Nebelhorn Trophy, Japan Open, és az elkövetkezendő versenyek

A Nebelhorn Trophy-ról már az előző héten szerettem volna írni, amire csak most van alkalmam, ezért ezt most pótlom, még mielőtt a hétvégi Finlandia Trophy-t és a legutolsó junior GP versenyt megrendeznék Ausztriában.

Nebelhorn Trophy

A Nebelhorn Trophy-n kiosztásra kerültek a maradék olimpiai helyek is. A nők versenyében a 6. helyen végző svéd Taljegardon kívül (ő már a VB-n szerzett kvótát) a legjobb 7 helyezett kapta meg a maradék hat helyet: USA, Lengyelország, Fehéroroszország, Svájc, Ukrajna és Ausztrália. Egyébként a versenyt az amerikai Alysa Liu nyerte meggyőző versenyzéssel (akkor is, ha a tripla Axelt a kűrben leszimplázta), remekül futott a lengyel színekben induló, idén már teljes egészében Európában készülő Ekaterina Kurakova is (ő korábban Brian Orserrel edzett Torontoban). Láng Julcsi derekasan küzdött, de ez nem volt elég arra, hogy kvótaszerző hely közelébe érhessen, és végül 16. helyen végzett.

Alysa Liu a Lombardia Trophy után a Nebelhorn Trophy-n is győzni tudott 

forrás: tumblr

A férfiak versenyében az olasz Frangipani 4. helyezésén kívül (Olaszország már rendelkezik kettő kvótával a VB-ről) az első 8 szerzett hazájának kvótát: USA, Franciaország, Oroszország, Korea, Azerbajdzsán, Ausztrália és Kanada.

A jégtánc versenyében kerültünk a legközelebb ahhoz, hogy a párosokon kívül szerezzünk még egy kvótát, de Yanovskaya Anna és Lukács Ádám egy hellyel lemaradt a kvótaszerző helyről és első számú tartalék lett így Magyarország. A versenyt a finn Turkkila/Versluis nyerte, rajtuk kívül még a grúzok, az örmények és a csehek szereztek kvótát.

Végül a párosok versenyében a spanyolok, a grúzok és az izraeliek szereztek még kvótát. 

Külön táblázatként nem teszem be, de a Wikipédián megtalálható országok szerinti bontásban az összes kvóta száma.

A fentiek alapján kialakult az olimpiai csapatverseny mezőnye is. A csapatversenybe azok az országok kvalifikálhattak, amelyek legalább három egyéni számban kvótát szereztek, így az alábbi országok vehetnek részt majd a csapatverseny során: Kanada, Kína, Olaszország, Japán, Oroszország, USA, Ukrajna, Németország, Csehország, Grúzia. Nagyobb meglepetésre Franciaország nem tudott kvalifikálni a csapatversenyre, miután sem a nők, sem a párosok nem szereztek kvótát.

Ezen túlmenően a Nebelhorn Trophy-n sorsolták ki azt a 13 országot, amelyik bírót küldhet majd Pekingbe. Ezek a következők:

Nők: FIN, AUT, BEL, AZE, NED, EST, KOR, USA, RUS, CAN, CZE, GBR, CHN

Férfiak: ISR, ITA, CZE, JPN, SWE, BLR, LAT, CHN, MEX, EST, FRA, KOR, CAN

Párosok: RUS, CHN, CAN, USA, ITA, JPN, AUT, GER, HUN, CZE, ESP, ISR, NED

Jégtánc: RUS, USA, CAN, ITA, GBR, ESP, POL, CHN, LAT, FRA, GER, JPN, UKR

A jégtánc versenyen majd pontozó országokról már most elmondhatni, hogy leginkább Papadakiséknak kedvező panel várható az olimpián, mivel a legtöbb országból vannak olyan jégtáncos párosok, akik Papadakisékkal együtt Montrealban, Dubreuil csapatában edzenek, ami a mindenféle háttér politizálás során befolyásoló tényező lesz majd (bárcsak írhatnám, hogy minden bíró függetlenül pontoz jégtáncban, csak az alapján amit aznap a versenyzők előadnak, de tudjuk, hogy nem így működik...). És ehhez kapcsolódó hír, hogy a hétvégén Papadakisék is visszatértek a versenyzéshez, a francia Master's versenyen mutatták be az új programjaikat (a ritmustánc itt, a szabadtánc itt elérhető) és elmondható, hogy már a szezon elején nagyon jó formában vannak, ezért nagyon nehéz dolga lesz az oroszoknak, vagy bárki másnak utolérni őket ebben a szezonban, ezt attól függetlenül mondva, hogy milyen lesz a pontozás.

Japan Open

A Japan Openen láthattuk a legtöbb japán top versenyző idei kűrjét (azért írom, hogy a legtöbb, mert Yuzuru Hanyu nem szokott meghívást kapni a versenyre, Yuma Kagiyama sem indult, miután egy kisebb sérülést követően inkább a Kanto régió bajnokságában indult el a hétvégén, és Rika Kihira néhány hete utazott el Kanadába edzeni Brian Orserékkel, ezért nem utazott haza erre a versenyre). A Japan Openen egyébként csak a kűrt szokták előadni, a versenyzőket pedig két csoportba osztják be, és az a csapat nyer, amelyik a legmagasabb összpontszámot kapja meg. 

Jó volt nézni a japánok programjait az orosz tesztkorcsolyázás, az első felnőtt versenyek után. Általában elmondható a japánokról, hogy nagyon szépen, lendületesen korcsolyáznak, jó a korcsolyázótudásuk, nincs teletűzdelve a programjuk annyi átmenettel, mint az oroszoké, és egyszerűen több idejük van kikorcsolyázni a zenét. 

A nők versenyét Wakaba Higuchi nyerte meg. Higuchi az Oroszlánkirály zenéjére korcsolyázza a kűrjét, szerintem ez egy hozzá illő, remek választás. Egy nagy és teljesen tiszta tripla Axellel kezdte a kűrjét Wakaba, az ugrást először ugrotta meg így versenyen. Bár nincs előtte sok lépés, mint mondjuk Kostornaia tripla Axelje esetében, mégis nagy, erőteljes, lendületes, kicsit Midori Ito Axeljére emlékeztet. Volt néhány hiba a programban, például leduplázott egy tervezett tripla Lutz-ot, ugyanakkor Wakaba nagyon jó érzelmi átélést, előadást láthattunk tőle. Örülnék neki, ha jó szezonja lenne, igazán sajnáltam, amikor 2018-ban nem sikerült bejutnia az olimpiai csapatba; bárcsak idén sikerülne neki! 

Wakaba Higuchi remek tripla Axelje a Japan Open kűrjében, forrás: tumblr

A második lett az a 16 éves Rino Matsuike, akinek ugyanaz a befolyásos edzője van, mint anno Mao Asadának és Shoma Unonak volt, Machiko Yamada.  Rino nagyon sokat fejlődött az utóbbi időben és ő is megpróbálta a 3A-t, azonban az leminősített lett, nem is volt olyan nagy és lendületes, mint Wakabáé. Emellett nagyon szépen, lendületesen korcsolyázik, főleg a korához képest kiemelkedő. Viszont előadásban még junioros, és az ugrásai sem a legjobb technikával rendelkeznek (a Lutz-a nem külső élről indul és vannak hiányos ugrásai).

A harmadik helyezett nem sokkal lemaradva Rinotól Mana Kawabe lett, aki Wakabához hasonlóan szintén sikeresen megugrotta a tripla Axelt a kűrben. Jó lendületű, a zenét kifejező, energikus korcsolyázása nagyon tetszett, és szomorú, hogy annyira kevés komponenst kapott erre a futására. A legtöbb japán korcsolyázót még hazai pályán is lepontozzák, de ez a 60 pont nagyon alacsony erre a futásra.

Kaori Sakamoto lett a 4., aki egy Benoit Richaud által koreografált kűrt adott elő a No More Fight Left In Me/Tris dalokra. Ez a program tetszett a legkevésbé, mert szerintem ezzel Richaud túlságosan az általa elképzelt stílust akarja Sakamotora ráerőltetni, és az 'I Am a Woman!' és hasonló alábeszélések sem valók a programba. Kaorinak a korábbi Zongora kűrje, vagy akár (harmadszorra) a Matrix is jobb választás lett volna szerintem...ennek ellenére Kaori jól futott, és bár nincs tripla Axelje, minden mást jól mutatott be, kivéve az utolsó forgást, amiből el is esett a program legvégén.

Mai Mihara lett az 5., akinek a kűrjét nem tudtam megnézni, de volt egy esése a programban (egyébként nagyon ritkán esik, vagy csinál nagyobb hibát a programjaiban). Végül a 6. lett Satoko Miyahara, aki szintén megpróbálkozott egy tripla Axellel, de ez leminősített lett; neki a sima tripla ugrásokkal is gond szokott lenni, ezért a tripla Axelt nem hiszem, hogy valaha látjuk tőle megugrani...

E verseny alapján is látni lehet, hogy nagyon nehéz lesz az olimpiai csapatba kerülés Japánban, hiszen nagyon sok erős versenyzőjük van, Wakaba és Mana tiszta tripla Axelt tudnak, Kaori az elmúlt évek legkiegyensúlyozottabb japán versenyzője, Rika Kihira bár sérülésekből fog visszatérni, vele is számolni kell ha jól formában van, és ott van Rino Matsuike, Mai Mihara vagy a többszörös VB-érmes Satoko Miyahara is.

