Hírek az oroszok háza tájáról, orosz tesztkorcsolyázás és kupasorozat első állomása (Szizrany)

Elkezdtem írni egy bejegyzést a múlt hét végén megtartott orosz tesztkorcsolyázásról, de még a végére sem értem, amikor robbant a hír, hogy Evgenia Medvegyeva visszament Eteri Tutberidzéhez edzeni!

Itt viszont rögtön rá is térek akkor a közvetlen előzményre, a tesztkorcsolyázásra, amelyen Medvegyeva mindkét programját előadta, a rövid programja a Masquerade Waltz, a kűrje pedig az Alegría a Cirque du Soleil-ből. Medvegyeva július eleje óta Moszkvában edz, a tesztkorcsolyázásig Tarasova és Buyanova felügyeletével a CSZKA moszkvai klubban, de egyébként hetente néhányszor Brian Orser irányításával videochaten keresztül. A tesztkorcsolyázásra aztán egyedül ment el, a bemelegítésen és a palánk mellett is kíséret nélkül volt. Medvegyeva gyenge formát mutatott a hétvégén, a rövid programjában a lépéssor tűnt úgy-ahogy véglegesnek, a program többi része mintha teljesen félkész lenne, erőtlennek, a szokásostól eltérően jóval lassabbnak tűnt, nagyon gyenge forgásai voltak, és mindkét programban számtalan ugrást kihagyott, vagy hibázott bennük. 

Medvegyeva az Alegría kűrben a tesztkorcsolyázáson

forrás: tumblr

Brian Orser beszélt a tesztkorcsolyázás után, s azt mondta, hogy Medvegyevának krónikus hátsérülése van, amiből meg kell gyógyulnia, mert ez most egy nagy probléma, és hiányzik neki az edzésrutinja ami eddig megvolt neki, az erősítő edzések, stb. és hogy "nem tudja, hogyan oldják meg ezt a problémát jelenleg".

A helyzet kilátástalannak tűnt, mert Medvegyevának öt napja lett volna felkészülni az orosz kupasorozat első állomásának versenyére, amelyen ha valaki nem vesz részt és nem jut be ezzel a nemzeti bajnokságra, akkor gyakorlatilag oda lett volna az egész szezon. Az egyértelmű volt, hogy valamin változtatni kell, mert így nem maradhattak a dolgok...

Aztán szerda délelőtt kijött a hír, hogy aznap már Tutberidzéékkel edz Medvegyeva. Orser elmondása szerint négy terv volt a továbbiakra vonatkozóan, és Tutberidze egyik sem volt közte, tehát Medvegyevának az a választása, hogy visszamenjen Tutberidzéhez, még Orsert is meglepte.

Medvegyeva választása azért is eshetett Tutberidzéékre, mivel 11 éven át nála edzett, tehát egy másik nagy edzőhöz elmenni, ott újabb technikát betanulni nagyon rizikós választás lett volna. Egyébként elképzelhetőnek tartom, hogy az orosz szövetség nyomás is benne lehetett a választásában a tesztkorcsolyázás után. Hiszen fél év eltelt úgy, hogy Torontoban nem edzett Medvegyeva, és az ottani - igen borsos összegekre rúgó - felkészülésének egy részét a szövetség állja, tehát azt is el tudom képzelni, hogy a szövetség állította kényszerhelyzetbe Medvegyevát és jelezték neki, hogy ilyen (le)szereplés mellett nem fogják többet állni az edzései költségeit, hacsak nem választ magának egy orosz edzőt.

Mégis ironikus az egész történet, ha figyelembe vesszük, milyen módon vált el az útja Tutberidzétől 2018 tavaszán. Akkor azt mondta, muszáj volt meghoznia ezt a választ, azért is, hogy rendbe jöjjön egészségileg, hiszen akkor már hátfájdalmakkal és 2017 őszén fáradásos töréssel is kezelték. Új szemléletre, módszerekre vágyott, és Brian Orserben kívánta megtalálni az ideális választást. Az elmúlt két és fél év alatt Orser alatt megpróbálta áttanulni az ugrásait, amit Tutberidze alatt nem jó technikával tanult (különösen a dupla Axelje és a teljesen élhibás Lutza volt problémás, de önmagában a 16-17 éves korig "hatásos" felsőtesti izomból, karból ugrott, lábbal kevésbé dolgozó technikája volt, hasonlóan a többi Tutberidze tanítványéhoz). A 2A javult, a Lutz-a azonban csak nagyon lassan, és tulajdonképpen a Kanadában töltött évek alatt nem volt meg az a kiegyensúlyozott technikája, amit Tutberidze alatt elért. Ugyan voltak jó programjai (az Egy gésa emlékiratai például ilyen volt), amiben lehetett látni, hogy valamennyire fejlődött korcsolyázótudásban is, ugyanakkor az is igaz, hogy kevesebb átmenetei voltak a programjaiban. 

2 és fél évvel később pedig eljutottunk oda, hogy nagy médiacirkusz, azt követő üzengetések és ígéretek után (Medvegyeva azt is mondta egyszer, hogy a Cricket Clubban akarja befejezni a pályafutását) végül oda jutottunk el, hogy mégiscsak visszatért Tutberidzéhez.

Hogy mit hoz számára a jövő, nem tudhatjuk, mert jelenleg is súlyos hátproblémákkal küzd és rendkívül nehéz lesz megküzdenie a hazai mezőnyben a többiekkel azért, hogy egyáltalán nagyobb versenyekre kijusson. Csak Tutberidze csapatában edz Shcherbakova, és a jövő szezontól a felnőttek között versenyző Valieva, Khromykh és Usacheva is. Az is igaz, hogy a politika mögötte állhat, mint annyiszor eddig is (2018-ig, 2019-ben azért, hogy kijusson a VB-re és ott érmet szerezzen), ha az ugrásai stabilabban visszajönnek. Erre rásegíthet, ha a nála fiatalabbak nem versenyeznek majd annyira kiegyensúlyozottan (növekedés, instabilabb ugrások, négyfordulatosokból eredő hibák miatt, stb.). 

S nemcsak Medvegyeva szempontjából is érdekes a váltás, hanem maga Tutberidze szempontjából is, mert ilyen "idős", 20 (lassan 21. évét betöltő) felnőtt női versenyzője még nem volt, tehát ez az új helyzet neki is egy kihívás. 

A Tutbridze csapaton kívül ott van a mezőnyben még például Trusova vagy Kostornaia is. 

Apropó Kostornaia.

Medvegyeva edzőváltása előtt Kostornaia edzőváltása okozott felhajtást a műkorcsolya világában júliusban, ugyanis a regnáló Grand Prix Döntő győztes és Európa-bajnok szintén otthagyta Tutberidzét és Trusovához hasonlóan is Plushenko csapatához ment át. Erre viszont nagyon későn, július közepén került sor, meglehetősen érdekes körülmények között. Kostornaia ugyanis már az új programjait edzette Tutberidze csapatával az edzőtáborban, és még pl. az Olympic Channel is készített vele interjút július első felében, ezért igazán meglepetésként robbant a hír, hogy otthagyja Eteriéket. Állítólag még július elején sem jött vissza neki  a tripla Axel az edzésen amihez talán köze lehetett ahhoz, hogy aki tavaly tanította neki az ugrást, Sergei Rozanov, szintén Plushenko csapatát erősíti pár hónapja. Tutberidze a távozást Instagramon kommentálta, míg Kostornaia az edzőváltás okairól a minap beszélt csak először és Tutberidze Instagramon való kommunikálását sértőnek találta, mert szerinte jobb az ilyen dolgokat egymás között, személyesen megbeszélni. Azt mondta, hogy nem ok nélkül hagyja ott valaki az edzőjét, hiszen ha minden rendben megy, akkor az ember nem szokott jobb után keresni, és Plushenkonál nyugodtabbnak érzi magát, nincsen kiabálás, káromkodás, ha valami rosszul megy. Azt is cáfolta, hogy egy listája lett volna azokról a versenyzőkről, akikkel nem akar egy jégen készülni, szerinte csupán arról volt szó, hogy nyolc felnőtt korcsolyázik a Khurstalny pályán, az edzéseken a technikai szint nagyon magas, viszont kicsik is vannak a jégen, ami miatt egyszerűen túlságosan telített volt a pálya, és ez nagyon zavarta őt. Miután kérte, hogy ezen változtassanak, nem történt semmi változás.

Mindenesetre a késői váltás miatt a következő szezonban is a Sambo 70 klub versenyzője marad hivatalosan (a versenyző után járó támogatást kapja maximum a klub).

Az előttünk álló hónapok nem lesznek unalmasak szurkolói szemszögből, már csak abból a szempontból sem, hogy melyik versenyző hogy fog teljesíteni új csapatával...

*

Az oroszok felnőtt tesztkorcsolyázására a moszkvai Megasport arénában került sor, ráadásul nézőkkel. A tesztverseny előtt bejelentették, hogy jó páran nem indulnak el, így nem volt ott Alina Zagitova, Ksenia Sinitsyna, Dmitri Aliev, Artur Danielian, Sinitsina/Katsalapov, Stepanova/Bukin, vagy Tarasova/Morozov sem. Alina Zagitova egyébként nemrég kezdte el az egyetemet, és az Ice Age nevű TV show műsorvezetője lesz. Azzal indokolta, hogy nem lesz ott a tesztkorcsolyázáson, hogy új szerepkörében, TV műsorvezetőként való kipróbálását nagyon érdekesnek találja. Ezzel szerintem az utolsó esély is elszállt arra, hogy látjuk őt versenyezni, korábban úgy gondoltam, hogy talán nem a 2019-es GP Döntő (rosszul sikerült) kűrjével szeretne majd búcsúzni a közönségtől, hanem inkább egy hazai versenyen, a hazai szurkolók előtt (GP verseny, orosz kupa, vagy nemzeti bajnokság...). A reklámértéke még nagyobb, amíg papíron aktív versenyzőnek számít, tehát lehet, hogy egy ideig még nem jelenti be hivatalosan a visszavonulást. Aliev, Dmitriev, Sinitsináék és Stepanováék sérüléssel küzdenek, Tarasova/Morozov a GP szezonra készül, míg Sinitsynáról - aki idén mutatkozna be a felnőttek között - legutóbb olyan fotókat láttam, amin nagyon le van soványodva. Ő az orosz kupasorozat első állomásától is visszalépett.

A tesztkorcsolyázáson mutatta be először programjait Shcherbakova, Trusova, Tuktamysheva, és Valieva is, Samodurova és Kostornaia a rövid program után már nem adta elő kűrjét - előbbi lázas lett, utóbbinak pedig új kűrt készítenek Shae-Lynn Bourne koreografálásában, ezért őt majd csak az orosz kupasorozaton láthatjuk.

Shcherbakova és Valieva két hasonló hangulatú rövid programot mutatott be, Valieva Eric Radford zenéjére futja majd a programot. Shcherbakova rövid programja szerintem az idei Daniil Gleikhengauz koreográfiák közül még talán a legjobb; egyébként nagyon sokat nőtt Anna, és bár a 4Lz-ot megpróbálta a kűrben, nem sikerült; úgy látom, a növés miatt jelenleg sok hiányos ugrása van (ami az orosz kupasorozat első állomásán, Szizranyban megerősítésre került, a rövid programban például egy erősen hiányos 3Lz-3Lo, a kűrben pedig ezúttal egy 4F-et ugrott meg...). Természetesen még a szezon eleje van, de nekem eléggé lassúnak tűnik Anna, a korcsolyázótudása nem a legjobbak közül való...

Valieva Bolero kűrt kapott, amit szerintem túlságosan érett és rizikós zene egy 14 éves lányhoz, ráadásul a koreográfia nagyon sok kivetni valót hagy maga után. Egyébként nagyon összeszedett versenyző, gyönyörű vonalakkal, de még nagyon fiatal, ami pl. abban nyilván meg, hogy teljesen átkorcsolyázik a zenén, és előadni sem igazán tud.

Trusova korcsolyázásában látok némi fejlődést és mintha a közönségnek is valamivel jobban adott volna elő, az ugrásai pedig eddig nagyon biztosnak tűnnek, leszámítva a 4Lz-ot, de a 4T, és a triplái kiválóak. Meglátjuk, hogyan fejlődik a szezon folyamán, de ami feltűnt, hogy mellette egyáltalán nem volt ott Sergei Rozanov. Miért?

Tuktamysheva programjai biztatóak, a kűrben például több koreográfia és átmenet van, mint amiket tőle az elmúlt években láthattunk (a rövid programja a Spartacus, kűrje a Chronicles of a Miscievous Bird). Egyelőre a 3A még nem jött vissza neki.

Kostornaia az a korcsolyázó, akihez illik a modern popzene, de a Billie Eilish választása nem egy könnyen kikorcsolyázható zene (ez egyébként nem ugyanaz a zenékből tevődik össze, mint amit eredetileg Tutberidzéék adtak neki, a koreográfia pedig Sergei Rozanové). Meglátjuk, hogy alakul a program, a kűrjére pedig különösen kíváncsi leszek.

A tesztkorcsolyázáson a férfiaknál a pozitív értelemben abszolút meglepetés Mikhail Kolyada volt. Kolyada néhány hónapja kezdett együtt dolgozni Mishinnel, és két nagyon szép programot adott elő, a rövid programban a Let's Get Loud c. dalra, a kűrben a The White Crow c. film zenéjére fog futni ebben a szezonban. Különösen a kűr tetszett. Korcsolyázótudása nagyon magas szintű, és az ugrásai még jobbak mint amiket korábban láthattunk tőle. Kíváncsi leszek, hogy majd a 4Lz-ot vissza tudja-e hozni Mishin, a tesztkorcsolyázáson 4T-t láthattunk Kolyadától.

Mikhail Kolyada a kűrben

forrás: tumblr

Láthattunk még jó programokat, pl. Makar Ignatov rövid programját, aki viszont a kűrben teljesen kifulladt, láthatóan nincsen meg az állóképessége (akkor viszont miért kell a szezonnak ilyen korai szakaszában, egy tesztversenyen sok-sok négyfordulatost erőltetni?).

A 2020-as junior világbajnok, Andrei Mozalev bár stabil ugró, de szerintem ő nagyon junioros, és olyan érzésem volt a programjai közben, mintha leginkább csak az ugrásokra koncentrált volna.

A párosoknál nekem nagyon tetszett Mishina/Galliamov rövid programja, jobban, mint Boikova/Kozlovskiié, azonban utóbbiak megtartják a James Bond kűrjüket, ami szerintem egy nagyon jó program. Ha tisztán fognak tudni futni ezekkel a programokkal, nagy esélyesek lehetnek a világversenyeken akár az aranyéremre is.

A tesztkorcsolyázás rövid programjai/rövid táncai itt nézhetőek meg, a kűrök/ szabad táncok pedig itt.

*

Az orosz kupasorozatnak idén nagyobb szerepe lesz, mint az eddigiekben volt. Az 5 állomásból (Szizrany, Moszkva, Szocsi, Kazany és megint Moszkva) kettőn ugyanis részt kell venni ahhoz, hogy valaki a nemzeti bajnokságra bekerülhessen. Eddig a top versenyzők nem vettek részt ebben a sorozatban, hiszen a Grand Prix szezonra készültek, ebben a rendhagyó szezonban azonban minden nagy név részt vesz majd a versenyeken.

Az első etap Szizranyban jövő hét keddig folyik, a felnőtteknél a jégtánc, a férfiak és a nők versenyén már győzteseket is hirdettek. Jégtáncban a frissen alakult Khudaiberdieva/Bazin kettős nyert Morozova/Bagin előtt, a bronzérmes Shevchenko/Eremenko lett. Szerintem a bronzéremért folyó küzdelem idén érdekes lesz Oroszországban, mert Katsalapovék és Bukinék  mögött eléggé nyílt lesz a verseny a 3. helyért. A férfiaknál a Plushenko Akadémián edző Artem Kovalev nyert Roman Savosin és Makar Ignatov előtt. A nőknél Anna Shcherbakova nagy fölénnyel nyert Anna Frolova és Maiia Khromykh előtt. Frolova nagyon összeszedetten futott és szerintem a rövid programban kifejezetten le lett pontozva Khromykkal szemben. A hazai versenyeken elfogult pontozás - ami a politikailag erősebb klubokat helyezi előtérbe - itt is teljesen látható volt, és amellett nem tudok elmenni, hogy Shcherbakova egy darab quados kűrjére, amiben nincs 3A sem és hiányos ugrásai vannak, 90-es technikai pontszámot kap...vagy az olyan bírói anomáliák mellett sem, hogy ugyanerre az elemre -1 és +5 GOE között osztanak ki pontokat.

Anna Shcherbakova az orosz kupasorozat első állomásának rövid programjában

forrás: tumblr

A juniorok és a párosok versenye jelenleg is folyik. A pontozólap itt érhető el, a versenyhez kapcsolódó összes videó pedig az orosz 1-es csatorna YouTube oldalán.

Az orosz kupasorozat a moszkvai versennyel folytatódik majd, és legközelebb többek között Medvegyevát is láthatjuk majd. 

Emellett, ha minden igaz, hamarosan a Grand Prix sorozat résztvevőinek listáját is hamarosan megtudjuk.

Más szemlélet

A minap egy érdekes interjút olvastam a koreográfus Elena Maslennikovával, a gondolatai pedig arra késztettek engem is, hogy írjak egy bejegyzést egy olyan témáról, amely kapcsolódik Maslennikova gondolataihoz is és amiről már régen is írni szerettem volna egy kicsit.

Maslennikova többek között arról beszélt, hogy az edzők nem szeretnek rizikót vállalni ami a koreográfiát és zeneválasztást illeti, és a biztosra mennek, olyan választásra, ami könnyen érthető, befogadható. Ennek pedig az az oka, hogy maguk a bírák nem akarnak fejlődni, általában véve a világlátásuk és a fülük sem nyitott az újra, nincs meg bennük az igény önmaguk fejlődésére, nem szeretnek újat látni, hallani és olvasni sem. Idén egy olyan edzővel dolgozott együtt, aki egy klasszikus darabnak egy merőben új, a szokásostól eltérő verzióját készítette el korcsolyázójának, amire az orosz junior tesztkorcsolyázás során az volt a reakció a bíróktól, hogy ugyan miért nem a megszokott verziót használta? Ilyenkor mit tehet egy edző, vagy koreográfus? Hiszen ugyanezek a bírók fogják majd a versenyen is pontozni ezt a bizonyos korcsolyázót és az eredmény majd ezeknek az embereknek a benyomásain, véleményén fog alapulni.

Egyetértek a szavaival, és úgy látom, hogy a bírók mellett a nézők sem fogadnak be sokszor újat, akármilyen jó is az az új program. 

Előfordul, amikor indokolt, hogy olyan programhoz nyúlnak a korcsolyázók, ami megszokott. Olimpiai sportág lévén, nyilván mindenki a legjobbját szeretné nyújtani az olimpiai szezonban, ezért hát a korcsolyázók olyan zenéket szoktak választani a legfontosabb szezonra, amellyel a leginkább megnyerhetik a bírók tetszését. Leginkább a megszokott, sokszor klasszikus, ismertebb zenéket választják, a leginkább hozzájuk illő koreográfiával, tehát a rizikózásnak, az experimentálásának olimpián nincsen helye. Azonban sokan nemcsak az olimpiai szezonra választanak megszokott zenéket, hanem ha megtaláltak egy olyan stílust és sokszor koreográfiát is, ami illik hozzájuk, akkor szezonokon át nagyon hasonlóhoz nyúlnak, hiszen az egy biztos recept, ami beválik.

Van olyan tehát, aki szezononként új zenét választ, viszont sokszor hasonló stílusút, amit szinte ugyanúgy kell előadni, és amiben a koreográfia, az elemek és az azokba való bemenetel, az összekötő elemek nagyon hasonlóak minden évben, tehát összességében sok minden hasonló. Aztán olyan is van, aki ismétel ugyan egy programot, de átkoreografált, és nehezebb ugrásokat, forgásokat vagy épp átmeneteket tesz bele, ami semmivel sem kisebb feladat, mint egy új programot előadni. Tehát azzal, hogy valaki milyen zenét választ, önmagában még nem dönti el azt, hogy ígéretes lesz-e a program, a tartalom, a hozzá készült koreográfia, azt, hogy a versenyző hogy tudja előadni és interpretálni, sokkal inkább fontosabb.

A témához kapcsolódik a szórakoztatás kérdése is, amihez azonban kicsit vissza kell nyúlnunk a múltba. Régen, hosszú évtizedeken át rendkívül népszerű volt a jégrevük, show-k világa, az emberek ha tehették el is mentek ilyen eseményekre, amin könnyű volt szórakozni, ez a kikapcsolódás eszköze volt. A sport szabályait, a technikai részleteket az ismerhette, aki a sportban mozgott, maga is korcsolyázott, edzőként, vagy koreográfusként dolgozott, de egy átlag nézőnek internet és gyakori TV közvetítés nélkül jóval nehezebb volt követni a korcsolyázásnak ezt a részét. Sokakban kialakult az, hogy a korcsolya egyenlő a szórakoztatással, és mind a mai napig azt veszem észre, hogy sokan csak ezt az aspektusát nézik a műkorcsolyának és jégtáncnak, a sport részét viszont kevésbé. Számtalanszor épp azért kedvel valaki egy korcsolyázót, mert olyan zenét választ egy programhoz, ami neki is tetszik, azt, hogy maga a koreográfia milyen, vagy éppen milyen a technikai tudása a korcsolyázónak, már kevésbé. Azt sem nézik sokszor, hogy az adott korcsolyázóhoz illik-e a zeneválasztás, a program. Ezért sokszor a karakterprogramok jobban tetszenek az átlagnézőknek, egyszerűen mert sokkal könnyebb megérteni, ezáltal könnyebb szórakozni rajta, mint egy elvontabb programban elmélyülni, amiben pl. a korcsolyázó a belső világát tárja a nézők elé, de amelyet befogadni sokkal nehezebb.

Pedig az az igazán fontos, hogy kinek milyen korcsolyázótudása van, szépen élben korcsolyázik-e a versenyző, hogy siklik a jégen, hogyan gyorsul-lassul, milyen tempóváltásai vannak, milyen nehéz átmenetei és azokat milyen szépen kivitelezi, az ugrásokba milyen nehéz lépésekből ugrik el, vagy érkezik ki belőlük, úgy eleve milyen nehézségűek és minőségűek az ugrások és forgások, és hogy az egész programot hogyan adja elő és interpretálja. Valaki hiába ad elő szépen, vagy dolgozik sokat a felsőtestével, vannak karmozdulatai, ha a lábával keveset dolgozik és technikailag nincsen meg a  követelmény (vagy épp meg lenne, de nagyon nem szép kivitelezésben). 

Emellett a politika sajnálatos módon mindig is nagyon áthatotta ezt a sportágat. A 6.0-ás rendszer alatt, egészen a rendszer 2002-es bedőléséig a bírók összeállításából már szinte lehetett tudni, ki lesz aznap a győztes. A keleti orientáltságú bírók a szovjet/orosz/kelet-német stb. korcsolyázókat részesítették előnyben, míg a nyugatiak az egyéb európait vagy észak-amerikait. Ezért fel is tűnt, amikor a 2002-es Salt Lake City Olimpia páros versenyében "átszavazott" valaki a nyugati oldalról, és így lehetett olimpiai bajnok az orosz páros egy olyan panelben, ami egyébként a kanadaiaknak kedvezett volna (és mikor ez kiderült, akkor aztán kénytelenek voltak a kanadaiaknak is aranyat adni, így utólag két olimpiai bajnok született azon a versenyen). Az IJS rendszert objektívebbnek szánták a megalkotók, de egyre inkább látjuk ennek a rendszernek is a hátulütőit, és elsősorban azért, mert a politika ugyanúgy beleszól abba, ki milyen pontokat kapjon, csak itt a hiányosnak ítélt ugrásokkal, a GOE pontokkal és a komponensekkel játszanak a bírók.

Az elfogultság is ugyanúgy mélyen gyökerezik a műkorcsolyában és jégtáncban. Szurkolók között is sokszor látni olyat, hogy valaki csak azért drukkol egy bizonyos korcsolyázónak, mert rajonganak a nyelvért, az országért, amiért versenyzik, és ezen a szemüvegen keresztül ítélnek meg valakit. Nagyon sokszor azért drukkolnak valakinek, mert egyszerűen vele tudnak leginkább azonosulni, és egy nagy befolyásoló tényező. Olyat is látok, hogy valaki csak pl. európai versenyzőknek drukkol, vagy épp a kanadaiaknak. A legbanálisabb talán az, amikor valaki úgy kedvel egy korcsolyázót, hogy a nők minél csinosabbak, a férfiak pedig minél férfiasabbak. Pedig női korcsolyázó is választhat magának belevaló, magához kifejezetten hozzá illő programot, és férfi korcsolyázó ugyanúgy lehet művészi, elegáns, kifinomult, ez egyáltalán nem ezen múlik és igen sajnálatos, amikor valaki ez alapján ítél meg teljesítményeket és végső soron magukat a korcsolyázókat is.

Elvégre ennek a sportnak a célja a technika és a művésziség egyensúlyának megmutatása egy-egy programon belül; a technika nehezítése és minél tökéletesebbre csiszolása, a minél jobb koreográfia előadása a korcsolyázóhoz illő zenére. 

Zárszóként, szerintem ha az ember a fentiekre is figyel és előítéletek nélkül próbálja meg követni a korcsolyázókat, akkor máris sokkal befogadóbb lesz és más szemlélettel nézi majd ezt a különleges sportágat.