Néhány héttel ezelőtt beindult a szezon, több verseny is lezajlott a korcsolya világában, ezért egy kicsit röviden írnék ezekről.
Orosz tesztkorcsolyázás
Cseljabinszkban került sor az idei felnőtt orosz versenyzők tesztkorcsolyázására, ahol először láthattuk a legjobbak programjait ebben a szezonban. Ez bár nem egy "igazi" verseny, mégis nézőkkel rendezik meg, közvetíti az orosz köztévé és a YouTube-on is követni lehet angol kommentárral, tehát szinte olyan érzése van az embernek, mintha versenyt nézne.
A fiúk közül talán a leginkább Artur Danielian és Mark Kondratyuk tetszett a legjobban. Danielian, a 2020-as Európa-bajnokság ezüstérmese hosszú sérülés után tér vissza, ezért az ugrásai nincsenek még igazán stabil formában, ugyanakkor minden egyéb szempontból, legyen az koreográfia, előadás, interpretáció, átmenetek, vagy akár csak a testtartása, nagyon magas minőséget képvisel. Kondratyuk jó formában van és idén is érdekesebb programokat sikerült koreografálni neki, a kűrt például a Jézus Krisztus Szupersztár zenéjére futja (később egyébként őt választották a Nebelhorn Trophy-n az olimpiai kvótáért indulónak). Samarin (ismételten) egy fülsüketítő zenére futja a kűrjét (az Apashe Lord & Master-t választotta részben), szerintem a koreográfiái továbbra is üresek, sok-sok rákészüléssel az ugrásokra. Petr Gumennik a kűrben rontott sokat és esett olyan csúnyákat, hogy bízom benne, hogy nem sérült meg ez után a tesztverseny után. Aliev az egyike azon keveseknek az orosz mezőnyben, akik igazán szépen, hosszú ívekben korcsolyáznak, az And the Waltz Goes On kűrje tetszett, ugyanakkor láthatóan nincsen túl jó fizikális formában a szezonnak ebben a részében. Mikhail Kolyada új, Caruso rövid programja állítólag a tesztverseny előtt egy héttel készült el, ezért talán még korai túl sok következtetést levonni belőle, jelenleg elég üres, sok kézmozdulattal, kevesebb lábmunkával. A kűrje a Schindler Listája zenére készült, ami azért is rizikós választás, mert a tavalyi White Crow kűrjét nehéz lesz bármivel is felülmúlni, másrészt erre a zenére futja majd Jason Brown is a kűrjét, ezért az összehasonlítás elkerülhetetlen lesz. Nekem első megnézésre a kűr sem annyira tetszik, kérdésesnek tartom, hogy megmarad-e ez a program a szezonra, vagy visszatér esetleg a White Crow-hoz? Kolyada edzőpartnere, Semenenko ott folytatta, ahol tavaly abbahagyta: stabil ugrások, összeszedettség és érettebb előadásmód. Végül Ignatovról annyit, hogy ha megcsinálja az ugrásait, erős programjai lesznek (neki van például egyedül négyfordulatos Rittbergerje a top oroszok közül), de neki gyakran van problémája az állóképességével, mint ahogy azt a kűrben ezúttal is láttuk.
A párosoknál Mishina/Galliamov megtartotta a tavalyi Esmeralda rövid programot, ami szerintem egy jó döntés, a kűrjük azonban új, a Snowstorm és a Time, Forward dalokra korcsolyáznak Sviridovtól. Nekem a két zene közötti éles váltás és a koreográfia nem áll igazán össze, kíváncsi leszek, hogy fog ez a program kinézni majd versenyen. Boikova/Kozlovskii a Hattyúk tavára futja a rövid,-, és a Malaguenára a szabadprogramot, ez utóbbi egyelőre jobban tetszik mint Mishináék kűrje. Végül Tarasova/Morozov rövid programját már a Tutberidze csapattól Daniil Gleikhengauz koreografálta (Metamorphosis/Experience/Claire de Lune) a kűrt viszont Zhulin, a Lighthouse zenéjére. Korcsolyázásuk mindig is nagyon precíz volt, csak az összhang kifejezése hiányzott belőlük mindig. Kíváncsi vagyok, hogy az ugrásaikat Tutberidze mennyire fogja tudni stabilizálni az olimpiára és eleve, hogy a Tutberidze-Maxim Trankov tandem hogyan fog működni.
A jégtáncról annyit, hogy egyrészt Stepanova/Bukin betegség miatt nem vett részt, másrészt Sinitsina/Katsalapov szabadtánca ugyanaz a lírikus vonal, mint amit az elmúlt években láthattuk tőlük, még Sinitsina kűrruhája is mindig nagyon hasonló, nude színű...Papadakisék ugyan az elvontabb, lírikus vonalon belül maradtak sokáig, azon belül mégis több újdonság volt a programjaikban, mint Sinitsináék szabadtáncában. Csak abban tudok reménykedni, hogy Papadakisék egy náluk sokkal érdekesebb programmal fognak visszatérni.
Végül a nők versenyéről essen néhány szó. Először is láthattuk Nugumanovát, aki továbbra is egy nagyon jól előadó, elegáns versenyző, akinek sajnos az ugrásai viszont a gyenge pontja. Samodurova a másik, akinek kicsi, hiányos ugrásai vannak, és ő az, akinek a korcsolyázásában nem látom idén már azt az örömöt, mint korábban, például akkor amikor 2019-ben Európa-bajnoki címet nyert. Ksenia Sinitsyna rövid programja (Csajkovszkij Altatója) volt talán az egész női versenyen a kedvenc programom: jól megkoreografált, egyedi program, érti és érzi is, mire korcsolyázik. Aztán ott volt Tuktamysheva, akinek a rövid programja talán az egyik legjobbja az elmúlt évekből, a kűr ugyanakkor egy ismételten eléggé üres, kézmozdulatokkal teletűzdelt program (nekem kicsit "olcsó" hatást kelt a stílus). Liza láthatóan dolgozott az egyébként nem túl erős forgásain, tetszik, hogy próbál fejlődni ott, ahol tud.
Aztán ott voltak a Tutberidze tanítványok, mind a hat, akik közül mindössze három mehet majd az olimpiára - nem leírva Tuktamyshevát, de azt hiszem Tutberidze egyik első számú célja lehet, hogy a nők versenyében az ő tanítványai mehessenek majd Pekingbe, ezért minden bizonnyal közülük kerül majd ki az olimpiai csapat:
Daria Usacheva (SP: The Greatest Showman, kűr: Nessun Dorma) a tavalyi formájához képest kicsit visszaesett egyelőre, a programjai olyan egy kaptafa, mint az előző évekbeliek...nincsen négyfordulatos ugrása, 3A-ja, bár utóbbit állítólag már edzi.
Maiia Khromykh (SP: I'll Take Care of You Beth Harttól, kűr: Buenos Aires Hora Cero/El Tango de Roxanne). A rövid programot tavalyról megtartotta és ez egy hozzá illő, jó program. A kűr is illik hozzá; és ez az egyik legjobban megkoreografált program, amit idén Tutberidze tanítvány előad. Hozzá kell tenni, hogy talán nem meglepetésre mindkét programot nem Gleikhengauz, hanem más (Ksenia Potalitsyna) koreografálta. A kűrben 4T-t, és 4S-t is tervez, ha azokat stabilan meg tudja ugrani, nagy előnyt fog jelenteni.
Alena Kostornaia (SP: Am I The One Beth Harttól, kűr: Négy évszak: Tél, Vivaldi). Alena visszahozta a tripla Axelját, amit a rövid programban (ellépett) és a kűrben (megugrotta) is megpróbált. Nincs még olyan állapotban, mint volt két éve, és kicsit hiányosak is, de jó úton halad, hogy újra erősebb programjai legyenek technikailag. Az nem szerencsés, hogy az ő rövid programja is Beth Hart zenéjére készült, láthatóan nem is élvezte annyira a programot. A kűr szintén kicsit üres (még), Alena állítása szerint el is felejtette a lépéssort és a második tripla Axel próbálkozást...bízom benne, hogy sikerül visszanyernie a régebbi formáját (meg kell említenem, hogy kicsit sajnálom az idei programjait, úgy tűnik, évről évre rosszabbakat kap, pedig ő aztán mindent elő tudna adni és a legkomplexebb koreográfiát ki tudná korcsolyázni. Nincsenek a programjai azon a szinten, mint például ez, vagy ez).
Kamila Valieva (SP: In Memoriam, Kirill Richtertől, kűr: Bolero Raveltól). A rövid programja egy gyengébb verziója a tavalyi programjának, lírikus, de semmi újat nem lehet benne felfedezni ami a tavalyi programban nem volt. A kűrje maradt a Bolero, ami szerintem egy kifejezetten gyenge program, Kamila végig siet benne, kevésbé érzi a zenét mint egy lírikusabb programban. A tripla Axelja (annak segítéségével, hogy felteszi a két kezét a magasba, ezáltal a tengelyét kiegyenesíti) stabil, viszont a négyfordulatos ugrásai bizonytalanok a kűrben, amiben kétszer is elesett. Fogja-e tudni őket a szezonban teljesen stabilizálni? Fogja-e bírni a terhet első felnőtt évében úgy, mint anno Zagitova?
Anna Shcherbakova (SP: The Songs of Distant Earth Kirill Richtertől, kűr: Mester és Margarita filmzene és Requiem Mozarttól). Anna egy lábsérülésből tért vissza, ezért nem próbált meg négyfordulatos ugrást ezen a tesztversenyen. Az ugrásai és a korcsolyázótudása az egyik leggyengébb ebben a mezőnyben, de mégsem lehet őt leírni, mert az egyik legstabilabb versenyző fejben. A nemzeti bajnokságig sok idő van még, és addigra jobb formába lendülhet. A rövid program picit más jellegű, amiket eddig láthattunk tőle, a kűrben viszont ugyanazokat a mozdulatokat és még arckifejezésben is ugyanazt láthatjuk tőle mint akár a tavalyi kűrben.
Alexandra Trusova a Cruella kűr közben
forrás: tumblr
Junior Világkupa-sorozat (Courchevel I-II, Kassa, Krasznojarszk)
Egy hónapja megkezdődött a juniorok Világkupa-sorozata Franciaországban. Az első két állomáson, amit mindkétszer Courchevelben rendeztek, a járványügyi korlátozások értelmében nem tudtak az orosz versenyzők elindulni. Emellett sajnos a japán versenyzők egyáltalán nem indulnak az idei junior GP sorozatban, tekintve, hogy a Japánba történő visszatéréskor kötelező karanténba vonulni jelenleg is, ezért úgy döntöttek, hogy nem indítják el a versenyzőiket a teljes sorozatban. Ezért meglehetősen csonka az idei sorozat is, amit az oroszok híján még inkább érezni lehetett az első két versenyen.
Az első versenyen minden számot az amerikai versenyzők nyertek meg (a fiúknál Ilia Malinin, a nőknél Lindsay Thorngren, a jégtáncban Wolfkostin/Chen). A második franciaországi versenyen a fiúknál a kanadai Wesley Chiu nyert, a nőknél Isabeau Levito, akit a jövő amerikai reménységének tartanak, és akinek a korcsolyázásán egyébként eléggé látszik az orosz hatás, mivel edzői Kuznyecova és Platov. Mindkét courcheveli versenyen érmes lett egyébként a kanadai Kaiya Ruiter is, akinek tetszettek a programjai. A jégtánc versenyét az amerikai Brownék nyerték meg.
A kassai állomáson Plushenko tanítványai remekeltek: a fiúknál Kirill Sarnovskiy, míg a lányoknál Veronika Zhilina nyert és Sofia Muravieva lett a második. Meggyőző teljesítményt mutattak, sokkal összeszedettebb a szezonkezdésük, mint akár tavaly. Zhilina egyébként három négyfordulatos ugrást is bemutatott, közte a program második felében egy 4T-2T kombinációt. Ő egyébként előadásban is fejlődött tavalyhoz képest. A harmadik a Tutberidze tanítvány Adelia Petrosyan lett. A párosok mezőnyében az orosz Mukhortova/Evgenyev nyert, míg a jégtáncban a kanadai kettős, D'Alessandro/Waddell.
A krasznojarszki versenyen taroltak az oroszok: nemcsak több indulójuk volt, mint a szokásos (azért cserébe, hogy Franciaországban nem lehettek ott), hanem mindegyik versenyszámot ők nyerték, a lányok esetében ráadásul a Top 5 helyet ők foglalták el. A fiúknál a Mishin tanítvány Gleb Lutfullin lett az első, párosban Chikmareva/Ianchenkov, jégtáncban pedig Khavronina/Cirisano. A lányoknál a Tutberidze tanítvány Sofia Akatyeva nyert magasan: programja rendkívül anyagerős egy 3A-val, és három négyfordulatos ugrással: 4S és két 4T kombinációban. Mozdulatai precízek, pontosak, de nekem ő előadásban tavaly óta egyelőre nem fejlődött semmit, teljesen rezzenéstelen arccal adja elő a programjait és erre az sem lehet teljesen mentség, hogy a szezon eleje van. A második Plushenko tanítványa, Anastasia Zinina lett, míg a harmadik Sofia Samodelkina, nekem ő tetszett a legjobban a mezőnyben, nemcsak technikailag erős kűrje van, hanem elő is adja a programot. Nem értettem azzal egyet, hogy Akatyeva komponensekben is több pontot kapott Samodelkinánál.
Egyelőre úgy tűnik, hogy Tutberidze mellé zárkóznak fel a többi edzők versenyzői is, legalábbis az eddigi versenyek alapján ez látszik.
Teljes eredménylista: Courchevel I, Courchevel II, Kassa, Krasznojarszk
Lombardia Trophy és Autumn Classic International
Az idei szezon első Challenger versenye a Lombardia Trophy volt Bergamoban. A fiúknál Daniel Grassl nyert, köszönhetően a magasabb technikai pontszámának (három négyfordulatosa is van, 4Lz, 4F és 4Lo, igaz, hiányosan ugorja meg őket...). A párosoknál Della Monica/Guarise nyert, érdekességként a 2. a spanyol kettős, Barquero/Zandron lett. A jégtánc versenyét pedig az ötödik Lombardia aranyát benyűjtő Guignard/Fabbri nyerte. A nők versenyét a felnőtteknél bemutatkozó amerikai Alysa Liu nyerte meg, aki a kűrjében egy (hiányos) tripla Axelt is bemutatott, és hatalmas pontokat kapott a programjaira. Alysa edzőt váltott és a Massimo Scali, Jeremy Abbott páros készíti fel. A tavalyi gyenge formájához képest nagyon sokat fejlődött az új edzői csapattal, csúszásban, sebességben is jobb, mint volt korábban. Ő az amerikaiak reménysége, ezért kíváncsi vagyok, hogyan alakul az olimpiai szezonja, az viszont biztos, hogy az amerikaiak mindent meg fognak tenni annak érdekében, hogy sikeres szezonja legyen, különösen, hogy a többi amerikai lány nem túl jó kilátásokkal küzd jelenleg (Mariah Bell formán kívül van, Bradie Tennell sérülésssel küzd, Karen Chen ugrásai nem valami stabilak stb.). A nőknél az ezüstérmet Ekaterina Kurakova, a bronzérmet a szintén amerikai Audrey Shin nyerte.
A magyarok részéről Schermann Regina lett a legjobb, aki a 9. helyen végzett, Lukács Ádámék a 10. helyen végeztek jégtáncban, a fiúknál pedig a 21-22. helyeket foglalta el Csernoch András és Böröcz Máté.
Az Autumn Classic versenyen egyrészt a férfiaknál mindössze három induló volt, azok is mind kanadaiak, ezért az a verseny tulajdonképpen egy hazai versenynek minősült. A fiúknál az Orser-tanítvány Conrad Orzel nyert. A nőknél meglepetésre a ciprusi színekben induló, de Amerikában készülő Marilena Kitromilis nyert két majdnem tisztán megfutott programmal. A koreai Young You csak második lett, és a technikai panel alaposan szétszedte az ugrásait, többek között a két tripla Axelje is hiányos illetve leminősített lett. Hasonlóan járt Karen Chen is, aki csak a 4. helyen végzett. A bronzérmet egyébként a koreai Seoyeong Ji nyerte meg.
A párosok versenyét a rendkívül jól futó japán kettős, Miura/Kihara nyerte meg, akik Kanadában edzenek. Ritkán látni olyan páros versenyzőket, akik ennyire jó korcsolyázótudással rendelkeznek, nagyon szépen csúszik alattuk a jég. Miura egy tripla Salchow-ot leduplázott a kűrben, egyébként teljesen tisztán futottak. Az ezüstérmet az első közös versenyükön induló Vanessa James és Eric Radford kettős kapták meg. Vanessa sokat hibázott a versenyen (elrontott Salchow a rövid programban és a kűrben is, hiba a 3T-ben és a kidobós Lutz-ban a kűrben), illetve az emeléseik is elég óvatosak voltak. Egyébként szép vonalaik vannak, amik egymáshoz illenek, de az is igaz, hogy Vanessa magasabb mint Radford korábbi párja, Meagan Duhamel volt, amihez nem lesz egyszerű hozzászoknia Radfordnak. Talán nem túl szerencsés az sem, hogy a kűrjüket is egy olyan dalra válaszották, mint a Falling. Kíváncsi leszek, hogyan fognak fejlődni a következő pár hónapban, mennyire tudnak összecsiszolódni ilyen rövid idő alatt.
Miura/Kihara az Autumn Classic International aranyérmesei
forrás: tumblr
A jégtáncban Gilles/Poirier nyert, egy Elton John ritmustánccal és egy Long and Winding Road szabadtánccal. Gilles-éknek érdekes szabadtáncaik szoktak lenni, amihez képest ez az új program egy picit lapos szerintem...legalábbis első megnézésre nem érzem azt, hogy ezekkel a programokkal mindenképp az olimpiai dobogót el tudnák érni. Bronzérmes lett Smart/Diaz, és Green/Parsons.
U.S. International Classic
A bostoni U.S. International Classic ezúttal nem Challenger verseny, hanem egy nemzetközi, de voltak nagyobb nevek itt is. Egyrészről a nőknél indult Trusova, alig egy hétten az orosz tesztverseny után. Az időeltolódás és a sok utazás miatt érthető, hogy a kűrben is voltak hibák (annak ellenére, hogy az edzések remekül mentek neki!), és így nem sokkal, de nyerni tudott a koreai Yeonyeong Park előtt. Az viszont biztos, hogy ha ugrások nem mennek annyira, akkor a program - tartalmas és érdekes koreográfia híján - túl üres.
Jégtáncban bemutatkozott a szezonban a Hubbell/Donohue kettős, akik egy Janet Jackson ritmustáncot és egy Drowning című szabadtáncot adtak elő. Nekem kicsit nehézkes, lassúcska volt a két program és nem is annyira meggyőzőek, bár még a szezon eleje van. Érdekességként Tutberidze nem igazán Trusova, hanem sokkal inkább lánya, Diana Davis miatt utazott el erre a versenyre: Gleb Smolkinnal az ezüstérmet szerezték meg, méghozzá olyan pontokkal, amilyenekkel a felnőttek között debütáló jégtáncos pár nem kapott 2010 óta. Annak ellenére, hogy egy középszerű párosról van szó.
A ritmustáncban a török bírónő odáig ment, hogy bőven 1. helyre tette az oroszokat (ami azért is érdekes, mert ugyanarról a bíróról van szó, aki a 2018-as Golden Spin versenyen előre megírt helyezések papírra vetésével és a versenyre történő elvitelével bukott le, akit aztán el is tiltottak a bíráskodástól egy ideig!). Tutberidze az utóbbi időben egyébként gyakran kilátogatott az Egyesült Államokba az ott edzősködő lányához, és erre a versenyre is elutazott vele, ami nyilván nem véletlen. Biztos vagyok benne, hogy a háttérben erősen megy a lobbi annak érdekében, hogy Davisék kijussanak az olimpiára, ehhez Zagorskiékat kellene legyőzni, illetve ha Bukinék valamilyen okból idén sem kapnának meghívót az olimpiára, mint Pyeongchangban, akkor persze még könnyebb dolguk lehet a cél eléréséhez.
És ez még kicsit odébb van, mindössze spekuláció, de a fentiek fényében - ismerve a sportág átpolitizáltságát - nem lennék meglepődve, ha az amerikaiak és az oroszok a saját érdekeik elérése érdekében összefognának, ami nem először történne meg ebben a sportágban: egy amerikai jégtánc páros (Hubellék? Chockék?) dobogóra segítése, cserébe orosz arany (Sinitsináék) támogatása Papadakisék ellenében; amerikai arany bebiztosításának orosz segítése a férfiaknál (Nathan Chen), azért cserébe, hogy az amerikaiak a párosoknál segítik majd az oroszokat. Hogy ebből mi valósul meg majd februárban? Pár hónap, és megtudjuk.
*
Teljes végeredmények: Lombardia Trophy, Autumn Classic, U.S. International Classic
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése