Gondolatok a pontozási rendszerről I. - A CoP, a legnagyobb módosítások a 2018/19-es szezontól és a technikai pontszám

A 2018/19-es szezon július 1-jén hivatalosan véget ért. A következő két bejegyzésben meg szeretném osztani a pontozási rendszerrel és a bíráskodással kapcsolatos gondolataimat.

Az első bejegyzésben kicsit kitekintek az elmúlt bő egy évtizedben bekövetkezett fejlődési irányra. Számtalan kisebb-nagyobb módosítás volt a pontozási rendszerben ez idő alatt, amiknek a részletes elemzésére nincs mód, ezért csak nagyvonalakban írnék ezekről. Ezt követően a 2018/19-as szezontól bekövetkező legnagyobb változásokról írok, majd a technikai pontszámról [bázispontszám és kivitelezési pontszám (GOE)].

A második bejegyzésben az öt komponens pontszámokról, valamint a bírói felelősségrevonás és összeférhetetlenség kérdéséről lesz szó.

Ezt a témát természetesen nagyon mélyen lehetne elemezni mind a négy ágra vonatkozóan, de igyekszem azt szűkebb keretek közé fogni; mint sokszor máskor, most is inkább csak az egyéni korcsolyázásra koncentrálnék, annak legfontosabb részeit emelem ki.

I. Az új pontozási rendszerben bekövetkezett fejlődési irány (2006-2018)

Az új pontozási rendszert immár másfél évtizede alkalmazzák a versenyeken, és ez alatt az idő alatt rengeteget fejlődött és módosult a sportág. 

Ha olimpiai ciklusokról beszélünk, akkor 2006 volt az első olimpia, amelyen a CoP (Code of Points) rendszert vagy más néven IJS-t (International Judging System) használták, mely 2004-ben váltotta fel a 6.0-ás pontozási rendszert. Az új rendszer alapján minden elemnek, legyen az ugrás, forgás, lépéssorok van egy kiinduló (bázis) pontszáma, és az elemet a technikai panel állapítja meg (ugrás fajtája, fordulatának száma, hiány, élhiba, forgások és lépéssorok fajtái és szintjei, ami lehet bázis, 1, 2, 3, 4). Erre a kiinduló pontszámra jön rá a kivitelezés foka (Grade of Execution, GOE), ami 2018-ig -3-tól +3-as skáláig mozgott; különböző szempontok alapján kell a kiinduló pontszámhoz hozzáadni, vagy abból levonni. A bázispontszám + kivitelezési pontszám alkotja a technikai pontszámot (Technical Element Score - TES). A második nagyobb pontszám a program komponensek (Program Component Scores - PCS) öt különböző részből tevődnek össze (korcsolyázótudás, átmenetek, előadás, interpretáció, kompozíció), a végső pontszám pedig a TES + PCS összege. Mind a GOE-kat, mind a komponenseket a technikai paneltől független bírói panel pontozza. A rendszer bevezetésének elsődleges célja az volt, hogy a pontozást minél objektívebbé tegyék.

2006 még teljes egészében a tapogatózás időszaka volt, hiszen minden korcsolyázónak új volt a rendszer, egész karrierjük során a régi rendszer követelményeihez voltak szokva a versenyzők, így ebben a szezonban mindenki még csak ismerkedett a változásokkal. Ez a pontozókra ugyanúgy igaz volt.

A 2010-ig tartó olimpiai ciklusban a férfiaknál az ugrásokat tekintve egyfajta visszaesést láthattunk olyan szempontból, hogy 2008-ban és 2009-ben nem kellett a világbajnoki, vagy 2010-ben az olimpiai bajnoki címekhez négyfordulatos ugrás (ellentétben 2006-hoz, vagy előtte 2002-höz). Sok top korcsolyázó folytatta 2006 után a karrierjét, olyanok is, akiknek nem volt egyáltalán négyfordulatosuk, vagy azt nem tudták stabilan (Buttle, Lysacek, Lambiel, Weir). Az ugrásokat leszámítva ez a négy év az új rendszer kiismeréséről szólt, arról, hogy mely korcsolyázó volt képes több szempontból jobban megfelelni az új követelményeknek. Bár Plushenko visszatért az olimpiai szezonra, és neki volt négyfordulatos ugrása, a több éves kihagyás miatt nem volt kellő ideje jobban megismerni az új rendszert. Így fordulhatott elő, hogy 2010-ben - valószínűleg utoljára - láthattunk olyat, hogy férfi versenyző csak tripla ugrásokkal tudott olimpiai bajnoki címet nyerni, Evan Lysacek személyében.

A nőknél egy új generáció mutatkozott be, akik 2005-ben, illetve 2006-ban kezdték szenior karrierjüket és képesek voltak a technikai szintet rendkívül magas szintre emelni rövid idő alatt (Mao Asada, Yuna Kim) és az új rendszerhez minden szempontból jól alkalmazkodni. Az olimpiai bajnoki aranyéremhez Lutzos tripla-tripla kombináció kellett a rövid programban, a kűrben pedig hat triplás összeállítással, rendkívül erős kivitelezéssel, és a rendszert jól kihasználó forgásokkal, lépéssorokkal, öt komponensekkel. Történelmet láthattunk egyéb szempontból is: három tiszta tripla Axel az olimpián egy női versenyzőtől, amelyet Mao Asada mutatott be.

A 2014-ig tartó időszak jelentős változásokat hozott. 2010-et követően megemelték például a tripla Axel bázispontszámát, 8,20-ról 8,50-re. Arra ösztönözve a korcsolyázókat, hogy ugrásaikat ne csak a program legelejére tegyék be és kiegyensúlyozottabb programok legyenek, 2012-től bevezették azt a módosítást, hogy a program második felében levő ugrásokra a korcsolyázók a kiinduló pontszám +10%-át kapták meg.

A férfiaknál új generáció alapozta meg ezt az időszakot. 2011-ben már mind a három, a világbajnokságon dobogós helyet elérő férfi versenyző négyfordulatos Toe-Loopot ugrott a programjaiban (a világbajnok Patrick Chan összesen hármat a versenyen). A rá következő két szezonban több versenyzőnek volt már stabil quad Salchow-ja is, van, akinek a Toe-Loopja mellett (Hanyu, Fernandez). Nemcsak az erős technikai pontszám, de jó öt komponensek is szükségesek voltak a sikerhez, benne jó korcsolyázótudással, összekötő elemekkel, stb. A 2014-es olimpián a stabil négyfordulatos ugrás elengedhetetlen volt a rövid programban, de az aranyérem megszerzésére végül nem volt szükség két tiszta quadra a kűrben: kiemelkedő programösszeállítás, a program második felében levő több ugrás és a stabil Axelek döntettek (két rendkívül jó tripla Axeles kombináció Hanyu programjának második felében). 

A nőknél 2014-ig egyre gyakoribbá váltak a hét triplás kűrök, és komplexebb átmenetek használata,  illetve egyre több nehezebb elem ugrása a program második felében. Összességében azonban ekkor még a 2010-es szintet nem kellett túlszárnyalni az aranyérmekhez. Sok női versenyző folytatta a korcsolyázást (többek között Asada, Kim, Kostner), de felnövőben és feljövőben volt az új, elsősorban orosz generáció is - Adelina Szotnyikovának sikerült az olimpiai aranyérmet megnyernie hét triplás kűrjével, de az orosz versenyzők igazán a következő olimpiai ciklusban kezdték átvenni az uralmat a női mezőnyben.

2014 után lehetővé tették a vokális zene használatát a műkorcsolyában, így ezt kihasználva egyre több, modernebb, pop-rock zenére futott programot láthattunk.

2014-et követően a férfiaknál a négyfordulatosok forradalmának, és a pontozás változásának lehettünk szemtanúi. A 2015-es Grand Prix szezonban Yuzuru Hanyu nagyon magasra tette a lécet két négyfordulatost tartalmazó rövid programjával, három négyfordulatos + két tripla Axeles kűrjével, kitűnő kivitelezéssel, komplex átmenetekkel, remek koreográfiáival. Az NHK Trophy-n elért eredmény megváltoztatta a pontozást. Megjelentek azok a korcsolyázók, akik megpróbálták ezt a rendkívüli magasságot pontokban elérni - összetett koreográfia, és erős összekötő elemek helyett azonban sokan az ugrásokra helyezték a hangsúlyt, előbb négy, öt, majd hat négyfordulatost is tartalmazó kűrjeikkel. A bázispontszám mellett a GOE-k és öt komponensek ugrásszerű és sokszor indokolatlan emelkedését is lehetett látni ebben az időszakban. Ebben a ciklusban láttunk először négyfordulatos Rittbergert, Flipet és Lutzot is. A VB-n először kettő, majd három, 2017-ben már négy négyfordulatosra (azon belül három fajtára) volt szükség a kűrben az aranyéremhez, a ciklus második felében általánossá vált a top versenyzők között a két négyfordulatost tartalmazó rövid program is. 2013 és 2015 között kilencszer sikerült csak 190 pont feletti kűrt futniuk a férfiaknak, ez a szám a 2015-ös NHK Trophy és 2018-as szezon vége között 42-re (!) emelkedett. A 2018-as olimpián címet védő Hanyu négy négyfordulatos ugrást mutatott be a kűrjében.

A nőknél az érmekhez általánossá váltak a hét triplás kűrök és sok-sok átmenetet tartalmazó programok, amik az aranyéremhez elengedhetetlenné váltak. Egyre inkább számított az is, ki hány, nehéz ugráselemet tesz bele a program második felébe. 2017-re Medvegyevának a rövid programjában már az összes, a kűrben pedig öt ugráseleme volt a program második felében, mikor címet védett a világbajnokságon. Komplexebb programok, kiegyensúlyozott versenyzés és egyéb faktorok az öt komponenseket és a GOE-kat is emelték. Az olimpiai szezonban aztán Alina Zagitova volt az, aki képes volt végrehajtani azt, hogy mind a rövid programban, mind a kűrben az összes ugráselemet a program második felében hajtotta végre, és ezzel sikerült megnyernie az olimpiai bajnoki címet is. 2018-at követően megint több szabályváltozásra került sor a sportban.

II. A 2018/19-es szezontól bekövetkezett legnagyobb változások

Ez egy kicsit szárazabb rész lesz, és leginkább felsorolásszerűen írnám le, hogy a 2018/19-es szezontól milyen nagyobb módosításokat vezetett be a Nemzetközi Korcsolyázó Szövetség. A legnagyobb változásokat az alábbiakban lehet röviden összefoglalni:

• A férfiak esetében a 4 és fél perces helyett 4 perces kűrök bevezetése, valamint egy ugráselemmel kevesebb (nyolcról hét);
• Módosították a 10%-os bónusz szabályát: már nem szorozható fel a bázispontszám 1.1-vel minden olyan ugrásra a rövid programban és kűrben, ami a program második felében van. A rövid program második felében az utolsó, a kűrben az utolsó három ugráselemre adható plusz 10%.
• A GOE rendszer átalakítása olyképpen, hogy a 7-es skála helyett (-3-tól + 3  GOE-ig) 11-es skálára bővítés (-5-től +5 GOE-ig),
• A GOE pontok, feltételek (mind az ugrások, a forgások, a lépéssorok esetében) átalakítása, nyolcról hatra csökkentése,
• Egy hiányos ugrás (<) már akkor is ennek minősül, ha pontosan negyed fordulat hiányzik belőle, nemcsak akkor, ha több, mint negyed fordulat,
• Minden tripla és négyfordulatos ugrásból összesen kettőt lehet megismételni; a két ismétlésből csak egy lehet négyfordulatos ugrás,
• A rövid programban eltörölték, hogy a szóló ugrást kötelező lépésből ugrani,
• Az ugrások bázispontszámainak csökkentése, amelyekben a leginkább releváns a tripla Axel és a négyfordulatosok pontjainak változása:

• 3A: 8,5-ről 8,00
• 4T: 10,3-ról 9,5
• 4S: 10,5-ről 9,70
• 4Lo: 12-ről 10,5
• 4F: 12,3-ról 11,00
• 4Lz: 13,6-ról 11,50
• 4A: 15-ről 12,50

• bizonyos forgások bázispontszámainak emelése, koreográfiai lépéssor bázispontszámának emelése (2,00-ról 3,00)

[minden, a 2018. évi 57. ISU Kongresszuson elfogadott módosítás ezen a linken elérhető]

A 2019/2020-as szezontól bekövetkező változások pedig az alábbiak:

• A 2018/19-es szezont követően az ISU a hiányos ugrások bázispontszámát megemelte, így a 2019/20-as szezontól a hiányos Tripla Axel és a négyfordulatosok pontszáma az alábbiakban változik majd:

• 3A<: 6="" l="" li="" r="">
• 4T<: 7="" l="" li="" r="">
• 4S<: 7="" l="" li="" r="">
• 4Lo<: 7="" 8="" l="" li="" r="">
• 4F< vagy élhiba: 8,25-ről 8,80
• 4Lz< vagy élhiba: 8,63-ról 9,20
• 4A<: 10="" 9="" l="" li="" r="">

• A szimpla Euler, amennyiben kevesebb, mint fél fordulat hiányzik belőle, nem minősül hiányosnak; ha nem tisztán van kivitelezve, vagy ellépésnek minősíti a technikai panel, akkor negatív GOE jár érte. Amennyiben több, mint fél fordulat hiányzik belőle, az leminősítéssel (<<) jár,
• A pozitív GOE pontok esetében a forgásoknál, lépéssoroknál nem kell kreatívnak és eredetinek lennie, elég, ha csak az egyik feltétel valósul meg, tehát kreatív vagy eredeti. A koreográfiai lépéssor esetében az is pontot ér már, ha érdekes alakzatot vesz fel, nem muszáj, hogy az jól lefedje a pályát,
• A hibákért való levonandó GOE-k esetében:
• az ellépésként értékelt Eulerért -1-től -2 GOE jár, enyhítik a hiányos ugrásért levonandó GOE-t (-2/-3 GOE-ről -1-től -3-ig lehet majd levonni), enyhítik továbbá az ugrásra való hosszú rákészülést is (szintén -2/-3 GOE-ről -1-től -3-ig)
• forgások esetében külön levonás jár az egyensúlyvesztésért (-1-től -3 GOE)
• lépések esetében szigorítják, ha nincs összhangban a zenével (-1-től -3-ig helyett -2-től -4 GOE-re), a testhelyzet gyenge minőségét, vagy a lendület és energia hiányát pedig új elemként büntetik -1-től -3 GOE-ig
• a koreográfiai lépéssor esetében a mozdulatok hiányát, mint új levonandó elemet -2-től -3-ig büntetik, valamint nemcsak a kontroll, hanem az energia hiányát is büntetik (-1 és -3 GOE között).
• A rövid programban az az ugráselem, ami nem felel meg a követelményeknek - ilyen, ha például nem megfelelő számú fordulatú - a végső GOE -5 kell, hogy legyen [ez a szabály tisztázásra kellene, hogy kerüljön, hiszen rövid programban egy pl. szimplára, vagy duplára bepörgetett szóló ugrás nem kap értéket, s aminek 0 a bázispontszáma, abból ki sem lehet vonni -5 GOE-t, tekintve, hogy a bázispontszám nagyságához kötődik a GOE!].
• Végezetül az értékelésnél a kiinduló GOE maximum +2 lehet, ha a korcsolyázó elesik, kétlábra érkezik, ellép az ugrásból, élhibás az ugrása, leminősítik az ugrását, a lépéssor vagy a koreográfiai lépéssor nincs összhangban a zenével.

