XXIV. Téli Olimpiai Játékok - Párosok

Az olimpiai játékok a párosok versenyével fejeződött be - méltó befejezése volt ez olimpiának,  egyszerre volt izgalmas, jó színvonalú és különösen örültem a győzteseknek is.

Ugyanakkor már a verseny előtt egy sajnálatos és szomorú hírt kaptunk: Magyar Márk koronavírus tesztje a Pekingbe való érkezését követően pozitív lett, ezért vissza kellett lépniük Julijával. Nagyon sajnáltam őket, hiszen már eleve később tudtak csak elindulni az olimpiára, miután Julija pengéjét elélezték, és meg kellett oldani ezt a problémát úgy, hogy az utolsó napokban edzeniük is kellett az olimpiára. Emiatt az utolsó pillanatban tudtak csak megérkezni a versenyre, és ezért egyetlen pozitív teszt máris azt jelentette, hogy vissza kellett lépniük a versenytől. Életük lehetőségétől lettek emiatt megfosztva, ami egy sportolónak elképzelhetetlenül rossz érzés lehet.

Ami a versenyt illeti, már a rövid program is nagyon jó színvonalat hozott, különösen nyilván az utolsó két csoport küzdelmei. 

A rövid programban Wenjing Sui és Cong Han megdöntötték a csapatversenyben elért világcsúcs pontszámukat Hans Zimmer: Mission Impossible c. filmzenére futott programjukkal és 84.41 ponttal új csúccsal várhatták a kűrt. Fantasztikus az az egység, precizitás, előadókészség, és karizma, amellyel ismét korcsolyáztak, és szerintem teljesen megérdemelten vezettek a rövid programot követően. Tarasova/Morozov alig lemaradva, 84.25 pontot korcsolyázva új egyéni csúcsot értek el a Metamorphosis/Experience c. rövid programjukkal, ami egyrészt egy jól megkoreografált SP, másrészt hozzájuk illő, és harmadrészt nagyon magas minőségben voltak ezúttal is képesek megcsinálni az elemeiket. Amit náluk kicsit hiányoltam ezúttal is, az a köztük levő érzelmek kifejezése.

Tarasova és Morozov egyéni legjobbat futottak a rövid programban

A 3. helyen állt csak Mishina/Galliamov, akik szintén egyéni legjobbat futottak (82.76), de mégsem kerültek Tarasováék elé, amivel egyet tudtam érteni: ez az Esmeralda rövid program valahogy darabosabb és kevésbé érdekes akár Tarasováékhoz képest, akkor is, ha tisztességesen megcsinálták egyébként az elemeiket. A 4. helyen állt Boikova/Kozlovskii, akik egy picit hibáztak a kidobós Flipből, amiben Boikova letette a kezét az érkezésnél. A Hattyúk tava rövid programjuk viszont elcsépeltnek hatott, különösen például Suiék Mission Impossible-ja és Tarasováék futása után. 

A Top 4-en kívül a második számú kínai kettős, Peng/Jin egy jó rövid programot futott meg Beethoven Holdfény szonátájának feldolgozására, bár ők nem kaptak egyéni legjobbat, többek között azért, mert a halálforgásuk csak 2-es szintet kapott. A 6. helyről várhatta a folytatást Knierim/Frazier, akik a Heavy Young Heathens House of the Rising Sun c. feldolgozására futották a programjukat és lényegében hiba nélkül tudták le a rövid programot. Ahhoz képest, hogy ez a páros alig két éve edz együtt, nagyon jól korcsolyáznak együtt és jól hozzászoktak egymáshoz. A rövid programban használt daluk miatt egyébként beperelte őket a dalt feldolgozó együttes...

A másik amerikai kettős, Cain/LeDuc a kidobós tripla Lutz-ban hibázott kicsit, míg a japánok ígéretes kettőse, Miura és Kihara a szóló tripla Toe-loopban hibáztak és duplázták le, amivel jó pár pontot veszítettek. Az ígéretes grúzok, Safina/Berulava álltak a 9. helyen, míg pl. James/Radford csak a 12. helyen, miután se a szóló ugrás nem sikerült, sem a különböző szinteket nem kapták meg (sok mindenre kaptak 2-es szintet...).

Sui és Han saját világcsúcs pontszámukat döntötték meg a rövid programban, forrás: tumblr

A kűr hasonlóan nagyon magas színvonalat hozott. Tetszett például Miura és Kihara kűrje, akik egyéni legjobbat futottak és a kűrben az 5. legjobb helyezést érték el. A japánoknak hagyományosan jó korcsolyázótudásuk szokott lenni és Miurának és Kiharának is kifejezetten jó alapjai vannak; ritkán látunk olyat, hogy párosban ennyire jó korcsolyázótudása legyen mindkét párnak, ezért is öröm nézni a korcsolyázásukat. Azon kívül, hogy tényleg jól passzolnak egymáshoz és nagyon sokat fejlődtek az utóbbi időben.

Boikova és Kozlovskii Malaguena programja jó volt, és ezúttal is több karizmát láttam bennük, mint mondjuk Mishináékban, de nem volt tökéletes ez a futásuk: Boikova ellépett a kidobós Loopból és a kombinációban a 3T sem volt teljesen kiforogva. GOE-kban és a komponensekben is alacsonyabbakat kaptak, mint a top 3 pár.

A bronzérmet Mishina és Galliamov szerezte meg úgy, hogy szinte tökéletes programot futottak (egy 3-as nehézségi szintű elemük volt, a halálforgás). Viszont egyrészt nekem fáradtnak tűntek (a program második felében leginkább), óvatosabbnak és lassabbnak is, akik leginkább elemről elemre futották le ezt a programot. Valahol érthető, hogy nem voltak itt életük formájában: a csapatverseny mindkét szegmensében ők versenyeztek, amiben ráadásul a kűrben csúnyán elestek az utolsó emelésből. Ennek ellenére nem kaptak alacsony pontokat (154.95), ami viszont elmaradt az Európa-bajnokságon kapott, túlságosan magas egyéni legjobbjuktól (157.46).

Nagyon izgalmas volt a verseny az aranyéremért. Tarasova és Morozov nem is tudom mikor futott meg utoljára versenyen két tiszta programot, hiszen valamelyik programban mindig hibáztak nagyobbat. De nem itt az olimpián. A  Lighthouse kűrjükben ezúttal nem volt hiba, és gyakorlatilag hiba nélkül futották meg. A tripla pörgetett emelésükre, ami a legjobb a mezőnyben, csupa +5 GOE-t kaptak, így a legmagasabb, 9 pontot kapták erre az elemre. Mindenre 4-es szintet kaptak, egy picit talán Tarasova a 3S-ben és a kidobós 3Lo-ban érkezhetett volna szebben. De ez egy nagyon szép megfutott kűr volt, ami természetesen magasan egyéni legjobbat ért nekik (155.00).

Wenjing Suin és Cong Hanon tehát óriási volt a teher a hazai pályán, utolsó jégre lépőként. Alig néhány másodperce kezdték meg a Bridge Over Troubled Water c. dalra készült kűrjüket, amikor megcsinálták azt az elemet, amit senki más a mezőnyben: bevállalták a négyfordulatos pörgetett emelést, ami szépen sikerült és amire összesen 10.42 pontot kaptak. Nagyon okos húzás volt tőlük, hogy betették ezt az elemet a programba, hiszen Sui ugrásai nem a legstabilabbak és ezúttal is a tripla Salchow nem sikerült neki, leminősített lett. Így hát kellett egy olyan elem, amivel technikailag az oroszok fölött tudtak maradni. A pörgetett emelés, illetve a külső élű halálforgás (ami nehezebb a belső élűnél) volt az a két elem, ami technikailag nehezebb volt, mint az oroszoké. Ők is kaptak magas GOE-kat, pl. a kidobós tripla Flipre csupa +5 GOE-t. A komponensekben azonban alulmaradtak Tarasováékkal szemben. Ez azonban egy csodálatosan megfutott kűr volt, aminek a legvégén nem hiába törtek ki az érzelmek Suiból.

Suiék négyfordulatos pörgetett emelése a kűrben

forrás: tumblr

Ezzel a kűrrel és a rövid programból hozott minimális előnnyel 0.63 ponttal előzték meg Tarasováékat és nyerték meg az aranyérmet. Micsoda verseny volt! Nagyon szoros volt, hiszen Tarasováék is a legjobbjukat adták, mégis megérdemelten nyertek Suiék, akik nemcsak kicsit nehezebb technikai szintet mutattak be, hanem azt magas minőségben, magas komponensekkel tették, és a programjaik tele vannak egyéniséggel, érzelmekkel, a páros korcsolyázás lényegével: harmóniával és szinkronnal.

Suiék tehát ahogy elveszítették négy éve az aranyat, alig fél pont különbséggel, annyival megnyerték idén. Nagyon hosszú, 12 év felnőttek között eltöltött pályafutás megkoronázásaként sikerült diadalmaskodniuk, sok sérülés és megpróbáltatás után. Ezzel ők lettek a legelső páros, akiknek sikerült az úgynevezett Super Slam: junior GPF és junior VB cím mellett a felnőtt GPF, VB, Négy Kontinens Bajnokság és az olimpiai arany is tarsolyukban van. Nem is kerülhetett volna jobb helyre.

Balról jobbra: Tarasova/Morozov, Sui/Han és Mishina/Galliamov a dobogón.

forrás: Zhang Meifang

*

A verseny teljes végeredménye itt elérhető. A rövid programok itt, a kűrök itt elérhetők az m4 Sport oldalán.

Skate Canada 2021

Már a második Világkupa verseny, a Skate Canada is lezajlott a múlt héten, lássuk, mi is történt ezen a versenyen.

Először is a jégtáncról írnék, amelyen a papírformának megfelelően Piper Gilles/Paul Poirier győzött hazai pályán, második lett az olaszok első számú párosa, Guignard/Fabbri és bronzérmet nyert a Skate Americán 4. helyet szerző spanyol kettős, Smart/Diaz. Gilles-ék az Elton John ritmustáncot jól adták elő, szerintem ez egy közönségbarát és jól sikerült program, annak ellenére, hogy ebben a műfajban nem könnyű nagyon érdekes programokat készíteni (ezért egy kicsit szerencsétlen is, hogy az olimpiai szezonban a street dance ritmus a követelmény). Az egyetlen, ami zavaró volt a programjukban, az a kicsit eltúlzott kosztüm, ami egy fokkal "több" ahhoz képest, ami szerintem még egy Elton John zenéjére készült programhoz beleférne. Paulnak szerintem még jobban áll ez a fajta extrém narancsszín, de Pipernek annál kevésbé. A szabad táncuk a Long and Winding Road c. Beatles dal feldolgozására készült. Ez egy nagyon szép program, de akár a négy évvel ezelőtti James Bond FD, akár a Vincent programjuk szerintem érdekesebb volt, s nekem jobban tetszett. Az elemeik azonban szépek és nehezek, egy kivételével, a curve lift, ami során Piper Paul hátán csimpaszkodik, ami bár mindenképp nehéz, de talán kevésbé esztétikus emelés. 

Guignard/Fabbri megtartották az Atonement szabad táncukat, ami az egyik legszebb FD a mezőnyben, és ezúttal is nagyon tetszett az előadásuk. A bronzérmet Smarték nyerték meg, akiknek a Zorro szabad táncuk egy közönségbarát, könnyen befogadható program, jó választás abban az esetben, ha ők mehetnek majd az olimpiára.

