Az utóbbi napokban lezajlott a férfi egyéni verseny, de a világsajtó mégis inkább az orosz doppingbotránytól volt hangos kedd óta. Ez utóbbiról majd később a női verseny előtt írok, amikor már lesznek további fejlemények is. Mindenesetre annyit, hogy a csapatverseny éremátadó ünnepségére nem került sor, mert Kamila Valieva decemberben leadott doppingtesztjében tiltott szer használatát találták, ezért egyelőre csapatban nem hirdettek eredményt és később derül majd csak ki, hogy megkapják-e az oroszok az aranyérmet vagy sem.
A férfiak edzéseit és versenyszámát mindenféle vegyes érzéssel figyeltem. Még el sem kezdődött a verseny, de már izgultam, mert Yuzuru Hanyu elég későn, az egyéni verseny előtt csak két nappal érkezett meg, és nem sokat edzett a helyszínen. Miután nem került be a csapatversenybe (állítólag a JSF döntése alapján), a lehető legkésőbb érkezett meg a versenyre. Emiatt aztán izgultam egy keveset.
Másrészt eszembe jutottak a négy évvel ezelőtti emlékeim, amikor Dél-Koreában a helyszínen drukkolhattam és örülhettem Yuzuru második olimpiai aranyérmének. Sok minden megváltozott azóta és összességében jobban tetszett az a verseny, mint amit itt láthattunk. Szinte örülök neki és megkönnyebbüléssel tölt el, hogy le is tudtuk már a férfi versenyt.
Ahogy arra leginkább számítani lehetett, Nathan Chen magabiztosan nyerte meg az aranyat, és most már minden nagy aranyérem a zsebében van nagy versenyekről. Egészen más mentális hozzáállással indult ezen az olimpián, megtanulta kezelni az elvárásokat, és benne volt a négy év tapasztalat. Jobb formában láthattuk őt, mint akár pár hete a nemzeti bajnokságon. A rövid programjába 4Lz-3T kombinációt tett bele a 4T helyett, amit meg is ugrott a csapatversenyen és az egyéni versenyben is, az utóbbiban ez világcsúcsot ért neki. A kűrje is jól sikerült, de nem volt hibátlan: egy tripla Flipet leszimplázott, és volt például egy megbillent érkezése a négyfordulatos Salchow-ból, ami a leggyengébb típusú quadja (nem számítva a négyfordulatos Loopot, amit még a szezon elején edzett, de mégsem hozta be az olimpiára). Én a 4F-et is hiányosnak láttam, de nem vette annak a panel. A felszabadultság látszott rajta, miután megcsinálta a nehéz elemeket, és igyekezett magához képest kimaxolni az előadást a koreográfiai lépéssorban. Az aranyérmet ilyen fölénnyel mindenképp a magas bázispontszáma miatt nyerte meg, a quad Flipjeinek és quad Lutz-ának köszönhetően. A komponens pontszámával, ami közel volt a tökéleteshez (97.22) abszolút nem értettem egyet, különösen, hogy korcsolyázótudásban és átmenetekben is a mezőny legmagasabb pontszámát kapta. Összehasonlítva például a közvetlenül előtte futó Yuma Kagiyamához képest, lassabban és kevesebb lendülettel korcsolyázott, piszkosabb élekben, amire bizonyos, hogy nem érdemelt volna 9.71 pontot a korcsolyázótudásra. De sokszor leírtam már, mi a problémám a pontozással az utóbbi években, ezért az sem volt meglepő, hogy mindegyik komponensben a bajnokot tették első helyre.
Az ezüstérmes az idei japán bajnokság 3. helyezettje, Yuma Kagiyama lett. Talán Yuzuru Hanyu és Shoma Uno árnyékában nem volt rajta annyi teher, mint csapattársain, és miután a csapatversenyben már sikerült jól bemutatnia a kűrjét, ez adhatott neki egy kis plusz motivációt az egyéni versenyre. A rövid programban jobban adott elő, mint amit láttunk tőle a szezon során, de még mindig nem igazán nyerte el a tetszésemet ez a Bublé program. A kűrben nem futott annyira jól, mint a csapatversenyben: a négyfordulatos Loopból ellépett és negyed fordulat hiányt kapott rá, a 4T-eu-3S kombinációban pedig leduplázta a Salchow-ot, amivel veszített azért pontokat, de így is bőven elég volt az ezüstéremre. Érdekességképpen, hiába kapott összesen több pontot a csapatversenyben futott kűrre, a komponensekben az egyéni versenyben kapott magasabb pontszámot, amivel nem igazán értettem egyet. A program egyébként olimpiára való volt és korához képest azért nagyon jó lendületben korcsolyázik, olyan térdekkel, amivel bármilyen ugrást meg tud ugrani. Az előadást ezúttal is hiányoltam nála, nem igazán vetített ki a közönségre sem.
A bronzérmes Shoma Uno lett, akivel kapcsolatban nem gondoltam volna, hogy 2018 után ismét azt kell leírnom, hogy az érmét szerintem nem érdemelte meg a két futás alapján, és, hogy megint részben a négyfordulatos Loop miatt nem. Shoma a rövid programban ismét megcsinálta a 4T-3T-t, ugyanakkor meg kellett fognia az ugrást és letette belőle a kezét, azonban erre alig kapott negatív kivitelezési értéket. Mivel mindenre 4-es szintet kapott, ezért a csapatverseny pontszámánál is magasabb egyéni legjobb pontszámot szerzett. A kűrben aztán csak az 5. helyen végzett, miután volt több hibája is: a 4S-t meg kellett tartania és negyed hiányos volt, a quad Flipből elesett és a 3A kombinációjára sem tudta rátenni a tripla Flipet, ami csak szimpla lett. Egy kombináció pedig kimaradt és csak kettőt csinált meg. A négyfordulatos Loopja visszanézéskor egyértelműen hiányos lett, csakúgy, mint négy éve, de ezúttal sem vették annak. Ezúttal az előadása sem volt olyan, mint amit tőle megszoktunk, leginkább nála éreztem azt, hogy elemről elemre tart és közben elfelejt előadni. A komponensei ennek ellenére majdnem 92 pontok lett. Nemcsak nekem, hanem utóbb visszanézéskor a német Eurosporton is hasonló vélemények fogalmazódtak meg: hiányos 4Lo és hogy Yuzurunak kellene a 3. helyen végezni, aztán pedig egy sor értetlenkedés, hogy miért nem vesznek hiányosnak már 20 éve egy csomó ugrást.
Az érmesek tehát azok lettek, akik a rövid programban is az 1-3. helyeken álltak. A nagy előrelépés Yuzuru Hanyuhoz fűződik, aki a 8. helyen állt csak a rövid programot követően és végül 4. helyen fejezte be a versenyt (ami könnyen lehetett volna akár bronzérem is). A rövid programban szinte mindenki erősen futott a top versenyzők közül; ez az a része a versenynek, amiben egy nagy hiba nemigazán fér bele, mert az olyan hátrányba teheti a versenyzőt, amiből nehéz a kűrben visszajönni. Yuzuru azonban sajnos a rövid programban lenullázta a Salchow-ját, amivel kb. 14-15 pontot veszített, és óriási hátrányba került. A verseny után elmondta, hogy volt a jégen egy lyuk azon a ponton, ahonnan az ugrást indította volna és nem tudott elemelkedni az ugráshoz. Ez élugrásoknál előfordul, hiszen ott nincs egy olyan erő, ami felemeli a korcsolyázót, ezt az éllel kell megtenni, nem úgy, mint a leszúrt ugrások esetében. Tehát itt egy jéghiba sokkal rosszabb következményekkel járhat. Ez már korábban, a tavalyi WTT-n is előfordult vele, azt mondta, hogy milliméterre ki van számolva, hol szokott ugrani és ezúttal volt ott valami (aminek nem kellett volna lennie, nem is láthatott elugrásnál). Ennek ellenére a Rondo Capriccioso rövid programja nagyon szép volt, mégha nem is volt benne annyi energia talán, mint a nemzeti bajnokságon. A rövid programot követően érdeklődve figyeltem az edzéseit, hogy megy neki a négyfordulatos Axel. Az egyik próbálkozásból sajnos igen csúnyát esett, ami után fogta a bokáját, és őszintén szólva nem tudtam, hogy egyáltalán bevállalja-e a kűrt. De nem adta fel.
