XXIV. Téli Olimpiai Játékok - Párosok

Az olimpiai játékok a párosok versenyével fejeződött be - méltó befejezése volt ez olimpiának,  egyszerre volt izgalmas, jó színvonalú és különösen örültem a győzteseknek is.

Ugyanakkor már a verseny előtt egy sajnálatos és szomorú hírt kaptunk: Magyar Márk koronavírus tesztje a Pekingbe való érkezését követően pozitív lett, ezért vissza kellett lépniük Julijával. Nagyon sajnáltam őket, hiszen már eleve később tudtak csak elindulni az olimpiára, miután Julija pengéjét elélezték, és meg kellett oldani ezt a problémát úgy, hogy az utolsó napokban edzeniük is kellett az olimpiára. Emiatt az utolsó pillanatban tudtak csak megérkezni a versenyre, és ezért egyetlen pozitív teszt máris azt jelentette, hogy vissza kellett lépniük a versenytől. Életük lehetőségétől lettek emiatt megfosztva, ami egy sportolónak elképzelhetetlenül rossz érzés lehet.

Ami a versenyt illeti, már a rövid program is nagyon jó színvonalat hozott, különösen nyilván az utolsó két csoport küzdelmei. 

A rövid programban Wenjing Sui és Cong Han megdöntötték a csapatversenyben elért világcsúcs pontszámukat Hans Zimmer: Mission Impossible c. filmzenére futott programjukkal és 84.41 ponttal új csúccsal várhatták a kűrt. Fantasztikus az az egység, precizitás, előadókészség, és karizma, amellyel ismét korcsolyáztak, és szerintem teljesen megérdemelten vezettek a rövid programot követően. Tarasova/Morozov alig lemaradva, 84.25 pontot korcsolyázva új egyéni csúcsot értek el a Metamorphosis/Experience c. rövid programjukkal, ami egyrészt egy jól megkoreografált SP, másrészt hozzájuk illő, és harmadrészt nagyon magas minőségben voltak ezúttal is képesek megcsinálni az elemeiket. Amit náluk kicsit hiányoltam ezúttal is, az a köztük levő érzelmek kifejezése.

Tarasova és Morozov egyéni legjobbat futottak a rövid programban

A 3. helyen állt csak Mishina/Galliamov, akik szintén egyéni legjobbat futottak (82.76), de mégsem kerültek Tarasováék elé, amivel egyet tudtam érteni: ez az Esmeralda rövid program valahogy darabosabb és kevésbé érdekes akár Tarasováékhoz képest, akkor is, ha tisztességesen megcsinálták egyébként az elemeiket. A 4. helyen állt Boikova/Kozlovskii, akik egy picit hibáztak a kidobós Flipből, amiben Boikova letette a kezét az érkezésnél. A Hattyúk tava rövid programjuk viszont elcsépeltnek hatott, különösen például Suiék Mission Impossible-ja és Tarasováék futása után. 

A Top 4-en kívül a második számú kínai kettős, Peng/Jin egy jó rövid programot futott meg Beethoven Holdfény szonátájának feldolgozására, bár ők nem kaptak egyéni legjobbat, többek között azért, mert a halálforgásuk csak 2-es szintet kapott. A 6. helyről várhatta a folytatást Knierim/Frazier, akik a Heavy Young Heathens House of the Rising Sun c. feldolgozására futották a programjukat és lényegében hiba nélkül tudták le a rövid programot. Ahhoz képest, hogy ez a páros alig két éve edz együtt, nagyon jól korcsolyáznak együtt és jól hozzászoktak egymáshoz. A rövid programban használt daluk miatt egyébként beperelte őket a dalt feldolgozó együttes...

A másik amerikai kettős, Cain/LeDuc a kidobós tripla Lutz-ban hibázott kicsit, míg a japánok ígéretes kettőse, Miura és Kihara a szóló tripla Toe-loopban hibáztak és duplázták le, amivel jó pár pontot veszítettek. Az ígéretes grúzok, Safina/Berulava álltak a 9. helyen, míg pl. James/Radford csak a 12. helyen, miután se a szóló ugrás nem sikerült, sem a különböző szinteket nem kapták meg (sok mindenre kaptak 2-es szintet...).

Sui és Han saját világcsúcs pontszámukat döntötték meg a rövid programban, forrás: tumblr

A kűr hasonlóan nagyon magas színvonalat hozott. Tetszett például Miura és Kihara kűrje, akik egyéni legjobbat futottak és a kűrben az 5. legjobb helyezést érték el. A japánoknak hagyományosan jó korcsolyázótudásuk szokott lenni és Miurának és Kiharának is kifejezetten jó alapjai vannak; ritkán látunk olyat, hogy párosban ennyire jó korcsolyázótudása legyen mindkét párnak, ezért is öröm nézni a korcsolyázásukat. Azon kívül, hogy tényleg jól passzolnak egymáshoz és nagyon sokat fejlődtek az utóbbi időben.

Boikova és Kozlovskii Malaguena programja jó volt, és ezúttal is több karizmát láttam bennük, mint mondjuk Mishináékban, de nem volt tökéletes ez a futásuk: Boikova ellépett a kidobós Loopból és a kombinációban a 3T sem volt teljesen kiforogva. GOE-kban és a komponensekben is alacsonyabbakat kaptak, mint a top 3 pár.

A bronzérmet Mishina és Galliamov szerezte meg úgy, hogy szinte tökéletes programot futottak (egy 3-as nehézségi szintű elemük volt, a halálforgás). Viszont egyrészt nekem fáradtnak tűntek (a program második felében leginkább), óvatosabbnak és lassabbnak is, akik leginkább elemről elemre futották le ezt a programot. Valahol érthető, hogy nem voltak itt életük formájában: a csapatverseny mindkét szegmensében ők versenyeztek, amiben ráadásul a kűrben csúnyán elestek az utolsó emelésből. Ennek ellenére nem kaptak alacsony pontokat (154.95), ami viszont elmaradt az Európa-bajnokságon kapott, túlságosan magas egyéni legjobbjuktól (157.46).

Nagyon izgalmas volt a verseny az aranyéremért. Tarasova és Morozov nem is tudom mikor futott meg utoljára versenyen két tiszta programot, hiszen valamelyik programban mindig hibáztak nagyobbat. De nem itt az olimpián. A  Lighthouse kűrjükben ezúttal nem volt hiba, és gyakorlatilag hiba nélkül futották meg. A tripla pörgetett emelésükre, ami a legjobb a mezőnyben, csupa +5 GOE-t kaptak, így a legmagasabb, 9 pontot kapták erre az elemre. Mindenre 4-es szintet kaptak, egy picit talán Tarasova a 3S-ben és a kidobós 3Lo-ban érkezhetett volna szebben. De ez egy nagyon szép megfutott kűr volt, ami természetesen magasan egyéni legjobbat ért nekik (155.00).

Wenjing Suin és Cong Hanon tehát óriási volt a teher a hazai pályán, utolsó jégre lépőként. Alig néhány másodperce kezdték meg a Bridge Over Troubled Water c. dalra készült kűrjüket, amikor megcsinálták azt az elemet, amit senki más a mezőnyben: bevállalták a négyfordulatos pörgetett emelést, ami szépen sikerült és amire összesen 10.42 pontot kaptak. Nagyon okos húzás volt tőlük, hogy betették ezt az elemet a programba, hiszen Sui ugrásai nem a legstabilabbak és ezúttal is a tripla Salchow nem sikerült neki, leminősített lett. Így hát kellett egy olyan elem, amivel technikailag az oroszok fölött tudtak maradni. A pörgetett emelés, illetve a külső élű halálforgás (ami nehezebb a belső élűnél) volt az a két elem, ami technikailag nehezebb volt, mint az oroszoké. Ők is kaptak magas GOE-kat, pl. a kidobós tripla Flipre csupa +5 GOE-t. A komponensekben azonban alulmaradtak Tarasováékkal szemben. Ez azonban egy csodálatosan megfutott kűr volt, aminek a legvégén nem hiába törtek ki az érzelmek Suiból.

Suiék négyfordulatos pörgetett emelése a kűrben

forrás: tumblr

Ezzel a kűrrel és a rövid programból hozott minimális előnnyel 0.63 ponttal előzték meg Tarasováékat és nyerték meg az aranyérmet. Micsoda verseny volt! Nagyon szoros volt, hiszen Tarasováék is a legjobbjukat adták, mégis megérdemelten nyertek Suiék, akik nemcsak kicsit nehezebb technikai szintet mutattak be, hanem azt magas minőségben, magas komponensekkel tették, és a programjaik tele vannak egyéniséggel, érzelmekkel, a páros korcsolyázás lényegével: harmóniával és szinkronnal.

Suiék tehát ahogy elveszítették négy éve az aranyat, alig fél pont különbséggel, annyival megnyerték idén. Nagyon hosszú, 12 év felnőttek között eltöltött pályafutás megkoronázásaként sikerült diadalmaskodniuk, sok sérülés és megpróbáltatás után. Ezzel ők lettek a legelső páros, akiknek sikerült az úgynevezett Super Slam: junior GPF és junior VB cím mellett a felnőtt GPF, VB, Négy Kontinens Bajnokság és az olimpiai arany is tarsolyukban van. Nem is kerülhetett volna jobb helyre.

Balról jobbra: Tarasova/Morozov, Sui/Han és Mishina/Galliamov a dobogón.

forrás: Zhang Meifang

*

A verseny teljes végeredménye itt elérhető. A rövid programok itt, a kűrök itt elérhetők az m4 Sport oldalán.

Gran Premio d'Italia 2021

Véget ért a harmadik Világkupa verseny is, így hát máris elérkeztünk a GP szezon feléhez. Szerintem ahhoz képest, hogy Olaszország Kína helyett beugróként szervezte meg a versenyt, jól sikerült a hétvége. Ami leginkább nem tetszett, az a kamerázás, ami sokszor indokolatlanul ráközelített a versenyzőkre, vagy túl távol volt fontos pillanatokban, pl. emelések vagy ugrások közben. Ugyanakkor mulatságosnak tartottam az arénában programok között, bemelegítés közben lejátszott zenéket, ami zömében eurodisco/italodisco vonalon mozgott, főleg az 1990-es évekbl, ami nem igazán szokványos egy GP versenyen. 

Nem meglepően sok üres hely volt az arénában, ami nemcsak annak köszönhető, hogy manapság az emberek kevesebbet utaznak, és a Palavela egy nagy aréna, hanem mert Európában általában véve eléggé elhalóban van a sportág, hiába vettek részt a versenyen olyan nevű világbajnok versenyzők, mint Papadakis/Cizeron, Sui/Han vagy Shcherbakova. Amikor 2019-ben ebben az arénában rendezték a GP Döntőt (amin én is ott voltam), Yuzuru Hanyu miatt a világ minden tájáról érkeztek szurkolók, így egy gombostűt se lehetett leejteni az arénában.

Először a jégtáncról: a dobogó fokaira a papírformának megfelelően Papadakis/Cizeron, Hubbell/Donohue és Stepanova/Bukin állhattak fel. Nekem Papadakisék ritmustánca nagyon tetszett itt, még feszesebb, még inkább egyben van, mint amit láttunk tőlük a Finlandián. A szabad táncra új, rendkívül  elegáns kosztümöt készítettek, ami eltérő az előző, absztraktabb ruhákhoz képest. Szépen futottak itt is, mindenre magas szinteket, nagyon magas kivitelezési pontokat kaptak. Az ezüstérmesek Hubbellék lettek. A Janet Jackson RD nem volt tőlük annyire átütő, mint a Skate Americán, ezúttal úgy éreztem, egyszerre kicsit túl sok, amit ebben a programban csinálni akarnak. A szabad táncban a curve emelés közben volt egy kis megingás, de nem veszélyeztette ez őket abban, hogy megszerezzék az ezüstérmet. Stepanováék sérülés után tértek vissza két jól megfutott programmal, de se az RD, se a Rómeó és Júlia feldolgozosára futott programok nem annyira nyerték el a tetszésemet egyelőre. Az egyre erősebb kínai Wang/Liu lett a 4. és az amerikai Green/Parsons az 5., akiknek szerintem kifejezetten jó ritmus táncuk és különleges szabad táncuk is van (ezúttal egy esés miatt lettek csak 5-ek).

Papadakis/Cizeron új ruhában a szabadtáncban

forrás: tumblr

A párosok versenyében Wenjing Sui/Cong Han a Skate Canada után itt is nagy fölénnyel nyertek. Ahhoz képest, hogy néhány napjuk volt a nyugati partról Európába utazni és versenyezni, nagyon jól teljesítettek: a rövid program remek volt, a kűrben ezúttal sikerült a 3S és csak a végén volt egy láthatóbb hiba, a legutolsó emelésük nem volt az igazi. Ennek ellenére úgy éreztem, egy picit lepontozták őket. A második GP versenyen, ha nincs túl nagy hiba, mint itt sem volt, nem csökkenni, hanem inkább emelkedni szoktak a pontok, és láthatóan ők sem voltak valami elégedettek a kiss and cry-ban.

Ezüstérmes a másik kínai kettős, Peng/Jin lett, két jó programmal, különösen a rövid program sikerült remekül. A rövid programjuk (Alicia Keys Holdfény szonáta feldolgozása) kevésbé tetszik, de a kűr a Bankett c. film zenéjére nagyon tetszik, egy igazi olimpiai pillanatot tudnak majd vele varázsolni, ha sikerül majd Pekingben jól előadniuk. A bronzérmet az orosz Artemeva/Nazarychev nyerte meg, akik sokkal jobb kűrt futottak az éremesélyes hazaiakhoz, Della Monica/Guariséhez képest (akiknek egyébként már biztosan ez lesz az utolsó szezonjuk).

Wenjing Sui és Cong Han két győzelmükkel már megváltották a jegyüket a döntőbe

forrás: tumblr

Őszintén szólva, a női versenyt jobban vártam a férfiaknál, mégis nagyobb csalódást keltett és ez elsősorban a pontozásnak köszönhető, ami miatt egyre inkább kezdem "feladni" a női korcsolyázásba vetett korábbi hitemet, kedvemet, szeretetemet. Több, mint 20 éve követem a női műkorcsolyát, ez a szakág szerettette meg velem az egész sportágat, de az utóbbi időben több bosszúságot okoz, mint előtte évtizedekig. Ez majd megér talán egy külön bejegyzést is valamikor.

Szóval a nők versenyét Anna Shcherbakova nyerte, méghozzá úgy, hogy a rövid program után csak a 3. helyen állt. A rövid programban a tervezett 3Lz-3Lo-t nem tudta megcsinálni és a Lutz után rövid hezitálás után egy dupla Toe-loopot tett rá, hogy meglegyen a kombinációja. Ez remek reagálási képességre és koncentrációra vall, viszont a némi gondolkodási idő miatt nem volt meg a jó lendület, és emiatt nem szabadott volna pozitív GOE értékeket kapnia rá. A rövid programot Loena Hendrickx nyerte egy szuperül megfutott programmal, amelyben mindenre 4-es szintet kapott - és mindezt a születésnapján, úgyhogy az öröme érthetően határtalan volt. A 2. lett nem sokkal lemaradva Maiia Khromykh szintén egy egész jól megfutott programmal. 

A kűrben aztán változott a sorrend: Anna  megugrotta a 4F-et és a többi ugrását is, így megnyerte a kűrt és a versenyt is. Anna versenyszelleme nagyon erős és ő tényleg képes kritikus helyzetből is felállni és megmutatni amit tud. Ebben a helyzetben pedig nem szabadott ismét veszítenie Maiiával szemben. 

Viszont nem tudok elmenni amellett, hogy rendkívül túlpontozott volt ezen a versenyen is: a 4F nem teljesen tiszta, a Lutzai élhibásak, de a technikai panel nem akarja ezeket a hiányosságokat észrevenni nála. Anna kifinomultsága, muzikalitása kétségtelen, de amíg az alapkorcsolyázó tudása nem kiemelkedő és emellett elég egysíkúan ad elő, addig számomra teljesen elfogadhatatlan, hogy magasabb komponenseket kapjon - különösen korcsolyázótudásban! - mint például egy Satoko Miyahara, aki hihetetlenül magas minőségben korcsolyázott ezen a versenyen is. 

Anna azonban a regnáló világbajnok, és úgy veszem észre, hogy Medvegyevához hasonlóan ő is Eteri Tutberidze kedvence: kitartás, határozottság és harcosság jellemzi, aki képes magából a legjobbat kihozni akkor, amikor kell. Az eredményei, a mögötte álló támogatás miatt pedig olyanokra is megkapja a pontokat, amire nem kellene.

Anna Shcherbakova új kűrruhában

forrás: tumblr

A kűrben Maiia Khromykh tangója nem sikerült annyira átütően, mint Budapesten. A 4T-t ezúttal is megcsinálta, de elég sokat készülődött rá és nincs olyan jó technikája, mint mondjuk Trusovának, aki rendesen leszúrja az ugrást, nem talpból ugorja el. Hibázott viszont a 3Lo-ból és a lépéssora is csak 2-es szintű lett. A magasabb technika miatt még így is maga előtt tudta tartani Hendrickx-et aki a kűrt is nagyon jól futotta meg. Igaz, Loena csak 6 triplás kűrt mutatott be (nincs 3Lo-ja) de ezt kompenzálta a magas kivitelezési pontokkal és 70 pontos komponensekkel. 

Loena Hendrickx nyerte a rövid programot, és először nyert Világkupa érmet karrierje során

forrás: tumblr

Nagyon jól futott Mai Mihara is, aki a múlt heti Skate Canada után ezúttal is gyakorlatilag hibátlan futásokat mutatott be és ismét 4. lett (Mainál szerintem senki se ért el többször 4. helyet az utóbbi években, mint ő, ez volt a nyolcadik 4. helyezése versenyeken...). Maiból az sugárzik, hogy örömmel korcsolyázik, van benne egy valamiféle nyugalom, kiegyensúlyozottság, puhaság, ami tetszik benne, még akkor is ha alapvetően nem tudok benne egy dolgot sem mondani, ami kiemelkedővé tenné. 

Yelim Kim lett a 6., aki jobban futott, mint a Skate Americán. Először láttuk a GP szezonban Eunsoo Limet, akinek sajnos az ugrásai nem olyan stabilak, mint korábban, de szerintem még mindig a legjobban előadó koreai versenyző. A rövid programja igazi tangó, jó előadással, ahhoz képest például Khromykh kűrje lagymatag és junioros előadású volt ezen a versenyen. Sofia Samodurova lett a 7., több hibával. Az ő ugrásai is egyre kisebbek, nem tudja kiforogni őket, s ha így folytatódik a formája, arra lehet számítani, hogy az orosz bajnokságban bőven a Top 10-en kívül végez majd.

A férfiak versenye nagyobb izgalmakat hozott és egy érdekesebb versenyt láthattunk. Boyang Jin hosszú idő után először futott meg egy nagyon jól sikerült rövid programot a Crouching Tiger, Hidden Dragon filmzenéjére, benne a védjegyének számító 4Lz-al valamint 4T-vel kombinációban. Ami egy kicsit zavart, az a kosztümje volt, ami elvonta a figyelmet a korcsolyázásáról. Sajnos aztán korán örültem a visszatérésének, miután a kűrben hibát hibára halmozott és egészen a 7. helyig csúszott vissza. 

Ami a rövid programok során ennél is nagyobb meglepetés volt, hogy Yuma Kagiyama alaposan elrontotta a rövid programját, sem a 4S nem sikerült, sem a kombináció, ezért csak a 7. helyen állt. Yuma kissé gicces és sablonos Michel Bublé programja leginkább egy érettebb versenyzőnek való, szerintem ezt a programot Yuma nem tudja kikorcsolyázni. Összehasonlítva a tavalyi Vocussion programjával, ez az idei SP nemhogy érettebbé, hanem sokkal inkább juniorossá teszi a korcsolyázását. A Gladiátor kűrje jobban illik hozzá, de a program, főleg az eleje elég üres tartalmában. A rövid program után aztán a kűrt meg tudta csinálni, ebben három quad és két tripla Axel volt és erre majdnem 200 pontot kapott (összehasonlítva Vincent Zhou öt quados programjával, erre szinte ugyanannyit kapott).

Yuma nyilvánvalóan tehetséges, remek térdmunkája, sebessége, lendülete van (ez már a 2019-es JGPF-en is feltűnt nekem mikor láttam élőben), de nála is zavarnak az olyanok, hogy például a nyilvánvalóan élhibás Lutz-át nem veszik észre a technikai panelben, és nemhogy levonnának érte, hanem magas pontokkal is jutalmazzák, vagy hogy több, kevésbé jó érkezésére is simán megkapja a +4 GOE-kat. A komponensei nagyjából korrektek, bár az olyanra, hogy előadás, még kevesebb pontot érdemel, mint másra. 

Yuma Kagiyama 3F-3Lo kombinációja a kűrben

forrás: tumblr

Az ezüstérmes Mikhail Kolyada lett, akinek egyrészt nem sikerült a két quados rövid programját tisztán megfutnia, másrészt nem sok kellett ahhoz, hogy megnyerje a versenyt, de ehhez a kűrben is több kisebb hibát vétett. Kolyada rövid programját egy kicsit túlságosan is mechanikusnak tartom, a zenei frázisok felett átkorcsolyázott, talán túlságosan is koncentrált arra, hogy ezúttal meglegyen a két quad. A kűrjéről továbbra is azt tartom, hogy volt már ennél jobb programja. Kolyada tehetsége alapján az egyik legjobb lehetne, de mindig hiányzik valami ahhoz, hogy a legjobbját nyújtsa. Az is igaz, hogy a top formát nem itt, hanem először majd a nemzeti bajnokságon és aztán az olimpián kell nyújtania.

Bronzérmes lett Daniel Grassl, így az olaszok egyetlen érmét ő szerezte ezen a versenyen. Neki szinte minden összejött ezen a versenyen, nem úgy, mint a Skate Americán két hete, ahol sok hibával futott. A rövid programban igaz, hogy egy kissé túlpontozták (egy quados kűrre 95 pont úgy, hogy nem a legjobb minőségben csinálja meg az elemeit...), de a kűrben is meg tudta mutatni a legjobbját. Igaz, ott a panel már szigorúbban vette az ugrásait, és háromra is negyed hiányt állapított meg. Többek között a 4Lo-eu-3S-re is, amit egyébként más korcsolyázó versenyen még nem tudott bemutatni. Danielnek nincsen kimagasló korcsolyázótudása vagy előadókészsége, de az Armageddon kűrben talán eddigi legjobbját láthattuk tőle.

A 4. lett Deniss Vasiljevs, aki nem az erős technikájáról híres, és ezúttal sem sikerült az egyetlen négyfordulatos Salchow-ja a kűrben, de egy szépen korcsolyázó, és előadó versenyző, aki egy-két rontás leszámítva jól versenyzett itt. Nem sokkal előzte meg Junhwan Cha-t, aki egy nagyon jó rövid programot futott, amivel lehetett volna 2. is. Ez szerintem a férfi mezőnyben a legjobb rövid program eddig, amit láttam; Shae-Lynn Bourne koreografálta, ami egy bizonyíték arra, hogy tud nagyon jó programokat koreografálni, ha olyan a korcsolyázó és megvan az inspiráció (korábban azt mondtam, a mennyiség a minőség rovására ment nála). A program a Fate of the Clockmaker és a Cloak and Daggerby zenéjére készült, nem elcsépelt választások; ez egy koreográfiában gazdag program, amit Jun lendületesen, szépen ad elő. Ezúttal a 4S és 3Lz-3lo is hiánytalanul megvolt. A kűrje sajnos nem sikerült olyan jól, nála és Boyangnál is érzékelhető volt, hogy a kűr más "kávéház" mint egy rövid program. Jun eddig nem tudott visszamenni Torontoba edzeni és leginkább egyedül edz Koreában, online videókon kommunikálnak Orserrel, úgy azért nehéz edzeni. 6. Kazuki Tomono lett, aki egy jól előadó korcsolyázó, csak sajnálom, hogy ritkán jönnek össze neki tisztább programok. Ezúttal a kűrben hiába ugrott meg három négyfordulatost, ha az Axelek nem mentek és még egy forgását is elrontotta. A másik két orosz, Gumennik csak 8., Aliev pedig csak 9. lett, míg a kínai Yudong Chen (akinek nagyon tetszett a rövid programja) 10.

Így ért véget tehát a harmadik Világkupa-verseny, és máris a a sorozat második feléhez érkeztünk.

A győztesek

forrás: gettyimages

A Gran Premio d'Italia részletes eredményei itt találhatók meg.

Négy Kontinens Bajnokság 2020

Múlt héten befejeződött a Négy Kontinens Bajnokság, ami jó versenyt hozott, és igazából olyan eredmények születtek, amikre előzetesen leginkább számítani lehetett. Igaz, lehetnek mindig nagy meglepetések, ezért inkább csak azt szoktam leírni ide is, kik a leginkább esélyesek, de ez nem azt jelenti, hogy az eredmény mindig a papírforma lesz. Most azonban olyanok lettek érmesek, akikre számítani lehetett, talán csak  a fiatal Yuma Kagiyama érme volt némileg meglepetés.

Ezen a versenyen a nőknél Rika Kihira nyert, aki így sikeresen megvédte a címét a Négy Kontinens Bajnokságon. Rika visszahozta a tripla Lutz-ot a korábbi lábfájdalma után, és az ugrást betette a rövid programjába és a kűrbe is. Rika magabiztosan győzött, egy nagyobb hibája, hogy a kűrben az első tripla Axelt leszimplázta, egyébként nagyon meggyőzően versenyzett. A rövid programja szerintem nagyon jó volt most is, a kűrje is jó de nem olyan kiemelkedő mint a tavalyi Beautiful Storm volt.

Rika Kihira tripla Axel-dupla Toe-loop a kűrben

forrás: tumblr 

Az ezüstérmes Young You lett, akitől nem is volt meglepetés a jó eredmény: Rika csapattársaként egyre jobb a szezonban és a tripla Axelt a kűrben sikerült megcsinálnia (a rövid programban kevésbé sikerült jól). A kűrben viszont elég visszafogottan adott elő, volt már ennél jobb futása is és ez nem is igazán jó programja, ennek ellenére azért nagyon magas pontokat kapott (69 pontot a komponensekre!). A bronzérmes Bradie Tennell lett, akiről - elnézést, de - megint azt tudom csak írni, hogy nehéz nézni a merev térdmunkáját, főleg az ugrásoknál, a programjai jellegtelenek, és az előadásával se tudja kifejezni őket. Nincs igazán személyisége a jégen, olyan, mint egy jó munkásember, megcsinálja a programot, de ennél nem több. Nagyon magas pontokat kapott ő is, komponensekben biztosan Rika Kihira vagy Wakaba Higuchi mögé tettem volna.  A 4. Yelim Kim lett, az 5. Higuchi, aki először próbált meg tripla Axelt nemzetközi versenyen, mégpedig a kűrben. A bemelegítés során gyönyörűen sikerült, a versenyen sajnos nem, elesett belőle (de nem volt hiányos). Remélem a világbajnokságon majd sikerül neki. Egyébként ez a Poeta programja is nagyon jó, jól interpretál, ad elő, a lépéssor a végén szuper. Ezen a verseny próbálta meg először a négyfordulatos Toe-loopot Kaori Sakamoto, akinek még nem igazán van meg az ugrása, leminősített lett és el is esett belőle. Kaorinak ez az idei utolsó versenye, így végülis nem volt sok veszítenivalója azzal, hogy megpróbálkozott az ugrással. Remélem őt a jövő szezonban jobb formában látjuk már, és megmarad azért a motivációja a versenyzéshez, ami állítása szerint az idei szezonban kevésbé volt meg.

Balról jobbra Young You, Rika Kihira és Bradie Tennell a dobogón

forrás: gettyimages

A párosok versenyében Sui/Han nyert, ezzel Rikához hasonlóan a kínaiak is címet védtek ezen a versenyen. 2. lett Peng/Jin és 3. Moore-Towers/Marinaro. A rövid programban Suiék még csak harmadik helyen álltak, miután a kidobós ugrás csak duplára sikerült és a program közben megint közbejött egy kosztüm probléma Suinál. Az első helyen a kanadaiak álltak, míg a 2. helyen Pengék. A kűrben aztán fordult az eredmény, és Suiék az élre törtek, bár nem sikerült tökéletesen futniuk nekik sem, a szóló tripla Salchow-juk csak dupla lett. Marinaróék is a Salchow-ban hibáztak és a fiú két elem között is esett egyszer, így lecsúsztak a 3. helyre. 

A világbajnokság mindenképp érdekes lesz, mert Boikováék jóval nagyobb fölénnyel nyerték az Európa-bajnokságot, mint ahogy Suiék itt nyertek és a technikai tisztaság mellett még komponensekben is majdnem kettő ponttal kaptak többet ők. Akármennyire tehetségesek Boikováék, egyelőre sok szempontból nem látom még azt, hogy - főleg második pontszámban - meg lehetne közelíteni a kínaiakat, akkor is, ha technikában kevesebbet hibáznak. A verseny Montrealban lesz, más bírói panellel, de elképzelhető, hogy ez a irány amit láttunk az elmúlt hetekben a párosok pontozása terén, a világbajnokságon is hasonló lesz majd.

Balról jobbra Peng/Jin, Sui/Han és Moore-Towers/Marinaro a dobogón

forrás: gettyimages

A jégtáncosok versenyében az volt leginkább érdekes, hogy az újdonsült amerikai bajnok páros, Chock/Bates legyőzi-e az amerikai bajnokság ezüstérmesét, Hubbell/Donohue-t, illetve, hogy a kanadaiak, Gilles/Poirier a dobogó melyik fokára állhatnak - amennyiben mindenki jól fut. A ritmustáncban fej-fej mellett állt a két amerikai pár, mögöttük a kanadaiak, a szabad táncban aztán Chockék nyertek még úgy is, hogy Madison Chock egy elemen kívül megbotlott, így egy pontos levonást is kaptak. Ennek ellenére úgy tűnik, a bíróknak Chockék szabadtánca sokkal jobban tetszik, mint Hubbelléké, ami érthető, mert szerintem Hubbellék idei FD-je nem jó és az az öt pont különbség, amivel Chockék előzték őket, meglehetősen sok. Egyébként Gilles-ék lettek az ezüstérmesek, így Hubbelléknek csak a bronzérem jutott végül ezen a versenyen, annak ellenére, hogy vezettek a ritmustáncot követően.

Balról jobbra Gilles/Poirier, Chock/Bates és Hubbell/Donohue a dobogón

forrás: gettyimages

A férfiak versenyében mindenki kíváncsian várta, milyenek lesznek Yuzuru Hanyu visszahozott programjai, az átdolgozott Chopin és a Seimei. Yuzuru ugyanis - ahogy már említettem - a verseny előtt néhány héttel úgy döntött, hogy lecseréli az Otonal és Origin programokat és visszatér a szezon utolsó két versenyére a Chopin Ballade No. 1 és a Seimei programokkal.  Yuzuru még sose váltott programot szezon közben, de elmondása ezekben a programokban tudja leginkább megmutatni a saját korcsolyázását, és bár szeretett volna új programokban is gondolkodni, az idő szűke miatt nem volt lehetőség teljesen új koreográfiákra.

Yuzurunak nem volt még olyan erős szezonkezdése mint az idei programjaival, és már a Skate Canadán nagyon jól futott, aztán a GP Döntőn először próbálkozott öt quados kűrrel, amiben mind az ötöt meg is ugrotta (bár a végén nem tudta megugrani a 3A-t kombinációban). Rá két héttel kimerülve érkezett a nemzeti bajnokságra, így nem meglepetés, hogy ott nem futott jól. A jó futásaikor - kivéve talán a Skate Canadát - sem igazán kapta meg viszont azokat a pontokat, amiket megkaphatott volna, ez igaz a kűrre és a rövid programra is, az utóbbira 109 volt idén a legjobbja.

Szerintem Yuzuru 2018 után, miután megvalósította legnagyobb álmát és megvédte olimpiai bajnoki címét, inspirációt, motivációt keresett, amit a két példaképe előtti tisztelgésben talált meg az Otonalban és az Originben. Nagyon nehéz ugyanis ilyen siker után motivált maradni és folytatni az edzéseket, folytatni a versenyzést hasonlóan magas szinten. A tavalyi szezonban azonban megint sérüléssel bajlódott, így a fél szezont ki kellett hagynia. Ezek után talán úgy gondolhatta, tökéletesíteni fogja a programokat, és meghagyja őket erre a szezonra is, azonban út közben rájöhetett, hogy másra van szüksége, olyan programokra amiben jobban önmaga lehet és amiket jobban tud előadni, különösen a nehéz elemekkel.