[a bázispontszámok táblázata a 2019/20-as szezonra ezen a linken érhető el (2253-as ISU Kommunikáció)

a nehézségi szintek és a GOE értékelések iránymutatásai ezen a linken érhető el (2254-es ISU Kommunikáció)]

III. Vélemény a változásokról; a bázispontszám és a GOE

A 4 perces kűrök bevezetése (és egyben egy ugráselemmel kevesebb tartalom) szerintem a legtöbb esetben olyan programokhoz vezetett, amiben a korcsolyázóknak sietniük kellett az elemek végrehajtásával, ami a koreográfia, az összekötő elemek rovására történt. Sok versenyző és edző is elmondta a szezon folyamán, hogy egy ugráselem néhány másodpercet vesz igénybe a rákészüléstől kezdve az elem végrehajtásáig, míg a maradék kb. 20-25 másodperc hiánya a fent említettek kárára történt. Sok versenyző fizikálisan láthatóan nehezen bírta a rövidebb programokat, ami sok hibázáshoz is vezetett. Kérdésesnek tartom, és kíváncsian várom, hogy az első szezon után a következő szezonban jobban tudnak-e majd alkalmazkodni a versenyzők a rövidebb kűrökhöz, vagy továbbra is nehezebben fogják kivitelezni a programokat.

A rövid programban a szóló ugrás előtti kötelező lépésből ugrás eltörlését sajnálatosnak tartom, mert ezzel a korcsolyázók egyszerű bemenetelből is ugorhatnak. Az ISU Kongresszuson elhangzottak alapján mivel ez a GOE pontok között is megvolt feltételként, ezért "ellentmondásosnak" vélték, hogy kötelező előírásként is szerepel máshol, s döntöttek az eltörlése mellett. Számos esetben láthattuk, hogy lépésből ugrás helyett egyszerű bemenetelből ugrottak, amiből a bírók nem vontak le, tehát nem is alkalmazták a szabályt számtalanszor.

Az ugrások bázispontszámainak skálája egyáltalán nincsen egyensúlyban. Néhány példa: a 3Lz és 4Lz között 5,6 pont különbség van kiinduló pontszámban, míg egy 3A és 4A között csak 4,5? Soha senki nem ugrott még quad Axelt, úgyhogy nincsen rá indok, amiért kisebbnek kell lennie a különbségnek közte és a 3A között, mint a tripla és quad Lutz között. A 4Lz és 4A közötti különbség is kicsi (eleve a 4A bázispontszáma az). A különbség nem elég nagy ahhoz képest, hogy az Axel az egyetlen ugrás, ami plusz fél fordulattal több, mint az összes többi négyfordulatos. Nem ok nélkül nem ugrotta meg még senki, a Lutzot megmár jó páran. A 4T és 4S közötti különbség (0,2) is indokolatlanul kicsi, de a 4S és 4Lo közötti (0,8) is.
A négyfordulatos Rittbergert sem ok nélkül ugorja sokkal kevesebb férfi, mint más, papíron nehezebb ugrást - a csípőt rendkívül igénybe vevő elemről van szó, amelyet nehéz férfiaknak kivitelezniük. Egyes négyfordulatosok sokkal nehezebbek, mint a tripla verzióik, és a Rittberger ilyen.  Mégis sokkal alacsonyabb a bázispontszáma, mint egy Flipnek, vagy Lutznak (bár ez csak véleményem, ebben nem vártam változást, hiszen ez eddig is így volt,; amúgy sem lenne külön bázispontszáma egy Rittbergernek a férfiak részére...). De az, hogy közelebb teszik egy Salchow-hoz, és csak 0,8 pont a különbség közte, az egészen túlzás. A sort még lehetne folytatni...

Emellett bármelyik ugrósor továbbra is 20%-kal kevesebbet ér bázispontszámban. Ez talán indokolható lenne mondjuk egy 3T-2A sor esetében, amiket az elmúlt években sokszor láthattunk. Arra senki sem számított viszont, hogy valaki négyfordulatos Toe-Loop-tripla Axel ugrósort fog bemutatni versenyen, ami hihetetlen nehéz, de nem jár érte elég pont: 17.5 pont helyett csak 14-et ér, ami nagyjából megfeleltethető egy +2 GOE-s 4Lz-nak (!).

Az ugrások kiinduló pontjainak csökkentésével, a GOE szabályok átalakításával és azzal az új szabály bevezetésével, hogy minden tripla és négyfordulatos ugrásból kettőt lehet megismételni (amiből egy lehet csak négyfordulatos), az ISU kimondottan azt a célt akarta megvalósítani, hogy ne érje meg a nehezebb elemek kivitelezése, ha azt a korcsolyázó nem tudja jól kivitelezni, az elemek minősége viszont emelkedjen. A szabály például azokat vélte sújtani, akiknek kétfajta biztos négyfordulatosa volt, vagy azt, akinek akár három vagy négyféle, amiből kettőt ismételhetett a kűrben. Ennek a célnak az elérését próbálták bizonyítani egy idén áprilisban megjelent cikkükben, amelyben azt írják, hogy az új GOE rendszer bevezetése arra sarkallta a korcsolyázókat, hogy jobban fókuszáljanak az elemeinek minőségére, és ne arra, hogy minél több négyfordulatost tegyenek bele a programjukba. A számok azonban ennek az ellenkezőjét mutatják. Arányaiban nézve - azaz az elérhető ugráselemek számához viszonyítva - a 2018-as Téli Olimpia férfi kűrjében 1,6%-kal, a 2018-as világbajnokság férfi kűrjében pedig 2,6%-kal volt kevesebb a négyfordulatos ugrások száma, mint a 2019-es világbajnokságon. Ezeket a számok tehát nem támasztják alá, hogy a hangsúly eltolódott volna a minőség felé.

A korcsolyázók azonban nem tudják a minőségre helyezni a hangsúlyt, ha azt a rendszer nem értékeli megfelelően. És ezzel eljutottunk a GOE rendszer átalakításához.

A GOE rendszer esetében -5-től +5 GOE-ig terjesztették ki a skálát a korábbi -3/+3-ról, amit úgy kell alkalmazni, hogy a pozitív pontokat a negatív, levonandó értékekkel egybe kell számolni, amiből kijön egy végső GOE szám. A pozitív feltételek közül egy darab teljesítése +1 GOE-t, kettő +2-őt, három +3-at, négy +4-et és öt vagy hat +5 GOE-t eredményez. A rendszer átalakításának lényege, hogy a kivitelezési pontszám az elem bázispontszámához kötődik: azaz minél magasabb egy bázispontszám - minél nehezebb egy elem - annál magasabb GOE jár érte arányosan (és fordítva: annál kevesebb GOE jár érte hibázás esetén). 

Példa: egy 4T bázispontszáma 9,50 pont. +1 GOE ennek 10%-a, azaz 0,95 pont. +2 GOE ennek 20%-a, azaz 1,90 pont, stb. Végül +5 GOE a bázispontszám 50%-a, +4,75 pont.
Egy 3T bázispontszáma 4,20. +5 GOE ennek csak 2,10.

A tavalyi szezontól kezdve az első három pozitív feltételnek mindenképpen teljesülnie kell ahhoz, hogy valaki a +4 vagy +5 GOE-t megkaphassa. A rendszer tehát - elviekben - szigorodott. A pozitív "bullet pointok" az alábbiak (félkövérrel kiemelve a +4 és +5 GOE eléréséhez szükséges feltételeket):

Ugrások:

1. nagyon jó magasság és nagyon jó távolság (minden ugrás tekintetében kombinációban vagy ugróssorban is)
2. jó elugrás és érkezés
3. végig könnyedség (kombinációban a ritmust is beleértve)
4. lépés az ugrás előtt, váratlan, vagy kreatív bemenetel
5. nagyon jó testpozíció az elugrásról az érkezésig
6. az elem összhangban van a zenével

Forgások:

1. jó sebesség és/vagy gyorsítás forgás közben
2. jól kontrollált, tiszta pozíciók (beleértve a beugrós forgások esetében a magasságot és a levegő közbeni/érkezési pozíciót is)
3. végig könnyedség
4. centralizált forgás megtartása
5. kreativitás és/vagy eredetiség
6. az elem összhangban van a zenével

Lépéssor:

1. mély élek, tiszta lépések és fordulatok
2. az elem összhangban van a zenével
3. végig könnyed jó energiával, lendülettel és kivitelezéssel
4. kreativitás és/vagy eredetiség
5. az egész test kiváló kontrollja és bevetése
6. jó gyorsítás és lassítás

Koreográfiai lépéssor:

1. kreativitás és/vagy eredetiség
2. az elem összhangban van a zenével és tükrözi a program karakterét/koncepcióját
3. végig könnyed jó energiával, lendülettel és kivitelezéssel
4. jó pályabefedettség vagy érdekes minta
5. jó tisztaság és pontosság
6. az egész test kiváló kontrollja és bevetése

A negatív, levonandó GOE pontok közül néhány példa:

Ugrások:

• Rövid programban a nem az előírásnak megfelelő ugráselem végső GOE: -5
• Esés: -5 GOE
• Kétlábas érkezés: -3-tól -4 GOE-ig, ellépés: -3-tól -4 GOE-ig
• Élhiba ("e", Flip/Lutz): -3 vagy -4 GOE, nem tiszta él ("!", Flip/Lutz): -1-től -3 GOE-ig, nem tiszta él (jel nélkül, Flip/Lutz): -1 GOE
• Leminősített (<< jel): -3-tól -4 GOE-ig
• Alulforgatott (< jel): -1-től -2 GOE-ig
• Gyenge sebesség, magasság, távolság vagy levegőben való pozíció: -1-től -3 GOE-ig
• Mindkét kéz letétele érkezésnél: -2-től -3- GOE-ig, egy két letétele vagy lengőláb leérése: -1-től -2 GOE-ig
• Gyenge érkezés (rossz testhelyzet, hibás él, karcolás stb.): 1-től -3 GOE-ig
• Ugrásra való hosszú rákészülés: -1-től -3 GOE-ig
• stb.

Forgások:

• Esés: -5 GOE
• Lengőlábbal vagy kézzel/kezekkel leérés: -1-től -3 GOE-ig
• Elmozdulás: -1-től -3 GOE-ig
• Egyensúlyvesztés: -1-től -3 GOE-ig
• Lassúság vagy sebességvesztés: -1-től -3 GOE-ig
• Gyenge lábváltás: -1-től -3-ig
• Az előírt forgásszámnál kevesebb szám: -1-től -3 GOE-ig
• stb.

Lépéssorok:

• Esés: -5 GOE
• Nincs összhangban a zenével: -2-től -4 GOE
• Koreográfiai mozdulatok hiánya (koreográfiai lépéssornál): -2-től -3-ig
• Megbotlás: -1-től -3 GOE-ig
• Lépések és fordulatok gyenge minősége (lépéssornál): -1-től -3 GOE-ig
• Lendület és energia hiánya (lépéssornál): -1-től -3 GOE-ig
• Kontrolvesztés/energia hiánya (koreográfiai lépéssornál): -1-től -3 GOE-ig
• Kreativitás/eredetiség hiánya (koreográfiai lépéssornál): -1-től -3 GOE-ig
• stb.

A GOE feltételeket kötelező figyelembe venniük minden elem értékelésénél, tehát azt nem lehet, hogy teljesen más feltételrendszer alapján pontoz egy bíró. De a jelenlegi szabály csupán iránymutatásokként utal a GOE-kra, és emiatt van az, hogy egy bírót nem felelősségre vonni pl. egy hibás pontozás miatt, csak ha egyértelmű elfogultság áll fenn (erről majd a következő posztban bővebben lesz szó).

A szezon folyamán számtalan esetben láthattuk, hogy egy-egy elem értékelésénél a bírók által adott GOE-k nagyon széles skálán mozogtak. Sokszor előfordult, hogy akár négy, öt pontos különbségek alakultak ki (láthattunk pl. -2-től +3 GOE-ig, vagy 0-tól -5-ig):

Egy négyfordulatos Toe-Loop kivitelezési pontszámai a 2019-es világbajnokságon

A régi rendszerben is gyakori volt, hogy sok pontos eltérés volt egy-egy elem értékelésénél, de az új rendszerben a GOE értékelés még több eltérésnek ad teret és ezáltal a bíráskodás még inkább kiegyensúlyozatlanná vált e téren. Az új GOE feltételek se teljesen tiszták: mi minősül nagyon jó magasságúnak/hosszúságúnak egy ugrásnál? Vagy mi a remek testpozíció? Ezek mind olyan, amiknek nincsen meghatározása.
Ez pedig mind-mind szubjektivitásra ad okot, aminek következtében nem lehet következetesen és helyesen pontozni.

Ezek arra ösztönzik a versenyzőket, hogy azon szedjenek össze több pontot, amin biztosan lehet: a bázispontszámon, amiknek pedig természetesen az ugrások teszik ki a legnagyobb részét. A forgások, lépéssorok esetében a legmagasabb, 4-es szint elérése a lehetséges, de ez és a jó GOE-k mellett több pontot ezeken az elemeken nem lehet gyűjteni, ez egy limit. Egyébként a lépéssor eleve nem ér sokat, és az új rendszerben egy +5 GOE-s lépéssor még kevesebbet ér, mint régen egy +3 GOE-s lépéssor, ami szintén nem túl logikus. Emellett a koreográfiai lépéssor bázispontszáma magasabb, holott azt technikailag könnyebb kivitelezni, mint egy lépéssor.
Így hát maradnak a minél több pontot érő ugrások bevitele a programokba, ez az egyetlen út, amivel határ nélkül több pontot lehet összeszedni.
A nőknél e téren a robbanásszerű emelkedés kapujában állunk; egyre többen próbálkoznak már a szeniorok között a tripla Axellel és különböző quadokkal, ami egy új fejezetet fog nyitni a szeniorok között a műkorcsolyázásban a következő években. Ez pedig magával fogja hozni a GOE-k és a komponensek még nagyobb emelkedését is (mint ahogy azt a férfiaknál is láttuk 2015 után), hacsak nem áll be jelentős változás a pontozásban.

