A múlt héten lezajlott a Négy Kontinens Bajnokság is, amiről rövid írnék.
A párosok versenyében mindössze hatan indultak, 3-3 amerikai, illetve kanadai kettős és a legerősebb amerikai páros, Lu/Mitrofanov győzött, nekik ez volt az első ISU bajnokság győzelmük. Sőt, mindössze második nemzetközi versenyüket nyerték meg, miután idén a Golden Spin Challenger-versenyen is győzni tudtak. Az ezüstérmet szintén amerikaiak, a Chan/Howe páros nyerte meg. A kanadaiak részéről az olimpiáról lemaradó Walsh/Michaud páros szerezte meg a bronzérmet. Mindegyik pár hibázgatott a kűrben, a rövid programok során jobb programokat tudtak futni.
A jégtánc versenyét meggyőző fölénnyel az amerikai Green/Parsons kettős nyerte meg. Ez a pár 2019-ben állt össze és idén a 4., illetve 5. helyeken végeztek a GP versenyeiken. Nekem a Janet Jacksonos ritmustáncuk nagyon tetszett; szerintem ők egy ígéretes amerikai jégtánc páros, és akár a legjobbak lehetnek otthon, ha majd Hubbell/Donohue és Chock/Bates már nem fognak versenyezni. A Carreira/Ponomarenko pár nyerte a bronzérmet, nekik nincs olyan kimagasló szezonjuk eddig, a fiúra állítólag műtét vár a szezont követően. Szerintem ők is jobb formában lesznek majd, ha Ponomarenko felépül - remélhetőleg már jövőre. Az ezüstérmet a japán Muramoto/Takahashi pár szerezte meg, ezzel Japán második 4CC érmét nyerte jégtáncban, az elsőt még szintén Muramoto nyerte, akkor még Chris Reed partnereként. Takahashiék a ritmustáncban - hasonlóan a nemzeti bajnoksághoz - ismét nagyot rontottak, miután alig néhány másodperccel a program kezdése után Takahashi a talán túl alacsonyan álló Muramoto lába alatt akart áthajolni, de helyette "lefejelte" és lerántotta Muramotot a jégre. Ez egy kicsit kihatással volt az egész programjukra aztán. Takahashi óvatosabban korcsolyázott, látszik, hogy nincs meg még az a tapasztalata, hogy önbizalommal, rögtön folytassa a programot, mintha mi sem történt volna. Hiába remek program ez a Soran Bushi ritmustáncuk, talán mégiscsak igaza volt a japán szövetségnek, hogy nem ők indulnak majd az olimpián, hiszen ilyen jellegű hibák nem férnek bele a legnagyobb versenyen, ahol sokkal nagyobb a nyomás, mint a nemzeti bajnokságon, vagy a 4CC-n. De a világbajnokságra már beérhet ez a program is.
Őszintén szólva örültem neki, hogy a női és férfi versenyben nem voltak itt a top amerikaiak, és az azelőtti heti Európa-bajnokság után az orosz túlpontozásokat sem kellett nézni...A férfiak versenyében Junhwan Cha nyert, aki egy 5. és 6. hely után első 4CC érmét nyerte, és rögtön aranyat. Junhwan kifejezetten jól futott a rövid programban, és a kűr is jól sikerült egy 4T esést leszámítva. Jó programjai vannak, szépen korcsolyázik, de hozzá kell tenni, hogy a technikai panel elég elnéző volt ezen a versenyen, mert a 3Lz-3Lo kombinációját hiába ugorja meg, nem teljesen tiszta nála az a Lutz és a Loop sincs szépen kiforogva. Ami szintén zavaró, hogy a tripla Axelje előtt úgy lelassul, hogy szinte álló helyzetből ugorja. Neki mindig gyengébb ugrása volt az Axel, de talán mintha még óvatosabban ugorná mostanában. A verseny viszonylag szoros volt, miután az ezüstérmet Kazuki Tomono szerezte meg. Akár ő is nyerhetett volna, de szerintem nem igazán akarták, hogy az elsőszámú koreai versenyző (aki mellett amúgy ott volt Brian Orser és Ghislain Briand is a versenyen) elé kerüljön a kb. ötödik számú japán. Kazuki a rövid programban remekül futott és kicsit meglepődve láttam a közte és Junhwan közötti sok pontos különbséget komponensekben. A kűrben ugyan ő sem futott hibátlanul, és a lépéssora csak 2-es szintű lett, mégis kaphatott volna kicsit magasabb pontokat...Kazuki koreográfiai lépéssora a kűrje legvégén fantasztikus volt most is!
A bronzérmet a szintén japán Kao Miura nyerte meg. Kao mindössze 16 éves, de mindenképp a jövő top japán versenyzőinek egyike lehet majd. Fantasztikus sebessége, lendülete van, és remek ugrótechnikája, bár egyelőre még sokszor hiányzik nála a kontroll. Persze nagyon kiforratlan még, és pl. a forgásai igen gyengék, amiken a következő időszakban javítania kell majd. Ezen a versenyen amúgy is izomhúzódással versenyzett és volt egy jó csúnya esése is egy 4S-ből az edzésen, tehát ahhoz képest nagyon jól versenyzett. A 4. a harmadik japán, Sena Miyake lett, aki az utóbbi időben sokat fejlődött: pár éve még tripla Axelje sem volt, most pedig már a négyfordulatos Salchow-ot is szépen ugorja a 3A mellett. Az Urmanov-tanítvány kazah Mikhail Shaidorovnak is jó ugrásai vannak, de a top versenyzőkhöz képest jóval gyengébb korcsolyázótudása, és nem sok előadása egyelőre. Ő is nagyon fiatal még, ezért bőven van ideje fejlődni. A 6. Brendan Kerry lett, akinek az ausztrál válogatási elveknek megfelelően indulnia kellett ezen a versenyen annak ellenére, hogy sérüléssel bajlódik. Természetesen beválogatták aztán a keretbe...
*
Most, hogy vége a Négy Kontinens Bajnokságnak is, el sem hiszem, hogy a jövő héten már kezdődik az olimpia! Mindenképp írok a következő napokban olimpiai esélylatolgatásokról, előzetesről - először majd a csapatversenyről, majd az egyéni versenyről is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése