A múlt hétvégén megrendezett második Grand Prix versenyen, a Skate Canadán sok jó programot láthattunk és összességében magasabb volt a színvonal, mint az egy héttel ezelőtti Skate Americán. Számomra az "igazi műkorcsolya rajongó élmény" is ezen a versenyen volt először a szezonban: azaz felkelni az éjszaka kellős közepén, hogy élőben drukkolhassak. :) Ez a férfi verseny volt, ami mindkét nap a programzáró versenyszám volt Brit Kolumbia messzi kisvárosában, Kelownában, a világ minden tájáról odautazó rajongók legnagyobb elégedettségére és örömére. De erről majd később.
A jégtánc versennyel kezdődtek a versenynapok - amit a magyar idő szerinti este kezdésnek köszönhetően nézni is tudtam - és a várakozásoknak megfelelően izgalmas versenyt hozott a hazaiak kedvence, Gilles/Poirier és az amerikai kettős, Hubbell/Donohue között. A ritmustáncot követően - nem sokkal bár, de az utóbbiak vezettek, a szabad táncban viszont nem sikerült olyan pontokat kapniuk, mint egy héttel ezelőtt. A kombinációs forgásban veszítettek egy szintet és valamivel kevesebb kivitelezési és komponens pontszámokat kaptak. Ez elég volt arra, hogy a remekül futó Piperék fordítsanak, és megnyerjék a versenyt, így a hosszú pályafutásuk során a legelső Grand Prix aranyérmüket nyerték meg itt, megérdemelten. Lehet, hogy technikai képességeikben limitáltak más top párokhoz képest, de sokoldalúságuk, változatosságuk, történet-mesélő és közönséget megérintő előadásaik kiemelik őket sok más pár közül.
Először szerzett Grand Prix érmet a brit páros, Lilah Fear/Lewis Gibson is, akik szépen megjavították az egyéni legjobbjukat, összesen hat ponttal ezen a versenyen, és így egy kicsivel, de sikerült megelőzniük Hawayek/Bakert. A Madonna - Vogue szabad táncuk egy hozzájuk illő és szórakoztató program, ami közönségbaráttá nőheti ki magát majd a szezonban. Az 5. helyet Hurtado/Khaliavin szerezték meg, akik jelentősen elmaradtak az idei legjobbjuktól (193 pont). Érdekes lesz követni a versenyt köztük és a másik spanyol kettős, Smart/Diaz között, utóbbiak ugyanis a Skate Americán 191 pontot korcsolyáztak össze, és lehet, hogy a programjaik - különösen a Grease - jobb benyomást fog kelteni a bírókra idén. A kosztümöket ritkán szoktam kritizálni, de Saráék esetében úgy érzem, hogy elveszi a korcsolyázásukról a figyelmet, és nem is állnak jól rajtuk.
A párosok versenyében megtörtént az, amire sejtettem, hogy sor kerülhet itt: nem sikerült a Tarasova/Morozov kettősnek győznie, csak a 3. helyen végeztek Boikova/Kozlovskii és a kanadaiak, Moore-Towers/Marinaro mögött, így 2016 óta először fordult elő, hogy kikaptak Grand Prix versenyen. A rövid programban sokat ért a leduplázott Toe-Loop miatti hiba, a kűrben pedig a szintén leduplázott Salchow, és különösen az Axel lasszó emelésük, amit úgy ahogy van, kihagytak és emiatt kb. közel tíz ponttal kaptak kevesebbet. Bár most is vannak nagyon jó minőségű elemeik, a pörgetett emelések és kidobós ugrások magasak és szállósak, de - különösen a kűr - nem a legjobb programjuk, és sokszor úgy érzem, hogy nincs meg köztük a szinkron és összhang, mintha elkorcsolyáznának egymás mellett. Az oroszok között idén jó csatára lehet majd kilátás, mert Boikováék felszálló ágban vannak, egyre jobbak és ezen a versenyen teljes magabiztossággal hozták a technikai elemeket, a komponensekben pedig csak jobbak lehetnek. A jövő mindenképpen az ő kezükben van, hiszen még mindig csak 17 és 19 évesek, és olyan kiváló edző készíti fel őket, mint Tamara Moskvina.
Az ezüstérmet a hazaiak párosa nyerte, akik a Nebelhorn Trophy-hoz képest magasabb pontokat kaptak a rövid programban, mind GOE-k, mind a komponensek tekintetében. A kűr nem sikerült olyan jól Moore-Towerséknek, mint Németországban, se a kombináció, se a szóló ugrás nem volt ezúttal jó, ennek ellenére a komponensekben elsők lettek és magasabb pontokat is kaptak. A hazai pálya előnye mindenképp megvolt nekik, bár kevesebb ponttal is előzték volna Tarasováékat. Ha az NHK Trophy-n is jól futnak majd, esélyük lesz arra, hogy pályafutásuk során először bekerüljenek a Grand Prix Döntőbe.
