komponensekben viszont már most nagyon magas pontokat kaptak (magasabbat, mint P/C múlt héten), és ezek a pontok még inkább emelkedni fognak majd a második GP versenyükön Oroszországban. Ami a leginkább elvonta viszont a figyelmet a szabad táncukról, az Nikita laza pólója ami gyakran fellibbent, és Sinitsina falatnyi bugyija, ami láttatta az egész fenekét és *tényleg* elvonta a figyelmet korcsolyázásáról.

Ezüstérmes lett tehát Chock/Bates meggyőző fölénnyel még úgy is, hogy Evan Bates a szabad táncban elesett. Így is olyan magas pontokat kaptak, ami jelzésértékű, és lehet hogy az első számú amerikai páros mégiscsak ők lesznek és nem Hubbell/Donohue.

Beigazolódott a sejtésem: a Muramoto/Takahashi kettős elég magas pontokkal került előrébb Komatsubara/Koletonál, és ha a nemzeti bajnokságon is jó pontokat kapnak és nyernek, utána egyenes út vezet majd az olimpiai csapatba. Muramotoék fejlődtek, jobban szinkronban vannak egymással, és Takahashin is látszik, hogy az emelései se olyan bizonytalanok, mint tavaly, de szerintem erősen látszik, hogy egyéni korcsolyázóból lett jégtáncos, azt a sok év edzést, amit jégtáncosok kiskorukban megtanultak, 30 éven túl nem fogja tudni behozni. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy az olimpián a japán szövetség egy csapatéremhez segítse.

Sinitsina/Katsalapov első idei versenyükön győzni tudtak

forrás: ISU

A férfiak versenyében Yuzuru Hanyu hiányát jobban lehetett érezni az indulók jelenléténél. Pedig Shoma Uno önmagához képest jól futott, a rövid programban ugyan csak 4T-2T kombinációt ugrott (mint az utóbbi években mindig), a kűrben ezúttal sikerült a 4Lo, a 4S és egy 4T is - a második 4T-ből ellépett, a Flipet pedig leduplázta. Szóval Shoma az elmúlt évek talán legjobb kűrjét futotta meg, bár még így is kevesebb pontot kapott mint a három quados kűrre Yuma Kagiyama egy hete. Ezüstérmes lett Vincent Zhou, aki a kűrben nem tudta azt a formát hozni, mint a Skate Americán: több hibája is volt, a legnagyobb pontban az, hogy leszimplázta a tervezett 4Lz-ot, és nagyon sok ugrására kapott vagy hiányt (<) vagy épp negyed hiányt (q). A 2-6. helyezettek öt ponton belül végeztek, végül a dobogóra még Junhwan Cha állhatott fel, aki múlt hét után ismét egy nagyon szép rövid programot futott és egy, a múlt hetinél valamivel jobb kűrt. Örültem annak, hogy ezzel a remek rövid programmal érmet tudott szerezni. Makar Ignatov lett a 4., aki szerintem első oroszként ugrott meg négy négyfordulatost ugyanazon kűrben (4Lo, 4S és két 4T volt a programjában), igaz, ezen kívül elég lassúcska és erőtlen volt a korcsolyázása, nem túl sok átmenettel a programjában. Makar évek óta állóképességi problémákkal küzd a kűrben, és itt bár a quadok mentek, de a program végére elfogyott a szufla, miután két egyes szintű forgást tudott csak bemutatni. Az utána futó Cha ezerszer lendületesebben, több koreográfiával, átmenettel futott, a különbség nagy volt kettejük között. Matteo Rizzo lett az 5., aki bár jó kűrt futott, de a második 4T leszimplázása egy érembe telt neki. Alexander Samarin lett a 6., aki csak az ugrásairól híres, a programjairól vagy előadásáról biztos nem. A Hanyu helyett beugró Sota Yamamoto a 7., Kao Miura pedig - aki csak 16 éves és juniorkorú - a 7. Nagy jövő áll előtte is, mert már most tud 4Lo, 4S-t és 4T-t is.

Shoma Uno lett az NHK Trophy győztese

forrás: @sn_figure

Így ért véget az NHK Trophy. Már csak két GP verseny van hátra, a jövő héten a francia Világkupa versenyt rendezik meg.

Az NHK Trophy teljes eredménylistája itt érhető el.

NHK Trophy 2021 előzetes

Holnap kezdődik az NHK Trophy, amiről az utóbbi hetekben sajnos sok visszalépés történt, és nem mindenkit (különösen a külföldieket nem) tudtak pótolni, ezért mindenféleképpen egy csonkább verseny lesz a tervezettnél. Japánba jelenleg is szigorúak a beutazási feltételek, a versenyzők más GP versenyekhez képest korábban megérkeztek, és háromnapos karanténban tartózkodnak a holnapi napi edzésig.

