XXIV. Téli Olimpiai Játékok - Férfiak

Az utóbbi napokban lezajlott a férfi egyéni verseny, de a világsajtó mégis inkább az orosz doppingbotránytól volt hangos kedd óta. Ez utóbbiról majd később a női verseny előtt írok, amikor már lesznek további fejlemények is. Mindenesetre annyit, hogy a csapatverseny éremátadó ünnepségére nem került sor, mert Kamila Valieva decemberben leadott doppingtesztjében tiltott szer használatát találták, ezért egyelőre csapatban nem hirdettek eredményt és később derül majd csak ki, hogy megkapják-e az oroszok az aranyérmet vagy sem.

A férfiak edzéseit és versenyszámát mindenféle vegyes érzéssel figyeltem. Még el sem kezdődött a verseny, de már izgultam, mert Yuzuru Hanyu elég későn, az egyéni verseny előtt csak két nappal érkezett meg, és nem sokat edzett a helyszínen. Miután nem került be a csapatversenybe (állítólag a JSF döntése alapján), a lehető legkésőbb érkezett meg a versenyre.  Emiatt aztán izgultam egy keveset.

Másrészt eszembe jutottak a négy évvel ezelőtti emlékeim, amikor Dél-Koreában a helyszínen drukkolhattam és örülhettem Yuzuru második olimpiai aranyérmének. Sok minden megváltozott azóta és összességében jobban tetszett az a verseny, mint amit itt láthattunk. Szinte örülök neki és megkönnyebbüléssel tölt el, hogy le is tudtuk már a férfi versenyt.

Ahogy arra leginkább számítani lehetett, Nathan Chen magabiztosan nyerte meg az aranyat, és most már minden nagy aranyérem a zsebében van nagy versenyekről. Egészen más mentális hozzáállással indult ezen az olimpián, megtanulta kezelni az elvárásokat, és benne volt a négy év tapasztalat. Jobb formában láthattuk őt, mint akár pár hete a nemzeti bajnokságon. A rövid programjába 4Lz-3T kombinációt tett bele a 4T helyett, amit meg is ugrott a csapatversenyen és az egyéni versenyben is, az utóbbiban ez világcsúcsot ért neki. A kűrje is jól sikerült, de nem volt hibátlan: egy tripla Flipet leszimplázott, és volt például egy megbillent érkezése a négyfordulatos Salchow-ból, ami a leggyengébb típusú quadja (nem számítva a négyfordulatos Loopot, amit még a szezon elején edzett, de mégsem hozta be az olimpiára). Én a 4F-et is hiányosnak láttam, de nem vette annak a panel. A felszabadultság látszott rajta, miután megcsinálta a nehéz elemeket, és igyekezett magához képest kimaxolni az előadást a koreográfiai lépéssorban. Az aranyérmet ilyen fölénnyel mindenképp a magas bázispontszáma miatt nyerte meg, a quad Flipjeinek és quad Lutz-ának köszönhetően. A komponens pontszámával, ami közel volt a tökéleteshez (97.22) abszolút nem értettem egyet, különösen, hogy korcsolyázótudásban és átmenetekben is a mezőny legmagasabb pontszámát kapta. Összehasonlítva például a közvetlenül előtte futó Yuma Kagiyamához képest, lassabban és kevesebb lendülettel korcsolyázott, piszkosabb élekben, amire bizonyos, hogy nem érdemelt volna 9.71 pontot a korcsolyázótudásra. De sokszor leírtam már, mi a problémám a pontozással az utóbbi években, ezért az sem volt meglepő, hogy mindegyik komponensben a bajnokot tették első helyre.

A várakozásoknak megfelelően Chen nyakába került az aranyérem

forrás: gettyimages

Az ezüstérmes az idei japán bajnokság 3. helyezettje, Yuma Kagiyama lett. Talán Yuzuru Hanyu és Shoma Uno árnyékában nem volt rajta annyi teher, mint csapattársain, és miután a csapatversenyben már sikerült jól bemutatnia a kűrjét, ez adhatott neki egy kis plusz motivációt az egyéni versenyre. A rövid programban jobban adott elő, mint amit láttunk tőle a szezon során, de még mindig nem igazán nyerte el a tetszésemet ez a Bublé program. A kűrben nem futott annyira jól, mint a csapatversenyben: a négyfordulatos Loopból ellépett és negyed fordulat hiányt kapott rá, a 4T-eu-3S kombinációban pedig leduplázta a Salchow-ot, amivel veszített azért pontokat, de így is bőven elég volt az ezüstéremre. Érdekességképpen, hiába kapott összesen több pontot a csapatversenyben futott kűrre, a komponensekben az egyéni versenyben kapott magasabb pontszámot, amivel nem igazán értettem egyet. A program egyébként olimpiára való volt és korához képest azért nagyon jó lendületben korcsolyázik, olyan térdekkel, amivel bármilyen ugrást meg tud ugrani. Az előadást ezúttal is hiányoltam nála, nem igazán vetített ki a közönségre sem.

A bronzérmes Shoma Uno lett, akivel kapcsolatban nem gondoltam volna, hogy 2018 után ismét azt kell leírnom, hogy az érmét szerintem nem érdemelte meg a két futás alapján, és, hogy megint részben a négyfordulatos Loop miatt nem. Shoma a rövid programban ismét megcsinálta a 4T-3T-t, ugyanakkor meg kellett fognia az ugrást és letette belőle a kezét, azonban erre alig kapott negatív kivitelezési értéket. Mivel mindenre 4-es szintet kapott, ezért a csapatverseny pontszámánál is magasabb egyéni legjobb pontszámot szerzett. A kűrben aztán csak az 5. helyen végzett, miután volt több hibája is: a 4S-t meg kellett tartania és negyed hiányos volt, a quad Flipből elesett és a 3A kombinációjára sem tudta rátenni a tripla Flipet, ami csak szimpla lett. Egy kombináció pedig kimaradt és csak kettőt csinált meg. A négyfordulatos Loopja visszanézéskor egyértelműen hiányos lett, csakúgy, mint négy éve, de ezúttal sem vették annak. Ezúttal az előadása sem volt olyan, mint amit tőle megszoktunk, leginkább nála éreztem azt, hogy elemről elemre tart és közben elfelejt előadni. A komponensei ennek ellenére majdnem 92 pontok lett. Nemcsak nekem, hanem utóbb visszanézéskor a német Eurosporton is hasonló vélemények fogalmazódtak meg: hiányos 4Lo és hogy Yuzurunak kellene a 3. helyen végezni, aztán pedig egy sor értetlenkedés, hogy miért nem vesznek hiányosnak már 20 éve egy csomó ugrást. 

Az érmesek tehát azok lettek, akik a rövid programban is az 1-3. helyeken álltak. A nagy előrelépés Yuzuru Hanyuhoz fűződik, aki a 8. helyen állt csak a rövid programot követően és végül 4. helyen fejezte be a versenyt (ami könnyen lehetett volna akár bronzérem is). A rövid programban szinte mindenki erősen futott a top versenyzők közül; ez az a része a versenynek, amiben egy nagy hiba nemigazán fér bele, mert az olyan hátrányba teheti a versenyzőt, amiből nehéz a kűrben visszajönni. Yuzuru azonban sajnos a rövid programban lenullázta a Salchow-ját, amivel kb. 14-15 pontot veszített, és óriási hátrányba került. A verseny után elmondta, hogy volt a jégen egy lyuk azon a ponton, ahonnan az ugrást indította volna és nem tudott elemelkedni az ugráshoz. Ez élugrásoknál előfordul, hiszen ott nincs egy olyan erő, ami felemeli a korcsolyázót, ezt az éllel kell megtenni, nem úgy, mint a leszúrt ugrások esetében. Tehát itt egy jéghiba sokkal rosszabb következményekkel járhat. Ez már korábban, a tavalyi WTT-n is előfordult vele, azt mondta, hogy milliméterre ki van számolva, hol szokott ugrani és ezúttal volt ott valami (aminek nem kellett volna lennie, nem is láthatott elugrásnál). Ennek ellenére a Rondo Capriccioso rövid programja nagyon szép volt, mégha nem is volt benne annyi energia talán, mint a nemzeti bajnokságon. A rövid programot követően érdeklődve figyeltem az edzéseit, hogy megy neki a négyfordulatos Axel. Az egyik próbálkozásból sajnos igen csúnyát esett, ami után fogta a bokáját, és őszintén szólva nem tudtam, hogy egyáltalán bevállalja-e a kűrt. De nem adta fel.

Mindent egy lapra tett fel és megpróbálta a négyfordulatos Axelt, amiből bár elesett, de jobban ki volt forgatva, mint a nemzeti bajnokságon, nem sok hiányzott, hogy tisztán meglegyen. Ezt negyednél kicsit több hiánynak ítélte a technikai panel (<), de akár negyed ("q") is lehetett volna (ha már Shoma Loopját nem vették egyáltalán hiányosnak...). Ezután a négyfordulatos Salchow-ból is elesett, ami lehet annak a következménye, hogy a 4A esés után másodpercekkel kell már a következő ugrást csinálni. A program többi része hibátlan volt, két 4T kombinációval, két 3A-val, kidolgozott koreográfiával, magas szintű összekötő elemekkel, forgásokkal. 

A Quad Axel, ami jól látszik a felvételen, hogy igen közel van ahhoz, hogy teljesen ki legyen forgatva

forrás: tumblr

Yuzuru elmondta, hogy mindenét beleadta ebbe a kűrbe és úgy érezte, hogy a rövid programbeli rontás és az edzésen történt esés után még többet jelentett neki elmesélni az "Ég és Föld" ("Heaven and Earth", vagy japánul "Ten to chi to") történetét. Ami elszomorító volt, hogy a kérdésre, hogy élvezte-e az olimpiát, egyértelmű nemmel válaszolt. Az elmúlt négy évben mindig kitért az olimpián való indulás alól, és nem beszélt arról, hogy indulna, nyerni szeretne. Annál inkább beszélt a 4A-ról, hogy ez a célja, ezt szeretné megugrani. Sajnálom, hogy a harmadik olimpiáján úgy érezte, hogy a belefektetett munkájáért nem kapta meg a jutalmat. Nem tudom, milyen állapotban lesz a bokája, de szerintem ha bírja, megpróbálja még a 4A-t tisztán is megugrani versenyen, ha már ilyen közel állt itt hozzá. Mindezt valószínűleg úgy, hogy továbbra is egyedül edzene - az olimpián ugyanis egyedül volt, és kérésére Brian Orserék sem voltak vele edzésen, valamint a kiss and cry-ban.

Mindenesetre ő a szememben egy óriási küzdő és sportember. Hány kétszeres olimpia bajnok vállal még be 4 évet ebben a sportban, és tűz ki egy új, szinte lehetetlennek tűnő célt, amit még soha senki nem ért el?

A versenyen az 5. Junhwan Cha lett, akinek jó éve van, és itt is igazán jól futott mindkét programban. A kűrben egy nagy hibája volt, az első ugrásából, egy 4T-ból nagyon rondán esett el, de szerencsére össze tudta kapni magát és folytatni tudta. A quad Salchow-ja biztosabb ugrás, ezért nem is annyira értem, miért nem ebből tesz be kettőt a kűrjébe.

A 6. Jason Brown lett, aki az egyike azon keveseknek a mezőnyben, aki nem ugrott négyfordulatos ugrást, ezúttal a kűrbe sem tette bele. Inkább a biztos futásra ment és végül is kifizetődő lett. Hatalmas pontokat kapott a magas szinten kivitelezett elemeire, jó korcsolyázására, bár hozzáteszem, a kűrben a 96 pontos komponens szám azért nagyon magas. Pl. Chen komponenseinek nem szabadott volna Brownénál magasabbnak lennie, ugyanakkor a 6 pontos különbséget közte és Yuzuru között sem érzem reálisnak (a hibák ellenére sem, amiért járt a max. PCS szabály alkalmazása).

Daniel Grassl lett a 7. lett egy erős kűrrel. Bár az ugrásai hagynak kivetnivalót maguk után, ő az első, aki 4Lo-t kombinációban ugrott meg (4Lo-eu-3S). A kűrben mindent beleadott, talán itt futott a legjobban a szezonban. A másik olasz, Matteo Rizzo csak 16. lett, aki a kűrjét sokkal halványabban futotta meg, mint azt a szezon elején láthattuk (4T nélkül) és még a palánkba is véletlen belefutott úgy, hogy esés lett belőle. Sajnáltam.

A legjobb orosz Evgeni Semenenko lett, aki jól futott mindkét programban (egy nagyobb hibát leszámítva a kűrben), és végül 8. lett. Mark Kondratyuknak négy programot kellett egy héten belül bemutatnia, így várható volt, hogy az egyéni versenyre jobban kifárad, és így is lett.

Nagyon örültem viszont Boyang Jinnek, akinek nagyobb hullámvölgyei voltak az elmúlt években és sokszor kiegyensúlyozatlanul versenyzett. Ezúttal szinte hibátlanul futott mindkét programjában, a kűrben három quadot is megugrott, közte a védjegyét, a Lutz-ot is, ami szerintem jelenleg a legjobb a világon a nagysága, lendülete és kifogástalan technikája miatt. Ez a Bolero kűrje érdekes volt. Nem mondom, hogy Jin olyan jó előadó lenne és szerintem benne sokkal több van, mint lehetne, de hazai pályán szépen teljesített. 

Donovan Carrillo az első mexikói, aki kűrt tudott futni olimpián, ezzel történelmet írt

forrás: tumblr

Morisi Kvitelashvili lett a 10. aki a négy évvel ezelőtti 24. helye után sokkal jobban futott. Mindenképpen kiegyensúlyozottabbá vált az elmúlt években, és ezt ezen a versenyen is megmutatta. A 11. Keegan Messing lett, aki a körülményekhez képest (két hete pozitív teszt, hosszú várakozás Kanadában, majd utazás áttervezése Európán keresztül Kínába) jól futott mindkét programban. Látszódott, hogy a nagy tapasztalat és a jó alapkorcsolyázó tudása kisegítette őt ezen a versenyen. Kevin Aymoz lett a 12., aki szintén ahhoz képest, hogy nehéz szezonkezdete volt, egész jó formába került. Sajnáltam az esést a 4T-ből a kűrben, ugyanakkor szépen kikorcsolyázta ezt a hozzá illő programot. Egyéni legjobbat futott Brendan Kerry és Donovan Carrillo is, akik büszkék lehetnek magukra. 

Nem jutott be a kűrbe Michal Brezina, aki azóta be is jelentette a visszavonulását. A mezőny legidősebbikje, Alexei Bychenko is búcsúzott a rövid programban. Ugyanúgy Roman Sadovsky is, akit mentálisan megviselhetett, hogy a csapatversenyen neki kellett futnia mindkét programot, szerintem erre ő nem volt megfelelően felkészülve.

Balról jobbra Yuma Kagiyama, Nathan Chen és Shoma Uno a dobogón

forrás: gettyimages

Összességében sokan futottak erősen és végül is nem lett olyan színvonaltalan verseny, mint amitől talán egy kicsit tartani lehetett előtte. A hangulat talán hiányzott, hiszen az aréna nagy része üres volt, és nem volt olyan az aréna atmoszférája, hiányoltam az energiát. A pontozással ezúttal sem értettem egyet, ami mindig rányomja a bélyeget a kedvemre. S talán az iránnyal sem értek egyet, amerre tart a korcsolya. Néhány éve úgy gondolom, hogy az öt quados kűrökben már túl sok a nehéz ugrás, ott már elvész a koreográfia, és főleg így, hogy már csak 4 percesek a kűrök, még kevesebb idő van előadni. És ezt most is így érzem. Átbillent a korcsolya a technika felé, és nem érzem az egyensúlyt.

Az olimpiai ciklus viszont lezárult a férfiaknál (bár még hátra van a világbajnokság, de az már kevésbé fontos), ezért kíváncsian várom, milyen változások lesznek nyáron a szabályokban és merre fog fejlődni a férfi korcsolyázás.

*

A végeredmény itt található.

A rövid program és a kűr visszanézhető az M4 Sporton.

Amerikai, kanadai, koreai nemzeti bajnokságok 2022

 Amerikai nemzeti bajnokság

Az amerikai nemzeti bajnokságra hárult a legnagyobb figyelem az elmúlt hétvégén. Az előzetes várakozásoknak, tippelgetéseknek megfelelő versenyzők jutottak ki az olimpiára még úgy is, hogy voltak köztük olyanok, akik pozitív Covid teszt miatt visszaléptek a versenytől...Hozzáteszem, nagyon sok pozitív Covid tesztről hallottunk a versenyen, főleg ahhoz képest, hogy az oroszoknál, japánoknál semennyi sem volt.

A férfiak versenyében Nathan Chen hatodszorra lett bajnok; először versenyzett a szezonban a két évvel ezelőtti programjaira, a La Bohéme-re és a Rocketmanre. A rövid programban ugyan igen magas bázispontszámú elemei vannak - 4F, 3A és 4Lz-3T a program második felében - ugyanakkor a tőle megszokotthoz képest idegesebb korcsolyázást láthattunk, a 3A-ba és a kombinációba is teljesen beleállt, kifutóív nélkül és a 4Lz hiányos is volt (az elnéző hazai technikai panel persze nem vette annak). A kűrben Nathan a második Flipből és aztán meglepetésre a koreográfiai lépéssorból is elesett. Chen ezt a két programot jobban futotta meg a 2019/20-as szezonban, bár tény, hogy interpretáció, és előadás szempontjából ez a két program jobb mint amit idén a szezon első felében láthattunk. Nem tudok viszont elmenni a kűr ruhája mellett, ami egy lávamintájú, szemet bántó, tréningruhára emlékeztető darab, amivel egyszerűen olyan érzésem van, hogy nem adja meg a kellő tiszteletet a sportágának. A kosztüm mindig is a műkorcsolya előadások része volt, bárkinek aki jégre lép, fontos mi van rajta. Neki nem az.

Nekem úgy tűnik egyébként, hogy Chen a legjobb formában 2019-ben volt, és ebben a szezonban eddig nem volt igazán meggyőző - lehet, hogy olimpiai bajnok lesz belőle így is, de egyelőre tény, hogy idén még öt quados kűrt tisztán nem láttunk tőle. A pontokról pedig csak annyit, hogy az amerikai bajnokság - az orosz mellett - hírhedt a túlpontozásairól, de azért az, hogy két eséssel 212 pontot kapjon Chen, nagyon túlzás. Hogy egy példát említsek: erre a versenyre is vonatkoznak a program komponens szabályok, mint pl. az, hogy két esés esetén nem lehet magasabb a komponens 9.25-nél (korcsolyázótudás, átmenetek, kompozíció) és 8.75-nél  (előadás, interpretáció), amit ezúttal is több bíró áthágott és ezeknél jóval magasabb pontokat adott Chennek. 

Az ezüstérmes némi meglepetésre (bár írtam az előzetesben, hogy számolni kell vele) Ilia Malinin lett, aki először indult nemzeti bajnokságon a felnőttek között. Iliát idén láthattuk pl. a junior GP versenyeken és be is jutott a junior GP döntőbe, amit ugye a japánok eltöröltek. A fiú szorgalmasan szokta posztolni a különböző őrületes kombinációit a szociális médiára (pl. quad-quad, tripla-quad kombinációk), de eddig a versenyeken rontogatott, sokszor nem is keveset. Viszont nem itt, a nemzetin, ahol a rövid programban 4Lz-ot és 4T-s kombinációt is megugrott, a kűrben pedig négy db négyfordulatos ugrása is volt (Lutz, Salchow és két Toe-loop), amiket jó technikával, könnyedén ugrik. Anyukája, Tatiana Malinina az edzője, aki anno, az 1990-es években és a 2000-es évek elején nagyon szép Lutz-okat ugrott. Nyilvánvalóan nagyon sokat kell még fejlődnie Iliának előadásban, összekötő elemek mennyiségében, minőségében, interpretációban, stb. viszont az biztos, hogy ő a jövő egyik nagy reménysége.

Ilia Malinin első felnőtt amerikai bajnokságán máris ezüstérmet szerzett. A kűrben többek között egy négyfordulatos Lutz-ot is megugrott

forrás: tumblr

A bronzérmes Vincent Zhou lett, akit a rövid programban nagyon megpontoztak a bírók (egészen 112 pontot kapott, nem sokkal Chen mögött állt), viszont a kűrben sok hibával futott, négy ugrásából is ellépett vagy elesett, bár a technikai panel próbálta nagyon megsegíteni és a legtöbb ugrását nem is vette hiányosnak. A program végére alig maradt benne szufla. A segítséggel viszont sikerült őt a dobogón tartani, hiszen a kűrben Jason Brown mögött végzett, de összesítésben kevesebb, mint fél ponttal mégiscsak megverte Brownt.

Jason Brown szépen futott a Sinnerman rövid programjára (4. helyen állt, alig lemaradva Malinin mögött), a kűrben pedig ugyan megpróbálta a 4S-t, de nem volt kiforgatva és elesett belőle. A programjának a többi része kimagasló minőségű és felemelő volt, amit a bírók nagyon magas komponens pontokkal jutalmaztak (96 pont). Mivel csak egy quad próbálkozása volt, s hiába kapott magas GOE pontokat a meglévő elemeire, illetve Zhou-val szemben elnézőek voltak a bírók, így Jason a 4. helyen végzett. A kűrben egyébként nem lehetett vele Tracy Wilson edző, mivel ő is pozitív tesztet produkált azok után, hogy nagyon hosszú és kalandos úton jutottak el ketten Torontóból Nashville-be...

Az amerikai szövetség Chent, Zhou-t és Brown-t választotta az olimpiai keretbe. Sokak szerint jó döntés született, hiszen Brown a gyengébb ugrásai ellenére nagyon jó korcsolyázó, sok amerikai kedvence, aki kiegyensúlyozottan, jól versenyzik és magas komponenseket szokott kapni. Mások szerint Malinin a meggyőző futásaival, az ezüstérmével és nem elsősorban a Brownénál jóval nagyobb technikai arzenálja miatt megérdemelte volna, hogy induljon az olimpián, hiszen a jövő övé és nagy tapasztalatot szerezhetett volna ezen az olimpián, ami a következő játékokon jól jött volna. Zhou-t a válogatási elvek miatt nehéz lett volna kihagyni, de van, aki szerint kiegyensúlyozatlan és inkább neki kellett volna otthon maradnia.

Ha csak a matematikát nézzük, akkor Malinin két tökéletes futással még egy nagyobb meglepetést is tudott volna okozni (attól függően is persze, hogy a többiek hogy teljesítenek és, hogy elbírta-e volna a hirtelen jött nyomást), viszont erre Jasonnak, akármilyen szépen is fut, az alacsonyabb technika miatt nem igazán van lehetősége. Nos, a döntésben közrejátszottak a válogatási elvek, de az olyanok is, hogy az amerikai szövetség igazán szereti a comeback-történeteket, ráadásul Brownnal sokat reklámozták az olimpiát az utóbbi időben (a hivatalos Team USA öltözéket pl.), ráadásul ő igazi közönség kedvenc is, és mégiscsak tapasztaltabb versenyző, kevesebb rizikófaktorral. Mindezeken felül szerintem az is benne lehetett a dologban, hogy az amerikai szövetség nem szerette volna, ha Nathan Chen helyett a következő hetekben inkább Malininről, mint a következő quad-csodáról beszéljen mindenki...Nekem nincs kedvencem itt a versenyben, de ha csak magát a korcsolyázást nézem, akkor örülök annak, hogy láthatom majd Jasont az olimpián.

Végül egy szó Artur Dmitriev-ről: Dmitriev két év kihagyás után úgy döntött, Amerikában fog versenyezni (gyerekkorában élt és versenyzett ott, tehát nem idegen számára a környezet), és indult el ezen a nemzeti bajnokságon. Egy nagyon üres kűrt produkált, amiben 7 helyett 8 ugráselemet (közte csak egy kombinációt) tett a kűrjébe, szinte mintha random elemek lettek volna a programjában, viszont megpróbálta a kűr elején a négyfordulatos Axelt. Ahhoz képest, hogy milyen volt ez a próbálkozása 2018-ban, ez jobb volt, igaz, az ugrás elejéből erőteljesen lecsippentett (azaz előforgatott), a technikai panel viszont nagyvonalúan csak negyed fordulat hiányosnak minősítette a leérkezést, mielőtt ellépett volna és mindkét kezét letette volna. Tudom, hogy Dmitriev egy bogaras fickó, aki olyan ritka és nehéz kombinációt is próbálgatott, mint a Tripla Lutz-tripla Flip (!), és most a 4A-t is két év után előveszi, mégis nehéz egy picit elhinnem, hogy nem ok nélkül történik mindaz, hogy hirtelen előkerül Artur - ráadásul amerikai színekben - és két héttel Yuzuru 4A próbálkozása után ő is megpróbálja ezt a félelmetesen nehéz ugrást. A technikai panel pedig csak negyed hiánnyal jutalmazza. 

A nők versenye a fiúkénál jóval alacsonyabb színvonalat hozott. Olyannyira, hogy teljesen olyan érzésem volt, mintha visszarepültem volna abba az időszakba, amikor elkezdtem korcsolyát nézni, az 1990-es végére. Akkoriban tripla-dupla kombinációk voltak leginkább, csak ritkán próbálgattak tripla-triplákat...Az első két helyen végző Mariah Bell és Karen Chen a kűrben nem is próbált meg tripla-tripla kombinációt, ami tényleg elég szürreális ahhoz képest, amit az orosz, a japán vagy a koreai bajnokságon látni szoktunk. A kűrben, ha jól néztem, mindössze négyen próbáltak meg 3-3 kombinációt...talán emiatt nem meglepő, ha Mariah Bell tripla Lutz-át úgy megtapsolták a kűr végefelé, mintha minimum egy tripla Axelt ugrott volna.

Női dobogó, balról jobbra: Karen Chen, Mariah Bell, Isabeau Levito és Gabby Izzo, aki 4. helyen végzett (a 4. helyezettek is felszoktak állni a dobogóra az USA-ban)

forrás: tumblr

Nekem Karen Chen egyébként jobban tetszett Bellnél, szinte mindenben, legyen az koreográfia, interpretáció, előadókészség, korcsolyázótudás stb. jobbnak láttam Mariah-nál. A rövid program után még 3. Alysa Liu visszalépett a kűrtől pozitív Covid teszt miatt, a szövetség mégis beválasztotta az olimpiai keretbe (tehát a vártnak megfelelően Bell, Chen és Liu kerültek a keretbe). Alysa szerintem sokat nőtt akár ősz óta is, amikor utoljára láttuk. Nekem a rövid programban kicsit kapkodós, szétszórt volt, nem volt olyan összeszedett, mint a szezon elején. Az utóbbi időszak megviselhette, egyrészt edzőváltáson van túl, tombol a tinikorszak nála, és az interneten szokott lázadni...bízom benne, hogy fel tud készülni az olimpiára, ami nem lesz számára csalódás. A junior korú Isabeau Levito lett egyébként a bronzérmes, aki akár nyerhetett is volna a magas technikai programjaival, bár azt nyilván nem szerették volna, hogy elvigye a show-t a szeniorok elől.

A jégtánc versenyben a vártnak megfelelő párok kerültek a dobogóra, de Chock/Bates nyert a ritmustáncban picit hibázó Hubbell/Donohue előtt. Szerintem Hubbellék jobbak korcsolyázásban, Chocknál csak az emeléseik azok, amik igazán megfogtak...Ezzel viszont úgy tűnik, hogy az olimpián a bronzérem leginkább az amerikai és a kanadai elsőszámú pár, Chock/Bates és Gilles/Poirier között fog eldőlni, hiszen meglepne, ha nem az amerikai bajnokot segítenék jobban a bírók Pekingben, hanem a nemzetin ezüstérmes párt. A bronzérmet egy szuper szabad tánccal Hawayek/Baker nyert, akik csak a 4. helyen álltak a ritmustánc után, de végül fordított, így ők mehetnek majd az olimpiára Green/Parsons előtt.

Chock/Bates az amerikai bajnokok jégtáncban

forrás: @usfigureskating

Végül a párosok versenyében Knierim/Frazier visszaléptek, mert Frazier szintén pozitív Covid-tesztet produkált. Így is bekerültek a keretbe, a Cain-Gribble/LeDuc kettőssel együtt, akik a bajnokságot nyerték (s Calalang/Johnson lett a 2., róluk megfeledkeztem az előző bejegyzésemben...).

Kanadai Bajnokság

A kanadai bajnokságot nézők nélkül rendezték meg Ottawában, így az egész versenynek teljesen más hangulata volt az amerikai versenyhez képest. 

A nőknél a bajnokságot a legkiegyensúlyozottabb versenyzőjük, Madeline Schizas nyerte, így ő kapta meg az egyetlen helyet. Az ezüstérmes Veronik Mallet lett és a bronzérmes a korábbi VB-érmes Gabrielle Daleman, akiket majd a Négy Kontinens Bajnokságon láthatunk. 

A férfiaknál Keegan Messing kalandos úton jutott el a versenyre, miután elveszett a csomagja, amiben a korcsolyája is volt, de aztán végül minden a helyére került, sőt, még első nemzeti bajnoki címét is meg tudta nyerni. Az ezüstérmes Roman Sadovsky lett, aki a rövid programban teljesen elhibázta a kombinációját, így csak 4. helyen állt, de a kűrben az idei legjobbját futotta, így fel tudott kapaszkodni a második helyre. Ezzel biztossá vált, hogy Keegan és Roman indulhatnak majd az olimpián. Örülök nekik, mivel Keegan az utóbbi évek legstabilabb kanadai férfi versenyzője, az utóbbi időben pedig Roman volt a másik legmeggyőzőbb, aki egy nagyon szép stílusú korcsolyázó. Sajnáltam viszont Nam Nguyent, aki ezúttal sem lesz ott az olimpián, miután gyenge szezont tudhat maga mögött, sok megpróbáltatással...A bronzérmes a fiatal Wesley Chiu lett, míg Stephen Gogolev pozitív Covid teszt miatt visszalépni kényszerült a versenytől. 

A jégtáncosok versenyében a vártnak megfelelően Gilles/Poirier, Fournier-Beaudry/Sorensen és Lajoie/Lagha állhattak fel a dobogóra és mehetnek az olimpiára. A párosok versenye hozta a legellentmondásosabb eredményt: Vanessa James és Eric Radford december végén Covidos lettek, ami miatt majdnem két hetet nem edzettek. A rövid programot még bevállalták, de csak a 4. helyen álltak, a kűrtől viszont visszaléptek. Ennek ellenére bekerültek az olimpiai keretbe, amit nagyon sokan rossz szemmel néztek. Igaz, hogy James/Radford idén magasabbak pontokat kaptak, mint a bajnokság ezüstérmesei, Walsh/Michaud, de ha a rövid programban ilyen gyengén szerepeltek és a kűrt sem vállalták be, mi a garancia arra, hogy három hét múlva Pekingben már bírni fogják a versenyzést? A fiatalabb kanadai páros kaphatott volna esélyt, és gyűjthettek volna tapasztalatot egy olyan sokat látott páros mellett, mint Moore-Towers/Marinaro, akik egyébként sokkal jobb formában versenyeztek, mint a szezon elején és mehetnek majd az olimpiára.

Kedves pillanat a kanadai bajnokságról: az aranyérmes Moore-Towers/Marinaro páros átadja az aranyérmet az ezüstérmes Walsh/Michaud kettősnek, egyben edzőtársaiknak

forrás: tumblr

Koreai Bajnokság

Végül röviden a koreai bajnokságról annyit, hogy a rangsoroló verseny és e verseny összpontszámai alapján itt is megtudhattuk, kik indulhatnak majd az olimpián női és férfi egyéniben. Nos, meglepetés nem született a rangsoroló versenyhez képest: a fiúknál ismét Junhwan Cha nyert, és 2. lett Sihyeong Lee, így ők ketten mehetnek majd Pekingbe. A nők versenyében meggyőző fölénnyel Young You nyert, akinek egyre jobb a tripla Axelje és ezúttal is megugrotta mindkét programban. A 2.  Yelim Kim lett, így ő és Young kerültek be az olimpiai keretbe. Haein Lee végzett egyébként a 3. helyen a nemzeti bajnokságon. A koreai női mezőny nagyon erős, a Top 10 versenyzői közül alig esett el valaki, a legtöbb versenyzőről elmondható, hogy komplex korcsolyázásuk van, erős ugrásokkal, jó bázissal rendelkeznek. Olyan jó látni, hogy Yuna Kim fantasztikus eredményeinek és népszerűségének is köszönhetően hova jutott a koreai műkorcsolya az elmúlt években. Ha már kosztüm kritikával kezdtem a bejegyzést, azzal fejezem pedig be, hogy a koreaiak mindig csodaszép kosztümökben korcsolyáznak, ami szerintem igenis ad egy pluszt nekünk, nézőknek, és ezúttal is jó volt látni ezeket a nagyon igényes ruhadarabokat.

Young You tripla Axelje a rövid programban

forrás: tumblr

A nemzeti bajnokságoknak (legalábbis a legtöbbnek) vége van, ráfordulunk az utolsó néhány hétre az olimpia előtt. Napokon belül kezdődik az Európa-bajnokság, amiről holnap írok néhány sort előzetesként.

Amerikai, kanadai és koreai nemzeti bajnokságok előzetes

Január elején az utolsó három nagyobb nemzeti bajnokságra kerül sor: az amerikaira, a kanadaira és a koreaira. 

Amerikai bajnokság

Az amerikai bajnokságot Nashville-ben rendezik meg e hét végéjén és a versenyen eldől majd, hogy a nők, férfiak és jégtáncosok 3-3, illetve a párosok 2 olimpiai kvótája alapján ki kerül majd  be az olimpiai keretbe. A férfiak mezőnyében minden bizonnyal kevesebb meglepetésre számíthatunk, mint a nőknél: a verseny esélyese Nathan Chen, aki erre a versenyre visszahozza majd a 2019/2020-as programjait, a La Bohéme rövid programot és az Elton John-féle Rocketman kűrt (és meglepődnék, ha az olimpiára nem ezeket viszi majd, de erről még nincs hír). Vincent Zhou állhat fel még a dobogóra, illetve vélhetően Jason Brownnak van még a legnagyobb esélye. Azért csak vélhetően, mert Jason sérüléssel bajlódott a nyáron és nem olyan kimagaslóan stabilak az ugrásai, amellett, hogy (tiszta) négyfordulatos ugrása nincsen, tehát a technikai pontszáma alulmarad a top versenyzőkhöz képest. A 16 éves Ilia Malinin esetleg megszorongathatja, ha mindkét programban jól fut, és több négyfordulatos ugrása is sikerül, viszont a komponensekben jóval kevesebbet kap majd a többiekhez képest. Az olimpiai csapat viszont - függetlenül attól, hogy Brown dobogós-e - szerintem Chen, Zhou és Brown lesznek majd. Tavaly ilyenkor azt mondtam volna, hogy akár Yaroslav Paniotnak is esélye lehet a keretbe jutásra: az ő  szezonja nem alakult olyan jól, ahogy azt remélni lehetett, az amerikai állampolgárságot viszont megkapta, tehát elvileg ő is küzdhet valamelyik helyért. És ami érdekesség: a 29 éves Artur Dmitrievet először láthatjuk amerikai bajnokságon, miután nemrég bejelentette, hogy Oroszországot otthagyva Amerikában próbál szerencsét. 

A nők versenye talán nagyobb izgalmakat fog tartogatni. A kétszeres nemzeti bajnok Bradie Tennell hosszan elnyúló sérüléssel küzd, és kénytelen volt minden versenytől visszalépni idén, így már biztos, hogy nem láthatjuk őt az olimpián (zárójelbe teszem, hogy Tennell azután lett ilyen sérült, hogy Tom Zakrajsekhez került, akinél sok versenyző veszíti el a formáját, sérül le. Ha már Tutberidzét kritizáltam az előző posztokban, ezt is meg kell jegyezni a korrektség kedvéért, még akkor is, ha az amerikaiknál nincs az a rendszerszintű folyamat, ami az oroszoknál). Tennell távollétével megnyílnak tehát az esélyek mások számára is. Alysa Liu lehet az egyik, aki bekerül a csapatba: az amerikaiak közül ő mutatta a legbiztatóbb formát eddig idén, de az is igaz, hogy alig másfél hónapja otthagyta a - szerintem jó munkát végző - Abbottot és Massimo Scalit és Colorado Springsbe ment el edzeni Patrick Chan korábbi edzőjéhez, Christy Krallhoz. Hogy milyen hatással lesz ez a váltás rá, nem lehet megmondani, mindenesetre nagyon rizikós olimpiai szezonban, a szezon közepén edzőt váltani...Dobogós lehet még Mariah Bell, akkor is ha neki nemhogy tripla Axelje, de még tripla-tripla kombinációja sincsen, legalábbis amikor láttam őt Szocsiban, még nem volt...Karen Chen is dobogóra érhet, bár az ő szezonja eddig elég hullámzóan alakult. Ott van még Amber Glenn, aki akár meglepetést is okozhat még akkor is, ha a tripla Axelját nem tudja majd megugrani. A másik, aki szintén okozhat meglepetést, az a fiatal, mindössz 16 éves Lindsay Thorngren, aki elég biztató formát mutatott a junior Világkupa-sorozatban. Ő már életkor alapján indulhatna is az olimpián, viszont Isabeu Levito, aki szintén dobogóesélyes, még nem, mert mindössze csak 14 éves. Kíváncsi leszek Gracie Goldra is, aki az utóbbi évekhez képest valamivel jobb formát mutatott az idei versenyein.

A jégtánc versenyében Chock/Bates, Hubbell/Donohue és Hawayek/Baker a legesélyesebbek a top 3-ra és az olimpiai jegyek megszerzésére. Abban nem vagyok biztos, hogy Hubbellék nyerik a bajnokságot, igaz, hogy a szezon elején még Chockékat legyőzték a Skate Americán, de akár meg is fordulhat a kocka...

A párosok versenyében csak két kvóta van és elvileg három páros esélyes erre a két helyre: Knierim/Frazier, Cain-Gribble/Leduc illetve a Lu/Mitrofanov kettős. Knierim/Frazier azonban visszalépni kényszerült a versenytől, mert Frazier a nemzeti bajnokság edzése után koronavírusos lett. Kérdés, hogy egyáltalán indulhatnak-e az olimpián, ha beválogatják őket a keretbe...

Az indulói lista itt elérhető, a pontozólapok pedig itt lesznek elérhetőek: 

https://ijs.usfigureskating.org/leaderboard/results/2022/29546/index.asp

A verseny időbeosztása itt elérhető (Magyarország +7 órával van később, mint Nashville)

A bajnokságon az egyéni számokat az Olympic Channel élőben streamelni fogja a Youtube-on:

nők SP

nők kűr

férfiak SP

férfiak kűr

illetve úgy tűnik, az Olympic Channel honlapján majd a párosok és jégtáncosok versenyét is.

Kanadai bajnokság

A kanadai bajnokságot Ottawában rendezik meg a hétvégén. A kanadai csapat jóval gyengébb ebben az olimpiai ciklusban, mint azelőtt (2018-ban még a csapataranyat is sikerült elhozniuk az olimpián), de azért lehetnek érdekességek itt is. A férfiaknál 2 kvóta áll rendelkezésre, amik közül az egyik vélhetően Keegan Messingé lesz majd (hacsak nem történik valami rendkívüli...), a másik viszont nyitottabb: a 2. kvótát a Nebelhorn Trophy-n bebiztosító és a Rostelecom Kupán 4. helyen végzett Roman Sadovsky-nak lehetnek jó esélyei; Nam Nguyen sajnos egy ideje elég formán kívül van, és meglepődnék, ha a nemzeti bajnokságon sokkal jobb futásokat látnánk tőle, de azért nem írnám le teljesen. Aki még esélyes lehet, az Stephen Gogolev, aki pár éve a sok négyfordulatos ugrásával tűnt ki, majd egy jó ideig nem láttuk (sokat nőtt, Kaliforniában edzett) amikor is aztán ősszel visszatért a versenyzéshez. Egyelőre kevesebb négyfordulatossal láttuk őt, de ki tudja, mit tartogat a tarsolyában erre a versenyre.

A nőknek mindössze 1 kvótájuk van. Az idén a legstabilabbnak Madeline Schizas tűnik, ezért talán neki van a legnagyobb esélye győzni a nemzeti bajnokságon és kijutni az olimpiára. A korábbi VB-bronzérmes Gabrielle Daleman is készen áll a megmérettetésre, de az utóbbi időben annyira kiegyensúlyozatlanul versenyzik, hogy rá kevesebb esélyt tennék.

A jégtáncosoknak van a legtöbb kvótája, 3. Természetesen Gilles/Poirier a legnagyobb esélyesek a győzelemre, mögöttük Fournier-Beaudry/Sorensen és Lajoie/Lagha szerezhetnek még érmet és indulhatnak Pekingben.

A párosoknak 2 kvótájuk van: érdekes lesz nézni, ki lesz a jobb kettős, a James/Radford vagy Moore-Towers/Marinaro kettős, akik közül az előbbiek felszállóágban, az utóbbiak pedig leszállóágban vannak...

Az indulói listák itt érhetők el (a starting order and results fül alatt), a verseny időbeosztása itt érhető el (Magyarország +6 órával van később, mint Ottawa). A versenyt a CBC közvetíti, esetleges linket beteszek ha lesz. Addig is a jó öreg kínai linken talán majd streamelik a versenyt.

Koreai bajnokság

A dél-koreaiak bajnokságát a Szöultól északra fekvő kisvárosban, Uijeongbuban rendezik meg. Koreának nincsen kvótája párosban és jégtáncban, ezért a nemzeti bajnokság leginkább abból a szempontból lesz érdekes, hogy a női és férfi 2-2 kvótát ki szerzi majd meg. A koreai olimpiai csapat azonban nemcsak a nemzeti bajnokság eredményétől függően alakul ki, hanem tulajdonképpen a decemberi rangsoroló verseny és a nemzeti bajnokság összpontszámát összeadják, és az úgy legjobb helyeken végzők szerzik meg az olimpiai kvótákat. A nőknél Young You 208.59 ponttal az első, míg Yelim Kim 205.82 ponttal a második helyen áll a rangsoroló versenyt követően, ezért nekik van a legtöbb esélyük bekerülni az olimpiai keretbe. Haein Lee három juniorkorú versenyző után a 6. helyen áll 190.63 ponttal, ami már egy jelentősebb lemaradás a Top 2-höz képest. Nagyon sajnálom, hogy a természetes karizmával, "IT faktorral" megáldott Eunsoo Lim csak a 12. helyen áll a rangsoroló versenyt követően, így őt már szinte biztos, hogy nem láthatjuk az olimpián...

A férfiak versenyében Junhwan Cha és Sihyeong Lee nagy előnnyel végeztek az 1. és a 2. helyen a rangsoroló versenyen, így nagy meglepetés lenne, ha valamilyen okból kifolyólag valamelyikőjük mégse lenne ott Pekingben.

A verseny időbeosztása itt található meg (Magyarország -8 órával korábban van a koreai időhöz képest).

Az indulói lista itt elérhető, a Youtube-on szerintem streameli majd a koreai szövetség a versenyeket, a január 7-ei 1. napi stream itt elérhető.

Jó szurkolást!

Skate Canada 2021

Már a második Világkupa verseny, a Skate Canada is lezajlott a múlt héten, lássuk, mi is történt ezen a versenyen.

Először is a jégtáncról írnék, amelyen a papírformának megfelelően Piper Gilles/Paul Poirier győzött hazai pályán, második lett az olaszok első számú párosa, Guignard/Fabbri és bronzérmet nyert a Skate Americán 4. helyet szerző spanyol kettős, Smart/Diaz. Gilles-ék az Elton John ritmustáncot jól adták elő, szerintem ez egy közönségbarát és jól sikerült program, annak ellenére, hogy ebben a műfajban nem könnyű nagyon érdekes programokat készíteni (ezért egy kicsit szerencsétlen is, hogy az olimpiai szezonban a street dance ritmus a követelmény). Az egyetlen, ami zavaró volt a programjukban, az a kicsit eltúlzott kosztüm, ami egy fokkal "több" ahhoz képest, ami szerintem még egy Elton John zenéjére készült programhoz beleférne. Paulnak szerintem még jobban áll ez a fajta extrém narancsszín, de Pipernek annál kevésbé. A szabad táncuk a Long and Winding Road c. Beatles dal feldolgozására készült. Ez egy nagyon szép program, de akár a négy évvel ezelőtti James Bond FD, akár a Vincent programjuk szerintem érdekesebb volt, s nekem jobban tetszett. Az elemeik azonban szépek és nehezek, egy kivételével, a curve lift, ami során Piper Paul hátán csimpaszkodik, ami bár mindenképp nehéz, de talán kevésbé esztétikus emelés. 

Guignard/Fabbri megtartották az Atonement szabad táncukat, ami az egyik legszebb FD a mezőnyben, és ezúttal is nagyon tetszett az előadásuk. A bronzérmet Smarték nyerték meg, akiknek a Zorro szabad táncuk egy közönségbarát, könnyen befogadható program, jó választás abban az esetben, ha ők mehetnek majd az olimpiára.

Piperék az amerikaiakkal küzdenek majd meg az olimpián a dobogós helyezésért, érdekes lesz majd követni, hogy melyik párost fogják majd favorizálni a bírók, mely szövetségnek lesz nagyobb érdekérvényesítő ereje - egyelőre Piperék Hubbelléknél magasabb pontokat kaptak, úgy, hogy mindketten hazai pályán versenyeztek, meglátjuk, hogy egymás ellen hogyan alakul majd a sorrend, amit legkorábban a GP Döntőben láthatunk majd.

Piper Gilles és Paul Poirier a ritmus tánc közben

forrás tumblr

A párosok versenyében a papírformának megfelelően Sui/Han meggyőző, több, mint 30 pontos fölénnyel győzött. A rövid programjuk nagyon jól sikerült a Hans Zimmer Mission Impossible c. zenéjére, amin javítani kell majd technikailag, az például a lépéssor nehézségi szintje (ezúttal csak 2-es lett). A Bridge Over Troubled Water kűrjük nekem az összes eddig látott párosé közül a legjobban tetszik, ha sikerül tisztán megcsinálniuk, jó nehézségi szintekkel, akkor nem szabadna, hogy más megelőzze őket. Az a szinkron, precizitás, ahogy korcsolyáznak, az elemeik nehézsége a kivitelezéssel együtt és mindenek felett a kettejük közötti harmónia a mezőny fölé helyezi őket.

Második lett a Pavliuchenko/Khodykin kettős, akiket idén először láttunk nemzetközi versenyen. Még nincsenek a legjobb formájukban, de a Be Italian c. dalra futott rövid programjuk szórakoztató, sok-sok érdekes ki-, és bemenetellel az elemeikből. Az egyik ilyen, a halálforgás után Daria átemelése Khodykin felett például nem jött össze, amiért a lány lehuppant a jégre (ami persze automatikusan esésnek számít), de ahogy a szezonban haladnak majd előre, ezek kijavítható hibák. A kűrjük a Black Swan zenéjére készült, ennek is kell még idő kiforrni. Érdekes lesz figyelni, hogy alakul a szezonjuk, mert akár még az olimpiai csapatba kerülésükre is van esély, ha minden összejön nekik.

A bronzérmet Cain-Gribble/LeDuc nyerte meg úgy, hogy a 6. helyről kapaszkodtak fel a dobogóra egy jól megfutott kűrrel. 4. lett a James/Radford páros, akiknél több hiba is becsúszott. Friss párosként természetes, hogy több időre van szükségük összeszokni, azonban ezúttal nem éreztem annyira (különösen Radford esetében), mintha párként korcsolyáztak volna, nem érzem náluk még az összhangot.

Wenjing Sui és Cong Han a kűr közben

forrás: tumblr

A férfiak versenyét nem meglepetésre Nathan Chen nyerte meg, akinek nem igazán volt ellenfele ezen a versenyen. Mivel ő múlt héten is versenyzett, és ezen a héten nem volt olyan vetélytárs, aki hozzá hasonlóan akár öt négyfordulatossal is készült volna, ezért Chen egy kicsit leépítette a programjait erre a versenyre: a rövid programban 4F-es kombináció helyett 4T-t ugrott, a kűrben pedig egyik problémásabb ugrását, sem a négyfordulatos Lutz-ot, sem a négyfordulatos Loopot nem próbálta meg. Így is fölényesen nyert, ráadásul mivel nagyokat nem hibázott a programjaiban (csak a 4T volt hibás a kűrben), nőttek a komponensei is múlt hét óta. Lehet, hogy azért sem próbálkozott nehezebb programmal, hogy tisztább futásokkal saját magának önbizalmat szerezzen és emellett a komponensei is növekedjenek. Sok alkalma ugyan már nem lesz arra, hogy az olimpiáig más versenyen bemutassa a hat négyfordulatosból álló kűrjét, ha valóban az a cél, hogy az olimpián is bemutassa a négyfordulatos Loopot.

A férfiak versenye egyébként nem volt valami színvonalas, sok hibát láthattunk. Ezüstérmes lett Jason Brown, de ő sem futott hibátlanul: a tripla Axelje ezúttal sem volt teljesen tiszta és hibátlan sem a rövid programban, sem a kűrben, a négyfordulatos Salchow-ot pedig megpróbálta, de még mindig fél fordulat hiányzik belőle, és kérdéses, hogy ha 26 évesen még nem ugrotta-e meg tisztán, akkor képes lesz-e erre valaha versenyen?

Első Világkupa érmét szerezte Evgeni Semenenko, akinek a kűrben nagyon meg kellett küzdenie az ugrásokért, amikre így elég alacsony kivitelezési pontszámokat (GOE-kat) kapott. Ezzel és a nyilván alacsonyabb komponenseivel nem tudta megelőzni Brown-t úgy sem, hogy három négyfordulatos ugrást is bemutatott. Egyebekben ő egy kiegyensúlyozott, jó versenyzőalkatnak látszik, és az edzői csapata minden olyan fontos részletre figyel (pl. legmagasabb, 4-es szintű forgások), ami szükséges ahhoz, hogy a lehető legjobb pontokat érje el. Nem lennék meglepve, ha ő lenne az egyik orosz versenyző, aki bekerülne idén az olimpiai keretbe.

A hazaiak részéről Keegan Messing nem tudott a dobogóra állni, miután sok hibát követett el a kűrben, többek között az egyik ugrásnál úgy ráesett az állára, hogy azt hittem, nem is folytatja a versenyt...4. lett Makar Ignatov, aki a kűrben szintén egy nagyon rondát esett el a négyfordulatos Loopból. Sajnáltam Roman Sadovsky-t is, aki utolsó helyen végzett, nála különösen érezni azt, hogy a járvány miatti hosszú lezárások és korlátozások miatt Torontoban igencsak hatással volt a felkészülésére. 

Nathan Chen holdja a kűrben

forrás: tumblr

A nők versenye olyan technikai színvonalat hozott, ami nemzetközi versenyen még nem volt: csak a kűrben hat versenyző, azaz a mezőny fele megpróbálta a tripla Axelt és a legtöbbjüknek sikerült is megugrania azt. 

A versenyt az első felnőtt GP viadalán induló Kamila Valieva nyerte fölényesen, amivel a Finlandia Trophy-n megdöntött kűrbeli és összpontszám világcsúcsát is megjavította. Ezúttal a tripla Axelek is jobban sikerültek, mint a finn versenyen (bár a kűrben ellépett belőle), emellett a három négyfordulatos ugrása is sikerült neki. A programjairól idén már leírtam a véleményem; szerintem a rövid programja tavaly jobb volt, bár nagyon hasonló stílusú, mint az idei, a Bolero kűrje pedig kapkodós, ki nem tartott mozdulatok sokaságából áll, amin a nehéz elemek miatt nincs lehetőség előadni a zenét. Úgy érzem, hogy egy nagy sietség az egész, ami a minél több pont minél gyorsabb összegyűjtögetéséből áll. Nem tartom esztétikusnak azt sem, hogy az ugrásait feltett kezekkel (ripponnal) ugorja, ami olyan, mintha egy torna gyakorlatot néznék. Nem kérdés, hogy Valieva nagyon tehetséges, a programjai tele vannak nehéz átmenetekkel, ugyanakkor már most a korcsolyázásának minden elemére olyan magas pontokat kap, hogy innen alig van már feljebb. Tényleg megérdemel például annyit előadásra, vagy interpretációra, ami 9.5 körüli erősség a 10 pontból?

Kamila Valieva a Skate Canada rövid programjában

forrás: tumblr

Az ezüstérmes Elizaveta Tuktamysheva lett, két jól megfutott programmal - róla el lehet mondani, hogy a járvány helyzete belőle a legjobbat hozta ki és a tavalyi VB-n elért ezüstje óta remek formában van. Kétségtelen, hogy a tripla Axelje és a többi ugrása is kiegyensúlyozott, de hirtelen nagyon megugrottak a pontjai (a komponenseire például 35 feletti pontokat, a kűrjére 71 felett pontokat kap), holott nem javult kirívóan sem az elemei minőségében, sem komponensekben. Az ugrásai valóban jók amikor tiszták, de alig korcsolyázza be a pályát, nincs túl jó korcsolyázótudása, sokat "pózol" (azaz pihen) a kűrben, és a számtalan karmozdulat viszont nem helyettesíti a sokkal nehezebb lábmunkát.

Szerintem az orosz szövetség azt támogatja minél jobban, aki stabil ugró és akinek van olyan nehéz eleme, mint a 3A vagy négyfordulatosok. Akinek van 3A-ja, az akár az olimpiai csapatversenyben is bevethető és jelentős előnyt szerezhet majd mással szemben. Tuktamysheva erre kiváló lenne. 

Emellett kicsit olyan érzésem van, mintha 2017 ősze ismétlődne meg: lehet, hogy a szövetség nem nézné jó szemmel, ha csak Tutberidze-tanítvány jutna ki az olimpiára? Hasonló játszódott le 2017-ben, amikor Medvegyeva és Zagitova mellett nem más Tutberidze-tanítvány (pl. a rendkívül tehetséges Tsurskayát), hanem az akkor még befolyásos CSZKA-ban korcsolyázó Buyanova-tanítvány, Maria Sotskova kapta meg azt a plusz támogatást a Világkupa-sorozatban, ami után aztán a nemzeti bajnokságon is jól szerepelt és jutott ki az olimpiára. Tuktamysheva ha jól szerepel a nemzeti bajnokságban, akár az olimpiai csapatba is bekerülhet.

És az a bizonyos Tutberidze-tanítvány most, aki ennek megihatja a levét, az lehet akár Alena Kostornaia is (vagy más is, akár a tavalyi világbajnok Shcherbakova, bár őt a GP szezonban még nem láttuk). Kostornaia mindkét programját lecserélte a Finlandia Trophy után: a rövid programja a New York, New York c. dal Liza Minelli előadásában, a kűr pedig Billie Eilish Lovely c. dalára készült. Az ugrásai közül néhányat hiányosnak ítélt a technikai panel (többek között a 3A-t is a kűrben), ami sosem jó ómen. Az olyan pontozást, amelyben ugyanannyit kap korcsolyázótudásra, mint pl. Tuktamysheva, vagy amiben a remek 3F-3T kombinációja, ami korábban +4, +5 GOE-kat ért, most már +2, +3 egyes bírók szemében, viszont teljesen hibásnak tartok. Kostornaia még új programokban, nem annyira átütő előadással is nagyon szép lendülettel, térdmunkával, testtartással korcsolyázik, aminek meg kellene látszódnia pontokban is. Nehéz dolga lesz visszakapaszkodnia arra a szintre, amiben volt 2019/2020-ban, akkor ha a bíróktól sem kapja meg igazán a pontokat. Ami ha nem sikerül, nagyon fogok sajnálni, mert ha valakinek derékba tört a karrierje a montreali VB eltörlésével, majd az edzőváltással, Covid-betegséggel, az ő lesz...annak ellenére, hogy az elmúlt évek egyik legtehetségesebb orosz műkorcsolyázójáról van szó.

A dobogó tehát ugyanaz, mint a Finlandia Trophy-n is volt. A 4. lett Mai Mihara, aki kezdi visszanyerni nagyon jó formáját. A rövid programban csak 67 pontot kapott, a kűrben aztán a harmadik legjobb programot futotta (közte mindenre 4-es szinttel!) és akár a dobogóra is állhatott volna fel, ha nem legelsőként fut a rövid programban. Az 5. az amerikai Alysa Liu lett, aki végül a 4Lz-ot nem próbálta meg és a 3A-ból is elesett, azonban már többedjére fut idén jó programokat. A kűrjéhez egy picit éretlennek tartom még viszont, hozzá stílusban inkább a Gypsy dance rövid program illik. Wakaba Higuchi lett a 6. akinek viszont sikerült a 3A a kűrben, több más hibája volt azonban, és ilyenkor a bírók még ott is lepontozzák, ahol nem kellene. Az Oroszlánkirály kűr viszont nagyon jó, a sok lírai, vagy egyszerűen csak unalmasabb koreográfia mellett ez igazán egy olimpiai szezonra való program. A koreai Haein Lee lett a 7. egy szintén nagyon szép, Homage to Korea kűrrel. Mana Kawabe egy jól elrontott rövid program után szintén megugrotta a 3A-t a kűrben, és egy nagyon szép programot futott. Karen Chen viszont csalódást keltően csak a 10. helyen végzett, így az amerikaiaknál továbbra is teljesen nyílt a verseny, kik kerülhetnek be az olimpiai csapatba. Egyedül Alysa Liu helye tűnik jelenleg a legbiztosabbnak.

Mana Kawabe tripla Axelja a kűrben

forrás: tumblr

Véget ért thát a második GP-verseny is, napokon belül pedig a sorozat feléhez érkezünk, és elkezdődik az olasz GP-verseny.

A Skate Canada teljes eredménylistája itt elérhető.

Skate America 2021

Véget ért az első Világkupa-verseny, a szezonnyitó Skate America. A versenyt Las Vegasban rendezték, ami azt jelentette, hogy 9 óra volt az időeltolódás Magyarországhoz képest, azaz majdnem esélytelen volt, hogy minden versenyszámot élőben lehessen követni. De csak azért majdnem, mert vasárnap este a jégtáncosok és a nők szabad táncát illetve kűrjét még épp emberi időben közvetítették élőben, és azt még én is meg tudtam nézni anélkül, hogy elaludtam volna a képernyő előtt. :)

A többit viszont másnap néztem csak vissza, Youtube-on, M4Sporton, egyéb streamelős csatornákon, hála a technika adta lehetőségeknek. Így volt ez a párosok versenyével is, amit nem meglepetésre Tarasova/Morozov nyert meg. Az orosz kettős nagyon magas pontszámokat kapott a jól megfutott rövid programjára, a kűrben viszont (megint) voltak hibák az ugrásokban, a Tarasova által leduplázott tripla Salchow, majd a Morozov által elrontott 3T-2T-2T kombináció volt ezúttal problémás. Ahogy néztem a kűrjüket, megint az a kettős érzés kavargott bennem, hogy nagyon szeretem a szép, precíz, tiszta elemeiket (mint például a pörgetett emelést, ami könnyed, magas), de nem érzem köztük a harmóniát, a kémiát ami olyan sok más páros között sokkal inkább megvan. Az ezüstérmet talán nagyobb meglepetésre nem Boikováék, hanem a japán kettős, Miura/Kihara nyerte meg. Miuráék nagyon nagy fejlődésen mentek keresztül az utóbbi időszakban, amit jól mutatott már az Autumn Classic-on is nyújtott kiváló teljesítményük. Olyan remek korcsolyázótudásuk van, amit öröm nézni a párosok mezőnyben és amit szinte mindenki megirigyelhet tőlük. A kűrben ugyan Miura csúnyát esett a kidobós Lutz-ból, de minden egyéb nagyon jól sikerült és egy jól sikerült rövid programmal együtt ez ezüstöt ért nekik. Ha a jó formájukat februáig tartani tudják, akkor Japán - tekintve az erős női és férfi mezőnyüket - akár az olimpiai csapatverseny érmes helyezéseibe is alaposan beleszólhat. 

Tarasova/Morozov kidobós tripla Lutz-a

forrás: tumblr

A másik orosz kettős, a 2019-es világbajnok páros, Boikova/Kozlovskii ezúttal csak a bronzérmet szerezte meg. A rövid programjukat a Hattyúk tavára futották, ami egyrészt szerintem nem egy annyira  program, másrészt különösen zavaró Boikova kosztümje, ami nemhogy eltakarja a nem valami szép testtartását, hanem inkább ki is emeli azt (és a nyakpántja még erre egy lapáttal rádob). Mind a rövid programban, mind a kűrben Boikova Kozlovkiihoz képest később indít a tripla Salchow-ban, ami az előbbi programban csak a szinkron hiányát, az utóbbiban pedig kombinációban ritmusvesztést és a második 3S-ből elesést eredményezett. Emellett a kidobós Flipből is elesett. Ezek még a szezonnak ebben a részében javítható hibák, de egyelőre úgy néz ki, hogy a két másik orosz páros jobban felkészült, mint Boikováék. 

Az amerikaiaknak hazai pályán nem sikerült a dobogóra állniuk, közülük a legjobb helyezést Knierim/Frazier szerezte, akik összességében a 4. helyet szerezték meg, miután a kűrben a második legjobb programot futották.

A párosok dobogója: balról jobbra Miura/Kihara, Tarasova/Morozov és Boikova/Kozlovskii

forrás: gettyimages

A jégtánc versenyében a legnagyobb kérdés az volt, hogy a bírók hogyan értékelik Hubbell/Donohue és Chock/Bates korcsolyázását úgy, hogy egymás ellen versenyeznek. A ritmus táncban és a szabad táncban is az előbbiek lettek az elsők, így ha kicsivel is, de Hubellék nyerték a versenyt. Nekem Hubellék Janet Jackson RD-je jobban tetszett, mint Chockék Billie Eilish zenéjére futott programja, kreatívabb, érdekesebb, emlékezetesebb. A szabad táncok tekintetében viszont Chockék űr szerelmi témájú programja az, ami közönség kedvencebb lehet, Hubellék lírai programja túlságosan unalmas és sablonos. Viszont ők korcsolyázásban erősebbek Chockéknál, akik inkább a közönséget megfogó programjaikkal lopják be magukat a nézők szívébe. Hogy ki is lesz majd a No.1. amerikai páros az olimpiára, még kérdéses, kíváncsi leszek, hogyan pontozzák majd ezt a két párt a következő versenyeiken. Bronzérmet nyert a kanadai kettős, Fournier Beaudry/Sorensen, 4. lett alig lemaradva a dobogóról Smart/Diaz, akiknek a Zorro szabad tánca lehet az egyik legkedveltebb program a jégtánc mezőnyben, valamint az orosz Morozov/Bagin lett az 5.

Jégtánc dobogó: Chock/Bates, Hubbell/Donohue és Fournier Beaudry/Sorensen

forrás: gettyimages

A férfiak versenye igen érdekesen alakult, mert talán nem sokan fogadtak volna arra, hogy Nathan Chen az első két helyek egyikét sem tudja megszerezni és Vincent Zhou és Shoma Uno is megelőzi őt. 

Chen a szezont általában a Japan Openen szokta kezdeni, idén viszont sem bemelegítő versenyen, sem előtte nyári show-kon nem vett részt, tehát a Skate Americán mutatta be először a programjait. A rövid programban egy komor hangulatú Benjamin Clementine dalt választott, az Eternity-t, amiben a lépéssor a 2017/2018-as szezonbeli rövid programjából, a Nemesisből van. A két dal, eltérő dalszöveggel szerintem nem illik egymáshoz, és a zenevágás sem a legjobb. A kűrben egy Mozart összeállításra korcsolyázik, amiben a koreográfiai lépéssor a Rekviemből a Lacrimosa remixelt, gyors, kifejezetten durva verziója. Mindkét programban amíg az ugrásokat megcsinálja, lassabb ritmusú a zene, majd a programok végén gyorsul be és kezd előadni a lépéssorokban. Ez az évek óta bevált recept, de szerintem mind a két programja gyengébb, mint amiket az elmúlt években láthattunk tőle.

A rövid programjában a tavalyi VB-hez hasonlóan 4Lz és 4F is volt tervezve, nyáron pedig sokat edzette a négyfordulatos Loopot, hogy az eddigi öt helyett hat quados kűrt mutasson be idén (öt különböző négyfordulatossal). A rövid programjában - hasonlóan a tavalyi VB-hez - ezúttal is elesett a 4Lz-ból, aztán a 4F-ből is megbotlott, ezért a kombinációt sem tudta megcsinálni. A rövid programbeli nagy hibák után csak a 4. helyen állt. A kűrben aztán a 4Lo-t ugyan megugrotta, de megint elrontotta a 4Lz-ot (leduplázta), hasonlóan a 4S-hez és az egyik kombinációban egy triplának tervezett Flipet is rontott. Ezzel a dobogó legalsó fokára tudott felkapaszkodni.

Chen általában lassabban szokta kezdeni a szezont, 3 vagy 4 quad szokott lenni a kűrjében, és később, ahogy halad előre a szezonban, teszi bele az ötöt. Úgy tűnik, a taktika idén más volt, rögtön a 6 quados kűrt próbálta meg, talán azért is, hogy a 4. helyről mindenképp feljebb tudjon jönni. Két dolog szerintem kérdéses: a rövid programban tényleg megéri-e rizikózni a legnehezebb ugrásokat, a 4Lz-ot és a 4F-et is? A kűrbe pedig megéri-e a 4Lo-t betenni, azt a Loopot, ami Chen legkevésbé kedvelt négyfordulatosa és amit éveken át nem ugrott? A Loop edzése néhány másik négyfordulatost instabilabbá tehet, például a kűrben látott Lutz-ot és Salchow-ot.

Meglátjuk, lesznek-e változások a programjaiban, mindenesetre sok módosítás nem várható a következő GP versenyéiig, ami az e heti Skate Canada lesz számára.

A verseny győztese az a Vincent Zhou lett, aki már a Nebelhorn Trophy-n is igen jó formában versenyzett. Zhou a rövid programban és a kűrben is megugrotta a négyfordulatos ugrásait, összesen hetet, és akkor is, ha ezúttal sem voltak teljesen kiforogva, jól és összeszedetten versenyzett. Zhou nem tartozik a legjobb előadók közé, nincsen a legjobb korcsolyázótudása sem, de az bizonyos, hogy az elmúlt évek után (hosszabb kihagyás, VB-n csak 25. hely!) igyekszik jobban teljesíteni, ami meg is látszik az eredményein. Zhou ezzel legelső GP aranyát zsebelhette be.

Vincent Zhou a rövid programban 

forrás: tumblr

A 2. Shoma Uno lett, aki Zhou-hoz hasonlóan szintén öt quados kűrt tervezett erre a versenyre. Shoma rövid programja Vivaldi Oboa koncertje, a kűr pedig a Bolero. Nekem mindkét programban úgy korcsolyázik, ahogy mindig is szokott, ugyanazok a mozdulatok vannak benne, ugyanolyan egytempójú korcsolyázással, ahogy mindig is szokott futni. Ezúttal is volt több "piszok" a programjaiban, ahogy az utóbbi időben lenni szokott: a rövid programban a 4F nem sikerült, a kűrben pedig több rontása is volt. Ez viszont még így is elég volt arra, hogy Chen előtt végezzen.

4. lett Shun Sato, aki az egyik edzésen vállsérülést szenvedett, és az sem volt biztos, hogy nem lép vissza a versenytől. A fizikai állapota ellenére remekül futott; Shun is összeszedettebb idén, akinek remek sebessége, gyorsan bepörgetett, szép ugrásai vannak, bízom benne, hogy sikeres szezonja lesz.

Egy szó még két visszalépőről: az egyik a Tutberidze-tanítvány Daniil Samsonov, akit már régóta láttunk, és akinek megint egy sérülése van. Ő még a verseny előtt lépett vissza. A másik Kevin Aymoz, aki a francia szövetség erőltetésére indult el ezen a versenyen, annak ellenére, hogy súlyos sérülésből tért vissza és láthatóan nincs még formában (a rövid programban mindhárom ugrásából elesett...).

Férfi dobogó, balról jobbra: Shoma Uno, Vincent Zhou és Nathan Chen

forrás: gettyimages

A nők versenyében Alexandra Trusova győzött. Trusova szintén majdnem visszalépett a versenytől,  majd miután a versenyzés mellett döntött, csak egyetlen négyfordulatost (4Lz) ugrott meg a kűrben - azóta az a hír járja, hogy lábcsont törése van (!). Ez a helyzet nagyon emlékeztet Evgenia Medvedeváéra, akinek 2017 őszén, szintén az olimpiai szezonban hasonló sérülése volt, ami miatt több versenytől is visszalépett. Ha igaz a hír Trusováról, akkor nagyon szerencsétlen időpontban sérült le...

Alexandra Trusova új kűrruhájára rávarratta kutyái nevét

forrás: tumblr

Az ezüstérmes Daria Usacheva lett, aki ezen a versenyen mutatkozott be a felnőttek között. Usacheva jól futotta meg a rövid programját a "Never enough" c. dalra, de a kűrben több hibát is csinált, annak ellenére, hogy neki nincsenek négyfordulatosai vagy tripla Axelje, és nagyon magas pontokat kapott a komponensekre. Nagyon kevéssel maradt le a 2. helyről a koreai Young You, aki viszont megpróbálta a 3A-t a rövid programban (elesett belőle), a kűrt azonban nagyon szépen megfutotta a Nyomorultak zenéjére, többek között egy 3A-t és 7 másik triplát bemutatva. Igaz, hogy az ugrásai nem teljesen tiszták, de nagyok, és szépen ki tudja korcsolyázni a programot, úgy, hogy azzal nagy benyomást lehet tenni a közönségre. A 4. lett, szintén alig lemaradva a dobogóról Kaori Sakamoto, aki ugyan a rövid programban elrontotta a tripla Flipet, azonban minden ugrását megcsinálta a kűrben. A kűrben a kombinációs forgása a végén ha nem 2-es szintet kap, dobogós lehetett volna. Az eredmény nagyon szoros volt, de én Usachevát nem tettem volna a dobogóra, kevesebb komponenssel szerintem You és Sakamoto állhattak volna fel oda.

5. lett a szintén első felnőtt GP versenyén induló Kseniia Sinitsyna, akinek nagyon tetszett a Csajkovszkij Altató rövid programja. A kűr már nem tetszett ennyire, kicsit junioros benne még, és az ugrásai sem voltak olyan jó minőségűek. Amber Glenn lett a 6. egy szépen megfutott kűrrel, Satoko Miyahara pedig egy csodálatosan megfutott Tosca kűrrel a 7., akinek bár valóban több hiányos ugrása van, és már egy ideje nem az első számú japán versenyző, de ez igazságos pontozás esetén nem szabadna, hogy befolyással legyen a komponenseire, mert fantasztikus korcsolyázótudásban, kifejezőkészségében, a részletekre való odafigyelésében, és ez a kűrje egy nagyon szép koreográfia. Elszomorít, hogy a rövid programban és a kűrben is több másik korcsolyázóhoz képest alacsonyabb pontokat kapott komponensekre...

Női dobogó: U-sacheva, Trusova és You

forrás: gettyimages

Így ért tehát vége a Skate America, és máris kezdődik a következő Észak-amerikai GP verseny, a Skate Canada, amiről majd egy külön bejegyzésben írok.

Skate America teljes eredménylistája itt elérhető.

Világbajnokság 2021

Véget ért ennek a csonka és rendkívüli szezonnak a legfontosabb versenye, a világbajnokság, amellyel kapcsolatosan valahogyan vegyes érzéseim vannak. Egyrészt az olimpiai kvalifikáció miatt elkerülhetetlennek tartottam, hogy ne rendezzék meg ezt a versenyt, másrészt érezhető volt, hogy voltak olyan korcsolyázók, akik nem tudtak úgy edzeni, mint normális időszakban. Ugyanakkor voltak olyanok, akiknek az eredményén ez nem látszódott meg, azok, akik viszonylag zavartalanul tudtak készülni. Általában elmondható, hogy az oroszok előnyben voltak, nekik az egész szezon során voltak hazai versenyeik és jó formában voltak ezen a világbajnokságon is. Hátrányban voltak viszont azok, akik nem tudtak a szokásos edzőkkel és helyen készülni (például Kanadában, ahol rendkívül szigorúak a vírusra vonatkozó rendelkezések). Ezektől függetlenül mindenki próbált a lehető legjobbjukat hozva helytállni.

Párosok

A párosok versenyében lehetett tudni, hogy az oroszoknak áll a zászló. Ők azok, akik  végigversenyezték a szezont, versenyeik elérhetők voltak az interneten is, mindenki látta ki, hol tart. 

A címvédő kínai párost, Sui/Hant először láthattuk idén, Cong Hannak csípőműtétje volt tavaly és jelenleg Sui is sérüléssel bajlódik. A rövid programban Boikova/Kozlovskii vezetett egy hibátlan rövid programmal, mögöttük Suiék, miután Sui ellépett a szóló 3T-ből. Mishina/Galliamov szintén jól futott, és a 3. helyről várhatta a kűrt, míg Tarasova/Morozov csak a 4. helyen állt, miután Tarasova nem tudta megugrani a szóló ugrást, ami egyébként leminősített lett. A kűrben aztán Mishináék voltak az egyetlenek, akik tisztán tudtak futni, Suiéknál a szóló 3S megint nem sikerült tisztán és a kombinációban is kaptak hiányos ugrást, míg Boikova többet is rontott a kűrben, a 3T-ből és a kidobós Flipből is.  Tarasováék kűrjében ismét Tarasova rontott, nem csinált kombinációt a rontott 3T után. Tarasováék fáradtabbnak tűntek ezen a versenyen, lehetett látni hogy az állóképességük nem a legjobb, ami nyilván a vírus okozta hosszas felépülésnek köszönhető.

Bár Mishináék technikailag jobb és tisztább programot futottak a Suiék kűrjénél, és győzni tudtak, de szerintem minőségben Suiék jobbak voltak, mind a Blues for Klook rövid programban és a Rain, in your black eyes kűrben is. Mishináékat kicsit éretlen előadónak tartom még, főleg a Queen kűrben (az Esmeralda rövid programjuk nagyon jó), és komponensekben kaphattak volna kevesebbet, míg Suiék nagyon kicsivel többet (ami még mindig jóval alacsonyabb lett volna, mint amit kaptak a 2019-es világbajnokságon). A két páros közötti különbség a második pontszámban szerintem nem szabadott volna, hogy ilyen kevés legyen. Ettől függetlenül magas színvonalú és jó versenyt láthattunk a párosoknál.

Ami érdekes volt még, hogy Boikova a kűr után a kiss and cry-ban elszólta magát Moskvinának, és azt mondta, hogy "tessék, van egy világbajnok párosod". Ami igazán nem túl elegáns elszólalás akkor sem, ha érthetően csalódott volt a rontások után. Kíváncsi leszek a dinamikára a két páros között, hiszen Boikováék voltak a következő ígéret, és most az edzőtárs páros előbb lett világbajnok, mint ők...

A magyarok részéről kifejezetten jól versenyzett Magyar Márk és Ioulia Scsetyinyina, akik a 14. helyen végeztek, ezzel olimpiai kvótát szereztek, ami páros korcsolyában utoljára 1956-ban sikerült Magyarországnak! Ez nagyon szép eredmény, gratulálok nekik!

Mishina és Galliamov, az új világbajnokok

forrás: tumblr

Jégtánc

A jégtánc versenyében Sinitsina és Katsalapov szerintem teljesen megérdemelten nyertek. Sinitsináék szerintem a legjobban korcsolyáztak a dobogósok közül, különösen Sinitsina korcsolyázótudása  kiemelkedő a top párok közül. Mindenképp jó ötlet volt, hogy visszavették a tavalyi szabad táncukat, mert a szezon elején bemutatott Michael Jackson program nem volt annyira színvonalas. A pontjaik természetesen magasak voltak, de miután Gilles és Poirier 130 pontos szabad táncot pontszámot kaptak, egyértelmű volt, hogy jócskán a fölé helyezik majd az oroszokat. 

Hubbell és Donohue szerezték meg az ezüstérmet, de nekem őszintén szólva nem igazán tetszettek a programjaik és különösen Hubbell korcsolyázótudása gyenge, főleg ha az oroszokhoz viszonyítom. Egyébként nekem a versenyen nagyon tetszettek az olaszok, Guignard/Fabbri, akik szerintem korcsolyázótudásukat és az idei Atonement szabad táncukat figyelembe véve dobogósok lehettek volna (persze csak a technikai tudás alapján, mert politikailag tudjuk, hogy erre esély sem volt ezen a versenyen). Gilles és Poirier hatalmas pontszámot kaptak a szabad táncban, érdekes volt nézni, hogy a kanadaiaknak sikerül egy érmet szerezniük Chock és Bates kígyótánca előtt. Tavaly a politika még Chockék malmára hajtotta a vizet, most megváltozott...

...és apropó politika. Tudni lehet, hogy ilyen versenyeken lehetnek és vannak is háttér megegyezések, ezekről azonban nyilvánosan persze nem szokott szó esni. Sinitsináék edzője, Zsulin viszont kifejezte aggodalmát a férfi kűr előtt, hogy ha az USA nem szerez ott aranyérmet, akkor tart attól, hogy a jégtánc versenyen majd az amerikaiak pontjait fogják megtolni (hiszen már csak ott lenne volna esély amerikai aranyéremre). Ez nagyon érdekes volt, mert Zsulin nem rejtette véka alá a véleményét azzal kapcsolatosan, hogy bizony szakágak között is szoktak lenni egyezkedések. Így viszont, hogy a férfiaknál Chen nyert, nem kellett attól tartani, hogy nagyon megpontozzák Hubbelléket (vagy valamiért lepontozzák az oroszokat), és így is történt.

A magyarok részéről Lukács Ádám és Yanovskaya Anna a 23. helyen végeztek, miután nem tudták bemutatni a szabad táncukat.

Sinitsina és Katsalapov

forrás: tumblr

Férfiak

A férfiak versenyében nem meglepetésre Nathan Chen nyert, úgy, hogy a rövid programban elesett a 4Lz-ból (egyébként évek óta először 4Lz és 4F van a programjában, eddig a könnyebb 4T volt az egyik elem), a kűrben azonban megugrotta az 5 négyfordulatos ugrását és sikerült győznie. Nem vitás, hogy Chen egy nagyon kiegyensúlyozott ugró, akinek a repertoárjában ott vannak a legnehezebb négyfordulatos ugrások (kivéve a négyfordulatos Rittbergert) és nagy százalékban megugorja őket. Ugyanakkor továbbra is az a véleményem a korcsolyázásával kapcsolatosan, hogy a bázis pontszám egy dolog, de a minőségre, ahogy végrehajtja az elemeket és a komponenseire továbbra is túlzóan magas pontokat kap. Se a rövid programját, se a kűrjét nem tartom semmi különösnek, a rövid programban különösen gyenge a koreográfia és túlságosan az elemekre koncentrált itt is. Érdekes volt, hogy Chen Kolyada és Yuma Kagiyama között futotta a kűrt, és a korcsolyázótudásban (térdhasználat, élhasználat, sebesség, irányváltoztatások) nagy volt a hátránya a másik két fiúhoz képest, mégis messze a legmagasabb pontokat kapta, például korcsolyázótudásra 9.61 pontot! A forgásai évek óta gyengébbek. Feltűnő például az is, hogy a kűrben erősen összpontosít az ugráselemekre - amiket leginkább a pálya egyik, majd másik felén kivitelez - és csak a végén, a lépéssor alatt kel életre a program és ad elő Chen. A bírókban pedig az kelt benyomást, hogy a program végén mit csinál, és hogy megcsinálja az elemeket. 

Yuzuru Hanyu Let Me Entertain You rövid programja nagyon jó volt szerintem, ez egy hasonlóan rockos program, mint amilyen a Let's Go Crazy volt néhány szezonnal ezelőtt. A remek futás ellenére meglepően csak 106 pontot kapott, a 3-as lépéssor mellett alacsonyabb GOE-kat és csak 48 alatti komponenst, amit keveselltem nemcsak én, hanem sokan mások is (lehet, hogy egy szőrszálhasogatásnak hangzik, de akár ezen is múlt az ezüstérme). Úgy érzem, hogy vele szigorúak, a technikai panel például elnéző volt a lépéssorokkal és nagyon sokan kaptak 4-es szintet, de ő nála találtak olyan hibát, amivel 3-as szintre tudták minősíteni.

Yuzu az edzéseken jól teljesített, és jó formában volt, ezért furcsa volt, hogy a kűrben több ugrásból is ellépett (mindkét Axeljéből is!) és ez a kűrje elmaradt attól a tökéletes futástól, amit mutatott a nemzeti bajnokságon. A verseny után aztán az orosz Match Tv szellőztette meg a hírt, hogy problémái voltak az asztmával a kűr előtt. Yuzu egyáltalán nem az a versenyző, aki kifogásokat szokott keresni, ezért miután a japán média is felhozta a témát, nem tagadta, hogy a 6 perces bemelegítés után történt egy s más (de részletekbe nem ment bele). Nagyon sajnálom, hogy így alakult neki, de azt hiszem, így is, hogy edző nélkül készül egy éve Japánban, összességében jó eredményt ért el itt. A 7. világbajnoki érme azt jelenti, hogy Jan Hoffmann óta az első, aki hét világbajnokságról is érmet tud elhozni, s azért mindezt egy olyan közel 10 éves időszakban tette, amikor nagyon nagy változásokon, technikai fejlődésen ment át a férfi műkorcsolya.

Yuzu tripla Axelje a rövid programban, amit pontosan a zene ütemére ugrott meg, a háttérben pedig az ugráló Brian Orser

forrás: tumblr

Az ezüstérmes Yuma Kagiyama lett, akinek ez egy nagyon sikeres VB-bemutatkozás volt. Yumát már a 2019-es junior GPF-en láttam élőben, és egy ügyes fiatal versenyző, akinek már most, ilyen fiatalon igazán jó a korcsolyázótudása, remek a lendülete, az ugrásai könnyedek és jók. Hiányolom nála még a jobb előadást, illetve szerintem a tavalyi kűrje az ideinél jobb volt, de ő mindenképpen egy ígéretes versenyző, akivel a jövőben abszolút számolni kell.

A 4. Shoma Uno lett, akinek ezúttal is voltak kisebb hibái a kűrben és a rövid programban is esett (ritkán fut tiszta rövid programot), az 5. helyen pedig Kolyada végzett, aki nem rizikózott a 4S-el, de így is voltak kisebb hibái mindkét programjában.

A verseny negatív meglepetése egyrészt a sérüléssel bajlódó Vincent Zhou volt, akinek még a kűrbe sem sikerült kvalifikálnia magát, miután a rövid programját nagyon elrontotta, illetve Boyang Jin, aki csak a 22. helyen végzett. A versenyen hiába futott jól Han Yan (aki egyébként gyönyörűen korcsolyázott ezúttal is), Boyang helyezésével csak egy kvótája lesz a hazaiaknak a pekingi olimpián, ami egyben azt is jelenti, hogy minden bizonnyal Boyangot fogjuk látni az olimpián, Han Yant pedig sajnos nem...

Han Yan mellett kiemelem még Evgeni Semenenkot, akit Mishin nagyon jól felkészített erre a versenyre, összeszedett volt mindkét programban és ezzel a 8., valamint Kolyada 5. helyezésével 3 kvótát szereztek az orosz csapatnak az olimpiára (illetve a 3. kvótát meg kell majd védeni a Nebelhorn Trophy-n, de erről majd később). Top 10-ben végzett Keegan Messing, Kevin Aymoz, és Junhwan Cha is, utóbbi szintén egyedül, Koreában edzett az elmúlt egy évben, miután nem ment vissza Torontoba edzeni.

Még egy szó a pontozásról: sajnos továbbra sem meglepő, hogy a bírók kiegyensúlyozatlanul, össze-vissza értékelik a versenyzőket a GOE-kban és a komponensekben, amellett, hogy a technikai panel is sokszor szelektíven állapítja meg a hiányos vagy élhibás ugrásokat. Zhou gyenge korcsolyázótudására, nem kiemelkedő egyéb komponenseire több pontot kapott, mint a gyönyörűen, élben korcsolyázó, remek térdhasználattal rendelkező, jó előadó Han Yan, amit nem lehet mivel magyarázni, csak azzal, hogy Zhou amerikai, és minden bizonnyal próbálták bejuttatni a kűrbe ezekkel a pontokkal. Vagy például Jason Brown kiváló és hibátlan Sinnerman rövid programja kevesebb komponenst ért, mint az eleső és gyengébb korcsolyázótudású, gyengébb előadó Nathan Chen. Chen 10-es, maximum komponensei, 9.75-ös pontja korcsolyázótudásra erősen túlzás, attól, hogy jól ugrik, nem szabadna minden másban megpontozni.

Összehasonlításként, e között a két 4T-3T között a különbség, hogy a baloldali 2.87 GOE-t, a jobboldali 2.17-t kapott, ami nagyon nagy különbség. Vagy sok olyat láthattunk, hogy ugyanarra az elemre 0 és +4, vagy egyéb nagy eltérésű pontokat adtak a bírók. Régebben a komponensek között voltak nagyobb eltérések, de amióta a -5 és +5 közötti GOE rendszer van, látható, hogy ezekkel a pontokkal a bírók még inkább tudnak játszani, mint a komponensekkel...

Nők

A nők versenyéről általában elmondható volt, hogy nem volt olyan színvonalú, mint a férfiaké. Sokan hibáztak a top versenyzők közül, kiegyensúlyozatlanabb volt a mezőny és elég kevés futásról volt elmondható, hogy igazán tetszett. Ilyen volt például a holland Lindsay van Zundert (16.) két programja, aki nemcsak a kűrbe jutott be, hanem ott is futott egy egy gyakorlatilag hibátlan programot. Jól versenyzett Olga Mikutina is, aki a 8. helyen végzett, és mindenképp kiemelendő, hogy nagyon sikeres versenyt zárt maga mögött Loena Hendrickx, aki 4. lett a kűrben és 5. összesítésben, ami élete legjobb eredménye, ami különösen  nagy siker tekintve, hogy hosszú sérülés után tért vissza idén. A hazaiak versenyzője, Josefin Taljegard nagyon jól hozta a karakter a Joker kűrjében, és igazán jól futott. Tetszett Kaori Sakamoto is, aki a japán csapatban a legjobban szerepelt ezen a versenyen. 

A versenyt Anna Shcherbakova nyerte, akinek egész héten gyengén mentek az edzések. A rövid programot megfutotta, a kűrben az egyetlen tervezett négyfordulatosa, a Flip hiányos volt, és esett belőle, láthatóan erőtlen volt magához képest, a mérlegforgásában is megbillent. Neki is hosszabb időbe telik, mire a betegségéből felépül (ugyanakkor hozzáteszem, hogy decemberben a nemzeti bajnokságon ezt a kűrt sokkal jobban futotta és akkor sem volt fizikálisan jó formában). Az egyik legösszeszedettebb a versenyen Elizaveta Tuktamysheva, akinek a tripla Axeljei nagy előnyt jelentettek itt. Nekem ő továbbra is túl sokat rákészül az ugrásaira és sokszor úgy koncentrál az elemekre, hogy nem ad közben elő, valamint a programjai sem túl tartalmasak koreográfiailag, vagy átmenetekben. Ennek ellenére jól versenyzett és 2015 újra ismét indulhatott világbajnokságon, amiről megint éremmel távozhatott. Ahhoz képest, hogy milyen az orosz mezőny az utóbbi években, ő tényleg a kitartás mintaképe és megérdemelten került a dobogóra a két futása alapján.

Anna Shcherbakova a kűrben

forrás: tumblr

Alexandra Trusova szerezte meg a bronzérmet, aki az edzéseken megcsinálta az öt négyfordulatosból álló kűrjét és tripla Axeleket is gyakorolt, végül azonban a 3A-t nem próbálta meg egyik programjában sem. A rövid programjában ráadásul rontott, nem ugrott kombinációt ezért egészen a 12. helyig esett vissza. A kűrben aztán végül három négyfordulatos ugrást megcsinált (kettőből elesett), ami annyira magas technikai pontszámot eredményezett, hogy egészen a dobogóig tudott feljönni. Ehhez azonban kellett az is, hogy nagyon magas komponenseket kapjon (66-ot a kűrben!). 

Az oroszok pontszámai, különösen a komponensek túlzóan magasak voltak. Például Shcherbakova kűrjére, amelyre általában véve sokkal gyengébben korcsolyázott, mint egy éve az Európa-bajnokságon és még esett is, majdnem 2 ponttal kapott többet, mint tavaly, amit tényleg nem lehet nagyon hova tenni. De amellett sem lehet elmenni, hogy a nem a legjobb korcsolyázótudásáról vagy előadásáról híres Trusova 3 ponttal magasabb komponenst kapott arra a kűrjére amiben alig van koreográfia, mint a  gyönyörűen korcsolyázó Satoko Miyahara. De Kaori Sakamoto is csak 67 pontot kapott. Úgy érzem, hogy a komponensek túlságosan függenek olyan tényezőktől, mint hogy technikailag kinek milyen erős a programja, vagy hogy ki melyik országnak versenyez...

Meglepetésre a japánok közül nem szerepelt jól sem Satoko Miyahara, sem Rika Kihira. Satoko talán annyira nem is meglepetés, mert a nemzeti bajnokság után visszament Kanadába és több időt kellett karanténban töltenie. Sajnos az ugrásai egyre rosszabbak...Rika Kihira esete inkább volt meglepetés. A rövid programban még 2. volt., azonban a kűrben a 3A-ja leminősített lett és több más ugrása is hiányos volt. Rika minden bizonnyal sérüléssel bajlódik, de sajnos azt látom általában véve, hogy nem tett jót az ugrásainak az, hogy Lambiellel edz, akkor is ha megcsinálja őket, egyre több a hiány bennük. Kérdéses, hogy ez után a szezon után nem megy-e vissza Mie Hamadához Japánba, vagy máshova edzeni.

Az amerikaiknál Karen Chen 4. lett, megismételve a 2017-es VB-n elért eredményét, és bár Bradie Tennell gyengébben szerepelt, ketten együtt sikerült 13 pontot (13 helyezés) szerezniük, ezzel feltételesen három kvótát szerezniük az olimpiára. Hozzáteszem, hogy a panel elnéző volt Chennel szemben, különösen a rövid programban nem vette hiányosnak az ugrásokat.

A koreaiaknak az elmúlt hetekbeli versenyzések után nem sikerült itt a legjobb formában lenni, nem értettem például, hogy Haein Lee, aki két hete visszavette a Firedance kűrjét, most miért a Fekete hattyú programját futotta. A három kvóta megszerzése amúgy sem volt túlságosan reális cél számukra.

A magyarok közül Láng Júliának sajnos nem sikerült bejutnia a kűrbe, amire akkor lett volna esélye, ha tökéletes programot fut meg.

*

Az olimpiai kvóták

Az olimpiai kvóták az alábbiak szerint alakulnak, ezek a biztos kvótaszerző helyek jelenleg:

Párosok: Oroszország 3, Kanada 2, USA 2, Olaszország 2, Kína 2*, Japán 1*, Ausztria 1, Németország 1, Magyarország 1, Csehország 1.

Jégtánc: Oroszország 3, USA 3, Kanada 3, Olaszország 1*, Nagy-Britannia 1*, Spanyolország 1, Lengyelország 1, Kína 1, Litvánia 1, Franciaország 1, Németország 1, Japán 1, Ukrajna 1.

Férfiak: Japán 3, USA 2*, Oroszország 2*, Olaszország 2, Kanada 1*, Franciaország 1*, Dél-Korea 1*, Kína 1, Grúzia 1, Svájc 1, Észtország 1, Fehéroroszország 1, Lettország 1, Csehország 1, Mexikó 1, Ukrajna 1, Svédország 1, Izrael 1.

Nők: Oroszország 3, Japán 3, USA 2*, Korea 2, Belgium 1*, Ausztria 1*, Azerbajdzsán 1, Kanada 1, Észtország 1, Svédország 1, Hollandia 1, Bulgária 1, Németország 1, Grúzia 1, Kína 1, Csehország 1, Nagy-Britannia 1, Finnország 1.

A *-al jelölt országok azt jelentik, hogy egy plusz kvótát szerezhetnek még a Nebelhorn Trophy-n szeptemberben. Az előző posztomból kimaradt, és most itt pontosítom az új olimpiai kvalifikációs szabályt: például a férfiaknál Keegan Messing egyedüli indulója volt a kanadaiaknak a férfiaknál, a Top 10-be került be, tehát 2 kvótára lenne jogosult, de mivel nem volt más kanadai induló, ezért a 2. kvótát úgymond meg kell védeniük majd a Nebelhorn Trophy-n. Egy másik példa: az USA esetében Nathan Chen és Jason Brown összpontszáma bőven 13 alatt van, tehát járna nekik a 3 kvóta, ugyanakkor mivel nekik harmadik indulójuk is volt, Zhou, aki viszont nem jutott be a kűrbe, ezért az amerikaiaknak szintén meg kell védeni majd a 3. kvótát szeptemberben (ez esetben nem lehet induló a versenyen Chen vagy Brown, csak Zhou vagy más amerikai versenyző). Hasonló a helyzet a nőknél, ahol Karen Chen és Bradie Tennell a helyezéseik alapján 3 kvótára lennének jogosultak, de az USA-nak nem volt harmadik versenyzője ezen a VB-n, ezért a 3. kvótát meg kell védeniük majd a Nebelhorn Trophy-n.

*

A világbajnokság után viszont még nincs teljesen vége a szezonnak. Japánban április 15-18. között megrendezik a World Team Trophy csapatversenyt, amin Japán, Oroszország, USA, Kanada, Olaszország és Franciaország legjobbjai vesznek majd részt.