Véget ért a harmadik Világkupa verseny is, így hát máris elérkeztünk a GP szezon feléhez. Szerintem ahhoz képest, hogy Olaszország Kína helyett beugróként szervezte meg a versenyt, jól sikerült a hétvége. Ami leginkább nem tetszett, az a kamerázás, ami sokszor indokolatlanul ráközelített a versenyzőkre, vagy túl távol volt fontos pillanatokban, pl. emelések vagy ugrások közben. Ugyanakkor mulatságosnak tartottam az arénában programok között, bemelegítés közben lejátszott zenéket, ami zömében eurodisco/italodisco vonalon mozgott, főleg az 1990-es évekbl, ami nem igazán szokványos egy GP versenyen.
Nem meglepően sok üres hely volt az arénában, ami nemcsak annak köszönhető, hogy manapság az emberek kevesebbet utaznak, és a Palavela egy nagy aréna, hanem mert Európában általában véve eléggé elhalóban van a sportág, hiába vettek részt a versenyen olyan nevű világbajnok versenyzők, mint Papadakis/Cizeron, Sui/Han vagy Shcherbakova. Amikor 2019-ben ebben az arénában rendezték a GP Döntőt (amin én is ott voltam), Yuzuru Hanyu miatt a világ minden tájáról érkeztek szurkolók, így egy gombostűt se lehetett leejteni az arénában.
Először a jégtáncról: a dobogó fokaira a papírformának megfelelően Papadakis/Cizeron, Hubbell/Donohue és Stepanova/Bukin állhattak fel. Nekem Papadakisék ritmustánca nagyon tetszett itt, még feszesebb, még inkább egyben van, mint amit láttunk tőlük a Finlandián. A szabad táncra új, rendkívül elegáns kosztümöt készítettek, ami eltérő az előző, absztraktabb ruhákhoz képest. Szépen futottak itt is, mindenre magas szinteket, nagyon magas kivitelezési pontokat kaptak. Az ezüstérmesek Hubbellék lettek. A Janet Jackson RD nem volt tőlük annyire átütő, mint a Skate Americán, ezúttal úgy éreztem, egyszerre kicsit túl sok, amit ebben a programban csinálni akarnak. A szabad táncban a curve emelés közben volt egy kis megingás, de nem veszélyeztette ez őket abban, hogy megszerezzék az ezüstérmet. Stepanováék sérülés után tértek vissza két jól megfutott programmal, de se az RD, se a Rómeó és Júlia feldolgozosára futott programok nem annyira nyerték el a tetszésemet egyelőre. Az egyre erősebb kínai Wang/Liu lett a 4. és az amerikai Green/Parsons az 5., akiknek szerintem kifejezetten jó ritmus táncuk és különleges szabad táncuk is van (ezúttal egy esés miatt lettek csak 5-ek).
A párosok versenyében Wenjing Sui/Cong Han a Skate Canada után itt is nagy fölénnyel nyertek. Ahhoz képest, hogy néhány napjuk volt a nyugati partról Európába utazni és versenyezni, nagyon jól teljesítettek: a rövid program remek volt, a kűrben ezúttal sikerült a 3S és csak a végén volt egy láthatóbb hiba, a legutolsó emelésük nem volt az igazi. Ennek ellenére úgy éreztem, egy picit lepontozták őket. A második GP versenyen, ha nincs túl nagy hiba, mint itt sem volt, nem csökkenni, hanem inkább emelkedni szoktak a pontok, és láthatóan ők sem voltak valami elégedettek a kiss and cry-ban.
Ezüstérmes a másik kínai kettős, Peng/Jin lett, két jó programmal, különösen a rövid program sikerült remekül. A rövid programjuk (Alicia Keys Holdfény szonáta feldolgozása) kevésbé tetszik, de a kűr a Bankett c. film zenéjére nagyon tetszik, egy igazi olimpiai pillanatot tudnak majd vele varázsolni, ha sikerül majd Pekingben jól előadniuk. A bronzérmet az orosz Artemeva/Nazarychev nyerte meg, akik sokkal jobb kűrt futottak az éremesélyes hazaiakhoz, Della Monica/Guariséhez képest (akiknek egyébként már biztosan ez lesz az utolsó szezonjuk).
Őszintén szólva, a női versenyt jobban vártam a férfiaknál, mégis nagyobb csalódást keltett és ez elsősorban a pontozásnak köszönhető, ami miatt egyre inkább kezdem "feladni" a női korcsolyázásba vetett korábbi hitemet, kedvemet, szeretetemet. Több, mint 20 éve követem a női műkorcsolyát, ez a szakág szerettette meg velem az egész sportágat, de az utóbbi időben több bosszúságot okoz, mint előtte évtizedekig. Ez majd megér talán egy külön bejegyzést is valamikor.
Szóval a nők versenyét Anna Shcherbakova nyerte, méghozzá úgy, hogy a rövid program után csak a 3. helyen állt. A rövid programban a tervezett 3Lz-3Lo-t nem tudta megcsinálni és a Lutz után rövid hezitálás után egy dupla Toe-loopot tett rá, hogy meglegyen a kombinációja. Ez remek reagálási képességre és koncentrációra vall, viszont a némi gondolkodási idő miatt nem volt meg a jó lendület, és emiatt nem szabadott volna pozitív GOE értékeket kapnia rá. A rövid programot Loena Hendrickx nyerte egy szuperül megfutott programmal, amelyben mindenre 4-es szintet kapott - és mindezt a születésnapján, úgyhogy az öröme érthetően határtalan volt. A 2. lett nem sokkal lemaradva Maiia Khromykh szintén egy egész jól megfutott programmal.
A kűrben aztán változott a sorrend: Anna megugrotta a 4F-et és a többi ugrását is, így megnyerte a kűrt és a versenyt is. Anna versenyszelleme nagyon erős és ő tényleg képes kritikus helyzetből is felállni és megmutatni amit tud. Ebben a helyzetben pedig nem szabadott ismét veszítenie Maiiával szemben.
Viszont nem tudok elmenni amellett, hogy rendkívül túlpontozott volt ezen a versenyen is: a 4F nem teljesen tiszta, a Lutzai élhibásak, de a technikai panel nem akarja ezeket a hiányosságokat észrevenni nála. Anna kifinomultsága, muzikalitása kétségtelen, de amíg az alapkorcsolyázó tudása nem kiemelkedő és emellett elég egysíkúan ad elő, addig számomra teljesen elfogadhatatlan, hogy magasabb komponenseket kapjon - különösen korcsolyázótudásban! - mint például egy Satoko Miyahara, aki hihetetlenül magas minőségben korcsolyázott ezen a versenyen is.
Anna azonban a regnáló világbajnok, és úgy veszem észre, hogy Medvegyevához hasonlóan ő is Eteri Tutberidze kedvence: kitartás, határozottság és harcosság jellemzi, aki képes magából a legjobbat kihozni akkor, amikor kell. Az eredményei, a mögötte álló támogatás miatt pedig olyanokra is megkapja a pontokat, amire nem kellene.
A kűrben Maiia Khromykh tangója nem sikerült annyira átütően, mint Budapesten. A 4T-t ezúttal is megcsinálta, de elég sokat készülődött rá és nincs olyan jó technikája, mint mondjuk Trusovának, aki rendesen leszúrja az ugrást, nem talpból ugorja el. Hibázott viszont a 3Lo-ból és a lépéssora is csak 2-es szintű lett. A magasabb technika miatt még így is maga előtt tudta tartani Hendrickx-et aki a kűrt is nagyon jól futotta meg. Igaz, Loena csak 6 triplás kűrt mutatott be (nincs 3Lo-ja) de ezt kompenzálta a magas kivitelezési pontokkal és 70 pontos komponensekkel.
Nagyon jól futott Mai Mihara is, aki a múlt heti Skate Canada után ezúttal is gyakorlatilag hibátlan futásokat mutatott be és ismét 4. lett (Mainál szerintem senki se ért el többször 4. helyet az utóbbi években, mint ő, ez volt a nyolcadik 4. helyezése versenyeken...). Maiból az sugárzik, hogy örömmel korcsolyázik, van benne egy valamiféle nyugalom, kiegyensúlyozottság, puhaság, ami tetszik benne, még akkor is ha alapvetően nem tudok benne egy dolgot sem mondani, ami kiemelkedővé tenné.
Yelim Kim lett a 6., aki jobban futott, mint a Skate Americán. Először láttuk a GP szezonban Eunsoo Limet, akinek sajnos az ugrásai nem olyan stabilak, mint korábban, de szerintem még mindig a legjobban előadó koreai versenyző. A rövid programja igazi tangó, jó előadással, ahhoz képest például Khromykh kűrje lagymatag és junioros előadású volt ezen a versenyen. Sofia Samodurova lett a 7., több hibával. Az ő ugrásai is egyre kisebbek, nem tudja kiforogni őket, s ha így folytatódik a formája, arra lehet számítani, hogy az orosz bajnokságban bőven a Top 10-en kívül végez majd.
A férfiak versenye nagyobb izgalmakat hozott és egy érdekesebb versenyt láthattunk. Boyang Jin hosszú idő után először futott meg egy nagyon jól sikerült rövid programot a Crouching Tiger, Hidden Dragon filmzenéjére, benne a védjegyének számító 4Lz-al valamint 4T-vel kombinációban. Ami egy kicsit zavart, az a kosztümje volt, ami elvonta a figyelmet a korcsolyázásáról. Sajnos aztán korán örültem a visszatérésének, miután a kűrben hibát hibára halmozott és egészen a 7. helyig csúszott vissza.
Ami a rövid programok során ennél is nagyobb meglepetés volt, hogy Yuma Kagiyama alaposan elrontotta a rövid programját, sem a 4S nem sikerült, sem a kombináció, ezért csak a 7. helyen állt. Yuma kissé gicces és sablonos Michel Bublé programja leginkább egy érettebb versenyzőnek való, szerintem ezt a programot Yuma nem tudja kikorcsolyázni. Összehasonlítva a tavalyi Vocussion programjával, ez az idei SP nemhogy érettebbé, hanem sokkal inkább juniorossá teszi a korcsolyázását. A Gladiátor kűrje jobban illik hozzá, de a program, főleg az eleje elég üres tartalmában. A rövid program után aztán a kűrt meg tudta csinálni, ebben három quad és két tripla Axel volt és erre majdnem 200 pontot kapott (összehasonlítva Vincent Zhou öt quados programjával, erre szinte ugyanannyit kapott).
Yuma nyilvánvalóan tehetséges, remek térdmunkája, sebessége, lendülete van (ez már a 2019-es JGPF-en is feltűnt nekem mikor láttam élőben), de nála is zavarnak az olyanok, hogy például a nyilvánvalóan élhibás Lutz-át nem veszik észre a technikai panelben, és nemhogy levonnának érte, hanem magas pontokkal is jutalmazzák, vagy hogy több, kevésbé jó érkezésére is simán megkapja a +4 GOE-kat. A komponensei nagyjából korrektek, bár az olyanra, hogy előadás, még kevesebb pontot érdemel, mint másra.
Az ezüstérmes Mikhail Kolyada lett, akinek egyrészt nem sikerült a két quados rövid programját tisztán megfutnia, másrészt nem sok kellett ahhoz, hogy megnyerje a versenyt, de ehhez a kűrben is több kisebb hibát vétett. Kolyada rövid programját egy kicsit túlságosan is mechanikusnak tartom, a zenei frázisok felett átkorcsolyázott, talán túlságosan is koncentrált arra, hogy ezúttal meglegyen a két quad. A kűrjéről továbbra is azt tartom, hogy volt már ennél jobb programja. Kolyada tehetsége alapján az egyik legjobb lehetne, de mindig hiányzik valami ahhoz, hogy a legjobbját nyújtsa. Az is igaz, hogy a top formát nem itt, hanem először majd a nemzeti bajnokságon és aztán az olimpián kell nyújtania.
Bronzérmes lett Daniel Grassl, így az olaszok egyetlen érmét ő szerezte ezen a versenyen. Neki szinte minden összejött ezen a versenyen, nem úgy, mint a Skate Americán két hete, ahol sok hibával futott. A rövid programban igaz, hogy egy kissé túlpontozták (egy quados kűrre 95 pont úgy, hogy nem a legjobb minőségben csinálja meg az elemeit...), de a kűrben is meg tudta mutatni a legjobbját. Igaz, ott a panel már szigorúbban vette az ugrásait, és háromra is negyed hiányt állapított meg. Többek között a 4Lo-eu-3S-re is, amit egyébként más korcsolyázó versenyen még nem tudott bemutatni. Danielnek nincsen kimagasló korcsolyázótudása vagy előadókészsége, de az Armageddon kűrben talán eddigi legjobbját láthattuk tőle.
A 4. lett Deniss Vasiljevs, aki nem az erős technikájáról híres, és ezúttal sem sikerült az egyetlen négyfordulatos Salchow-ja a kűrben, de egy szépen korcsolyázó, és előadó versenyző, aki egy-két rontás leszámítva jól versenyzett itt. Nem sokkal előzte meg Junhwan Cha-t, aki egy nagyon jó rövid programot futott, amivel lehetett volna 2. is. Ez szerintem a férfi mezőnyben a legjobb rövid program eddig, amit láttam; Shae-Lynn Bourne koreografálta, ami egy bizonyíték arra, hogy tud nagyon jó programokat koreografálni, ha olyan a korcsolyázó és megvan az inspiráció (korábban azt mondtam, a mennyiség a minőség rovására ment nála). A program a Fate of the Clockmaker és a Cloak and Daggerby zenéjére készült, nem elcsépelt választások; ez egy koreográfiában gazdag program, amit Jun lendületesen, szépen ad elő. Ezúttal a 4S és 3Lz-3lo is hiánytalanul megvolt. A kűrje sajnos nem sikerült olyan jól, nála és Boyangnál is érzékelhető volt, hogy a kűr más "kávéház" mint egy rövid program. Jun eddig nem tudott visszamenni Torontoba edzeni és leginkább egyedül edz Koreában, online videókon kommunikálnak Orserrel, úgy azért nehéz edzeni. 6. Kazuki Tomono lett, aki egy jól előadó korcsolyázó, csak sajnálom, hogy ritkán jönnek össze neki tisztább programok. Ezúttal a kűrben hiába ugrott meg három négyfordulatost, ha az Axelek nem mentek és még egy forgását is elrontotta. A másik két orosz, Gumennik csak 8., Aliev pedig csak 9. lett, míg a kínai Yudong Chen (akinek nagyon tetszett a rövid programja) 10.
Így ért véget tehát a harmadik Világkupa-verseny, és máris a a sorozat második feléhez érkeztünk.
A Gran Premio d'Italia részletes eredményei itt találhatók meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése