Az olimpiai játékok a párosok versenyével fejeződött be - méltó befejezése volt ez olimpiának, egyszerre volt izgalmas, jó színvonalú és különösen örültem a győzteseknek is.
Ugyanakkor már a verseny előtt egy sajnálatos és szomorú hírt kaptunk: Magyar Márk koronavírus tesztje a Pekingbe való érkezését követően pozitív lett, ezért vissza kellett lépniük Julijával. Nagyon sajnáltam őket, hiszen már eleve később tudtak csak elindulni az olimpiára, miután Julija pengéjét elélezték, és meg kellett oldani ezt a problémát úgy, hogy az utolsó napokban edzeniük is kellett az olimpiára. Emiatt az utolsó pillanatban tudtak csak megérkezni a versenyre, és ezért egyetlen pozitív teszt máris azt jelentette, hogy vissza kellett lépniük a versenytől. Életük lehetőségétől lettek emiatt megfosztva, ami egy sportolónak elképzelhetetlenül rossz érzés lehet.
Ami a versenyt illeti, már a rövid program is nagyon jó színvonalat hozott, különösen nyilván az utolsó két csoport küzdelmei.
A rövid programban Wenjing Sui és Cong Han megdöntötték a csapatversenyben elért világcsúcs pontszámukat Hans Zimmer: Mission Impossible c. filmzenére futott programjukkal és 84.41 ponttal új csúccsal várhatták a kűrt. Fantasztikus az az egység, precizitás, előadókészség, és karizma, amellyel ismét korcsolyáztak, és szerintem teljesen megérdemelten vezettek a rövid programot követően. Tarasova/Morozov alig lemaradva, 84.25 pontot korcsolyázva új egyéni csúcsot értek el a Metamorphosis/Experience c. rövid programjukkal, ami egyrészt egy jól megkoreografált SP, másrészt hozzájuk illő, és harmadrészt nagyon magas minőségben voltak ezúttal is képesek megcsinálni az elemeiket. Amit náluk kicsit hiányoltam ezúttal is, az a köztük levő érzelmek kifejezése.
A 3. helyen állt csak Mishina/Galliamov, akik szintén egyéni legjobbat futottak (82.76), de mégsem kerültek Tarasováék elé, amivel egyet tudtam érteni: ez az Esmeralda rövid program valahogy darabosabb és kevésbé érdekes akár Tarasováékhoz képest, akkor is, ha tisztességesen megcsinálták egyébként az elemeiket. A 4. helyen állt Boikova/Kozlovskii, akik egy picit hibáztak a kidobós Flipből, amiben Boikova letette a kezét az érkezésnél. A Hattyúk tava rövid programjuk viszont elcsépeltnek hatott, különösen például Suiék Mission Impossible-ja és Tarasováék futása után.
A Top 4-en kívül a második számú kínai kettős, Peng/Jin egy jó rövid programot futott meg Beethoven Holdfény szonátájának feldolgozására, bár ők nem kaptak egyéni legjobbat, többek között azért, mert a halálforgásuk csak 2-es szintet kapott. A 6. helyről várhatta a folytatást Knierim/Frazier, akik a Heavy Young Heathens House of the Rising Sun c. feldolgozására futották a programjukat és lényegében hiba nélkül tudták le a rövid programot. Ahhoz képest, hogy ez a páros alig két éve edz együtt, nagyon jól korcsolyáznak együtt és jól hozzászoktak egymáshoz. A rövid programban használt daluk miatt egyébként beperelte őket a dalt feldolgozó együttes...
A másik amerikai kettős, Cain/LeDuc a kidobós tripla Lutz-ban hibázott kicsit, míg a japánok ígéretes kettőse, Miura és Kihara a szóló tripla Toe-loopban hibáztak és duplázták le, amivel jó pár pontot veszítettek. Az ígéretes grúzok, Safina/Berulava álltak a 9. helyen, míg pl. James/Radford csak a 12. helyen, miután se a szóló ugrás nem sikerült, sem a különböző szinteket nem kapták meg (sok mindenre kaptak 2-es szintet...).
Sui és Han saját világcsúcs pontszámukat döntötték meg a rövid programban, forrás: tumblr
A kűr hasonlóan nagyon magas színvonalat hozott. Tetszett például Miura és Kihara kűrje, akik egyéni legjobbat futottak és a kűrben az 5. legjobb helyezést érték el. A japánoknak hagyományosan jó korcsolyázótudásuk szokott lenni és Miurának és Kiharának is kifejezetten jó alapjai vannak; ritkán látunk olyat, hogy párosban ennyire jó korcsolyázótudása legyen mindkét párnak, ezért is öröm nézni a korcsolyázásukat. Azon kívül, hogy tényleg jól passzolnak egymáshoz és nagyon sokat fejlődtek az utóbbi időben.
Boikova és Kozlovskii Malaguena programja jó volt, és ezúttal is több karizmát láttam bennük, mint mondjuk Mishináékban, de nem volt tökéletes ez a futásuk: Boikova ellépett a kidobós Loopból és a kombinációban a 3T sem volt teljesen kiforogva. GOE-kban és a komponensekben is alacsonyabbakat kaptak, mint a top 3 pár.
A bronzérmet Mishina és Galliamov szerezte meg úgy, hogy szinte tökéletes programot futottak (egy 3-as nehézségi szintű elemük volt, a halálforgás). Viszont egyrészt nekem fáradtnak tűntek (a program második felében leginkább), óvatosabbnak és lassabbnak is, akik leginkább elemről elemre futották le ezt a programot. Valahol érthető, hogy nem voltak itt életük formájában: a csapatverseny mindkét szegmensében ők versenyeztek, amiben ráadásul a kűrben csúnyán elestek az utolsó emelésből. Ennek ellenére nem kaptak alacsony pontokat (154.95), ami viszont elmaradt az Európa-bajnokságon kapott, túlságosan magas egyéni legjobbjuktól (157.46).
Nagyon izgalmas volt a verseny az aranyéremért. Tarasova és Morozov nem is tudom mikor futott meg utoljára versenyen két tiszta programot, hiszen valamelyik programban mindig hibáztak nagyobbat. De nem itt az olimpián. A Lighthouse kűrjükben ezúttal nem volt hiba, és gyakorlatilag hiba nélkül futották meg. A tripla pörgetett emelésükre, ami a legjobb a mezőnyben, csupa +5 GOE-t kaptak, így a legmagasabb, 9 pontot kapták erre az elemre. Mindenre 4-es szintet kaptak, egy picit talán Tarasova a 3S-ben és a kidobós 3Lo-ban érkezhetett volna szebben. De ez egy nagyon szép megfutott kűr volt, ami természetesen magasan egyéni legjobbat ért nekik (155.00).
Wenjing Suin és Cong Hanon tehát óriási volt a teher a hazai pályán, utolsó jégre lépőként. Alig néhány másodperce kezdték meg a Bridge Over Troubled Water c. dalra készült kűrjüket, amikor megcsinálták azt az elemet, amit senki más a mezőnyben: bevállalták a négyfordulatos pörgetett emelést, ami szépen sikerült és amire összesen 10.42 pontot kaptak. Nagyon okos húzás volt tőlük, hogy betették ezt az elemet a programba, hiszen Sui ugrásai nem a legstabilabbak és ezúttal is a tripla Salchow nem sikerült neki, leminősített lett. Így hát kellett egy olyan elem, amivel technikailag az oroszok fölött tudtak maradni. A pörgetett emelés, illetve a külső élű halálforgás (ami nehezebb a belső élűnél) volt az a két elem, ami technikailag nehezebb volt, mint az oroszoké. Ők is kaptak magas GOE-kat, pl. a kidobós tripla Flipre csupa +5 GOE-t. A komponensekben azonban alulmaradtak Tarasováékkal szemben. Ez azonban egy csodálatosan megfutott kűr volt, aminek a legvégén nem hiába törtek ki az érzelmek Suiból.
Ezzel a kűrrel és a rövid programból hozott minimális előnnyel 0.63 ponttal előzték meg Tarasováékat és nyerték meg az aranyérmet. Micsoda verseny volt! Nagyon szoros volt, hiszen Tarasováék is a legjobbjukat adták, mégis megérdemelten nyertek Suiék, akik nemcsak kicsit nehezebb technikai szintet mutattak be, hanem azt magas minőségben, magas komponensekkel tették, és a programjaik tele vannak egyéniséggel, érzelmekkel, a páros korcsolyázás lényegével: harmóniával és szinkronnal.
Suiék tehát ahogy elveszítették négy éve az aranyat, alig fél pont különbséggel, annyival megnyerték idén. Nagyon hosszú, 12 év felnőttek között eltöltött pályafutás megkoronázásaként sikerült diadalmaskodniuk, sok sérülés és megpróbáltatás után. Ezzel ők lettek a legelső páros, akiknek sikerült az úgynevezett Super Slam: junior GPF és junior VB cím mellett a felnőtt GPF, VB, Négy Kontinens Bajnokság és az olimpiai arany is tarsolyukban van. Nem is kerülhetett volna jobb helyre.
*
A verseny teljes végeredménye itt elérhető. A rövid programok itt, a kűrök itt elérhetők az m4 Sport oldalán.
