Gondolatok a pontozási rendszerről II. - A Program komponensek, a bírói felelősség revonás és az összeférhetetlenség

Ebben a részben a program komponenseket elemzem és mutatom be a legfontosabb változásokat, emellett a bírói felelősségrevonásról és összeférhetetlenségről is szó lesz.

A technikai pontszám mellett a másik nagy csoport, a komponensek jelenleg öt részből állnak (korcsolyázótudás, átmenetek, előadás, interpretáció, és kompozíció). Ezeket a komponenseket egyenként egy tizes skálán kell értékelni, 0,25-től 10-ig, 0,25 pontnyi különbségenként:

[Piros kategória]: 

• 0-25-től 0,75-ig: extrém rossz
• 1,00-tól 1,75-ig: nagyon rossz
• 2,00-tól 2,75-ig: rossz

[Narancssárga kategória]:

• 3,00-tól 3,75-ig: gyenge
• 4,00-től 4,75-ig: elfogadható

[Zöld kategória]:

• 5,00-től 5,75-ig: átlagos
• 6,00-től 6,75-ig: átlag feletti

[Arany kategória]:

• 7,00-től 7,75-ig: jó
• 8,00-tól 8,75-ig: nagyon jó

[Gyémánt kategória]:

• 9,00-tól 9,75-ig: kiváló

[Platinum kategória]:

• 10,00: kitűnő

Mindegyik  komponensre ad egy pontszámot a bíró a fenti skála alapján, és ezt a rövid programban a nőknél 0.8-al (max. 40 pont), férfiaknál 1-el (max. 50 pont), a kűrben a nőknél 1.8-al (max. 80 pont), férfiaknál 2-vel kell felszorozni (max. 100).

Az egyes öt komponensek definíciói az alábbiak, amelyekben a következő szempontokat kell nézni a pontozóknak:

• Korcsolyázótudás: átfogó tisztaság és bizonyosság, élkontroll és lendület használata a jégen, melyet a korcsolyázásra vonatkozó eszköztárral mutatja be a korcsolyázó (élek, lépések, fordulatok, stb.), a technika tisztasága, valamint a gyorsítás és a sebesség változtatása könnyedséggel
• mély élek, lépések és fordulatok használata
• egyensúly, ritmikus térdhasználat, lábhelyezés precizitása
• lendület és csúszás
• erő, sebesség és gyorsítás különböző használata
• több irányú korcsolyázás 
• egy lábon történő korcsolyázás
• Átmenetek: bonyolult lábmunka, pozíciók és mozdulatok változatos és célzott használata, melyek összekötik az összes elemet
• összefüggő mozdulatok egy elemtől a másikig
• sokféleség
• nehézség
• minőség
• Előadás: a korcsolyázó fizikális, érzelmi és intellektuális részvétele abban, ahogyan a zene és a kompozíció célját bemutatja
• fizikális, érzelmi, és intellektuális beleélés/részvétel
• kivetítés
• testtartás és a mozdulatok tisztasága
• az energia és mozdulatok összevonása, és sokszínűsége
• egyéniség és személyiség
• Kompozíció (Elrendezés): minden mozdulat célzott kifejlesztése és/vagy eredeti elrendezése a zenei kifejezések, tér, alakzatok, és struktúra elveinek megfelelően
• cél (ötlet, koncepció, megjelenés, hangulat)
• alakzat/pálya befedése
• a tér többdmenziós használata, mozdulatok konstrukciója
• frázisok és formák (mozdulatok és a program egyes részei, amelyek a zenei frázisokhoz illeszkednek)
• a kompozíció eredetisége
• Interpretáció: a zene tartalmának, ritmusának és karakterének személyes, kreatív és hiteles átültetése a jégen való mozdulatokra
• mozdulatok és lépések zenére történő bemutatása (időzítés)
• a zene karakterének/érzésének és ritmusának kifejezése, ha az világosan azonosítható
• finom mozdulatok alkalmazása, amelyek kifejezik a zene részleteit és árnyalatait

I. A 2019/20-as szezontól a komponensekre vonatkozó módosítások

A 2019/20-as szezontól néhány módosítás lesz a komponensek értékelésére vonatkozóan, melyek az alábbiak:

• Amennyiben a program esést, vagy egyéb súlyos hibát tartalmaz, a maximum adható pontszám korcsolyázótudásra, átmenetekre, és kompozícióra 9,75, előadásra és interpretációra 9,50. Amennyiben eséseket, vagy súlyos hibákat tartalmaz, korcsolyázótudára, átmenetekre és kompozícióra maximum 9,25, előadásra és interpretációra 8,75 adható.
• Hogy mi minősül súlyos hibának, arra idén először törekedtek definíciót adni, ami egy sokféleképpen értelmezhető, szubjektív "gumiszabályt" eredményez: "A súlyos hibák azok a megszakítások program közben, és azok a technikai hibák, amik befolyásolják a kompozícó teljességét/folytonosságát/könnyedségét és/vagy a zenéhez való kapcsolatát."
• "Hasonló megkötés minden egyéb szintű korcsolyázóra is vonatkozik a nagyon rossztól a kiválóig" - áll az utolsó mondatban. Tekintettel arra, hogy az esésekre/súlyos hibákra vonatkozóan egy maximális pontszámot határoztak meg és nem egy levonandó pontszámot, így ennek a mondatnak nem látom értelmét. Azon korcsolyázót, aki mondjuk tudása alapján 5-ösöket, 6-osokat kapna komponensére, azt hogyan lehet majd értékelni, ha elesik egyszer?

A komponensek egyébként nem feleltethetők meg teljesen a régi "művészeti" pontszámának, hiszen a korcsolyázótudás, az átmenetek technikai részek.

II. Gyakori hibák a program komponensek értékelésénél

A minap tartották az ISU globális szemináriumát, amelynek a döntőbírók részére tartott szekciójában elhangzott a program komponensek értékelésénél felmerülő legnagyobb bírói hibák (a videó ezen a linken érhető el). Az elhangzottakat leírom, mert nagyon érdekesek és hasznosak:

Általános problémák:

• csak néhány kritérium használata (a kedvenceké, vagy azoké, amelyekre jól emlékszik a pontozó), és csak a program "átlagba" vétele
• jutalmazni komponenseket az alapján, hány négyfordulatos ugrás van a programban
• komponensek értékelése az indulási sorrend alapján
• a korcsolyázó múltbéli eredményei/előző versenyen elért eredményei alapján való értékelése a komponenseknek
• a szerinti értékelés, hogy junior, vagy szenior versenyről van-e szó

Korcsolyázótudás:

• elfelejteni a korcsolyázás irányának (változásainak) értékelését, és az egy lábon való korcsolyázást
• csak a sebességet és erőt figyelembe venni
• csak a lépéssorban bemutatott mély éleket, lépéseket és fordulatokat figyelembe venni, akkor, ha az a program végén van. Ezeket mindenhol (a teljes programban) figyelembe kellene venni

Átmenetek:

• Elfelejtik a pontozók:
• a program azon részeit, amelyekben nincsen vagy alig van átmenet (például egy négyfordulatos előtt)
• a korcsolyázó-, és testmozdulatok sokféleségét
• hogy nemcsak a nehéz variációkhoz vagy fordulatokhoz kapcsolódó nehézségét kell nézni az átmeneteknek, hanem a testmozdulatokhoz kapcsolódóakat is
• hogy a kiváló minőséget, könnyedséget elérni nehéz, vagy azt, hogy mely pozíciók nehezebbek

Előadás:

• Elfelejtik a pontozók, hogy
• az előadás nemcsak a beleélést és a kivetítést foglalja magában, a mozdulatok tisztaságát és a testtartást ugyanúgy értékelni kell
• a súlyos hibák és/vagy esések befolyással vannak a program folytonosságára és folyására

Kompozíció:

• Elfelejtik a pontozók:
• a program részét vagy részeit, amely(ek)ben a korcsolyázó csak előre-hátra korcsolyázik, amiatt hogy rákészüljön az ugrásokra
• "mozdulatok alakzata" (azaz a tér többdmenziós használata, mozdulatok konstrukciója)

Interpretáció:

• beleélés és a zenei érzékenység nem azonosak egymással!
• beleélést (részvételt) az előadás komponensben kell pontozni
• a zenei érzékenység valaki képessége, hogy meghallja és megfelelő mozdulatok útján bemutassa azt, hogy érti a zene részleteit, karakterét és struktúráját

Elhangzott az is, hogy ezek által a bíróknak egyértelműséget kívánnak nyújtani, melyben gondolataikat összeszedve, önbizalommal tudják munkájukat ellátni, mely után jó visszacsatolást tudnak nyújtani a versenyeket követő megbeszélések során. Ezáltal egymástól tanulni tudnak, ki hogy értékelt, mit tapasztalt - hiszen mindenki más háttérrel rendelkezik (zene, tánc, korábbi műkorcsolyázó) vagy más kultúrákból jönnek. Van, aki nagyon régóta pontoz, de mindig jó dolog az új, fiatalabb bíróktól is tanulni, hiszen a régiek sokszor belekényelmesednek a gondolkodásmódba, és emiatt hasznos új nézőpontokból is tapasztalatot szerezni.

*

Egyrészt az kifejezetten jó dolog, hogy a pontozás során kapcsolatos hibákat ezeken a továbbképzéseken kimondják és elemzik is, mert ez egy fontos eszköze annak, hogy sok mindenkihez eljusson az, hogy mik az általános hibák és miben lehet a legtöbbet fejlődni.

De ez persze még alapjában véve nem oldja meg a problémákat.

A komponensek értékelésénél egyrészt abban látom az egyik legmélyebb problémát, hogy "átlagolás" alapján pontoznak, azaz nincsen külön-külön a komponensek eltérő értékelése: az öt komponens pontszámai szinte teljesen megegyeznek, függetlenül attól, hogy például valaki erősebb-e előadásban, interpretációban, de gyenge átmenetekben, vagy rendkívül erős átmenetei vannak, ahhoz képest viszont gyengébb a korcsolyázótudása. Ez nem újkeletű probléma azonban, a probléma a rendszerrel egyidős.

Két bíró komponensei a 2019-es VB-n, az "átlagolás" példája

Jobbra egy 2014-ben megtörtént példa átlagolásra, balra ennek ellentetje: ritkán látni ma már ilyet, hogy egy komponensre (átmenetek 4.50), míg másra (előadás: 8.25) majdnem négy pontos eltérést adjon egy bíró. Ez a példa jól mutatja az egyes bírók értékelése közötti különbségeket is. 

A másik, ami részben szintén elhangzott: az ugrások, a férfiaknál a négyfordulatosok száma, a nőknél szintén a minél magasabb technikai pontszám, a nehéz ugrások abszolút befolyásolják a bírókat a második pontszám értékelésénél is. A komponensek "tapadnak" a technikai pontszámhoz. Pedig egyáltalán nem szabadna, hogy ez történjen: csupán attól, hogy valakinek erős ugrásai, magas bázispontszáma van, még nem jelenti azt, hogy jól is tud előadni, sokféle és jó minőségű átmenetei vannak, jó a programelrendezése, vagy a korcsolyázótudása, stb. A kettő természetesen nem zárja ki egymást, vannak, akik rendkívül erős ugrók, mégis minden egyéb szempontból magas ötkomponenseket is érdemelnek, de általában elmondható, hogy ez egy tendencia azoknál is, akiknél a második pontszám nem szabadna, hogy magasabb legyen.

Aztán a bírókat befolyásolja az is, hogy izgalmasabbá és kiélezettebbé tegyék a verseny, hosszabb távon pedig az ISU-t magát, hogy új arcokat, a sport új sztárjait hozzák létre. Emiatt egyes versenyzőket megpontoznak, függetlenül a korcsolyázás tudásától és minőségétől. Egy erős szövetség korcsolyázójára ez még inkább igaz, különösen, ha azon belül is favorizált versenyző. 

Az olimpiai szezont megelőzően sokszor nagyobb ütemű inflációra kerül már sor, ami aztán az olimpiai szezonban teljesedik ki. Eszembe jutnak Szotnyikova komponensei, amik egy év leforgása alatt 14 pontot emelkedtek a kűrben (2013 VB -> 2014 Olimpia, de különösen az Olimpia előtt lódultak meg a pontjai), vagy Zagitováé is szinte ugyanennyit nőttek a 2017-es junior VB és a 2018-as Olimpia között. Természetesen fejlődtek is ez alatt az egy év alatt, na de az ilyen szintű pontnövekedésre amiatt is sor került, mert Olimpia előtti időszak volt.

Azt említettem már, hogy a férfiaknál 2015-öt követően a pontozás nagy eltolódását lehetett megfigyelni, és ez a bázispontszámok emelkedéséhez is köthető részben, de nem feltétlenül. Nathan Chen mikor bemutatkozott a felnőttek mezőnyében 2016 októberében, 74 pontos kűrt korcsolyázott a komponensekben a Finlandia Trophy-n. Ez a szám alig négy hónap (!) alatt 88-ra emelkedett, viszont nem mondható el, hogy a korcsolyázása jobbá vált volna ilyen rövid idő alatt, vagy hogy rendkívül kiegyensúlyozott versenyző lett volna. Ha visszamegyünk néhány évet az időben, összehasonlításképpen 2010 és 2012 között Yuzuru Hanyunak két és fél szezonjába telt, mire 14 pontot javult komponensekben (majd még egy szezonjába, mire megközelítette a legjobb öt komponens versenyző, Chan pontjait), pedig ő már 2011 körül is kifejezetten jó korcsolyázótudással rendelkezett. Igaz, akkor még csak sokadik számú versenyző volt a japán csapaton belül is. De sok más példa is említhető lenne, ez csak egy, ami alapján viszont jól látható az elmúlt évekbeli változások.

A férfiaknál az egyre nehezebb ugrások bevállalása, az ebből folyó rizikó miatt egyre kevesebb tiszta programot láthatunk (ez a sport fejlődésének velejárója), úgyhogy csupán emiatt nem tudnak a komponensek emelkedni. Inkább a rizikó bevállalását, a bázispontszám (potenciális) nagyságát pontozzák meg, és különösen, aki egy erősebb szövetség feltörekvő versenyzője.

A nőknél viszont többször előfordul, hogy valaki teljesen tiszta programokat fut, s ilyenkor annál nagyobb pontnövekedésnek vagyunk szemtanúi. Különösen akkor, ha valaki versenyeken át veretlen (vagy akár éveken át, mint nemrégiben Medvegyeva). Nem azt mondom, hogy mindenkire érvényesek ezek, a ranglistán lejjebb álló versenyzők sokszor hiába futnak tisztán, nem látunk náluk olyan nagy pontnövekedést, mint másoktól. Külön bónusz jár itt is a nagy szövetségek versenyzőinek. A tiszta futással természetesen sokszor együtt jár, hogy a korcsolyázó mindenféle szempontból fejlődik, ami a komponensekben is vissza kell, hogy tükröződjön, de sokszor nem feltétlenül abban a mértékben történik mindez, ami pontokban megmutatkozik. Tehát minél tisztábban fut valaki, annál inkább esnek bámulatba a bírók is, és fog vastagon a ceruzájuk ott is, ahol nem kellene.

Végül a bírókat sok más is befolyásolja - és itt nemcsak a komponensekre, a GOE-kra is értve -: hazai verseny-e a korcsolyázó részére (akár a kontinens is számít), hogy reagál a közönség, vagy ne adj' isten, helyeztek-e rá valamilyen nyomást felülről (mert a háttéralkuk és a szövetség nyomása nem ismeretlen dolog ebben a sportban). Ezen kívül befolyásolja a futási sorrend, nemcsak a csoportok, hanem a csoporton belüli sorrend is (az utolsó csoportban különösen). Ez igencsak a 6.0-ás rendszerre emlékeztető pontozási magatartás, amiben nem lehetett adni a korábban futóknak 5.8-akat, 5.9-eket, azokat a később futóknak tartogatták.

Mindez azért is fordulhat elő, mert nagyon sok bíró, akik ma is pontoznak, még bőven a régi rendszerben tanultak meg bíráskodni és esetleg a tapasztalataik nagy része is abból az időszakból származik. Erre a fentebbi szemináriumban is történik utalás: vannak nagyon régóta pontozók, de belekényelmesednek a régi gondolkodásmódba, nem tudnak más nézőpontból közelíteni a problémákhoz és ezáltal sok beidegződés megmarad, a régi rendszerből is. Ez viszont felveti a képzettség kérdését, ami talán szerintem az elsődleges fontosságú dolog ahhoz, hogy korrektebb pontozás alakulhasson ki (azt leszámítva, ha esetleg korrupció áll a háttérben, de ez egy másik kérdés).
A különböző szövetségek belül valahol több, vagy kevesebb tapasztalatot kell szerezni ahhoz, hogy egy pontozó elérje azt a szintet, hogy lehetőséget kapjon nagyobb, nemzetközi versenyen bíráskodni. Ez óhatatlanul nagy - tudásbeli, tapasztalatbeli - különbségekhez vezet. A nemzetközi vagy ISU bírónak való kinevezéshez előbbinek három nemzeti, utóbbinak egy nemzetközi versenyen kell pontozni három év alatt - éves újrakinevezéshez pedig nemzetközi bírónak egy nemzetközi versenyen, ISU bírónak négy versenyen kell pontozni három éven belül.  Mivel ez nem sok, ezért nem mindegy tehát, hogy milyen előképzettségeik vannak, hogy valaki nemzeti szinten (szekcionális, divíziós) hány és milyen versenyeken pontozott, mennyi tapasztalattal rendelkezik.

Fontos a továbbképzés is. Célszerű lenne, ha minél gyakrabban kellene a pontozóknak az ISU kötelező szemináriumán, vagy webináriumán részt venniük, hogy tudásukat folyamatosan fejleszteni tudják. Jelenleg a bíráknak a kinevezésük/éves újrakinevezésük előtti megelőző 4 évben, a technikai panel tagjainak ezt megelőző 3 évben egyszer kell csak az ISU által tartott szemináriumon vagy webináriumon részt venniük, ami kevés alkalom. Természetesen kötelező a bírói/technikai panel értekezletre elmenniük versenyek alatt, ahol szereznek értékes tapasztalatokat, megbeszélik a legnagyobb, felmerült problémákat, de emellett a folyamatos továbbképzés ugyanúgy fontos lenne. Ezért is számít annyit még mindig, hogy pontosan kikből áll össze egy panel versenyeken, hiszen eltérő tapasztalatokkal, tudással rendelkeznek a pontozók.

Egyébként az is elgondolkodtató megoldás lenne, ha kétféle bírói panelt vezetnénk be: egy, ami a GOE-kat értékeli, és egy másik, amelyik csak a komponenseket. Azzal, hogy mind az öt komponenst figyelniük kell, és ezalatt minden egyes elemre számolni a pozitív és a levonandó GOE pontokat, teljesen megosztja a figyelmüket. Lehet, hogy ha csak egyikre kellene figyelniük, már akkor jóval hatékonyabb pontozást látnánk. Két külön bírói panel természetesen több embert is igényelne, de legalább a nagy versenyeken ezt talán kivitelezni lehetne.

Kérdés az is, hogy a bázispontszámok folyamatos emelkedésével nem érné-e meg a komponenseket is nagyobb skálára emelni - a nőktől is egyre gyakrabban fogunk látni 80 pont feletti kűröket technikában, míg a férfiaknál 2013-ban már elérték a 100-as technikai pontot, s egyre több versenyző képes azóta is e fölé menni (127 a jelenlegi rekord). Így, hogy ez a pontszám egy maximum, és tulajdonképpen a bázispontszám növelésével lehet a legtöbb új pontot szerezni, a rendszer eltolódik egy irányba.

Ennek ellenére egyébként most is nagyon sok szép, művészi és karakteresebb program van, benne minőségi elemekkel, amelyekben a korcsolyázók - sokszor azok is, akik a legnehezebb elemeket hajtják végre közben - képesek szépen bemutatni a programot és elő is adni azt. Most is látunk  egyéniségeket, olyat, akik átérzik a zenét és átadják a közönségnek érzéseiket.
Emiatt én nem értek egyet azokkal, akik szerint a régi rendszerben voltak csak igazán jó programok. Nem volt ennyi kimunkált technikai szabály, az igaz, de az inkább teret engedett a szubjektivitásnak, ami nem ok nélkül vezetett el aztán a 2002-es botrányhoz. Emiatt fontos, hogy az új rendszerben is minél kevésbé legyen szubjektivitás, ami aztán bizonyos érdekek érvényesítéséhez, végső soron igazságtalanságokhoz vezet. Ehhez persze nemcsak jó szabályok, képzett pontozók szükségesek...hanem elsősorban azoknak az embereknek a megfelelő gondolkodása, akik a sportot irányítják.

III. A bírói összeférhetetlenség és felelősségre vonás

A bírókat a nemzeti szövetségek delegálják az ISU-ba, amelyeknek a legnagyobb gondossággal kell kiválasztaniuk a megfelelő pontozókat és felelősséggel tartoznak az iránt, hogy megbízható, kompetens, pártatlan személyeket jelölnek e pozíciókra, akik az angol nyelvet megfelelő szinten tudják.
Emiatt hiába kötelesek függetlenül végezniük a munkájukat, bizonyos esetekben előfordulhat, hogy a szövetség egyes elvárásainak is meg kell felelniük, bár ez ma már azért kevésbé van így (legalábbis bízom benne és kívülről így látszik...), és régen a "block judging" időszaka alatt volt egészen extrém (egyes csoportok, nyugati vs keleti blokk), főleg elsősorban jégtáncban. A szövetségi nyomás legrosszabb bírói példáját 2002-ben láttuk az Olimpián, ami aztán a 6.0-ás rendszer összedőléséhez vezetett...

A képzés mellett az összeférhetetlenségnek is fontos szerepe van, hiszen nem mindegy, hogy aki több pozícióban is mozog, mikor, hol fejtheti ki tevékenységét. Idáig pl. egy nemzeti szövetség elnöke pontozhatott olyan versenyen is, amelyen a saját szövetségének versenyzői indulhattak (legutóbb az ezzel kapcsolatos nagyobb hír volt, hogy a 2018-as Téli Olimpián a kanadai szövetség elnöke pontozott jégtáncban, ahol végül kanadai aranyérem született). Ennek tiltását és egyéb, összetett összeférhetetlenségi okokat épp a minap tették bele az Etikai Kódexbe.
De a Kódexbe pl. olyan változás is bekerült, ami nem ad lehetőséget arra szenior ISU bajnokságon (VB, EB, stb.), hogy a technikai panel tagjai vagy a döntnök olyan nemzetiségű legyen, amely országbeli versenyző várhatóan Top 5-ben végez az adott versenyen. Ha azonban nem lehetséges ilyen pontozókat megbízni, akkor ennek ellentetje történik, azaz, csak olyan nemzetiségű panel tagok és döntnök lehet, amely országának versenyzői várhatóan Top 5-ben végeznek. Elég érdekes szabály ez, főleg azért is, mert sokszor nem lehet valakit dobogóra, vagy annak közelébe várni. De ez nyilván a nemzeti elfogultságnak próbál gátat szabni majd, meglátjuk mennyire sikeresen.

2016-ig anonim pontozás folyt az IJS rendszerben, azaz a bírók nevén kívül nem lehetett tudni, ki mely pontokat adta a versenyeken. A 2016-os ISU Kongresszuson a bírói anonimitás eltörlése mellett döntöttek, így azóta követni lehet a pontozást személyhez kötve.

Ez a döntés mindenképp örvendetes lépés volt az új rendszer történetében. Azonban a pontozással kapcsolatos felelősségrevonás is csak akkor lehet hatákonyabb, ha a szabályok tiszták és betartandóak, illetve minél szélesebb annak köre, hogy miért lehet elővenni a tisztviselőket. Szóbeli feddés, "elbeszélgetés" az illetővel, amennyiben egyéb következménye nincsen, hosszú távon nem hiszem, hogy hatékony megoldás.

Amióta eltörölték az anonimitást, azóta nem sok esetben vontak felelősségre ISU tisztviselőket. A felelősségre vonást alapestben a felügyelő bizottság tárgyalja (disciplinary commission - DC), azonban kivesz a hatásköre közül gyakorlatilag minden panaszt, ami a tisztviselő elégtelen munkájával, kötelezettségének figyelembevételének hiányával, gondatlanságával, vagy rossz, hibás bíráskodásával kapcsolatos. Azonban, ha a pontozás során megsérti az Etikai Kódexben foglaltakat, akkor az a bizottság hatáskörébe utalandó, akik megtárgyalhatják az ügyet. Leginkább ennek alapján folytak le az elmúlt években eljárások.

Egyebekben a szabály szerint a tiszviselők döntései véglegesek, s ez alól csak az ISU Kongresszus által hozott felülbíráló döntések a kivétel. 

Tehát gyakorlatilag a bírókat a rájuk vonatkozó általános kötelezettségek be nem tartása vagy az Etikai Kódexben levő előírások miatt lehet csupán felelősségre vonni, konkrét, súlyos, vagy visszatérő pontozásbeli hiba, figyelmetlenség, stb. miatt nem. A bírók konkrét pontozásai ellen benyújtott panaszokat vagy kifogásokat köti a "field of play" elv is. Ezt az elvet a Nemzetközi Sportdöntő Bíróság (CAS) egy 2016-os döntésében fejtette ki, amelynek lényege, hogy a verseny alatt a tisztviselők (bírák, technikai panel tagjai, döntnök) döntéseit nem lehet megváltoztatni, hacsak a döntéseket nem önkényesen vagy rossz hiszemben hozták létre. Ez pedig azért van, mert a CAS szerint az adott sportág bírái tudják jobban a szabályokat és azok alkalmazását, a CAS-on belül hasonló szaktudású szakemberek nincsenek.

Általános kötelezettségek minden tisztviselőre például:

• semmilyen alapú elfogultságot nem mutathat egy versenyző ellen, vagy felé
• mindig teljesen pártatlannak és semlegesnek kell lennie
• pontjait, döntéseit csak az előadás alapján hozhatja meg, és azt nem befolyásolhatja korcsolyázó elismertsége vagy múltbéli eredménye
• figyelmen kívül kell hagynia a közönség tapsolását vagy elutasítását
• a bíró a döntnök, a technikai panel tagja a panel más tagjai kivételével semmilyen más tiszviselőkkel nem beszélheti meg a pontokat, döntéseket
• stb.

Az elmúlt években felelősségre vont bírák közül az eltiltás gyakori szankció volt, ezek azonban előfordulatak, hogy csak néhány hónapra szóltak, amik nagyon enyhe büntetések, s nem hiszem, hogy szolgálják a céljukat. Számtalanszor láttuk, hogy eltiltott bírók nem sokkal később ugyanúgy pontoztak nemzetközi versenyeken.

A fentiek alapján ítéltek el a pontozástól tavaly két kínai bírót is, akik a Téli Olimpia férfi, illetve páros versenyén pontoztak. A felügyelő bizottság döntése alapján megszegték az Etikai Kódexben foglaltakat (pártatlanság, függetlenség), valamint elfogultságot mutattak egy versenyző iránt (konkrétan Boyang Jin és Sui/Han iránt, tehát nemzeti elfogultságról volt szó). A döntés úgy vélem helyes volt (itt, és itt elolvashatók), hiszen egyértelműen kiderül, hogy a kiválasztott versenyzőket indokolatlanul és nagyon felpontozták, míg más riválisokat lepontoztak. Ugyanakkor az amerikai bíró - ugyanekkor, az Olimpia férfi versenyén - szintén nagy elfogultságot mutatott: összesen tíz ponttal adott többet az amerikai Nathan Chennek, mint amelyet átlagosan kapott (225, vs. 215 pont). Miközben egyébként Yuzuru Hanyut másokhoz képest messze a legrosszabb helyre, csak az 5. helyre sorolta a kűrben! 

Ez felvet pár kérdést: mi a határ, ami miatt valakit felelősségre vonnak, mást viszont nem? A nagy elfogultság még belefér, az ennél is nagyobb már nem? :) Vagy aki egy kisebb szövetség bírája, azzal szigorúbbak, másokkal elnézőbbek? (Véleményem szerint egyébként e kettős mérce volt az okozója annak, hogy a bíráik eltiltása után nem sokkal bejelentette a kínai szövetség, hogy minden kínai műkorcsolya verseny rendezésétől visszalép a 2018/19-es szezonban, beleértve a Grand Prix versenyt is. Természetesen a hivatalos indok nem ez volt.)

De általánosságban is feltehető a kérdés: kisebb versenyeken megengedettebb az ilyen bíráskodás, míg ha egy Olimpián történik, akkor jobban példát kell mutatni?

Ezek alapján úgy tűnik, nem igazán következetesen, és meglehetősen ritkán von felelősségre bírákat a Nemzetközi Korcsolyázó Szövetség, illetve jelenleg szűk azon szabályok köre, ami alapján felelősségre lehet valakit vonni, hiszen köti őket a field of play elv is.
Sajnos félő, hogy hiába törölték el az anonimitást pár éve, hosszú távon egy nem túl hatékony felelősségrevonási rendszer szintén gátat szab a korrektebb pontozásnak.

Zárszó: Mi lesz veled, műkorcsolya?

Az új szabályváltozásoknak még a 2022-es Olimpiáig három szezonja van kiforrni. Az ISU részéről viszont kilátásba helyezték, hogy 2022-et követően bevezetnének egy új rendszert, amelyben egy technikai és egy művészi program lenne, a jelenlegi rövid program és kűr helyett. Mindkettő kb. ugyanolyan hosszúságú lenne, de előbbiben több ugrás, és forgás lenne (lényegében 2/3-a technika), a vokális zene pedig nem lenne megengedett; a művészeti programban viszont igen, amellett, hogy ott csak a kiinduló pontszámot és a kivitelezés minőségét vennék figyelembe, a lépéssorok, forgások szintjeit nem. Ezáltal akarnák szorgalmazni, hogy az öt komponenseket jobban figyelembe vegyék a bírók.

Szerintem ez megint egy egy új, teljesen kiforratlan rendszerhez vezetne, amiben megint nagy esély lenne arra, hogy következetlen pontozások alakuljanak ki. 

A műkorcsolya a sport és a művészet gyönyörű elegye, a kettőnek egyensúlyban, egy programon belül kell megmutatkoznia. Nagyon hosszú ideig a versenyek részei voltak a kötelező figurák is, de ez annyira technikai rész volt, hogy érdeklődés hiányában eltörölték. Akit viszont csak a művészeti, esztétikai része érdekel a sportnak, nos, azoknak talán a show-k is elég szórakozás. Attól tartok, ezek a nagy változások nem vinnék el jó irányba a sportot, és új nézőket sem vonzanának.
Inkább talán azt kellene fejleszteni és javítani, ami jelenleg van. 

*

~BlackBlades

Gondolatok a pontozási rendszerről I. - A CoP, a legnagyobb módosítások a 2018/19-es szezontól és a technikai pontszám

A 2018/19-es szezon július 1-jén hivatalosan véget ért. A következő két bejegyzésben meg szeretném osztani a pontozási rendszerrel és a bíráskodással kapcsolatos gondolataimat.

Az első bejegyzésben kicsit kitekintek az elmúlt bő egy évtizedben bekövetkezett fejlődési irányra. Számtalan kisebb-nagyobb módosítás volt a pontozási rendszerben ez idő alatt, amiknek a részletes elemzésére nincs mód, ezért csak nagyvonalakban írnék ezekről. Ezt követően a 2018/19-as szezontól bekövetkező legnagyobb változásokról írok, majd a technikai pontszámról [bázispontszám és kivitelezési pontszám (GOE)].

A második bejegyzésben az öt komponens pontszámokról, valamint a bírói felelősségrevonás és összeférhetetlenség kérdéséről lesz szó.

Ezt a témát természetesen nagyon mélyen lehetne elemezni mind a négy ágra vonatkozóan, de igyekszem azt szűkebb keretek közé fogni; mint sokszor máskor, most is inkább csak az egyéni korcsolyázásra koncentrálnék, annak legfontosabb részeit emelem ki.

I. Az új pontozási rendszerben bekövetkezett fejlődési irány (2006-2018)

Az új pontozási rendszert immár másfél évtizede alkalmazzák a versenyeken, és ez alatt az idő alatt rengeteget fejlődött és módosult a sportág. 

Ha olimpiai ciklusokról beszélünk, akkor 2006 volt az első olimpia, amelyen a CoP (Code of Points) rendszert vagy más néven IJS-t (International Judging System) használták, mely 2004-ben váltotta fel a 6.0-ás pontozási rendszert. Az új rendszer alapján minden elemnek, legyen az ugrás, forgás, lépéssorok van egy kiinduló (bázis) pontszáma, és az elemet a technikai panel állapítja meg (ugrás fajtája, fordulatának száma, hiány, élhiba, forgások és lépéssorok fajtái és szintjei, ami lehet bázis, 1, 2, 3, 4). Erre a kiinduló pontszámra jön rá a kivitelezés foka (Grade of Execution, GOE), ami 2018-ig -3-tól +3-as skáláig mozgott; különböző szempontok alapján kell a kiinduló pontszámhoz hozzáadni, vagy abból levonni. A bázispontszám + kivitelezési pontszám alkotja a technikai pontszámot (Technical Element Score - TES). A második nagyobb pontszám a program komponensek (Program Component Scores - PCS) öt különböző részből tevődnek össze (korcsolyázótudás, átmenetek, előadás, interpretáció, kompozíció), a végső pontszám pedig a TES + PCS összege. Mind a GOE-kat, mind a komponenseket a technikai paneltől független bírói panel pontozza. A rendszer bevezetésének elsődleges célja az volt, hogy a pontozást minél objektívebbé tegyék.

2006 még teljes egészében a tapogatózás időszaka volt, hiszen minden korcsolyázónak új volt a rendszer, egész karrierjük során a régi rendszer követelményeihez voltak szokva a versenyzők, így ebben a szezonban mindenki még csak ismerkedett a változásokkal. Ez a pontozókra ugyanúgy igaz volt.

A 2010-ig tartó olimpiai ciklusban a férfiaknál az ugrásokat tekintve egyfajta visszaesést láthattunk olyan szempontból, hogy 2008-ban és 2009-ben nem kellett a világbajnoki, vagy 2010-ben az olimpiai bajnoki címekhez négyfordulatos ugrás (ellentétben 2006-hoz, vagy előtte 2002-höz). Sok top korcsolyázó folytatta 2006 után a karrierjét, olyanok is, akiknek nem volt egyáltalán négyfordulatosuk, vagy azt nem tudták stabilan (Buttle, Lysacek, Lambiel, Weir). Az ugrásokat leszámítva ez a négy év az új rendszer kiismeréséről szólt, arról, hogy mely korcsolyázó volt képes több szempontból jobban megfelelni az új követelményeknek. Bár Plushenko visszatért az olimpiai szezonra, és neki volt négyfordulatos ugrása, a több éves kihagyás miatt nem volt kellő ideje jobban megismerni az új rendszert. Így fordulhatott elő, hogy 2010-ben - valószínűleg utoljára - láthattunk olyat, hogy férfi versenyző csak tripla ugrásokkal tudott olimpiai bajnoki címet nyerni, Evan Lysacek személyében.

A nőknél egy új generáció mutatkozott be, akik 2005-ben, illetve 2006-ban kezdték szenior karrierjüket és képesek voltak a technikai szintet rendkívül magas szintre emelni rövid idő alatt (Mao Asada, Yuna Kim) és az új rendszerhez minden szempontból jól alkalmazkodni. Az olimpiai bajnoki aranyéremhez Lutzos tripla-tripla kombináció kellett a rövid programban, a kűrben pedig hat triplás összeállítással, rendkívül erős kivitelezéssel, és a rendszert jól kihasználó forgásokkal, lépéssorokkal, öt komponensekkel. Történelmet láthattunk egyéb szempontból is: három tiszta tripla Axel az olimpián egy női versenyzőtől, amelyet Mao Asada mutatott be.

A 2014-ig tartó időszak jelentős változásokat hozott. 2010-et követően megemelték például a tripla Axel bázispontszámát, 8,20-ról 8,50-re. Arra ösztönözve a korcsolyázókat, hogy ugrásaikat ne csak a program legelejére tegyék be és kiegyensúlyozottabb programok legyenek, 2012-től bevezették azt a módosítást, hogy a program második felében levő ugrásokra a korcsolyázók a kiinduló pontszám +10%-át kapták meg.

A férfiaknál új generáció alapozta meg ezt az időszakot. 2011-ben már mind a három, a világbajnokságon dobogós helyet elérő férfi versenyző négyfordulatos Toe-Loopot ugrott a programjaiban (a világbajnok Patrick Chan összesen hármat a versenyen). A rá következő két szezonban több versenyzőnek volt már stabil quad Salchow-ja is, van, akinek a Toe-Loopja mellett (Hanyu, Fernandez). Nemcsak az erős technikai pontszám, de jó öt komponensek is szükségesek voltak a sikerhez, benne jó korcsolyázótudással, összekötő elemekkel, stb. A 2014-es olimpián a stabil négyfordulatos ugrás elengedhetetlen volt a rövid programban, de az aranyérem megszerzésére végül nem volt szükség két tiszta quadra a kűrben: kiemelkedő programösszeállítás, a program második felében levő több ugrás és a stabil Axelek döntettek (két rendkívül jó tripla Axeles kombináció Hanyu programjának második felében). 

A nőknél 2014-ig egyre gyakoribbá váltak a hét triplás kűrök, és komplexebb átmenetek használata,  illetve egyre több nehezebb elem ugrása a program második felében. Összességében azonban ekkor még a 2010-es szintet nem kellett túlszárnyalni az aranyérmekhez. Sok női versenyző folytatta a korcsolyázást (többek között Asada, Kim, Kostner), de felnövőben és feljövőben volt az új, elsősorban orosz generáció is - Adelina Szotnyikovának sikerült az olimpiai aranyérmet megnyernie hét triplás kűrjével, de az orosz versenyzők igazán a következő olimpiai ciklusban kezdték átvenni az uralmat a női mezőnyben.

2014 után lehetővé tették a vokális zene használatát a műkorcsolyában, így ezt kihasználva egyre több, modernebb, pop-rock zenére futott programot láthattunk.

2014-et követően a férfiaknál a négyfordulatosok forradalmának, és a pontozás változásának lehettünk szemtanúi. A 2015-es Grand Prix szezonban Yuzuru Hanyu nagyon magasra tette a lécet két négyfordulatost tartalmazó rövid programjával, három négyfordulatos + két tripla Axeles kűrjével, kitűnő kivitelezéssel, komplex átmenetekkel, remek koreográfiáival. Az NHK Trophy-n elért eredmény megváltoztatta a pontozást. Megjelentek azok a korcsolyázók, akik megpróbálták ezt a rendkívüli magasságot pontokban elérni - összetett koreográfia, és erős összekötő elemek helyett azonban sokan az ugrásokra helyezték a hangsúlyt, előbb négy, öt, majd hat négyfordulatost is tartalmazó kűrjeikkel. A bázispontszám mellett a GOE-k és öt komponensek ugrásszerű és sokszor indokolatlan emelkedését is lehetett látni ebben az időszakban. Ebben a ciklusban láttunk először négyfordulatos Rittbergert, Flipet és Lutzot is. A VB-n először kettő, majd három, 2017-ben már négy négyfordulatosra (azon belül három fajtára) volt szükség a kűrben az aranyéremhez, a ciklus második felében általánossá vált a top versenyzők között a két négyfordulatost tartalmazó rövid program is. 2013 és 2015 között kilencszer sikerült csak 190 pont feletti kűrt futniuk a férfiaknak, ez a szám a 2015-ös NHK Trophy és 2018-as szezon vége között 42-re (!) emelkedett. A 2018-as olimpián címet védő Hanyu négy négyfordulatos ugrást mutatott be a kűrjében.

A nőknél az érmekhez általánossá váltak a hét triplás kűrök és sok-sok átmenetet tartalmazó programok, amik az aranyéremhez elengedhetetlenné váltak. Egyre inkább számított az is, ki hány, nehéz ugráselemet tesz bele a program második felébe. 2017-re Medvegyevának a rövid programjában már az összes, a kűrben pedig öt ugráseleme volt a program második felében, mikor címet védett a világbajnokságon. Komplexebb programok, kiegyensúlyozott versenyzés és egyéb faktorok az öt komponenseket és a GOE-kat is emelték. Az olimpiai szezonban aztán Alina Zagitova volt az, aki képes volt végrehajtani azt, hogy mind a rövid programban, mind a kűrben az összes ugráselemet a program második felében hajtotta végre, és ezzel sikerült megnyernie az olimpiai bajnoki címet is. 2018-at követően megint több szabályváltozásra került sor a sportban.

II. A 2018/19-es szezontól bekövetkezett legnagyobb változások

Ez egy kicsit szárazabb rész lesz, és leginkább felsorolásszerűen írnám le, hogy a 2018/19-es szezontól milyen nagyobb módosításokat vezetett be a Nemzetközi Korcsolyázó Szövetség. A legnagyobb változásokat az alábbiakban lehet röviden összefoglalni:

• A férfiak esetében a 4 és fél perces helyett 4 perces kűrök bevezetése, valamint egy ugráselemmel kevesebb (nyolcról hét);
• Módosították a 10%-os bónusz szabályát: már nem szorozható fel a bázispontszám 1.1-vel minden olyan ugrásra a rövid programban és kűrben, ami a program második felében van. A rövid program második felében az utolsó, a kűrben az utolsó három ugráselemre adható plusz 10%.
• A GOE rendszer átalakítása olyképpen, hogy a 7-es skála helyett (-3-tól + 3  GOE-ig) 11-es skálára bővítés (-5-től +5 GOE-ig),
• A GOE pontok, feltételek (mind az ugrások, a forgások, a lépéssorok esetében) átalakítása, nyolcról hatra csökkentése,
• Egy hiányos ugrás (<) már akkor is ennek minősül, ha pontosan negyed fordulat hiányzik belőle, nemcsak akkor, ha több, mint negyed fordulat,
• Minden tripla és négyfordulatos ugrásból összesen kettőt lehet megismételni; a két ismétlésből csak egy lehet négyfordulatos ugrás,
• A rövid programban eltörölték, hogy a szóló ugrást kötelező lépésből ugrani,
• Az ugrások bázispontszámainak csökkentése, amelyekben a leginkább releváns a tripla Axel és a négyfordulatosok pontjainak változása:

• 3A: 8,5-ről 8,00
• 4T: 10,3-ról 9,5
• 4S: 10,5-ről 9,70
• 4Lo: 12-ről 10,5
• 4F: 12,3-ról 11,00
• 4Lz: 13,6-ról 11,50
• 4A: 15-ről 12,50

• bizonyos forgások bázispontszámainak emelése, koreográfiai lépéssor bázispontszámának emelése (2,00-ról 3,00)

[minden, a 2018. évi 57. ISU Kongresszuson elfogadott módosítás ezen a linken elérhető]

A 2019/2020-as szezontól bekövetkező változások pedig az alábbiak:

• A 2018/19-es szezont követően az ISU a hiányos ugrások bázispontszámát megemelte, így a 2019/20-as szezontól a hiányos Tripla Axel és a négyfordulatosok pontszáma az alábbiakban változik majd:

• 3A<: 6="" l="" li="" r="">
• 4T<: 7="" l="" li="" r="">
• 4S<: 7="" l="" li="" r="">
• 4Lo<: 7="" 8="" l="" li="" r="">
• 4F< vagy élhiba: 8,25-ről 8,80
• 4Lz< vagy élhiba: 8,63-ról 9,20
• 4A<: 10="" 9="" l="" li="" r="">

• A szimpla Euler, amennyiben kevesebb, mint fél fordulat hiányzik belőle, nem minősül hiányosnak; ha nem tisztán van kivitelezve, vagy ellépésnek minősíti a technikai panel, akkor negatív GOE jár érte. Amennyiben több, mint fél fordulat hiányzik belőle, az leminősítéssel (<<) jár,
• A pozitív GOE pontok esetében a forgásoknál, lépéssoroknál nem kell kreatívnak és eredetinek lennie, elég, ha csak az egyik feltétel valósul meg, tehát kreatív vagy eredeti. A koreográfiai lépéssor esetében az is pontot ér már, ha érdekes alakzatot vesz fel, nem muszáj, hogy az jól lefedje a pályát,
• A hibákért való levonandó GOE-k esetében:
• az ellépésként értékelt Eulerért -1-től -2 GOE jár, enyhítik a hiányos ugrásért levonandó GOE-t (-2/-3 GOE-ről -1-től -3-ig lehet majd levonni), enyhítik továbbá az ugrásra való hosszú rákészülést is (szintén -2/-3 GOE-ről -1-től -3-ig)
• forgások esetében külön levonás jár az egyensúlyvesztésért (-1-től -3 GOE)
• lépések esetében szigorítják, ha nincs összhangban a zenével (-1-től -3-ig helyett -2-től -4 GOE-re), a testhelyzet gyenge minőségét, vagy a lendület és energia hiányát pedig új elemként büntetik -1-től -3 GOE-ig
• a koreográfiai lépéssor esetében a mozdulatok hiányát, mint új levonandó elemet -2-től -3-ig büntetik, valamint nemcsak a kontroll, hanem az energia hiányát is büntetik (-1 és -3 GOE között).
• A rövid programban az az ugráselem, ami nem felel meg a követelményeknek - ilyen, ha például nem megfelelő számú fordulatú - a végső GOE -5 kell, hogy legyen [ez a szabály tisztázásra kellene, hogy kerüljön, hiszen rövid programban egy pl. szimplára, vagy duplára bepörgetett szóló ugrás nem kap értéket, s aminek 0 a bázispontszáma, abból ki sem lehet vonni -5 GOE-t, tekintve, hogy a bázispontszám nagyságához kötődik a GOE!].
• Végezetül az értékelésnél a kiinduló GOE maximum +2 lehet, ha a korcsolyázó elesik, kétlábra érkezik, ellép az ugrásból, élhibás az ugrása, leminősítik az ugrását, a lépéssor vagy a koreográfiai lépéssor nincs összhangban a zenével.

[a bázispontszámok táblázata a 2019/20-as szezonra ezen a linken érhető el (2253-as ISU Kommunikáció)

a nehézségi szintek és a GOE értékelések iránymutatásai ezen a linken érhető el (2254-es ISU Kommunikáció)]

III. Vélemény a változásokról; a bázispontszám és a GOE

A 4 perces kűrök bevezetése (és egyben egy ugráselemmel kevesebb tartalom) szerintem a legtöbb esetben olyan programokhoz vezetett, amiben a korcsolyázóknak sietniük kellett az elemek végrehajtásával, ami a koreográfia, az összekötő elemek rovására történt. Sok versenyző és edző is elmondta a szezon folyamán, hogy egy ugráselem néhány másodpercet vesz igénybe a rákészüléstől kezdve az elem végrehajtásáig, míg a maradék kb. 20-25 másodperc hiánya a fent említettek kárára történt. Sok versenyző fizikálisan láthatóan nehezen bírta a rövidebb programokat, ami sok hibázáshoz is vezetett. Kérdésesnek tartom, és kíváncsian várom, hogy az első szezon után a következő szezonban jobban tudnak-e majd alkalmazkodni a versenyzők a rövidebb kűrökhöz, vagy továbbra is nehezebben fogják kivitelezni a programokat.

A rövid programban a szóló ugrás előtti kötelező lépésből ugrás eltörlését sajnálatosnak tartom, mert ezzel a korcsolyázók egyszerű bemenetelből is ugorhatnak. Az ISU Kongresszuson elhangzottak alapján mivel ez a GOE pontok között is megvolt feltételként, ezért "ellentmondásosnak" vélték, hogy kötelező előírásként is szerepel máshol, s döntöttek az eltörlése mellett. Számos esetben láthattuk, hogy lépésből ugrás helyett egyszerű bemenetelből ugrottak, amiből a bírók nem vontak le, tehát nem is alkalmazták a szabályt számtalanszor.

Az ugrások bázispontszámainak skálája egyáltalán nincsen egyensúlyban. Néhány példa: a 3Lz és 4Lz között 5,6 pont különbség van kiinduló pontszámban, míg egy 3A és 4A között csak 4,5? Soha senki nem ugrott még quad Axelt, úgyhogy nincsen rá indok, amiért kisebbnek kell lennie a különbségnek közte és a 3A között, mint a tripla és quad Lutz között. A 4Lz és 4A közötti különbség is kicsi (eleve a 4A bázispontszáma az). A különbség nem elég nagy ahhoz képest, hogy az Axel az egyetlen ugrás, ami plusz fél fordulattal több, mint az összes többi négyfordulatos. Nem ok nélkül nem ugrotta meg még senki, a Lutzot megmár jó páran. A 4T és 4S közötti különbség (0,2) is indokolatlanul kicsi, de a 4S és 4Lo közötti (0,8) is.
A négyfordulatos Rittbergert sem ok nélkül ugorja sokkal kevesebb férfi, mint más, papíron nehezebb ugrást - a csípőt rendkívül igénybe vevő elemről van szó, amelyet nehéz férfiaknak kivitelezniük. Egyes négyfordulatosok sokkal nehezebbek, mint a tripla verzióik, és a Rittberger ilyen.  Mégis sokkal alacsonyabb a bázispontszáma, mint egy Flipnek, vagy Lutznak (bár ez csak véleményem, ebben nem vártam változást, hiszen ez eddig is így volt,; amúgy sem lenne külön bázispontszáma egy Rittbergernek a férfiak részére...). De az, hogy közelebb teszik egy Salchow-hoz, és csak 0,8 pont a különbség közte, az egészen túlzás. A sort még lehetne folytatni...

Emellett bármelyik ugrósor továbbra is 20%-kal kevesebbet ér bázispontszámban. Ez talán indokolható lenne mondjuk egy 3T-2A sor esetében, amiket az elmúlt években sokszor láthattunk. Arra senki sem számított viszont, hogy valaki négyfordulatos Toe-Loop-tripla Axel ugrósort fog bemutatni versenyen, ami hihetetlen nehéz, de nem jár érte elég pont: 17.5 pont helyett csak 14-et ér, ami nagyjából megfeleltethető egy +2 GOE-s 4Lz-nak (!).

Az ugrások kiinduló pontjainak csökkentésével, a GOE szabályok átalakításával és azzal az új szabály bevezetésével, hogy minden tripla és négyfordulatos ugrásból kettőt lehet megismételni (amiből egy lehet csak négyfordulatos), az ISU kimondottan azt a célt akarta megvalósítani, hogy ne érje meg a nehezebb elemek kivitelezése, ha azt a korcsolyázó nem tudja jól kivitelezni, az elemek minősége viszont emelkedjen. A szabály például azokat vélte sújtani, akiknek kétfajta biztos négyfordulatosa volt, vagy azt, akinek akár három vagy négyféle, amiből kettőt ismételhetett a kűrben. Ennek a célnak az elérését próbálták bizonyítani egy idén áprilisban megjelent cikkükben, amelyben azt írják, hogy az új GOE rendszer bevezetése arra sarkallta a korcsolyázókat, hogy jobban fókuszáljanak az elemeinek minőségére, és ne arra, hogy minél több négyfordulatost tegyenek bele a programjukba. A számok azonban ennek az ellenkezőjét mutatják. Arányaiban nézve - azaz az elérhető ugráselemek számához viszonyítva - a 2018-as Téli Olimpia férfi kűrjében 1,6%-kal, a 2018-as világbajnokság férfi kűrjében pedig 2,6%-kal volt kevesebb a négyfordulatos ugrások száma, mint a 2019-es világbajnokságon. Ezeket a számok tehát nem támasztják alá, hogy a hangsúly eltolódott volna a minőség felé.

A korcsolyázók azonban nem tudják a minőségre helyezni a hangsúlyt, ha azt a rendszer nem értékeli megfelelően. És ezzel eljutottunk a GOE rendszer átalakításához.

A GOE rendszer esetében -5-től +5 GOE-ig terjesztették ki a skálát a korábbi -3/+3-ról, amit úgy kell alkalmazni, hogy a pozitív pontokat a negatív, levonandó értékekkel egybe kell számolni, amiből kijön egy végső GOE szám. A pozitív feltételek közül egy darab teljesítése +1 GOE-t, kettő +2-őt, három +3-at, négy +4-et és öt vagy hat +5 GOE-t eredményez. A rendszer átalakításának lényege, hogy a kivitelezési pontszám az elem bázispontszámához kötődik: azaz minél magasabb egy bázispontszám - minél nehezebb egy elem - annál magasabb GOE jár érte arányosan (és fordítva: annál kevesebb GOE jár érte hibázás esetén). 

Példa: egy 4T bázispontszáma 9,50 pont. +1 GOE ennek 10%-a, azaz 0,95 pont. +2 GOE ennek 20%-a, azaz 1,90 pont, stb. Végül +5 GOE a bázispontszám 50%-a, +4,75 pont.
Egy 3T bázispontszáma 4,20. +5 GOE ennek csak 2,10.

A tavalyi szezontól kezdve az első három pozitív feltételnek mindenképpen teljesülnie kell ahhoz, hogy valaki a +4 vagy +5 GOE-t megkaphassa. A rendszer tehát - elviekben - szigorodott. A pozitív "bullet pointok" az alábbiak (félkövérrel kiemelve a +4 és +5 GOE eléréséhez szükséges feltételeket):

Ugrások:

1. nagyon jó magasság és nagyon jó távolság (minden ugrás tekintetében kombinációban vagy ugróssorban is)
2. jó elugrás és érkezés
3. végig könnyedség (kombinációban a ritmust is beleértve)
4. lépés az ugrás előtt, váratlan, vagy kreatív bemenetel
5. nagyon jó testpozíció az elugrásról az érkezésig
6. az elem összhangban van a zenével

Forgások:

1. jó sebesség és/vagy gyorsítás forgás közben
2. jól kontrollált, tiszta pozíciók (beleértve a beugrós forgások esetében a magasságot és a levegő közbeni/érkezési pozíciót is)
3. végig könnyedség
4. centralizált forgás megtartása
5. kreativitás és/vagy eredetiség
6. az elem összhangban van a zenével

Lépéssor:

1. mély élek, tiszta lépések és fordulatok
2. az elem összhangban van a zenével
3. végig könnyed jó energiával, lendülettel és kivitelezéssel
4. kreativitás és/vagy eredetiség
5. az egész test kiváló kontrollja és bevetése
6. jó gyorsítás és lassítás

Koreográfiai lépéssor:

1. kreativitás és/vagy eredetiség
2. az elem összhangban van a zenével és tükrözi a program karakterét/koncepcióját
3. végig könnyed jó energiával, lendülettel és kivitelezéssel
4. jó pályabefedettség vagy érdekes minta
5. jó tisztaság és pontosság
6. az egész test kiváló kontrollja és bevetése

A negatív, levonandó GOE pontok közül néhány példa:

Ugrások:

• Rövid programban a nem az előírásnak megfelelő ugráselem végső GOE: -5
• Esés: -5 GOE
• Kétlábas érkezés: -3-tól -4 GOE-ig, ellépés: -3-tól -4 GOE-ig
• Élhiba ("e", Flip/Lutz): -3 vagy -4 GOE, nem tiszta él ("!", Flip/Lutz): -1-től -3 GOE-ig, nem tiszta él (jel nélkül, Flip/Lutz): -1 GOE
• Leminősített (<< jel): -3-tól -4 GOE-ig
• Alulforgatott (< jel): -1-től -2 GOE-ig
• Gyenge sebesség, magasság, távolság vagy levegőben való pozíció: -1-től -3 GOE-ig
• Mindkét kéz letétele érkezésnél: -2-től -3- GOE-ig, egy két letétele vagy lengőláb leérése: -1-től -2 GOE-ig
• Gyenge érkezés (rossz testhelyzet, hibás él, karcolás stb.): 1-től -3 GOE-ig
• Ugrásra való hosszú rákészülés: -1-től -3 GOE-ig
• stb.

Forgások:

• Esés: -5 GOE
• Lengőlábbal vagy kézzel/kezekkel leérés: -1-től -3 GOE-ig
• Elmozdulás: -1-től -3 GOE-ig
• Egyensúlyvesztés: -1-től -3 GOE-ig
• Lassúság vagy sebességvesztés: -1-től -3 GOE-ig
• Gyenge lábváltás: -1-től -3-ig
• Az előírt forgásszámnál kevesebb szám: -1-től -3 GOE-ig
• stb.

Lépéssorok:

• Esés: -5 GOE
• Nincs összhangban a zenével: -2-től -4 GOE
• Koreográfiai mozdulatok hiánya (koreográfiai lépéssornál): -2-től -3-ig
• Megbotlás: -1-től -3 GOE-ig
• Lépések és fordulatok gyenge minősége (lépéssornál): -1-től -3 GOE-ig
• Lendület és energia hiánya (lépéssornál): -1-től -3 GOE-ig
• Kontrolvesztés/energia hiánya (koreográfiai lépéssornál): -1-től -3 GOE-ig
• Kreativitás/eredetiség hiánya (koreográfiai lépéssornál): -1-től -3 GOE-ig
• stb.

A GOE feltételeket kötelező figyelembe venniük minden elem értékelésénél, tehát azt nem lehet, hogy teljesen más feltételrendszer alapján pontoz egy bíró. De a jelenlegi szabály csupán iránymutatásokként utal a GOE-kra, és emiatt van az, hogy egy bírót nem felelősségre vonni pl. egy hibás pontozás miatt, csak ha egyértelmű elfogultság áll fenn (erről majd a következő posztban bővebben lesz szó).

A szezon folyamán számtalan esetben láthattuk, hogy egy-egy elem értékelésénél a bírók által adott GOE-k nagyon széles skálán mozogtak. Sokszor előfordult, hogy akár négy, öt pontos különbségek alakultak ki (láthattunk pl. -2-től +3 GOE-ig, vagy 0-tól -5-ig):

Egy négyfordulatos Toe-Loop kivitelezési pontszámai a 2019-es világbajnokságon

A régi rendszerben is gyakori volt, hogy sok pontos eltérés volt egy-egy elem értékelésénél, de az új rendszerben a GOE értékelés még több eltérésnek ad teret és ezáltal a bíráskodás még inkább kiegyensúlyozatlanná vált e téren. Az új GOE feltételek se teljesen tiszták: mi minősül nagyon jó magasságúnak/hosszúságúnak egy ugrásnál? Vagy mi a remek testpozíció? Ezek mind olyan, amiknek nincsen meghatározása.
Ez pedig mind-mind szubjektivitásra ad okot, aminek következtében nem lehet következetesen és helyesen pontozni.

Ezek arra ösztönzik a versenyzőket, hogy azon szedjenek össze több pontot, amin biztosan lehet: a bázispontszámon, amiknek pedig természetesen az ugrások teszik ki a legnagyobb részét. A forgások, lépéssorok esetében a legmagasabb, 4-es szint elérése a lehetséges, de ez és a jó GOE-k mellett több pontot ezeken az elemeken nem lehet gyűjteni, ez egy limit. Egyébként a lépéssor eleve nem ér sokat, és az új rendszerben egy +5 GOE-s lépéssor még kevesebbet ér, mint régen egy +3 GOE-s lépéssor, ami szintén nem túl logikus. Emellett a koreográfiai lépéssor bázispontszáma magasabb, holott azt technikailag könnyebb kivitelezni, mint egy lépéssor.
Így hát maradnak a minél több pontot érő ugrások bevitele a programokba, ez az egyetlen út, amivel határ nélkül több pontot lehet összeszedni.
A nőknél e téren a robbanásszerű emelkedés kapujában állunk; egyre többen próbálkoznak már a szeniorok között a tripla Axellel és különböző quadokkal, ami egy új fejezetet fog nyitni a szeniorok között a műkorcsolyázásban a következő években. Ez pedig magával fogja hozni a GOE-k és a komponensek még nagyobb emelkedését is (mint ahogy azt a férfiaknál is láttuk 2015 után), hacsak nem áll be jelentős változás a pontozásban.

Ami a bázispontszámot illeti, a jövő szezontól változás, hogy az alulforgatott ugrások kiinduló pontszáma növekszik majd. Ennek a szabálynak csak akkor látnám valamennyi értelmét, ha a technikai panel következetesen és objektíven ítélné meg a hiányos ugrásokat, amihez viszont a technológiai eszközök fejlesztése lenne szükséges, amivel kevesebb teret adhatnának a szubjektivitásnak. Aki ugyanis hiányos ugrásokkal küzd, az ezáltal sokkal jobban rá lenne kényszerítve a technika javítására, a minőségre való fókuszálására, amit szerintem az ISU-nak mindenképp elő kellene segítenie és érdeke kellene, hogy legyen. Ha ugyanis enyhe a bíráskodás és nem kap visszacsatolást a versenyző, az miért is ösztönözné őket a fejlődésre?
Az, hogy egy hiányos ugrás kaphat +5 GOE-t, köszönhetően a nagyobb skálának és annak, hogy csak -1 vagy -2 GOE-t kell levonni, pedig szintén azt eredményezi, hogy megéri a gyengébb ugrásokat bevállalni, azokért még plusz pont is jár jó esetben.

Elnéző bíráskodás esetén azt szolgálja majd a változás, hogy mindenképpen megéri majd a nehezebb ugrásokat bevállalni, azokból is minél többet, az ugrás minőségétől függetlenül. Sajnos úgy gondolom, ez az utóbbi tendencia fog leginkább folytatódni, holott pont ez esetben lenne nagy lehetőség a panel kezében, és terelhetnék jobb irányba a technikai fejlődés mértékét és minőségét is.

Ezzel a szabályváltozással egyébként mintha kicsit visszakanyarodnánk a 6.0-ás rendszer felé, oda, amelyben ilyen részleteken nem volt hangsúly. De nemcsak az érkezésnél hiányos, hanem az ugrás indításakor előforgatott (prerotated, vagy "elcsalt", cheated) ugrások problémáját sem kezeli kellőképpen a rendszer. Jelenleg a szabály annyit mond ki, hogy a tisztán elölről - Axel esetében hátulról - indított ugrásokat (azaz 180°-os vagy annál több előforgatást) le kell minősíteni. Illetve ami érdekesség, hogy lassításban nem nézheti vissza a panel az elugrást, csak normál sebességben. Valamennyi előforgatás normálisnak tekinthető, ugrástól függően és erről nyilván megoszlik a szakmabeliek véleménye, hogy mennyi is a megengedett: a Toe-Loop és Salchow esetében a csípő a forgási irány felé nyitva áll, így értelemszerűen valamennyi előforgás ezeknél elfogadható. A Rittberger, a Flip és a Lutz esetében a csípő zárva van; de mivel a Rittberger élugrás, így valamennyi prerotáció ez esetben is megengedett elugrás előtt (azonban ugyanarról a lábról indul mint amire érkezik, tehát nagyobb élkontroll szükséges hozzá, emiatt ez egy rendkívül nehéz elem). A Flipnél és Lutznál a legkevesebb: míg a Flip az ugrás bemeneteli ívének irányába történik, kicsivel több előforgás engedett meg, a Lutz esetében, mivel az ugrás ellentétes irányú mint ami a bemenetel, gyakorlatilag semennyi elcsalás sem engedett meg ahhoz, hogy tiszta ugrásról beszélhessünk.

Egy technikailag jól végrehajtott és szép ugráshoz nemcsak szép érkezésre jó kifutó ívvel, de korrekt elugrásra is szükség van. Az érkezés egyféle lehet, elugrásból viszont - tekintve, hogy hat féle ugrás létezik - több féle van, amihez mind különböző technikák kellenek. Vannak akik úgy vélik, hogy miért fontos ezeket nézni, amikor sokszor nehéz szabad szemmel látni, és a lényeg nem ezen kellene, hogy legyen? A műkorcsolya eredeti célja, hogy a korcsolyázó hogyan tud az élekkel bánni, azokat kontrollja alatt tartani, emiatt az elugráshoz szükséges technikák ugyanúgy beletartoznak ezekbe a képességekbe, ügyességekbe.

A különböző edzéstechnikák és sokszor eltérő vélemények mellett egy általánosan elfogadott mértéket ki lehetne azért alakítani, ami általánosan elfogadható lehetne. Nem mindegy, hogy pontosan mennyi az előforgatás - valamelyik  90°, 180°, vagy 270°, mint ahogy az érkezésnél sem mindegy, mennyi hiányzik az ugrásból. Ehhez viszont szükséges lenne az is, hogy az elugrást lassított felvételben visszanézhesse a technikai panel, és ahogy fentebb írtam, ehhez a technikai eszközök újítása is szükséges lenne, hogy a lehető legobjektívebben lehessen ezt értékelni.

Számtalan esetben látjuk, hogy 180°-ot meghaladó, akár 270°-os előforgatott ugrások vannak, a technikai panel viszont egyáltalán nem minősíti le az ilyen ugrásokat. Ez ahhoz vezet, hogy ösztönzik a korcsolyázókat rossz technikájú ugrások tanulásához, ami eleve nagyobb sérülésveszélyt hordoz magában és károsabb a korcsolyázó egészségére. Ezt nem szabadna ösztönöznie a rendszernek. Ezzel egyszerűen előnybe helyezi azokat, akik kevesebbet forognak a levegőben és eközben hátrányba azokat, akiknek viszont megvan a teljes fordulatszámuk - aki többet fordul a levegőben, azt objektíve nehezebb feladat végrehajtani, a jó technika tanulása nehezebb. Ha a 100 méteres síkfutás rajtjánál egy versenyző 30 méterrel állna előrébb a rajthoz képest, az sem lenne fair, ugye?

Egyébként az élhibás ugrások szigorúbban vételére is vonatkozik mindez. Ha kell, jobb kamerákat kellene bevezetni, amik több szögből mutatják, hibás-e az él vagy sem. De talán ez sem lenne elég. Sokszor a technikai panel "befogja a szemét", mintha a probléma nem létezne. Jó példa erre, hogy éveken át nem minősítettek élhibásnak Medvegyeva Lutzát, nem egy panel, hanem sok, s aztán miután edzőt váltott és elmondta, hogy dolgozik az él javításán, akkor ezt "meghallotta" a panel, és onnantól kezdve a "szemük is kinyílt" és elkezdték ezt szigorúan pontozni.

A technikai részleteknek ma már nem kis jelentősége van, és tényleg lehetne ezeken javítani, ha a technikai eszközök is jobban rendelkezésre állnának. Egyelőre nem olyan rugalmas a rendszer ahhoz képest, mennyire lenne szükség a modernizálásra.
A régi rendszerben e részleteken nem volt olyan hangsúly, hiszen akkor az eszközök se álltak úgy rendelkezésre, mint most. Csak megugrották az ugrást valahogy, szinte mindegy, hogyan amíg a talpukon maradtak, az már elég volt (esni viszont végzetes volt).
De változott a rendszer és ehhez alkalmazkodni kell, hogy valóban objektívabb legyen a pontozás.

Lutz-os elugrás két tripla és egy négyfordulatos esetében - érdemes megfigyelni a tiszta technikát (4Lz, balra), az  előforgatást (3Lz, középen), és a súlyosan előforgatott ugrást, ami egyébként élhibás is (3Lz, jobbra)

Úgy vélem, hogy a technikai fejlődés a sportban - legyen bármilyen sportágról szó - elengedhetetlen. Műkorcsolyában javulnak az edzésmódszerek és körülmények, könnyebb és jobb korcsolyacipők és pengék vannak ma már, felnőtt egy új generáció, akik az új követelmények alapján tanultak meg korcsolyázni. Óhatatlan a fejlődés, de hogy az milyen irányú és ütemű, arra a pontozási rendszer és a bíráskodás tud ráhatással lenni; egy versenysportnak, mint amilyen a műkorcsolya is, célul kellene kitűzni, hogy tisztán lefektetett szabályai vannak, amelyet következetesen be is tartanak és be nem tartás esetén hatékonyan felelősségre vonják a bírókat. A probléma gyökerét ebben kell keresni és kritizálni ezeket lehet és kell is, amennyiben a rendszer nem kiegyensúlyozott.

A nehéz elemek ugrása mindenképp jó és ösztönözi is kell a fejlődésre, de csak akkor van értelme, ha megfelelően pontozzák őket és az nem megy a minőség kárára. A korrekt, objektívebb pontozás arra ösztönzni a korcsolyázókat, hogy fejlődjenek és javuljanak azokban, amikben még hiányosságaik vannak. E nélkül félő, hogy a problémák egyre mélyebb gyökeret vernek, ami több szubjektivitáshoz, nem fair pontozáshoz vezet, ami végső soron eredményeket változtathat meg, karrierek felett dönthet, vagy a korcsolyázók egészségét teheti tönkre. 

Ezzel pedig áttérek a második pontszám elemzésére, a bírói felelősségrevonásra és összeférhetetlenségre, amikről a következő posztomban fogok írni.

*

~BlackBlades