2019. december 20., péntek

Grand Prix Döntő 2019

Két hete zajlott le a 2019-es Grand Prix Döntő, úgyhogy végre jutott egy kis időm arra, hogy leírjam a versenyről az élményeimet, tapasztalataimat olyan szemszögből, ahogyan azt szurkolóként a helyszínen átélhettem.

A szerdai edzéseket már élőben követhettem és egészen vasárnapig, a gáláig maradtam Torinoban. Nagyon sűrű volt a program, különösen a szombati nap volt hosszú, amikor reggel 6 óra előtt már sorba álltunk, hogy bejuthassunk a fiúk edzésre és egészen este 10 utánig, az eredményhirdetésekig ott maradtunk!
A női versenyről

Nagyon örültem annak, hogy Alena Kostornaiának sikerült megnyernie a Grand Prix Döntőt a két, négyfordulatoskat ugró csapattársával, Trusovával és Shcherbakovával szemben. Kostornaiát először láthattam élőben, ami nagy élmény volt számomra: kiemelkedő a korcsolyázótudása, rendkívül szépen bekorcsolyázza a pályát, amit élőben jól meg lehetett figyelni, és remekül használja az éleket, fejezi ki a zenét, vetíti ki az előadást a közönségre. A három lány közül ő a legkisebb, mégis az ő jelenléte a legnagyobb élőben. A rövid programban megjavította az egyéni legjobbját, ami egyben világcsúcsot is jelentett (85.45). Ezen a versenyen szerintem a rövid programját még jobban is adta elő a kűrjénél, amiben az első tripla Axelben picit megingott és kicsit visszafogottabb volt az előadása, mint például a francia GP versenyen. Ennek ellenére kimagasló volt két tiszta programjával és megérdemelten magas komponenseivel és magas GOE pontokkal tudott győzni. Alexandra Trusova először hozta be a versenyre a tripla Axelt, amiben elesett a rövid programban, így aztán csak az 5. helyen állt és eleve 14 ponttal került hátrányba Kostornaiához képest. A kűrben először ugrott négyfordulatos Flipet, ami sikerült is neki, illetve először próbálkozott öt darab (!) négyfordulatos ugrással. Ebből a Salchowot leduplázta és a második Toe-Loop hiányos volt és el is esett belőle. Trusova esetében itt is megmutatkozott, hogy nagyon kevés koreográfia és előadás van a programjában, sokat koszorúzik és teljesen csak az ugrásokra megy rá, amik nem is igazán mondhatóak jóknak/szépnek. Trusova végül a bronzérmet szerezte meg. Shcherbakova lett a második (kevéssel, de első a kűrben), aki szintén négyfordulatos Flippel próbálkozott, aminek esés lett a vége. Shcherbakova mindenképp muzikálisabb, mint Trusova, de egyébként nagyon junioros a korcsolyázása és annyira törékeny a lány, hogy - különösen az ugrásoknál - nehéz volt nézni, főleg élvezni a korcsolyázását. Egyébként mind a Flipje, mind a Lutza nem jó technikájú, ugyanakkor például a forgásai nagyon tetszettek.

Aki Kostornaián kívül még nagyon tetszett élőben, és akinek szintén először drukkolhattam a helyszínen: ő Rika Kihira volt, akinek továbbra sem volt tripla Lutz-a ezen a versenyen, mert még mindig fájlalja a lábát, ha ugorja. Ez eléggé aggodalomra ad okot, és csak remélem, hogy a japán nemzeti bajnokság után kicsit pihenni fog, egyébként félő, hogy még súlyosabbá válhat a sérülése. Rika szintén nagyon jól bekorcsolyázza a pályát, gyors és lendületes, tele vannak a programjai irányváltásokkal, remek összekötő elemekkel és felsőtesti mozdulatokkal, amiben viszont fejlődnie kell még, az az előadás és a közönségre való kivetítés. A kűrben a zenevágások nem voltak élőben annyira zavaróak mint TV-ben, ugyanakkor azt is meg kell jegyeznem, hogy szerintem a világos zöldes kosztüm nem igazán illik hozzá, és a programhoz sem megy (fotókon jobban néz ki...).
Rika először próbálkozott a négyfordulatos Salchow-val, amiből elesett, ezen kívül viszont egy nagyon jó kűrt mutatott be két tripla Axellel - az Axeljei egyre biztosabbak, alig-alig hibázik belőle. A 68 pontos kűrt második pontszámban kevésnek tartottam, jóval erősebb a komponensekben mint Trusova (nemcsak 3 ponttal) és ezen a versenyen Zagitovánál is erősebb volt.

Zagitova felfüggeszti pályafutását

Amikor ezeket a sorokat írom, már tudni lehet, hogy Alina Zagitova nem indul a nemzeti bajnokságon és úgy döntött, hogy felfüggeszti a sportolói pályafutását. A Grand Prix Döntőben a rövid programban még jól korcsolyázott, a kűrjében viszont sok volt a problémás ugrása és a korcsolyázása is nehézkes volt. Így végül összességében az utolsó, 6. helyre csúszott vissza, amivel a felnőtt pályafutása leggyengébb eredményét érte el. Alina szerette volna élvezni a versenyzést ebben a szezonban, aztán ahogy haladt előre a versenyekkel, a nyilatkozata szerint megfogadta magának, hogy szeretne túljutni a GP versenyein, majd a GP Döntővel már nem volt magával szemben elvárása, illetve fogadalma. Állítólag nehéz volt motiválni már az olimpiai győzelmét követően.

A GP Döntő gálájáról visszalépett, egyébként láthatóan zaklatott állapotban volt, mikor ezt bejelentette, úgy éreztük az arénában, több van a levegőben annál, mint amit mond. A verseny után azonban edzett már és most a hétvégén fel is lépett egy show-ban.
Bár Alina jelezte, nem vonul még vissza, és továbbra is a Sambo klubban fog edzeni (a show-kra), de biztosnak tartom - ahogy azt Tarasova is elmondta - hogy innen nincsen visszaút a versenyzéshez.

Alinának a csúcs éve akkor volt, amikor minden ugrását a program második felében elő tudta adni és amikor a szabályok még megengedték, hogy minden ilyen ugrásra bónusz járjon. Akkor még kellőképpen meg is voltak az ugrásai és a növés előtt járt még. Azóta is folyamatosan változik a női műkorcsolya, és manapság tripla Axel vagy négyfordulatos ugrás nélkül nem lehet az aranyéremért küzdeni. Alina 17 évesen már kicsit késő, hogy quadrát megtanuljon. Csupán élvezetből versenyezni pedig, hát, szép elképzelés, de egy bajnokot a fejlődés és érmek is motiválnak.
Sajnálatosnak tartom, hogy olyan jelenleg a műkorcsolya, ami nem teszi lehetővé, hogy művészileg is kiforrjon jó pár női versenyző. Hiszen Alina már idén is jobb előadó volt, mikor akár tavaly, és bár mindent megnyert, mindössze 2 és fél szezont versenyzett és még mindig csak 17 éves.

Sok sikert a továbbiakban, Alina!


Balról jobbra: Shcherbakova, Kostornaia és Trusova a dobogón

A férfi versenyről:

A férfi verseny elég érdekesen zajlott néhány szempontból. Először is, ami az első napokban a legnagyobb téma volt az arénában, hogy Yuzuru Hanyu - felnőtt karrierje során először - edző nélkül vett részt az első edzéseken, a rövid programon, majd a pénteki edzésen is, ami egy váratlan és szerencsétlen helyzetet teremtett. Az első napokban az okot sem lehetett tudni, hogy miért nincs vele edző, így sok találgatás, aggodalom volt a szurkolók között. A GP Döntőn ugyanis versenyzőként egy edzőt lehetett akkreditálni, és mivel Yuzurun kívül a Cricket Clubból más versenyző nem kvalifikált a Döntőbe, így ő ezúttal csak egy edzőt tudott a versenyre vinni (általában Brian Orser és Ghislain Briand is vele szokott lenni versenyeken). Később derült ki, hogy Briand útlevelét ellopták (!) ezért hiába érkezett meg Németországba, visszafordították Torontoba és egy új útlevél kiállítása után tudott csak Olaszországba utazni, emiatt csak péntek este ért a verseny helyszínére. Ez rányomta aztán a bélyeget Yuzu versenyére is. Miután a rövid programban kifordult a 4T-ből és nem volt így kombinációja, jelentős ponthátrányba került Chennel szemben, így a pénteki edzésen az addig nem is edzett, öt fordulatosból álló kűrjét gyakorolt már. Majd az edzés végén  először mutatta meg, hol is tart a négyfordulatos Axelen való gyakorlásán! Többször megpróbálta az ugrást, háromszor bepörgette, amiből (egyelőre természetesen) esés volt a vége (a három próbálkozást itt lehet megnézni). Hihetetlen volt látni ezt az óriási ugrást, 4 és fél fordulatot a levegőben. Elemzők szerint megvan a kellő magassága, távolsága és a forgási sebessége az ugrás kivitelezéséhez, de az érkezésen és hiány nélküli megvalósításán még dolgoznia kell. Yuzuru elmondása szerint tudta, hogy nincsen már sok esélye ezt a versenyt megnyerni, ezért valami emlékezetes dolgot akart bemutatni azon a jégen, amelyen Japán első olimpiai aranyát nyerte a sportágban és amelyen példaképe, Evgeni Plushenko is olimpiai bajnok lett a 2006-os Téli Olimpián.

Yuzuru 25. születésnapján, szombaton először mutatott be öt darab ötfordulatost tartalmazó kűrt, miután 2 évvel a négyfordulatos Lutz-ból való esését és súlyos sérülését követően újból bemutatta a versenyen ezt az ugrást. És tette mindezt nagyon szépen kivitelezve, tökéletes technikával. A Lutz mellett ezúttal a 4Lo is tökéletesen sikerült, de szép volt a 4S, a 4T-1Eu-3F és a végén a 4T-2T is. A program legvégén azonban utolsó (!) ugráselemként egy tripla Axel-tripla Axel ugrósort tervezett, de fáradtság miatt - és mert előtte levő nap megzavarta a 4A edzése -  leszimplázta az ugrást, amivel szintén sok pontot veszített. Mindezekkel együtt egy nagyon szép kűrt mutatott be, az aréna pedig persze őrjöngött a kűr végén!


Gyönyörű, könnyed, szállós, magas és nagy, tökéletes technikával - a quad Lutz visszatért
forrás: tumblr

Számomra nagy ajándék volt, hogy újra láthattam Yuzut egy év elteltével. Hihetetlennek tartom, hogy ennyi siker és két olimpiai bajnoki cím után is fejlődik és motivált marad. A rövid program, eltekintve a hibától, nagyon szépen sikerült, még érettebb és jobb előadással, mint a tavalyi Rostelecom Kupán elért világcsúcsa. Az pedig, hogy újból megugrotta a 4Lz-ot, és még egy lépést tett a felé, hogy legyőzze a benne rejlő félelmeket, külön öröm volt élőben látni. Ez a verseny nem úgy sikerült számára, ahogy talán tervezte, és bebizonyosodott, hogy egy edző jelenléte mindenképp szükséges egy versenyen, de ez a verseny egy újabb lépés volt afelé, hogy a világbajnokságra felkészüljön, és ha az egészsége is engedi, a négyfordulatos Axelt pedig be is mutassa majd azon a versenyen. Hajrá, Yuzu!

Nathan Chen nyerte tehát a GP Döntőt, aki megugrotta, amit tud, a kűrben pedig ő is öt négyfordulatost ugrott meg, tehát a GP versenyeihez képest nehezített. Nathanről azt tudom elmondani, mint eddig is: gyorsan pörgeti be az ugrásokat, ami nagyon hatásos módszer arra, hogy meg is ugorja őket, innen ered, hogyan képes kiegyensúlyozottan megcsinálni őket. De azt meg kell jegyezni, hogy az ugrásai se nem nagyok, sem fednek be nagy távolságot, az ugrásra való rákészülés, a testhelyzet sem szép, tehát igazán magas GOE pontokat nem szabadna kapnia. A rövid program nekem továbbra is a leggyengébb azok közül, amiket eddig mutatott, és különösen látható volt, hogy a zenével ezúttal sem volt összhangban a korcsolyázása. A kűrről is elmondható, hogy egyik ugrás a másik után, összekötő elemek nélkül történik és maximum a koreográfiai lépéssorban történik valami érdekes. Egyébként most is sokat korcsolyázik két lábon, és ezt, illetve az üresjáratokat próbálja kompenzálni kézmodulatokkal (amik egyébként nagyon jól el tudják vonni az figyelmet arról, mit csinál a korcsolyázó a lábával). A forgásai sem kiemelkedőek, magas GOE-t nem kaphatna rájuk. Mindkét programban az új kosztümök se segítettek az összhatáson, az ing laza, bő, a forgások és lépések közben is fellibben, mindamellett - különösen az Aznavour programhoz - egyáltalán nem illik egy modern viselet. Ez csak azért is zavaró, mert Chen amúgy sem szép testtartását még inkább "görbévé" teszi.

