Rostelecom Cup 2021

Ez egy kicsit más jellegű bejegyzés lesz, mint amilyet szoktam írni, ugyanis a helyszínen, Szocsiban néztem végig az utolsó Világkupa állomás versenyét, a Rostelecom Kupát, így leginkább az arénában átélt élményeimet osztom inkább meg, illetve egy kis útbeszámoló is lesz egyben.

Kedden indultam el hazulról, és az első állomásom Moszkva volt, ahol elég hosszasan várakoztam a repülőtéren, miután inkább biztosra mentem, és eggyel későbbi géppel utaztam tovább Szocsiba, mint ami elérhető lett volna. A Szocsiba tartó gépen több korcsolyázó is utazott, többek között a japán csapatból Keiji Tanaka és Kazuki Tomono is.

Szerdán egy kis városnézést tartottam Szocsiban, ahova egy kissé kalandos úton jutottam el: hiába néztem meg előre, mikor indult a vonat a menetrend szerint - az utolsó aznap délelőtt - az korábban indult, így lekéstem. Maradt hát a busz, amit először meg is kellett találni, aztán pedig elég lassan döcögött el a célállomáshoz. A szálláshelyem, az olimpiai park és maga az Iceberg Skating Palace helyszíne ugyanis Adlerben volt, ami Szocsitól mintegy 30 kilométer távolságra van délre. Szocsi nagyon kedves város, szép parttal, mólóval, pálmafákkal, ez Oroszország egyik kis gyöngyszeme, igazi üdülőváros. 

Szocsi mólója, háttérben az olimpiai ötkarikával

Másnap délelőtt az Iceberg aréna felé vettem az irányt, mert kezdődtek az első hivatalos edzések. Előtte viszont még felfedeztem útközben egy kis kantint, ahol nagyon finom reggeliket kínáltak - salátákkal, amiket nagyon jól készítenek az oroszok, blinivel (sós palacsintával), omlettel stb. Ezután minden reggel itt ettem valamit, mielőtt elmentem volna az arénába. Az arénába a bejutás könnyen ment, igaz, hogy az EU-s digitális védettségi igazolványt mindig be kellett mutatni (útlevéllel együtt), és átszkennelték a táskát, kabátot (ez viszont nem újdonság, mert bevásárlóközpontokban, vasútállomásokon is alkalmazzák). A szervezők kedvesek és segítőkészek voltak, az aréna pedig kényelmes volt és viszonylag meleg.

A csütörtöki edzéseket tehát végignéztem, először a férfiak, majd a jégtáncosok, párosok, végül a nők edzettek. Az biztos, hogy az edzésen látottak sokszor nem tükrözik vissza azt, ami a versenyen aztán történik, legalábbis az egyéni versenyzőkre ez mindenképp elmondható: például Kvitelashvili esett-kelt az edzésen, nem úgy tűnt, hogy túl jó a formája, míg a versenyen jól összeszedte magát, míg például Semenenko önbizalommal telve szórta a négyfordulatosokat az edzésen, a versenyen viszont nem tudta ezt a formát mutatni. A nőknél érdekes volt látni, ahogy Tuktamysheva magabiztosan ugorja az Axeleket, Khromykh rontogat, illetve Valieva hogyan próbálgatja a 3A-t, és a négyfordulatosokat, amikből egyébként jó párszor rontott, elesett, de amint szorosra feltette a két kezét, máris sikerült megtartani az ugrást.

 

Az Iceberg Skating Palace, háttérben a havas hegyekkel

Az Iceberg Skating Palace közelebbről

Az aréna belülről

Pénteken a reggeli edzések egy részét nem néztem meg, mert nagyon korán kezdődtek, e helyett inkább a szép időben végigsétáltam az olimpiai parkban. Az olimpiai park lenyűgöző, mindegyik aréna egy helyen van, középen pedig az olimpiai láng, azzal szemben pedig egy földgömb között a Bajnokok Fala, amelyen az egyik oldalon az orosz, a másik oldalon minden nemzetközi olimpiai érmes a 2014-es téli olimpiáról kapott egy kis plakettet. A látvány egyébként este is pazar, mert mindegyik aréna nagyon szépen ki van világítva, főleg a Fisht stadion, amelyben magát az olimpiai megnyitót, és egyébként a 2018-as foci VB meccseit is rendezték. S ez még nem minden. Az olimpiai park köré építették a Forma-1-es pályát is, a Sochi Autodrome-ot, a hétvégén pedig túraautó-bajnoki futamot is rendeztek, így amíg az Iceberg arénában a Világkupa futam zajlott, körülette autóversenyt is rendeztek. :)

A Bajnokok Fala az olimpiai parkban

Olimpiai aranyérmesek

Férfiak

A férfiak versenyével kezdődött a verseny és ez volt az első, ami szombaton befejeződött. Az arénába érve a férfi verseny előtt vettem észre, hogy tele van Yuzurut támogató kisebb-nagyobb molinókkal, amelyeken jobbulást és a jókívánságaikat fejezték ki az orosz szurkolók. Sokan még kis Micimackós zászlókat is osztogattak. Ez nagyon aranyos gesztus volt! Remélem, hogy Yuzu is láthatta ezeket az üzeneteket, és legalább egy kis mosolyt csalt az arcára.

Pénteken nagyon tetszett Kazuki Tomono rövid programja, amiben szépen, lendületesen, jól interpretálva korcsolyázott, 4S-t, és 4T-3T kombinációt is megugrott, és nagy egyéni legjobb pontszámot sikerült futnia. Kazuki végül a bronzérmet szerezte meg, igen kevéssel lemaradva az aranyéremről: a kűrben volt egy-két piszkos eleme (ellépések egyes ugrásokból), és elesett az egyik 3A-ból, viszont a második pontszámban  szerintem kiemelkedően jó volt. A kűrben a koreográfiai lépéssora nekem a férfi verseny csúcspontja volt. 

A rövid programban szorosan Kazuki mögött Morisi Kvitelashvili végzett, aki a kűrben is - egy esett 4T-t leszámítva - jól futott, így kevéssel, de az ő nyakába került az aranyérem. Morisi, főleg a kűrben eléggé rákoncentrált az elemekre, és szerintem komponensekben nagyon segítették a bírók, nem értettem egyet azzal, hogy magasabb pontokat kapott például Tomononál. Ezzel Morisi először nyert GP aranyérmet, és Eteri Tutberidze is a férfiak mezőnyében először tudta egy versenyzőjét aranyhoz segíteni.

Nagyobb meglepetésre Mikhail Kolyada csak az ezüstérmet szerezte meg a versenyen. Kolyada a rövid programban túl nagy hátrányba került, miután mindkettő négyfordulatosából hibázott, és a kűrben sem futott tisztán. Akármennyire szépen korcsolyázik és egyébként minőségi minden, amit csinál, nem fér bele, ha a Toe-loopokból és Salchowokból is rendszeresen hibázik. A bírók őt is segítették a hazai pályán, például a 88 pontos komponenssel a kűrben, ami erre a futásra túlságosan magas volt...

Roman Sadovsky lett a 4., aki a Skate Canada utáni gyengébb szereplés után itt sokkal jobban teljesített. Roman nagyon jól bekorcsolyázza a pályát, elegáns, szép vonalai vannak, őt öröm nézni a jégen. Ahhoz képest pedig, hogy a férfi mezőny egyik, ha nem a legmagasabb versenyzője, meg tudta ugrani a négyfordulatos Salchow-ot, például a kűr második felében 3S kombinációban is.

Matteo Rizzonak nem kezdődött könnyen a verseny, miután Moszkvában az átszállás során órákat kellett várakoznia hóviharban, és a csomagja sem érkezett meg időben, így a csütörtöki edzést ki is kellett hagynia (bár később az edzés után megengedték neki a szervezők, hogy egy kicsit szokja a jeget). A rövid programot elrontotta, a kűrben viszont a második legjobb pontszámot futotta, és ezúttal is jól sikerült a kűr, ami szerintem egy nagyon hozzá illő program.

Evgeni Semenenkot talál túlnyomta a tét, hogy be is kerülhet a GP Döntőbe jó futás esetén, ezért több hibázás is volt a programjaiban és végül csak a 6. lett. Viszont egyébként nagyon sokat fejlődött tavaly óta, és ha idén nem is került be a GP Döntőbe, a jövő egyik legjobb orosz férfi versenyzője lehet. Hozzá hasonlóan Mark Kondratiuk sem tudta a legjobbját hozni, bár nekem tetszik az eredeti stílusa, akkor is ha még kicsit kiforratlan.

Így néz ki a technikai panel számítógépe verseny közben

A szombati kűröket egyébként már a bírók mögött néztem végig, miután összeismerkedtem egy üzbég lánnyal, aki mondta, hogy megnyitották az A szektort a bírók mögött, és üljünk oda! Ez nagyon jó volt, mert pont ráláttam a technikai panel munkájára is, így közelről láthattam, hogyan nézik vissza az egyes elemeket.   

A férfi dobogósok: Kvitelashvili, Kolyada és Tomono

forrás: @mihail_sharov

Jégtánc

A férfiak után a jégtáncosok következtek mindkét napon. A jégtáncosok első csoportját rááldoztam az ebédelésre: mivel csak egy büfé volt nyitva az arénában, hosszú sorok várakoztak, így semmiképp sem volt elég a 20 perces jégfelújítás arra, hogy megvásároljam és meg is egyem az ebédemet. A párosok versenyét nem szerettem volna lekésni, már csak amiatt sem, mert Márkék indultak, a nők versenye előtt pedig a legnagyobb nézősereg gyűlt össze, így akkor már pláne nem volt idő sorba állni...

A jégtáncosokról tehát csak annyit, hogy a vártnak megfelelően a Sinitsina/Katsalapov kettős nyert, de nem annyira meggyőzően, mint ahogy azt talán várhattuk volna. Úgy érzem, hogy sem a ritmustáncuk, sem a szabad táncuk nem olimpiai aranyat érő programok; Katsalapov hanyagul korcsolyázik Sinitsinához képest, és a szabad táncban a stationary emelés végénél egy nagyobb hibát is elkövetett a bírók orra előtt, amikor botladozott. Emellett még két pont levonást is kaptak túl hosszú emelésekre. A szabad táncban szorosan mögöttük végzett Guignard/Fabbri, de a ritmustáncban túl nagy volt a hátrányuk ahhoz, hogy szorosabb versenyről lehessen beszélni. Fabbriék Atonement szabad tánca továbbra is az egyik legszebb szerintem a mezőnyben. A bronzérmet a kanadaiak, Fournier-Beaudry/Sorensen nyerte, míg 4. lett Hurtado/Khaliavin, akiknek a programjai jobban tetszettek élőben, mint a TV-ben, különösen a Led Zeppelin szabad tánc.

A jégtáncosok dobogója: Sinitsina/Katsalapov, Guignard/Fabbri és Fournier-Beaudry/Sorensen

forrás: @mihail_sharov

Párosok

A párosok versenyében pénteken kisebb meglepetésre nem Mishina/Galliamov, hanem a Pavliuchenko/Khodykin kettős végzett az első helyen a rövid programban - egy nagyon jól megfutott, ötletes, kreatív rövid programmal, ami tele volt érdekes ki- ,és bemenetelekkel az egyes elemekbe, és jól adták elő. Mishinának nem sikerült a tripla Salchow, ezért nem sokkal, de a 2. helyen álltak a versenynek ebben a részében. Kadyrova/Balchenko (akiket Mishináékhoz hasonlóan szintén Moszkvina edz) egy hasonlóan jó rövid programmal a 3. helyen álltak. A kűrben aztán fordult a kocka, és Mishináék jól futva megnyerték a versenyt, Pavlichenkoék a 2. helyre szorultak a Black Swan kűrrel, de néhány hibával, míg Kadyrováék maradtak a 3. helyen egy szintén nagyon egyedi, érdekes, jól megkoreografált kűrrel, bár olyan hibával, amit ritkán látunk ezen a szinten: a halálforgást elrontották és így 0 pontot érő elem lett. Érdekességképpen, Mishináék nagyon magas technikai szintet képviselnek, és nekik is sok nehezített elem van a programjaikban, érdekes összekötő elemekkel, de a három orosz páros közül szerintem ők mutatták a legkevesebb karaktert/személyiséget a jégen.

Márkék jól versenyeztek, főleg tekintetbe véve azt, hogy az utolsó pillanatban ugrottak be a versenyre. Már eleve nagy szó, hogy két meghívást is kaptak ebben a GP szezonban. A rövid program remek volt, kár hogy a kűrben kétszer is le lett duplázva a tripla ugrás, de összességében a 6. hellyel elégedettek lehettek.

A párosok: Mishina/Galliamov, Pavliuchenko/Khodykin és Kadyrova/Balchenko álltak a dobogón

forrás: @mihail_sharov

Nők

A nők versenyében nem meglepetésre Kamila Valieva nyert, ráadásul megdöntött minden létező világcsúcs pontszámot: rövid program, kűr, és összpontszám, legmagasabb komponens a kűrben - 76.27 (ezt Zagitova tartotta 2018 óta), legmagasabb pontszám a 3A-ra, és stb. Kamila nagyon tehetséges, ami nem kétséges, de nem tudok elmenni a mellett, hogy megemlítsem, hogy a pontozás minden realitást nélkülözött, ami ezt a versenyt illette. A rövid program még csak-csak, mert az egy jobb program, mint a kűr, de a kűrben a gyengén megkoreografált Bolerora, amire Kamila kifejezetten mechanikusan korcsolyázik, volt olyan bíró, aki 4 komponensre is a maximális pontszámot, 10-et adott! Én ebben a kűrben nem láttam fantasztikus előadást, vagy rendkívül kiemelkedő interpretációt; s bár Kamila gyorsan és dinamikusan korcsolyázik, korcsolyázótudásra sem érdemel 9-nél magasabb pontokat; a kompozíció sem erős 9-es. A 76+ komponensszám olyan magas, ami majdnem az elérhető maximum - tényleg ez lenne minden idők legjobb kűrje, beleértve az előadást, interpretációt, koreográfiát is? Mert kétlem.

Kamila Valieva tripla Axelje a rövid programban

forrás: tumblr

Ami a technikai részét illeti: Kamila fejben erős, hogy a versenyen sikerültek a tripla Axelek, és a kűrben a három négyfordulatos, de az ugrást mindenképp segíti, hogy felemeli mindkét kezét és úgy ugorja el, mert ezáltal áramvonalasítja a testét és segít megtartani a tengelyt - e nélkül elferdülne, amit edzésen jó párszor láthattam is, amikor elesett belőlük. Ezt Kamila maga is mondta, hogy csak így tudja megugrani az elemeket. Viszont most már - egyetlen ugrást leszámítva - minden ugrását felemelt kezekkel (ripponnal) ugorja, amit én nem tartok esztétikusnak és mivel ez egy segítség, nem kellene, hogy GOE-ban ez plusz pontnak számítson (és 2018 óta nem is számít plusz pontnak a szabályok szerint). 

A túlpontozás viszont persze nem meglepetés. Olimpiai szezon van, Kamila jelenleg a fő esélyese az olimpiai aranynak, és hazai pályán tartották a versenyt. Mégis mindig valahol elkeserít ez a fajta pontozás...

Az ezüstérmes Elizaveta Tuktyamsheva lett. Lizát most láttam először élőben, annak ellenére, hogy a múltban már voltam pár versenyen...és azt kell mondjam róla, hogy hasonló az élmény, mint a TV-ben, csak élőben minden "egyértelműbb": bár több személyiséget mutat a jégen, mint mondjuk Valieva, Liza programjai nagyon, de nagyon üresek, a pályának csak egy kisebb részét korcsolyázza be és nagyon lassan korcsolyázik (mondjuk főleg Valievához képest ezen a versenyen, aki Lizához képest száguldozott a jégen). A kűrben inkább az elemek teljesítésére fókuszált, és nem sok idő jutott előadni. A tripla Axeljei stabilak, de sokat készülődik rájuk és nincsenek hosszú kifutó ívei. Viszont az ugrótechnikáját, a szépen leszúrt ugrásait, a rugózását az ugrásainak kifejezetten öröm volt nézni.

Érdekességképpen Liza kb. kétszer akkora tapsot kapott a programjai előtt és után is, mint Valieva. S nemcsak azért, mert már évtizede korcsolyázik a felnőttek között, hanem úgy tűnt, tényleg jobban tetszik nekik, amit a jégen csinál, Valieva cirkuszi mutatványait pedig kevésbé értékelik.

Bronzérmes lett Maiia Khromykh, aki a rövid program után az 5. helyről kellett, hogy felkapaszkodjon, miután elesett a tripla Lutz-ból. A kűrben egy hibás 4T-t leszámítva jól futott, mégis úgy érzem, mintha egy hónapja Budapesten őt jobb formában láthattuk volna. 

Mariah Bell lett a 4., aki egy hete még Franciaországban versenyzett, tehát ügyesen megcsinálta a két versenyt ilyen rövid idő alatt. Igaz, hogy neki még tripla-tripla kombinációja sincs, és elég sokat korcsolyázik két lábon, de legalább viszonylag tisztán futott. Loena Hendrickx lett az 5., akit talán nyomott a tét, hogy megismételje az olasz GP-n elért érmes eredményét: a rövid programban rontott és a kűr sem volt olyan átütő. Mindenesetre nekem tetszett a korcsolyázása, mert szépen, dinamikusan korcsolyázik, jól be is korcsolyázza a pályát.

A női dobogón Valieva, Tuktamysheva és Khromykh állt

forrás: @mihail_sharov

Így ért véget tehát a verseny, amin taroltak az oroszok, párosokban és a nőknél csak oroszok, míg a férfiaknál és jégtáncban 1-1 orosz (illetve Morisi személye révén egy Moszkvában edző Tutberidze-tanítvány ex-orosz) állhattak a dobogóra.

*

Vasárnap délelőtt a gála előtt még egyszer utoljára körbesétáltam az olimpiai parkot, és lementem a tengerpartra. Nem maradt időm, hogy az egyébként közel fekvő országhatárhoz elsétáljak és ekkor már eléggé esett is az eső (a határon túl egyébként Abházia de facto független állam van, ami egyébként Grúziához tartozik hivatalosan, legalábbis a nemzetközi közösség legnagyobb része annak ismeri el - egyszer talán oda is eljutok, mert képek alapján gyönyörű hely).

A gála kikapcsolódásnak jó volt. A csúcspont számomra mindenképp Kazuki Tomono szórakoztató előadása volt. 

Hétfőn reggel indultam haza, Moszkván keresztül egy gyors átszállással hamar haza is értem Budapestre. Ez a hét jó kikapcsolódás volt a nagyon hosszú, sok munkával telt hónapokat követően; új élmények értek, sok mindenkivel találkoztam és láthattam egy pár szép programot is, ezért örülök, hogy ott lehettem a versenyen - akkor is, ha mindenképpen hiányát éreztem annak, hogy Yuzurut nem láthattuk.

A verseny végeredménye itt elérhető: http://www.isuresults.com/results/season2122/gprus2021/

Skate Canada 2021

Már a második Világkupa verseny, a Skate Canada is lezajlott a múlt héten, lássuk, mi is történt ezen a versenyen.

Először is a jégtáncról írnék, amelyen a papírformának megfelelően Piper Gilles/Paul Poirier győzött hazai pályán, második lett az olaszok első számú párosa, Guignard/Fabbri és bronzérmet nyert a Skate Americán 4. helyet szerző spanyol kettős, Smart/Diaz. Gilles-ék az Elton John ritmustáncot jól adták elő, szerintem ez egy közönségbarát és jól sikerült program, annak ellenére, hogy ebben a műfajban nem könnyű nagyon érdekes programokat készíteni (ezért egy kicsit szerencsétlen is, hogy az olimpiai szezonban a street dance ritmus a követelmény). Az egyetlen, ami zavaró volt a programjukban, az a kicsit eltúlzott kosztüm, ami egy fokkal "több" ahhoz képest, ami szerintem még egy Elton John zenéjére készült programhoz beleférne. Paulnak szerintem még jobban áll ez a fajta extrém narancsszín, de Pipernek annál kevésbé. A szabad táncuk a Long and Winding Road c. Beatles dal feldolgozására készült. Ez egy nagyon szép program, de akár a négy évvel ezelőtti James Bond FD, akár a Vincent programjuk szerintem érdekesebb volt, s nekem jobban tetszett. Az elemeik azonban szépek és nehezek, egy kivételével, a curve lift, ami során Piper Paul hátán csimpaszkodik, ami bár mindenképp nehéz, de talán kevésbé esztétikus emelés. 

Guignard/Fabbri megtartották az Atonement szabad táncukat, ami az egyik legszebb FD a mezőnyben, és ezúttal is nagyon tetszett az előadásuk. A bronzérmet Smarték nyerték meg, akiknek a Zorro szabad táncuk egy közönségbarát, könnyen befogadható program, jó választás abban az esetben, ha ők mehetnek majd az olimpiára.

Piperék az amerikaiakkal küzdenek majd meg az olimpián a dobogós helyezésért, érdekes lesz majd követni, hogy melyik párost fogják majd favorizálni a bírók, mely szövetségnek lesz nagyobb érdekérvényesítő ereje - egyelőre Piperék Hubbelléknél magasabb pontokat kaptak, úgy, hogy mindketten hazai pályán versenyeztek, meglátjuk, hogy egymás ellen hogyan alakul majd a sorrend, amit legkorábban a GP Döntőben láthatunk majd.

Piper Gilles és Paul Poirier a ritmus tánc közben

forrás tumblr

A párosok versenyében a papírformának megfelelően Sui/Han meggyőző, több, mint 30 pontos fölénnyel győzött. A rövid programjuk nagyon jól sikerült a Hans Zimmer Mission Impossible c. zenéjére, amin javítani kell majd technikailag, az például a lépéssor nehézségi szintje (ezúttal csak 2-es lett). A Bridge Over Troubled Water kűrjük nekem az összes eddig látott párosé közül a legjobban tetszik, ha sikerül tisztán megcsinálniuk, jó nehézségi szintekkel, akkor nem szabadna, hogy más megelőzze őket. Az a szinkron, precizitás, ahogy korcsolyáznak, az elemeik nehézsége a kivitelezéssel együtt és mindenek felett a kettejük közötti harmónia a mezőny fölé helyezi őket.

Második lett a Pavliuchenko/Khodykin kettős, akiket idén először láttunk nemzetközi versenyen. Még nincsenek a legjobb formájukban, de a Be Italian c. dalra futott rövid programjuk szórakoztató, sok-sok érdekes ki-, és bemenetellel az elemeikből. Az egyik ilyen, a halálforgás után Daria átemelése Khodykin felett például nem jött össze, amiért a lány lehuppant a jégre (ami persze automatikusan esésnek számít), de ahogy a szezonban haladnak majd előre, ezek kijavítható hibák. A kűrjük a Black Swan zenéjére készült, ennek is kell még idő kiforrni. Érdekes lesz figyelni, hogy alakul a szezonjuk, mert akár még az olimpiai csapatba kerülésükre is van esély, ha minden összejön nekik.

A bronzérmet Cain-Gribble/LeDuc nyerte meg úgy, hogy a 6. helyről kapaszkodtak fel a dobogóra egy jól megfutott kűrrel. 4. lett a James/Radford páros, akiknél több hiba is becsúszott. Friss párosként természetes, hogy több időre van szükségük összeszokni, azonban ezúttal nem éreztem annyira (különösen Radford esetében), mintha párként korcsolyáztak volna, nem érzem náluk még az összhangot.

Wenjing Sui és Cong Han a kűr közben

forrás: tumblr

A férfiak versenyét nem meglepetésre Nathan Chen nyerte meg, akinek nem igazán volt ellenfele ezen a versenyen. Mivel ő múlt héten is versenyzett, és ezen a héten nem volt olyan vetélytárs, aki hozzá hasonlóan akár öt négyfordulatossal is készült volna, ezért Chen egy kicsit leépítette a programjait erre a versenyre: a rövid programban 4F-es kombináció helyett 4T-t ugrott, a kűrben pedig egyik problémásabb ugrását, sem a négyfordulatos Lutz-ot, sem a négyfordulatos Loopot nem próbálta meg. Így is fölényesen nyert, ráadásul mivel nagyokat nem hibázott a programjaiban (csak a 4T volt hibás a kűrben), nőttek a komponensei is múlt hét óta. Lehet, hogy azért sem próbálkozott nehezebb programmal, hogy tisztább futásokkal saját magának önbizalmat szerezzen és emellett a komponensei is növekedjenek. Sok alkalma ugyan már nem lesz arra, hogy az olimpiáig más versenyen bemutassa a hat négyfordulatosból álló kűrjét, ha valóban az a cél, hogy az olimpián is bemutassa a négyfordulatos Loopot.

A férfiak versenye egyébként nem volt valami színvonalas, sok hibát láthattunk. Ezüstérmes lett Jason Brown, de ő sem futott hibátlanul: a tripla Axelje ezúttal sem volt teljesen tiszta és hibátlan sem a rövid programban, sem a kűrben, a négyfordulatos Salchow-ot pedig megpróbálta, de még mindig fél fordulat hiányzik belőle, és kérdéses, hogy ha 26 évesen még nem ugrotta-e meg tisztán, akkor képes lesz-e erre valaha versenyen?

Első Világkupa érmét szerezte Evgeni Semenenko, akinek a kűrben nagyon meg kellett küzdenie az ugrásokért, amikre így elég alacsony kivitelezési pontszámokat (GOE-kat) kapott. Ezzel és a nyilván alacsonyabb komponenseivel nem tudta megelőzni Brown-t úgy sem, hogy három négyfordulatos ugrást is bemutatott. Egyebekben ő egy kiegyensúlyozott, jó versenyzőalkatnak látszik, és az edzői csapata minden olyan fontos részletre figyel (pl. legmagasabb, 4-es szintű forgások), ami szükséges ahhoz, hogy a lehető legjobb pontokat érje el. Nem lennék meglepve, ha ő lenne az egyik orosz versenyző, aki bekerülne idén az olimpiai keretbe.

A hazaiak részéről Keegan Messing nem tudott a dobogóra állni, miután sok hibát követett el a kűrben, többek között az egyik ugrásnál úgy ráesett az állára, hogy azt hittem, nem is folytatja a versenyt...4. lett Makar Ignatov, aki a kűrben szintén egy nagyon rondát esett el a négyfordulatos Loopból. Sajnáltam Roman Sadovsky-t is, aki utolsó helyen végzett, nála különösen érezni azt, hogy a járvány miatti hosszú lezárások és korlátozások miatt Torontoban igencsak hatással volt a felkészülésére. 

Nathan Chen holdja a kűrben

forrás: tumblr

A nők versenye olyan technikai színvonalat hozott, ami nemzetközi versenyen még nem volt: csak a kűrben hat versenyző, azaz a mezőny fele megpróbálta a tripla Axelt és a legtöbbjüknek sikerült is megugrania azt. 

A versenyt az első felnőtt GP viadalán induló Kamila Valieva nyerte fölényesen, amivel a Finlandia Trophy-n megdöntött kűrbeli és összpontszám világcsúcsát is megjavította. Ezúttal a tripla Axelek is jobban sikerültek, mint a finn versenyen (bár a kűrben ellépett belőle), emellett a három négyfordulatos ugrása is sikerült neki. A programjairól idén már leírtam a véleményem; szerintem a rövid programja tavaly jobb volt, bár nagyon hasonló stílusú, mint az idei, a Bolero kűrje pedig kapkodós, ki nem tartott mozdulatok sokaságából áll, amin a nehéz elemek miatt nincs lehetőség előadni a zenét. Úgy érzem, hogy egy nagy sietség az egész, ami a minél több pont minél gyorsabb összegyűjtögetéséből áll. Nem tartom esztétikusnak azt sem, hogy az ugrásait feltett kezekkel (ripponnal) ugorja, ami olyan, mintha egy torna gyakorlatot néznék. Nem kérdés, hogy Valieva nagyon tehetséges, a programjai tele vannak nehéz átmenetekkel, ugyanakkor már most a korcsolyázásának minden elemére olyan magas pontokat kap, hogy innen alig van már feljebb. Tényleg megérdemel például annyit előadásra, vagy interpretációra, ami 9.5 körüli erősség a 10 pontból?

Kamila Valieva a Skate Canada rövid programjában

forrás: tumblr

Az ezüstérmes Elizaveta Tuktamysheva lett, két jól megfutott programmal - róla el lehet mondani, hogy a járvány helyzete belőle a legjobbat hozta ki és a tavalyi VB-n elért ezüstje óta remek formában van. Kétségtelen, hogy a tripla Axelje és a többi ugrása is kiegyensúlyozott, de hirtelen nagyon megugrottak a pontjai (a komponenseire például 35 feletti pontokat, a kűrjére 71 felett pontokat kap), holott nem javult kirívóan sem az elemei minőségében, sem komponensekben. Az ugrásai valóban jók amikor tiszták, de alig korcsolyázza be a pályát, nincs túl jó korcsolyázótudása, sokat "pózol" (azaz pihen) a kűrben, és a számtalan karmozdulat viszont nem helyettesíti a sokkal nehezebb lábmunkát.

Szerintem az orosz szövetség azt támogatja minél jobban, aki stabil ugró és akinek van olyan nehéz eleme, mint a 3A vagy négyfordulatosok. Akinek van 3A-ja, az akár az olimpiai csapatversenyben is bevethető és jelentős előnyt szerezhet majd mással szemben. Tuktamysheva erre kiváló lenne. 

Emellett kicsit olyan érzésem van, mintha 2017 ősze ismétlődne meg: lehet, hogy a szövetség nem nézné jó szemmel, ha csak Tutberidze-tanítvány jutna ki az olimpiára? Hasonló játszódott le 2017-ben, amikor Medvegyeva és Zagitova mellett nem más Tutberidze-tanítvány (pl. a rendkívül tehetséges Tsurskayát), hanem az akkor még befolyásos CSZKA-ban korcsolyázó Buyanova-tanítvány, Maria Sotskova kapta meg azt a plusz támogatást a Világkupa-sorozatban, ami után aztán a nemzeti bajnokságon is jól szerepelt és jutott ki az olimpiára. Tuktamysheva ha jól szerepel a nemzeti bajnokságban, akár az olimpiai csapatba is bekerülhet.

És az a bizonyos Tutberidze-tanítvány most, aki ennek megihatja a levét, az lehet akár Alena Kostornaia is (vagy más is, akár a tavalyi világbajnok Shcherbakova, bár őt a GP szezonban még nem láttuk). Kostornaia mindkét programját lecserélte a Finlandia Trophy után: a rövid programja a New York, New York c. dal Liza Minelli előadásában, a kűr pedig Billie Eilish Lovely c. dalára készült. Az ugrásai közül néhányat hiányosnak ítélt a technikai panel (többek között a 3A-t is a kűrben), ami sosem jó ómen. Az olyan pontozást, amelyben ugyanannyit kap korcsolyázótudásra, mint pl. Tuktamysheva, vagy amiben a remek 3F-3T kombinációja, ami korábban +4, +5 GOE-kat ért, most már +2, +3 egyes bírók szemében, viszont teljesen hibásnak tartok. Kostornaia még új programokban, nem annyira átütő előadással is nagyon szép lendülettel, térdmunkával, testtartással korcsolyázik, aminek meg kellene látszódnia pontokban is. Nehéz dolga lesz visszakapaszkodnia arra a szintre, amiben volt 2019/2020-ban, akkor ha a bíróktól sem kapja meg igazán a pontokat. Ami ha nem sikerül, nagyon fogok sajnálni, mert ha valakinek derékba tört a karrierje a montreali VB eltörlésével, majd az edzőváltással, Covid-betegséggel, az ő lesz...annak ellenére, hogy az elmúlt évek egyik legtehetségesebb orosz műkorcsolyázójáról van szó.

A dobogó tehát ugyanaz, mint a Finlandia Trophy-n is volt. A 4. lett Mai Mihara, aki kezdi visszanyerni nagyon jó formáját. A rövid programban csak 67 pontot kapott, a kűrben aztán a harmadik legjobb programot futotta (közte mindenre 4-es szinttel!) és akár a dobogóra is állhatott volna fel, ha nem legelsőként fut a rövid programban. Az 5. az amerikai Alysa Liu lett, aki végül a 4Lz-ot nem próbálta meg és a 3A-ból is elesett, azonban már többedjére fut idén jó programokat. A kűrjéhez egy picit éretlennek tartom még viszont, hozzá stílusban inkább a Gypsy dance rövid program illik. Wakaba Higuchi lett a 6. akinek viszont sikerült a 3A a kűrben, több más hibája volt azonban, és ilyenkor a bírók még ott is lepontozzák, ahol nem kellene. Az Oroszlánkirály kűr viszont nagyon jó, a sok lírai, vagy egyszerűen csak unalmasabb koreográfia mellett ez igazán egy olimpiai szezonra való program. A koreai Haein Lee lett a 7. egy szintén nagyon szép, Homage to Korea kűrrel. Mana Kawabe egy jól elrontott rövid program után szintén megugrotta a 3A-t a kűrben, és egy nagyon szép programot futott. Karen Chen viszont csalódást keltően csak a 10. helyen végzett, így az amerikaiaknál továbbra is teljesen nyílt a verseny, kik kerülhetnek be az olimpiai csapatba. Egyedül Alysa Liu helye tűnik jelenleg a legbiztosabbnak.

Mana Kawabe tripla Axelja a kűrben

forrás: tumblr

Véget ért thát a második GP-verseny is, napokon belül pedig a sorozat feléhez érkezünk, és elkezdődik az olasz GP-verseny.

A Skate Canada teljes eredménylistája itt elérhető.

Orosz bajnokság 2020

A múlt héten lezajlott az orosz bajnokság, amit a karácsonyi ünnepek és a párhuzamosan zajló japán bajnokság miatt csak fél szemmel tudtam követni. Annyi biztos, hogy az orosz bajnokságon győztes versenyzők már biztosan a VB-keret tagjai (ha lesz egyáltalán VB), a többiek azonban még nem, mert lesznek még hazai versenyek a következő hónapokban, és az ottani eredmények, forma alapján dönt majd arról az orosz szövetség, hogy kik kerülnek még be a csapatba.

A nők versenyében Anna Shcherbakova sorozatban harmadszorra lett felnőtt bajnok, ami utoljára Irina Slutskayának sikerült még 1999 és 2001 között. Pedig Shcherbakova indulása egyáltalán nem is volt biztos, miután a rövid program előtt lázas lett, láthatóan meg is viselte a program lefutása. Emellett a hírek szerint ő is tüdőgyulladással (Covid?) küzdött pár hete. Mindezek alapján egy nagyon jó eredményt könyvelhetett el.

A rövid programban Kamila Valieva állt a 2. helyen, aki ismételten megpróbálta a 3A-t, de hiányos volt és el is esett belőle. Alexandra Trusova szerintem az eddigi legjobb rövid programot futotta meg idén, amiben látszik a fejlődése, hogy sokkal jobban odafigyel a zenére mint korábban. Azonban így is csak a 4. helyen állt, miután Daria Usacheva megelőzte. Szerintem ha a tripla Flipje a bírók szerint nem volt teljesen tiszta élű, akkor a többi (Eteri csapatában készülő) top versenyző Lutz-át miért nem vették ugyanilyen górcső alá? Úgy tűnik nekem, mintha egy politikai játszmáról szólna ez az egész és nem is kifejezetten a korcsolyázásról. 

Mindenesetre Plushenko láthatóan nem örült a pontoknak a kiss and cry-ban (érthetően, hozzáteszem), amiért kapott is kritikát. Lehet, hogy ez a nyílt véleménynyilvánítás nem szokás újabban ebben a sportban, de az is lehet, hogy csak ilyen eszközzel lehet elérni valamit. Majd meglátjuk. Én még viszont emlékszem azokra az időkre, amikor például Michelle Kwan is kifejezte (nem is egyszer), hogy nem tetszik neki a pontszám, amit kap, tehát Plushenko reagálása annyira nem is meglepő.

A kűrben aztán mindenki megugrotta a magáét, ezúttal Trusova is "csak" két négyfordulatost mutatott be, a Lutz-ot kétszer. Shcherbakova kapta a legmagasabb GOE-kat és a komponensekben is ő volt a legjobb, emellett mindenre 4-es szintet kapott, csakúgy mint Valieva. Nekem egyébként forgásokban mindenképp Valieva tetszik a legjobban, ugrótechnikában pedig Trusova. 

Anna Shcherbakova a győztes

forrás: gettyimages

A nők versenyében egyébként Tuktamysheva csak a 7., Samodurova a 10., és Kostantinova az utolsó előtti, 16. helyen végzett.

A párosok versenye hozta talán a legnagyobb izgalmat, aminek a végén Evgenia Tarasova/Vladimir Morozov harmadik aranyérmét szerezte meg Boikova/Kozlovskii és Pavliuchenko/Khodykin előtt. Tarasováék egy tökéletesen megfutott Boleroval vezették a rövid programot. Tetszik ez a kidolgozott program, amiben annyira precízen, minőségileg hajtják végre az elemeket és igazán szépen, összhangban korcsolyáznak benne. Az egyetlen hibájuk az volt, hogy -1 pont levonást kaptak azért, mert a jégre szólítástól számítva nem kezdték el fél percen belül a programot. A kűrben Tarasova hibázott (kézletétel az 3S-ből és a kidobós 3S-ből is esés), ettől függetlenül ez a program is egyre kidolgozottabb, és összességében elég volt ahhoz, hogy Boikováékat megelőzve megnyerjék a versenyt. Tarasova kifejezetten örült ennek a győzelemnek, mert ő is betegségből visszatérve tudott győzni.

Boikováék a rövid programban kicsit hibáztak (Boikova ellépett a kidobós 3Lz-ból), emellett szépen futottak, de mégis úgy érzem, hogy nem korcsolyáztak annyira lendületesen és ez a program kihozza azt, hogy itt-ott még nem annyira kiforrott a korcsolyázásuk. A James Bond kűr jobban áll nekik, ki tudták korcsolyázni a zenét és sokkal inkább lendülettel futották azt meg. 

A Pavliuchenko/Khodykin páros egy nagyon szórakoztató Sing, Sing, Sing rövid programot adott elő, akik annak ellenére, hogy sok szempontból még juniorosan korcsolyáznak, mindent megtettek, hogy kimaxolják az előadásból a legtöbbet. Emellett minden elemet megcsináltak tiszták. A kűrben kisebb hibákat csináltak csak (hiányos 3F és ellépés a kidobós 3F-ből), és ebben a programban egy érettebb oldalukat mutatták meg a S.O.S d'un terrien en detresse c. dalra, amire nagyon szépen korcsolyáztak. Végül elég meggyőző fölénnyel szerezték meg a bronzérmet Mishina/Galliamov előtt. Mishináék talán nem bírták el a nyomást, hogy akár aranyérmet is szerezhettek volna itt, és mindkét programjukban az ugráselemekben hibáztak, a legtöbb pontot érő a 3S-eu-3S ugrássorozatból a leszimplázott második ugrás volt...

Tarasova és Morozov a Bolero rövid program közben
forrás: gettyimages

A férfiak versenyében a legnagyobb esélyes Mikhail Kolyada volt, aki meg is nyerte a versenyt. Kolyada jó programjaival, és az elemek végrehajtásával, valamint a komponenseivel is kimagaslott minőségben ebben a mezőnyben. A kűrben ugyan voltak hibái (megbotlott a szóló 3A-ból és a 3Lz-eu-3S helyett csak dupla lett a Salchow), de így is fölényesen nyert. Kolyadának eddig sikeres szezonja van új edzőjével, Mishinnel. Ezt a felemás szezont arra tudja használni, hogy visszarázódjon a versenyzésbe és ha lesz világbajnokság, minél jobb helyezést tudjon elérni. Ugyanakkor igaz az is, hogy jelenleg csak egyféle négyfordulatost ugrik, ezért ha nem nehezít majd a kűrjén, akkor teljesen tisztán kell futnia mindkét programban ahhoz, hogy a világversenyeken a dobogós helyért küzdjön.

A 2. Makar Ignatov lett, aki majdnem megugrott mindent, amit tervezett, közte a 4Lo-t és a 4T-3T a rövid programban, ezzel Rukhinon és Mozaleven kívül az egyetlen volt, aki két négyfordulatossal próbálkozott a rövidben. Ignatov a kűrjét jobban futotta meg, mint idén korábban láthattuk, de azért lehetett látni, hogy a kűr második felére még mindig eléggé elfárad, és itt alaposan meg kellett küzdenie az elemekért.

A bronzérmes Mark Kondratyuk lett, aki két jól megfutott programmal lett 3. Kondratyuk rövid programja, amit a Summertime-re korcsolyázik, kifejezetten tetszett, jó lendülettel adta elő, összeszedetten korcsolyázott benne. Őt ugyanaz a Sokolovskaya edzi, aki Alexander Samarin edzője is, de szerintem Kondratyuk tehetségesebb korcsolyázó. 

A 4-8. helyezettet egyébként csak néhány pont választotta el egymástól, és több dobogóra esélyes versenyző sem tudta magából kihozni a legjobbat, így Samarin mellett Gumennik és Mozalev is többet hibázott.

Mikhail Kolyada harmadik nemzeti bajnoki címét nyerte

forrás: gettyimages

A jégtáncosok versenyében a várakozásoknak megfelelően Stepanova/Bukin nyert meggyőző fölénnyel, 2. lett Zagorski/Guerreiro és 3. Skoptcova/Aleshin. Morozova és Bagin ugyan a szabad táncban a 3. lett, de a ritmus táncot nagyon elrontották, Bagin a finnstepben megbotlott, Morozova pedig a pattern dance-ben botlott meg és rántotta magával Bagint is, így nagy hátrányuk miatt nem tudta feljebb kapaszkodni és végül csak a 6. helyen végeztek.

Stepanova és Bukin első nemzeti bajnokságukat nyerték

forrás: gettyimages

Ez volt tehát az orosz nemzeti bajnokság. A következő hónapokban meglátjuk, hogy milyen hazai rendezésű versenyek lesznek (az orosz kupasorozat döntőjén kívül), és ha egyáltalán lesz-e egy világbajnokság, kik fognak bekerülni a keretbe.

Az orosz bajnokság videói visszanézhetők a YouTube-on (oroszul, vagy az előző posztban angolul):

Nők rövid program, kűr

Férfiak rövid program, kűr

Párosok rövid program, kűr

Jégtánc ritmus tánc, szabad tánc

A verseny végeredménye itt érhető el.