Jégtáncban visszalépett a kínai kettős, Wang/Liu, vélhetően azért, mert az eredetileg kínai GP helyett a múlt héten Olaszországban kellett kezdeniük a Világkupa-szezont és ez felborította a terveiket. Hawayek/Baker szintén visszalépett, mert Kaitlin Hawayek korábban agyrázkódást szenvedett edzésen, és abból még nem épült fel teljesen. A Skate America után az NHK Trophy-tól is visszalépett Daniil Samsonov, akit tavaly is csak egyszer láthattunk versenyezni és idén mutatkozott volna be a felnőttek között. Az osztrákok közül Ziegler/Kiefer szintén nem indul, miután sérülést követően nem volt elég idejük felkészülni a versenyre; Olga Mikutina szintén sérülésből lábadozik. Rika Kihira a kanadai GP verseny után itt sem indul el, és sajnos emiatt egyre kétségesebbnek tartom, hogy a nemzeti bajnokságra olyan formában fogjuk-e majd látni, amivel lesz-e esélye kiharcolni az olimpiai csapatba kerülést. 

Alexandra Trusova fáradásos törés miatt lépett vissza a versenytől. A sérüléséről már a Skate Americán is lehetett tudni, amiről szintén majdnem visszalépett (akkor egy négyfordulatos Lutz-ot bevállalt a kűrjében és az elég is volt a győzelemhez). A legnagyobb hiányzó pedig mindenképp Yuzuru Hanyu lesz, aki bokasérülést szenvedett nemrég - neki ez lett volna a szezonban az első versenye.

A férfiak mezőnyében indul Vincent Zhou és Shoma Uno, ezért a Skate America után kíváncsi vagyok, hogy melyikőjük tud jobb formát mutatni. Yuzuru helyett Sota Yamamoto kapott meghívást a versenyre, és harmadik japánként Kao Miura is bemutatkozik a felnőttek között, akinek többek között 4T, 4S és 4Lo is van az arzenáljában. Odaérhet a dobogóra Matteo Rizzo, akinek ez lesz az első GP versenye idén, vagy Junhwan Cha, bár neki nem lesz könnyű dolga az egymás utáni két versennyel, hiszen ő pár napja még Olaszországban versenyzett. Az oroszok közül Makar Ignatov és Alexander Samarin is indul, jó formában még a dobogó környékén is végezhetnek.

A nők mezőnyében Trusova visszalépésével csak Daria Usacheva indul az oroszok közül. A hazaiak közül Kaori Sakamoto indul (aki akár győzhet is), ott lesz még Rino Matsuike, aki ezúttal nem próbálja meg a 3A-t, és a japánok közül Rika Kihira helyett Mana Kawabe kapott még meghívást (akitől viszont minden bizonnyal fogunk látni tripla Axelt). Az olasz verseny után itt is indul Eunsoo Lim, felérhet a dobogóra (és ezzel akár még a GP Döntőbe is bejuthat) Young You, valamint indul még Seoyeong Wi a koreai csapatból. Az amerikaiak közül leginkább Alysa Liunak lesz esélye dobogóra jutni, kíváncsi vagyok, hogy tőle látunk-e tiszta 3A-t, esetleg megpróbálja-e a 4Lz-ot ezen a versenyen.

A párosok versenyében érdekes lesz nézni az idei második Mishina/Galliamov és Tarasova/Morozov összecsapást (az elsőt a Finlandia Trophy Mishináék nyerték). Miura/Kihira az idei Skate America ezüstérmesek is felérhetnek a dobogóra, vagy egy jó formában lévő Cain-Gribble/LeDuc is.

A jégtáncosok versenye több szempontból is érdekes lesz: egyrészt először látjuk versenyezni a Sinitsina/Katsalapov kettőst, ezért kíváncsi vagyok a programjaikra, a formájukra és hogy a bírók hogy értékelik őket. Másrészt összecsap egymással Komatsubara/Koleto és Muramoto/Takahashi, ami azért érdekes, mert Japánnak egy kvótája van az olimpiára és ez lehet az egyik verseny, ami befolyással lehet arra, hogy kit választanak majd be az olimpiai keretbe. Muramotoék az utóbbi időben sokat fejlődtek és nem lennék meglepve, ha a szövetség inkább őket preferálná a kvóta megszerzéséhez. Nem is az egyéni verseny, hanem a csapatverseny szempontjából fontos ez, ahol Japánnak elég jó esélyei lehet az éremszerzésre. 

