Yuzuru Hanyu interjú a világbajnokság után

Még a világbajnokság alatt, közvetlenül a kűr után készített a japán sportújság, a Sponichi egy hosszabb interjút Yuzuru Hanyuval, amiben szó esett arról, hogy mi történt a kűrjében, mik a tervei a következő szezonra, és hogyan áll a négyfordulatos Axel edzésével. Yuzunak mindig érdekes gondolatai vannak, ezért ez esetben is érdekelt, miként vélekedik bizonyos dolgokkal kapcsolatosan (különösen, hogy tavaly a nemzeti bajnokságot leszámítva alig hallottunk felőle). Az interjút már korábban lefordítottam, de úgy voltam vele, hogy legyen meg egy helyen is ezen a blogon. Aki szeretné, olvassa. :)

*

 Yuzuru Hanyu interjú a világbajnokság után

- Azt mondtad, hogy a belső egyensúlyodat nem tartottad meg a kűrben, ezzel kapcsolatosan voltak arról hírek, hogy az asztmád előjött.

YH: Egy kicsit éreztem az asztmás rohamot a kűr után. Miután véget ért, azt éreztem, hogy egy kicsit fáj, de nem ez volt a különösebb oka annak, hogy késve érkeztem meg a pályára [a kűr előtt]. Inkább volt néhány olyan kisebb gond, amelyek felhalmozódtak. A 6 perces bemelegítés során nem éreztem ennek semmiféle hatását, de végül azt hiszem, hogy mindazok a kis gondok vezettek ahhoz, hogy szétessen minden. Tudom, hogy mi volt az oka ennek. Ennek ellenére, ha megkérdezik, hogy vajon ez vezetett-e ehhez a hibákhoz [a kűrben], nem hiszem, hogy ez akkora hiba lett volna, mint amennyi ez a pontszámban hibaként kifejeződik. Csak önmagamban, lassanként, apránként kezdett minden szétesni. Éppen ezért, a helyezésen vagy a pontokon túl inkább azt éreztem magamban, hogy megfelelően megcsináljam a programot.

- Mik az érzéseid a pekingi olimpiával kapcsolatban?

YH: Hmm. Ez nem olyan érzés, mint hogy vissza akarok vonulni a versenyzéstől vagy sem, inkább olyan, hogy soha nem leszek elégedett az egész életemben, ha nem ugrom meg a négyfordulatos Axelt (nevet). Természetesen vannak napok, amikor egy ideig gondolnom kell az életkoromra, figyelembe kell vennem a tényt, hogy a fizikai erőnlétem csökken, de most azzal az érzéssel megyek előre, hogy még nem vagyok az erőm végén (nem vagyok elfáradva), hogy még mindig tudok bizonyos módon fejlődni. Természetesen könnyű összehasonlítani abszolút eredményeket, az én példám alapján a korábbi dicsőségeimet és eredményeimet. Ha összehasonlítjuk a korábbi eredményeimmel, és megkérdezik, hogy továbbra is azokba kapaszkodom, akkor erre nehéz lehet válaszolni. Kétségtelen azonban, hogy fejlődtem és jobb lettem, határozottan jobb, mint a 2018-as pyeongchang-i olimpián és a 2017-es helsinki világbajnokságon. Tehát még nem érzem úgy, hogy elértem volna a határomat. Inkább az a kérdés, hogyan győzőm le azokat a pillanatokat, amelyekben esetleg úgy érzem, hogy ez a korlátom.

Nos, innentől kezdve ott lesz a World Team Trophy [április közepén], bár ezt most úgy említem meg, miközben a WTT-re most épp még nem gondolok. Úgy döntöttem, hogy a négyfordulatos Axelt fogom edzeni a szezonon kívül a nyáron. És amíg a 4A-t edzem majd, olyan kérdések merülnek majd fel, mint hogyan lehet legyőzni azokat az időszakokat, amikor úgy érzem, hogy nem tudom megcsinálni az ugrást, vagy amikor falakba ütközök, valamint, hogy hogyan adhatok majd magamnak erőt mentálisan a folytatáshoz. Jelenleg úgy érzem, hogy gondolkodnom kell ezeken a dolgokon, és ki kell használnom a most meglévő tudásomat és tapasztalataimat annak érdekében, hogy a célomat elérjem.

- Ez után hol fogod folytatni az edzéseket?

YH: Tegnap, miután a verseny véget ért, elmentem Briannel [Brian Orserrel], és utána kaptam néhány e-mailt is. Különböző dolgokat próbálhatunk meg, azonban egyik sem végleges. Brian és a többiek visszavárnak engem a Cricket Clubba, hogy edzhessenek, azt mondták, hogy nemsokára újra szeretnének korcsolyázni velem. A dolgok azonban még mindig bizonytalanok a gondolataimban, és nem mondhatom határozottan, hogy visszatérek Kanadába. Végül is ebben a szezonban elég sokat tanultam azáltal, hogy egyedül edzettem. Azt hiszem, pont abból az okból, hogy egyedül edzettem, képes voltam megtanulni azokat a dolgokat, amiket elsajátítottam. Emellett abban a periódusban vagyok, hogy a négyfordulatos Axelhez kapcsolódóan sokat edzem egyedül, és különböző dolgokat tanultam ennek során. Tehát, például amikor másokkal együtt edzek, és közben edzem a quad Axelt, előfordulhat, hogy mások is vannak azon azon az íven, ahol az ugrást csinálom, és ez elvonja a figyelmemet. Aztán olyan dolgok is vannak, mint például a jég állapota. Az ilyen dolgok miatt nem kell aggódnom, ha egyedül edzek. Nagyon tudok koncentrálni ekkor az ugrásokra. De a zenével együtt való gyakorlás is olyas valami, ami különleges a műkorcsolyával, mint sporttal kapcsolatosan. Ha csoportban edzünk, annak van egy rendje és a zene lejátszásának prioritási sorrendje is van. Például van egy szabály, hogy azok, akiknek verseny következik, sokat gyakorolhatnak a zenére, de akiknek nincs közelgő versenyük, azok nem. Most mindezek nélkül edzhettem, és ez rugalmas abban a tekintetben, hogy azt edzhetek, amit akarok, összhangban egy olyan edzéstervvel, amelyet kitalálok. Kérdés ezeknek az átgondolása. Amit még figyelembe kell vennem, az a fizikális állapotom. Kétségtelen, hogy mióta visszatértem, vagy inkább, mióta visszatértem Japánba, ami valóban elég hosszú idő, nem voltam annál az orvosnál/fizioterapeutánál, aki segített gondoskodni rólam Torontóban. Azt hiszem, annyi bizonyos, hogy kezdek elhasználódni. Mivel dolgozom a quad Axelen, eléggé túlerőltetek egyes helyeket, például a lábfejemet, lábszáramat, a nyakamat, stb. Tehát azt hiszem, ezt mérlegelnem kell, miközben a döntésemen gondolkodom, ezért jelenleg most nehéz megmondani, hogy visszatérek-e Kanadába, vagy Japánban maradok-e.

(x)

- Mik a gondolataid Chen kűrjével kapcsolatosan?

YH: Különösen nem voltak érzéseim, őszintén szólva. Természetesen úgy gondolom, hogy Chen elképesztő, és az, hogy 5 nagyon nehéz quaddal ilyen minőségben tud teljesíteni egy programot, az nem hétköznapi teljesítmény. Szerintem ez a kemény munkájának a gyümölcse. Ezúttal azonban a legfőbb dolog, amit érzek, az a fertőzések megelőzése, és - beleértve a két hét karantént, amelyet a visszatéréskor meg kell tartanunk - az, hogy jó állapotban fejezzem be a világbajnokságot. Mindenesetre a szülővárosomban a helyzet nem jó, ezért leginkább azt kívánom, hogy én magam ne terjesszem a fertőzést, valamint hogy én magam se fertőződjek meg. Pontosan azért, mert ez volt az első számú célom ezúttal, ezért bennem egyszerűen nem az volt, hogy kiálljak Nathan ellen, és valójában nem is volt konkrét stratégiám (ez ellen). Ez inkább az volt, hogy...hogy is fogalmazzak, önmagam ellen versenyeztem, ezúttal a koronavírus elleni küzdelem volt. Nem igazán foglalkozom tehát ezzel. Mindenek felett, az első számú dolog, aminek örülök és megkönnyebbülést okozott, az a 3 olimpiai kvóta biztosítása Japán számára. Mivel a jelenlegi nemzeti bajnok vagyok, erős kötelességtudatom volt az olimpiai helyekért folytatott küzdelemért, és ez volt a legnagyobb oka az itteni versenyzésnek. A nagy dolog az, hogy megfelelően hozzájárultam ahhoz, hogy a japán férfiaknak biztosítva legyen a 3 hely. Nem igazán gondoltam másra.

- Milyen a fizikai állapotod?

YH: Rendben van az állapotom. Nem probléma. Mindenki aki TV-n nézett, aggódott miattam, de a fizikai állapotom 100% nem probléma.

- Azt mondtad, ha a pekingi téli olimpia a négyfordulatos Axel megvalósítása útjába esik, akkor gondolkodsz rajta hogy elindulj. De akkor más szóval, ha sikerül a quad Axel, akkor visszavonulsz?

YH: (nevet) Olyan direkten megkérdezted! Hát, nem tudom. Még ha arról is beszélek, hogy megugrom a quad Axelt, az attól függ, hogy hogyan fogom megugrani. Hogy én magam elégedett leszek-e vele vagy sem. Az a tény, hogy ilyen erőfeszítéssel, ennyire összpontosítva dolgozom a quad Axelen, és hogy a célomnak tartom, végül is szerintem azon alapul, hogy legbelül elégedett lehetek-e vagy sem. Tehát, ha elégedett leszek azzal, hogy csak megugrottam, akkor talán elgondolkodom rajta. Ahogy azonban a korábbi interjú során is mondtam, ez a Yuzuru Hanyu kétségtelenül javul még mindig. (nevet) Valóban javulok. Például, ha összehasonlítom a (2017-es) Helsinki világbajnokságon csinált elemeket a jelenlegiekkel, kétségtelen, hogy egy ugrással kevesebb van most [a kűrben 8-ról 7 elem]. És a program második felében a quad Salchow helyett most quad Toe-loop van. Úgy gondolom, hogy annak valószínűsége, hogy tiszta programot korcsolyázzak, vagy a bennem levő erő, hogy ne essen szét a program, jobb most, mint akkor. Képessé váltam arra is, hogy ilyen programokra fussak, míg Helsinkiben ez véletlen volt. Úgy éreztem, ott sikerült "bejutnom a zónába". Most már képes lettem erre jobban törekedni, és azt hiszem, hogy e tekintetben valóban fejlődök. Persze van, hogy nem tudok jó eredményt felmutatni, és ez nehéz. Ezúttal a teljesítményemmel kapcsolatban igen, voltak olyan ugrások, amelyek nem kaptak jó pontszámokat, és szerintem az előadás sem. De a pontszámokon túl voltak olyan futásaim, amikor éreztem, hogy ah, az edzés, amit végeztem, nem volt rossz. Ezért számomra nincs igazán az az érzés, hogy abba kellene hagynom, mert elértem a határaimat, vagy bármi más.

- A következő szezon programjai?

- YH: Ezt a Fuji TV korábbi interjújában elmondtam, hogy az jár a fejemben, hogy a 4A-t a Ten To Chi To-ba [Heaven and Earth - a jelenlegi kűr] szeretném beletenni. Igazából ezzel a vággyal hoztam létre ezt a programot. Ezért - bár még nem döntöttem teljesen - úgy érzem, hogy a Ten To Chi To-ra szeretnék korcsolyázni. Végül is alig volt versenyem ebben a szezonban. Többször meg szeretném mutatni ennek a programnak a jó részeit. És azt hiszem, ha a 4A-t beleteszem a programba, akkor a benyomása teljesen megváltozik a programnak. Ezen okok miatt szeretném tökéletesíteni ezt a kicsikét. :)

- Milyen gyakran edzed a 4A-t egy nap alatt? Mennyit tudsz belőle csinálni?

YH: Hm, ha még 1/8-dal többet tudok forgatni belőle, akkor meg tudom csinálni, kétség kívül. Tehát, amíg eljutok oda, folyamatosan erőltetem magam, és vannak fájdalmak amik apránként megjelennek. És akkor még azt kérdezted, mennyit edzem? Lássuk csak...volt egy kérdés egy korábbi interjúban, hogy mikor döntöttem úgy, hogy ezen a versenyen nem teszem bele az ugrást, és három napot mondtam [3 nappal a versenyre indulás előtt]. Igazság szerint azt mondtam magamnak, hogy a maximum az, hogy február végéig meg kell ugranom, vagy nem tudom betenni a programomba. Ha februárig megugrottam volna, úgy döntöttem volna, hogy beleteszem a programba, ha csak egyszer megugrottam volna, már akkor is úgy döntöttem volna, hogy beleteszem. De február végéig nem tudtam megcsinálni, ezért meghosszabbítottam a határidőt mostanáig. Körülbelül abban az időben valóban úgy dolgoztam rajta, mint a güzü. A többi ugrást nem is edzettem, csak az Axelt. Két órán át szünet nélkül. Természetesen nem csak a 4A-t edzettem egész idő alatt, de valóban volt néhány két órás edzés, ahol csak Axelt ugrottam. Azt hiszem, átlagosan körülbelül 45 percig edzettem. 

Nagyon szépen köszönöm. Nehéz nap volt ez mindenki számára. Köszönöm. Ismét kérem, hogy drukkoljatok nekem.

Forrás: Sponichi 1, 2, 3

Világbajnokság 2021

Véget ért ennek a csonka és rendkívüli szezonnak a legfontosabb versenye, a világbajnokság, amellyel kapcsolatosan valahogyan vegyes érzéseim vannak. Egyrészt az olimpiai kvalifikáció miatt elkerülhetetlennek tartottam, hogy ne rendezzék meg ezt a versenyt, másrészt érezhető volt, hogy voltak olyan korcsolyázók, akik nem tudtak úgy edzeni, mint normális időszakban. Ugyanakkor voltak olyanok, akiknek az eredményén ez nem látszódott meg, azok, akik viszonylag zavartalanul tudtak készülni. Általában elmondható, hogy az oroszok előnyben voltak, nekik az egész szezon során voltak hazai versenyeik és jó formában voltak ezen a világbajnokságon is. Hátrányban voltak viszont azok, akik nem tudtak a szokásos edzőkkel és helyen készülni (például Kanadában, ahol rendkívül szigorúak a vírusra vonatkozó rendelkezések). Ezektől függetlenül mindenki próbált a lehető legjobbjukat hozva helytállni.

Párosok

A párosok versenyében lehetett tudni, hogy az oroszoknak áll a zászló. Ők azok, akik  végigversenyezték a szezont, versenyeik elérhetők voltak az interneten is, mindenki látta ki, hol tart. 

A címvédő kínai párost, Sui/Hant először láthattuk idén, Cong Hannak csípőműtétje volt tavaly és jelenleg Sui is sérüléssel bajlódik. A rövid programban Boikova/Kozlovskii vezetett egy hibátlan rövid programmal, mögöttük Suiék, miután Sui ellépett a szóló 3T-ből. Mishina/Galliamov szintén jól futott, és a 3. helyről várhatta a kűrt, míg Tarasova/Morozov csak a 4. helyen állt, miután Tarasova nem tudta megugrani a szóló ugrást, ami egyébként leminősített lett. A kűrben aztán Mishináék voltak az egyetlenek, akik tisztán tudtak futni, Suiéknál a szóló 3S megint nem sikerült tisztán és a kombinációban is kaptak hiányos ugrást, míg Boikova többet is rontott a kűrben, a 3T-ből és a kidobós Flipből is.  Tarasováék kűrjében ismét Tarasova rontott, nem csinált kombinációt a rontott 3T után. Tarasováék fáradtabbnak tűntek ezen a versenyen, lehetett látni hogy az állóképességük nem a legjobb, ami nyilván a vírus okozta hosszas felépülésnek köszönhető.

Bár Mishináék technikailag jobb és tisztább programot futottak a Suiék kűrjénél, és győzni tudtak, de szerintem minőségben Suiék jobbak voltak, mind a Blues for Klook rövid programban és a Rain, in your black eyes kűrben is. Mishináékat kicsit éretlen előadónak tartom még, főleg a Queen kűrben (az Esmeralda rövid programjuk nagyon jó), és komponensekben kaphattak volna kevesebbet, míg Suiék nagyon kicsivel többet (ami még mindig jóval alacsonyabb lett volna, mint amit kaptak a 2019-es világbajnokságon). A két páros közötti különbség a második pontszámban szerintem nem szabadott volna, hogy ilyen kevés legyen. Ettől függetlenül magas színvonalú és jó versenyt láthattunk a párosoknál.

Ami érdekes volt még, hogy Boikova a kűr után a kiss and cry-ban elszólta magát Moskvinának, és azt mondta, hogy "tessék, van egy világbajnok párosod". Ami igazán nem túl elegáns elszólalás akkor sem, ha érthetően csalódott volt a rontások után. Kíváncsi leszek a dinamikára a két páros között, hiszen Boikováék voltak a következő ígéret, és most az edzőtárs páros előbb lett világbajnok, mint ők...

A magyarok részéről kifejezetten jól versenyzett Magyar Márk és Ioulia Scsetyinyina, akik a 14. helyen végeztek, ezzel olimpiai kvótát szereztek, ami páros korcsolyában utoljára 1956-ban sikerült Magyarországnak! Ez nagyon szép eredmény, gratulálok nekik!

Mishina és Galliamov, az új világbajnokok

forrás: tumblr

Jégtánc

A jégtánc versenyében Sinitsina és Katsalapov szerintem teljesen megérdemelten nyertek. Sinitsináék szerintem a legjobban korcsolyáztak a dobogósok közül, különösen Sinitsina korcsolyázótudása  kiemelkedő a top párok közül. Mindenképp jó ötlet volt, hogy visszavették a tavalyi szabad táncukat, mert a szezon elején bemutatott Michael Jackson program nem volt annyira színvonalas. A pontjaik természetesen magasak voltak, de miután Gilles és Poirier 130 pontos szabad táncot pontszámot kaptak, egyértelmű volt, hogy jócskán a fölé helyezik majd az oroszokat. 

