A sorban ötödik Challenger versenyt Oberstdorfban rendezték meg, és talán eddig ez volt a legkevésbé érdekes versenyt hozó Challenger idén. Azért persze így is láttunk érdekesebb előadásokat. Ezen a versenyen zajlott egyébként az éves bírói vizsga, itt megtalálható a sikeres nemzetközi és ISU vizsgát tett bírók listája.
A férfiaknál Jason Brown eredetileg indult volna, miután itt szerette volna bemutatni a Schindler listája kűrjét, azonban visszalépett, mert egy autóbalesetben agyrázkódást szenvedett. Az állapotáról azóta sem tudni többet egyelőre. Általában elmondható volt a versenyről, hogy talán kevésbé volt nívósabb az indulói lista itt, így könnyű volt jó világranglista pontokat gyűjteni azoknak, akik elindultak és még jól is szerepeltek.
Alexei Bychenko sokkal jobban kezdte az év elejét, mint tavaly ilyenkor, és megmutatta, hogy ha viszonylag stabilan meg tudja ugrani a tripla Axeleket és egy négyfordulatost a programjaiban, akkor azzal dobogón lehet végezni egy ilyen mezőnyben. Akkor is, ha egyébként sok apró hibája, ellépése volt, a szintekre is kapott 2-eseket, és az új, Karib-tenger kalózai kűrje is olyan program, mint amiket az elmúlt években láttunk tőle: drámaibb program, amit nem igazán tud előadni.
Koshiro Shimada, aki Svájcban készül Lambiellel, ezüstérmet nyert itt, köszönhetően annak, hogy a rövid programban még az 1. helyen állt - egy rontott 4T-vel és egy szintén nem tiszta tripla-triplával - Bychenko előtt, akit végül alig 0.3 ponttal előzött meg. Koshironak ez lesz az első teljes szenior szezonja, és sok mindenben kell még fejlődnie, de leginkább az a kérdéses, hogy a tripla Axeljét és négyfordulatos Toe-Loopját hosszabb távon Lambiel fogja-e tudni nála stabilizálni, vagy sem.
Az aranyérmet a rövid program utáni 7. helyről az orosz Makar Ignatov szerezte meg. Makart néhány kisebb verseny kivételével nem sokszor láthattuk eddig versenyezni a felnőttek között, de az idei orosz tesztversenyen lehetett látni, hogy biztató formát mutat. A kűrben megugrotta a négyfordulatos Salchowot és Toe-Loopot is, mellette nyolc másik triplával, így ez a kiegyensúlyozott futás még nem túl erős komponensek mellett is elég volt ahhoz, hogy megnyerje a kűrt és ezzel a versenyt is. Láthatóan nincs még olyan állóképessége így szezon elején, elsősorban a kűr második felében volt ez érzékelhető, de a szezon közepére jobban beérhetnek majd az ő programjai is. Kolyada visszatérő arcüreggyulladásával és így annak esélyével, hogy a teljes szezont ki fogja hagyni, Ignatov előtt is nagyobb lehetőség nyílik majd arra, hogy stabil futásokkal akár nagyobb versenyeken is láthassuk majd őt.
Shimada, Ignatov és Bychenko a dobogón. Ignatov első felnőtt nemzetközi aranyérmének örül
forrás: belgaimage
A nők versenyében Mariah Bell nyerte az aranyat. A hivatalos stream sajnos eléggé akadozott a verseny alatt, így Mariah rövid programját, míg Yelim Kim kűrjének a nagy részét nem sikerült megnézni. Mariah kűrje szerintem gyengébb a tavalyihoz képest, mindkettőt Shae-Lynn Bourne koreografálta egyébként. A Hallelujah amúgy is egy igen elcsépelt zene lett az elmúlt időszakban, amiből csak igazán keveseknek sikerül valami újat kihozniuk. Mariah egyébként az ugrásaival is küszködött, és bár mindegyiket megugrotta valahogy, voltak hiányosak is, ennek ellenére a kűrjére nagyon magas pontokat kapott. Az ezüstérmet Yelim szerezte meg, aki a Lombardia után még egy Challenger versenyt bevállalt a Grand Prix szezon előtt, ami szerintem mindenképp jó tapasztalatszerzés.
A bronzérmet Nicole Schott szerezte, aki pontosan annyi év elteltével nyert a nők között Németországnak érmet ezen a versenyen, mint amennyi éves ő maga, azaz 23 éve. A rövid programjában egy egészen új arcát láthatjuk Beth Hart egy dalára, ami kifejezetten jól áll neki, a kűrje kevésbé tetszik, bár a Kung Fu Panda filmzenéjét kevesen választják, és lehet, hogy a szezon végére ez a program is jobban beérik majd.
Indult a versenyen Marin Honda is, aki ezúttal csak az 5. lett, gyakorlatilag ugyanúgy futott, mint tavaly ilyenkor. Marin a legtehetségesebb japán lány, már ami a természetes tehetségét illeti, és mindig fáj érte a szívem, hogy egy be nem váltott ígéret maradt csak azóta, amióta három éve junior világbajnok lett. Idén már hol Japánban edz, hol Arutyunyannal, de ez az ide-oda utazás és két helyen készülés biztos nem fog előnyére válni idén. Egyébként nemrég azt nyilatkozta, hogy rendkívül nehéz volt neki a nyelvi akadályok miatt is megszoknia az amerikai létet a tavalyi szezonban, és az amúgy gyakran motivációs problémákkal küzdő lány reméli, hogy Arutyunyan keményen fog vele bánni majd, ha kell, rá is kiabál a hatékonyabb edzés érdekében. Nem hiszem, hogy ezen fog múlni a sikere, sajnos alapvetően ha nem dolgozik eleget és fél idejét Japánban tölti, akkor azzal attól tartok nem sok jóra lehet majd számítani. De bárcsak ne így történjen.
Első felnőtt versenyén Láng Júlia a 15. helyen végzett - Julcsi szépen helytállt, de az is igaz, hogy a technikai panel nem volt kegyes vele ezen a versenyen.
Kim, Bell és Schott a dobogón
forrás: Absolute Skating
A párosok versenyében Moore-Towers/Marinaro futott a legtisztábban és nem igazán tudták őket megszorítani. A rövid programjukat - amit egy Rihanna dalra futnak - gyengébbnek találom, talán még nem olyan összeforrt, mint a kűr (Carry On c. dal), ami viszont szépen épül fel az elejétől a végéig. A kanadiak második Challenger aranyérmüket nyerték ezzel a versennyel. Az ezüstérmesek Knierimék lettek, akiknél be-becsúsztak hibák, elsősorban az ugráselemekben, ugyanakkor voltak elemek, mint például a pörgetett emeléseik, amik tetszettek. Egyébként az Experience szép zeneválasztás a kűrhöz, bár ez is kezd kicsit olyan elcsépelt lenni, amire elég nehéz már valami újat mutatni. A nevető harmadik helyen pedig az észak-koreaiak, Ryom/Kim végeztek, és azért nevetőek, mert csak a 4. és 5. helyen végeztek a rövid programban, és a kűrben, mégis sikerült érmet szerezniük. Sok mindenen kell még dolgozniuk, de megvan bennük a tehetség, és szeretem bennük, hogy mindig párban korcsolyáznak, szépen együtt. Ez itt is megmutatkozott. Az idei választásaik is mások, mint eddig, a kűr egy lágyabb darab, a Fly High Doves, a rövid programjuk pedig a Malaguena, ami bár szintén egy sokat használt zene, de egyelőre úgy tűnik, jól áll nekik és ez egy jól kikorcsolyázható, karakteres zene, egyben közönségbarát is.
A párosok dobogója
forrás: Absolute Skating
A jégtáncban szintén második versenyén induló Fournier Beaudry/Sorensen a Lombardia Trophy után ezúttal aranyéremmel tért haza, és először futottak 200 pont összpontszámot. A ritmustáncban ezúttal megkapták a szinteket - érdekességképpen a komponensekben kevesebbet kaptak viszont - a szabad táncban pedig voltak kisebb átalakítások a Lombardia Trophy-hoz képest, mindenesetre itt is jobb szinteket, és magasabb technikai pontszámot kaptak, ezúttal esésük sem volt. A második helyen Hawayek/Baker végzett egy elég furcsa gótikus-latinos szabad tánccal, nem is tudom stílusilag hova tenni, míg a harmadikon Carreira/Ponomarenko végzett.
Jégtánc érmesek
forrás: Absolute Skating
Videók:
Párosok: 1. Moore-Towers/Marinaro (CAN) SP/FS 2. Scimeca Knierim/Knierim (USA) SP/FS 3. Ryom/Kim (PRK) SP/FS
Jégtánc: 1. Fournier-Beaudry/Sorensen (CAN) RD/FD 2. Hawayek/Baker (USA) RD/FD 3. Carreira/Ponomarenko RD/FD
A teljes végeredmény itt érhető el.
*
A Nebelhorn Trophy utáni héten Challenger versenyt nem rendeztek, csak két meghívásos versenyt, a Japan Opent és Shanghai Trophy-t, illetve véget ért a junior GP sorozat is, úgyhogy igyekszem hamar utolérni magam, mert van miről írni. :)
~BB
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése