Finlandia Trophy 2021 + JGP Ausztria

Finlandia Trophy

Október első hetében került megrendezésre a Finlandia Trophy Challenger verseny Espooban. Nagyon erős mezőny gyűlt össze mind a négy szakágban, ezért nagy érdeklődéssel figyeltem ezt a versenyt. S emiatt egy külön bejegyzést is írok a versenyről.

A férfiak versenyében Jason Brown nyert, aki néhány ponttal előzte meg a két oroszt, Mikhail Kolyadát és Dmitri Alievet. Jason visszahozta két korábbi programját, a rövid programja a Sinnerman, és a kűrje pedig a Schindler listájának filmzenéjére készült. Jason egy sérülést követően kezdte meg ezen a versenyen a szezont, ezért technikailag kicsit könnyített a programjain, négyfordulatos ugrást nem vállalt be a kűrben, és a tripla Axelje sem olyan stabil. A rövid programban 2. helyen állt Keegan Messing mögött, a kűrben azonban a technikailag kevésbé nehéz programja miatt csak az 5. legjobb programot futotta. 

Keegan bár megnyerte a rövid programot, a kűrben több hibát is vétett, többek között kétszer elesett és nem ugrott tripla Axelt, ezért végül leszorult a dobogóról.

A második helyezett Mikhail Kolyada lett, aki új rövid programot mutatott be a Diótörő zenéjére, miután a tesztkorcsolyázáson a rövid programja még a Caruso volt. Mikhail a rövid programban csak tripla Salchow-ot ugrott és a négyfordulatos Toe-loopból elesett, ezért mindössze 82 pontot kapott csak a futására. Érdekes volt, hogy a kűrben Brown előtt futott, ugyanarra a Schindler listája filmzenére, amelyre az amerikai is. Szerintem Brown kűrje jobb, mint Kolyadáé, ami nem annyira emlékezetes program egyelőre. Kolyada ugyan három négyfordulatos ugrást is megpróbált a kűrben (egy 4T-ből ellépett), de az utolsó ugráselemét, egy 3A-t leszimplázott, ami az aranyérmébe került.

A bronzérmes Dmitri Aliev lett. Aliev kűrje az And the Waltz Goes On, ami - hasonlóan a 2017/18-as keringő rövid programjára - illik a stílusához. Egyelőre azonban nekem úgy tűnik, vagy még nincs fizikálisan nagyon jó formában, persze még a szezonnak az eleje felé tartunk, és nem most kell a legjobb formában lenni. 

Evgeni Semenenko lett az 5., aki ugyan a rövid programban hibázott egy nagyot (a kombináció csak 2S-3T), a kűrben azonban magas technikai pontszámmal 3. lett (három tiszta quad és két tripla Axel). Neki még a második pontszámban kell fejlődnie, valamint az elemeinek a minőségében, ugyanakkor az is elmondható róla, hogy jelenleg az egyik legkiegyensúlyozottabb orosz korcsolyázó technikában.

Még megemlítem Matteo Rizzot, aki csak 19. volt a rövid programban, viszont a kűrt nagyon jó futással megnyerte, így összesítésben a 6. helyen végzett. A The Irrepressibles Two Men in Love c. dalára futott kűrje szerintem nagyon jó program. Matteo az utóbbi években sokszor pop-rock dalokra futotta a kűrjeit (Beatles, Queen), vagy olyan elcsépelt zenére, mint tavaly a Greatest Showman. Az idei kűrje koreográfiailag, stílusban is nagyon illik Matteohoz, amit szépen ki tudott korcsolyázni ezen a versenyen.

Jason Brown négyfordulatos ugrások nélkül is győzni tudott

forrás: tumblr

A párosok versenyében Anastasia Mishina/Aleksandr Galliamov nyert. Ahhoz képest, hogy a rövid programjukat (Esmeralda) megtartották a tavalyi szezonról, kevésbé volt kidolgozott, mint a kűr. És nemcsak amiatt, mert Mishina elesett a tripla Salchow-ból, ezért csak a 2. helyen álltak a rövid program után. A kűr azonban nagyon szépen sikerült, különösen tetszettek az emelések, és eleve, hogy az az egész kűrt egy emeléssel fejezik be.

Az ezüstérmes Evgenia Tarasova/Vladimir Morozov lett. Nagyon jól sikerült a rövid programjuk, amivel vezettek is, a kűrben viszont, amelyet a Lighthouse c. dalra futottak, Tarasova elesett a tripla Toe-loopból és a kidobós Lutz sem sikerült. Érdekességképpen, annak ellenére, hogy az idei szezonban már Tutberidze is edzi őket, aki mindig nagyon ügyel arra, hogy a korcsolyázói hogyan néznek ki (kosztüm, megjelenés stb.), náluk nem tetszett a különböző színű kosztümruha a rövid programban, és a kűrbeli megjelenésük is unalmas, például Mishináékhoz képest.

A bronzérmet szorosan, de megnyerte Ashley Cain/Timothy LeDuc a másik amerikai páros, Jessica Calalang és Brian Johnson valamint a kanadai Vanessa James/Eric Radford előtt.

A jégtánc versenyében a 2020-as Európa-bajnokság óta először vett részt nemzetközi megmérettetésen Gabriella Papadakis/Guillaume Cizeron. Szerintem egyrészt nagyon felkészülten tértek vissza, két jó futással, másrészt minden más top pár, akiket eddig láttunk, nem közelítik meg őket, se a programjaikkal, sem a korcsolyázásbeli minőséggel. Papadakisék a ritmustáncban waackingot mutatnak be, ami a street dance egyik fajtája, a szabadtáncban pedig Gabriel Faure Elégiájára korcsolyáznak. Az eddig megszokott, légies stílustól eltérően a szabadtáncban kicsit szögletesebb a korcsolyázásuk, kíváncsian várom, hogy hogyan fejlődik majd a szezon során.

A második helyezett Madison Chock/Evan Bates lett, akik szintén először mutatták be a szezonban a programjaikat. A Billie Eilish ritmustáncuk nem tetszett, a Daft Punk szabadtáncuk - amelyben egy űrlény és űrhajós találkozását mutatják be - ötletesnek ígérkezik.

Lilah Fear/Lewis Gibson szórakoztató programokkal (Kiss, és Oroszlánkirály) lettek bronzérmesek, és ami még érdekesség, hogy a spanyol jégtáncosok, Hurtado/Khaliavin és Smart/Diaz először mérkőztek meg egymással az olimpiai részvételért: az előbbiek végeztek előrébb a ritmustáncban, ám a szabadtáncban Smarték jobb pontokat kaptak kivitelezésben és komponensekben is a Zorro programjukra, mint Hurtadoék a Led Zeppelin szabadtáncukra. Hurtadóéknak tehát a másik két "kvalifikációs" versenyen le kell majd győzniük Smartékat, ha részt szeretnének venni az olimpián.

Papadakis/Cizeron először versenyeztek 2020 januárja óta

forrás: tumblr

Végül a nők versenyéről néhány szó. A felnőttek között először mutatkozott be Kamila Valieva, akit Eteri Tutberidze (okosan) sok-sok tavalyi hazai versenyen elindított a felnőttekkel, így az embernek olyan érzése volt, mintha Valieva egy ideje már szenior lenne...tehát Valieva bemutatkozott, és ugyan a tripla Axel egyik programban sem sikerült, a tesztversenyhez képest ezúttal mindhárom négyfordulatos ugrást sikerült megugornia. Szerintem Valieva rövid programja továbbra is egy unalmasabb és nagyon hasonló verziója a tavalyi rövid programjának, a Bolero pedig továbbra sem jó kűr, de Tutberidze szempontjából mindegy, ha annyira magas (világcsúcs) pontszámot kap már rá most is.

Második lett Elizaveta Tuktamysheva, aki jó formában van, sikerültek a tripla Axelek mindkét programban és nagyon magas pontszámot kapott a komponensekre is. Hozzá kell tenni, hogy a két tripla Axel ellenére is majdnem annyi pontot kapott technikára, mint Shcherbakova a minap Budapesten, annak ellenére, hogy Annának nincs tripla Axelje és a négyfordulatos ugrása sem volt meg (erről majd később). Tehát Liza jó formában van jelenleg, ami önbizalmat adhat neki a következő hónapokra is, a csúcsformát azonban majd decemberre kell időzíteni az orosz bajnokságra.

Végül harmadik lett Alena Kostornaia, aki két éve ezen a versenyen robbant be a felnőttek között. A rövid programban csak 2A-t ugrott, így is szép, 78 feletti pontszámot kapott egy egyébként jól előadott programra. A kűr azonban magához képest vérszegény volt, egy 3A-t próbált meg, de hiányos volt és majdnem elesett belőle, és kicsit olyan volt, mintha nem lenne ott fejben, a tudásához képest gyengén adta elő ezt az egyébként nem túl érdekes programot...Kíváncsian várom, vissza tudja-e hozni, vagy megközelíteni régi formáját, a tripla Axelekre szüksége lesz majd a nemzeti bajnokságon ahhoz, hogy versenyben legyen az olimpiai helyek egyikéért.

Loena Hendrickx lett a 4., és az immár grúz színekben induló Anastasia Gubanova az 5., aki három év óta először volt nemzetközi versenyen. Nagyon szépen korcsolyázott ezen a versenyen.

Kamila Valieva: első felnőtt verseny, két világcsúcs

forrás: tumblr

Így zárult a Finlandia Trophy, amiről elmondható egyrészt, hogy színvonalas verseny volt sok nagyon jó indulóval, másrészt általában elmondható, hogy vastagon fogott a ceruza a bíróknál, különösen a női versenyen és párosban születtek talán túlságosan is magas pontok.

*

Junior GP Ausztria

A Finlandia Trophy-val azonos hétvégén zajlott a juniorok utolsó GP állomása Ausztriában. A férfiaknál Ilia Malinin (USA) a legelső GP versenyen elért aranya után ismét aranyéremmel térhetett haza. A nőknél a Plushenko-tanítvány Sofia Muravieva lett a győztes, a párosoknál és a jégtáncosok mezőnyében is orosz aranyak születtek. 

A juniorok GP döntőbe kerülésére az ISU ezúttal speciális követelményeket írt elő. Az egyénizők és jégtáncosok esetében a 7 GP verseny győztese, a párosoknál a 4 GP-n győztes automatikusan döntős, emellett a a nők és férfiak versenyében Japán, mint a junior GP döntő rendező országa 1-1 versenyzőt küldhet majd a versenyre (tekintve, hogy japán versenyzők nem indultak a GP-sorozatban).

A junior GP-döntősök tehát az alábbi versenyzők:

Férfiak: Ilia Malinin (amerikai), Ilya Yablokov (orosz), Gleb Lutfullin (orosz), Kirill Sarnovskiy (orosz), Wesley Chiu (kanadai), Egor Rukhin (orosz) + 1 japán

Nők: Sofia Akatieva (orosz), Veronika Zhilina (orosz), Sofia Muravieva (orosz), Adeliia Petrosyan (orosz), Isabeau Levito (amerikai), Lindsay Thorngren (amerikai) + 1 japán

Párosok: Chikmareva/Ianchenkov (orosz), Khabibullina/Knyazhuk (orosz), Mukhortova/Evgenyev (orosz), Petrushkova/Malikov (orosz)

Jégtánc: Khavronina/Cirisano (orosz), Kaganovskaia/Angelopol (orosz), Wolfkostin/Chen (amerikai), D'Alessandro/Waddell (kanadai), Tyutyunina/Shustitskiy (orosz), Brown/Brown (amerikai)

Nebelhorn Trophy, Japan Open, és az elkövetkezendő versenyek

A Nebelhorn Trophy-ról már az előző héten szerettem volna írni, amire csak most van alkalmam, ezért ezt most pótlom, még mielőtt a hétvégi Finlandia Trophy-t és a legutolsó junior GP versenyt megrendeznék Ausztriában.

Nebelhorn Trophy

A Nebelhorn Trophy-n kiosztásra kerültek a maradék olimpiai helyek is. A nők versenyében a 6. helyen végző svéd Taljegardon kívül (ő már a VB-n szerzett kvótát) a legjobb 7 helyezett kapta meg a maradék hat helyet: USA, Lengyelország, Fehéroroszország, Svájc, Ukrajna és Ausztrália. Egyébként a versenyt az amerikai Alysa Liu nyerte meggyőző versenyzéssel (akkor is, ha a tripla Axelt a kűrben leszimplázta), remekül futott a lengyel színekben induló, idén már teljes egészében Európában készülő Ekaterina Kurakova is (ő korábban Brian Orserrel edzett Torontoban). Láng Julcsi derekasan küzdött, de ez nem volt elég arra, hogy kvótaszerző hely közelébe érhessen, és végül 16. helyen végzett.

Alysa Liu a Lombardia Trophy után a Nebelhorn Trophy-n is győzni tudott 

forrás: tumblr

A férfiak versenyében az olasz Frangipani 4. helyezésén kívül (Olaszország már rendelkezik kettő kvótával a VB-ről) az első 8 szerzett hazájának kvótát: USA, Franciaország, Oroszország, Korea, Azerbajdzsán, Ausztrália és Kanada.

A jégtánc versenyében kerültünk a legközelebb ahhoz, hogy a párosokon kívül szerezzünk még egy kvótát, de Yanovskaya Anna és Lukács Ádám egy hellyel lemaradt a kvótaszerző helyről és első számú tartalék lett így Magyarország. A versenyt a finn Turkkila/Versluis nyerte, rajtuk kívül még a grúzok, az örmények és a csehek szereztek kvótát.

Végül a párosok versenyében a spanyolok, a grúzok és az izraeliek szereztek még kvótát. 

Külön táblázatként nem teszem be, de a Wikipédián megtalálható országok szerinti bontásban az összes kvóta száma.

A fentiek alapján kialakult az olimpiai csapatverseny mezőnye is. A csapatversenybe azok az országok kvalifikálhattak, amelyek legalább három egyéni számban kvótát szereztek, így az alábbi országok vehetnek részt majd a csapatverseny során: Kanada, Kína, Olaszország, Japán, Oroszország, USA, Ukrajna, Németország, Csehország, Grúzia. Nagyobb meglepetésre Franciaország nem tudott kvalifikálni a csapatversenyre, miután sem a nők, sem a párosok nem szereztek kvótát.

Ezen túlmenően a Nebelhorn Trophy-n sorsolták ki azt a 13 országot, amelyik bírót küldhet majd Pekingbe. Ezek a következők:

Nők: FIN, AUT, BEL, AZE, NED, EST, KOR, USA, RUS, CAN, CZE, GBR, CHN

Férfiak: ISR, ITA, CZE, JPN, SWE, BLR, LAT, CHN, MEX, EST, FRA, KOR, CAN

Párosok: RUS, CHN, CAN, USA, ITA, JPN, AUT, GER, HUN, CZE, ESP, ISR, NED

Jégtánc: RUS, USA, CAN, ITA, GBR, ESP, POL, CHN, LAT, FRA, GER, JPN, UKR

A jégtánc versenyen majd pontozó országokról már most elmondhatni, hogy leginkább Papadakiséknak kedvező panel várható az olimpián, mivel a legtöbb országból vannak olyan jégtáncos párosok, akik Papadakisékkal együtt Montrealban, Dubreuil csapatában edzenek, ami a mindenféle háttér politizálás során befolyásoló tényező lesz majd (bárcsak írhatnám, hogy minden bíró függetlenül pontoz jégtáncban, csak az alapján amit aznap a versenyzők előadnak, de tudjuk, hogy nem így működik...). És ehhez kapcsolódó hír, hogy a hétvégén Papadakisék is visszatértek a versenyzéshez, a francia Master's versenyen mutatták be az új programjaikat (a ritmustánc itt, a szabadtánc itt elérhető) és elmondható, hogy már a szezon elején nagyon jó formában vannak, ezért nagyon nehéz dolga lesz az oroszoknak, vagy bárki másnak utolérni őket ebben a szezonban, ezt attól függetlenül mondva, hogy milyen lesz a pontozás.

Japan Open

A Japan Openen láthattuk a legtöbb japán top versenyző idei kűrjét (azért írom, hogy a legtöbb, mert Yuzuru Hanyu nem szokott meghívást kapni a versenyre, Yuma Kagiyama sem indult, miután egy kisebb sérülést követően inkább a Kanto régió bajnokságában indult el a hétvégén, és Rika Kihira néhány hete utazott el Kanadába edzeni Brian Orserékkel, ezért nem utazott haza erre a versenyre). A Japan Openen egyébként csak a kűrt szokták előadni, a versenyzőket pedig két csoportba osztják be, és az a csapat nyer, amelyik a legmagasabb összpontszámot kapja meg. 

Jó volt nézni a japánok programjait az orosz tesztkorcsolyázás, az első felnőtt versenyek után. Általában elmondható a japánokról, hogy nagyon szépen, lendületesen korcsolyáznak, jó a korcsolyázótudásuk, nincs teletűzdelve a programjuk annyi átmenettel, mint az oroszoké, és egyszerűen több idejük van kikorcsolyázni a zenét. 

A nők versenyét Wakaba Higuchi nyerte meg. Higuchi az Oroszlánkirály zenéjére korcsolyázza a kűrjét, szerintem ez egy hozzá illő, remek választás. Egy nagy és teljesen tiszta tripla Axellel kezdte a kűrjét Wakaba, az ugrást először ugrotta meg így versenyen. Bár nincs előtte sok lépés, mint mondjuk Kostornaia tripla Axelje esetében, mégis nagy, erőteljes, lendületes, kicsit Midori Ito Axeljére emlékeztet. Volt néhány hiba a programban, például leduplázott egy tervezett tripla Lutz-ot, ugyanakkor Wakaba nagyon jó érzelmi átélést, előadást láthattunk tőle. Örülnék neki, ha jó szezonja lenne, igazán sajnáltam, amikor 2018-ban nem sikerült bejutnia az olimpiai csapatba; bárcsak idén sikerülne neki! 

Wakaba Higuchi remek tripla Axelje a Japan Open kűrjében, forrás: tumblr

A második lett az a 16 éves Rino Matsuike, akinek ugyanaz a befolyásos edzője van, mint anno Mao Asadának és Shoma Unonak volt, Machiko Yamada.  Rino nagyon sokat fejlődött az utóbbi időben és ő is megpróbálta a 3A-t, azonban az leminősített lett, nem is volt olyan nagy és lendületes, mint Wakabáé. Emellett nagyon szépen, lendületesen korcsolyázik, főleg a korához képest kiemelkedő. Viszont előadásban még junioros, és az ugrásai sem a legjobb technikával rendelkeznek (a Lutz-a nem külső élről indul és vannak hiányos ugrásai).

A harmadik helyezett nem sokkal lemaradva Rinotól Mana Kawabe lett, aki Wakabához hasonlóan szintén sikeresen megugrotta a tripla Axelt a kűrben. Jó lendületű, a zenét kifejező, energikus korcsolyázása nagyon tetszett, és szomorú, hogy annyira kevés komponenst kapott erre a futására. A legtöbb japán korcsolyázót még hazai pályán is lepontozzák, de ez a 60 pont nagyon alacsony erre a futásra.

Kaori Sakamoto lett a 4., aki egy Benoit Richaud által koreografált kűrt adott elő a No More Fight Left In Me/Tris dalokra. Ez a program tetszett a legkevésbé, mert szerintem ezzel Richaud túlságosan az általa elképzelt stílust akarja Sakamotora ráerőltetni, és az 'I Am a Woman!' és hasonló alábeszélések sem valók a programba. Kaorinak a korábbi Zongora kűrje, vagy akár (harmadszorra) a Matrix is jobb választás lett volna szerintem...ennek ellenére Kaori jól futott, és bár nincs tripla Axelje, minden mást jól mutatott be, kivéve az utolsó forgást, amiből el is esett a program legvégén.

Mai Mihara lett az 5., akinek a kűrjét nem tudtam megnézni, de volt egy esése a programban (egyébként nagyon ritkán esik, vagy csinál nagyobb hibát a programjaiban). Végül a 6. lett Satoko Miyahara, aki szintén megpróbálkozott egy tripla Axellel, de ez leminősített lett; neki a sima tripla ugrásokkal is gond szokott lenni, ezért a tripla Axelt nem hiszem, hogy valaha látjuk tőle megugrani...

E verseny alapján is látni lehet, hogy nagyon nehéz lesz az olimpiai csapatba kerülés Japánban, hiszen nagyon sok erős versenyzőjük van, Wakaba és Mana tiszta tripla Axelt tudnak, Kaori az elmúlt évek legkiegyensúlyozottabb japán versenyzője, Rika Kihira bár sérülésekből fog visszatérni, vele is számolni kell ha jól formában van, és ott van Rino Matsuike, Mai Mihara vagy a többszörös VB-érmes Satoko Miyahara is.

A férfiak versenyében Shoma Uno nyert egy kicsivel Shun Sato előtt. Shoma idei kűrje a Bolero, ami nem a klasszikus Ravel-féle verzió, hanem annak egy átirata. Nekem ez a program nem annyira tetszik, és nem azért mert még a szezon eleje van, hanem mert nem érdekes a koreográfia és Shoma is csak átkorcsolyázik a zenén. Szerintem a Bolero egy nagyon rizikós választás és csak akkor működik olyan jól, ha a koreográfia remek, mint Torvill/Dean vagy Kostner programjai esetében. Shoma egyébként nagyon ambiciózus programot tervez a szezonra: öt quad, közte visszahozza a négyfordulatos Rittbergert is. Azért is rizikós ez, mert Shoma az utóbbi szezonokban maximum 2-3, de van, hogy csak egy tiszta quadot ugrott a kűrjében, négyet utoljára még 2017-ben, és azokban az időkben volt karrierje csúcsán...

A második helyezett Shun Sato akár nyerhetett volna is egy kicsit magasabb pontokkal. Technikában jóval magasabb pontokat kapott Shománál (4Lz, 4F és két 4T is volt a programjában, igaz, van amire pl. csak 2-es szintet kapott), csak a komponensekben maradt jóval alul. Shun is fejlődött tavalyhoz képest és a kűrben igazán jól futott.

A 3. Keiji Tanaka lett, aki (mint oly gyakran) ezúttal is leduplázott egy 4S-t, és mivel a programjában másféle négyfordulatos nincsen, ezért a technikai pontszáma alacsonyabb volt a többiekénél. Keiji a 2018-as olimpián harmadik számú japánként indult, az egyre erősebb férfi mezőnyben azonban idén szinte biztosan nem fog tudni beleszólni azoknak a versenyébe, akik az olimpia csapatba bekerülnek majd. A 4. lett Sota Yamamoto (egy 4T-vel és 4S-el, de alacsonyabb komponensekkel és hibákkal), az 5. Kazuki Tomono, míg a 6. Sena Miyake.

*

A következő hetekben a felnőtt Világkupa-rajt előtt további jó versenyeket láthatunk még. Holnap kezdődik a Finlandia Trophy, ami az egyik legjobb Challenger versenynek ígérkezik idén: a nőknél a felnőttek között debütál az orosz Kamila Valieva, indul többek között Tuktamysheva és Kostornaia is, a férfiaknál láthatjuk Alievet, Kolyadát, Semenenkot, Rizzot, Jason Brown-t, a párosoknél a Tarasova/Morozov és a Mishina/Galliamov kettőst, végül jégtáncban többek között Papadakis/Cizeront, Chock/Bates-t, valamint mindkét spanyol top párt.

Az ezt követő héten rendezik meg az Asian Open Challenger versenyt, ami egyben a tesztverseny is lesz az olimpiára, míg ezzel egy időben Budapesten is lesz egy szenior B nemzetközi verseny, amelyre többek között olyan orosz korcsolyázók vannak nevezve a nőknél, mint Kostornaia, Shcherbakova, Samodurova és Khromykh, a férfiaknál indul Aliev, Ignatov és Samarin, valamint Rizzo is, míg a párosok versenyében először láthatjuk az új magyar kettőst, Nagy Balázst és Mariia Pavlovát.

Mindezek előtt pedig a junioroknál megrendezik az utolsó Világkupa versenyt Linzben, amit a YouTube szokásos csatornáján lehet majd élőben nézni.