XXIV. Téli Olimpiai Játékok - Férfiak

Az utóbbi napokban lezajlott a férfi egyéni verseny, de a világsajtó mégis inkább az orosz doppingbotránytól volt hangos kedd óta. Ez utóbbiról majd később a női verseny előtt írok, amikor már lesznek további fejlemények is. Mindenesetre annyit, hogy a csapatverseny éremátadó ünnepségére nem került sor, mert Kamila Valieva decemberben leadott doppingtesztjében tiltott szer használatát találták, ezért egyelőre csapatban nem hirdettek eredményt és később derül majd csak ki, hogy megkapják-e az oroszok az aranyérmet vagy sem.

A férfiak edzéseit és versenyszámát mindenféle vegyes érzéssel figyeltem. Még el sem kezdődött a verseny, de már izgultam, mert Yuzuru Hanyu elég későn, az egyéni verseny előtt csak két nappal érkezett meg, és nem sokat edzett a helyszínen. Miután nem került be a csapatversenybe (állítólag a JSF döntése alapján), a lehető legkésőbb érkezett meg a versenyre.  Emiatt aztán izgultam egy keveset.

Másrészt eszembe jutottak a négy évvel ezelőtti emlékeim, amikor Dél-Koreában a helyszínen drukkolhattam és örülhettem Yuzuru második olimpiai aranyérmének. Sok minden megváltozott azóta és összességében jobban tetszett az a verseny, mint amit itt láthattunk. Szinte örülök neki és megkönnyebbüléssel tölt el, hogy le is tudtuk már a férfi versenyt.

Ahogy arra leginkább számítani lehetett, Nathan Chen magabiztosan nyerte meg az aranyat, és most már minden nagy aranyérem a zsebében van nagy versenyekről. Egészen más mentális hozzáállással indult ezen az olimpián, megtanulta kezelni az elvárásokat, és benne volt a négy év tapasztalat. Jobb formában láthattuk őt, mint akár pár hete a nemzeti bajnokságon. A rövid programjába 4Lz-3T kombinációt tett bele a 4T helyett, amit meg is ugrott a csapatversenyen és az egyéni versenyben is, az utóbbiban ez világcsúcsot ért neki. A kűrje is jól sikerült, de nem volt hibátlan: egy tripla Flipet leszimplázott, és volt például egy megbillent érkezése a négyfordulatos Salchow-ból, ami a leggyengébb típusú quadja (nem számítva a négyfordulatos Loopot, amit még a szezon elején edzett, de mégsem hozta be az olimpiára). Én a 4F-et is hiányosnak láttam, de nem vette annak a panel. A felszabadultság látszott rajta, miután megcsinálta a nehéz elemeket, és igyekezett magához képest kimaxolni az előadást a koreográfiai lépéssorban. Az aranyérmet ilyen fölénnyel mindenképp a magas bázispontszáma miatt nyerte meg, a quad Flipjeinek és quad Lutz-ának köszönhetően. A komponens pontszámával, ami közel volt a tökéleteshez (97.22) abszolút nem értettem egyet, különösen, hogy korcsolyázótudásban és átmenetekben is a mezőny legmagasabb pontszámát kapta. Összehasonlítva például a közvetlenül előtte futó Yuma Kagiyamához képest, lassabban és kevesebb lendülettel korcsolyázott, piszkosabb élekben, amire bizonyos, hogy nem érdemelt volna 9.71 pontot a korcsolyázótudásra. De sokszor leírtam már, mi a problémám a pontozással az utóbbi években, ezért az sem volt meglepő, hogy mindegyik komponensben a bajnokot tették első helyre.

A várakozásoknak megfelelően Chen nyakába került az aranyérem

forrás: gettyimages

Az ezüstérmes az idei japán bajnokság 3. helyezettje, Yuma Kagiyama lett. Talán Yuzuru Hanyu és Shoma Uno árnyékában nem volt rajta annyi teher, mint csapattársain, és miután a csapatversenyben már sikerült jól bemutatnia a kűrjét, ez adhatott neki egy kis plusz motivációt az egyéni versenyre. A rövid programban jobban adott elő, mint amit láttunk tőle a szezon során, de még mindig nem igazán nyerte el a tetszésemet ez a Bublé program. A kűrben nem futott annyira jól, mint a csapatversenyben: a négyfordulatos Loopból ellépett és negyed fordulat hiányt kapott rá, a 4T-eu-3S kombinációban pedig leduplázta a Salchow-ot, amivel veszített azért pontokat, de így is bőven elég volt az ezüstéremre. Érdekességképpen, hiába kapott összesen több pontot a csapatversenyben futott kűrre, a komponensekben az egyéni versenyben kapott magasabb pontszámot, amivel nem igazán értettem egyet. A program egyébként olimpiára való volt és korához képest azért nagyon jó lendületben korcsolyázik, olyan térdekkel, amivel bármilyen ugrást meg tud ugrani. Az előadást ezúttal is hiányoltam nála, nem igazán vetített ki a közönségre sem.

A bronzérmes Shoma Uno lett, akivel kapcsolatban nem gondoltam volna, hogy 2018 után ismét azt kell leírnom, hogy az érmét szerintem nem érdemelte meg a két futás alapján, és, hogy megint részben a négyfordulatos Loop miatt nem. Shoma a rövid programban ismét megcsinálta a 4T-3T-t, ugyanakkor meg kellett fognia az ugrást és letette belőle a kezét, azonban erre alig kapott negatív kivitelezési értéket. Mivel mindenre 4-es szintet kapott, ezért a csapatverseny pontszámánál is magasabb egyéni legjobb pontszámot szerzett. A kűrben aztán csak az 5. helyen végzett, miután volt több hibája is: a 4S-t meg kellett tartania és negyed hiányos volt, a quad Flipből elesett és a 3A kombinációjára sem tudta rátenni a tripla Flipet, ami csak szimpla lett. Egy kombináció pedig kimaradt és csak kettőt csinált meg. A négyfordulatos Loopja visszanézéskor egyértelműen hiányos lett, csakúgy, mint négy éve, de ezúttal sem vették annak. Ezúttal az előadása sem volt olyan, mint amit tőle megszoktunk, leginkább nála éreztem azt, hogy elemről elemre tart és közben elfelejt előadni. A komponensei ennek ellenére majdnem 92 pontok lett. Nemcsak nekem, hanem utóbb visszanézéskor a német Eurosporton is hasonló vélemények fogalmazódtak meg: hiányos 4Lo és hogy Yuzurunak kellene a 3. helyen végezni, aztán pedig egy sor értetlenkedés, hogy miért nem vesznek hiányosnak már 20 éve egy csomó ugrást. 

Az érmesek tehát azok lettek, akik a rövid programban is az 1-3. helyeken álltak. A nagy előrelépés Yuzuru Hanyuhoz fűződik, aki a 8. helyen állt csak a rövid programot követően és végül 4. helyen fejezte be a versenyt (ami könnyen lehetett volna akár bronzérem is). A rövid programban szinte mindenki erősen futott a top versenyzők közül; ez az a része a versenynek, amiben egy nagy hiba nemigazán fér bele, mert az olyan hátrányba teheti a versenyzőt, amiből nehéz a kűrben visszajönni. Yuzuru azonban sajnos a rövid programban lenullázta a Salchow-ját, amivel kb. 14-15 pontot veszített, és óriási hátrányba került. A verseny után elmondta, hogy volt a jégen egy lyuk azon a ponton, ahonnan az ugrást indította volna és nem tudott elemelkedni az ugráshoz. Ez élugrásoknál előfordul, hiszen ott nincs egy olyan erő, ami felemeli a korcsolyázót, ezt az éllel kell megtenni, nem úgy, mint a leszúrt ugrások esetében. Tehát itt egy jéghiba sokkal rosszabb következményekkel járhat. Ez már korábban, a tavalyi WTT-n is előfordult vele, azt mondta, hogy milliméterre ki van számolva, hol szokott ugrani és ezúttal volt ott valami (aminek nem kellett volna lennie, nem is láthatott elugrásnál). Ennek ellenére a Rondo Capriccioso rövid programja nagyon szép volt, mégha nem is volt benne annyi energia talán, mint a nemzeti bajnokságon. A rövid programot követően érdeklődve figyeltem az edzéseit, hogy megy neki a négyfordulatos Axel. Az egyik próbálkozásból sajnos igen csúnyát esett, ami után fogta a bokáját, és őszintén szólva nem tudtam, hogy egyáltalán bevállalja-e a kűrt. De nem adta fel.

Mindent egy lapra tett fel és megpróbálta a négyfordulatos Axelt, amiből bár elesett, de jobban ki volt forgatva, mint a nemzeti bajnokságon, nem sok hiányzott, hogy tisztán meglegyen. Ezt negyednél kicsit több hiánynak ítélte a technikai panel (<), de akár negyed ("q") is lehetett volna (ha már Shoma Loopját nem vették egyáltalán hiányosnak...). Ezután a négyfordulatos Salchow-ból is elesett, ami lehet annak a következménye, hogy a 4A esés után másodpercekkel kell már a következő ugrást csinálni. A program többi része hibátlan volt, két 4T kombinációval, két 3A-val, kidolgozott koreográfiával, magas szintű összekötő elemekkel, forgásokkal. 

A Quad Axel, ami jól látszik a felvételen, hogy igen közel van ahhoz, hogy teljesen ki legyen forgatva

forrás: tumblr

Yuzuru elmondta, hogy mindenét beleadta ebbe a kűrbe és úgy érezte, hogy a rövid programbeli rontás és az edzésen történt esés után még többet jelentett neki elmesélni az "Ég és Föld" ("Heaven and Earth", vagy japánul "Ten to chi to") történetét. Ami elszomorító volt, hogy a kérdésre, hogy élvezte-e az olimpiát, egyértelmű nemmel válaszolt. Az elmúlt négy évben mindig kitért az olimpián való indulás alól, és nem beszélt arról, hogy indulna, nyerni szeretne. Annál inkább beszélt a 4A-ról, hogy ez a célja, ezt szeretné megugrani. Sajnálom, hogy a harmadik olimpiáján úgy érezte, hogy a belefektetett munkájáért nem kapta meg a jutalmat. Nem tudom, milyen állapotban lesz a bokája, de szerintem ha bírja, megpróbálja még a 4A-t tisztán is megugrani versenyen, ha már ilyen közel állt itt hozzá. Mindezt valószínűleg úgy, hogy továbbra is egyedül edzene - az olimpián ugyanis egyedül volt, és kérésére Brian Orserék sem voltak vele edzésen, valamint a kiss and cry-ban.

Mindenesetre ő a szememben egy óriási küzdő és sportember. Hány kétszeres olimpia bajnok vállal még be 4 évet ebben a sportban, és tűz ki egy új, szinte lehetetlennek tűnő célt, amit még soha senki nem ért el?

A versenyen az 5. Junhwan Cha lett, akinek jó éve van, és itt is igazán jól futott mindkét programban. A kűrben egy nagy hibája volt, az első ugrásából, egy 4T-ból nagyon rondán esett el, de szerencsére össze tudta kapni magát és folytatni tudta. A quad Salchow-ja biztosabb ugrás, ezért nem is annyira értem, miért nem ebből tesz be kettőt a kűrjébe.

A 6. Jason Brown lett, aki az egyike azon keveseknek a mezőnyben, aki nem ugrott négyfordulatos ugrást, ezúttal a kűrbe sem tette bele. Inkább a biztos futásra ment és végül is kifizetődő lett. Hatalmas pontokat kapott a magas szinten kivitelezett elemeire, jó korcsolyázására, bár hozzáteszem, a kűrben a 96 pontos komponens szám azért nagyon magas. Pl. Chen komponenseinek nem szabadott volna Brownénál magasabbnak lennie, ugyanakkor a 6 pontos különbséget közte és Yuzuru között sem érzem reálisnak (a hibák ellenére sem, amiért járt a max. PCS szabály alkalmazása).

Daniel Grassl lett a 7. lett egy erős kűrrel. Bár az ugrásai hagynak kivetnivalót maguk után, ő az első, aki 4Lo-t kombinációban ugrott meg (4Lo-eu-3S). A kűrben mindent beleadott, talán itt futott a legjobban a szezonban. A másik olasz, Matteo Rizzo csak 16. lett, aki a kűrjét sokkal halványabban futotta meg, mint azt a szezon elején láthattuk (4T nélkül) és még a palánkba is véletlen belefutott úgy, hogy esés lett belőle. Sajnáltam.

A legjobb orosz Evgeni Semenenko lett, aki jól futott mindkét programban (egy nagyobb hibát leszámítva a kűrben), és végül 8. lett. Mark Kondratyuknak négy programot kellett egy héten belül bemutatnia, így várható volt, hogy az egyéni versenyre jobban kifárad, és így is lett.

Nagyon örültem viszont Boyang Jinnek, akinek nagyobb hullámvölgyei voltak az elmúlt években és sokszor kiegyensúlyozatlanul versenyzett. Ezúttal szinte hibátlanul futott mindkét programjában, a kűrben három quadot is megugrott, közte a védjegyét, a Lutz-ot is, ami szerintem jelenleg a legjobb a világon a nagysága, lendülete és kifogástalan technikája miatt. Ez a Bolero kűrje érdekes volt. Nem mondom, hogy Jin olyan jó előadó lenne és szerintem benne sokkal több van, mint lehetne, de hazai pályán szépen teljesített. 

Donovan Carrillo az első mexikói, aki kűrt tudott futni olimpián, ezzel történelmet írt

forrás: tumblr

Morisi Kvitelashvili lett a 10. aki a négy évvel ezelőtti 24. helye után sokkal jobban futott. Mindenképpen kiegyensúlyozottabbá vált az elmúlt években, és ezt ezen a versenyen is megmutatta. A 11. Keegan Messing lett, aki a körülményekhez képest (két hete pozitív teszt, hosszú várakozás Kanadában, majd utazás áttervezése Európán keresztül Kínába) jól futott mindkét programban. Látszódott, hogy a nagy tapasztalat és a jó alapkorcsolyázó tudása kisegítette őt ezen a versenyen. Kevin Aymoz lett a 12., aki szintén ahhoz képest, hogy nehéz szezonkezdete volt, egész jó formába került. Sajnáltam az esést a 4T-ből a kűrben, ugyanakkor szépen kikorcsolyázta ezt a hozzá illő programot. Egyéni legjobbat futott Brendan Kerry és Donovan Carrillo is, akik büszkék lehetnek magukra. 

Nem jutott be a kűrbe Michal Brezina, aki azóta be is jelentette a visszavonulását. A mezőny legidősebbikje, Alexei Bychenko is búcsúzott a rövid programban. Ugyanúgy Roman Sadovsky is, akit mentálisan megviselhetett, hogy a csapatversenyen neki kellett futnia mindkét programot, szerintem erre ő nem volt megfelelően felkészülve.

Balról jobbra Yuma Kagiyama, Nathan Chen és Shoma Uno a dobogón

forrás: gettyimages

Összességében sokan futottak erősen és végül is nem lett olyan színvonaltalan verseny, mint amitől talán egy kicsit tartani lehetett előtte. A hangulat talán hiányzott, hiszen az aréna nagy része üres volt, és nem volt olyan az aréna atmoszférája, hiányoltam az energiát. A pontozással ezúttal sem értettem egyet, ami mindig rányomja a bélyeget a kedvemre. S talán az iránnyal sem értek egyet, amerre tart a korcsolya. Néhány éve úgy gondolom, hogy az öt quados kűrökben már túl sok a nehéz ugrás, ott már elvész a koreográfia, és főleg így, hogy már csak 4 percesek a kűrök, még kevesebb idő van előadni. És ezt most is így érzem. Átbillent a korcsolya a technika felé, és nem érzem az egyensúlyt.

Az olimpiai ciklus viszont lezárult a férfiaknál (bár még hátra van a világbajnokság, de az már kevésbé fontos), ezért kíváncsian várom, milyen változások lesznek nyáron a szabályokban és merre fog fejlődni a férfi korcsolyázás.

*

A végeredmény itt található.

A rövid program és a kűr visszanézhető az M4 Sporton.

Európa Bajnokság 2022

A hétvégi tallinni Európa-bajnokság volt az utolsó nagy verseny az olimpia előtt az európai indulóknak, akiknek a nagy része ki is használta a lehetőséget és indultak a versenyen (ahogy említettem, Papadakisék a Covid-veszély és utazás miatt nem mentek el erre a versenyre, Rizzo esetében kiderült, hogy az utolsó pillanatban korcsolyacipő-problémái akadtak, Kolyada pedig kisebb sérüléssel bajlódik).

A versenyről összességében elmondható, hogy taroltak az oroszok, akik ezúttal 9 érmet hoztak el a 12-ből. 

A párosok versenyében nem igazán volt vitás, hogy a három orosz top pár áll majd dobogóra, a kérdés inkább az volt, hogy milyen sorrendben. Nos, a Mishina/Galliamov kettős újabb két kiegyensúlyozott, szinte tökéletes futással a rövid programot és a kűrt is megnyerte, így nemcsak az aranyat szerezték meg, hanem azt világcsúccsal is tették (82.36 a rövid programban, 157.46 kűr pontszám és 239.82 összpontszám). A kűrt az ARD1 német csatornán néztem, Aljona Savchenko kommentálásában, amit egyébként nagyon érdekes volt hallgatni, és egyetértettem vele abban, hogy Mishináéknak valami frissebb, üdébb programot lehetett volna adni idén (ez elsősorban a rövid programra vonatkozott, de szerintem helytálló a kűrre is). A Sviridov-kűr igazán régies, nosztalgikus hangulatot kelt, s bár lehet, hogy a Time, Forward! c. dal a jövőről és a fiatalokról szólt akkor, a '60-as években, ezt a mai generációra kicsit elavult választásnak érzem. Mondom én, aki nagyon kedveli a 1960-as évek zenéjét, de korcsolyában mégis más a hatás. Mishináék a technikai kivitelezésben szinte tökéletesek voltak, de hozzá kell tennem, Mishina a 3S-eu-3S-ben az első tripla Salchow-ból ezúttal még láthatóbban rossz irányban érkezett, majd egy hármasfordulattal fordult rá a második 3S-ra, mégis két bírót leszámítva +GOE-t adtak erre az elemre...ami nagyon túlzás.

Mishina/Galliamov kiegyensúlyozottsága egyre emelkedő pontokat ér, ezúttal már világcsúcsokat is döntögettek

forrás: ISU

Az ezüstérmet ezúttal Tarasova/Morozov szerezte meg, két majdnem hibátlan programmal. Ami azért is érdekes, mert egy nagyon szépen, szinkronban korcsolyázó páros, akik a minőségi elemeiket kimagasló minőségben tudják bemutatni, viszont náluk mindig akad 1-2 nagyobb hiba, ami megakadályozza őket abban, hogy nyerjenek. Itt nem lettek sokkal lemaradva Mishináéktól, miután a rövid programban hibátlanul futottak, a kűrben pedig csak Tarasova lépett el egy kicsit a 3S-ből. Egyébként ők is világcsúcs összpontszámot kaptak, mielőtt Mishináék percekkel később nem döntötték meg ezt a csúcsot - egyébként Tarasováék kapták komponensekben a legmagasabb pontokat a kűrben, amit meg is érdemeltek. Savchenko nem volt elájulva attól, hogy Tarasováék ugyanazt a zenét választották a kűrjükre (Lighthouse), mint amire ő is korcsolyázott még a 2016/17-es szezonban.

Boikova/Kozlovskii szerezte meg a bronzérmet egy erős kűrrel, ami szezonbeli legjobbjuk lett - de nem egyéni legjobb, mert attól 2 ponttal lemaradtak -, viszont Boikova leduplázta a tervezett tripla Salchow-ot a rövid programban, ezért a kb. 5-6 pontos hátrányt nem tudták már behozni a kűrben, így végül a 3. helyen végeztek. Nekem egyébként nagyon tetszettek ezúttal is, több karaktert látok bennük, mint Mishináékban.

Márk és Ioulia az eddigi legjobb EB-helyezésükkel a 6-ok lettek, néhány ponttal elmaradva az egyéni legjobbjuktól, ami egy nagyon jó eredmény. Ezúttal is az ugrásokkal voltak problémák, ezúttal mindhárom ugráselemben sok pontot veszítettek. Remélem, hogy az olimpiára ezek jobban fognak menni. A másik magyar kettős, Marija Pavlova és Nagy Balázs szintén a remek 11. helyen végeztek. Ahhoz képest, hogy az első nagy versenyükön vannak túl, ez nagyon jó eredmény. A kűrben például csak a kidobós Flipből rontottak nagyobbat. Igaz, hogy sok elemre nem kapták meg a legjobb szinteket, ezeken lehet javítani, és a későbbiekben nyilván emelkednek majd a komponenseik is, mindenesetre ígéretes párosnak látszanak.

*

A férfiak versenye tetszett a leginkább, talán azért mert itt eléggé kiszámíthatatlan volt előre megjósolni, ki is lesz majd a dobogón, és voltak is jelentős változások a rövid program és kűr között. A rövid programban némi meglepetésre remekelt mind a három orosz, és fej-fej mellett álltak 99 ponttal, 1. Mozalev 2. Kondratiuk 3. Semenenko volt a sorrend. Azért gondolom, hogy némi meglepetésre, mert az orosz fiúk elég kiszámíthatatlanok szoktak lenni és általában nincs olyan, hogy tisztán fut mindegyik. A 4. helyen Morisi Kvitelashvili állt, akinek a tripla Axelje hiányos volt, 5. helyre került Daniel Grassl, akinek a Lutz-ait (a szóló 4Lz-ot és a kombinációban levő 3Lz-ot is) kérdéses élűnek jelölte a panel, a kivitelezési pontszámai és a komponensei pedig alulmaradtak a Top 3-mal szemben, ami szerintem korrekt volt, mert nem korcsolyázik olyan minőségben, mint a többiek. A 6. helyen Deniss Vasiljevs állt, akinek ugyan nem volt quadja a rövid programban, de azzal, hogy mindenre 4-es szintet kapott, a legmagasabb komponenseket, és nagyon magas kivitelezési pontokat a szuper lépéssorára, alig lemaradva Grassl mögé került be. 

Andrei Mozalev vezetett a rövid programot követően

forrás: tumblr

A kűrben aztán fordult kicsit a kocka: Kondratiuk futott a legtisztábban a Jézus Krisztus Szupersztár c. rock operára, meg is ugrotta a három négyfordulatos ugrását, bár az elemei nem a legjobb minőségűek, de a magas technikai pontszámának és az egyébként kicsit túlzóan magas, 90 pontos komponenseknek köszönhetően nyert. Mozalev és Semenenko leszorultak a dobogóról. Semenenko több hibát is elkövetett, az egyik nagyobb, hogy leduplázta a négyfordulatos Salchow-ot, egy 4T-ből majdnem elesett és volt egy negyed hiányos 3A-ja is. Ő nem túl szépen, előrehajolva érkezik az ugrásokba, az utóbbi időben nincs olyan jó formában, mint korábban. Az ősszel sérüléssel küzdött, lehet, hogy most is hátráltatja valami. Mozalev összességében tetszett nekem, elég jó korcsolyázótudása van, átmenetei, befejezett mozdulatai, interpretációs készsége. Számolni viszont még kevésbé tud: letriplázta a tervezett 4S-t, ezért a második 3S-t érvénytelenítették, ezzel pedig kb. annyi pontot veszített, mint amennyivel talán dobogós lehetett volna. A kűrben ugyanis 1 fajta négyfordulatost és 1 fajta triplát lehet ismételni, Mozalevnek tehát volt két 4T-ja, és két 3A-je eredetileg, emellett egy 3S-ja. Ezért fel kellett volna készülnie arra, ha a 4S-ből tripla lesz véletlenül, akkor át kell rendezni a programot. Ami természetesen nagyon nehéz, mégis muszáj ilyenkor a versenyzőknek gondolkodniuk. Én az egyik 3A helyett megpróbáltam volna egy 4S-t még egyszer, és akkor a probléma megoldódott volna.

