Világbajnokság 2019 - Nők

Ahhoz képest, hogy az olimpia utáni szezonban vagyunk, a női mezőny rendkívül erős idén és a világbajnokságon is egy magas színvonalú versenyt láthattunk. Olyan ráadásul csak ritkán fordul elő, hogy az olimpiai bajnok a következő szezonban is versenyzik a VB-n, pláne olyat, aki végig is versenyzi a teljes szezont (sőt, az olimpiai bajnokok szempontjából pedig olyat még sose láttam, hogy mind a férfi, mind a női bajnok ott volt a következő évi VB-n).

Alina Zagitovának sikerült megnyernie a világbajnokságot, így minden megszerezhető nagy cím most már az övé (Olimpia, világbajnokság, Európa-bajnokság, Grand Prix Döntő). Gratulálok Alinának, mert megérdemelten nyerte meg ezt a világbajnokságot egy számára rendkívül nehéz szezon után.

Mindenképpen jót tett neki, hogy az EB után két hónapig nem versenyzett és nyugodtabban tudott felkészülni az év legfontosabb versenyére. Szerintem sokat kivett belőle az, hogy végig versenyezte az egész szezont, főleg úgy, hogy gyulladás volt a lábában decemberben. A legújabb interjúi alapján pedig azt mondta, hogy két-, háromszor jobban örült ennek az aranyérmének, mint az olimpiainak, és nem kellett sok ahhoz, hogy visszalépjen ettől a versenytől, ami azt hiszem jól bizonyítja, mennyire meg kellett küzdenie ezért az éremért.

Az ugrásai a VB-n jobbak voltak, mint a szezon első felében, a korcsolyázása is kevésbé erőltetett mint amilyen volt korábban, bár igaz, hogy nem volt azon a szinten, amelyen volt egy éve az olimpián. Mindennek ellenére nekem az idei programjai nem igazán tetszettek, főleg az, hogy rendkívül telepakolt, klasszikusabb programjai voltak idén, amiben Alina nem igazán tudott kibontakozni, szerintem ő inkább egy technikásabb stílusú korcsolyázó (ha csak megnézzük a gálaszámát, az inkább ő, mint a versenyprogramjai). Ha Alina úgy dönt, hogy jövőre is versenyezni szeretne, jó lenne látni tőle két olyan programot, ami jobban illik hozzá - ez Eteriék felelőssége lesz majd.

Elizabet Tursynbaeva szerezte meg az ezüstérmet, és két történelmi tettet is végrehajtott ezen a versenyen: ő az első kazah női versenyző, aki világbajnokságon érmet szerzett, másrészt ő az első szenior női versenyző, aki versenyen négyfordulatos ugrást mutatott be, miután a kűrben megcsinálta a négyfordulatos Salchowot (ráadásul azt pozitív GOE-val). A szezon második felében lehetett látni, hogy mindenképpen egyre jobb formában van, és ha képes két tisztább programot futni, azzal - köszönhetően a magas technikai bázispontszámának és a bírók jóindulatának - igazán jó eredményt érhet el. S így is lett!

A bronzérmet talán kisebb meglepetésre (?) Evgenia Medvedeva szerezte meg, aki így elmondhatja magáról, hogy eddig mindhárom VB-n, amin indult, éremmel térhetett haza (két arany, és egy bronzérem van a kollekciójában). Ezen a versenyen - meg úgy az egész szezonban - hihetetlen akaraterőről tett tanúbizonyságot, és a VB-n megmutatkozott, hogy kezd beérni a közös munka Orserékkel. Az orosz szövetség döntése, hogy őt küldték erre a versenyre, végül teljesen jónak bizonyult. Zhenya programjai sem a kedvenceim közé tartoznak; bár a Tosca rövid programja még egészen jó, de a kűrje valahogy nem annyira jött át a szezonban (persze nem könnyű összehasonlítani, de a tavalyi programjai, mind a rövid program, mind a kűr nekem a kedvenc Medvedeva programok közé tartoznak, és talán ezért is éreztem valamennyi hiányt idén). Mégis úgy gondolom, hogy a maximumot hozta ki a kűrből is. Jövőre egy újabb arcát mutatja be, mert bejelentette a VB-n, hogy a Egy gésa emlékiratai c. film zenéjére fogja futni a kűrjét.

Zagitova, Tursynbaeva és Medvedeva a dobogón

forrás: ISU

A női versenyen a legnagyobb csalódást az okozta, hogy hazai pályán nem sikerült japán versenyzőnek a dobogóra állnia, ami azt hiszem egy elég nagy kudarcnak nevezhető, tekintve, hogy Rika Kihira az aranyéremre is esélyes volt, és rajta kívül Kaori Sakamotot is a dobogóra várták (de nagyobb szerencsével akár Satoko Miyahara is szerezhetett volna érmet). A három japán lány a 4-5-6. helyeket szerezték meg, Kihira 0.4 ponttal, Sakamoto pedig alig 1 ponttal maradt le a 3. helyről. Én úgy gondolom, hogy ez jól jelzi a szövetségek közötti erőviszonyokat is; ha hasonlóan szoros verseny amerikai, kanadai, vagy orosz versenyzőkkel fordulna elő hazai pályán, nem gondolom, hogy ők érem nélkül maradnának.

Az alábbiakban sorra veszek néhány versenyzőt a rövid programban és kűrben, és azokról ejtek néhány szót. De közben volt egy kis incidens is, ami bejárta a világsajtót, erről is ejtek néhány szót.

Rövid program

Kezdjük hátulról:

Tóth Ivett: Ivett tavaly épp bejutott a kűrbe a VB-n, idén pedig épp lemaradt róla. Sajnáltam, hogy idén nem jött neki össze, de egy rövid programban nem fér bele annyi hiba, ami most itt volt: nem volt tripla-tripla kombináció miután a második Toe-loop csak duplára sikerült, hiányos volt a tripla Lutz, és a lépéssor is csak 2-es szintű volt, egy kis megingás is volt benne. Ivett így a 25. helyen zárta a VB-t.

Gabrielle Daleman: A szezonbeli rengeteg problémája miatt drukkoltam neki, hogy jól sikerüljön neki ez a világbajnokság. Örültem neki, hogy a rövid programban jól futott. A 3Lz-ban volt egy kis megingás, de minden más jól sikerült, szintek tekintetében mindenre 4-est kapott, rendben volt az Axel is, és a 3T-3T pedig hihetetlenül jó, hatalmas, átszelte vele kb. a teljes Csendes-óceánt :) 69.19 ponttal a 11. helyen állt.

Bradie Tennell: A Rebirth programja szerintem eléggé kiemelte az erősségeit az egyébként eléggé természetellenesen és mereven korcsolyázó Bradie-nek. A komponenseit (33.41) viszont magasnak tartottam. A kombináció ezúttal (is) hiányos volt, és érdekesség, hogy a tripla Flipjére -3-től +3-ig mindenféle GOE-t kapott...Tennell 69.50 ponttal a 10. helyen állt a rövid programot követően.

Sofia Samodurova: Sofia ebben a rövid programban nem volt annyira átütő, mint az EB-n, kicsit feszültnek éreztem a korcsolyázását itt, de nem volt ez egy rossz program. Az ugrásai elég alacsonyak, nem is kapott rájuk túl magas GOE-kat. Komponensekben is elmaradt a top versenyzőktől, különösen korcsolyázótudásban és átmenetekben kapott kevesebbet. A 9. helyen állt 70.42 ponttal.

Satoko Miyahara: A Song for the Little Sparrow egy gyönyörű program...Satoko komponensekben kiemelkedő, a minden apró részletre ügyelő, rendkívül kifinomult korcsolyázása lenyűgöz! Bár nem kapott megint túl sok pontot most sem (csak a 4. legjobb PCS volt az övé). Én 1-2 ponttal biztos többet adtam volna neki. Az ugrásai viszont kicsik és a kombinációt ezúttal hiányosnak vette a technikai panel. Satoko 70.60 ponttal a 8. helyen állt.

Satoko Miyahara

forrás: tumblr

Rika Kihira: Rika Claire de Lune programja szerintem közel sem olyan jó, mint a kűrje, és az sem vált annyira előnyére, hogy túl kislányos kosztümöt viselt ebben a programban, ami még inkább fiatalította. Rika nagyon sokat rizikózott azzal, hogy a rövid programba is betette a tripla Axelt, főleg azok után, hogy idén mindössze egyszer sikerült neki az ugrás az SP-ben, ami a Grand Prix Döntő volt. (Nincsen "ha..." de egy biztos 2A-val 75-76 pont körül kaphatott volna a rövid programban, amivel simán megszerezhette volna az ezüstérmet.) Minden más elem egyébként tökéletes volt, és még egy nulla pontos ugráselemmel is nagyon magas, 36.92-es technikai pontszámot ért el! Rika a rövid program után a 7. helyen állt 70.90 ponttal.

Mariah Bell: Mariah Celine Dion rövid programja olyan, ami kiemeli az erősségeit, a korcsolyázóstílusához kiválóan passzol. Az ugrásai nehezek, mert a kombináció Lutzos és a szóló ugrása a Flip, bár nem kapott túl sok GOE-kat rá, a kombinációnak például egyáltalán nem volt kifutó íve. Komponensekben nem túl kiemelkedő másokhoz képest, pl. átmenetekben gyengébb. Mariah a 6. helyen állt 71.26 ponttal.

Eunsoo Lim: A Jeffrey Buttle által koreografált Somewhere in Time gyönyörű program, talán az egyik kedvencem a szezonban. Eunsoo hihetetlenül szépen, nagy ívekben korcsolyázott ebben a rövid programban, korához képest rendkívül éretten intrepretálta és adta elő. Bellhez hasonlóan ő is Lutzos kombinációt és Flipet mutatott be szóló ugrásként, az ő elemei azonban szebben sikerültek. 72.91 ponttal az 5. helyen állt.

