A World Team Trophy-val végleg elérkeztünk a 2018/19-es szezon végéhez. Ezt a versenyt először 2009-ben rendezték meg, és az idei volt a hatodik WTT a sorban, miután minden második évben van ez a verseny, a helyszín pedig mindig Japán. Ez alól a 2012-es WTT volt a kivétel, amit 2011-ben rendeztek volna meg, azonban a tohokúi földrendgés és szökőár miatt egy évvel eltolták a viadalt.
A versenyen a szezon hat legerősebb országának versenyzői csapnak össze, országonként két-két női és férfi korcsolyázóval és egy-egy párossal, illetve jégtáncossal.
A versenyen a pontokat szegmensenként kapják a korcsolyázók 1-től 12 pontig az egyénizők esetében (az 1. helyezett 12 pontot, a 12. 1 pontot kap), illetve 7-től 12 pontig a párosok és jégtáncosok versenyében, összpontszámok emiatt ezen a versenyen nincsenek.
Miután mindig a világbajnokságot követően kerül sor a WTT-re, itt a korcsolyázók többsége már nincs olyan jó formában, mint a VB-n vagy a szezon közepén. Ezen a versenyen a pontozást sem szabad nagyon komolyan venni, ami általában sokkal jóindulatúbb, mint más versenyeken. Csak egy példa: a női kűrök közül a történelmi világrekord itt született például, Evgenia Medvedeva 2017-es 160 pontos kűrjénél senki se kapott azóta se többet. Ez a pontozás idén sem volt nagyon másképp.
Ennek ellenére azért ezzel is úgy vagyok, hogy a szabályok ugyanúgy vonatkoznak a korcsolyázókra itt is, és nagyobb szigor nem ártana itt sem. Mindenesetre ami kiemelhető, hogy ez a viadal erősíti a csapatszellemet, és a pénzdíjazás - melyet a csapat nyolc tagja között osztanak szét - pedig kifejezetten magas, még az utolsó, 6. helyezett csapatnak is.
Az idei WTT-n a párosok versenyében a franciák (James/Cipres) és az oroszok (Zabiiako/Enbert) vitték el a legtöbb pontot, miután a rövid programban utóbbiak lettek elsők, előbbiek pedig a másodikak, a kűrben pedig fordítva volt az eredmény. James/Cipres egy nagyon szép kűrt futott azok után, hogy a VB-n sajnos nem jött ki nekik a lépés.
A jégtáncosok versenyében a papírformának megfelelően elsöprő francia fölény született és bezsebelték a megszerezhető 24 pontot Papadakisék, megfejelve két világcsúcs pontszámmal a szabad táncban és összpontszámban. A ritmus táncban és a szabad táncban a franciák mögött a 2. és 3. helyen végzett Sinitsina/Katsalapov és Hubbell/Donohue.
A férfiaknál az amerikaiaknak állt a zászló Chennel és Zhou-val, Hanyu távollétében egy gyengébb japán csapattal szemben (Uno és Tanaka). Shoma Uno visszavette erre a versenyre a tavalyi rövid programját, a Vivaldi Négy Évszakját (Tél), miután az egész szezonban gyengébb rövid programokat futott a Stairway to Heaven programmal. A rövid program ezúttal sem sikerült tökéletesre (hiba a 4T-2T kombinációban), de a bírók se tudták pl. hogy értékelni a szóló 4F-et, ami ezúttal is kapott -1-től +3-ig mindenféle GOE-t. A rövid programot Chen nyerte könnyített elemekkel (3A, 4T és 3Lz-3T), és nagyon megpontozott komponensekkel (47.26 pont) egy elég vérszegény Caravanra. Zhou lett a 2. szintén túl jóindulatú és kérdéses bírói pontozással - a 4Lz-3T -2-től +3 GOE-ig mindenfélét kapott és az ülőforgásánál is volt négy pont különbségnyi szórás...A komponensek tekintetében pedig nemcsak az amerikai bíró, hanem éppenséggel a japán Yamamoto is az amerikaiak segítségére volt (!).
A kűrben is könnyített programot futott Chen, két négyfordulatos Toe-looppal és egy négyfordulatos Salchow-val, és ezúttal két tripla Axellel, mely közül a másodikban hibázott. A komponensei ezúttal is túlpontozott volt (93.58) ahhoz képest, amit láttunk tőle. Nyilatkozata szerint azért is futott könnyebb programokat, mert nem volt a VB óta annyi ideje készülni erre a versenyre, így nem akart rizikózni. A fáradtság azért nála is látható volt. Zhou magasabb technikai pontszáma miatt majdnem megverte Chent a kűrben, hasonlóan aránytalanul magas komponensekkel (88.36) a tudásához mérten.
Shoma Uno egy nagyon ambíciózus kűrt tartogatott erre a versenyre - két négyfordulatos Flippel, a program második felében pedig egy négyfordulatos Salchow-val, és egy 3A-4T kombinációval. A program eleje még jól sikerült, de a második fele annál kevésbé, nem sikerült sem a 4S, sem a 3A-4T kombináció, amiből csúnyát esett (és amiben a 4T-t a panel meglepetésre nem vett egyáltalán hiányosnak!). Egyébként a panel összesen három ugrást vett hiányosnak a férfiak versenyén, Shoma 4S-én kívül Daniel Grassl két ugrását, amiből az egyik egy euler volt...Shoma egyébként mindkét programjában csak 2-es szintet kapott a lépéssorra, nem is tudom, mikor láthattunk ilyet utoljára.
Tehát a férfiaknál az amerikaiak kétszer is elvitték a megszerezhető legmagasabb pontot (23), így már szinte behozhatatlan előnyre tettek szert a női verseny előtt.
A nőknél elég jó versenyre volt kilátás, miután a japán csapatban Rika Kihira és Kaori Sakamoto, az oroszoknál pedig Elizaveta Tuktamysheva és Sofia Samodurova versenyzett, az amerikaiaktól pedig elsősorben Bradie Tennellttől lehetett jó eredményre számítani.
Rika Kihira ezúttal korcsolya problémával küzdött, a rövid programban azonban nagyon szép futott és a tripla Axel is sikerült neki ezúttal. A futására nagyon magas pontszámokat kapott, ami az új világcsúcs lett (83.97 pont). Tuktamysheva tripla Axelje is sikerült (nemcsak a rövid programban, de a kűrben is!), a rövid programban ő a második, a kűrben pedig első lett.
Kihira problémái (és valószínűleg fáradtsága is) kijött a kűrben, amiben nem sikerült a szóló 3A, elesett belőle és hiányosnak is vette a panel, a kombinációt pedig ezúttal 2A-3T-re tervezte. Egyúttal a 3Lz-3T kombinációból is elesett, és végül csak az 5. lett a versenynek ezen a szegmensében.
Bradie Tennell önmagához képest egy jó programot futva a 2. helyen végzett és ezzel bebiztosította az amerikai csapat aranyérmét.
Kaori Sakamoto egy Lutzos hibát leszámítva remekül futott és a 3. helyen végzett. Sofia Samodurova lett a 4., és annak ellenére, hogy jól futott, és nagyobb hibája nem volt, nála kifejezetten látni lehetett, hogy nem volt olyan átütő az előadása mint volt mondjuk az EB-n. Ez elmondható volt a versenyen Mariah Bellről is.
Akit még érdemes kiemelni, az Marina Piredda volt, aki két erős programot futott ezen a versenyen, s bár sok minden csiszolnivaló a korcsolyázásán, ő egy biztató tehetség.
Az idei WTT-t tehát az Egyesült Államok nyerte, erős egyénizőiknek köszönhetően az ezüstérmet Japán szerezte meg, míg Oroszországnak jutott a bronzérem. A Team Spirit Díjat az 5. helyen végzett kanadai csapat kapta meg.
WTT dobogó: Az amerikai, a japán és az orosz csapat
forrás: Figure Skaters Online
A verseny teljes végeredménye itt elérhető.
*
~ BlackBlades
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése