Ez egy kicsit más jellegű bejegyzés lesz, mint amilyet szoktam írni, ugyanis a helyszínen, Szocsiban néztem végig az utolsó Világkupa állomás versenyét, a Rostelecom Kupát, így leginkább az arénában átélt élményeimet osztom inkább meg, illetve egy kis útbeszámoló is lesz egyben.
Kedden indultam el hazulról, és az első állomásom Moszkva volt, ahol elég hosszasan várakoztam a repülőtéren, miután inkább biztosra mentem, és eggyel későbbi géppel utaztam tovább Szocsiba, mint ami elérhető lett volna. A Szocsiba tartó gépen több korcsolyázó is utazott, többek között a japán csapatból Keiji Tanaka és Kazuki Tomono is.
Szerdán egy kis városnézést tartottam Szocsiban, ahova egy kissé kalandos úton jutottam el: hiába néztem meg előre, mikor indult a vonat a menetrend szerint - az utolsó aznap délelőtt - az korábban indult, így lekéstem. Maradt hát a busz, amit először meg is kellett találni, aztán pedig elég lassan döcögött el a célállomáshoz. A szálláshelyem, az olimpiai park és maga az Iceberg Skating Palace helyszíne ugyanis Adlerben volt, ami Szocsitól mintegy 30 kilométer távolságra van délre. Szocsi nagyon kedves város, szép parttal, mólóval, pálmafákkal, ez Oroszország egyik kis gyöngyszeme, igazi üdülőváros.
Másnap délelőtt az Iceberg aréna felé vettem az irányt, mert kezdődtek az első hivatalos edzések. Előtte viszont még felfedeztem útközben egy kis kantint, ahol nagyon finom reggeliket kínáltak - salátákkal, amiket nagyon jól készítenek az oroszok, blinivel (sós palacsintával), omlettel stb. Ezután minden reggel itt ettem valamit, mielőtt elmentem volna az arénába. Az arénába a bejutás könnyen ment, igaz, hogy az EU-s digitális védettségi igazolványt mindig be kellett mutatni (útlevéllel együtt), és átszkennelték a táskát, kabátot (ez viszont nem újdonság, mert bevásárlóközpontokban, vasútállomásokon is alkalmazzák). A szervezők kedvesek és segítőkészek voltak, az aréna pedig kényelmes volt és viszonylag meleg.
A csütörtöki edzéseket tehát végignéztem, először a férfiak, majd a jégtáncosok, párosok, végül a nők edzettek. Az biztos, hogy az edzésen látottak sokszor nem tükrözik vissza azt, ami a versenyen aztán történik, legalábbis az egyéni versenyzőkre ez mindenképp elmondható: például Kvitelashvili esett-kelt az edzésen, nem úgy tűnt, hogy túl jó a formája, míg a versenyen jól összeszedte magát, míg például Semenenko önbizalommal telve szórta a négyfordulatosokat az edzésen, a versenyen viszont nem tudta ezt a formát mutatni. A nőknél érdekes volt látni, ahogy Tuktamysheva magabiztosan ugorja az Axeleket, Khromykh rontogat, illetve Valieva hogyan próbálgatja a 3A-t, és a négyfordulatosokat, amikből egyébként jó párszor rontott, elesett, de amint szorosra feltette a két kezét, máris sikerült megtartani az ugrást.
Férfiak
A férfiak versenyével kezdődött a verseny és ez volt az első, ami szombaton befejeződött. Az arénába érve a férfi verseny előtt vettem észre, hogy tele van Yuzurut támogató kisebb-nagyobb molinókkal, amelyeken jobbulást és a jókívánságaikat fejezték ki az orosz szurkolók. Sokan még kis Micimackós zászlókat is osztogattak. Ez nagyon aranyos gesztus volt! Remélem, hogy Yuzu is láthatta ezeket az üzeneteket, és legalább egy kis mosolyt csalt az arcára.
Pénteken nagyon tetszett Kazuki Tomono rövid programja, amiben szépen, lendületesen, jól interpretálva korcsolyázott, 4S-t, és 4T-3T kombinációt is megugrott, és nagy egyéni legjobb pontszámot sikerült futnia. Kazuki végül a bronzérmet szerezte meg, igen kevéssel lemaradva az aranyéremről: a kűrben volt egy-két piszkos eleme (ellépések egyes ugrásokból), és elesett az egyik 3A-ból, viszont a második pontszámban szerintem kiemelkedően jó volt. A kűrben a koreográfiai lépéssora nekem a férfi verseny csúcspontja volt.
A rövid programban szorosan Kazuki mögött Morisi Kvitelashvili végzett, aki a kűrben is - egy esett 4T-t leszámítva - jól futott, így kevéssel, de az ő nyakába került az aranyérem. Morisi, főleg a kűrben eléggé rákoncentrált az elemekre, és szerintem komponensekben nagyon segítették a bírók, nem értettem egyet azzal, hogy magasabb pontokat kapott például Tomononál. Ezzel Morisi először nyert GP aranyérmet, és Eteri Tutberidze is a férfiak mezőnyében először tudta egy versenyzőjét aranyhoz segíteni.
Nagyobb meglepetésre Mikhail Kolyada csak az ezüstérmet szerezte meg a versenyen. Kolyada a rövid programban túl nagy hátrányba került, miután mindkettő négyfordulatosából hibázott, és a kűrben sem futott tisztán. Akármennyire szépen korcsolyázik és egyébként minőségi minden, amit csinál, nem fér bele, ha a Toe-loopokból és Salchowokból is rendszeresen hibázik. A bírók őt is segítették a hazai pályán, például a 88 pontos komponenssel a kűrben, ami erre a futásra túlságosan magas volt...
Roman Sadovsky lett a 4., aki a Skate Canada utáni gyengébb szereplés után itt sokkal jobban teljesített. Roman nagyon jól bekorcsolyázza a pályát, elegáns, szép vonalai vannak, őt öröm nézni a jégen. Ahhoz képest pedig, hogy a férfi mezőny egyik, ha nem a legmagasabb versenyzője, meg tudta ugrani a négyfordulatos Salchow-ot, például a kűr második felében 3S kombinációban is.
Matteo Rizzonak nem kezdődött könnyen a verseny, miután Moszkvában az átszállás során órákat kellett várakoznia hóviharban, és a csomagja sem érkezett meg időben, így a csütörtöki edzést ki is kellett hagynia (bár később az edzés után megengedték neki a szervezők, hogy egy kicsit szokja a jeget). A rövid programot elrontotta, a kűrben viszont a második legjobb pontszámot futotta, és ezúttal is jól sikerült a kűr, ami szerintem egy nagyon hozzá illő program.
Evgeni Semenenkot talál túlnyomta a tét, hogy be is kerülhet a GP Döntőbe jó futás esetén, ezért több hibázás is volt a programjaiban és végül csak a 6. lett. Viszont egyébként nagyon sokat fejlődött tavaly óta, és ha idén nem is került be a GP Döntőbe, a jövő egyik legjobb orosz férfi versenyzője lehet. Hozzá hasonlóan Mark Kondratiuk sem tudta a legjobbját hozni, bár nekem tetszik az eredeti stílusa, akkor is ha még kicsit kiforratlan.
Így néz ki a technikai panel számítógépe verseny közben
A szombati kűröket egyébként már a bírók mögött néztem végig, miután összeismerkedtem egy üzbég lánnyal, aki mondta, hogy megnyitották az A szektort a bírók mögött, és üljünk oda! Ez nagyon jó volt, mert pont ráláttam a technikai panel munkájára is, így közelről láthattam, hogyan nézik vissza az egyes elemeket.
Jégtánc
A férfiak után a jégtáncosok következtek mindkét napon. A jégtáncosok első csoportját rááldoztam az ebédelésre: mivel csak egy büfé volt nyitva az arénában, hosszú sorok várakoztak, így semmiképp sem volt elég a 20 perces jégfelújítás arra, hogy megvásároljam és meg is egyem az ebédemet. A párosok versenyét nem szerettem volna lekésni, már csak amiatt sem, mert Márkék indultak, a nők versenye előtt pedig a legnagyobb nézősereg gyűlt össze, így akkor már pláne nem volt idő sorba állni...
