Az orosz bajnoksággal egy időben rendezték meg a japán bajnokságot is, aminek nagy része szerencsére kora reggeltől délutánig zajlott magyar idő szerint, így ezt is tudtam úgy-ahogy követni. Sőt, kifejezetten jó volt, hogy a délutáni ebéd/vendégek előtt már lementek a versenyek, ezért szinte erre még több időm is volt, mint az orosz verseny követésére.
Először is, a párosok versenye nem is volt mondható versenynek, mert egyetlen induló volt, Yunoki/Ichihashi, miután Miura/Kihara nem utaztak haza a versenyre Kanadából, és inkább az olimpiára felkészülést választották, miután természetesen az idei eredményeik és pontszámaik alapján ők indulhatnak majd az ötkarikás játékokon.
A jégtánc verseny viszont érdekesen alakult. A Muramoto/Takahashi kettős a 2019/2020-as szezonban kezdett el közösen versenyezni, és idénre igen sokat fejlődtek ahhoz képest, hogy friss párról van szó és Takahashi a harmincas évei közepén (!) ment át egyénizőből jégtáncba. Az idei ritmustáncuk kifejezetten jó. A japán szövetség támogatta is őket, és a nemzetközi mezőnyben is egyre szebben teljesítettek, amit jól mutatott, hogy az NHK Trophy-n sikerült legyőzniük az első számú japán párt, Komatsubara/Koletot, és a varsói Challenger versenyen is kifejezetten magas pontokat kapva szereztek ezüstérmet. Minden adott volt tehát, hogy megnyerjék első nemzeti bajnokságukat és kijussanak az olimpiára, hogy a csapatversenyben érmet szerezve Takahashi történelmet írjon, mert senki se szerzett még két különböző szakágban egyéni, illetve csapatérmet. Mindez azonban nem fog megvalósulni, mert Takahashi a ritmustáncban elesett és magával rántotta Muramotot is, ezért jelentősebb hátrányba kerültek Komatsubaráékkal szemben. A szabadtáncot ugyan megnyerték, de összességében alulmaradtak és ezüstérmesek lettek. A válogatási elveknek megfelelően ettől még beválogathatták volna őket az olimpiai keretbe (jégtáncban nem kap automatikusan a győztes kerettagságot), de a szövetség úgy döntött, hogy ezúttal a nemzeti bajnok mehet az olimpiára. Lehet, hogy Takahashiék a nagyobb ismertsége miatt a csapatversenyben meg is előzhettek volna 1-2 párt és picit több pontot gyűjthettek volna, mint Komatsubaráék, ugyanakkor az is igaz, hogy olyan hibák, mint az esés, nem fér bele egy futásba. S Takahashi idén és tavaly is nagyot hibázott a bajnokságon. Ha ott nehéz volt elviselni a terhet, mi lenne egy olimpián? A szövetség tehát a tapasztaltabb, hosszú évek óta együtt táncoló párt választotta, az, hogy ezen múlik-e majd csapatérem, meglátjuk Pekingben.
Komatsbura/Koleto sorozatban negyedik bajnoki címüket nyerték és ők az olimpiai indulók
Muramoto/Takahashi Soran Bushi ritmustánca az egyik legjobb a szezonban, mégis egy nagy hiba miatt miatt a programban csak az ezüstérmet szerezték meg
A nők és a férfiak versenyét vártam a legjobban egész héten. A nők versenye nagyon magas színvonalat hozott, öröm volt nézni a korcsolyázóikat, akiknek általában véve remek korcsolyázótudásuk, jó interpretációs képességük van; őket nézve még inkább műkorcsolyára emlékeztetett a sportág, mint az oroszoké, akiknél egyre nagyobb hangsúly az elemek nehézségén van. Persze a japánoknál is magas a színvonal technikailag, sokaknak van tripla Axelje és nagyon stabil egyéb ugrásaik, de nem a négyfordulatosokról szól a verseny.
A nők versenyében Rika Kihira nem indult el, egészen az első edzésig reménykedett benne, hogy hátha meg tudja próbálni a versenyzést, de mégsem vállalta be. A sérülése nagyon súlyos lehet, ha egész szezonban nem versenyezhet. A visszalépésével már papíron sem volt esélye arra, hogy beválogassák az olimpiai keretbe. Elszomorító, hogy az a versenyző, aki 2018/19-ben olimpiai dobogó esélyesnek mutatkozott, még az olimpiára sem juthatott ki...De bízom benne, hogy a következő szezonban gyógyultan tér vissza és sok sikerét fogjuk még látni.
A versenyt Kaori Sakamoto nyerte meg, aki nagyon kiegyensúlyozott versenyző, és ezúttal is két jó programot futott meg. A szövetség mellette áll, és nagyon magas pontokat kapott ezen a versenyen is. Kaori nemcsak a csapatversenyben lehet nagy segítségére majd a japán csapatnak, hanem az egyéni versenyben is nagyon szép helyezést érhet el, ha jól fut. Titkos vágyam (illetve most már nem is annyira titkos), hogy esetleg, valami csoda folytán ha jól fut az olimpián és meg is kapja a magas pontokat, akkor talán a dobogóra is felkerülhet - attól is függően elsősorban, hogy az oroszok hogy futnak majd és bírók hogyan pontoznak...
Kaori Sakamoto második nemzeti bajnoki címét nyerte meg
Az ezüstérmes Wakaba Higuchi lett, akinek nagyon, de nagyon örültem. A rövid programból egyrészt okosan kivette a tripla Axelt, nem rizikózta be, így a 2A-val és a többi jó ugrásával és elemével is szép magas pontokat kapott. A kűrben pedig sikerült a tripla Axel (egy kis ellépéssel), és a több ugrását sem szimplázta, duplázta le és nem esett el belőlük, ezért meggyőzően szerezte meg az ezüstérmet. Wakaba bár nagyon rákoncentrált az elemekre, a program végén a lépéssorokra igazán felszabadult, amit öröm volt nézni. Érzelemdús reakcióját, sírását látni a kiss and cry-ban pedig megható volt. Ezzel az Oroszlánkirály kűrrel szerintem nem kevés új rajongót fog majd magának szerezni az olimpián. Wakaba sikerének azért is örülök, mert 2017-ben lemaradt az olimpiáról, ráadásul a szövetség elég rendesen a nyakába varrta, hogy csak két kvótát sikerült szerezniük a 2017-es világbajnokságon. Az elmúlt években sokszor volt kiegyensúlyozatlan, nem sikerült neki sok minden, itt viszont végre sikerült a legjobbját nyújtania, amivel az olimpiai csapatba is bekerült. Bízom benne, hogy ő is jól futva szép helyezést ér majd el Pekingben.
forrás: tumblr
A bronzéremért folytatott küzdelmet Mana Kawabe nyerte meg. Mana szépen betört ebben a szezonban, először csak egy GP meghívást kapott, majd a második meghívásakor az NHK Trophy-n már az ezüstérmet is sikerült megszereznie. Mindkét programban megugrotta a tripla Axelt, ami végül döntőnek bizonyult. Nagyobb hibája nem volt, bár az ugrásaiért eléggé küzdeni kellett a kűrben, és lehet hogy egy nemzetközi panel sokkal szigorúbban értékelte volna őt. Mai Mihara lett a 4., aki általában kiegyensúlyozottan szokott versenyezni, de ezúttal a kűrben elkövetett egy olyan hibát, hogy leszimplázta az egyik kombinációját (1A-1T), és azért, hogy mentse a menthetőt, a program végén még egy 3Lo-ra rátett egy 2T-t, ami sajnos érvénytelen elem lett, hiszen a megengedettnél eggyel több kombinációja lett így (ez volt a 4.) a program során. Ha nem tette volna rá az 1A-ra azt az 1T-t, akkor másként alakulhatott volna a végeredmény...
forrás: tumblr
Satoko Miyahara ugrásait ezúttal abszolút nem kímélte a technikai panel, és sok hiányos ugrást állapítottak meg nála, ezzel csak 5. lett a versenyben. Sok tehetséges fiatal versenyző futott egyébként jól. Ilyen volt például Rinka Watanabe, aki a Carmina Buranára korcsolyázott a kűrben kifejezetten jól és ugrott meg egy 3A-t is, összességében pedig a 6. helyen végzett. Rino Matsuike a várthoz képest gyengében teljesített és 7. lett.
Az olimpiára a Top 3 versenyzőt válaszotta ki a szövetség, tehát Sakamoto, Higuchi és Kawabe indulhat majd Pekingben. A JSF azzal indokolta Kawabe választását Mai Mihara felett, hogy fiatalabb versenyző, aki előtt áll a jövő, valamint van olyan nehéz eleme, mint a 3A. El lehet fogadni az indokokat, akkor is ha nagyon sajnálom Miharát, mert egy hosszú betegségből tért vissza, jó formában. A világbajnokságon kaphatott volna lehetőséget, hiszen tapasztaltsága miatt fontos lehetett volna a három kvóta megtartásában, de oda is Kawabe-t fogják küldeni.
A férfiak versenyét nagyon izgatottan vártam. A verseny előtt néhány nappal vált biztossá, hogy Yuzuru Hanyu indulni fog és a sérülését követően először láthatjuk majd idén versenyezni, miután az áprilisi WTT-n versenyzett utoljára. Yuzuru már a verseny előtt nyilatkozta, hogy mindenképp beteszi a kűrjébe a négyfordulatos Axelt, ezért hát izgulva figyeltem az edzésről szóló beszámolókat is. A rövid programban Yuzuru most mutatta be új, Saint-Sans Rondo Capriccioso zongora átiratára készült programját, ami fantasztikusan sikerült. Amikor már azt hiszi az ember, hogy nem tud nehezebb programokra futni a Chopin Balladánál, az Otonalnál vagy a Let Me Entertain You-nál, előjön egy olyen programmal, amiben mindössze 6 db koszorú van, ami hihetetlen szám (mások akár 20-30-at is csinálnak egy rövid programban). Tele van nehezebbnél nehezebb összekötő elemekkel, koreográfiai nüanszokkal. És emellett nincs az a mozdulat a programjában, amit nem a zene ütemére csinálna, rendkívül muzikális! Az egyetlen, amin módosítanék, a kosztüm, mert ez a korábbi kifinomult ruháihoz képest összecsapottabbnak tűnik és túlságosan emlékeztet pl. az Otonal kosztümre. Ehhez a programhoz talán a világoskék szín helyett valami más passzolna.
Részlet Yuzuru új rövid programjának, a Rondo Capricciosonak a lépéssorából
A rövid programban Shoma Uno állt a 2. helyen, neki ezúttal sem volt meg a 4T-3T kombináció a programjában, és leduplázta. Shoma a verseny előtt sérüléssel bajlódott és állítólag a bokája is kificamodott a kűr előtt, ezért ahhoz képest szépen helytállt. Yuma Kagiyama a 3. helyről várta a kűrt, aki a szóló 4T-ből elesett a rövid programban. Yuma rövid programja továbbra sem tetszik, nem tudja kikorcsolyázni ezt az érett zenét és az új kosztüm a fehér mellénnyel sem illik hozzá, az túl öreges stílusú ehhez a fiatal fiúhoz. A 4. helyen Sota Yamamoto, az 5. helyen a fiatal, mindössze 16 éves Kao Miura és a 6. helyen Sena Miyake állt. A versenyen sokat izguló Shun Sato egy rontott 4Lz után csak a 8. helyről várhatta a folytatást.
A kűrben aztán Yuzuru megpróbálta a négyfordulatos Axelt, amit igaz, hogy a technikai panel leminősítettnek ítélt meg (azaz egy fél fordulat hiányzott belőle), de önmagában a tény, hogy Yuzu a lábán maradt és nem esett el belőle, jól mutatja, hogy mennyit fejlődött az ugrás azóta, amióta láthattuk őt utoljára próbálkozni (ez áprilisban volt, amikor még csak esett belőle, nem volt még meg a leérkezés). Yuzu a 4A edzéshez tudományos megközelítést alkalmaz, tanulmányozza az ugrás mechanizmusát - immár évek óta - és ahhoz, hogy javítson az eredményen, az elméletet átülteti a gyakorlatba. Ezért volt fontos, hogy az ugrást megpróbálja ezen a versenyen, hogy finomítson a módszerein. Mindamellett bár biztos voltak jobb próbálkozásai edzésen, teljesen más egy ilyen ugrást megpróbálni versenyen, ami jóval nehezebb. A 4A bázispontszámát amúgy 2018 után csökkentették és most csak 12,5 pontot ér, ami nagyon kevés ahhoz képest, hogy egy quad Lutz például 11,5-et ér, pedig azt sokan ugorják már, a 4A pedig annyira nehéz elem az extra fél fordulat miatt, hogy versenyen szinte senki még csak meg sem próbálta. A 4A megugrása viszont Yuzuru álma: ahogy elmondta, sosem gondolt két olimpiai bajnoki címnél többre, de a 4A-t meg szerette volna ugrani már kiskorában is. Nagyon bízom benne, hogy sikerülni fog neki, hajrá Yuzu!
Yuzuru Hanyu első négyfordulatos Axel próbálkozása versenyen. Bár hiányos és kétlábas volt, már az is hatalmas fejlődés, hogy nem esett el belőle
Yuzu a kűrje további részében kifogástalanul korcsolyázott, közte három tiszta négyfordulatossal (4S, és két 4T kombinációban), két tripla Axellel, stb. Önmagában az is, hogy a 4A próbálkozás után tisztán tudott futni, hatalmas dolog. Yuzu ezzel toronymagasan, közel 30 pont előnnyel nyerte meg hatodik nemzeti bajnoki címét. Yuzuru teljesítménye sok szempontból elképesztő: 27 évesen nem tartozik már a fiatalok közé, tavaly tavasz óta gyakorlatilag egyedül edz Japánban éjjel, a sendai pályán, a szezon elején pedig egy quad Salchow próbálkozásból sérült le, ami mellett nyelőcsőgyulladással (és lázzal) is bajlódott, így egy hónapig nem is korcsolyázhatott.
Shoma Uno lett az ezüstérmes, aki négyféle négyfordulatos ugrással próbálkozott meg a Bolero kűrjében, de két Toe-loopból is hibázott és csak egy kombinációt sikerült ugrania. Az ő ugrásait nem vette olyan górcső alá a technikai panel, mint Yuzu quad Axeljét, pedig a 4S és az első 4T is hiányos volt.
A bronzérmet Kagiyama szerezte meg, akinek néhány hibája volt a kűrben is (pl. ellépett az utolsó 3A-ból, leduplázott egy 3S-t). Ez a program jobban áll neki, de előadásban jóval alacsonyabb pontokat érdemelne erre, mint korcsolyázótudásra, mert nem sokat ad elő a programban. Sajnos a bírók viszont egy szintre teszik őt minden komponensben, bár hozzáteszem, a többi versenyzőnél is általában így szokták értékelni a komponenseket. Pedig attól, hogy valaki 9.00 pontot érdemel korcsolyázótudásra, még lehet adni 7.25-öt előadásra.
Yuzuru Hanyu megvédte bajnoki címét és hatodszorra lett nemzeti bajnok
Shoma Uno a rövid programban
A 4. Kao Miura lett, akiről a jövőben biztos sokat fogunk hallani még. Shun Sato mellett neki is nagyon jó ugrásai vannak és már 4 négyfordulatos ugrása is van a kűrben. Shun hiába próbált meg szintén 4 négyfordulatost a kűrben, mégis az egyik legkönnyebb ugrásából, egy tripla Flipből esett úgy, hogy az ősszel sérült vállára esett rá. Shunt idén még a Junior világbajnokságon láthatjuk, remélem meggyógyul addigra.
Az olimpiai keretbe tehát Hanyu, Uno és Kagiyama került (ők hárman kerültek be a VB-keretbe is), a Négy Kontinens Bajnokságra Miura, Kazuki Tomono és Sena Miyake mehet majd, míg a nők részéről Mai Mihara, Satoko Miyahara és Rino Matsuike. Muramoto és Takahashi a Négy Kontinens bajnokságra és Világbajnokságra is utazhatnak majd.
Ezzel zárult tehát a japán bajnokság és maga a 2021. év is. Nemsokára kezdődnek az amerikai valamint a kanadai bajnokságok, lesz még koreai rangsoroló verseny is, majd azután Európa-bajnokság és Négy Kontinens Bajnokság január közepén és vége felé, mielőtt kezdődne a pekingi Téli Olimpia.
A januári első versenyekig Boldog Új Évet kívánok mindenkinek, aki olvassa! :)
A nemzeti bajnokság férfi rövid programjának utolsó 2 csoportja itt, a kűrje itt nézhető vissza. A nők rövid programjának második fele itt, a kűr pedig itt nézhető vissza.
