Japán bajnokság 2021

Az orosz bajnoksággal egy időben rendezték meg a japán bajnokságot is, aminek nagy része szerencsére kora reggeltől délutánig zajlott magyar idő szerint, így ezt is tudtam úgy-ahogy követni. Sőt, kifejezetten jó volt, hogy a délutáni ebéd/vendégek előtt már lementek a versenyek, ezért szinte erre még több időm is volt, mint az orosz verseny követésére.

Először is, a párosok versenye nem is volt mondható versenynek, mert egyetlen induló volt, Yunoki/Ichihashi, miután Miura/Kihara nem utaztak haza a versenyre Kanadából, és inkább az olimpiára felkészülést választották, miután természetesen az idei eredményeik és pontszámaik alapján ők indulhatnak majd az ötkarikás játékokon. 

A jégtánc verseny viszont érdekesen alakult. A Muramoto/Takahashi kettős a 2019/2020-as szezonban kezdett el közösen versenyezni, és idénre igen sokat fejlődtek ahhoz képest, hogy friss párról van szó és Takahashi a harmincas évei közepén (!) ment át egyénizőből jégtáncba. Az idei ritmustáncuk kifejezetten jó. A japán szövetség támogatta is őket, és a nemzetközi mezőnyben is egyre szebben teljesítettek, amit jól mutatott, hogy az NHK Trophy-n sikerült legyőzniük az első számú japán párt, Komatsubara/Koletot, és a varsói Challenger versenyen is kifejezetten magas pontokat kapva szereztek ezüstérmet. Minden adott volt tehát, hogy megnyerjék első nemzeti bajnokságukat és kijussanak az olimpiára, hogy a csapatversenyben érmet szerezve Takahashi történelmet írjon, mert senki se szerzett még két különböző szakágban egyéni, illetve csapatérmet. Mindez azonban nem fog megvalósulni, mert Takahashi a ritmustáncban elesett és magával rántotta Muramotot is, ezért jelentősebb hátrányba kerültek Komatsubaráékkal szemben. A szabadtáncot ugyan megnyerték, de összességében alulmaradtak és ezüstérmesek lettek. A válogatási elveknek megfelelően ettől még beválogathatták volna őket az olimpiai keretbe (jégtáncban nem kap automatikusan a győztes kerettagságot), de a szövetség úgy döntött, hogy ezúttal a nemzeti bajnok mehet az olimpiára. Lehet, hogy Takahashiék a nagyobb ismertsége miatt a csapatversenyben meg is előzhettek volna 1-2 párt és picit több pontot gyűjthettek volna, mint Komatsubaráék, ugyanakkor az is igaz, hogy olyan hibák, mint az esés, nem fér bele egy futásba. S Takahashi idén és tavaly is nagyot hibázott a bajnokságon. Ha ott nehéz volt elviselni a terhet, mi lenne egy olimpián? A szövetség tehát a tapasztaltabb, hosszú évek óta együtt táncoló párt választotta, az, hogy ezen múlik-e majd csapatérem, meglátjuk Pekingben.

Komatsbura/Koleto sorozatban negyedik bajnoki címüket nyerték és ők az olimpiai indulók

forrás: tumblr

Muramoto/Takahashi Soran Bushi ritmustánca az egyik legjobb a szezonban, mégis egy nagy hiba miatt miatt a programban csak az ezüstérmet szerezték meg

forrás: tumblr

A nők és a férfiak versenyét vártam a legjobban egész héten. A nők versenye nagyon magas színvonalat hozott, öröm volt nézni a korcsolyázóikat, akiknek általában véve remek korcsolyázótudásuk, jó interpretációs képességük van; őket nézve még inkább műkorcsolyára emlékeztetett a sportág, mint az oroszoké, akiknél egyre nagyobb hangsúly az elemek nehézségén van. Persze a japánoknál is magas a színvonal technikailag, sokaknak van tripla Axelje és nagyon stabil egyéb ugrásaik, de nem a négyfordulatosokról szól a verseny. 

A nők versenyében Rika Kihira nem indult el, egészen az első edzésig reménykedett benne, hogy hátha meg tudja próbálni a versenyzést, de mégsem vállalta be. A sérülése nagyon súlyos lehet, ha egész szezonban nem versenyezhet. A visszalépésével már papíron sem volt esélye arra, hogy beválogassák az olimpiai keretbe. Elszomorító, hogy az a versenyző, aki 2018/19-ben olimpiai dobogó esélyesnek mutatkozott, még az olimpiára sem juthatott ki...De bízom benne, hogy a következő szezonban gyógyultan tér vissza és sok sikerét fogjuk még látni. 

A versenyt Kaori Sakamoto nyerte meg, aki nagyon kiegyensúlyozott versenyző, és ezúttal is két jó programot futott meg. A szövetség mellette áll, és nagyon magas pontokat kapott ezen a versenyen is. Kaori nemcsak a csapatversenyben lehet nagy segítségére majd a japán csapatnak, hanem az egyéni versenyben is nagyon szép helyezést érhet el, ha jól fut. Titkos vágyam (illetve most már nem is annyira titkos), hogy esetleg, valami csoda folytán ha jól fut az olimpián és meg is kapja a magas pontokat, akkor talán a dobogóra is felkerülhet  - attól is függően elsősorban, hogy az oroszok hogy futnak majd és bírók hogyan pontoznak...

Kaori Sakamoto második nemzeti bajnoki címét nyerte meg

forrás: tumblr

Az ezüstérmes Wakaba Higuchi lett, akinek nagyon, de nagyon örültem. A rövid programból egyrészt okosan kivette a tripla Axelt, nem rizikózta be, így a 2A-val és a többi jó ugrásával és elemével is szép magas pontokat kapott. A kűrben pedig sikerült a tripla Axel (egy kis ellépéssel), és a több ugrását sem szimplázta, duplázta le és nem esett el belőlük, ezért meggyőzően szerezte meg az ezüstérmet. Wakaba bár nagyon rákoncentrált az elemekre, a program végén a lépéssorokra igazán felszabadult, amit öröm volt nézni. Érzelemdús reakcióját, sírását látni a kiss and cry-ban pedig megható volt. Ezzel az Oroszlánkirály kűrrel szerintem nem kevés új rajongót fog majd magának szerezni az olimpián. Wakaba sikerének azért is örülök, mert 2017-ben lemaradt az olimpiáról, ráadásul a szövetség elég rendesen a nyakába varrta, hogy csak két kvótát sikerült szerezniük a 2017-es világbajnokságon. Az elmúlt években sokszor volt kiegyensúlyozatlan, nem sikerült neki sok minden, itt viszont végre sikerült a legjobbját nyújtania, amivel az olimpiai csapatba is bekerült. Bízom benne, hogy ő is jól futva szép helyezést ér majd el Pekingben.

Wakaba Higuchi a tavalyi 7. helye után ezúttal ezüstérmet szerzett és ezzel megváltotta a repülőjegyét Pekingbe

forrás: tumblr

A bronzéremért folytatott küzdelmet Mana Kawabe nyerte meg. Mana szépen betört ebben a szezonban, először csak egy GP meghívást kapott, majd a második meghívásakor az NHK Trophy-n már az ezüstérmet is sikerült megszereznie. Mindkét programban megugrotta a tripla Axelt, ami végül döntőnek bizonyult. Nagyobb hibája nem volt, bár az ugrásaiért eléggé küzdeni kellett a kűrben, és lehet hogy egy nemzetközi panel sokkal szigorúbban értékelte volna őt. Mai Mihara lett a 4., aki általában kiegyensúlyozottan szokott versenyezni, de ezúttal a kűrben elkövetett egy olyan hibát, hogy leszimplázta az egyik kombinációját (1A-1T), és azért, hogy mentse a menthetőt, a program végén még egy 3Lo-ra rátett egy 2T-t, ami sajnos érvénytelen elem lett, hiszen a megengedettnél eggyel több kombinációja lett így (ez volt a 4.) a program során. Ha nem tette volna rá az 1A-ra azt az 1T-t, akkor másként alakulhatott volna a végeredmény...

Mana Kawabe tripla Axeljeit megugrotta és ezzel az ütőkártyával sikerült dobogóra állnia, ezáltal pedig az olimpiai keretbe is beválogatták

forrás: tumblr

Satoko Miyahara ugrásait ezúttal abszolút nem kímélte a technikai panel, és sok hiányos ugrást állapítottak meg nála, ezzel csak 5. lett a versenyben. Sok tehetséges fiatal versenyző futott egyébként jól. Ilyen volt például Rinka Watanabe, aki a Carmina Buranára korcsolyázott a kűrben kifejezetten jól és ugrott meg egy 3A-t is, összességében pedig a 6. helyen végzett. Rino Matsuike a várthoz képest gyengében teljesített és 7. lett.

Az olimpiára a Top 3 versenyzőt válaszotta ki a szövetség, tehát Sakamoto, Higuchi és Kawabe indulhat majd Pekingben. A JSF azzal indokolta Kawabe választását Mai Mihara felett, hogy fiatalabb versenyző, aki előtt áll a jövő, valamint van olyan nehéz eleme, mint a 3A. El lehet fogadni az indokokat, akkor is ha nagyon sajnálom Miharát, mert egy hosszú betegségből tért vissza, jó formában. A világbajnokságon kaphatott volna lehetőséget, hiszen tapasztaltsága miatt fontos lehetett volna a három kvóta megtartásában, de oda is Kawabe-t fogják küldeni. 

A férfiak versenyét nagyon izgatottan vártam. A verseny előtt néhány nappal vált biztossá, hogy Yuzuru Hanyu indulni fog és a sérülését követően először láthatjuk majd idén versenyezni, miután az áprilisi WTT-n versenyzett utoljára. Yuzuru már a verseny előtt nyilatkozta, hogy mindenképp beteszi a kűrjébe a négyfordulatos Axelt, ezért hát izgulva figyeltem az edzésről szóló beszámolókat is. A rövid programban Yuzuru most mutatta be új, Saint-Sans Rondo Capriccioso zongora átiratára készült programját, ami fantasztikusan sikerült. Amikor már azt hiszi az ember, hogy nem tud nehezebb programokra futni a Chopin Balladánál, az Otonalnál vagy a Let Me Entertain You-nál, előjön egy olyen programmal, amiben mindössze 6 db koszorú van, ami hihetetlen szám (mások akár 20-30-at is csinálnak egy  rövid programban). Tele van nehezebbnél nehezebb összekötő elemekkel, koreográfiai nüanszokkal. És emellett nincs az a mozdulat a programjában, amit nem a zene ütemére csinálna, rendkívül muzikális! Az egyetlen, amin módosítanék, a kosztüm, mert ez a korábbi kifinomult ruháihoz képest összecsapottabbnak tűnik és túlságosan emlékeztet pl. az Otonal kosztümre. Ehhez a programhoz talán a világoskék szín helyett valami más passzolna. 

Részlet Yuzuru új rövid programjának, a Rondo Capricciosonak a lépéssorából

forrás: tumblr

A rövid programban Shoma Uno állt a 2. helyen, neki ezúttal sem volt meg a 4T-3T kombináció a programjában, és leduplázta. Shoma a verseny előtt sérüléssel bajlódott és állítólag a bokája is kificamodott a kűr előtt, ezért ahhoz képest szépen helytállt. Yuma Kagiyama a 3. helyről várta a kűrt, aki a szóló 4T-ből elesett a rövid programban. Yuma rövid programja továbbra sem tetszik, nem tudja kikorcsolyázni ezt az érett zenét és az új kosztüm a fehér mellénnyel sem illik hozzá, az túl öreges stílusú ehhez a fiatal fiúhoz. A 4. helyen Sota Yamamoto, az 5. helyen a fiatal, mindössze 16 éves Kao Miura és a 6. helyen Sena Miyake állt. A versenyen sokat izguló Shun Sato egy rontott 4Lz után csak a 8. helyről várhatta a folytatást.

A kűrben aztán Yuzuru megpróbálta a négyfordulatos Axelt, amit igaz, hogy a technikai panel leminősítettnek ítélt meg (azaz egy fél fordulat hiányzott belőle), de önmagában a tény, hogy Yuzu a lábán maradt és nem esett el belőle, jól mutatja, hogy mennyit fejlődött az ugrás azóta, amióta láthattuk őt utoljára próbálkozni (ez áprilisban volt, amikor még csak esett belőle, nem volt még meg a leérkezés). Yuzu a 4A edzéshez tudományos megközelítést alkalmaz, tanulmányozza az ugrás mechanizmusát - immár évek óta - és ahhoz, hogy javítson az eredményen, az elméletet átülteti a gyakorlatba. Ezért volt fontos, hogy az ugrást megpróbálja ezen a versenyen, hogy finomítson a módszerein. Mindamellett bár biztos voltak jobb próbálkozásai edzésen, teljesen más egy ilyen ugrást megpróbálni versenyen, ami jóval nehezebb. A 4A bázispontszámát amúgy 2018 után csökkentették és most csak 12,5 pontot ér, ami nagyon kevés ahhoz képest, hogy egy quad Lutz például 11,5-et ér, pedig azt sokan ugorják már, a 4A pedig annyira nehéz elem az extra fél fordulat miatt, hogy versenyen szinte senki még csak meg sem próbálta. A 4A megugrása viszont Yuzuru álma: ahogy elmondta, sosem gondolt két olimpiai bajnoki címnél többre, de a 4A-t meg szerette volna ugrani már kiskorában is. Nagyon bízom benne, hogy sikerülni fog neki, hajrá Yuzu!

Yuzuru Hanyu első négyfordulatos Axel próbálkozása versenyen. Bár hiányos és kétlábas volt, már az is hatalmas fejlődés, hogy nem esett el belőle

forrás: tumblr

Yuzu a kűrje további részében kifogástalanul korcsolyázott, közte három tiszta négyfordulatossal (4S, és két 4T kombinációban), két tripla Axellel, stb. Önmagában az is, hogy a 4A próbálkozás után tisztán tudott futni, hatalmas dolog. Yuzu ezzel toronymagasan, közel 30 pont előnnyel nyerte meg hatodik nemzeti bajnoki címét. Yuzuru teljesítménye sok szempontból elképesztő: 27 évesen nem tartozik már a fiatalok közé, tavaly tavasz óta gyakorlatilag egyedül edz Japánban éjjel, a sendai pályán, a szezon elején pedig egy quad Salchow próbálkozásból sérült le, ami mellett nyelőcsőgyulladással (és lázzal) is bajlódott, így egy hónapig nem is korcsolyázhatott.

Shoma Uno lett az ezüstérmes, aki négyféle négyfordulatos ugrással próbálkozott meg a Bolero kűrjében, de két Toe-loopból is hibázott és csak egy kombinációt sikerült ugrania. Az ő ugrásait nem vette olyan górcső alá a technikai panel, mint Yuzu quad Axeljét, pedig a 4S és az első 4T is hiányos volt. 

A bronzérmet Kagiyama szerezte meg, akinek néhány hibája volt a kűrben is (pl. ellépett az utolsó 3A-ból, leduplázott egy 3S-t). Ez a program jobban áll neki, de előadásban jóval alacsonyabb pontokat érdemelne erre, mint korcsolyázótudásra, mert nem sokat ad elő a programban. Sajnos a bírók viszont egy szintre teszik őt minden komponensben, bár hozzáteszem, a többi versenyzőnél is általában így szokták értékelni a komponenseket. Pedig attól, hogy valaki 9.00 pontot érdemel korcsolyázótudásra, még lehet adni 7.25-öt előadásra.

Yuzuru Hanyu megvédte bajnoki címét és hatodszorra lett nemzeti bajnok

forrás: tumblr

Shoma Uno a rövid programban

forrás: yomiuri shinbun

A 4. Kao Miura lett, akiről a jövőben biztos sokat fogunk hallani még. Shun Sato mellett neki is nagyon jó ugrásai vannak és már 4 négyfordulatos ugrása is van a kűrben. Shun hiába próbált meg szintén 4 négyfordulatost a kűrben, mégis az egyik legkönnyebb ugrásából, egy tripla Flipből esett úgy, hogy az ősszel sérült vállára esett rá. Shunt idén még a Junior világbajnokságon láthatjuk, remélem meggyógyul addigra. 

Az olimpiai keretbe tehát Hanyu, Uno és Kagiyama került (ők hárman kerültek be a VB-keretbe is), a Négy Kontinens Bajnokságra Miura, Kazuki Tomono és Sena Miyake mehet majd, míg a nők részéről Mai Mihara, Satoko Miyahara és Rino Matsuike. Muramoto és Takahashi a Négy Kontinens bajnokságra és Világbajnokságra is utazhatnak majd.

Ezzel zárult tehát a japán bajnokság és maga a 2021. év is. Nemsokára kezdődnek az amerikai valamint a kanadai bajnokságok, lesz még koreai rangsoroló verseny is, majd azután Európa-bajnokság és Négy Kontinens Bajnokság január közepén és vége felé, mielőtt kezdődne a pekingi Téli Olimpia.

A januári első versenyekig Boldog Új Évet kívánok mindenkinek, aki olvassa! :)

A nemzeti bajnokság férfi rövid programjának utolsó 2 csoportja itt, a kűrje itt nézhető vissza. A nők rövid programjának második fele itt, a kűr pedig itt nézhető vissza.

Orosz bajnokság 2021

Eseménydús hét van a hátunk mögött, miután a karácsonyi ünneplések mellett a két legizgalmasabb nemzeti bajnokság, az orosz és a japán bajnokságok is az elmúlt napokban zajlottak. Nem volt könnyű összeegyeztetni a családi ünnepléseket az éppen zajló eseményekkel, de a lényeget azért sikerült követnem, remélem másnak is :)

Először is az orosz versenyről írnék, ami nem kevés izgalmat hozott. Ezt a versenyt olyan szempontból egyszerűbb volt követni, hogy az oroszok - nagyon okosan - ezúttal is a YouTube-on közvetítették a versenyt (ráadásul angol kommentárral is), ezért nem kellett sokat keresgélni a streamet és a közvetítés is kiváló minőségben működött. Szerintem ez egy jó húzás az oroszoktól, mert fontosabbnak tartják azt, hogy a versenyeik mindenki számára - még a külföldiek számára is - könnyen elérhető legyen, és nem azt helyezik előtérbe, hogy mindenféle fizetős, nehezen elérhető streameken elsősorban a saját országok nézőinek kedvezzenek. Nem utolsó sorban a korcsolyázóikat ezúton is sokkal inkább megismerhetővé teszik, nemcsak a szurkolóknak, hanem akár a versenyt néző szakmabelieknek, bíróknak is.

A párosok versenyében bejött a papírforma, de egy izgalmas és emellett nagyon magas színvonalú versenyt láthattunk. A várakozásoknak megfelelően Mishina/Galliamov, Boikova/Kozlovskii és Tarasova/Morozov állhatott fel a dobogóra, ebben a sorrendben. A két Moszkvina-tanítvány, Mishináék és Boikováék kimagaslóan jó formát mutattak, főleg Boikováék fejlődtek, mivel ők a Grand Prix-sorozatban kevésbé meggyőző formát mutattak. Ugyan Mishináék nyertek összesen kb. 4 ponttal, nekem Boikováék jobban tetszettek ezen a versenyen: a rövid programban minimálisan maradtak csak le, miután bázispontszámban ugyanolyan nehézségű programot adott elő a két pár, de kivitelezésben és komponensekben minimálisan alulmaradtak Boikováék. Az ő kűrjük teljesen tökéletes volt és nekem ez a Malaguena program jobban tetszik, mint Mishináék Sviridov-programja. Több karakter van benne, több személyiséget mutat ez a pár és végig fenntartja a figyelmemet, míg Mishináék programjának lassabb része elég unalmas, és belőlük kicsit hiányolom a plusz személyiséget.  S bár Mishináék kűrje annyiban nehezebb, hogy 3S-eu-3S kombinációjuk van, ami több pontot ér, mint Boikováék 3T-2T-2T-je, de ezúttal Mishina picit ellépett az első 3S után, ezért nem értettem egyet a magas kivitelezési fokú értékeléssel. De ők az aktuális világbajnokok, és a szezonban eddig kiegyensúlyozottabb formát mutattak Boikováéknál, ez mind nyomhatott a latban a pontozásnál. A bronzérmet Tarasováék szerezték meg, akik ugyan ha valamit szépen megcsinálnak, arra valóban nagyon magas kivitelezési fokot érdemelnek, de ezúttal a rövid programban is volt egy hiba az emelésnél, és a kűrben se sikerült tökéletesen a kombináció, illetve a kidobós Rittbergerből való érkezés.

Ez a három pár mehet tehát az Európa-bajnokságra (a tartalékok a bajnokság 4-6. helyezettjei, Pavliuchenko/Khodykin, Artemeva/Nazarychev és Akopova/Rakhmanin), és minden bizonnyal majd az olimpiára is, aminek a hivatalos kerethirdetésére az Európa-bajnokság után kerül sor.

Mishina/Galliamov első nemzeti bajnoki címüket szerezték meg

Boikova és Kozlovskii a tavalyi ezüstérem után ismét ezüsttel zárták a bajnokságot

A tavalyi nemzeti bajnok Tarasova/Morozov kettősnek ezúttal a bronzéremmel kellett beérniük

Források: Maria Evteeva

A férfiak versenye volt a legkiszámíthatatlanabb abból a szempontból, hogy nem igazán lehetett megjósolni, kik kerülnek a dobogóra, ez alól csak Mikhail Kolyada volt a kivétel. Nagyon sokan próbálkoztak négyfordulatos ugrásokkal mindkét programban, például a rövid program után a legjobb 15 versenyző közül csak két olyan korcsolyázó volt, akinek nem volt kettő quadja a programjában. És mivel minél nagyobb a rizikó, annál nagyobb a hibázás lehetősége is, az orosz fiúk pedig elég kiegyensúlyozatlanok, ezért várható volt, hogy a kűrben a rövid programhoz képest másként alakulnak a dolgok.  A rövid program után tehát Semenenko, Kondratyuk, Ignatov, Erokhov, és Kolyada volt a sorrend, ezek közül csak Kolyada csinált egy nagyobb hibát, miután leszimplázta a tripla Axeljét. A kűrben aztán valóban fordult a kocka, és Kondratyuk tudott három quados kűrt megfutni, ami miatt - és a jó rövid programjára kapott 97 pont miatt - Kolyada elé tudott kerülni és meg is nyerte a versenyt. Kondratyuknak bár nincsenek olyan szép, magas ugrásai és elég kis pályát korcsolyázik be, de eredeti stílusa elég üdítő, legalábbis nekem tetszik, és ezúttal mindent beleadott a programjába. Mikhail Kolyada White Crow kűrje talán nem volt még annyira átütő, mint tavaly, és voltak is hibái: veszített pár pontot egy letriplázott, tervezett quad Toe-loopal és tripláznak tervezett, duplára sikerült Salchow-val. Pont annyit veszített, amivel megnyerte volna a bajnokságot, így ezúttal az ezüsttel kellett beérnie. Miután Kolyada edzőtársa, Evgeni Semenenko is többet hibázott a kűrben, a bronzérmet Andrei Mozalev szerezte meg, akinek szintén sikerült három négyfordulatos ugrás. A versenyt tehát leginkább az döntötte el, hogy kinek sikerült a leginkább tisztán, a nehéz ugrásokat megcsinálva megfutni a programokat. 

Az Európa-bajnokságra Kondratyuk, Kolyada és Semenenko utazhat majd. A szövetség azért választotta Semenenkot Mozalev helyett, mert több tapasztalata van és kiegyensúlyozottabb formát mutatott a szezon során. Az Európa-bajnokság után megtudjuk, hogy ez a három versenyző utazik-e majd Pekingbe is. Az Európa-bajnokság tartalékosai Mozalev, és a bajnokság 5-6. helyezettjei, Petr Gumennik és Alexander Samarin.

Mark Kondratyuk Jézus Krisztus Szupersztár c. film zenéjére futott kűrjével ugyan a szabad programban 3. volt, de összességében megnyerte a versenyt

forrás: tumblr

Mikhail Kolyada a White Crow c. film zenéjére futott kűrjével ezúttal második helyezett lett

forrás: tumblr

Andrei Mozalev lett a bronzérmes, mégsem utazhat az Európa-bajnokságra

forrás: gettyimages

A jégtánc verseny érdekesen alakult abból a szempontból, hogy Sinitsina/Katsalapov ugyan megfutották a ritmus táncukat, de a szabad tánc előtt visszaléptek, azzal a hivatalos indokkal, hogy Katsalapov hátsérülése rosszabbodott. Így hát a bajnok Stepanova/Bukin lett, az előzetesen bronzérmes helyre várt Davis/Smolkin kettős lett az ezüstérmes, és Khudaiberdieva/Bazin a bronzérmes.

Stepanováék nagyon szépen futottak mindkét programban és meggyőző fölénnyel nyertek (a ritmus táncot természetesen Sinitsináék nyerték viszont, mielőtt visszaléptek volna). Ami érdekesebb volt, az a bronzért folytatott küzdelem: nem is annyira lehet mondani küzdelemnek, mert van egy olyan megérzésem, hogy már a verseny előtt eldöntött volt, hogy mindenáron Davisék kerülnek fel a dobogóra. Így is történt, és kaptak Khudaiberdieváéknál illetve a Morozov/Bagin kettősnél mindenben egy kicsit magasabb, illetve a ritmus táncban Zagorskiéknál technikában magasabb pontokat, így már a verseny első felében is a 3. helyről várhatták a szabadtáncot. Tiffany Zagorski a súlyos agyhártyagyulladásából tért vissza a versenyzéshez, ezért a szabad táncot kevésbé bírta fizikálisan, de azért azt érdekes volt hallani, ahogy a közönség hangosan kifütyülte a bírókat azért, mert Zagorsiékat a ritmustáncban Davisék mögé tették be. Én Morozovékat és Khudaiberdieváékat se látom tehetségtelenebbnek Daviséknél, sőt, Morozovnak van egy személyisége is a jégen, amit Davisből egyelőre hiányolok. Davisék már nem is csinálnak abból nagyobb titkot, hogy Diana édesanyja, Eteri Tutberidze révén támogatást kapnak, Khudaiberdieváék pedig többször kifakadtak a médiában ebben a szezonban, egyrészt azért, mert csak egy GP meghívást kaptak, másrészt a nemzeti bajnokság után - nevek említése nélkül - jelezték, hogy nemcsak egy pár versenyez a fennmaradt olimpiai kvótáért, és ők is harcolni szeretnének érte, bár ezt az esélyt elvették tőlük. Azért ezek elég kemény szavak. 

Davisék egy viszonylag átlagos páros voltak kimagasló eredmények nélkül egészen tavalyig, amikor is Tutberidze egyre többet utazott ki és maradt az Egyesült Államokban, kapva az alkalmon, hogy a pandémiás időszakban egy kis plusz támogatást adjon a lányának és partnerének. Shpilbandék felkészítették őket a felnőttek közötti bemutatkozásra és már a legelső szenior versenyükön idén kimagaslóan magas pontokat kaptak. Ezek után ahogy elnéztem a szezon első felét, számomra egyértelmű volt, hogy Daviséket a nemzeti bajnokságon dobogóra segítik, hogy beválogassák őket az olimpiai keretbe, ahol akár a csapatversenyben is lehetőséget kaphatnának és (arany)érmet szerezhetnének. De rosszabbik esetben is az egyéni versenyben szerepelnének, ahol nagy pontokat és egy jó helyezést kaphatnának. Ezekkel a sikerekkel pedig egy igazán nagy lökettel vághatnának neki a következő olimpiai ciklusnak és egy esetlegesen visszavonuló Sinitsina/Katsalapov és Stepanova/Bukin után máris első számú orosz pár válhatna belőlük. Az első része a történetnek pontosan úgy alakult, ahogy azt várni lehetett, a jövő pedig majd eldönti, hogy a második fele is megtörténik-e.

Annyi biztos, hogy az Európa-bajnokságon Sinitsináék, Stepanováék és Davidék indulhatnak (tartalék Khudaiberdieváék, Morozovék és Shanaeva/Naryzhnyy) és hacsak nem történik valami rendkívüli, az olimpián is ők indulhatnak majd.

Stepanova/Bukin Sinitsináék távollétében immár kétszeres nemzeti bajnokok

forrás: tumblr

A Davis/Smolkin kettős legelső felnőtt nemzeti bajnokságán rögtön ezüstérmet szerzett

forrás: tumblr

Khudaiberdieva/Bazin szerezték meg a bronzérmet

forrás: tumblr

A nők versenye volt a leginkább várt és talán a legizgalmasabb is egyben. Kamila Valieva hatalmas fölénnyel nyerte meg a versenyt, miután a rövid programját és ezúttal a kűrjét is hiba nélkül futotta meg. Tulajdonképpen először sikerült megfutnia ezt a kűrt három négyfordulatossal és egy 3A-val mindenféle hiba nélkül. Most már nagyobb önbizalommal is versenyzik, mint korábban, és a technikai fölénye, illetve a korához képest kicsiszolt stílusa miatt a legelső számú olimpiai aranyesélyként fog majd Pekingbe utazni.

Az ezüstérmet Alexandra Trusova nyerte meg, aki a rövid programban szerintem feleslegesen rizikózott egy tripla Axellel, amiből elesett és így csak az 5. helyen állt, de a kűrben három négyfordulatos ugrást is megugrott (egy 4T-ből pedig elesett), így a magas technikai pontszámnak köszönhetően fel tudott kapaszkodni a dobogóra. A Skate America óta tehát először láttuk őt és elég jó formában van ahhoz képest, hogy sérülésből tért vissza.

Az elmúlt három orosz bajnokság győztese, Anna Shcherbakova ezúttal csak a bronzérmet szerezte meg. Anna a rövid programban még jobban futott, de a kűrben az egyetlen négyfordulatos próbálkozásból (4F) elesett, illetve a 3Lz-3Lo kombinációja sem volt tiszta. Anna a francia GP versenyén már két quadot (egy Flipet és egy Lutzot) tervezett a kűrjében, ezért némileg meglepődtem, hogy könnyítette a kűrjét és az az egy quad sem sikerült. Az a hír járja, hogy (ismét) sérüléssel bajlódik, a versenyen a betapaszolt térdét láthattuk is. Ha ez valóban így van, akkor az megmagyarázná azt, hogy nem igazán mutatott jobb formát annál, amit ősszel láthattunk tőle, sőt. Nemcsak az ugrásai, hanem a lassú, erőltetett alapkorcsolyázása, vagy a rosszabbodó forgásai is arra engednek következtetni, hogy nincs túl jó formában. A bírók ennek ellenére ott segítették, ahol tudták és hihetetlen magas pontokat kapott.

Elizaveta Tuktamyshevának nem sikerült a dobogóra felküzdenie magát és három junior korú versenyző (Petrosian, Samodelkina és Muravieva) mögött a 7. helyen végzett. A rövid programban nagyokat hibázott, se a 3A nem sikerült (elesett belőle) és a kombinációja is csak tripla-dupla lett, amivel sok pontot veszített, hiába futott aztán egy erős kűrt. Maiia Khromykh is hibázott mindkét programmal, így csak a 8. helyen zárt a versenyen. Az Európa-bajnokságon Valieva, Trusova és Shcherbakova indulhat, de Liza lesz az első számú tartalék. Kíváncsi leszek Shcherbakova formájára három hét múlva, mert bár Tutberidze elsőszámú célja, hogy mindhárom női helyet az ő versenyzői vigyék el, ha Shcherbakova még rosszabb formában kerülne az Európa-bajnokságra, akkor érdekes döntés elé állhat a szövetség. Akkor ugyanis annál nagyobb esély lehet arra, hogy az olimpián egy esetlegesen tökéletesen futó Kaori Sakamoto (vagy valami csoda folytán Wakaba Higuchi) akár az olimpiai dobogó alsó fokára felérjen. 

A versenyen talán az 5. helyezett Sofia Muravieva tetszett a legjobban. Érdekesebb koreográfiája van, egész jó korcsolyázótudása, korához képest jó előadása és neki is van tripla Axelje, a "klasszikus" fajtából, nem abból, amelyben felteszik mindkét kezüket a fejük fölé. Muravieva a 2. helyen állt a rövid programban egy megugrott 3A-val, azonban órákkal a verseny után megváltoztatták az eredményt és késői kezdés miatt (31 másodperccel a neve szólítása után állt be a kezdőpozícióba, tehát 1 mp-el később) levontak 1 pontot tőle, így került mégiscsak Shcherbakova a 2. helyre. Furcsa döntés volt, mert órákkal a verseny után nem szoktak megváltoztatni eredményt, így a Muravievát edző Plushenko nem ok nélkül emelte fel a hangját ez ellen. Egyébként szerintem a három négyfordulatost megugró Samodelkina is akár dobogós lehetett volna, főleg annak fényében, hogy Shcherbakovának nem voltak nehéz (ultra-c) elemei, és azért annyival nem kimagasló minőségi korcsolyázásban sem, mint Samodelkina vagy akár a két quadot ugró Petrosian. A cél viszont egyértelmű volt: az olimpia előtt Shcherbakovát mindenáron a dobogón tartani, különben egy esetleges 4-5. hely ártott volna a megítélésének, ami olimpia előtt nem szerencsés. Ez is az oka annak, hogy az idei nemzeti bajnokságon (némi tanakodás után) mégsem indulhatott el a jelenlegi juniorok sztárja, a 14 éves Sofia Akatyeva, hiszen ő biztosan maga mögé utasította volna Shcherbakovát a tripla Axeljével és négyfordulatosaival. Annyival Anna sem tudott volna többet kapni komponensekben, amivel Akatyeva technikában jelenleg előrébb jár nála...

Tutberidze sajnálta azt is, hogy Kostornaia a csuklótörése ellenére nem indult a versenyen, de nem azért, mert neki lett volna még bármiféle esélye bekerülni a keretbe, hanem mert akár Tuktamysheva elé helyezhették őt volna (akár csak 2A-val és triplákkal), amivel Liza olimpiai esélyeit még inkább alááshatta volna. Tutberidze nagy spíler, aki pontosan tudja, hogy kell keverni a kártyákat.

Valieva toronymagasan nyerte meg első nemzeti bajnoki címét

forrás: Maria Evteeva

Alexandra Trusova ezüstéremmel tért vissza a sérülése után

forrás: tumblr

Shcherbakova ezúttal csak harmadik lett (a képen látható a bal térde, ami be van tapaszolva)

forrás: Martia Evteeva

A női pontozás hagyott tehát nem kicsi keserű szájízt bennem. A jégtánc eredményét követően, a nőknél is egyértelmű volt, hogy Tutberidze versenyzőit máshogy pontozzák és az ő keze mindenhova elér. Az egyébként Oroszországban sokak által elismert edző ellen mintha kezdene megváltozni a "közhangulat": már Szocsiban is feltűnt, hogy kevésbé tapsolnak az olimpiai aranyesélyes Valievának, mint Lizának, itt viszont a jégtáncban egyenesen kifütyülték a bírók a Tutberidze lánya ellen futó vetélytárs alacsony pontjait és a nőknél pedig mindenféle támogatást megkapó versenyzőinek segítése is egyre több kritikát kap, pl. az olimpiai bajnok Bestemianova is kritizálta. Azok az edzők, akiknek a versenyzői korrektebb pontozás szerint le is győzhetnék Tutberidze tanítványait (elsősorban Plushenko és Davydov tanítványai) szintén nem ok nélkül emelik fel a hangjuk egyre gyakrabban. Kívánom, hogy más edzők tanítványai is egyre jobbak legyenek, hogy legyen nagyobb verseny Oroszországon belül is, és akkor nem biztos, hogy minden extra pont csak a Tutberidze csapat korcsolyázóinak fog járni...

Eteri Tutberidze figyelni a versenyt a szentpétervári nemzeti bajnokságon. Már régóta nemcsak edz, hanem rendkívül nagy befolyása van az orosz műkorcsolya és jégtánc működésére

forrás: Maria Evteeva

A gálát nem igazán követtem, de Alina Zagitova és Evgenia Medvegyeva gálaprogramjaiba azért belenéztem. Nagyon furcsa, hogy négy éve ilyenkor köztük ment a nagy verseny, Zagitova épp megnyerte a nemzeti bajnokságot, Medvegyeváról pedig vártuk a híreket, hogy felépül-e az Európa-bajnokságra. Bár Medvegyeva súlyos sérülések közepette hagyta ott a sportot, mégis jobb formában korcsolyázik, mint Zagitova, s még egy tripla Salcow-ot is be tudott mutatni a programjában. Alina felnőtt és egészségesen néz ki, de a korcsolyázótudása rohamosan romlik lefele (még a 40 éves Shizuka Arakawa is jobb formában van mint ő...) és legújabban már az ugrások sem mennek. Mindkettejük jól szimbolizálja a Tutberidze-iskola metódusait: addig mennek igazán jól az ugrások a felnőttek között, amíg valaki 15-max.17 éves és gyermekteste van, vagy sérülés miatt már csak egy, vagy maximum két típusú triplát tud megcsinálni, mint Medvegyeva...

Kíváncsi vagyok, merre tart a női műkorcsolya és négy éve múlva ilyenkor ugyanígy fogok írni Valieváról, Petrosianról, Akatyeváról is, mint most Zagitováról és Medvegyeváról írtam.

*

Az első nap versenyei itt és itt, a második nap versenyei itt, míg a harmadik nap versenyei itt visszanézhetők.

Nemzeti bajnokságok + Orosz és japán nemzeti bajnokság előzetes

Az elmúlt hetekben elkezdődtek a nemzeti bajnokságok, és mielőtt rátérnék a legjobban várt két bajnokságra, a japánra és az oroszra, nagyon röviden írnék egy-két másik nemzeti bajnokságról is, ami már lezajlott.

A kínai bajnokságot a szigorú vírus intézkedések miatt elhalasztották, helyette több hazai, ún. tesztversenyt rendeznek majd meg, és ennek alapján jelölik ki az olimpiai csapatot. Az egyik ilyen versenyen a pyeongchang-i ezüstérmes páros, Sui/Han négyfordulatos pörgetett emelést mutatott be a kűrben, kérdés, hogy az olimpiára is beviszik-e majd ezt a nehéz elemet? Tiszta futás esetén nem kellene, hogy szükségük legyen rá, de az orosz sportdiplomáciát Kínában is nehéz lesz legyőzni, ezért úgy gondolhatják, muszáj nehezíteniük a kűrön.

A Négy Nemzet Bajnokságán magyar részről Láng Júlia bronzérmes lett, viszont a 4. helyezett Schermann Regina utazhat az Európa-bajnokságra, mert a Budapest Trophy, a Volvo Cup és a nemzeti bajnokság legjobb két eredménye alapján magasabb összpontszámot, és így jobb teljesítményt mutatott Júliánál. A Négy Nemzet Bajnokságát egyébként az egy ideje már Lorenzo Magrival készülő lengyel színekben induló Ekaterina Kurakova nyerte. A párosoknál Márk és Ioulia nyertek és ők képviselhetik Magyarországot a pekingi olimpián. Úgy tudom, hogy a Yanovskaya/Lukács jégtánc kettős már befejezte a közös munkát azok után, hogy a Nebelhorn Trophy-n nem sikerült kiharcolni az olimpiai részvételt, ezért őket már nem láthattuk ezen a versenyen. Az egyetlen magyar kettős, Ignateva/Szemko bronzérmes (és így magyar bajnok) lett. A fiúknál a legjobb magyar Csernoch András lett, aki a 6. helyen végzett.

Végül a spanyol bajnokságról röviden: itt a jégtánc verseny volt érdekes, mert a Finlandia Trophy és az Európa-bajnokság mellett ez a verseny a harmadik válogató az olimpiára, ezek alapján dől el, hogy melyik kettős utazhat majd el Pekingbe. Nos, a Finlandián szerzett nagyon csekély előnyt Smart/Diaz a nemzetin nagy aránnyal növelte, és innentől már nagyon nehéz dolga lesz a Hurtado/Khaliavin párnak: Smartéktól egy nagyobb hiba kell ahhoz, hogy egyáltalán esély lehessen arra, hogy Hurtadóék befogják őket az EB-n. 

Orosz nemzeti bajnokság előzetes

December 22-26. között, Szentpéterváron rendezik meg az orosz bajnokságot. 

Program magyar idő szerint: 

December 23. (csütörtök):

11:15 - Férfi rövid program

14:05 - Jégtánc ritmustánc

17:05 - Páros rövid program

December 24. (péntek):

10:45 - Jégtánc szabad tánc

13:15 - Férfiak kűr

16:20 - Nők rövid program

December 25. (szombat):

13:30 - Párosok kűr

16:00 - Nők kűr

December 26. (vasárnap):

12:00 Gála

A versenyt az orosz Channel 1 YouTube csatornája közvetíti majd angol kommentárral.

A résztvevők frissített listája (a visszalépőkkel együtt) a Wikipédián elérhető, vagy a hivatalos honlapon (oroszul) itt.

A pontozólap (angolul) elérhető itt.

A nők versenyében Valieva, Shcherbakova, Tuktamysheva, Khromykh és a sérülésből visszatérő Trusova közötti verseny lesz az igazán érdekes, hiszen közülük fog kikerülni az a 3 versenyző, akik az olimpián részt vehetnek. Sajnálatos módon a 2020-as Európa-bajnok, az olimpiai ciklus egyik legnagyobb reménysége és tehetsége, Alena Kostornaia csuklótörés miatt nem indulhat a nemzeti bajnokságon, és ezzel az olimpiai csapatba kerüléstől is búcsút mondhat. Nekem az ő távolléte különösen fájdalmas, mert az utóbbi időben gyengébb formát mutató teljesítménye ellenére kedvencem volt az orosz csapatból, természetes tehetsége, karizmája, az orosz lányok átlaga feletti korcsolyázótehetsége, muzikalitása kiemelkedővé tette.

Azt már korábban tudni lehetett, hogy a másik Tutberidze-tanítvány, Daria Usacheva sem indul majd sérülés miatt. Igaz, hogy ezen a szinten nagyon sok élsportoló küszködik sérülésekkel, de mégsem tartom véletlennek, hogy Tutberidze tanítványai közül ennyien lesérülnek: Shcherbakova a nyáron sérült volt és ősszel nyaki fájdalmai voltak; Usacheva szintén régebb óta sérüléssel bajlódott és az NHK Trophy-n bekövetkezett súlyos sérülése csak a pont volt az i-re; Trusova magas technikai színvonala, sok négyfordulatos ugrása nem meglepően sérülést okozott, Kostornaia a tripla Axelt hajszolta, amikor eltörött a csuklója. Őt olyan feltétellel vette vissza Tutberidze, hogy a tripla Axelt vissza kell hoznia. Az edzők a sérülésbe hajszolva kifacsarják a korcsolyázókat, és minél nagyobb a merítés, annál inkább nagyobb a verseny, annál nagyobb esélye a sérülésnek is, viszont még így is maradnak páran, akik közül válogatni lehet...

A fiúk versenye is érdekesnek ígérkezik;  Mikhail Kolyadát leszámítva elég nehéz megtippelni, ki az, aki dobogóra állhat és mehet majd az Európa-bajnokságra, majd az olimpiára (az EB-re hirdetett és az olimpiai keret között lehetnek még esetleges változások, az orosz szövetség nem szigorúan csak a nemzeti bajnokság eredménye alapján dönthet, a szabályok kissé szürke zónások e téren). Dobogós lehet akár Ignatov, Samarin, Semenenko, Gumennik, Aliev, Kondratyuk, vagy Mozalev is, vagy akár egy ennél is nagyobb meglepetés is születhet, de erre talán kevesebb az esély. Annyi biztos, hogy Kolyada visszahozza a kűrre a mindenki által jobbnak tartott White Crow c. film zenéjére írt kűrjét. A Schindler Listája kűr nem igazán váltotta be a reményeket, ami a Rostelecom kupán is elég egyértelmű volt...

A párosok versenyében a legjobb három orosz, Mishina/Galliamov, Tarasova/Morozov és Boikova/Kozlovskii először versenyzik egymás ellen a szezonban, de akár itt is lehetnek meglepetések, ha például Pavliuchenko/Khodykin remekül versenyzik és más - elsősorban talán Boikoviáék - nagyobbakat hibáznak.

A jégtánc versenyében természetesen Sinitsina/Katsalapov győzelme várható, mellettük a néhány hete már Morozovval is készülő Stepanova/Bukin is dobogóra várható. A harmadik dobogós helyezésért folytatott küzdelem érdekes lesz: a tavalyi ezüstérmes Zagorski/Guerreiro párból először a fiú Coviddal, majd a lány küzdött ősszel fertőző betegséggel, ezért alaposan le vannak maradva a felkészülésben. A tavalyi 4. helyezett Shevchenko/Eremeno kettős visszalépett, és kérdéses, hogy folytatják-e egyáltalán a közös munkát. Odaérhet Morozov/Bagin, Skoptsova/Aleshin, de nem lenne meglepetés a sportdiplomácia és az idei pontok fényében, ha a Davis/Smolkin kettős végezne még érmes helyen.

Japán nemzeti bajnokság előzetes

Az idei japán bajnokságot december 23-26. között rendezik meg Szaitamában.

Program magyar idő szerint: 

December 23. (csütörtök):

06:50 - Jégtánc ritmustánc

08:22 - Nők rövid program

December 24. (péntek):

07:30 - Párosok rövid program

08:22 - Férfiak rövid program

December 25. (szombat):

07:00 - Jégtánc kűr

09:04 - Nők kűr

December 26. (vasárnap):

07:30 -  Párosok kűr

09:04  - Férfiak kűr

Az orosz bajnoksággal párhuzamosan Japánban is ezen a héten rendezik a nemzeti bajnokságot, így a bejgli mellett műkorcsolya és jégtánc túladagolásban szenvedhetünk ezekben a napokban :)

Sajnos az orosz bajnoksághoz hasonlóan itt is egy nagy visszalépőről kell először szót ejteni: Rika Kihira, a 2018-as GP Döntő aranyérmese, kétszeres Négy Kontinens illetve kétszeres japán bajnok, visszalépett a versenytől, így az olimpia csapatba kerülése gyakorlatilag lenullázódott. Kostornaiához hasonlóan őt is rettentően sajnálom: mindketten az olimpiai ciklus első felének nagy reménységei voltak, Kihirának is volt remek és stabil tripla Axelje, majd azt követően négyfordulatost kezdett edzeni. A négyfordulatost azért is kezdhette el hajszolni, mert a nagyon erős technikai tudásához és programjaihoz képest (a Beautiful Storm szerintem az olimpiai ciklus egyik legjobb kűrje volt) nem kapta meg azt a támogatást, mint amit mondjuk egy orosz korcsolyázó meg szokott kapni. Ezt követték sérülések, Mie Hamadát otthagyta, majd Lambielnél edzett, akinél nemhogy javult volna, hanem rosszabb formába került. Az idei WTT-t és pár nyári gálát bevállalt, de a fáradásos törést a jobb lábában nem tudta elkerülni, és már ekkor került Brian Orser kezei alá Torontóba. Az idei szezonban nem versenyzett, és a válogatási elvek alapján - mivel nem volt világbajnoki dobogós - részt kellett volna vennie ezen a versenyen ahhoz, hogy beválogassák a keretbe.

Tényleg végtelenül szomorú, hogy a legtehetségesebbek közül is ketten nem lehetnek majd ott az olimpián...Jobbulást kívánok Rikának és Alenának is.

A nők mezőnyében így megnyílhat az esély mások számára is: Kaori Sakamoto az egyetlen nem orosz, aki bejutott az idei (elmaradt) Grand Prix Döntőbe, ő a kiegyensúlyozottságával szinte biztosan olimpia csapattag lesz. Wakaba Higuchi kiegyensúlyozatlanabb, de ő is bekerülhet, míg Mai Mihara idén jó formában tért vissza, de sokszor nem kapja meg azokat a pontokat, mint mások. Satoko Miyahara is esélyes lehet a csapatba kerülésre, bár ő az utóbbi időben nem olyan kiegyensúlyozott már, mint volt régebben. Japánban viszont meg szokta kapni a pontokat. Rino Matsuike ugyan a várakozásoknak alulszerepelve teljesített a GP-sorozatban, de jó teljesítménnyel - és erős hátszéllel, hiszen az igen befolyásos Machiko Yamada edzi - akár az olimpiai keretbe is bekerülhet. Rajta kívül még Mana Kawabe okozhat meglepetést, de ahhoz - a tripla Axelekkel együtt - nagyon jól kell futnia mindkét programban.

A férfiak mezőnyében nagyon várom, hogy lássam idén először Yuzuru Hanyut, aki bokasérülése után először versenyzik a szezonban. A rövid programja új lesz, a Rondo Capriccioso zongora verziójára korcsolyázik majd december 24-én, úgyhogy igazi karácsonyi ajándék lesz ez (csakúgy, mint a tavaly bemutatott két új program is Karácsonykor :)). Remélem a lába rendbe jött és jó formában láthatjuk őt. (szerk.: a vele készült legfrissebb interjú szerint innentől kezdve a kűrjeit a négyfordulatos Axellal tervezni megfutni! :-O). 

A dobogóra felállhat majd még Yuma Kagiyama, aki lendületben van ebben a szezonban, és a bírók nyilván segíteni fogják ugyanúgy, mint ahogy tették a GP-szezonban is. Mellette Shoma Unonak van még leginkább esélye, aki az utóbbi időben talán jobb formát mutatott, mint korábban. De beleszólhat a dobogósok versenyébe Shun Sato is, aki ha jól fut mindkét programjában, okozhat némi meglepetést (attól is függően, hogy a többiek hogy futnak).

A párosok versenyében nem indul Miura/Kihara, mert Kanadában edzenek és ha hazautaztak volna Japánba, nem biztos, hogy az olimpiáig vissza tudtak volna menni Kanadába az érvényben levő szigorú belépési szabályok miatt, ami így az olimpiai felkészülésük legvégét veszélyeztethette volna. Az idei remek formájuk és GP-döntőbe kerülésük miatt az olimpiai részvételük nem kérdéses.

A jégtánc versenyében a Komatsubara/Koleto és a Muramoto/Takahashi kettős párharca várható, bár az NHK Trophy eredményei alapján inkább már biztosabbra vehető, hogy Muramotoékat támogatja inkább a szövetség és őket szeretnék majd az olimpián látni.

A pontozólap itt elérhető (japánul): https://www.jsfresults.com/National/2021-2022/fs_j/nationalsenior/index.htm

A verseny vélhetően ezeken a linkeken lesz nézhető ingyenesen, online: kínai, még egy kínai, és még egy, illetve egy FujiTv link (csak nők és férfiak). 

A versenyzők listája angolul elérhető itt. 

Jó szurkolást!

Grand Prix Döntő 2021

A Rostelecom Kupáról írt bejegyzésemben nem említettem, kinek sikerült bejutnia a Világkupa döntőjébe, ezért bejegyzésemet ezzel kezdem most:

A férfiaknál Yuma Kagiyama, Shoma Uno, Vincent Zhou, Nathan Chen, Mikhail Kolyada és Jason Brown a döntősök. Evgeni Semenenkonak nem sikerült az a bravúr, hogy bejusson a Döntőbe, miután az orosz GP-viadalon nem sikerült a legjobbak között végeznie. 

A nőknél öt orosz: Kamila Valieva, Anna Shcherbakova, Elizaveta Tuktamysheva, Maiia Khromykh, Alena Kostornaia és egy japán, Kaori Sakamoto került be a Döntőbe. A párosoknál Mishina/Galliamov, Sui/Han, Tarasova/Morozov, Boikova/Kozlovskii, Pavliuchenko/Khodykin és Miura/Kihara a döntősök, míg jégtáncban Papadakis/Cizeron, Sinitsina/Katsalapov, Hubbell/Donohue, Gilles/Poirier, Chock/Bates és Guignard/Fabbri került be a legjobb hatba.

Az eredetileg december 10-12. között, Oszakában megrendezni tervezett Grand Prix döntőt viszont nem fogják megtartani, decemberben legalábbis biztosan nem. A japán kormány ugyanis az új vírus variáns miatt határzárat rendelt el, így nem lehet beutazni az országba, néhány rendkívüli kivételtől eltekintve (pl. azoknak akik többszöri beutazásra jogosító vízumuk van és különleges érdek indokolja - ilyen lesz majd Stephane Lambiel a nemzeti bajnokságon a hónap végén). A japán korcsolyázó szövetségnek tehát akkor is, ha meg akarta volna rendezni a versenyt, a kormány döntése értelmében törölnie kellett a megmérettetést. 

Felmerül a kérdés, ha a nyáron egy jóval nagyobb eseményt, az olimpiát is meg tudta rendezni az ország, akkor ezt a versenyt miért nem tudja? A legegyszerűbb válasz erre talán az, hogy Japánban azóta új kormány van, ugyanis október elején lépett hivatalba a Fumio Kishida vezette kormány, és a miniszterelnök jóval óvatosabban áll a járvánnyal kapcsolatos kérdésekhez, mint az olimpia előtti kormány. 

Ezért el kell fogadni a döntést, hogy Japán az utolsó pillanatban lemondta a verseny megrendezését. Emiatt a rövid idő miatt aztán esély sem mutatkozott arra, hogy a versenyt esetleg máshol rendezzék meg. Bár felmerültek olyan tervek, hogy a Döntőt majd a szezon végén megtartanák, meglátjuk, hogy erre mennyi esély lesz valójában. A GP Döntő az Olimpia felé vezető út egyik felkészülési állomása, ahol ráadásul a szezonban először mérkőznek meg az őszi szezon legjobb versenyzői, így az olimpia és a világbajnokság után gyakorlatilag értelmét veszítené a verseny megrendezése. Ezen felül nagyon hosszú az olimpiai szezon, először a Challenger-versenyeken, majd a GP állomásokon, a nemzeti bajnokságon, az olimpián, és utána a világbajnokságon indulnak a versenyzők. A top formát természetesen az olimpiára kell időzíteni, ezért egy olimpiai évben sokan már a világbajnokságot sem vállalják be. Jellemzően ilyenek azok, akik az olimpia után visszavonulnak, de sokszor az olimpiai bajnokok is lemondják a részvételt. Aki pedig nem, azoknál előfordul, hogy a forma korántsem olyan, mint amit az olimpián látunk. Példa erre Alina Zagitova, aki mindent megnyert az olimpiáig, aztán viszont a világbajnokságon még csak a dobogóra sem tudott felállni. De ha régebbre tekintünk vissza, Yuna Kim is mindent megnyert a 2009/2010-es szezonban, a világbajnokságon csak vonakodás után indult el, ahol egy nem jó rövid programot követően végül "csak" az ezüstérmet tudta megszerezni. Persze vannak ellenpéldák is, de mindenesetre már az olimpia utáni világbajnokságon sem a legjobb formát szoktuk látni, ezért egy még később - mondjuk áprilisban - megrendezett GP Döntőn még inkább fáradtabb versenyzőket láthatnánk (a fáradtsággal pedig a sérülés veszélye is nagyobb lenne).

Kérdés az is, hogy egyáltalán lenne-e olyan helyzetben Japán a szezon végén, hogy megrendezze a versenyt, ha pedig nem, lenne-e olyan ország, aki elvállalná a rendezést. A versenyek megrendezését nagyban befolyásolja a nézettség is, ha az nem lenne anyagilag kifizetődő, szintén nem érné meg megrendezni.

Az biztos, hogy nem tudjuk megmondani, kire milyen hatással lett volna, ha megtartják a GP Döntőt, és ez mennyiben befolyásolta volna a következő heteket. Annyi biztos, hogy a december végi japán és orosz nemzeti bajnokságokon résztvevőknek több idejük lesz felkészülni a versenyeikre; néhányuknak talán jól jött volna a programjaik versenyhelyzetben történő finomítása - például Anna Shcherbakova ha a kűrben kettő vagy három négyfordulatost tervez, a bajnokságon kell először tisztán megfutnia idén. Valieva csúcsformában van, talán neki jól jön az, hogy nem kell versenyezni a nemzeti bajnokság előtt és csak edzéssel, nem utazással és versenyzéssel tölti ezeket a napokat. Kérdéses, hogy Tuktamysheva felért volna-e a dobogóra, vagy Khromykh mutatott volna jobb formát, illetve Kostornaia tripla Axeljei sikerültek-e volna. A férfiaknál Shoma Uno és Yuma Kagiyama otthon versenyzett volna, de nekik is több idejük lesz így felkészülni a két hét múlva kezdődő nemzeti bajnokságra.

Az amerikai és kanadai bajnokságban résztvevőknek a legközelebbi versenyüket januárban rendezik meg. Nathan Chen állítólag nagyobb változásokat tervez a programjaiban, neki lehet, hogy szüksége lett volna egy versenyre a nemzeti bajnokság előtt, de ez majd később kiderül.  Érdekes lett volna, hogyan pontozzák például a jégtáncosokat, Papadakis/Cizeront vs Sinitsina/Katsalapovot (erre még az Európa-bajnokságban sor kerülhet), és kit preferálnak a bírók a 3. helyre. A párosoknál szintén - az oroszok illetve Sui/Han versenyzése lett volna érdekes.

A legközelebbi versenyek tehát a nemzeti bajnokságok, illetve egy részük már le is zajlott - ilyenek például az olasz, az észt, vagy a brit versenyek. A következő napokban-hetekben zajlanak le a német, osztrák, a spanyol, a négy nemzet bajnokság (közte a magyar) küzdelmei, illetve ahogy említettem, december végén a japán, az orosz, majd később az amerikai, a kanadai, a koreai versenyek, Kína pedig egyelőre elhalasztotta a nemzeti bajnokságát.

Karácsony előtt a nagyobb nemzeti bajnokságokról (japán és orosz) írok majd egy rövidebb bejegyzést. 

Rostelecom Cup 2021

Ez egy kicsit más jellegű bejegyzés lesz, mint amilyet szoktam írni, ugyanis a helyszínen, Szocsiban néztem végig az utolsó Világkupa állomás versenyét, a Rostelecom Kupát, így leginkább az arénában átélt élményeimet osztom inkább meg, illetve egy kis útbeszámoló is lesz egyben.

Kedden indultam el hazulról, és az első állomásom Moszkva volt, ahol elég hosszasan várakoztam a repülőtéren, miután inkább biztosra mentem, és eggyel későbbi géppel utaztam tovább Szocsiba, mint ami elérhető lett volna. A Szocsiba tartó gépen több korcsolyázó is utazott, többek között a japán csapatból Keiji Tanaka és Kazuki Tomono is.

Szerdán egy kis városnézést tartottam Szocsiban, ahova egy kissé kalandos úton jutottam el: hiába néztem meg előre, mikor indult a vonat a menetrend szerint - az utolsó aznap délelőtt - az korábban indult, így lekéstem. Maradt hát a busz, amit először meg is kellett találni, aztán pedig elég lassan döcögött el a célállomáshoz. A szálláshelyem, az olimpiai park és maga az Iceberg Skating Palace helyszíne ugyanis Adlerben volt, ami Szocsitól mintegy 30 kilométer távolságra van délre. Szocsi nagyon kedves város, szép parttal, mólóval, pálmafákkal, ez Oroszország egyik kis gyöngyszeme, igazi üdülőváros. 

Szocsi mólója, háttérben az olimpiai ötkarikával

Másnap délelőtt az Iceberg aréna felé vettem az irányt, mert kezdődtek az első hivatalos edzések. Előtte viszont még felfedeztem útközben egy kis kantint, ahol nagyon finom reggeliket kínáltak - salátákkal, amiket nagyon jól készítenek az oroszok, blinivel (sós palacsintával), omlettel stb. Ezután minden reggel itt ettem valamit, mielőtt elmentem volna az arénába. Az arénába a bejutás könnyen ment, igaz, hogy az EU-s digitális védettségi igazolványt mindig be kellett mutatni (útlevéllel együtt), és átszkennelték a táskát, kabátot (ez viszont nem újdonság, mert bevásárlóközpontokban, vasútállomásokon is alkalmazzák). A szervezők kedvesek és segítőkészek voltak, az aréna pedig kényelmes volt és viszonylag meleg.

A csütörtöki edzéseket tehát végignéztem, először a férfiak, majd a jégtáncosok, párosok, végül a nők edzettek. Az biztos, hogy az edzésen látottak sokszor nem tükrözik vissza azt, ami a versenyen aztán történik, legalábbis az egyéni versenyzőkre ez mindenképp elmondható: például Kvitelashvili esett-kelt az edzésen, nem úgy tűnt, hogy túl jó a formája, míg a versenyen jól összeszedte magát, míg például Semenenko önbizalommal telve szórta a négyfordulatosokat az edzésen, a versenyen viszont nem tudta ezt a formát mutatni. A nőknél érdekes volt látni, ahogy Tuktamysheva magabiztosan ugorja az Axeleket, Khromykh rontogat, illetve Valieva hogyan próbálgatja a 3A-t, és a négyfordulatosokat, amikből egyébként jó párszor rontott, elesett, de amint szorosra feltette a két kezét, máris sikerült megtartani az ugrást.

 

Az Iceberg Skating Palace, háttérben a havas hegyekkel

Az Iceberg Skating Palace közelebbről

Az aréna belülről

Pénteken a reggeli edzések egy részét nem néztem meg, mert nagyon korán kezdődtek, e helyett inkább a szép időben végigsétáltam az olimpiai parkban. Az olimpiai park lenyűgöző, mindegyik aréna egy helyen van, középen pedig az olimpiai láng, azzal szemben pedig egy földgömb között a Bajnokok Fala, amelyen az egyik oldalon az orosz, a másik oldalon minden nemzetközi olimpiai érmes a 2014-es téli olimpiáról kapott egy kis plakettet. A látvány egyébként este is pazar, mert mindegyik aréna nagyon szépen ki van világítva, főleg a Fisht stadion, amelyben magát az olimpiai megnyitót, és egyébként a 2018-as foci VB meccseit is rendezték. S ez még nem minden. Az olimpiai park köré építették a Forma-1-es pályát is, a Sochi Autodrome-ot, a hétvégén pedig túraautó-bajnoki futamot is rendeztek, így amíg az Iceberg arénában a Világkupa futam zajlott, körülette autóversenyt is rendeztek. :)

A Bajnokok Fala az olimpiai parkban

Olimpiai aranyérmesek

Férfiak

A férfiak versenyével kezdődött a verseny és ez volt az első, ami szombaton befejeződött. Az arénába érve a férfi verseny előtt vettem észre, hogy tele van Yuzurut támogató kisebb-nagyobb molinókkal, amelyeken jobbulást és a jókívánságaikat fejezték ki az orosz szurkolók. Sokan még kis Micimackós zászlókat is osztogattak. Ez nagyon aranyos gesztus volt! Remélem, hogy Yuzu is láthatta ezeket az üzeneteket, és legalább egy kis mosolyt csalt az arcára.

Pénteken nagyon tetszett Kazuki Tomono rövid programja, amiben szépen, lendületesen, jól interpretálva korcsolyázott, 4S-t, és 4T-3T kombinációt is megugrott, és nagy egyéni legjobb pontszámot sikerült futnia. Kazuki végül a bronzérmet szerezte meg, igen kevéssel lemaradva az aranyéremről: a kűrben volt egy-két piszkos eleme (ellépések egyes ugrásokból), és elesett az egyik 3A-ból, viszont a második pontszámban  szerintem kiemelkedően jó volt. A kűrben a koreográfiai lépéssora nekem a férfi verseny csúcspontja volt. 

A rövid programban szorosan Kazuki mögött Morisi Kvitelashvili végzett, aki a kűrben is - egy esett 4T-t leszámítva - jól futott, így kevéssel, de az ő nyakába került az aranyérem. Morisi, főleg a kűrben eléggé rákoncentrált az elemekre, és szerintem komponensekben nagyon segítették a bírók, nem értettem egyet azzal, hogy magasabb pontokat kapott például Tomononál. Ezzel Morisi először nyert GP aranyérmet, és Eteri Tutberidze is a férfiak mezőnyében először tudta egy versenyzőjét aranyhoz segíteni.

Nagyobb meglepetésre Mikhail Kolyada csak az ezüstérmet szerezte meg a versenyen. Kolyada a rövid programban túl nagy hátrányba került, miután mindkettő négyfordulatosából hibázott, és a kűrben sem futott tisztán. Akármennyire szépen korcsolyázik és egyébként minőségi minden, amit csinál, nem fér bele, ha a Toe-loopokból és Salchowokból is rendszeresen hibázik. A bírók őt is segítették a hazai pályán, például a 88 pontos komponenssel a kűrben, ami erre a futásra túlságosan magas volt...

Roman Sadovsky lett a 4., aki a Skate Canada utáni gyengébb szereplés után itt sokkal jobban teljesített. Roman nagyon jól bekorcsolyázza a pályát, elegáns, szép vonalai vannak, őt öröm nézni a jégen. Ahhoz képest pedig, hogy a férfi mezőny egyik, ha nem a legmagasabb versenyzője, meg tudta ugrani a négyfordulatos Salchow-ot, például a kűr második felében 3S kombinációban is.

Matteo Rizzonak nem kezdődött könnyen a verseny, miután Moszkvában az átszállás során órákat kellett várakoznia hóviharban, és a csomagja sem érkezett meg időben, így a csütörtöki edzést ki is kellett hagynia (bár később az edzés után megengedték neki a szervezők, hogy egy kicsit szokja a jeget). A rövid programot elrontotta, a kűrben viszont a második legjobb pontszámot futotta, és ezúttal is jól sikerült a kűr, ami szerintem egy nagyon hozzá illő program.

Evgeni Semenenkot talál túlnyomta a tét, hogy be is kerülhet a GP Döntőbe jó futás esetén, ezért több hibázás is volt a programjaiban és végül csak a 6. lett. Viszont egyébként nagyon sokat fejlődött tavaly óta, és ha idén nem is került be a GP Döntőbe, a jövő egyik legjobb orosz férfi versenyzője lehet. Hozzá hasonlóan Mark Kondratiuk sem tudta a legjobbját hozni, bár nekem tetszik az eredeti stílusa, akkor is ha még kicsit kiforratlan.

Így néz ki a technikai panel számítógépe verseny közben

A szombati kűröket egyébként már a bírók mögött néztem végig, miután összeismerkedtem egy üzbég lánnyal, aki mondta, hogy megnyitották az A szektort a bírók mögött, és üljünk oda! Ez nagyon jó volt, mert pont ráláttam a technikai panel munkájára is, így közelről láthattam, hogyan nézik vissza az egyes elemeket.   

A férfi dobogósok: Kvitelashvili, Kolyada és Tomono

forrás: @mihail_sharov

Jégtánc

A férfiak után a jégtáncosok következtek mindkét napon. A jégtáncosok első csoportját rááldoztam az ebédelésre: mivel csak egy büfé volt nyitva az arénában, hosszú sorok várakoztak, így semmiképp sem volt elég a 20 perces jégfelújítás arra, hogy megvásároljam és meg is egyem az ebédemet. A párosok versenyét nem szerettem volna lekésni, már csak amiatt sem, mert Márkék indultak, a nők versenye előtt pedig a legnagyobb nézősereg gyűlt össze, így akkor már pláne nem volt idő sorba állni...

A jégtáncosokról tehát csak annyit, hogy a vártnak megfelelően a Sinitsina/Katsalapov kettős nyert, de nem annyira meggyőzően, mint ahogy azt talán várhattuk volna. Úgy érzem, hogy sem a ritmustáncuk, sem a szabad táncuk nem olimpiai aranyat érő programok; Katsalapov hanyagul korcsolyázik Sinitsinához képest, és a szabad táncban a stationary emelés végénél egy nagyobb hibát is elkövetett a bírók orra előtt, amikor botladozott. Emellett még két pont levonást is kaptak túl hosszú emelésekre. A szabad táncban szorosan mögöttük végzett Guignard/Fabbri, de a ritmustáncban túl nagy volt a hátrányuk ahhoz, hogy szorosabb versenyről lehessen beszélni. Fabbriék Atonement szabad tánca továbbra is az egyik legszebb szerintem a mezőnyben. A bronzérmet a kanadaiak, Fournier-Beaudry/Sorensen nyerte, míg 4. lett Hurtado/Khaliavin, akiknek a programjai jobban tetszettek élőben, mint a TV-ben, különösen a Led Zeppelin szabad tánc.

A jégtáncosok dobogója: Sinitsina/Katsalapov, Guignard/Fabbri és Fournier-Beaudry/Sorensen

forrás: @mihail_sharov

Párosok

A párosok versenyében pénteken kisebb meglepetésre nem Mishina/Galliamov, hanem a Pavliuchenko/Khodykin kettős végzett az első helyen a rövid programban - egy nagyon jól megfutott, ötletes, kreatív rövid programmal, ami tele volt érdekes ki- ,és bemenetelekkel az egyes elemekbe, és jól adták elő. Mishinának nem sikerült a tripla Salchow, ezért nem sokkal, de a 2. helyen álltak a versenynek ebben a részében. Kadyrova/Balchenko (akiket Mishináékhoz hasonlóan szintén Moszkvina edz) egy hasonlóan jó rövid programmal a 3. helyen álltak. A kűrben aztán fordult a kocka, és Mishináék jól futva megnyerték a versenyt, Pavlichenkoék a 2. helyre szorultak a Black Swan kűrrel, de néhány hibával, míg Kadyrováék maradtak a 3. helyen egy szintén nagyon egyedi, érdekes, jól megkoreografált kűrrel, bár olyan hibával, amit ritkán látunk ezen a szinten: a halálforgást elrontották és így 0 pontot érő elem lett. Érdekességképpen, Mishináék nagyon magas technikai szintet képviselnek, és nekik is sok nehezített elem van a programjaikban, érdekes összekötő elemekkel, de a három orosz páros közül szerintem ők mutatták a legkevesebb karaktert/személyiséget a jégen.

Márkék jól versenyeztek, főleg tekintetbe véve azt, hogy az utolsó pillanatban ugrottak be a versenyre. Már eleve nagy szó, hogy két meghívást is kaptak ebben a GP szezonban. A rövid program remek volt, kár hogy a kűrben kétszer is le lett duplázva a tripla ugrás, de összességében a 6. hellyel elégedettek lehettek.

A párosok: Mishina/Galliamov, Pavliuchenko/Khodykin és Kadyrova/Balchenko álltak a dobogón

forrás: @mihail_sharov

Nők

A nők versenyében nem meglepetésre Kamila Valieva nyert, ráadásul megdöntött minden létező világcsúcs pontszámot: rövid program, kűr, és összpontszám, legmagasabb komponens a kűrben - 76.27 (ezt Zagitova tartotta 2018 óta), legmagasabb pontszám a 3A-ra, és stb. Kamila nagyon tehetséges, ami nem kétséges, de nem tudok elmenni a mellett, hogy megemlítsem, hogy a pontozás minden realitást nélkülözött, ami ezt a versenyt illette. A rövid program még csak-csak, mert az egy jobb program, mint a kűr, de a kűrben a gyengén megkoreografált Bolerora, amire Kamila kifejezetten mechanikusan korcsolyázik, volt olyan bíró, aki 4 komponensre is a maximális pontszámot, 10-et adott! Én ebben a kűrben nem láttam fantasztikus előadást, vagy rendkívül kiemelkedő interpretációt; s bár Kamila gyorsan és dinamikusan korcsolyázik, korcsolyázótudásra sem érdemel 9-nél magasabb pontokat; a kompozíció sem erős 9-es. A 76+ komponensszám olyan magas, ami majdnem az elérhető maximum - tényleg ez lenne minden idők legjobb kűrje, beleértve az előadást, interpretációt, koreográfiát is? Mert kétlem.

Kamila Valieva tripla Axelje a rövid programban

forrás: tumblr

Ami a technikai részét illeti: Kamila fejben erős, hogy a versenyen sikerültek a tripla Axelek, és a kűrben a három négyfordulatos, de az ugrást mindenképp segíti, hogy felemeli mindkét kezét és úgy ugorja el, mert ezáltal áramvonalasítja a testét és segít megtartani a tengelyt - e nélkül elferdülne, amit edzésen jó párszor láthattam is, amikor elesett belőlük. Ezt Kamila maga is mondta, hogy csak így tudja megugrani az elemeket. Viszont most már - egyetlen ugrást leszámítva - minden ugrását felemelt kezekkel (ripponnal) ugorja, amit én nem tartok esztétikusnak és mivel ez egy segítség, nem kellene, hogy GOE-ban ez plusz pontnak számítson (és 2018 óta nem is számít plusz pontnak a szabályok szerint). 

A túlpontozás viszont persze nem meglepetés. Olimpiai szezon van, Kamila jelenleg a fő esélyese az olimpiai aranynak, és hazai pályán tartották a versenyt. Mégis mindig valahol elkeserít ez a fajta pontozás...

Az ezüstérmes Elizaveta Tuktyamsheva lett. Lizát most láttam először élőben, annak ellenére, hogy a múltban már voltam pár versenyen...és azt kell mondjam róla, hogy hasonló az élmény, mint a TV-ben, csak élőben minden "egyértelműbb": bár több személyiséget mutat a jégen, mint mondjuk Valieva, Liza programjai nagyon, de nagyon üresek, a pályának csak egy kisebb részét korcsolyázza be és nagyon lassan korcsolyázik (mondjuk főleg Valievához képest ezen a versenyen, aki Lizához képest száguldozott a jégen). A kűrben inkább az elemek teljesítésére fókuszált, és nem sok idő jutott előadni. A tripla Axeljei stabilak, de sokat készülődik rájuk és nincsenek hosszú kifutó ívei. Viszont az ugrótechnikáját, a szépen leszúrt ugrásait, a rugózását az ugrásainak kifejezetten öröm volt nézni.

Érdekességképpen Liza kb. kétszer akkora tapsot kapott a programjai előtt és után is, mint Valieva. S nemcsak azért, mert már évtizede korcsolyázik a felnőttek között, hanem úgy tűnt, tényleg jobban tetszik nekik, amit a jégen csinál, Valieva cirkuszi mutatványait pedig kevésbé értékelik.

Bronzérmes lett Maiia Khromykh, aki a rövid program után az 5. helyről kellett, hogy felkapaszkodjon, miután elesett a tripla Lutz-ból. A kűrben egy hibás 4T-t leszámítva jól futott, mégis úgy érzem, mintha egy hónapja Budapesten őt jobb formában láthattuk volna. 

Mariah Bell lett a 4., aki egy hete még Franciaországban versenyzett, tehát ügyesen megcsinálta a két versenyt ilyen rövid idő alatt. Igaz, hogy neki még tripla-tripla kombinációja sincs, és elég sokat korcsolyázik két lábon, de legalább viszonylag tisztán futott. Loena Hendrickx lett az 5., akit talán nyomott a tét, hogy megismételje az olasz GP-n elért érmes eredményét: a rövid programban rontott és a kűr sem volt olyan átütő. Mindenesetre nekem tetszett a korcsolyázása, mert szépen, dinamikusan korcsolyázik, jól be is korcsolyázza a pályát.

A női dobogón Valieva, Tuktamysheva és Khromykh állt

forrás: @mihail_sharov

Így ért véget tehát a verseny, amin taroltak az oroszok, párosokban és a nőknél csak oroszok, míg a férfiaknál és jégtáncban 1-1 orosz (illetve Morisi személye révén egy Moszkvában edző Tutberidze-tanítvány ex-orosz) állhattak a dobogóra.

*

Vasárnap délelőtt a gála előtt még egyszer utoljára körbesétáltam az olimpiai parkot, és lementem a tengerpartra. Nem maradt időm, hogy az egyébként közel fekvő országhatárhoz elsétáljak és ekkor már eléggé esett is az eső (a határon túl egyébként Abházia de facto független állam van, ami egyébként Grúziához tartozik hivatalosan, legalábbis a nemzetközi közösség legnagyobb része annak ismeri el - egyszer talán oda is eljutok, mert képek alapján gyönyörű hely).

A gála kikapcsolódásnak jó volt. A csúcspont számomra mindenképp Kazuki Tomono szórakoztató előadása volt. 

Hétfőn reggel indultam haza, Moszkván keresztül egy gyors átszállással hamar haza is értem Budapestre. Ez a hét jó kikapcsolódás volt a nagyon hosszú, sok munkával telt hónapokat követően; új élmények értek, sok mindenkivel találkoztam és láthattam egy pár szép programot is, ezért örülök, hogy ott lehettem a versenyen - akkor is, ha mindenképpen hiányát éreztem annak, hogy Yuzurut nem láthattuk.

A verseny végeredménye itt elérhető: http://www.isuresults.com/results/season2122/gprus2021/