Orosz tesztkorcsolyázás, Autumn Classic és U.S. International Classic, Lombardia Trophy, JGP versenyek

Néhány héttel ezelőtt beindult a szezon, több verseny is lezajlott a korcsolya világában, ezért egy kicsit röviden írnék ezekről.

Orosz tesztkorcsolyázás

Cseljabinszkban került sor az idei felnőtt orosz versenyzők tesztkorcsolyázására, ahol először láthattuk a legjobbak programjait ebben a szezonban. Ez bár nem egy "igazi" verseny, mégis nézőkkel rendezik meg, közvetíti az orosz köztévé és a YouTube-on is követni lehet angol kommentárral, tehát szinte olyan érzése van az embernek, mintha versenyt nézne.

A fiúk közül talán a leginkább Artur Danielian és Mark Kondratyuk tetszett a legjobban. Danielian, a 2020-as Európa-bajnokság ezüstérmese hosszú sérülés után tér vissza, ezért az ugrásai nincsenek még igazán stabil formában, ugyanakkor minden egyéb szempontból, legyen az koreográfia, előadás, interpretáció, átmenetek, vagy akár csak a testtartása, nagyon magas minőséget képvisel.  Kondratyuk jó formában van és idén is érdekesebb programokat sikerült koreografálni neki, a kűrt például a Jézus Krisztus Szupersztár zenéjére futja (később egyébként őt választották a Nebelhorn Trophy-n az olimpiai kvótáért indulónak). Samarin (ismételten) egy fülsüketítő zenére futja a kűrjét (az Apashe Lord & Master-t választotta részben), szerintem a koreográfiái továbbra is üresek, sok-sok rákészüléssel az ugrásokra. Petr Gumennik a kűrben rontott sokat és esett olyan csúnyákat, hogy bízom benne, hogy nem sérült meg ez után a tesztverseny után. Aliev az egyike azon keveseknek az orosz mezőnyben, akik igazán szépen, hosszú ívekben korcsolyáznak, az And the Waltz Goes On kűrje tetszett, ugyanakkor láthatóan nincsen túl jó fizikális formában a szezonnak ebben a részében. Mikhail Kolyada új, Caruso rövid programja állítólag a tesztverseny előtt egy héttel készült el, ezért talán még korai túl sok következtetést levonni belőle, jelenleg elég üres, sok kézmozdulattal, kevesebb lábmunkával. A kűrje a Schindler Listája zenére készült, ami azért is rizikós választás, mert a tavalyi White Crow kűrjét nehéz lesz bármivel is felülmúlni, másrészt erre a zenére futja majd Jason Brown is a kűrjét, ezért az összehasonlítás elkerülhetetlen lesz. Nekem első megnézésre a kűr sem annyira tetszik, kérdésesnek tartom, hogy megmarad-e ez a program a szezonra, vagy visszatér esetleg a White Crow-hoz? Kolyada edzőpartnere, Semenenko ott folytatta, ahol tavaly abbahagyta: stabil ugrások, összeszedettség és érettebb előadásmód. Végül Ignatovról annyit, hogy ha megcsinálja az ugrásait, erős programjai lesznek (neki van például egyedül négyfordulatos Rittbergerje a top oroszok közül), de neki gyakran van problémája az állóképességével, mint ahogy azt a kűrben ezúttal is láttuk.

A párosoknál Mishina/Galliamov megtartotta a tavalyi Esmeralda rövid programot, ami szerintem egy jó döntés, a kűrjük azonban új, a Snowstorm és a Time, Forward dalokra korcsolyáznak Sviridovtól. Nekem a két zene közötti éles váltás és a koreográfia nem áll igazán össze, kíváncsi leszek, hogy fog ez a program kinézni majd versenyen. Boikova/Kozlovskii a Hattyúk tavára futja a rövid,-, és a Malaguenára a szabadprogramot, ez utóbbi egyelőre jobban tetszik mint Mishináék kűrje. Végül Tarasova/Morozov rövid programját már a Tutberidze csapattól Daniil Gleikhengauz koreografálta (Metamorphosis/Experience/Claire de Lune) a kűrt viszont Zhulin, a Lighthouse zenéjére. Korcsolyázásuk mindig is nagyon precíz volt, csak az összhang kifejezése hiányzott belőlük mindig. Kíváncsi vagyok, hogy az ugrásaikat Tutberidze mennyire fogja tudni stabilizálni az olimpiára és eleve, hogy a Tutberidze-Maxim Trankov tandem hogyan fog működni.

A jégtáncról annyit, hogy egyrészt Stepanova/Bukin betegség miatt nem vett részt, másrészt Sinitsina/Katsalapov szabadtánca ugyanaz a lírikus vonal, mint amit az elmúlt években láthattuk tőlük,  még Sinitsina kűrruhája is mindig nagyon hasonló, nude színű...Papadakisék ugyan az elvontabb, lírikus vonalon belül maradtak sokáig, azon belül mégis több újdonság volt a programjaikban, mint Sinitsináék szabadtáncában. Csak abban tudok reménykedni, hogy Papadakisék egy náluk sokkal érdekesebb programmal fognak visszatérni. 

Végül a nők versenyéről essen néhány szó. Először is láthattuk Nugumanovát, aki továbbra is egy nagyon jól előadó, elegáns versenyző, akinek sajnos az ugrásai viszont a gyenge pontja. Samodurova a másik, akinek kicsi, hiányos ugrásai vannak, és ő az, akinek a korcsolyázásában nem látom idén már azt az örömöt, mint korábban, például akkor amikor 2019-ben Európa-bajnoki címet nyert. Ksenia Sinitsyna rövid programja (Csajkovszkij Altatója) volt talán az egész női versenyen a kedvenc programom: jól megkoreografált, egyedi program, érti és érzi is, mire korcsolyázik. Aztán ott volt Tuktamysheva, akinek a rövid programja talán az egyik legjobbja az elmúlt évekből, a kűr ugyanakkor egy ismételten eléggé üres, kézmozdulatokkal teletűzdelt program (nekem kicsit "olcsó" hatást kelt a stílus). Liza láthatóan dolgozott az egyébként nem túl erős forgásain, tetszik, hogy próbál fejlődni ott, ahol tud.

Aztán ott voltak a Tutberidze tanítványok, mind a hat, akik közül mindössze három mehet majd az olimpiára - nem leírva Tuktamyshevát, de azt hiszem Tutberidze egyik első számú célja lehet, hogy a nők versenyében az ő tanítványai mehessenek majd Pekingbe, ezért minden bizonnyal közülük kerül majd ki az olimpiai csapat:

Daria Usacheva (SP: The Greatest Showman, kűr: Nessun Dorma) a tavalyi formájához képest kicsit visszaesett egyelőre, a programjai olyan egy kaptafa, mint az előző évekbeliek...nincsen négyfordulatos ugrása, 3A-ja, bár utóbbit állítólag már edzi.

Maiia Khromykh (SP: I'll Take Care of You Beth Harttól, kűr: Buenos Aires Hora Cero/El Tango de Roxanne). A rövid programot tavalyról megtartotta és ez egy hozzá illő, jó program. A kűr is illik hozzá; és ez az egyik legjobban megkoreografált program, amit idén Tutberidze tanítvány előad. Hozzá kell tenni, hogy talán nem meglepetésre mindkét programot nem Gleikhengauz, hanem más (Ksenia Potalitsyna) koreografálta. A kűrben 4T-t, és 4S-t is tervez, ha azokat stabilan meg tudja ugrani, nagy előnyt fog jelenteni.

Alena Kostornaia (SP: Am I The One Beth Harttól, kűr: Négy évszak: Tél, Vivaldi). Alena visszahozta a tripla Axelját, amit a rövid programban (ellépett) és a kűrben (megugrotta) is megpróbált. Nincs még olyan állapotban, mint volt két éve, és kicsit hiányosak is, de jó úton halad, hogy újra erősebb programjai legyenek technikailag. Az nem szerencsés, hogy az ő rövid programja is Beth Hart zenéjére készült, láthatóan nem is élvezte annyira a programot. A kűr szintén kicsit üres (még), Alena állítása szerint el is felejtette a lépéssort és a második tripla Axel próbálkozást...bízom benne, hogy sikerül visszanyernie a régebbi formáját (meg kell említenem, hogy kicsit sajnálom az idei programjait, úgy tűnik, évről évre rosszabbakat kap, pedig ő aztán mindent elő tudna adni és a legkomplexebb koreográfiát ki tudná korcsolyázni. Nincsenek a programjai azon a szinten, mint például ez, vagy ez).

Kamila Valieva (SP: In Memoriam, Kirill Richtertől, kűr: Bolero Raveltól). A rövid programja egy gyengébb verziója a tavalyi programjának, lírikus, de semmi újat nem lehet benne felfedezni ami a tavalyi programban nem volt. A kűrje maradt a Bolero, ami szerintem egy kifejezetten gyenge program, Kamila végig siet benne, kevésbé érzi a zenét mint egy lírikusabb programban. A tripla Axelja (annak segítéségével, hogy felteszi a két kezét a magasba, ezáltal a tengelyét kiegyenesíti) stabil, viszont a négyfordulatos ugrásai bizonytalanok a kűrben, amiben kétszer is elesett. Fogja-e tudni őket a szezonban teljesen stabilizálni? Fogja-e bírni a terhet első felnőtt évében úgy, mint anno Zagitova?

Anna Shcherbakova (SP: The Songs of Distant Earth Kirill Richtertől, kűr: Mester és Margarita filmzene és Requiem Mozarttól). Anna egy lábsérülésből tért vissza, ezért nem próbált meg négyfordulatos ugrást ezen a tesztversenyen. Az ugrásai és a korcsolyázótudása az egyik leggyengébb ebben a mezőnyben, de mégsem lehet őt leírni, mert az egyik legstabilabb versenyző fejben. A nemzeti bajnokságig sok idő van még, és addigra jobb formába lendülhet. A rövid program picit más jellegű, amiket eddig láthattunk tőle, a kűrben viszont ugyanazokat a mozdulatokat és még arckifejezésben is ugyanazt láthatjuk tőle mint akár a tavalyi kűrben.

Alexandra Trusova: (SP: Frida, kűr: Cruella filmzene) Trusova egy kicsit újabb arcát mutatja be a rövid programban (hozzá vörös hajjal), a tripla Axel viszont továbbra is marad a programban, amelyből ezúttal elesett (az edzéseken remekül ugorja). A kűrben egészen elképesztő, öt négyfordulatos (!) ugrást tartalmazó programot ad elő: igaz, hogy az ugrások között szinte semmilyen koreográfia nincs, csak rákészülés, koszorúzás, de ezen a tesztversenyen megugrotta a 4F-et, a 4S-t, a 4T-t és két 4Lz-ot is, az egyiket kombinációban.

Sasha fizikálisan rendkívül erős versenyző, kérdés hogy igazi tét alatt mennyire fogja tudni megugrani az ugrásokat, amikkel az utóbbi szezonokban voltak problémái. A Cruella filmzene egyébként hozzá illik, kicsit belevaló választás.

Az összes rövid program megnézhető itt, a kűrök pedig itt.

Alexandra Trusova a Cruella kűr közben

forrás: tumblr

Junior Világkupa-sorozat (Courchevel I-II, Kassa, Krasznojarszk)

Egy hónapja megkezdődött a juniorok Világkupa-sorozata Franciaországban. Az első két állomáson, amit mindkétszer Courchevelben rendeztek, a járványügyi korlátozások értelmében nem tudtak az orosz versenyzők elindulni. Emellett sajnos a japán versenyzők egyáltalán nem indulnak az idei junior GP sorozatban, tekintve, hogy a Japánba történő visszatéréskor kötelező karanténba vonulni jelenleg is, ezért úgy döntöttek, hogy nem indítják el a versenyzőiket a teljes sorozatban. Ezért meglehetősen csonka az idei sorozat is, amit az oroszok híján még inkább érezni lehetett az első két versenyen. 

Az első versenyen minden számot az amerikai versenyzők nyertek meg (a fiúknál Ilia Malinin, a nőknél Lindsay Thorngren, a jégtáncban Wolfkostin/Chen). A második franciaországi versenyen a fiúknál a kanadai Wesley Chiu nyert, a nőknél Isabeau Levito, akit a jövő amerikai reménységének tartanak, és akinek a korcsolyázásán egyébként eléggé látszik az orosz hatás, mivel edzői Kuznyecova és Platov. Mindkét courcheveli versenyen érmes lett egyébként a kanadai Kaiya Ruiter is, akinek tetszettek a programjai. A jégtánc versenyét az amerikai Brownék nyerték meg.

A kassai állomáson Plushenko tanítványai remekeltek: a fiúknál Kirill Sarnovskiy, míg a lányoknál Veronika Zhilina nyert és Sofia Muravieva lett a második. Meggyőző teljesítményt mutattak, sokkal összeszedettebb a szezonkezdésük, mint akár tavaly. Zhilina egyébként három négyfordulatos ugrást is bemutatott, közte a program második felében egy 4T-2T kombinációt. Ő egyébként előadásban is fejlődött tavalyhoz képest. A harmadik a Tutberidze tanítvány Adelia Petrosyan lett. A párosok mezőnyében az orosz Mukhortova/Evgenyev nyert, míg a jégtáncban a kanadai kettős, D'Alessandro/Waddell.

Veronika Zhilina 4T-2T a kassai JGP kűrjében

forrás: tumblr

A krasznojarszki versenyen taroltak az oroszok: nemcsak több indulójuk volt, mint a szokásos (azért cserébe, hogy Franciaországban nem lehettek ott), hanem mindegyik versenyszámot ők nyerték, a lányok esetében ráadásul a Top 5 helyet ők foglalták el. A fiúknál a Mishin tanítvány Gleb Lutfullin lett az első, párosban Chikmareva/Ianchenkov, jégtáncban pedig Khavronina/Cirisano. A lányoknál a Tutberidze tanítvány Sofia Akatyeva nyert magasan: programja rendkívül anyagerős egy 3A-val, és három négyfordulatos ugrással: 4S és két 4T kombinációban. Mozdulatai precízek, pontosak, de nekem ő előadásban tavaly óta egyelőre nem fejlődött semmit, teljesen rezzenéstelen arccal adja elő a programjait és erre az sem lehet teljesen mentség, hogy a szezon eleje van. A második Plushenko tanítványa, Anastasia Zinina lett, míg a harmadik Sofia Samodelkina, nekem ő tetszett a legjobban a mezőnyben, nemcsak technikailag erős kűrje van, hanem elő is adja a programot. Nem értettem azzal egyet, hogy Akatyeva komponensekben is több pontot kapott Samodelkinánál. 

Egyelőre úgy tűnik, hogy Tutberidze mellé zárkóznak fel a többi edzők versenyzői is, legalábbis az eddigi versenyek alapján ez látszik.

Teljes eredménylista: Courchevel I, Courchevel II, Kassa, Krasznojarszk

Lombardia Trophy és Autumn Classic International

Az idei szezon első Challenger versenye a Lombardia Trophy volt Bergamoban. A fiúknál Daniel Grassl nyert, köszönhetően a magasabb technikai pontszámának (három négyfordulatosa is van, 4Lz, 4F és 4Lo, igaz, hiányosan ugorja meg őket...). A párosoknál Della Monica/Guarise nyert, érdekességként a 2. a spanyol kettős, Barquero/Zandron lett. A jégtánc versenyét pedig az ötödik Lombardia aranyát benyűjtő Guignard/Fabbri nyerte. A nők versenyét a felnőtteknél bemutatkozó amerikai Alysa Liu nyerte meg, aki a kűrjében egy (hiányos) tripla Axelt is bemutatott, és hatalmas pontokat kapott a programjaira. Alysa edzőt váltott és a Massimo Scali, Jeremy Abbott páros készíti fel. A tavalyi gyenge formájához képest nagyon sokat fejlődött az új edzői csapattal, csúszásban, sebességben is jobb, mint volt korábban. Ő az amerikaiak reménysége, ezért kíváncsi vagyok, hogyan alakul az olimpiai szezonja, az viszont biztos, hogy az amerikaiak mindent meg fognak tenni annak érdekében, hogy sikeres szezonja legyen, különösen, hogy a többi amerikai lány nem túl jó kilátásokkal küzd jelenleg (Mariah Bell formán kívül van, Bradie Tennell sérülésssel küzd, Karen Chen ugrásai nem valami stabilak stb.). A nőknél az ezüstérmet Ekaterina Kurakova, a bronzérmet a szintén amerikai Audrey Shin nyerte.

A magyarok részéről Schermann Regina lett a legjobb, aki a 9. helyen végzett, Lukács Ádámék a 10. helyen végeztek jégtáncban, a fiúknál pedig a 21-22. helyeket foglalta el Csernoch András és Böröcz Máté.

Az Autumn Classic versenyen egyrészt a férfiaknál mindössze három induló volt, azok is mind kanadaiak, ezért az a verseny tulajdonképpen egy hazai versenynek minősült. A fiúknál az Orser-tanítvány Conrad Orzel nyert. A nőknél meglepetésre a ciprusi színekben induló, de Amerikában készülő Marilena Kitromilis nyert két majdnem tisztán megfutott programmal. A koreai Young You csak második lett, és a technikai panel alaposan szétszedte az ugrásait, többek között a két tripla Axelje is hiányos illetve leminősített lett. Hasonlóan járt Karen Chen is, aki csak a 4. helyen végzett. A bronzérmet egyébként a koreai Seoyeong Ji nyerte meg.

A párosok versenyét a rendkívül jól futó japán kettős, Miura/Kihara nyerte meg, akik Kanadában edzenek. Ritkán látni olyan páros versenyzőket, akik ennyire jó korcsolyázótudással rendelkeznek, nagyon szépen csúszik alattuk a jég. Miura egy tripla Salchow-ot leduplázott a kűrben, egyébként teljesen tisztán futottak. Az ezüstérmet az első közös versenyükön induló Vanessa James és Eric Radford kettős kapták meg. Vanessa sokat hibázott a versenyen (elrontott Salchow a rövid programban és a kűrben is, hiba a 3T-ben és a kidobós Lutz-ban a kűrben), illetve az emeléseik is elég óvatosak voltak. Egyébként szép vonalaik vannak, amik egymáshoz illenek, de az is igaz, hogy Vanessa  magasabb mint Radford korábbi párja, Meagan Duhamel volt, amihez nem lesz egyszerű hozzászoknia Radfordnak. Talán nem túl szerencsés az sem, hogy a kűrjüket is egy olyan dalra válaszották, mint a Falling. Kíváncsi leszek, hogyan fognak fejlődni a következő pár hónapban, mennyire tudnak összecsiszolódni ilyen rövid idő alatt.

Miura/Kihara az Autumn Classic International aranyérmesei

forrás: tumblr

A jégtáncban Gilles/Poirier nyert, egy Elton John ritmustánccal és egy Long and Winding Road szabadtánccal. Gilles-éknek érdekes szabadtáncaik szoktak lenni, amihez képest ez az új program egy picit lapos szerintem...legalábbis első megnézésre nem érzem azt, hogy ezekkel a programokkal mindenképp az olimpiai dobogót el tudnák érni. Bronzérmes lett Smart/Diaz, és Green/Parsons.

U.S. International Classic

A bostoni U.S. International Classic ezúttal nem Challenger verseny, hanem egy nemzetközi, de voltak nagyobb nevek itt is. Egyrészről a nőknél indult Trusova, alig egy hétten az orosz tesztverseny után. Az időeltolódás és a sok utazás miatt érthető, hogy a kűrben is voltak hibák (annak ellenére, hogy az edzések remekül mentek neki!), és így nem sokkal, de nyerni tudott a koreai Yeonyeong Park előtt. Az viszont biztos, hogy ha ugrások nem mennek annyira, akkor a program - tartalmas és érdekes koreográfia híján - túl üres.

Jégtáncban bemutatkozott a szezonban a Hubbell/Donohue kettős, akik egy Janet Jackson ritmustáncot és egy Drowning című szabadtáncot adtak elő. Nekem kicsit nehézkes, lassúcska volt a két program és nem is annyira meggyőzőek, bár még a szezon eleje van. Érdekességként Tutberidze nem igazán Trusova, hanem sokkal inkább lánya, Diana Davis miatt utazott el erre a versenyre: Gleb Smolkinnal az ezüstérmet szerezték meg, méghozzá olyan pontokkal, amilyenekkel a felnőttek között debütáló jégtáncos pár nem kapott 2010 óta. Annak ellenére, hogy egy középszerű párosról van szó.

A ritmustáncban a török bírónő odáig ment, hogy bőven 1. helyre tette az oroszokat (ami azért is érdekes, mert ugyanarról a bíróról van szó, aki a 2018-as Golden Spin versenyen előre megírt helyezések papírra vetésével és a versenyre történő elvitelével bukott le, akit aztán el is tiltottak a bíráskodástól egy ideig!). Tutberidze az utóbbi időben egyébként gyakran kilátogatott az Egyesült Államokba az ott edzősködő lányához, és erre a versenyre is elutazott vele, ami nyilván nem véletlen. Biztos vagyok benne, hogy a háttérben erősen megy a lobbi annak érdekében, hogy Davisék kijussanak az olimpiára, ehhez Zagorskiékat kellene legyőzni, illetve ha Bukinék valamilyen okból idén sem kapnának meghívót az olimpiára, mint Pyeongchangban, akkor persze még könnyebb dolguk lehet a cél eléréséhez.

És ez még kicsit odébb van, mindössze spekuláció, de a fentiek fényében - ismerve a sportág átpolitizáltságát - nem lennék meglepődve, ha az amerikaiak és az oroszok a saját érdekeik elérése érdekében összefognának, ami nem először történne meg ebben a sportágban: egy amerikai jégtánc páros (Hubellék? Chockék?) dobogóra segítése, cserébe orosz arany (Sinitsináék) támogatása Papadakisék ellenében; amerikai arany bebiztosításának orosz segítése a férfiaknál (Nathan Chen), azért cserébe, hogy az amerikaiak a párosoknál segítik majd az oroszokat. Hogy ebből mi valósul meg majd februárban? Pár hónap, és megtudjuk.

*

Teljes végeredmények: Lombardia Trophy, Autumn Classic, U.S. International Classic 

Finlandia Trophy 2019

Mielőtt elkezdődik a felnőttek Grand Prix szezonja (alig egy óra múlva), röviden összefoglalom, mi volt a múlt heti Finlandia Trophy-n. Sajnos a párosok és a jégtáncosok versenyéből nem tudtam sokat követni, ezért azoknál csak néhány lényegesebb dolgot emelnék ki :)

Jégtáncban Madison Chock/Evan Bates nyert, így idén már a második Challenger aranyérmüket zsebelhették be - ezúttal a ritmus táncban nem úgy sikerült a finnstep és a lépéssor, mint az US Classic versenyen, míg a szabad táncban a koreográfiai lépéssort vették érvénytelennek. Így is kényelmes győzelmet arattak a kínai páros, Wang/Liu előtt, akik egyébként a Nebelhorn Trophy-hoz képest kicsit rosszabb pontszámmal is ezüstérmet tudtak itt szerezni (Németországban a 6. helyre volt csak elég a pontjuk). A bronzérmet Popova/Mozgov szerezte meg, ők valamennyivel jobban futottak mint a Nepelán. Két magyar indulónk volt a versenyen, Monaghan/Fourati az US Classic-on elért eremdényhez képest kicsit elmaradtak, így a frissen alakult párosunk, Dozzi/Valdez alig két ponttal, de megelőzte őket.

Jégtánc dobogó

forrás: In the Loop

A párosok versenyében a junior világbajnok Mishina/Galliamov meggyőző fölénnyel nyert Efimova/Korovin előtt, Ilyushchekina/Bilodeau pedig első nemzetközi érmét nyerte. A kűrjük továbbra is nagyon tetszik, és bár van még sok mindenen csiszolnivalójuk (például az ugrásokon), az emeléseik különösen innovatívak, egyediek és szépek voltak ezúttal is.

A versenyen először indult az új párosunk, Magyar Márk és Chtchetinina Ioulia is, akik szépen helyt állva a 8. helyen végeztek a versenyen és mind a rövid programban, mint a kűrben megszerezték a technikai minimum pontszámot a világbajnokságra (min. 27 a rövid programban, és 44 pont a kűrben a párosok esetében).

A férfiak versenyében a rövid programot követően ha nem is sokkal, de Sota Yamamoto megelőzte Shoma Unot, miután sikerült a 4S és a 4T is, bár a kombinációjában csak egy dupla Toe-loop sikerült. Ezzel Sota az eddigi legjobb rövid programját futotta. Shoma rontott a 3A-ban, és a négyfordulatos Flipje sem volt jó - bár a panel ezúttal sem vette hiányosnak a Flipjét, ahogy azt kellett volna, a bírók viszont nem is tudták, mit pontozzanak, volt -2 GOE-tól +3-ig minden. Shoma programja egy korábbi gála száma lett, a Great Spirit, ami egy trance/techno, Armin van Buuren dal. A lépéssora érdekes, és például a cantilever jó helyen van elhelyezve a programban (Trusova például az ő esetéből is tanulhatna, hol kellene cantilevert csinálnia a kűrben), de a lassú részt leszámítva ez egy elég rizikós választás, gálára szerintem jobban való zene mint versenyprogramnak. A 3. helyen Roman Sadovsky állt, aki egy 3Lz-ot leszámítva jól futott, és aki a nyári sérüléséből visszatérve kifejezetten elégedett volt ezzel az előadásával. Roman nagyon szépen korcsolyázik, kifejezőkészsége kimagasló; ő egyébként mind a két programját megtartotta tavalyról, hiszen a kanadai bajnokság után nem versenyzett már és maradt még fejlődnivaló ezekben a programokban. (Vele kapcsolatosan egy kicsit off: nem tudom hány aktív korcsolyázó van, aki rendszeresen vlogol és aki olyan színvonvalas videókat készít, mint Roman. Bevallom, az összes videóját megnéztem már, úgyhogy nyáron is up-to-date voltam vele kapcsolatosan :). Itt elérhető a Youtube csatornája).

A kűrben aztán Sota futott legutoljára, és talán a nyomástól is, de nagyon sok hibát vétett, és sokkal rosszabbul futott, mint az US Classic-on. Inkább történjen meg itt egy ilyen helyzet megtapasztalása, mint mondjuk a Grand Prix versenyen. Végül 2. helyen zárta a versenyt, a bronzérmes Romantól alig lemaradva, aki szintén többet hibázott a kűrjében. Shoma nagy előnnyel nyerte így a kűrt, de neki is becsúsztak hibák (csak egy négyfordulatos, hibás 3S és 3A, mindössze két kombináció; egyébként furcsa módon egy 2A-3T kombinációja is volt, a két tripla Axel mellett). Ennek ellenére a bírók ceruzája a 87 pontos komponensekkel vastagon fogott.

Sota, Shoma és Roman a dobogón

forrás: In the Loop

A nők versenyében itt debütált a felnőttek között Alena Kostornaia, aki nem akárhogy nyerte meg a versenyt. Alena megtartotta a tavalyi rövid programját, amit nagyon szépen futott meg itt, és kapott igen magas pontokat, magas komponensekkel. Szerintem nagyon kevesen vannak a mai női mezőnyben, akik 9 feletti komponenseket érdemelnek, de ha valaki, akkor Kostornaia megérdemli őket. Nagyon jó a korcsolyázótudása, az átmenetei, remek a lendülete, jól bekorcsolyázza a pályát, rendkívül muzikális, a részleteket szépen kifejező, kifinomult korcsolyázó, jó előadó és interpretáló korcsolyázó már most, 16 évesen. Kostornaia a teszt versenyt követően kezdte el edzeni a tripla Axelt (!), és a kűrben mind a kettőt megugrotta, ráadásul nem hosszú rákészüléssel, és nehezített, rockeres, counteres bemenetellel, és bár a szóló tripla Axelje hiányos volt, a kombinációban levőt tökéletesen megcsinálta. Ezzel így közel 160 pontos kűrt futott, alig lemaradva Trusova pontszámától amit egy hete futott, és amelyben négy négyfordulatos volt. Hiányos ugrás, magasabb GOE és komponens számokkal ez a szám majd bőven 160 pont felé lesz emelhető a szezonban. Egyébként minden egyéb elemét szépen, magas kivitelezéssel csinálta meg, mindenre 4-es szintet kapott és a komponensei már most nagyon jók. Kíváncsian várom, hogy fog teljesíteni majd a Grand Prix szezonban is. :)

Kostornaia tripla Axelje után egy szellős, magas dupla Toe-loop a kűrben

forrás: tumblr

Az ezüstérmes Liza Tuktamysheva lett, aki visszavette a rövid programban az eredetileg használt zenét, azaz a Florence and the Machine dalt, ami, szerintem sokkal jobb választás, mint amint a Lombardián láthattunk tőle. Sikerült a tripla Axelja a rövid programban, és a kettő a kűrben is, de a Flipjét mindkét programban élhibásnak minősítették, és voltak egyéb hibái (leduplázott Salchow, élhibás Flip, kombinációs forgás) is. A komponensei pedig nem közelítik meg a 70-et, mert ahhoz a programjai túl üresek, átmenet nincsben benne sok. 

A bronzérmet a japán Yuhana Yokoi szerezte meg egy Operaház Fantomja kűrrel (rózsaszín kosztümben :), és néhány hibával. A program maga tetszett, de kicsit óvatosan korcsolyázott.

Női dobogó

forrás: In the Loop

A teljes végeredmény elérhető itt.

Videók:

Nők: 1. Alena Kostornaia (RUS) SP/FS 2. Elizaveta Tuktamysheva (RUS) SP/FS 3. Yuhana Yokoi (JPN) SP/FS

Férfiak: 1. Shoma Uno (JPN) SP/FS 2. Sota Yamamoto (JPN) SP/FS 3. Roman Sadovsky (CAN) SP/FS 

Párosok: 1.Mishina/Galliamov (RUS) SP/FS 2. Efimova/Korovin (RUS) SP/FS 3. Ilyushechkina/Bilodeau (CAN) SP/FS

Jégtánc: 1. Chock/Bates (USA) RD/FD 2. Wang/Liu (CHN) RD/FD 3. Popova/Mozgov (RUS) RD/FD

*

A Grand Prix/Világkupa szezon előtt a korcsolyázók a Challenger versenyeken tesztelték programjaikat, és a legjobbak a mai naptól megkezdik a szereplésüket a Grand Prix versenyeken. Challenger versenyek viszont még lesznek: ezen a hétvégén az Ice Star Minszkben, majd Asian Open Trophy két hét múlva, egy varsói Challenger novemberben, végül a zágrábi Golden Spinnel zárul decemberben a sorozat. A Világkup versenyek alatt nem fogom tudni olyan rendszeresen követni a hátralevő Challengereket, és majd csak később fogok írni róluk egy-egy rövidebb bejegyzést.

Addig is Grand Prix szezonra fel! 

~~BB

Nebelhorn Trophy 2019

A sorban ötödik Challenger versenyt Oberstdorfban rendezték meg, és talán eddig ez volt a legkevésbé érdekes versenyt hozó Challenger idén. Azért persze így is láttunk érdekesebb előadásokat. Ezen a versenyen zajlott egyébként az éves bírói vizsga, itt megtalálható a sikeres nemzetközi és ISU vizsgát tett bírók listája.

A férfiaknál Jason Brown eredetileg indult volna, miután itt szerette volna bemutatni a Schindler listája kűrjét, azonban visszalépett, mert egy autóbalesetben agyrázkódást szenvedett. Az állapotáról azóta sem tudni többet egyelőre. Általában elmondható volt a versenyről, hogy talán kevésbé volt nívósabb az indulói lista itt, így könnyű volt jó világranglista pontokat gyűjteni azoknak, akik elindultak és még jól is szerepeltek.

Alexei Bychenko sokkal jobban kezdte az év elejét, mint tavaly ilyenkor, és megmutatta, hogy ha viszonylag stabilan meg tudja ugrani a tripla Axeleket és egy négyfordulatost a programjaiban, akkor azzal dobogón lehet végezni egy ilyen mezőnyben. Akkor is, ha egyébként sok apró hibája, ellépése volt, a szintekre is kapott 2-eseket, és az új, Karib-tenger kalózai kűrje is olyan program, mint amiket az elmúlt években láttunk tőle: drámaibb program, amit nem igazán tud előadni.

Koshiro Shimada, aki Svájcban készül Lambiellel, ezüstérmet nyert itt, köszönhetően annak, hogy a rövid programban még az 1. helyen állt - egy rontott 4T-vel és egy szintén nem tiszta tripla-triplával - Bychenko előtt, akit végül alig 0.3 ponttal előzött meg. Koshironak ez lesz az első teljes szenior szezonja, és sok mindenben kell még fejlődnie, de leginkább az a kérdéses, hogy a tripla Axeljét és négyfordulatos Toe-Loopját hosszabb távon Lambiel fogja-e tudni nála stabilizálni, vagy sem.

Az aranyérmet a rövid program utáni 7. helyről az orosz Makar Ignatov szerezte meg. Makart néhány kisebb verseny kivételével nem sokszor láthattuk eddig versenyezni a felnőttek között, de az idei orosz tesztversenyen lehetett látni, hogy biztató formát mutat. A kűrben megugrotta a négyfordulatos Salchowot és Toe-Loopot is, mellette nyolc másik triplával, így ez a kiegyensúlyozott futás még nem túl erős komponensek mellett is elég volt ahhoz, hogy megnyerje a kűrt és ezzel a versenyt is. Láthatóan nincs még olyan állóképessége így szezon elején, elsősorban a kűr második felében volt ez érzékelhető, de a szezon közepére jobban beérhetnek majd az ő programjai is. Kolyada visszatérő arcüreggyulladásával és így annak esélyével, hogy a teljes szezont ki fogja hagyni, Ignatov előtt is nagyobb lehetőség nyílik majd arra, hogy stabil futásokkal akár nagyobb versenyeken is láthassuk majd őt.

 

Shimada, Ignatov és Bychenko a dobogón. Ignatov első felnőtt nemzetközi aranyérmének örül

forrás: belgaimage

A nők versenyében Mariah Bell nyerte az aranyat. A hivatalos stream sajnos eléggé akadozott a verseny alatt, így Mariah rövid programját, míg Yelim Kim kűrjének a nagy részét nem sikerült megnézni. Mariah kűrje szerintem gyengébb a tavalyihoz képest, mindkettőt Shae-Lynn Bourne koreografálta egyébként. A Hallelujah amúgy is egy igen elcsépelt zene lett az elmúlt időszakban, amiből csak igazán keveseknek sikerül valami újat kihozniuk. Mariah egyébként az ugrásaival is küszködött, és bár mindegyiket megugrotta valahogy, voltak hiányosak is, ennek ellenére a kűrjére nagyon magas pontokat kapott. Az ezüstérmet Yelim szerezte meg, aki a Lombardia után még egy Challenger versenyt bevállalt a Grand Prix szezon előtt, ami szerintem mindenképp jó tapasztalatszerzés.

A bronzérmet Nicole Schott szerezte, aki pontosan annyi év elteltével nyert a nők között Németországnak érmet ezen a versenyen, mint amennyi éves ő maga, azaz 23 éve. A rövid programjában egy egészen új arcát láthatjuk Beth Hart egy dalára, ami kifejezetten jól áll neki, a kűrje kevésbé tetszik, bár a Kung Fu Panda filmzenéjét kevesen választják, és lehet, hogy a szezon végére ez a program is jobban beérik majd. 

Indult a versenyen Marin Honda is, aki ezúttal csak az 5. lett, gyakorlatilag ugyanúgy futott, mint tavaly ilyenkor. Marin a legtehetségesebb japán lány, már ami a természetes tehetségét illeti, és mindig fáj érte a szívem, hogy egy be nem váltott ígéret maradt csak azóta, amióta három éve junior világbajnok lett. Idén már hol Japánban edz, hol Arutyunyannal, de ez az ide-oda utazás és két helyen készülés biztos nem fog előnyére válni idén. Egyébként nemrég azt nyilatkozta, hogy rendkívül nehéz volt neki a nyelvi akadályok miatt is megszoknia az amerikai létet a tavalyi szezonban, és az amúgy gyakran motivációs problémákkal küzdő lány reméli, hogy Arutyunyan keményen fog vele bánni majd, ha kell, rá is kiabál a hatékonyabb edzés érdekében. Nem hiszem, hogy ezen fog múlni a sikere, sajnos alapvetően ha nem dolgozik eleget és fél idejét Japánban tölti, akkor azzal attól tartok nem sok jóra lehet majd számítani. De bárcsak ne így történjen.

Első felnőtt versenyén Láng Júlia a 15. helyen végzett - Julcsi szépen helytállt, de az is igaz, hogy a technikai panel nem volt kegyes vele ezen a versenyen.

Kim, Bell és Schott a dobogón

forrás: Absolute Skating

A párosok versenyében Moore-Towers/Marinaro futott a legtisztábban és nem igazán tudták őket megszorítani. A rövid programjukat - amit egy Rihanna dalra futnak - gyengébbnek találom, talán még nem olyan összeforrt, mint a kűr (Carry On c. dal), ami viszont szépen épül fel az elejétől a végéig. A kanadiak második Challenger aranyérmüket nyerték ezzel a versennyel. Az ezüstérmesek Knierimék lettek, akiknél be-becsúsztak hibák, elsősorban az ugráselemekben, ugyanakkor voltak elemek, mint például a pörgetett emeléseik, amik tetszettek. Egyébként az Experience szép zeneválasztás a kűrhöz, bár ez is kezd kicsit olyan elcsépelt lenni, amire elég nehéz már valami újat mutatni. A nevető harmadik helyen pedig az észak-koreaiak, Ryom/Kim végeztek, és azért nevetőek, mert csak a 4. és 5. helyen végeztek a rövid programban, és a kűrben, mégis sikerült érmet szerezniük. Sok mindenen kell még dolgozniuk, de megvan bennük a tehetség, és szeretem bennük, hogy mindig párban korcsolyáznak, szépen együtt. Ez itt is megmutatkozott. Az idei választásaik is mások, mint eddig, a kűr egy lágyabb darab, a Fly High Doves, a rövid programjuk pedig a Malaguena, ami bár szintén egy sokat használt zene, de egyelőre úgy tűnik, jól áll nekik és ez egy jól kikorcsolyázható, karakteres zene, egyben közönségbarát is. 

A párosok dobogója

forrás: Absolute Skating

A jégtáncban szintén második versenyén induló Fournier Beaudry/Sorensen a Lombardia Trophy után ezúttal aranyéremmel tért haza, és először futottak 200 pont összpontszámot. A ritmustáncban ezúttal megkapták a szinteket - érdekességképpen a komponensekben kevesebbet kaptak viszont - a szabad táncban pedig voltak kisebb átalakítások a Lombardia Trophy-hoz képest, mindenesetre itt is jobb szinteket, és magasabb technikai pontszámot kaptak, ezúttal esésük sem volt. A második helyen Hawayek/Baker végzett egy elég furcsa gótikus-latinos szabad tánccal, nem is tudom stílusilag hova tenni, míg a harmadikon Carreira/Ponomarenko végzett.

Jégtánc érmesek

forrás: Absolute Skating

Videók:

Nők: 1. Mariah Bell (USA) FS 2. Yelim Kim (KOR) FS 3. Nicole Schott (GER) SP/FS

Férfiak: 1. Makar Ignatov (RUS) SP/FS 2. Koshiro Shimada (JPN) SP/FS 3. Alexei Bychenko  (ISR) SP/FS 

Párosok: 1. Moore-Towers/Marinaro (CAN) SP/FS 2. Scimeca Knierim/Knierim (USA) SP/FS 3. Ryom/Kim (PRK) SP/FS

Jégtánc: 1. Fournier-Beaudry/Sorensen (CAN) RD/FD 2. Hawayek/Baker (USA) RD/FD 3. Carreira/Ponomarenko RD/FD

A teljes végeredmény itt érhető el.

*

A Nebelhorn Trophy utáni héten Challenger versenyt nem rendeztek, csak két meghívásos versenyt, a Japan Opent és Shanghai Trophy-t, illetve véget ért a junior GP sorozat is, úgyhogy igyekszem hamar utolérni magam, mert van miről írni. :)

~BB

US Classic International + Nepela Memorial

A Challenger versenyek sorában a második héten (szept. 19-21) az amerikai US Classic International versenyt, és a pozsonyi Nepela Memorialt rendezték meg, így most erről a két versenyről írok kicsit. A Nepelán ott voltam a helyszínen, így arról kicsit más szemszögből is leírom a véleményemet. :)

US Classic International

Az US Classic Internationalt ezúttal is a nagyon magasan fekvő Salt Lake City városában rendezték meg, ami talán okozhatott gondot azoknak, akik nem ilyen körülémyek között edzenek és nem szokták meg ezt a magasságot. 

A nők versenyében Satoko Miyahara győzött, aki a rövid program után nagy előnnyel vezetett, és így végül hiába futott gyengébb kűrt Young Younál, a rövid programból hozott előnye elég volt az aranyéremhez. Satoko rövid programja egy egyiptomi diszkó válogatás Benoit Richaud koreografálásában, ami őszintén szólva szerintem nem igazán a stílusa így első megnézés alapján. A program azonban még sokat változhat a szezon folyamán, úgyhogy kíváncsi leszek majd, milyen lesz. Egyébként magas pontokat kapott rá, mindenre 4-es szintet is. A kűrjét Lori Nichol koreografálta a Schindler Listája zenéjére, és szerintem egy elég szép programot készített neki, a koreográfia is jó és nem a legelcsépeltebb zenei részeket válogatták ki a filmből. A kosztüm hátán mintegy díszként megformált Dávid csillag azonban remélem le kerül majd róla...A kűrben egyébként jó pár ugrását hiányosnak minősítette a technikai panel. Satoko nemrég átköltözött Torontoba és most már Lee Barkellel készül, és terve a tripla Axel megtanulása is. Satokonak nagyon kicsik az ugrásai és sokszor hiányosak is - mint ezen a versenyen is kiderült - így egész nehezen tudom elképzelni, hogy látunk-e tőle majd tőle rendszeresen tiszta Tripla Axeleket.

Az ezüstéremes Young You lett, aki a Lombardia után egy héttel versenyzett újra. A rövid programjában jól hátracsúszott, miután a Tripla Axelből elesett és leszimplázta a Flipet is, úgyhogy olyan nagy hátrányba került, amit már nem tudott ledolgozni a kűrben sem, hiába futott bő tíz ponttal jobb programot Satokoénál. A kűrben ezúttal ellépéssel sikerült az Axel, és közte hét másik tripla is, úgyhogy ha majd tisztán meg tudja futni ezt a programot, akkor nagyobb versenyeken is beleszólhat majd az érmek sorsába. Ehhez persze a rövid programban is tisztán kell futnia, úgyhogy ott nagy rizikó a Tripla Axel.

A bronzérmes Amber Glenn lett az másik amerikai, a szeniorok előtt ezen a versenyen debütáló Ting Cui előtt. Amber programjaiból nem maradt meg nekem túl sok; két hasonló stílusú, vokális női énekű zenét választott, és ami megragadott, az az, hogy a rövid program egyelőre kidolgozottabbnak tűnik, a kűrt nézve olyan érzésem volt, mintha néha más zenére korcsolyázott volna, a lágy részeknél különösen sok volt az erőteljes mozdulatai. 

You, Miyahara és Glenn a dobogón

forrás: Yonhap News

A férfiak versenyében a rövid programban még Vincent Zhou vezetett, bár nem sokkal volt lemaradva tőle Keiji Tanaka. Vincent Mumford & Sons dalra készített programját Shae-Lynn Bourne koreografálta, a kűrjét pedig Lori Nichol a Cloud Atlasra. Egyelőre mindkét program úgy tűnik, nemhogy kiemeli Vincent erősségeit, hanem inkább megmutatja benne a gyengéit. A rövid program egy nagyon ritmusos, gyors dal, de Vincent úgy tűnt mintha teljesen elkorcsolyázna mellette - ez egy olyan zene, amit nehéz interpretálni, még annak is kihívás akihez egyébként passzolna a zene.

Ami viszont sokkal jobb tetszett, az Keiji Tanaka Hip Hip Chin Chinje, és szerintem ha sikerül majd belerázódnia a programba akkor a szezon egyik meglepetés programja lehet. A japán mezőnyben egyébként is elég nagy harc lesz majd a 3. helyért, úgyhogy Keijinek szüksége lesz majd jó programokra és arra is, hogy stabilan megcsinálja az elemeit. Elsőre úgy tűnik, hogy a programokkal nem lesz baj. A 3. helyen Sota Yamamoto állt kissé lemaradva Tanaka és Zhou mögött. Sotáról mindig elmondom, hogy nagyon örülök már annak is, hogy egyáltalán láthatom korcsolyázni. Az egyik legígéretesebb fiatal japán férfi versenyző volt addig, amíg 2016-ban a junior VB előtt - amin nagy esélyes lett volna - kis híján derékba nem törte a karrierjét egy lábtörés, ami után nagyon hosszú ideig kérdéses volt, hogy folytatja-e egyáltalán a karrierjét, és aztán a szimpla ugrásoktól kellett újratanulnia mindent. Sota nemcsak technikailag kiváló, de nagyon szép, rendkívül zenei korcsolyázó is, úgyhogy amúgy is drukkolok neki mindig - de amennyi mindenen átment az elmúlt időszakban, azért még pluszban is drukkolok neki!

Hip Hip Chin Chin!

forrás: tumblr

A kűrben aztán rendesen dolgozott a technikai panel és Zhou ugrásából négyet is hiányosnak vettek, egyébként is megküzdött ezzel a futással Zhou. A rövid programjához hasonlóan ennél is azt láttam, hogy nem tudja előadni a zenét, nem voltak kimunkáltak, precízek a mozdulatai, csupán a kezével ad elő drámai mozdulatokat, mintha felszínes lenne az egész korcsolyázása - mély átélés nélkül. Pedig maga a zene nagyon szép! Emellett mintha a testtartása is romlott volna tavalyhoz képest, de lehet, hogy ez annak tudható be, hogy nincsen még megfelelő állóképesség ilyenkor. Zhou tehát az elsőről a 3. helyre csúszott vissza, és ha a 4. helyen végzett Alexei Krasnozhonnak nem olyan katasztrofálisak a szintjei - csak V és 1-es forgások, 2-es szintű lépéssor! -  akkor egész a 4. helyig csúszott volna le Zhou, tekintve hogy alig volt közte és Krasnozhon között különbség.

A versenyt Keiji nyerte, aki három négyfordulatost próbált meg a Sherlock Holmes kűrjében, ami szintén egy biztató program. Az ezüstéremet pedig Sota nyerte, egy, még kidolgozatlanabb és egyelőre elég üres kűrrel, de ő is három négyfordulatossal. A harc a 3. helyért tényleg nagy lesz majd Japánban!

Keiji Tanaka és Sota Yamamoto

forrás: figureskate5ch

A párosok versenyében - némi meglepetésre - Ashley Cain és Timothy Le Duc nyert Tarasova és Morozov előtt, miután az oroszok több hibát is csináltak a kűrben. A rövid programban is hátrányban voltak, például köszönhetően egy egy pontos levonásnak, amit azért kaptak, mert nem tudták tartani a ritmust a programban, és később fejezték azt be. A kűrjüket nem láttam - valahogy nem találtam rá Youtube-on - de a rövid programban is érezhető volt, hogy talán mintha őket tényleg befolyásolná a magaslati levegő, hiszen két hétten korábban a tesztversenyen sokkal jobban korcsolyáztak, itt pedig mintha kapkodták volna a levegőt. Egyébként a Ravel Boleroját mindig is nagyon kedveltem, és hozzájuk is illene szerintem ez, azonban elsősorban Evgenia piros egyberuhája elvesz a korcsolyázásuk élményéből. Ez egy olyan fenséges zene, valami hűvösebb szín - és szoknya - jobban illene talán hozzá.

A kínai páros, Peng/Jin szerezték a bronzérmet, akik a kűrben az ugrásokat hibáztak leginkább (leduplázott Salchow, hiba a kombinációban is). 

A jégtáncosok versenyéből nem tudtam sokat megnézni sajnos, de Chock/Bates programjaira kíváncsi voltam. A ritmus tánc broadway-es dallamai Madison Chocknak nagyon testhezálló, a szabad táncukat - ami egy egyiptomi jellegű zene - pedig egyelőre még látnom kell többször is, mert az elején nem néz ki valami jónak, a végén azonban, elsősorban Madisonnek köszönhetően, már sokkal inkább tetszett. A program végén az emeléssel befejezett előadás különösen jó volt!

Az ezüstérmet Carreira/Ponomarenko, a bronzot pedig Soucisse/Firus szerezte meg.

Chock/Bates

forrás: youtube 

A teljes végeredmény elérhető itt.

Videók:

Nők: 1. Satoko Miyahara (JPN) SP/FS 2. Young You (KOR) SP/FS 3. Amber Glenn (USA) SP/FS

Férfiak: 1. Keiji Tanaka (JPN) SP/FS 2. Sota Yamamoto (JPN) SP/FS 3. Vincent Zhou (USA) SP/FS

Párosok: 1. Cain/Le Duc (USA) SP/FS 2. Tarasova/Morozov (RUS) SP/FS 3. Peng/Jin (CHN) SP/FS

Jégtánc:1. Chock/Bates (USA) RD/FD 2. Carreira/Ponomarenko (USA) RD/FD 3. Soucisse/Firus (CAN) RD/FD

Nepela Memorial

A Nepela Memorialra ezúttal elnéztem, miután idén kivételesen nem esett egy hétvégére az Autumn Classic versennyel. A pálya ezúttal plexi (műanyag) üveggel körbe volt kerítve és háló is volt rajta, nyilván a hoki szezon már kezdetét vette. Ezt kicsit sajnáltam, mert mikor tavaly ott voltam a junior Grand Prix versenyen, ezek nem voltak rajta, de ettől függetlenül így is teljesen jól lehetett látni mindent. A bírók mögött ültem általában, és leginkább a bal oldalt, hiszen a legtöbb korcsolyázó a legnehezebb ugrásait azon az oldalon mutatta be (a többit általában a másik oldalon, a bírók oldalán).

Inkább az általános benyomásaimról írnék most, mint hogy az egyes programokat elemezzem. Élőben jobban átjönnek olyan dolgok, amik a TV-ben/internetes streamen kevésbé. Ilyenek, mint például a programelrendezés, a kompozíció, azonban belül hogy a versenyző mennyire fedi le a korcsolyázásával a pályát, a sebesség, az egy-, és kétlábon korcsolyázás, az élben korcsolyázás, a jégen levő lendület, hogy az előadást mennyire vetíti ki a közönségre, az interpretáció, hogy csak párat említsek. Ugyanakkor azt is szépen látni, hogy egy ugrás minősége milyen, mekkora távolságot fed le vele a korcsolyázó, milyen magas az ugrás, stb.

A fiúk versenyében Dmitri Aliev a Lombardia utáni ezüstérme után ezúttal nyerni tudott, miután a rövid programban 100 pont felett sikerült futnia, ezzel gyakorlatilag behozhatatlan előnyre tett szert, miután 22 ponttal vezetett Vasiljevs és Samarin előtt. Dima 4Lz-3T kombinációjáról felvételt is csináltam, de szabad szemmel is lehetett látni, hogy nagyon sokat előforgat az ugrásból, és hiányos is volt az ugrása. Ettől függetlenül szépen futott Aliev, és élőben is elmondható róla, hogy jó korcsolyázótudása van, és jól is vetíti ki az előadását a közönségre. Szerintem a világranglista pontgyűjtés mellett azért is indult két versenyen egymást követően, hogy jobban belelendüljön a versenyzésbe, ami sikerült is neki. A rövid program továbbra sem a kedvencem tőle, de ha valaki, akkor ő még elő tudja adni. A kűr is elég elcsépelt zene - a Sound of Silence - ő mégis olyan, hogy ki tudja korcsolyázni. A kűrt egyébként Matteo Rizzo nyerte, akinek a flamencós kűrje továbbra sem át annyira...talán se a program nem flamencós, és Matteonak sincs olyan karaktere, hogy ezt elő tudja adni. Tavaly kritizáltam már, hogy rock zenei kűrjei voltak egymás után sorra, de egyelőre azok a programok jobban álltak hozzá, mint ez a kűr.

A bronzérmes Deniss Vasiljevs lett, aki ezen a versenyen mindenképpen a legjobb volt komponensekben. Egyébként pedig technikailag sajnos tényleg azt kell mondjam, amit mindenki tud: hogy nem fejlődik, ezúttal nem is láttunk tőle 4T próbálkozást sem, a rövid programban pedig este a tripla Axelt. Bár a kűrben nagyon rákoncentrált az Axelekre, és sikerültek is, de elkövette aztán azt a nagy hibát, hogy háromszor ugrotta meg a Lutz-ot, így a legutolsó Lutza érvénytelen, 0 pontos elem lett. Egy dupla Axelt, akár egy tripla Salcowot ugorva övé lehetett volna az ezüstérem...Kedveletm Deniss korcsolyázását, mert tényleg nagyon jó korcsolyázótudással, előadói készségekkel rendelkezik, látszik, hogy Lambiel alatt ilyen téren sokat fejlődött, ugyanakkor stabil ugrások nélkül nem lehet fejlődni ebben a mezőnyben.

Alexander Samarin lett a 4., továbbra is azt gondolom róla, hogy a Blues For Klook egyáltalán nem neki való zene, ezt egy olyas valakinek lehetne adni, aki szuperül kikorcsolyázza. Egyáltalán nem szabadna magasabb komponenseket kapnia, mint Rizzonak, vagy Vasiljevs-nek...

Samarin sajnos nem jól interpretál, nincs előadói készsége, muzikalitása sem, és ez élőben is ugyanígy átjön, sőt. Talán még jobban. Ami még feltűnt nála, hogy rendkívül üresek a koreográfiai, sokat korcsolyázik kétlábon, és a pálya egyik végéből a másikbe koszorúzik egy-egy ugrás előtt. Nem túl jó látvány :(

Mitsuki Sumoto lett az 5., aki utoljára épp itt Pozsonyban láttam bő egy éve a junior GP-n. Sokat fejlődött, elsősorban lendületben, és nagyon szépen légiesen korcsolyázik.

Rizzo szelfizik Alievvel és Vasiljevs-szel

saját kép:)

A nők versenyében Alexandra Trusova világcsúcs pontszámot futott a kűrben, miután megugrotta a 4Lz-ot, a 4T-3T-t, és a 4T-t szólóban is! Meg kell, hogy mondjam, hogy ezek ellenére nem volt bennem olyan gondolat, hogy "wow! ez aztán egy csúcs program!", annak ellenére, hogy a négyfordulatos Toe-Loopja valóban jelenleg valószínűleg a legjobb négyfordulatos ugrás női versenyzőtől. Azt éreztem nála, hogy felmegy a jégre, és ledarálja a programot, előadás, interpretálás, zenei nüanszok kifejezése nélkül. Arról nem tehet, hogy a koreográfia is olyan, hogy vannak benne elemek amik nem oda valóak, például a cantilever, ami például a zenei csúcson nézne ki jól, de az is csak úgy volt a programban, random elemként. Természetesen rengeteg átmenetet használ a programjában, ezek kapkodós összhatást adnak az egész futásában. Szóval összességében az utolsó csoportban talán az ő futása kötött le legkevésbé. A győzelme természetesen nem megkérdőjelezhető, de nekem nem az ő programja volt azok között, amiket legjobban kedveltem.

Alexandra Trusova 4T-je majdnem a bírók előtt

forrás: tumblr

Az ezüstérmes Kaori Sakamoto lett, akinek csak a Matrix kűrjét láttam élőben (a női rövid programokat sajnos nem láttam). A Matrix program egy közönség kedvenc darab lehet, igazi karakter program, ami egyelőre még sok üresebb részt tartalmaz, de a kidolgozatlanabb koreográfia ilyen korán a szezonban még normális. A tavalyi kűrje is csak a szezon második felére kezdett beérni amúgy. Egyébként nála fantasztikus látni a lendületét a jégen, olyan sebességben is korcsolyázik, hogy egy-két koszorúból szinte a pálya másik felén van, ezt öröm nézni. Egyébként komponensekben alig volt különbség közte, és Trusova között, amivel nagyon nem tudok egyet érteni; a japán bíró - már-már szokásosan - lepontozta a saját versenyzőjét a győztessel szemben, Trusovának 9-et adott korcsolyázótudásra (!), minden egyébre is 8-at, ami nem tükrözi a valóságot...

A bronzérmes a korei Hanul Kim lett, aki egy nehézkes tavalyi szezon után szépen tért vissza ezzel a Miss Saigon kűrrel. Ő is nagy ívekben, szépen gyorsan és lendületesen korcsolyázik, jó a koreográfiája is. Az ugrásokkal volt némi gondja, de összességében jól futott ő is.

Néhány ponttal lemaradva végzett mögötte a szenior versenyeken debütáló olasz versenyző - aki egyébként még a junior GP-ken indul idén - Lara Naki Gutmann. Azért se lehetett neki könnyű versenyezni, hiszen a kűrje fél perccel hosszabb, mint a junior versenyeken és van benne egy koreográfiai lépéssor is. Ennek ellenére a rövid programban a 3. helyen állt, és a kűrben sem sokkal lemaradva lett 4. Nekem élőben ő nagyon tetszett, egy rendkívül muzikális, szép korcsolyázáról van szó, aki csak 16 éves, és akiben nagyon sok a potenciál. Gyönyörűen kifejezte a zenét - amit amúgy is kedvelek, The Mission c. zenére futott Ennio Morriconétől -, nagyon jól használta a kifejezéshez az egész testét, különösen a felsőtestét. Érdekes volt egyébként látni, hogy nem kell valakinek kiforrott, sok éve szeniorban versenyző lánynak lenni ahhoz, hogy nagyon éretten interpretáljon valaki, és elnézve őt hát nagy különbség volt e téren közte és Trusova között. A kamerafelvételen sajnos nem sok jön át ebből, mert a Nepelán mindig furcsa szögből, kissé fentről kameráznak...

A tavalyi szezonhoz képest tetszett Konstantinova is, aki sokkal jobban használja a mozdulatait, mint tavaly. Az ugrásai a kűrben nem voltak a helyén, de az is igaz, hogy egy nagyon csúnyát esett a bemelegítés során, ami lehet, hogy kihatással volt a futására is.

Tetszett a Plushenko-tanítvány Ryabova is, aki egyébként a kűrben 3. lett, ő is mindössze 16 éves, és biztos látjuk majd sok versenyen, hiszen azeri színekben indul.

Ivett a 8. lett - sajnos a rövid programban több hiba is volt (csak 2T-2T kombináció, hiányos Lutz, 2-es forgás), és a kűrben is voltak hibák, különösen a program második felében. De ez a Benoit-program szerintem jól áll neki, és pozitív lehet, hogy megtartotta tavalyról. A lendületében jobbnak látom, mint amilyen volt kb. másfél éve (mikor utoljára láttam őt élőben).

Trusova, Sakamoto és Hanul Kim a dobogón

forrás: twitter

A jégtánc mezőnyben kiemelkedett Victoria Sinitsina/Nikita Katsalapov, akik egy Singin' in the Rain ritmustáncra és egy Einaudi/Dvorák, líraibb szabad programra futottak. Nekem tetszett a korcsolyázásuk, bár a szabad program kicsit talán unalmasabb koreográfia  - olyan lírai mű az, amire leginkább Papadakisék  futottak az elmúlt években. A pontjaik egyelőre elég alacsonyak voltak, legalábbis voltak hiányosságok benne, és összehasonlítva az Autumn Classic versennyel, még Gilleséknél is kevesebb pontot kaptak összességében. Az ezüstérmet a Hurtado/Khaliavin kettős szerezte a Hello Dolly RD-vel és a Puerta del Sol c. modern spanyol darabbal  - egyelőre ideiglenes kosztümben, mert az új kosztümjeik a moszkvai postán állnak vámkezelés alatt. Egyébként fel is tűnt, hogy elég puritánul néznek ki :D A bronzérmet McNamara/Carpenter szerezte, míg Popova/Mozgov lett a 4. akiknél a fiú ruhakelléke - más szerint a cipőfűzője - lelógott a cipőjére kb. a program felétől, ezért csoda volt, hogy a program végéig bírták esés nélkül, akkor viszont egyszerre estek el...ebből nagyobb baj is lehetett volna, különösen az emeléseknél.

Röviden ennyit a Nepela versenyről :) Közben eltelt már a Nebelhorn Trophy is, így arról is fogok majd írni, illetve már csak egyetlen állomása maradt a junior Grand Prix-nek, így az előző heti, 6. JGP-vel együtt fogok majd írni az utolsó versenyről is.

A Nepela Memorial teljes végeredménye elérhető itt.

Videók:

Nők: 1. Alexandra Trusova (RUS) SP/FS 2. Kaori Sakamoto (JPN) SP/FS 3. Hanul Kim (KOR) SP/FS

Férfiak: Dmitri Aliev (RUS) SP/FS 2. Matteo Rizzo (ITA) SP/FS 3. Deniss Vasiljevs (LAT) SP/FS

Jégtánc: 1. Sinitsina/Katsalapov (RUS) RD/FD 2. Hurtado/Khaliavin (ESP) RD/FD 3. McNamara/Carpenter (USA) RD/FD

*

~BB

Az első Challenger versenyek - Lombardia Trophy + Autumn Classic International

A héten elkezdődött a felnőttek Challenger sorozata, amelyből rögtön kettőt is rendeztek - a Lombardia Trophy-t Olaszországban, és az Autumn Classic Internationalt Kanadában. E közben junior verseny is volt, Cseljabinszkban, de arról majd egy külön - valószínűleg jövő heti - bejegyzésemben fogok írni.

Nem is tudtam mindent követni, ezúttal is voltak olyan versenyszámok amikből csak utólag tudtam megnézni egyes versenyzőket, vagy amire egyáltalán nem jutott időm (igen, ez a mostohagyermek jégtánc már megint :D).

Először essék szó a Lombardia Trophy-ról!

Lombardia Trophy

A Lombardia Trophy női versenyén a felnőttek között debütáló Anna Shcherbakova nyert, második Elizaveta Tuktamyseva lett és a harmadik a szintén szenior újonc You Young. Shcherbakova a rövid programban a 3. helyen állt, miután a tripla Loopját hiányosnak minősítette a panel és nem kapott kimagaslóan magas GOE-kat sem. Úgy gondolom, hogy nem volt ez egy rossz bemutatkozás a részéről a rövid programban. Bár nem igazán éreztem, hogy a zenét igazán ki tudja korcsolyázni és elő tudja adni, kicsit elkorcsolyázik mellette. Egyébként egy érdekes zeneválasztása van a programhoz, de ez olyan, amire szerintem egy idősebb, kiforrottabb korcsolyázó talán jobban tudna interpretálni. Szinte kísérteties zene, elég súlyos egy ilyen fiatal lánynak. 

A kűrben aztán már jobban korcsolyázott, és sikerült is neki megugrania a 4Lz-ot, amiben az elmúlt versenyeken sokszor hibázott. Ez a program valahogy jobban összeállt szerintem mint a rövid program és jobban is áll neki. A 8-as komponenseket azonban magasnak érzem, ebben is élen járt amúgy az orosz bíró, Sviatoslav Babenko, akit már régen el is tiltottak egyszer. Első versenyen egyébként egy 64-es komponens kifejezetten jó és ez csak felfelé fog kúszni a szezonban, ha egyre jobban fogja futni a programot. Négy ponttal sikerült megnyernie a versenyt.

Az ezüstérmes Liza Tuktamysheva lett. Lizának sikerült három tripla Axelt megugrania a versenyen és általában elmondható volt az ugrásairól, hogy nagyon-nagyon jó minőségűek, amik nem mindig kapták meg a megfelelő GOE-t. A programjai viszont elég üreseek, és sajnos az sem segít neki a pontokban, hogy mindenki tudja, a koreográfia a rövid programhoz nem ahhoz a zenére készült. Emellett vélhetően nagyon sok koreográfiai elemet ki is vettek a programból...Ennek ellenére a szezon eleji 214 pont egy kifejezetten erős eredmény Lizától.

A bronzérmet az a koreai You Young nyerte, aki minden idők legfiatalabb nemzeti bajnoka, még Yuna Kimnél is fiatalabb volt, mikor 13 évesen nyert először. Most pedig 15 évesen eljött az ideje annak, hogy a felnőttek között bemutatkozzon. Már néhány hónapja nyári versenyeken lehetett látni, hogy be fogja hozni a tripla Axelt a versenyre, és az ugrást mind a rövid programban, mind a kűrben megpróbálta, a rövid programban egy kis ellépéssel sikerült is neki. Szerintem ő egy ígéretes versenyző, és kíváncsi vagyok rá, hogyan fog teljesíteni a szezonban.

Női dobogó: Tuktamysheva, Scherbakova és Young

forrás: newscom

A férfiaknál nagy előnnyel győzött Boyang Jin. Ő egy tipikusan az a versenyző, aki lassan szokott belelendülni a szezonba és az első versenyein kifejezetten gyengén szokott futni, ez itt most egyáltalán nem mutatkozott meg, és jó formában versenyzett. A rövid programban és a kűrben is kifogástalan négyfordulatos Lutz-ot ugrott, a kűrben egyébként lesz még egy 4S és két 4T is. Boyang kűrje, a "The Last Heartbeat" Benoit Richaud koreográfiája egy érdekes zeneválasztással; ezzel egy elég új stílust próbál ki Boyang, ami így elsőre biztatónak tűnik. A bírói panel össze-vissza pontozott egyébként, például a kombinációra a rövid programban +1-től +5-ig mindenfélét nyomtak, de az átmeneteire is 6,00-tól 8,75-ig kapott.
Az ezüstérmet Dmitrij Aliev nyerte, aki egyébként a kűrt picivel megnyerte Jin előtt, mégis húsz ponttal maradt el összesítésben a kínaitól. Aliev a Sound of Silence c. dalra futja a kűrjét, ami szerintem egy hozzá illő program lenne, de az utóbbi években nagyon elcsépelt és emiatt nem túl eredeti zeneválasztás ez sajnos. A kűrben megugrotta a 4Lz-ot, ami nagyobb GOE-t kapott, mint Boyangé, ami abszolút nem jó döntés, tekintve, hogy Aliev sokat lecsal az ugrás elejéből és Boyangé pedig kifogástalan technikájú, nagyon magas, könnyed jó leérkezéssel. Szóval voltak pontozásbeli problémák...
Matteo Rizzo lett a 3., aki egy sor rockzenei kűr után (Beatles, Rolling Stones, majd Queen) stílust váltott és egy flamenco zenére fut. Egyelőre még nem igazán jön át az előadás. Technika szempontjából új ugrást hoz be ő is, a 4Lo-t, amit vélhetően Torontoban is sokat edzett, mert a nyáron Ghislain Briandék edzették két héten át. Emellett lesz 4T-je is, amit tavaly már láthattunk tőle.

Boyang Jin 4Lz-a

forrás: tumblr 

A nem dobogósok közül a nőknél Samodurova 6. lett, ő elég formán kívül van, nehezen mennek az ugrások és talán úgy néz ki, most esik át a pubertás koron...Wakaba Higuchi csak a 8. lett, neki a lépéssorai nagyon tetszenek a programjaiban, de sok minden másban hibázott. Nem tudom, milyen szezonja lesz, sajnos úgy tűnik, az egyetemei tanulmányai sok időt elvesznek a felkészüléséből.
A férfiaknál Lazukin nagyon gyengén futott, az a hír járja, hogy sérüléssel küszködik, de akkor az orosz tesztkorcsolyázás után nem kellett volna talán itt elindulnia...
Bónusz: Kazuki Tomono koreográfiája és nem szokványos zeneválasztása, a "The Hardest Button to Button" Jack White-tól. A zene nem felemeli, inkább elnyomja Kazuki korcsolyázását, de mindenesetre nem egy mindennapi választás!

Ami a jégtáncot illeti, nem volt sok időm nézni, Guignard/Fabbri szabad tánca azonban kifejezetten tetszett, lehet, hogy az egyik kedvencem lesz idén: David Bowie Space Oddity-je, amiért mindenféle plusz pont jár tőlem :)
Egyébként a pontozásról inkább nem mondok semmit, álljon itt egy kis sokatmondó statisztika a SkatingScores jóvoltából.

Videók:

• Nők: 1. Anna Shcherbakova SP/FS 2. Elizaveta Tuktamysheva SP/FS 3.Young You SP/FS
• Férfiak: 1. Boyang Jin SP/FS 2. Dmitrij Aliev SP/FS 3. Matteo Rizzo SP/FS
• Jégtánc: 1. Guignard/Fabbri RD/FD 2. Fournier-Beaudry/Sorensen RD/FD 3. Nazarova/Nikitin RD/FD

A teljes eredménylista itt nézhető meg.

Autumn Classic International

A nők versenyét Rika Kihira nyerte meg, az ezüstérmes Evgenia Medvedeva és a bronzérmes Eunsoo Lim előtt. Rika egy kisebb sérüléssel bajlódott a verseny előtt egy héttel, ezért elővigyázatosságból a szóló 3Lz helyett 3Lo-t ugrott a rövid programban, a 3F-3T és a 3A mellett, ami egyébként olyan könnyed volt mintha dupla lett volna! Rika egy koreai jazzénekesnő "Breakfast in Baghdad" c. dalára futja a rövid programot, amit Shae-Lynn koreografált neki. Ez egy meglehetősen merész zeneválasztás; a dal stílusra bossa nova, de vannak benne arab vonások is, és elég együtemű. Szerintem nagy kihívás lesz ezt jól előadni a szezonban. Rika a kűrben az "International Angel of Peace" programjában két tripla Axelt is ugrott (az egyik hiányos volt), így a magasabb technikának köszönhetően tudott néhány ponttal nyerni Medvedeva előtt. A kűr még természetesen nem kiforrott így a szezon elején, amiben egyébként hét különböző (!) dalból vágtak össze. A koreográfia nem igazán koherens még, és bár vannak nagyon jó momentumok a programban, a különböző részek nem állnak még össze. Egyébként Rika korcsolyázótudása és átmenetei nagyon jók és szerintem azokban Medvedevánál is magasabb pontokat kaphatna.

Rika Kihira tripla Axelje a rövid programban

forrás: tumblr 

Medvedeva mindössze négy nappal a tesztverseny után lépett jégre, és kifejezetten jól teljesített ezen a versenyen. Sokkal jobban futott, mint tavaly az Autumn Classic-on (érthető okokból valahol), de arra talán nem gondoltam, hogy a tesztverseny után ilyen jó futást láthatunk tőle. A rövid program szerintem már most nagyon jó, nagyon szépen kikorcsolyázza a zenét, tetszik, ahogy a program elején a lassúból épül felfelé a program. Jól megmutatja a program eleje a folyamatosan javuló korcsolyázótudását. A programot Averbukh, a lépéssort viszont Jeffrey Buttle koreografálta (lehet, hogy erről már szóltam az előző posztomban), és szerintem látszik is a két különböző stílus, mégis szép egységes koreográfiát alkot a kettő. Egyébként kifejezetten jól áll neki a nadrágos egybekosztüm is - ha valaki, akkor ő tudja hordani az ilyen viseletet.
A kűr sokkal jobb volt, mint a tesztversenyen, kevésbé volt üres mint néhány napja. A program tele van szép részletekkel, amiket Medvedeva nagyon szépen ki tud fejezni. Szerintem neki hatalmas jelenléte van a jégen, ez nemcsak egy éve van így amúgy - mindig is ilyen volt a jégen - de ahogy érik szezonról szezonra és fejlődik is a korcsolyázása, annál jobban át is jön a jégen.  A programban a 3S-3Lo kombinációjában a Loopot hiányosnak vette a panel, és emellett a szóló Lutz-ot is, ami ráadásul élhibát is kapott. Kérdésesnek tartom, hogy a második Lutz-ot bent fogja-e hagyni a programban, mert állandó hiányos és élhibás ugrást nem fog tudni majd megengedni magának a szezon folyamán.

Evgenia Medvedeva Muse rövid programja

forrás: twitter

A bronzérmet Eunsoo Lim nyerte, aki egy elrontott rövid program után egy erős kűrt futott, és így sikerült helyeket javítania. A kűrje kifejezetten tetszik, ami a Sabrina, 1995-ös film zenéjére készült el és amit David Wilson koreografált neki. Ez egy sokkal inkább hozzá illő program, mint a tavalyi, Chicago kűrje, ami nem igazán volt való egy 15 éves lánynak...Szerintem nagyon szépen fejezi ki a zene karakterét, az apró részleteket benne, nagyon szép a testtartása, a mozdulatainak tisztasága, úgyhogy nem tudtam egyet érteni azokkal a kritikákkal, akik szerint nem adott jól elő, mert az arcával nem játszott eléggé. Az arc csak egy mód a kifejezésre, a test mozdulatok még inkább fontosabbak, és ebben Eunsoo kiváló volt (fordítva is igaz egeyébként, attól hogy valakinek erős arcmozdulatai vannak, önmagában még nem jelenti azt, hogy jó előadó).
Karen Chen lett a 4., aki hosszú kihagyás után először szerepelt versenyen. Karen a kedvenc amerikai versenyzőm, úgyhogy nagyon örülök, hogy újra láthatom! Nagyon szép korcsolyázó, kicsit  a régi időkre emlékeztet a korcsolyázásra, a spiráljai, a gyönyörű hátrahajlós forgása a rövid program végén...remélem, hogy a hiányos ugrásain fog tudni javítani, mert nagyon jó lenne majd őt idén a legnagyobb versenyeken is látni majd és jó programokkal erre esélye is lesz majd az amerikai bajnokságon is jó eredményt elérnie. A kűr zenéjét különösen kedvelem, a Secret Garden dalai valahogy olyan jól korcsolyázható darabok.

A jégtáncban mindössze hatan indultak, és a papírformának megfelelően természetesen Gilles/Poirier fölényesen nyerte ezt a versenyt. A ritmus táncuk a Mack and Mabel, a szabad tánc pedig egy Joni Mitchell dal. Utóbbi nem szokványos választás - mint azt Piperéktől sokszor megszokhattuk már - bár szerintem egyelőre ez a programjuk nem közelíti meg a tavalyi Vincent programjukat. Az ezüstérmet az 5. helyről felkapaszkodó britek, Fear/Gibson nyerte, a bronzérmet pedig a franciák, Lauriault/Le Gac.

A végére hagytam a lényeget...*dobpergés*. A férfi versenyt!

Ez volt Yuzuru Hanyu első versenye idén, és tekintve, hogy idén elmaradt a szokásos nyílt edzése Torontoban, vártam a programjait - amit a rövid program előtt egy nappal tudtunk csak meg. Nem ért meglepetésként, hogy megtartotta tavalyról mindkét programját, az Otonalt és az Origin kűrt. Yuzuru tavaly mindössze négy versenyen indult el, és abból a Rostelecom Kupán sérült volt, így a kűrt csak háromszor tudta előadni viszonylag sérülés nélkül. A programoknak így nem volt kellő ideje kiforrni tavaly. Bár a rövid programja nagyon szépen sikerült az orosz GP-n, szerinte mindkét program csak 30%-os volt tavaly, ezért elmondása szerint azért tartotta meg őket, mert szeretné őket tökéletesíteni. Ismerve a perfekcionizmusát és hogy mennyire fontos neki ez a két program - különösen az Origin - a választása nem meglepő. Mindkét program nagyon-nagyon jó, amiben sok potenciál van még ezért én örülök neki, hogy megtartotta őket.

Yuzunak ez a verseny - tekintve, hogy ő is azok közé tartozik, akik lassan kezdik a szezont - kifejezetten jól sikerült. A 4S-t ugyan este a rövid programban, egyébként minden más rendkívül szépen sikerült és élete egyik leggyönyörűbb tripla Axelját itt ugrotta meg - twizzle be-, és kimenetelből, úgy, ahogy ezt az ugrást ebben a programban be szerette volna mutatni. Ha nem csupa +5 GOE ez, akkor semmi más se az, ez annyira hihetetlenül tökéletes, a legnagyobb minőségben (néhány bíró egyébként csak +4-et adott rá...)

 

Yuzuru twizzle-tripla Axel-twizzle a rövid programban

forrás: tumblr

A kűrben aztán ugrott egy 4Lo-t, egy 4S-t, két 4T-t és két 3A-t, ezekből az első kettő négyfordulatosból ellépett, egyébként minden más nagyon szépen sikerült neki. Gyönyörű forgások, lépéssor, összekötő elemek, minden nagyon magas minőségben. Messze ez volt a legerősebb kűrje így a szezon elején. Szerintem eddig ez volt a legjobban előadott Origin is, különösen ügyelt a kar-, és kézmozdulatokra, amit Orser is kiemelt, hogy azokon sokat dolgoztak - láthatóan jobb állóképessége volt itt mint például a VB-n Saitamában. Az apró részletek, mint például a hegedűjáték imitálása, vagy az íjhúr mozdulat nagyon szép pluszokat adtak a koreográfiához (az íjhúr utal Yuzu eredetére - innen is az Origin, azaz eredet szó - mert a Yuzuru név "feszesre "húzott íj" jelentéssel bír "yu" (megkötött) + "zuru" (íj) :). 

A technikai panel azonban hiányosnak minősítette mind a két négyfordulatos Toe-loopját, valamint a 3A-3T kombinációban a Toe-loopot. Így a 4T-1Eu-3S először lehetett volna meg versenyen tisztán bármelyik versenyzőtől, a panel viszont elvette ezt a dicsőséget Yuzutól...Ez a pontozás teljesen megdöbbentő volt, Yuzuru sem értette a pontjait a kiss and cry-ban, és Orser állítólag nagyon mérges volt a kűrt követően. 

Hozzáteszem, hogy a három ugrás közül egyik sem volt hiányos - azaz 90 fok feletti hiányú -, ha valamelyik ugrását annak lehetett volna venni, talán csak a négyfordulatos Salchow kaphatott volna levonást. Rengeteg szurkoló által készített videófelvétel is van a versenyről, például egy közeli, jó szögből készített videó, ami alapján látszik, hogy tökéletesen tiszta volt a 4T-1Eu-3S. Nem gondolom, hogy a technikai panel egyszerűen nem látta jól az ugrást, de ha kérdéses is, akkor is a korcsolyázó javára kellene értékelni, nem pedig ellene.

Sokszor írok arról, hogy a hiányos ugrások következetlen pontozása sok gondot okoz ebben a sportban, hiszen ha egy panel hiányosnak vesz egy ugrást, másét pedig nem, az következetlen bíráskodáshoz vezet, eredményeket változtat meg, érmek sorsáról dönthet. De az, hogy tiszta ugrásokat minősítenek hiányosnak, és egyből hármat, az tényleg valami új mélységekbe röpíti a pontozást...

Hiába mondják azt, hogy minek számít, hiszen megnyerte a versenyt, és különben is ez csak egy kis verseny? Ez nem így van. Minden versenyen számít, ki hogy pontoz; az igazságtalan pontozás az mindenhol igazságtalan és arra kellene törekedni, hogy korrekt pontozás legyen mindenhol, mindegy, hogy VB-ről beszélünk vagy egy Challenger versenyről. Most sokkal kisebb pontról kell majd a GP szezonban feljebb kapaszkodnia Yuzunak, és az is lehet, hogy más panel is könnyebben húzza majd be a hiányos ugrást nála, mint eddig tették. Lehet, hogy majd a VB-n fut tisztán, aztán az ottani panel majd hiányosnak lát valahogy pár ugrást, ami a VB címébe is kerülhet majd.

Az Autumn Classic-on a technikai panel egyébként - sok év után először - csakis észak-amerikaiakból áll, nem vártam így túl sokat tőlük, de azért a munkájuk mégiscsak igen meglepő volt. Yuzurut egyébként is rendre alacsonyabban pontozzák a kanadai versenyeken, és ez még onnan ered, hogy sokszor került össze Patrick Channel anno - főleg a Skate Canadán - amikor a pontjait lent kellett tartani a hazai versenyző "védelme" érdekében. Azóta sem bánnak vele jól, hiába kétszeres olimpiai bajnok. Nem kell több pontot kapnia, mint amennyit megérdemel, de hogy a korrekt pontoktat megadják neki, az a minimum.

Ez arculcsapása egyébként az edzői csapatának is, Brian Orsernek és az ugróedző Ghislain Briand-nek is, hiszen ezzel az ő munkájukat is minősítik. A 180 pontos kűr helyet 190 feletti pontot kaphatott volna, a kommentátor, Duhamel is kiemelte, meglesz-e a 300 pont (279 lett helyette)...

Yuzuru életében először kritizálta - diplomatikusan, de nyíltan - a pontokat, azt mondta, hogy úgy gondolja, a Toe-loopok rendben voltak. És utalást tett arra, hogy nem szeretné azt hallani sokaktól, hogy neki annyi, vége. Ami azért elég erős nyilatkozat! Egyébként először beszélt a terveiről, kilátásba helyezte, hogy ha fenn tudja tartani ezt a formáját, szeretne a pekingi olimpián is részt venni. Idén pedig továbbra is edzi a négyfordulatos Axelt, amit hámmal már megugrott, mind a négy és fél fordulat sikerült már, de az érkezést kell még edzenie. A rotációs sebesség gyorsítása érdekében emiatt az ötfordulatos Toe-loopot és Salchow-ot (!) is edzi hámban, a Toe-Loop másodjára sikerült is neki egyébként! Idén amúgy a Lutz-ot is vissza szeretné hozni, amit vagy a GP szezonban, vagy utána láthatunk majd tőle, és a kűrben majd öt négyfordulatost is tervez. A legújabb nyilatkozatában azt mondja, hogy nincs más választása, mint emelni a bázispontszámát, mert bár neki a minőség (a GOE) számít leginkább, de vannak határai annak - emberek pontozzák azokat, úgyhogy nehezebb ugrásokat kell csinálni. Sokatmondó ez és egybecseng azzal, amit korábban írtam: ha nem pontozzák rendesen a minőséget, és már eltűnik a különbség a gyengébb és a jó közötti minőségnek akkor nincs más hátra, mint a bázispontszámot növelni, az az egyetlen kiút. Ezt az egészet annak lehet köszönni, ahogy pontoznak jelenleg...

A komponensekben egyébként, vélhetően az új szabályok alkalmazása miatt, ami szerint "súlyos hibák" esetén maximum 8.75 lehet az előadás és interpretáció, kapott összesen 89 pontot Yuzu. Hozzáteszem, hogy nem részletezi az új szabály, pontosan, taxatíve mi minősül súlyos hibának, így kérdéses, hogy a két ellépést vették-e annak, és ha igen, másoknál is ilyen szigorúan fogják majd ezt alkalmazni (vagy csak Yuzunak jár ki ez...?).

Egyelőre megtartom a bővebb véleményemet a nagyon is furcsa pontozás miatti további okok fejtegetésével kapcsolatosan; elsősorban kíváncsi leszek arra most, hogyan pontozzák majd őt a Skate Canadán és a GP szezonban. 

Yuzuru Ina Bauerje a kűrben

forrás: tumblr

Az ezüstérmes Kevin Aymoz lett. Kevin kűrje kicsit utánzata a tavalyinak, de egyelőre nem az a szint, mint az In This Shirt volt, ami a tavalyi Autumn Classicon is már jobb volt, mint ez a program. Előadásban és interpretációban szépen korcsolyázott, bár hozzáteszem, van a korcsolyázásában egy kis hanyagság, nem minden mozdulata finoman kidolgozott, úgyhogy ebben mindenképpen van mit fejlődnie. Az átmenetei minősége, nehézsége sem az a szint, mint egy Yuzurué például, és bár tényleg sokszor kevesebbet kapott második pontszámban tavaly, itt most kicsit átestek a ló túlsó oldalára. Az eredmény 1. hely komponensekben, 89+ pont, és a rövid programban is 44-et kapott. (És ez csak egy személyes megjegyzés, de a türkiz-bordó felsője, hozzá a festett szőke haj az eléggé zavaró látvány. Kevin, bárcsak lecserélnéd majd azt a topot!).

A bronzérmes Keegan Messing lett, aki Ed Sheeran Perfect c. dalára korcsolyázza idén a rövid programot, ez volt az esküvőjén az egyik dal, úgyhogy nem hiába a választás :) Keegan bár remek Chaplin volt, mégis jó látni tőle egy más fajta kűrt, ezúttal a Guns 'n' Roses November Rain zenéjét választotta. Keegan egyébként szintén edzi a négyfordulatos Lutz-ot, amit a kűrben meg is próbált, de nem sikerült neki.

A tavalyi ezüstérmes Junhwan Cha lett a 4. Nekem nagyon tetszik az új kűrje, a "The Fire Within "(Shae-Lynn koreográfia), és Jun rendkívüli muzikalitását jól meg tudja mutatni ebben a programban is. Az ugrásai közül sajnos sok a hiányos, ezzel kis kora óta küzd, de a folyamatos sérülései és cipő problémái talán még inkább kihozzák ezeket a hibáit. Remélem, hogy tud ezekben fejlődni majd. Ehhez első körben talán az kellene idén, hogy ne küldje el a koreai szövetség túl sok versenyre, ami fokozza a sérülés veszélyét, a hamarabbi kifáradást (mint ahogy azt tavaly láthattuk nála).

Röviden ennyi az Autumn Classic-ról, ami hozott sok jó programot, de sajnos a pontozás miatt bosszankodást is.

Férfi dobogó az Autumn Classic-en, Kevin Aymoz, Yuzuru Hanyu és Keegan Messing

forrás: Edea

Videók:

• Nők: Rika Kihira SP/FS, Evgenia Medvedeva SP/FS, Eunsoo Lim SP/FS
• Férfiak: Yuzuru Hanyu SP/FS, Kevin Aymoz SP/FS, Keegan Messing SP/FS
• Jégtánc: Gilles Poirier RD/FD, Fear/Gibson RD/FD, Lauriault/ Le Gac RD/FD

A teljes eredménylista itt megtekinthető.

Jövő héten a Nepela Memorial-ról és az US Classic International Challenger versenyekről fogok írni. Ha lesz időm, akkor a junior GP két állomásáról - Cseljanbinszkról és Gdansk-ról - is írok majd. A Nepelát élőben fogom nézni a helyszínen, ezért a többi versenyre kevesebb időm fog majd jutni.

*

~~ BlackBlades