A nők versenye, amint arra számítani lehetett, sok izgalmat hozott. Először is, Evgenia Medvedeva úgy elrontotta a rövid programját, hogy azt nehezemre esett végignézni: hiányos Toe-Loop, ellépés az Axelből és egy nagyon csúnya esés a Lutz-ból, ami szintén hiányos volt. Ezek után mindössze 62 ponttal állt a 6. helyen. Szerintem ez mindenképpen egy mentális blokkra vezethető nála vissza, hiszen mind az Autumn Classic-on, mind betegsége után, kevésbé felkészülten a Shanghai Trophy-n sokkal jobban futott. Úgy gondolom, hogy erre a mentális problémára a rövid programban mindenképp találnia kell majd valami megoldást, mert hiába futja meg az Egy gésa emlékiratai kűrjét szépen, és kapja a legmagasabb komponenseket rá, azzal bőven elmarad a dobogótól. Rövid programban nagy hiba, akár egy is, végzetes lehet. Mint ahogy történt itt is, és Zhenya végül csak az 5. helyen végzett a versenyben, amivel gyakorlatilag biztossá vált, hogy nem lesz ott - immár sorozatban harmadszorra - a Grand Prix Döntőben.
A rövid programban Rika Kihira nagyon jól futott, és szerintem sokat fejlődött ez a programja az Autumn Classic óta, ami egyre jobban összeáll: ez egy érdekes és jól megkoreografált program, ami tele van irányváltásokkal, remek összekötő elemekkel, sokkal jobban is interpretálta is itt. A 3A kifogástalanul sikerült, csakúgy, mint a többi eleme.
A kűrben a szóló tripla Axelből ellépett, a kombinációban viszont megint nagyon szépen sikerült. A programnál továbbra sem érzem azt, hogy kezdene-e összállni, valahogy a túl sok zenerészlet és koreográfia hozzá nem alkot egységet. Ugyanakkor maga a korcsolyázása, különösen a korcsolyázótudása, az összekötő elemei a legjobbak voltak ezen a versenyen, mert kimagaslik a mozdulatainak különbözősége, az élek használata, a térdmunka, a sebesség ehhez képest, főleg a koreográfiai lépéssorban. Ezekben Medvedevánál is jobb.
A 2. helyen Young You állt élete legjobb pontszámával (78.22), miután neki is sikerült a 3A, és a többi eleme is, igaz, a lépéssora csak 2-es szintet kapott. Young You tavaly Tom Zakrajsekkel edzett, idén viszont már nagy részben Mie Hamadával készül, és a fejlődése abszolút megmutatkozik. Szerinte a 3A még nagyon messze van attól a szinttől, ami Rika Kihiráé, mindenesetre az mindkét lány előnyére válhat, hogy most már egy edzővel készülnek. A kűrben ugyan nem sikerült a 3A, esett belőle, de köszönhetően a nagy előnyének a rövid programot követően, sikerült a dobogón maradnia, és ezzel első felnőtt Grand Prix versenyén rögtön érmet szereznie. Egyébként neki egy GP versenyre volt eddig meghívása, de Tursynbaeva visszalépett a Cup of Chinától, így a megüresedett helyre végül a versenyt követően Young You-t hívták meg a kínaiak. Teljesen megérdemelten. Apropó Cup of China: amikor ezeket a sorokat írom, biztossá vált, hogy Gabrielle Daleman nem fog elindulni a második GP versenyén, Kínában. A Skate Canadán a rövid programban még 5. helyen volt, a kűrben viszont nagyon sok hibát vétett, még a lépéssorban is elesett. A kanadai női korcsolyázás szebb napokat is megélt és nem is olyan régen...