A Chopin olyan gyönyörű volt, mint előtte, és Yuzuru ezzel a futással 111.82 pontot, új világcsúcsot ért el (a 19.-et a karrierje során). Az ugrások maradtak, 4S, 4T-3T és 3A, bár a sorrend változott a 2 évvel ezelőttihez képest, és az új szabályok értelmében már csak egy ugráselemre jár a bónusz 10% a program második felében, ezért itt a 3A volt az, amire megkapta a 10%-ot (ellenben az olimpián a 3A-ra és a 4T-3T-re is).

A kűrt mindössze két hetet tudta edzeni, miután át kellett alakítani a 4 perces követelményre, és a zenét is hozzá kellett vágni. Úgy oldotta meg a programot, hogy az ugrásaiba való bemeneteleket lerövidítette, például a 4S, 3A majd onnan rögtön 3F és abból a beugrós forgás zseniális megoldás. A 4Lz ezúttal nem sikerült tökéletesen és az egyik 4T-ből elesett, de ilyen rövid idő alatt nagyon jól megcsinálták a programot. Kíváncsi vagyok hogy milyen lesz majd a világbajnokságon úgy, hogy több ideje lesz edzeni.

Tripla Axelből néhány lépés és azonnal tripla Flip

forrás: tumblr

Yuzuru először nyerte meg tehát a Négy Kontinens Bajnokságot, és ezáltal ő lett az első férfi versenyző, akinek sikerült a karrier Super Slam, azaz az első versenyző akinek sikerült megnyernie a junior Grand Prix Döntőt, junior Világbajnokságot, Grand Prix Döntőt, Négy Kontinens Bajnokságot a Világbajnokságot és az Olimpiai bajnoki címet. 

Gratulálok ehhez az újabb sikerhez neki! :)

Az ezüstérmes Jason Brown lett, aki nagyon szépen futott ezen a versenyen, és bár a 4T ezúttal sem sikerült, minden egyéb eleme nagyon szép volt, közte a forgásaival, lépéseivel, összekötő elemeinek minőségével, stb. Azt hozzáteszem viszont, ha Jason nem kap a 3Lz-ra élhibát, akkor Yuzurunak sem kellett volna kapnia a Flipjére egy felkiáltójelet...

A bronzérmes az első Négy Kontinens Bajnokságán induló Yuma Kagiyama lett, aki a nemzeti bajnokságon elért 3. helye miatt indulhatott el itt, és egyre jobb formában van, ezért ez a verseny adhat neki motivációt majd a junior világbajnokságra is.

Nagyon tetszett még a hazaiak indulója, Junhwan Cha, aki az 5. helyen végzett, míg Boyang Jin lett a 4., aki a kűrben két négyfordulatos ugrását is leduplázta, amivel értékes pontokat veszített. Boyang az utóbbi időben nem igazán kiegyensúlyozott és a korábban még biztos quadjai sem mennek úgy.

A kanadaiak közül Nam Nguyen érte el a legjobb helyezést, a nemzeti bajnok Roman Sadovsky előtt jóval jobb eredményt ért el, így amikor ezeket a sorokat írom, már az is biztos, hogy Nguyen képvselheti majd Kanadát a montreali VB-n.

Balról jobbra Jason Brown, Yuzuru Hanyu és Yuma Kagiyama

forrás: gettyimages

A teljes végeredmény itt érhető el.

Skate America 2019

Véget ért az első Grand Prix verseny, amit a nevadai Las Vegasban tartottak meg a hétvégén. Nem tudtam mindent élőben nézni, egyrészt az időeltolódás miatt, másrészt mert elutaztam, ráadásul ahol voltam, ott - Magyarországgal ellentétben - korlátozva volt a hivatalos Youtube stream. Na de bepótoltam a lemaradást, legalábbis jó pár versenyző programját sikerült visszanéznem utólag.

Az előzetes várakozásaim, tippjeim egy része nem jött be, ebből is látszik, főleg a női és férfi versenyben sok minden előfordulhat, de a párosoknál is született némi meglepetés. A legkiszámíthatóbb a jégtánc volt ezúttal is, mert nyert Hubbell/Donohue, másodikak lettek Stepanováék és Fournier Beaudry/Sorensen vitte haza a bronzérmet, úgy, ahogy azt előzőleg amúgy megjósoltam. Igaz, az amerikaiaknak kellett, hogy lejtsen a hazai pálya, mert szerintem Stepanováék összességében jobbak voltak, különösen a szabad táncban, melyet ugyan megnyertek, de csak néhány századdal sikerült megelőzniük Hubelléket - az előny lehetett volna azonban magasabb is. Az amerikaiaktól a tavalyi után jobb programokat reméltem, de nemhogy jobbak lennének, hanem szerintem még gyengébben sikerültek...a ritmus tánc giccses, a szabad táncot pedig nem látom koherensnek, sok benne az oda nem illő mozdulat, és a zeneválasztás egyik programban sem valami találó. Nekem ők úgy tűnnek, hogy túlságosan sokat játszanak, sok a felsőtesti mozdulat, miközben a lábbal kevesebbet dolgoznak, és ez az idei programjaikban is így van.
Stepanováék kis híján visszaléptek a versenytől, ennek ellenére nagyon szépen futottak, különösen a szabad tánc tetszik, ami szerintem később jól össze fog majd állni. Tetszenek benne az emelések, és sok ötletes elem van benne, mint például a koreográfiai twizzle mozdulat, hogy csak egyet említsek. A kanadaiak, Fournier Beaudry/Sorensen ritmus tánca ötletes és a szabad táncban is szépen, lendületesen, kimért eleganciával futottak, szerintem az eddigi eredményeik együtt meggyőzőek.

Összességében tehát jégtáncban nem láttunk sok meglepetést. Hubelléket a következő versenyen, a Skate Canadán is láthatjuk majd, így ők nagyon korán be fogják majd fejezni a GP szezont.

Stepanova és Bukin nyerte a szabad táncot

forrás: tumblr

Dobogón Stepanova/Bukin, Hubbell/Donohue és Fournier Beaudry/Sorensen

forrás: figureskatingru

A párosok versenyében Peng/Jin nyert, és tették mindezt úgy, hogy a kűrben Cheng Peng nagyon csúnyát esett a kidobós tripla Loopból, amitől kificamodott a lába, a programot viszont még így is be tudták fejezni, sőt, nyertek is a kűrben. Róluk már korábban említettem, hogy a programjaik bíztatóak idén, és egyre jobbnak látom a kettejük közötti korcsolyázását, szinkront is. A programokban, így a rövid programban is akadt még hiba, amiken azonban a GP szezon során és utána is lehet csiszolni. Az ezüstérmet a 2018-as junior világbajnok páros, Pavliuchenko/Khodykin szerezte meg, a bronzérmet pedig némi meglepetésre nem a legesélyesebb amerikai páros, hanem Denney/Frazier nyerték meg, akik így sok év után először (2016, Skate America) ismét dobogóra állhattak Grand Prix versenyen. Cain/Leduc ugyanis esélyesként érkeztek erre a versenyre, ám a kűrben hibát hibára halmoztak, és jóval lemaradva a leggyengébb szereplést érték el az amerikaiak közül. Az US Classic-on elért sikerek után tehát ez egy kifejezetten sikertelen eredmény a számukra.
Az ő eredményüket leszámítva a párosok versenyébenn nagyjából azt láthattuk, amire számítani lehetett, a kínaiak az várakozásoknak megfelelően jól futottak (a sérülés ellenére is), és az oroszok is hozták az érmet. 

Peng/Jin győzött a párosok versenyében

forrás: ISU

A férfiak versenyében a papírformának megfelelően nagy fölénnyel nyert Nathan Chen, és bár a győzelme nem volt kétségbe vonható, a pontjai (megint) azok voltak, már oly' sokadszorra. A rövid programot először mutatta be versenyen: szerintem ennek a programnak a koreográfiája Aznavour sanzonjához nem igazán van köze és emellett Chen végig loholt a zene után a programban, nem tudta tartani a ritmust. Még mindig nem jó előadó, a zenei nüanszokat egyszerűen nem érzi - ezt általában mondom, nemcsak erre a programra - a finom, halk részekben intenzíven, már-már agresszíven adott elő, a lépéssorban azt hittem elkezd hip-hopozni! Úgy gondolom, hogy attól, hogy ezúttal sanzont választott idénre, az interpretációja, előadása nagyon hasonló ahhoz, amiket eddig láttunk tőle a korábbi programjaiban. Nagyon magas pontokat kapott ezen a versenyen, a 46 feletti (!) komponens mellett például a 4Lz-ot, amiből kifordult, és ami negatív GOE-t kellett volna, hogy eredményezzen, több bíró is pozitívan értékelte. Emellett nagyon magas GOE-kat kap minden másra is, az Axeljának nem volt magassága, távolsága, gyengén érkezett belőle, és nem volt kifutóíve: 0 GOE-t érne, +3-ak és +4-ek helyett. És itt tartom a rendszert annyira problémásnak, hogy megpontozzák azt is, ami nem kimagaslóan jó minőség, holott a -5/+5-ös GOE rendszerben éppen, hogy még jobban kellene differenciálni rossz, átlag, jó és kiváló között. Ha összemossák a pontokat, egyszerűen elveszik a különbség az átlag és a kiváló között.

A rövid programban Dmitri Aliev és Keegan Messing 96 körüli ponttal álltak a 2. és a 3. helyen és mindketten jól futottak, szerintem mindketten magasabb komponenseket érdemeltek volna, mint Chen, Messing emellett jobb GOE-kat is. Keegan futása nagyon megindító volt azok után, hogy egy hónapja, néhány nappal az Autumn Classic verseny után motorbalesetben elveszítette a 26 éves öccsét. Nyilatkozta, hogy nagyon nehéz volt elindulna ezen a versenyen, és a rövid programban látszódott, hogy a szívét-lelkét beleadva korcsolyázott. Egyébként rendkívül jó sebessége, lendülete van Keegannek, jó élmunkával, kiemelkedő korcsolyázótudással; a Lutza például olyan ugrás, amire bőven lehet adni +3 vagy a feletti GOE-kat: nagy, szellős, remek ugrás közbeni testhelyzettel, indulással, nagy kifutóívvel az érkezéskor.

A rövid programban Jason Brown állt a 4. helyen, miután leszimplázta az Axelját, azonban nagyon szépen korcsolyázott emellett, szerintem a komponensekben Messing után neki kellett volna a legmagasabb pontokat kapnia, egyébként nemcsak itt, hanem a kűrben is [a kűrben 90-et kapott, Chen 94-et (!)]. A kűrben Jason Nathan után futott, és a különbség korcsolyázótudásban, lendületben, irányváltásokban, a mozdulatok precizitásában, kimunkálásában ég és föld Brown javára és így hogy egymás után futottak, a különbség még inkább látszódott köztük.

Nathan kűrjében (is) hanyagul adott elő; értem, hogy laza és modern akar lenni, de a korcsolyázáshoz kellenek kimunkált mozdulatok, jó lendület, sebesség, testkontroll, stb. ami nála nincsen meg. Tekintve pedig, hogy két ugrást kihagyott, amik súlyos hibának minősülnek, így a szabályok értelmében neki nem szabadott volna több pontot kapnia előadásra és interpretációra, mint 8.75. Ami szabályt keményen betartottak Hanyu esetében az ACI-n (89 komponensre), azt Chen esetében figyelmen kívül hagyták a Skate Americán, azaz mindenre megkapta a 9 feletti komponenst, 94-et összesen, ami egyáltalán nem tükrözi a valóságot.

Ez lenne minden idők egyik legmagasabb komponens számot érdemlő kűrje?

forrás: tumblr

Jason egy jól megfutott kűrrel szerezte meg végül az ezüstérmet. Ez egy szép szezonbeli bemutatkozás volt a balesetét követően és úgy, hogy nem csinált Challenger versenyt, így esélye nyílt arra, hogy egy második jó eredménnyel majd az NHK Trophy-n be tudjon jutni a Döntőbe. Egyébként ha már Jasonról van szó, meg kell említenem Alexei Yagudin mejegyzését, aki kommentátorként közvetítette a versenyt az orosz TV-ben: szerinte csak a négyfordulatosok a "férfias műkorcsolya", és jelezte, hogy Brown alatt sok érdekeset nem fogunk látni, maximum a "lábát a levegőben", így inkább Alievről folytatta a beszélgetést. Ilyen jellegű megjegyzést elkeserítő hallani egy nagy bajnoktól, hiszen négyfordulatos nélkül is lehet élvezni valaki szép korcsolyázását, a művészeti korcsolyázást és bizony azzal - legalábbis GP szinten - bizony lehet érmeket is nyerni.
Alievről is elmondható - aki amúgy nem sokkal elmaradva végzett Brown mögött - hogy esélyes lehet a GP Döntőbe jutni neki is, bár a hazai pálya terhe alatt, ami az oroszoknál gyakran nagyobb súly mint előny, nem lesz könnyű dolga Moszkvában.

 

Kifinomult interpretáció, gyönyörű spirál Jason kűrjében

forrás: tumblr

A versenyen csak 6. lett Boyang Jin és 8. Junhwan Cha. Boyang általában lassú kezdő a szezon elején, de az idei év eleji jó formája bizakodást adott arra, hogy a GP sorozatot is erősebben kezdi majd. Ez nem így történt, és még az olyan stabil elemei, mint a 4Lz se sikerültek és nagyon sok hibával korcsolyázott. Úgy tűnik tehát, hogy sorozatban harmadszorra nem lesz majd ott a Döntőben. Junhwan formája szintén nem meggyőző: kétszer is elesett a kűrben (4T, 4S) és szimplázása is volt, amikkel sok technikai pontot vesztett, de a komponensei is estek. Egyébként nagyon szép a kűrje, szerintem jobb koreográfia a tavalyinál, de akármilyen jó lendülettel is korcsolyázik, sokszor elviszi a hév és nem fejezi ki a részleteket a programban. Bár ebben van még ideje fejlődni. Nekem úgy tűnik egyébként, mintha megint nőtt volna az elmúlt hónapokban, nem tudom, hogy valóban így van-e. Mindenesetre gyengébben kezdte a szezont, mint tavaly és ha idén is sok hazai válogató versenyre kell majd mennie, akkor még nagyobb esélye lesz, hogy megint előjönnek a sérülései, mint ahogy az tavaly is történt. Az pedig nem lenne biztató...

A nők versenyében Anna Shcherbakova nyert, a második Bradie Tennell lett, míg a harmadik Elizaveta Tuktamysheva. Anna a rövid programban csak a 4. helyen állt; úgy gondolom, hogy nem tudta ezt a programot jól interpretálni, nem közvetít kifelé, az ugrásai közül a 2A és a 3F is nagyon picike volt, nem jó elugrással, a 3Lo pedig hiányos. Ezúttal is feltűnő volt, hogy az alapkorcsolyázótudását átmenetekkel igyekszik kompenzálni. Bradie Tennell lett az első, akinek szerintem jól megkoreografált programja van. Ami viszont zavaró nála, az a lendület hiánya, a mozdulatainak kifinomulatlansága, merevsége, az ugrásai neki is kicsik, és 2A-ba például nagyon kis sebességgel ment bele. A komponensei is nagyon magasak voltak. Nála jobban futott Kaori Sakamoto, akinek az ugrásairól tényleg el lehet mondani azt, hogy minimum +4 GOE-kat értek a rövid program során. Komponensekben nincs meg benne a mozdulatainak a kifinomultsága, de az élhasználata, sebessége, lendülete fantasztikus, és előadásban, interpretációban is jó. Wakaba Higuchi lett a 3., aki viszont nagyon jól fejezi ki a részleteket, és jól is vetítette ki az előadást, a legjobb pedig szerintem a lépéssor a programjában. A 2A-ja gyönyörű és nagy, egyébként edzi a tripla Axelt is, amit tervezett itt is megpróbálni de végül nem tette be a kűrjébe. Nála a lépéssor a legjobb a programban. Tuktamysheva rövid programja jobb ezzel a zenével, de a lépéssoron kívül üres a többi top korcsolyázóhoz képest, és az ugrásai is hiányosak voltak, emellett a forgásai is igencsak lassúak.

Wakaba kifogástalan, nagy pályát befedő, magas, könnyed, és jó kifutóívő Axelja a rövid programban

forrás: tumblr

A kűrben aztán voltak változások a sorrendet illetően. Shcherbakova összeszedte magát, és nem hibázva futott egy 160 pontos programot, amiben két 4Lz-ot is megugrott. A Lutza azonban továbbra is problémás, nem szúr le a lábával, hanem szinte élből ugorja, és ezúttal is látszódott, hogy az elejéből az ugrásnak nagyon sokat lecsal. Azzal egyáltalán nem tudok egyetérteni, hogy olyan GOE-kat kap erre a technikailag nem jól kivitelezett ugrásra, mint a legjobb technikával rendelkező férfi versenyzők a tiszta quadrákra. Mindennek ellenére ez a program jobb, mint a rövid programja és fejben ezúttal is nagyon erős volt Anna, hogy így meg tudta futni ezt a programot, miután csak a 4. helyen állt. Sok szempontból lehet kritizálni a Tutberidze csapatot (joggal), de az tény, hogy mentálisan nagyon jók a versenyzőik és szinte nincsen olyan verseny, amiben nem hoznák ki magukból a legjobbat.
Bradie Tennell lett az ezüstérmes, és Tuktamysheva annak ellenére lett csak 3., hogy megvolt a két  tiszta tripla Axel a kűrjében. Egyébként sajnos a kűrje is eléggé üres és hiába jók az ugrásai, ha komponensekben alacsonyra értékelik a bírók és a GOE-kat sem kapja meg. Ennek ellenére így is jóval kisebb pontokat kap két Axellel, mint korábban eggyel.

Kaori bár hibázott a Mátrix kűrjében, mégis szerintem neki kellett volna a legmagasabb komponenseket kapnia, s nem Tennellnek, mert a minősége a korcsolyázásának mindenben jobb mint Tennellé. Kaori végül a 4., míg Wakaba sajnos csak a 6. hely zárt. Az 5. Eunsoo Lim lett, aki, Chához hasonlóan úgy tűnik mintha nőtt volna egy kicsit és részben ez, másrészt talán az edzőváltás okozhatja a nem túl kiegyensúlyozott formát.

Tennell, Shcherbakova, Tuktamysheva a dobogón

forrás: screenshot

A női verseny konklúziójaként elmondható, hogy az amerikai versenyeken erősen szokott lejteni a pálya a hazai versenyzőknek (a többi szakágról amúgy ugyanez volt elmondható) ennek ellenére is érezhető volt, hogy Tennellt nagyon segítik a bírók, míg Tuktamyshevát igyekszenek még lejjebb pontozni. Szerintem nem kevés politika, és pénz érdekek állhatnak e mögött: a GP Döntőbe kerülésnél nem érdeke az ISU-nak, hogy legyen akár öt orosz korcsolyázó, sokkal inkább jobb lenne nekik, ha lenne egy amerikai is (például négy orosz, és egy japán mellett). Ha Tennell a Skate Canadán is jól fut, esélye lesz bejutni a Döntőbe. Ahhoz pedig nemcsak az ezüstérem kellett itt, hanem minél jobb pontok, amik innentől a Skate Canadán akár még magasabbak is lehetnek egy kicsivel. Tennell Döntőbe kerülése nézettséget hozna az amerikai TV társaságnak, az NBC-nek, végső soron pedig pénzt az ISU-nak. Ellenkező esetben meglehet annak is a veszélye, hogy érdeklődés híján esetleg jövőre nem adnák le a női versenyt az USA-ban, hiszen mely amerikai néző kíváncsi öt, akár hat orosz lányra a Döntőben?

A versenyt egyébként az ISU YouTube csatornáján lehetett követni Magyarországon. Az MTVA viszont megvette a közvetítési jogokat a teljes Grand Prix sorozatra és az ISU bajnokságokra is, és a következő versenytől, a  Skate Canadától élőben is fogják már streamelni a versenyt az m4sport.hu oldalon (tehát a TV-ben úgy tűnik, nem fogják követíteni a GP versenyeket). Amelyik országban rendelkeznek e jogokkal, azokban a YouTube streamben lehetnek korlátozások. Így végülis szerencsénk volt, hogy a Skate Americát lehetett itthon nézni, miután ezt a versenyt még nem streamelte az M4 Sport. De péntektől szerintem már itthon is le lesz korlátozva a YouTube.

Az első GP versenynek vége is, és nagyon hamar jön a következő: a Skate Canada előzetest is hamarosan posztolni fogom. :)

*

A teljes végeredmény itt elérhető.

Videók:

Férfiak: 1. Nathan Chen (USA) SP/FS 2. Jason Brown (USA) SP/FS 3. Dmitri Aliev (RUS) SP/FS bónusz: Keegan Messing (CAN) SP
Nők: 1. Anna Shcherbakova (RUS) SP/FS 2. Bradie Tennell (USA) SP/FS 3. Elizaveta Tuktamysheva (RUS) SP/FS bónusz: Kaori Sakamoto SP, Wakaba Higuchi SP
Párosok: 1. Peng/Jin (CHN) SP/FS 2. Pavliuchenko/Khodykin (RUS) SP/FS 3. Denney/Frazier (USA) FS
Jégtánc: Hubbell/Donohue (USA) RD/FD 2. Stepanova/Bukin (RUS) RD/FD 3. Fournier Beaudry/Sorensen (CAN) RD/FD

~Black Blades

Világbajnokság 2019 - Párosok és Jégtánc

Az idei VB-n nem jutott túl sok időm és energiám a párosok és jégtáncosok versenyére, főleg azért mert azokat magyar idő szerint éjszaka, vagy kora reggel rendezték, emiatt napközben a nők vagy férfiak versenyét követtem, és csak a legjobbakat sikerült visszanézni a párosok és jégtáncosok közül. Íme egy rövid összefoglaló a két versenyszámról!

Párosok

Sui és Han második királysága

A párosok közül a legtöbben talán a James/Cipres, Tarasova/Morozov és Sui/Han hármast várták a dobogóra. A franciák idén mindent megnyertek, közte a GP Döntőt és az Európa-bajnokságot is, így a legtöbben talán az ő aranyérmükre fogadtak volna. Tarasováék EB-ezüstérmesként és GP Döntő bronzérmesként érkeztek a VB-re; Sui/Han pedig az első nagy idei nemzetközi versenyük, a Négy Kontinens bajnokság megnyerése után itt is esélyesek voltak, azonban voltak hírek arról, hogy a 4CC után megint sérülést szenvedett Sui, és csak később tudtak elkezdeni a VB-re edzeni, illetve Han sem volt 100%-os állapotban. Ezek fényében nem igazán lehetett tudni, hogy hogyan fognak itt teljesíteni.

A rövid programban aztán borult a papírforma: a hat perces bemelegítés során Vanessa James nagy sebességgel ütközött Matteo Guarise-vel, ami után fel kellett segíteni a jégről. Sajnos ez az incidens kizökkentette és megzavarta a francia lányt, ami azt eredményezte, hogy a program során leduplázták a szóló 3T-t, és a kidobós flipből is elesett. Csak a 7. helyről várhatták a folytatást, így az éremesély is veszélybe került. 

Ezt megelőzően azonban, még a 3. csoportban Sui/Han futott egy csodálatos rövid programot a No One Like You c. dalra. Gyönyörű lendületes, hosszú ívekben való korcsolyázásuk, érzelmekkel teli előadásmódjuk lebilincselő. Ezúttal tökéletesen sikerült a 3T is, és így 79.24 ponttal a második helyen álltak. Ha az utolsó csoportban futottak volna, valószínűleg több pontot kaptak volna, elsősorban a komponensekben, és nem lett volna két pont különbség közöttük és az oroszok között.

Sui/Han

forrás: tumblr

Tarasova/Morozov egy fantasztikus Rachmanyinov rövid programot mutatott be ezen a VB-n. Ez a komoly hangvételű program kitűnően illik hozzájuk és most mindent meg tudtak csinálni tökéletesen (összehasonlításképpen Sui/Hanhoz, nekik a halálforgás is 4-es szintű lett, a kínaiaké csak 3-as). Az elemeinek minősége hihetetlenül magas, pl. a kidobós 3Lo vagy 15-20 centivel volt magasabb mint mások kidobós ugrásai, erre az elemre pl. egy bírót leszámítva mindenkitől megkapták a +5 GOE-t.

A rövid program után közel két ponttal vezettek Suiék előtt.

Tarasova/Morozov kidobós tripla Rittbergere

forrás:  tumblr

A harmadik helyen egy szintén nagyon jó programmal a másik kínai kettős, Peng/Jin állt az Ophelia c. programmal. A negyedik helyen pedig az oroszok második számú kettőse, Zabiiako/Enbert egy elég érdekes koreográfiával, az I. Sándor nagyfejedelmről szóló Prokofjev-műre futott programmal, amiben még harci jelenetek is feltűntek. Ezzel a programmal elmozdultak az eddig megszokott stílusuktól, ami alapvetően jó, de nem vagyok biztos benne, hogy ez a stílus annyira illett hozzájuk. Az sem segített az egészen, hogy a kosztümük úgy nézett ki, mintha egy Halloween partra készültek volna. A kevesebb néha több.

Zabiiako/Enbert

forrás: mainichi.jp

A rövid programban az állás tehát 1. Tarasova/Morozov 2. Sui/Han 3. Peng/Jin 4. Zabiiako/Enbert 5. Moore-Towers/Marinaro 6. Boikova/Kozlovskii és 7. James/Cipres volt.

A kűrben kicsit változott a sorrend. Peng/Jin nem tudott szezonbeli legjobbat futni, kicsit elmaradtak attól (Peng  tripla Salchowja hiányos volt, emellett komponensekben eléggé lenyomták a pontjaikat), így nem sikerült megtartani a dobogós helyezésüket és 4. helyen végeztek. Zabiiako/Enbert két ponttal előzte meg a kínaiakat egy szezonbeli legjobb futással, így végül ők szerezték meg a bronzérmet.

A kűrben a 3. legjobb programot James és Cipres futották, a hármas kombinációt leszámítva (leduplázták az első toe-loopot), nagyon szépen futottak. Sajnos ez sem volt elég, hogy dobogó közelébe kerüljenek, így végül az 5. helyen végeztek ezen a világbajnokságon. Sajnos, úgy tűnik, hogy a VB-k nem igazán szerencsések nekik. De ahogy Silva Fontana mondta nekik a kiss & cry-ban, ilyen a sport...

Tarasova/Morozov Balmorhea Winter c. dalára korcsolyázott a kűrben, ami a rövid programhoz hasonlón szintén egy komolyabb hangvételű darab. Szerintem idén nagyon jó stílust alakítottak ki maguknak, olyat, ami hozzájuk illik. A kűrben Morozovnak volt két kisebb hibája: a szóló 3S-ben előredőlve érkezett, a hármas kombináció első ugrásában pedig letette a kezét. Ez még így is elég volt egy szezonbeli legjobbra és biztos 2. helyre. Jó programokkal, minőségi elemeikkel és kiegyensúlyozott versenyzéssel sokat elértek idén.

Tarasova/Morozov

forrás: ISU

Sui/Han utolsó futóként fantasztikus és szinte tökéletes kűrt futott a Rain, In Your Black Eyes c. dalra, ami messze magasan a szezon legjobb kűrje és egyben természetesen szezonbeli legjobbjuk volt. Ezúttal a jobb kivitelezési pontszámoknak köszönhetően technikai pontokban is öt pontot vertek az oroszokra, míg komponensekben is többet kaptak náluk. A bírói panel kilenc db 10-es adott komponensekre nekik! Azt hiszem ennél jobb zárása nem is lehetett ennek a magas színvonalú páros versenynek. Suiék immáron kétszeres világbajnokok, Tarasováék harmadik érmüket szerezték meg a VB-ken, míg Zabiiakoék először állhattak fel a dobogóra. Gratulálok az érmeseknek! 

Sui/Han a kiss and cry-ban

forrás: ISU

Sui/Han, Tarasova/Morozov és Zabiiako/Enbert a dobogón

forrás: News.cn

A teljes végeremény itt található meg.

Jégtánc

Papadakisék megállíthatatlanok

A jégtánc versenyen tulajdonképpen két kérdés foglalkoztatott engem: lesz-e bárki is, aki egyáltalán kicsit is közelébe tud-e majd érni a Papadakis/Cizeron kettősnek? A másik, hogy ki kerül majd fel a dobogóra rajtuk kívül?

Az első kérdésre a válasz egyértelműen az lett, hogy nem, nincsen. Ez már a ritmus táncok után kiderült, amikor már 4.5 ponttal vezettek a Sinitsina/Katsalapov kettős előtt. 

A ritmustáncok során nekem Katsalapovék és Bukinék is nagyon tetszettek; előbbiek programja végén a középvonalú lépéssor szerintem zseniális volt, és jelzi minden elemük minőségét, hogy elég korán futva meg tudták őrizni a 2. helyüket a végéig. Ezúttal a twizzle is tökéletesen sikerült, nem úgy, mint az EB-n. Ami kicsit elvonta a figyelmemet, az a teljesen fekete öltözet volt, Katsalapov különösen úgy nézett ki, mint egy sírásó.

Ezen a szinten természetesen már nagyon kicsi a különbség a jégtáncosok között, ami pontszámokban is látszódott, a 2. és 6. helyezett Chock/Bates között csak másfél pont volt. 

Papadakisék hihetetlenül szofisztikáltak, mozdulataik rendkívül kimunkáltak és gyönyörűek, és minőség, minden, amit csinálnak nagyon magas szintű, a vezetésük nem igazán kérdőjelezhető meg. Ez a tangó más felfogású, mint sok más párosé; az én ízlésemnek kicsit túl puha és szellős, azt figyeltem meg, hogy a program második felére már kicsit elkezdtek másfele kalandozni a gondolataim. A különbséget köztük és a mezőny között kicsit túlságosan magasnak tartom. 

Papadakis/Cizeron

forrás: News.cn

A szabad táncban azután Papadakisék növelték az előnyüket, és tényleg olyan pontokat kaptak, aminél többet lassan nem igazán lehet adni (gyakorlatilag csak +4, +5-ös GOE-k, második pontszámban tökéletes 10-es előadásra és kompozícióra, de a legalacsonyabb komponens, az átmenetek is 9.68). Ez egy gyönyörű program, amiben hihetetlen lendülettel, harmóniában és kifinomultsággal táncolnak a jégen, szerintem egyébként Papadakis is fejlődött korcsolyázótudásban tavalyhoz képest. Mindennek ellenére ez után a szezon után is úgy gondolom, hogy ebben a programban csak egy fél fokkal mozdultak el attól, amit eddig az elmúlt szezonokban megszokhattunk tőlük, de én még mindig várok tőlük egy olyan stílust, amivel jobban kimozdulnak a komfortzónájukból. Ami természetesen rizikóval járna, mindenesetre annyira magas pontokat kapnak a bíróktól, hogy egy kis kísérletezés is beleférne nekik anélkül, hogy meginogna a helyük a trónon. Reménykedhetünk valami ilyesmiben jövőre?

Ami az érmeseket illeti, szerintem Katsalapovék megérdemelték az ezüstérmet, mindkettő programjuk rendkívüli jó volt, és sokat fejlődtek tavaly óta. A GP Döntő ezüstérme után ezúttal megvan az első VB-érmük is. Azt nagyon sajnáltam, hogy Bukinéknak nem sikerült a dobogóra feljutniuk; szerintem legalább voltak olyan jók, mint Hubbell/Donohue, akiknek az idei programjait, se a kicsit közönséges tangójukat, se a Rómeó és Júlia szabad táncukat nem kedvelem. Bukinéknak kijárt volna az az érem, de gondolom, muszáj volt egy amerikai párnak helyet szorítani az érmesek között, mert 1. különben csupa európai dobogóra került volna sor 2. a férfiakat leszámítva sehol sem szerzett volna érmet az USA, sőt, egész Észak-Amerika.

Papadakis/Cizeron, Sinitsina/Katsalapov és Hubbell/Donohue a dobogón

forrás: ISU

Magyar kettősünk, Janovszkaja Anna és Lukács Ádám bekerültek a legjobb húszba, a 19. helyen végeztek a versenyen. Gratulálok nekik!

A teljes eredmény itt érhető el. 

Ennyit a párosok és jégtáncok versenyéről. Legközelebbi posztomban a női versenyről fogok majd írni, ami jó kis küzdelmeket hozott!

~BlackBlades