A férfiak versenyében Shoma Uno nyert egy kicsivel Shun Sato előtt. Shoma idei kűrje a Bolero, ami nem a klasszikus Ravel-féle verzió, hanem annak egy átirata. Nekem ez a program nem annyira tetszik, és nem azért mert még a szezon eleje van, hanem mert nem érdekes a koreográfia és Shoma is csak átkorcsolyázik a zenén. Szerintem a Bolero egy nagyon rizikós választás és csak akkor működik olyan jól, ha a koreográfia remek, mint Torvill/Dean vagy Kostner programjai esetében. Shoma egyébként nagyon ambiciózus programot tervez a szezonra: öt quad, közte visszahozza a négyfordulatos Rittbergert is. Azért is rizikós ez, mert Shoma az utóbbi szezonokban maximum 2-3, de van, hogy csak egy tiszta quadot ugrott a kűrjében, négyet utoljára még 2017-ben, és azokban az időkben volt karrierje csúcsán...

A második helyezett Shun Sato akár nyerhetett volna is egy kicsit magasabb pontokkal. Technikában jóval magasabb pontokat kapott Shománál (4Lz, 4F és két 4T is volt a programjában, igaz, van amire pl. csak 2-es szintet kapott), csak a komponensekben maradt jóval alul. Shun is fejlődött tavalyhoz képest és a kűrben igazán jól futott.

A 3. Keiji Tanaka lett, aki (mint oly gyakran) ezúttal is leduplázott egy 4S-t, és mivel a programjában másféle négyfordulatos nincsen, ezért a technikai pontszáma alacsonyabb volt a többiekénél. Keiji a 2018-as olimpián harmadik számú japánként indult, az egyre erősebb férfi mezőnyben azonban idén szinte biztosan nem fog tudni beleszólni azoknak a versenyébe, akik az olimpia csapatba bekerülnek majd. A 4. lett Sota Yamamoto (egy 4T-vel és 4S-el, de alacsonyabb komponensekkel és hibákkal), az 5. Kazuki Tomono, míg a 6. Sena Miyake.

*

A következő hetekben a felnőtt Világkupa-rajt előtt további jó versenyeket láthatunk még. Holnap kezdődik a Finlandia Trophy, ami az egyik legjobb Challenger versenynek ígérkezik idén: a nőknél a felnőttek között debütál az orosz Kamila Valieva, indul többek között Tuktamysheva és Kostornaia is, a férfiaknál láthatjuk Alievet, Kolyadát, Semenenkot, Rizzot, Jason Brown-t, a párosoknél a Tarasova/Morozov és a Mishina/Galliamov kettőst, végül jégtáncban többek között Papadakis/Cizeront, Chock/Bates-t, valamint mindkét spanyol top párt.

Az ezt követő héten rendezik meg az Asian Open Challenger versenyt, ami egyben a tesztverseny is lesz az olimpiára, míg ezzel egy időben Budapesten is lesz egy szenior B nemzetközi verseny, amelyre többek között olyan orosz korcsolyázók vannak nevezve a nőknél, mint Kostornaia, Shcherbakova, Samodurova és Khromykh, a férfiaknál indul Aliev, Ignatov és Samarin, valamint Rizzo is, míg a párosok versenyében először láthatjuk az új magyar kettőst, Nagy Balázst és Mariia Pavlovát.

Mindezek előtt pedig a junioroknál megrendezik az utolsó Világkupa versenyt Linzben, amit a YouTube szokásos csatornáján lehet majd élőben nézni.

Olimpiai kvalifikációs verseny: Nebelhorn Trophy 2021

Nyakunkon a Nebelhorn Trophy, ami a 2022-es Téli Olimpia utolsó kvalifikációs versenye lesz. A kvalifikációs helyek nagy része a 2021-es stockholmi világbajnokságon találtak gazdára, ahol 24 női, 23 férfi, 16 páros és 19 jégtánc hely már kiosztásra került.

A Nebelhorn Trophy-n a férfiaknál 7, a nőknél 6, a párosoknál 3 és jégtáncban 4 helyet osztanak még ki (összesen tehát az olimpián 30-30 női és férfi, 19 páros és 23 jégtánc duó indulhat majd Pekingben).

Egy rövid összefoglaló táblázat, hogy mely országok hány kvótát szereztek már a világbajnokságon, a * pedig azt jelenti, hogy melyik versenyszámban szerezhetnek még kvótát a már meglévő mellé.

Ország	Férfiak	Nők	Párosok	Jégtánc
Ausztria		1*	1
Azerbajdzsán		1
Fehéroroszország	1
Belgium		1*
Bulgária		1
Kanada	1*	1	2	3
Kína	1	1	2*	1
Cseh Köztársaság	1	1	1
Észtország	1	1
Finnország		1
Franciaország	1*			1
Németország		1	1	1
Grúzia	1	1
Nagy-Britannia		1		1*
Magyarország			1
Izrael	1
Olaszország	2		2	1*
Japán	3	3	1*	1
Lettország	1
Litvánia				1
Mexikó	1
Hollandia		1
Lengyelország				1
Oroszország	2*	3	3	3
Dél Korea	1*	2
Spanyolország				1
Svédország	1	1
Svájc	1
Ukrajna	1			1
Egyesült Államok	2*	2*	2	3

Fontos szabály, hogy a kvótát szerző versenyző nem saját magának, hanem az országának szerez kvótát (pl. nem biztos, hogy Mark Kondratyuk lesz az orosz induló az olimpián, ő csak a harmadik kvótát szerzi meg az országának).

