Az elmúlt hetekben egyre több országot érintett a koronavírus, amely Kínából indult el, és terjedt el február eleje óta szerte a világban. Európában is súlyos a helyzet, elsősorban jelenleg is Olaszországban, ami miatt először zárt kapus meccseket és versenyeket rendeztek meg, az utóbbi napokban pedig mindenféle nagyobb rendezvény megtartását felfüggesztették. Miután az Egészségügyi Világszervezet (WHO) világjárvánnyá nyilvánította a vírust, szinte mindenhol a világon a nagyobb sportesemények eltörlése mellett döntöttek. Így volt ez szerdán is a Műkorcsolya-, és Jégtánc Világbajnoksággal, amiről a Quebec tartományi kormány döntött úgy, hogy nem kerülhet megrendezésre.
Kanadában ugyan még nincsen sok fertőzött, azonban egy Világbajnokság megrendezése, amin sok ezer külföldi szurkoló venne részt a világ minden tájáról (a verseny helyszíne, a montreali Bell Center 20 ezer férőhelyes aréna!), nem kevés kockázatot rejtett volna.
A világbajnokság tehát idén elmarad.
Utoljára erre 1961-ben volt példa, amikor a Világbajnokságra utazó Egyesült Államok műkorcsolya-, és jégtánc csapatát szállító repülőgép lezuhant Belgium felett és mindenki meghalt, aki a gépen volt.
A Nemzetközi Korcsolyázó Szövetség közleménye szerint egyeztetéseket fognak folytatni a Világbajnokság esetleges későbbi megtartásáról, amire viszont semmiképp sem kerülne sor 2020. októbere előtt. Ez szerintem rendkívül nehézkes lenne, hiszen október végétől kezdődik a Grand Prix szezon, decemberben Grand Prix Döntő szokott lenni, utána a nemzeti bajnokságok kerülnek megrendezésre, tehát egy ilyen sűrű naptárba nem tudom, hogyan lehetne tervezni egy világbajnokságot, ami rengeteg jogi, szervezési, logisztikai, stb. problémát is jelentene.
A sportolókat bizonyára nehezen érinti egy ilyen döntés, hiszen egész évben keményen dolgoztak azért, hogy márciusra a lehető legjobb formájukban legyenek. Van, aki pozitív üzeneteket küldött azóta, van, akiben inkább a düh és elkeseredettség szól. Sokaknak ez lett volna az első világbajnoksága (a nőknél 13, a férfiaknál 4, a párosoknál 16, jégtáncban 23 (!) párnak), és néhányuknál ki tudja, lesz-e még lehetőségük szerepelni egy ilyen nagy versenyen. Egy élsportoló karrierje rövid, különösen egy olyan sportban, mint a műkorcsolya, amiben a kijutás a világbajnokságra sokszor igen nehéz, van, akinél egy sérülés is kettétöri a karriert, de a párosok és jégtánc esetében szétválás is bármikor előfordulhat, amikor például az egyik fél nem is tudja már azon a szinten folytatni, vagy egyszerűen csak az anyagi fedezet nincs meg, hogy folytassák a sportot. Sok összetevős dolog ez. Gondolok azokra a női műkorcsolyázókra is, akiknek a szabályváltozás folytán újból küzdeniük kellett a technikai minimum szint eléréséért, és ezért nem kevés versenyre utaztak el, küzdöttek, és nem adták fel.
Sajnálom, hogy nem láthatom Yuzuru Seimei-jét, amin rengeteget dolgozhatott az elmúlt egy hónapban. Egy versenyre hozta tehát vissza idén, amivel igaz, hogy megnyerte a Négy Kontinens Bajnokságot.
Sajnálom Wakaba Higuchi-t, aki egy nehezebb időszak után remek versenyzéssel harcolta ki magának a VB szereplés jogát a japán nemzeti bajnokságon. Láthatjuk-e őt még majd VB-n?
Sajnálom azt is, hogy Artur Danielian nem mutatkozhatott be először világbajnokságon. Mivel a felnőtt világbajnokságra készült a junior nemzeti bajnokságon nem is indult, így a junior VB-n sem indulhatott el.
Kíváncsi lettem volna, Boikováék mennyire tudták volna felvenni a versenyt Sui/Hannal párosban; illetve érdekes lett volna látni a jégtáncban, hogy megtört-e volna Papadakisék uralma, melyik pár kerülhetett volna fel még a dobogóra?
Talán most mindenkinek kicsivel több ideje lesz majd pihenni, erőt és motivációt gyűjteni a következő szezonra, majd programokat összeállítani és edzeni.
Sok sikert kívánok nekik ehhez, találkozunk a következő szezonban!