Az orosz olimpiai keret nincs még kihirdetve, de ha választani kellene, én Mozalevet küldeném az olimpiára: a nemzeti bajnokságban 3. lett, megelőzve Semenenkot, s bár itt nem állt fel a dobogóra, Semenenko itt is mögötte végzett. Úgy látom, hogy Mozalev jobb formában van. Persze lehet, hogy a sportdiplomácia erősebb lesz, és inkább a Mishin-tanítvány Semenenko megy majd az olimpiára (főleg úgy, hogy a női verseny után elszálltak azok a minimális esélyek is arra, hogy Tuktamysheva kijusson az olimpiára).

Az ezüstérmes Daniel Grassl lett, akinek ugyan van több nehéz négyfordulatosa, de nem igazán a tiszta technikájáról híres. A 4Lz, 4F is megvolt és a 4Lo-eu-3S-t biztos nem ugrotta rajta kívül más felnőtt versenyen, emellett alapvetően egy viszonylag tiszta programot futott, viszont nem magas kivitelezési technikával és alacsonyabb komponensekkel a többiekhez képest.

A bronzérmet Vasiljevs szerezte meg, aki az első lett versenyző, aki EB-n dobogóra tudott állni. Deniss szerintem élete kűrjét futotta, nemcsak tiszta 4S-el (amit a technikai panel negyedhiányosnak minősített, nem teljesen értettem, hogy miért, főleg amikor másnál nem voltak ilyen szigorúak!), és minden más tripla ugrás szépen sikerült, közte kimagasló forgásokkal, lépéssorral. Nagyon szépen adta elő Prokofjev Rómeó és Júliájára a programot, és interpretációs képessége a legjobb volt ezen a versenyen. Úgy tűnt, hogy a kűr alatt Deniss sport pszichológiai kifejezéssel élve benne volt a zónában, azaz flow-élménye volt, olyan szinten elmerült benne, élvezte amit csinál, hogy az ember miközben nézte, kétsége sem volt afelől, hogy minden a helyén lesz ebben a futásban. Ez egy elég ritka jelenség a sportban, így műkorcsolyában is, de szerintem ennek voltunk szemtanúi Deniss futása közben. Stephane Lambiel egyébként állítólag azt mondta a kűr után valakinek, hogy ha Deniss korcsolyázó, mindenki más bohóc volt ezen a versenyen - ami persze nagyon sarkos kifejezése annak, hogy ő nem foglalkozik a quad-érával, és a lényeg, az magán a korcsolyázáson és annak művészeti önkifejezésén van.

Balról jobbra: Daniel Grassl, Mark Kondratiuk és Deniss Vasiljevs is először állhatott Európa-bajnoki dobogóra

forrás: tumblr

*

A jégtáncosok versenyében nem volt meglepetés, Sinitsina/Katsalapov megvédték az aranyérmüket, Stepanova/Bukin lett az ezüstérmes és Guignard/Fabbri lettek a bronzérmesek. Nekem tetszettek Stepanováék, jobban mint Sinitsináék, de a bebetonozott hierarchiának köszönhetően itt sem volt esélyük arra, hogy tiszta futások esetén legyőzzék Sinitsináékat. Egyébként Sinitsináék meglepő módon nem kaptak annyira magas pontokat, amivel Papadakisék idei pontjait elérték volna, pedig EB révén simán meg lehetett volna kicsit jobban "nyomni" a pontjaikat. Ez pedig egy jelzés az olimpiára nézve is.

A spanyol háziversenyben 4. lett Smart/Diaz és 6. Hurtado/Khaliavin, így eldőlt, hogy Smarték indulhatnak az olimpián, és majd utána a világbajnokságon is. Kíváncsi leszek, hogy a könnyen befogadható, az európai közönségnek tetsző Zorro szabad táncuk a kínai közönség előtt is olyan sikeres lesz-e. Davis/Smolkin első EB-jükön a 7. helyen végeztek. Nem kapták meg azokat a pontokat, amiket a varsói Challenger-versenyen (ahol nagy túlpontozások voltak), de ez így is egy erős bemutatkozás volt. Szerintem a Moulin Rouge nagyon rizikós választás amúgy nekik, amit egyébként Gleb Smolkin jobban adott elő mint Diana. Magyar részről Ignateva/Szemko a 18. helyen mutatkozott be. A ritmustáncban kaptak egy pont levonást tempóhibára, ami elég ritkán szokott előfordulni a szezon ezen részében (inkább korábban szoktak kijönni a hibák, hogy aztán a nagy versenyekre kijavítsák azokat).

Sinitsina/Katsalapov megvédték EB-aranyérmüket

forrás: tumblr

*

A nők versenyét nem meglepetésre az oroszok tarolták és Kamila Valieva természetesen megnyerte az aranyérmet. Valieva a rövid programjára világcsúcs pontszámot kapott (90.45), bár hozzáteszem, én nem látom azt az 5 pont különbséget a között amit tőle vs amit Kostornaiától láttunk a 2019-es GP Döntőn, szintén 3A-val, és nem kevésbé rosszabb kivitelezéssel, öt komponensekkel. A kűrben már voltak hibái, nem sikerült a 3A, elesett belőle és ezúttal a 4T-eu-3S-ból sem volt olyan érkezése az első elem után, amiből ellépés nélkül tudta volna rátenni a 3S-t, ezért a Salchow érvénytelen elem lett. A programról már sokszor elmondtam a véleményem, de szerintem hibákkal még inkább átjön az, hogy ez egy elsietett, rohanós kűr, amikor a Bolero lényege pont az lenne a témájának megfelelően, hogy lassúból építkezik felfelé, mint egy csábítás...De mindegy is, ugye, hiszen úgyis megkapja rá a bőven 9, sőt néhol maximális 10 komponenseket.

Valieva világcsúcs pontszámot kapott a rövid programjára

forrás: tumblr

Anna Shcherbakova lett a 2., aki a rövid programot elrontotta és a hiányos (de nem annak vett) 3Lz-ból elesett és rá sem tette a kombinációt. Ennek ellenére 69 pontot kapott, 36 komponenssel (!). A kűrre aztán felszívta magát és még a 4F is sikerült, amit az EB edzésein sem tudott megugrani. Az egy quadja ellenére majd' tíz ponttal többet kapott, mint a három quados kűrjére 2 éve az EB-n...Amikor arra gondolok, hogy nincsen Annánál túlpontozottabb női versenyző az elmúlt évekből, akkor pont az ilyen esetekre tudok gondolni sajnos. És félreértés ne essék, mert még mindig megvan a szép testtartása, muzikalitása, ahogy tudta, elő is adta a programokat, de sem a koreográfia nem hihetetlenül zseniális, sem a sajnos egyre gyengébb korcsolyázó alaptudása, élhasználata, annak minőségen nem olyan, amire közel maximális pontszámokat lehessen adni komponensekben, és kivitelezési fokokban sem a forgásaira, vagy a nem túl jó ugrásaira. Ezzel természetesen nem őt, hanem a bírókat és a rendszert kritizálom.

Annára egyre nehezebb nyomás helyeződött a nemzeti bajnokság óta, többen megkérdőjelezik, helye van-e az olimpiai csapatban, ezért nem biztos, hogy a rontott rövid program nem ennek volt a mentális következménye. Az se kétség, hogy Anna nagy küzdő, de kezd egy kicsit...furcsa lenni, hogy a láthatóan gyenge korcsolyázása után két nappal úgy fut, mint aki újjászületett. 

Nem szeretnék olyat leírni, aminek nincs bizonyítottsága, de legalább ezen a helyen annyit elmondok, ami a véleményem szabadságába belefér: tény, hogy az utóbbi években azokon a versenyeken, amin Eteri Tutberidze tanítványai ott vannak, az orosz csapatorvos is mindig ott van (a TV is sokszor mutatja), aki rendszeresen részt vesz az edzéseken is. Ennek az embernek az orvosi cége olyan oxigén és nemesgázokból álló koktélt fejlesztett ki, ami serkenti a vörösvérsejteket és az állóképességet is növeli. Ez a WADA szerint tiltott, de az anyag perceken belül felszívódik, ezért nem mutatható ki. Mivel Tutberidze a női dobogót magáénak szeretné Pekingben, ehhez minden létező eszközt bevet: nemcsak nyilván komolyan felkészíti a tanítványait, és olyan pontokat kapnak, amik lassan bárki számára utolérhetetlenek (mindegy, hogy Kaori Sakamoto, vagy Wakaba Higuchi tripla Axellel mennyivel jobb korcsolyázó), hanem hozzájöhet is, hogy a megmaradt, még úgy-ahogy egészséges versenyzőiért mindent megtesz, hogy "formában" maradjanak az olimpiáig. Tényleg csak feltételezés, de sok mindent el lehet képzelni, főleg ha nem titok az sem, hogy Tuktamysheva is pár éve még meldoniumot használt addig, amíg a WADA be nem tiltotta. Amit a WADA nem tud kimutatni, azt gyakorlatilag lehet használni...Ezeket nem én találtam ki magamtól, jó ideje keringenek hírek, és az utóbbi hetekben orosz fórumokon is egyre többet spekulálnak erről. Talán nem ok nélkül.

Shcherbakova lett tehát az ezüstérmest az elrontott rövid program után. Alexandra Trusova nyerte a bronzérmet, aki rendületlenül próbálja már egy ideje a tripla Axelt a rövid programban, de ezúttal is elesett belőle, és a kűrben is csak két négyfordulatos sikerült (4F és 4S), a 4T-ből és az erősen hiányos 4Lz-ból is elesett. Ez a program leginkább csak az ugrások miatt "érdekes", ezért ha nem jön össze a sok quad, az összhatás is teljesen leromlik...

Balról jobbra Shcherbakova, Valieva és Trusova az EB dobogóján

forrás: tumblr

Loena Hendrickx lett a 4., aki remek rövid programmal, szép korcsolyázással a 2. helyen állt, majd a kűrben több hibát is elkövetve visszacsúszott a 4. helyre. Nem mintha egy tiszta futással lett volna esélye a dobogón lenni. Ekaterina Kurakova lett a 5., aki egy igazi karakter a jégen. Ezúttal elég elnézőek voltak vele a panel tagjai, mert a kűrben nagyon magas pontokat kapott, ugyanakkor szerintem több hiányos ugrása is volt. Anastasiia Gubanova - immár grúz színekben - bemutatkozott az Európa-bajnokságon és bár  a kűr nem úgy sikerült, de a rövid programja nagyon szép volt. Magyar részről Schermann Regina a 23. helyen végzett. Neki a dupla Axelbe a nehezített, lépésből történő bemenetel a kűrben szuper pillanat a programban, amit ritkán látunk a női mezőnyben. Hibák voltak amúgy nála, de bízom benne, hogy az EB-bemutatkozása sok tapasztalatot nyújt majd neki a jövőre nézve.

Nos, hosszúra sikeredett ez a poszt, de sok induló volt az EB-n, és így is csak a legjobbakról tudtam írni valamennyit. Sok szép futást láthattunk, de megint elkeserített a pontozás, mert már most látni, hogy ezeket a pontokat azért adják meg Európában, hogy aztán ne lehessen a dobogós esélyeseket úgy lepontozni Pekingben és ott is megkapjanak majd hasonló pontokat. Az pedig más versenyzők érmeibe is kerülhet akár...

Napokon belül kezdődik a Négy Kontinens Bajnokság, amiről hamarosan írok egy előzetest.

*

Teljes EB-eredménylista: férfiak, nők, párosok, jégtánc

Visszanézhető versenyek: férfiak rövid program, férfiak kűr, női rövid program, női kűr, párosok rövid program, jégtánc RD, jégtánc FD, 

-BB

Gran Premio d'Italia 2021

Véget ért a harmadik Világkupa verseny is, így hát máris elérkeztünk a GP szezon feléhez. Szerintem ahhoz képest, hogy Olaszország Kína helyett beugróként szervezte meg a versenyt, jól sikerült a hétvége. Ami leginkább nem tetszett, az a kamerázás, ami sokszor indokolatlanul ráközelített a versenyzőkre, vagy túl távol volt fontos pillanatokban, pl. emelések vagy ugrások közben. Ugyanakkor mulatságosnak tartottam az arénában programok között, bemelegítés közben lejátszott zenéket, ami zömében eurodisco/italodisco vonalon mozgott, főleg az 1990-es évekbl, ami nem igazán szokványos egy GP versenyen. 

Nem meglepően sok üres hely volt az arénában, ami nemcsak annak köszönhető, hogy manapság az emberek kevesebbet utaznak, és a Palavela egy nagy aréna, hanem mert Európában általában véve eléggé elhalóban van a sportág, hiába vettek részt a versenyen olyan nevű világbajnok versenyzők, mint Papadakis/Cizeron, Sui/Han vagy Shcherbakova. Amikor 2019-ben ebben az arénában rendezték a GP Döntőt (amin én is ott voltam), Yuzuru Hanyu miatt a világ minden tájáról érkeztek szurkolók, így egy gombostűt se lehetett leejteni az arénában.

Először a jégtáncról: a dobogó fokaira a papírformának megfelelően Papadakis/Cizeron, Hubbell/Donohue és Stepanova/Bukin állhattak fel. Nekem Papadakisék ritmustánca nagyon tetszett itt, még feszesebb, még inkább egyben van, mint amit láttunk tőlük a Finlandián. A szabad táncra új, rendkívül  elegáns kosztümöt készítettek, ami eltérő az előző, absztraktabb ruhákhoz képest. Szépen futottak itt is, mindenre magas szinteket, nagyon magas kivitelezési pontokat kaptak. Az ezüstérmesek Hubbellék lettek. A Janet Jackson RD nem volt tőlük annyire átütő, mint a Skate Americán, ezúttal úgy éreztem, egyszerre kicsit túl sok, amit ebben a programban csinálni akarnak. A szabad táncban a curve emelés közben volt egy kis megingás, de nem veszélyeztette ez őket abban, hogy megszerezzék az ezüstérmet. Stepanováék sérülés után tértek vissza két jól megfutott programmal, de se az RD, se a Rómeó és Júlia feldolgozosára futott programok nem annyira nyerték el a tetszésemet egyelőre. Az egyre erősebb kínai Wang/Liu lett a 4. és az amerikai Green/Parsons az 5., akiknek szerintem kifejezetten jó ritmus táncuk és különleges szabad táncuk is van (ezúttal egy esés miatt lettek csak 5-ek).

Papadakis/Cizeron új ruhában a szabadtáncban

forrás: tumblr

A párosok versenyében Wenjing Sui/Cong Han a Skate Canada után itt is nagy fölénnyel nyertek. Ahhoz képest, hogy néhány napjuk volt a nyugati partról Európába utazni és versenyezni, nagyon jól teljesítettek: a rövid program remek volt, a kűrben ezúttal sikerült a 3S és csak a végén volt egy láthatóbb hiba, a legutolsó emelésük nem volt az igazi. Ennek ellenére úgy éreztem, egy picit lepontozták őket. A második GP versenyen, ha nincs túl nagy hiba, mint itt sem volt, nem csökkenni, hanem inkább emelkedni szoktak a pontok, és láthatóan ők sem voltak valami elégedettek a kiss and cry-ban.

Ezüstérmes a másik kínai kettős, Peng/Jin lett, két jó programmal, különösen a rövid program sikerült remekül. A rövid programjuk (Alicia Keys Holdfény szonáta feldolgozása) kevésbé tetszik, de a kűr a Bankett c. film zenéjére nagyon tetszik, egy igazi olimpiai pillanatot tudnak majd vele varázsolni, ha sikerül majd Pekingben jól előadniuk. A bronzérmet az orosz Artemeva/Nazarychev nyerte meg, akik sokkal jobb kűrt futottak az éremesélyes hazaiakhoz, Della Monica/Guariséhez képest (akiknek egyébként már biztosan ez lesz az utolsó szezonjuk).

Wenjing Sui és Cong Han két győzelmükkel már megváltották a jegyüket a döntőbe

forrás: tumblr

Őszintén szólva, a női versenyt jobban vártam a férfiaknál, mégis nagyobb csalódást keltett és ez elsősorban a pontozásnak köszönhető, ami miatt egyre inkább kezdem "feladni" a női korcsolyázásba vetett korábbi hitemet, kedvemet, szeretetemet. Több, mint 20 éve követem a női műkorcsolyát, ez a szakág szerettette meg velem az egész sportágat, de az utóbbi időben több bosszúságot okoz, mint előtte évtizedekig. Ez majd megér talán egy külön bejegyzést is valamikor.

Szóval a nők versenyét Anna Shcherbakova nyerte, méghozzá úgy, hogy a rövid program után csak a 3. helyen állt. A rövid programban a tervezett 3Lz-3Lo-t nem tudta megcsinálni és a Lutz után rövid hezitálás után egy dupla Toe-loopot tett rá, hogy meglegyen a kombinációja. Ez remek reagálási képességre és koncentrációra vall, viszont a némi gondolkodási idő miatt nem volt meg a jó lendület, és emiatt nem szabadott volna pozitív GOE értékeket kapnia rá. A rövid programot Loena Hendrickx nyerte egy szuperül megfutott programmal, amelyben mindenre 4-es szintet kapott - és mindezt a születésnapján, úgyhogy az öröme érthetően határtalan volt. A 2. lett nem sokkal lemaradva Maiia Khromykh szintén egy egész jól megfutott programmal. 

A kűrben aztán változott a sorrend: Anna  megugrotta a 4F-et és a többi ugrását is, így megnyerte a kűrt és a versenyt is. Anna versenyszelleme nagyon erős és ő tényleg képes kritikus helyzetből is felállni és megmutatni amit tud. Ebben a helyzetben pedig nem szabadott ismét veszítenie Maiiával szemben. 

Viszont nem tudok elmenni amellett, hogy rendkívül túlpontozott volt ezen a versenyen is: a 4F nem teljesen tiszta, a Lutzai élhibásak, de a technikai panel nem akarja ezeket a hiányosságokat észrevenni nála. Anna kifinomultsága, muzikalitása kétségtelen, de amíg az alapkorcsolyázó tudása nem kiemelkedő és emellett elég egysíkúan ad elő, addig számomra teljesen elfogadhatatlan, hogy magasabb komponenseket kapjon - különösen korcsolyázótudásban! - mint például egy Satoko Miyahara, aki hihetetlenül magas minőségben korcsolyázott ezen a versenyen is. 

Anna azonban a regnáló világbajnok, és úgy veszem észre, hogy Medvegyevához hasonlóan ő is Eteri Tutberidze kedvence: kitartás, határozottság és harcosság jellemzi, aki képes magából a legjobbat kihozni akkor, amikor kell. Az eredményei, a mögötte álló támogatás miatt pedig olyanokra is megkapja a pontokat, amire nem kellene.

Anna Shcherbakova új kűrruhában

forrás: tumblr

A kűrben Maiia Khromykh tangója nem sikerült annyira átütően, mint Budapesten. A 4T-t ezúttal is megcsinálta, de elég sokat készülődött rá és nincs olyan jó technikája, mint mondjuk Trusovának, aki rendesen leszúrja az ugrást, nem talpból ugorja el. Hibázott viszont a 3Lo-ból és a lépéssora is csak 2-es szintű lett. A magasabb technika miatt még így is maga előtt tudta tartani Hendrickx-et aki a kűrt is nagyon jól futotta meg. Igaz, Loena csak 6 triplás kűrt mutatott be (nincs 3Lo-ja) de ezt kompenzálta a magas kivitelezési pontokkal és 70 pontos komponensekkel. 

Loena Hendrickx nyerte a rövid programot, és először nyert Világkupa érmet karrierje során

forrás: tumblr

Nagyon jól futott Mai Mihara is, aki a múlt heti Skate Canada után ezúttal is gyakorlatilag hibátlan futásokat mutatott be és ismét 4. lett (Mainál szerintem senki se ért el többször 4. helyet az utóbbi években, mint ő, ez volt a nyolcadik 4. helyezése versenyeken...). Maiból az sugárzik, hogy örömmel korcsolyázik, van benne egy valamiféle nyugalom, kiegyensúlyozottság, puhaság, ami tetszik benne, még akkor is ha alapvetően nem tudok benne egy dolgot sem mondani, ami kiemelkedővé tenné. 

Yelim Kim lett a 6., aki jobban futott, mint a Skate Americán. Először láttuk a GP szezonban Eunsoo Limet, akinek sajnos az ugrásai nem olyan stabilak, mint korábban, de szerintem még mindig a legjobban előadó koreai versenyző. A rövid programja igazi tangó, jó előadással, ahhoz képest például Khromykh kűrje lagymatag és junioros előadású volt ezen a versenyen. Sofia Samodurova lett a 7., több hibával. Az ő ugrásai is egyre kisebbek, nem tudja kiforogni őket, s ha így folytatódik a formája, arra lehet számítani, hogy az orosz bajnokságban bőven a Top 10-en kívül végez majd.

A férfiak versenye nagyobb izgalmakat hozott és egy érdekesebb versenyt láthattunk. Boyang Jin hosszú idő után először futott meg egy nagyon jól sikerült rövid programot a Crouching Tiger, Hidden Dragon filmzenéjére, benne a védjegyének számító 4Lz-al valamint 4T-vel kombinációban. Ami egy kicsit zavart, az a kosztümje volt, ami elvonta a figyelmet a korcsolyázásáról. Sajnos aztán korán örültem a visszatérésének, miután a kűrben hibát hibára halmozott és egészen a 7. helyig csúszott vissza. 

Ami a rövid programok során ennél is nagyobb meglepetés volt, hogy Yuma Kagiyama alaposan elrontotta a rövid programját, sem a 4S nem sikerült, sem a kombináció, ezért csak a 7. helyen állt. Yuma kissé gicces és sablonos Michel Bublé programja leginkább egy érettebb versenyzőnek való, szerintem ezt a programot Yuma nem tudja kikorcsolyázni. Összehasonlítva a tavalyi Vocussion programjával, ez az idei SP nemhogy érettebbé, hanem sokkal inkább juniorossá teszi a korcsolyázását. A Gladiátor kűrje jobban illik hozzá, de a program, főleg az eleje elég üres tartalmában. A rövid program után aztán a kűrt meg tudta csinálni, ebben három quad és két tripla Axel volt és erre majdnem 200 pontot kapott (összehasonlítva Vincent Zhou öt quados programjával, erre szinte ugyanannyit kapott).

Yuma nyilvánvalóan tehetséges, remek térdmunkája, sebessége, lendülete van (ez már a 2019-es JGPF-en is feltűnt nekem mikor láttam élőben), de nála is zavarnak az olyanok, hogy például a nyilvánvalóan élhibás Lutz-át nem veszik észre a technikai panelben, és nemhogy levonnának érte, hanem magas pontokkal is jutalmazzák, vagy hogy több, kevésbé jó érkezésére is simán megkapja a +4 GOE-kat. A komponensei nagyjából korrektek, bár az olyanra, hogy előadás, még kevesebb pontot érdemel, mint másra. 

Yuma Kagiyama 3F-3Lo kombinációja a kűrben

forrás: tumblr

Az ezüstérmes Mikhail Kolyada lett, akinek egyrészt nem sikerült a két quados rövid programját tisztán megfutnia, másrészt nem sok kellett ahhoz, hogy megnyerje a versenyt, de ehhez a kűrben is több kisebb hibát vétett. Kolyada rövid programját egy kicsit túlságosan is mechanikusnak tartom, a zenei frázisok felett átkorcsolyázott, talán túlságosan is koncentrált arra, hogy ezúttal meglegyen a két quad. A kűrjéről továbbra is azt tartom, hogy volt már ennél jobb programja. Kolyada tehetsége alapján az egyik legjobb lehetne, de mindig hiányzik valami ahhoz, hogy a legjobbját nyújtsa. Az is igaz, hogy a top formát nem itt, hanem először majd a nemzeti bajnokságon és aztán az olimpián kell nyújtania.

Bronzérmes lett Daniel Grassl, így az olaszok egyetlen érmét ő szerezte ezen a versenyen. Neki szinte minden összejött ezen a versenyen, nem úgy, mint a Skate Americán két hete, ahol sok hibával futott. A rövid programban igaz, hogy egy kissé túlpontozták (egy quados kűrre 95 pont úgy, hogy nem a legjobb minőségben csinálja meg az elemeit...), de a kűrben is meg tudta mutatni a legjobbját. Igaz, ott a panel már szigorúbban vette az ugrásait, és háromra is negyed hiányt állapított meg. Többek között a 4Lo-eu-3S-re is, amit egyébként más korcsolyázó versenyen még nem tudott bemutatni. Danielnek nincsen kimagasló korcsolyázótudása vagy előadókészsége, de az Armageddon kűrben talán eddigi legjobbját láthattuk tőle.

A 4. lett Deniss Vasiljevs, aki nem az erős technikájáról híres, és ezúttal sem sikerült az egyetlen négyfordulatos Salchow-ja a kűrben, de egy szépen korcsolyázó, és előadó versenyző, aki egy-két rontás leszámítva jól versenyzett itt. Nem sokkal előzte meg Junhwan Cha-t, aki egy nagyon jó rövid programot futott, amivel lehetett volna 2. is. Ez szerintem a férfi mezőnyben a legjobb rövid program eddig, amit láttam; Shae-Lynn Bourne koreografálta, ami egy bizonyíték arra, hogy tud nagyon jó programokat koreografálni, ha olyan a korcsolyázó és megvan az inspiráció (korábban azt mondtam, a mennyiség a minőség rovására ment nála). A program a Fate of the Clockmaker és a Cloak and Daggerby zenéjére készült, nem elcsépelt választások; ez egy koreográfiában gazdag program, amit Jun lendületesen, szépen ad elő. Ezúttal a 4S és 3Lz-3lo is hiánytalanul megvolt. A kűrje sajnos nem sikerült olyan jól, nála és Boyangnál is érzékelhető volt, hogy a kűr más "kávéház" mint egy rövid program. Jun eddig nem tudott visszamenni Torontoba edzeni és leginkább egyedül edz Koreában, online videókon kommunikálnak Orserrel, úgy azért nehéz edzeni. 6. Kazuki Tomono lett, aki egy jól előadó korcsolyázó, csak sajnálom, hogy ritkán jönnek össze neki tisztább programok. Ezúttal a kűrben hiába ugrott meg három négyfordulatost, ha az Axelek nem mentek és még egy forgását is elrontotta. A másik két orosz, Gumennik csak 8., Aliev pedig csak 9. lett, míg a kínai Yudong Chen (akinek nagyon tetszett a rövid programja) 10.

Így ért véget tehát a harmadik Világkupa-verseny, és máris a a sorozat második feléhez érkeztünk.

A győztesek

forrás: gettyimages

A Gran Premio d'Italia részletes eredményei itt találhatók meg.

Challenger versenyek (Nebelhorn Trophy, Budapest), orosz kupasorozat 2-3. fordulói

Az utóbbi időben sajnos nem volt alkalmam írni az elmúlt hetek versenyeiről, ezért két külön posztban kicsit utólag leírnám mik történtek.

Challenger versenyek

Nagyon sok Challenger verseny törlésre került (miközben ezeket a sorokat írom, a varsói Challenger verseny is), azonban a Nebelhorn Trophy-t megrendezték szeptember végén Oberstdorfban. A nők versenyében Eva-Lotta Kiibus a 3. helyről felkapaszkodva nyerte meg a versenyt a Rachmanyinov kűrjével, két tripla Flipet, és két tripla Lutz-ot bemutatva, kisebb hibákkal, illetve egy érvénytelen mérlegforgással. 2. lett az idéntől már Stephane Lambiellel készülő Alexia Paganini, 3. pedig Jenni Saarinen. A férfiak versenyében Deniss Vasiljevs nyert magasan a legjobb komponensekkel, egy négyfordulatos Salchow-ot és két tripla Axelt bemutatva. Elég izgalmas volt a verseny, mert Deniss csak az 5. volt a rövid programot követően, de a kűrben kimagaslóan versenyzett, így sikerült megnyernie a kűrt és így nagy csatában a versenyt is. Az olasz Gabriele Frangipani lett a 2. helyezett egész jól megfutott programokkal, a kűrben mindenképp előnyére volt, hogy két négyfordulatos Toe-loopot bemutatott. A 3. helyet Nikolaj Majorov szerezte meg. Meglepetésre nem került a dobogóra Matteo Rizzo, aki csak az 5. lett. Nemrég Rizzo be is jelentette, hogy otthagyta edzőjét, Franca Bianconit, és ezentúl ő is Lorenzo Magrival, Frangipani és Daniel Grassl edzőjével készül a jövőben. A párosok versenyében az olasz páros, Ghilardi/Ambrosini nyert, míg a jégtáncosoknál a cseh páros, Taschlerova/Taschler nyakába került az aranyérem.

Deniss Vasiljevs (picit hiányos) négyfordulatos Salchow-ja a Nebelhorn Trophy-ról

forrás: tumblr

A magyar versenyzők a verseny előtt nem sokkal mondták le a részvételt, mert Németországba koronavírus teszttel tudtak volna csak belépni, de az eredményt kérdéses, hogy megkapták-e volna az elutazás előtt...Sajnálatos, hogy a magyar szövetség nem tudott az ügyben intézkedni úgy, hogy biztosan el tudtak volna utazni a versenyre.

[Nebelhorn Trophy végeredmény]

*

A Nebelhorn Trophy-t követően október közepén került megrendezésre a Budapest Trophy, ami a második Challenger verseny volt idén. Mivel engedélyezett volt a nézők részvétele a versenyen, ezért el is mentem rá, így hát úgy tűnik, hogy idén ez lesz az egyetlen verseny, amin személyesen is ott lehettem. 

A nők versenyében először láthattuk versenyezni Loena Hendricx-et másfél év után, miután a 2019. márciusi világbajnokság óta sérülés miatt nem versenyzett. Nagyon szépen tért vissza, a Celine Dion rövid programja kiváló volt - ez egy igazán neki való program - és a kűrben is magabiztos fölénnyel lett 1. Eva-Lotta Kiibus előtt. 3. a bolgár Alexandra Feigin lett. Magyar részről Láng Júlia szerepelt a legjobban, aki 4. lett. Julcsi megszerezte a technikai minimum pontszámot a világbajnokságra, miután az eddigi legjobb pontszámokat kapta felnőtt versenyeken. Nekem a rövid programja hasonlít ahhoz, amit tavaly is láthattunk tőle, mindkét programban elég hasonló mozdulatai vannak. Tőle jó lenne látni majd egy másik, akár külföldi koreográfus által alkotott programot valamikor a közeljövőben, és akkor remélhetőleg a komponensei is emelkednének. Tóth Ivett a 6. lett, akinek sajnos nehezen mentek a tripla ugrások, egy Salchow-ot és egy Toe-loopot ugrott csak meg a kűrben. A rövid programban megpróbálta a tripla Axelt, de messze van attól, hogy tiszta legyen, nincsen meg a kellő sebessége belemenetelkor, a forgási sebessége is lassú és a kellő magasság sincs meg sajnos.

A fiúknál Daniel Grassl nyert, aki hiába próbálta meg a négyfordulatos Lutz-ot, Flipet és Loopot is a kűrben, mindegyik hiányos volt és egyik sem sikerült. Daniel gyakran erősen expresszív előadásmódja ezúttal visszafogottabb volt, de neki is ez az első verseny volt ebben a szezonban, tehát ilyenkor nagyon sokat nem lehet még várni. 2. Burak Demirboga lett, 3. Alexander Selevko nagy csatában a másik török fiú, Basar Oktar előtt. A magyar fiúk, András és Máté a 9-10. helyeken végeztek. 

Érdekességképpen a junioroknál van egy szlovák fiú, Marko Piliar, aki évek óta Yuzuru Hanyu zenéket választva, kosztümöket imitálva futja a programjait, idén is Hope and Legacy/Otonal illetve Seimei programokra fut. A junioroknál egyébként Berei Pepe 4. lett, a tavalyi sérülései után biztatóbb formában van, a kűr elején ugrásai kifejezetten jók voltak.

Végül jégtáncban Nazarova/Nikitin győzött. A verseny junior (nem Challenger) részében érdekesség, hogy az ukrán színekben induló Shabotova megugrotta a tripla Axelt a kűrben.

[Budapest Trophy végeredmény]

Orosz kupasorozat (Moszkva, Szocsi állomások)

Az orosz kupasorozat második állomásán, Moszkvában vártam Sinitsináék fellépését, akik végül a ritmus táncot lekorcsolyázták, viszont visszaléptek a szabad tánctól, miután Sinitsina lába annyira fájt a program közben, hogy nem tudták befejezni a futást. A mezőnyben így mindössze 3 induló maradt, amit egyébként Morozov/Bagin nyert meg. A párosoknál még ennél is kevesebben indultak, ketten, ahol Pavliuchenko/Khodykin győzött.

A fiúk versenyében Artem Kovalev nyert, aki Plushenko tanítványa, s kűrjében tisztán, két négyfordulatos Salchow-ot bemutatva tudott nyerni a 2. helyről. Alexander Samarin lett a 2., aki csak négyfordulatost, egy Toe-loopot próbált meg a versenyen, a rövid programban, amiből el is esett. A komponensei mindenesetre segítettek abban, hogy 2. legyen, 89-et (!) kapott egy nem túl jó kűrre úgy, hogy finoman szólva sem kimagasló előadásban, átmenetekben vagy épp korcsolyázótudásban...A 3. helyet Petr Gumennik szerezte meg, akinek szerintem idén (is) jó programjai vannak, kimunkált, szép mozdulatokkal korcsolyázik, és annak ellenére tartja a formáját, hogy az utóbbi időben nagyon sokat nőtt. A 4. helyet Semenenko szerezte meg, aki az 1. helyről csúszott le a dobogóról a kűr után. 

A nők versenyében Kamila Valieva és Alexandra Trusova közötti küzdelmet lehetett várni. Valieva rendkívül magas, 85 pontos rövid programot futott tripla Axel nélkül, az orosz versenysorozatban használt bónuszpontok, kimagaslóan magas GOE-knak és komponenseknek köszönhetően. Illetve mindezt annak, hogy elsősorban benne látja az orosz szövetség a jövő évi olimpia egyik, ha nem a legnagyobb aranyérem esélyesét, tehát már a hazai versenyeken megkap minden támogatást pontozás terén. Daria Usachevát semmivel sem láttam rosszabbnak nála (sőt, például muzikalitásban kifejezetten jobb Valievánál), mégis öt ponttal kapott kevesebbet, amiből 2 és fél csak a komponensek voltak, a többi a GOE-k illetve az, hogy Valieva kombinációja a program második felében Lutz-os, míg Usacheváé Flipes volt. Trusova állt a 3. helyen a rövid programot követően, egy jó 3A próbálkozással (nem volt teljesen meg, túlforogta, de biztatóan néz ki!). Aztán a kűrben fordult a helyzet. Trusova három négyfordulatost is ugrott, míg Valieva kétszer elesett, megint olyan nagyot esett az első, szóló 4T ugrásból, mint a tesztversenyen, és egy 3Lz-a sem sikerült. Teljesen széttörten ült a kiss and cry-ban, a 10 pontos előnye pedig így sem volt elég Trusovával szemben, így utóbbi megnyerte ezt a versenyt. Valieva Boleroja egyébként így hibákkal együtt sajnos még inkább rosszabbnak néz ki, s csak tényleg bízom benne, hogy nem ezt a programot szeretnék majd neki az olimpiai szezonra adni neki...

Kamila Valieva a rövid programban

forrás: tumblr

Amit mit mindenképp érdekes volt figyelni, az a junior lányok versenye volt, amiben a Davydov tanítvány Elizaveta Berestovskaya győzött (ezzel a remek rövid programmal), a Plushenko tanítvány Muravyova előtt.

