Véget ért az első Világkupa-verseny, a szezonnyitó Skate America. A versenyt Las Vegasban rendezték, ami azt jelentette, hogy 9 óra volt az időeltolódás Magyarországhoz képest, azaz majdnem esélytelen volt, hogy minden versenyszámot élőben lehessen követni. De csak azért majdnem, mert vasárnap este a jégtáncosok és a nők szabad táncát illetve kűrjét még épp emberi időben közvetítették élőben, és azt még én is meg tudtam nézni anélkül, hogy elaludtam volna a képernyő előtt. :)
A többit viszont másnap néztem csak vissza, Youtube-on, M4Sporton, egyéb streamelős csatornákon, hála a technika adta lehetőségeknek. Így volt ez a párosok versenyével is, amit nem meglepetésre Tarasova/Morozov nyert meg. Az orosz kettős nagyon magas pontszámokat kapott a jól megfutott rövid programjára, a kűrben viszont (megint) voltak hibák az ugrásokban, a Tarasova által leduplázott tripla Salchow, majd a Morozov által elrontott 3T-2T-2T kombináció volt ezúttal problémás. Ahogy néztem a kűrjüket, megint az a kettős érzés kavargott bennem, hogy nagyon szeretem a szép, precíz, tiszta elemeiket (mint például a pörgetett emelést, ami könnyed, magas), de nem érzem köztük a harmóniát, a kémiát ami olyan sok más páros között sokkal inkább megvan. Az ezüstérmet talán nagyobb meglepetésre nem Boikováék, hanem a japán kettős, Miura/Kihara nyerte meg. Miuráék nagyon nagy fejlődésen mentek keresztül az utóbbi időszakban, amit jól mutatott már az Autumn Classic-on is nyújtott kiváló teljesítményük. Olyan remek korcsolyázótudásuk van, amit öröm nézni a párosok mezőnyben és amit szinte mindenki megirigyelhet tőlük. A kűrben ugyan Miura csúnyát esett a kidobós Lutz-ból, de minden egyéb nagyon jól sikerült és egy jól sikerült rövid programmal együtt ez ezüstöt ért nekik. Ha a jó formájukat februáig tartani tudják, akkor Japán - tekintve az erős női és férfi mezőnyüket - akár az olimpiai csapatverseny érmes helyezéseibe is alaposan beleszólhat.
A másik orosz kettős, a 2019-es világbajnok páros, Boikova/Kozlovskii ezúttal csak a bronzérmet szerezte meg. A rövid programjukat a Hattyúk tavára futották, ami egyrészt szerintem nem egy annyira program, másrészt különösen zavaró Boikova kosztümje, ami nemhogy eltakarja a nem valami szép testtartását, hanem inkább ki is emeli azt (és a nyakpántja még erre egy lapáttal rádob). Mind a rövid programban, mind a kűrben Boikova Kozlovkiihoz képest később indít a tripla Salchow-ban, ami az előbbi programban csak a szinkron hiányát, az utóbbiban pedig kombinációban ritmusvesztést és a második 3S-ből elesést eredményezett. Emellett a kidobós Flipből is elesett. Ezek még a szezonnak ebben a részében javítható hibák, de egyelőre úgy néz ki, hogy a két másik orosz páros jobban felkészült, mint Boikováék.
Az amerikaiaknak hazai pályán nem sikerült a dobogóra állniuk, közülük a legjobb helyezést Knierim/Frazier szerezte, akik összességében a 4. helyet szerezték meg, miután a kűrben a második legjobb programot futották.
A jégtánc versenyében a legnagyobb kérdés az volt, hogy a bírók hogyan értékelik Hubbell/Donohue és Chock/Bates korcsolyázását úgy, hogy egymás ellen versenyeznek. A ritmus táncban és a szabad táncban is az előbbiek lettek az elsők, így ha kicsivel is, de Hubellék nyerték a versenyt. Nekem Hubellék Janet Jackson RD-je jobban tetszett, mint Chockék Billie Eilish zenéjére futott programja, kreatívabb, érdekesebb, emlékezetesebb. A szabad táncok tekintetében viszont Chockék űr szerelmi témájú programja az, ami közönség kedvencebb lehet, Hubellék lírai programja túlságosan unalmas és sablonos. Viszont ők korcsolyázásban erősebbek Chockéknál, akik inkább a közönséget megfogó programjaikkal lopják be magukat a nézők szívébe. Hogy ki is lesz majd a No.1. amerikai páros az olimpiára, még kérdéses, kíváncsi leszek, hogyan pontozzák majd ezt a két párt a következő versenyeiken. Bronzérmet nyert a kanadai kettős, Fournier Beaudry/Sorensen, 4. lett alig lemaradva a dobogóról Smart/Diaz, akiknek a Zorro szabad tánca lehet az egyik legkedveltebb program a jégtánc mezőnyben, valamint az orosz Morozov/Bagin lett az 5.
A férfiak versenye igen érdekesen alakult, mert talán nem sokan fogadtak volna arra, hogy Nathan Chen az első két helyek egyikét sem tudja megszerezni és Vincent Zhou és Shoma Uno is megelőzi őt.
Chen a szezont általában a Japan Openen szokta kezdeni, idén viszont sem bemelegítő versenyen, sem előtte nyári show-kon nem vett részt, tehát a Skate Americán mutatta be először a programjait. A rövid programban egy komor hangulatú Benjamin Clementine dalt választott, az Eternity-t, amiben a lépéssor a 2017/2018-as szezonbeli rövid programjából, a Nemesisből van. A két dal, eltérő dalszöveggel szerintem nem illik egymáshoz, és a zenevágás sem a legjobb. A kűrben egy Mozart összeállításra korcsolyázik, amiben a koreográfiai lépéssor a Rekviemből a Lacrimosa remixelt, gyors, kifejezetten durva verziója. Mindkét programban amíg az ugrásokat megcsinálja, lassabb ritmusú a zene, majd a programok végén gyorsul be és kezd előadni a lépéssorokban. Ez az évek óta bevált recept, de szerintem mind a két programja gyengébb, mint amiket az elmúlt években láthattunk tőle.
A rövid programjában a tavalyi VB-hez hasonlóan 4Lz és 4F is volt tervezve, nyáron pedig sokat edzette a négyfordulatos Loopot, hogy az eddigi öt helyett hat quados kűrt mutasson be idén (öt különböző négyfordulatossal). A rövid programjában - hasonlóan a tavalyi VB-hez - ezúttal is elesett a 4Lz-ból, aztán a 4F-ből is megbotlott, ezért a kombinációt sem tudta megcsinálni. A rövid programbeli nagy hibák után csak a 4. helyen állt. A kűrben aztán a 4Lo-t ugyan megugrotta, de megint elrontotta a 4Lz-ot (leduplázta), hasonlóan a 4S-hez és az egyik kombinációban egy triplának tervezett Flipet is rontott. Ezzel a dobogó legalsó fokára tudott felkapaszkodni.
Chen általában lassabban szokta kezdeni a szezont, 3 vagy 4 quad szokott lenni a kűrjében, és később, ahogy halad előre a szezonban, teszi bele az ötöt. Úgy tűnik, a taktika idén más volt, rögtön a 6 quados kűrt próbálta meg, talán azért is, hogy a 4. helyről mindenképp feljebb tudjon jönni. Két dolog szerintem kérdéses: a rövid programban tényleg megéri-e rizikózni a legnehezebb ugrásokat, a 4Lz-ot és a 4F-et is? A kűrbe pedig megéri-e a 4Lo-t betenni, azt a Loopot, ami Chen legkevésbé kedvelt négyfordulatosa és amit éveken át nem ugrott? A Loop edzése néhány másik négyfordulatost instabilabbá tehet, például a kűrben látott Lutz-ot és Salchow-ot.
Meglátjuk, lesznek-e változások a programjaiban, mindenesetre sok módosítás nem várható a következő GP versenyéiig, ami az e heti Skate Canada lesz számára.
A verseny győztese az a Vincent Zhou lett, aki már a Nebelhorn Trophy-n is igen jó formában versenyzett. Zhou a rövid programban és a kűrben is megugrotta a négyfordulatos ugrásait, összesen hetet, és akkor is, ha ezúttal sem voltak teljesen kiforogva, jól és összeszedetten versenyzett. Zhou nem tartozik a legjobb előadók közé, nincsen a legjobb korcsolyázótudása sem, de az bizonyos, hogy az elmúlt évek után (hosszabb kihagyás, VB-n csak 25. hely!) igyekszik jobban teljesíteni, ami meg is látszik az eredményein. Zhou ezzel legelső GP aranyát zsebelhette be.
A 2. Shoma Uno lett, aki Zhou-hoz hasonlóan szintén öt quados kűrt tervezett erre a versenyre. Shoma rövid programja Vivaldi Oboa koncertje, a kűr pedig a Bolero. Nekem mindkét programban úgy korcsolyázik, ahogy mindig is szokott, ugyanazok a mozdulatok vannak benne, ugyanolyan egytempójú korcsolyázással, ahogy mindig is szokott futni. Ezúttal is volt több "piszok" a programjaiban, ahogy az utóbbi időben lenni szokott: a rövid programban a 4F nem sikerült, a kűrben pedig több rontása is volt. Ez viszont még így is elég volt arra, hogy Chen előtt végezzen.
4. lett Shun Sato, aki az egyik edzésen vállsérülést szenvedett, és az sem volt biztos, hogy nem lép vissza a versenytől. A fizikai állapota ellenére remekül futott; Shun is összeszedettebb idén, akinek remek sebessége, gyorsan bepörgetett, szép ugrásai vannak, bízom benne, hogy sikeres szezonja lesz.
Egy szó még két visszalépőről: az egyik a Tutberidze-tanítvány Daniil Samsonov, akit már régóta láttunk, és akinek megint egy sérülése van. Ő még a verseny előtt lépett vissza. A másik Kevin Aymoz, aki a francia szövetség erőltetésére indult el ezen a versenyen, annak ellenére, hogy súlyos sérülésből tért vissza és láthatóan nincs még formában (a rövid programban mindhárom ugrásából elesett...).
A nők versenyében Alexandra Trusova győzött. Trusova szintén majdnem visszalépett a versenytől, majd miután a versenyzés mellett döntött, csak egyetlen négyfordulatost (4Lz) ugrott meg a kűrben - azóta az a hír járja, hogy lábcsont törése van (!). Ez a helyzet nagyon emlékeztet Evgenia Medvedeváéra, akinek 2017 őszén, szintén az olimpiai szezonban hasonló sérülése volt, ami miatt több versenytől is visszalépett. Ha igaz a hír Trusováról, akkor nagyon szerencsétlen időpontban sérült le...
Az ezüstérmes Daria Usacheva lett, aki ezen a versenyen mutatkozott be a felnőttek között. Usacheva jól futotta meg a rövid programját a "Never enough" c. dalra, de a kűrben több hibát is csinált, annak ellenére, hogy neki nincsenek négyfordulatosai vagy tripla Axelje, és nagyon magas pontokat kapott a komponensekre. Nagyon kevéssel maradt le a 2. helyről a koreai Young You, aki viszont megpróbálta a 3A-t a rövid programban (elesett belőle), a kűrt azonban nagyon szépen megfutotta a Nyomorultak zenéjére, többek között egy 3A-t és 7 másik triplát bemutatva. Igaz, hogy az ugrásai nem teljesen tiszták, de nagyok, és szépen ki tudja korcsolyázni a programot, úgy, hogy azzal nagy benyomást lehet tenni a közönségre. A 4. lett, szintén alig lemaradva a dobogóról Kaori Sakamoto, aki ugyan a rövid programban elrontotta a tripla Flipet, azonban minden ugrását megcsinálta a kűrben. A kűrben a kombinációs forgása a végén ha nem 2-es szintet kap, dobogós lehetett volna. Az eredmény nagyon szoros volt, de én Usachevát nem tettem volna a dobogóra, kevesebb komponenssel szerintem You és Sakamoto állhattak volna fel oda.
5. lett a szintén első felnőtt GP versenyén induló Kseniia Sinitsyna, akinek nagyon tetszett a Csajkovszkij Altató rövid programja. A kűr már nem tetszett ennyire, kicsit junioros benne még, és az ugrásai sem voltak olyan jó minőségűek. Amber Glenn lett a 6. egy szépen megfutott kűrrel, Satoko Miyahara pedig egy csodálatosan megfutott Tosca kűrrel a 7., akinek bár valóban több hiányos ugrása van, és már egy ideje nem az első számú japán versenyző, de ez igazságos pontozás esetén nem szabadna, hogy befolyással legyen a komponenseire, mert fantasztikus korcsolyázótudásban, kifejezőkészségében, a részletekre való odafigyelésében, és ez a kűrje egy nagyon szép koreográfia. Elszomorít, hogy a rövid programban és a kűrben is több másik korcsolyázóhoz képest alacsonyabb pontokat kapott komponensekre...
Így ért tehát vége a Skate America, és máris kezdődik a következő Észak-amerikai GP verseny, a Skate Canada, amiről majd egy külön bejegyzésben írok.
Skate America teljes eredménylistája itt elérhető.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése