Amerikai nemzeti bajnokság
Az amerikai nemzeti bajnokságra hárult a legnagyobb figyelem az elmúlt hétvégén. Az előzetes várakozásoknak, tippelgetéseknek megfelelő versenyzők jutottak ki az olimpiára még úgy is, hogy voltak köztük olyanok, akik pozitív Covid teszt miatt visszaléptek a versenytől...Hozzáteszem, nagyon sok pozitív Covid tesztről hallottunk a versenyen, főleg ahhoz képest, hogy az oroszoknál, japánoknál semennyi sem volt.
A férfiak versenyében Nathan Chen hatodszorra lett bajnok; először versenyzett a szezonban a két évvel ezelőtti programjaira, a La Bohéme-re és a Rocketmanre. A rövid programban ugyan igen magas bázispontszámú elemei vannak - 4F, 3A és 4Lz-3T a program második felében - ugyanakkor a tőle megszokotthoz képest idegesebb korcsolyázást láthattunk, a 3A-ba és a kombinációba is teljesen beleállt, kifutóív nélkül és a 4Lz hiányos is volt (az elnéző hazai technikai panel persze nem vette annak). A kűrben Nathan a második Flipből és aztán meglepetésre a koreográfiai lépéssorból is elesett. Chen ezt a két programot jobban futotta meg a 2019/20-as szezonban, bár tény, hogy interpretáció, és előadás szempontjából ez a két program jobb mint amit idén a szezon első felében láthattunk. Nem tudok viszont elmenni a kűr ruhája mellett, ami egy lávamintájú, szemet bántó, tréningruhára emlékeztető darab, amivel egyszerűen olyan érzésem van, hogy nem adja meg a kellő tiszteletet a sportágának. A kosztüm mindig is a műkorcsolya előadások része volt, bárkinek aki jégre lép, fontos mi van rajta. Neki nem az.
Nekem úgy tűnik egyébként, hogy Chen a legjobb formában 2019-ben volt, és ebben a szezonban eddig nem volt igazán meggyőző - lehet, hogy olimpiai bajnok lesz belőle így is, de egyelőre tény, hogy idén még öt quados kűrt tisztán nem láttunk tőle. A pontokról pedig csak annyit, hogy az amerikai bajnokság - az orosz mellett - hírhedt a túlpontozásairól, de azért az, hogy két eséssel 212 pontot kapjon Chen, nagyon túlzás. Hogy egy példát említsek: erre a versenyre is vonatkoznak a program komponens szabályok, mint pl. az, hogy két esés esetén nem lehet magasabb a komponens 9.25-nél (korcsolyázótudás, átmenetek, kompozíció) és 8.75-nél (előadás, interpretáció), amit ezúttal is több bíró áthágott és ezeknél jóval magasabb pontokat adott Chennek.
Az ezüstérmes némi meglepetésre (bár írtam az előzetesben, hogy számolni kell vele) Ilia Malinin lett, aki először indult nemzeti bajnokságon a felnőttek között. Iliát idén láthattuk pl. a junior GP versenyeken és be is jutott a junior GP döntőbe, amit ugye a japánok eltöröltek. A fiú szorgalmasan szokta posztolni a különböző őrületes kombinációit a szociális médiára (pl. quad-quad, tripla-quad kombinációk), de eddig a versenyeken rontogatott, sokszor nem is keveset. Viszont nem itt, a nemzetin, ahol a rövid programban 4Lz-ot és 4T-s kombinációt is megugrott, a kűrben pedig négy db négyfordulatos ugrása is volt (Lutz, Salchow és két Toe-loop), amiket jó technikával, könnyedén ugrik. Anyukája, Tatiana Malinina az edzője, aki anno, az 1990-es években és a 2000-es évek elején nagyon szép Lutz-okat ugrott. Nyilvánvalóan nagyon sokat kell még fejlődnie Iliának előadásban, összekötő elemek mennyiségében, minőségében, interpretációban, stb. viszont az biztos, hogy ő a jövő egyik nagy reménysége.