[Orosz kupasorozat 2. állomás végeredmény]

*

Az orosz kupasorozat harmadik állomásán, Szocsiban a nőknél ismét láthattuk Anna Shcherbakovát, aki a rövid program után 2. helyen állva fordított a kűrben és megnyerte a versenyt Daria Usachevával szemben. Shcherbakovának a rövid programban a kombinációjával, a tervezett 3Lz-3Lo-val gyűlt meg a baja és csak duplára tudta a Loopot bepörgetni, ezzel egyébként múltkor is problémája akadt. Shcherbakova a kűrben egy nagyobb hibát vétett, mégpedig, hogy ott is lett volna egy 3Lz-3Lo kombinációja, amiből viszont csak 3Lz-ot ugrott s nem tett rá még egy ugrást, ezért úgy gondolta, hogy a program végén az utolsó 3Lz-ra rátesz egy tripla Toe-Loopot. A baj csak az volt, hogy volt már ismételve két féle triplája (Flip és Lutz), és mivel harmadikat nem lehet ismételni még egyszer, a a korábban már szintén ugrott 3T így a végén érvénytelen elem lett. Az biztos, hogy sokat kell számolni fejben a versenyzőknek futás közben, amennyiben rontanak valamit, de itt most biztosabb lett volna egy 2T-t rátenni...Shcherbakova kűrje nekem egyébként továbbra sem túl érdekes, s az ugrásai elég a leginkább bizonytalannak tűnnek. Usacheva lett a 2., míg Elizaveta Tuktamysheva a 3., ő egyébként tiszta 3A után több hibát vétve lett bronzérmes.

Balról jobbra: Usacheva, Shcherbakova és Tuktamysheva a dobogón

forrás: tumblr

A férfiaknál Mikhail Kolyada nyert egy nagyon szépen megfutott rövid programmal, vezetve Dmitri Aliev és Mozalev előtt. A kűrben már nem volt ennyire meggyőző, az Axelek nem úgy sikerültek, de így is sikerült megtartani az első helyét. Érdekességképpen, a két programjában teljesen megegyezik a lépéssor, amire mondjuk komponenseknél arra, hogy mennyire eredeti a program, kevesebbet lehetne adni...Azért is kár, mert Kolyada kb. mindent el tudna korcsolyázni, amit adnak neki, tehát sajnálom, hogy ezen "spórolnak". 2. lett Mozalev, aki nekem ő mindig nagyon juniorosan korcsolyázik, és inkább csak egy biztos ugró egyelőre, de több nem, míg 3. lett Dmitri Aliev, aki visszahozta az olimpiai szezonban futott Masquerade rövid programját, kűrjében több hibát vétve (ugrások, 2-es szintű forgások és lépéssor) viszont hátrébb csúszott.

Mikhail Kolyada nagyon jó technikájú tripla Lutz-a az orosz kupasorozat rövid programjában

forrás: tumblr

A jégtáncosokra (győztes: Zagorski/Guerreiro) és párosokra (győztes: Pavliuchenko/Khodykin) nem volt sok időm nézni. A junior egyénizőkbe jobban belenéztem, a fiúknál Vetlugin győzött és egyik kedvencem, Andrei Kutovoi lett a 3., míg a lányoknál a Tutberidze-tanítvány Adeliya Petrosyan nyert úgy is, hogy a kűrben Berestovskaya két négyfordulatos ugrást is bemutatott, a rövid programban azonban túl nagy volt a hátránya.

[Orosz kupasorozat 3. állomás végeredmény]

Következőre (nemsokára!) a már lezajlott eddigi két Grand Prix versenyről, illetve az orosz kupasorozat utolsó előtti, negyedik állomásról írok majd.

Junior Világbajnokság 2020

Nem gondoltam volna, hogy ez lesz az utolsó bejegyzésem ebben a szezonban, már ami egy versenyről szól - de így történik, miután törlésre került a felnőttek világbajnoksága Montrealban.

A junior világbajnokság még megtartásra került, talán azért mert ezen a versenyen - mint azért általában a junior versenyeken - nem szokott sok néző lenni, és ezt a versenyt még azelőtt tartották meg, mielőtt a nagyobb nemzetközi versenyeket elkezdték volna sorra törölni a vírus miatt.

Nos, nagy meglepetés nem igazán történt a versenyen. A lányoknál Kamila Valieva fölényesen győzött, aki két nagyon jól megfutott programot mutatott be, a kűrben két 4T-vel (a másodikban nem is hibázott), átmenetekkel teletűzdelve, rendkívül jó forgásokkal. A programjait túlkoreografáltnak tartom, de hát jellegzetes Gleikhengauz programok ezek (is). A második helyet Daria Usacheva szerezte meg, aki ezúttal jobban bírta idegekkel, mint a korábbi versenyein, és itt valóban kiegyensúlyozottan mutatta be a programjait. Alysa Liutól talán többen várták az ezüstérmet, de ezúttal a bronz sikerült neki: a kűrben a 4Lz-ból esett, és hiába van tripla Axelje, az nem mondhatni jó minőségűnek, emlett továbbra is lassú és nincsen jó korcsolyázótudása sem. Mint sokszor idén, ezúttal is több hiányos ugrása volt, amit - jogosan - nem kímélt a technikai panel. Maiia Khromykh lett a 4., ő egy 4S-t próbált meg a kűrben, amiből elesett. Egyébként nagyon sok szempontból Usachevához hasonló, ahogy korcsolyázik, bár Usachevát jobb előadónak tartom.

5. lett Haein Lee, aki a rövid program után még 2. helyen állt, de a kűrben esett a Flipből és így kombinációja sem volt belőle; kár hogy pont ezen a versenyen nem sikerült megfutnia ezt az idén annyiszor jól előadott programot...6. lett a másik koreai versenyző, Seoyeong Wi, aki nagyon tetszett és akire majd jövőre is biztos, hogy figyelni fogok (Haeinnel együtt!), 7. lett Ekaterina Kurakova, szintén egy jó kűrrel. A japán csapatból Mana Kawabe 11., míg Tomoe Kawabata csak 14. lett. A technikai panel néhol furcsán határozott itt is, a Flipet ezúttal szigorúbban vette (nem tiszta él Usachevánál, Seoyeong-nál, például, míg az élhibás Lutz-okra nem mentek rá egyáltalán...).

Balról jobbra: Usacheva, Valieva és Liu a dobogón

forrás: tumblr

A fiúk versenyében meghozta a kiegyensúlyozott versenyzés a gyümölcsöt Andrei Mozalevnek: az oroszok JGP Döntő és Ifjúsági Olimpiai Játékok ezüstérmes korcsolyázója lett a junior világbajnok, két kiegyensúlyozott programmal. A verseny előtt esélyesnek számító Yuma Kagiyama lett a 2. ezúttal, miután a rövid programban még vezetett Mozalev előtt, de a kűrben több hibát is vétett. Kemény időszak van mögötte, miután a japán bajnokságon jól szerepelt és nemcsak az Ifújsági Olimpiai Játékok után a Négy Kontinens Bajnokságon is indult - ahol ráadásul szintén érmet nyert. Az elvárások nagyok voltak, de talán azokat sem tudta elviselni ezúttal Yuma, emellett fáradtnak is tűnt. Ugyanez mondható el Shun Satóról, aki szintén sokat rontott a kűrben, és az annyira megbízható quad Toe-loopjai se sikerültek jól ezúttal, a 4Lz-ot pedig leduplázta. Mindkettejük első junior VB-je volt és máris nagy elvárásokkal indultak el, Shun azért is mert JGPF aranyérmesként érkezett erre a versenyre. Talán a japán szövetségnek át kellene azt gondolnia, hogy korábban küldi a versenyzőit junior VB-re, hogy tapasztalatot szerezzenek (tavaly Tatsuya Tsuboi-t küldték például Shun Sato helyett, aki fél ponttal előzte meg Satot a junior nemzeti bajnokságon. Tsuboi nem szerepelt jól a junior VB-n és idén sem voltak jó eredményei). Yuma Kagiyama a rontások ellenére nagyon magas komponenst kapott (78 pont), ami magasabb volt mint a tiszta futásaira kapott pontok pár hónapja. Ennyit ér, ha valaki nagy ISU versenyen érmet szerez, vagy Ifjúsági Olimpiai aranyat nyer...

A bronzérmet Petr Gumennik szerezte meg a 9. helyről, egy nagyon jó kűrfutással. Petr úgy tűnik kezd kilábalni a növekedés okozta nehezebb időszakból. Daniel Grassl nem tudott a dobogóra állni a tavalyi bronzérme után: nagyon sok a hiányos ugrása, amit nem kímél a technikai panel, és ez sok pontjába kerül neki. Az amerikaiak közül Maxim Naumov futott jó kűrt és végzett az 5. helyen, Andrew Torgashev a rövid program utáni 3. helye után, négy eséssel a kűrben végül csak 8. lett. A kanadiak közül Joseph Phan a 12., Stephen Gogolev gyenge futásokkal csak 17. lett.

Petr Gumennik Operaház Fantomja kűrje közben

forrás: gettyimages/ISU

A párosok versenyében nem volt meglepetés a tekintetben, hogy a három orosz végzett a dobogón, illetve hogy Panfilova/Rylov fölényesen nyerték meg a versenyt. Akhanteva/Koleshov és Artemeva/Nazarychev viszont sok hibát vétett a kűrben, utóbbiak izgulhattak az éremért is, de végül a németeknek, a Hocke/Kunkel kettősnek majdnem sikerült őket beelőzniük (szegények kicsik túl korán is örültek a kiss and cry-ban, mikor először a kűr helyezés jött ki - 3. hely - és utána az összpontszám, ami a 4. helyre volt elég - először azt hitték, hogy a dobogóra állhatnak.

Panfilova/Rylov csodálatos kidobós Rittbergere a junior VB-n

forrás: tumblr

Végül a jégtánc verseny igen magas színvonalat hozott, ami a top párokat illeti. Az aranyérmet az amerikaiak, Nguyen/Kolesnik nyerték, nagy csatában a grúzokkal, Kazakova/Reviyával, akik végül egy ponttal maradtak le az amerikaiaktól. Shanaeva/Narizhnyy lett a bronzérmes (1. helyen álltak a ritmus tánc után), szintén nem sokkal lemaradva. Míg a JGP szezont kihagyó Ushakova/Nekrasov lett a 4., akikre szerintem érdemes lesz majd a jövőben figyelni. A harmadik orosz pár, Davis/Smolkin lett az 5.

Magyar részről Villő és Danyil a 19. helyen végzett, míg a lányoknál Schermann Regina egy kemény rövid program után (48 indulóból csak 24 került a kűrben, hibázni nem lehetett), bekerült a legjobb 24 közé, ahol végül a 24. helyen végzett.

Jégtánc dobogó a junior VB-n, balról jobbra: Kazakova/Reviya, Nguyen/Kolesnik és Shanaeva/Narizhnyy

forrás: gettyimages/ISU

*

A junior világbajnokság teljes végeredménye itt érhető el.

Grand Prix Döntő 2019

Két hete zajlott le a 2019-es Grand Prix Döntő, úgyhogy végre jutott egy kis időm arra, hogy leírjam a versenyről az élményeimet, tapasztalataimat olyan szemszögből, ahogyan azt szurkolóként a helyszínen átélhettem.

A szerdai edzéseket már élőben követhettem és egészen vasárnapig, a gáláig maradtam Torinoban. Nagyon sűrű volt a program, különösen a szombati nap volt hosszú, amikor reggel 6 óra előtt már sorba álltunk, hogy bejuthassunk a fiúk edzésre és egészen este 10 utánig, az eredményhirdetésekig ott maradtunk!