Az indulók listája itt található: férfiak, nők, párosok, jégtánc. Az "N" betű azt jelenti, hogy nem indul kvalifikációs helyért az adott versenyző, csak "sima" induló - ami akkor teremt rossz helyzetet, ha a kvalifikációért induló versenyző (pl. az osztrák férfiak esetét nézve Zandron) hátrébb végez a kvótáért nem induló honfitársnál (Maierhofer) és lemarad a kvótáról úgy, hogy a honfitárs meg a jobb helyezésével megszerezte volna azt. Reméljük, hogy azért ilyen nem fog előfordulni.

Az élő stream itt érhető el: https://sportdeutschland.tv/videos/eiskunstlauf, a részletes időbeosztás itt, az élő eredmények pedig itt.

A magyarok közül Csernoch András, Láng Júlia és Anna Yanovskaya/Lukács Ádám szállnak harcba a kvótáért. Drukkolok nekik, hogy jól szerepeljenek, de a kvótaszerzés nagyon nehéz lesz bármelyiküknek is.

Tippjeim a kvótákra:

Férfiak:  USA (Vincent Zhou), Kanada (Roman Sadovsky), Oroszország (Mark Kondratyuk), Azerbajdzsán (Vladimir Litvintsev), Franciaország (Adam Siao Him Fa), Korea (Sihyeoung Lee), Németország (Paul Fentz) = 7

Nők: USA (Alysa Liu), Olaszország (Lara Naki Gutmann), Svájc (Alexia Paganini), Lengyelország (Ekaterina Kurakova), Ukrajna (Anastasia Shabotova), Ciprus (Emila Zingas) = 6 

Párosok: Kína (Wang/Huang), Spanyolország (Barquero/Zandron), Fehéroroszország (Lukashevich/Stepanov) = 3

Jégtánc: Grúzia (Kazakova/Reviya), Csehország (Taschlerova/Taschler), Finnország (Turkkila/Versluis), Örményország (Garabedian/Proulx-Senecal)

Svédország lehet, hogy - hasonlóan a 2018-as olimpiához - nem használja fel a kvótáit, ezért a nőknél és férfiaknál az első tartalék országot is érdemes lesz majd figyelni.

Jó drukkolást!

Challenger versenyek (Nebelhorn Trophy, Budapest), orosz kupasorozat 2-3. fordulói

Az utóbbi időben sajnos nem volt alkalmam írni az elmúlt hetek versenyeiről, ezért két külön posztban kicsit utólag leírnám mik történtek.

Challenger versenyek

Nagyon sok Challenger verseny törlésre került (miközben ezeket a sorokat írom, a varsói Challenger verseny is), azonban a Nebelhorn Trophy-t megrendezték szeptember végén Oberstdorfban. A nők versenyében Eva-Lotta Kiibus a 3. helyről felkapaszkodva nyerte meg a versenyt a Rachmanyinov kűrjével, két tripla Flipet, és két tripla Lutz-ot bemutatva, kisebb hibákkal, illetve egy érvénytelen mérlegforgással. 2. lett az idéntől már Stephane Lambiellel készülő Alexia Paganini, 3. pedig Jenni Saarinen. A férfiak versenyében Deniss Vasiljevs nyert magasan a legjobb komponensekkel, egy négyfordulatos Salchow-ot és két tripla Axelt bemutatva. Elég izgalmas volt a verseny, mert Deniss csak az 5. volt a rövid programot követően, de a kűrben kimagaslóan versenyzett, így sikerült megnyernie a kűrt és így nagy csatában a versenyt is. Az olasz Gabriele Frangipani lett a 2. helyezett egész jól megfutott programokkal, a kűrben mindenképp előnyére volt, hogy két négyfordulatos Toe-loopot bemutatott. A 3. helyet Nikolaj Majorov szerezte meg. Meglepetésre nem került a dobogóra Matteo Rizzo, aki csak az 5. lett. Nemrég Rizzo be is jelentette, hogy otthagyta edzőjét, Franca Bianconit, és ezentúl ő is Lorenzo Magrival, Frangipani és Daniel Grassl edzőjével készül a jövőben. A párosok versenyében az olasz páros, Ghilardi/Ambrosini nyert, míg a jégtáncosoknál a cseh páros, Taschlerova/Taschler nyakába került az aranyérem.

Deniss Vasiljevs (picit hiányos) négyfordulatos Salchow-ja a Nebelhorn Trophy-ról

forrás: tumblr

A magyar versenyzők a verseny előtt nem sokkal mondták le a részvételt, mert Németországba koronavírus teszttel tudtak volna csak belépni, de az eredményt kérdéses, hogy megkapták-e volna az elutazás előtt...Sajnálatos, hogy a magyar szövetség nem tudott az ügyben intézkedni úgy, hogy biztosan el tudtak volna utazni a versenyre.

[Nebelhorn Trophy végeredmény]

*

A Nebelhorn Trophy-t követően október közepén került megrendezésre a Budapest Trophy, ami a második Challenger verseny volt idén. Mivel engedélyezett volt a nézők részvétele a versenyen, ezért el is mentem rá, így hát úgy tűnik, hogy idén ez lesz az egyetlen verseny, amin személyesen is ott lehettem. 

A nők versenyében először láthattuk versenyezni Loena Hendricx-et másfél év után, miután a 2019. márciusi világbajnokság óta sérülés miatt nem versenyzett. Nagyon szépen tért vissza, a Celine Dion rövid programja kiváló volt - ez egy igazán neki való program - és a kűrben is magabiztos fölénnyel lett 1. Eva-Lotta Kiibus előtt. 3. a bolgár Alexandra Feigin lett. Magyar részről Láng Júlia szerepelt a legjobban, aki 4. lett. Julcsi megszerezte a technikai minimum pontszámot a világbajnokságra, miután az eddigi legjobb pontszámokat kapta felnőtt versenyeken. Nekem a rövid programja hasonlít ahhoz, amit tavaly is láthattunk tőle, mindkét programban elég hasonló mozdulatai vannak. Tőle jó lenne látni majd egy másik, akár külföldi koreográfus által alkotott programot valamikor a közeljövőben, és akkor remélhetőleg a komponensei is emelkednének. Tóth Ivett a 6. lett, akinek sajnos nehezen mentek a tripla ugrások, egy Salchow-ot és egy Toe-loopot ugrott csak meg a kűrben. A rövid programban megpróbálta a tripla Axelt, de messze van attól, hogy tiszta legyen, nincsen meg a kellő sebessége belemenetelkor, a forgási sebessége is lassú és a kellő magasság sincs meg sajnos.

A fiúknál Daniel Grassl nyert, aki hiába próbálta meg a négyfordulatos Lutz-ot, Flipet és Loopot is a kűrben, mindegyik hiányos volt és egyik sem sikerült. Daniel gyakran erősen expresszív előadásmódja ezúttal visszafogottabb volt, de neki is ez az első verseny volt ebben a szezonban, tehát ilyenkor nagyon sokat nem lehet még várni. 2. Burak Demirboga lett, 3. Alexander Selevko nagy csatában a másik török fiú, Basar Oktar előtt. A magyar fiúk, András és Máté a 9-10. helyeken végeztek. 

Érdekességképpen a junioroknál van egy szlovák fiú, Marko Piliar, aki évek óta Yuzuru Hanyu zenéket választva, kosztümöket imitálva futja a programjait, idén is Hope and Legacy/Otonal illetve Seimei programokra fut. A junioroknál egyébként Berei Pepe 4. lett, a tavalyi sérülései után biztatóbb formában van, a kűr elején ugrásai kifejezetten jók voltak.

Végül jégtáncban Nazarova/Nikitin győzött. A verseny junior (nem Challenger) részében érdekesség, hogy az ukrán színekben induló Shabotova megugrotta a tripla Axelt a kűrben.

[Budapest Trophy végeredmény]

Orosz kupasorozat (Moszkva, Szocsi állomások)

Az orosz kupasorozat második állomásán, Moszkvában vártam Sinitsináék fellépését, akik végül a ritmus táncot lekorcsolyázták, viszont visszaléptek a szabad tánctól, miután Sinitsina lába annyira fájt a program közben, hogy nem tudták befejezni a futást. A mezőnyben így mindössze 3 induló maradt, amit egyébként Morozov/Bagin nyert meg. A párosoknál még ennél is kevesebben indultak, ketten, ahol Pavliuchenko/Khodykin győzött.

A fiúk versenyében Artem Kovalev nyert, aki Plushenko tanítványa, s kűrjében tisztán, két négyfordulatos Salchow-ot bemutatva tudott nyerni a 2. helyről. Alexander Samarin lett a 2., aki csak négyfordulatost, egy Toe-loopot próbált meg a versenyen, a rövid programban, amiből el is esett. A komponensei mindenesetre segítettek abban, hogy 2. legyen, 89-et (!) kapott egy nem túl jó kűrre úgy, hogy finoman szólva sem kimagasló előadásban, átmenetekben vagy épp korcsolyázótudásban...A 3. helyet Petr Gumennik szerezte meg, akinek szerintem idén (is) jó programjai vannak, kimunkált, szép mozdulatokkal korcsolyázik, és annak ellenére tartja a formáját, hogy az utóbbi időben nagyon sokat nőtt. A 4. helyet Semenenko szerezte meg, aki az 1. helyről csúszott le a dobogóról a kűr után. 

A nők versenyében Kamila Valieva és Alexandra Trusova közötti küzdelmet lehetett várni. Valieva rendkívül magas, 85 pontos rövid programot futott tripla Axel nélkül, az orosz versenysorozatban használt bónuszpontok, kimagaslóan magas GOE-knak és komponenseknek köszönhetően. Illetve mindezt annak, hogy elsősorban benne látja az orosz szövetség a jövő évi olimpia egyik, ha nem a legnagyobb aranyérem esélyesét, tehát már a hazai versenyeken megkap minden támogatást pontozás terén. Daria Usachevát semmivel sem láttam rosszabbnak nála (sőt, például muzikalitásban kifejezetten jobb Valievánál), mégis öt ponttal kapott kevesebbet, amiből 2 és fél csak a komponensek voltak, a többi a GOE-k illetve az, hogy Valieva kombinációja a program második felében Lutz-os, míg Usacheváé Flipes volt. Trusova állt a 3. helyen a rövid programot követően, egy jó 3A próbálkozással (nem volt teljesen meg, túlforogta, de biztatóan néz ki!). Aztán a kűrben fordult a helyzet. Trusova három négyfordulatost is ugrott, míg Valieva kétszer elesett, megint olyan nagyot esett az első, szóló 4T ugrásból, mint a tesztversenyen, és egy 3Lz-a sem sikerült. Teljesen széttörten ült a kiss and cry-ban, a 10 pontos előnye pedig így sem volt elég Trusovával szemben, így utóbbi megnyerte ezt a versenyt. Valieva Boleroja egyébként így hibákkal együtt sajnos még inkább rosszabbnak néz ki, s csak tényleg bízom benne, hogy nem ezt a programot szeretnék majd neki az olimpiai szezonra adni neki...

Kamila Valieva a rövid programban

forrás: tumblr

Amit mit mindenképp érdekes volt figyelni, az a junior lányok versenye volt, amiben a Davydov tanítvány Elizaveta Berestovskaya győzött (ezzel a remek rövid programmal), a Plushenko tanítvány Muravyova előtt.

[Orosz kupasorozat 2. állomás végeredmény]

*

Az orosz kupasorozat harmadik állomásán, Szocsiban a nőknél ismét láthattuk Anna Shcherbakovát, aki a rövid program után 2. helyen állva fordított a kűrben és megnyerte a versenyt Daria Usachevával szemben. Shcherbakovának a rövid programban a kombinációjával, a tervezett 3Lz-3Lo-val gyűlt meg a baja és csak duplára tudta a Loopot bepörgetni, ezzel egyébként múltkor is problémája akadt. Shcherbakova a kűrben egy nagyobb hibát vétett, mégpedig, hogy ott is lett volna egy 3Lz-3Lo kombinációja, amiből viszont csak 3Lz-ot ugrott s nem tett rá még egy ugrást, ezért úgy gondolta, hogy a program végén az utolsó 3Lz-ra rátesz egy tripla Toe-Loopot. A baj csak az volt, hogy volt már ismételve két féle triplája (Flip és Lutz), és mivel harmadikat nem lehet ismételni még egyszer, a a korábban már szintén ugrott 3T így a végén érvénytelen elem lett. Az biztos, hogy sokat kell számolni fejben a versenyzőknek futás közben, amennyiben rontanak valamit, de itt most biztosabb lett volna egy 2T-t rátenni...Shcherbakova kűrje nekem egyébként továbbra sem túl érdekes, s az ugrásai elég a leginkább bizonytalannak tűnnek. Usacheva lett a 2., míg Elizaveta Tuktamysheva a 3., ő egyébként tiszta 3A után több hibát vétve lett bronzérmes.

Balról jobbra: Usacheva, Shcherbakova és Tuktamysheva a dobogón

forrás: tumblr

A férfiaknál Mikhail Kolyada nyert egy nagyon szépen megfutott rövid programmal, vezetve Dmitri Aliev és Mozalev előtt. A kűrben már nem volt ennyire meggyőző, az Axelek nem úgy sikerültek, de így is sikerült megtartani az első helyét. Érdekességképpen, a két programjában teljesen megegyezik a lépéssor, amire mondjuk komponenseknél arra, hogy mennyire eredeti a program, kevesebbet lehetne adni...Azért is kár, mert Kolyada kb. mindent el tudna korcsolyázni, amit adnak neki, tehát sajnálom, hogy ezen "spórolnak". 2. lett Mozalev, aki nekem ő mindig nagyon juniorosan korcsolyázik, és inkább csak egy biztos ugró egyelőre, de több nem, míg 3. lett Dmitri Aliev, aki visszahozta az olimpiai szezonban futott Masquerade rövid programját, kűrjében több hibát vétve (ugrások, 2-es szintű forgások és lépéssor) viszont hátrébb csúszott.

Mikhail Kolyada nagyon jó technikájú tripla Lutz-a az orosz kupasorozat rövid programjában

forrás: tumblr

A jégtáncosokra (győztes: Zagorski/Guerreiro) és párosokra (győztes: Pavliuchenko/Khodykin) nem volt sok időm nézni. A junior egyénizőkbe jobban belenéztem, a fiúknál Vetlugin győzött és egyik kedvencem, Andrei Kutovoi lett a 3., míg a lányoknál a Tutberidze-tanítvány Adeliya Petrosyan nyert úgy is, hogy a kűrben Berestovskaya két négyfordulatos ugrást is bemutatott, a rövid programban azonban túl nagy volt a hátránya.

[Orosz kupasorozat 3. állomás végeredmény]

Következőre (nemsokára!) a már lezajlott eddigi két Grand Prix versenyről, illetve az orosz kupasorozat utolsó előtti, negyedik állomásról írok majd.

Nebelhorn Trophy 2019

A sorban ötödik Challenger versenyt Oberstdorfban rendezték meg, és talán eddig ez volt a legkevésbé érdekes versenyt hozó Challenger idén. Azért persze így is láttunk érdekesebb előadásokat. Ezen a versenyen zajlott egyébként az éves bírói vizsga, itt megtalálható a sikeres nemzetközi és ISU vizsgát tett bírók listája.

A férfiaknál Jason Brown eredetileg indult volna, miután itt szerette volna bemutatni a Schindler listája kűrjét, azonban visszalépett, mert egy autóbalesetben agyrázkódást szenvedett. Az állapotáról azóta sem tudni többet egyelőre. Általában elmondható volt a versenyről, hogy talán kevésbé volt nívósabb az indulói lista itt, így könnyű volt jó világranglista pontokat gyűjteni azoknak, akik elindultak és még jól is szerepeltek.

Alexei Bychenko sokkal jobban kezdte az év elejét, mint tavaly ilyenkor, és megmutatta, hogy ha viszonylag stabilan meg tudja ugrani a tripla Axeleket és egy négyfordulatost a programjaiban, akkor azzal dobogón lehet végezni egy ilyen mezőnyben. Akkor is, ha egyébként sok apró hibája, ellépése volt, a szintekre is kapott 2-eseket, és az új, Karib-tenger kalózai kűrje is olyan program, mint amiket az elmúlt években láttunk tőle: drámaibb program, amit nem igazán tud előadni.

Koshiro Shimada, aki Svájcban készül Lambiellel, ezüstérmet nyert itt, köszönhetően annak, hogy a rövid programban még az 1. helyen állt - egy rontott 4T-vel és egy szintén nem tiszta tripla-triplával - Bychenko előtt, akit végül alig 0.3 ponttal előzött meg. Koshironak ez lesz az első teljes szenior szezonja, és sok mindenben kell még fejlődnie, de leginkább az a kérdéses, hogy a tripla Axeljét és négyfordulatos Toe-Loopját hosszabb távon Lambiel fogja-e tudni nála stabilizálni, vagy sem.

Az aranyérmet a rövid program utáni 7. helyről az orosz Makar Ignatov szerezte meg. Makart néhány kisebb verseny kivételével nem sokszor láthattuk eddig versenyezni a felnőttek között, de az idei orosz tesztversenyen lehetett látni, hogy biztató formát mutat. A kűrben megugrotta a négyfordulatos Salchowot és Toe-Loopot is, mellette nyolc másik triplával, így ez a kiegyensúlyozott futás még nem túl erős komponensek mellett is elég volt ahhoz, hogy megnyerje a kűrt és ezzel a versenyt is. Láthatóan nincs még olyan állóképessége így szezon elején, elsősorban a kűr második felében volt ez érzékelhető, de a szezon közepére jobban beérhetnek majd az ő programjai is. Kolyada visszatérő arcüreggyulladásával és így annak esélyével, hogy a teljes szezont ki fogja hagyni, Ignatov előtt is nagyobb lehetőség nyílik majd arra, hogy stabil futásokkal akár nagyobb versenyeken is láthassuk majd őt.

 

Shimada, Ignatov és Bychenko a dobogón. Ignatov első felnőtt nemzetközi aranyérmének örül

forrás: belgaimage

A nők versenyében Mariah Bell nyerte az aranyat. A hivatalos stream sajnos eléggé akadozott a verseny alatt, így Mariah rövid programját, míg Yelim Kim kűrjének a nagy részét nem sikerült megnézni. Mariah kűrje szerintem gyengébb a tavalyihoz képest, mindkettőt Shae-Lynn Bourne koreografálta egyébként. A Hallelujah amúgy is egy igen elcsépelt zene lett az elmúlt időszakban, amiből csak igazán keveseknek sikerül valami újat kihozniuk. Mariah egyébként az ugrásaival is küszködött, és bár mindegyiket megugrotta valahogy, voltak hiányosak is, ennek ellenére a kűrjére nagyon magas pontokat kapott. Az ezüstérmet Yelim szerezte meg, aki a Lombardia után még egy Challenger versenyt bevállalt a Grand Prix szezon előtt, ami szerintem mindenképp jó tapasztalatszerzés.

A bronzérmet Nicole Schott szerezte, aki pontosan annyi év elteltével nyert a nők között Németországnak érmet ezen a versenyen, mint amennyi éves ő maga, azaz 23 éve. A rövid programjában egy egészen új arcát láthatjuk Beth Hart egy dalára, ami kifejezetten jól áll neki, a kűrje kevésbé tetszik, bár a Kung Fu Panda filmzenéjét kevesen választják, és lehet, hogy a szezon végére ez a program is jobban beérik majd. 

Indult a versenyen Marin Honda is, aki ezúttal csak az 5. lett, gyakorlatilag ugyanúgy futott, mint tavaly ilyenkor. Marin a legtehetségesebb japán lány, már ami a természetes tehetségét illeti, és mindig fáj érte a szívem, hogy egy be nem váltott ígéret maradt csak azóta, amióta három éve junior világbajnok lett. Idén már hol Japánban edz, hol Arutyunyannal, de ez az ide-oda utazás és két helyen készülés biztos nem fog előnyére válni idén. Egyébként nemrég azt nyilatkozta, hogy rendkívül nehéz volt neki a nyelvi akadályok miatt is megszoknia az amerikai létet a tavalyi szezonban, és az amúgy gyakran motivációs problémákkal küzdő lány reméli, hogy Arutyunyan keményen fog vele bánni majd, ha kell, rá is kiabál a hatékonyabb edzés érdekében. Nem hiszem, hogy ezen fog múlni a sikere, sajnos alapvetően ha nem dolgozik eleget és fél idejét Japánban tölti, akkor azzal attól tartok nem sok jóra lehet majd számítani. De bárcsak ne így történjen.

Első felnőtt versenyén Láng Júlia a 15. helyen végzett - Julcsi szépen helytállt, de az is igaz, hogy a technikai panel nem volt kegyes vele ezen a versenyen.

Kim, Bell és Schott a dobogón

forrás: Absolute Skating

A párosok versenyében Moore-Towers/Marinaro futott a legtisztábban és nem igazán tudták őket megszorítani. A rövid programjukat - amit egy Rihanna dalra futnak - gyengébbnek találom, talán még nem olyan összeforrt, mint a kűr (Carry On c. dal), ami viszont szépen épül fel az elejétől a végéig. A kanadiak második Challenger aranyérmüket nyerték ezzel a versennyel. Az ezüstérmesek Knierimék lettek, akiknél be-becsúsztak hibák, elsősorban az ugráselemekben, ugyanakkor voltak elemek, mint például a pörgetett emeléseik, amik tetszettek. Egyébként az Experience szép zeneválasztás a kűrhöz, bár ez is kezd kicsit olyan elcsépelt lenni, amire elég nehéz már valami újat mutatni. A nevető harmadik helyen pedig az észak-koreaiak, Ryom/Kim végeztek, és azért nevetőek, mert csak a 4. és 5. helyen végeztek a rövid programban, és a kűrben, mégis sikerült érmet szerezniük. Sok mindenen kell még dolgozniuk, de megvan bennük a tehetség, és szeretem bennük, hogy mindig párban korcsolyáznak, szépen együtt. Ez itt is megmutatkozott. Az idei választásaik is mások, mint eddig, a kűr egy lágyabb darab, a Fly High Doves, a rövid programjuk pedig a Malaguena, ami bár szintén egy sokat használt zene, de egyelőre úgy tűnik, jól áll nekik és ez egy jól kikorcsolyázható, karakteres zene, egyben közönségbarát is. 

A párosok dobogója

forrás: Absolute Skating

A jégtáncban szintén második versenyén induló Fournier Beaudry/Sorensen a Lombardia Trophy után ezúttal aranyéremmel tért haza, és először futottak 200 pont összpontszámot. A ritmustáncban ezúttal megkapták a szinteket - érdekességképpen a komponensekben kevesebbet kaptak viszont - a szabad táncban pedig voltak kisebb átalakítások a Lombardia Trophy-hoz képest, mindenesetre itt is jobb szinteket, és magasabb technikai pontszámot kaptak, ezúttal esésük sem volt. A második helyen Hawayek/Baker végzett egy elég furcsa gótikus-latinos szabad tánccal, nem is tudom stílusilag hova tenni, míg a harmadikon Carreira/Ponomarenko végzett.

Jégtánc érmesek

forrás: Absolute Skating

Videók:

Nők: 1. Mariah Bell (USA) FS 2. Yelim Kim (KOR) FS 3. Nicole Schott (GER) SP/FS

Férfiak: 1. Makar Ignatov (RUS) SP/FS 2. Koshiro Shimada (JPN) SP/FS 3. Alexei Bychenko  (ISR) SP/FS 

Párosok: 1. Moore-Towers/Marinaro (CAN) SP/FS 2. Scimeca Knierim/Knierim (USA) SP/FS 3. Ryom/Kim (PRK) SP/FS

Jégtánc: 1. Fournier-Beaudry/Sorensen (CAN) RD/FD 2. Hawayek/Baker (USA) RD/FD 3. Carreira/Ponomarenko RD/FD

A teljes végeredmény itt érhető el.

*

A Nebelhorn Trophy utáni héten Challenger versenyt nem rendeztek, csak két meghívásos versenyt, a Japan Opent és Shanghai Trophy-t, illetve véget ért a junior GP sorozat is, úgyhogy igyekszem hamar utolérni magam, mert van miről írni. :)

~BB