Mindezek ellenére, a bíráskodás megint megmutatta, hogy ha Chen stabilan megcsinálja az ugrásokat, teljesen lényegtelen, hogy azokat milyen minőségben teszi, és milyen komponensei vannak, minden pontja ugyanis ugrásszerűen megemelkedik. Olyan ez, mintha a 6.0-ás rendszerben lennénk, amíg az ugrások nagyjából rendben vannak, akkor el lehet felejteni minden egyéb szempontot egy korcsolyázásban. Így eljutottunk oda, hogy a rövid programja kis híján világcsúcs lett (pedig hogyan is lehet hasonló pontokat kapnia, mint egy jól megfutott Otonal?), míg a kűr és összpontszámban új csúcsot korcsolyázott.
Ezzel nem a győzelmét kérdőjelezem meg - ugyanakkor ha úgyis győz, miért nem lehet olyan pontokat adni, ami tükrözi a korcsolyázását? Egyre inkább úgy tűnik, azt az elképzelést akarják kelteni ezekkel a pontokkal, hogy Chen abszolút legyőzhetetlen akkor is, ha Yuzuru szintén tisztán futna. Miután Yuzu sok évig tartó fegyverei: a minőségi elemeire kapott magas GOE-k és a kiemelkedő komponensei által szerzett előny elapadt, ne csodálkozzunk, hogy már a bázis pontszám harcának az időszaka ez, egyre több és nehezebb négyfordulatossal, hiszen csak a nehéz elemek számítanak jelenleg, a minőség nem. A minőség, amire egyébként is továbbra is össze-vissza adják a pontokat, sok pontos eltérésekkel.

A bronzérmet a legkevesebbet hibázó Kevin Aymoz szerezte meg, aki a rövid programban nem kis malőr után (rossz zenét tettek be neki) futott rendkívül jól, illetve a kűrben is a legstabilabban hozta, amit tud. Kevin jól futott, aminek örültem, de a koreográfia a kűrben helyenként azért eléggé üres, azt, amit előad, viszont sok érzelemmel, kifejezéssel teszi, talán a közönséget ezért is ragadta meg úgy a futása. Mivel Kevin felszállóágban van az NHK Trophy-t és a GP Döntőt követően, igen jó esélyekkel indulhat majd az Európa-bajnokságon is, ha hasonlóan fut.
Samarin a 4F-et este és zayakolta a 2T-t, úgyhogy újfent bebizonyosodott, nem keveset kell fejben is ott lenni a versenyen és számolni, átalakítani a programot, ha valaki netán ledupláz egy tervezett 4T-t és utána így már kétszer nem ugorhatja meg ugyanazt az ugrást...
Aliev is úgy elrontotta a kűrt, hogy -4 pontos levonással, két 2-es szintű és egy teljesen érvénytelen forgással fejezte be a versenyt...
Végezetül Boyang Jin Lutz-a is instabillá vált az utóbbi időben, sajnos nemcsak az elemeivel voltak problémák, hanem az idei programjai sem valami átütőek. A gálán azonban látszott, hogy előadásban bizony fejlődött az elmúlt években.


A párosok és jégtáncosok versenyéről

A párosok versenye hozta talán legkevésbé az elvárt színvonalat, sok volt a hibázás a versenyzők részéről. Sui/Han - sok, már eddig elért sikereik ellenére - először nyerték meg a GP Döntőt. Öröm volt nézni a korcsolyázásukat, a hibák ellenére is, különösen ami a kűrt illette. Az ezüstérmes Peng/Jin lett, ők futották a legtisztább kűrt és bár nem sokkal, de meg is előzték Suiékat a verseny e részében. A verseny legnagyobb negatív meglepetése talán az volt, hogy az éremesélyes Boikova/Kozlovskii páros úgy elizgulta a kűrt, hogy végül a dobogóra sem tudtak felállni. A bronzérmet a kiegyensúlyozattabban futó Mishina/Galliamov nyerte. Mishináék és Pavliuchenkoék számára is ez volt az első GP Döntőjük, és mindkettő párosról elmondható, hogy ugyan nagy potenciál van bennük, de egyelőre még kiforratlan a korcsolyázásuk. A kanadaiak, Moore-Towers/Marinaro lett az 5. helyezett, náluk a kűr tetszett, azonban a különbség a lány és a fiú között szerintem jó sok a lány javára - Marinaro alulmarad tudásban partnerével szemben.


Balról jobbra Peng/Jin, Sui/Han és Mishina/Galliamov

A jégtánc verseny kötött le talán a legkevésbé ezen a versenyen. A cím természetesen Papadakiséké lett, és annak ellenére lettek elsők mindkét szegmensben, hogy a ritmustáncban Gabriella megbotlott a midline lépéssorban. A Fame programjukban egyébként becsülendő, hogy valami mást próbáltak ezúttal bemutatni, de úgy gondolom, nem igazán illik hozzájuk ez a program, vagy még ennyire nem forrott ki (de hát mégiscsak eltelt már a szezon fele). A szabad táncuk nem fogott meg úgy, mint a korábbi táncaik, akkor sem, ha egyébként kifejezetten bele szoktam mélyedni az elvontabb programokba.
Két amerikai végzett a dobogón, és örültem, hogy Chockék megelőzték Hubellékat, utóbbiak idei programjaik elég közönségre sikerültek, ellenben a jól eltalált kígyó tánccal. A verseny talán meglepetése, hogy Katsalapovék nem kerültek a dobogóra, miután az utolsó, csúszós koreográfiai mozdulatukat esésnek vette a panel, amivel jelentős pontokat veszítettek (megjegyzendő, hogy erre kaptak -3 GOE-tól egészen +3 GOE-ig mindenfélét, mint akiknél a bírók nem tudták, hogy pontozzák ezt a hibát...).
Egyébként ezen a versenyen Stepanova/Bukin mindkét programja, Chockék ötletgazdag és érdekes szabad tánca és Piperék melankólikusabb, és líraiabb szabad tánca tetszett a legjobban.


Balról jobbra Chockék, Papadakisék és Hubbellék

A junior versenyekről

A junior lányok versenyében nem meglepetésre Kamila Valieva nyert úgy, hogy ezúttal nem tette bele a négyfordulatos Toe-loopot a kűrjébe, miután az a hír járta, hogy sérüléssel bajlódott az utóbbi időben. Ennek ellenére kiegyensúlyozott versenyzéssel megnyerte a kűrt, és sikerült megnyernie a versenyt is azok után, hogy a 4. helyen állt a rövid programot követően (egy nem túl jól sikerült szóló ugrás után, bár nem volt sokkal lemaradva így sem az 1. helytől). A siker kulcsa a kiegyensúlyozottság és az is, hogy a szintekre nagyon ügyel az Eteri csapat. Bár sok szempontból nagyon jó a korcsolyázása (a forgásai például szuperek), a programjai, főleg a kűr, túlkoreografáltak, rengeteg benne a ki nem tartott, elsietett, a zenéhez nem illő mozdulat. Az ezüstérmes Alysa Liu lett, aki a rövid programban 3A-3T-t ugrott - szóló Axelként csak a dupla megengedett junioroknál, így kénytelen volt kombinációban ugrani. A kűrben sok pontot - és egyúttal az aranyérmet elveszítette - azzal, hogy három ugrását (mindkét 4Lz és a második 3A) hiányosnak ítélte a panel. Megjegyzem, hogy nemcsak három, hanem annál is több ugrása hiányos, és a "négyfordulatos" Lutz-a élőben is teljesen triplának látszik, annyit csal le belőle az elejéből, a végéből is. Alysa egyébként a leggyengébb volt korcsolyázótudásban ezen a versenyen, szembeötlő volt a különbség a többiekkel szemben, és a kűrje kifejezetten vontatott, unalmas zene volt, hasonló koreográfiával...
Daria Usacheva lett a bronzérmes, aki élőben eléggé tetszett nekem, szépen kifejezte a zenét és kivetítette azt a közönségre. Kseniia Sinitsyna programjai tetszettek a legjobban koreográfiában, Haein Lee kűrje mellett. A koreai lánynak nem sok esélye volt dobogóra jutni, miután a rövid programban csak neki ítéltek hiányos ugrást, de a kűrje ezúttal is rendkívül jól sikerült. Nagyon szépen be is korcsolyázta a pályát, az ugrásai könnyedek, szállósak, nagy távolságot lefed velük. Végezetül annyit, hogy Viktoria Vasilieva lett a 6. a versenyen, aki szintén szépen helytállt ebben a GP sorozatban.


Junior női dobogó: Liu, Valieva és Usacheva
forrás: GPF hivatalos oldal

A fiúk versenye érdekesen zajlott és rendkívül örültem a végeredménynek! A rövid program után Andrei Mozalev vezetett, Samsonov volt a második annak ellenére, hogy rontotta a tripla Axeljét és esett belőle, Shun Sato jó futással 3. helyen állt (egy forgása és a lépéssora csak 2-es szintű lett viszont). A friss japán junior nemzeti bajnok, Yuma Kagiyama meglepetésre az utolsó helyen állt, miután egyáltalán nem sikerült a tripla Axelje, leminősített dupla lett. A hazaiak egyetlen versenyzője Daniel Grassl-nek a verseny előtt kellett új cipőt betörnie, így neki ez a verseny ezzel el is úszott már a rövid programban. 
A kűrben aztán Shun Sato fantasztikus korcsolyázással, tökéletesen bemutatott ugrásokkal, közte két 4T-vel, egy 4Lz-al és két 3A-val megnyerte a versenyt, és nem is akárhogy, mert nagy junior világcsúcsot is elért egyben; a közönség állva éljenezte a program után! Rendkívül összeszedetten versenyzett és nagyon egyben volt az egész előadása is. Shun talán kevésbé volt esélyes a versenyt megelőzően, mint Kagiyama, utóbbi jobb pontokkal jutott a GP Döntőbe, meg is nyerte otthon a junior bajnokságot és a komponensei is magasabbak, mint Shuné. 
Shun Sato így tehát sendaiként nyerni tudott azon a pályán, amelyen Japán első olimpiai aranyát nyerő és szintén sendai Arakawa nyert, és egy olyan kűrzenével tette mindezt, amivel a harmadik sendai, Yuzuru Hanyu nyerte első olimpiai aranyérmét. :)


Balról jobbra Mozalev, Sato és Samsonov
forrás: Europe on Ice

A jégtáncosok közül szintén örültem a grúzok, Kazakova és Reviya sikerének, akik egy hajszállal tudtak nyerni az amerikaiak, Nguyen/Kolesnik előtt. Kazakováék Linkin Parkos kűrje nagyon eltalált idén és a közönség is mellettük volt ezen a versenyen, állva tapsoltak a szabad táncuk után. A bronzérmet az oroszok, Shanaeva és Narizhny szerezték meg.


Junior jégtánc dobogó

A párosok versenyében pedig Panfilova/Rylov diadalmaskodott, de a kűrt nem tudták megnyerni, abban Mukhametzianova és Mironov lettek az elsők, a kevesebb technikai hiba miatt. Panfilováékat az egyértelműen magasabb komponensek tartották az első helyen.


Teljes orosz dobogó a junior párosok versenyén
forrás: GPF hivatalos oldal

Összegezve sok nagyon jó előadást és érdekes versenyeket láthattam a Grand Prix Döntőn, ha hármat kellene kiemelnem, aki leginkább tetszett, Yuzurut, Shun Satot és Alena Kostornaiát említem meg. A pontozás miatt sok mindennel nem értettem egyet, de legalább azért is jó élőben nézni egy versenyt, mert sok ismerősömmel ki tudom beszélni az egyes futásokat, eredményeket, és pontozásbeli visszásságokat is.

A verseny szervezése hagyott némi kivetnivalót maga után, bár a jég minősége úgy tűnt, jó volt, az aréna egy régi, nem túl praktikus, szeles csarnokban volt, kevés étkezési lehetőséggel, kígyózó sorokkal. Annak viszont mindenképp örültem, hogy sok ismerősömet újra láthattam, és a versenyek között és után sok olasz finomságot ettünk. :)

A vasárnapi gálán is voltak szép programok, bár voltak olyanok is, amik nem voltak annyira kiemelkedőek. Yuzu ezúttal is maradandót alkotott: a Notte Stellatát adta elő, mivel az olasz Il Volo együttes szerzeménye, és rendkívül szép előadással, minden részletre való kifejezésével, átéléssel adta elő ezt az amúgy csodaszépen megkoreografált programot. Ahogy az ausztrál kommentátornő mondta: "With one delayed single Axel, one triple Axel, Yuzuru Hanyu, double Gold medalist just gave a masterclass on what figure skating actually is."

És milyen igaz. 


(x)

*

A teljes végeredmény itt érhető el.

Kis műkorcsolya történet - Nők

Már egy ideje gondolkodtam azon, hogy írok arról, hogyan ismerkedtem meg a műkorcsolyával és hogyan követtem sokáig a sportágat, de rájöttem...