A női versenyről

Nagyon örültem annak, hogy Alena Kostornaiának sikerült megnyernie a Grand Prix Döntőt a két, négyfordulatoskat ugró csapattársával, Trusovával és Shcherbakovával szemben. Kostornaiát először láthattam élőben, ami nagy élmény volt számomra: kiemelkedő a korcsolyázótudása, rendkívül szépen bekorcsolyázza a pályát, amit élőben jól meg lehetett figyelni, és remekül használja az éleket, fejezi ki a zenét, vetíti ki az előadást a közönségre. A három lány közül ő a legkisebb, mégis az ő jelenléte a legnagyobb élőben. A rövid programban megjavította az egyéni legjobbját, ami egyben világcsúcsot is jelentett (85.45). Ezen a versenyen szerintem a rövid programját még jobban is adta elő a kűrjénél, amiben az első tripla Axelben picit megingott és kicsit visszafogottabb volt az előadása, mint például a francia GP versenyen. Ennek ellenére kimagasló volt két tiszta programjával és megérdemelten magas komponenseivel és magas GOE pontokkal tudott győzni. Alexandra Trusova először hozta be a versenyre a tripla Axelt, amiben elesett a rövid programban, így aztán csak az 5. helyen állt és eleve 14 ponttal került hátrányba Kostornaiához képest. A kűrben először ugrott négyfordulatos Flipet, ami sikerült is neki, illetve először próbálkozott öt darab (!) négyfordulatos ugrással. Ebből a Salchowot leduplázta és a második Toe-Loop hiányos volt és el is esett belőle. Trusova esetében itt is megmutatkozott, hogy nagyon kevés koreográfia és előadás van a programjában, sokat koszorúzik és teljesen csak az ugrásokra megy rá, amik nem is igazán mondhatóak jóknak/szépnek. Trusova végül a bronzérmet szerezte meg. Shcherbakova lett a második (kevéssel, de első a kűrben), aki szintén négyfordulatos Flippel próbálkozott, aminek esés lett a vége. Shcherbakova mindenképp muzikálisabb, mint Trusova, de egyébként nagyon junioros a korcsolyázása és annyira törékeny a lány, hogy - különösen az ugrásoknál - nehéz volt nézni, főleg élvezni a korcsolyázását. Egyébként mind a Flipje, mind a Lutza nem jó technikájú, ugyanakkor például a forgásai nagyon tetszettek.

Aki Kostornaián kívül még nagyon tetszett élőben, és akinek szintén először drukkolhattam a helyszínen: ő Rika Kihira volt, akinek továbbra sem volt tripla Lutz-a ezen a versenyen, mert még mindig fájlalja a lábát, ha ugorja. Ez eléggé aggodalomra ad okot, és csak remélem, hogy a japán nemzeti bajnokság után kicsit pihenni fog, egyébként félő, hogy még súlyosabbá válhat a sérülése. Rika szintén nagyon jól bekorcsolyázza a pályát, gyors és lendületes, tele vannak a programjai irányváltásokkal, remek összekötő elemekkel és felsőtesti mozdulatokkal, amiben viszont fejlődnie kell még, az az előadás és a közönségre való kivetítés. A kűrben a zenevágások nem voltak élőben annyira zavaróak mint TV-ben, ugyanakkor azt is meg kell jegyeznem, hogy szerintem a világos zöldes kosztüm nem igazán illik hozzá, és a programhoz sem megy (fotókon jobban néz ki...).
Rika először próbálkozott a négyfordulatos Salchow-val, amiből elesett, ezen kívül viszont egy nagyon jó kűrt mutatott be két tripla Axellel - az Axeljei egyre biztosabbak, alig-alig hibázik belőle. A 68 pontos kűrt második pontszámban kevésnek tartottam, jóval erősebb a komponensekben mint Trusova (nemcsak 3 ponttal) és ezen a versenyen Zagitovánál is erősebb volt.

Zagitova felfüggeszti pályafutását

Amikor ezeket a sorokat írom, már tudni lehet, hogy Alina Zagitova nem indul a nemzeti bajnokságon és úgy döntött, hogy felfüggeszti a sportolói pályafutását. A Grand Prix Döntőben a rövid programban még jól korcsolyázott, a kűrjében viszont sok volt a problémás ugrása és a korcsolyázása is nehézkes volt. Így végül összességében az utolsó, 6. helyre csúszott vissza, amivel a felnőtt pályafutása leggyengébb eredményét érte el. Alina szerette volna élvezni a versenyzést ebben a szezonban, aztán ahogy haladt előre a versenyekkel, a nyilatkozata szerint megfogadta magának, hogy szeretne túljutni a GP versenyein, majd a GP Döntővel már nem volt magával szemben elvárása, illetve fogadalma. Állítólag nehéz volt motiválni már az olimpiai győzelmét követően.

A GP Döntő gálájáról visszalépett, egyébként láthatóan zaklatott állapotban volt, mikor ezt bejelentette, úgy éreztük az arénában, több van a levegőben annál, mint amit mond. A verseny után azonban edzett már és most a hétvégén fel is lépett egy show-ban.
Bár Alina jelezte, nem vonul még vissza, és továbbra is a Sambo klubban fog edzeni (a show-kra), de biztosnak tartom - ahogy azt Tarasova is elmondta - hogy innen nincsen visszaút a versenyzéshez.

Alinának a csúcs éve akkor volt, amikor minden ugrását a program második felében elő tudta adni és amikor a szabályok még megengedték, hogy minden ilyen ugrásra bónusz járjon. Akkor még kellőképpen meg is voltak az ugrásai és a növés előtt járt még. Azóta is folyamatosan változik a női műkorcsolya, és manapság tripla Axel vagy négyfordulatos ugrás nélkül nem lehet az aranyéremért küzdeni. Alina 17 évesen már kicsit késő, hogy quadrát megtanuljon. Csupán élvezetből versenyezni pedig, hát, szép elképzelés, de egy bajnokot a fejlődés és érmek is motiválnak.
Sajnálatosnak tartom, hogy olyan jelenleg a műkorcsolya, ami nem teszi lehetővé, hogy művészileg is kiforrjon jó pár női versenyző. Hiszen Alina már idén is jobb előadó volt, mikor akár tavaly, és bár mindent megnyert, mindössze 2 és fél szezont versenyzett és még mindig csak 17 éves.

Sok sikert a továbbiakban, Alina!

Balról jobbra: Shcherbakova, Kostornaia és Trusova a dobogón

forrás: GPF hivatalos oldal

A férfi versenyről:

A férfi verseny elég érdekesen zajlott néhány szempontból. Először is, ami az első napokban a legnagyobb téma volt az arénában, hogy Yuzuru Hanyu - felnőtt karrierje során először - edző nélkül vett részt az első edzéseken, a rövid programon, majd a pénteki edzésen is, ami egy váratlan és szerencsétlen helyzetet teremtett. Az első napokban az okot sem lehetett tudni, hogy miért nincs vele edző, így sok találgatás, aggodalom volt a szurkolók között. A GP Döntőn ugyanis versenyzőként egy edzőt lehetett akkreditálni, és mivel Yuzurun kívül a Cricket Clubból más versenyző nem kvalifikált a Döntőbe, így ő ezúttal csak egy edzőt tudott a versenyre vinni (általában Brian Orser és Ghislain Briand is vele szokott lenni versenyeken). Később derült ki, hogy Briand útlevelét ellopták (!) ezért hiába érkezett meg Németországba, visszafordították Torontoba és egy új útlevél kiállítása után tudott csak Olaszországba utazni, emiatt csak péntek este ért a verseny helyszínére. Ez rányomta aztán a bélyeget Yuzu versenyére is. Miután a rövid programban kifordult a 4T-ből és nem volt így kombinációja, jelentős ponthátrányba került Chennel szemben, így a pénteki edzésen az addig nem is edzett, öt fordulatosból álló kűrjét gyakorolt már. Majd az edzés végén  először mutatta meg, hol is tart a négyfordulatos Axelen való gyakorlásán! Többször megpróbálta az ugrást, háromszor bepörgette, amiből (egyelőre természetesen) esés volt a vége (a három próbálkozást itt lehet megnézni). Hihetetlen volt látni ezt az óriási ugrást, 4 és fél fordulatot a levegőben. Elemzők szerint megvan a kellő magassága, távolsága és a forgási sebessége az ugrás kivitelezéséhez, de az érkezésen és hiány nélküli megvalósításán még dolgoznia kell. Yuzuru elmondása szerint tudta, hogy nincsen már sok esélye ezt a versenyt megnyerni, ezért valami emlékezetes dolgot akart bemutatni azon a jégen, amelyen Japán első olimpiai aranyát nyerte a sportágban és amelyen példaképe, Evgeni Plushenko is olimpiai bajnok lett a 2006-os Téli Olimpián.

Yuzuru 25. születésnapján, szombaton először mutatott be öt darab ötfordulatost tartalmazó kűrt, miután 2 évvel a négyfordulatos Lutz-ból való esését és súlyos sérülését követően újból bemutatta a versenyen ezt az ugrást. És tette mindezt nagyon szépen kivitelezve, tökéletes technikával. A Lutz mellett ezúttal a 4Lo is tökéletesen sikerült, de szép volt a 4S, a 4T-1Eu-3F és a végén a 4T-2T is. A program legvégén azonban utolsó (!) ugráselemként egy tripla Axel-tripla Axel ugrósort tervezett, de fáradtság miatt - és mert előtte levő nap megzavarta a 4A edzése -  leszimplázta az ugrást, amivel szintén sok pontot veszített. Mindezekkel együtt egy nagyon szép kűrt mutatott be, az aréna pedig persze őrjöngött a kűr végén!

Gyönyörű, könnyed, szállós, magas és nagy, tökéletes technikával - a quad Lutz visszatért

forrás: tumblr

Számomra nagy ajándék volt, hogy újra láthattam Yuzut egy év elteltével. Hihetetlennek tartom, hogy ennyi siker és két olimpiai bajnoki cím után is fejlődik és motivált marad. A rövid program, eltekintve a hibától, nagyon szépen sikerült, még érettebb és jobb előadással, mint a tavalyi Rostelecom Kupán elért világcsúcsa. Az pedig, hogy újból megugrotta a 4Lz-ot, és még egy lépést tett a felé, hogy legyőzze a benne rejlő félelmeket, külön öröm volt élőben látni. Ez a verseny nem úgy sikerült számára, ahogy talán tervezte, és bebizonyosodott, hogy egy edző jelenléte mindenképp szükséges egy versenyen, de ez a verseny egy újabb lépés volt afelé, hogy a világbajnokságra felkészüljön, és ha az egészsége is engedi, a négyfordulatos Axelt pedig be is mutassa majd azon a versenyen. Hajrá, Yuzu!

Nathan Chen nyerte tehát a GP Döntőt, aki megugrotta, amit tud, a kűrben pedig ő is öt négyfordulatost ugrott meg, tehát a GP versenyeihez képest nehezített. Nathanről azt tudom elmondani, mint eddig is: gyorsan pörgeti be az ugrásokat, ami nagyon hatásos módszer arra, hogy meg is ugorja őket, innen ered, hogyan képes kiegyensúlyozottan megcsinálni őket. De azt meg kell jegyezni, hogy az ugrásai se nem nagyok, sem fednek be nagy távolságot, az ugrásra való rákészülés, a testhelyzet sem szép, tehát igazán magas GOE pontokat nem szabadna kapnia. A rövid program nekem továbbra is a leggyengébb azok közül, amiket eddig mutatott, és különösen látható volt, hogy a zenével ezúttal sem volt összhangban a korcsolyázása. A kűrről is elmondható, hogy egyik ugrás a másik után, összekötő elemek nélkül történik és maximum a koreográfiai lépéssorban történik valami érdekes. Egyébként most is sokat korcsolyázik két lábon, és ezt, illetve az üresjáratokat próbálja kompenzálni kézmodulatokkal (amik egyébként nagyon jól el tudják vonni az figyelmet arról, mit csinál a korcsolyázó a lábával). A forgásai sem kiemelkedőek, magas GOE-t nem kaphatna rájuk. Mindkét programban az új kosztümök se segítettek az összhatáson, az ing laza, bő, a forgások és lépések közben is fellibben, mindamellett - különösen az Aznavour programhoz - egyáltalán nem illik egy modern viselet. Ez csak azért is zavaró, mert Chen amúgy sem szép testtartását még inkább "görbévé" teszi.

Mindezek ellenére, a bíráskodás megint megmutatta, hogy ha Chen stabilan megcsinálja az ugrásokat, teljesen lényegtelen, hogy azokat milyen minőségben teszi, és milyen komponensei vannak, minden pontja ugyanis ugrásszerűen megemelkedik. Olyan ez, mintha a 6.0-ás rendszerben lennénk, amíg az ugrások nagyjából rendben vannak, akkor el lehet felejteni minden egyéb szempontot egy korcsolyázásban. Így eljutottunk oda, hogy a rövid programja kis híján világcsúcs lett (pedig hogyan is lehet hasonló pontokat kapnia, mint egy jól megfutott Otonal?), míg a kűr és összpontszámban új csúcsot korcsolyázott.

Ezzel nem a győzelmét kérdőjelezem meg - ugyanakkor ha úgyis győz, miért nem lehet olyan pontokat adni, ami tükrözi a korcsolyázását? Egyre inkább úgy tűnik, azt az elképzelést akarják kelteni ezekkel a pontokkal, hogy Chen abszolút legyőzhetetlen akkor is, ha Yuzuru szintén tisztán futna. Miután Yuzu sok évig tartó fegyverei: a minőségi elemeire kapott magas GOE-k és a kiemelkedő komponensei által szerzett előny elapadt, ne csodálkozzunk, hogy már a bázis pontszám harcának az időszaka ez, egyre több és nehezebb négyfordulatossal, hiszen csak a nehéz elemek számítanak jelenleg, a minőség nem. A minőség, amire egyébként is továbbra is össze-vissza adják a pontokat, sok pontos eltérésekkel.

A bronzérmet a legkevesebbet hibázó Kevin Aymoz szerezte meg, aki a rövid programban nem kis malőr után (rossz zenét tettek be neki) futott rendkívül jól, illetve a kűrben is a legstabilabban hozta, amit tud. Kevin jól futott, aminek örültem, de a koreográfia a kűrben helyenként azért eléggé üres, azt, amit előad, viszont sok érzelemmel, kifejezéssel teszi, talán a közönséget ezért is ragadta meg úgy a futása. Mivel Kevin felszállóágban van az NHK Trophy-t és a GP Döntőt követően, igen jó esélyekkel indulhat majd az Európa-bajnokságon is, ha hasonlóan fut.

Samarin a 4F-et este és zayakolta a 2T-t, úgyhogy újfent bebizonyosodott, nem keveset kell fejben is ott lenni a versenyen és számolni, átalakítani a programot, ha valaki netán ledupláz egy tervezett 4T-t és utána így már kétszer nem ugorhatja meg ugyanazt az ugrást...

Aliev is úgy elrontotta a kűrt, hogy -4 pontos levonással, két 2-es szintű és egy teljesen érvénytelen forgással fejezte be a versenyt...

Végezetül Boyang Jin Lutz-a is instabillá vált az utóbbi időben, sajnos nemcsak az elemeivel voltak problémák, hanem az idei programjai sem valami átütőek. A gálán azonban látszott, hogy előadásban bizony fejlődött az elmúlt években.

A párosok és jégtáncosok versenyéről

A párosok versenye hozta talán legkevésbé az elvárt színvonalat, sok volt a hibázás a versenyzők részéről. Sui/Han - sok, már eddig elért sikereik ellenére - először nyerték meg a GP Döntőt. Öröm volt nézni a korcsolyázásukat, a hibák ellenére is, különösen ami a kűrt illette. Az ezüstérmes Peng/Jin lett, ők futották a legtisztább kűrt és bár nem sokkal, de meg is előzték Suiékat a verseny e részében. A verseny legnagyobb negatív meglepetése talán az volt, hogy az éremesélyes Boikova/Kozlovskii páros úgy elizgulta a kűrt, hogy végül a dobogóra sem tudtak felállni. A bronzérmet a kiegyensúlyozattabban futó Mishina/Galliamov nyerte. Mishináék és Pavliuchenkoék számára is ez volt az első GP Döntőjük, és mindkettő párosról elmondható, hogy ugyan nagy potenciál van bennük, de egyelőre még kiforratlan a korcsolyázásuk. A kanadaiak, Moore-Towers/Marinaro lett az 5. helyezett, náluk a kűr tetszett, azonban a különbség a lány és a fiú között szerintem jó sok a lány javára - Marinaro alulmarad tudásban partnerével szemben.

Balról jobbra Peng/Jin, Sui/Han és Mishina/Galliamov

A jégtánc verseny kötött le talán a legkevésbé ezen a versenyen. A cím természetesen Papadakiséké lett, és annak ellenére lettek elsők mindkét szegmensben, hogy a ritmustáncban Gabriella megbotlott a midline lépéssorban. A Fame programjukban egyébként becsülendő, hogy valami mást próbáltak ezúttal bemutatni, de úgy gondolom, nem igazán illik hozzájuk ez a program, vagy még ennyire nem forrott ki (de hát mégiscsak eltelt már a szezon fele). A szabad táncuk nem fogott meg úgy, mint a korábbi táncaik, akkor sem, ha egyébként kifejezetten bele szoktam mélyedni az elvontabb programokba.

Két amerikai végzett a dobogón, és örültem, hogy Chockék megelőzték Hubellékat, utóbbiak idei programjaik elég közönségre sikerültek, ellenben a jól eltalált kígyó tánccal. A verseny talán meglepetése, hogy Katsalapovék nem kerültek a dobogóra, miután az utolsó, csúszós koreográfiai mozdulatukat esésnek vette a panel, amivel jelentős pontokat veszítettek (megjegyzendő, hogy erre kaptak -3 GOE-tól egészen +3 GOE-ig mindenfélét, mint akiknél a bírók nem tudták, hogy pontozzák ezt a hibát...).

Egyébként ezen a versenyen Stepanova/Bukin mindkét programja, Chockék ötletgazdag és érdekes szabad tánca és Piperék melankólikusabb, és líraiabb szabad tánca tetszett a legjobban.

Balról jobbra Chockék, Papadakisék és Hubbellék

A junior versenyekről

A junior lányok versenyében nem meglepetésre Kamila Valieva nyert úgy, hogy ezúttal nem tette bele a négyfordulatos Toe-loopot a kűrjébe, miután az a hír járta, hogy sérüléssel bajlódott az utóbbi időben. Ennek ellenére kiegyensúlyozott versenyzéssel megnyerte a kűrt, és sikerült megnyernie a versenyt is azok után, hogy a 4. helyen állt a rövid programot követően (egy nem túl jól sikerült szóló ugrás után, bár nem volt sokkal lemaradva így sem az 1. helytől). A siker kulcsa a kiegyensúlyozottság és az is, hogy a szintekre nagyon ügyel az Eteri csapat. Bár sok szempontból nagyon jó a korcsolyázása (a forgásai például szuperek), a programjai, főleg a kűr, túlkoreografáltak, rengeteg benne a ki nem tartott, elsietett, a zenéhez nem illő mozdulat. Az ezüstérmes Alysa Liu lett, aki a rövid programban 3A-3T-t ugrott - szóló Axelként csak a dupla megengedett junioroknál, így kénytelen volt kombinációban ugrani. A kűrben sok pontot - és egyúttal az aranyérmet elveszítette - azzal, hogy három ugrását (mindkét 4Lz és a második 3A) hiányosnak ítélte a panel. Megjegyzem, hogy nemcsak három, hanem annál is több ugrása hiányos, és a "négyfordulatos" Lutz-a élőben is teljesen triplának látszik, annyit csal le belőle az elejéből, a végéből is. Alysa egyébként a leggyengébb volt korcsolyázótudásban ezen a versenyen, szembeötlő volt a különbség a többiekkel szemben, és a kűrje kifejezetten vontatott, unalmas zene volt, hasonló koreográfiával...

Daria Usacheva lett a bronzérmes, aki élőben eléggé tetszett nekem, szépen kifejezte a zenét és kivetítette azt a közönségre. Kseniia Sinitsyna programjai tetszettek a legjobban koreográfiában, Haein Lee kűrje mellett. A koreai lánynak nem sok esélye volt dobogóra jutni, miután a rövid programban csak neki ítéltek hiányos ugrást, de a kűrje ezúttal is rendkívül jól sikerült. Nagyon szépen be is korcsolyázta a pályát, az ugrásai könnyedek, szállósak, nagy távolságot lefed velük. Végezetül annyit, hogy Viktoria Vasilieva lett a 6. a versenyen, aki szintén szépen helytállt ebben a GP sorozatban.

Junior női dobogó: Liu, Valieva és Usacheva

forrás: GPF hivatalos oldal

A fiúk versenye érdekesen zajlott és rendkívül örültem a végeredménynek! A rövid program után Andrei Mozalev vezetett, Samsonov volt a második annak ellenére, hogy rontotta a tripla Axeljét és esett belőle, Shun Sato jó futással 3. helyen állt (egy forgása és a lépéssora csak 2-es szintű lett viszont). A friss japán junior nemzeti bajnok, Yuma Kagiyama meglepetésre az utolsó helyen állt, miután egyáltalán nem sikerült a tripla Axelje, leminősített dupla lett. A hazaiak egyetlen versenyzője Daniel Grassl-nek a verseny előtt kellett új cipőt betörnie, így neki ez a verseny ezzel el is úszott már a rövid programban. 

A kűrben aztán Shun Sato fantasztikus korcsolyázással, tökéletesen bemutatott ugrásokkal, közte két 4T-vel, egy 4Lz-al és két 3A-val megnyerte a versenyt, és nem is akárhogy, mert nagy junior világcsúcsot is elért egyben; a közönség állva éljenezte a program után! Rendkívül összeszedetten versenyzett és nagyon egyben volt az egész előadása is. Shun talán kevésbé volt esélyes a versenyt megelőzően, mint Kagiyama, utóbbi jobb pontokkal jutott a GP Döntőbe, meg is nyerte otthon a junior bajnokságot és a komponensei is magasabbak, mint Shuné. 

Shun Sato így tehát sendaiként nyerni tudott azon a pályán, amelyen Japán első olimpiai aranyát nyerő és szintén sendai Arakawa nyert, és egy olyan kűrzenével tette mindezt, amivel a harmadik sendai, Yuzuru Hanyu nyerte első olimpiai aranyérmét. :)

Balról jobbra Mozalev, Sato és Samsonov

forrás: Europe on Ice

A jégtáncosok közül szintén örültem a grúzok, Kazakova és Reviya sikerének, akik egy hajszállal tudtak nyerni az amerikaiak, Nguyen/Kolesnik előtt. Kazakováék Linkin Parkos kűrje nagyon eltalált idén és a közönség is mellettük volt ezen a versenyen, állva tapsoltak a szabad táncuk után. A bronzérmet az oroszok, Shanaeva és Narizhny szerezték meg.

Junior jégtánc dobogó

forrás: GPF hivatalos oldal

A párosok versenyében pedig Panfilova/Rylov diadalmaskodott, de a kűrt nem tudták megnyerni, abban Mukhametzianova és Mironov lettek az elsők, a kevesebb technikai hiba miatt. Panfilováékat az egyértelműen magasabb komponensek tartották az első helyen.

Teljes orosz dobogó a junior párosok versenyén

forrás: GPF hivatalos oldal

Összegezve sok nagyon jó előadást és érdekes versenyeket láthattam a Grand Prix Döntőn, ha hármat kellene kiemelnem, aki leginkább tetszett, Yuzurut, Shun Satot és Alena Kostornaiát említem meg. A pontozás miatt sok mindennel nem értettem egyet, de legalább azért is jó élőben nézni egy versenyt, mert sok ismerősömmel ki tudom beszélni az egyes futásokat, eredményeket, és pontozásbeli visszásságokat is.

A verseny szervezése hagyott némi kivetnivalót maga után, bár a jég minősége úgy tűnt, jó volt, az aréna egy régi, nem túl praktikus, szeles csarnokban volt, kevés étkezési lehetőséggel, kígyózó sorokkal. Annak viszont mindenképp örültem, hogy sok ismerősömet újra láthattam, és a versenyek között és után sok olasz finomságot ettünk. :)

A vasárnapi gálán is voltak szép programok, bár voltak olyanok is, amik nem voltak annyira kiemelkedőek. Yuzu ezúttal is maradandót alkotott: a Notte Stellatát adta elő, mivel az olasz Il Volo együttes szerzeménye, és rendkívül szép előadással, minden részletre való kifejezésével, átéléssel adta elő ezt az amúgy csodaszépen megkoreografált programot. Ahogy az ausztrál kommentátornő mondta: "With one delayed single Axel, one triple Axel, Yuzuru Hanyu, double Gold medalist just gave a masterclass on what figure skating actually is."

És milyen igaz. 

(x)

*

A teljes végeredmény itt érhető el.