Még a világbajnokság alatt, közvetlenül a kűr után készített a japán sportújság, a Sponichi egy hosszabb interjút Yuzuru Hanyuval, amiben szó esett arról, hogy mi történt a kűrjében, mik a tervei a következő szezonra, és hogyan áll a négyfordulatos Axel edzésével. Yuzunak mindig érdekes gondolatai vannak, ezért ez esetben is érdekelt, miként vélekedik bizonyos dolgokkal kapcsolatosan (különösen, hogy tavaly a nemzeti bajnokságot leszámítva alig hallottunk felőle). Az interjút már korábban lefordítottam, de úgy voltam vele, hogy legyen meg egy helyen is ezen a blogon. Aki szeretné, olvassa. :)
*
Yuzuru Hanyu interjú a világbajnokság után
- Azt mondtad, hogy a belső egyensúlyodat nem tartottad meg a kűrben, ezzel kapcsolatosan voltak arról hírek, hogy az asztmád előjött.
YH: Egy kicsit éreztem az asztmás rohamot a kűr után. Miután véget ért, azt éreztem, hogy egy kicsit fáj, de nem ez volt a különösebb oka annak, hogy késve érkeztem meg a pályára [a kűr előtt]. Inkább volt néhány olyan kisebb gond, amelyek felhalmozódtak. A 6 perces bemelegítés során nem éreztem ennek semmiféle hatását, de végül azt hiszem, hogy mindazok a kis gondok vezettek ahhoz, hogy szétessen minden. Tudom, hogy mi volt az oka ennek. Ennek ellenére, ha megkérdezik, hogy vajon ez vezetett-e ehhez a hibákhoz [a kűrben], nem hiszem, hogy ez akkora hiba lett volna, mint amennyi ez a pontszámban hibaként kifejeződik. Csak önmagamban, lassanként, apránként kezdett minden szétesni. Éppen ezért, a helyezésen vagy a pontokon túl inkább azt éreztem magamban, hogy megfelelően megcsináljam a programot.
- Mik az érzéseid a pekingi olimpiával kapcsolatban?
YH: Hmm. Ez nem olyan érzés, mint hogy vissza akarok vonulni a versenyzéstől vagy sem, inkább olyan, hogy soha nem leszek elégedett az egész életemben, ha nem ugrom meg a négyfordulatos Axelt (nevet). Természetesen vannak napok, amikor egy ideig gondolnom kell az életkoromra, figyelembe kell vennem a tényt, hogy a fizikai erőnlétem csökken, de most azzal az érzéssel megyek előre, hogy még nem vagyok az erőm végén (nem vagyok elfáradva), hogy még mindig tudok bizonyos módon fejlődni. Természetesen könnyű összehasonlítani abszolút eredményeket, az én példám alapján a korábbi dicsőségeimet és eredményeimet. Ha összehasonlítjuk a korábbi eredményeimmel, és megkérdezik, hogy továbbra is azokba kapaszkodom, akkor erre nehéz lehet válaszolni. Kétségtelen azonban, hogy fejlődtem és jobb lettem, határozottan jobb, mint a 2018-as pyeongchang-i olimpián és a 2017-es helsinki világbajnokságon. Tehát még nem érzem úgy, hogy elértem volna a határomat. Inkább az a kérdés, hogyan győzőm le azokat a pillanatokat, amelyekben esetleg úgy érzem, hogy ez a korlátom.
Nos, innentől kezdve ott lesz a World Team Trophy [április közepén], bár ezt most úgy említem meg, miközben a WTT-re most épp még nem gondolok. Úgy döntöttem, hogy a négyfordulatos Axelt fogom edzeni a szezonon kívül a nyáron. És amíg a 4A-t edzem majd, olyan kérdések merülnek majd fel, mint hogyan lehet legyőzni azokat az időszakokat, amikor úgy érzem, hogy nem tudom megcsinálni az ugrást, vagy amikor falakba ütközök, valamint, hogy hogyan adhatok majd magamnak erőt mentálisan a folytatáshoz. Jelenleg úgy érzem, hogy gondolkodnom kell ezeken a dolgokon, és ki kell használnom a most meglévő tudásomat és tapasztalataimat annak érdekében, hogy a célomat elérjem.
- Ez után hol fogod folytatni az edzéseket?
YH: Tegnap, miután a verseny véget ért, elmentem Briannel [Brian Orserrel], és utána kaptam néhány e-mailt is. Különböző dolgokat próbálhatunk meg, azonban egyik sem végleges. Brian és a többiek visszavárnak engem a Cricket Clubba, hogy edzhessenek, azt mondták, hogy nemsokára újra szeretnének korcsolyázni velem. A dolgok azonban még mindig bizonytalanok a gondolataimban, és nem mondhatom határozottan, hogy visszatérek Kanadába. Végül is ebben a szezonban elég sokat tanultam azáltal, hogy egyedül edzettem. Azt hiszem, pont abból az okból, hogy egyedül edzettem, képes voltam megtanulni azokat a dolgokat, amiket elsajátítottam. Emellett abban a periódusban vagyok, hogy a négyfordulatos Axelhez kapcsolódóan sokat edzem egyedül, és különböző dolgokat tanultam ennek során. Tehát, például amikor másokkal együtt edzek, és közben edzem a quad Axelt, előfordulhat, hogy mások is vannak azon azon az íven, ahol az ugrást csinálom, és ez elvonja a figyelmemet. Aztán olyan dolgok is vannak, mint például a jég állapota. Az ilyen dolgok miatt nem kell aggódnom, ha egyedül edzek. Nagyon tudok koncentrálni ekkor az ugrásokra. De a zenével együtt való gyakorlás is olyas valami, ami különleges a műkorcsolyával, mint sporttal kapcsolatosan. Ha csoportban edzünk, annak van egy rendje és a zene lejátszásának prioritási sorrendje is van. Például van egy szabály, hogy azok, akiknek verseny következik, sokat gyakorolhatnak a zenére, de akiknek nincs közelgő versenyük, azok nem. Most mindezek nélkül edzhettem, és ez rugalmas abban a tekintetben, hogy azt edzhetek, amit akarok, összhangban egy olyan edzéstervvel, amelyet kitalálok. Kérdés ezeknek az átgondolása. Amit még figyelembe kell vennem, az a fizikális állapotom. Kétségtelen, hogy mióta visszatértem, vagy inkább, mióta visszatértem Japánba, ami valóban elég hosszú idő, nem voltam annál az orvosnál/fizioterapeutánál, aki segített gondoskodni rólam Torontóban. Azt hiszem, annyi bizonyos, hogy kezdek elhasználódni. Mivel dolgozom a quad Axelen, eléggé túlerőltetek egyes helyeket, például a lábfejemet, lábszáramat, a nyakamat, stb. Tehát azt hiszem, ezt mérlegelnem kell, miközben a döntésemen gondolkodom, ezért jelenleg most nehéz megmondani, hogy visszatérek-e Kanadába, vagy Japánban maradok-e.
- Mik a gondolataid Chen kűrjével kapcsolatosan?
YH: Különösen nem voltak érzéseim, őszintén szólva. Természetesen úgy gondolom, hogy Chen elképesztő, és az, hogy 5 nagyon nehéz quaddal ilyen minőségben tud teljesíteni egy programot, az nem hétköznapi teljesítmény. Szerintem ez a kemény munkájának a gyümölcse. Ezúttal azonban a legfőbb dolog, amit érzek, az a fertőzések megelőzése, és - beleértve a két hét karantént, amelyet a visszatéréskor meg kell tartanunk - az, hogy jó állapotban fejezzem be a világbajnokságot. Mindenesetre a szülővárosomban a helyzet nem jó, ezért leginkább azt kívánom, hogy én magam ne terjesszem a fertőzést, valamint hogy én magam se fertőződjek meg. Pontosan azért, mert ez volt az első számú célom ezúttal, ezért bennem egyszerűen nem az volt, hogy kiálljak Nathan ellen, és valójában nem is volt konkrét stratégiám (ez ellen). Ez inkább az volt, hogy...hogy is fogalmazzak, önmagam ellen versenyeztem, ezúttal a koronavírus elleni küzdelem volt. Nem igazán foglalkozom tehát ezzel. Mindenek felett, az első számú dolog, aminek örülök és megkönnyebbülést okozott, az a 3 olimpiai kvóta biztosítása Japán számára. Mivel a jelenlegi nemzeti bajnok vagyok, erős kötelességtudatom volt az olimpiai helyekért folytatott küzdelemért, és ez volt a legnagyobb oka az itteni versenyzésnek. A nagy dolog az, hogy megfelelően hozzájárultam ahhoz, hogy a japán férfiaknak biztosítva legyen a 3 hely. Nem igazán gondoltam másra.
- Milyen a fizikai állapotod?
YH: Rendben van az állapotom. Nem probléma. Mindenki aki TV-n nézett, aggódott miattam, de a fizikai állapotom 100% nem probléma.
- Azt mondtad, ha a pekingi téli olimpia a négyfordulatos Axel megvalósítása útjába esik, akkor gondolkodsz rajta hogy elindulj. De akkor más szóval, ha sikerül a quad Axel, akkor visszavonulsz?
YH: (nevet) Olyan direkten megkérdezted! Hát, nem tudom. Még ha arról is beszélek, hogy megugrom a quad Axelt, az attól függ, hogy hogyan fogom megugrani. Hogy én magam elégedett leszek-e vele vagy sem. Az a tény, hogy ilyen erőfeszítéssel, ennyire összpontosítva dolgozom a quad Axelen, és hogy a célomnak tartom, végül is szerintem azon alapul, hogy legbelül elégedett lehetek-e vagy sem. Tehát, ha elégedett leszek azzal, hogy csak megugrottam, akkor talán elgondolkodom rajta. Ahogy azonban a korábbi interjú során is mondtam, ez a Yuzuru Hanyu kétségtelenül javul még mindig. (nevet) Valóban javulok. Például, ha összehasonlítom a (2017-es) Helsinki világbajnokságon csinált elemeket a jelenlegiekkel, kétségtelen, hogy egy ugrással kevesebb van most [a kűrben 8-ról 7 elem]. És a program második felében a quad Salchow helyett most quad Toe-loop van. Úgy gondolom, hogy annak valószínűsége, hogy tiszta programot korcsolyázzak, vagy a bennem levő erő, hogy ne essen szét a program, jobb most, mint akkor. Képessé váltam arra is, hogy ilyen programokra fussak, míg Helsinkiben ez véletlen volt. Úgy éreztem, ott sikerült "bejutnom a zónába". Most már képes lettem erre jobban törekedni, és azt hiszem, hogy e tekintetben valóban fejlődök. Persze van, hogy nem tudok jó eredményt felmutatni, és ez nehéz. Ezúttal a teljesítményemmel kapcsolatban igen, voltak olyan ugrások, amelyek nem kaptak jó pontszámokat, és szerintem az előadás sem. De a pontszámokon túl voltak olyan futásaim, amikor éreztem, hogy ah, az edzés, amit végeztem, nem volt rossz. Ezért számomra nincs igazán az az érzés, hogy abba kellene hagynom, mert elértem a határaimat, vagy bármi más.
- A következő szezon programjai?
- YH: Ezt a Fuji TV korábbi interjújában elmondtam, hogy az jár a fejemben, hogy a 4A-t a Ten To Chi To-ba [Heaven and Earth - a jelenlegi kűr] szeretném beletenni. Igazából ezzel a vággyal hoztam létre ezt a programot. Ezért - bár még nem döntöttem teljesen - úgy érzem, hogy a Ten To Chi To-ra szeretnék korcsolyázni. Végül is alig volt versenyem ebben a szezonban. Többször meg szeretném mutatni ennek a programnak a jó részeit. És azt hiszem, ha a 4A-t beleteszem a programba, akkor a benyomása teljesen megváltozik a programnak. Ezen okok miatt szeretném tökéletesíteni ezt a kicsikét. :)
- Milyen gyakran edzed a 4A-t egy nap alatt? Mennyit tudsz belőle csinálni?
YH: Hm, ha még 1/8-dal többet tudok forgatni belőle, akkor meg tudom csinálni, kétség kívül. Tehát, amíg eljutok oda, folyamatosan erőltetem magam, és vannak fájdalmak amik apránként megjelennek. És akkor még azt kérdezted, mennyit edzem? Lássuk csak...volt egy kérdés egy korábbi interjúban, hogy mikor döntöttem úgy, hogy ezen a versenyen nem teszem bele az ugrást, és három napot mondtam [3 nappal a versenyre indulás előtt]. Igazság szerint azt mondtam magamnak, hogy a maximum az, hogy február végéig meg kell ugranom, vagy nem tudom betenni a programomba. Ha februárig megugrottam volna, úgy döntöttem volna, hogy beleteszem a programba, ha csak egyszer megugrottam volna, már akkor is úgy döntöttem volna, hogy beleteszem. De február végéig nem tudtam megcsinálni, ezért meghosszabbítottam a határidőt mostanáig. Körülbelül abban az időben valóban úgy dolgoztam rajta, mint a güzü. A többi ugrást nem is edzettem, csak az Axelt. Két órán át szünet nélkül. Természetesen nem csak a 4A-t edzettem egész idő alatt, de valóban volt néhány két órás edzés, ahol csak Axelt ugrottam. Azt hiszem, átlagosan körülbelül 45 percig edzettem.
Nagyon szépen köszönöm. Nehéz nap volt ez mindenki számára. Köszönöm. Ismét kérem, hogy drukkoljatok nekem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése