Japán bajnokság 2021

Az orosz bajnoksággal egy időben rendezték meg a japán bajnokságot is, aminek nagy része szerencsére kora reggeltől délutánig zajlott magyar idő szerint, így ezt is tudtam úgy-ahogy követni. Sőt, kifejezetten jó volt, hogy a délutáni ebéd/vendégek előtt már lementek a versenyek, ezért szinte erre még több időm is volt, mint az orosz verseny követésére.

Először is, a párosok versenye nem is volt mondható versenynek, mert egyetlen induló volt, Yunoki/Ichihashi, miután Miura/Kihara nem utaztak haza a versenyre Kanadából, és inkább az olimpiára felkészülést választották, miután természetesen az idei eredményeik és pontszámaik alapján ők indulhatnak majd az ötkarikás játékokon. 

A jégtánc verseny viszont érdekesen alakult. A Muramoto/Takahashi kettős a 2019/2020-as szezonban kezdett el közösen versenyezni, és idénre igen sokat fejlődtek ahhoz képest, hogy friss párról van szó és Takahashi a harmincas évei közepén (!) ment át egyénizőből jégtáncba. Az idei ritmustáncuk kifejezetten jó. A japán szövetség támogatta is őket, és a nemzetközi mezőnyben is egyre szebben teljesítettek, amit jól mutatott, hogy az NHK Trophy-n sikerült legyőzniük az első számú japán párt, Komatsubara/Koletot, és a varsói Challenger versenyen is kifejezetten magas pontokat kapva szereztek ezüstérmet. Minden adott volt tehát, hogy megnyerjék első nemzeti bajnokságukat és kijussanak az olimpiára, hogy a csapatversenyben érmet szerezve Takahashi történelmet írjon, mert senki se szerzett még két különböző szakágban egyéni, illetve csapatérmet. Mindez azonban nem fog megvalósulni, mert Takahashi a ritmustáncban elesett és magával rántotta Muramotot is, ezért jelentősebb hátrányba kerültek Komatsubaráékkal szemben. A szabadtáncot ugyan megnyerték, de összességében alulmaradtak és ezüstérmesek lettek. A válogatási elveknek megfelelően ettől még beválogathatták volna őket az olimpiai keretbe (jégtáncban nem kap automatikusan a győztes kerettagságot), de a szövetség úgy döntött, hogy ezúttal a nemzeti bajnok mehet az olimpiára. Lehet, hogy Takahashiék a nagyobb ismertsége miatt a csapatversenyben meg is előzhettek volna 1-2 párt és picit több pontot gyűjthettek volna, mint Komatsubaráék, ugyanakkor az is igaz, hogy olyan hibák, mint az esés, nem fér bele egy futásba. S Takahashi idén és tavaly is nagyot hibázott a bajnokságon. Ha ott nehéz volt elviselni a terhet, mi lenne egy olimpián? A szövetség tehát a tapasztaltabb, hosszú évek óta együtt táncoló párt választotta, az, hogy ezen múlik-e majd csapatérem, meglátjuk Pekingben.

Komatsbura/Koleto sorozatban negyedik bajnoki címüket nyerték és ők az olimpiai indulók

forrás: tumblr

Muramoto/Takahashi Soran Bushi ritmustánca az egyik legjobb a szezonban, mégis egy nagy hiba miatt miatt a programban csak az ezüstérmet szerezték meg

forrás: tumblr

A nők és a férfiak versenyét vártam a legjobban egész héten. A nők versenye nagyon magas színvonalat hozott, öröm volt nézni a korcsolyázóikat, akiknek általában véve remek korcsolyázótudásuk, jó interpretációs képességük van; őket nézve még inkább műkorcsolyára emlékeztetett a sportág, mint az oroszoké, akiknél egyre nagyobb hangsúly az elemek nehézségén van. Persze a japánoknál is magas a színvonal technikailag, sokaknak van tripla Axelje és nagyon stabil egyéb ugrásaik, de nem a négyfordulatosokról szól a verseny. 

A nők versenyében Rika Kihira nem indult el, egészen az első edzésig reménykedett benne, hogy hátha meg tudja próbálni a versenyzést, de mégsem vállalta be. A sérülése nagyon súlyos lehet, ha egész szezonban nem versenyezhet. A visszalépésével már papíron sem volt esélye arra, hogy beválogassák az olimpiai keretbe. Elszomorító, hogy az a versenyző, aki 2018/19-ben olimpiai dobogó esélyesnek mutatkozott, még az olimpiára sem juthatott ki...De bízom benne, hogy a következő szezonban gyógyultan tér vissza és sok sikerét fogjuk még látni. 

A versenyt Kaori Sakamoto nyerte meg, aki nagyon kiegyensúlyozott versenyző, és ezúttal is két jó programot futott meg. A szövetség mellette áll, és nagyon magas pontokat kapott ezen a versenyen is. Kaori nemcsak a csapatversenyben lehet nagy segítségére majd a japán csapatnak, hanem az egyéni versenyben is nagyon szép helyezést érhet el, ha jól fut. Titkos vágyam (illetve most már nem is annyira titkos), hogy esetleg, valami csoda folytán ha jól fut az olimpián és meg is kapja a magas pontokat, akkor talán a dobogóra is felkerülhet  - attól is függően elsősorban, hogy az oroszok hogy futnak majd és bírók hogyan pontoznak...

Kaori Sakamoto második nemzeti bajnoki címét nyerte meg

forrás: tumblr

Az ezüstérmes Wakaba Higuchi lett, akinek nagyon, de nagyon örültem. A rövid programból egyrészt okosan kivette a tripla Axelt, nem rizikózta be, így a 2A-val és a többi jó ugrásával és elemével is szép magas pontokat kapott. A kűrben pedig sikerült a tripla Axel (egy kis ellépéssel), és a több ugrását sem szimplázta, duplázta le és nem esett el belőlük, ezért meggyőzően szerezte meg az ezüstérmet. Wakaba bár nagyon rákoncentrált az elemekre, a program végén a lépéssorokra igazán felszabadult, amit öröm volt nézni. Érzelemdús reakcióját, sírását látni a kiss and cry-ban pedig megható volt. Ezzel az Oroszlánkirály kűrrel szerintem nem kevés új rajongót fog majd magának szerezni az olimpián. Wakaba sikerének azért is örülök, mert 2017-ben lemaradt az olimpiáról, ráadásul a szövetség elég rendesen a nyakába varrta, hogy csak két kvótát sikerült szerezniük a 2017-es világbajnokságon. Az elmúlt években sokszor volt kiegyensúlyozatlan, nem sikerült neki sok minden, itt viszont végre sikerült a legjobbját nyújtania, amivel az olimpiai csapatba is bekerült. Bízom benne, hogy ő is jól futva szép helyezést ér majd el Pekingben.

Wakaba Higuchi a tavalyi 7. helye után ezúttal ezüstérmet szerzett és ezzel megváltotta a repülőjegyét Pekingbe

forrás: tumblr

A bronzéremért folytatott küzdelmet Mana Kawabe nyerte meg. Mana szépen betört ebben a szezonban, először csak egy GP meghívást kapott, majd a második meghívásakor az NHK Trophy-n már az ezüstérmet is sikerült megszereznie. Mindkét programban megugrotta a tripla Axelt, ami végül döntőnek bizonyult. Nagyobb hibája nem volt, bár az ugrásaiért eléggé küzdeni kellett a kűrben, és lehet hogy egy nemzetközi panel sokkal szigorúbban értékelte volna őt. Mai Mihara lett a 4., aki általában kiegyensúlyozottan szokott versenyezni, de ezúttal a kűrben elkövetett egy olyan hibát, hogy leszimplázta az egyik kombinációját (1A-1T), és azért, hogy mentse a menthetőt, a program végén még egy 3Lo-ra rátett egy 2T-t, ami sajnos érvénytelen elem lett, hiszen a megengedettnél eggyel több kombinációja lett így (ez volt a 4.) a program során. Ha nem tette volna rá az 1A-ra azt az 1T-t, akkor másként alakulhatott volna a végeredmény...

Mana Kawabe tripla Axeljeit megugrotta és ezzel az ütőkártyával sikerült dobogóra állnia, ezáltal pedig az olimpiai keretbe is beválogatták

forrás: tumblr

Satoko Miyahara ugrásait ezúttal abszolút nem kímélte a technikai panel, és sok hiányos ugrást állapítottak meg nála, ezzel csak 5. lett a versenyben. Sok tehetséges fiatal versenyző futott egyébként jól. Ilyen volt például Rinka Watanabe, aki a Carmina Buranára korcsolyázott a kűrben kifejezetten jól és ugrott meg egy 3A-t is, összességében pedig a 6. helyen végzett. Rino Matsuike a várthoz képest gyengében teljesített és 7. lett.

Az olimpiára a Top 3 versenyzőt válaszotta ki a szövetség, tehát Sakamoto, Higuchi és Kawabe indulhat majd Pekingben. A JSF azzal indokolta Kawabe választását Mai Mihara felett, hogy fiatalabb versenyző, aki előtt áll a jövő, valamint van olyan nehéz eleme, mint a 3A. El lehet fogadni az indokokat, akkor is ha nagyon sajnálom Miharát, mert egy hosszú betegségből tért vissza, jó formában. A világbajnokságon kaphatott volna lehetőséget, hiszen tapasztaltsága miatt fontos lehetett volna a három kvóta megtartásában, de oda is Kawabe-t fogják küldeni. 

A férfiak versenyét nagyon izgatottan vártam. A verseny előtt néhány nappal vált biztossá, hogy Yuzuru Hanyu indulni fog és a sérülését követően először láthatjuk majd idén versenyezni, miután az áprilisi WTT-n versenyzett utoljára. Yuzuru már a verseny előtt nyilatkozta, hogy mindenképp beteszi a kűrjébe a négyfordulatos Axelt, ezért hát izgulva figyeltem az edzésről szóló beszámolókat is. A rövid programban Yuzuru most mutatta be új, Saint-Sans Rondo Capriccioso zongora átiratára készült programját, ami fantasztikusan sikerült. Amikor már azt hiszi az ember, hogy nem tud nehezebb programokra futni a Chopin Balladánál, az Otonalnál vagy a Let Me Entertain You-nál, előjön egy olyen programmal, amiben mindössze 6 db koszorú van, ami hihetetlen szám (mások akár 20-30-at is csinálnak egy  rövid programban). Tele van nehezebbnél nehezebb összekötő elemekkel, koreográfiai nüanszokkal. És emellett nincs az a mozdulat a programjában, amit nem a zene ütemére csinálna, rendkívül muzikális! Az egyetlen, amin módosítanék, a kosztüm, mert ez a korábbi kifinomult ruháihoz képest összecsapottabbnak tűnik és túlságosan emlékeztet pl. az Otonal kosztümre. Ehhez a programhoz talán a világoskék szín helyett valami más passzolna. 

Részlet Yuzuru új rövid programjának, a Rondo Capricciosonak a lépéssorából

forrás: tumblr

A rövid programban Shoma Uno állt a 2. helyen, neki ezúttal sem volt meg a 4T-3T kombináció a programjában, és leduplázta. Shoma a verseny előtt sérüléssel bajlódott és állítólag a bokája is kificamodott a kűr előtt, ezért ahhoz képest szépen helytállt. Yuma Kagiyama a 3. helyről várta a kűrt, aki a szóló 4T-ből elesett a rövid programban. Yuma rövid programja továbbra sem tetszik, nem tudja kikorcsolyázni ezt az érett zenét és az új kosztüm a fehér mellénnyel sem illik hozzá, az túl öreges stílusú ehhez a fiatal fiúhoz. A 4. helyen Sota Yamamoto, az 5. helyen a fiatal, mindössze 16 éves Kao Miura és a 6. helyen Sena Miyake állt. A versenyen sokat izguló Shun Sato egy rontott 4Lz után csak a 8. helyről várhatta a folytatást.

A kűrben aztán Yuzuru megpróbálta a négyfordulatos Axelt, amit igaz, hogy a technikai panel leminősítettnek ítélt meg (azaz egy fél fordulat hiányzott belőle), de önmagában a tény, hogy Yuzu a lábán maradt és nem esett el belőle, jól mutatja, hogy mennyit fejlődött az ugrás azóta, amióta láthattuk őt utoljára próbálkozni (ez áprilisban volt, amikor még csak esett belőle, nem volt még meg a leérkezés). Yuzu a 4A edzéshez tudományos megközelítést alkalmaz, tanulmányozza az ugrás mechanizmusát - immár évek óta - és ahhoz, hogy javítson az eredményen, az elméletet átülteti a gyakorlatba. Ezért volt fontos, hogy az ugrást megpróbálja ezen a versenyen, hogy finomítson a módszerein. Mindamellett bár biztos voltak jobb próbálkozásai edzésen, teljesen más egy ilyen ugrást megpróbálni versenyen, ami jóval nehezebb. A 4A bázispontszámát amúgy 2018 után csökkentették és most csak 12,5 pontot ér, ami nagyon kevés ahhoz képest, hogy egy quad Lutz például 11,5-et ér, pedig azt sokan ugorják már, a 4A pedig annyira nehéz elem az extra fél fordulat miatt, hogy versenyen szinte senki még csak meg sem próbálta. A 4A megugrása viszont Yuzuru álma: ahogy elmondta, sosem gondolt két olimpiai bajnoki címnél többre, de a 4A-t meg szerette volna ugrani már kiskorában is. Nagyon bízom benne, hogy sikerülni fog neki, hajrá Yuzu!

Yuzuru Hanyu első négyfordulatos Axel próbálkozása versenyen. Bár hiányos és kétlábas volt, már az is hatalmas fejlődés, hogy nem esett el belőle

forrás: tumblr

Yuzu a kűrje további részében kifogástalanul korcsolyázott, közte három tiszta négyfordulatossal (4S, és két 4T kombinációban), két tripla Axellel, stb. Önmagában az is, hogy a 4A próbálkozás után tisztán tudott futni, hatalmas dolog. Yuzu ezzel toronymagasan, közel 30 pont előnnyel nyerte meg hatodik nemzeti bajnoki címét. Yuzuru teljesítménye sok szempontból elképesztő: 27 évesen nem tartozik már a fiatalok közé, tavaly tavasz óta gyakorlatilag egyedül edz Japánban éjjel, a sendai pályán, a szezon elején pedig egy quad Salchow próbálkozásból sérült le, ami mellett nyelőcsőgyulladással (és lázzal) is bajlódott, így egy hónapig nem is korcsolyázhatott.

Shoma Uno lett az ezüstérmes, aki négyféle négyfordulatos ugrással próbálkozott meg a Bolero kűrjében, de két Toe-loopból is hibázott és csak egy kombinációt sikerült ugrania. Az ő ugrásait nem vette olyan górcső alá a technikai panel, mint Yuzu quad Axeljét, pedig a 4S és az első 4T is hiányos volt. 

A bronzérmet Kagiyama szerezte meg, akinek néhány hibája volt a kűrben is (pl. ellépett az utolsó 3A-ból, leduplázott egy 3S-t). Ez a program jobban áll neki, de előadásban jóval alacsonyabb pontokat érdemelne erre, mint korcsolyázótudásra, mert nem sokat ad elő a programban. Sajnos a bírók viszont egy szintre teszik őt minden komponensben, bár hozzáteszem, a többi versenyzőnél is általában így szokták értékelni a komponenseket. Pedig attól, hogy valaki 9.00 pontot érdemel korcsolyázótudásra, még lehet adni 7.25-öt előadásra.

Yuzuru Hanyu megvédte bajnoki címét és hatodszorra lett nemzeti bajnok

forrás: tumblr

Shoma Uno a rövid programban

forrás: yomiuri shinbun

A 4. Kao Miura lett, akiről a jövőben biztos sokat fogunk hallani még. Shun Sato mellett neki is nagyon jó ugrásai vannak és már 4 négyfordulatos ugrása is van a kűrben. Shun hiába próbált meg szintén 4 négyfordulatost a kűrben, mégis az egyik legkönnyebb ugrásából, egy tripla Flipből esett úgy, hogy az ősszel sérült vállára esett rá. Shunt idén még a Junior világbajnokságon láthatjuk, remélem meggyógyul addigra. 

Az olimpiai keretbe tehát Hanyu, Uno és Kagiyama került (ők hárman kerültek be a VB-keretbe is), a Négy Kontinens Bajnokságra Miura, Kazuki Tomono és Sena Miyake mehet majd, míg a nők részéről Mai Mihara, Satoko Miyahara és Rino Matsuike. Muramoto és Takahashi a Négy Kontinens bajnokságra és Világbajnokságra is utazhatnak majd.

Ezzel zárult tehát a japán bajnokság és maga a 2021. év is. Nemsokára kezdődnek az amerikai valamint a kanadai bajnokságok, lesz még koreai rangsoroló verseny is, majd azután Európa-bajnokság és Négy Kontinens Bajnokság január közepén és vége felé, mielőtt kezdődne a pekingi Téli Olimpia.

A januári első versenyekig Boldog Új Évet kívánok mindenkinek, aki olvassa! :)

A nemzeti bajnokság férfi rövid programjának utolsó 2 csoportja itt, a kűrje itt nézhető vissza. A nők rövid programjának második fele itt, a kűr pedig itt nézhető vissza.

NHK Trophy 2021

Amikor az NHK Trophy előzeteséről írtam, hosszú volt a listán azoknak a száma, akik a verseny előtt visszalépni kényszerültek különböző sérülések miatt. Sajnos a sérülések listája a verseny alatt is folytatódott. Daria Usacheva, Eteri Tutberidze tanítványa a rövid program bemelegítésén egy tripla Flip próbálkozásból elesett, és a fájdalomtól sírva hagyta el a pályát, amit utána a versenytől történő visszalépés követett. A szövetség által sebtében kiadott közlemény szerint az ugrás után combszalag-szakadást szenvedett el, ami jellemző 13-17 évesekre és a rehabilitáció nem tart sokáig. Más források szerint csípőtörés is felmerült. Egy biztos: hamar kiadták a közleményt, pedig nem biztos, hogy Japánban teljes körűen meg tudják állapítani mi a sérülés oka, ahhoz szerintem alaposabb kivizsgálás kell majd otthon.

Mindenesetre Dariáról tudni lehetett az elmúlt hónapokban, hogy nincs a legjobb formájában és valamiféle sérüléssel küzdött. Talán vissza is léphetett volna ettől a versenytől, ha Trusova indult volna, de Sasha visszalépésével indulni kényszerült, sőt, nyilván aranyérmet vártak tőle (Tutberidze bizonyosan örült volna, ha mind a hat GP versenyt a versenyzői nyerik meg).

Usachevának azonban a tripla Flippel voltak problémái az utóbbi időben: a tesztkorcsolyázáson elesett belőle, a Skate America kűrjében ellépett belőle. Az NHK Trophy rövid programjának bemelegítésén aztán ugrott egy 3F-et, de már ott eléggé beleállt az ugrásba és látszott, hogy valami nem stimmelt. Utána jött a következő próbálkozás, amiből elesett és a fájdalomtól alig bírt felállni, majd lemenni a jégről. Szerintem a sérülése már korábban fennállhatott, ez az esés csak az utolsó csepp lehetett a pohárban. Egy volt bíró szerint a rossz technika, az ugrás elcsalása (prerotation) okozhatja az ilyen sérüléseket. Tény, hogy sok korcsolyázó küszködik sérüléssel, olyanok is, akiknek jó technikájuk van. Szerintem viszont több tényező is közrejátszhatott a sérülésben: rossz technika, alacsony testsúly, így kevesebb izom, ami sérülésveszélyesebb, már meglévő fájdalmak/sérülés és kimerültség (utazás, időeltolódás stb.).

Minden jót kívánok Dariának, remélem a felépülése nem tart sokáig. Viszont sajnos nem tudok túl optimista lenni a jövőjével kapcsolatban: neki nincsenek nehezebb elemei (négyfordulatos, vagy tripla Axel), és a meglévő versenyzők mellé jövőre egy sor, jelenlegi junior korú versenyző megy majd fel a felnőttek közé, akiknek quadjaik, vagy tripla Axeljeik vannak. Tehát nehéz elhinnem, hogy a Tutberidze csapatban ezek után kapna még bármiféle figyelmet is, akkor ha visszatérne a versenyzéshez. Így is csak kb. a hatodik számú versenyzőjük volt idén...

Sajnálom amiatt is, mert amint egy ilyen sérülés következik be, a Tutberidze csapat a versenyzőre próbálja hárítani a felelősséget. Zseleznyakov koreográfus szerint Dariának tudnia kellett volna, hol a határ és kevesebb munkát kellett volna csinálnia. De hát pont arról szól a rendszerük, hogy kiélezett versenyt folytatnak le a lányok között, és az nyer, aki a legerősebb és "túléli" a legkeményebb edzéseket is. A héten Kostornaiát kritizálta Gleikhengauz, aki szerint nem fut le elég programot edzésen, azaz "lusta", de az sem az ő hibájuk, hanem a versenyzőé. Szerintem az igazság mindig valahol a félúton van, és nem lehet azt mondani, hogy a hiba mindig csak a versenyzőben van, ha túl sokat edz, akkor is, ha túl keveset, akkor is. Mindenesetre nem tartom etikusnak a médiában így ekézni a versenyzőket, még akkor sem, ha Oroszországban más a kultúra és ott a véleményt általában kendőzetlenül meg szokták mondani. Az sosem mindegy - főleg egy olimpiai szezonban nem - hogy mit és hogyan nyilatkoznak le az edzők...

Usachevát ölben viszi el az orosz csapat orvosa a rövid program előtti bemelegítésen elszenvedett sérülését követően

forrás: sport-express.ru/fsgossips

A női versenyen tehát nem volt orosz induló és ezzel megnyílt az esély arra, hogy legalább egy nem orosz versenyző jusson be a GP Döntőbe. Ezzel az eséllyel kiválóan élt Kaori Sakamoto, aki két remek programot megfutva nyerte meg a versenyt, és ezzel az első japán női korcsolyázó lett idén, aki 220 feletti összpontszámot tudott elérni. Ezzel az eredménnyel - miután a Skate Americán csak 4. lett, de ott Trusova és Usacheva is indult - pedig gyakorlatilag megváltotta a jegyét a decemberi GP Döntőre is.

A 2. lett Mana Kawabe, aki nagyon jó rövid programot futott és az egyetlen versenyző lett az egész versenyen, aki megugrotta a tripla Axelt (Glenn, Liu, You próbálkozásai nem sikerültek). A kűrben Manának nem sikerült a tripla Axel, de azon kívül egy erős programot tudott ott is megfutni. 

A Skate America után ismét dobogós lett Young You, akinek ezúttal nem sikerült olyan jól a kűrje, sajnos sok ugrása hiányos, de összességében (koreográfia, átmenetek, előadás, interpretáció, forgások) elég jól korcsolyázott. Ha nem lesznek meglepetések, visszalépések, akkor az első számú tartalék lehet a GP Döntőre. Alysa Liu lett a 4., ő sok ugrásába lassan ment bele, amit nem tud kiforogni és hiányosak, ami miatt a technikai pontszáma ezúttal is eléggé visszaesett. Bár a kűr túl érett neki, és nem annyira tetszik, hogy szinte végig mosolyog egy ilyen programban, de összességében tetszik a vidám hozzáállása a versenyekhez, és szerintem Scalinál és Jeremy Abbottnál jó kezekben van jelenleg. Eunsoo Limről már írtam korábban, hogy erős előadó, karizmatikus a jégen, de ezúttal is akadtak problémái: a kűrben egy ugrást teljesen kihagyott (egy 3F lett volna), a rövid programban csak 3-2-t ugrott, bár jó koncentrációképességre vall, hogy Usacheva visszalépése után rögtön futnia kellett és ahhoz képest nem futott rosszul. A 6. lett Rino Matsuike, aki sérüléssel küszködik. Innentől kezdve nehéz lesz beverekednie magát az olimpiai keretbe.

Kaori Sakamoto kiegyensúlyozott versenyzéssel nyerte meg sorozatban második NHK Trophy aranyérmét

forrás: @sn_figure

Ez nem Tutberidze hétvégje volt a páros verseny szempontjából sem. Tarasova/Morozov ugyanis ismét kikapott Mishina/Galliamovtól, ráadásul elég jelentős fölénnyel, és közelebb voltak a bronzéremhez mint az aranyhoz. A rövid programban Tarasova, a kűrben Morozov rontotta el a Toe-loopot, és a kűrben több hibájuk is volt kidobós ugrásokból is. Mishináék ezzel szemben szinte tökéletesen futottak és meggyőzően nyerték meg a versenyt. Ezzel egyelőre úgy néz ki, hogy Sui/Han és Mishina/Galliamov a két legerősebb páros, és a többieknek hozzájuk kell felzárkózni a következő hónapokban. A bronzérmet Miura/Kihara nyerte meg, így a Skate America után ismét dobogóra tudtak állni és ezzel nagy eséllyel ott lesznek a GP Döntőben (akkor nem lesznek ott, ha Artemeva/Nazarychev és Knierimék is megverik Boikováékat a következő GP versenyen).

Párosok dobogója balról jobbra: Tarasova/Morozov, Mishina/Galliamov és Miura/Kihara

forrás: @sn_figure

A jégtánc versenyen a papírformának megfelelően Sinitsina/Katsalapov győzött, második lett Chock/Bates és harmadik Fear/Gibson, akik karrierjük második GP érmüket nyerték. Sinitsináék You Can Leave Your Hat On és Brick House (Joe Cocker) ritmustáncuk szerintem nem rossz, de egy kicsit...talán ódivatú, és semmiképp sem annyira meggyőző, mint Papadakisék RD-je. A Rachmanyinov zongorakoncertjük első, hosszabbik fele bár szép, de ebben a stílusban sokszor láttuk már őket jégtáncoln, aztán a program végén a váltást az ír táncra nem igazán értem. Sinitsina jobban tetszett, mint Katsalapov, akin bár kevésbé látszik az, hogy sérülésből tértek vissza, de ebben a párosban ő a gyengébb láncszem. A szabad táncukban egyébként maradtak még pontok, például a lépéssoruk csak 1-es és 2-es szintű volt, a komponensekben viszont már most nagyon magas pontokat kaptak (magasabbat, mint P/C múlt héten), és ezek a pontok még inkább emelkedni fognak majd a második GP versenyükön Oroszországban. Ami a leginkább elvonta viszont a figyelmet a szabad táncukról, az Nikita laza pólója ami gyakran fellibbent, és Sinitsina falatnyi bugyija, ami láttatta az egész fenekét és *tényleg* elvonta a figyelmet korcsolyázásáról.

Ezüstérmes lett tehát Chock/Bates meggyőző fölénnyel még úgy is, hogy Evan Bates a szabad táncban elesett. Így is olyan magas pontokat kaptak, ami jelzésértékű, és lehet hogy az első számú amerikai páros mégiscsak ők lesznek és nem Hubbell/Donohue.

Beigazolódott a sejtésem: a Muramoto/Takahashi kettős elég magas pontokkal került előrébb Komatsubara/Koletonál, és ha a nemzeti bajnokságon is jó pontokat kapnak és nyernek, utána egyenes út vezet majd az olimpiai csapatba. Muramotoék fejlődtek, jobban szinkronban vannak egymással, és Takahashin is látszik, hogy az emelései se olyan bizonytalanok, mint tavaly, de szerintem erősen látszik, hogy egyéni korcsolyázóból lett jégtáncos, azt a sok év edzést, amit jégtáncosok kiskorukban megtanultak, 30 éven túl nem fogja tudni behozni. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy az olimpián a japán szövetség egy csapatéremhez segítse.

Sinitsina/Katsalapov első idei versenyükön győzni tudtak

forrás: ISU

A férfiak versenyében Yuzuru Hanyu hiányát jobban lehetett érezni az indulók jelenléténél. Pedig Shoma Uno önmagához képest jól futott, a rövid programban ugyan csak 4T-2T kombinációt ugrott (mint az utóbbi években mindig), a kűrben ezúttal sikerült a 4Lo, a 4S és egy 4T is - a második 4T-ből ellépett, a Flipet pedig leduplázta. Szóval Shoma az elmúlt évek talán legjobb kűrjét futotta meg, bár még így is kevesebb pontot kapott mint a három quados kűrre Yuma Kagiyama egy hete. Ezüstérmes lett Vincent Zhou, aki a kűrben nem tudta azt a formát hozni, mint a Skate Americán: több hibája is volt, a legnagyobb pontban az, hogy leszimplázta a tervezett 4Lz-ot, és nagyon sok ugrására kapott vagy hiányt (<) vagy épp negyed hiányt (q). A 2-6. helyezettek öt ponton belül végeztek, végül a dobogóra még Junhwan Cha állhatott fel, aki múlt hét után ismét egy nagyon szép rövid programot futott és egy, a múlt hetinél valamivel jobb kűrt. Örültem annak, hogy ezzel a remek rövid programmal érmet tudott szerezni. Makar Ignatov lett a 4., aki szerintem első oroszként ugrott meg négy négyfordulatost ugyanazon kűrben (4Lo, 4S és két 4T volt a programjában), igaz, ezen kívül elég lassúcska és erőtlen volt a korcsolyázása, nem túl sok átmenettel a programjában. Makar évek óta állóképességi problémákkal küzd a kűrben, és itt bár a quadok mentek, de a program végére elfogyott a szufla, miután két egyes szintű forgást tudott csak bemutatni. Az utána futó Cha ezerszer lendületesebben, több koreográfiával, átmenettel futott, a különbség nagy volt kettejük között. Matteo Rizzo lett az 5., aki bár jó kűrt futott, de a második 4T leszimplázása egy érembe telt neki. Alexander Samarin lett a 6., aki csak az ugrásairól híres, a programjairól vagy előadásáról biztos nem. A Hanyu helyett beugró Sota Yamamoto a 7., Kao Miura pedig - aki csak 16 éves és juniorkorú - a 7. Nagy jövő áll előtte is, mert már most tud 4Lo, 4S-t és 4T-t is.

Shoma Uno lett az NHK Trophy győztese

forrás: @sn_figure

Így ért véget az NHK Trophy. Már csak két GP verseny van hátra, a jövő héten a francia Világkupa versenyt rendezik meg.

Az NHK Trophy teljes eredménylistája itt érhető el.

NHK Trophy 2021 előzetes

Holnap kezdődik az NHK Trophy, amiről az utóbbi hetekben sajnos sok visszalépés történt, és nem mindenkit (különösen a külföldieket nem) tudtak pótolni, ezért mindenféleképpen egy csonkább verseny lesz a tervezettnél. Japánba jelenleg is szigorúak a beutazási feltételek, a versenyzők más GP versenyekhez képest korábban megérkeztek, és háromnapos karanténban tartózkodnak a holnapi napi edzésig.

Jégtáncban visszalépett a kínai kettős, Wang/Liu, vélhetően azért, mert az eredetileg kínai GP helyett a múlt héten Olaszországban kellett kezdeniük a Világkupa-szezont és ez felborította a terveiket. Hawayek/Baker szintén visszalépett, mert Kaitlin Hawayek korábban agyrázkódást szenvedett edzésen, és abból még nem épült fel teljesen. A Skate America után az NHK Trophy-tól is visszalépett Daniil Samsonov, akit tavaly is csak egyszer láthattunk versenyezni és idén mutatkozott volna be a felnőttek között. Az osztrákok közül Ziegler/Kiefer szintén nem indul, miután sérülést követően nem volt elég idejük felkészülni a versenyre; Olga Mikutina szintén sérülésből lábadozik. Rika Kihira a kanadai GP verseny után itt sem indul el, és sajnos emiatt egyre kétségesebbnek tartom, hogy a nemzeti bajnokságra olyan formában fogjuk-e majd látni, amivel lesz-e esélye kiharcolni az olimpiai csapatba kerülést. 

Alexandra Trusova fáradásos törés miatt lépett vissza a versenytől. A sérüléséről már a Skate Americán is lehetett tudni, amiről szintén majdnem visszalépett (akkor egy négyfordulatos Lutz-ot bevállalt a kűrjében és az elég is volt a győzelemhez). A legnagyobb hiányzó pedig mindenképp Yuzuru Hanyu lesz, aki bokasérülést szenvedett nemrég - neki ez lett volna a szezonban az első versenye.

A férfiak mezőnyében indul Vincent Zhou és Shoma Uno, ezért a Skate America után kíváncsi vagyok, hogy melyikőjük tud jobb formát mutatni. Yuzuru helyett Sota Yamamoto kapott meghívást a versenyre, és harmadik japánként Kao Miura is bemutatkozik a felnőttek között, akinek többek között 4T, 4S és 4Lo is van az arzenáljában. Odaérhet a dobogóra Matteo Rizzo, akinek ez lesz az első GP versenye idén, vagy Junhwan Cha, bár neki nem lesz könnyű dolga az egymás utáni két versennyel, hiszen ő pár napja még Olaszországban versenyzett. Az oroszok közül Makar Ignatov és Alexander Samarin is indul, jó formában még a dobogó környékén is végezhetnek.

A nők mezőnyében Trusova visszalépésével csak Daria Usacheva indul az oroszok közül. A hazaiak közül Kaori Sakamoto indul (aki akár győzhet is), ott lesz még Rino Matsuike, aki ezúttal nem próbálja meg a 3A-t, és a japánok közül Rika Kihira helyett Mana Kawabe kapott még meghívást (akitől viszont minden bizonnyal fogunk látni tripla Axelt). Az olasz verseny után itt is indul Eunsoo Lim, felérhet a dobogóra (és ezzel akár még a GP Döntőbe is bejuthat) Young You, valamint indul még Seoyeong Wi a koreai csapatból. Az amerikaiak közül leginkább Alysa Liunak lesz esélye dobogóra jutni, kíváncsi vagyok, hogy tőle látunk-e tiszta 3A-t, esetleg megpróbálja-e a 4Lz-ot ezen a versenyen.

A párosok versenyében érdekes lesz nézni az idei második Mishina/Galliamov és Tarasova/Morozov összecsapást (az elsőt a Finlandia Trophy Mishináék nyerték). Miura/Kihira az idei Skate America ezüstérmesek is felérhetnek a dobogóra, vagy egy jó formában lévő Cain-Gribble/LeDuc is.

A jégtáncosok versenye több szempontból is érdekes lesz: egyrészt először látjuk versenyezni a Sinitsina/Katsalapov kettőst, ezért kíváncsi vagyok a programjaikra, a formájukra és hogy a bírók hogy értékelik őket. Másrészt összecsap egymással Komatsubara/Koleto és Muramoto/Takahashi, ami azért érdekes, mert Japánnak egy kvótája van az olimpiára és ez lehet az egyik verseny, ami befolyással lehet arra, hogy kit választanak majd be az olimpiai keretbe. Muramotoék az utóbbi időben sokat fejlődtek és nem lennék meglepve, ha a szövetség inkább őket preferálná a kvóta megszerzéséhez. Nem is az egyéni verseny, hanem a csapatverseny szempontjából fontos ez, ahol Japánnak elég jó esélyei lehet az éremszerzésre. 

Indul még Chock/Bates, Hurtado/Khaliavin és Fear/Gibson is, ezért jégtáncban egy elég erős mezőny gyűlik össze Tokióban.

A versenyről sok élő közvetítés lesz az Eurosporton (holnap az Eurosport 1-en 08.10-től 14.00-ig egy kis megszakítással 09.45-11.00 között; szombaton reggel 07.00-tól 14.00-ig pedig mindent adnak).

Az indulói listák, pontozólapok itt találhatók: 

http://www.isuresults.com/results/season2122/gpjpn2021/

Skate Canada 2021

Már a második Világkupa verseny, a Skate Canada is lezajlott a múlt héten, lássuk, mi is történt ezen a versenyen.

Először is a jégtáncról írnék, amelyen a papírformának megfelelően Piper Gilles/Paul Poirier győzött hazai pályán, második lett az olaszok első számú párosa, Guignard/Fabbri és bronzérmet nyert a Skate Americán 4. helyet szerző spanyol kettős, Smart/Diaz. Gilles-ék az Elton John ritmustáncot jól adták elő, szerintem ez egy közönségbarát és jól sikerült program, annak ellenére, hogy ebben a műfajban nem könnyű nagyon érdekes programokat készíteni (ezért egy kicsit szerencsétlen is, hogy az olimpiai szezonban a street dance ritmus a követelmény). Az egyetlen, ami zavaró volt a programjukban, az a kicsit eltúlzott kosztüm, ami egy fokkal "több" ahhoz képest, ami szerintem még egy Elton John zenéjére készült programhoz beleférne. Paulnak szerintem még jobban áll ez a fajta extrém narancsszín, de Pipernek annál kevésbé. A szabad táncuk a Long and Winding Road c. Beatles dal feldolgozására készült. Ez egy nagyon szép program, de akár a négy évvel ezelőtti James Bond FD, akár a Vincent programjuk szerintem érdekesebb volt, s nekem jobban tetszett. Az elemeik azonban szépek és nehezek, egy kivételével, a curve lift, ami során Piper Paul hátán csimpaszkodik, ami bár mindenképp nehéz, de talán kevésbé esztétikus emelés. 

Guignard/Fabbri megtartották az Atonement szabad táncukat, ami az egyik legszebb FD a mezőnyben, és ezúttal is nagyon tetszett az előadásuk. A bronzérmet Smarték nyerték meg, akiknek a Zorro szabad táncuk egy közönségbarát, könnyen befogadható program, jó választás abban az esetben, ha ők mehetnek majd az olimpiára.

Piperék az amerikaiakkal küzdenek majd meg az olimpián a dobogós helyezésért, érdekes lesz majd követni, hogy melyik párost fogják majd favorizálni a bírók, mely szövetségnek lesz nagyobb érdekérvényesítő ereje - egyelőre Piperék Hubbelléknél magasabb pontokat kaptak, úgy, hogy mindketten hazai pályán versenyeztek, meglátjuk, hogy egymás ellen hogyan alakul majd a sorrend, amit legkorábban a GP Döntőben láthatunk majd.

Piper Gilles és Paul Poirier a ritmus tánc közben

forrás tumblr

A párosok versenyében a papírformának megfelelően Sui/Han meggyőző, több, mint 30 pontos fölénnyel győzött. A rövid programjuk nagyon jól sikerült a Hans Zimmer Mission Impossible c. zenéjére, amin javítani kell majd technikailag, az például a lépéssor nehézségi szintje (ezúttal csak 2-es lett). A Bridge Over Troubled Water kűrjük nekem az összes eddig látott párosé közül a legjobban tetszik, ha sikerül tisztán megcsinálniuk, jó nehézségi szintekkel, akkor nem szabadna, hogy más megelőzze őket. Az a szinkron, precizitás, ahogy korcsolyáznak, az elemeik nehézsége a kivitelezéssel együtt és mindenek felett a kettejük közötti harmónia a mezőny fölé helyezi őket.

Második lett a Pavliuchenko/Khodykin kettős, akiket idén először láttunk nemzetközi versenyen. Még nincsenek a legjobb formájukban, de a Be Italian c. dalra futott rövid programjuk szórakoztató, sok-sok érdekes ki-, és bemenetellel az elemeikből. Az egyik ilyen, a halálforgás után Daria átemelése Khodykin felett például nem jött össze, amiért a lány lehuppant a jégre (ami persze automatikusan esésnek számít), de ahogy a szezonban haladnak majd előre, ezek kijavítható hibák. A kűrjük a Black Swan zenéjére készült, ennek is kell még idő kiforrni. Érdekes lesz figyelni, hogy alakul a szezonjuk, mert akár még az olimpiai csapatba kerülésükre is van esély, ha minden összejön nekik.

A bronzérmet Cain-Gribble/LeDuc nyerte meg úgy, hogy a 6. helyről kapaszkodtak fel a dobogóra egy jól megfutott kűrrel. 4. lett a James/Radford páros, akiknél több hiba is becsúszott. Friss párosként természetes, hogy több időre van szükségük összeszokni, azonban ezúttal nem éreztem annyira (különösen Radford esetében), mintha párként korcsolyáztak volna, nem érzem náluk még az összhangot.

Wenjing Sui és Cong Han a kűr közben

forrás: tumblr

A férfiak versenyét nem meglepetésre Nathan Chen nyerte meg, akinek nem igazán volt ellenfele ezen a versenyen. Mivel ő múlt héten is versenyzett, és ezen a héten nem volt olyan vetélytárs, aki hozzá hasonlóan akár öt négyfordulatossal is készült volna, ezért Chen egy kicsit leépítette a programjait erre a versenyre: a rövid programban 4F-es kombináció helyett 4T-t ugrott, a kűrben pedig egyik problémásabb ugrását, sem a négyfordulatos Lutz-ot, sem a négyfordulatos Loopot nem próbálta meg. Így is fölényesen nyert, ráadásul mivel nagyokat nem hibázott a programjaiban (csak a 4T volt hibás a kűrben), nőttek a komponensei is múlt hét óta. Lehet, hogy azért sem próbálkozott nehezebb programmal, hogy tisztább futásokkal saját magának önbizalmat szerezzen és emellett a komponensei is növekedjenek. Sok alkalma ugyan már nem lesz arra, hogy az olimpiáig más versenyen bemutassa a hat négyfordulatosból álló kűrjét, ha valóban az a cél, hogy az olimpián is bemutassa a négyfordulatos Loopot.

A férfiak versenye egyébként nem volt valami színvonalas, sok hibát láthattunk. Ezüstérmes lett Jason Brown, de ő sem futott hibátlanul: a tripla Axelje ezúttal sem volt teljesen tiszta és hibátlan sem a rövid programban, sem a kűrben, a négyfordulatos Salchow-ot pedig megpróbálta, de még mindig fél fordulat hiányzik belőle, és kérdéses, hogy ha 26 évesen még nem ugrotta-e meg tisztán, akkor képes lesz-e erre valaha versenyen?

Első Világkupa érmét szerezte Evgeni Semenenko, akinek a kűrben nagyon meg kellett küzdenie az ugrásokért, amikre így elég alacsony kivitelezési pontszámokat (GOE-kat) kapott. Ezzel és a nyilván alacsonyabb komponenseivel nem tudta megelőzni Brown-t úgy sem, hogy három négyfordulatos ugrást is bemutatott. Egyebekben ő egy kiegyensúlyozott, jó versenyzőalkatnak látszik, és az edzői csapata minden olyan fontos részletre figyel (pl. legmagasabb, 4-es szintű forgások), ami szükséges ahhoz, hogy a lehető legjobb pontokat érje el. Nem lennék meglepve, ha ő lenne az egyik orosz versenyző, aki bekerülne idén az olimpiai keretbe.

A hazaiak részéről Keegan Messing nem tudott a dobogóra állni, miután sok hibát követett el a kűrben, többek között az egyik ugrásnál úgy ráesett az állára, hogy azt hittem, nem is folytatja a versenyt...4. lett Makar Ignatov, aki a kűrben szintén egy nagyon rondát esett el a négyfordulatos Loopból. Sajnáltam Roman Sadovsky-t is, aki utolsó helyen végzett, nála különösen érezni azt, hogy a járvány miatti hosszú lezárások és korlátozások miatt Torontoban igencsak hatással volt a felkészülésére. 

Nathan Chen holdja a kűrben

forrás: tumblr

A nők versenye olyan technikai színvonalat hozott, ami nemzetközi versenyen még nem volt: csak a kűrben hat versenyző, azaz a mezőny fele megpróbálta a tripla Axelt és a legtöbbjüknek sikerült is megugrania azt. 

A versenyt az első felnőtt GP viadalán induló Kamila Valieva nyerte fölényesen, amivel a Finlandia Trophy-n megdöntött kűrbeli és összpontszám világcsúcsát is megjavította. Ezúttal a tripla Axelek is jobban sikerültek, mint a finn versenyen (bár a kűrben ellépett belőle), emellett a három négyfordulatos ugrása is sikerült neki. A programjairól idén már leírtam a véleményem; szerintem a rövid programja tavaly jobb volt, bár nagyon hasonló stílusú, mint az idei, a Bolero kűrje pedig kapkodós, ki nem tartott mozdulatok sokaságából áll, amin a nehéz elemek miatt nincs lehetőség előadni a zenét. Úgy érzem, hogy egy nagy sietség az egész, ami a minél több pont minél gyorsabb összegyűjtögetéséből áll. Nem tartom esztétikusnak azt sem, hogy az ugrásait feltett kezekkel (ripponnal) ugorja, ami olyan, mintha egy torna gyakorlatot néznék. Nem kérdés, hogy Valieva nagyon tehetséges, a programjai tele vannak nehéz átmenetekkel, ugyanakkor már most a korcsolyázásának minden elemére olyan magas pontokat kap, hogy innen alig van már feljebb. Tényleg megérdemel például annyit előadásra, vagy interpretációra, ami 9.5 körüli erősség a 10 pontból?

Kamila Valieva a Skate Canada rövid programjában

forrás: tumblr

Az ezüstérmes Elizaveta Tuktamysheva lett, két jól megfutott programmal - róla el lehet mondani, hogy a járvány helyzete belőle a legjobbat hozta ki és a tavalyi VB-n elért ezüstje óta remek formában van. Kétségtelen, hogy a tripla Axelje és a többi ugrása is kiegyensúlyozott, de hirtelen nagyon megugrottak a pontjai (a komponenseire például 35 feletti pontokat, a kűrjére 71 felett pontokat kap), holott nem javult kirívóan sem az elemei minőségében, sem komponensekben. Az ugrásai valóban jók amikor tiszták, de alig korcsolyázza be a pályát, nincs túl jó korcsolyázótudása, sokat "pózol" (azaz pihen) a kűrben, és a számtalan karmozdulat viszont nem helyettesíti a sokkal nehezebb lábmunkát.

Szerintem az orosz szövetség azt támogatja minél jobban, aki stabil ugró és akinek van olyan nehéz eleme, mint a 3A vagy négyfordulatosok. Akinek van 3A-ja, az akár az olimpiai csapatversenyben is bevethető és jelentős előnyt szerezhet majd mással szemben. Tuktamysheva erre kiváló lenne. 

Emellett kicsit olyan érzésem van, mintha 2017 ősze ismétlődne meg: lehet, hogy a szövetség nem nézné jó szemmel, ha csak Tutberidze-tanítvány jutna ki az olimpiára? Hasonló játszódott le 2017-ben, amikor Medvegyeva és Zagitova mellett nem más Tutberidze-tanítvány (pl. a rendkívül tehetséges Tsurskayát), hanem az akkor még befolyásos CSZKA-ban korcsolyázó Buyanova-tanítvány, Maria Sotskova kapta meg azt a plusz támogatást a Világkupa-sorozatban, ami után aztán a nemzeti bajnokságon is jól szerepelt és jutott ki az olimpiára. Tuktamysheva ha jól szerepel a nemzeti bajnokságban, akár az olimpiai csapatba is bekerülhet.

És az a bizonyos Tutberidze-tanítvány most, aki ennek megihatja a levét, az lehet akár Alena Kostornaia is (vagy más is, akár a tavalyi világbajnok Shcherbakova, bár őt a GP szezonban még nem láttuk). Kostornaia mindkét programját lecserélte a Finlandia Trophy után: a rövid programja a New York, New York c. dal Liza Minelli előadásában, a kűr pedig Billie Eilish Lovely c. dalára készült. Az ugrásai közül néhányat hiányosnak ítélt a technikai panel (többek között a 3A-t is a kűrben), ami sosem jó ómen. Az olyan pontozást, amelyben ugyanannyit kap korcsolyázótudásra, mint pl. Tuktamysheva, vagy amiben a remek 3F-3T kombinációja, ami korábban +4, +5 GOE-kat ért, most már +2, +3 egyes bírók szemében, viszont teljesen hibásnak tartok. Kostornaia még új programokban, nem annyira átütő előadással is nagyon szép lendülettel, térdmunkával, testtartással korcsolyázik, aminek meg kellene látszódnia pontokban is. Nehéz dolga lesz visszakapaszkodnia arra a szintre, amiben volt 2019/2020-ban, akkor ha a bíróktól sem kapja meg igazán a pontokat. Ami ha nem sikerül, nagyon fogok sajnálni, mert ha valakinek derékba tört a karrierje a montreali VB eltörlésével, majd az edzőváltással, Covid-betegséggel, az ő lesz...annak ellenére, hogy az elmúlt évek egyik legtehetségesebb orosz műkorcsolyázójáról van szó.

A dobogó tehát ugyanaz, mint a Finlandia Trophy-n is volt. A 4. lett Mai Mihara, aki kezdi visszanyerni nagyon jó formáját. A rövid programban csak 67 pontot kapott, a kűrben aztán a harmadik legjobb programot futotta (közte mindenre 4-es szinttel!) és akár a dobogóra is állhatott volna fel, ha nem legelsőként fut a rövid programban. Az 5. az amerikai Alysa Liu lett, aki végül a 4Lz-ot nem próbálta meg és a 3A-ból is elesett, azonban már többedjére fut idén jó programokat. A kűrjéhez egy picit éretlennek tartom még viszont, hozzá stílusban inkább a Gypsy dance rövid program illik. Wakaba Higuchi lett a 6. akinek viszont sikerült a 3A a kűrben, több más hibája volt azonban, és ilyenkor a bírók még ott is lepontozzák, ahol nem kellene. Az Oroszlánkirály kűr viszont nagyon jó, a sok lírai, vagy egyszerűen csak unalmasabb koreográfia mellett ez igazán egy olimpiai szezonra való program. A koreai Haein Lee lett a 7. egy szintén nagyon szép, Homage to Korea kűrrel. Mana Kawabe egy jól elrontott rövid program után szintén megugrotta a 3A-t a kűrben, és egy nagyon szép programot futott. Karen Chen viszont csalódást keltően csak a 10. helyen végzett, így az amerikaiaknál továbbra is teljesen nyílt a verseny, kik kerülhetnek be az olimpiai csapatba. Egyedül Alysa Liu helye tűnik jelenleg a legbiztosabbnak.

Mana Kawabe tripla Axelja a kűrben

forrás: tumblr

Véget ért thát a második GP-verseny is, napokon belül pedig a sorozat feléhez érkezünk, és elkezdődik az olasz GP-verseny.

A Skate Canada teljes eredménylistája itt elérhető.

Nebelhorn Trophy, Japan Open, és az elkövetkezendő versenyek

A Nebelhorn Trophy-ról már az előző héten szerettem volna írni, amire csak most van alkalmam, ezért ezt most pótlom, még mielőtt a hétvégi Finlandia Trophy-t és a legutolsó junior GP versenyt megrendeznék Ausztriában.

Nebelhorn Trophy

A Nebelhorn Trophy-n kiosztásra kerültek a maradék olimpiai helyek is. A nők versenyében a 6. helyen végző svéd Taljegardon kívül (ő már a VB-n szerzett kvótát) a legjobb 7 helyezett kapta meg a maradék hat helyet: USA, Lengyelország, Fehéroroszország, Svájc, Ukrajna és Ausztrália. Egyébként a versenyt az amerikai Alysa Liu nyerte meggyőző versenyzéssel (akkor is, ha a tripla Axelt a kűrben leszimplázta), remekül futott a lengyel színekben induló, idén már teljes egészében Európában készülő Ekaterina Kurakova is (ő korábban Brian Orserrel edzett Torontoban). Láng Julcsi derekasan küzdött, de ez nem volt elég arra, hogy kvótaszerző hely közelébe érhessen, és végül 16. helyen végzett.

Alysa Liu a Lombardia Trophy után a Nebelhorn Trophy-n is győzni tudott 

forrás: tumblr

A férfiak versenyében az olasz Frangipani 4. helyezésén kívül (Olaszország már rendelkezik kettő kvótával a VB-ről) az első 8 szerzett hazájának kvótát: USA, Franciaország, Oroszország, Korea, Azerbajdzsán, Ausztrália és Kanada.

A jégtánc versenyében kerültünk a legközelebb ahhoz, hogy a párosokon kívül szerezzünk még egy kvótát, de Yanovskaya Anna és Lukács Ádám egy hellyel lemaradt a kvótaszerző helyről és első számú tartalék lett így Magyarország. A versenyt a finn Turkkila/Versluis nyerte, rajtuk kívül még a grúzok, az örmények és a csehek szereztek kvótát.

Végül a párosok versenyében a spanyolok, a grúzok és az izraeliek szereztek még kvótát. 

Külön táblázatként nem teszem be, de a Wikipédián megtalálható országok szerinti bontásban az összes kvóta száma.

A fentiek alapján kialakult az olimpiai csapatverseny mezőnye is. A csapatversenybe azok az országok kvalifikálhattak, amelyek legalább három egyéni számban kvótát szereztek, így az alábbi országok vehetnek részt majd a csapatverseny során: Kanada, Kína, Olaszország, Japán, Oroszország, USA, Ukrajna, Németország, Csehország, Grúzia. Nagyobb meglepetésre Franciaország nem tudott kvalifikálni a csapatversenyre, miután sem a nők, sem a párosok nem szereztek kvótát.

Ezen túlmenően a Nebelhorn Trophy-n sorsolták ki azt a 13 országot, amelyik bírót küldhet majd Pekingbe. Ezek a következők:

Nők: FIN, AUT, BEL, AZE, NED, EST, KOR, USA, RUS, CAN, CZE, GBR, CHN

Férfiak: ISR, ITA, CZE, JPN, SWE, BLR, LAT, CHN, MEX, EST, FRA, KOR, CAN

Párosok: RUS, CHN, CAN, USA, ITA, JPN, AUT, GER, HUN, CZE, ESP, ISR, NED

Jégtánc: RUS, USA, CAN, ITA, GBR, ESP, POL, CHN, LAT, FRA, GER, JPN, UKR

A jégtánc versenyen majd pontozó országokról már most elmondhatni, hogy leginkább Papadakiséknak kedvező panel várható az olimpián, mivel a legtöbb országból vannak olyan jégtáncos párosok, akik Papadakisékkal együtt Montrealban, Dubreuil csapatában edzenek, ami a mindenféle háttér politizálás során befolyásoló tényező lesz majd (bárcsak írhatnám, hogy minden bíró függetlenül pontoz jégtáncban, csak az alapján amit aznap a versenyzők előadnak, de tudjuk, hogy nem így működik...). És ehhez kapcsolódó hír, hogy a hétvégén Papadakisék is visszatértek a versenyzéshez, a francia Master's versenyen mutatták be az új programjaikat (a ritmustánc itt, a szabadtánc itt elérhető) és elmondható, hogy már a szezon elején nagyon jó formában vannak, ezért nagyon nehéz dolga lesz az oroszoknak, vagy bárki másnak utolérni őket ebben a szezonban, ezt attól függetlenül mondva, hogy milyen lesz a pontozás.

Japan Open

A Japan Openen láthattuk a legtöbb japán top versenyző idei kűrjét (azért írom, hogy a legtöbb, mert Yuzuru Hanyu nem szokott meghívást kapni a versenyre, Yuma Kagiyama sem indult, miután egy kisebb sérülést követően inkább a Kanto régió bajnokságában indult el a hétvégén, és Rika Kihira néhány hete utazott el Kanadába edzeni Brian Orserékkel, ezért nem utazott haza erre a versenyre). A Japan Openen egyébként csak a kűrt szokták előadni, a versenyzőket pedig két csoportba osztják be, és az a csapat nyer, amelyik a legmagasabb összpontszámot kapja meg. 

Jó volt nézni a japánok programjait az orosz tesztkorcsolyázás, az első felnőtt versenyek után. Általában elmondható a japánokról, hogy nagyon szépen, lendületesen korcsolyáznak, jó a korcsolyázótudásuk, nincs teletűzdelve a programjuk annyi átmenettel, mint az oroszoké, és egyszerűen több idejük van kikorcsolyázni a zenét. 

A nők versenyét Wakaba Higuchi nyerte meg. Higuchi az Oroszlánkirály zenéjére korcsolyázza a kűrjét, szerintem ez egy hozzá illő, remek választás. Egy nagy és teljesen tiszta tripla Axellel kezdte a kűrjét Wakaba, az ugrást először ugrotta meg így versenyen. Bár nincs előtte sok lépés, mint mondjuk Kostornaia tripla Axelje esetében, mégis nagy, erőteljes, lendületes, kicsit Midori Ito Axeljére emlékeztet. Volt néhány hiba a programban, például leduplázott egy tervezett tripla Lutz-ot, ugyanakkor Wakaba nagyon jó érzelmi átélést, előadást láthattunk tőle. Örülnék neki, ha jó szezonja lenne, igazán sajnáltam, amikor 2018-ban nem sikerült bejutnia az olimpiai csapatba; bárcsak idén sikerülne neki! 

Wakaba Higuchi remek tripla Axelje a Japan Open kűrjében, forrás: tumblr

A második lett az a 16 éves Rino Matsuike, akinek ugyanaz a befolyásos edzője van, mint anno Mao Asadának és Shoma Unonak volt, Machiko Yamada.  Rino nagyon sokat fejlődött az utóbbi időben és ő is megpróbálta a 3A-t, azonban az leminősített lett, nem is volt olyan nagy és lendületes, mint Wakabáé. Emellett nagyon szépen, lendületesen korcsolyázik, főleg a korához képest kiemelkedő. Viszont előadásban még junioros, és az ugrásai sem a legjobb technikával rendelkeznek (a Lutz-a nem külső élről indul és vannak hiányos ugrásai).

A harmadik helyezett nem sokkal lemaradva Rinotól Mana Kawabe lett, aki Wakabához hasonlóan szintén sikeresen megugrotta a tripla Axelt a kűrben. Jó lendületű, a zenét kifejező, energikus korcsolyázása nagyon tetszett, és szomorú, hogy annyira kevés komponenst kapott erre a futására. A legtöbb japán korcsolyázót még hazai pályán is lepontozzák, de ez a 60 pont nagyon alacsony erre a futásra.

Kaori Sakamoto lett a 4., aki egy Benoit Richaud által koreografált kűrt adott elő a No More Fight Left In Me/Tris dalokra. Ez a program tetszett a legkevésbé, mert szerintem ezzel Richaud túlságosan az általa elképzelt stílust akarja Sakamotora ráerőltetni, és az 'I Am a Woman!' és hasonló alábeszélések sem valók a programba. Kaorinak a korábbi Zongora kűrje, vagy akár (harmadszorra) a Matrix is jobb választás lett volna szerintem...ennek ellenére Kaori jól futott, és bár nincs tripla Axelje, minden mást jól mutatott be, kivéve az utolsó forgást, amiből el is esett a program legvégén.

Mai Mihara lett az 5., akinek a kűrjét nem tudtam megnézni, de volt egy esése a programban (egyébként nagyon ritkán esik, vagy csinál nagyobb hibát a programjaiban). Végül a 6. lett Satoko Miyahara, aki szintén megpróbálkozott egy tripla Axellel, de ez leminősített lett; neki a sima tripla ugrásokkal is gond szokott lenni, ezért a tripla Axelt nem hiszem, hogy valaha látjuk tőle megugrani...

E verseny alapján is látni lehet, hogy nagyon nehéz lesz az olimpiai csapatba kerülés Japánban, hiszen nagyon sok erős versenyzőjük van, Wakaba és Mana tiszta tripla Axelt tudnak, Kaori az elmúlt évek legkiegyensúlyozottabb japán versenyzője, Rika Kihira bár sérülésekből fog visszatérni, vele is számolni kell ha jól formában van, és ott van Rino Matsuike, Mai Mihara vagy a többszörös VB-érmes Satoko Miyahara is.

A férfiak versenyében Shoma Uno nyert egy kicsivel Shun Sato előtt. Shoma idei kűrje a Bolero, ami nem a klasszikus Ravel-féle verzió, hanem annak egy átirata. Nekem ez a program nem annyira tetszik, és nem azért mert még a szezon eleje van, hanem mert nem érdekes a koreográfia és Shoma is csak átkorcsolyázik a zenén. Szerintem a Bolero egy nagyon rizikós választás és csak akkor működik olyan jól, ha a koreográfia remek, mint Torvill/Dean vagy Kostner programjai esetében. Shoma egyébként nagyon ambiciózus programot tervez a szezonra: öt quad, közte visszahozza a négyfordulatos Rittbergert is. Azért is rizikós ez, mert Shoma az utóbbi szezonokban maximum 2-3, de van, hogy csak egy tiszta quadot ugrott a kűrjében, négyet utoljára még 2017-ben, és azokban az időkben volt karrierje csúcsán...

A második helyezett Shun Sato akár nyerhetett volna is egy kicsit magasabb pontokkal. Technikában jóval magasabb pontokat kapott Shománál (4Lz, 4F és két 4T is volt a programjában, igaz, van amire pl. csak 2-es szintet kapott), csak a komponensekben maradt jóval alul. Shun is fejlődött tavalyhoz képest és a kűrben igazán jól futott.

A 3. Keiji Tanaka lett, aki (mint oly gyakran) ezúttal is leduplázott egy 4S-t, és mivel a programjában másféle négyfordulatos nincsen, ezért a technikai pontszáma alacsonyabb volt a többiekénél. Keiji a 2018-as olimpián harmadik számú japánként indult, az egyre erősebb férfi mezőnyben azonban idén szinte biztosan nem fog tudni beleszólni azoknak a versenyébe, akik az olimpia csapatba bekerülnek majd. A 4. lett Sota Yamamoto (egy 4T-vel és 4S-el, de alacsonyabb komponensekkel és hibákkal), az 5. Kazuki Tomono, míg a 6. Sena Miyake.

*

A következő hetekben a felnőtt Világkupa-rajt előtt további jó versenyeket láthatunk még. Holnap kezdődik a Finlandia Trophy, ami az egyik legjobb Challenger versenynek ígérkezik idén: a nőknél a felnőttek között debütál az orosz Kamila Valieva, indul többek között Tuktamysheva és Kostornaia is, a férfiaknál láthatjuk Alievet, Kolyadát, Semenenkot, Rizzot, Jason Brown-t, a párosoknél a Tarasova/Morozov és a Mishina/Galliamov kettőst, végül jégtáncban többek között Papadakis/Cizeront, Chock/Bates-t, valamint mindkét spanyol top párt.

Az ezt követő héten rendezik meg az Asian Open Challenger versenyt, ami egyben a tesztverseny is lesz az olimpiára, míg ezzel egy időben Budapesten is lesz egy szenior B nemzetközi verseny, amelyre többek között olyan orosz korcsolyázók vannak nevezve a nőknél, mint Kostornaia, Shcherbakova, Samodurova és Khromykh, a férfiaknál indul Aliev, Ignatov és Samarin, valamint Rizzo is, míg a párosok versenyében először láthatjuk az új magyar kettőst, Nagy Balázst és Mariia Pavlovát.

Mindezek előtt pedig a junioroknál megrendezik az utolsó Világkupa versenyt Linzben, amit a YouTube szokásos csatornáján lehet majd élőben nézni.