Evgenia Medvedeva: Talán itt kevésbé átélve adta elő a Toscát, mint a nemzeti bajnokságon vagy az Orosz Kupa Döntőjében, mindenesetre szépen megcsinálta itt is. A 3F-3T kombináció második ugrása hiányos volt, minden más amúgy sikerült. Komponensekben Zagitova mögött a második legmagasabb pontszámot kapta (36.63), amit magasnak éreztem.

Elizabet Tursynbaeva: Ez a Holdfény Szonáta program illett Lilbet korcsolyázóstílusához. Ő volt az egyetlen, aki a program második felére tette a kombinációját (ami nem a legnehezebb, 3S-3T), ezzel nagy rizikót vállalt be és így 10%-kal többet kapott érte bázispontszámban. Ugyanakkor neki nagyon megugrottak a komponensei ezen a versenyen, 34.18-at kapott, szerintem semmiképpen sincs egy szinten pl. korcsolyázótudásban, előadásban vagy interpretációban egy Miyaharával (összehasonlításképpen, a tavalyi VB-n 30, az idei Rostelecom Cupon is csak 30-at kapott). 75.96 pontja messze szezonbeli legjobb és a 3. helyen állt ezzel a rövid programot követően.

Kaori Sakamoto: A szezon elején még nem annyira tetszett a From My First Moment program, de annyira beérett és annyira jól adja elő, csodálatos, szárnyaló korcsolyázással. Minden tökéletesre sikerült most, a 3F-3T kombináció, a 3Lo és az Axel is. 76.86 ponttal a 2. helyen állt Kaori a rövid program után.

Alina Zagitova: A 3Lz-3Lo kombináció a legnehezebb, amit ezen a versenyen láthattunk, és ezúttal szépen is sikerült neki. Ez egy technikailag nagyon nehéz program volt, tele átmenetekkel, az ugrásokba való nehéz bemenetelekkel, kijövetelekkel, jó forgásokkal. Amikor őt néztem, azon kívül, hogy lenyűgöző, hogy technikailag mi mindent csinál, azon gondolkodtam, hogy a kevesebb több lenne, és bárcsak lenne egy-egy rész amiben hosszú ívben korcsolyázik, vagy kitartja az elemet (ott van például az az Ina Bauer, ami szép lenne, de mire lemegy, már vissza is jön belőle). Ideje, energiája intrepretálni a programot alig marad ebben a telepakolt programban. Egyébként maga Alina nyilatkozta, hogy hosszú ideig nem igazán érezte ezt a programot. Komponensekben messze a legmagasabb pontokat kapta, amit magasnak tartottam (kivéve az átmeneteket). Az első helyét nem kérdőjelezem meg, de közte és Kaori között kevesebb kellett volna, hogy legyen a különbség.

Alina a kisérem átadón

forrás: ISU

*

A Bell-Lim incidens

A rövid programot követően a koreai médiában robbant ki az a hír, hogy Eunsoo Limnek Mariah Bell szándékos sérülést okozott az SP előtti edzésen, ami után az amerikai nem kért bocsánatot edzőtársától. A cikkek kitértek arra is, hogy Kaliforniában hónapok óta folyik a kiközösítés Lim ellen, és már odáig fajult a dolog, hogy külön öltözőt kellett neki biztosítani. A koreai médiában nem csak a bulvár szintjén, hanem a mainstream médiába is bekerült a hír, és onnan került át minden nagyobb nyugati hírportálra is. 

Később napvilágot látott az ominózis incidens is: 

Bell az edzésen a programját gyakorolta, ilyenkor elsőbbséget élvez a pályán és amennyire lehet, helyet kell adni neki, amit Lim meg is tett azzal, hogy egészen a pálya legszélére húzódott le. Bell mielőtt Lim közelébe ért volna, még hátra koszorúzás közben pillantott hátra és látta Limet, így kicsit érthetetlen számomra, hogy miért korcsolyázott hozzá olyan közel és miért nem kerülte ki kicsit jobban (Lim ugyebár nem láthatta, hogy mögötte korcsolyázik az amerikai). Mariah Eunsoo lábszárán okozott vágást, amit állítólag nem is vett észre ott. Lim a lábához kapott, majd korábban be is fejezte az edzést, hogy ellássák a sérülését. A koreai csapatvezető azután szóban jelezte az incidenst az ISU-nak.

Azt nem tudni, hogy az állítólagos kiközösítésből mennyi és mi igaz, és hogy egyáltalán milyen a hangulat az Arutyunyan csapatban, így persze nehéz azt is bizonyítani, hogy mennyi szándék volt egy ilyen sérülés okozásában. Mindenesetre a történetben furcsa, hogy Mariah egyáltalán nem kért bocsánatot Eunsootól - ha véletlenül okozott sérülést, anélkül, hogy észrevette volna, nem lenne akkor is minimum, hogy később bocsánatot kér tőle?

Az ISU kiadott egy közleményt, amiben annyit mondott, hogy nem látható egyértelműen a videóból a szándékos sérülés okozása, és a felek, az amerikai és koreai szövetség egymás között barátságos módon rendezze az ügyet. 

Lim menedzsmentje, az All That Sports (aminek vezetője Yuna Kim anyja) korábban ismert volt problémás ügyeiről, de odáig egyszer sem merészkedtek el, hogy az ISU-nak panaszoltak volna bármit is, illetve ebben az esetben nem látom, hogy miféle előnye származna nekik galibát okozni egy kiskorú lánynak, aki Amerikában edz, és akit a koreai szövetség egy ilyen eset kapcsán biztos nem tudna megvédeni az amerikaiaktól, mert azzal csakis ők húznák a rövidebbet. Arutyunyan, mint sok éve Amerikában élő és dolgozó edző nyilván inkább úgy cselekedne ami az amerikai szövetség érdekét szolgálja. Limmel egyébként kifejezetten hűvösen viselkedett a kűrt követően és nyilatkozatában csak "a koreai lányként" utalt rá. Nem tudom milyen kihatása lesz ennek az esetnek Lim edzésére, talán majd a nyári szezonban hallunk valamit...

*

Kűr

Bradie Tennell: Ha valami idén tetszett Bradie-ben, az az, hogy két olyan programja volt, ami, hogy is mondjam...eltér a sokszor túl negédes, nekem szirupos amerikai stílustól, és ez a két Benoit Richaud által koreografált program kihozta az erősségeit. Magában a korcsolyázásában vannak kivetnivalóim (nem túl szép, sokszor hiányos ugrások, merev térdek, semmi finomság a mozdulataiban, kevés zeneiség...), de ezt a kűrt itt most jól megfutotta, és szezonbeli legjobbat ért el vele.

Sofia Samodurova: Sofia szépen megfutotta ezt a programot, csak a hármas kombináció utolsó ugrása, a 2Lo lett szimpla, de minden más sikerült, és itt most kevésbé feszülten korcsolyázott mint a rövid programban. A korcsolyázásában nincsen sok átmenet, elég sokat koszorúzik és rá is készül néhány ugrására (amik alacsonyak), de összességében ez egy hozzá illő program, amit a szezon során sokszor jól be is mutatott.

Satoko Miyahara: Az idei kűrje egy Piazzola darab, az Invierno Porteno, ami rendkívüli nehéz mű, érettséget, kitűnő interpretációs és előadó készséget igénylő zene. Satoko szerintem nagyon jó munkát végzett vele idén, a programja érdekes volt és nagyon kimunkált. Számomra kérdéses, hogy miért nem kapott egyetlen komponensre sem 9 feletti pontot a VB-n. Az ugrásai ugye finoman szólva sem a legjobbak közé tartoznak (és a hármas kombináció nem sikerült, a végén a 2Lo-ből letette a kezét és megbotlott), de minden más a legmagasabb szintű: a lépéssor, a forgásai - pl. a lábváltásos kombinációs forgásában mindkét irányba forog, amit azért ritkán látunk. Satoko végül a 6. helyen végzett ezen a VB-n.

Rika Kihira: Rika Beautiful Stromja az idei szezon egyik, ha nem a legjobb kűrje volt szerintem. Érdekes, rendkívül komplex de kiegyenlített koreográfia, amiben egy pillanatra sem érzem azt, hogy túl komplikált, vagy túl kevés, de minden másodperce viszont leköt! A programban kettő tripla Axel volt betervezve, az elsőt, kombinációban a triple Toe-Looppal, meg is ugrotta, a másodikat ugyan bepörgette, de elesett belőle. Ezt leszámítva minden más tökéletesre sikerült, és nagyon magas, 152.59-es kűrt ért el, ami a 2. legjobb pontszám volt. Összességében végül tizedekkel maradt le a dobogóról.

Rika Kihira és a Beautiful Storm

forrás: tumblr

Evgenia Medvedeva: A Libertango Zhenya választása volt idén, mindenképpen erre a zenére szeretett volna korcsolyázni a kűrben. A zene nekem bár kissé vontatott, de a gyors részek (mint pl. a lépéssor alatt) viszont érdekesek. Mindenesetre Evgenia érett előadóként és kihozta a legtöbbet ebből a programból. A 3S-3Lo nagyon nehéz kombináció és sikerült neki, ez tetszett a legjobban a programban. Ami hiba, az, hogy a Lutza most is élhibás volt, de a panel elsiklott felette, illetve az utolsó 2A hiányos volt. Ezen kívül nagyon jól futott ezen a VB-n, és a kűrben is látszódott, hogy apait-anyait belead, igazi harcos volt. 

Evgenia 3S-3Lo

forrás: tumblr

Mariah Bell: Mariah Einaudi Piano és Experience műveire korcsolyázta idei kűrjét. Ez egy szép program, ha nem is a legnehezebbek közé tartozik. Az ugrásait megcsinálta, bár nem magas kivitelezéssel. A bírók nála sem tudták eldönteni egy elemnél, mit nyomjanak: az utolsó, 3Lz ugrásnál -3-tól +3-ig kapott GOE-kat...

Eunsoo Lim: Eunsoo a Chicago filmzenéjére futott a kűrjét, amit Akiko Suzuki koreografált neki. Ez egy jó program, bár kicsit úgy éreztem, talán túl felnőttes egy 16 éves lánynak. Lim ellépett a 2A-3T kombinációjából és elesett a 3F-ből, de ezt leszámítva élete első VB-jén szerintem kifejezetten jól szerepelt. Végül a 10. helyen végzett, így jövőre két koreai lány indulhat majd a VB-n.

Kaori Sakamoto: Kaori The Piano kűrjében próbált mindent megtenni, hogy érmet szerezhessen, de elkövette azt a pontgyilkos hibát, hogy leszimplázta a tervezett 3F-2T kombinációjából a Flipet...Az utolsó ugrására, a 3Lo-ra ügyesen rátette a 2T-t, amit a Flipre nem tudott, de ez a kb. 6 ponttal kevesebb kűr sajnos nem volt elég arra, hogy dobogón maradjon. Kaori végül alig egy ponttal lemaradva a dobogótól 5. helyen végzett.

Elizabet Tursynbaeva: Lilbet egy elég nehéz Piazzola darabra futotta a kűrjét, aminek a legelején megugrotta a 4S-t. Voltak kisebb hibák a programjában, mint egy ellépés a 2A-ból, és csak két kombinációt ugrott. A komponensei ezúttal is egész magasak voltak, annak ellenére, hogy szerintem korcsolyázótudásban, interpretációban, vagy előadásban nem szabadna magas pontokat kapnia erre a programra. Szerintem a bírók nála is úgy pontozták a második pontszámot, ahogy a férfiaknál sokszor szokták: ha magas a technika, főleg egy olyan nehéz elemmel, mint egy quad, akkor automatikusan kúsznak fel a komponensek is.

Tursynbaeva 4S

forrás: tumblr

Alina Zagitova: Alina kűrje a Carmen volt idén, ami egy technikailag nagyon nehéz, és egyben egy hektikus program. Sokkal jobban futotta meg, mint a szezonban bármikor (talán csak a Nebelhorn Trophy-n volt ehhez hasonló). A 3Lz-3Lo-t betenni a program második felében nem semmi! Én a komponenseit magasnak tartottam, ő volt az egyetlen aki mind az ötre 9 pont feletti pontszámot kapott (amiből szerintem átmenetekben van csak a mezőny felett). Nála is előfordult továbbá olyan, hogy ugyanarra az elemre kapott +2 és +5 GOE-t is.

Összességében, ez egy izgalmas és jó női verseny volt, sok nagyon jó programmal. A pontozással sok helyen nem értettem egyet, a technikai panel a top versenyzőkkel elég elnéző volt, és inkább a gyengébb versenyzőket sújtotta hiányos ugrásokkal és az élhibás, vagy nem teljesen tiszta élű Lutzokat teljesen figyelmen kívül hagyták; a GOE-kat a bírók néhol össze-vissza adták, mint akik teljesen máshogy értelmezik a szabálykönyvben leírtakat, a komponensek pedig nem mindig azt tükrözték, amit a jégen láthattunk. Csak remélni tudom, hogy jövőre valamennyire kiegyensúlyozottabb lesz a pontozás.

Gratulálok az érmeseknek és mindenkinek, aki jól szerepelt!

Alina Zagitova a kisérem átadón

forrás: tumblr

A női verseny teljes eredménye itt megtalálható.

***

~BlackBlades

Világbajnokság 2019 - Párosok és Jégtánc

Az idei VB-n nem jutott túl sok időm és energiám a párosok és jégtáncosok versenyére, főleg azért mert azokat magyar idő szerint éjszaka, vagy kora reggel rendezték, emiatt napközben a nők vagy férfiak versenyét követtem, és csak a legjobbakat sikerült visszanézni a párosok és jégtáncosok közül. Íme egy rövid összefoglaló a két versenyszámról!

Párosok

Sui és Han második királysága

A párosok közül a legtöbben talán a James/Cipres, Tarasova/Morozov és Sui/Han hármast várták a dobogóra. A franciák idén mindent megnyertek, közte a GP Döntőt és az Európa-bajnokságot is, így a legtöbben talán az ő aranyérmükre fogadtak volna. Tarasováék EB-ezüstérmesként és GP Döntő bronzérmesként érkeztek a VB-re; Sui/Han pedig az első nagy idei nemzetközi versenyük, a Négy Kontinens bajnokság megnyerése után itt is esélyesek voltak, azonban voltak hírek arról, hogy a 4CC után megint sérülést szenvedett Sui, és csak később tudtak elkezdeni a VB-re edzeni, illetve Han sem volt 100%-os állapotban. Ezek fényében nem igazán lehetett tudni, hogy hogyan fognak itt teljesíteni.

A rövid programban aztán borult a papírforma: a hat perces bemelegítés során Vanessa James nagy sebességgel ütközött Matteo Guarise-vel, ami után fel kellett segíteni a jégről. Sajnos ez az incidens kizökkentette és megzavarta a francia lányt, ami azt eredményezte, hogy a program során leduplázták a szóló 3T-t, és a kidobós flipből is elesett. Csak a 7. helyről várhatták a folytatást, így az éremesély is veszélybe került. 

Ezt megelőzően azonban, még a 3. csoportban Sui/Han futott egy csodálatos rövid programot a No One Like You c. dalra. Gyönyörű lendületes, hosszú ívekben való korcsolyázásuk, érzelmekkel teli előadásmódjuk lebilincselő. Ezúttal tökéletesen sikerült a 3T is, és így 79.24 ponttal a második helyen álltak. Ha az utolsó csoportban futottak volna, valószínűleg több pontot kaptak volna, elsősorban a komponensekben, és nem lett volna két pont különbség közöttük és az oroszok között.

Sui/Han

forrás: tumblr

Tarasova/Morozov egy fantasztikus Rachmanyinov rövid programot mutatott be ezen a VB-n. Ez a komoly hangvételű program kitűnően illik hozzájuk és most mindent meg tudtak csinálni tökéletesen (összehasonlításképpen Sui/Hanhoz, nekik a halálforgás is 4-es szintű lett, a kínaiaké csak 3-as). Az elemeinek minősége hihetetlenül magas, pl. a kidobós 3Lo vagy 15-20 centivel volt magasabb mint mások kidobós ugrásai, erre az elemre pl. egy bírót leszámítva mindenkitől megkapták a +5 GOE-t.

A rövid program után közel két ponttal vezettek Suiék előtt.

Tarasova/Morozov kidobós tripla Rittbergere

forrás:  tumblr

A harmadik helyen egy szintén nagyon jó programmal a másik kínai kettős, Peng/Jin állt az Ophelia c. programmal. A negyedik helyen pedig az oroszok második számú kettőse, Zabiiako/Enbert egy elég érdekes koreográfiával, az I. Sándor nagyfejedelmről szóló Prokofjev-műre futott programmal, amiben még harci jelenetek is feltűntek. Ezzel a programmal elmozdultak az eddig megszokott stílusuktól, ami alapvetően jó, de nem vagyok biztos benne, hogy ez a stílus annyira illett hozzájuk. Az sem segített az egészen, hogy a kosztümük úgy nézett ki, mintha egy Halloween partra készültek volna. A kevesebb néha több.

Zabiiako/Enbert

forrás: mainichi.jp

A rövid programban az állás tehát 1. Tarasova/Morozov 2. Sui/Han 3. Peng/Jin 4. Zabiiako/Enbert 5. Moore-Towers/Marinaro 6. Boikova/Kozlovskii és 7. James/Cipres volt.

A kűrben kicsit változott a sorrend. Peng/Jin nem tudott szezonbeli legjobbat futni, kicsit elmaradtak attól (Peng  tripla Salchowja hiányos volt, emellett komponensekben eléggé lenyomták a pontjaikat), így nem sikerült megtartani a dobogós helyezésüket és 4. helyen végeztek. Zabiiako/Enbert két ponttal előzte meg a kínaiakat egy szezonbeli legjobb futással, így végül ők szerezték meg a bronzérmet.

A kűrben a 3. legjobb programot James és Cipres futották, a hármas kombinációt leszámítva (leduplázták az első toe-loopot), nagyon szépen futottak. Sajnos ez sem volt elég, hogy dobogó közelébe kerüljenek, így végül az 5. helyen végeztek ezen a világbajnokságon. Sajnos, úgy tűnik, hogy a VB-k nem igazán szerencsések nekik. De ahogy Silva Fontana mondta nekik a kiss & cry-ban, ilyen a sport...

Tarasova/Morozov Balmorhea Winter c. dalára korcsolyázott a kűrben, ami a rövid programhoz hasonlón szintén egy komolyabb hangvételű darab. Szerintem idén nagyon jó stílust alakítottak ki maguknak, olyat, ami hozzájuk illik. A kűrben Morozovnak volt két kisebb hibája: a szóló 3S-ben előredőlve érkezett, a hármas kombináció első ugrásában pedig letette a kezét. Ez még így is elég volt egy szezonbeli legjobbra és biztos 2. helyre. Jó programokkal, minőségi elemeikkel és kiegyensúlyozott versenyzéssel sokat elértek idén.

Tarasova/Morozov

forrás: ISU

Sui/Han utolsó futóként fantasztikus és szinte tökéletes kűrt futott a Rain, In Your Black Eyes c. dalra, ami messze magasan a szezon legjobb kűrje és egyben természetesen szezonbeli legjobbjuk volt. Ezúttal a jobb kivitelezési pontszámoknak köszönhetően technikai pontokban is öt pontot vertek az oroszokra, míg komponensekben is többet kaptak náluk. A bírói panel kilenc db 10-es adott komponensekre nekik! Azt hiszem ennél jobb zárása nem is lehetett ennek a magas színvonalú páros versenynek. Suiék immáron kétszeres világbajnokok, Tarasováék harmadik érmüket szerezték meg a VB-ken, míg Zabiiakoék először állhattak fel a dobogóra. Gratulálok az érmeseknek! 

Sui/Han a kiss and cry-ban

forrás: ISU

Sui/Han, Tarasova/Morozov és Zabiiako/Enbert a dobogón

forrás: News.cn

A teljes végeremény itt található meg.

Jégtánc

Papadakisék megállíthatatlanok

A jégtánc versenyen tulajdonképpen két kérdés foglalkoztatott engem: lesz-e bárki is, aki egyáltalán kicsit is közelébe tud-e majd érni a Papadakis/Cizeron kettősnek? A másik, hogy ki kerül majd fel a dobogóra rajtuk kívül?

Az első kérdésre a válasz egyértelműen az lett, hogy nem, nincsen. Ez már a ritmus táncok után kiderült, amikor már 4.5 ponttal vezettek a Sinitsina/Katsalapov kettős előtt. 

A ritmustáncok során nekem Katsalapovék és Bukinék is nagyon tetszettek; előbbiek programja végén a középvonalú lépéssor szerintem zseniális volt, és jelzi minden elemük minőségét, hogy elég korán futva meg tudták őrizni a 2. helyüket a végéig. Ezúttal a twizzle is tökéletesen sikerült, nem úgy, mint az EB-n. Ami kicsit elvonta a figyelmemet, az a teljesen fekete öltözet volt, Katsalapov különösen úgy nézett ki, mint egy sírásó.

Ezen a szinten természetesen már nagyon kicsi a különbség a jégtáncosok között, ami pontszámokban is látszódott, a 2. és 6. helyezett Chock/Bates között csak másfél pont volt. 

Papadakisék hihetetlenül szofisztikáltak, mozdulataik rendkívül kimunkáltak és gyönyörűek, és minőség, minden, amit csinálnak nagyon magas szintű, a vezetésük nem igazán kérdőjelezhető meg. Ez a tangó más felfogású, mint sok más párosé; az én ízlésemnek kicsit túl puha és szellős, azt figyeltem meg, hogy a program második felére már kicsit elkezdtek másfele kalandozni a gondolataim. A különbséget köztük és a mezőny között kicsit túlságosan magasnak tartom. 

Papadakis/Cizeron

forrás: News.cn

A szabad táncban azután Papadakisék növelték az előnyüket, és tényleg olyan pontokat kaptak, aminél többet lassan nem igazán lehet adni (gyakorlatilag csak +4, +5-ös GOE-k, második pontszámban tökéletes 10-es előadásra és kompozícióra, de a legalacsonyabb komponens, az átmenetek is 9.68). Ez egy gyönyörű program, amiben hihetetlen lendülettel, harmóniában és kifinomultsággal táncolnak a jégen, szerintem egyébként Papadakis is fejlődött korcsolyázótudásban tavalyhoz képest. Mindennek ellenére ez után a szezon után is úgy gondolom, hogy ebben a programban csak egy fél fokkal mozdultak el attól, amit eddig az elmúlt szezonokban megszokhattunk tőlük, de én még mindig várok tőlük egy olyan stílust, amivel jobban kimozdulnak a komfortzónájukból. Ami természetesen rizikóval járna, mindenesetre annyira magas pontokat kapnak a bíróktól, hogy egy kis kísérletezés is beleférne nekik anélkül, hogy meginogna a helyük a trónon. Reménykedhetünk valami ilyesmiben jövőre?

Ami az érmeseket illeti, szerintem Katsalapovék megérdemelték az ezüstérmet, mindkettő programjuk rendkívüli jó volt, és sokat fejlődtek tavaly óta. A GP Döntő ezüstérme után ezúttal megvan az első VB-érmük is. Azt nagyon sajnáltam, hogy Bukinéknak nem sikerült a dobogóra feljutniuk; szerintem legalább voltak olyan jók, mint Hubbell/Donohue, akiknek az idei programjait, se a kicsit közönséges tangójukat, se a Rómeó és Júlia szabad táncukat nem kedvelem. Bukinéknak kijárt volna az az érem, de gondolom, muszáj volt egy amerikai párnak helyet szorítani az érmesek között, mert 1. különben csupa európai dobogóra került volna sor 2. a férfiakat leszámítva sehol sem szerzett volna érmet az USA, sőt, egész Észak-Amerika.

Papadakis/Cizeron, Sinitsina/Katsalapov és Hubbell/Donohue a dobogón

forrás: ISU

Magyar kettősünk, Janovszkaja Anna és Lukács Ádám bekerültek a legjobb húszba, a 19. helyen végeztek a versenyen. Gratulálok nekik!

A teljes eredmény itt érhető el. 

Ennyit a párosok és jégtáncok versenyéről. Legközelebbi posztomban a női versenyről fogok majd írni, ami jó kis küzdelmeket hozott!

~BlackBlades

Fordítás - Massimiliano Ambesi: A komponensek felülvizsgálata mihamarabb szükséges

Mielőtt összefoglalnám véleményemet a világbajnokságon látottakról, álljon itt egy interjú Massimiliano Ambesivel, az olasz Eurosport kitűnő kommentátorával, aki a hétvégén interjút adott az egyik olasz lapnak. Max mindig objektíven és rendkívüli szakértéssel kommentál és beszél a sportágról, ezúttal is sok érdekességet mondott, amivel egyet tudok érteni.

Az interjú első felében a férfiak versenyét elemzi, csak ezt a részt fordítom le, a teljes interjú elérhető eredeti nyelven itt, angol fordítása pedig itt.

*

Műkorcsolya Világbajnokság 2019 –

Massimiliano Ambesi: A komponensek felülvizsgálata mihamarabb szükséges

Jó estét, Massimiliano. Yuzuru Hanyu megpróbált győzni úgy, hogy minden akadályon túllépve beleadott mindent. Nathan Chen azzal válaszolt erre, hogy egy hibátlan programot korcsolyázott. Mi a véleményed a férfiak versenyéről?

Max: A végén az a versenyző nyert, aki a két program alapján kevesebb vagy semmilyen hibát nem követett el. Úgy gondolom, hogy a győzelem jogos volt. Yuzuru Hanyu egy fontos ugrást hibázott el a rövid programban, a négyfordulatos Salchow-ot, ami még a kűrben is gondot okozott neki. Úgy gondolom, hogy ez egy kicsit meglepő volt, hiszen a kérdéses ugrás a legjobban ment neki az edzések során. A két hibával Yuzuru Hanyu nem tudott egyenlő mértékben küzdeni Nathan Chennel, a kettejük közötti különbséget a négyfordulatos Salchow határozta meg, ami ellen nem lehet sokat tenni. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy Hanyu előadása nagyon magas fokú volt. Ő nem volt a legjobb állapotban, a négyperces kűr nem volt benne a rutinjában, büszkén küzdött, beletette a szívét és képes volt szinte mindent megcsinálni a kűrjében. Megugrott egy négyfordulatos Loopot, aminek magassága a 60 centimétert is meghaladta, és megcsinálta a négyfordulatos Toe-loop-tripla Axel ugrósort is a program második felében [10%-os bónuszért]; ami a világbajnokságok történetében új elem volt. Ennek ellenére, ezen a világbajnokságon, Nathan Chen szintjére tekintettel hibázásra nem volt lehetőség, így emiatt úgy gondolom, hogy az 1-2. helyezés jogos. Véleményem szerint azonban a Hanyu és Chen komponensei közötti különbség nagyobb, mint ami ezekben a napokban megmutatkozott: a japán program komponensei tartalmasabbak, mint az amerikaié és a korcsolyázásának szintje is magasabb. Bár Nathan Chen sok szempontból fejlődött, a kettejük közötti különbség szabad szemmel egyértelműen látható, és nem lehet csak egy pont a kűrben.

Yuzuru Hanyu

forrás: oasport.it

Vincent Zhou ugyanakkor meglepetésre bronzérmet szerzett.

Max: Vincent Zhou számára fontos volt, hogy a kűr első két négyfordulatos ugrását sikeresen bemutassa, ez a Lutz és a Salchow volt, amelyeket a rövid programjában is bemutat. Ugyanakkor úgy vélem, hogy a komponensekben kapott pontszámai igen eltúlzottak, mivel egy olyan szintű korcsolyázó, mint ő, nem szabadna, hogy átlagban 8-at kapjon második pontszámban. Ma ez már a 87-et is elérte. A program komponensei nem szabad, hogy a négyfordulatosok számával arányosan emelkedjen, mert különben ezzel felszámoljuk a második pontszámot, és maradnak csakis a technikai elemek a kivitelezési pontszámmal [GOE]. Úgy gondolom, hogy a verseny vizsgálatát ezzel kell kezdenünk. Zhou érdeme volt, hogy a tervezett elemei közül aztán szinte mindent megvalósított, és a harmadik helyét jogosnak gondolhatnánk, ugyanakkor ha azt hisszük, hogy Zhou volt ezen a versenyen a harmadik legjobb a többi versenyző között, akkor talán téves elképzeléseink vannak. A mai versenyt a pontozási rendszer működésével kell megvizsgálni. Ha Nathan Chen bemutat egy kűrt, amelyben 130 pontos technikára képes – amelyben minden elem a legjobban sikerül – akkor nem értem, hogy egy magas művészi programban miért nem lehet 130 pontos komponenseket is kapni. Ha ezen nem akarunk komolyan elgondolkodni, sosem fognak a dolgok változni. Mindez számtalan korcsolyázó hátrányára válik.

Ha már a pontokról beszélünk, egy bizonyos dolog megmosolyogtatott. Egy bíró [a török Ebru Anildi - ford.] korcsolyázótudásban mindössze 0.25 pontos különbséget tett Hanyu és Zhou között. Ő a négyfordulatos Rittbergerjére is +1 GOE-t adott az olimpiai bajnoknak, szerencsére ez volt az egyetlen, mivel a többiek +3 és +5 között adtak rá pontot…

Max: Amennyire tudom, egy ilyen pontot a komponensek közül figyelembe sem vesznek, mert objektíve nem lehetséges, hogy mindössze 0.25 pont különbség van a két korcsolyázó között. De nemcsak erről van szó. Nem lehet Zhou-t olyan korcsolyázók elé tenni, mint Matteo Rizzo, Kolyada, Shoma Uno, és még vagy tizenöt másik elé. Nem fogadhatjuk el, hogy a program komponensek szimbiózisban növekednek együtt a végrehajtott négyfordulatosok számával. Emellett véleményem szerint az a négyfordulatos Rittberger, olyan belemenetellel és magassággal nem kaphat +1-et. Nyilvánvalóan az a bíró valami mást látott, mint a többiek.

De vigyázat, nem ragadhatunk le az egyének szintjén, a probléma általános és a bíróknak nem csak az ezen a versenyen való pontozását érinti, hanem az egész rendszert. Nem lehet ilyen ellentmondás a technikai pont és a komponensek között, úgyhogy valami megoldást muszáj lesz találni. Valaki azt javasolja, hogy az elemek bázispontszámát csökkenteni kell, én ezt személy szerint rossznak és nem helyénvalónak találom. A program komponenseknek egyenlőnek kell lennie a [potenciálisan elérhető] technikai pontszámmal; és akkor változtatni fog ez majd egy kicsit a helyezéseken? Én ezt rendben érzem; a korcsolyázók rá lennének arra kényszerítve, hogy megpróbálják fejleszteni azokat a részleteket, amik most a háttérbe szorulnak. A mai versenyen, a Top 10 közül akin a leginkább meglepődtem, az Kevin Aymoz volt. Eredeti programot mutatott be, ami tele volt átmenetekkel és jól interpretálni is tudta a programot. Csinált néhány hibát, ugyanúgy mint más korcsolyázók. Az egyértelmű, hogy egy olyan pontozási rendszer, mint a jelenlegi, bünteti az olyan korcsolyázót, mint őt, de hosszú távon az olyanokat is, mint pl. Matteo Rizzo. Azt mondom, hogy fontos fejlődni és annyi négyfordulatos ugrást beletenni a programba amennyi lehetséges, de a bírónak elemezni kell hogy az az adott elem hogyan van betéve és kivetelezve a programba: ha nagyon nagy rákészülés előzi meg, ha üres a program, ha nincsenek benne átmenetek, ha nincsen interpretáció, akkor nem lehet 8-9-eket adni.

Említetted a francia Aymozt. Sokan beszéltek róla és a koreai Junhwan Cha-ról is ebben a szezonban. Gondolod, hogy érmesek lehetnek a 2022-es pekingi olimpián?

Először kezdjük azzal a ténnyel, hogy a pekingi olimpia még nagyon messze van, szóval nagyon sok minden történhet még mostantól 2022-ig. Ők ketten mindenképpen érdekes korcsolyázók. Az a Cha, akit láttunk Saitamában, csak árnyéka annak a korcsolyázónak, akit a szezon első felében úgy kedveltünk. Fizikálisan nem volt top formában, voltak kisebb sérülései is, de nem tudott nem versenyezni ezen a fontos viadalon. Ha a [fizikai] állapot nem jó, úgy nehéz versenyképes pontokat szerezni. Ugyanakkor semmi nem hiányzik Cha-ból, hogy ne legyen érmes korcsolyázó Pekingben.

Kevin Aymoz az egyike azon korcsolyázóknak, akik a legtöbbet fejlődtek ebben a szezonban, a másik Matteo Rizzo. Mindketten teljes korcsolyázók, mivel technikai szemszögből nézve minőséget alkotnak, jó előadók, jól korcsolyáznak, mindenképpen olyanok, akiket követni érdemes. Mindkettejük számára a probléma a fentebb kiemeltek. Jelenleg a négyfordulatos Toe-loopot tudják, megpróbálnak majd úgy versenyezni, hogy a kűrben is kettő legyen ebből az ugrásból, de az egyértelmű, hogy ahhoz, hogy az ázsiaiakkal, vagy amerikaiakkal fel tudják venni a versenyt, valami többre van szükségük, mivel a jelenlegi rendszer azokat jutalmazza, akiknek négyfordulatos ugrásaik vannak. És akkor ott vannak azok, akik ezeket kitűnően csinálják és a lehető legjobban építik be a programjaiba [az ugrásokat], mint Hanyu. Mások semmiképp se. Nem hiszem, hogy amikor létrehozták ezt a rendszert, azzal az egysíkú versenyzőket akarták jutalmazni, azokat, akik képesek négyfordulatosokat ugrani anélkül, hogy más lenne a programjaikban. Ennek felülvizsgálata szükséges.

Junior Világbajnokság + Téli Universiade

Az elmúlt héten két nagyobb versenyt rendeztek, a juniorok világbajnokságát, illetve a két évente az egyetemisták részére megrendezésre kerülő Téli Universiade-t.

Junior Világbajnokság

A junior VB első felét még itthon néztem, a második felét, azaz a női versenyt, a férfiak kűrjét és részben a jégtáncosok szabad táncát már a helyszínen. :)

Férfiak

A fiúk rövid programja rendkívül színvonalas volt, mert az első tíz helyezett nagyobb hiba nélkül korcsolyázott és az első (Camden Pulkinen) és tizedik (Stephen Gogolev) között alig 5 és fél pont volt a különbség, így egy izgalmas kűr elébe néztünk. A junior férfiaknál a szabályok szerint nem megengedett a négyfordulatos ugrás a rövid programban, ezért is fordulhatott elő, hogy a rövid programban ilyen szoros volt a verseny azután, hogy sok tiszta futást láthattunk. A kűrben azonban már többen terveztek be egy, vagy akár több négyfordulatos ugrást is, így mindenképpen arra lehetett számítani, hogy borulni fog a rövid programok utáni sorrend. Így is történt. 

Camden Pulkinennek most sem sikerült két tisztább programot futnia egy versenyen, így végül az első helyről hátracsúszva csak a 8. helyen zárt. Tomoki Hiwatashi, aki a 2016-os, debreceni junior VB-n volt már egyszer érmes, egy tiszta 4T-3T kombinációval, és két tripla Axellel 2. lett a kűrben, összesítésben pedig sikerült megnyernie a versenyt. Szerintem szép jövő állhat előtte, mert nemcsak jók az ugrásai, de öt komponensekben is egyre ügyesebb. A kűrt Roman Savosin nyerte, akinek a 4T és a 4S is sikerült, bár emellett volt három hiányos ugrása is, ebből kettő tripla Axel. Összességében az ezüstérmet sikerült megnyernie. Ami nála feltűnt, hogy kifejezetten sokat fejlődött korcsolyázótudásban és interpretációban az utóbbi időben, és ez élőben is átjött.

A kűrben a 3. az első junior VB-jén résztvevő, mindössze 14 éves Stephen Gogolev lett, aki először leduplázta a tervezett négyfordulatos Lutzot, viszont a 4T-t és a 4S-t megugrotta. Ezután nagyon csúnyán elesett az első tripla Axelből, utána viszont rögtön megugrotta azt kombinációban! Összesítésben végül az 5. helyen végzett. 

A bronzérmes Daniel Grassl lett, aki - véleményem szerint - szerencsés volt, hogy a rövid programban utolsóként futott és a 3. helyről várhatta a versenyt. A kűrben nem sikerült megugornia a 4Lz-ot, a 4Lo-t igen, bár hiányos volt (mint ahogy a 3Lo-3T kombinációban mindkét ugrása is). Daniel mindenképpen ígéretes tehetség, de a korcsolyázótudásán még sokat kell csiszolnia, ami feltűnően gyengébb sok top versenyzőhöz képest, különösen hogy Pulkinen és az e téren sokat fejlődő Savosin között futott. 

A versenyen a kedvencem Artur Danielian volt, akit már nagyon szerettem volna élőben látni. Szerintem egy rendkívül tehetséges korcsolyázó, akinek bár nincsen (még) olyan erős technikai tudása, mint másoknak - a kűrben egy 4S-t tervezett be, amit leminősített a panel, viszont minden más sikerült neki -, de második pontszámban kiemelkedő és már most, 15 évesen nagyon jó korcsolyázótudással és előadókészséggel rendelkezik. Akár az érem is összejöhetett volna neki, ha Daniel Grassl-hoz hasonlóan neki is megvannak a forgások és a lépéssorok szintjei (a rövid programban pl. csak 2-es szintet kapott a lépéssorra. Grassl viszont mindenre 4-es szintet kapott a verseny két szegmensében!).

Kedvelem Petr Gumenniket is, akinek rendkívül szép forgáspozíciói vannak és a rövid programban még előkelő helyen állt, a kűrben viszont nem sikerült először se a 4S, majd a 3A se (amit idén kombinációban a 3Lo-val ugrott meg!) és a program második felében is több hibája volt.

Ami a japán fiúkat illeti, Koshiro Shimada a 9., míg a junior nemzeti bajnokságot fél ponttal megnyerő Tatsuya Tsuboi csak 14. lett (miután esett a 3A-ból a rövid programban és a Flipjét illetve a Lutzát is elhibásnak minősítette a panel), így sajnos a következő szezonban csak hat helye lesz a japán fiúknak a junior GP sorozatban.

Tomoki Hiwatashi, Roman Savosin, Daniel Grassl a dobogón

forrás: saját kép

Nők

A hét első rossz híre az volt, hogy az aranyérem egyik esélyese, az idei GP Döntő győztese, Alena Kostornaia sérülés miatt visszalépett a versenytől, így az első számú tartalék, a junior nemzeti bajnokság 4. helyezettje, Kseniia Sinitsyna indult helyette. Arturhoz hasonlóan Alenát is nagyon szerettem volna élőben látni, így nagy szívfájdalmam, hogy ez nem jött össze. Remélem, hamarosan meggyógyul. Ugyanakkor, mindennek ellenére örültem annak, hogy Sinitsyna kapott egy lehetőséget, mert rendkívül tetszett a nemzeti bajnokságon nyújtott teljesítménye.

Ezek után az aranyérem a címvédő Trusova és az első junior VB-jén részt vevő Shcherbakova között dőlt el. A rövid programban Trusova a korábbi 3Lz-3Lo kombinációját az alacsonyabb bázispontszámú 3Lz-3T-re változtatta, így anyagerősségben gyakorlatilag ugyanaz volt a programja, mint Shcherbakovának. A komponensekben egy századdal Trusovát, míg a technikai pontszámban - elsősorban a forgások és a lépéssor kivitelezési pontszámaiban - Shcherbakovát látták jobbnak a bírók, így utóbbi állt az 1. helyen a rövid programot követően. Szerintem amúgy az átmenetekben és talán a kompozíción kívül a többi komponensben Shcherbakova mindenben kiemelkedőbb Trusovánál, jobb korcsolyázótudással és mindenképpen jobb előadókészséggel, és interpretációval rendelkezik. Mindkettejük rövid programja jó és az erősségeiket emeli ki, viszont Shcherbakova sokkal jobban érzi a nüanszokat a programban, amiket nagyon jó zenei érettséggel, és tartással ad elő. Trusova programjaiba (ez a kűrre is vonatkozik) olyan érdekes koreográfiai elemeket vagy egy-egy  mozdulatot tesznek be, ami ugyan emlékezetes, de az embernek olyan érzése van vele kapcsolatosan, hogy teljesen átkorcsolyázik a zenén, nem tudja interpretálni a programot.

Shcherbakova vezetett a rövid programot követően

forrás: ISU

A kűrben azonban Trusova bázispontszáma magasabb volt azzal, hogy három négyfordulatos ugrást próbált meg, amiből a 4Lz hiányos volt és elesett belőle, de a két 4T-t megugrotta. Emellett minden elemre 4-es szintet kapott. Néhány ugrásáért viszont meg kellett küzdenie (elsősorban a 3Lz-3Lo és a 3F volt bizonytalan). Shcherbakova az eredetileg tervezett két 4Lz helyett egyet tett be végül a programjába, szóló ugrásként, amiből ugyan ellépett, de nem vették hiányosnak a bírók. Minden egyéb eleme szépen sikerült, magas kivitelezési pontokkal, bár a lépéssora csak 3-as szintet kapott.

Így végül Trusova, bár nem sokkal, de megvédte világbajnoki címét.
Szerintem Trusova részére kevesebb öt komponenssel mind a rövid programban, mind a kűrben alakulhatott volna másként is ez az eredmény, de az nem kétséges, hogy technikai pontszámban ő volt a legerősebb ezen a versenyen.

A bronzérmes az amerikai Ting Cui lett, akinek sikerült két egészen jó programot futnia ezen a versenyen, mégis úgy gondolom, hogy nem korcsolyázott jobban Sinitsynánál, aki megszerezhette volna a bronzérmet ezen a versenyen. A rövid programban például jóval magasabb komponenseket kapott az amerikai lány, pedig szerintem Sinitsyna legalább olyan jó pontokat kaphatott volna mint ő. A kűrben Sinitsyna az utolsó tervezett ugrását, a 3F-et lecserélte egy 3Lo-3T-re, miután a tervezett 3Lz-3T kombinációban csak duplára sikerült a toe-loop. Ahhoz képest, hogy Kostornaia helyett beugró volt, szerintem nagyon szépen helytállt, és úgy érzem, a végeredményben benne lehetett az is, hogy nem szerettek volna - a páros verseny után - itt is csupa orosz dobogót...

A japán lányok közül a már második éve szeniorban versenyző Yuna Shiraiwa idei két programja nagyon eltalált szerintem, és ő sok tekintetben kiemelkedő volt ebben a junior mezőnyben. Sajnos nála is úgy éreztem, hogy kifejezetten alacsony második pontszámot kapott a kűrben, például korcsolyázótudásban mindenképpen a mezőny felett volt ezen a versenyen, emellett egyes elemekre is kevés GOE-t kapott. Olyat pedig ritkán látunk, hogy valaki egy kűrt egy teljesen tiszta tripla ugrással zárja, mint ahogy Yuna tette a 3Lo-val. Ezzel az 5. helyezésével és Yuhana Yokoi 9. helyezésével a japánok sajnos elveszítették a három kvótájukat a jövő szezonra...

Külön említést érdemel Láng Juli, aki a rövid programban tisztán futva, szép korcsolyázással a 10. helyen állt ebben a nagyon erős mezőnyben, s a kűrben is minden tőle telhetőt megtett, így végül a 14. helyen zárt, ami egy nagyon jó eredmény.

Alexandra Trusova, Anna Shcherbakova és Ting Cui a dobogón

forrás: ISU

Julcsi a Kiss & Cry-ban

forrás: saját kép

Párosok

A párosok versenyében orosz házi döntőt rendeztek, másnak valós beleszólása a versenybe nem igazán volt ebben a szezonban. Az idei GP Döntő aranyérmesei, Mishina/Galliamov a korábbi junior VB ezüst-, és bronzérem után idén sikerült az aranyérmet megnyerniük. Az ezüstérmes az első junior VB-n résztvevő Panfilova/Rylov, míg a rövid programban vezető, de a kűrben több hibát elkövető, tavalyi VB-ezüstérmes Kostiukovich/Ialin lett a bronzérmes.

Negyedszerre is csupa orosz dobogó a párosok versenyében a junior VB-n

forrás: ISU

Jégtánc

A jégtánc versenyben kiemelkedő volt a kanadai kettős, Lajoie/Lagha, akik magabiztos fölénnyel nyerték meg az első junior VB-aranyukat azok után, hogy az előző három évben a 13., 6., és 4. helyen végeztek és az idei GP Döntőn sem tudtak a dobogóra felállni. Egyébként Tessa Virtue és Scott Moir 2006-os győzelme után ez volt az első kanadai junior VB arany jégtáncban. 

Az ezüstérmet a GP Döntő bronzérmesei, a Khudaiberdieva/Nazarov kettős, míg a bronzérmet a szabad táncban második helyet elérő Shevchenko/Eremenko szerezte meg.

Jégtánc dobogó

forrás: ISU

Összességében szerintem a junior VB idei mezőnyei erősebbek voltak, mint például a tavalyiak, és néhány versenyszám, pl. a férfiak rövid programja emlékezetes marad majd egy ideig. A pontozással ugyanakkor nem igazán tudtam sok helyen egyetérteni, és mikor a helyszínen néztem a versenyt, sokszor megfordult a fejemben, hogy "alakulhatott volna ez az eredmény másként is".

A junior VB teljes végeredménye itt megtalálható:

 http://www.isuresults.com/results/season1819/wjc2019/index.htm

Téli Universiade

A Téli Universiade egy hosszú hagyományokra visszanyúló verseny, amelyen műkorcsolyázók először 1960-ban mérettették meg magukat (először csak a nők). Ez a verseny azóta is csak kétévente kerül megrendezésre és azok vehetnek rajta részt, akik egyetemre/főiskolára járnak, vagy azt nemrég fejezték be. Műkorcsolya szempontjából ez egy szenior "B" nemzetközi verseny, kisebb a Challenger versenyeknél is, így a mezőny ennek megfelelően nem szokott túl erős lenni.

Az idei versenyt a szibériai Krasznojarszkban tartották meg, amelyen a nők és a férfiak versenye hozott kiemelkedőbb küzdelmet. A párosoknál mindössze négy induló volt, és az Efimova/Korovin kettős nyert; míg jégtáncban nagyobb volt a felhozatal, és ott is orosz győzelem született miután Popova/Mozgov diadalmaskodott. Egyébként magyar kettős is indult, a Monaghan/Fourati jégtáncospár a 10. helyen végzett.

Térjünk rá a női versenyre!

A nőknél igazából Mai Miharán, Stanislava Konstantinován és Elizabet Tursynbaeván kívül nem igazán volt esélyes a dobogóra és végül pontosan ez a három lány végzett az első három helyen.
Mai Mihara rendkívül kiegyensúlyozottan versenyzett itt is, és egy hiányos 3T-t leszámítva a kűrben mindent tökéletesen megcsinált ezúttal is. Amikor azt írtam a Négy Kontinens Bajnokságot követően, hogy szépen zárta a szezont, igazából csak félig gondoltam arra, hogy tényleg az volt a szezonzárója; az volt az utolsó nagy versenye a szezonban, míg ez a verseny természetesen kevesebbet nyom a latba. De a lényeg talán nem is ez, hanem, hogy megint kitűnően tudott futni. Egy kicsit fáj a szívem érte, hogy egy olyan kiegyensúlyozott és jó versenyző, mint ő, már másodszorra marad le a világbajnokságról.

Mai Mihara az aranyéremmel, a kabalával, és egy ajándékkal

forrás: team_nippon @instagram

Az ezüstérmes Elizabet Tursynbaeva lett, aki a rövid programban ugyan esett a 3Lz-ból és a kombinációban sem volt tripla, csak dupla toe-loopja, de a rendkívül magas technikai bázispontszámának köszönhetően megnyerte a kűrt és a 2. helyre kapaszkodott fel összesítésben. A négyfordulatos Salchow-ból ezúttal is elesett, de már sokkal biztosabb volt az ugrás, mint a 4CC-n. Már várom, hogy a VB-n sikerül-e megcsinálnia az ugrást. Ha igen, ő lesz az első szenior női versenyző, aki négyfordulatos ugrást csinál meg versenyen. Egyébként a kűrben mind a három ugráskombinációja a program második felében van és most mindenre megkapta a 4-es szintet. Ha a VB-n képes lesz a rövid programban is jól futni, akkor kiemelkedő eredményre számíthat majd.

A bronzérmes Konstantinova lett, akinek nem volt tökéletes a kűrje (két hiányos ugrása volt), viszont meglepő volt látni, hogy a rövid programban sem pontozták meg őt annyira, mint amennyire számítottam, ha azt vesszük, hogy ezen a versenyen igen magas második pontszámokat adtak a bírók szinte mindenkinek, és ráadásul ő hazai pályán versenyzett.

Említést érdemel még a koreai Soyoun Park, aki még 2016 végén sérült meg súlyosabban, és azóta nagyon sok versenyt hagyott ki. Őszintén szólva a feltörekvő koreai lányok mellett nem gondoltam volna, hogy látjuk még sokat őt versenyezni. Egy nagyon szép kűrt futott itt és lett végül 5. helyezett.

A fiúk versenye némileg nagyobb izgalmakat tartogatott, miután az oroszok közül indult a versenyen Kovtun, Samarin és Lazukin, vagy ott volt Rizzo, Tomono és Kvitelashvili is. A rövid programot követően Kovtun - Rizzo - Lazukin volt a sorrend, miután mindhárman tisztán futottak. A 4. Hiroaki Sato volt, az 5. Kvitelashvili, aki leduplázta a 4T-t, míg némi meglepetésre Samarin csak a 6., miután a 4Lz-3T kombinációja hiányos volt és el is esett belőle.
A kűrben azonban Rizzo - akinek csak egy 4T-je volt - tökéletesen meg tudta futni a programját, így két jó programmal az ő nyakába akasztották az aranyérmet. Kovtun a 4T-t megugrotta, a 4S-ből viszont nagyon csúnyán elesett és egy 3Lo-t is leszimplázott, amellett, hogy a program második felében láthatóan nem bírta jól és fáradtan korcsolyázott. Mikor ezeket a sorokat írom, épp kijött a hír, hogy visszalépett a világbajnokságtól, orvosi indokokra hivatkozással, így neki vélhetően ez volt idén az utolsó versenye.
A versenyen a 3. Kvitelashvili lett, aki egy bizonytalan 4S után mindent megcsinált tökéletesen, közte két 4T-t a program második felében. Láthatóan nagyon örült az eredménynek, ami nem sokkal maradt el az ezüstéremtől sem.
Samarin végzett a 4. helyen, aki futott már sokkal jobban is ebben a szezonban: csak egy tiszta négyfordulatosa volt a kűrben, de több más hiba is becsúszott (bizonytalan 4Lz és 4Lo, leminősített 3T); valahogy mintha ő sem lenne abban a formában, mint amiben a szezon első felében volt.

A Téli Universiade teljes végeredménye:
https://fsrussia.ru/results/1819/universiada2019/index.html

Rizzo, Kovtun és Kvitelashvili a dobogón

forrás: screenshot FISU streamből

Néhány nap múlva világbajnokság, amit már alig várok! Legközelebb arról a versenyről írok, ha időm engedi, talán majd akár verseny közben is leírom majd gondolataimat, s nemcsak a teljes versenyt követően.

~Black Blades

Az orosz dráma

Az oroszok háza táján a szezonban eddig nem volt híján izgalomban és meglepetésekben, már ami elsősorban a női és férfi versenyzőket illeti. Múlt hét hétfőn volt a világbajnokságra utazó keretek megnevezésének határideje, ami az orosz csapat vonatkozásában - elsősorban a nőkre tekintettel - nem kevés fejtörést, végső soron pedig drámát okozott.

Az oroszoknál a nemzeti bajnokság eredménye befolyásolja a világbajnokságra utazók névsorát - pl. a nemzeti bajnokot nem szokták kihagyni a keretből - de nem csak ezt az eredményt veszik figyelembe a kiválasztás során, ellentétben más szövetségekkel. Az Európa-bajnokságra utazó kerethez képest a VB-csapat változhat, például az Európa-bajnokságon vagy az Orosz Kupa Döntőn elért eredményeket is figyelembe szokták venni, ha a döntéshozatal nem egyszerű - mint ahogy az idén is történt. Ezért is fordul elő az, hogy az oroszok igen későn szoktak keretet hirdetni a világbajnokságra (csak összehasonlításképpen, az amerikai, vagy japán szövetségek a nemzeti bajnokság után közvetlenül csapatot szoktak hirdetni, és például a Négy Kontinens bajnokságon elért eredmények sem változtatnak már a VB-csapaton).

Az oroszoknál a válogatási rendszer rugalmassága következtében lehetséges, hogy egy későbbi döntéshozatallal "kivárnak", így tudnak akár az utolsó pillanatban dönteni arról, hogy - minden körülményt figyelembe véve - ki érdemli meg az év legfontosabb eseményén való részvételt.

Nők

Az egész talán ott kezdett érdekessé válni, hogy az orosz nemzeti bajnokság azt a szokatlan helyzetet hozta, hogy a női verseny első három helyezettje mind junior korú versenyző lett. A legjobb helyezést elérő szenior, Stanislava Konstantinova a 4., az olimpiai bajnok és címvédő Alina Zagitova az 5., Sofia Samodurova a 6., és Evgenia Medvedeva a 7. helyezést érte el. A szezon első felében nagyon jó eredményeket produkáló Elizaveta Tuktamysheva pedig tüdőgyulladás miatt nem tudott részt venni a versenyen.

Tuktamysheva a korábbi eredményeire tekintettel, gyógyulása esetén indulhatott volna az Európa-bajnokságon, de mivel nem tudott időben felépülni, ezért az EB-re utazó keret a Konstantinova, Zagitova, Samodurova hármasból állt.

Az EB azután teljesen megkeverte a kártyákat. Ugyanis szinte mindenki Zagitova győzelmére számított, aki viszont - a nemzeti bajnoksághoz hasonlóan - itt is egy gyenge kűrt futott, négy hiányos és egy leminősített ugrásával csak a 4. volt a verseny e részében, összesítésben pedig az ezüstérmet szerezte meg. Amire kevesebben számítottak, az az volt, hogy Sofia Samodurova két nagyon jó futással megszerezte az aranyérmet. Stanislava Konstantinovának pedig a VB-csapatba kerülésre való esélyei azzal kezdtek apadni, hogy a várakozásokkal ellentétben nem sikerült a dobogóra állnia, és csak a 4. helyen végzett.

Zagitova és Samodurova az Európa-bajnokságon
forrás: tellerreport.com

Miután az Európa-bajnokot nem illik kihagyni a világbajnokságra utazó csapatból, ezért a kérdés az EB után az volt, hogy Samodurován kívül ki kerülhet még be a csapatba.

Alina Zagitovának a szezonban nyújtott teljesítménye alapján (két GP győzelem, GP Döntő és EB-ezüstérem) természetesen helye lett volna a keretben, de különösen a nemzeti bajnokság óta mutatott formája, a két elrontott kűr felvetett kérdéseket mind a mentális felkészültségével, mind a fizikai állapotával kapcsolatosan. Ha azonban úgy érezte, hogy be tudja vállalni a világbajnokságot, amin tud majd az aranyéremért küzdeni és élvezi a szövetség támogatását is, akkor a csapatban való szereplése nem volt megkérdőjelezhető.

Elizaveta Tuktamysheva a betegségét követően februárban elindult a Dragon Trophy versenyen, amin láthatóan még messze volt a jó formájától - mindkétszer hibázott a tripla Axelban és hiányos is volt az ugrása, a kűrben pedig több más hibát is elkövetett, amellett, hogy lassúnak és óvatosnak tűnt a korcsolyázása.

A végső döntés kialakításában az Orosz Kupa Döntő nevű hazai verseny eredménye alaposan közrejátszott, ezen részt vett Tuktamysheva, Medvedeva és Konstantinova is.
A rövid programban Medvedeva szépen futott a decemberben elkészült új rövidprogramjára, a Toscára, a 3F-3T, a 2A és a 3Lo a program második felében tökéletes volt. Jól futott Konstantinova és Gubanova is, akik a 2-3. helyen álltak, Tuktamysheva pedig, miután hiányos volt és elesett a 3A-ból, a 4. helyről várhatta a folytatást.
A kűrben azután Tuktamysheva összekapta magát, és jól futva meg is nyerte azt. Két hiba azonban így is belecsúszott a programba: a 3Lz-3T kombinációban csak duplára sikerült a toe-loop, valamint a 2A-3T-2T kombinációban a tripla toe-loopot hiányosnak vette a panel.
Medvedeva a kűrben este a 3S-3Lo kombinációt (ez a nemzeti bajnokságon egyszer már sikerült neki), a kűrben 2., összesítésben pedig - a rövid programból hozott előnyének köszönhetően - megnyerte a versenyt.
Konstantinova többször hibázva a kűrben csak 6. lett, összesítésben pedig 4., így biztossá vált, hogy a VB-csapatba kerülésre az esélyei lenullázódtak.

Tuktamysheva, Medvedeva, Vasilieva dobogó a Kupa Döntőn

forrás: 38-studio.ru

A versenyt követően hétfőn hivatalosan is megküldték az oroszok a nevezési listát a világbajnokságra, amiben a Zagitova, Samodurova, Konstantinova hármas + két tartalék, Medvedeva és Tuktamysheva volt megjelölve, a szövetség azonban leszögezte, hogy bármilyen változtatások lehetnek még. Világos volt, hogy időhúzásként jelentették be ugyanazt a listát, mint az Európa-bajnokságra, és Konstantinova biztos nem indul majd a VB-n.

Közben pedig Zagitova állítólag zárt ajtók mögött futotta le a programjait a szövetség előtt, és miután azok jól sikerültek, zöld utat kapott a VB-szereplésre.

Néhány nappal utána az orosz szövetség bejelentette, hogy a 27 tagú edzői tanács 19-7 arányban Medvedeva mellett döntött Tuktamysheva ellenében (1 tartózkodással, aki vélhetően Eteri Tutberidze volt), így véglegessé vált, hogy Zagitova és Samodurova mellett Medvedeva indulhat a VB-n. 

A döntést nem kevesen kifogásolták, mondván, Tuktamysheva a szezon első felében kiválóan korcsolyázott, még a Grand Prix Döntőben is bronzérmet szerzett, a tüdőgyulladás után pedig ismét jobb formát mutatott a Kupa Döntőn. Ezzel szemben Medvedeva szezonjának eleje nem volt jó, bár az igaz, hogy a nemzeti bajnokságon már jobb formát mutatott és a Kupa Döntőt pedig sikerült is megnyernie két jó futással.

Szerintem végül több ok dönthetett Medvedeva mellett:

1. Egyrészt lehet, hogy a döntésben részt vevőkre hatással volt nemcsak az idei, hanem összességében az elmúlt évek eredményei is, ami alapján Medvedevában általában véve jobban bíznak, mint Tuktamyshevában, aki az elmúlt években inkább volt lenn, mint fenn. 
2. Lehetnek olyan egészségügyi okok is, amik nem nyilvánosak, pl. Tuktamysheva fizikai állapota most sem 100%, és nem bíznak abban, hogy a VB-re teljesen felépülhet - ezt nem tudhatjuk.
3. Emellett befolyásoló lehet az is, hogy bár Tuktamysheva kiegyensúlyozottabb volt idén, az ugrásai stabilak és jók, mégsem kap rájuk rendkívül magas GOE-kat. Arról nem is beszélve, hogy általában alacsonyabb komponenseket kap, mint amit mondjuk egy tisztán futó Medvedeva vélhetően kapna. 
4. Nem kis befolyásoló ereje lehet a nézettségnek, népszerűségnek is. Az első Zagitova-Medvedeva párharc az olimpia óta óriási érdeklődést válthat ki a szurkolók, TV-nézők és a média körében, ami azért nem kicsi anyagi előnyökkel is járhat.
5. Elképzelhető az is, hogy a VB csapatba való beválasztással kívánják az orosz edzők bizalmukat kifejezni az iránt, hogy Medvedeva teljes egészében külföldön, külföldi edzővel készül a tavalyi év óta. Ő ráadásul szeretné még évekig folytatni a korcsolyázást, Tuktamysheva pedig tett arra utalásokat, hogy hamarosan befejezné a versenyzést, így tudatosan vagy sem, de a döntnökök inkább fektetnek bizalmat abba, akiben látnak még esélyt a jövőben, mint abba, akiben már nem igazán.

Ez egy nyilvánvalóan nehéz döntés volt, és a rizikós választás szerintem inkább Medvedeva, mint Tuktamysheva. Medvedeva az edzőváltást követően még mindig az áttanulós időszakban van, és egy esetleges elrontott VB neki sokkal többe kerülne, mint Elizavetának, akinek sok veszítenivalója nincsen.
Ugyanakkor bevallom, engem is jobban lázba hoz, hogy Medvedevát láthatom majd a VB-n, mint Tuktamyshevát.

Ennek fényében már alig várom a világbajnokságot, ami szerintem rendkívüli izgalmakat fog tartogatni.

Férfiak

A férfiak esetében a döntés nem volt ilyen nehéz, bár idén voltak azért meglepetések.

A szezonban a legkiegyensúlyozottabb formája Alexander Samarinnak van eddig, aki egy Grand Prix éremmel, a nemzeti bajnokságon elért 3. helyezésével és az Európa-bajnokságon elért ezüstérmével biztos VB-indulónak számított.

Az előző két nemzeti bajnokságnak a győztese, Mikhail Kolyada szezonbeli formája meglepőbb volt (bár a szenior B-versenyeken érmekkel tért haza, a két Grand Prix versenyen nem tudott a dobogóra se állni), aztán decemberben a nemzeti bajnokság előtt kórházba szállították súlyosabb arcüreggyulladással. A kórházból csaknem egyenesen a versenyre vezetett az útja, amin nagyot küzdve végül sikerült az ezüstérmet megszereznie.
Az Európa-bajnokságon aztán egy nagyon szép rövid programot bemutatva 100 feletti pontot sikerült elérnie és az 1. helyen állt, majd a kűrben sok hibát vétve hátracsúszott végül az 5. helyre. Ráadásul az egyik ugrásból olyan szerencsétlenül esett, hogy a jobb kézfeje súlyosan megsérült (de nem törött el). Azóta egy versenyen vett részt, a TallinK Hotels Cupon, amit ugyan megnyert, de a kűrben négyszer elesett...

Az év visszatérője mindenképpen az a Maxim Kovtun, aki korábban háromszor is nyert nemzeti bajnokságot, a 2017/18-as szezont azonban teljes egészében kihagyta, és kérdéses volt, hogy egyáltalán visszatér-e a versenyzéshez. Először a Tallinn Trophy versenyt nyerte meg novemberben, majd sikerült megnyernie a nemzeti bajnokságot is. Az Európa-bajnokságon azonban már nem ment neki olyan jól, és csak a 14. helyen végzett.
Ennek ellenére, mint nemzeti bajnok, az ő helye sem volt igazán kérdéses a VB csapatban.

Az Orosz Kupa Döntőn csak két olyan versenyző volt, akinek valamiféle esélye lehetett volna bejutni a VB-csapatba, és az Andrei Lazukin és Dmitri Aliev volt, akik a 4., ill. az 5. helyen végeztek a bajnokságon. Nekik esélyük csupán akkor lett volna, ha elsöprő fölénnyel, remekül korcsolyázva megnyerik ezt a versenyt, ami végül egyikőjüknek sem sikerült. Lazukin bár megnyerte a versenyt, de a kűrben sok hibával futva csak a 6. lett, míg Dmitri Aliev új rövid programot mutatott be, amiben sokat hibázott, és miután a kűr sem volt meggyőző, végül csak a 9. helyen végzett.

Említést érdemel még Sergei Voronov, akinek a szezon első fele nagyon jól sikerült (két Grand Prix érem, és még a GP Döntőbe is sikerült bejutnia), azonban egy sérülés miatt visszalépni kényszerült a nemzeti bajnokságtól, ami azután a szezonja végét jelentette.

Így végül a nemzeti bajnokság első három helyezettje, Kovtun, Kolyada és Samarin került be a VB-csapatba, tartalékként pedig Lazukin és Aliev lett kijelölve.

Kolyada, Kovtun és Samarin a nemzeti bajnokság dobogóján

forrás: RIA Novosti

Párosok

A párosok versenyében a nemzeti bajnokság első három helyezettje került be a VB-csapatba. A Tarasova/Morozov kettős nyerte meg a bajnokságot, Zabiiako/Enbert lett az ezüstérmes; utóbbiak amúgy kénytelenek voltak kihagyni az Európa-bajnokságot Enbert betegsége miatt. A bronzérmes Boikova/Kozlovskii és a 4. helyezett Pavliuchenko/Khodykin között dőlt el a harmadik hely sorsa az Európa-bajnokságon elért eredményeket is figyelembe véve. Miután Boikova/Kozlovskii dobogóra állhatott az EB-n, míg Pavliuchenkoék csak az 5. helyet szerezték meg, így végleg eldőlt, hogy Boikováék mehetnek majd a világbajnokságra.

Zabiiako/Enbert, Tarasova/Morozov és Boikova/Kozlovskii a nemzeti bajnokságon

forrás: Absolute Skating

Jégtánc

A jégtánc az egyetlen versenyszám, amiben az oroszoknak csak kettő kvótája van a világbajnokságon. Sok meglepetésre itt nem kellett számítani, miután a két kiemelkedő páros, Victoria Sinitsina/Nikita Katsalapov és Alexandra Stepanova/Ivan Bukin a legjobb eredményeket érték el a Grand Prix versenyek során, és a nemzeti bajnokságon is az első két helyet szerezték meg (érdekességként, a GP Döntőben 2. helyet szerző és a bajnokságot is megnyerő Sinitsináék az EB-n csak a 4. helyet szerezték meg, Stepanováéknak pedig a GP Döntőn nem sikerült dobogóra állniuk, az EB-n viszont sikerült megszerezniük az ezüstérmet).

*

Egész hihetetlen, hogy a tavalyi milánói VB óta majdnem egy év eltelt, és nyakunkon az idei év legrangosabb eseménye. De addig még hátra van egy kis idő; amikor ezeket a sorokat írom, épp elkezdődött a juniorok világbajnoksága, ami szintén nem kevés izgalmat tartogat majd. Az lesz majd a következő bejegyzésem témája.

~ Black Blades