Indul még Chock/Bates, Hurtado/Khaliavin és Fear/Gibson is, ezért jégtáncban egy elég erős mezőny gyűlik össze Tokióban.

A versenyről sok élő közvetítés lesz az Eurosporton (holnap az Eurosport 1-en 08.10-től 14.00-ig egy kis megszakítással 09.45-11.00 között; szombaton reggel 07.00-tól 14.00-ig pedig mindent adnak).

Az indulói listák, pontozólapok itt találhatók: 

http://www.isuresults.com/results/season2122/gpjpn2021/

Skate America 2021

Véget ért az első Világkupa-verseny, a szezonnyitó Skate America. A versenyt Las Vegasban rendezték, ami azt jelentette, hogy 9 óra volt az időeltolódás Magyarországhoz képest, azaz majdnem esélytelen volt, hogy minden versenyszámot élőben lehessen követni. De csak azért majdnem, mert vasárnap este a jégtáncosok és a nők szabad táncát illetve kűrjét még épp emberi időben közvetítették élőben, és azt még én is meg tudtam nézni anélkül, hogy elaludtam volna a képernyő előtt. :)

A többit viszont másnap néztem csak vissza, Youtube-on, M4Sporton, egyéb streamelős csatornákon, hála a technika adta lehetőségeknek. Így volt ez a párosok versenyével is, amit nem meglepetésre Tarasova/Morozov nyert meg. Az orosz kettős nagyon magas pontszámokat kapott a jól megfutott rövid programjára, a kűrben viszont (megint) voltak hibák az ugrásokban, a Tarasova által leduplázott tripla Salchow, majd a Morozov által elrontott 3T-2T-2T kombináció volt ezúttal problémás. Ahogy néztem a kűrjüket, megint az a kettős érzés kavargott bennem, hogy nagyon szeretem a szép, precíz, tiszta elemeiket (mint például a pörgetett emelést, ami könnyed, magas), de nem érzem köztük a harmóniát, a kémiát ami olyan sok más páros között sokkal inkább megvan. Az ezüstérmet talán nagyobb meglepetésre nem Boikováék, hanem a japán kettős, Miura/Kihara nyerte meg. Miuráék nagyon nagy fejlődésen mentek keresztül az utóbbi időszakban, amit jól mutatott már az Autumn Classic-on is nyújtott kiváló teljesítményük. Olyan remek korcsolyázótudásuk van, amit öröm nézni a párosok mezőnyben és amit szinte mindenki megirigyelhet tőlük. A kűrben ugyan Miura csúnyát esett a kidobós Lutz-ból, de minden egyéb nagyon jól sikerült és egy jól sikerült rövid programmal együtt ez ezüstöt ért nekik. Ha a jó formájukat februáig tartani tudják, akkor Japán - tekintve az erős női és férfi mezőnyüket - akár az olimpiai csapatverseny érmes helyezéseibe is alaposan beleszólhat. 

Tarasova/Morozov kidobós tripla Lutz-a

forrás: tumblr

A másik orosz kettős, a 2019-es világbajnok páros, Boikova/Kozlovskii ezúttal csak a bronzérmet szerezte meg. A rövid programjukat a Hattyúk tavára futották, ami egyrészt szerintem nem egy annyira  program, másrészt különösen zavaró Boikova kosztümje, ami nemhogy eltakarja a nem valami szép testtartását, hanem inkább ki is emeli azt (és a nyakpántja még erre egy lapáttal rádob). Mind a rövid programban, mind a kűrben Boikova Kozlovkiihoz képest később indít a tripla Salchow-ban, ami az előbbi programban csak a szinkron hiányát, az utóbbiban pedig kombinációban ritmusvesztést és a második 3S-ből elesést eredményezett. Emellett a kidobós Flipből is elesett. Ezek még a szezonnak ebben a részében javítható hibák, de egyelőre úgy néz ki, hogy a két másik orosz páros jobban felkészült, mint Boikováék. 

Az amerikaiaknak hazai pályán nem sikerült a dobogóra állniuk, közülük a legjobb helyezést Knierim/Frazier szerezte, akik összességében a 4. helyet szerezték meg, miután a kűrben a második legjobb programot futották.

A párosok dobogója: balról jobbra Miura/Kihara, Tarasova/Morozov és Boikova/Kozlovskii

forrás: gettyimages

A jégtánc versenyében a legnagyobb kérdés az volt, hogy a bírók hogyan értékelik Hubbell/Donohue és Chock/Bates korcsolyázását úgy, hogy egymás ellen versenyeznek. A ritmus táncban és a szabad táncban is az előbbiek lettek az elsők, így ha kicsivel is, de Hubellék nyerték a versenyt. Nekem Hubellék Janet Jackson RD-je jobban tetszett, mint Chockék Billie Eilish zenéjére futott programja, kreatívabb, érdekesebb, emlékezetesebb. A szabad táncok tekintetében viszont Chockék űr szerelmi témájú programja az, ami közönség kedvencebb lehet, Hubellék lírai programja túlságosan unalmas és sablonos. Viszont ők korcsolyázásban erősebbek Chockéknál, akik inkább a közönséget megfogó programjaikkal lopják be magukat a nézők szívébe. Hogy ki is lesz majd a No.1. amerikai páros az olimpiára, még kérdéses, kíváncsi leszek, hogyan pontozzák majd ezt a két párt a következő versenyeiken. Bronzérmet nyert a kanadai kettős, Fournier Beaudry/Sorensen, 4. lett alig lemaradva a dobogóról Smart/Diaz, akiknek a Zorro szabad tánca lehet az egyik legkedveltebb program a jégtánc mezőnyben, valamint az orosz Morozov/Bagin lett az 5.

Jégtánc dobogó: Chock/Bates, Hubbell/Donohue és Fournier Beaudry/Sorensen

forrás: gettyimages

A férfiak versenye igen érdekesen alakult, mert talán nem sokan fogadtak volna arra, hogy Nathan Chen az első két helyek egyikét sem tudja megszerezni és Vincent Zhou és Shoma Uno is megelőzi őt. 

Chen a szezont általában a Japan Openen szokta kezdeni, idén viszont sem bemelegítő versenyen, sem előtte nyári show-kon nem vett részt, tehát a Skate Americán mutatta be először a programjait. A rövid programban egy komor hangulatú Benjamin Clementine dalt választott, az Eternity-t, amiben a lépéssor a 2017/2018-as szezonbeli rövid programjából, a Nemesisből van. A két dal, eltérő dalszöveggel szerintem nem illik egymáshoz, és a zenevágás sem a legjobb. A kűrben egy Mozart összeállításra korcsolyázik, amiben a koreográfiai lépéssor a Rekviemből a Lacrimosa remixelt, gyors, kifejezetten durva verziója. Mindkét programban amíg az ugrásokat megcsinálja, lassabb ritmusú a zene, majd a programok végén gyorsul be és kezd előadni a lépéssorokban. Ez az évek óta bevált recept, de szerintem mind a két programja gyengébb, mint amiket az elmúlt években láthattunk tőle.

A rövid programjában a tavalyi VB-hez hasonlóan 4Lz és 4F is volt tervezve, nyáron pedig sokat edzette a négyfordulatos Loopot, hogy az eddigi öt helyett hat quados kűrt mutasson be idén (öt különböző négyfordulatossal). A rövid programjában - hasonlóan a tavalyi VB-hez - ezúttal is elesett a 4Lz-ból, aztán a 4F-ből is megbotlott, ezért a kombinációt sem tudta megcsinálni. A rövid programbeli nagy hibák után csak a 4. helyen állt. A kűrben aztán a 4Lo-t ugyan megugrotta, de megint elrontotta a 4Lz-ot (leduplázta), hasonlóan a 4S-hez és az egyik kombinációban egy triplának tervezett Flipet is rontott. Ezzel a dobogó legalsó fokára tudott felkapaszkodni.

Chen általában lassabban szokta kezdeni a szezont, 3 vagy 4 quad szokott lenni a kűrjében, és később, ahogy halad előre a szezonban, teszi bele az ötöt. Úgy tűnik, a taktika idén más volt, rögtön a 6 quados kűrt próbálta meg, talán azért is, hogy a 4. helyről mindenképp feljebb tudjon jönni. Két dolog szerintem kérdéses: a rövid programban tényleg megéri-e rizikózni a legnehezebb ugrásokat, a 4Lz-ot és a 4F-et is? A kűrbe pedig megéri-e a 4Lo-t betenni, azt a Loopot, ami Chen legkevésbé kedvelt négyfordulatosa és amit éveken át nem ugrott? A Loop edzése néhány másik négyfordulatost instabilabbá tehet, például a kűrben látott Lutz-ot és Salchow-ot.

Meglátjuk, lesznek-e változások a programjaiban, mindenesetre sok módosítás nem várható a következő GP versenyéiig, ami az e heti Skate Canada lesz számára.

A verseny győztese az a Vincent Zhou lett, aki már a Nebelhorn Trophy-n is igen jó formában versenyzett. Zhou a rövid programban és a kűrben is megugrotta a négyfordulatos ugrásait, összesen hetet, és akkor is, ha ezúttal sem voltak teljesen kiforogva, jól és összeszedetten versenyzett. Zhou nem tartozik a legjobb előadók közé, nincsen a legjobb korcsolyázótudása sem, de az bizonyos, hogy az elmúlt évek után (hosszabb kihagyás, VB-n csak 25. hely!) igyekszik jobban teljesíteni, ami meg is látszik az eredményein. Zhou ezzel legelső GP aranyát zsebelhette be.

Vincent Zhou a rövid programban 

forrás: tumblr

A 2. Shoma Uno lett, aki Zhou-hoz hasonlóan szintén öt quados kűrt tervezett erre a versenyre. Shoma rövid programja Vivaldi Oboa koncertje, a kűr pedig a Bolero. Nekem mindkét programban úgy korcsolyázik, ahogy mindig is szokott, ugyanazok a mozdulatok vannak benne, ugyanolyan egytempójú korcsolyázással, ahogy mindig is szokott futni. Ezúttal is volt több "piszok" a programjaiban, ahogy az utóbbi időben lenni szokott: a rövid programban a 4F nem sikerült, a kűrben pedig több rontása is volt. Ez viszont még így is elég volt arra, hogy Chen előtt végezzen.

4. lett Shun Sato, aki az egyik edzésen vállsérülést szenvedett, és az sem volt biztos, hogy nem lép vissza a versenytől. A fizikai állapota ellenére remekül futott; Shun is összeszedettebb idén, akinek remek sebessége, gyorsan bepörgetett, szép ugrásai vannak, bízom benne, hogy sikeres szezonja lesz.

Egy szó még két visszalépőről: az egyik a Tutberidze-tanítvány Daniil Samsonov, akit már régóta láttunk, és akinek megint egy sérülése van. Ő még a verseny előtt lépett vissza. A másik Kevin Aymoz, aki a francia szövetség erőltetésére indult el ezen a versenyen, annak ellenére, hogy súlyos sérülésből tért vissza és láthatóan nincs még formában (a rövid programban mindhárom ugrásából elesett...).

Férfi dobogó, balról jobbra: Shoma Uno, Vincent Zhou és Nathan Chen

forrás: gettyimages

A nők versenyében Alexandra Trusova győzött. Trusova szintén majdnem visszalépett a versenytől,  majd miután a versenyzés mellett döntött, csak egyetlen négyfordulatost (4Lz) ugrott meg a kűrben - azóta az a hír járja, hogy lábcsont törése van (!). Ez a helyzet nagyon emlékeztet Evgenia Medvedeváéra, akinek 2017 őszén, szintén az olimpiai szezonban hasonló sérülése volt, ami miatt több versenytől is visszalépett. Ha igaz a hír Trusováról, akkor nagyon szerencsétlen időpontban sérült le...

Alexandra Trusova új kűrruhájára rávarratta kutyái nevét

forrás: tumblr

Az ezüstérmes Daria Usacheva lett, aki ezen a versenyen mutatkozott be a felnőttek között. Usacheva jól futotta meg a rövid programját a "Never enough" c. dalra, de a kűrben több hibát is csinált, annak ellenére, hogy neki nincsenek négyfordulatosai vagy tripla Axelje, és nagyon magas pontokat kapott a komponensekre. Nagyon kevéssel maradt le a 2. helyről a koreai Young You, aki viszont megpróbálta a 3A-t a rövid programban (elesett belőle), a kűrt azonban nagyon szépen megfutotta a Nyomorultak zenéjére, többek között egy 3A-t és 7 másik triplát bemutatva. Igaz, hogy az ugrásai nem teljesen tiszták, de nagyok, és szépen ki tudja korcsolyázni a programot, úgy, hogy azzal nagy benyomást lehet tenni a közönségre. A 4. lett, szintén alig lemaradva a dobogóról Kaori Sakamoto, aki ugyan a rövid programban elrontotta a tripla Flipet, azonban minden ugrását megcsinálta a kűrben. A kűrben a kombinációs forgása a végén ha nem 2-es szintet kap, dobogós lehetett volna. Az eredmény nagyon szoros volt, de én Usachevát nem tettem volna a dobogóra, kevesebb komponenssel szerintem You és Sakamoto állhattak volna fel oda.