A bronzérmes Vincent Zhou lett, akit a rövid programban nagyon megpontoztak a bírók (egészen 112 pontot kapott, nem sokkal Chen mögött állt), viszont a kűrben sok hibával futott, négy ugrásából is ellépett vagy elesett, bár a technikai panel próbálta nagyon megsegíteni és a legtöbb ugrását nem is vette hiányosnak. A program végére alig maradt benne szufla. A segítséggel viszont sikerült őt a dobogón tartani, hiszen a kűrben Jason Brown mögött végzett, de összesítésben kevesebb, mint fél ponttal mégiscsak megverte Brownt.
Jason Brown szépen futott a Sinnerman rövid programjára (4. helyen állt, alig lemaradva Malinin mögött), a kűrben pedig ugyan megpróbálta a 4S-t, de nem volt kiforgatva és elesett belőle. A programjának a többi része kimagasló minőségű és felemelő volt, amit a bírók nagyon magas komponens pontokkal jutalmaztak (96 pont). Mivel csak egy quad próbálkozása volt, s hiába kapott magas GOE pontokat a meglévő elemeire, illetve Zhou-val szemben elnézőek voltak a bírók, így Jason a 4. helyen végzett. A kűrben egyébként nem lehetett vele Tracy Wilson edző, mivel ő is pozitív tesztet produkált azok után, hogy nagyon hosszú és kalandos úton jutottak el ketten Torontóból Nashville-be...
Az amerikai szövetség Chent, Zhou-t és Brown-t választotta az olimpiai keretbe. Sokak szerint jó döntés született, hiszen Brown a gyengébb ugrásai ellenére nagyon jó korcsolyázó, sok amerikai kedvence, aki kiegyensúlyozottan, jól versenyzik és magas komponenseket szokott kapni. Mások szerint Malinin a meggyőző futásaival, az ezüstérmével és nem elsősorban a Brownénál jóval nagyobb technikai arzenálja miatt megérdemelte volna, hogy induljon az olimpián, hiszen a jövő övé és nagy tapasztalatot szerezhetett volna ezen az olimpián, ami a következő játékokon jól jött volna. Zhou-t a válogatási elvek miatt nehéz lett volna kihagyni, de van, aki szerint kiegyensúlyozatlan és inkább neki kellett volna otthon maradnia.
Ha csak a matematikát nézzük, akkor Malinin két tökéletes futással még egy nagyobb meglepetést is tudott volna okozni (attól függően is persze, hogy a többiek hogy teljesítenek és, hogy elbírta-e volna a hirtelen jött nyomást), viszont erre Jasonnak, akármilyen szépen is fut, az alacsonyabb technika miatt nem igazán van lehetősége. Nos, a döntésben közrejátszottak a válogatási elvek, de az olyanok is, hogy az amerikai szövetség igazán szereti a comeback-történeteket, ráadásul Brownnal sokat reklámozták az olimpiát az utóbbi időben (a hivatalos Team USA öltözéket pl.), ráadásul ő igazi közönség kedvenc is, és mégiscsak tapasztaltabb versenyző, kevesebb rizikófaktorral. Mindezeken felül szerintem az is benne lehetett a dologban, hogy az amerikai szövetség nem szerette volna, ha Nathan Chen helyett a következő hetekben inkább Malininről, mint a következő quad-csodáról beszéljen mindenki...Nekem nincs kedvencem itt a versenyben, de ha csak magát a korcsolyázást nézem, akkor örülök annak, hogy láthatom majd Jasont az olimpián.
Végül egy szó Artur Dmitriev-ről: Dmitriev két év kihagyás után úgy döntött, Amerikában fog versenyezni (gyerekkorában élt és versenyzett ott, tehát nem idegen számára a környezet), és indult el ezen a nemzeti bajnokságon. Egy nagyon üres kűrt produkált, amiben 7 helyett 8 ugráselemet (közte csak egy kombinációt) tett a kűrjébe, szinte mintha random elemek lettek volna a programjában, viszont megpróbálta a kűr elején a négyfordulatos Axelt. Ahhoz képest, hogy milyen volt ez a próbálkozása 2018-ban, ez jobb volt, igaz, az ugrás elejéből erőteljesen lecsippentett (azaz előforgatott), a technikai panel viszont nagyvonalúan csak negyed fordulat hiányosnak minősítette a leérkezést, mielőtt ellépett volna és mindkét kezét letette volna. Tudom, hogy Dmitriev egy bogaras fickó, aki olyan ritka és nehéz kombinációt is próbálgatott, mint a Tripla Lutz-tripla Flip (!), és most a 4A-t is két év után előveszi, mégis nehéz egy picit elhinnem, hogy nem ok nélkül történik mindaz, hogy hirtelen előkerül Artur - ráadásul amerikai színekben - és két héttel Yuzuru 4A próbálkozása után ő is megpróbálja ezt a félelmetesen nehéz ugrást. A technikai panel pedig csak negyed hiánnyal jutalmazza.
A nők versenye a fiúkénál jóval alacsonyabb színvonalat hozott. Olyannyira, hogy teljesen olyan érzésem volt, mintha visszarepültem volna abba az időszakba, amikor elkezdtem korcsolyát nézni, az 1990-es végére. Akkoriban tripla-dupla kombinációk voltak leginkább, csak ritkán próbálgattak tripla-triplákat...Az első két helyen végző Mariah Bell és Karen Chen a kűrben nem is próbált meg tripla-tripla kombinációt, ami tényleg elég szürreális ahhoz képest, amit az orosz, a japán vagy a koreai bajnokságon látni szoktunk. A kűrben, ha jól néztem, mindössze négyen próbáltak meg 3-3 kombinációt...talán emiatt nem meglepő, ha Mariah Bell tripla Lutz-át úgy megtapsolták a kűr végefelé, mintha minimum egy tripla Axelt ugrott volna.
Nekem Karen Chen egyébként jobban tetszett Bellnél, szinte mindenben, legyen az koreográfia, interpretáció, előadókészség, korcsolyázótudás stb. jobbnak láttam Mariah-nál. A rövid program után még 3. Alysa Liu visszalépett a kűrtől pozitív Covid teszt miatt, a szövetség mégis beválasztotta az olimpiai keretbe (tehát a vártnak megfelelően Bell, Chen és Liu kerültek a keretbe). Alysa szerintem sokat nőtt akár ősz óta is, amikor utoljára láttuk. Nekem a rövid programban kicsit kapkodós, szétszórt volt, nem volt olyan összeszedett, mint a szezon elején. Az utóbbi időszak megviselhette, egyrészt edzőváltáson van túl, tombol a tinikorszak nála, és az interneten szokott lázadni...bízom benne, hogy fel tud készülni az olimpiára, ami nem lesz számára csalódás. A junior korú Isabeau Levito lett egyébként a bronzérmes, aki akár nyerhetett is volna a magas technikai programjaival, bár azt nyilván nem szerették volna, hogy elvigye a show-t a szeniorok elől.
A jégtánc versenyben a vártnak megfelelő párok kerültek a dobogóra, de Chock/Bates nyert a ritmustáncban picit hibázó Hubbell/Donohue előtt. Szerintem Hubbellék jobbak korcsolyázásban, Chocknál csak az emeléseik azok, amik igazán megfogtak...Ezzel viszont úgy tűnik, hogy az olimpián a bronzérem leginkább az amerikai és a kanadai elsőszámú pár, Chock/Bates és Gilles/Poirier között fog eldőlni, hiszen meglepne, ha nem az amerikai bajnokot segítenék jobban a bírók Pekingben, hanem a nemzetin ezüstérmes párt. A bronzérmet egy szuper szabad tánccal Hawayek/Baker nyert, akik csak a 4. helyen álltak a ritmustánc után, de végül fordított, így ők mehetnek majd az olimpiára Green/Parsons előtt.
Végül a párosok versenyében Knierim/Frazier visszaléptek, mert Frazier szintén pozitív Covid-tesztet produkált. Így is bekerültek a keretbe, a Cain-Gribble/LeDuc kettőssel együtt, akik a bajnokságot nyerték (s Calalang/Johnson lett a 2., róluk megfeledkeztem az előző bejegyzésemben...).
Kanadai Bajnokság
A kanadai bajnokságot nézők nélkül rendezték meg Ottawában, így az egész versenynek teljesen más hangulata volt az amerikai versenyhez képest.
A nőknél a bajnokságot a legkiegyensúlyozottabb versenyzőjük, Madeline Schizas nyerte, így ő kapta meg az egyetlen helyet. Az ezüstérmes Veronik Mallet lett és a bronzérmes a korábbi VB-érmes Gabrielle Daleman, akiket majd a Négy Kontinens Bajnokságon láthatunk.
A férfiaknál Keegan Messing kalandos úton jutott el a versenyre, miután elveszett a csomagja, amiben a korcsolyája is volt, de aztán végül minden a helyére került, sőt, még első nemzeti bajnoki címét is meg tudta nyerni. Az ezüstérmes Roman Sadovsky lett, aki a rövid programban teljesen elhibázta a kombinációját, így csak 4. helyen állt, de a kűrben az idei legjobbját futotta, így fel tudott kapaszkodni a második helyre. Ezzel biztossá vált, hogy Keegan és Roman indulhatnak majd az olimpián. Örülök nekik, mivel Keegan az utóbbi évek legstabilabb kanadai férfi versenyzője, az utóbbi időben pedig Roman volt a másik legmeggyőzőbb, aki egy nagyon szép stílusú korcsolyázó. Sajnáltam viszont Nam Nguyent, aki ezúttal sem lesz ott az olimpián, miután gyenge szezont tudhat maga mögött, sok megpróbáltatással...A bronzérmes a fiatal Wesley Chiu lett, míg Stephen Gogolev pozitív Covid teszt miatt visszalépni kényszerült a versenytől.
A jégtáncosok versenyében a vártnak megfelelően Gilles/Poirier, Fournier-Beaudry/Sorensen és Lajoie/Lagha állhattak fel a dobogóra és mehetnek az olimpiára. A párosok versenye hozta a legellentmondásosabb eredményt: Vanessa James és Eric Radford december végén Covidos lettek, ami miatt majdnem két hetet nem edzettek. A rövid programot még bevállalták, de csak a 4. helyen álltak, a kűrtől viszont visszaléptek. Ennek ellenére bekerültek az olimpiai keretbe, amit nagyon sokan rossz szemmel néztek. Igaz, hogy James/Radford idén magasabbak pontokat kaptak, mint a bajnokság ezüstérmesei, Walsh/Michaud, de ha a rövid programban ilyen gyengén szerepeltek és a kűrt sem vállalták be, mi a garancia arra, hogy három hét múlva Pekingben már bírni fogják a versenyzést? A fiatalabb kanadai páros kaphatott volna esélyt, és gyűjthettek volna tapasztalatot egy olyan sokat látott páros mellett, mint Moore-Towers/Marinaro, akik egyébként sokkal jobb formában versenyeztek, mint a szezon elején és mehetnek majd az olimpiára.
Koreai Bajnokság
Végül röviden a koreai bajnokságról annyit, hogy a rangsoroló verseny és e verseny összpontszámai alapján itt is megtudhattuk, kik indulhatnak majd az olimpián női és férfi egyéniben. Nos, meglepetés nem született a rangsoroló versenyhez képest: a fiúknál ismét Junhwan Cha nyert, és 2. lett Sihyeong Lee, így ők ketten mehetnek majd Pekingbe. A nők versenyében meggyőző fölénnyel Young You nyert, akinek egyre jobb a tripla Axelje és ezúttal is megugrotta mindkét programban. A 2. Yelim Kim lett, így ő és Young kerültek be az olimpiai keretbe. Haein Lee végzett egyébként a 3. helyen a nemzeti bajnokságon. A koreai női mezőny nagyon erős, a Top 10 versenyzői közül alig esett el valaki, a legtöbb versenyzőről elmondható, hogy komplex korcsolyázásuk van, erős ugrásokkal, jó bázissal rendelkeznek. Olyan jó látni, hogy Yuna Kim fantasztikus eredményeinek és népszerűségének is köszönhetően hova jutott a koreai műkorcsolya az elmúlt években. Ha már kosztüm kritikával kezdtem a bejegyzést, azzal fejezem pedig be, hogy a koreaiak mindig csodaszép kosztümökben korcsolyáznak, ami szerintem igenis ad egy pluszt nekünk, nézőknek, és ezúttal is jó volt látni ezeket a nagyon igényes ruhadarabokat.
A nemzeti bajnokságoknak (legalábbis a legtöbbnek) vége van, ráfordulunk az utolsó néhány hétre az olimpia előtt. Napokon belül kezdődik az Európa-bajnokság, amiről holnap írok néhány sort előzetesként.