Mindent egy lapra tett fel és megpróbálta a négyfordulatos Axelt, amiből bár elesett, de jobban ki volt forgatva, mint a nemzeti bajnokságon, nem sok hiányzott, hogy tisztán meglegyen. Ezt negyednél kicsit több hiánynak ítélte a technikai panel (<), de akár negyed ("q") is lehetett volna (ha már Shoma Loopját nem vették egyáltalán hiányosnak...). Ezután a négyfordulatos Salchow-ból is elesett, ami lehet annak a következménye, hogy a 4A esés után másodpercekkel kell már a következő ugrást csinálni. A program többi része hibátlan volt, két 4T kombinációval, két 3A-val, kidolgozott koreográfiával, magas szintű összekötő elemekkel, forgásokkal.
Yuzuru elmondta, hogy mindenét beleadta ebbe a kűrbe és úgy érezte, hogy a rövid programbeli rontás és az edzésen történt esés után még többet jelentett neki elmesélni az "Ég és Föld" ("Heaven and Earth", vagy japánul "Ten to chi to") történetét. Ami elszomorító volt, hogy a kérdésre, hogy élvezte-e az olimpiát, egyértelmű nemmel válaszolt. Az elmúlt négy évben mindig kitért az olimpián való indulás alól, és nem beszélt arról, hogy indulna, nyerni szeretne. Annál inkább beszélt a 4A-ról, hogy ez a célja, ezt szeretné megugrani. Sajnálom, hogy a harmadik olimpiáján úgy érezte, hogy a belefektetett munkájáért nem kapta meg a jutalmat. Nem tudom, milyen állapotban lesz a bokája, de szerintem ha bírja, megpróbálja még a 4A-t tisztán is megugrani versenyen, ha már ilyen közel állt itt hozzá. Mindezt valószínűleg úgy, hogy továbbra is egyedül edzene - az olimpián ugyanis egyedül volt, és kérésére Brian Orserék sem voltak vele edzésen, valamint a kiss and cry-ban.
Mindenesetre ő a szememben egy óriási küzdő és sportember. Hány kétszeres olimpia bajnok vállal még be 4 évet ebben a sportban, és tűz ki egy új, szinte lehetetlennek tűnő célt, amit még soha senki nem ért el?
A versenyen az 5. Junhwan Cha lett, akinek jó éve van, és itt is igazán jól futott mindkét programban. A kűrben egy nagy hibája volt, az első ugrásából, egy 4T-ból nagyon rondán esett el, de szerencsére össze tudta kapni magát és folytatni tudta. A quad Salchow-ja biztosabb ugrás, ezért nem is annyira értem, miért nem ebből tesz be kettőt a kűrjébe.
A 6. Jason Brown lett, aki az egyike azon keveseknek a mezőnyben, aki nem ugrott négyfordulatos ugrást, ezúttal a kűrbe sem tette bele. Inkább a biztos futásra ment és végül is kifizetődő lett. Hatalmas pontokat kapott a magas szinten kivitelezett elemeire, jó korcsolyázására, bár hozzáteszem, a kűrben a 96 pontos komponens szám azért nagyon magas. Pl. Chen komponenseinek nem szabadott volna Brownénál magasabbnak lennie, ugyanakkor a 6 pontos különbséget közte és Yuzuru között sem érzem reálisnak (a hibák ellenére sem, amiért járt a max. PCS szabály alkalmazása).
Daniel Grassl lett a 7. lett egy erős kűrrel. Bár az ugrásai hagynak kivetnivalót maguk után, ő az első, aki 4Lo-t kombinációban ugrott meg (4Lo-eu-3S). A kűrben mindent beleadott, talán itt futott a legjobban a szezonban. A másik olasz, Matteo Rizzo csak 16. lett, aki a kűrjét sokkal halványabban futotta meg, mint azt a szezon elején láthattuk (4T nélkül) és még a palánkba is véletlen belefutott úgy, hogy esés lett belőle. Sajnáltam.
A legjobb orosz Evgeni Semenenko lett, aki jól futott mindkét programban (egy nagyobb hibát leszámítva a kűrben), és végül 8. lett. Mark Kondratyuknak négy programot kellett egy héten belül bemutatnia, így várható volt, hogy az egyéni versenyre jobban kifárad, és így is lett.
Nagyon örültem viszont Boyang Jinnek, akinek nagyobb hullámvölgyei voltak az elmúlt években és sokszor kiegyensúlyozatlanul versenyzett. Ezúttal szinte hibátlanul futott mindkét programjában, a kűrben három quadot is megugrott, közte a védjegyét, a Lutz-ot is, ami szerintem jelenleg a legjobb a világon a nagysága, lendülete és kifogástalan technikája miatt. Ez a Bolero kűrje érdekes volt. Nem mondom, hogy Jin olyan jó előadó lenne és szerintem benne sokkal több van, mint lehetne, de hazai pályán szépen teljesített.
Morisi Kvitelashvili lett a 10. aki a négy évvel ezelőtti 24. helye után sokkal jobban futott. Mindenképpen kiegyensúlyozottabbá vált az elmúlt években, és ezt ezen a versenyen is megmutatta. A 11. Keegan Messing lett, aki a körülményekhez képest (két hete pozitív teszt, hosszú várakozás Kanadában, majd utazás áttervezése Európán keresztül Kínába) jól futott mindkét programban. Látszódott, hogy a nagy tapasztalat és a jó alapkorcsolyázó tudása kisegítette őt ezen a versenyen. Kevin Aymoz lett a 12., aki szintén ahhoz képest, hogy nehéz szezonkezdete volt, egész jó formába került. Sajnáltam az esést a 4T-ből a kűrben, ugyanakkor szépen kikorcsolyázta ezt a hozzá illő programot. Egyéni legjobbat futott Brendan Kerry és Donovan Carrillo is, akik büszkék lehetnek magukra.
Nem jutott be a kűrbe Michal Brezina, aki azóta be is jelentette a visszavonulását. A mezőny legidősebbikje, Alexei Bychenko is búcsúzott a rövid programban. Ugyanúgy Roman Sadovsky is, akit mentálisan megviselhetett, hogy a csapatversenyen neki kellett futnia mindkét programot, szerintem erre ő nem volt megfelelően felkészülve.
Összességében sokan futottak erősen és végül is nem lett olyan színvonaltalan verseny, mint amitől talán egy kicsit tartani lehetett előtte. A hangulat talán hiányzott, hiszen az aréna nagy része üres volt, és nem volt olyan az aréna atmoszférája, hiányoltam az energiát. A pontozással ezúttal sem értettem egyet, ami mindig rányomja a bélyeget a kedvemre. S talán az iránnyal sem értek egyet, amerre tart a korcsolya. Néhány éve úgy gondolom, hogy az öt quados kűrökben már túl sok a nehéz ugrás, ott már elvész a koreográfia, és főleg így, hogy már csak 4 percesek a kűrök, még kevesebb idő van előadni. És ezt most is így érzem. Átbillent a korcsolya a technika felé, és nem érzem az egyensúlyt.
Az olimpiai ciklus viszont lezárult a férfiaknál (bár még hátra van a világbajnokság, de az már kevésbé fontos), ezért kíváncsian várom, milyen változások lesznek nyáron a szabályokban és merre fog fejlődni a férfi korcsolyázás.
*
A végeredmény itt található.
A rövid program és a kűr visszanézhető az M4 Sporton.