Hubbell és Donohue szerezték meg az ezüstérmet, de nekem őszintén szólva nem igazán tetszettek a programjaik és különösen Hubbell korcsolyázótudása gyenge, főleg ha az oroszokhoz viszonyítom. Egyébként nekem a versenyen nagyon tetszettek az olaszok, Guignard/Fabbri, akik szerintem korcsolyázótudásukat és az idei Atonement szabad táncukat figyelembe véve dobogósok lehettek volna (persze csak a technikai tudás alapján, mert politikailag tudjuk, hogy erre esély sem volt ezen a versenyen). Gilles és Poirier hatalmas pontszámot kaptak a szabad táncban, érdekes volt nézni, hogy a kanadaiaknak sikerül egy érmet szerezniük Chock és Bates kígyótánca előtt. Tavaly a politika még Chockék malmára hajtotta a vizet, most megváltozott...

...és apropó politika. Tudni lehet, hogy ilyen versenyeken lehetnek és vannak is háttér megegyezések, ezekről azonban nyilvánosan persze nem szokott szó esni. Sinitsináék edzője, Zsulin viszont kifejezte aggodalmát a férfi kűr előtt, hogy ha az USA nem szerez ott aranyérmet, akkor tart attól, hogy a jégtánc versenyen majd az amerikaiak pontjait fogják megtolni (hiszen már csak ott lenne volna esély amerikai aranyéremre). Ez nagyon érdekes volt, mert Zsulin nem rejtette véka alá a véleményét azzal kapcsolatosan, hogy bizony szakágak között is szoktak lenni egyezkedések. Így viszont, hogy a férfiaknál Chen nyert, nem kellett attól tartani, hogy nagyon megpontozzák Hubbelléket (vagy valamiért lepontozzák az oroszokat), és így is történt.

A magyarok részéről Lukács Ádám és Yanovskaya Anna a 23. helyen végeztek, miután nem tudták bemutatni a szabad táncukat.

Sinitsina és Katsalapov

forrás: tumblr

Férfiak

A férfiak versenyében nem meglepetésre Nathan Chen nyert, úgy, hogy a rövid programban elesett a 4Lz-ból (egyébként évek óta először 4Lz és 4F van a programjában, eddig a könnyebb 4T volt az egyik elem), a kűrben azonban megugrotta az 5 négyfordulatos ugrását és sikerült győznie. Nem vitás, hogy Chen egy nagyon kiegyensúlyozott ugró, akinek a repertoárjában ott vannak a legnehezebb négyfordulatos ugrások (kivéve a négyfordulatos Rittbergert) és nagy százalékban megugorja őket. Ugyanakkor továbbra is az a véleményem a korcsolyázásával kapcsolatosan, hogy a bázis pontszám egy dolog, de a minőségre, ahogy végrehajtja az elemeket és a komponenseire továbbra is túlzóan magas pontokat kap. Se a rövid programját, se a kűrjét nem tartom semmi különösnek, a rövid programban különösen gyenge a koreográfia és túlságosan az elemekre koncentrált itt is. Érdekes volt, hogy Chen Kolyada és Yuma Kagiyama között futotta a kűrt, és a korcsolyázótudásban (térdhasználat, élhasználat, sebesség, irányváltoztatások) nagy volt a hátránya a másik két fiúhoz képest, mégis messze a legmagasabb pontokat kapta, például korcsolyázótudásra 9.61 pontot! A forgásai évek óta gyengébbek. Feltűnő például az is, hogy a kűrben erősen összpontosít az ugráselemekre - amiket leginkább a pálya egyik, majd másik felén kivitelez - és csak a végén, a lépéssor alatt kel életre a program és ad elő Chen. A bírókban pedig az kelt benyomást, hogy a program végén mit csinál, és hogy megcsinálja az elemeket. 

Yuzuru Hanyu Let Me Entertain You rövid programja nagyon jó volt szerintem, ez egy hasonlóan rockos program, mint amilyen a Let's Go Crazy volt néhány szezonnal ezelőtt. A remek futás ellenére meglepően csak 106 pontot kapott, a 3-as lépéssor mellett alacsonyabb GOE-kat és csak 48 alatti komponenst, amit keveselltem nemcsak én, hanem sokan mások is (lehet, hogy egy szőrszálhasogatásnak hangzik, de akár ezen is múlt az ezüstérme). Úgy érzem, hogy vele szigorúak, a technikai panel például elnéző volt a lépéssorokkal és nagyon sokan kaptak 4-es szintet, de ő nála találtak olyan hibát, amivel 3-as szintre tudták minősíteni.

Yuzu az edzéseken jól teljesített, és jó formában volt, ezért furcsa volt, hogy a kűrben több ugrásból is ellépett (mindkét Axeljéből is!) és ez a kűrje elmaradt attól a tökéletes futástól, amit mutatott a nemzeti bajnokságon. A verseny után aztán az orosz Match Tv szellőztette meg a hírt, hogy problémái voltak az asztmával a kűr előtt. Yuzu egyáltalán nem az a versenyző, aki kifogásokat szokott keresni, ezért miután a japán média is felhozta a témát, nem tagadta, hogy a 6 perces bemelegítés után történt egy s más (de részletekbe nem ment bele). Nagyon sajnálom, hogy így alakult neki, de azt hiszem, így is, hogy edző nélkül készül egy éve Japánban, összességében jó eredményt ért el itt. A 7. világbajnoki érme azt jelenti, hogy Jan Hoffmann óta az első, aki hét világbajnokságról is érmet tud elhozni, s azért mindezt egy olyan közel 10 éves időszakban tette, amikor nagyon nagy változásokon, technikai fejlődésen ment át a férfi műkorcsolya.

Yuzu tripla Axelje a rövid programban, amit pontosan a zene ütemére ugrott meg, a háttérben pedig az ugráló Brian Orser

forrás: tumblr

Az ezüstérmes Yuma Kagiyama lett, akinek ez egy nagyon sikeres VB-bemutatkozás volt. Yumát már a 2019-es junior GPF-en láttam élőben, és egy ügyes fiatal versenyző, akinek már most, ilyen fiatalon igazán jó a korcsolyázótudása, remek a lendülete, az ugrásai könnyedek és jók. Hiányolom nála még a jobb előadást, illetve szerintem a tavalyi kűrje az ideinél jobb volt, de ő mindenképpen egy ígéretes versenyző, akivel a jövőben abszolút számolni kell.

A 4. Shoma Uno lett, akinek ezúttal is voltak kisebb hibái a kűrben és a rövid programban is esett (ritkán fut tiszta rövid programot), az 5. helyen pedig Kolyada végzett, aki nem rizikózott a 4S-el, de így is voltak kisebb hibái mindkét programjában.

A verseny negatív meglepetése egyrészt a sérüléssel bajlódó Vincent Zhou volt, akinek még a kűrbe sem sikerült kvalifikálnia magát, miután a rövid programját nagyon elrontotta, illetve Boyang Jin, aki csak a 22. helyen végzett. A versenyen hiába futott jól Han Yan (aki egyébként gyönyörűen korcsolyázott ezúttal is), Boyang helyezésével csak egy kvótája lesz a hazaiaknak a pekingi olimpián, ami egyben azt is jelenti, hogy minden bizonnyal Boyangot fogjuk látni az olimpián, Han Yant pedig sajnos nem...

Han Yan mellett kiemelem még Evgeni Semenenkot, akit Mishin nagyon jól felkészített erre a versenyre, összeszedett volt mindkét programban és ezzel a 8., valamint Kolyada 5. helyezésével 3 kvótát szereztek az orosz csapatnak az olimpiára (illetve a 3. kvótát meg kell majd védeni a Nebelhorn Trophy-n, de erről majd később). Top 10-ben végzett Keegan Messing, Kevin Aymoz, és Junhwan Cha is, utóbbi szintén egyedül, Koreában edzett az elmúlt egy évben, miután nem ment vissza Torontoba edzeni.

Még egy szó a pontozásról: sajnos továbbra sem meglepő, hogy a bírók kiegyensúlyozatlanul, össze-vissza értékelik a versenyzőket a GOE-kban és a komponensekben, amellett, hogy a technikai panel is sokszor szelektíven állapítja meg a hiányos vagy élhibás ugrásokat. Zhou gyenge korcsolyázótudására, nem kiemelkedő egyéb komponenseire több pontot kapott, mint a gyönyörűen, élben korcsolyázó, remek térdhasználattal rendelkező, jó előadó Han Yan, amit nem lehet mivel magyarázni, csak azzal, hogy Zhou amerikai, és minden bizonnyal próbálták bejuttatni a kűrbe ezekkel a pontokkal. Vagy például Jason Brown kiváló és hibátlan Sinnerman rövid programja kevesebb komponenst ért, mint az eleső és gyengébb korcsolyázótudású, gyengébb előadó Nathan Chen. Chen 10-es, maximum komponensei, 9.75-ös pontja korcsolyázótudásra erősen túlzás, attól, hogy jól ugrik, nem szabadna minden másban megpontozni.

Összehasonlításként, e között a két 4T-3T között a különbség, hogy a baloldali 2.87 GOE-t, a jobboldali 2.17-t kapott, ami nagyon nagy különbség. Vagy sok olyat láthattunk, hogy ugyanarra az elemre 0 és +4, vagy egyéb nagy eltérésű pontokat adtak a bírók. Régebben a komponensek között voltak nagyobb eltérések, de amióta a -5 és +5 közötti GOE rendszer van, látható, hogy ezekkel a pontokkal a bírók még inkább tudnak játszani, mint a komponensekkel...

Nők

A nők versenyéről általában elmondható volt, hogy nem volt olyan színvonalú, mint a férfiaké. Sokan hibáztak a top versenyzők közül, kiegyensúlyozatlanabb volt a mezőny és elég kevés futásról volt elmondható, hogy igazán tetszett. Ilyen volt például a holland Lindsay van Zundert (16.) két programja, aki nemcsak a kűrbe jutott be, hanem ott is futott egy egy gyakorlatilag hibátlan programot. Jól versenyzett Olga Mikutina is, aki a 8. helyen végzett, és mindenképp kiemelendő, hogy nagyon sikeres versenyt zárt maga mögött Loena Hendrickx, aki 4. lett a kűrben és 5. összesítésben, ami élete legjobb eredménye, ami különösen  nagy siker tekintve, hogy hosszú sérülés után tért vissza idén. A hazaiak versenyzője, Josefin Taljegard nagyon jól hozta a karakter a Joker kűrjében, és igazán jól futott. Tetszett Kaori Sakamoto is, aki a japán csapatban a legjobban szerepelt ezen a versenyen. 

A versenyt Anna Shcherbakova nyerte, akinek egész héten gyengén mentek az edzések. A rövid programot megfutotta, a kűrben az egyetlen tervezett négyfordulatosa, a Flip hiányos volt, és esett belőle, láthatóan erőtlen volt magához képest, a mérlegforgásában is megbillent. Neki is hosszabb időbe telik, mire a betegségéből felépül (ugyanakkor hozzáteszem, hogy decemberben a nemzeti bajnokságon ezt a kűrt sokkal jobban futotta és akkor sem volt fizikálisan jó formában). Az egyik legösszeszedettebb a versenyen Elizaveta Tuktamysheva, akinek a tripla Axeljei nagy előnyt jelentettek itt. Nekem ő továbbra is túl sokat rákészül az ugrásaira és sokszor úgy koncentrál az elemekre, hogy nem ad közben elő, valamint a programjai sem túl tartalmasak koreográfiailag, vagy átmenetekben. Ennek ellenére jól versenyzett és 2015 újra ismét indulhatott világbajnokságon, amiről megint éremmel távozhatott. Ahhoz képest, hogy milyen az orosz mezőny az utóbbi években, ő tényleg a kitartás mintaképe és megérdemelten került a dobogóra a két futása alapján.

Anna Shcherbakova a kűrben

forrás: tumblr

Alexandra Trusova szerezte meg a bronzérmet, aki az edzéseken megcsinálta az öt négyfordulatosból álló kűrjét és tripla Axeleket is gyakorolt, végül azonban a 3A-t nem próbálta meg egyik programjában sem. A rövid programjában ráadásul rontott, nem ugrott kombinációt ezért egészen a 12. helyig esett vissza. A kűrben aztán végül három négyfordulatos ugrást megcsinált (kettőből elesett), ami annyira magas technikai pontszámot eredményezett, hogy egészen a dobogóig tudott feljönni. Ehhez azonban kellett az is, hogy nagyon magas komponenseket kapjon (66-ot a kűrben!). 

Az oroszok pontszámai, különösen a komponensek túlzóan magasak voltak. Például Shcherbakova kűrjére, amelyre általában véve sokkal gyengébben korcsolyázott, mint egy éve az Európa-bajnokságon és még esett is, majdnem 2 ponttal kapott többet, mint tavaly, amit tényleg nem lehet nagyon hova tenni. De amellett sem lehet elmenni, hogy a nem a legjobb korcsolyázótudásáról vagy előadásáról híres Trusova 3 ponttal magasabb komponenst kapott arra a kűrjére amiben alig van koreográfia, mint a  gyönyörűen korcsolyázó Satoko Miyahara. De Kaori Sakamoto is csak 67 pontot kapott. Úgy érzem, hogy a komponensek túlságosan függenek olyan tényezőktől, mint hogy technikailag kinek milyen erős a programja, vagy hogy ki melyik országnak versenyez...

Meglepetésre a japánok közül nem szerepelt jól sem Satoko Miyahara, sem Rika Kihira. Satoko talán annyira nem is meglepetés, mert a nemzeti bajnokság után visszament Kanadába és több időt kellett karanténban töltenie. Sajnos az ugrásai egyre rosszabbak...Rika Kihira esete inkább volt meglepetés. A rövid programban még 2. volt., azonban a kűrben a 3A-ja leminősített lett és több más ugrása is hiányos volt. Rika minden bizonnyal sérüléssel bajlódik, de sajnos azt látom általában véve, hogy nem tett jót az ugrásainak az, hogy Lambiellel edz, akkor is ha megcsinálja őket, egyre több a hiány bennük. Kérdéses, hogy ez után a szezon után nem megy-e vissza Mie Hamadához Japánba, vagy máshova edzeni.

Az amerikaiknál Karen Chen 4. lett, megismételve a 2017-es VB-n elért eredményét, és bár Bradie Tennell gyengébben szerepelt, ketten együtt sikerült 13 pontot (13 helyezés) szerezniük, ezzel feltételesen három kvótát szerezniük az olimpiára. Hozzáteszem, hogy a panel elnéző volt Chennel szemben, különösen a rövid programban nem vette hiányosnak az ugrásokat.

A koreaiaknak az elmúlt hetekbeli versenyzések után nem sikerült itt a legjobb formában lenni, nem értettem például, hogy Haein Lee, aki két hete visszavette a Firedance kűrjét, most miért a Fekete hattyú programját futotta. A három kvóta megszerzése amúgy sem volt túlságosan reális cél számukra.

A magyarok közül Láng Júliának sajnos nem sikerült bejutnia a kűrbe, amire akkor lett volna esélye, ha tökéletes programot fut meg.

*

Az olimpiai kvóták

Az olimpiai kvóták az alábbiak szerint alakulnak, ezek a biztos kvótaszerző helyek jelenleg:

Párosok: Oroszország 3, Kanada 2, USA 2, Olaszország 2, Kína 2*, Japán 1*, Ausztria 1, Németország 1, Magyarország 1, Csehország 1.

Jégtánc: Oroszország 3, USA 3, Kanada 3, Olaszország 1*, Nagy-Britannia 1*, Spanyolország 1, Lengyelország 1, Kína 1, Litvánia 1, Franciaország 1, Németország 1, Japán 1, Ukrajna 1.

Férfiak: Japán 3, USA 2*, Oroszország 2*, Olaszország 2, Kanada 1*, Franciaország 1*, Dél-Korea 1*, Kína 1, Grúzia 1, Svájc 1, Észtország 1, Fehéroroszország 1, Lettország 1, Csehország 1, Mexikó 1, Ukrajna 1, Svédország 1, Izrael 1.

Nők: Oroszország 3, Japán 3, USA 2*, Korea 2, Belgium 1*, Ausztria 1*, Azerbajdzsán 1, Kanada 1, Észtország 1, Svédország 1, Hollandia 1, Bulgária 1, Németország 1, Grúzia 1, Kína 1, Csehország 1, Nagy-Britannia 1, Finnország 1.

A *-al jelölt országok azt jelentik, hogy egy plusz kvótát szerezhetnek még a Nebelhorn Trophy-n szeptemberben. Az előző posztomból kimaradt, és most itt pontosítom az új olimpiai kvalifikációs szabályt: például a férfiaknál Keegan Messing egyedüli indulója volt a kanadaiaknak a férfiaknál, a Top 10-be került be, tehát 2 kvótára lenne jogosult, de mivel nem volt más kanadai induló, ezért a 2. kvótát úgymond meg kell védeniük majd a Nebelhorn Trophy-n. Egy másik példa: az USA esetében Nathan Chen és Jason Brown összpontszáma bőven 13 alatt van, tehát járna nekik a 3 kvóta, ugyanakkor mivel nekik harmadik indulójuk is volt, Zhou, aki viszont nem jutott be a kűrbe, ezért az amerikaiaknak szintén meg kell védeni majd a 3. kvótát szeptemberben (ez esetben nem lehet induló a versenyen Chen vagy Brown, csak Zhou vagy más amerikai versenyző). Hasonló a helyzet a nőknél, ahol Karen Chen és Bradie Tennell a helyezéseik alapján 3 kvótára lennének jogosultak, de az USA-nak nem volt harmadik versenyzője ezen a VB-n, ezért a 3. kvótát meg kell védeniük majd a Nebelhorn Trophy-n.

*

A világbajnokság után viszont még nincs teljesen vége a szezonnak. Japánban április 15-18. között megrendezik a World Team Trophy csapatversenyt, amin Japán, Oroszország, USA, Kanada, Olaszország és Franciaország legjobbjai vesznek majd részt.