Piperék az amerikaiakkal küzdenek majd meg az olimpián a dobogós helyezésért, érdekes lesz majd követni, hogy melyik párost fogják majd favorizálni a bírók, mely szövetségnek lesz nagyobb érdekérvényesítő ereje - egyelőre Piperék Hubbelléknél magasabb pontokat kaptak, úgy, hogy mindketten hazai pályán versenyeztek, meglátjuk, hogy egymás ellen hogyan alakul majd a sorrend, amit legkorábban a GP Döntőben láthatunk majd.

Piper Gilles és Paul Poirier a ritmus tánc közben

forrás tumblr

A párosok versenyében a papírformának megfelelően Sui/Han meggyőző, több, mint 30 pontos fölénnyel győzött. A rövid programjuk nagyon jól sikerült a Hans Zimmer Mission Impossible c. zenéjére, amin javítani kell majd technikailag, az például a lépéssor nehézségi szintje (ezúttal csak 2-es lett). A Bridge Over Troubled Water kűrjük nekem az összes eddig látott párosé közül a legjobban tetszik, ha sikerül tisztán megcsinálniuk, jó nehézségi szintekkel, akkor nem szabadna, hogy más megelőzze őket. Az a szinkron, precizitás, ahogy korcsolyáznak, az elemeik nehézsége a kivitelezéssel együtt és mindenek felett a kettejük közötti harmónia a mezőny fölé helyezi őket.

Második lett a Pavliuchenko/Khodykin kettős, akiket idén először láttunk nemzetközi versenyen. Még nincsenek a legjobb formájukban, de a Be Italian c. dalra futott rövid programjuk szórakoztató, sok-sok érdekes ki-, és bemenetellel az elemeikből. Az egyik ilyen, a halálforgás után Daria átemelése Khodykin felett például nem jött össze, amiért a lány lehuppant a jégre (ami persze automatikusan esésnek számít), de ahogy a szezonban haladnak majd előre, ezek kijavítható hibák. A kűrjük a Black Swan zenéjére készült, ennek is kell még idő kiforrni. Érdekes lesz figyelni, hogy alakul a szezonjuk, mert akár még az olimpiai csapatba kerülésükre is van esély, ha minden összejön nekik.

A bronzérmet Cain-Gribble/LeDuc nyerte meg úgy, hogy a 6. helyről kapaszkodtak fel a dobogóra egy jól megfutott kűrrel. 4. lett a James/Radford páros, akiknél több hiba is becsúszott. Friss párosként természetes, hogy több időre van szükségük összeszokni, azonban ezúttal nem éreztem annyira (különösen Radford esetében), mintha párként korcsolyáztak volna, nem érzem náluk még az összhangot.

Wenjing Sui és Cong Han a kűr közben

forrás: tumblr

A férfiak versenyét nem meglepetésre Nathan Chen nyerte meg, akinek nem igazán volt ellenfele ezen a versenyen. Mivel ő múlt héten is versenyzett, és ezen a héten nem volt olyan vetélytárs, aki hozzá hasonlóan akár öt négyfordulatossal is készült volna, ezért Chen egy kicsit leépítette a programjait erre a versenyre: a rövid programban 4F-es kombináció helyett 4T-t ugrott, a kűrben pedig egyik problémásabb ugrását, sem a négyfordulatos Lutz-ot, sem a négyfordulatos Loopot nem próbálta meg. Így is fölényesen nyert, ráadásul mivel nagyokat nem hibázott a programjaiban (csak a 4T volt hibás a kűrben), nőttek a komponensei is múlt hét óta. Lehet, hogy azért sem próbálkozott nehezebb programmal, hogy tisztább futásokkal saját magának önbizalmat szerezzen és emellett a komponensei is növekedjenek. Sok alkalma ugyan már nem lesz arra, hogy az olimpiáig más versenyen bemutassa a hat négyfordulatosból álló kűrjét, ha valóban az a cél, hogy az olimpián is bemutassa a négyfordulatos Loopot.

A férfiak versenye egyébként nem volt valami színvonalas, sok hibát láthattunk. Ezüstérmes lett Jason Brown, de ő sem futott hibátlanul: a tripla Axelje ezúttal sem volt teljesen tiszta és hibátlan sem a rövid programban, sem a kűrben, a négyfordulatos Salchow-ot pedig megpróbálta, de még mindig fél fordulat hiányzik belőle, és kérdéses, hogy ha 26 évesen még nem ugrotta-e meg tisztán, akkor képes lesz-e erre valaha versenyen?

Első Világkupa érmét szerezte Evgeni Semenenko, akinek a kűrben nagyon meg kellett küzdenie az ugrásokért, amikre így elég alacsony kivitelezési pontszámokat (GOE-kat) kapott. Ezzel és a nyilván alacsonyabb komponenseivel nem tudta megelőzni Brown-t úgy sem, hogy három négyfordulatos ugrást is bemutatott. Egyebekben ő egy kiegyensúlyozott, jó versenyzőalkatnak látszik, és az edzői csapata minden olyan fontos részletre figyel (pl. legmagasabb, 4-es szintű forgások), ami szükséges ahhoz, hogy a lehető legjobb pontokat érje el. Nem lennék meglepve, ha ő lenne az egyik orosz versenyző, aki bekerülne idén az olimpiai keretbe.

A hazaiak részéről Keegan Messing nem tudott a dobogóra állni, miután sok hibát követett el a kűrben, többek között az egyik ugrásnál úgy ráesett az állára, hogy azt hittem, nem is folytatja a versenyt...4. lett Makar Ignatov, aki a kűrben szintén egy nagyon rondát esett el a négyfordulatos Loopból. Sajnáltam Roman Sadovsky-t is, aki utolsó helyen végzett, nála különösen érezni azt, hogy a járvány miatti hosszú lezárások és korlátozások miatt Torontoban igencsak hatással volt a felkészülésére. 

Nathan Chen holdja a kűrben

forrás: tumblr

A nők versenye olyan technikai színvonalat hozott, ami nemzetközi versenyen még nem volt: csak a kűrben hat versenyző, azaz a mezőny fele megpróbálta a tripla Axelt és a legtöbbjüknek sikerült is megugrania azt. 

A versenyt az első felnőtt GP viadalán induló Kamila Valieva nyerte fölényesen, amivel a Finlandia Trophy-n megdöntött kűrbeli és összpontszám világcsúcsát is megjavította. Ezúttal a tripla Axelek is jobban sikerültek, mint a finn versenyen (bár a kűrben ellépett belőle), emellett a három négyfordulatos ugrása is sikerült neki. A programjairól idén már leírtam a véleményem; szerintem a rövid programja tavaly jobb volt, bár nagyon hasonló stílusú, mint az idei, a Bolero kűrje pedig kapkodós, ki nem tartott mozdulatok sokaságából áll, amin a nehéz elemek miatt nincs lehetőség előadni a zenét. Úgy érzem, hogy egy nagy sietség az egész, ami a minél több pont minél gyorsabb összegyűjtögetéséből áll. Nem tartom esztétikusnak azt sem, hogy az ugrásait feltett kezekkel (ripponnal) ugorja, ami olyan, mintha egy torna gyakorlatot néznék. Nem kérdés, hogy Valieva nagyon tehetséges, a programjai tele vannak nehéz átmenetekkel, ugyanakkor már most a korcsolyázásának minden elemére olyan magas pontokat kap, hogy innen alig van már feljebb. Tényleg megérdemel például annyit előadásra, vagy interpretációra, ami 9.5 körüli erősség a 10 pontból?

Kamila Valieva a Skate Canada rövid programjában

forrás: tumblr

Az ezüstérmes Elizaveta Tuktamysheva lett, két jól megfutott programmal - róla el lehet mondani, hogy a járvány helyzete belőle a legjobbat hozta ki és a tavalyi VB-n elért ezüstje óta remek formában van. Kétségtelen, hogy a tripla Axelje és a többi ugrása is kiegyensúlyozott, de hirtelen nagyon megugrottak a pontjai (a komponenseire például 35 feletti pontokat, a kűrjére 71 felett pontokat kap), holott nem javult kirívóan sem az elemei minőségében, sem komponensekben. Az ugrásai valóban jók amikor tiszták, de alig korcsolyázza be a pályát, nincs túl jó korcsolyázótudása, sokat "pózol" (azaz pihen) a kűrben, és a számtalan karmozdulat viszont nem helyettesíti a sokkal nehezebb lábmunkát.

Szerintem az orosz szövetség azt támogatja minél jobban, aki stabil ugró és akinek van olyan nehéz eleme, mint a 3A vagy négyfordulatosok. Akinek van 3A-ja, az akár az olimpiai csapatversenyben is bevethető és jelentős előnyt szerezhet majd mással szemben. Tuktamysheva erre kiváló lenne. 

Emellett kicsit olyan érzésem van, mintha 2017 ősze ismétlődne meg: lehet, hogy a szövetség nem nézné jó szemmel, ha csak Tutberidze-tanítvány jutna ki az olimpiára? Hasonló játszódott le 2017-ben, amikor Medvegyeva és Zagitova mellett nem más Tutberidze-tanítvány (pl. a rendkívül tehetséges Tsurskayát), hanem az akkor még befolyásos CSZKA-ban korcsolyázó Buyanova-tanítvány, Maria Sotskova kapta meg azt a plusz támogatást a Világkupa-sorozatban, ami után aztán a nemzeti bajnokságon is jól szerepelt és jutott ki az olimpiára. Tuktamysheva ha jól szerepel a nemzeti bajnokságban, akár az olimpiai csapatba is bekerülhet.

És az a bizonyos Tutberidze-tanítvány most, aki ennek megihatja a levét, az lehet akár Alena Kostornaia is (vagy más is, akár a tavalyi világbajnok Shcherbakova, bár őt a GP szezonban még nem láttuk). Kostornaia mindkét programját lecserélte a Finlandia Trophy után: a rövid programja a New York, New York c. dal Liza Minelli előadásában, a kűr pedig Billie Eilish Lovely c. dalára készült. Az ugrásai közül néhányat hiányosnak ítélt a technikai panel (többek között a 3A-t is a kűrben), ami sosem jó ómen. Az olyan pontozást, amelyben ugyanannyit kap korcsolyázótudásra, mint pl. Tuktamysheva, vagy amiben a remek 3F-3T kombinációja, ami korábban +4, +5 GOE-kat ért, most már +2, +3 egyes bírók szemében, viszont teljesen hibásnak tartok. Kostornaia még új programokban, nem annyira átütő előadással is nagyon szép lendülettel, térdmunkával, testtartással korcsolyázik, aminek meg kellene látszódnia pontokban is. Nehéz dolga lesz visszakapaszkodnia arra a szintre, amiben volt 2019/2020-ban, akkor ha a bíróktól sem kapja meg igazán a pontokat. Ami ha nem sikerül, nagyon fogok sajnálni, mert ha valakinek derékba tört a karrierje a montreali VB eltörlésével, majd az edzőváltással, Covid-betegséggel, az ő lesz...annak ellenére, hogy az elmúlt évek egyik legtehetségesebb orosz műkorcsolyázójáról van szó.

A dobogó tehát ugyanaz, mint a Finlandia Trophy-n is volt. A 4. lett Mai Mihara, aki kezdi visszanyerni nagyon jó formáját. A rövid programban csak 67 pontot kapott, a kűrben aztán a harmadik legjobb programot futotta (közte mindenre 4-es szinttel!) és akár a dobogóra is állhatott volna fel, ha nem legelsőként fut a rövid programban. Az 5. az amerikai Alysa Liu lett, aki végül a 4Lz-ot nem próbálta meg és a 3A-ból is elesett, azonban már többedjére fut idén jó programokat. A kűrjéhez egy picit éretlennek tartom még viszont, hozzá stílusban inkább a Gypsy dance rövid program illik. Wakaba Higuchi lett a 6. akinek viszont sikerült a 3A a kűrben, több más hibája volt azonban, és ilyenkor a bírók még ott is lepontozzák, ahol nem kellene. Az Oroszlánkirály kűr viszont nagyon jó, a sok lírai, vagy egyszerűen csak unalmasabb koreográfia mellett ez igazán egy olimpiai szezonra való program. A koreai Haein Lee lett a 7. egy szintén nagyon szép, Homage to Korea kűrrel. Mana Kawabe egy jól elrontott rövid program után szintén megugrotta a 3A-t a kűrben, és egy nagyon szép programot futott. Karen Chen viszont csalódást keltően csak a 10. helyen végzett, így az amerikaiaknál továbbra is teljesen nyílt a verseny, kik kerülhetnek be az olimpiai csapatba. Egyedül Alysa Liu helye tűnik jelenleg a legbiztosabbnak.

Mana Kawabe tripla Axelja a kűrben

forrás: tumblr

Véget ért thát a második GP-verseny is, napokon belül pedig a sorozat feléhez érkezünk, és elkezdődik az olasz GP-verseny.

A Skate Canada teljes eredménylistája itt elérhető.

US Classic International + Nepela Memorial

A Challenger versenyek sorában a második héten (szept. 19-21) az amerikai US Classic International versenyt, és a pozsonyi Nepela Memorialt rendezték meg, így most erről a két versenyről írok kicsit. A Nepelán ott voltam a helyszínen, így arról kicsit más szemszögből is leírom a véleményemet. :)

US Classic International

Az US Classic Internationalt ezúttal is a nagyon magasan fekvő Salt Lake City városában rendezték meg, ami talán okozhatott gondot azoknak, akik nem ilyen körülémyek között edzenek és nem szokták meg ezt a magasságot. 

A nők versenyében Satoko Miyahara győzött, aki a rövid program után nagy előnnyel vezetett, és így végül hiába futott gyengébb kűrt Young Younál, a rövid programból hozott előnye elég volt az aranyéremhez. Satoko rövid programja egy egyiptomi diszkó válogatás Benoit Richaud koreografálásában, ami őszintén szólva szerintem nem igazán a stílusa így első megnézés alapján. A program azonban még sokat változhat a szezon folyamán, úgyhogy kíváncsi leszek majd, milyen lesz. Egyébként magas pontokat kapott rá, mindenre 4-es szintet is. A kűrjét Lori Nichol koreografálta a Schindler Listája zenéjére, és szerintem egy elég szép programot készített neki, a koreográfia is jó és nem a legelcsépeltebb zenei részeket válogatták ki a filmből. A kosztüm hátán mintegy díszként megformált Dávid csillag azonban remélem le kerül majd róla...A kűrben egyébként jó pár ugrását hiányosnak minősítette a technikai panel. Satoko nemrég átköltözött Torontoba és most már Lee Barkellel készül, és terve a tripla Axel megtanulása is. Satokonak nagyon kicsik az ugrásai és sokszor hiányosak is - mint ezen a versenyen is kiderült - így egész nehezen tudom elképzelni, hogy látunk-e tőle majd tőle rendszeresen tiszta Tripla Axeleket.

Az ezüstéremes Young You lett, aki a Lombardia után egy héttel versenyzett újra. A rövid programjában jól hátracsúszott, miután a Tripla Axelből elesett és leszimplázta a Flipet is, úgyhogy olyan nagy hátrányba került, amit már nem tudott ledolgozni a kűrben sem, hiába futott bő tíz ponttal jobb programot Satokoénál. A kűrben ezúttal ellépéssel sikerült az Axel, és közte hét másik tripla is, úgyhogy ha majd tisztán meg tudja futni ezt a programot, akkor nagyobb versenyeken is beleszólhat majd az érmek sorsába. Ehhez persze a rövid programban is tisztán kell futnia, úgyhogy ott nagy rizikó a Tripla Axel.

A bronzérmes Amber Glenn lett az másik amerikai, a szeniorok előtt ezen a versenyen debütáló Ting Cui előtt. Amber programjaiból nem maradt meg nekem túl sok; két hasonló stílusú, vokális női énekű zenét választott, és ami megragadott, az az, hogy a rövid program egyelőre kidolgozottabbnak tűnik, a kűrt nézve olyan érzésem volt, mintha néha más zenére korcsolyázott volna, a lágy részeknél különösen sok volt az erőteljes mozdulatai. 

You, Miyahara és Glenn a dobogón

forrás: Yonhap News

A férfiak versenyében a rövid programban még Vincent Zhou vezetett, bár nem sokkal volt lemaradva tőle Keiji Tanaka. Vincent Mumford & Sons dalra készített programját Shae-Lynn Bourne koreografálta, a kűrjét pedig Lori Nichol a Cloud Atlasra. Egyelőre mindkét program úgy tűnik, nemhogy kiemeli Vincent erősségeit, hanem inkább megmutatja benne a gyengéit. A rövid program egy nagyon ritmusos, gyors dal, de Vincent úgy tűnt mintha teljesen elkorcsolyázna mellette - ez egy olyan zene, amit nehéz interpretálni, még annak is kihívás akihez egyébként passzolna a zene.

Ami viszont sokkal jobb tetszett, az Keiji Tanaka Hip Hip Chin Chinje, és szerintem ha sikerül majd belerázódnia a programba akkor a szezon egyik meglepetés programja lehet. A japán mezőnyben egyébként is elég nagy harc lesz majd a 3. helyért, úgyhogy Keijinek szüksége lesz majd jó programokra és arra is, hogy stabilan megcsinálja az elemeit. Elsőre úgy tűnik, hogy a programokkal nem lesz baj. A 3. helyen Sota Yamamoto állt kissé lemaradva Tanaka és Zhou mögött. Sotáról mindig elmondom, hogy nagyon örülök már annak is, hogy egyáltalán láthatom korcsolyázni. Az egyik legígéretesebb fiatal japán férfi versenyző volt addig, amíg 2016-ban a junior VB előtt - amin nagy esélyes lett volna - kis híján derékba nem törte a karrierjét egy lábtörés, ami után nagyon hosszú ideig kérdéses volt, hogy folytatja-e egyáltalán a karrierjét, és aztán a szimpla ugrásoktól kellett újratanulnia mindent. Sota nemcsak technikailag kiváló, de nagyon szép, rendkívül zenei korcsolyázó is, úgyhogy amúgy is drukkolok neki mindig - de amennyi mindenen átment az elmúlt időszakban, azért még pluszban is drukkolok neki!

Hip Hip Chin Chin!

forrás: tumblr

A kűrben aztán rendesen dolgozott a technikai panel és Zhou ugrásából négyet is hiányosnak vettek, egyébként is megküzdött ezzel a futással Zhou. A rövid programjához hasonlóan ennél is azt láttam, hogy nem tudja előadni a zenét, nem voltak kimunkáltak, precízek a mozdulatai, csupán a kezével ad elő drámai mozdulatokat, mintha felszínes lenne az egész korcsolyázása - mély átélés nélkül. Pedig maga a zene nagyon szép! Emellett mintha a testtartása is romlott volna tavalyhoz képest, de lehet, hogy ez annak tudható be, hogy nincsen még megfelelő állóképesség ilyenkor. Zhou tehát az elsőről a 3. helyre csúszott vissza, és ha a 4. helyen végzett Alexei Krasnozhonnak nem olyan katasztrofálisak a szintjei - csak V és 1-es forgások, 2-es szintű lépéssor! -  akkor egész a 4. helyig csúszott volna le Zhou, tekintve hogy alig volt közte és Krasnozhon között különbség.

A versenyt Keiji nyerte, aki három négyfordulatost próbált meg a Sherlock Holmes kűrjében, ami szintén egy biztató program. Az ezüstéremet pedig Sota nyerte, egy, még kidolgozatlanabb és egyelőre elég üres kűrrel, de ő is három négyfordulatossal. A harc a 3. helyért tényleg nagy lesz majd Japánban!

Keiji Tanaka és Sota Yamamoto

forrás: figureskate5ch

A párosok versenyében - némi meglepetésre - Ashley Cain és Timothy Le Duc nyert Tarasova és Morozov előtt, miután az oroszok több hibát is csináltak a kűrben. A rövid programban is hátrányban voltak, például köszönhetően egy egy pontos levonásnak, amit azért kaptak, mert nem tudták tartani a ritmust a programban, és később fejezték azt be. A kűrjüket nem láttam - valahogy nem találtam rá Youtube-on - de a rövid programban is érezhető volt, hogy talán mintha őket tényleg befolyásolná a magaslati levegő, hiszen két hétten korábban a tesztversenyen sokkal jobban korcsolyáztak, itt pedig mintha kapkodták volna a levegőt. Egyébként a Ravel Boleroját mindig is nagyon kedveltem, és hozzájuk is illene szerintem ez, azonban elsősorban Evgenia piros egyberuhája elvesz a korcsolyázásuk élményéből. Ez egy olyan fenséges zene, valami hűvösebb szín - és szoknya - jobban illene talán hozzá.

A kínai páros, Peng/Jin szerezték a bronzérmet, akik a kűrben az ugrásokat hibáztak leginkább (leduplázott Salchow, hiba a kombinációban is). 

A jégtáncosok versenyéből nem tudtam sokat megnézni sajnos, de Chock/Bates programjaira kíváncsi voltam. A ritmus tánc broadway-es dallamai Madison Chocknak nagyon testhezálló, a szabad táncukat - ami egy egyiptomi jellegű zene - pedig egyelőre még látnom kell többször is, mert az elején nem néz ki valami jónak, a végén azonban, elsősorban Madisonnek köszönhetően, már sokkal inkább tetszett. A program végén az emeléssel befejezett előadás különösen jó volt!

Az ezüstérmet Carreira/Ponomarenko, a bronzot pedig Soucisse/Firus szerezte meg.

Chock/Bates

forrás: youtube 

A teljes végeredmény elérhető itt.

Videók:

Nők: 1. Satoko Miyahara (JPN) SP/FS 2. Young You (KOR) SP/FS 3. Amber Glenn (USA) SP/FS

Férfiak: 1. Keiji Tanaka (JPN) SP/FS 2. Sota Yamamoto (JPN) SP/FS 3. Vincent Zhou (USA) SP/FS

Párosok: 1. Cain/Le Duc (USA) SP/FS 2. Tarasova/Morozov (RUS) SP/FS 3. Peng/Jin (CHN) SP/FS

Jégtánc:1. Chock/Bates (USA) RD/FD 2. Carreira/Ponomarenko (USA) RD/FD 3. Soucisse/Firus (CAN) RD/FD

Nepela Memorial

A Nepela Memorialra ezúttal elnéztem, miután idén kivételesen nem esett egy hétvégére az Autumn Classic versennyel. A pálya ezúttal plexi (műanyag) üveggel körbe volt kerítve és háló is volt rajta, nyilván a hoki szezon már kezdetét vette. Ezt kicsit sajnáltam, mert mikor tavaly ott voltam a junior Grand Prix versenyen, ezek nem voltak rajta, de ettől függetlenül így is teljesen jól lehetett látni mindent. A bírók mögött ültem általában, és leginkább a bal oldalt, hiszen a legtöbb korcsolyázó a legnehezebb ugrásait azon az oldalon mutatta be (a többit általában a másik oldalon, a bírók oldalán).

Inkább az általános benyomásaimról írnék most, mint hogy az egyes programokat elemezzem. Élőben jobban átjönnek olyan dolgok, amik a TV-ben/internetes streamen kevésbé. Ilyenek, mint például a programelrendezés, a kompozíció, azonban belül hogy a versenyző mennyire fedi le a korcsolyázásával a pályát, a sebesség, az egy-, és kétlábon korcsolyázás, az élben korcsolyázás, a jégen levő lendület, hogy az előadást mennyire vetíti ki a közönségre, az interpretáció, hogy csak párat említsek. Ugyanakkor azt is szépen látni, hogy egy ugrás minősége milyen, mekkora távolságot fed le vele a korcsolyázó, milyen magas az ugrás, stb.

A fiúk versenyében Dmitri Aliev a Lombardia utáni ezüstérme után ezúttal nyerni tudott, miután a rövid programban 100 pont felett sikerült futnia, ezzel gyakorlatilag behozhatatlan előnyre tett szert, miután 22 ponttal vezetett Vasiljevs és Samarin előtt. Dima 4Lz-3T kombinációjáról felvételt is csináltam, de szabad szemmel is lehetett látni, hogy nagyon sokat előforgat az ugrásból, és hiányos is volt az ugrása. Ettől függetlenül szépen futott Aliev, és élőben is elmondható róla, hogy jó korcsolyázótudása van, és jól is vetíti ki az előadását a közönségre. Szerintem a világranglista pontgyűjtés mellett azért is indult két versenyen egymást követően, hogy jobban belelendüljön a versenyzésbe, ami sikerült is neki. A rövid program továbbra sem a kedvencem tőle, de ha valaki, akkor ő még elő tudja adni. A kűr is elég elcsépelt zene - a Sound of Silence - ő mégis olyan, hogy ki tudja korcsolyázni. A kűrt egyébként Matteo Rizzo nyerte, akinek a flamencós kűrje továbbra sem át annyira...talán se a program nem flamencós, és Matteonak sincs olyan karaktere, hogy ezt elő tudja adni. Tavaly kritizáltam már, hogy rock zenei kűrjei voltak egymás után sorra, de egyelőre azok a programok jobban álltak hozzá, mint ez a kűr.

A bronzérmes Deniss Vasiljevs lett, aki ezen a versenyen mindenképpen a legjobb volt komponensekben. Egyébként pedig technikailag sajnos tényleg azt kell mondjam, amit mindenki tud: hogy nem fejlődik, ezúttal nem is láttunk tőle 4T próbálkozást sem, a rövid programban pedig este a tripla Axelt. Bár a kűrben nagyon rákoncentrált az Axelekre, és sikerültek is, de elkövette aztán azt a nagy hibát, hogy háromszor ugrotta meg a Lutz-ot, így a legutolsó Lutza érvénytelen, 0 pontos elem lett. Egy dupla Axelt, akár egy tripla Salcowot ugorva övé lehetett volna az ezüstérem...Kedveletm Deniss korcsolyázását, mert tényleg nagyon jó korcsolyázótudással, előadói készségekkel rendelkezik, látszik, hogy Lambiel alatt ilyen téren sokat fejlődött, ugyanakkor stabil ugrások nélkül nem lehet fejlődni ebben a mezőnyben.

Alexander Samarin lett a 4., továbbra is azt gondolom róla, hogy a Blues For Klook egyáltalán nem neki való zene, ezt egy olyas valakinek lehetne adni, aki szuperül kikorcsolyázza. Egyáltalán nem szabadna magasabb komponenseket kapnia, mint Rizzonak, vagy Vasiljevs-nek...

Samarin sajnos nem jól interpretál, nincs előadói készsége, muzikalitása sem, és ez élőben is ugyanígy átjön, sőt. Talán még jobban. Ami még feltűnt nála, hogy rendkívül üresek a koreográfiai, sokat korcsolyázik kétlábon, és a pálya egyik végéből a másikbe koszorúzik egy-egy ugrás előtt. Nem túl jó látvány :(

Mitsuki Sumoto lett az 5., aki utoljára épp itt Pozsonyban láttam bő egy éve a junior GP-n. Sokat fejlődött, elsősorban lendületben, és nagyon szépen légiesen korcsolyázik.

Rizzo szelfizik Alievvel és Vasiljevs-szel

saját kép:)

A nők versenyében Alexandra Trusova világcsúcs pontszámot futott a kűrben, miután megugrotta a 4Lz-ot, a 4T-3T-t, és a 4T-t szólóban is! Meg kell, hogy mondjam, hogy ezek ellenére nem volt bennem olyan gondolat, hogy "wow! ez aztán egy csúcs program!", annak ellenére, hogy a négyfordulatos Toe-Loopja valóban jelenleg valószínűleg a legjobb négyfordulatos ugrás női versenyzőtől. Azt éreztem nála, hogy felmegy a jégre, és ledarálja a programot, előadás, interpretálás, zenei nüanszok kifejezése nélkül. Arról nem tehet, hogy a koreográfia is olyan, hogy vannak benne elemek amik nem oda valóak, például a cantilever, ami például a zenei csúcson nézne ki jól, de az is csak úgy volt a programban, random elemként. Természetesen rengeteg átmenetet használ a programjában, ezek kapkodós összhatást adnak az egész futásában. Szóval összességében az utolsó csoportban talán az ő futása kötött le legkevésbé. A győzelme természetesen nem megkérdőjelezhető, de nekem nem az ő programja volt azok között, amiket legjobban kedveltem.