A verseny győztese, nem meglepetésre Alexandra Trusova lett, aki a rövid programban csak 3. helyen állt, de a kűrben köszönhetően a három megugrott négyfordulatosának, esélyt sem adott a többieknek. Ezzel ő lett az első a női versenyzők közül, aki 100 pont felett (!) kapott technikai pontszámra és ezzel ismét világcsúcs pontszámot ért el. A 4S-ből elesett a program elején, és meglepetésre nem vette a panel hiányosnak. Továbbra is azt gondolom, hogy a négyfordulatos Toe-Loopja a legjobb, de a Lutz-ból nagyon sokat lecsippent az elejéből, és arra az ugrására nem szabadna pozitív pontokat kapnia. Ettől függetlenül a technikai képességei hihetetlenek, és a mentális erejét is jól megmutatta ezen a versenyen, hiszen neki is ez volt az első GP versenye, nem kis téttel. Egyébként lépésekben, forgásokban lassúnak tűnik Trusova (mint ahogy azt említettem a Nepela Memorial során is), a korcsolyázótudása eleve nagyon messze van a legjobbaktól, miután nem korcsolyázik szépen élben, a lendülete kevés, nem kimunkáltak a mozdulatai, és még lehetne folytatni... A komponensei viszont így is emelkednek, és már most 67 pontot ért el, úgyhogy nem lennék meglepve, ha hamarosan a 70 pontot is eléri majd. Miért van szükség ilyen magas pontokra, ha 23 pontot ver a 2. helyezettre technikában, és ígyis-úgyis bőven nyerne?
A jelenlegi pontozás tragédiája, hogy egy olyan csodálatos korcsolyázó, mint Marin Honda, akinek lehet, hogy az ugrásai jelenleg nem veszik fel a versenyt a top versenyzőkkel, de öt komponensekben a legjobbak között van, ami itt a kűrben is kiválóan megmutatkozott, ennek ellenére így is öt ponttal kapott kevesebbet, mint Trusova (!). Ebből is látszik, hogy sok esetben a komponensek a technikai pontszámhoz tapadnak, és ahelyett, hogy mit mutat be a jégen a korcsolyázó, a technikai pontszám mellett az is jobban számít, hogy mi a potenciális győzelmi esély, az, hogy milyen erős szövetség áll a korcsolyázó mögött és hanyadik számú versenyző (az pedig pluszban számít, hogy melyik országban van a verseny, vagy mi a futási sorrend). Ez a tendencia jelenleg a sportban, ami az utóbbi időben egyre erősödött. Nem tudom, meddig lehet ezt így hagyni.
Marinról egyébként kiderült, hogy nemcsak autóbalesetet szenvedett, hanem két hete agyrázkódást is kapott edzés közben, így a jól megfutott kűrjének külön örültem. Az egyik nagyobb hibája csupán annyi volt, hogy nem volt egypozíciós forgása, ezért az utolsó - második - kombinációs forgását érvénytelennek minősítette a panel. (Kűrben egy kombinációs forgás, egy beugrós forgás egy egypozíciós forgás a kötelező előírás, az első kettő megvolt Marinnak).
A 4. helyet Bradie Tennell szerezte meg, aki kicsit elmaradt a Skate Americán nyújtott teljesítményétől, és ez nem volt elegendő arra, hogy dobogóra állhasson. Emiatt jelentősen csökkentek az esélyei, hogy ott legyen majd Torinóban.
A férfiak versenyében az abszolút esélyes Yuzuru Hanyu két hihetetlenül jó futással és minden idők legnagyobb különbségű győzelmével (közel 60 ponttal) nyerte meg első Skate Canada aranyérmét. A rövid programban a tripla Axeljára olyan magas GOE-t kapott, amire más korábban egy elemre arányaiban nem volt még soha képes. Csak az ausztrál bírónő értékelte +4-re, mindenki más +5 kivitelezési pontszámot adott erre a gyönyörű ugrásra. Az egy olyan elem volt, amire +5-nél nem is lehet kevesebbet adni. Ez az Otonal program (is) egy remekmű, amit Yuzuru átélése, zenei kifejezőkészsége, részletekre való odafigyelése, legmagasabb szintű korcsolyázótudása, kiváló összekötő elemei teszi varázslatossá. Ahogy az elemeit a legkönnyebbnek tűnő módon egymásba köti, és alkot kerek egészet a program az elejétől a végéig, azt csodálatos nézni.
Az Origin kűrben egy apró hibától eltekintve (a 4Lo-ból kicsit kifordult) megint rendkívül magas színvonalú programot adott elő. Ő az első, aki 4T-1Eu-3F kombinációt ugrott meg a világon, és ezzel ez az ugráselem lett minden idők legtöbb pontot érő eleme (pontosan 20.90 pontot ért!). Ráadásul tette mindezt a program második felében és tökéletes kivitelezéssel. Sikerült még a 4S, 4T és két tripla Axeles kombináció a program második felében, valamint mindenre 4-es szintet kapott. Yuzuru elsősorban azon dolgozik még sokat, hogy a program hangulatát, auráját visszaadja úgy, ahogy azt elképzeli és ehhez a kifejezőkészségét fejleszteni, úgyhogy nagyon kíváncsi vagyok, ha a program már most ilyen jó, milyen lesz majd később, ahogy haladunk előre a szezonban. Az összpontszáma (322.59) egyébként a legjobb, amit ezekkel a programokkal futott eddig és a világcsúcstól kevesebb, mint egy ponttal maradt el. Ez egy hatalmas szám, amit teljesen megérdemelten kapott és ő egyébként a szezon elején, az első GP versenyén ilyen jó formában korábban még nem versenyzett. Nagyon bízom benne, hogy a következő hetekben az NHK Trophy-ig és utána a Döntőig egészséges marad és a legjobb formáját tudja majd nyújtani decemberben.
(A versenyt követően egyébként Yuzuru egy nagyon hosszú és érdekes interjút adott, amiben beszélt a sportág fejlődéséről és irányáról, valamint saját céljairól is. Mivel ritkán beszél ilyen részletesen erről, ha időm engedi, majd lefordítom. )
A verseny második helyezettje Nam Nguyen lett, aki jó programokat futott, különösen a Beatles medley kűrje sikerült jól. Nam a kűrben Yuzuru után futott, és az eufórikus hangulatot sikerült a maga hasznára fordítania, miután szinte teljesen tisztán futott és az előadásával is sikerült megragadnia a hazai közönséget. Namnek nem a legszebbek az elemei - sem az ugrótechnikája, sem a forgásai - de a két 4S és két 3A elegendő volt ahhoz, hogy biztosítsa helyét a dobogón és őszintén szólva a hazai pálya előnye és az, hogy utolsóként futott, jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy Tanakát megelőzve a 2. helyen végzett. Így 2014 után újból sikerült GP érmet szereznie.
A bronzérmet Keiji Tanaka szerezte meg egyéni legjobb kűrpontszámmal, ami nem egy rossz eredmény ahhoz képest, hogyan indult a hete az autóbalesettel. Ha a rövid programban sikerül stabilizálnia a 4S-t, magas pontokat kaphat rá, mert ez a Hip Hip Chin Chin program kifejezetten jó. Emellett a kűrje is eltalált idén, úgyhogy megint sok esélye lehet arra, hogy a japán csapatba bekerüljön harmadikként. A verseny 4. helyezettje Camden Pulkinen lett, akinek ez volt a felnőttek között a GP debütálása. A rövid programban nagyon szépen futott a Caruso programra, ami után a 2. helyen állt. Camden hajlamos egy jól futott program után gyengén szerepelni a kűrben (és vice versa), itt most a kűr sem sikerült olyan rosszul, egyéni legjobbat is futott, de még így sem volt elég arra, hogy dobogón maradjon. Ennek ellenére ez egy nagyon jó bemutatkozás volt a részéről, legközelebb őt majd a Cup of Chinán láthatjuk.
Az 5. Deniss Vasiljevs lett, megint több hibával (leszimplázott ugrások, leminősített 4T), és hiába jó előadó, van jó korcsolyázótudása, vagy forgásai ha az ugráselemekben sok a hiba. 6. lett Matteo Rizzo, akit a dobogóra vártam, de nem tudta hozni azt, amire képes lenne, talán azért sem, mert a 4Lo nála is új elem a kűrben, és emellett ott van a 4T is, amit csak egy éve vitte bele a programjába. Idővel stabilabbá válhat ő is, de ennek még nem jött el az ideje.
Kelownában így zárult tehát a férfi versennyel a program, ahova sok ezer szurkoló utazott el Yuzuru miatt a világ minden tájáról (elsősorban Japánból, Kínából, az USA-ból, Kanadából, de voltak ismerőseim akik Európából utaztak el e messzi versenyre.). Ez egy jól megrendezett verseny volt, még az edzéseket is közvetítették Ted Barton kommentálásával, akitől nagyon sok érdekes szót hallgathattunk az egyes versenyzőkről és programjaikról is.
A teljes végeredmény itt érhető el.
Videók:
Férfiak: 1. Yuzuru Hanyu (JPN) SP/FS 2. Nam Nguyen (CAN) SP/FS 3. Keiji Tanaka (JPN) SP/FS bónusz: Camden Pulkinen (USA) SP
Nők: 1. Alexandra Trusova (RUS) SP/FS 2. Rika Kihira (JPN) SP/FS 3. Young You (KOR) SP/FS bónusz: Evgenia Medvedeva (RUS) FS, Marin Honda (JPN) FS
Párosok: 1. Boikova/Kozlovskii (RUS) SP/FS 2. Moore-Towers/Marinaro (CAN) SP/FS 3. Tarasova/Morozov (RUS) SP/FS
Jégtánc: 1. Gilles/Poirier (CAN) RD/FD 2. Hubbell/Donohue (USA) RD/FD 3. Fear/Gibson (GBR) RD/FD
A héten a GP sorozat Franciaországban folytatódik, hamarosan írok majd az esélylatolgatásokról. :)
~BlackBlades
A jégtánc versennyel kezdődtek a versenynapok - amit a magyar idő szerinti este kezdésnek köszönhetően nézni is tudtam - és a várakozásoknak megfelelően izgalmas versenyt hozott a hazaiak kedvence, Gilles/Poirier és az amerikai kettős, Hubbell/Donohue között. A ritmustáncot követően - nem sokkal bár, de az utóbbiak vezettek, a szabad táncban viszont nem sikerült olyan pontokat kapniuk, mint egy héttel ezelőtt. A kombinációs forgásban veszítettek egy szintet és valamivel kevesebb kivitelezési és komponens pontszámokat kaptak. Ez elég volt arra, hogy a remekül futó Piperék fordítsanak, és megnyerjék a versenyt, így a hosszú pályafutásuk során a legelső Grand Prix aranyérmüket nyerték meg itt, megérdemelten. Lehet, hogy technikai képességeikben limitáltak más top párokhoz képest, de sokoldalúságuk, változatosságuk, történet-mesélő és közönséget megérintő előadásaik kiemelik őket sok más pár közül.
Először szerzett Grand Prix érmet a brit páros, Lilah Fear/Lewis Gibson is, akik szépen megjavították az egyéni legjobbjukat, összesen hat ponttal ezen a versenyen, és így egy kicsivel, de sikerült megelőzniük Hawayek/Bakert. A Madonna - Vogue szabad táncuk egy hozzájuk illő és szórakoztató program, ami közönségbaráttá nőheti ki magát majd a szezonban. Az 5. helyet Hurtado/Khaliavin szerezték meg, akik jelentősen elmaradtak az idei legjobbjuktól (193 pont). Érdekes lesz követni a versenyt köztük és a másik spanyol kettős, Smart/Diaz között, utóbbiak ugyanis a Skate Americán 191 pontot korcsolyáztak össze, és lehet, hogy a programjaik - különösen a Grease - jobb benyomást fog kelteni a bírókra idén. A kosztümöket ritkán szoktam kritizálni, de Saráék esetében úgy érzem, hogy elveszi a korcsolyázásukról a figyelmet, és nem is állnak jól rajtuk.
Gilles/Poirier
forrás: Team Canada
A párosok versenyében megtörtént az, amire sejtettem, hogy sor kerülhet itt: nem sikerült a Tarasova/Morozov kettősnek győznie, csak a 3. helyen végeztek Boikova/Kozlovskii és a kanadaiak, Moore-Towers/Marinaro mögött, így 2016 óta először fordult elő, hogy kikaptak Grand Prix versenyen. A rövid programban sokat ért a leduplázott Toe-Loop miatti hiba, a kűrben pedig a szintén leduplázott Salchow, és különösen az Axel lasszó emelésük, amit úgy ahogy van, kihagytak és emiatt kb. közel tíz ponttal kaptak kevesebbet. Bár most is vannak nagyon jó minőségű elemeik, a pörgetett emelések és kidobós ugrások magasak és szállósak, de - különösen a kűr - nem a legjobb programjuk, és sokszor úgy érzem, hogy nincs meg köztük a szinkron és összhang, mintha elkorcsolyáznának egymás mellett. Az oroszok között idén jó csatára lehet majd kilátás, mert Boikováék felszálló ágban vannak, egyre jobbak és ezen a versenyen teljes magabiztossággal hozták a technikai elemeket, a komponensekben pedig csak jobbak lehetnek. A jövő mindenképpen az ő kezükben van, hiszen még mindig csak 17 és 19 évesek, és olyan kiváló edző készíti fel őket, mint Tamara Moskvina.
Az ezüstérmet a hazaiak párosa nyerte, akik a Nebelhorn Trophy-hoz képest magasabb pontokat kaptak a rövid programban, mind GOE-k, mind a komponensek tekintetében. A kűr nem sikerült olyan jól Moore-Towerséknek, mint Németországban, se a kombináció, se a szóló ugrás nem volt ezúttal jó, ennek ellenére a komponensekben elsők lettek és magasabb pontokat is kaptak. A hazai pálya előnye mindenképp megvolt nekik, bár kevesebb ponttal is előzték volna Tarasováékat. Ha az NHK Trophy-n is jól futnak majd, esélyük lesz arra, hogy pályafutásuk során először bekerüljenek a Grand Prix Döntőbe.
Boikova/Kozlovskii
forrás: ISU
A nők versenye, amint arra számítani lehetett, sok izgalmat hozott. Először is, Evgenia Medvedeva úgy elrontotta a rövid programját, hogy azt nehezemre esett végignézni: hiányos Toe-Loop, ellépés az Axelből és egy nagyon csúnya esés a Lutz-ból, ami szintén hiányos volt. Ezek után mindössze 62 ponttal állt a 6. helyen. Szerintem ez mindenképpen egy mentális blokkra vezethető nála vissza, hiszen mind az Autumn Classic-on, mind betegsége után, kevésbé felkészülten a Shanghai Trophy-n sokkal jobban futott. Úgy gondolom, hogy erre a mentális problémára a rövid programban mindenképp találnia kell majd valami megoldást, mert hiába futja meg az Egy gésa emlékiratai kűrjét szépen, és kapja a legmagasabb komponenseket rá, azzal bőven elmarad a dobogótól. Rövid programban nagy hiba, akár egy is, végzetes lehet. Mint ahogy történt itt is, és Zhenya végül csak az 5. helyen végzett a versenyben, amivel gyakorlatilag biztossá vált, hogy nem lesz ott - immár sorozatban harmadszorra - a Grand Prix Döntőben.
A rövid programban Rika Kihira nagyon jól futott, és szerintem sokat fejlődött ez a programja az Autumn Classic óta, ami egyre jobban összeáll: ez egy érdekes és jól megkoreografált program, ami tele van irányváltásokkal, remek összekötő elemekkel, sokkal jobban is interpretálta is itt. A 3A kifogástalanul sikerült, csakúgy, mint a többi eleme.
A kűrben a szóló tripla Axelből ellépett, a kombinációban viszont megint nagyon szépen sikerült. A programnál továbbra sem érzem azt, hogy kezdene-e összállni, valahogy a túl sok zenerészlet és koreográfia hozzá nem alkot egységet. Ugyanakkor maga a korcsolyázása, különösen a korcsolyázótudása, az összekötő elemei a legjobbak voltak ezen a versenyen, mert kimagaslik a mozdulatainak különbözősége, az élek használata, a térdmunka, a sebesség ehhez képest, főleg a koreográfiai lépéssorban. Ezekben Medvedevánál is jobb.
A 2. helyen Young You állt élete legjobb pontszámával (78.22), miután neki is sikerült a 3A, és a többi eleme is, igaz, a lépéssora csak 2-es szintet kapott. Young You tavaly Tom Zakrajsekkel edzett, idén viszont már nagy részben Mie Hamadával készül, és a fejlődése abszolút megmutatkozik. Szerinte a 3A még nagyon messze van attól a szinttől, ami Rika Kihiráé, mindenesetre az mindkét lány előnyére válhat, hogy most már egy edzővel készülnek. A kűrben ugyan nem sikerült a 3A, esett belőle, de köszönhetően a nagy előnyének a rövid programot követően, sikerült a dobogón maradnia, és ezzel első felnőtt Grand Prix versenyén rögtön érmet szereznie. Egyébként neki egy GP versenyre volt eddig meghívása, de Tursynbaeva visszalépett a Cup of Chinától, így a megüresedett helyre végül a versenyt követően Young You-t hívták meg a kínaiak. Teljesen megérdemelten. Apropó Cup of China: amikor ezeket a sorokat írom, biztossá vált, hogy Gabrielle Daleman nem fog elindulni a második GP versenyén, Kínában. A Skate Canadán a rövid programban még 5. helyen volt, a kűrben viszont nagyon sok hibát vétett, még a lépéssorban is elesett. A kanadai női korcsolyázás szebb napokat is megélt és nem is olyan régen...
A verseny győztese, nem meglepetésre Alexandra Trusova lett, aki a rövid programban csak 3. helyen állt, de a kűrben köszönhetően a három megugrott négyfordulatosának, esélyt sem adott a többieknek. Ezzel ő lett az első a női versenyzők közül, aki 100 pont felett (!) kapott technikai pontszámra és ezzel ismét világcsúcs pontszámot ért el. A 4S-ből elesett a program elején, és meglepetésre nem vette a panel hiányosnak. Továbbra is azt gondolom, hogy a négyfordulatos Toe-Loopja a legjobb, de a Lutz-ból nagyon sokat lecsippent az elejéből, és arra az ugrására nem szabadna pozitív pontokat kapnia. Ettől függetlenül a technikai képességei hihetetlenek, és a mentális erejét is jól megmutatta ezen a versenyen, hiszen neki is ez volt az első GP versenye, nem kis téttel. Egyébként lépésekben, forgásokban lassúnak tűnik Trusova (mint ahogy azt említettem a Nepela Memorial során is), a korcsolyázótudása eleve nagyon messze van a legjobbaktól, miután nem korcsolyázik szépen élben, a lendülete kevés, nem kimunkáltak a mozdulatai, és még lehetne folytatni... A komponensei viszont így is emelkednek, és már most 67 pontot ért el, úgyhogy nem lennék meglepve, ha hamarosan a 70 pontot is eléri majd. Miért van szükség ilyen magas pontokra, ha 23 pontot ver a 2. helyezettre technikában, és ígyis-úgyis bőven nyerne?
Kihira, Trusova és You a dobogón
forrás: gettyimages
A jelenlegi pontozás tragédiája, hogy egy olyan csodálatos korcsolyázó, mint Marin Honda, akinek lehet, hogy az ugrásai jelenleg nem veszik fel a versenyt a top versenyzőkkel, de öt komponensekben a legjobbak között van, ami itt a kűrben is kiválóan megmutatkozott, ennek ellenére így is öt ponttal kapott kevesebbet, mint Trusova (!). Ebből is látszik, hogy sok esetben a komponensek a technikai pontszámhoz tapadnak, és ahelyett, hogy mit mutat be a jégen a korcsolyázó, a technikai pontszám mellett az is jobban számít, hogy mi a potenciális győzelmi esély, az, hogy milyen erős szövetség áll a korcsolyázó mögött és hanyadik számú versenyző (az pedig pluszban számít, hogy melyik országban van a verseny, vagy mi a futási sorrend). Ez a tendencia jelenleg a sportban, ami az utóbbi időben egyre erősödött. Nem tudom, meddig lehet ezt így hagyni.
Marinról egyébként kiderült, hogy nemcsak autóbalesetet szenvedett, hanem két hete agyrázkódást is kapott edzés közben, így a jól megfutott kűrjének külön örültem. Az egyik nagyobb hibája csupán annyi volt, hogy nem volt egypozíciós forgása, ezért az utolsó - második - kombinációs forgását érvénytelennek minősítette a panel. (Kűrben egy kombinációs forgás, egy beugrós forgás egy egypozíciós forgás a kötelező előírás, az első kettő megvolt Marinnak).
Marin Honda a kűrben
forrás: tumblr
A 4. helyet Bradie Tennell szerezte meg, aki kicsit elmaradt a Skate Americán nyújtott teljesítményétől, és ez nem volt elegendő arra, hogy dobogóra állhasson. Emiatt jelentősen csökkentek az esélyei, hogy ott legyen majd Torinóban.
A férfiak versenyében az abszolút esélyes Yuzuru Hanyu két hihetetlenül jó futással és minden idők legnagyobb különbségű győzelmével (közel 60 ponttal) nyerte meg első Skate Canada aranyérmét. A rövid programban a tripla Axeljára olyan magas GOE-t kapott, amire más korábban egy elemre arányaiban nem volt még soha képes. Csak az ausztrál bírónő értékelte +4-re, mindenki más +5 kivitelezési pontszámot adott erre a gyönyörű ugrásra. Az egy olyan elem volt, amire +5-nél nem is lehet kevesebbet adni. Ez az Otonal program (is) egy remekmű, amit Yuzuru átélése, zenei kifejezőkészsége, részletekre való odafigyelése, legmagasabb szintű korcsolyázótudása, kiváló összekötő elemei teszi varázslatossá. Ahogy az elemeit a legkönnyebbnek tűnő módon egymásba köti, és alkot kerek egészet a program az elejétől a végéig, azt csodálatos nézni.
Az Origin kűrben egy apró hibától eltekintve (a 4Lo-ból kicsit kifordult) megint rendkívül magas színvonalú programot adott elő. Ő az első, aki 4T-1Eu-3F kombinációt ugrott meg a világon, és ezzel ez az ugráselem lett minden idők legtöbb pontot érő eleme (pontosan 20.90 pontot ért!). Ráadásul tette mindezt a program második felében és tökéletes kivitelezéssel. Sikerült még a 4S, 4T és két tripla Axeles kombináció a program második felében, valamint mindenre 4-es szintet kapott. Yuzuru elsősorban azon dolgozik még sokat, hogy a program hangulatát, auráját visszaadja úgy, ahogy azt elképzeli és ehhez a kifejezőkészségét fejleszteni, úgyhogy nagyon kíváncsi vagyok, ha a program már most ilyen jó, milyen lesz majd később, ahogy haladunk előre a szezonban. Az összpontszáma (322.59) egyébként a legjobb, amit ezekkel a programokkal futott eddig és a világcsúcstól kevesebb, mint egy ponttal maradt el. Ez egy hatalmas szám, amit teljesen megérdemelten kapott és ő egyébként a szezon elején, az első GP versenyén ilyen jó formában korábban még nem versenyzett. Nagyon bízom benne, hogy a következő hetekben az NHK Trophy-ig és utána a Döntőig egészséges marad és a legjobb formáját tudja majd nyújtani decemberben.
(A versenyt követően egyébként Yuzuru egy nagyon hosszú és érdekes interjút adott, amiben beszélt a sportág fejlődéséről és irányáról, valamint saját céljairól is. Mivel ritkán beszél ilyen részletesen erről, ha időm engedi, majd lefordítom. )
4T-1Eu-3F: minden idők legnagyobb pontszámot érő kombinációja
forrás: tumblr
A verseny második helyezettje Nam Nguyen lett, aki jó programokat futott, különösen a Beatles medley kűrje sikerült jól. Nam a kűrben Yuzuru után futott, és az eufórikus hangulatot sikerült a maga hasznára fordítania, miután szinte teljesen tisztán futott és az előadásával is sikerült megragadnia a hazai közönséget. Namnek nem a legszebbek az elemei - sem az ugrótechnikája, sem a forgásai - de a két 4S és két 3A elegendő volt ahhoz, hogy biztosítsa helyét a dobogón és őszintén szólva a hazai pálya előnye és az, hogy utolsóként futott, jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy Tanakát megelőzve a 2. helyen végzett. Így 2014 után újból sikerült GP érmet szereznie.
A bronzérmet Keiji Tanaka szerezte meg egyéni legjobb kűrpontszámmal, ami nem egy rossz eredmény ahhoz képest, hogyan indult a hete az autóbalesettel. Ha a rövid programban sikerül stabilizálnia a 4S-t, magas pontokat kaphat rá, mert ez a Hip Hip Chin Chin program kifejezetten jó. Emellett a kűrje is eltalált idén, úgyhogy megint sok esélye lehet arra, hogy a japán csapatba bekerüljön harmadikként. A verseny 4. helyezettje Camden Pulkinen lett, akinek ez volt a felnőttek között a GP debütálása. A rövid programban nagyon szépen futott a Caruso programra, ami után a 2. helyen állt. Camden hajlamos egy jól futott program után gyengén szerepelni a kűrben (és vice versa), itt most a kűr sem sikerült olyan rosszul, egyéni legjobbat is futott, de még így sem volt elég arra, hogy dobogón maradjon. Ennek ellenére ez egy nagyon jó bemutatkozás volt a részéről, legközelebb őt majd a Cup of Chinán láthatjuk.
Az 5. Deniss Vasiljevs lett, megint több hibával (leszimplázott ugrások, leminősített 4T), és hiába jó előadó, van jó korcsolyázótudása, vagy forgásai ha az ugráselemekben sok a hiba. 6. lett Matteo Rizzo, akit a dobogóra vártam, de nem tudta hozni azt, amire képes lenne, talán azért sem, mert a 4Lo nála is új elem a kűrben, és emellett ott van a 4T is, amit csak egy éve vitte bele a programjába. Idővel stabilabbá válhat ő is, de ennek még nem jött el az ideje.
Nam, Yuzuru, Keiji a dobogón
forrás: gettyimages
Yuzu Hanyu és Sasha Trusova négyfordulatos Toe-Loopja a gála próbáján - nagyon szép szinkronban :)
forrás: tumblr
*
A teljes végeredmény itt érhető el.
Videók:
Férfiak: 1. Yuzuru Hanyu (JPN) SP/FS 2. Nam Nguyen (CAN) SP/FS 3. Keiji Tanaka (JPN) SP/FS bónusz: Camden Pulkinen (USA) SP
Nők: 1. Alexandra Trusova (RUS) SP/FS 2. Rika Kihira (JPN) SP/FS 3. Young You (KOR) SP/FS bónusz: Evgenia Medvedeva (RUS) FS, Marin Honda (JPN) FS
Párosok: 1. Boikova/Kozlovskii (RUS) SP/FS 2. Moore-Towers/Marinaro (CAN) SP/FS 3. Tarasova/Morozov (RUS) SP/FS
Jégtánc: 1. Gilles/Poirier (CAN) RD/FD 2. Hubbell/Donohue (USA) RD/FD 3. Fear/Gibson (GBR) RD/FD
*
A héten a GP sorozat Franciaországban folytatódik, hamarosan írok majd az esélylatolgatásokról. :)
~BlackBlades