Ami a bázispontszámot illeti, a jövő szezontól változás, hogy az alulforgatott ugrások kiinduló pontszáma növekszik majd. Ennek a szabálynak csak akkor látnám valamennyi értelmét, ha a technikai panel következetesen és objektíven ítélné meg a hiányos ugrásokat, amihez viszont a technológiai eszközök fejlesztése lenne szükséges, amivel kevesebb teret adhatnának a szubjektivitásnak. Aki ugyanis hiányos ugrásokkal küzd, az ezáltal sokkal jobban rá lenne kényszerítve a technika javítására, a minőségre való fókuszálására, amit szerintem az ISU-nak mindenképp elő kellene segítenie és érdeke kellene, hogy legyen. Ha ugyanis enyhe a bíráskodás és nem kap visszacsatolást a versenyző, az miért is ösztönözné őket a fejlődésre?
Az, hogy egy hiányos ugrás kaphat +5 GOE-t, köszönhetően a nagyobb skálának és annak, hogy csak -1 vagy -2 GOE-t kell levonni, pedig szintén azt eredményezi, hogy megéri a gyengébb ugrásokat bevállalni, azokért még plusz pont is jár jó esetben.

Elnéző bíráskodás esetén azt szolgálja majd a változás, hogy mindenképpen megéri majd a nehezebb ugrásokat bevállalni, azokból is minél többet, az ugrás minőségétől függetlenül. Sajnos úgy gondolom, ez az utóbbi tendencia fog leginkább folytatódni, holott pont ez esetben lenne nagy lehetőség a panel kezében, és terelhetnék jobb irányba a technikai fejlődés mértékét és minőségét is.

Ezzel a szabályváltozással egyébként mintha kicsit visszakanyarodnánk a 6.0-ás rendszer felé, oda, amelyben ilyen részleteken nem volt hangsúly. De nemcsak az érkezésnél hiányos, hanem az ugrás indításakor előforgatott (prerotated, vagy "elcsalt", cheated) ugrások problémáját sem kezeli kellőképpen a rendszer. Jelenleg a szabály annyit mond ki, hogy a tisztán elölről - Axel esetében hátulról - indított ugrásokat (azaz 180°-os vagy annál több előforgatást) le kell minősíteni. Illetve ami érdekesség, hogy lassításban nem nézheti vissza a panel az elugrást, csak normál sebességben. Valamennyi előforgatás normálisnak tekinthető, ugrástól függően és erről nyilván megoszlik a szakmabeliek véleménye, hogy mennyi is a megengedett: a Toe-Loop és Salchow esetében a csípő a forgási irány felé nyitva áll, így értelemszerűen valamennyi előforgás ezeknél elfogadható. A Rittberger, a Flip és a Lutz esetében a csípő zárva van; de mivel a Rittberger élugrás, így valamennyi prerotáció ez esetben is megengedett elugrás előtt (azonban ugyanarról a lábról indul mint amire érkezik, tehát nagyobb élkontroll szükséges hozzá, emiatt ez egy rendkívül nehéz elem). A Flipnél és Lutznál a legkevesebb: míg a Flip az ugrás bemeneteli ívének irányába történik, kicsivel több előforgás engedett meg, a Lutz esetében, mivel az ugrás ellentétes irányú mint ami a bemenetel, gyakorlatilag semennyi elcsalás sem engedett meg ahhoz, hogy tiszta ugrásról beszélhessünk.

Egy technikailag jól végrehajtott és szép ugráshoz nemcsak szép érkezésre jó kifutó ívvel, de korrekt elugrásra is szükség van. Az érkezés egyféle lehet, elugrásból viszont - tekintve, hogy hat féle ugrás létezik - több féle van, amihez mind különböző technikák kellenek. Vannak akik úgy vélik, hogy miért fontos ezeket nézni, amikor sokszor nehéz szabad szemmel látni, és a lényeg nem ezen kellene, hogy legyen? A műkorcsolya eredeti célja, hogy a korcsolyázó hogyan tud az élekkel bánni, azokat kontrollja alatt tartani, emiatt az elugráshoz szükséges technikák ugyanúgy beletartoznak ezekbe a képességekbe, ügyességekbe.

A különböző edzéstechnikák és sokszor eltérő vélemények mellett egy általánosan elfogadott mértéket ki lehetne azért alakítani, ami általánosan elfogadható lehetne. Nem mindegy, hogy pontosan mennyi az előforgatás - valamelyik  90°, 180°, vagy 270°, mint ahogy az érkezésnél sem mindegy, mennyi hiányzik az ugrásból. Ehhez viszont szükséges lenne az is, hogy az elugrást lassított felvételben visszanézhesse a technikai panel, és ahogy fentebb írtam, ehhez a technikai eszközök újítása is szükséges lenne, hogy a lehető legobjektívebben lehessen ezt értékelni.

Számtalan esetben látjuk, hogy 180°-ot meghaladó, akár 270°-os előforgatott ugrások vannak, a technikai panel viszont egyáltalán nem minősíti le az ilyen ugrásokat. Ez ahhoz vezet, hogy ösztönzik a korcsolyázókat rossz technikájú ugrások tanulásához, ami eleve nagyobb sérülésveszélyt hordoz magában és károsabb a korcsolyázó egészségére. Ezt nem szabadna ösztönöznie a rendszernek. Ezzel egyszerűen előnybe helyezi azokat, akik kevesebbet forognak a levegőben és eközben hátrányba azokat, akiknek viszont megvan a teljes fordulatszámuk - aki többet fordul a levegőben, azt objektíve nehezebb feladat végrehajtani, a jó technika tanulása nehezebb. Ha a 100 méteres síkfutás rajtjánál egy versenyző 30 méterrel állna előrébb a rajthoz képest, az sem lenne fair, ugye?

Egyébként az élhibás ugrások szigorúbban vételére is vonatkozik mindez. Ha kell, jobb kamerákat kellene bevezetni, amik több szögből mutatják, hibás-e az él vagy sem. De talán ez sem lenne elég. Sokszor a technikai panel "befogja a szemét", mintha a probléma nem létezne. Jó példa erre, hogy éveken át nem minősítettek élhibásnak Medvegyeva Lutzát, nem egy panel, hanem sok, s aztán miután edzőt váltott és elmondta, hogy dolgozik az él javításán, akkor ezt "meghallotta" a panel, és onnantól kezdve a "szemük is kinyílt" és elkezdték ezt szigorúan pontozni.

A technikai részleteknek ma már nem kis jelentősége van, és tényleg lehetne ezeken javítani, ha a technikai eszközök is jobban rendelkezésre állnának. Egyelőre nem olyan rugalmas a rendszer ahhoz képest, mennyire lenne szükség a modernizálásra.
A régi rendszerben e részleteken nem volt olyan hangsúly, hiszen akkor az eszközök se álltak úgy rendelkezésre, mint most. Csak megugrották az ugrást valahogy, szinte mindegy, hogyan amíg a talpukon maradtak, az már elég volt (esni viszont végzetes volt).
De változott a rendszer és ehhez alkalmazkodni kell, hogy valóban objektívabb legyen a pontozás.

Lutz-os elugrás két tripla és egy négyfordulatos esetében - érdemes megfigyelni a tiszta technikát (4Lz, balra), az  előforgatást (3Lz, középen), és a súlyosan előforgatott ugrást, ami egyébként élhibás is (3Lz, jobbra)

Úgy vélem, hogy a technikai fejlődés a sportban - legyen bármilyen sportágról szó - elengedhetetlen. Műkorcsolyában javulnak az edzésmódszerek és körülmények, könnyebb és jobb korcsolyacipők és pengék vannak ma már, felnőtt egy új generáció, akik az új követelmények alapján tanultak meg korcsolyázni. Óhatatlan a fejlődés, de hogy az milyen irányú és ütemű, arra a pontozási rendszer és a bíráskodás tud ráhatással lenni; egy versenysportnak, mint amilyen a műkorcsolya is, célul kellene kitűzni, hogy tisztán lefektetett szabályai vannak, amelyet következetesen be is tartanak és be nem tartás esetén hatékonyan felelősségre vonják a bírókat. A probléma gyökerét ebben kell keresni és kritizálni ezeket lehet és kell is, amennyiben a rendszer nem kiegyensúlyozott.

A nehéz elemek ugrása mindenképp jó és ösztönözi is kell a fejlődésre, de csak akkor van értelme, ha megfelelően pontozzák őket és az nem megy a minőség kárára. A korrekt, objektívebb pontozás arra ösztönzni a korcsolyázókat, hogy fejlődjenek és javuljanak azokban, amikben még hiányosságaik vannak. E nélkül félő, hogy a problémák egyre mélyebb gyökeret vernek, ami több szubjektivitáshoz, nem fair pontozáshoz vezet, ami végső soron eredményeket változtathat meg, karrierek felett dönthet, vagy a korcsolyázók egészségét teheti tönkre. 

Ezzel pedig áttérek a második pontszám elemzésére, a bírói felelősségrevonásra és összeférhetetlenségre, amikről a következő posztomban fogok írni.

*

~BlackBlades