Alexandra Trusova 4T-je majdnem a bírók előtt

forrás: tumblr

Az ezüstérmes Kaori Sakamoto lett, akinek csak a Matrix kűrjét láttam élőben (a női rövid programokat sajnos nem láttam). A Matrix program egy közönség kedvenc darab lehet, igazi karakter program, ami egyelőre még sok üresebb részt tartalmaz, de a kidolgozatlanabb koreográfia ilyen korán a szezonban még normális. A tavalyi kűrje is csak a szezon második felére kezdett beérni amúgy. Egyébként nála fantasztikus látni a lendületét a jégen, olyan sebességben is korcsolyázik, hogy egy-két koszorúból szinte a pálya másik felén van, ezt öröm nézni. Egyébként komponensekben alig volt különbség közte, és Trusova között, amivel nagyon nem tudok egyet érteni; a japán bíró - már-már szokásosan - lepontozta a saját versenyzőjét a győztessel szemben, Trusovának 9-et adott korcsolyázótudásra (!), minden egyébre is 8-at, ami nem tükrözi a valóságot...

A bronzérmes a korei Hanul Kim lett, aki egy nehézkes tavalyi szezon után szépen tért vissza ezzel a Miss Saigon kűrrel. Ő is nagy ívekben, szépen gyorsan és lendületesen korcsolyázik, jó a koreográfiája is. Az ugrásokkal volt némi gondja, de összességében jól futott ő is.

Néhány ponttal lemaradva végzett mögötte a szenior versenyeken debütáló olasz versenyző - aki egyébként még a junior GP-ken indul idén - Lara Naki Gutmann. Azért se lehetett neki könnyű versenyezni, hiszen a kűrje fél perccel hosszabb, mint a junior versenyeken és van benne egy koreográfiai lépéssor is. Ennek ellenére a rövid programban a 3. helyen állt, és a kűrben sem sokkal lemaradva lett 4. Nekem élőben ő nagyon tetszett, egy rendkívül muzikális, szép korcsolyázáról van szó, aki csak 16 éves, és akiben nagyon sok a potenciál. Gyönyörűen kifejezte a zenét - amit amúgy is kedvelek, The Mission c. zenére futott Ennio Morriconétől -, nagyon jól használta a kifejezéshez az egész testét, különösen a felsőtestét. Érdekes volt egyébként látni, hogy nem kell valakinek kiforrott, sok éve szeniorban versenyző lánynak lenni ahhoz, hogy nagyon éretten interpretáljon valaki, és elnézve őt hát nagy különbség volt e téren közte és Trusova között. A kamerafelvételen sajnos nem sok jön át ebből, mert a Nepelán mindig furcsa szögből, kissé fentről kameráznak...

A tavalyi szezonhoz képest tetszett Konstantinova is, aki sokkal jobban használja a mozdulatait, mint tavaly. Az ugrásai a kűrben nem voltak a helyén, de az is igaz, hogy egy nagyon csúnyát esett a bemelegítés során, ami lehet, hogy kihatással volt a futására is.

Tetszett a Plushenko-tanítvány Ryabova is, aki egyébként a kűrben 3. lett, ő is mindössze 16 éves, és biztos látjuk majd sok versenyen, hiszen azeri színekben indul.

Ivett a 8. lett - sajnos a rövid programban több hiba is volt (csak 2T-2T kombináció, hiányos Lutz, 2-es forgás), és a kűrben is voltak hibák, különösen a program második felében. De ez a Benoit-program szerintem jól áll neki, és pozitív lehet, hogy megtartotta tavalyról. A lendületében jobbnak látom, mint amilyen volt kb. másfél éve (mikor utoljára láttam őt élőben).

Trusova, Sakamoto és Hanul Kim a dobogón

forrás: twitter

A jégtánc mezőnyben kiemelkedett Victoria Sinitsina/Nikita Katsalapov, akik egy Singin' in the Rain ritmustáncra és egy Einaudi/Dvorák, líraibb szabad programra futottak. Nekem tetszett a korcsolyázásuk, bár a szabad program kicsit talán unalmasabb koreográfia  - olyan lírai mű az, amire leginkább Papadakisék  futottak az elmúlt években. A pontjaik egyelőre elég alacsonyak voltak, legalábbis voltak hiányosságok benne, és összehasonlítva az Autumn Classic versennyel, még Gilleséknél is kevesebb pontot kaptak összességében. Az ezüstérmet a Hurtado/Khaliavin kettős szerezte a Hello Dolly RD-vel és a Puerta del Sol c. modern spanyol darabbal  - egyelőre ideiglenes kosztümben, mert az új kosztümjeik a moszkvai postán állnak vámkezelés alatt. Egyébként fel is tűnt, hogy elég puritánul néznek ki :D A bronzérmet McNamara/Carpenter szerezte, míg Popova/Mozgov lett a 4. akiknél a fiú ruhakelléke - más szerint a cipőfűzője - lelógott a cipőjére kb. a program felétől, ezért csoda volt, hogy a program végéig bírták esés nélkül, akkor viszont egyszerre estek el...ebből nagyobb baj is lehetett volna, különösen az emeléseknél.

Röviden ennyit a Nepela versenyről :) Közben eltelt már a Nebelhorn Trophy is, így arról is fogok majd írni, illetve már csak egyetlen állomása maradt a junior Grand Prix-nek, így az előző heti, 6. JGP-vel együtt fogok majd írni az utolsó versenyről is.

A Nepela Memorial teljes végeredménye elérhető itt.

Videók:

Nők: 1. Alexandra Trusova (RUS) SP/FS 2. Kaori Sakamoto (JPN) SP/FS 3. Hanul Kim (KOR) SP/FS

Férfiak: Dmitri Aliev (RUS) SP/FS 2. Matteo Rizzo (ITA) SP/FS 3. Deniss Vasiljevs (LAT) SP/FS

Jégtánc: 1. Sinitsina/Katsalapov (RUS) RD/FD 2. Hurtado/Khaliavin (ESP) RD/FD 3. McNamara/Carpenter (USA) RD/FD

*

~BB