5. lett a szintén első felnőtt GP versenyén induló Kseniia Sinitsyna, akinek nagyon tetszett a Csajkovszkij Altató rövid programja. A kűr már nem tetszett ennyire, kicsit junioros benne még, és az ugrásai sem voltak olyan jó minőségűek. Amber Glenn lett a 6. egy szépen megfutott kűrrel, Satoko Miyahara pedig egy csodálatosan megfutott Tosca kűrrel a 7., akinek bár valóban több hiányos ugrása van, és már egy ideje nem az első számú japán versenyző, de ez igazságos pontozás esetén nem szabadna, hogy befolyással legyen a komponenseire, mert fantasztikus korcsolyázótudásban, kifejezőkészségében, a részletekre való odafigyelésében, és ez a kűrje egy nagyon szép koreográfia. Elszomorít, hogy a rövid programban és a kűrben is több másik korcsolyázóhoz képest alacsonyabb pontokat kapott komponensekre...

Női dobogó: U-sacheva, Trusova és You

forrás: gettyimages

Így ért tehát vége a Skate America, és máris kezdődik a következő Észak-amerikai GP verseny, a Skate Canada, amiről majd egy külön bejegyzésben írok.

Skate America teljes eredménylistája itt elérhető.

Nebelhorn Trophy, Japan Open, és az elkövetkezendő versenyek

A Nebelhorn Trophy-ról már az előző héten szerettem volna írni, amire csak most van alkalmam, ezért ezt most pótlom, még mielőtt a hétvégi Finlandia Trophy-t és a legutolsó junior GP versenyt megrendeznék Ausztriában.

Nebelhorn Trophy

A Nebelhorn Trophy-n kiosztásra kerültek a maradék olimpiai helyek is. A nők versenyében a 6. helyen végző svéd Taljegardon kívül (ő már a VB-n szerzett kvótát) a legjobb 7 helyezett kapta meg a maradék hat helyet: USA, Lengyelország, Fehéroroszország, Svájc, Ukrajna és Ausztrália. Egyébként a versenyt az amerikai Alysa Liu nyerte meggyőző versenyzéssel (akkor is, ha a tripla Axelt a kűrben leszimplázta), remekül futott a lengyel színekben induló, idén már teljes egészében Európában készülő Ekaterina Kurakova is (ő korábban Brian Orserrel edzett Torontoban). Láng Julcsi derekasan küzdött, de ez nem volt elég arra, hogy kvótaszerző hely közelébe érhessen, és végül 16. helyen végzett.

Alysa Liu a Lombardia Trophy után a Nebelhorn Trophy-n is győzni tudott 

forrás: tumblr

A férfiak versenyében az olasz Frangipani 4. helyezésén kívül (Olaszország már rendelkezik kettő kvótával a VB-ről) az első 8 szerzett hazájának kvótát: USA, Franciaország, Oroszország, Korea, Azerbajdzsán, Ausztrália és Kanada.

A jégtánc versenyében kerültünk a legközelebb ahhoz, hogy a párosokon kívül szerezzünk még egy kvótát, de Yanovskaya Anna és Lukács Ádám egy hellyel lemaradt a kvótaszerző helyről és első számú tartalék lett így Magyarország. A versenyt a finn Turkkila/Versluis nyerte, rajtuk kívül még a grúzok, az örmények és a csehek szereztek kvótát.

Végül a párosok versenyében a spanyolok, a grúzok és az izraeliek szereztek még kvótát. 

Külön táblázatként nem teszem be, de a Wikipédián megtalálható országok szerinti bontásban az összes kvóta száma.

A fentiek alapján kialakult az olimpiai csapatverseny mezőnye is. A csapatversenybe azok az országok kvalifikálhattak, amelyek legalább három egyéni számban kvótát szereztek, így az alábbi országok vehetnek részt majd a csapatverseny során: Kanada, Kína, Olaszország, Japán, Oroszország, USA, Ukrajna, Németország, Csehország, Grúzia. Nagyobb meglepetésre Franciaország nem tudott kvalifikálni a csapatversenyre, miután sem a nők, sem a párosok nem szereztek kvótát.

Ezen túlmenően a Nebelhorn Trophy-n sorsolták ki azt a 13 országot, amelyik bírót küldhet majd Pekingbe. Ezek a következők:

Nők: FIN, AUT, BEL, AZE, NED, EST, KOR, USA, RUS, CAN, CZE, GBR, CHN

Férfiak: ISR, ITA, CZE, JPN, SWE, BLR, LAT, CHN, MEX, EST, FRA, KOR, CAN

Párosok: RUS, CHN, CAN, USA, ITA, JPN, AUT, GER, HUN, CZE, ESP, ISR, NED

Jégtánc: RUS, USA, CAN, ITA, GBR, ESP, POL, CHN, LAT, FRA, GER, JPN, UKR

A jégtánc versenyen majd pontozó országokról már most elmondhatni, hogy leginkább Papadakiséknak kedvező panel várható az olimpián, mivel a legtöbb országból vannak olyan jégtáncos párosok, akik Papadakisékkal együtt Montrealban, Dubreuil csapatában edzenek, ami a mindenféle háttér politizálás során befolyásoló tényező lesz majd (bárcsak írhatnám, hogy minden bíró függetlenül pontoz jégtáncban, csak az alapján amit aznap a versenyzők előadnak, de tudjuk, hogy nem így működik...). És ehhez kapcsolódó hír, hogy a hétvégén Papadakisék is visszatértek a versenyzéshez, a francia Master's versenyen mutatták be az új programjaikat (a ritmustánc itt, a szabadtánc itt elérhető) és elmondható, hogy már a szezon elején nagyon jó formában vannak, ezért nagyon nehéz dolga lesz az oroszoknak, vagy bárki másnak utolérni őket ebben a szezonban, ezt attól függetlenül mondva, hogy milyen lesz a pontozás.

Japan Open

A Japan Openen láthattuk a legtöbb japán top versenyző idei kűrjét (azért írom, hogy a legtöbb, mert Yuzuru Hanyu nem szokott meghívást kapni a versenyre, Yuma Kagiyama sem indult, miután egy kisebb sérülést követően inkább a Kanto régió bajnokságában indult el a hétvégén, és Rika Kihira néhány hete utazott el Kanadába edzeni Brian Orserékkel, ezért nem utazott haza erre a versenyre). A Japan Openen egyébként csak a kűrt szokták előadni, a versenyzőket pedig két csoportba osztják be, és az a csapat nyer, amelyik a legmagasabb összpontszámot kapja meg. 

Jó volt nézni a japánok programjait az orosz tesztkorcsolyázás, az első felnőtt versenyek után. Általában elmondható a japánokról, hogy nagyon szépen, lendületesen korcsolyáznak, jó a korcsolyázótudásuk, nincs teletűzdelve a programjuk annyi átmenettel, mint az oroszoké, és egyszerűen több idejük van kikorcsolyázni a zenét. 

A nők versenyét Wakaba Higuchi nyerte meg. Higuchi az Oroszlánkirály zenéjére korcsolyázza a kűrjét, szerintem ez egy hozzá illő, remek választás. Egy nagy és teljesen tiszta tripla Axellel kezdte a kűrjét Wakaba, az ugrást először ugrotta meg így versenyen. Bár nincs előtte sok lépés, mint mondjuk Kostornaia tripla Axelje esetében, mégis nagy, erőteljes, lendületes, kicsit Midori Ito Axeljére emlékeztet. Volt néhány hiba a programban, például leduplázott egy tervezett tripla Lutz-ot, ugyanakkor Wakaba nagyon jó érzelmi átélést, előadást láthattunk tőle. Örülnék neki, ha jó szezonja lenne, igazán sajnáltam, amikor 2018-ban nem sikerült bejutnia az olimpiai csapatba; bárcsak idén sikerülne neki! 

Wakaba Higuchi remek tripla Axelje a Japan Open kűrjében, forrás: tumblr

A második lett az a 16 éves Rino Matsuike, akinek ugyanaz a befolyásos edzője van, mint anno Mao Asadának és Shoma Unonak volt, Machiko Yamada.  Rino nagyon sokat fejlődött az utóbbi időben és ő is megpróbálta a 3A-t, azonban az leminősített lett, nem is volt olyan nagy és lendületes, mint Wakabáé. Emellett nagyon szépen, lendületesen korcsolyázik, főleg a korához képest kiemelkedő. Viszont előadásban még junioros, és az ugrásai sem a legjobb technikával rendelkeznek (a Lutz-a nem külső élről indul és vannak hiányos ugrásai).

A harmadik helyezett nem sokkal lemaradva Rinotól Mana Kawabe lett, aki Wakabához hasonlóan szintén sikeresen megugrotta a tripla Axelt a kűrben. Jó lendületű, a zenét kifejező, energikus korcsolyázása nagyon tetszett, és szomorú, hogy annyira kevés komponenst kapott erre a futására. A legtöbb japán korcsolyázót még hazai pályán is lepontozzák, de ez a 60 pont nagyon alacsony erre a futásra.

Kaori Sakamoto lett a 4., aki egy Benoit Richaud által koreografált kűrt adott elő a No More Fight Left In Me/Tris dalokra. Ez a program tetszett a legkevésbé, mert szerintem ezzel Richaud túlságosan az általa elképzelt stílust akarja Sakamotora ráerőltetni, és az 'I Am a Woman!' és hasonló alábeszélések sem valók a programba. Kaorinak a korábbi Zongora kűrje, vagy akár (harmadszorra) a Matrix is jobb választás lett volna szerintem...ennek ellenére Kaori jól futott, és bár nincs tripla Axelje, minden mást jól mutatott be, kivéve az utolsó forgást, amiből el is esett a program legvégén.

Mai Mihara lett az 5., akinek a kűrjét nem tudtam megnézni, de volt egy esése a programban (egyébként nagyon ritkán esik, vagy csinál nagyobb hibát a programjaiban). Végül a 6. lett Satoko Miyahara, aki szintén megpróbálkozott egy tripla Axellel, de ez leminősített lett; neki a sima tripla ugrásokkal is gond szokott lenni, ezért a tripla Axelt nem hiszem, hogy valaha látjuk tőle megugrani...

E verseny alapján is látni lehet, hogy nagyon nehéz lesz az olimpiai csapatba kerülés Japánban, hiszen nagyon sok erős versenyzőjük van, Wakaba és Mana tiszta tripla Axelt tudnak, Kaori az elmúlt évek legkiegyensúlyozottabb japán versenyzője, Rika Kihira bár sérülésekből fog visszatérni, vele is számolni kell ha jól formában van, és ott van Rino Matsuike, Mai Mihara vagy a többszörös VB-érmes Satoko Miyahara is.

A férfiak versenyében Shoma Uno nyert egy kicsivel Shun Sato előtt. Shoma idei kűrje a Bolero, ami nem a klasszikus Ravel-féle verzió, hanem annak egy átirata. Nekem ez a program nem annyira tetszik, és nem azért mert még a szezon eleje van, hanem mert nem érdekes a koreográfia és Shoma is csak átkorcsolyázik a zenén. Szerintem a Bolero egy nagyon rizikós választás és csak akkor működik olyan jól, ha a koreográfia remek, mint Torvill/Dean vagy Kostner programjai esetében. Shoma egyébként nagyon ambiciózus programot tervez a szezonra: öt quad, közte visszahozza a négyfordulatos Rittbergert is. Azért is rizikós ez, mert Shoma az utóbbi szezonokban maximum 2-3, de van, hogy csak egy tiszta quadot ugrott a kűrjében, négyet utoljára még 2017-ben, és azokban az időkben volt karrierje csúcsán...

A második helyezett Shun Sato akár nyerhetett volna is egy kicsit magasabb pontokkal. Technikában jóval magasabb pontokat kapott Shománál (4Lz, 4F és két 4T is volt a programjában, igaz, van amire pl. csak 2-es szintet kapott), csak a komponensekben maradt jóval alul. Shun is fejlődött tavalyhoz képest és a kűrben igazán jól futott.

A 3. Keiji Tanaka lett, aki (mint oly gyakran) ezúttal is leduplázott egy 4S-t, és mivel a programjában másféle négyfordulatos nincsen, ezért a technikai pontszáma alacsonyabb volt a többiekénél. Keiji a 2018-as olimpián harmadik számú japánként indult, az egyre erősebb férfi mezőnyben azonban idén szinte biztosan nem fog tudni beleszólni azoknak a versenyébe, akik az olimpia csapatba bekerülnek majd. A 4. lett Sota Yamamoto (egy 4T-vel és 4S-el, de alacsonyabb komponensekkel és hibákkal), az 5. Kazuki Tomono, míg a 6. Sena Miyake.

*

A következő hetekben a felnőtt Világkupa-rajt előtt további jó versenyeket láthatunk még. Holnap kezdődik a Finlandia Trophy, ami az egyik legjobb Challenger versenynek ígérkezik idén: a nőknél a felnőttek között debütál az orosz Kamila Valieva, indul többek között Tuktamysheva és Kostornaia is, a férfiaknál láthatjuk Alievet, Kolyadát, Semenenkot, Rizzot, Jason Brown-t, a párosoknél a Tarasova/Morozov és a Mishina/Galliamov kettőst, végül jégtáncban többek között Papadakis/Cizeront, Chock/Bates-t, valamint mindkét spanyol top párt.

Az ezt követő héten rendezik meg az Asian Open Challenger versenyt, ami egyben a tesztverseny is lesz az olimpiára, míg ezzel egy időben Budapesten is lesz egy szenior B nemzetközi verseny, amelyre többek között olyan orosz korcsolyázók vannak nevezve a nőknél, mint Kostornaia, Shcherbakova, Samodurova és Khromykh, a férfiaknál indul Aliev, Ignatov és Samarin, valamint Rizzo is, míg a párosok versenyében először láthatjuk az új magyar kettőst, Nagy Balázst és Mariia Pavlovát.

Mindezek előtt pedig a junioroknál megrendezik az utolsó Világkupa versenyt Linzben, amit a YouTube szokásos csatornáján lehet majd élőben nézni.