Nemzeti bajnokságok + Orosz és japán nemzeti bajnokság előzetes

Az elmúlt hetekben elkezdődtek a nemzeti bajnokságok, és mielőtt rátérnék a legjobban várt két bajnokságra, a japánra és az oroszra, nagyon röviden írnék egy-két másik nemzeti bajnokságról is, ami már lezajlott.

A kínai bajnokságot a szigorú vírus intézkedések miatt elhalasztották, helyette több hazai, ún. tesztversenyt rendeznek majd meg, és ennek alapján jelölik ki az olimpiai csapatot. Az egyik ilyen versenyen a pyeongchang-i ezüstérmes páros, Sui/Han négyfordulatos pörgetett emelést mutatott be a kűrben, kérdés, hogy az olimpiára is beviszik-e majd ezt a nehéz elemet? Tiszta futás esetén nem kellene, hogy szükségük legyen rá, de az orosz sportdiplomáciát Kínában is nehéz lesz legyőzni, ezért úgy gondolhatják, muszáj nehezíteniük a kűrön.

A Négy Nemzet Bajnokságán magyar részről Láng Júlia bronzérmes lett, viszont a 4. helyezett Schermann Regina utazhat az Európa-bajnokságra, mert a Budapest Trophy, a Volvo Cup és a nemzeti bajnokság legjobb két eredménye alapján magasabb összpontszámot, és így jobb teljesítményt mutatott Júliánál. A Négy Nemzet Bajnokságát egyébként az egy ideje már Lorenzo Magrival készülő lengyel színekben induló Ekaterina Kurakova nyerte. A párosoknál Márk és Ioulia nyertek és ők képviselhetik Magyarországot a pekingi olimpián. Úgy tudom, hogy a Yanovskaya/Lukács jégtánc kettős már befejezte a közös munkát azok után, hogy a Nebelhorn Trophy-n nem sikerült kiharcolni az olimpiai részvételt, ezért őket már nem láthattuk ezen a versenyen. Az egyetlen magyar kettős, Ignateva/Szemko bronzérmes (és így magyar bajnok) lett. A fiúknál a legjobb magyar Csernoch András lett, aki a 6. helyen végzett.

Végül a spanyol bajnokságról röviden: itt a jégtánc verseny volt érdekes, mert a Finlandia Trophy és az Európa-bajnokság mellett ez a verseny a harmadik válogató az olimpiára, ezek alapján dől el, hogy melyik kettős utazhat majd el Pekingbe. Nos, a Finlandián szerzett nagyon csekély előnyt Smart/Diaz a nemzetin nagy aránnyal növelte, és innentől már nagyon nehéz dolga lesz a Hurtado/Khaliavin párnak: Smartéktól egy nagyobb hiba kell ahhoz, hogy egyáltalán esély lehessen arra, hogy Hurtadóék befogják őket az EB-n. 

Orosz nemzeti bajnokság előzetes

December 22-26. között, Szentpéterváron rendezik meg az orosz bajnokságot. 

Program magyar idő szerint: 

December 23. (csütörtök):

11:15 - Férfi rövid program

14:05 - Jégtánc ritmustánc

17:05 - Páros rövid program

December 24. (péntek):

10:45 - Jégtánc szabad tánc

13:15 - Férfiak kűr

16:20 - Nők rövid program

December 25. (szombat):

13:30 - Párosok kűr

16:00 - Nők kűr

December 26. (vasárnap):

12:00 Gála

A versenyt az orosz Channel 1 YouTube csatornája közvetíti majd angol kommentárral.

A résztvevők frissített listája (a visszalépőkkel együtt) a Wikipédián elérhető, vagy a hivatalos honlapon (oroszul) itt.

A pontozólap (angolul) elérhető itt.

A nők versenyében Valieva, Shcherbakova, Tuktamysheva, Khromykh és a sérülésből visszatérő Trusova közötti verseny lesz az igazán érdekes, hiszen közülük fog kikerülni az a 3 versenyző, akik az olimpián részt vehetnek. Sajnálatos módon a 2020-as Európa-bajnok, az olimpiai ciklus egyik legnagyobb reménysége és tehetsége, Alena Kostornaia csuklótörés miatt nem indulhat a nemzeti bajnokságon, és ezzel az olimpiai csapatba kerüléstől is búcsút mondhat. Nekem az ő távolléte különösen fájdalmas, mert az utóbbi időben gyengébb formát mutató teljesítménye ellenére kedvencem volt az orosz csapatból, természetes tehetsége, karizmája, az orosz lányok átlaga feletti korcsolyázótehetsége, muzikalitása kiemelkedővé tette.

Azt már korábban tudni lehetett, hogy a másik Tutberidze-tanítvány, Daria Usacheva sem indul majd sérülés miatt. Igaz, hogy ezen a szinten nagyon sok élsportoló küszködik sérülésekkel, de mégsem tartom véletlennek, hogy Tutberidze tanítványai közül ennyien lesérülnek: Shcherbakova a nyáron sérült volt és ősszel nyaki fájdalmai voltak; Usacheva szintén régebb óta sérüléssel bajlódott és az NHK Trophy-n bekövetkezett súlyos sérülése csak a pont volt az i-re; Trusova magas technikai színvonala, sok négyfordulatos ugrása nem meglepően sérülést okozott, Kostornaia a tripla Axelt hajszolta, amikor eltörött a csuklója. Őt olyan feltétellel vette vissza Tutberidze, hogy a tripla Axelt vissza kell hoznia. Az edzők a sérülésbe hajszolva kifacsarják a korcsolyázókat, és minél nagyobb a merítés, annál inkább nagyobb a verseny, annál nagyobb esélye a sérülésnek is, viszont még így is maradnak páran, akik közül válogatni lehet...

A fiúk versenye is érdekesnek ígérkezik;  Mikhail Kolyadát leszámítva elég nehéz megtippelni, ki az, aki dobogóra állhat és mehet majd az Európa-bajnokságra, majd az olimpiára (az EB-re hirdetett és az olimpiai keret között lehetnek még esetleges változások, az orosz szövetség nem szigorúan csak a nemzeti bajnokság eredménye alapján dönthet, a szabályok kissé szürke zónások e téren). Dobogós lehet akár Ignatov, Samarin, Semenenko, Gumennik, Aliev, Kondratyuk, vagy Mozalev is, vagy akár egy ennél is nagyobb meglepetés is születhet, de erre talán kevesebb az esély. Annyi biztos, hogy Kolyada visszahozza a kűrre a mindenki által jobbnak tartott White Crow c. film zenéjére írt kűrjét. A Schindler Listája kűr nem igazán váltotta be a reményeket, ami a Rostelecom kupán is elég egyértelmű volt...

A párosok versenyében a legjobb három orosz, Mishina/Galliamov, Tarasova/Morozov és Boikova/Kozlovskii először versenyzik egymás ellen a szezonban, de akár itt is lehetnek meglepetések, ha például Pavliuchenko/Khodykin remekül versenyzik és más - elsősorban talán Boikoviáék - nagyobbakat hibáznak.

A jégtánc versenyében természetesen Sinitsina/Katsalapov győzelme várható, mellettük a néhány hete már Morozovval is készülő Stepanova/Bukin is dobogóra várható. A harmadik dobogós helyezésért folytatott küzdelem érdekes lesz: a tavalyi ezüstérmes Zagorski/Guerreiro párból először a fiú Coviddal, majd a lány küzdött ősszel fertőző betegséggel, ezért alaposan le vannak maradva a felkészülésben. A tavalyi 4. helyezett Shevchenko/Eremeno kettős visszalépett, és kérdéses, hogy folytatják-e egyáltalán a közös munkát. Odaérhet Morozov/Bagin, Skoptsova/Aleshin, de nem lenne meglepetés a sportdiplomácia és az idei pontok fényében, ha a Davis/Smolkin kettős végezne még érmes helyen.

Japán nemzeti bajnokság előzetes

Az idei japán bajnokságot december 23-26. között rendezik meg Szaitamában.

Program magyar idő szerint: 

December 23. (csütörtök):

06:50 - Jégtánc ritmustánc

08:22 - Nők rövid program

December 24. (péntek):

07:30 - Párosok rövid program

08:22 - Férfiak rövid program

December 25. (szombat):

07:00 - Jégtánc kűr

09:04 - Nők kűr

December 26. (vasárnap):

07:30 -  Párosok kűr

09:04  - Férfiak kűr

Az orosz bajnoksággal párhuzamosan Japánban is ezen a héten rendezik a nemzeti bajnokságot, így a bejgli mellett műkorcsolya és jégtánc túladagolásban szenvedhetünk ezekben a napokban :)

Sajnos az orosz bajnoksághoz hasonlóan itt is egy nagy visszalépőről kell először szót ejteni: Rika Kihira, a 2018-as GP Döntő aranyérmese, kétszeres Négy Kontinens illetve kétszeres japán bajnok, visszalépett a versenytől, így az olimpia csapatba kerülése gyakorlatilag lenullázódott. Kostornaiához hasonlóan őt is rettentően sajnálom: mindketten az olimpiai ciklus első felének nagy reménységei voltak, Kihirának is volt remek és stabil tripla Axelje, majd azt követően négyfordulatost kezdett edzeni. A négyfordulatost azért is kezdhette el hajszolni, mert a nagyon erős technikai tudásához és programjaihoz képest (a Beautiful Storm szerintem az olimpiai ciklus egyik legjobb kűrje volt) nem kapta meg azt a támogatást, mint amit mondjuk egy orosz korcsolyázó meg szokott kapni. Ezt követték sérülések, Mie Hamadát otthagyta, majd Lambielnél edzett, akinél nemhogy javult volna, hanem rosszabb formába került. Az idei WTT-t és pár nyári gálát bevállalt, de a fáradásos törést a jobb lábában nem tudta elkerülni, és már ekkor került Brian Orser kezei alá Torontóba. Az idei szezonban nem versenyzett, és a válogatási elvek alapján - mivel nem volt világbajnoki dobogós - részt kellett volna vennie ezen a versenyen ahhoz, hogy beválogassák a keretbe.

Tényleg végtelenül szomorú, hogy a legtehetségesebbek közül is ketten nem lehetnek majd ott az olimpián...Jobbulást kívánok Rikának és Alenának is.

A nők mezőnyében így megnyílhat az esély mások számára is: Kaori Sakamoto az egyetlen nem orosz, aki bejutott az idei (elmaradt) Grand Prix Döntőbe, ő a kiegyensúlyozottságával szinte biztosan olimpia csapattag lesz. Wakaba Higuchi kiegyensúlyozatlanabb, de ő is bekerülhet, míg Mai Mihara idén jó formában tért vissza, de sokszor nem kapja meg azokat a pontokat, mint mások. Satoko Miyahara is esélyes lehet a csapatba kerülésre, bár ő az utóbbi időben nem olyan kiegyensúlyozott már, mint volt régebben. Japánban viszont meg szokta kapni a pontokat. Rino Matsuike ugyan a várakozásoknak alulszerepelve teljesített a GP-sorozatban, de jó teljesítménnyel - és erős hátszéllel, hiszen az igen befolyásos Machiko Yamada edzi - akár az olimpiai keretbe is bekerülhet. Rajta kívül még Mana Kawabe okozhat meglepetést, de ahhoz - a tripla Axelekkel együtt - nagyon jól kell futnia mindkét programban.

A férfiak mezőnyében nagyon várom, hogy lássam idén először Yuzuru Hanyut, aki bokasérülése után először versenyzik a szezonban. A rövid programja új lesz, a Rondo Capriccioso zongora verziójára korcsolyázik majd december 24-én, úgyhogy igazi karácsonyi ajándék lesz ez (csakúgy, mint a tavaly bemutatott két új program is Karácsonykor :)). Remélem a lába rendbe jött és jó formában láthatjuk őt. (szerk.: a vele készült legfrissebb interjú szerint innentől kezdve a kűrjeit a négyfordulatos Axellal tervezni megfutni! :-O). 

A dobogóra felállhat majd még Yuma Kagiyama, aki lendületben van ebben a szezonban, és a bírók nyilván segíteni fogják ugyanúgy, mint ahogy tették a GP-szezonban is. Mellette Shoma Unonak van még leginkább esélye, aki az utóbbi időben talán jobb formát mutatott, mint korábban. De beleszólhat a dobogósok versenyébe Shun Sato is, aki ha jól fut mindkét programjában, okozhat némi meglepetést (attól is függően, hogy a többiek hogy futnak).

A párosok versenyében nem indul Miura/Kihara, mert Kanadában edzenek és ha hazautaztak volna Japánba, nem biztos, hogy az olimpiáig vissza tudtak volna menni Kanadába az érvényben levő szigorú belépési szabályok miatt, ami így az olimpiai felkészülésük legvégét veszélyeztethette volna. Az idei remek formájuk és GP-döntőbe kerülésük miatt az olimpiai részvételük nem kérdéses.

A jégtánc versenyében a Komatsubara/Koleto és a Muramoto/Takahashi kettős párharca várható, bár az NHK Trophy eredményei alapján inkább már biztosabbra vehető, hogy Muramotoékat támogatja inkább a szövetség és őket szeretnék majd az olimpián látni.

A pontozólap itt elérhető (japánul): https://www.jsfresults.com/National/2021-2022/fs_j/nationalsenior/index.htm

A verseny vélhetően ezeken a linkeken lesz nézhető ingyenesen, online: kínai, még egy kínai, és még egy, illetve egy FujiTv link (csak nők és férfiak). 

A versenyzők listája angolul elérhető itt. 

Jó szurkolást!

Internationaux de France 2021

Az utolsó előtti GP versenyt rendezték meg a hétvégén Franciaországban, Grenoble-ban, ahol jó pár versenyzőnek sikerült a GP Döntőbe kvalifikálnia ezen a versenyen.

Kezdjük rögtön a férfiakkal. Az aranyérmet nem meglepetésre Yuma Kagiyama nyerte meg, miután a rövid programban és a kűrben is a legmagasabb pontszámot érte el. A rövid programban annak ellenére kapott először 100 feletti pontot, hogy a tripla Axelje nem sikerült tökéletesen, kiugróan magas (45 pontos) komponenst kapott viszont, ami erre a futásra meglehetősen túlzás. Semmi gond lenne, ha korcsolyázótudásra kapna 9-eseket, de előadásban, interpretációban 7, 8 pontot érdemelne. A kűrje első fele jól sikerült, a mások felében kezdett elfogyni a szufla és ellépett a 3F-3Lo kombinációból, a második 4T sem volt tökéletes, illetve leszimplázott egy 3A-t, amivel sok pontot veszített. A lépéssorra pedig csak 2-es szintet kapott. Az erre a futásra kapott 90 komponens szám szintén rendkívül magas. Yuma ezzel a győzelmével az egyetlen, aki két GP arannyal kvalifikált a Döntőbe.

Ezüstérmet szerzett Shun Sato, aki első GP érmét szerezte ezen a versenyen. Shun sokat fejlődött az utóbbi időben, testtartásban, élhasználatban, a részletek odafigyelésében. Előadásban, interpretációban neki is fejlődnie kell még, de 17 évesen még nagyon fiatal, bőven lesz ideje a  kibontakozásra. Ő a rövid programban letriplázta a tervezett 4Lz-ot, a kűrje viszont jól sikerült, két piszkosabb 4T-je volt csak, egyébként 4Lz-ot, 4F-et és két tripla Axelt is megugrott. Szerencsére semmire sem kapott 2-es szintet, ami nem volt rá korábban jellemző, ez is javulás.

A bronzérmes Jason Brown lett, aki nem volt talán annyira meggyőző, mint az előző versenyein. A rövid programjában nem volt annyira dinamikus és feszes, mint szokott lenni, a kűr se állt annyira össze, mint amennyire tetszett a program a szezon elején. A 4S sikerült, bár szerintem hiányos volt (a technikai panel nem vette annak, és nagyot nevettem mikor láttam, hogy -4 és +2 GOE-t is kapott rá két bírótól!), és a két 3A-ra is nagyon odakoncentrált, viszont két könnyebb triplából is hibázott. A program vége nekem picit túl dramatizált volt a jégre való leborulással együtt, és valahogy nem illett a képbe, hogy egy ilyen szomorú program után a közönség sikoltva üvöltött, Jason pedig mosolygott hozzá. Shunnak és Jasonnak matematikai esélye még van a GP Döntőbe jutásra, ami a jövő héten Kolyada, és Semenenko eredményeitől függ majd.

A 4. lett Deniss Vasiljevs, aki egy nagyon szép rövid program után többet hibázott a kűrben, ami nem fér bele akkor, ha nincs több féle négyfordulatos ugrása. Az 5. lett Dmitri Aliev, a 6. Keegan Messing, a 7. pedig Andrei Mozalev, aki sajnálhatja a rontott rövid programot, mert a kűrt nagyon jól megfutotta és 2. lett a versenynek abban a részében.

Yuma Kagiyama két aranyéremmel döntős

forrás: tumblr

A párosok versenyét Alexandra Boikova és Dmitrii Kozlovskii nyerte meg, egy elég jól megfutott rövid programmal és egy kűrrel, ami jobban sikerült annál, amit a Skate Americán bemutattak. Ezúttal is voltak benne kisebb hibák (a hármas kombinációban a második ugrás nem sikerült, a kidobós 3Lo se volt tökéletes). De eléggé tetszettek, ők valahogy érdekesebb páros számomra, mint Mishináék, akik technikailag egy kicsit kiegyensúlyozottabbak jelenleg, de nem annyira érdekesek...Boikováék ezzel a győzelemmel már biztos, hogy ott lesznek az osakai döntőben. Az ezüstérmet Artemeva/Nazarychev nyerte meg, így az olasz GP után ismét dobogóra állhattak. A bronzérmet végül Knierim/Frazier nyerte meg, miután a kűrben tisztábban futottak a James/Radford kettősnél: a kanadaiak rengeteg pontot veszítettek azzal, hogy a forgásukat elvette a panel és az utána következő emelésük egyáltalán nem sikerült. Ezzel megint 4. helyen végeztek, aminek Radford láthatóan nem örült a kiss and cry-ban...

Márk és Ioulia egy helyet javítva a rövid programhoz képest a 6. helyen végeztek, megelőzve két francia párost - ezúton is gratulálok nekik!

Boikova/Kozlovskii nyerte a versenyt, így megválthatták a jegyüket a Döntőbe

forrás: ISU

A jégtánc versenyében természetesen Papadakis/Cizeron nyert az olasz versenyhez képest valamennyire magasabb pontokkal. A ritmustáncuk ezúttal is nagyon jól sikerült, a szabad tánc is egyre jobb, itt most Guillaume a twizzle-ben egy picit megingott, ezért erre az elemre nem szabadott volna +3 GOE-kat kapniuk, mint ahogy néhány bírótól azt kaptak. Az ezüstérmes Gilles/Poirier lett, így a franciákhoz hasonlóan ők is GP Döntősök; a bronzérmet a vártnak megfelelően Stepanova/Bukin nyerte meg. A szabad táncuk idén nem igazán tetszik, mert nem túl emlékezetes. Gilles-ékről is az a véleményem, hogy ez a programjuk nagyon hasonló azokhoz képest, amit az előző években csináltak, olyan mintha mindegyik programjukkal a nagyon sikeres Vincent FD-et próbálnák utánozni.

Muszáj megemlítenem Diana Davis-t és Gleb Smolkint, annak ellenére, hogy ők nem a francia GP-n versenyeztek a hétvégén, hanem Varsóban a Challenger versenyen: olyan iszonyatosan magas pontokat kaptak, amivel majdnem Bukinékat is előzték volna ezen a versenyen (199 vs 200 pont). A végén még az is lehet, hogy Eteri Tutberidze kislánya és Smolkin Katsalapovék mögött a második számú orosz jégtánc páros lesznek nemsokára...

Papadakis/Cizeron magasan nyerték a francia versenyt

forrás: ISU

A nők versenye hozta talán a legnagyobb izgalmakat. Anna Shcherbakova egy új rövid programmal készült erre a versenyre, Inon Zur Dangerous Affairs és Total View c. kompozícióira korcsolyázik. Nekem annyival nem tűnt jobbnak ez a program az előző SP-hez képest, a legnagyobb problémám vele az, hogy nagyon gyors, ritmusos a koreográfia, ami olyasvalakinek állna jól, akinek kiemelkedő korcsolyázótudása van. Annáról ez pont nem mondható el, és egy ilyen programban még inkább kijön az, hogy húzza-vonja a lábát a jégen, amit gyors, dinamikus kézmozdulatokkal próbál ellensúlyozni. A rövid programban jobban tetszett Alena Kostornaia, akinek a New York, New York programja az előző versenyhez képest sokkal jobban összeállt. A program második felét jól adja elő, tündököl benne, amit a közönség is nagy tapssal fogadott. Igaz, hogy a lépéssora csak 3-as szintű volt, de GOE-kban és komponensekben Anna elé tettem volna (sőt, megkérdőjelezem, hogy a teljes versenyen jobb volt, mivel Anna élhibás és hiányos ugrásai felett a panel szemet hunyt). Mindketten Toe-loopos kombinációt csináltak, tehát Anna sem rizikózott a Looppal, mint második ugrással. 

A kűrben Shcherbakova megtartotta előnyét, de nem tudott nagy előnnyel győzni: a tervezett quad Lutz-ból már az ugrás indításánál megcsúszott és így 0 pontot érő elem lett belőle (olyan technikája van, hogy nem szúr le a jobb lábával, és ezért csúszott meg). A többi ugrást viszont megcsinálta, ismét megmutatva, hogy remek versenyzőalkat. Nekem a forgásai továbbra sem tetszenek, különösen az utolsó kombinációs forgásba belelassul, nem tudja központosítani sem. Kostornaia életében először esett el a 3A-ból versenyen, eddig hihetetlen mód a legrosszabb esetben is csak ellépett a 3A próbálkozásokból. A többi ugrása viszont jó minőségű és tiszta volt, és a szép korcsolyázása, jó korcsolyázótudással továbbra is megvan, bár ez a program hagy némi kivetnivalót maga után.

Shcherbakova ezzel a győzelmével - két aranyéremmel - kvalifikált a Döntőbe.

Kostornaia érdekes sminket (csillámport?) használt a kűrben

forrás: Yomiuri Shimbun

Nekem a kűrben a nap pillanata Wakaba Higuchi Oroszlánkirály előadása volt. Wakaba sajnos nem tudott olyan fantasztikus rövid programot futni, mint egy hete Ausztriában - leszimplázta a 3A-t, így értékes pontokat veszített. A kűrben aztán nemcsak a 3A sikerült, hanem minden más ugrás is (némi hibával, pl. élhibás Flip), és különösen a program második felében remek volt előadásban, interpretációban is. Akkor is, ha a program első felében nincs annyi összekötő elem, mint mondjuk Shcherbakova programjaiban, minőségben (élhasználat, gyorsulás-lassulás, felsőtesti mozdulatok stb.) a legjobb volt ebben a mezőnyben. Kár, hogy egy ilyen remek programot nem láthatunk majd a GP Döntőben, de remélem az olimpián láthatjuk majd.

Wakaba Higuchi magával ragadó kűrje volt a csúcspont számomra :)

forrás: tumblr

A 4. lett Kseniia Sinitsyna, két jól megfutott programmal, de néhány negyed fordulatnak ítélt hiány miatt és alacsonyabb komponensek miatt lecsúszott a dobogóról. Karen Chen javított a Skate Canada után és 5. lett, de ezúttal sem tudott tisztább programokat futni, és a rövid programban is csak 3Lz-2T-t ugrott. Mariah Bell lett a 6., aki jobb formában van, mint ahogy láttuk a szezon legelején augusztusban, ráadásul szerencsére a Lady Gaga programot is lecserélte, a River Flows in You és a Hallelujah stílus jobban áll neki. Akit még megemlítek, az Haein Lee: sajnáltam, hogy az ugrásai nincsenek olyan jó állapotban, mint voltak pár éve, amikor még junior volt. A 3A próbálkozása sem sikerült.

Ennyit röviden a versenyről, nemsokára kezdődik az utolsó GP verseny, a Rostelecom Kupa, amiről külön írok majd.

Az IdF teljes végeredménye itt elérhető.

Internationaux de France 2021 előzetes

A Világkupa sorozat utolsó előtti állomásához érkeztünk, amit a franciaországi Grenoble-ban rendeznek meg a hétvégén.

Sok-sok év után először lesz magyar induló Világkupa versenyen, miután a párosok versenyében Magyar Márk és Iulia Chtchetinina kapott meghívást erre a versenyre. Sok sikert kívánok nekik! A versenyen a legnagyobb esélyesek a 2019-es világbajnokok, az idei Skate America bronzérmesek, Boikova/Kozlovskii lesznek, felérhet még a dobogóra az olasz GP bronzérmese, Artemeva/Nazarychev, a kanadaiak közül James/Radford vagy a Knierim/Frazier kettős.

Jégtáncban Papadakis/Cizeron természetesen toronymagas esélyesei a versenynek. Velük kapcsolatosan a pontjaikra leszek kíváncsi, hiszen hazai pályán versenyeznek; főleg annak fényében leszek kíváncsi, hogy a jövő héten szintén hazai pályán versenyző Sinitsina/Katsalapov hozzájuk képest milyen pontokat kap majd. Indul még és megválthatja a jegyét a GP Döntőbe Gilles/Poirier és Stepanova/Bukin is, valamint Morozov/Bagin, illetve az amerikaiak közül Carreria/Ponomarenko is az indulók között lesz.

A férfiak versenyében indul az olasz GP győztese, Yuma Kagiyama, aki a könnyebb mezőny miatt itt is aranyesélyes - hozzáteszem, szerencsés, hogy mindkét versenye Európában van és a két GP között a kontinensen maradhatott edzeni. Összehasonlítva pl. Shoma Unoval, akinek a Skate America után karanténban kellett edzenie Japánban, és a mezőny is nehezebb volt, amiben indult Chennel, Zhou-val és az NHK-n eredetileg Yuzuru Hanyu is ott lett volna. Ez azért jelzésértékű, hogy a japán szövetség kit preferál ebben a szezonban. Indul még Shun Sato, aki remélem a Skate Americán elszenvedett vállsérüléséből már teljesen felépült és jól fog itt versenyen. Az oroszok közül Aliev, Mozalev és Danielian indul, akiknek nincs esélyük a Döntőbe bekerülni, Jason Brownnak viszont még van. A hazaiak közül Kevin Aymoz, Romain Ponsart és Adam Siao Him Fa indul, illetve itt lesz még a kanadaiak közül Keegan Messing is. Kevin súlyos sérülésből tért vissza, a Skate Americán nem is tudta bevállalni a kűrt, ezért kíváncsi leszek, hogy fog itt teljesíteni.

Végül a nők mezőnyében a jelenlegi világbajnok Anna Shcherbakova győzelmére lehetne tippelni, GP Döntőbe kerülhet még Alena Kostornaia is, illetve indul még az oroszok közül Kseniia Sinitsyna. A múlt heti Cup of Austria nyertese, Wakaba Higuchi lesz a legerősebb japán versenyző ebben a mezőnyben (ő egy gyönyörű rövid programot futott múlt héten egy tripla Axellel, bár a kűr nem sikerült olyan jól). A koreaiak részéről Haein Lee és a szintén a múlt heti Cup of Austrián induló és ott 2. helyet szerző Yeonjeong Park vesz részt a versenyen. Az amerikaiak közül itt lesz az idén első GP versenyén induló Mariah Bell, illetve a Skate Canadán csak 10. helyet elért Karen Chen is.

A versenyt az Eurosport 1 és 2 is közvetíti a hétvégén, a teljes indulói lista és pontozólap itt található: http://www.isuresults.com/results/season2122/gpfra2021/index.htm

Skate Canada 2021

Már a második Világkupa verseny, a Skate Canada is lezajlott a múlt héten, lássuk, mi is történt ezen a versenyen.

Először is a jégtáncról írnék, amelyen a papírformának megfelelően Piper Gilles/Paul Poirier győzött hazai pályán, második lett az olaszok első számú párosa, Guignard/Fabbri és bronzérmet nyert a Skate Americán 4. helyet szerző spanyol kettős, Smart/Diaz. Gilles-ék az Elton John ritmustáncot jól adták elő, szerintem ez egy közönségbarát és jól sikerült program, annak ellenére, hogy ebben a műfajban nem könnyű nagyon érdekes programokat készíteni (ezért egy kicsit szerencsétlen is, hogy az olimpiai szezonban a street dance ritmus a követelmény). Az egyetlen, ami zavaró volt a programjukban, az a kicsit eltúlzott kosztüm, ami egy fokkal "több" ahhoz képest, ami szerintem még egy Elton John zenéjére készült programhoz beleférne. Paulnak szerintem még jobban áll ez a fajta extrém narancsszín, de Pipernek annál kevésbé. A szabad táncuk a Long and Winding Road c. Beatles dal feldolgozására készült. Ez egy nagyon szép program, de akár a négy évvel ezelőtti James Bond FD, akár a Vincent programjuk szerintem érdekesebb volt, s nekem jobban tetszett. Az elemeik azonban szépek és nehezek, egy kivételével, a curve lift, ami során Piper Paul hátán csimpaszkodik, ami bár mindenképp nehéz, de talán kevésbé esztétikus emelés. 

Guignard/Fabbri megtartották az Atonement szabad táncukat, ami az egyik legszebb FD a mezőnyben, és ezúttal is nagyon tetszett az előadásuk. A bronzérmet Smarték nyerték meg, akiknek a Zorro szabad táncuk egy közönségbarát, könnyen befogadható program, jó választás abban az esetben, ha ők mehetnek majd az olimpiára.

Piperék az amerikaiakkal küzdenek majd meg az olimpián a dobogós helyezésért, érdekes lesz majd követni, hogy melyik párost fogják majd favorizálni a bírók, mely szövetségnek lesz nagyobb érdekérvényesítő ereje - egyelőre Piperék Hubbelléknél magasabb pontokat kaptak, úgy, hogy mindketten hazai pályán versenyeztek, meglátjuk, hogy egymás ellen hogyan alakul majd a sorrend, amit legkorábban a GP Döntőben láthatunk majd.

Piper Gilles és Paul Poirier a ritmus tánc közben

forrás tumblr

A párosok versenyében a papírformának megfelelően Sui/Han meggyőző, több, mint 30 pontos fölénnyel győzött. A rövid programjuk nagyon jól sikerült a Hans Zimmer Mission Impossible c. zenéjére, amin javítani kell majd technikailag, az például a lépéssor nehézségi szintje (ezúttal csak 2-es lett). A Bridge Over Troubled Water kűrjük nekem az összes eddig látott párosé közül a legjobban tetszik, ha sikerül tisztán megcsinálniuk, jó nehézségi szintekkel, akkor nem szabadna, hogy más megelőzze őket. Az a szinkron, precizitás, ahogy korcsolyáznak, az elemeik nehézsége a kivitelezéssel együtt és mindenek felett a kettejük közötti harmónia a mezőny fölé helyezi őket.

Második lett a Pavliuchenko/Khodykin kettős, akiket idén először láttunk nemzetközi versenyen. Még nincsenek a legjobb formájukban, de a Be Italian c. dalra futott rövid programjuk szórakoztató, sok-sok érdekes ki-, és bemenetellel az elemeikből. Az egyik ilyen, a halálforgás után Daria átemelése Khodykin felett például nem jött össze, amiért a lány lehuppant a jégre (ami persze automatikusan esésnek számít), de ahogy a szezonban haladnak majd előre, ezek kijavítható hibák. A kűrjük a Black Swan zenéjére készült, ennek is kell még idő kiforrni. Érdekes lesz figyelni, hogy alakul a szezonjuk, mert akár még az olimpiai csapatba kerülésükre is van esély, ha minden összejön nekik.

A bronzérmet Cain-Gribble/LeDuc nyerte meg úgy, hogy a 6. helyről kapaszkodtak fel a dobogóra egy jól megfutott kűrrel. 4. lett a James/Radford páros, akiknél több hiba is becsúszott. Friss párosként természetes, hogy több időre van szükségük összeszokni, azonban ezúttal nem éreztem annyira (különösen Radford esetében), mintha párként korcsolyáztak volna, nem érzem náluk még az összhangot.

Wenjing Sui és Cong Han a kűr közben

forrás: tumblr

A férfiak versenyét nem meglepetésre Nathan Chen nyerte meg, akinek nem igazán volt ellenfele ezen a versenyen. Mivel ő múlt héten is versenyzett, és ezen a héten nem volt olyan vetélytárs, aki hozzá hasonlóan akár öt négyfordulatossal is készült volna, ezért Chen egy kicsit leépítette a programjait erre a versenyre: a rövid programban 4F-es kombináció helyett 4T-t ugrott, a kűrben pedig egyik problémásabb ugrását, sem a négyfordulatos Lutz-ot, sem a négyfordulatos Loopot nem próbálta meg. Így is fölényesen nyert, ráadásul mivel nagyokat nem hibázott a programjaiban (csak a 4T volt hibás a kűrben), nőttek a komponensei is múlt hét óta. Lehet, hogy azért sem próbálkozott nehezebb programmal, hogy tisztább futásokkal saját magának önbizalmat szerezzen és emellett a komponensei is növekedjenek. Sok alkalma ugyan már nem lesz arra, hogy az olimpiáig más versenyen bemutassa a hat négyfordulatosból álló kűrjét, ha valóban az a cél, hogy az olimpián is bemutassa a négyfordulatos Loopot.

A férfiak versenye egyébként nem volt valami színvonalas, sok hibát láthattunk. Ezüstérmes lett Jason Brown, de ő sem futott hibátlanul: a tripla Axelje ezúttal sem volt teljesen tiszta és hibátlan sem a rövid programban, sem a kűrben, a négyfordulatos Salchow-ot pedig megpróbálta, de még mindig fél fordulat hiányzik belőle, és kérdéses, hogy ha 26 évesen még nem ugrotta-e meg tisztán, akkor képes lesz-e erre valaha versenyen?

Első Világkupa érmét szerezte Evgeni Semenenko, akinek a kűrben nagyon meg kellett küzdenie az ugrásokért, amikre így elég alacsony kivitelezési pontszámokat (GOE-kat) kapott. Ezzel és a nyilván alacsonyabb komponenseivel nem tudta megelőzni Brown-t úgy sem, hogy három négyfordulatos ugrást is bemutatott. Egyebekben ő egy kiegyensúlyozott, jó versenyzőalkatnak látszik, és az edzői csapata minden olyan fontos részletre figyel (pl. legmagasabb, 4-es szintű forgások), ami szükséges ahhoz, hogy a lehető legjobb pontokat érje el. Nem lennék meglepve, ha ő lenne az egyik orosz versenyző, aki bekerülne idén az olimpiai keretbe.

A hazaiak részéről Keegan Messing nem tudott a dobogóra állni, miután sok hibát követett el a kűrben, többek között az egyik ugrásnál úgy ráesett az állára, hogy azt hittem, nem is folytatja a versenyt...4. lett Makar Ignatov, aki a kűrben szintén egy nagyon rondát esett el a négyfordulatos Loopból. Sajnáltam Roman Sadovsky-t is, aki utolsó helyen végzett, nála különösen érezni azt, hogy a járvány miatti hosszú lezárások és korlátozások miatt Torontoban igencsak hatással volt a felkészülésére. 

Nathan Chen holdja a kűrben

forrás: tumblr

A nők versenye olyan technikai színvonalat hozott, ami nemzetközi versenyen még nem volt: csak a kűrben hat versenyző, azaz a mezőny fele megpróbálta a tripla Axelt és a legtöbbjüknek sikerült is megugrania azt. 

A versenyt az első felnőtt GP viadalán induló Kamila Valieva nyerte fölényesen, amivel a Finlandia Trophy-n megdöntött kűrbeli és összpontszám világcsúcsát is megjavította. Ezúttal a tripla Axelek is jobban sikerültek, mint a finn versenyen (bár a kűrben ellépett belőle), emellett a három négyfordulatos ugrása is sikerült neki. A programjairól idén már leírtam a véleményem; szerintem a rövid programja tavaly jobb volt, bár nagyon hasonló stílusú, mint az idei, a Bolero kűrje pedig kapkodós, ki nem tartott mozdulatok sokaságából áll, amin a nehéz elemek miatt nincs lehetőség előadni a zenét. Úgy érzem, hogy egy nagy sietség az egész, ami a minél több pont minél gyorsabb összegyűjtögetéséből áll. Nem tartom esztétikusnak azt sem, hogy az ugrásait feltett kezekkel (ripponnal) ugorja, ami olyan, mintha egy torna gyakorlatot néznék. Nem kérdés, hogy Valieva nagyon tehetséges, a programjai tele vannak nehéz átmenetekkel, ugyanakkor már most a korcsolyázásának minden elemére olyan magas pontokat kap, hogy innen alig van már feljebb. Tényleg megérdemel például annyit előadásra, vagy interpretációra, ami 9.5 körüli erősség a 10 pontból?

Kamila Valieva a Skate Canada rövid programjában

forrás: tumblr

Az ezüstérmes Elizaveta Tuktamysheva lett, két jól megfutott programmal - róla el lehet mondani, hogy a járvány helyzete belőle a legjobbat hozta ki és a tavalyi VB-n elért ezüstje óta remek formában van. Kétségtelen, hogy a tripla Axelje és a többi ugrása is kiegyensúlyozott, de hirtelen nagyon megugrottak a pontjai (a komponenseire például 35 feletti pontokat, a kűrjére 71 felett pontokat kap), holott nem javult kirívóan sem az elemei minőségében, sem komponensekben. Az ugrásai valóban jók amikor tiszták, de alig korcsolyázza be a pályát, nincs túl jó korcsolyázótudása, sokat "pózol" (azaz pihen) a kűrben, és a számtalan karmozdulat viszont nem helyettesíti a sokkal nehezebb lábmunkát.

Szerintem az orosz szövetség azt támogatja minél jobban, aki stabil ugró és akinek van olyan nehéz eleme, mint a 3A vagy négyfordulatosok. Akinek van 3A-ja, az akár az olimpiai csapatversenyben is bevethető és jelentős előnyt szerezhet majd mással szemben. Tuktamysheva erre kiváló lenne. 

Emellett kicsit olyan érzésem van, mintha 2017 ősze ismétlődne meg: lehet, hogy a szövetség nem nézné jó szemmel, ha csak Tutberidze-tanítvány jutna ki az olimpiára? Hasonló játszódott le 2017-ben, amikor Medvegyeva és Zagitova mellett nem más Tutberidze-tanítvány (pl. a rendkívül tehetséges Tsurskayát), hanem az akkor még befolyásos CSZKA-ban korcsolyázó Buyanova-tanítvány, Maria Sotskova kapta meg azt a plusz támogatást a Világkupa-sorozatban, ami után aztán a nemzeti bajnokságon is jól szerepelt és jutott ki az olimpiára. Tuktamysheva ha jól szerepel a nemzeti bajnokságban, akár az olimpiai csapatba is bekerülhet.

És az a bizonyos Tutberidze-tanítvány most, aki ennek megihatja a levét, az lehet akár Alena Kostornaia is (vagy más is, akár a tavalyi világbajnok Shcherbakova, bár őt a GP szezonban még nem láttuk). Kostornaia mindkét programját lecserélte a Finlandia Trophy után: a rövid programja a New York, New York c. dal Liza Minelli előadásában, a kűr pedig Billie Eilish Lovely c. dalára készült. Az ugrásai közül néhányat hiányosnak ítélt a technikai panel (többek között a 3A-t is a kűrben), ami sosem jó ómen. Az olyan pontozást, amelyben ugyanannyit kap korcsolyázótudásra, mint pl. Tuktamysheva, vagy amiben a remek 3F-3T kombinációja, ami korábban +4, +5 GOE-kat ért, most már +2, +3 egyes bírók szemében, viszont teljesen hibásnak tartok. Kostornaia még új programokban, nem annyira átütő előadással is nagyon szép lendülettel, térdmunkával, testtartással korcsolyázik, aminek meg kellene látszódnia pontokban is. Nehéz dolga lesz visszakapaszkodnia arra a szintre, amiben volt 2019/2020-ban, akkor ha a bíróktól sem kapja meg igazán a pontokat. Ami ha nem sikerül, nagyon fogok sajnálni, mert ha valakinek derékba tört a karrierje a montreali VB eltörlésével, majd az edzőváltással, Covid-betegséggel, az ő lesz...annak ellenére, hogy az elmúlt évek egyik legtehetségesebb orosz műkorcsolyázójáról van szó.

A dobogó tehát ugyanaz, mint a Finlandia Trophy-n is volt. A 4. lett Mai Mihara, aki kezdi visszanyerni nagyon jó formáját. A rövid programban csak 67 pontot kapott, a kűrben aztán a harmadik legjobb programot futotta (közte mindenre 4-es szinttel!) és akár a dobogóra is állhatott volna fel, ha nem legelsőként fut a rövid programban. Az 5. az amerikai Alysa Liu lett, aki végül a 4Lz-ot nem próbálta meg és a 3A-ból is elesett, azonban már többedjére fut idén jó programokat. A kűrjéhez egy picit éretlennek tartom még viszont, hozzá stílusban inkább a Gypsy dance rövid program illik. Wakaba Higuchi lett a 6. akinek viszont sikerült a 3A a kűrben, több más hibája volt azonban, és ilyenkor a bírók még ott is lepontozzák, ahol nem kellene. Az Oroszlánkirály kűr viszont nagyon jó, a sok lírai, vagy egyszerűen csak unalmasabb koreográfia mellett ez igazán egy olimpiai szezonra való program. A koreai Haein Lee lett a 7. egy szintén nagyon szép, Homage to Korea kűrrel. Mana Kawabe egy jól elrontott rövid program után szintén megugrotta a 3A-t a kűrben, és egy nagyon szép programot futott. Karen Chen viszont csalódást keltően csak a 10. helyen végzett, így az amerikaiaknál továbbra is teljesen nyílt a verseny, kik kerülhetnek be az olimpiai csapatba. Egyedül Alysa Liu helye tűnik jelenleg a legbiztosabbnak.

Mana Kawabe tripla Axelja a kűrben

forrás: tumblr

Véget ért thát a második GP-verseny is, napokon belül pedig a sorozat feléhez érkezünk, és elkezdődik az olasz GP-verseny.

A Skate Canada teljes eredménylistája itt elérhető.

Finlandia Trophy 2021 + JGP Ausztria

Finlandia Trophy

Október első hetében került megrendezésre a Finlandia Trophy Challenger verseny Espooban. Nagyon erős mezőny gyűlt össze mind a négy szakágban, ezért nagy érdeklődéssel figyeltem ezt a versenyt. S emiatt egy külön bejegyzést is írok a versenyről.

A férfiak versenyében Jason Brown nyert, aki néhány ponttal előzte meg a két oroszt, Mikhail Kolyadát és Dmitri Alievet. Jason visszahozta két korábbi programját, a rövid programja a Sinnerman, és a kűrje pedig a Schindler listájának filmzenéjére készült. Jason egy sérülést követően kezdte meg ezen a versenyen a szezont, ezért technikailag kicsit könnyített a programjain, négyfordulatos ugrást nem vállalt be a kűrben, és a tripla Axelje sem olyan stabil. A rövid programban 2. helyen állt Keegan Messing mögött, a kűrben azonban a technikailag kevésbé nehéz programja miatt csak az 5. legjobb programot futotta. 

Keegan bár megnyerte a rövid programot, a kűrben több hibát is vétett, többek között kétszer elesett és nem ugrott tripla Axelt, ezért végül leszorult a dobogóról.

A második helyezett Mikhail Kolyada lett, aki új rövid programot mutatott be a Diótörő zenéjére, miután a tesztkorcsolyázáson a rövid programja még a Caruso volt. Mikhail a rövid programban csak tripla Salchow-ot ugrott és a négyfordulatos Toe-loopból elesett, ezért mindössze 82 pontot kapott csak a futására. Érdekes volt, hogy a kűrben Brown előtt futott, ugyanarra a Schindler listája filmzenére, amelyre az amerikai is. Szerintem Brown kűrje jobb, mint Kolyadáé, ami nem annyira emlékezetes program egyelőre. Kolyada ugyan három négyfordulatos ugrást is megpróbált a kűrben (egy 4T-ből ellépett), de az utolsó ugráselemét, egy 3A-t leszimplázott, ami az aranyérmébe került.

A bronzérmes Dmitri Aliev lett. Aliev kűrje az And the Waltz Goes On, ami - hasonlóan a 2017/18-as keringő rövid programjára - illik a stílusához. Egyelőre azonban nekem úgy tűnik, vagy még nincs fizikálisan nagyon jó formában, persze még a szezonnak az eleje felé tartunk, és nem most kell a legjobb formában lenni. 

Evgeni Semenenko lett az 5., aki ugyan a rövid programban hibázott egy nagyot (a kombináció csak 2S-3T), a kűrben azonban magas technikai pontszámmal 3. lett (három tiszta quad és két tripla Axel). Neki még a második pontszámban kell fejlődnie, valamint az elemeinek a minőségében, ugyanakkor az is elmondható róla, hogy jelenleg az egyik legkiegyensúlyozottabb orosz korcsolyázó technikában.

Még megemlítem Matteo Rizzot, aki csak 19. volt a rövid programban, viszont a kűrt nagyon jó futással megnyerte, így összesítésben a 6. helyen végzett. A The Irrepressibles Two Men in Love c. dalára futott kűrje szerintem nagyon jó program. Matteo az utóbbi években sokszor pop-rock dalokra futotta a kűrjeit (Beatles, Queen), vagy olyan elcsépelt zenére, mint tavaly a Greatest Showman. Az idei kűrje koreográfiailag, stílusban is nagyon illik Matteohoz, amit szépen ki tudott korcsolyázni ezen a versenyen.

Jason Brown négyfordulatos ugrások nélkül is győzni tudott

forrás: tumblr

A párosok versenyében Anastasia Mishina/Aleksandr Galliamov nyert. Ahhoz képest, hogy a rövid programjukat (Esmeralda) megtartották a tavalyi szezonról, kevésbé volt kidolgozott, mint a kűr. És nemcsak amiatt, mert Mishina elesett a tripla Salchow-ból, ezért csak a 2. helyen álltak a rövid program után. A kűr azonban nagyon szépen sikerült, különösen tetszettek az emelések, és eleve, hogy az az egész kűrt egy emeléssel fejezik be.

Az ezüstérmes Evgenia Tarasova/Vladimir Morozov lett. Nagyon jól sikerült a rövid programjuk, amivel vezettek is, a kűrben viszont, amelyet a Lighthouse c. dalra futottak, Tarasova elesett a tripla Toe-loopból és a kidobós Lutz sem sikerült. Érdekességképpen, annak ellenére, hogy az idei szezonban már Tutberidze is edzi őket, aki mindig nagyon ügyel arra, hogy a korcsolyázói hogyan néznek ki (kosztüm, megjelenés stb.), náluk nem tetszett a különböző színű kosztümruha a rövid programban, és a kűrbeli megjelenésük is unalmas, például Mishináékhoz képest.

A bronzérmet szorosan, de megnyerte Ashley Cain/Timothy LeDuc a másik amerikai páros, Jessica Calalang és Brian Johnson valamint a kanadai Vanessa James/Eric Radford előtt.

A jégtánc versenyében a 2020-as Európa-bajnokság óta először vett részt nemzetközi megmérettetésen Gabriella Papadakis/Guillaume Cizeron. Szerintem egyrészt nagyon felkészülten tértek vissza, két jó futással, másrészt minden más top pár, akiket eddig láttunk, nem közelítik meg őket, se a programjaikkal, sem a korcsolyázásbeli minőséggel. Papadakisék a ritmustáncban waackingot mutatnak be, ami a street dance egyik fajtája, a szabadtáncban pedig Gabriel Faure Elégiájára korcsolyáznak. Az eddig megszokott, légies stílustól eltérően a szabadtáncban kicsit szögletesebb a korcsolyázásuk, kíváncsian várom, hogy hogyan fejlődik majd a szezon során.

A második helyezett Madison Chock/Evan Bates lett, akik szintén először mutatták be a szezonban a programjaikat. A Billie Eilish ritmustáncuk nem tetszett, a Daft Punk szabadtáncuk - amelyben egy űrlény és űrhajós találkozását mutatják be - ötletesnek ígérkezik.

Lilah Fear/Lewis Gibson szórakoztató programokkal (Kiss, és Oroszlánkirály) lettek bronzérmesek, és ami még érdekesség, hogy a spanyol jégtáncosok, Hurtado/Khaliavin és Smart/Diaz először mérkőztek meg egymással az olimpiai részvételért: az előbbiek végeztek előrébb a ritmustáncban, ám a szabadtáncban Smarték jobb pontokat kaptak kivitelezésben és komponensekben is a Zorro programjukra, mint Hurtadoék a Led Zeppelin szabadtáncukra. Hurtadóéknak tehát a másik két "kvalifikációs" versenyen le kell majd győzniük Smartékat, ha részt szeretnének venni az olimpián.

Papadakis/Cizeron először versenyeztek 2020 januárja óta

forrás: tumblr

Végül a nők versenyéről néhány szó. A felnőttek között először mutatkozott be Kamila Valieva, akit Eteri Tutberidze (okosan) sok-sok tavalyi hazai versenyen elindított a felnőttekkel, így az embernek olyan érzése volt, mintha Valieva egy ideje már szenior lenne...tehát Valieva bemutatkozott, és ugyan a tripla Axel egyik programban sem sikerült, a tesztversenyhez képest ezúttal mindhárom négyfordulatos ugrást sikerült megugornia. Szerintem Valieva rövid programja továbbra is egy unalmasabb és nagyon hasonló verziója a tavalyi rövid programjának, a Bolero pedig továbbra sem jó kűr, de Tutberidze szempontjából mindegy, ha annyira magas (világcsúcs) pontszámot kap már rá most is.

Második lett Elizaveta Tuktamysheva, aki jó formában van, sikerültek a tripla Axelek mindkét programban és nagyon magas pontszámot kapott a komponensekre is. Hozzá kell tenni, hogy a két tripla Axel ellenére is majdnem annyi pontot kapott technikára, mint Shcherbakova a minap Budapesten, annak ellenére, hogy Annának nincs tripla Axelje és a négyfordulatos ugrása sem volt meg (erről majd később). Tehát Liza jó formában van jelenleg, ami önbizalmat adhat neki a következő hónapokra is, a csúcsformát azonban majd decemberre kell időzíteni az orosz bajnokságra.

Végül harmadik lett Alena Kostornaia, aki két éve ezen a versenyen robbant be a felnőttek között. A rövid programban csak 2A-t ugrott, így is szép, 78 feletti pontszámot kapott egy egyébként jól előadott programra. A kűr azonban magához képest vérszegény volt, egy 3A-t próbált meg, de hiányos volt és majdnem elesett belőle, és kicsit olyan volt, mintha nem lenne ott fejben, a tudásához képest gyengén adta elő ezt az egyébként nem túl érdekes programot...Kíváncsian várom, vissza tudja-e hozni, vagy megközelíteni régi formáját, a tripla Axelekre szüksége lesz majd a nemzeti bajnokságon ahhoz, hogy versenyben legyen az olimpiai helyek egyikéért.

Loena Hendrickx lett a 4., és az immár grúz színekben induló Anastasia Gubanova az 5., aki három év óta először volt nemzetközi versenyen. Nagyon szépen korcsolyázott ezen a versenyen.

Kamila Valieva: első felnőtt verseny, két világcsúcs

forrás: tumblr

Így zárult a Finlandia Trophy, amiről elmondható egyrészt, hogy színvonalas verseny volt sok nagyon jó indulóval, másrészt általában elmondható, hogy vastagon fogott a ceruza a bíróknál, különösen a női versenyen és párosban születtek talán túlságosan is magas pontok.

*

Junior GP Ausztria

A Finlandia Trophy-val azonos hétvégén zajlott a juniorok utolsó GP állomása Ausztriában. A férfiaknál Ilia Malinin (USA) a legelső GP versenyen elért aranya után ismét aranyéremmel térhetett haza. A nőknél a Plushenko-tanítvány Sofia Muravieva lett a győztes, a párosoknál és a jégtáncosok mezőnyében is orosz aranyak születtek. 

A juniorok GP döntőbe kerülésére az ISU ezúttal speciális követelményeket írt elő. Az egyénizők és jégtáncosok esetében a 7 GP verseny győztese, a párosoknál a 4 GP-n győztes automatikusan döntős, emellett a a nők és férfiak versenyében Japán, mint a junior GP döntő rendező országa 1-1 versenyzőt küldhet majd a versenyre (tekintve, hogy japán versenyzők nem indultak a GP-sorozatban).

A junior GP-döntősök tehát az alábbi versenyzők:

Férfiak: Ilia Malinin (amerikai), Ilya Yablokov (orosz), Gleb Lutfullin (orosz), Kirill Sarnovskiy (orosz), Wesley Chiu (kanadai), Egor Rukhin (orosz) + 1 japán

Nők: Sofia Akatieva (orosz), Veronika Zhilina (orosz), Sofia Muravieva (orosz), Adeliia Petrosyan (orosz), Isabeau Levito (amerikai), Lindsay Thorngren (amerikai) + 1 japán

Párosok: Chikmareva/Ianchenkov (orosz), Khabibullina/Knyazhuk (orosz), Mukhortova/Evgenyev (orosz), Petrushkova/Malikov (orosz)

Jégtánc: Khavronina/Cirisano (orosz), Kaganovskaia/Angelopol (orosz), Wolfkostin/Chen (amerikai), D'Alessandro/Waddell (kanadai), Tyutyunina/Shustitskiy (orosz), Brown/Brown (amerikai)

Orosz tesztkorcsolyázás, Autumn Classic és U.S. International Classic, Lombardia Trophy, JGP versenyek

Néhány héttel ezelőtt beindult a szezon, több verseny is lezajlott a korcsolya világában, ezért egy kicsit röviden írnék ezekről.

Orosz tesztkorcsolyázás

Cseljabinszkban került sor az idei felnőtt orosz versenyzők tesztkorcsolyázására, ahol először láthattuk a legjobbak programjait ebben a szezonban. Ez bár nem egy "igazi" verseny, mégis nézőkkel rendezik meg, közvetíti az orosz köztévé és a YouTube-on is követni lehet angol kommentárral, tehát szinte olyan érzése van az embernek, mintha versenyt nézne.

A fiúk közül talán a leginkább Artur Danielian és Mark Kondratyuk tetszett a legjobban. Danielian, a 2020-as Európa-bajnokság ezüstérmese hosszú sérülés után tér vissza, ezért az ugrásai nincsenek még igazán stabil formában, ugyanakkor minden egyéb szempontból, legyen az koreográfia, előadás, interpretáció, átmenetek, vagy akár csak a testtartása, nagyon magas minőséget képvisel.  Kondratyuk jó formában van és idén is érdekesebb programokat sikerült koreografálni neki, a kűrt például a Jézus Krisztus Szupersztár zenéjére futja (később egyébként őt választották a Nebelhorn Trophy-n az olimpiai kvótáért indulónak). Samarin (ismételten) egy fülsüketítő zenére futja a kűrjét (az Apashe Lord & Master-t választotta részben), szerintem a koreográfiái továbbra is üresek, sok-sok rákészüléssel az ugrásokra. Petr Gumennik a kűrben rontott sokat és esett olyan csúnyákat, hogy bízom benne, hogy nem sérült meg ez után a tesztverseny után. Aliev az egyike azon keveseknek az orosz mezőnyben, akik igazán szépen, hosszú ívekben korcsolyáznak, az And the Waltz Goes On kűrje tetszett, ugyanakkor láthatóan nincsen túl jó fizikális formában a szezonnak ebben a részében. Mikhail Kolyada új, Caruso rövid programja állítólag a tesztverseny előtt egy héttel készült el, ezért talán még korai túl sok következtetést levonni belőle, jelenleg elég üres, sok kézmozdulattal, kevesebb lábmunkával. A kűrje a Schindler Listája zenére készült, ami azért is rizikós választás, mert a tavalyi White Crow kűrjét nehéz lesz bármivel is felülmúlni, másrészt erre a zenére futja majd Jason Brown is a kűrjét, ezért az összehasonlítás elkerülhetetlen lesz. Nekem első megnézésre a kűr sem annyira tetszik, kérdésesnek tartom, hogy megmarad-e ez a program a szezonra, vagy visszatér esetleg a White Crow-hoz? Kolyada edzőpartnere, Semenenko ott folytatta, ahol tavaly abbahagyta: stabil ugrások, összeszedettség és érettebb előadásmód. Végül Ignatovról annyit, hogy ha megcsinálja az ugrásait, erős programjai lesznek (neki van például egyedül négyfordulatos Rittbergerje a top oroszok közül), de neki gyakran van problémája az állóképességével, mint ahogy azt a kűrben ezúttal is láttuk.

A párosoknál Mishina/Galliamov megtartotta a tavalyi Esmeralda rövid programot, ami szerintem egy jó döntés, a kűrjük azonban új, a Snowstorm és a Time, Forward dalokra korcsolyáznak Sviridovtól. Nekem a két zene közötti éles váltás és a koreográfia nem áll igazán össze, kíváncsi leszek, hogy fog ez a program kinézni majd versenyen. Boikova/Kozlovskii a Hattyúk tavára futja a rövid,-, és a Malaguenára a szabadprogramot, ez utóbbi egyelőre jobban tetszik mint Mishináék kűrje. Végül Tarasova/Morozov rövid programját már a Tutberidze csapattól Daniil Gleikhengauz koreografálta (Metamorphosis/Experience/Claire de Lune) a kűrt viszont Zhulin, a Lighthouse zenéjére. Korcsolyázásuk mindig is nagyon precíz volt, csak az összhang kifejezése hiányzott belőlük mindig. Kíváncsi vagyok, hogy az ugrásaikat Tutberidze mennyire fogja tudni stabilizálni az olimpiára és eleve, hogy a Tutberidze-Maxim Trankov tandem hogyan fog működni.

A jégtáncról annyit, hogy egyrészt Stepanova/Bukin betegség miatt nem vett részt, másrészt Sinitsina/Katsalapov szabadtánca ugyanaz a lírikus vonal, mint amit az elmúlt években láthattuk tőlük,  még Sinitsina kűrruhája is mindig nagyon hasonló, nude színű...Papadakisék ugyan az elvontabb, lírikus vonalon belül maradtak sokáig, azon belül mégis több újdonság volt a programjaikban, mint Sinitsináék szabadtáncában. Csak abban tudok reménykedni, hogy Papadakisék egy náluk sokkal érdekesebb programmal fognak visszatérni. 

Végül a nők versenyéről essen néhány szó. Először is láthattuk Nugumanovát, aki továbbra is egy nagyon jól előadó, elegáns versenyző, akinek sajnos az ugrásai viszont a gyenge pontja. Samodurova a másik, akinek kicsi, hiányos ugrásai vannak, és ő az, akinek a korcsolyázásában nem látom idén már azt az örömöt, mint korábban, például akkor amikor 2019-ben Európa-bajnoki címet nyert. Ksenia Sinitsyna rövid programja (Csajkovszkij Altatója) volt talán az egész női versenyen a kedvenc programom: jól megkoreografált, egyedi program, érti és érzi is, mire korcsolyázik. Aztán ott volt Tuktamysheva, akinek a rövid programja talán az egyik legjobbja az elmúlt évekből, a kűr ugyanakkor egy ismételten eléggé üres, kézmozdulatokkal teletűzdelt program (nekem kicsit "olcsó" hatást kelt a stílus). Liza láthatóan dolgozott az egyébként nem túl erős forgásain, tetszik, hogy próbál fejlődni ott, ahol tud.

Aztán ott voltak a Tutberidze tanítványok, mind a hat, akik közül mindössze három mehet majd az olimpiára - nem leírva Tuktamyshevát, de azt hiszem Tutberidze egyik első számú célja lehet, hogy a nők versenyében az ő tanítványai mehessenek majd Pekingbe, ezért minden bizonnyal közülük kerül majd ki az olimpiai csapat:

Daria Usacheva (SP: The Greatest Showman, kűr: Nessun Dorma) a tavalyi formájához képest kicsit visszaesett egyelőre, a programjai olyan egy kaptafa, mint az előző évekbeliek...nincsen négyfordulatos ugrása, 3A-ja, bár utóbbit állítólag már edzi.

Maiia Khromykh (SP: I'll Take Care of You Beth Harttól, kűr: Buenos Aires Hora Cero/El Tango de Roxanne). A rövid programot tavalyról megtartotta és ez egy hozzá illő, jó program. A kűr is illik hozzá; és ez az egyik legjobban megkoreografált program, amit idén Tutberidze tanítvány előad. Hozzá kell tenni, hogy talán nem meglepetésre mindkét programot nem Gleikhengauz, hanem más (Ksenia Potalitsyna) koreografálta. A kűrben 4T-t, és 4S-t is tervez, ha azokat stabilan meg tudja ugrani, nagy előnyt fog jelenteni.

Alena Kostornaia (SP: Am I The One Beth Harttól, kűr: Négy évszak: Tél, Vivaldi). Alena visszahozta a tripla Axelját, amit a rövid programban (ellépett) és a kűrben (megugrotta) is megpróbált. Nincs még olyan állapotban, mint volt két éve, és kicsit hiányosak is, de jó úton halad, hogy újra erősebb programjai legyenek technikailag. Az nem szerencsés, hogy az ő rövid programja is Beth Hart zenéjére készült, láthatóan nem is élvezte annyira a programot. A kűr szintén kicsit üres (még), Alena állítása szerint el is felejtette a lépéssort és a második tripla Axel próbálkozást...bízom benne, hogy sikerül visszanyernie a régebbi formáját (meg kell említenem, hogy kicsit sajnálom az idei programjait, úgy tűnik, évről évre rosszabbakat kap, pedig ő aztán mindent elő tudna adni és a legkomplexebb koreográfiát ki tudná korcsolyázni. Nincsenek a programjai azon a szinten, mint például ez, vagy ez).

Kamila Valieva (SP: In Memoriam, Kirill Richtertől, kűr: Bolero Raveltól). A rövid programja egy gyengébb verziója a tavalyi programjának, lírikus, de semmi újat nem lehet benne felfedezni ami a tavalyi programban nem volt. A kűrje maradt a Bolero, ami szerintem egy kifejezetten gyenge program, Kamila végig siet benne, kevésbé érzi a zenét mint egy lírikusabb programban. A tripla Axelja (annak segítéségével, hogy felteszi a két kezét a magasba, ezáltal a tengelyét kiegyenesíti) stabil, viszont a négyfordulatos ugrásai bizonytalanok a kűrben, amiben kétszer is elesett. Fogja-e tudni őket a szezonban teljesen stabilizálni? Fogja-e bírni a terhet első felnőtt évében úgy, mint anno Zagitova?

Anna Shcherbakova (SP: The Songs of Distant Earth Kirill Richtertől, kűr: Mester és Margarita filmzene és Requiem Mozarttól). Anna egy lábsérülésből tért vissza, ezért nem próbált meg négyfordulatos ugrást ezen a tesztversenyen. Az ugrásai és a korcsolyázótudása az egyik leggyengébb ebben a mezőnyben, de mégsem lehet őt leírni, mert az egyik legstabilabb versenyző fejben. A nemzeti bajnokságig sok idő van még, és addigra jobb formába lendülhet. A rövid program picit más jellegű, amiket eddig láthattunk tőle, a kűrben viszont ugyanazokat a mozdulatokat és még arckifejezésben is ugyanazt láthatjuk tőle mint akár a tavalyi kűrben.

Alexandra Trusova: (SP: Frida, kűr: Cruella filmzene) Trusova egy kicsit újabb arcát mutatja be a rövid programban (hozzá vörös hajjal), a tripla Axel viszont továbbra is marad a programban, amelyből ezúttal elesett (az edzéseken remekül ugorja). A kűrben egészen elképesztő, öt négyfordulatos (!) ugrást tartalmazó programot ad elő: igaz, hogy az ugrások között szinte semmilyen koreográfia nincs, csak rákészülés, koszorúzás, de ezen a tesztversenyen megugrotta a 4F-et, a 4S-t, a 4T-t és két 4Lz-ot is, az egyiket kombinációban.

Sasha fizikálisan rendkívül erős versenyző, kérdés hogy igazi tét alatt mennyire fogja tudni megugrani az ugrásokat, amikkel az utóbbi szezonokban voltak problémái. A Cruella filmzene egyébként hozzá illik, kicsit belevaló választás.

Az összes rövid program megnézhető itt, a kűrök pedig itt.

Alexandra Trusova a Cruella kűr közben

forrás: tumblr

Junior Világkupa-sorozat (Courchevel I-II, Kassa, Krasznojarszk)

Egy hónapja megkezdődött a juniorok Világkupa-sorozata Franciaországban. Az első két állomáson, amit mindkétszer Courchevelben rendeztek, a járványügyi korlátozások értelmében nem tudtak az orosz versenyzők elindulni. Emellett sajnos a japán versenyzők egyáltalán nem indulnak az idei junior GP sorozatban, tekintve, hogy a Japánba történő visszatéréskor kötelező karanténba vonulni jelenleg is, ezért úgy döntöttek, hogy nem indítják el a versenyzőiket a teljes sorozatban. Ezért meglehetősen csonka az idei sorozat is, amit az oroszok híján még inkább érezni lehetett az első két versenyen. 

Az első versenyen minden számot az amerikai versenyzők nyertek meg (a fiúknál Ilia Malinin, a nőknél Lindsay Thorngren, a jégtáncban Wolfkostin/Chen). A második franciaországi versenyen a fiúknál a kanadai Wesley Chiu nyert, a nőknél Isabeau Levito, akit a jövő amerikai reménységének tartanak, és akinek a korcsolyázásán egyébként eléggé látszik az orosz hatás, mivel edzői Kuznyecova és Platov. Mindkét courcheveli versenyen érmes lett egyébként a kanadai Kaiya Ruiter is, akinek tetszettek a programjai. A jégtánc versenyét az amerikai Brownék nyerték meg.

A kassai állomáson Plushenko tanítványai remekeltek: a fiúknál Kirill Sarnovskiy, míg a lányoknál Veronika Zhilina nyert és Sofia Muravieva lett a második. Meggyőző teljesítményt mutattak, sokkal összeszedettebb a szezonkezdésük, mint akár tavaly. Zhilina egyébként három négyfordulatos ugrást is bemutatott, közte a program második felében egy 4T-2T kombinációt. Ő egyébként előadásban is fejlődött tavalyhoz képest. A harmadik a Tutberidze tanítvány Adelia Petrosyan lett. A párosok mezőnyében az orosz Mukhortova/Evgenyev nyert, míg a jégtáncban a kanadai kettős, D'Alessandro/Waddell.

Veronika Zhilina 4T-2T a kassai JGP kűrjében

forrás: tumblr

A krasznojarszki versenyen taroltak az oroszok: nemcsak több indulójuk volt, mint a szokásos (azért cserébe, hogy Franciaországban nem lehettek ott), hanem mindegyik versenyszámot ők nyerték, a lányok esetében ráadásul a Top 5 helyet ők foglalták el. A fiúknál a Mishin tanítvány Gleb Lutfullin lett az első, párosban Chikmareva/Ianchenkov, jégtáncban pedig Khavronina/Cirisano. A lányoknál a Tutberidze tanítvány Sofia Akatyeva nyert magasan: programja rendkívül anyagerős egy 3A-val, és három négyfordulatos ugrással: 4S és két 4T kombinációban. Mozdulatai precízek, pontosak, de nekem ő előadásban tavaly óta egyelőre nem fejlődött semmit, teljesen rezzenéstelen arccal adja elő a programjait és erre az sem lehet teljesen mentség, hogy a szezon eleje van. A második Plushenko tanítványa, Anastasia Zinina lett, míg a harmadik Sofia Samodelkina, nekem ő tetszett a legjobban a mezőnyben, nemcsak technikailag erős kűrje van, hanem elő is adja a programot. Nem értettem azzal egyet, hogy Akatyeva komponensekben is több pontot kapott Samodelkinánál. 

Egyelőre úgy tűnik, hogy Tutberidze mellé zárkóznak fel a többi edzők versenyzői is, legalábbis az eddigi versenyek alapján ez látszik.

Teljes eredménylista: Courchevel I, Courchevel II, Kassa, Krasznojarszk

Lombardia Trophy és Autumn Classic International

Az idei szezon első Challenger versenye a Lombardia Trophy volt Bergamoban. A fiúknál Daniel Grassl nyert, köszönhetően a magasabb technikai pontszámának (három négyfordulatosa is van, 4Lz, 4F és 4Lo, igaz, hiányosan ugorja meg őket...). A párosoknál Della Monica/Guarise nyert, érdekességként a 2. a spanyol kettős, Barquero/Zandron lett. A jégtánc versenyét pedig az ötödik Lombardia aranyát benyűjtő Guignard/Fabbri nyerte. A nők versenyét a felnőtteknél bemutatkozó amerikai Alysa Liu nyerte meg, aki a kűrjében egy (hiányos) tripla Axelt is bemutatott, és hatalmas pontokat kapott a programjaira. Alysa edzőt váltott és a Massimo Scali, Jeremy Abbott páros készíti fel. A tavalyi gyenge formájához képest nagyon sokat fejlődött az új edzői csapattal, csúszásban, sebességben is jobb, mint volt korábban. Ő az amerikaiak reménysége, ezért kíváncsi vagyok, hogyan alakul az olimpiai szezonja, az viszont biztos, hogy az amerikaiak mindent meg fognak tenni annak érdekében, hogy sikeres szezonja legyen, különösen, hogy a többi amerikai lány nem túl jó kilátásokkal küzd jelenleg (Mariah Bell formán kívül van, Bradie Tennell sérülésssel küzd, Karen Chen ugrásai nem valami stabilak stb.). A nőknél az ezüstérmet Ekaterina Kurakova, a bronzérmet a szintén amerikai Audrey Shin nyerte.

A magyarok részéről Schermann Regina lett a legjobb, aki a 9. helyen végzett, Lukács Ádámék a 10. helyen végeztek jégtáncban, a fiúknál pedig a 21-22. helyeket foglalta el Csernoch András és Böröcz Máté.

Az Autumn Classic versenyen egyrészt a férfiaknál mindössze három induló volt, azok is mind kanadaiak, ezért az a verseny tulajdonképpen egy hazai versenynek minősült. A fiúknál az Orser-tanítvány Conrad Orzel nyert. A nőknél meglepetésre a ciprusi színekben induló, de Amerikában készülő Marilena Kitromilis nyert két majdnem tisztán megfutott programmal. A koreai Young You csak második lett, és a technikai panel alaposan szétszedte az ugrásait, többek között a két tripla Axelje is hiányos illetve leminősített lett. Hasonlóan járt Karen Chen is, aki csak a 4. helyen végzett. A bronzérmet egyébként a koreai Seoyeong Ji nyerte meg.

A párosok versenyét a rendkívül jól futó japán kettős, Miura/Kihara nyerte meg, akik Kanadában edzenek. Ritkán látni olyan páros versenyzőket, akik ennyire jó korcsolyázótudással rendelkeznek, nagyon szépen csúszik alattuk a jég. Miura egy tripla Salchow-ot leduplázott a kűrben, egyébként teljesen tisztán futottak. Az ezüstérmet az első közös versenyükön induló Vanessa James és Eric Radford kettős kapták meg. Vanessa sokat hibázott a versenyen (elrontott Salchow a rövid programban és a kűrben is, hiba a 3T-ben és a kidobós Lutz-ban a kűrben), illetve az emeléseik is elég óvatosak voltak. Egyébként szép vonalaik vannak, amik egymáshoz illenek, de az is igaz, hogy Vanessa  magasabb mint Radford korábbi párja, Meagan Duhamel volt, amihez nem lesz egyszerű hozzászoknia Radfordnak. Talán nem túl szerencsés az sem, hogy a kűrjüket is egy olyan dalra válaszották, mint a Falling. Kíváncsi leszek, hogyan fognak fejlődni a következő pár hónapban, mennyire tudnak összecsiszolódni ilyen rövid idő alatt.

Miura/Kihara az Autumn Classic International aranyérmesei

forrás: tumblr

A jégtáncban Gilles/Poirier nyert, egy Elton John ritmustánccal és egy Long and Winding Road szabadtánccal. Gilles-éknek érdekes szabadtáncaik szoktak lenni, amihez képest ez az új program egy picit lapos szerintem...legalábbis első megnézésre nem érzem azt, hogy ezekkel a programokkal mindenképp az olimpiai dobogót el tudnák érni. Bronzérmes lett Smart/Diaz, és Green/Parsons.

U.S. International Classic

A bostoni U.S. International Classic ezúttal nem Challenger verseny, hanem egy nemzetközi, de voltak nagyobb nevek itt is. Egyrészről a nőknél indult Trusova, alig egy hétten az orosz tesztverseny után. Az időeltolódás és a sok utazás miatt érthető, hogy a kűrben is voltak hibák (annak ellenére, hogy az edzések remekül mentek neki!), és így nem sokkal, de nyerni tudott a koreai Yeonyeong Park előtt. Az viszont biztos, hogy ha ugrások nem mennek annyira, akkor a program - tartalmas és érdekes koreográfia híján - túl üres.

Jégtáncban bemutatkozott a szezonban a Hubbell/Donohue kettős, akik egy Janet Jackson ritmustáncot és egy Drowning című szabadtáncot adtak elő. Nekem kicsit nehézkes, lassúcska volt a két program és nem is annyira meggyőzőek, bár még a szezon eleje van. Érdekességként Tutberidze nem igazán Trusova, hanem sokkal inkább lánya, Diana Davis miatt utazott el erre a versenyre: Gleb Smolkinnal az ezüstérmet szerezték meg, méghozzá olyan pontokkal, amilyenekkel a felnőttek között debütáló jégtáncos pár nem kapott 2010 óta. Annak ellenére, hogy egy középszerű párosról van szó.

A ritmustáncban a török bírónő odáig ment, hogy bőven 1. helyre tette az oroszokat (ami azért is érdekes, mert ugyanarról a bíróról van szó, aki a 2018-as Golden Spin versenyen előre megírt helyezések papírra vetésével és a versenyre történő elvitelével bukott le, akit aztán el is tiltottak a bíráskodástól egy ideig!). Tutberidze az utóbbi időben egyébként gyakran kilátogatott az Egyesült Államokba az ott edzősködő lányához, és erre a versenyre is elutazott vele, ami nyilván nem véletlen. Biztos vagyok benne, hogy a háttérben erősen megy a lobbi annak érdekében, hogy Davisék kijussanak az olimpiára, ehhez Zagorskiékat kellene legyőzni, illetve ha Bukinék valamilyen okból idén sem kapnának meghívót az olimpiára, mint Pyeongchangban, akkor persze még könnyebb dolguk lehet a cél eléréséhez.

És ez még kicsit odébb van, mindössze spekuláció, de a fentiek fényében - ismerve a sportág átpolitizáltságát - nem lennék meglepődve, ha az amerikaiak és az oroszok a saját érdekeik elérése érdekében összefognának, ami nem először történne meg ebben a sportágban: egy amerikai jégtánc páros (Hubellék? Chockék?) dobogóra segítése, cserébe orosz arany (Sinitsináék) támogatása Papadakisék ellenében; amerikai arany bebiztosításának orosz segítése a férfiaknál (Nathan Chen), azért cserébe, hogy az amerikaiak a párosoknál segítik majd az oroszokat. Hogy ebből mi valósul meg majd februárban? Pár hónap, és megtudjuk.

*

Teljes végeredmények: Lombardia Trophy, Autumn Classic, U.S. International Classic 

Kezdődik a 2021/2022-es szezon!

Kezdődik a 2021/22-es szezon a nagyobb versenyekkel (kisebb versenyek, illetve a junior Világkupa-sorozat már elkezdődött), ezért gondoltam, hogy kicsit összefoglalom, mi is történt a tavalyi szezon vége óta, amióta utoljára írtam.

Igazából még az előző szezonhoz tartozott az áprilisi World Team Trophy csapatverseny, csak erről nem írtam külön. Ezt a versenyt hagyományosan Japánban szokták megtartani, ezúttal Osaka adott helyszínt a versenynek. 2009-es debütálása óta hetedszerre került megrendezésre ez a verseny, azonban először tudott nyerni Oroszország, méghozzá fölényesen. Érdekesség egyébként, hogy a WTT-re a külföldről érkező versenyzők karanténkötelezettség nélkül léphettek be Japánba, míg azok a japán versenyzők, akik a stockholmi világbajnokságon szerepeltek, olyan karanténba kerültek, ami alatt csak a szálláshely és edzés helyszíne között mozoghattak a WTT-ig. Nem első példája ez annak, hogy a japán szervezők előtérbe helyezik a külföldieket a sajátjaikkal szemben, ami számomra kicsit érthetetlen. 

Japánnál maradva további hír, hogy az augusztusban elkezdődött junior Világkupa-versenysorozatra egyáltalán nem küldenek versenyzőket, mert továbbra is karanténkötelezettség várna a Japánba visszatérő versenyzőkre. Hogy lesznek-e kivételek a felnőtt Világkupa-sorozatra vonatkozóan, arról még nincs hír, de az már biztos, hogy se a Lombardia Trophy-ra, se az Autumn Classic versenyre nem küld a japán szövetség  versenyzőt. A juniorokat mindenesetre nagyon sajnálom, hiszen ez nekik a második szezon, hogy nem versenyezhetnek a Világkupán, ami alapvetően visszavetheti a fejlődésüket a jövőre nézve (motiváció, versenyzés, nemzetközi bírók visszajelzésének hiánya stb.). 

Egyébként Japánban megrendezésre került többek között a Stars on Ice show, és a Dreams on Ice is, ezeken a hazaiak vehettek részt, többek között Yuzuru Hanyu is. Yuzu egyébként idén is részt vett a 24h TV jótékonysági rendezvényén augusztusban, amin két programját adta elő (azon a sendai nyilvános pályán, amin egyébként edzeni is szokott).

Japánhoz kapcsolódó friss hír, hogy Rika Kihira a tegnapi nap Kanadába utazott, hogy Torontóban, a Cricket clubban elkezdje az edzéseket Brian Orser vezetésével. Rika már a járvány előtt Torontóba akart költözni, de akkor az utazási korlátozások miatt erre nem volt lehetősége, ezért ideiglenesen Lambielnél edzett. Sajnos Svájcban visszafejlődött technikailag és le is sérült, ezért most elsősorban azért lehet neki drukkolni, hogy egyáltalán felépüljön őszre és a japán nemzeti bajnokságon ki tudja majd harcolni az olimpiai helyet.

Ami a felnőtt Világkupa-sorozatot illeti, a legnagyobb hír, hogy Kína visszamondta a rendezési jogot, ezért idén nem kerül megrendezésre a Cup of China. Ezt azzal indokolták, hogy kevés repülőjárat van és a szigorú járványügyi elírások miatt nem tudnák buborékban megrendezni a versenyt. Az idei GP versenyt Csungkingben tartották volna meg, tehát Pekingből (vagy más városból) belföldi járattal kellett volna a versenyre repülni, amit a kínaiak nem tartottak kivitelezhetőnek. Az elmaradt verseny helyett Olaszország ugrik be, amit a torinói Palavela arénában tartanak meg (itt volt a 2006-os olimpia illetve a 2019-es GP döntő is). A Világkupa-sorozat meghívottainak listája egyébként itt érhető el:

• nők
• férfiak
• párosok
• jégtánc

Bár a Cup of China elmarad, de az október 13-17-e között megrendezendő Asian Open Trophy nem került törlésre, aminek az oka, hogy ez a verseny szolgál majd a pekingi olimpia tesztversenyeként, és emellett könnyebben megközelíthető helyszínen van, mint lett volna a kínai GP verseny.

Ami az edzőváltásokat, új párokat illeti, az egyik hír volt, hogy Alexandra Trusova és Alena Kostornaia is visszamentek Eteri Tutberidzéhez edzeni. A Plushenko Akadémiáról távozott az a Sergei Rozanov is, akinek kulcsszerepe volt abban, hogy Kostornaia megtanulta a tripla Axelt még amikor Tutberidzénél edzett. Távozott Volkov is, aki saját korcsolya iskolát nyitott.

Tutberidze így jelenleg hat versenyzőt készít fel az olimpiára a nőknél: Shcherbakovát, Trusovát, Kostornaiát, Valievát, és a szintén juniorból a felnőttek között ebben a szezonban elsőként versenyző Usachevát és Khromykh-ot. Minden bizonnyal közülük fog kikerülni az a három versenyző, akik az olimpián részt vehetnek majd, ebbe a versenybe talán csak Tuktamyshevának lehet bármiféle beleszólása. Medvegyeva bejelentette, hogy kihagyja a teljes olimpiai szezont, miután a sérüléséből még nem épült fel. Úgy vélem, hogy se őt, se Zagitovát nem fogjuk már többet látni versenyezni.

A Tutberidze csapat egyébként meglehetősen csendben volt az utóbbi hónapokban. Az elmúlt évekre az volt a jellemző, hogy nyáron bejelentettek néhány programot, megmutatták ki hol tart, ki milyen ugrást tanult meg. Ez idén elmaradt. Az egyetlen hír, hogy Shcherbakova a nyár elején kisebb lábsérüléssel bajlódott, de hogy most milyen állapotban van, azt a hétvégi tesztkorcsolyázáson fogjuk megtudni.

Eteri Tutberidzéhez kapcsolódó további hír, hogy Evgenia Tarasova és Vladimir Morozov párosát részben ő edzi, Trankovval együtt. 

Ami még az oroszokat illeti, érdekes hír, hogy két kiváló korcsolyázójuk, Anastasia Gubanova és Maria Talalaikina is országot vált - Gubanova grúz, míg Talalaikina olasz színekben fog a továbbiakban versenyezni. Nem meglepő egyébként az országváltás, és talán a jövőben több ilyen elő fog fordulni, mert hiába remek korcsolyázókról van szó, ha az elképesztően sűrű orosz mezőnyben évek óta nem jutnak ki nemzetközi versenyekre. 

A másik hír, hogy Vanessa James és Eric Radford visszatérnek a versenyzéshez és egy új párost alkotva fognak versenyezni ettől a szezontól, még pedig Kanada színeiben. Vanessát utoljára a 2019-es WTT-n láthattuk versenyezni Morgan Ciprés-vel, míg Eric Radford a 2018-as Téli olimpia után jelentette be visszavonulását a versenyzéstől. Ez azért is érdekes, mert Radford akkoriban hátsérüléssel is küzdött és koreográfusként, edzőként kívánt a továbbiakban dolgozni.

Ami még a párosokhoz kapcsolódó hír, hogy Aljona Savchenko is úgy tűnik, hogy a visszatérését fontolgatja, a német szövetség ugyanis kiadta őt az Egyesült Államoknak, és próbaedzéseken is volt TJ Nymannal. Ebből a párosból azonban úgy tűnik, végül mégsem lesz semmi és Benoit Richaud szerint Savchenko új  partnert keres (TJ Nymanról egyébként annyit, hogy súlyos szexuális zaklatással vádolták meg többen is, pl. Emma Tang, és edzője, Dalilah Sappenfield ellen a SafeSport amerikai szervezet a napokban indított vizsgálatot, egyúttal felfüggesztette az edzői tevékenységét is).

Még egy érdekes hír edzőváltásról: Loena Hendrickx otthagyta az edzőnőjét, akivel gyerekkora óta készül, és testvérével, Jorikkal illetve Sólya Ádám koreográfussal készül majd. Ez azért is meglepő váltás, mert a világbajnokság kifejezetten jól sikerült neki és olimpia előtt ritkán szoktak a versenyzők váltani.

Itthoni hír végül, hogy Láng Júlia tavasszal hosszabb időt töltött a Sambo-70 klubban Tutberidzééknél, majd később a CSZKA klubban Sergei Davydovval is, azonban nyáron eltörte a jobb lábfejét szárazedzés közben, ami visszavetette a felkészülésben. A Nebelhorn Trophy-ra, ami a szeptember végi olimpiai kvalifikációs verseny, nevezve van már.

Legvégül pedig egy lista az eddig bejelentett programokról, amelyeket hamarosan láthatunk versenyen!

Röviden ennyiben lehetne összefoglalni az elmúlt hónapok eseményeit, nemsokára ismét írni fogok a következő hetek eseményeiről.

Január-februári versenyek

Mivel már jó régen nem írtam, ezért mielőtt rátérnék a világbajnokságra egy külön posztban, röviden írnék néhány versenyről, amiket eddig az idei évben megrendeztek.

Az amerikai nemzeti bajnokság még januárban zajlott le Las Vegasban, nézők nélkül, ún. "buborékban". A jégtáncok versenyében Chock/Bates és Hubbell/Donohue küzdelme volt izgalmas, amiben az előbbiek nyerték a ritmus táncot, utóbbiak a szabad táncot és a versenyt is, alig másfél pont különbséggel. A világbajnokság érdekes lesz már csak a kettejük közötti verseny miatt is, de erről majd később. A párosok versenyében az újonnan megalakult Knierim/Frazier magasan nyerték a versenyt, 2. lett a többet is hibázó Calalang/Johnson és 3. Cain-Gribble/LeDuc. Érdekességképpen az eredetileg a VB-keretbe kerülő Calalang/Johnson személyes okokra hivatkozva március elején visszaléptek a világbajnokságtól, így Cain-Gribble/LeDuc lesz a 2. amerikai páros majd a stockholmi versenyen. A férfiaknál nem meglepetésre Nathan Chen nyert nagy fölénnyel, bár nem volt olyan meggyőző a korcsolyázása, mint a korábbi nemzeti bajnokságokon, a kűrben a quad Lutz-ot például nem sikerült megugornia. A 2. lett Vincent Zhou, míg a bronzérmes Jason Brown, aki ezúttal is megpróbálta a 4T-t, de elesett belőle és nem is sikerült teljesen kiforognia. A 4. Yaroslav Paniot lett, akinek quad Flipje és Toe-Loopja is van, és meg is előzte Brown-t a kűrben egy egyébként jól sikerült Elvis-programmal. A nők versenyében nyert Bradie Tennell, 2. ebben az idényben jól szereplő Amber Glenn, míg 3. Karen Chen. A 4. lett az elmúlt két év bajnoka, Alysa Liu, míg Mariah Bell a csalódást keltően versenyzett és csak 5. lett.

A kanadai bajnokságot nem tartották meg a vírushelyzetre hivatkozással, ezért beküldött videók alapján döntöttek arról, kik azok akiket beválogatnak a keretbe. Ez leginkább a férfiak szempontjából volt érdekes, mert az egyetlen helyre hárman is pályáztak, Keegan Messing, a tavalyi nemzeti bajnok és idei virtuális verseny győztese, Roman Sadovsky, illetve Nam Nguyen is. Végül Messingre esett a választás, vélhetően azért, mert ha jól fut, akkor az eddigi eredményei alapján és amiatt, hogy a bírók őt ismerik a leginkább, neki van a legtöbb esélye Top 10-be kerülni és így a jövő évi világbajnokságra két kvótát szerezni. Ennek ellenére különösen sajnáltam Sadovsky-t, aki az utóbbi időben eleget bizonyított, hogy végre kijusson a világbajnokságra (vélhetően viszont a beküldött videója sem sikerült túl jól, ami okozhatta azt, hogy végül nem rá esett a választás). Talán már posztoltam ezt ősszel, de álljon itt a kűrje, amit nagyon jól megszerkesztett és tett fel a saját YouTube csatornájára feltett

*

Az oroszoknál február elején a Channel 1 televízió egy csapatversenyt rendezett meg, amiben egy piros és kék csapat versenyzett egymással, 6-6 versenyzővel szakáganként, a piros csapat vezetője egyébként Zagitova, a kéké pedig Medvegyeva volt. A pontokról nem is érdemes szót ejteni, mert ez a verseny még a rendes hazai versenyek pontozását is felül(vagy inkább alul?)múlta a túlpontozások terén. Viszont kiemelném Mark Kondratyukot, aki már a nemzeti bajnokságon is jól szerepelt és itt is ő vitte el a show-t a férfi versenyben, miután tökéletes kűrt sikerült futnia, három négyfordulatossal és egy jó programmal valamint előadással, ami során még Mikhail Kolyadát is sikerült megelőznie. 

A nőknél ez volt Shcherbakova egyetlen versenye a nemzeti bajnokság és a világbajnokság között. A kűrben láthatóan nem volt meg még az állóképessége, az ugrásaiért küzdött és voltak hibái (a legnagyobb a 3Lz-3Lo-ból a Loop leszimplázása, ezzel az elemével idén vannak problémái).

Érdemes lesz figyelni a jövőben Mark Kondratyukra

forrás: tumblr

*

Maradva az oroszoknál, február végén rendezték meg a kupasorozat döntőjét, ami az utolsó válogatóverseny volt a világbajnokságra. A nemzeti bajnokságon első helyezetteknek nem kellett indulni a versenyen, ők automatikusan bekerültek a világbajnokságra utazó keretbe. Így nem volt itt Shcherbakova, Kolyada, Stepanova/Bukin és Tarasova/Morozov. A nőknél Trusova sem indult, az ő esetében is ezek szerint korábban eldöntött volt, hogy az eredményei alapján ott lehet majd a világbajnokságon. A nőknél tehát a nagy kérdés az volt, hogy Tuktamysheva, vagy az ősz óta először versenyző Kostornaia végez jobb helyen és válthatja meg a jegyét Stockholmba. 

A nőknél Valieva nyert, aki megpróbálta a négyfordulatos Salchow-ot a kűrben, de abból is és a második 4T-ből is csúnyán elesett, több más kisebb hiba mellett. A tripla Axelnek is köszönhetően rendkívül magas technikai pontszámai és komponensei miatt sikerült nyernie, de nem sokkal. Csapattársa, Maiia Khromykh ugyanis élete eddigi legjobb kűrjét futotta és a sokadik sikertelen quad próbálkozás után ezúttal sikerült a 4T és a 4S-t is megugornia egy programon belül. 3. lett Usacheva, akinek bár nincsenek ilyen nehéz elemei, de mindig kiegyensúlyozottan versenyzik. Ők azonban mind juniorok korúak, így a versenyen a legjobb szenior Elizaveta Tuktamysheva lett, aki a 4. helyen végzett. Liza jól felkészült, a tripla Axeljei viszonylag stabilak, bár voltak hibái neki is (ilyen például a kűrben egy érvénytelenített forgás vagy csak 2-es szintű lépéssor). 

Alena Kostornaia csak a 6. helyen végzett a versenyen, miután a rövid programban és a kűrben is voltak hibái. Kostornaia meglepetésre nemcsak a kűrjét (amit előre beharangoztak) hanem a rövid programját is lecserélte erre a versenyre, ami egy nagyon rizikós húzás a szezonnak ilyen késői szakaszában. Nem tudom mi állhatott a döntés mögött, de az tény, hogy Alexander Lakernik meglátogatta őt egy edzésen januárban, tehát az sem zárható ki, hogy a szövetség jelezte, hogy nem tetszenek az idei programjai. Kostornaia láthatóan nem volt még formában azok után, hogy régóta nem versenyzett és átesett a víruson is (amellett, hogy egész ősszel sérülésekkel bajlódott).

Alena Kostornaia szép dupla Axelja az orosz kupasorozat döntőjének rövid programjában

forrás: tumblr

A verseny után aztán robbant a bomba: Kostornaia bejelentette, hogy otthagyja Plushenkot és visszatér Eteri Tutberidze csapatához. Alena elmondta, hogy Plushenkonál nem tudta úgy motiválni magát, és ha Tutberidzénél lett volna, mindent megcsinált volna. Az orosz kupa döntő eredménye után úgy érezte, változtatnia kell. Eteri úgymond "próbaidőre" vette vissza Alenát, ami azt jelenti, hogy több feltételt szabott neki, amit teljesítenie kellett, például a szezon végére vissza kell szereznie a tripla Axelját.

Alena szerint Plushenkonál többet mosolygott, de nem a megfelelő helyen és időben, azaz nem a dobogó tetején, és azért mégiscsak jobb inkább edzésen "sírni", a dobogó tetején viszont mosolyogni.

Sajnálom, hogy Kostornaiának ilyen nehéz szezonja volt. A nyáron a novogorszki edzőtáborban nem tudta visszahozni a tripla Axelját, és mivel Rozanov, aki tanította neki az ugrást, Plushenkohoz átment, Alena is követte őt annak reményében, hogy vele sikerül majd ismét stabilan megcsinálnia az ugrást. Időközben viszont kiderült, hogy sérülésekkel is bajlódott, mindennek tetejébe elkapta a koronavírust, ami miatt a nemzeti bajnokságon sem tudott részt venni. Ennek ellenére megértem, hogy a váltás mellett döntött, mert úgy néz ki, nem volt eléggé motiválható Plushenko csapatában. Igazából nem is Plushenko, hanem csak Rozanov edzette napi szinten, aki szintén nem egy tapasztalt edző...Minden versenyző más, de úgy látszik neki nagyobb szüksége van arra, hogy rövidebb pórázon fogják, és napi szinten motiválják, az edzők és a környezetében levők is. 

Sokan felteszik a kérdést, miért nem ment el Mishinhez, vagy Davydovhoz, vagy más jó edzőhöz, ha annyira nem érezte magát Tutberidzénél se jól? 

Szerintem az olimpiáig egyszerűen nincs elég idő ahhoz, hogy egy teljesen új edzésmódszerbe belekezdjen, Mishin ráadásul egyáltalán nem biztos, hogy vállalta volna az egyéb tanítványai mellett, emellett ő Szentpéterváron edz, nem Moszkvában. Alena oda ment vissza, ahol tudja milyen edzés módszerek, körülmények várnak rá és akivel a 2019/20-as szezonban elérte a sikerekeit a felnőttek között. Eteri az egyetlen kézenfekvő megoldás, ha esélyt akar adni annak, hogy harcolhasson az olimpiai keretbe jutásba. Talán túl korán van még ahhoz, hogy tippelni lehessen, kik kerülhetnek be a keretbe, de a jelenlegi szeniorok, Shcherbakova, Trusova mellett ott lesz Valieva, Usacheva, vagy Khromykh, akik mind a felnőttek között fognak versenyezni. Ha Alenának jövőre sem lenne tripla Axelja, azzal esélytelen lenne arra, hogy kijusson az olimpiára. Ehhez persze az kell, hogy ne legyenek sérülései se és zökkenőmentesen tudjon felkészülni jövőre. Amihez én csak sok sikert tudok kívánni és bízni benne, hogy sikerül - Alena nekem az elmúlt évek kedvenc orosz versenyzője, mert benne minden megvan, ami kell: jó technika és kivitelezés, korcsolyázótudás, összekötő elemek, előadás, muzikalitás, karizma és "IT" faktor, ami egy ritka adottság, ami vagy van, vagy nincs, tanulni nem lehet. Nagy kár lenne őt veszni hagyni...

A kupasorozatban a férfiaknál nem indult a bajnokság győztese, Kolyada, így a verseny azért folyt, hogy ki válthatja meg a férfiak második repülőjegyét Svédországba. A versenyen nagyon sokan hibáztak a kűrben, de végül Mishin tanítványa, a friss junior orosz bajnok Semenenko nyert, elsősorban köszönhetően a nehéz technikai elemeinek, 2. lett Gumennik és 3. Aliev, ezért az orosz szövetség a győztes Semenenkot választotta be a világbajnoki keretbe.

A párosoknál Mishina/Galliamov győzött, így nem meglepetésre ők indulhatnak a világbajnokságon, míg a jégtáncban Sinitsina/Katsalapov hosszú hónapok óta először versenyzett és nyert.

*

Az utolsó verseny, ami belefér a posztba, az a Challenge Cup volt Hágában február közepén.

A nőknél Loena Hendrickx nagyon szépen versenyezve nyert, így ez már a második aranyérme idei Challenger, illetve senior B-versenyekről. A magyarok közül Láng Júlia végzett a legjobb helyen, miután a kűrben sikerült összeszednie magát egy rontott rövid program után, ezzel eldőlt, hogy ő képviselheti Magyarországot a világbajnokságon.

A férfiaknál Mikhail Kolyada győzött. Nem tudott tökéletesen futni, miután mindkét programjában az Axellel volt problémája, és érdekes volt az is, hogy ezúttal nem próbálta meg a négyfordulatos Salchowot sem (a Channel 1 Trophy-n megpróbálta). Ami a pontjait illeti pedig azt is érdekes volt nézni, hogy a hazai versenyek után nemzetközi versenyen jó 4-5 pontokkal kapott kevesebbet komponensekre.

A párosok versenyében Tarasova/Morozov győzött, szerintem nekik is hasznos volt, hogy nemzetközi versenyen is meg tudták mérettetni magukat a világbajnokság előtt. A bronzérmet Magyar Márk és Ioulia Chtchetinina szerezte meg, ez egy nagyon jó helyezés ebben a mezőnyben! A jégtáncban pedig a franciák, Lopareva és Brissaud nyertek a mindössze három fős mezőnyben, itt Lukács Ádám és Anna Yanovskaya szerezték meg az ezüstérmet.

Ezzel zárom soraimat és hamarosan írok majd egy beharangozót a világbajnokságról is.