A jégtáncosokról tehát csak annyit, hogy a vártnak megfelelően a Sinitsina/Katsalapov kettős nyert, de nem annyira meggyőzően, mint ahogy azt talán várhattuk volna. Úgy érzem, hogy sem a ritmustáncuk, sem a szabad táncuk nem olimpiai aranyat érő programok; Katsalapov hanyagul korcsolyázik Sinitsinához képest, és a szabad táncban a stationary emelés végénél egy nagyobb hibát is elkövetett a bírók orra előtt, amikor botladozott. Emellett még két pont levonást is kaptak túl hosszú emelésekre. A szabad táncban szorosan mögöttük végzett Guignard/Fabbri, de a ritmustáncban túl nagy volt a hátrányuk ahhoz, hogy szorosabb versenyről lehessen beszélni. Fabbriék Atonement szabad tánca továbbra is az egyik legszebb szerintem a mezőnyben. A bronzérmet a kanadaiak, Fournier-Beaudry/Sorensen nyerte, míg 4. lett Hurtado/Khaliavin, akiknek a programjai jobban tetszettek élőben, mint a TV-ben, különösen a Led Zeppelin szabad tánc.
Párosok
A párosok versenyében pénteken kisebb meglepetésre nem Mishina/Galliamov, hanem a Pavliuchenko/Khodykin kettős végzett az első helyen a rövid programban - egy nagyon jól megfutott, ötletes, kreatív rövid programmal, ami tele volt érdekes ki- ,és bemenetelekkel az egyes elemekbe, és jól adták elő. Mishinának nem sikerült a tripla Salchow, ezért nem sokkal, de a 2. helyen álltak a versenynek ebben a részében. Kadyrova/Balchenko (akiket Mishináékhoz hasonlóan szintén Moszkvina edz) egy hasonlóan jó rövid programmal a 3. helyen álltak. A kűrben aztán fordult a kocka, és Mishináék jól futva megnyerték a versenyt, Pavlichenkoék a 2. helyre szorultak a Black Swan kűrrel, de néhány hibával, míg Kadyrováék maradtak a 3. helyen egy szintén nagyon egyedi, érdekes, jól megkoreografált kűrrel, bár olyan hibával, amit ritkán látunk ezen a szinten: a halálforgást elrontották és így 0 pontot érő elem lett. Érdekességképpen, Mishináék nagyon magas technikai szintet képviselnek, és nekik is sok nehezített elem van a programjaikban, érdekes összekötő elemekkel, de a három orosz páros közül szerintem ők mutatták a legkevesebb karaktert/személyiséget a jégen.
Márkék jól versenyeztek, főleg tekintetbe véve azt, hogy az utolsó pillanatban ugrottak be a versenyre. Már eleve nagy szó, hogy két meghívást is kaptak ebben a GP szezonban. A rövid program remek volt, kár hogy a kűrben kétszer is le lett duplázva a tripla ugrás, de összességében a 6. hellyel elégedettek lehettek.
Nők
A nők versenyében nem meglepetésre Kamila Valieva nyert, ráadásul megdöntött minden létező világcsúcs pontszámot: rövid program, kűr, és összpontszám, legmagasabb komponens a kűrben - 76.27 (ezt Zagitova tartotta 2018 óta), legmagasabb pontszám a 3A-ra, és stb. Kamila nagyon tehetséges, ami nem kétséges, de nem tudok elmenni a mellett, hogy megemlítsem, hogy a pontozás minden realitást nélkülözött, ami ezt a versenyt illette. A rövid program még csak-csak, mert az egy jobb program, mint a kűr, de a kűrben a gyengén megkoreografált Bolerora, amire Kamila kifejezetten mechanikusan korcsolyázik, volt olyan bíró, aki 4 komponensre is a maximális pontszámot, 10-et adott! Én ebben a kűrben nem láttam fantasztikus előadást, vagy rendkívül kiemelkedő interpretációt; s bár Kamila gyorsan és dinamikusan korcsolyázik, korcsolyázótudásra sem érdemel 9-nél magasabb pontokat; a kompozíció sem erős 9-es. A 76+ komponensszám olyan magas, ami majdnem az elérhető maximum - tényleg ez lenne minden idők legjobb kűrje, beleértve az előadást, interpretációt, koreográfiát is? Mert kétlem.
Ami a technikai részét illeti: Kamila fejben erős, hogy a versenyen sikerültek a tripla Axelek, és a kűrben a három négyfordulatos, de az ugrást mindenképp segíti, hogy felemeli mindkét kezét és úgy ugorja el, mert ezáltal áramvonalasítja a testét és segít megtartani a tengelyt - e nélkül elferdülne, amit edzésen jó párszor láthattam is, amikor elesett belőlük. Ezt Kamila maga is mondta, hogy csak így tudja megugrani az elemeket. Viszont most már - egyetlen ugrást leszámítva - minden ugrását felemelt kezekkel (ripponnal) ugorja, amit én nem tartok esztétikusnak és mivel ez egy segítség, nem kellene, hogy GOE-ban ez plusz pontnak számítson (és 2018 óta nem is számít plusz pontnak a szabályok szerint).
A túlpontozás viszont persze nem meglepetés. Olimpiai szezon van, Kamila jelenleg a fő esélyese az olimpiai aranynak, és hazai pályán tartották a versenyt. Mégis mindig valahol elkeserít ez a fajta pontozás...
Az ezüstérmes Elizaveta Tuktyamsheva lett. Lizát most láttam először élőben, annak ellenére, hogy a múltban már voltam pár versenyen...és azt kell mondjam róla, hogy hasonló az élmény, mint a TV-ben, csak élőben minden "egyértelműbb": bár több személyiséget mutat a jégen, mint mondjuk Valieva, Liza programjai nagyon, de nagyon üresek, a pályának csak egy kisebb részét korcsolyázza be és nagyon lassan korcsolyázik (mondjuk főleg Valievához képest ezen a versenyen, aki Lizához képest száguldozott a jégen). A kűrben inkább az elemek teljesítésére fókuszált, és nem sok idő jutott előadni. A tripla Axeljei stabilak, de sokat készülődik rájuk és nincsenek hosszú kifutó ívei. Viszont az ugrótechnikáját, a szépen leszúrt ugrásait, a rugózását az ugrásainak kifejezetten öröm volt nézni.
Érdekességképpen Liza kb. kétszer akkora tapsot kapott a programjai előtt és után is, mint Valieva. S nemcsak azért, mert már évtizede korcsolyázik a felnőttek között, hanem úgy tűnt, tényleg jobban tetszik nekik, amit a jégen csinál, Valieva cirkuszi mutatványait pedig kevésbé értékelik.
Bronzérmes lett Maiia Khromykh, aki a rövid program után az 5. helyről kellett, hogy felkapaszkodjon, miután elesett a tripla Lutz-ból. A kűrben egy hibás 4T-t leszámítva jól futott, mégis úgy érzem, mintha egy hónapja Budapesten őt jobb formában láthattuk volna.
Mariah Bell lett a 4., aki egy hete még Franciaországban versenyzett, tehát ügyesen megcsinálta a két versenyt ilyen rövid idő alatt. Igaz, hogy neki még tripla-tripla kombinációja sincs, és elég sokat korcsolyázik két lábon, de legalább viszonylag tisztán futott. Loena Hendrickx lett az 5., akit talán nyomott a tét, hogy megismételje az olasz GP-n elért érmes eredményét: a rövid programban rontott és a kűr sem volt olyan átütő. Mindenesetre nekem tetszett a korcsolyázása, mert szépen, dinamikusan korcsolyázik, jól be is korcsolyázza a pályát.
Így ért véget tehát a verseny, amin taroltak az oroszok, párosokban és a nőknél csak oroszok, míg a férfiaknál és jégtáncban 1-1 orosz (illetve Morisi személye révén egy Moszkvában edző Tutberidze-tanítvány ex-orosz) állhattak a dobogóra.
*
Vasárnap délelőtt a gála előtt még egyszer utoljára körbesétáltam az olimpiai parkot, és lementem a tengerpartra. Nem maradt időm, hogy az egyébként közel fekvő országhatárhoz elsétáljak és ekkor már eléggé esett is az eső (a határon túl egyébként Abházia de facto független állam van, ami egyébként Grúziához tartozik hivatalosan, legalábbis a nemzetközi közösség legnagyobb része annak ismeri el - egyszer talán oda is eljutok, mert képek alapján gyönyörű hely).
A gála kikapcsolódásnak jó volt. A csúcspont számomra mindenképp Kazuki Tomono szórakoztató előadása volt.
Hétfőn reggel indultam haza, Moszkván keresztül egy gyors átszállással hamar haza is értem Budapestre. Ez a hét jó kikapcsolódás volt a nagyon hosszú, sok munkával telt hónapokat követően; új élmények értek, sok mindenkivel találkoztam és láthattam egy pár szép programot is, ezért örülök, hogy ott lehettem a versenyen - akkor is, ha mindenképpen hiányát éreztem annak, hogy Yuzurut nem láthattuk.
A verseny végeredménye itt elérhető: http://www.isuresults.com/results/season2122/gprus2021/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése